lm
SZÍNHAZA.
5 I N G E R E S W O L F N E R
*
IR O D A L M I IN T É Z E T RT. K IA D Á S A .
♦ B U D A P E S T -
S Z A T H M A 'ftY .
I
M Ű K E D VE LŐ K SZÍN H ÁZA. Szerkeszti: V IT É Z M IKLÓ S
FAZEKAS IMRE
A CIRKUSZ
JÁTÉK 1 FELVONÁSBAN
BUDAPEST
SINGEK ÉS W OLFNER IRODALMI INTÉZET R.-T.
K IAD ÁSA
A darab előadási joga dr. Marton Sándor színházi ügynöksége (Budapest, IV ., Bécsi-u. 1.) útján szerezhető meg.
» 0. yZ-'t'U'vv'’? '
J D U t l i A
!/ST-
Budapesti H írlap Budapest
Bevezető.
Izgalmas tempóban lüktető dráma a csepűrágó pojá
cává züllött és gyilkossá lett nyomorult színészről, aki halálos szorongatottságában, a rémület vacogtató pillana
taiban újra rátalál magában az eltemetett színészre, aki kettős játékával megmenti a maga és szerelmes asszonya életét. A játék sikerül. Üldözőit tévutakra tereli. A z út szabad és az egymásra talált két meggyötört lélek a havas éjszakán át visszaindul az életbe.
Szemjon a lezüllött, szegény bohóc, N atalja a minden nyomorúságon át mellette szerelmesen kitartó asszony.
K ét életteljes, izzó drámaisággal fűtött alak. Szemjon kettős játékában összpontosul a drámai hatás. Nagysze
rűen kell éreztetni a dialógus kettős menetét.
A Sztaroszta vak szerelmes és erőszakos karakter.
Őrajta múlik a kenyeret és életet adó kis cirkusz ekzisz- tenciája. A többi szereplő beleilleszkedik és elősegíti a darab lüktető drámaiságát. A z ittasság jelenete se nem hangos, se nem szertelen. A darab menete az első harma
dától eltekintve, fülledten drámai. Előre érződik a szavak és mozdulatok színén az elközelgő vihar.
A díszlet egy nyomorúságos kis szobát ábrázol. Fon
tos, hogy rögtön kitessék belőle az oroszországi levegő.
Annak az ajtónak, amelyet a végső jelenet alatt betörnek, különös exponáltsága van. Tehát ajánlatos (ellentétben a szerző utasításával), ha ez az ajtó kerülj középre, m íg a Szemjon szobájába vezető lépcsős ajtó inkább az egyik oldalajtó helyére helyeztetik.
A szerkesztő.
i*
S Z E M É L Y E K :
Szemjonovics Szemjon Alexandris Luka, hadnagy Mihajlovna Natalja Szokólszki Grisa, diák
Nasztaszja Gurow.
Sztaroszta
Orosz mezőváros határában szegényesen berendezett szoba, balról, jobbról ajtóval. A jobboldali a jtó a kony
hába, g baloldali a jtó az utcára nyílik. Fakorlátos lépcső visz fe l a hálószobába. Asztál, székek, ablak az utcára. A z ahlak mellett kis asztál festékekkel, álhajakkal és álbaju
szokkal. Késő este. A kandallóban tűz ég. A fáinál a kazáni szűz képe alatt mécses ég, olvasó a fá im . K in t
tombol a szél, erősen esik a hó.
Mihajlovna, huszonnyolc év körül, nagyon szép asz- szony, nagyon egyszerűen öltözött, varr. A tűzre néz, kikiált a konyhába: N asztaszja!. . .
Nasztaszja, öregedő cselédlány, kócos kötényébe tö rli a kezét, bejön: I t t vagyok, Mihajlovna N atalja . . .
Mihajlovna, v a rr: Rakj fá t a tűzre, galambom.
Nasztaszja: H át b izon y. . . ráfér . . . F á t dob a tűzre.
ezt a kis büdös tüzet is kihúzza a szél! . . . Feláll. Átkozott idő!
Mihajlovna, m. f . : A z bizony, galambocskám . . . Nasztaszja, fontoskodva: Csak a cirkuszt ne vigye el a vihar!
Mihajlovna, m. Ne ijesztgess, Nasztaszja . . . A cirkusz erős! . . . Drótkötelek tartják . . .
Nasztaszja: Eh . . . semmit se lehet tudni . . . Bitang id ő ! . . . A z éjje l is vonítottak a farkasok a V o lg á n !...
6
M ih ajlovna: A cirkusznak nem történhetik baja . . . Maga elé néz. Nem . . . De nem is szabad, hogy baja essék...
Rémülten. M i volna, ha még ez is ? . . . Ne beszélj erről, Nasztaszja! . . .
Nasztaszja, ijed ten : A nagy szél miatt m ondtam ! . . . De m ajd csak eláll ez a fene szél is . . . Kinéz az ablakon.
E lá ll bizonyosan, mert nem udvaros a hold. Azon pedig meglátszik. H a udvaros, akkor vihar, de ha fénylő, tiszta kék kömyöskörül, akkor szép id ő ! . . . Közelebb, biztatva.
íg y lesz ez most is, Mihajlovna N a ta lja ! . . .
Mihajlovna: Istenke a d ja !. . . A jó Isten . . . K is csend.
Nasztaszja, N atalja lábánál: A nagy városban, ott is hallatszik a szél ? . . . Odahallatszik a mezőkről, meg a tanyákról? . . .
Mihajlovna, enyhe mosollyal: Oda, oda, galambom...
De ott nem félnek tőle az emberek. Paloták márvány
falai, nagy, ragyogó szent kupolák, égig érő tornyok parancsolnak a városban az éjszakai viharoknak! . . .
Nasztaszja, ijed ten : Nem szabadott volna eljönni onnan.
Mihajlovna: Menekültünk, N a s z ta s z ja !... Csupa meleg, forró reménység volt akkor még minden, Péter- v á r ! . . . A N éva befagyott.. Csupa fény, csupa ragyogás volt az éjszaka . . . M it tudsz te, N asztaszja?. . .
Nasztaszja: Sohse láttam a nagy v á r o s t ...
Mihajlovna: A k k o r . . . azon az éjszakán v itt el magával P ip acs! . . . Csak egypár napra . . . addig, amíg megbékül az apám . . . Akkor még Szemjonovics Szemjon volt a neve. Színész volt Péterváron. Fiatal, ragyogó! . . . Látta egyszer a cár is! Szemjonovics Szemjon a színpad szélén állt és földig hajolt a cár páholya alatt. Boldogan.
És a cár megbiccentette a f e jé t ! . . . K is csend után.
