Cline, W.R.: A termékek árai és a világméretű jövedelemeloszlás

1 270 STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÓ

munkaráforditás bontható szakképzett és szak- képzetlen munkára; termelő és fenntartási munkát végzőkre; a törvényes munkaidőben vagy túlórában végzett munkára stb. Hason- lóképpen számos összetevőre tagolhatók az anyagráfordítások (input) is.

Igen szemléletesen mutatja be ezt a könyv második részét képező öt esettanulmány.

Ezek különböző aggregációs szinteken (példá- ul egy vegyipari üzem, valamint egy vasko- hászati üzem egészének, illetve az elkülönü- lő gyártási fázisokat képviselő három üzem- résznek részletes adatai alapján), lényege- sen eltérő gazdasági helyzetekre alkalmazva ismertetik a javasolt elemzési módszer hasz- nálatát.

A harmadik rész egyrészt az esettanulmá- nyokban felmerült mérési és elemzési prob- lémák megoldási módozatait tárgyalja, más- részt a modell tervezési célú felhasználását mutatja be rugalmassági táblázatok, deter- minisztikus becslések és kockázati (valószínű—

ségi) számítások segítségével.

A vállalat jövőbeli tevékenységének meg- tervezéséhez alapvető fontosságú, hogy visz- szamenőlegesen is elemezzék: melyek és

mekkorák a hatásai

———a fejlődéssel összefüggő volumenhozadéknak.

—a munkamódszerek, működési eljárások módosi- tásának,

-—új telep létesítésének vagy a berendezések át- helyezésének.

—a technológiai innovációnak,

-a termékszerkezet változtatásának (a termékská- la szűkítésének, illetve diverzifikálásának).

Ezeknek — és más, itt nem említett — vál- tozásoknak pénzügyi, műszaki, értékesítési (marketing). személyi és szervezeti következ- ményei vannak, s mindegyik befolyásolhatja a ráfordítások és kibocsátások viszonyát, a költségstruktúrát és a vállalat jövedelmező- ségét

A vezetői ellenőrzés számára különösen akkor előnyös a modell alkalmazása, ha meg- oldható az adatok számítógépi kezelése. Ek—

kor például havi kimutatások készíthetők a költségek változásairól, s a rugalmassági táb- lázatok, a megállapított trendeken alapuló becslések vagy a kockázati szimulációs szá- mítások automatikusan állíthatók elő. (Ter—

minál használata esetén a vezető perceken belül kaphat adatokat a központi egységtől döntéseihez, a különböző alternativ megol-

dások hatásairól.) _

A szerzők véleménye szerint javasolt mód- szerük —- a termelési fogalmak bizonyos átér—

telmezésével -— az iparon kívül más ágaza- tokban: kereskedelmi és szolgáltató vállala- tok vagy akár pénzintézetek tevékenységé- nek elemzésénél is alkalmazható.

(ism.: Tűű Lászlóné)

'tatása révén akarják biztosítani.

CLlNE. W. R.:

A TERMÉKEK ÁRAI

ÉS A VILÁGMÉRETÚ JÓVEDELEMELOSZLÁS (Commodity prices and the world distribution of income.) —- Journal of Policy Modelling. 1980. 1. sz.

1—17. p.

Az új világgazdasági rendről folyó ún.

észak—dél dialógus egyik fő témája az, hogy az országok közötti egyenlőtlenségeket mi—

ként lehetne csökkenteni. így a tárgyalások során visszatérően felmerül a gazdag és a szegény országok közötti jövedelemeloszlás problémája. Ezen belül a megoldásra váró politikai kérdések között szerepel az is, hogy az egyes országokon belül a jövedelmek megoszlása egyenletesebb legyen annak ér-* ' dekében, Hogy a különböző segélyprogramok ne az egyenlőtlenségeket növeljék, hanem a valóban rászorultakhoz kerüljenek.

Az 1970-es évek első felében a világgaz- daságban szinte példa nélküli inflációs ár—

mozgások zajlottak le. Az ezek keretében végbement árarányváltozások bizonyos mér- tékig hatással voltak a jövedelmek nemzet- közi eloszlására. Például az olajárak emel- kedése jelentős többletjövedelmet biztosított az olajexportáló országoknak. függetlenül at—

tól, hogy azok szegények vagy gazdagok vol- tak. Emellett a különböző mezőgazdasáa termékek és nyersanyagok, valamint egyes ipari termékek áremelkedése is hatással van a jövedelmek megoszlására. Tekintettel arra.

