STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ
92
érése ugyanis szükségképpen azzal járna, hogy a társadalom megfosztaná önmagát az életkörülmények javítása és az egyéb tár- sadalmi célok érdekében végzett statisztikai tevékenység eredményeitől. A helyes út te—
hát az. hogy ésszerű egyensúlyt kell kiala- kítani az egyénnek a magánélete sérthetet- lenségéhez való joga és a társadalomnak az informáclóhoz való joga között.
Az utóbbi években sikerült erre megfelelő
módszereket kialakítani, és a szerző vélemé-
nye szerint a Nemzetközi Számítástechnikai Tudományos Társaságnak fontos szerepet
kell játszania e módszertan terjesztésében.
Egy példával illusztrálva a számítógépes információ-rendszerek silrírozásának módsze—
rét. szól a .,titkossági transzformáció"—nak nevezett megközelítésről és ennek szerepéről az információ—rendszerekben.
Ami az adatvédelem költségeit illeti. arról általában csak elképzelések vannak. A szer—
ző tudomása szerint még nincsenek kidolgo- zott módszerek az ilyen költségadatok gyűj- tésére és elemzésére. Ugy véli, hogy nem vol—
na szabad csak a számítógépi biztonság költségeire koncentrálni. hanem figyelembe kellene venni az adatvédelem jogi szabályo- zásának teljes hatását. vagyis nemcsak a tényleges költségeket. hanem bizonyos vesz—
teségeket. elmaradt hasznot, károkat is mint amilyenek az alább felsoroltak:
— az információveszteségek amelyek abból szár- maznak, hogy néhol intézkedésekkel korlátozzák a longitudinális vizsgálatok alkalmazását;
— a különböző (például egészségügyi) nyilvántar- tások adatainak ..felhigitása" folytán fellépő infor-
mócióveszteségeket',
—— a rekordok összekapcsolását korlátozó intézke- dések folytán a több adatszolgáltatás miatt a nagy-
közönségre nehezedő többletterheket.
Az a tény, hogy ilyen költségeket. illetve veszteségeket nehéz számszerűsíteni és mér- ni, nem ok arra, hogy senki se kísérelje meg a feladatot megoldani.
Köztudott, hogy a tömegtájékoztató eszkö—
zök szívesen foglalkoznak az olykor előfordu- ló visszaélésekkel. a számítógép-rendszerek- be való .,behatolás" szenzációs eseteivel.
Természetesen ezek a behatolások nem ki- vánatos jelenségek, viszont ezeket is épp úgy, mint a közlekedési összeütközeseket. fel le—
het használni a biztonságot veszélyeztető gyenge pontok felderítésére és jobb bizton- sági berendezések kifejlesztésére. A szerző az egész kérdéskomplexumot tisztán biztosi- tásügyi problémának tartja. és a biztosítás—
ban szerzett tapasztalatok alapján megálla- pítja. hogy teljesen betörésbiztos, tökéletes rendszer nem létezik, és ha volna, ez túlsá—
gosan költséges lenne. Fontosabbnak tartja a számítógéphez való hozzáférés feltételeinek
szabályozását és ellenőrzését.
(Ism.: Szomor Kornélné)
McDONALD. A.:
ENERGIA A VÉGES VlLÁGBAN
(Energy in a fínite world. Executive summary.) ln- ternational lnstitute for Applied Systems Analysis.
Laxenburg. 1981. 68 p.
Az 1973. évi olajárrobbanás kíméletlen mó- don hívta fel a világ figyelmét az energia- probléma súlyosságára, globális. az egész vi—
lágot átfogó jellegére. A megoldást kereső tudományos elemzések ugyanakkor a napi fe- szültségek nyomása alatt a kérdést elsősor—
ban az egyes országok, esetleg régiók szint—
jén, rövidebb perspektívában vizsgálták. Két- ségtelen azonban, hogy az energiakérdés ,a nemzeti határokon átnyúló globális jellegű probléma, amelynek megoldása túlmutat a
huszadik századon.
Az ismertetett kiadvány a Nemzetközi Al- kalmazott Rendszerelemzési Intézetben (llASA)
húsz ország 140 tudósa közreműködésével végzett hétéves kutató-. elemző munka ered- ményeit összegezi. A kutatások teljes prog—
ramját. módszereit és eredményeit a szerzők három, tartalmát tekintve részben eltérő mű- ben tették közzé. Ezek:
Energy in a finite world: Executive summary;
Energy in a finite world: Paths to a sustainable future:
_ Energy in a fínite world: A global systems analy-
SIS.
A jelen ismertetés lényegében az elsőként említett. a szélesebb közvélemény számára
készült összefoglalóra támaszkodik.
