képei mindig felhívják a figyelmet arra, amit a m ű - vész mondani akar.
Hogy mit akar mondani?
A falusi hétköznapok szép- ségeiről és gondjairól akar szólani. Megfesti a földmű- vespárt, amint kimúlt lo- vuk előtt megrendülve áll- nak. Kazlakat rakó mezei munkások, hálót merítő h a - lászok, szorgalmasan dol- gozó lányok, asszonyok ke- rülnek nagy színfelületű tábláira. Tájai domboldal- ban húzódó házacskákat, érett búzamezőket vagy ház-
tájiba tartozó kukoricagó- rét, kerekes kutakat á b r á - zolnak. Mindezek múlt szá- zad végi témák is lehetné- nek, de a szemléletmód és a kifejezés modern volta maivá, korszerűvé teszi al- kotásait. A kubisztikus és konstruktivista képeleme- ket kemény, plakátszerű formálással, mint stílus- eredményeket olvasztja be- le sokszor szimbolikus ér- telmű műveibe.
Lekerekített vagy szögle- tes alakú, más-más színsí- kokból építi fel kompozí-
cióit. Festményei kissé G a u - guin tarka, egzotikus vilá- gára emlékeztetnek, persze ettől egy földrajzilag elütő táji és emberi környezetet bemutatva. A természetet, közelebbről az Alföldet és a benne élő parasztok k a p - csolatát igyekszik kifejezni érdekes, sajátos miliőt te- remtve. Színes és sűrítetten komponált művein olykor az emberek csak képele- mekként szerepelnek. Ilyen- kor nem többek, m i n t t á r - gyi környezetük bármely, foltszerűen jelzett d a r a b j a . Képei ez esetekben a díszí- tő, a dekoratív művészet vonalára csúsznak át. A mondanivaló, az emberlé- nyeg éreztetése h á t t é r b e szorul.
Mint megannyi m o d e r n kerámia és mozaikvázlat, vagy megvalósításra szánt gobelinterve, úgy hatottak Hézső Ferenc munkái, m e - lyeket november elején a szegedi múzeum k é p t á r á - b a n kiállított. Tehát síkban tartott formák, ellentétes színek, monumentális szel- lemben komponálva. Lát-
szik, hogy egyik m e s t e r e Domanovszky E n d r e volt.
Ezzel m á r jeleztem is azt, hogy a fiatal művész a v á - sárhelyieknek n e m a Sző- nyi által indított lírikusán intim beállítású t a g j a i kö- zé tartozik. Hézső képein sok a formabeli ötlet, a m e - lyekkel legjobb alkotásain, a változásban levő paraszti világot korszerű eszközök- kel sikerült érzékeltetnie.
Vannak olyan festményei, amelyek a már villamosí- tott f a l v a k a t ábrázolják.
Más képe pedig azt m u t a t - ja, hogy az emberi m u n k a eredményeit elpusztító h á - ború, m i n t rém, milyen vi- lágfeszültséget okoz. De a művész bízik az élet d i a - dalában. Várandós f i a t a l nőt és gyermekében gyö- nyörködő anyát ábrázoló táblái ezt tükrözik. A sze- relmet, a m u n k á t és a bol- dog öregkort szimbolizáló
— kivitelezett — n a g y m é - r e t ű gobelinterve t a r t a l m i és f o r m a i törekvéseinek pozitívumait összegzi.
sz. z.
AZ I. ORSZÁGOS
A miskolci grafikai bi- ennalék sikere után v á r h a - tó volt, hogy hazai szob- rászművészetünk egyik nép- szerű ágának, a kisplasz- tikának eredményeiről, egy rendszeresen — kétéven- ként — létrehozandó orszá- gos jellegű szobrászati ki- állítás számot adjon. Az I.
Országos Kisplasztikái Bi- ennalét a pécsi Technika Házában rendezték meg, melyen negyvennyolc szob- rász közel száz plasztikai alkotását tárták a közönség elé. A kiállítás összképe frissnek, modern szellemű- nek hatott. Az eltérő stílu- sú művek színessé, élveze- tessé tették az egyébként is más-más anyagból készült szobrokat és érmeket.
A Kiállítási Intézmények
KISPLASZTIKÁI
és a Janus Pannonius m ú - zeum gondozásában ez év októberében létrehozott szobrászati bemutató mél- tán megütötte az országos színvonalat. Ünnepélyessé vált a tárlat miliője Feren- czy Béni pompás r a j z a i ál- tal, melyeket a kiállítás elő- készítésének időszakában elhunyt nagy magyar szob- rászművész emlékének ál- dozva mutattak be. Az egymás mellett sorakozó szobrocskák hol magányo- san álló férfi- és női figurá- k a t ábrázoltak, a m i n t ezt — többek között — Halmágyi István, Németh Mihály, Szebényi Imre, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat szimbolikusan kifejező Záhorzik Nándor váltakozó mintázású bronz-,
B I E N N A L É R Ó L
ón-, kő- és faszobrai m u t a t - t á k ; hol pedig az e m b e r és a szolgálatában levő állat kapcsolatára utaltak, a m i n t azt például Antal Károly archaikus, Martsa István klasszicista, Szabó Iván r e a - lisztikus, továbbá Olcsai Kiss Zoltán expresszív f o r - málású szobrainál tapasz- taltam. Némely m ű viszont egy-egy érdekesen model- lált f e j e t jelenített meg, melyek közül Csontos Lász- ló időtlenséget sugárzó m á r v á n y p o r t r é j a és Lese- nyei Márta franciás szelle- m ű Tükrös n ő - j e emelke- dett ki. Variálták a t e m a - tikát az állatábrázolások.