hogy ezek a jelenségek valóban jelentős ha- tással voltak egyes országok gazdaságára, vannak, akik a világ jövedelemeloszlásának a fejlődő országok javára történő módositá—

sát az egyes termékek árarányainak változ- Érvelésük középpontjában a terms of trade alakulása áll. Gazdaságpolitikai szinten a legfontosabb termékek megfelelő tartalékalapjainak létre—

hozására gondolnak, tulajdonképpen arra.

hogy az OPEC mintájára más nyersanyagok árát is hatásosan emelni tudják, és ezáltal a fejlődő országok számára többletjövedel- meket biztosítsanak. A legtöbb ország vi—

szont azt szeretné, hogy a termékek készle-' tezése ne az áremelkedést, hanem az ár—

stabilitást biztosítsa. Ezzel foglalkozik az UNCTAD javaslata is, mely egy integrált program elfogadására szólít fel, melynek se- gítségével a fejlődő országok cserearányai javulnának, de oly módon, hogy az árak sem a felhasználók, sem a fogyasztók számára

nem lennének igazságtalanok.

A tanulmány első része azzal foglalkozik, hogy az 1972 és 1975 között végbement inf- láció a jövedelmek milyen mértékű nemzet- közi átcsoportosításával járt. A második rész azt vizsgálja, hogy az árak további emelése

milyen hatást váltana ki.

Az ENSZ nemzetközi összehasonlítási prog- ramjának (ICP — International Comparison

STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ 1271 Project) eredményeiből indulnak ki. Ennek

segítségével kiszámították, hogy 1972—ben, a bázisévben mekkora volt 68 fejlődő és fej- lett ipari ország egy főre jutó nemzeti jöve- delme. Az országon belüli jövedelemeloszlás is fontos szerepet játszik az elemzésben, mí- vel a jövedelmek átcsoportosításának nem—

csak az átlag emelése a célja, hanem az átlagon belüli megoszlás egyenletesebbé té- tele is.

Az országokon belüli jövedelemeloszlást de—

cilisenként vizsgálták, s így összesen 680 ré- tegre határozták meg az átlagos jövedelme- ket és a népesség számát, valamint a Gini- féle koncentrációs együtthatót.

Az árrobbanás hatását 20 alapvető ter- mék nemzetközi kereskedelmének adatai a- lapján vizsgálták. amelyek között a legfon- tosabb nyersanyagok mellett az ipari orszá- gok jelentős exporttételei, az ipari termékek és a búza is szerepeltek. A megfelelően ki—

számított export- és importárindexek segit- ségével kiszámították az 1975-ös év világjö—

vedelmének eloszlását, figyelembe véve az exportárak nemzeti jövedelmet növelő és az importárak nemzeti jövedelmet csökkentő ha- tását. Az átlagos árszínvonal emelkedését egy dollárban számított. súlyozott, ,.világ" fo—

gyasztói árindex segítségével küszöbölték ki.

így egy olyan 1975—ös GDP—megoszlást kap- tak, amely az 1972. évitől csak a csereará- nyok változása miatt különbözött. E két meg—

oszlás összehasonlítása képezi az elemzés alapját. Ennek során természetesen szükség volt néhány egyszerűsítő feltevéssel élni, mint például azzal, hogy az importkereslet ár- elaszticitását nullának tételezték fel, vala—

mint azzal, hogy a jövedelem országon be- lüli eloszlása változatlan maradt.

A tanulmányban közölt 20 termék. illetve termékcsoport áralakulásában a vizsgált idő—

szak során igen lényeges szóródás figyelhe- tő meg. Legnagyobb mértékben az olaj, a cukor, a kakaó és a búza ára emelkedett. Az importőrök és az exportőrök árindexei nem mutatnak lényeges eltérést. Az egyszerű öko—

nometriai modell alapján az áralakulás fi- gyelembevételével kiszámított 1975-ös jöve—

delemelosztásokat összehasonlítva az 1972.

évivel az látható, hogy az olajárak dominál- tak. lgy például a kakaó árának emelkedé- se valamelyes többletjövedelmet biztosított Ghanának, míg a magas búzaárak valame- lyest növelték Ausztrália és Kanada jövedel- mét. Az egyes országok adatait országcso- portonként összesítve megállapítható, hogy az olajexportáló országok reáljövedelme 234 százalékkal növekedett, míg a fejlődő, olaj- jal nem rendelkező országok jövedelme 0,ó százalékkal. a közepes jövedelmű országoké 0.9 százalékkal, a gazdagabb országoké pe- dig 1,4 százalékkal csökkent. Annak ellenére, hogy a jövedelmek világméretű megoszlása

nem sokat változott, volt olyan szegény or- szág. mint Indonézia és Ecuador. amelynek jövedelme rendkívüli mértékben emelkedett,

míg Pakisztáné és Kenyáé csökkent.