Éjszaka szöktem el S zem jon n al!. . . A palotánk kapuja előtt várt a trojka és fönt, a kék szobában, az árva palo
tában, egy szigorú gárdakapitány aludt. A z apám ! . . . Esett a hó . . . énekelt Pétervár . . . minden fénylett az éjszakában. . . E g y nagy, végetérhetetlen piros lángolás volt Newsky P rosp ek t. . . Repült a trojka . . . Didereg
7 tem . . . sírtam . . . nevettem . . . Szem jón az ölébe em e lt. . . M in t egy p e ly h et. . . mint egy reszkető, csodálkozó szemű p illa n g ó t. . . Magához szorított. . . K é t rettenetes . . . cso
dálatos kapocs a két karja . . . A szeme . . . a fekete szeme, úgy lobogott a szemem előtt, mint két felgyulladt, per
zselő tüzű fá k ly a ! . . . Beszélt hozzám . . . nem hallottam, miket m ondott. . . csak éreztem, mintha muzsika szólna, mámoros, ujjongó, soha meg nem szűnő m uzsika. . . K is csend.
Nasztaszja: . . . M u zsika!. . .
M ih ajlovn a : Szöktünk . . . Elszöktünk a városból. . . M ár csak roskadó palánkok intettek felénk . . . Gacsiná- ban várt a pap . . . és tovább . . . tovább . . . messze . . . min
d ig messzebb a vá rostól. . . kicsinyke tanyák, vonító ku
tyák . . . köd . . . hó . . . és valahol magasan, nagyon maga
san fölöttünk — a hold . . .
Nasztaszja, ámulva: Szép !v o lt . . . Nagyon szép . . . K is csönd.
Mihajlovna: Reggelre asszony v o lta m ... Szem jón fe le s é g e !. . . Vasárnap v o l t . . . hideg, kemény d élelőtt. . . citera szólt a kertben . . . Ú gy szitált át a citera hangja az ablak olajos papirosán, mintha gyöngyszemek peregtek volna a piros, kinyílt szívembe . . . Nasztaszja! . . . Csönd.
Nasztaszja: Mesélj m é g ... Mihajlovna Natalja . . . Mihajlovna: Napok, — csókok . . . hetek, — csupa ölelés! . . . Azután az első rem ény: visszamehetünk! . . . P é te rv á r! . . . A színház! . . . Kis csönd. N em . . . nem . . . Hiába minden . . . Kerestetett- bennünket az apám .. E g y két barátunk, akik még jók voltak . . . eljöttek hozzánk . . . figyelmeztettek . . . M eneküljünk! . . . Tudtuk . . . már tudtuk, hogy nincs irgalom . . . Borzadva. S z ib é ria !. . .
Nasztaszja, megborzong: Szi-bé-ria!. . .
Mihajlovna, izgatottan: Tovább! . . . Tovább! . . . M indig messzebb a vá rostól. . . Gyalog . . . kocsin . . . Korcsmák padlója . . . padlások szalmája. M ár nem Szem- jon . . . már nem Szemjonovics! . . . Már csak egy tépett, rongyos k ó cev ő !. . . Felsír. P ip a c s !. . . A korcsmák ala
csony falai között szállt a fü s t . . . A gőzben, a piszokban, a mocsokban táncolt Pip acs! . . . Egy-két kopek . . . E g y kis 'bor . . . Jóságos isten . . . Kis csönd.
8
Nasztaszja: És . . . és a cirkusz — Mihajlovna Na- talja?
Mihajlovna: Már akkor mindennek a végire já r
tunk . . . Nem volt más választás . . . A cirk u sz!. . . Keserű mosollyal. Elindultunk a nap felé és a mocsarak köde . . . Sóhajt. M it tudsz te, Nasztaszja? Kopognak. Nézd meg, ki az? . . .
Nasztaszja, egy kissé kinyitja a baloldali ajtót, hát
raszól: A Sztaroszta Gurowja . . . Kifelé. B ú jj b e ! Gurow, nagy szakállal, öregedő, didereg: Jó estét kívánok . . . aranyoskáim. Ivanics P jo tr k ü ldött. . . A ko
sárra mutat, egy kis bor . . .
Mihajlovna, varr: Tedd oda . . . az asztalra. . . Gurow, rakja: Igenis . . . instálom . . . igenis . . . A lábával topog, a kezeit fú jja , a karjait lóbálja. Hideg az id ő ! . . . Olyan elhagyatott a mező, m in t. . . mint egy kopasz, fehér temető! . . . Fölemeli a kosarat. Zavartan, nagyokat pislogva. Üzent is valamit Ivanics P jo tr . . . H ogy aszongya: Mondd meg Gurow Mihajlovna Natal- jának . . .
Mihajlovna, nyersen: Nem érdekel. Elmehetsz!
Gurow, vállatvonva: Hászen nekem mindegy . . . Egészen mindegy . .. Az ajtóban. Mulatságos jóéjszakát kívánok! . . . E l.
Mihajlovna, elkeseredve: A sztaroszta!. . .
Nasztaszja, röhög: A z a vén h ü ly e !. . . A zzal'a hordó hasával! . . . Tyhü, ha azt eccer megcsapúnák, két napig
folyna belüle a b o r! . . . • {
Mihajlovna, elkeseredve: Mégis nagy ú r ! . . . E g y szavába kerül és mehet a cirkusz! . . . H a nem íg y volna, régen kiadtam volna az ú tjá t! . . .
Nasztaszja, elkeseredve: Csak nevettem délután is . . . Nagyon ki'teccett c s ú fú n i!... A w ó t csak a jó, hogy ő meg mulatott csak ra jta ! . . .
Mihajlovna, nevetve: Tudod, galambom, ez a hülye azt hiszi „hogy‘ ‘ , pedig nagyon is : „dehogy' ‘ ! . . . És ha m indjárt maga az Istenke v o ln a !. . . Utálattal. E g y . . . egy ily e n ! . . . Felzengve. És ha nagyobb úr volna magá
nál a cárn ál. . . ha,szebb volna a ragyogó csillagoknál!. . . Nasztaszja, a plafondra meresztett, áhítatos szemek
9 kel: H e j . . . hej . . . Krisztuskám . . . Máriácskám! Szem- janovics Szemjonoeskám! . . . Én tudom e s a k !... Maga elé mered, vágyódva. H a nekem eccer. . . ha nekem eccer egy ily e n ! . . . Szájára üt. N agy marha vagy te, Nasz
taszja ! . . . Kis csönd.
Mihajlovna, jókedvűen: Még mindig szerelmes vagy az uramba?
Nasztaszja, ijed t, halk, felzüppögö sírással kisiet a szobából.
Szemjonovics, felgyű rt, behavazott kabátban belép, dühös, o rd ít: K i volt i t t ? . . .
Mihajlovna, már az asztalnál ül és v a rr: Mondj előbb jóestét, azután megmondom, S zem jo n !. . .
Szemjonovics, m. K i volt itt?
Mihajlovna, nyugodtan: Nasztaszja vo lt itt.
