• Nem Talált Eredményt

Változatok a szakmaiság intézményesítésére. A magyar logisztikaszakma szerveződéseinek rendszere

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Változatok a szakmaiság intézményesítésére. A magyar logisztikaszakma szerveződéseinek rendszere"

Copied!
16
0
0

Teljes szövegt

(1)

V

ilágszerte elterjedt társadalmi jelenség, hogy a hasonló területen tevékenykedő szakemberek nemcsak vállalkozásokba tömörülnek, hanem tágabb szakmai közösségeket alkotnak. Ezek a közösségek megmaradhatnak az informális kapcsolatok talaján,

de gyakran intézményesült formát öltenek. Az in- tézményesült együttműködés formái lehetnek külön- böző egyesületek, kamarák, klubok, ipartestületek, nonprofit társaságok. A szakmai szerveződésekről a vállalkozásokhoz és a kormányzathoz képest kevés

MOLNÁR GÁBOR TAMÁS

VÁLTOZATOK A SZAKMAISÁG INTÉZMÉNYESÍTÉSÉRE –

A MAGYAR LOGISZTIKASZAKMA SZERVEZŐDÉSEINEK RENDSZERE VARIETIES OF PROFESSIONAL INSTITUTIONALIZATION –

THE ASSOCIATIONAL SYSTEM OF HUNGARIAN LOGISTICS

A tanulmány alapkérdése, hogy miként intézményesülnek a szakmai közösségek. A vállalkozások és szakemberek közösségeinek érdekeit előmozdítani hivatott szakmai szerveződések gazdag irodalma ellenére keveset tudunk arról, hogy miként alakulnak ki a szakmai közösségek szintjén e szerveződések rendszerei. Az elemzés a kiegészítő elméleteken alapuló kongruenciaanalízist alkalmazza, hogy összevesse és kombinálja a szakirodalomban központi szerepű tagsági és befolyási intézményi logikák, valamint a szakmai vitákat intézményesítő intellektuális rendek régi-új elméletének magyarázóerejét.

Az esettanulmány dokumentumelemzést és félig strukturált interjúkat alkalmaz egy gazdagon intézményesült és kihí- vásokkal szembesült közösség, a magyar logisztikaszakma szerveződési rendszerének feltárására. Az elemzés fő követ- keztetése, hogy a három elmélet a komplex intézményesülés különböző elemeit képes megmagyarázni. A szakmai vita intellektuális rendjei és a szerveződések cserealapú intézményi logikái kölcsönhatásban fejlődnek, míg az intézményesülés legfontosabb mozgatórugója a kormányzati kontextus változékony jellege.

Kulcsszavak: szakmai közösség, szakmai szerveződések, üzleti szerveződések, szerveződések rendszere, logisztika This study focuses on how communities of professionals and firms institutionalize. Despite the growing literature on pro- fessional associations (private, planned institutions intended to further the interests of business communities), we know little about how they form associational systems at the level of professional communities. Adopting a complementary theories congruence analysis approach, the author compares and combines the descriptive power of the central theories of the logics of membership and influence, and the recently proposed theory of the institutionalization of professional de- bates. Using document analysis and semi-structured interviews, he studies the associational system of Hungarian logistics, a densely institutionalized professional community which faced substantial regulatory and market challenges. The results highlight that the three theories explain different elements of the professional community’s complex institutionalization.

The intellectual orders of professional debates and the transaction-based institutional logics of associations co-evolve, with the shifting regulatory context driving most institutional dynamics.

Keywords: professional community, business associations, professional associations, associational system, logistics Funding/Finanszírozás:

A tanulmány elkészítését az EFOP-3.6.1-16-2016-00013 Intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztések a Budapes- ti Corvinus Egyetem Székesfehérvári Campusán program támogatta.

The study was supported by Institutional developments for intelligent specialization at the Székesfehérvár Campus of Corvinus University of Budapest – EFOP-3.6.1-16-2016-00013.

Szerző/Author:

Molnár Gábor Tamás, doktorjelölt, egyetemi tanársegéd, Budapesti Corvinus Egyetem, (gabortamas.molnar@uni-corvinus.hu) A cikk beérkezett: 2019. 11. 11-én, javítva: 2021. 04. 24-én és 2021.05. 19-én, elfogadva: 2021. 06. 10-én.

This article was received: 11. 11. 2019, revised: 24. 04. 2021 and 19. 05. 2021, accepted: 10. 06. 2021.