Ezek sorából is a két leg- jellemzőbbet: Nagy András természeti f o r m á k a t sugalló Kavics és galamb c. m ű v é t 54
és Mihály Árpád, szerkeze- ti tagoltságot hangsúlyozó lószobrát említem meg. Né- mely művész, mint Nagy Sándor és Nagy István Já- nos az anyag materiális súlyát, illetve ezáltal az emberi lét eszmei állandó- ságát igyekeztek kerek vagy rusztikus felületű szobra- ikban érzékeltetni. Mások, m i n t Gádor Magda és Rét- falvi Sándor pedig a tes- tetlenné vált szellemi álla- potokat törekedtek felfelé magasló, vékony szobraik- b a n tükröztetni. Kiss Sán-
dor alabástrom női torzója a nyugalmas szépséget, Borbás Tibor szikár pa- rasztja viszont az ember és az állat ősi kapcsolatát lát- tatta velünk. Plaketteket és érméket Asszonyi Tamás és Szőlősi Enikő készített fi- gyelemre méltó szinten.
Az I. Országos Kisplasz- tikái Biennale, feladatának megfelelően, csak az intim jellegű szobrok legjobbjai- nak viszonylagos bemutatá- sára vállalkozott. A nagy- méretű, ú j köztéri és m u - rális plasztikai alkotásokat
ezután is szétszórtan az országban, sajátos környe- zetükbe ágyazva szem- lélhetjük meg. A közön- ség számára azonban tanul- ságos lenne, ha ízelítőként a „terek és utcák művé- szeté"-ből, a felállításra ke- rülő szobrok vázlataiból, terveiből is láthatnának m a j d valamit — ha előbb nem —, a soron következő kisplasztikái biennalék al- kalmával.
SZELESI ZOLTÁN
VARGA MÁTYÁS MAKÓI KIÁLLÍTÁSA
ö t v e n h é t éves, és ez az első önálló k i á l l í t á s a . . .
Mások ilyenkor már visz- szapillantva számot vetnek, ő most „kezd". Pedig nem kezdő: harmincnyolc éve tervez, fest és rajzol, él szí- nek és formák kifejezésé- nek bűvöletében. Erre a tárlatra a makói múzeum kérte föl és hívta meg. A kiállítás méltán keltett meglepetést azok körében, akik eddig Varga Mátyást mint az érdemes művészi címmel és Kossuth-díjjal kitüntetett kiváló díszlet- tervezőt ismerték. Eddig csak azok tudták, akik sze- mélyes kapcsolatban voltak vele, hogy művészete szé- lesebb skálájú, mint a szín- házak festett kulisszáinak világa. S ismét természetes- nek tartom, hogy aki évek hosszú során olyan emlé- kezetesen vesz részt a szín- házművészet vizuális hatá- sának egyre kifejezőbbé tételében, Kolozsvárott, Sze-
geden és Budapesten, kő- színházban, szabadtéren, aki ilyen kiválóan művel egy alkalmazott művészeti ágat, egy részt, annak az egészhez is köze kell le- gyen.
Lényére és tehetségére az őserő el nem apadó, ál- landó föltörése jellemző.
Színpadképeiben a monu-
mentalitás éppúgy sajátja, mint a játékosabb, könnye- debb felfogás, de az érzel- 'mekre ható, intim hatások
elérésének fortélyát is jól ismeri. Jó példa erre vál- tozatos működése a kolozs- vári Nemzeti Színházban 1941—44 között. A Bizánc, Turandot, Bánffy Nagyúr- ját lenyűgöző monumenta- litás jellemzi; a görög tra- gédiák fenséges világán kí- vül csinál játékos Sevillai borbélyt és intim belső te- reket használó Bohémeket.
A budapesti Nemzeti Szín- házban — ahol 1935-től 41- ig, m a j d 1944-től jelenleg is dolgozik — az utóbbi évek nagy sikerei közé tartozik a Czillei és a Hu- nyadiak és Peter Weiss:
Marat halála díszletei. Több mint hatszáz színdarab, ope- ra, és körülbelül ötven film díszleteit tervezte. Közülük legkedvesebb, hozzá legkö- zelebb áll a Bolyaiak szín- padképe, O'Neill Amerikai Elektrája — ennek a drá- m á n a k díszleteivel 1937-ben a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert — és a szegedi Aida. Már csak foglalkozásánál, hivatásánál fogva is lépést kellett tar- tania a divattal, korszerű- nek kellett lennie, hiszen a mai ember a régiben is a számára érthetőt, a mait
a k a r j a látni, s ezért, ha történelmi stílusjegyekkel dolgozott is, művei mindig jelenkori tartalommal telí- tettek.
Festeni 1965-ben kezdett.
Addig csak grafikával fog- lalkozott, főként fametszet- tel, hiszen ebben a m ű f a j - ban tudott legközvetleneb- bül megnyilatkozni a tér- ben való komponálás kész- sége és az architektúra sze- retete. Azonban egy idő után ez m á r nem volt elég:
az emberi tartalom kifeje- zésére a színek és a fes- tészet gazdagabb, szaba- dabb világa is kínálkozó lehetőséget jelentettek. Pi- casso formai merészsége jó példával szolgált: az alkal- mazott technikát, a festé- szet „hogyan"-ját az el- mondandó tartalom szolgá- latába állította. S m e r t lá- tásmódja drámai, és eddigi pályafutása során is állan- dóan a drámával volt szo- ros kapcsolatban: festésze- tét, grafikáját is ez gaz- dagítja.
Emberi és művészi ter- mészetében is erős á har- móniára való, törekvés és készség. Ez nemcsak festői eszközeiben, technikájában nyilvánul meg, de egész magatartásában. A látott külső, és az ember belse- jében, lelkében élő világot
55