Szemjonovics, ledobja a kabátját, alatta a clown ruhája: A barátnőd!
Mihajlovna, m. f . : A . . . cselédem!
Szemjonovics, o rd ít: A zért vihogtok itt együtt ! . . . M i?
Mihajlovna, varr, nem felel.
Szemjonovics, m. f .: Kérdeztelek.
Mihajlovna, m. f .: Nem hallottam . . . Szemjonovics, o rd ít: Ordítsak talán?
Mihajlovna: Beszélj egészen halkan, akkor meg
hallom . . .
Szemjonovics: K in t ordít a szél, csikorog a h ó . . . és nékem ott kell ugrálnom a ponyvák a la tt. . . íg y , egy szál fehér lepedőben . . . P h i . . . dögöljetek m eg ! . . . Nagyot fú j. I t t ül a meleg szobában . . . K in e v e t.. . Ordít. Halkan beszéljek? . . .
Mihajlovna, nyugodtan: H a lk a n !. . .
Szemjonovics, nehezen: H át úgy is jó . . . Rendben van . . . Ordít. Tedd le azt a varrást! . . .
Mihajlovna, leteszi: Már letettem . . .
Szemjonovics, csöndesebben: K i volt itt ma dél
után? . . .
Mihajlovna: Tudod, mért kérded?
Szemjonovics, emelt hangon: K i volt itt ma dél
után? !
10
Mihajlovna: Ivanics P jo tr vo lt itt ma d é lu tá n ...
Szemjonovics, fe lo rd ít: A sztaroszta!. . .
Mihajlovna: Ő vo lt itt. A sztaroszta. Igen. Ő.
Szemjonovics: M iért volt itt P jo tr?
Mihajlovna, dacosan: M ert a kedve ta rto tta . . . Szemjonovics, üvöltve: Akinek a kedve tartja, az id e jö h e t. . . mi? . . .
Mihajlovna, Szemjonra néz, indulatosan: A szta
roszta kedve tartja a cirkuszt. H a rossz a sztaroszta kedve, nincs cirkusz! . . . E g y kis csönd, azután fe l
csattan. De meg aztán ugyancsak nem ártana, ha meg
erőltetnéd egy kissé az emlékezőtehetségedet! . . . T i . . . igenis ti dobtatok a sztaroszta e lé . . . Mentsem meg én a cirkuszt! . . .
Szemjonovics: K i ! ?. . . Mi ?. . .
Mihajlovna: Te, a többiek, a gyerekek, m in d !. ..
mert íg y van . . . Am ikor jöttünk . . . haha, jöttünk!? . . . Vánszorogtunk . . . lefagyott a lábunk . . . Perkov alatt esett ló húsát ettü k . . . Ü gy jöttü n k ! E gyik faluból a másikba . . . Sehol megállás, sehol egy kis pihenés . . . Minden reményünk ez a kis rothadt város! . . .
Szemjonovics: R e g é n y ! . . . R e g é n y ! . . .
Mihajlovna: R e g é n y ? . . . Igen, a N ik olá j halála, az is csak regény? . . . A z a szerencsétlen, kint a havon...
m egm erevedve. . . a nagy, kitágult szemeivel, amik az eget n é z t é k !... Esett a h ó . . . Megborzadva, elfúlva.
Csákánnyal vágták a sirj át a perkovi temetőben . . . Olyan kemény volt a föld, mint a csont! . . .
Szemjonovics: M ár annak j o b b . . . Sokkal job b!
Mihajlovna: De mi itt m aradtunk! . . . A gyere
kek . . . az asszonyok. . . E gy kis csönd, elkeseredve. Ü gy értünk ide, mint a kisértetek . . . Felkiált. A sztaroszta kirúgott benneteket!
Szemj onovics: Gazem ber!
Mihajlovna: Az, de sztaroszta! . . . K is csönd. Ott álltatok a hivatal e lő tt . . . A behavazott jeges-csapos kordék . . . Elapadt lovak . . . Jött a s z é l. . . Kémények füstöltek . . . Ott álltatok . . . K i mert valamit? . . . Senki!
Szemjonovics: S e n k i. . . hm . . .
Mihajlovna: Néztetek . . . bámultatok csak . . .
11 I g e n . . . íg y v o l t . . . H a százszor is elfelejtetted, mégis íg y v o l t . . . Se jobbra, se balra. N ikoláj árvái hangosan sírtak . . . te az öklödet emelgetted . . . H át igaz . . . igaz...
Nem szóltál. . . egy szóval sem mondtad, de rámnéztél, parancsolt a szemed . . . A többiek is mind . . . a könnyei
ken keresztül. . . a sóhaj tásaikkal! . . . Akkor indultam én a sztarosztához . . . Tudtad, jó l tu dtad! . . . Nem tar
tottál vissza! . . . Odaálltam, elibe álltam . . . Dűlt belőle a pálinka szaga. . . Letérdeltem elejbé a földre, úgy kértem . . . Sírtam, jajgattam . . . H át igen . . . gondol
hatta . . . hihette . . . M it tudom é n ! ? Megadta az enge
délyt . . . Azóta já r ide, azóta k erü lget. . . Ismered őt, de engemet is ismersz! . . . Igen, híres, nagytorkú Szem- jonovics Szem jón, elhihetted, hogy nem nagy öröm ! . . .
Szemjonovics: E lég v o lt ! . . .
M ih ajlovn a : Bizony, elég v o lt ! . . . Felsír. E g y Szemjonovics Szem jón meg meri gyanúsítani a feleségét ezzel a . . . Szégyen, gyalázat! . . .
Szemjonovics, zavartan: De nagy a h a n g o d !. . . De nagyon nagy . . .
Mihajlovna, m. Nagy, mert az Igazság hangja!
Szemjonovics: H a h a ! . . . Ig a z s á g ! . . . Csak egy igazság van, galambom, — egyetlen e g y . . . Az, hogy — nincs igazság! . . . Harminc ember, tizenkét gyerek, három ló, egy elefánt, — ez a cirkusz! . . . A nyomor, a b ű n . . . az éhség . . . a fa g y ! . . . Ez az igazság! . . . Fölem elt ököl
lel. B itangok! . . . M in d ! . . . A z egész v ilá g ! . . . F ö llá zadva. M iért ? . . . De miért ? . . . B itangok! . . . Mind . . . M indenki! . . . Halálos elkeseredéssel. P ip acs! . . . É n ! . . . Kócot eszik és bukfencet hány a vontatók elő tt! . . . P ip acs! . . . É n ! . . . I t t . . . íg y . . . Itt ragyogok Perkov alatt, egy rühes, veszett ku tya! . . . Én, én, aki egyszer Szemjonovics Szemjon is voltam . . . . Te tudod, te láttad ő t ! . . . H a m letet. . . a királyfit, arany kardjával Rómeót...
