A termelési tényezők összetétele és népgazdasági szerepe

A TERMELÉSI TÉNYEZÓK ÖSSZETÉTELE ES NEPGAZDASÁGI SZEREPE

DR. KOZMA FERENC

Szinte közhelyszámba megy, hogy gazdasági problémáink forrása az alacsony

szinvonalú és nem kielégítő mértékben növekvő hatékonyság. Valóban, ha csak egy- más mellé tesszük a nemzeti jövedelem. a kereső lakosság létszáma és az állóesz- köz-állomány növekedésének hazai indexeit, abból is érzékelhető, hogy az állóesz- köz-állomány növekedési üteme csaknem rendszeresen meghaladja azt a társadal—

mi munkamegtakaritást, amelyet a munkatermelékenység növelésével érünk el.

1. tábla

A nemzeti jövedelem, a kereső lakosság és az állóeszköz—állomány növekedési üteme

(százalék)

Nemzeti Kereső Állóeszköz-

ÉV jövedelem lakosság -állomány

1950—1960. évi átlag . ——l—5,9 'l-1,4 ——l—3,6

1961—1965. évi átlag . —l—4.1 0 —l—4.0

1966—1970. évi átlag . —l—6.8 —l——O,9 —l—4.5

1971 . . . . . . . —l—5.9 -l—o.5 —l—5,6

1972 . . . . . . . —l—6,2 —l—-0,1 —l—5.7

1973 . . . . . . . -—l—-7,0 —l—0,2 —l——6.0

1974 . . . . . . . is,!) lop 4—5,7

1975 . . . . . . . -l—6.1 —l-—0.9 —l—5.5

1976 . . . . . . . —l—3,0 —-0.3 4—6.6

1977 . . . . . . . —l—8,0 —l—-O.4 —l—6.0

1978 . . . . . . . "l—4.2 O 3—1—5,7

1979 . . . . . . . —l—1,4 —0,5 —l—6.0

l

Forrás: a Központi Statisztikai Hivatal statisztikai évkönyvei. továbbá a nemzeti vagyon és az állóesz- közállomány.1979. 140 old.1970—1978. Statisztikai időszaki Közlemények 448. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

Eleven munkánk hatásfokának javulását ezek szerint úgy tudjuk elérni. ha a termelésre fordított holt munka mennyiségét e megtakarításnál gyorsabb ütemben növeljük. Az 1970—es évtizedben hat olyan évünk volt, amikor az állóeszköz—állomány

gyarapodásának üteme megelőzte a termelékenység növekedését. A népgazdasági

mérlegeinkben évi többletként megjelenő új érték ilyenformán mindinkább O holt

munka transzformációja más használati értékre: jóformán Csak azért dolgozunk töb- bet. hogy előteremtsük a többletberuházások forrásait.

844 DR. KOZMA FERENC

A hatékonysági kifulladásnak több, egymással összefüggő és egymást feltéte- lező oka van. Ezek közül csak egyre akarok rámutatni — véleményem szerint a leg—

mélyebben fekvőre —, a rendelkezésünkre álló termelési tényezők. különösképpen a szakképzett munka elégtelen felhasználására.

A TÁRSADALOM MUNKAVÉGZÖ KÉPESSÉGE MlNT BERUHÁZOTT VAGYON

Az okfejtés elé némi magyarázat kivánkozik. A termelési tényezők fogalmát ugyanis —- a közgazdasági irodalom nagy többségétől eltérően —- nem az értékterme- lés forrásaiként fogom fel, hanem a termelékenység növelésének forrásaiként. A ,,ter- mészet" ebben az aspektusban olyan bányakincs, erdő, víz, szántóföld vagy kert, amely tulajdonságainál fogva lehetőséget teremt valamely adott technikai szinten

felszerelt embertömeg számára valamely adott termelékenységű kitermelő munka

elvégzésére. A ,,tőke" az ingatlanok és a munkaeszközök összessége, amely másik oldalról determinálja a termelékenységet. A ,.munka" az a szaktudás, műveltség, tapasztalat, amely az aktív lakosságot alkalmassá teszi a ,,tőke" működtetésére s ezen keresztül a természeti javak kitermelésére és transzformálására. Mindhárom értékét vagyonértékként fogom fel. A .,természet" és a ,,tőke" értékét a nemzeti vagyon értékelése szerint, a ,,munka" értékét pedig olyan beruházásként. amelyet a család és a társadalom együttesen eszközöl az ember születésétől az egyén adott munkaképessége elnyerésének idejéig. (Az egyszerűség kedvéért e tényezőt ,,mun- kának" nevezem, hangsúlyozom azonban, hogy valójában az ember munkavégző képességének létrehozására fordított, az évek során kumulálódott beruházási ér—

téket értem alatta.)

Ez a felfogás hazánkban még nem nyert polgárjogot. azt hiszem, főleg látszó- lagos ,,embertelensége" miatt. A dolgozó lakosság munkavégző képességének mér"

tékét ,,beruházott jószágként" számítani első hallásra erősen emlékeztet a rabszol—

gavásárok hangulatára. de legalábbis a kapitalizmus embertől elidegenedett m un—

kaerőpiacának felfogására. Ez okból kalkulációnkban hajlamosak vagyunk elhesse- getni magunktól azt a vitathatatlan tényt, miszerint a társadalom óriási összegeket költ — más szóval igen nagy munkát fordít -— a felnövekvő nemzedék emberi, társa—

dalmi és szakmai képzésére, s e beruházással való gazdálkodás jelentős hatást gya- korol az egész népgazdaság tevékenységének hatékonyságára.

Oktatómunkával ma Magyarországon kb. 130—140000 ember foglalkozik. és az iskolarendszerből kilépőknek csaknem kétharmada valamilyen szakképesítést hoz magával a munkahelyére. A családon belül végzett munkának tetemes - ám pon-

tosan ki nem számítható - része a gyesmekékvxeflvátását és nevelését célozza. A

munkahelyeken állandóan folyik a továbbképzés, s a lakosság jelentős részének szabad idejét az önképzés erősen igénybe veszi. Mindez óriási nemzeti kincset ——

munkavégző képességet -— hoz létre. amely akarva—akaratlanul, számítva—számítot—

lanul részévé válik nemzeti vagyonunknak, felsorakozik természeti kincseink és be—

ruházott javaink mellé.

Mindez amellett szól, hogy tudomásul kell vennünk a nevelésre és képzésre fordított társadalmi munka kettős célját: a műveltség egyfelől valóban a jólét része, vagyis létrehozott javaink élvezetének egyik módja; másfelől azonban a termelé—

kenység forrása is, s mint ilyen, termelési tényező. A művelődés egyfelől szociális vívmány, másfelől azonban beruházási tevékenység, amelynek éppúgy van értékel—

hető eredménye. mint egy bánya feltárásának vagy egy gyár építésének: sőt meg—

felelő mődszerekkel, hatékonysága is számítható. Végül, a dolgozó ember munka- végző képességébe fektetett társadalmi vagyon számításba vétele gazdasági elem—

A TERMELÉSI TÉNYEZÖK SZEREPE

845

zéseink során nem ,,elemberteleníti" e számításokat, hanem —— mint az alábbiakban bizonyítani igyekszem —— kidomborítja az alpvető termelőerő súlyát, meghatározó

szerepét az egész újratermelési folyamatban.