A Wolf Höfele vezette kutatás fő célja an- nak feltárása volt. hogy a világ milyen mó—
don juthat el egy ténylegesen kiegyensúlyo- zott globális energiarendszerhez. Ennek ér—
dekében az elmúlt száz évre visszatekintő- en megvizsgálták a világ globális energia- rendszerének dinamikáját. történelmi tenden- ciáit és azok várható következményeit. Rész- letesen, alternatívák, ,,forgatókönyvek" segít- ségével elemezték az egyes elsődleges ener- giaforrások technikai korlátait, az ener- gia iránti igény. valamint annak különböző ,,egymással versenyző" forrásokból történő ki—
elégítésének jövőbeni alakulását a 2030. évig.
egyes esetekben ennél is nagyobb időtávra, Hangsúlyozott figyelmet kapott a kutatások során az. hogy milyen módon, milyen új ener—
giaforrások bevonásával juthat el a világ a jelenlegi energiaszegény állapotból a ki—
egyensúlyozott energiaellátás állapotába.
A tanulmány nem foglalkozik az egyes or- szágok energiatermelésének és -felhasználá- sának problémáival, a világ országait azon- ban az energiatermelés és -telhasználás jel- legzetességei alapján hét régióba sorolja.
(A Szovjetunió és az európai KGST-országok külön régiót alkotnak,)
Az elmúlt száz év történeti tendenciáinak elemzése során levonható egyik legáltaláno- sabb következtetés a kutatók szerint az volt,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 93
hogy a világ energiarendszerét a részterüle- tek esetenkénti nagymértékű és gyors válto- zása ellenére. nagyfokú stabilitás, tehetet—
lenség jellemzi. Nagy, váratlan meglepetések ebben a vonatkozásban nem várhatók,
Az egyes energiahordozók viszonylagos sú- lyának vizsgálatára olyan matematikai mo- dellt alkalmaztak. amely eredetileg az egyes termékek piaci részesedésének változásait magyarázta. A modellkísérletek alapján meg- állapítható volt, hogy az energiahordozók részpiacainak. relatív súlyának várható ala- kulása igen jól előrejelezhető a következő néhány információ, időpont alapján: valamely adott energiahordozó, technológia milyen időpontban lép be. éri el az összes felhasz- náláson belül a 2—3 százalékos kritikus alsó szintet, és ez az arány milyen ütemben nő, hány év szükséges ahhoz, hogy 1 százalékról 50 százalékra növekedjék.
A számítások szerint az elsődleges ener- giahordozóknál ehhez körülbelül száz évre volt szükség. Ez az érték régiónként azon—
ban nagy eltéréseket mutat: az OECD—orszá- gokban 30 év, az Egyesült Államokban 70—80
ev.
Az elemzések során a modellt felhasznál- ták a múlt tendenciáinak előrevetítésére.
hogy így lehetséges jövőbeni képet kapja- nak. Abból a feltételezésből indultak ki. hogy az atomenergia részesedése 1970-ben érte el a kritikus egy százalékot, térhódítása az eddig megfigyelt ütemben várható. A nap- energia belépése (egy százalékos részesedé—
se) 2000—re várható. elterjedési üteme az atomenergiáéhoz hasonló.
Ennek alapján a modell 2030-ra a követ—
kező történeti tendenciákon alapuló energia—
felhasználási struktúrát ,,vetitette előre". Az összes felhasznált energia 7 százalékát a nap—
energia, 40 százalékát az atomenergia és 45 százalékát a földgáz adja, A kőolaj részese- dése a napenergiáéval azonos (70/0) és a szénfelhasználás aránya minimális (ZO/g). A fenti feltételezésekből következően 2030—ra az atomenergia még nem válik a legfontosabb elsődleges energiaforrássá, a napenergia súlya is elmarad attól, amit a napenergia hi- vei várnak. A domináns energiaforrás, a földgáz erre az időpontra már éppen túljut a csúcsponton. aránya hanyatlani kezd. A szén ugyanakkor, számos más elemzéssel el—
lentétben, gyors ütemben elhanyagolható je- lentőségűvé válik.
Az energiaforrások technikai korlátainak feltárására ird'hyuló. az elkövetkező száz év- re kitekintő vizsgálatok eredményei szerint a világ energiaforrásaí jelentősek, bár haszno- sításuk távolról sem egyszerű, gyors vagy ol- csó feladat. Ennek az időszaknak a végén
a kiegyensúlyozott energiarendszer alapját már a nukleáris fúziós. a nukleáris hasadó, valamint a nagyméretű központosított tech—
nológiákat felhasználó, ,,kemény" napener- gia, illetve ezek kombinációja képezi, a fosz- szilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz), a vizi energia, biomassza csak kiegészítő, bár nem elhanyagolható szerepet játszanak
majd.