Cristiánt a holdfényben . . . Felzokog. Engem et! . . . Mihajlovna, vergődve: És minden m iattam ! . . . H ogy ideju tottál! . . . M iért mondod ? . . . M iért ? . . .
Szemjonovics, lassan magához tér, az asszonyhoz lép, melegen, szenvedve: Bocsáss meg, Nataljám . . . drágám, egyetlenem ! . . . Minden szenvedésért, minden nyomoru-
12
ságért megvigasztal az, hogy itt vagy m ellettem ! . . Elkeseredve. Durva a szám, mocskosak a szavaim! ? . . . A fagy, a szenvedés, minden rossz, ami kettőnket ért és i t t . . . i t t . . . b e lü l. . . i t t . . . itt, valami iszonyú kéz rázza a szívemet és nem engedi e l ! . . . Felhördül. Micsoda ut az én utam!
Mihajlovna: Kenyerünk van, S z e m jo n ...
Szem jonovics: A kenyér! H a h a h a !... Minden csak é rte ! . . . A könny, a vér . . . minden . . . H ol itt az igazság ? . . . M iért él az ember ? Kis csönd. Fölemelném a két öklöm et. . . szétzúznám ezeket a falakat, a vá ro st. . . az egész v ilá g o t. . .
Mihajlovna: A z első szilánk a te ereidet tépi szét! . . .
Szemjonovics: Meghalok, de tudom, hogy m iért"...
Mihajlovna, csöndes jósággal: Melletted vagyok, Szemjon . . . E gyü tt járju k ezt az u ta t . . .
Szemjonovics, székbe roskad, fáradtan, nehezen:
Ú g y gondoltam valam ikor. . . persze, gyerek voltam még és akkor álmaim is vo lta k ! . . . Ú gy gondoltam : gyönge, selymes levelű virág az ember, a kertésze a Jóisten . . . Behunytam a szememet, úgy néztem befelé a lelkembe és boldog voltam, könnyeket sírt a boldogság az arcomra . . . E m b er! . . . E-m-b-e-r! . . . Nincsen nagyobb és nincsen szebb semmi sem ! . . . E g y kicsinyke világ . . . Magamban hordom . . . Én vagyok . . . É n ! . . . A kezem ! . . . Néztem a kezem et. . . K it simogasson?. . . A szemem . . . . kiért s írjo n ? . . . A lábam . . . ki után szaladjon?. . . A han
gom . . . kiket dicsérjen ? . . . Meg kell állítani az embere
ket az utcán . . . köszönni kell nékik . . . megkérdezni:
hogyan a lu d tá l?. . . v íg v a g y ? . . . szomorú vagy? . . . segítsek bátyuskám? Meg kell mutatni nékik a ragyogó e g e t. . . a zöld mezőket. . . a friss v izek et. . . E m b er! . . . E-m-b-e-r! . . . Testvérek! . . . A z én testvéreim ! . . . H ir telen felugrik, végtelen elborulással. L e kell ütni őket! . . . H a nincs fegyvered . . . a puszta ö k lö d d el!. . . Testvér?...
H a h a ! . . . K u ty á k ! . . . Vadállatok . . . Megnőtt a gyerek l . . . Egyedül á l l . . . Véres ködbe borul körülötte a világ...
H ol a kertész? . . . H ol vannak a virágok? . . . I t t . . . i t t . . . a mocsokban . . . a pusztulásban . . . itt? . . . H ol? . . .
13 Sehol! . . . Viszi őket egy világ orkánja . . . betemeti őket a futó hom ok. . . halálba dermeszti a fa g y ! . . .
Mihajlovna: N e m . . . nem szabad í g y ! . . .
Szemjonovics: Nem szabad?. . . M it tudom é n ? . . . H át mit szabad ? . . .
Mihajlovna: A z t kérdezd, Szemjon, hogy mit muszáj ? . . . A sorssal kell, a sorssal muszáj megbékülni, Szemjon . . . Fiatal va gy még és erős . . .
Szemjonovics: H ol van az erőm ? . . . H ol van a fiatalságom? Minden, minden: erő, fiatalság, álom, szere
lem : — egy darabka kenyér! . . . Haha . . . kenyér! . . . Ez . . . minden csak ez az egy szó . . . E g y rettenetes, szörnyű oltár, zabból és korpából. . . Fiatal, élő izmokat áldozunk r a jta ! . . . Eh . . . butaság . . . Nem, nem tűröm tovább . . . E lég v o lt ! . . .
M ihajlovna: Neki mégysz a szekrénynek . . . F e l
d ö n tö d !... É s ? . . . Betöröd az ablakot? E g y ember a perkovi határban fö llázad ! . . . Nem t ű r i! . . . M it nem tű rsz? . . . M it tehetsz?. . .
Szemjonovics, magánhívül: M in d e n t!. . . Mindent!...
Az asztalra néz, látja a bort, elakad a szava, hirtelen fe l
ordít. . . . H á t . . . hát ez mi ? ! . . .
Mihajlovna: Ma van a sztaroszta születésnapja!...
Szemjonovics, döbbenve: Na és? . . .
Mihajlovna: Itt akarja m egü n n ep eln i... Ő küldte a b o r t . . .
Szemjonovics, fe lo rd ít: H a h a !. .. Piros b o r ! . . . Piros szerelem! . . .
Mihajlovna: K e n y é r ! . . .
Szemjonovics, Mihajlovna Natal ja elé lép, furcsán:
H á t . . . hát íg y is jó l van . . . Ú g y v ig y á zz ! . . . Nyomaté
kosan. Szemjonovics Szemjonnak két szeme van . . . Szem
jonovics Szemjonnak két füle v a n . . . Jól lát a szemem...
jó l hall a fü le m . . . E zt aztán ne felejtsd el Mihajlovna N a ta lja ! . . .
Mihajlovna, jóságosán: E zt sem felejtem el és azt sem, hogy át kell öltöznöd! . . . K in t száncsörgő, ijedten.
Már itt is vannak! És te nem öltöztél á t . . .
Szemjonovics, m. /.: Fulladjanak m eg! Kopogás.
Szabad!
14
Sztaroszta: Jó estét, csillagocskáim ! . . . Szemjonovics: Isten hozott, atyuska!
Sztaroszta: A szánkó hozott, Szemjonocska, a szánkó . . . hehe. . .
Alexandrics Luka, hadnagy: Jó estét!
Szokolszki Grisa, diák: Jó estét!
Szem jonovics: Isten hozott benneteket. Ü ljetek le . . . Töltsétek . . . Ig y a to k ! . . .
Sztaroszta, M ihajlovna Nataljához lép, édeskésen:
Kezedet csókolom . . . Mihajlovna N a ta lja ! . . . Szájához emeli Natalja kezét. A hófehér. . . kis kacsóidat. . . Hosz- szan csókolja.