A társadalmi munkavégző képességben megtestesülő társadalmi beruházási költség megbecsülésére a következő számítási gondolatmenetet alkalmaztam.

Feltételezem, hogy a társadalmi munkaerőköltség — a pénz mai vásárlóerejét fi—

gyelembe véve — keresőnként és átlagosan havi 5000. azaz évi 60 000 forint. Egy át—

lagos családban két keresővel és másfél gyermekkel (következő generációval) szá—

molva, egy gyermekre évi 34 800 forint olyan "beruházási költség" jut. amely objek- tíve, társadalmi aspektusból tekintve, egy jövendő munkaerő nevelését szolgálja.

Szakképzetlen munkaerő esetében a család 14 évig viseli ezt a költséget, ami kere- ken 490 000 forint. Ehhez járul 20000 forint óvodai és 50 000 forint általános iskolai kiadás, amit az állam visel: egy szakképzettség nélküli dolgozó tehát kereken 560 000 forint .,beruházási költséget" jelent a társadalom számára. A szakmunkás esetében erre még három évi családi költség és mintegy 35000 forint iskolázási többletköltség járul. A szakmunkás ilyenformán 700000 forint .,beruházási költsé- get" képvisel. A középiskolát végzett munkaerő esetében ez az összeg — hasonló—

képpen számítva — 740000 forint. a főiskolát és egyetemet végzetteknél pedig — számítva a csaknem 200000 forintot kitevő állami iskoláztatási kiadást -— 1.1 millió forint.

A gondolatmenetből világosan látszik a számítás erősen közelítő jellege: a szakképzetlen munkán belül nem különíti el a teljesen szakképzetlen munkát a be—

tanítottál. holott köztudomású, hogy a kettő között jelentős teljesítménynyújtási dif—

ferencia van. A szakmunkás kategória nem egységes: szakma és szakma ,,beruhá- zásigényei" között ugyancsak jelentős különbségek vannak. Hasonló a helyzet a fel- sőfokú szakképzettségűek kategóriájában. Továbbá köztudott, hogy a munkavégző (képesség kifejlesztése nem áll meg az iskola elvégzésekor, az egész munkavégzési időciklus alatt folyik. és bizonyos társadalmi ráfordításokat is követel. Ezek nem sze- :repelnek a számításokban, mivel mindezen költségek mérése olyan bizonytalan- ságokat vitt volna a számításokba, amelyek kétségessé tették volna az egész mód- szer szavahihetőségét. Éppen ezért számításom jelen formájában nem is törekszik másra, mint a nagyságrend érzékeltetésre, de pontossági foka valószínűleg nem sokkal marad el a nemzeti vagyon egyéb elemei számításának pontossági fokától.

Elvégezve (az aktív lakosság szakképzettség szerinti megoszlását jelző viszony- számok segítségével) a szükséges műveleteket, azt kapjuk, hogy az emberekbe .,be—

ruházott vagyon" népgazdasági színtű összege 1978—ban mintegy 3600 milliárd fo—

rríntot tett ki. Ez a lakosság 10 éves teljes személyes fogyasztásának összegével egyen- lő.

A TERMELÉSI TÉNYEZÖK ÉRTÉKE NÉPGAZDASÁGI MÉRETEKBEN

Ha elfogadható a lakosság munkaképességébe ,,beruházott" nemzeti vagyon 'becsle'sszerű összege, a termelési tényezők 1978-as összes értéke 8100 milliárd fo- frint, amelyből 1300 milliárdot érnek a természeti kincsek. 3200 milliárdot képvisel a beruházott vagyon és 3600 milliárdot a munkavégző képesség. Ezek szerint a ,,ter- mészet: tőke: munka" aránya kerekítve: 15:40:45. Részletesebb bontásban is össze- állíthatjuk a termelési tényezők megoszlását (százalékban):

Föld,erdő...lO

Bányakincs... 5

,,Természet" . . . . . . . . 15

846 " DR. KOZMA FERENC

Ingatlanok . . . 31 Más bontásban:

Gépek, berendezések, járművek. . 9 "Közvetlen termelőeszközök . . . . 18' infrastruktúra. . . . . . . . . 8 Lakó- és középületek . . . 14 ,,Tőke". . . 40 ,,Tó'ke" . . . .40 Szakképzetlen munkaerő . . . . 14

Szakmunkások . . . 20 Középfokú képzettségűek . . . . 3 Felsőfokú képzettségűek . . . . 8 ,,Munka" . . . 45 Összesen . . . 100

A kapott megoszlás alapján néhány hipotézis megkockáztatható.

a) A rendelkezésre álló termelési tényezők értéke az évenként megtermelődő'x nemzeti jövedelem tizenhatszorosát teszi ki. Ha meglehetősen kényelmes megtérü—

lési időkkel számolva. a természeti kincsek megújítási élettartamát (a termőföld ter—

mőerejének regenerálódását. az erdőkincs újrakeletkezését és a kimerült ásvány-—

vagyon helyébe lépő, újonnan feltárt lelőhelyek művelésre alkalmassá tételét átla—

gosan) 45, az épületvagyonét 22, a felszerelésekét 7 és a tudását 10 évre becsülöm., akkor kb. 18 éves megtérülési periódust kapok: e tekintetben a társadalmi munka termelékenysége harmonizál a termelési tényezők tömegével. még némi tartalék is van benne. Ha azonban a természeti kincsek megújítási koefficiensét csak 30 évre, az épületekét 20 évre. a felszerelését 5 évre és az emberi tudásét 7 évre becsüljük, a rotáció leszűkül 14 évre, ehhez a feszítettebb minőségi fejlődési ütemhez az a tár—

sadalmi termelékenység, amelyet az adott termelési tényezőkkel az ország produkál, már nem elegendő.

b) Ha a világpiac, amelynek értékítélete nemzeti jövedelmünknek kb. 50 szó- zalékát érinti. bányakincs tényezőnket 10 százalékkal felértékeli, a föld és az erdő—

kincs relatív értékét nagyjából változatlanul hagyja a többi termelési tényező átla—

gosan számított értékéhez képest, az eleven munkát 30 százalékkal, tőkénket pedig 15 százalékkal leértékeli. akkor jelentős módosulás áll be az egész képben. Terme- lési tényezőink összes értéke lecsökken 6640 milliárd forintra. ezen belül a .,termé—

szet" 20, a .,munka" 30. a .,tőke" 42 százalékos arányt képvisel. Amennyiben az egyes tényezők faktora is igazodik a megváltozott értékrend követelményeihez, a rotáció 13 évre csökken. Ha azonban a .,munka" faktor (: fentiekben vázolt költsé—

gek között lesz csak újratermelhető, a különbséget csak exogén jövedelem fedez- heti: ez mintegy 1000 milliárd forint (30 milliárd dollár) hiányt jelent. Világos, hogy az olyan erősen nyílt gazdaságnak. mint Magyarország, ahol a termelési tényezők- nek csaknem fele az eleven munka. különös gonddal kell vigyáznia arra, hogy ez a világpiaci cserében le ne értékelődjék.

c) Szembetűnő (: ,,természet" tényező belső aszimmetriája az ásványi kincsek rovására. Egység nyi emberi termelési tényezőre saját faktor értékének mintegy tizede

jut feldolgozható ásványi kincsekből. Más szóval

—- vagy igen magas fajlagos hozzáadott értékkel kell gazdagítani a hazai. kibányászott ásványokat.