A különböző energiaforrások iránti igény várható alakulását a kutatók ismét .,csak"
2030—ig vizsgálták két ,,forgatókönyv" alap- ján. Mindkettő a világgazdaság korábbinál lassúbb, a vizsgált időszak vége felé csök- kenő ütemű növekedését tételezi fel: az 1960—1975 között tapasztalt 5.0 százalékkal szemben 2015 és 2030 között I,7—2.7 száza- lék várhatá. A világgazdaság gyorsabb üte- mű növekedését feltételező forgatókönyv sze- rint a világ teljes elsődleges energiafelhasz- nálása 2030—ban több mint négyszerese lesz az 1975. évinek, lassúbb ütem feltételezése
esetén pedig közel háromszorosa lesz.
A világ népessége 2030-ra az 1975. évi kö- zel 4 milliárddal szemben 8 milliárd körüli szintre nő. A növekmény 90 százaléka a fej—
lődő országokban várható.
Az egy főre jutó energiafelhasználásnak a fejlődő és a fejlett országok közötti jelenlegi különbsége ugyanakkor a vizsgálatok szerint 2030—ig csökken, sőt minél gyorsabb a gaz- dasági növekedés, annál jobban. A megma- radó különbségek azonban még így is jelen- tősek: a Latin-Amerikát magában foglaló ré- gióban a 2030. évi egy főre jutó energiafel- használás nem éri el a Szovjetunió és az eu- rópai KGST—országok 1975. évi szinvonalát.
A vizsgált időszakban a GNP egy százalé—
kos növekedésére jutó energiafelhasználás lassú ütemben csökken. 2030-ra ez az érték lényegében egyetlen régió kivételével egy alá süllyed. ami az energiafelhasználás hatékony- ságának nagymértékű növekedését jelenti.
(A gazdaságilag fejlett régiókban ez az ér- ték már az 1950—1975. években is O,68—0,84
között volt.)
A növekvő energiaigény kielégítése jelen- tős mértékű beruházást igényel. A fejlődő or- szágok például 2020 körül a GNP 6.6 száza- lékát lesznek kénytelenek ilyen célra fordí—
tani.
A Szovjetuniót és az európai KGST—orszá- gokat magában foglaló régióban a kutatók szerint az energiamegtakaritós fő forrása a jövőben az ipari munka termelékenységének emelkedése lesz. A Szovjetunió Európán kívüli területei hatalmas földgáz- és szénkész- leteinek kihasználása révén ebben az idő- szakban is exportál kőolajat külföldre, ezen belül az európai KGST-országokba. Gyors (5—6 százalékos) gazdasági növekedés fel- tételezése mellett 2030-ban ezen országok energiamérlegében az atomenergia 33, a szén 38 százalékkal részesedik.
A ,,forgatókönyvek" által felvázolt jövő képéhez vezető út azonban nem probléma-
94 STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
mentes. Technikai szempontból vizsgálva a világ kiegyensúlyozott globális energiarend—
szere támaszkodhatna a nukleáris fúziós, a nukleáris hasadó, valamint a ..kemény" nap—
energiára. Ezeknek a technológiáknak azon- ban az a hátrányuk, hogy az energiát hő-, és villamos energia formájában biztosítják.
ami igen nehezen tárolható vagy szállítható.
Ebből a szempontból a fosszilis energiahor- dozók felhasználása előnyösebb, bár a kész—
letek kimerülése korábbi időpontban várha- tó. A villamos energiával való helyettesítés ugyanakkor korlátokba ütközik.
A megoldást a kémiai energiahordozók előtérbe kerülése jelentheti. Ezek közül az egyik legígéretesebb a hidrogén. amelynek jövőbeni felhasználását számos körülmény le- hetővé teszi, illetve elősegíti: a hidrogén ter- melése a víznek elektrolízis során történő felbontása révén technikailag megoldott, so- kat igérő eredményeket értek el az atom—
energiából és a napenergiából nyert hőener- giának az elektromos energia megkerülésé—
vel. közvetlenül hidrogénné való átalakításá- ban. a hidrogén a földgázhoz hasonlóan könnyen tárolható és szállítható (a földgáz- tartályok és vezetékek fokozatosan átállítha—
tók hidrogén tárolására, illetve szállítására);
a hidrogén felhasználása, elégetése környe-
zetvédelmi szempontból rendkívül vonzó. hi-
szen az égéstermék csak vízpórából áll.