Szemjonovics, aki odafigyelt, hirtelen a sztarosztá- hoz: Vigyázz, mert odafagy a szád!
Sztaroszta, zavartan Szemjonovicsra mutat, erőlte
tett nevetéssel: Haha . . . te, Alexandrics Luka . . . Grisa!
. . . Nézzétek . . . A pojáca! . . . H a h a !. . . Szemjonhoz.
Itthon is — gal ambocskám ? . . . Itthon is ? . . .
Szemjonovics, visszafojtott dühvei, erősen: Csak itthon . . . atyuska!
Mihajlovna, hirtelen közbevág: Szokoljszki Grigor- je v ic s ! . . .
Grisa: Parancsolj, a sszon y om !...
Mihajlovna: A . . . azt olvastam a Vrem jában, hogy bezárták a moszkvai egyetem k a p u já t. . .
Grisa, élesen: Nem tesz semmit, M ihajlovna Natalja..- H a nem nyitják ki, — felrobbantjuk!
Sztaroszta, kardjához kap, o rd ít: G risa! . . .
Grisa, nevetve: Felrobbantjuk a kapu t! . . . Nem kell megijedned, atyus . . . Persze, egészen más volna, ha nem a kapuról, hanem a — fejedről volna szó! . . . Pedig hát a kapu . . . az csakugyan nehezen pótolható! . . .
Nevetés.
Sztaroszta, m. Nagyszájú d iá k !.
Szemjonovics: A diákoké a j ö v ő ! . . . Grisa, poharat emel: A mi jövőnkre! Isznak.
Sztaroszta, dühösen: H a sokat ugatsz, lógni fogsz, G risa ! . . . Én mondom!
Grisa: A z m e g le h e t... M ajd ugatnak akkor he
15 lyettem mások . . . P o h a ra t. emel. Ezekre a másokra, atyuska! . . . Isznak.
Sztaroszta, leteszi a poharat, fenyegetően Grisához:
Te G risa! . . .
Mihajlovna, hékít: Ó, atyuska, Szokoljszki Grigorje- viesra nem szabad haragudnod. Már ő ilyen. N agy a szája, de az csak arra jó, hogy minél több bor csússzon le rajta 1 Nevetés.
Alexandrics Luka: Tiszti becsületszavamra, Grisa helyre leg én y ! . . . A legjobb katona lesz belőle . . . Bátor, szemtelen és álmodozó! . . . Haha . . . Á gyú töltelék! . . . Poharat emel. A z ágyúra, melyet a diákkal töltenek! . . . Isznak.
Sztaroszta, poharat emel: A borra, hogy soha ki ne fo g y jo n !
Alexandrics Luka, poharat emel: Ivanics Pjotr élete gyertyájára, hogy soha ki ne alu djon! . . . Éljenzés.
Isznak.
Szemjonovics, poharat emel, M ihajlovnára és Szta- rosztára néz: Különös hangon: Az asszonyokra, akik — nem csalnak és nem hazudnak!
Grisa és Luka, fölem elt pohárral kocint: É ljen ! Sztaroszta, M ihajlovnát nézi, nem kocint.
Szemjonovics, Sztár osztóhoz, furcsán: Te . . . nem is zo l. . . Ivanovics P jo tr?
Sztaroszta, zavart: E . . . hehe . . . persze . . . az — asszony! . . . Fölem eli a poharat.
Szemjonovics, erősen néz a Sztaroszta szemébe. A po
rok összekoccannak. A Sztaroszta pohara a földre esik.
P illan atig zavart csend. Furcsán: A zt tartja a babona, Ivanovics Pjotr, hogy utoljára iszik az, ki először ejti el a vörös borral telt poharát! . . .
Sztaroszta: Haha . . . butaság . . . butaság! . . . B o r t! . . . B o r t! . . .
Alexandrics L u k a : H a gyju k most az iv á s t! . . . Énekelj, Pip acs! . . .
Grisa: Énekelj, Szemjonocska . . . é n e k e lj!...
Sztaroszta: Te, Luka, lé g y szives, szólj ki Gurow- nak . . . H a megjön a perkovi sztaroszta . . . vezesse be ide hozzám . . .
16
Alexandrics Luka, kifelé: Dimov?
Sztaroszta: A z hát, igen, Dimov! . . . A z . . , kiált. Dimov! . . .
Szemjonovics, g itá rt vesz \a kezébe. Feszült Évek.
Pierrott és Pierete, A z erdőben jártak, Bent az erdő sűrűjében E g y nagy fá t találtak.
Pierot szólt: Pierettem, Á llj csak meg, te drága, Véssünk egy szívet emlékül Be ebbe a fá b a ! . . .
Pierot és Pierette, Pierot és Pierette.
Pierot szólt: esküdjünk meg E szívre mi ketten,
Egymást soha meg nem csaljuk, Drága Pierettem ! . . .
Pierette szólt: H a megcsallak, íme, itt a penge,
A m ivel e szívet vésted, Szúrd ezt szívembe! . . . Pierot és Pierette, Pierot és Pierette.
H át amint a nap leszállóit, Hallga, másnap este, Pierot ott kinn az erdőn A fát megkereste.
Kést szorongatott a marka, B ujt bukdosva, szükve, Ment a fához és a kést A fán a — szívbe d ö fte ! . . .
Pierot és Pierette, Pierot és P ie r e tte . . .
Utána
csendL
17 Sztaroszta: Bravó, Pip acs! . . . B ra v ó ! . . .
Mihajlovna, elragadtatással: Pompás voltál, Szem- j o n ! . . .
G risa: Istenemre, szinész! . . . Kész színész! . . . Te, Pipacs . . . miért nem vagy te szinész ? . . . Nevetés.
Szemjonovics, dühösen: M it röhögtök? . . . Grisa iga
zat m ondott! . . .
Sztaroszta, nevet: Haha . . . szinész!. . . Ez a pojáca!
Szemjonovics, m. M ié r t ? .. . Ruhájára mutat.
Mert ez a rongy? . . . Fájdalommal. M it tudtok ti?
Grisa: H a neked volnék, Pipacs, itthagynám ezt a rühes ban d át. . . Elragadtatással. ' M oszkva! . . . Péter- v á r ! . . . Nevetés.
Szemjonovics, v é rb eb o ru lt, szemmel: Gyertek . . . gyertek fe l a szobámba . . . Ott a színlap . . . R ajta a ne
vem . . . A z igazi nevem ! . . . Szemjonovics Szem jon! . . . Nem P ip acs! . . . Ordít. Szinész! . . . M űvész! . . . Ham le t ! . . . Rom eo! . . . Indul.
Alexandrics L u k a : Elhisszük, P ip a c s! . . . Igyu nk inkább. . .
Szemjonovics: Semmi, „elhisszük“ ! . . . Az asztalhoz rohan, felordít. H a nem jöttök azonnal! . . .