— vagy igen magas értékű munkát kell hozzáadnia az importált ásványi kincsekhez, ha saját faktor értékét meg akarja termelni, s a világpiaccal is el akarja fogadtat- ni. Azt azonban semmiképpen nem engedheti meg magának, hogy nemzeti jöve- delme növekedéséhez hasonlítva a termelés anyag- és energiatartalma dagadjon.

Nem lehet pontosan megítélni, hogy a mintegy 10 százalékot kitevő földtényező sok—e vagy kevés. A népgazdasági gyakorlat inkább azt súgja, hogy elegendő, hi-

A TERMELÉSI TÉNYEZÓK SZEREPE

847

szen az ország mezőgazdaságának eltartóképessége névlegesen 130 százalék kö—

rül mozog. Igaz. igen tetemes behozatal mellett: ezek egy része kivitel elcserélése trópusi élelmiszerekre, más részük azonban munkatárgyként bekerül a megtermelt élelmiszerek testébe (fehérjetakarmány, növényvédőszer stb.). Az élelmiszer-gazda-

ság szélesebb értelemben vett szaldója már alig mutat pozitívumot, ami arra enged

következtetni, hogy a mai gazdálkodás mellett — ahol a bruttó termelés maximalizá—

lását a nettó termelés minimalizálása árán is erőltetjük — a földterület éppen csak elegendő a

lakosság élelmezéséhez. Amennyiben a jelenlegi tendencia folytatódik, a magyar élelmiszer-gazdaság nettó importőrré válik: a termelési tényezők rosszul felhasznált egytizede jelentőségében zsugorodni fog.

d) Harsány aszimmetriákat lehet sejteni (: ..tőke" tényezőn belül is. Szembetűnő, hogy az összes gépi berendezés értéke nagyjából azonos a földével: műszaki szín—

vonalára viszont jellemző, hogy az összes termelési tényező értékének több mint négytizedét kitevő nem adminisztrativ népesség a 9 százaléknyi értéket képviselő.

berendezéseket csak 1.3-es műszakszámban használja: értékes emberek tömege dolgozik kis hatásfokú gépek mellett. Ugyanakkor egységnyi, infrastruktúrában meg—

testesülő nemzeti vagyonra 2,3 egységnyi közvetlen termelőapparátus jut (az álló—

eszközökre vonatkozó adatok bruttó értékek: nem az infrastruktúra elavultsága mi- att adódik a magas arány). Ez önmagában hordozza az újratermelési zavarok le—

hetőségét, a folyamatos anyag— és termékáramlás nehézségeit, az egész újrater- melési apparátus rugalmatlanságát.

e) Viszonylag a legkiegyensúlyozottabb. a .,munka" tényező belső szerkezete.

Egységnyi magas képzettségű szakember kifejthető tevékenységére 2.4 szakmunkás.

tevékenysége jut. másfél szakmunkás mellett ,,élhet meg" egy segéderőnyi teljesít—

mény. és 12 műszaki jellegű munkát végző teljesítményét szervezi, illetve tartja nyil—

ván egy adminisztratív erő. Ez a szerkezet a magas igényű, csaknem egyedi jellegű.

finom munkára van predesztinálva. Amennyiben mást csinál, tehát javarészt kom—

mersz minőségű tömegárut, akkor annak okát nem a képzettségi szerkezetben kell keresni, hanem abban például, hogy a termelés rossz szervezettsége. a szakmaszer—

kezet és a kapacitás—szerkezet eltérései, a minőségi munkaerőben rejlő képességek kihasználatlansága akadályozza azt, hogy a társadalom elérje azt a nívót. amelyre

— mint rámutattam - hatalmas anyagi áldozatok árán saját magát kiképezte.

Végeredményben a magyar gazdaságban kimondott hiány csak ásványi kin- csekben és infrastruktúrában van: a gépi berendezések tömege inkább túlzott mér- tékű, s színvonaluk az, ami elégtelen. A nem kielégítő hatékonyság nagyrészt a társadalmi termelési folyamat nem kielégítő mértékű szervezettségével magyaráz- ható. Ez részben abban mutatkozik meg, hogy a népgazdaságban a munkaintenzi- tás és a termelékenység alacsonyabb, mint amilyen termelőerőink jelenlegi fejlett—- ségi színvonalán lehetne, részben pedig abban, hogy a nemzetközi munkamegosz—

tásba való bekapcsolódásunk alapvető rendező elve még inkább az exportálási és, importálási kényszer. mintsem a hazai munka termelékenysége maximalizálásának szolgálata. A magyar gazdaság sajátos átmeneti korszakbeli problémáiról van szó, amelyeket a belső és a külső fejlődési tényezők elméleti, valamint gyakorlati elem- zésére alapozott, következetes gazdaságpolitikával tudunk csak áthidalni.

A TERMELÉSI TÉNYEZÖ ÉRTÉKE A FÖBB TERMELÖÁGAZATOKBAN

A számításokat az egyes ágazatokban is el lehet végezni (kellő adatforrások birtokában annak sincs akadálya, hogy gyártási ág vagy vállalat mélységig lemen—

jünk).

2.tábla Atermelésitényezőkszerkezeteaközvetlentermelőszektarban,1978 TőkeértékAmunknvézőkéesséértéke 9p9Azösszes Természeti

,'- Ágazatjavakszgkkép-középfokúfelsőfokú223335, értékeingatlanfelszerelésösszesenzetlenszakmunkós—-———————————összesenértéke dolgozóvégzettségűdolgozó Atermelésitényezőkszerkezete Bányászat...77,14.8(3.4'8.23.77.01,03,014,7100,0 Villamosenergia-ipar....—35.539.474,95.09,73.27.225.l100,0 Kohószat........—-19.023042,016.2122,86,012,958,0100,0 Gépipar...—9,510.0;19,519,529,39.622.180.5103,0 Építőanyag—ipar...—18.320.038.1525,118,66.012.061,7100,0

v e g y i p a r _ 2 4 . 1 1 2 7 . ' 1 5 1 , 5 1 4 , 1 m o 6 . 1 1 2 . 3 4 8 . 5 1 o o , o

Könnyűipar.......--7.3'l'2.720.030.131.67.1'll,280,0100,0 Élelmiszeripar. Mezőgazdaságéserdőgazdálko--—-16.9-14,731.626.120.89.512.068,4100,0 dás...50.41024.614.818,37,81.57.234,8100,0 Atermelésitényezőkelhelyezkedése(allokációja) Bányászat........329625.45.83.0714,24.64,715,ó Villamosenergia—ipar....—9212.410.70.82.02.42.11.62.9 Kohószat........-—5.37.86,43.04.84.84.24,03.1 Gépipdr........—-1111'4.312,514.626,332.030.023213,2 Építőanyag-lpar...--385.04,33,33.03,5(2.93.12.3 Vegyipar...—9613,011.13.64.96.95.64.74.4 Könnyűipor.......-—5911.68,516.220,016,610,616,39.1 1 Élelmiszeripar.—7.7827.97.77.412.56,37.75 Mezőgazdaságéserclőgazdálko— dás.........ó7,1412'22,332.847.824.517,133.734,744,3 Közvetlentermelőágakösszesen100,0100,0100,0100,0100,0100,0100,0100,0100,0100,0

848

DR. KOZMA székem:

AA TERMELÉSI TÉNYEZÖK SZEREPE

849

A számításoknál minél szűkebb aggregátumokkal dolgozunk, annál inkább vál- ilalnunk kell a különböző vetületekben, különböző mértékben és irányban torzító ár—

rendszer adta, a tisztánlátást érezhetően zavaró torzulások kockázatát. Továbbá:

lamint a népgazdaság

részletei felé halad a bontás. mind nagyobb gondot okoz a

a.,természet" tényező szerepe. Ha nagyon következetesek akarunk lenni. minden

.számbavételí egységnél ide kell számítanunk

a) az általa igénybe vett földterület értékét;

b) a tőkéjében lekötött,

energia— és anyagjellegű forgóeszközök értékének nyerstermék—

*hányadát.