A hidrogén széles körű elterjedése — ami valószínűleg igen lassú folyamat lesz —— lö- kést adhat a szén cseppfolyósított formában történő felhasználásának is. A szénkészletek kimerülésének problémája valószínűleg úgy oldható meg, hogy az égéstermékekben. va- lamint a levegőben széndioxid formában levő szenet is újra és újra felhasználják. ami gya- korlatilag végtelen folyamathoz vezethet.
A kutatási jelentés hangsúlyozza, hogy a fenti megoldások csupán javaslatnak tekin—
tendők, céljuk elsősorban az, hogy ötletet ad—
janak a világ jelenlegi. előreláthatólag igen tartós, folyékony szénhidrogén iránti igénye, valamint a rendelkezésre álló atom— és nap—
energia segítségével megtermelhető hőener- gia közötti szakadék áthidalásához.
A világ kiegyensúlyozott energiarendszeré- nek megteremtéséhez azonban
tetlen, hogy a világ termelőkapacitásai fo- lyamatosan és jelentős mértékben nőjenek.
A világ tőkeállományának a lassúbb növeke- dést feltételező forgatókönyv szerint is 1975 és 2030 között körülbelül 20—30-szorosára kell növekednie. Ehhez arra van szükség, hogy a világ jelenlegi 4 milliárd fős népessége. va- lamint a későbbi generációk is megtanulják a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrá- sok minél hatékonyabb, minél termelékenyebb felhasználását.
(ism.: Nagy Sándor) elengedhe4
GOODMAN, l.. A. — KRUSKAL, W. H.:
KOMBiNATlV OSZTÁLYOZASOK ASSZOCIÁCIÓS MÉRÖSZÁMAI
(Measures of association for cross classifications.) Springer Series in Statistics. Springer-Verlag. New York — Heidelberg — Berlin. 1979. 146—l—Vlll p.
A könyv Goodman és Kruskal 1954 és 1972 között megjelent négy olyan tanulmányát tartalmazza, amelyek mindegyike az asszociá—
ciós mérőszámok gazdag irodalmának ki- emelkedő darabja. E tanulmányok a szemlé—
letes interpretálhatóságot tekintik a mérő—
számokkal szembeni legfontosabb követel- ménynek. Ez merőben új szempont volt a leg- első cikk megírása idején. Azóta e szempont általánosan elfogadottá vált az asszociációs mérőszámokkal foglalkozó. illetve azokat al- kalmazó kutatók körében.
A legkorábban irt tanulmány részben az asszociáció legismertebb hagyományos mérő—
számait tekinti át, részben pedig új, szemlé—
letesen interpretálható mérőszámokat javasol az asszociáció mérésére. Ennek érdekében bevezetésképpen az asszociáció mérése so- rán általánosan elfogadott szempontokat és konvenciókat tekinti át. A tanulmány érde- me, hogy pontosan és áttekinthetően meg—
adja minden bemutatott mérőszám legfonto—
sabb tulajdonságait. A két szerző által java- solt új mérőszámok mindegyike az L. Gutt- mantó/ származó, PRE-elvnek (Proportional Reduction of Error — relativ hibacsökkentés) nevezett alapgondolaton nyugszik. Ennek az a lényege, hogy az asszociációs mérőszám nem más, mint az a relatív hibacsökkenés, amely egy véletlenszerűen kiválasztott egyed- nek egy adott ismérv szerinti besorolásakor érhető el további egy vagy több ismérv sze—
rinti hovatartozás figyelembevételével. A ta- nulmány röviden kitér a kettőnél több ismérv között fennálló többszörös asszociácíóra is.
A második tanulmány részben néhány ki- egészítő megjegyzést tűz az első tanulmány- hoz. részben pedig bő válogatást ad (: té—
ma irodalmából. Ennek külön érdekessége az, hogy a szerzők kitérnek Kőrösy József és lor- dan Károly idevágó munkásságára is, s bő válogatást adnak a nyelvi okok miatt csak kevésbé ismert olasz iskola munkáiból is. Az is külön említést érdemel, hogy e tanulmányt 150 tételből álló, a legkülönbözőbb tudomány-
területeket átfogó irodalomjegyzék zárja.
A harmadik és negyedik tanulmány végül az első két tanulmányban csak röviden érin- tett statisztikai becslési kérdésekre tér ki az egyes mérőszámok esetében. A mérőszámok standard hibáit multinomiális eloszlást felté- telezve határozzák meg, a konfidencia-inter— '
vallumokat pedig a becslőfüggvények aszimp- totikus normális eloszlását feltételezve. Ez utóbbi feltevés elfogadhatóságát számos, szi- muláción alapuló számítási eredménnyel is alátámasztják a szerzők. A negyedik tanul—