A világjövedelem megoszlását illetően több szimuláclót végeztek. Egyrészt megvizsgálták.

hogy az előzőkben említett három jövede- lemkategóriába tartozó országok jövedelem—

eloszlása hogyan változott, valamint hogyan alakul a Gini- és az ún. Atkinson—koeffici- ens. (Az Atkinson-mutató kevésbé ismert, mint a Gini. jelentése lényegében hasonló.

bizonyos értelemben ,,finomabb".) Az 1972.

évi adatok a jövedelmek igen jelentős szó—

ródását, egyenlőtlen eloszlását jelzik. Ennek megfelelően a népesség legszegényebb 40 százaléka a jövedelmek 8.38 százalékát, a to- vábbi 50 százalék a jövedelmek 58.03 száza- lékát, míg a jövedelmek 33.59 százalékát a leggazdagabb 10 százalék kapta. Ha az or- szágokon belüli jövedelemeloszlást is figye- lembe vesszük. akkor a jövedelmek megosz—

lása még szélsőségesebb: 4.15 százalék. 45.6 százalék és 502 százalék. Az áremelkedések hatását vizsgálva kitűnik. hogy az a jövedel- mek megoszlását igen kis mértékben befo- lyásolta, lgy például az eredeti adatokból kiindulva a legszegényebb 40 százalék 4.148 százalékos jövedelmét 4.184 százalékra nö—

velte csak. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy nagymértékű áremelkedés szinte minden exportáló és importáló országnál tapasztal- ható volt. Másrészt azt is figyelembe kell ven—

ni. hogy az országon belüli egyenlőtlenség a megnövekedett exportbevételek megoszlását is meghatározta. Végül azzal is számolni kell, hogy az itt vizsgált termékek világkereske—

delmi forgalma viszonylag kicsi. Az 1972—ben vizsgált 68 ország jövedelmének csak mind- össze 12 százalékát tette ki a megfigyelt 19 nyersanyag importforgolma, míg az ipari termékeké 4.7 százalékot.

A számítások további része azt vizsgálta, hogy miként alakulna a jövedelemeloszlás, ha a megfigyelt 20 legfontosabb termék ára külön—külön, majd együttesen négyszeresére emelkedett volna. A búza és az ipari termé- kek árának alakulása furcsa módon a leg- szegényebb országok jövedelmi helyzetét ja- vította, mivel 1972—ben az ipari termékek te—

kintetében jelentős volt az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje. Az összes többi nyers- anyag órónak alakulása, a cukor és a gumi kivételével csak igen kis mértékben változ- tatná meg a jövedelmek megoszlását. Az olajárak négyszeresére emelkedése jelentette a legjelentősebb hatást, de még ez is meg- lehetősen elhanyagolható volt.

Végül azt az esetet vizsgálták, hogy miként alakulna (: világon a jövedelemeloszlás, ha a búza, az ipari termékek. a finomított cu- kor és a gumi kivételével az összes többi 16 termék ára egyidejűleg megnégyszereződött

1 272

volna. Megállapították, hogy számos nagyon szegény ország, mint Banglades. lndia és Pa- kisztán jövedelme megváltozna. de a fejlődő országok legtöbbje számára ez jövedelem—

emelkedéssel járna. A viszonylag legnagyobb változást a közepes jövedelmű országok hely- zetének javulása mutatja. Az aggregált jöve—

delmek változása a három jövedelemkategó—

riában 1.7 százalék, 2,3 százalék és —2,4 szá- zalék. Az olajexportóló országok számára pe- dig a nyereség 19.8 százalék, kisebb, mint amit a tényleges áremelkedés indukált.

Az elemzés néhány gazdaságpolitikai meg- fontolást tesz szükségessé, Először kétség- telenül megállapítható volt, hogy a világ jö- vedelmének megoszlása rendkívül egyenet—

len, és ez nagymértékben az országon belüli jövedelemeloszlás egyenetlenségéből adódik.

(Ha az egyes országokon belül a jövedelmek egyenlők lennének. a világ legszegényebb 40 százalékának a jövedelme a jelenleginek két- szerese lenne.) Másodszor a becslések azt jelzik, hogy az 1972 és 1975 között végbement világinflációnak volt bizonyos kiegyenlítő ha- tása, de csak igen kis mértékben. Harmad—

szor az olajár emelkedésének volt kiegyen- lítő hatása. de szintén nagyon kis mértékben.