így például a fémtömegcikk—ipar termelési tényezőinek ,.természet" komponense a gyárak telekértékéből és az iparágban tartózkodó összes áruvasérc értékéből ál—

lana. Ennek a finom számbavételnek azonban nincs gyakorlati értelme. Egyrészt oo telekérték a többi termelési tényező értékéhez viszonyitva elenyésző: a számítá- sokban csak ,,szennyeződésként" jelentkezne. Másrészt, a technológiai folyamatok- ban nyersanyagokként, félkésztermékekként és raktárkészletekként jelenlevő, nyers- termék értékre redukált ,,természet" valójában a kitermelőhelyen működik termelé- kenységdetermináló tényezőként, a feldolgozási vertikumban már csak katalizátor, amely lehetővé teszi a ,,tőke" és a ,,munka" számára, hogy termelési tényezőkként

működjenek.

Ráadásul ez a .,vendég természet" folytonosan vándorol. kilép üzemekből és ágazatokból, belép másokba, és ilyenformán a számbavételkor veszedelmesen hal—

*mozódik. Ezért célszerű lemondani a ,,finom" módszerről: inkább vállalni azt, hogy a ,,természet" tényező lényegében a kitermelő ágaknál jelentkezik: a bányászati területen. a növénytermesztésben, az erdőgazdálkodásban, a vízgazdálkodásnál.

llgy azonban a kitermelő ágak termelésítényező-szerkezete nehezen lesz összehason—

iitható a feldolgozó ágakéval. (Lásd a 2. táblát.)

Az összehasonlíthatóság kedvéért célszerűségi megfontolások alapján érdemes bemutatni a kitermelő tevékenységek ,.kéttényezős" szerkezetét is.

3. tábla

A kitermelő tevékenységek ,,tőke" és ,,munka" tényezőket figyelembe vevő szerkezete

(százalék)

Tőkeérték A munkavégző képesség értéke Az

szok- "3155- 75?- fáit?

Ágazat ingat- felsze- együtt képzet, szak- a a u össze- lési té—

lan relés len munkás , , ,, sen nyelő

dolgo- vegzettsegu értéke

zo dolgozó

21,1 14,9 36.0 15,8 30,7 4.4 13.1 64.0 100,0 Bányászat . . . .

"Mezőgazdaság é erdő—

gazdálkodás. . 20,6 9.3 29,9 36,9 15.7 3.0 14,5 70,1 100,0

A fentiek (a 2. és a 3. tábla) alapján sorrendbe lehet rakni az ágazatokat.

a) Ami a ,,természet"-igényességet illeti, látható. hogy a bányászat áll az első helyen, mivel a természeti javak értéke meghaladja az összes tényező értékének háromnegyedét, míg a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás esetében ez az arány fcsak egyketted.

b) A .,tőke"-igényesség tekintetében a sorrend (kéttényezős vetületben) a vil—

l'amosenergia—iparral. a vegyiparral és a kohászattal kezdődik; az építőanyag—ipar,

15 Statisztikai Szemle

850

DR. KOZMA FERENC;

a bányászat. az élelmiszeripar és mezőgazdaság és erdőgazdálkod ás már a ,,tőke"—-

igényes területek közé számítható. Feltűnő a .,tőke" tényező alacsony aránya a gép—

iparba-n és a könnyűiparban.

A ..tőke" tényező belső összetétele ettől némileg eltér. Az ,,ingatlan"—igényes—

ségben a bányászat és a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás az élvonalhoz köze—

lebb kerül. míg a .,felszerelés"-igényességben a kohászat és az építőanyag-ipar lépi

előre, a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás pedig sereghajtővá válik. ;

c) Ami a ..munka" tényező szerepét jelenti, a kéttényezős vetület 66 százalék-

nál nagyobb súlyt mutat a könnyűiparban. a gépiparban, a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban és az élelmiszeriparban. 45—66 százalék közötti a bányászat-

ban. az építőanyag-iparban. a kohászatban és a vegyiparban. A legalacsonyabb:

értéket a villamosenergia—ipar adja.

Az egyes képzettségi szintek ezen belül jelentős szóródást mutatnak. A szak- képzetlen munkaerő lényeges jelentőségű a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás,

továbbá a könnyűipar termelésitényező—összetételében. Közepes szintűnek mondható az élelmiszeriparban és a gépiparban. A többi iparágban a szakképzetlen munka-—

erő viszonylag csekély súlyú. A szakmunkási kategória meghatározó termelési té-—

nyező a bányászatban. a gépiparban. valamint a könnyűiparban. Súlya elég jelen—A tős a kohászat és az élelmiszeripar területén is. A mezőgazdaság és erdőgazdál-

kodás. valamint a vegyipar — érdekes módon - nagyjából egy szinten integrálja a szakképzett fizikai munkát termelési tényezőinek szerkezetében. A felsőfokú végzett—

séggel rendelkezők o legintenzívebben a gépiparban vannak jelen. A többi ágazat-

ban súlyuk nagyjából kiegyenlitett (a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban

kissé kiugró. a villamosenergia-iparban kicsi).

Végeredményben a műszaki fejlődést leginkább hordozó termelési tényezők (a felszerelések. a szakmunkások, a közép- és felsőfokú végzettségűek) együttes súlyaf

legmagasabb a gépiparban (7 1,1), majd a kohászat és a bán yászat következik (64.5h

illetve 63,1). ezt követi a vegyipar és a könnyűipar (61 ,5. illetve ótó). Az élelmiszer—

ipar és a villamosenergia-ipar (56.0, illetve 52,5) áll az ipari sor végén. a mezőgaz- daság és erdőgazdálkodás (42,5) pedig még jelentősen elmarad az ipari ágazatok mögött.