Alexandrics L u k a : H a muszáj ? ! . . .
Szemjonovics, a lépcső felső fokán: R ajta a nevem...
Szemjonovics! . . . E l, a többi utána.
Sztaroszta, m egfogja M ihajlovna kezét: Mihajlovna...
N a t a lja . . .
Mihajlovna, fo jto tt hangon: M i t . . . akarsz? . . . Sztaroszta: Maradj i t t ! . . .
Mihajlovna: M egőrültél ? . . .
Sztaroszta: íg é r d meg . . . Ígérd meg, hogy holnap eljössz h ozzám !. . .
Mihajlovna, und orral: Engedj e l . . . ő r ü l t ! . . . Sztaroszta, egyre izgatottabban: ígérd me g ! . . . Mihajlovna, belevág: D iszn ó... részeg disznó...
F e l akar szaladni.
Sztaroszta, elkapja: I t t m aradsz!. . .
Mihajlovna, dulakodva: K iá lt o k !. . . E n g e d j! . . . E n g e d j! . . .
Sztaroszta, átöleli: T e . . . te e ! . . .
Farkas Im re: A cirkusz
18
Mihajlovna, birkózik: Gazem ber!... Én Szemjon asszonya vagyok! . . . Csak Szemjóné! E llöki. Kotródj !...
Sztaroszta, elkapja, zihálva: R u h á k a t!... A m it akarsz! . . . Gyémántokat!
Mihajlovna, m. Engedj, b ita n g ! . . . E n g e d j! . . . Sztaroszta, szorosan ö le li: Szeretlek . . . N atalja . . . Szeretlek! . . .
Mihajlovna, sikolt: G azem ber!. . .
Szemjonovics, fent a lépcsőkön. Á thajol. Lerohan, a lépcsők felénél átveti magát a korláton, elkapja Szta- rosztát: A lja s . . . gazem ber!. . .
Sztaroszta, rém ülten: Szemjon . . . Szem . . . Szemjo- nocskám! . . .
Szemjonovics, elkapja a Sztaroszta nyakát: Megdö
gölsz, ku tya ! . . . Ledönti.
Sztaroszta, rém ült rikácsolással: S e g íts é g !. . . Alexandrics Luka és Grisa, lerohannak a lépcsőkön:
Szem jon! . . .
Mihajlovna, sikoltva: Szemj on!. . . Egyetlenem!. . . Szemjonovics, a Sztárosztán térdel: Mos t . . . most!...
Alexandrics Luka és Grisa, letépik Szemjont.
Szemjonovics, a falhoz dűl és zihál.
Sztaroszta, lassan föltápászkodik, tántorogva előre- jön.
Grisa, simogatja Szem jont: Szemjonkám! . . . Drá
gám ! . . . Ne bántsd . . . Ötvenéves a k u tya ! . . .
Szemjonovics, fu j, zihál, fe lo rd ít: E z . . . ez a bitang!
F e lü v ö lt: Pusztulj, mert széttiporlak!. . .
Sztaroszta: í g y . . . E g y . . . egy ilyen kis kedves
ség m ia tt! . . . E . . . e g y . . . ilyen kis . . .
Alexandrics Luka, felcsatolja a kardját: Gyere, P j o t r ! . . . Be vagy rú g v a ! ,
Sztaroszta, Lakához: De . . . de . . . kérlek . . . semmi...
Istenemre . . . semmi!
Szemjonovics, feltépi az a jtót, kifelé m utat: K i innen! . . .
Sztaroszta: H o l . . . h o l . . . a . . . sa p k á m ? ...
Grisa, odadobja.
Sztaroszta: A kabátom ! . . . Alexandrics Luka, rásegíti.
19
Sztaroszta, elindul, m egáll: E g y . . . ilyen . . . szép . . . este . . . E g y . . . ilyen Szemjonra mutat. Torz . . . Riká
csolva. E g y ilyen pojáca! . . .
Szemjonovics, m. K o tr ó d j! . . .
Sztaroszta, az ajtóban: E g y ilyen t o r z ! . . . E g y ilyen pojáca! . . .
Szemjonovics, utána rohan, de a sztarosztát a had
nagy és a diák védi.
Alexandrics L u k a : Hagyd, be van rú g v a ! . . . Grisa: Azonnal visszajövü nk!. . . M ind el.
Szemjonovics, az ajtóhoz támaszkodva áll, teljesen
feldúlt. '
Mihajlovna, reszketve, sírva: Szem jon! . . .
Szemjonovics, tompán, nehezen. A felső ajtóra mutatva: Menj fö l a, szobába!. . .
Mihajlovna, elindul, hirtelen, m. f . : Szem jon! . . . Szemjonovics, dühvei: F ö lm e n n i!. . .
Mihajlovna, lehajtott fe jje l, sírva fel, a lépcsőn:
Szemjon . . . én . . .
Szemjonovics: A z t m ondtam ! . . . Mihajlovna, el.
Szemjonovics, lehajtja a fejét, sóhajt.
Csend. K in t dolgozik a szél.
Nasztaszja, rémülten belép: A . . . a . . . Szta
roszta . . . a . . .
Szemjonovics, lehajtott fe jje l, fáradtan: M it akarsz vele? . . .
Nasztaszja, fölem eli a fejét, ideges: N yögd ki már!...
Mit, odakint?
Nasztaszja, gyorsabban, elfú lva: M e g lá to tt. . . rám- kajátott, aszonta, N asztaszja. . . te Nasztaszja . . . te Na...
Szemjonovics, előre dűl, o rd ít: B eléd rú gok !. . . Nasztaszja: Mondd meg . . . aszonta: mondd meg a gazdádnak . . . Keresztet vet.
Szemjonovics, felugrik, megrázza Nasztaszját vállán, rém ülten: M it ? . . . M it mondj meg? . . .
Nasztaszja, levegő után kapkodva: A . . . a . . . cir
kusz ! . . .
Szemjonovics, fe lü v ö lt: A cirkusz? ! . . .
2*
20
Nasztaszja, m. Holnap . . . a cirkusz . . . holnap el kell m en n i. . . holnap fe l kell szedni!
Szemjonovics, m int akibe tagló csapott, elengedi Nosztaszját hebegve, tébolyodott rém ülettel: A . . . a . . . cirkusz! A gyerekek! . . . Holnap . . . E z t . . . E z t . . . mondta . . . e z t .. . Balkezével az asztalra támaszkodik. A kéz tovább siklik, egy kést markol, a kéz fölemelkedik, a kés Szemjon szeme elé ju t. Szemjon egy pillanatig irtó zottal bámul a késre. H irtelen meglóbálja a kést. Felordít.
H ogy ő ! . . . H o g y ! . . . Üvölt. A z Isten . . . irgalmazzon!...
E gy pillanatig tántorogva áll, hirtelen felrántja a szoba ajtaját, kint tombol a szél, kirohan.