A többi nyersanyag árának emelkedése még ennél is kisebb kiegyenlítő hatással járt. A jövedelmek koncentrálódását csak a búza és az ipari termékek árának emelkedése ered—

ményezte, de az sem jelentős. Az új világ—

gazdasági rend felé tehát nem lehet hatáso- san közeledni az árak emelése (és a csere- arány javulása) segítségével. Az alapvető em- beri szükségletek kielégítése és az abszolút szegénység megszüntetése szempontjából pe- dig még kiábrándítóbbak az eredmények.

Még azt is figyelembe kell venni, hogy az árak emelkedésének az a minimális jövede—

lemnövelő hatása, ami a fejlődő országok—

ban megfigyelhető, a valóságban az elem—

zés céljára tett megkötéseket feloldva (pél- , dául árelaszticitás, valamint az egyéb nega—

tív hatások figyelembevétele) még kisebb len—

ne. Az ,,egyenlőtlen csere" koncepcióját te—

hát a gazdag és a szegény országok egyen- lő jövedelemeloszlásának biztosítása céljából el kell vetni. Ebből az is következik. hogy az UNCTAD által javasolt központi tartalékala- pokkal nem áremelő, hanem árstabilizáló politikát kell folytatni. Végül nyilvánvaló, hogy a termékek áralakulásának a jövedelemelosz- lásra való minimális hatása miatt a fejlődő és a fejlett országok közötti egyenlőtlenség megszüntetése csak a fejlesztési programok

útján valósítható meg úgy, hogy a gazdasági növekedés jelentősen meghaladja a fejlett országokét oly módon, hogy a jövedelmek belső megoszlása egyenlőbbé válik, vagy leg- alábbis nem nő koncentráltságuk.

(Ism.: Marton Ádám),

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

HEILEMANN. U.:

AZ UKONOMETRlAl MODELLEK GYAKORLATA AZ EGYESULT ÁLLAMOKBAN

(Zur Praxis ökonometrischer Modelle in den USA.)

— ]ahrbuch für Nationalökonomie und Statistik. 1980.

1. sz. 61—76. p.

Az ökonometriai modellek gazdaságelem- zés céljára történő alkalmazása ma már hosszú múltra, tulajdonképpen az 1930—as évekre tekinthet vissza. ]. Tinbergen és R.

Frisch első modelljeit követően ez az irány- zat a Klein—Goldberger—féle modellel .,futott be". Az ökonometriai modelleket általában a gazdaságkutatás nélkülözhetetlen elemé—

nek tekintik. amely az elemzés elsődleges cél—

ját meghaladóan előrejelzési és szimulációs feladatokat is ellát.

Az ökonometriai modellek alkalmazásának elterjedtségét kellőképpen tanusítja, hogy a—

mikor az American Statistical Association és a National Bureau of Economic Research 1975—ben a prognosztikával foglalkozó leg- nagyobb intézetek körében közvéleménykuta—

tást végzett, a megkérdezett 47 intézmény közül 35 nyilatkozott a modellek gyakorlat- ban való felhasználása mellett.

A modelleknek az előrejelzésben való rend- szeres felhasználása és népszerűsítése nem utolsó sorban a Wharton School of Econo- mics érdeme, amely 1963 óta szolgáltat meg—

rendelői számára olyan prognózisokat, ame—

lyek alapjául ökonometriai modellek szolgál—

nak. Ma tucatnyi olyan intézmény működik az Egyesült Államokban, amelyek megrende- lésre készítenek ilyen prognózisokat. Klien- seik között kormányzati szervek, nagyvállala- tok. bankok, valamint a kapott információ—

kat ,,továbbfeldolgozó" konzultáns vállalatok találhatók. Az Egyesült Államokban egyéb—

ként 1976 közepéig már 142 ökonometriai modellt tartottak nyilván: ezeknek mintegy felét 1970 után dolgozták ki. Nagy részük negyedéves statisztikai megfigyelésekre épült, ami a rövid távú előrejelzések szempontjá—

ból lényeges követelmény. A szerző szerint 1—2 negyedévvel előre szóló prognózisok ese- tén az előrebecslés hibája (a becslés és a tényleges megfigyelés közötti átlagos négy- zetes eltérés) általában egy százalékon belül maradt: a hat negyedévvel előre szóló prog- nózisok esetében az átlagos hiba általában

1—2 százalékra tehető.

Meg kell azonban jegyezni. hogy azok a várakozások, amelyeket az ökonometriai mo- dell exogén változóinak extrapolálásai segít—

ségével — mintegy automatikusan — nyerhe- tő előrejelzések megbizhatósógához fűztek általában nem teljesültek. A tapasztalatok szerint a modelleket rugalmas eszközként kell kezelni. ami azt kivánja meg, hogy egy- részt az időközben elérhető újabb informá—

ciókat megfelelően beépitsék a modellbe, vagyis az előrejelzési mechanizmusba; más-