4. tábla

A termelési tényezők belső arányai

Egységnyi felszerelésre jutó szcÉErryríxéríráYsira Eííséégnyj

' SZU Z en

M közül;? és munkgegőre

Ágazat közép- és felsőfokú lu16§8$zesr

felsőfokú végzettség ű szakképzett szakmunkás végzettségű

dOIgOZÓ dolgozó

Bányászat . . . . 2.05 1.17 0,57 3,04

Villamosenergia—ipar 025 0.26 1.07 4.00

Kohászat . . 0.99 O,82 0.83 1.34

Gépipar . 2.92 3.16 1.07 3.11

Építőanyag-ipar 0.93 0.90 0,97 1,46

Vegyipar 0,58 O,66 1.14 2.71'

Könnyűipar . 2,7O 1.56 9.58 1.65

Élelmiszeripar . . . . 1.42 1.46 1.02 1.62

tMezőgazdoság és er— _.

dőgozdálkodás 1.69 1.88 LH 0.93

A TERMELÉSI TÉNYEZÖK SZEREPE

851

A felszerelésekre és szakmunkásokra fordított nemzeti befektetés aránya a villa—

mosenergia-iparban és a vegyiparban a legkisebb. A kohászatban egységnyi gépi beruházásra egységnyi szakmunkásképzési ..beruházás" jut. A többi ágazatban na—

gyobb a szakmunkások képzésébe fektetett nemzeti tőke a munkaeszközökre for- dított tőkénél: vagy azért, mert alacsony a technikai felszereltség ük, vagy pedig az- ért, mert a gépek nagy részét szakképzettség nélküli dolgozók kezelik. Feltűnően

magas az arány a gépiparban.

Hasonló sorrend adódik akkor, ha a felszerelésekre fordított tőke nagyságát a ..fehérgallérosok" képzésére forditott nemzeti tőkével vetjük össze. E tekintetben a gépipar mutatója még feltűnőbben ugrik ki a sorból. Az átrendeződést a harmadik és a negyedik oszlop magyarázza. Ez utóbbiak világossá teszik. hogy

a) négy ágazatban (bányászat. villamosenergia-ipar. gépipar és vegyipar) a szakkép- zett dolgozák mint termelési tényező rendívül erős túlsúlyban vannak;

b) a többi ipari ágazatban is a szakképzett emberi termelési tényező túlsúlyáról beszél- hetünk;

'

c) a szakképzett és a szakképzetlen munkaerő még a mezőgazdaságban és erdőgazdál- kodósban is fele—fele arányt képvisel;

d) a szakképzett munkára fordított társadalmi ,.beruházáson" belül a szellemi munka legalább fele arányban részesül a villamosenergia-iporban, a gépiparban. az építőanyag- iparban, a vegyiparban. az

élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodás—

ban.

Végül érdemes kimutatni a termelőágakban mennyi egyéb termelési tényező—

vel hasznosulnak a természeti javak.

5. tábla

Egységnyí természeti értékre iutó tőke és munka

Ebből Ebből

A Összes Ebből Összes szak— közép— és

gazat ,,tőke" felszerelés munka képzett felsőfokú

munka munka

Bányászat . . 0.11 0.04 O,19 0.14 0.05

Mezőgazdaság és erdő-

gazdálkodás . . . . O,29 0.09 0.70 0.33 0.17

Vagyis a termőföld mint természeti kincs lényegesen jobban van ellátva egyéb termelési tényezővel. mint a bányakincsek. Az ellátottságbeli differencia minden vo—

natkozásban a 3:1 arány körül mozog.

Vegyük végül is sorra. hol tapasztalhatók kirívó eltérések az egyes ágazatok termelési tényezőinek összetételében:

a) a

legkirívóbb jelenség a gépipar gyenge ellátottsága tőkével, annak ellenére. hogy szakképzett munkaerőben — ezen belül szakmunkásokban és szellemi dolgozókban egyaránt

— a leginkább bővelkedik;

b) a másik. legjobban szembetűnő jelenség a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás vi- szonylag jó ellátottsága magasan képzett munkaerővel, szemben viszonylag gyenge szak-

munkás- és felszerelés—ellátottságával; '

c) a

harmadik említésre érdemes összefüggés az. hogy a könnyűipar termelési tényezői- nek szerkezete erősen aszimmetrikus: gépi felszereltsége alacsony az ott ..beruházott" szak—

értelemhez képest, ugyanakkor a ..munka" tényezőn belülaranya; magas a szakképzettség nélküliek

(_ . _ a

d) végül a vegyipar — amely technológiai természetéhez hiven— magas tőkerészesedési hányadot mutat. s magasan képzett munkával is kellően felszerelt,—' .relatív'e szűkösen van

szakmunkástényezővel ellátva. ; ' ' ; ?

5-

852 DR. KOZMA FERENC

A TERMELÉSI TENYEZÖK ÉS A TERMELÉS VISZONYA

Az egyes ágazatok teljesítményét a folyó áras nett ó termékkel mérem. Ez a mu—

tató halmozódás- és anyagigényesség—mentesen tükrözi a termelés mennyiségét. ami—

vel torzítási lehetőségeket szűr ki. A termelési tényezőkkel való összevetés úgy a leg- egyszerűbb — s egyben a legplasztikusabb is —-, ha a megtermelt nettó termékek ágazatok közötti megoszlását összevetjük az egyes termelési tényezők ugyanezen

ágazatok közötti megoszlásával.

6. tábla

A termelési tényezők nettátermék—termelési intenzítása'

Ebből: Ebből:

Terme-

Tőke Munka felső- lésí ré-

Agazat össze- ",ng felsze- össze- segéd- szak— fokú nyezők sen lan relé: sen munkás ""f"" képzett— 551"

kas ségű sen

Bányászat . . . 1,02 1.09 1.05 0.82 053 1.25 0.81 2.56 Villamosenergia—ipar . . . 4.46 3.83 5.17 0.67 0.3?! 0.83 0,88 1,21 Kohászat . . . 1,36' 1.13 1.66 0.85 0.64 1.02 0,89 0,66 Gépipar . . . 0.49 0.44 0.56 0.91 0.57 1.04 1.18 0.52 Építőanyag-ipar . . . 1,30 1,15 1.51 0.94 1.00 0.91 0.88 O,70 Vegyipar . . . 093 0.81 1,09 O,39 0.30 0.41 O,47 O,37 Könnyűipar . . . 0.73 0.50 0.99 1.39 1.38 1.71 0.91 0,78 Élelmiszeripar . . . 1,25 1.07 1.30 1,22 1.22 1,17 LOO 0.81 Mezőgazdaság és erdőgazdálko- § :

dás . . . ! 1.15 l 1,44 0,78 1,21 1,67 0,84 1,18 1,58

' A termelési tényező arányának és a nettó termék arányának hányadosa.

Amennyiben a viszonyszámok nagyobbak 1-nél, az adott helyen megtermelt nettó termékhez viszonyítva aránytalanul sok termelési tényező van lekötve. Egynél kisebb érték esetén az adott helyen lekötött termelési tényező mennyiségéhez vi—

szonyítva aránytalanul sok nettó termék keletkezik. lsmervén a számítás hozzávető- leges voltát, továbbá ismételten hangsúlyozva a fennálló árrendszer sajátosságai-

ból adódó kiküszöbölhetetlen torzítási tényezőket, olybá veszem, hogy a 0.85 és az

1.15 érték közötti sávban a lekötött tényező és a nettótermék—kibocsátás egyensúly—

ban van. Súlyos aránytalanságot csak :l:30 százalékos eltérés esetén állapítok meg.

A mérések 31 százalékában (22 esetben) a lekötött termelési tényezők és a kibocsá- tás több-kevesebb arányosságát lehet megállapítani. Az enyhe pozitív és negatív eltérések aránya összesítve úgyszintén 29 százalék (21 eset). Az erős eltéréseknél

a mérleg nyelve a ,,kevés termelési tényezővel sok kibocsátás" felé billen (16 eset.