Nasztaszja, sikolt, ő rjö n g : Szem jonovics... Szem
jon ! . . . Szemjonovics . . . Szem jon! A z ajtó felé buk
dácsol.
Mihajlovna, fent az ajtóban reszketve, rémülten:
Nasztasz . . . Nasztaszja . . . ! Lerohan. N a s zt. . . Rázza, cibálja Nasztaszját.
Nasztaszja, kifelé m utat: 0 . . . o t t . . . arra . . . ott . . .
Mihajlovna, m. f., o rd ít: Beszélj! Beszélj!
Nasztaszja, m. f . : A k é s . .. S zem jo n ... a cir
kusz ! . . . Messziről üvöltés, lövések, felsikolt, dideregve összegörnyed, beszélni akar, nem tud, keresztet vet, kirohan.
Mihajlovna, egyedül, leroskadva a kazáni szűz előtt.
Nasztaszja, berohan, csupa rém ület: Meg . . . meg
ölte . . . a Sztarosztát! . . . Leszúrta! . . . K ergetik ! . . . A réten . . . A réten ! . . . Kiabálás, lövések.
Mihajlovna, a nyitott ajtóban, o rd ít: S z e m jo n !...
Galambom! . . . E l.
Nasztaszja, feláll, fogvacogva, nyöszörögve: Sz . . . e . . . e . . . m . . . j . . . o . . . n Sze . . . m . . . j . . . o . . . o . . . n !
Kitántorog, a szín egy pillanatig teljesen üres.
Mihajlovna hangja, messziről sikoltva: S zem jon !. . . Szem jon! . . .
Szemjonovics, beugrik az ablakon, zihál, teljesen eltorzult, hörögve, fogcsikorgatva: N es ze. . . cirkusz!
Nesze cirkusz \. . . A késre néz, undorral eldobja. A zaj
21 közelebbről hallatszik. Szemjon felfigyel. Rémülten rohan a konyhaajtóhoz, onnan vissza a baloldali ajtóhoz, bezárja, felhördül. V é g e m !. . . Végem v a n ! . . . Rémült.
H irtelen merően maga elé néz, az arca felderül, lerúgja a fehér cipőket, fekete nadrágot, csizmát húz és fehér ingplasztront vesz fel.
Hangok, a ház elő tt: I t t . . . E r r e ! . . . Lá ttam ! . . . B efu tott! . . . V ig y á z z ! . . . Csak vig y á zv a ! . . .
Szemjonovics, teljes erővel az ajtóhoz feszül.
Hangok, k in t: Bezárkózott a b ita n g !. . .
Mihajlovna hangja, sikoltva: Szemjon . . . Szemjo- nocskám! . . .
Szemjonovics átöltözködése és kettős játéka követ
kezik itt. K é t szerepet játszik: I. és I I . Szemjont.
II. Szemjonovics: S e g íts é g !... (M in t akit fojtoga t
nak. Segítség! . . .
E gy hang: A törvény nevében!
Másik hang: A d d meg magad, Pipacs!
II. Szemjonovics: M e g ö l! . . . Em berek! . . . Se
gítség ! . . . Jaj . . . J a a j! . . .
E gy hang: K i v a g y ? . . . B e s z é lj!. ..
II. Szemjonovics: Jaj ! D y . . . D y mo v . . . A z . . . az vagyok! Megöl ! . . . Megfoj t! . . .
E gy hang: H azudsz! . . . H azudsz! . . . Pipacs van od ab ent. . .
II. Szemjonovics: ő i s ! . . . ő is . . . itt van . . . elfogtam . . . ja j . . . ja a j . . . m eg ö l! S e gítsé g ! . . .
Másik h an g: Szúrd le . . . L ő d d le . . . G y ilk o s! . . . Mihajlovna hangja, rettenetes sikollyal: Szemjon!...
Szem jon! . . .
Másik hang, parancsolva: Vigyétek e l ! . . .
Mihajlovna, akit visznek, sikolt: H a g y jato k !...
Kutyák! . . . A z uram ! . . .
I. Szemjonovics, o rd ít: Nem adom o lc s ó n !... Nem adom ! . . .
II. Szemjonovics: S egítség! . . . J a j ! . . . E - m - be
rek! . . . K in trő l feszítik, vágják az ajtót. Törjétek be!...
I. Szemjonovics, őrjön gve: Meghalsz kutya . . . M in
denki m eghal! . . .
II. Szemjonovics: Ir g a lo m !... Recseg az ajtó.
E g y hang: D y m o v ! . . . E g y p illa n a t! . . . Tarts k i . . . Ne h a g yd ! . . . Ne h a gyd !
I. Szemjonovics, a láthatatlan ellenséghez: Dögölj m eg ! . . .
II. Szemjonovics, állati üvöltéssel: M e g s z ű r t!...
M e g . . . M eghalok! Teljesen átmaszkirozva lebukik a földre. A z ajtó bedül, berohannak.
Első csendőr: A . . . törvény . . . Körülnéz. H ol ? . . . I t t ! . . .
Második csendőr: A gazem ber! . . .
Első csendőr, Szemjonhoz: H é ! . . . T e ! . . . É ls z ? . . . Szemjonovics, egy kissé felemelkedik: É le k !. . . Visszaesik.
Első csendőr, felemeli, nézi: K i vagy? . . .
Szemjonovics, elhalóan: Dymov . . . D im itrij . . . Per- kovból jöttem . . . i t t ! . . . Jöttem . . . Elfogtam . . . L e szúrt ! . . . Lehanyatlik. M eghalok! . . .
Első csendőr: H ol? . . . Merre ment? . . . Megrázza Szemjont. Beszélj ! . . .
Szemjonovics, a konyhaablakra m utat: O t t . . . az ab
lakon . . . arra . . . a rra ! . . .
Első csendőr: O t t . . . emberek . . . a rr a ! . . .
Második csendőr, az ajtóra m utat: Erre gyertek . . . ott magas az ablak! ..." A zsandár okhoz: Töltsétek! . . . G y e rte k !. . . E l a jobb ajtón.
Első csendőr. : Le kell lő n i! . . . E l.
Grisa: N a n a n a !. . . V a d á lla to k !. . . E l.
Luka, lehajol Szemjonhoz: Segítsek, bátyuskám?. . . Szemjonovics: N e . . . nem . . . U tá n a ! . . . Szaladja
tok utána! . . . M egöln i! . . .
Luka: A ttó l ugyan ne f é l j . . . az meg lesz! H aha!
A z ig e n ! . . . E l.
Szemjonovics, egyedül marad, ijedten felugrik.
Mihajlovna, berohan, magánkívül, meglátja Szem
jon t, nem ismeri fel. Szemjonhoz rohan. Sikoltva: D y
mov ! . . . Nem ölt meg ? . . . Élsz ? . . .