22 százalék), míg az ellenkező előjelű markáns eltérésre 13 eset, azaz 18 százalék jut. Végső soron az egyes ágazatokból a következő irányzat olvasható ki.

Bányászat

A nemzeti termelési teljesítményből való részesedés arányos a lekötött tőkéből

való részesedéssel, s ezen belül nincsenek kirívó aránytalanságok egyik faktor ia—

vára vagy rovására sem. A .,munka" tényező arányához mérten némileg magas ki—

bocsátással járul hozzá a nemzeti nettó termékhez: ezen belül a legmagasabb a segédmunkáé, viszont némileg alac sony a szakmunkáé. A bányászatba n tehát átla—

gos felszereltséggel viszonylag kevés szakképzetlen munkás és elegendő számú

A TERMELÉS! TENYEZÓK SZEREPE

853

szakképzett munkaerő működik. A felszereltség növelése elsősorban a szakmunka teljesítőképességét növelhetné.

Villamosenergia-ipar

A nettótermék-teljesitmény — az iparág jellegéből eredően — aránytalanul ki- csi a ..tőke" tényezőhöz, különösképpen a telszerelésekhez hasonlítva. A ,,munka"

tényezőhöz mérten így magas, de nem annyira, hogy ez kompenzálja az alacsony tő- kehozamot.

Kohászat

Az ágazat hozzájárulása a nemzeti nettó termékhez aránytalanul kicsi. ha a beruházott ,,tőke" tényezőhöz mérjük — itt is a felszerelések hatása érvényesül -—, viszonylag arányos a ,.munka" tényezővel. Ezen belül feltűnő (akárcsak a villamos- energia-iparnál és a bányászatnál) a szakképzettség nélküli munkára fordított tár- sadalmi .,befektetés" magas hozama. A ,,munka" tényező hozama itt túlkompenzálja a ..tőke" alacsony hozamát, így átlagon felüli hozam keletkezik. Ez növelhető volna a szakmunka arányának és hozamának növelésével, ami javítaná a tőke hozamát.

Gépípar

Az ágazat teljesítménye az itt alkalmazott ,,munka" tényezővel (ezen belül is a szakképzett fizikai munkával) arányosnak tűnik, a lekötött tőkéhez viszonyított ho- zam viszont aránytalanul magasnak. Feltűnő, hogy a magas szakképzettségű mun- kára forditott társadalmi költségek mintha gyengén hasznosulnának. Egészében vé- ve a ,,munka" tényező hatása uralkodik: a társadalmi nettó termeléshez való hoz- zájárulás jóval magasabb, mint a termelési tényezők összes mennyiségéből való ré- szesedés. A fajlagos hozom a gépesítés és egyben a magasan képzett eleven mun—

ka hozamának növelésével lenne emelhető.

Epitőanyag-ipar

A nettó termékhez való hozzájárulást a számok arányosnak mutatják a ,.mun—

ka" tényezővel, de túl kicsinek a ,,tőke" tényezőhöz, mindenekelőtt a felszereltség—

hez viszonyitva. Egészében véve a fajlagos hozam magas, növelése a segédmunkák szakmunkává és műszaki innovációs munkává való fokozott konvertálásával látszik elérhetőnek.

Vegyipar

Az ágazat hozzájárulása a nettó termékhez nagyjából arányos azzal. ahogyan a tőkejavakból részesedik. Egységnyi munkavégző képességre fordított népgazda- sági ,.beruházás" viszont átlagon felüli hozamot mutat. Ez abban jut kifejezésre, hogy az ágazatban lekötött összes termelési tényezőhöz hasonlítva a vegyipar vi- szonylag nagy hozamú, napjainkban tartja a népgazdasági ,,rekordot".

Könnyűipar

A fajlagos teljesitmény itt is valamivel meghaladja a termelési tényezőkből va—

ló részesedés mértékét, a végeredmény azonban úgy jön ki, hogy a ,,tőke" tényező viszonylag jó kiaknázása a ,.munka" tényező alacsony fokú kihasználásával párosul:

854

DR. KOZMA FERENC

ez vonatkozik a szakképzetlen és szakképzett fizikai munkára egyaránt: a magas képzettségű ,,munka" tényező az iparág nettő termékével arányos. Elképzelhető.

hogy a rendelkezésre álló termelési tényezők hatásfoka jelentősen javulhatna a munkaszervezés szinvonalának emelésével.

Élelmiszeripar ?

Az ágazat fajlagos teljesítőképessége elmarad mind a ,,tőke". mind pedig a ,,munka" tényezők birtoklásában elfoglalt arányától. Ezen belül a leggyengébbnek mutatkozik a gépi felszerelések hozama. Egészében véve nem hasznosítja átlag alatt a népgazdasági termelési tényezőket, de ennek csak az a magyarázata, hogy az ágazatra nem rakódik rá az általa felhasznált anyagokban testet öltő ,.természeti"

faktor. Szembetűnő. hogy a szakképzetlen fizikai ,,munka" tényező is elég alacsony hatásfokkal gyümölcsözik. A termelési tényező hatásfoka növelésének nyitja az élel- miszeriparban mindenekelőtt a fizikai állomány szakképzettségének növelése és a technológiai szervezés tökéletesítése lehet. mivel az aránytalanság elsősorban a

felszereltség és a munkaerő szakmai összetétele között áll fenn.

.

Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás

Az ágazat hozzájárulása a nettó termékhez —- egy kis jóindulattal —— tőkeará—

nyos. Bár a hozam alacsony az ingatlanértékhez viszonyítva, ezt a gépek és fel- szerelések magas hozama csaknem kompenzálja. Úgyszintén magas a szakmunká- sokra vetített teljesítmény. A felsőfokú végzettségűek teljesítőképessége. az adatok fényében, már alatta marad az átlagnak s igen alacsony a szakképzetleneké. Ez a belső aránytalanság, amely a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás termelési ténye—

zői között kétségtelenül megvan, a ,;munka" tényező hozamát lerontja. A szakmun-

ka arányának növelése további gépesítés és jó szervezés által s egyben a magasan képzett szakemberek teljesítményének növelése: ez látszik kivezető útnak.

.

A teljesség kedvéért ide kívánkozik még egy megjegyzés: a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás a népgazdaság rendelkezésére álló természeti javak 67.1 száza- lékát használva állítja elő a közvetlen ltermelőágak nettó termékének —- több évi át- lagban — mintegy egynegyedét. A bányászat a természeti javak 32,9 százalékának felhasználásával pedig a nettó terméknek kereken 6 százalékát. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás tehát feleannyi ,,természet" tényezőt használ egységnyi nettó termék előállításához, mint a bányászat. Ha ugyanezt az intenzitási mutatót a többi tényezőre is kiszámítjuk. azt kapjuk. hogy a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás csak- nem 40 százalékkal magasabb ,,tőke" lekötéssel és csaknem 75 százalékkal maga- sabb ,,munka" tényező lekötéssel állít elő egységnyi nettó terméket, mint a bányá- szat. Ez arra mutat, hogy a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás ágazatban 4- az ott foglalkoztatott még igen nagy volumenű szakképzetlen munka miatt —— a ,,munka"

és a ,,tőke" tényezők viszonylag gyengébb hasznosítása még napjainkban is je- lentősen csökkenti a természeti erőforrásoknak a bányászaténál egyébként jóval

kedvezőbb hasznosítását.

A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás kedvező természeti körülményeinek a ha—

tékonyságban való teljes kibontakozása tehát a megkezdett ,,iparosítás" következe- tes és racionális kiteljesítésétől várható. Ennek során nagyon figyelmesen kell —- népgazdasági és üzemi szinten egyaránt! -- vigyázni arra. hogy az alkalmazott ter—

!A TERMELÉSI TÉNYEZÖK SZEREPE

855

*melési tényezők egymással arányosan fejlődjenek. Rendkívül érdekes lenne egy olyan árszerkezeti modell kidolgozása. amely kiindulna 'az egyes termelési ténye- zőkkel. illetve azok összetevőivel egyoldalúan arányos nettótermék—képzést lehetővé

tevő variánssorozatból. és fokozatos közelítéssel keresné meg az_ összes termelési

A'tényező értékétől a lehető legkisebb mértékben eltérő ágazati (vagy gyártási ág mélységű) árarányokat. Ilyen modell elméletileg kidolgozható: véleményem szerint

az eredmény rendkívüli módon eltérne az érték típusúártól is (amely a bér flow-

mutatójához igazodik), a termelőiár—ti'pusú ártól is (amely az összes ,,tőke" tényezővel korrelál). de a világpiaci árarányokhoz sem nagyon hasonlítana: itt ugyanis az egyes természeti kincsekkel kapcsolatos járadékok és a monopolista tőke- és szak- tudás járadék nem a termelési tényezők jelenlétével harmonizálva szól bele az árak

szintjébe, hanem azok monopolizáltságí fokával arányosan.

llyen számítások elvégzésére sem szakmai felkészültségem, sem a rendelkezé- semre álló technika és információ nem volt elegendő. Ezért tudva tudván a használt

árarányok összes torzítási lehetőségeit, végül is a számításba vett időszakban tény-

legesen létező árak használatával kellett megalkudnom. A kompromisszum már csak azért is megengedhető, mivel ezek az árak — akár jók,. akár rosszak — léteznek és hatnak: ítélnek termelési tényezők és ezek adott kombinációi felett, még akkor is.

'ha ezt az ítéletet a legkülönbözőbb szabályozók segitségével szüntelenül korrigáljuk

is. Természetesen jobb volna pontosabban tudnunk, mit, milyen irányban korrigá- lunk.

ARÁNVELTOLÓDÁSOK A ,,TÖKE" ÉS A ..MUNKA" TÉNYEZÖ KÖZÖTT AZ 1970-ES ÉVEKBEN

A termelési tényezők szerkezeti dinamikáját az 1970-es években a következő ten- dencia jellemezte: általánosan tapasztalható, hogy növekedett a munka technikai felszereltsége, vagyis az üzembe helyezett beruházások növekedési üteme megha- ladta a munkaerőét. Pontosabban, a munkába állított állóeszközök értéke ott is

nőtt. ahol a munkaerő-létszám csökkent. (Lásd a 7. táblát,) '

Az üzembe helyezett beruházások értéke mindenütt nőtt, bár erősen hullám- zóan. Ez egyrészt olyan gazdaságpolitikai okokkal magyarázható, mint például a szénbányászat fejlesztésének háttérbe szorulása az 1970-es évek elején vagy , a könnyűipari rekonstrukció kibontakozása az évtized folyamán. Másrészt — különö- sen azokban az ágakban, ahol a beruházási szintet a lökésszerűenüzembe lépő nagyberuházások jellemzik, például a villamosenergia-iparban. a vegyiparban, az építőanyag-iparban, -— az üzembe helyezett beruházások indexe a nagyberuházások

elkészülése szerint hullámzik.

- ' A munkaerőindex alakulása három csoportot különít el egymástól. A létszám a bányászatban. a könnyűiparban és a mezőgazdaságban érezhetően csökken, 'a ko- hászatban és az építőanyag—iparban lényegében szinten marad, míg a vegyipar- ban, a villamosenergia-iparban és — különösen — az élelmiszeriparban már érez—

hető növekedésről árulkodik.

' '

A két index hányadosa érzékelteti —— legalább irányzatában — a ,,kéttényezős"

termelésitényező—összetétel eltolódását. Amennyiben megkockáztathatóaz 1978-as évre vonatkozó termelési tényező érték számításnak egy megelőző időszakra való el—

végzése -— a legkorábbi év, amelyre (vállalva a még hozzávetőlegesebb eredmény

nyerésének kockázatát), ezt meg mertem tenni —, valamivel magyarázóbb' adatokat

kapunk. ' x ,

A változásokra általában jellemző a szakképzett fizikai dolgozók szaktudásá- ban megtestesülő vagyon arányának növekedése a ,,munka" tényezőn belül. ami

856

_ne_ KOZMA FERENC

-- százalékosan — általában nem a szakképzetlen munkát szorítja ki. hanem a ma—

gasabb képzettségűek rovására növekszik. Ez alól csak az élelmiszeripar képez már-—

kóns kivételt. ahol az átrendeződés egyértelműen a szakmunkások imára történt, (Lásd a 8. táblát.)

!

7. tábla!

Az üzembe helyezett beruházások alakulása :: foglalkoztatottsághoz vlszanyítva

1970. 1911. 1912. ] 1973. ! 1974. ] 1975. 1 1916. , 1971. ! 1975; '3 9 év

Ágazat évben ) átlaga

Bányászat

Beruhózós' . . . 100 109 89 85 77 115 119 133 160 -

Létszóm' . . . 100 98 93 91 91 91 90 88 87 -

Beruházás/lét—

szám . . . . 1.00 1.11 096 0,93 0,85 '1 .26 1.32 1.51 1.84 120"?

Villamosenergia—

ipar !

Beruházós* . . . 100 85 97 104 155 155 114 1168 264 —-

Létszóm* . . . 100 99 99 101 105 106 107 107 106 —

Beruházás/lét—

szám . . . . 1.00 0.94 0.98 1.03 1.48 1.46 1.07 1,57 2.49 156;

Kohászot

;

Beruházós' . . . 100 80 69 135 98 118 85 102 100 —-

Létszóm' . . . 100 102 101 102 102 101 100 100 100 , -

Beruházás/lét-

szám . . . , 1.00 0.78 0.68 132 0.96 1.17 0.85 102 LE 0.98

Gépipor

Beruházós' . . . 100 107 109 126 116 124 142 213 244 -—

Létszóm' . . . 100 100 99 100 109 101 101 101 102 —-

Beruházás/lét-

szám . . . . 1.00 1.07 1.10 126 1.15 1,13 1.41 2,11 2.39 1,40*

Építőanycg-ipor

Beruházós' . . . 100 131 251 154 250 377 177 144 148 _,

Létszám* . . . 100 101 102 103 103 101 99 99 99 -

Beruházás/lét-

szám . . . . ma 1.30 2.46 1,5o 2.43 3.73 1.79 1,45 1,49 197

Vegyipor

Beruházós' . . . 100 116 96 99 85 316 127 129 310 —

Létszám' . . . 100 101 103 105 106 107 107 105 105 — Beruházás/lét-

szám . - - - 1-00 1.15 093 0.94 0.80 2.95 1,19 1.13 2.95 1.27 Könnyűipor

Beruházás* . . ! . 100 119 215 193 197 194 288 304 200 "

Létszám' . . . 100 99 96 98 99 98 97 95 95 '-

Beruházás/lét-

szám . . . . 1.00 1.81 2.211 1.97 1.99 1,98 2,97 3.20 2.74 1.91 Élelmiszeri por ,

Beruházós' . . . 100 106 125 124 159 196 207 219 268 -

Létszóm' . . . 100 101 102 105 107 109 109 110 112 -

Beruházás/lét-

szám . . . . 1.00 1.05 1.23 1.18 1,49 1,80 1.90 1.99 2.3? 2.1?

Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás

Beruházás' . . . 100 98 114 129 121 134 127 139 156 -—-

Létszóm* . . . . 100 98 96 94 90 87 85 82 82 —-

Beruházás/lét-

szám . . . . 1.00 1.00 1.19 1.37

1.34 1.54 1.49 1.70 1,90

1,39

' Index: 1970. év !: 100.

A TERMELÉSI TENYEZÖK SZEREPE 857

8. tábla

A ,,munka" tényező összetételének változásai

(százalék)

K" ' -é ..

Szakképzetlen , feiígf'lkús A "munka

A dolgozó Szakmunkás végzettségű tényező

gazat

dolgozó összesen

1973 l 1978 I 1973 1 1978 [ 1973 ] 1978 l 1973 I 1978

Bányászat . . . 251 l 24.4 42,6 47.6 32.3 28.0 100,0 1000

Villamosenergia—ipar . 23.4 19.9 34,0 38.45 42.ó 41,5 100,0 100.0

Kohászat §3,4 28,1 31,3 39,3 35,3 32,6 100,0 100,0

Gépipar . 25.3 242 31,5 36.4 432 39.11 100.0 100.0

Építőanyag-ipar . 42.6 40.7 24,0 30.1 33,4 292 100,0 100,0

Vegyipar 29.11 29.1 26.0 33.0 44,6 37,9 100,0 100,0

Könnyűipar 38,4 37,6 32.6 3935 29.0 229 1000 100.0

Élelmiszeripar 41,7 38,1 25,0 [ 30.5 333 31,4 100,0 100,0

Hogy e tendencia a tényleges szakmunkaigény növekedését jelenti—e vagy azt, hogy új aránytalanság keletkezett részben a fizikai munkásokon belül, részben a fi- zikai munkások és műszakiak—termelésirányítók között; esetleg egy korábbi arány—

talanság felszámolási folyamatát jelzik a mutatók, vagy egyszerűen egy sor, eleddig betanított munkásnak minősülő dolgozót átsorolták szakmunkásnak (gépkocsiveze- tők) az adatok önmagukban nem árulják el. lparáganként összesítve azt kapjuk, hogy mennyivel nőtt az összes ott foglalkoztatott munkaerő .,termelési tényező' ér- téke"; illetve. ha ezt defláljuk a létszámnövekedési indexszel. megkapjuk. a fajlagos termelési tényező értékének változásait.

9. tábla

— Az egyes iparágakban foglalkoztatott munkaerő

"termelési tényező értékének" változásai, 1973—1978 (az 1973. évi érték ——— 1.00)

Az ágazatban Az ágazatban hasznosuló

hasznosuló átlagos összes .,munka" mun'kherő

Ágazat tényező "termelési

értékének tényező változása értékének"

változása

Bányászat . 0.88 0.92

Villamosenergia-ipar 1.12 1.07

Kohászat 0.99 1.01

Gépipar . . 1.11 1.13

Építőanyag-ipar . 1.00 096

Vegyipar 1.01 1,01

Könnyűipar . 1.39 1.43

Élelmiszeripar . 1.41 1.32

Vagyis a kohászatban. az építőanyag-iparban, a vegyiparban jelenlevő ,,mun—

ka" tényező összes értéke 1973 és 1978 között lényegében változatlan. A bányászat- ban csökkenés, a többi ágban érezhető növekedés mérhető: különösen nagy ez a' növekedés a könnyűiparban és az élelmiszeriparban. A munkaerő szakképzettségi- összetételében bekövetkezett eltolódások kissé enyhítik a bányászat abszolút mun—

858 DR. KOZMA FERENC kae'rő-veszteségét. alapjául szolgálnak a gépipar és a könnyűipar nyereségének. és valamelyest — negatív irányban — ellensúlyozzák a villamosenergia-ipar és az élel- miszeripar nyereségét. Az építőanyag-ipari létszám szakképzettségi összetételének eltolódása enyhe csökkenést okozott az ágazat .,munka" tényező vagyonában.

Ehhez a folyamathoz mérem hozzá a ,.tőke" tényező mozgásait. Az állóeszköz- állomány 1973 és 1978 közötti változásai a következő képet mutatják.

Állóeszköz-változások 1973 és 1978 között

(index: 1973. év :- 100)

Ágazat Százalék Ágazat Százalék

Bányászat . . . 109 Építőanyag-ipar . . . 159

Villamosenergia—ipar . . . 165 Vegyipar . . * . . . 179

Kohászat . . . 122 Könnyűipar . . . 163

Gépipar . . . 160 Élelmiszeripar . . . 163 Ennek alapján meghatározhatók — hozzávetőlegesen — a termelési tényezők el- mozdulásai is.

10. tábla A termelési tényezők összetételének és mennyiségének változásai

1973 és 1978 között kéttényezős alapon

A .,munka" A ..tőke" tecrrhsezleéssi

aranya aránya t ényező

Ágazat , M 1978-ban

az 1973. évi

1973 1978 1973 1978 százaléká-

ban

Bányászat . . . 69 64 31 36 94.5

Villamosenergia—ipar . . 33 25 87 75 147,6

Kohászat . . . 63 58 37 42 1075

Gépipar . . . 85 81 15 19 1183

Építőanyag-ipar . . . . 72 62 28 38 1162

Vegyipar . . . . . . 61 49 39 51 131 .2

Könnyűipar . . . _ 84 81 16 19 1427

Élelmiszeripar . . . 72 68 28 32 '147,6

A 10. tábla hozzávetőleges adatai több megállapításra adnak lehetőséget.

a) Az ágazatokban koncentrálódó ,,kéttényezős" termelési tényezők összessége egyenlőtlenül fejlődött:

—a bányászatban 5.5 százalékos csökkenés következett be.

— a villamosenergia—iparban 47.6.

— (: kohászatban 7.5,

—az építőanyag-iparban 16.7.

—-a vegyiparban 31,2, -—a könnyűiparban 42.7.

—az élelmiszeriparban 47,6 százalékos a növekedés.

Az energiaszektorokon kívül a legszámottevőbb a fejlődés a könnyűiparban és az élelmiszeriparban. valamint a vegyiparban. A gépipar és az építőanyag-ipar ren-

delkezésére álló termelési tényezők volumene lassan nőtt, a kohászaté alig.

b) A .,munka" tényező súlyának csökkenésea vegyiparban, az építőanyag-ipar- ban és a villamosenergia—iparban volt gyors: itt ment végbe számottevő helyettesítés