Szemjonovics, nem érti: É le k ? . . . Én? . . .
Mihajlovna, m. f . : Esküszöm neked Atyuskám a ka- záni Szűzre, esküszöm, nem élem túl az u ram ! . . .
Szemjonovics, most eszmél csak rá, hogy a saját fele
23 sége sem ismerte fel. A halál torkában ú j játékba kezd:
Gyilkolt az u ra d ! . . . Embert ö lt ! . . .
Mihajlovna, térden: Mentsd m e g !. . . Te nagy úr v a g y ! . . . Perkovi D y m ov! . . . E g y jó szavad, egyetlen e g y ! . . . Nézd, így, a térdem en. . . előtted, a vérző mel
ledre könyörgök, mentsd m eg ! . . . Szemjonovics: G y ilk o lt! . . .
Mihajlovna: E g y jó szót, egyetlen e g y e t ! . . . Nem tudjátok, mennyit szenvedett; ki volt és mi lett b e lő le !. . . A legnagyobb volt, a legtöbb, művész, szent, egyetlen, m in d en !. . . Te élsz, te tudod, hogy milyen szép az élet, milyen szép minden pillan at! Mentsd m eg ! . . . Mentsd m eg ! . . .
Szemjonovics: A z Isten nagyobb úr . . . Irgalm az- zon ő ! . . .
Mihajlovna, felsikolt: Kutyák vagytok, véresszájú farkasok! . . .
Szemjonovics: Nincs m enekvés! . . . E g y golyó e lé ri! . . . A fehér havon egy halott, az — u ra d ! . . . Nézi az eget és nem lá t ja ! . . . H ivod és nem hallja a hango
dat ! . . .
Mihajlovna, m int egy tébolyodott: Ember v a g y ! . . . Szemjonovics: A sátán! . . . Fekete . . . Jött . . . Hogyan ? . . . K é t keeskelábon, át a Szarmatán. H ol égett fák és elhervadt fűvek. Nem ébredtek már hajnal har
matán !
Mihajlovna, rém ülten: De . . . de . . . ki vagy te ? . . . K i v a g y . . . te ? . . .
Szemjonovics, egyre közelebb a rendes hangjához, de egészen lángolva, egészen fe n t:
H ol ólmos volt az ég, mint hullt sasok szeme, Törött opál, véres és fény nélkül v a ló ! Saját hangján, diadalittasan.
És Szergej Pavlevics meghalt e hajnalon S nevetett B rij, a kártyás, vén csaló!
Mihajlovna, sikolt: Te . . . T e ? . . . Irg a lo m ! . . . Szemjonovics, csupa mámor: É n ! . . . É n ! . . . Szem- jo n !.
Mihajlovna, m. Játszik az Is t e n !. . .
Szemjonovics: Én, én já ts z o tta m !... A legszebb
24
szerepem !. . . Most, újra, i t t ! . . . Egészen az asszony mel
lett, végtelen izgalommal. Esküdj, esküdj . . . jó voltam?...
E sk ü d j! . . . H irtelen az előbbi pózban. H o l ólmos volt az ég, mint hullt sasok szeme, törött o p á l. . . Messziről lövés hangja.
Mihajlovna, rém ülten: Szemjon, a csendőrök!. . , Szemjonovics, m. /.: Nem ismertél r á m !. . . Igaz?...
Igaz ? . . . Mondd, akarom, esküdj! . . . Könyörögve. Te sohasem hazudtál, mindig kegyetlen kritikusom v o ltá l! . . .
Mihajlovna, m. f .: A halál, itt, az ablak a la tt! . . . Szemjonovics: S t a f fa g e !. . . Soha ilyen izgató já té
kot ! . . . E zt nem lehet színpadon utána csinálni! . . . Ujjongva. Micsoda színpad ez i t t ! . . . Megállt bennem a vér, mikor a versbe kezdtem ... Ilyen lámpalázam még sohasem v o lt ! . . .
Mihajlovna: Szemjon, mindenem, m enekü lj! . . . Szemjonovics, szórakozottan: I . . . gén . . . át a jé g e n !. . . Boldogan. K i ismer rám, ha te nem? . . . H irte
len magához öleli az asszonyt, gyermekes örömmel. Vaco
gott a fo g a m . . . féltem, hogy kisiklik a hangom! Nehéz volt, de szép, g y ö n y ö r ű !... Messzi lövés. H a llo d ? ...
Ittasan. Érted e z t ? . . . Most lőtték le a pojácát, de a szí
nész, az itt m aradt! . . . Felszakítja az ajtót, kint tombol a vihar. Fogódz belém . . . Erősen . . . No m ost! . . . Magá
val ragadja az asszonyt. Az ajtó nyitva marad, a szél besöpri a szobába a havat.
Gyors függöny.
A
MŰKEDVELŐK S Z ÍN H Á Z Á N A K
ui sorozatában eddig mégjefent:
1.-2. HERCZEG FERENC:
KÉT EMBER A B Á N y Á B A N VIO E AN TE ÉS A BÍRÓ PÉTER ÉS PÁ L
3.-5. HARSÁNyi ZSOLT:
A NOSZTy-FIU ESETE TÓTH M ARIVAL
6. KARINTHY FRIGYES:
N E M TUDOM A NEVÉT OTT KI BESZÉL ? KÍSÉRLETI MÓDSZER
7-9. Z Á G O N ISTVÁN: l o - 11. SZÉP ERNŐ:
M A R IK A MÁJUS - K Á V É C SA R N O K
15. ZILAHy LA JO S:
A HÁZASSÁGSZÉDELGŐ BIRTOKPOLITIKA
ló—IS. FODOR LÁSZLÓ:
Dr. SZABÓ JUCI
20-22. CSATHÓ K Á LM Á N :
A Z UJ ROKON
25.-27. HEVESI SÁNDOR:
ELZEVIR
19. Z Á G O N ISTVÁN:
KÉK ÉS PIROS
23-24. LIPTAI IMRE:
L A K O D A L O M - H Á ZTÜ Z N É Z Ő
28. FAZEKAS IMRE:
CIRKUSZ
2 9 .-3 1 .. LAKATOS LÁ SZLÓ :
FEJ V A G y ÍRÁS
32.-33. VITÉZ MIKLÓS:
TISZTA DOLOG SZENT A BÉKE
34.-3Ó. FÖLDES IMRE:
KURUZSLÓ
37. FARKAS IMRE:
QUATTROCENTO BRIDGE H Ó V A L FÖDÖTT SÍROK
E g y e s szá m ára S o f , Hétfős szá m ára P I .5 0 , hármas szá m ára P 2
K a p h a t ó m i n d e n f t ö n y v e s B o f t B a n STNGER ÉS WOLTNER IRODALMI IN T É ZE T
R É S Z V É N Y T Á R S A S Á G K I A D Á S A , B U D A P E S T