(2)

tudással rendelkezünk. Ez a tudás elsősorban az egye- di szerveződések formájára és funkcionalitására, va- lamint a korporatív struktúrák felsőbb szintjeire vo- natkozik. Az eddigi vizsgálatok elsősorban egyedi szerveződések esetein vagy azok statisztikai mintáin alapulnak, miközben elméleteink feltételezik, hogy a szerveződések a szakmai közösségek szintjén rend- szereket alkotva intézményesülnek. Az egyedi szer- veződések működését és fejlődési pályáit e tágabb kontextust figyelembe véve érthetjük meg kielégítő- en. A szakemberek és vállalkozások szempontjait és érdekeit általában e közösségek csatornázzák be a közpolitikai folyamatba. Ezek az intézmények ugyan- akkor a szakmaiság, mint a gazdaság működéséhez és fejlődéséhez szükséges tudásalap és az ehhez kapcso- lódó önszabályozás számos mechanizmusát biztosít- ják. A kutatásom alapkérdése ezért az, hogy hogyan intézményesül egy szakmai közösség. A tanulmány célja annak megértése, hogy egy szakmai közösségen belüli szerveződések miként alkotnak rendszert.

A tanulmány a szakmai közösségek formális in- tézményesülésére koncentrál. Ennek alapegységeként határozom meg a szakmai szerveződéseket. Az intéz- ményi közgazdaságtan képes megmagyarázni a szak- mai szerveződések mint intézmények létezését: ezek a piaci és a hierarchikus koordináció között elhelyez- kedő hibridek, amelyekre az alternatívák magasabb tranzakciós költségei esetén hagyatkoznak a szereplők (Ménard, 2004). Ez viszont nem ad kielégítő magya- rázatot a szerveződések közötti párhuzamosságokra, valamint azok gazdag differenciálódására. Az érdek- képviseleti szerveződésekre fókuszáló politikatudo- mányi kutatások komplex megközelítésükben integrál- ták a közgazdaságtani, szervezetökológiai és hálózati perspektívákat, ezzel részletesebb magyarázatait adva a szerveződések sokszínűségének (Berkhout, Hanegra- aff, & Braun, 2017; Lang, Ronit, & Schneider, 2008). A szerveződések rendszereire vonatkozó elméleteink vi- szont Schmitter & Streeck (1981/1999) alapozó munká- ja óta csak szórványosan haladtak előre. Ehhez kívánok hozzájárulni egy, a területen új elméleti keret bevezeté- sével, illetve az elméletek közötti viszonyok pontosítá- sával. Az alkalmazott megközelítés a kiegészítő elmé- leteken alapuló kongruenciaelemzés.

A második részben ehhez először definiálom a szakmai közösségek és a szerveződések rendszerének alapfogalmait, majd áttekintem a szerveződések mintá- zatainak magyarázatára alkalmazott főbb elméleteket.

A harmadik részben ismertetem a kutatási kérdése- ket és ambíciókat. A negyedik rész összefoglalja az esetválasztás logikáját és a kutatás módszertanát. A következő két rész összegzi és elemzi az eredménye- ket, előbbi a szerveződések rendszerének differenci- álódására, utóbbi annak integrálódására fókuszálva.

A hetedik részben következtetéseket fogalmazok meg az elméletek magyarázóerejére és egymáshoz való vi- szonyára vonatkozóan, majd felvázolom a továbblépés lehetséges irányait.

Elmélet és irodalomösszegzés Szakmai közösségek

A szakmai közösség alatt szakemberek és vállalkozások olyan csoportját értem, amelyeket valamilyen közös, tu- dásalapú tevékenység köt össze. A fogalom központjában három, összekapcsolódó elem áll: a szakma tudásalapja, a szakmai tevékenységek köre és a közös tevékenységből eredő közös érdekek, célok. A tudásalap nemcsak a tevé- kenység folytatásához szükséges, normatív tartalmat is hordoz, amennyiben a közösség értékrendjéhez és célja- ihoz kapcsolódik.

Az intézményesülés

A szakmai közösség intézményesülését az új intézmé- nyi közgazdaságtan intézményfogalma felől határoz- hatjuk meg, miszerint az intézmények mint társadalmi játékszabályok strukturálják a társadalmi interakciókat és meghatározzák az azokhoz kapcsolódó ösztönzőket, ezzel csökkentve a bizonytalanságot (North, 1990). Az intézmé- nyesülés így azt jelenti, hogy egy közösség képes korláto- kat megfogalmazni a közösségen belüli és azon túlnyúló interakciók strukturálására. Ezek a korlátok egyaránt le- hetnek informálisak (szokások vagy egy szakma implicit elvárásai) és formálisak (szervezeti szabályok). Ez a tanul- mány az elméleti kiindulópontjai nyomán a formális in- tézményesülés felől közelíti meg a szakmai közösségeket, bár nyitott az informális intézmények szerepeltetésére a magyarázatokban.

Szakmai és üzleti szerveződések

A szakmai közösségek formális intézményesülésének alapegysége a szakmai szerveződés, amelyeket Prüfer (2016) nyomán olyan magán (vagyis nem teljesen kor- mányzati, önkéntes elemet tartalmazó), formalizált, non- profit szervezetekként definiálhatjuk, amelyek egy adott szakmai közösség (általában tagok) céljait hivatottak elősegíteni. A definíció szakmai, iparági és vállalkozói szerveződések, helyi vállalkozói klubok, egyesületek szé- les körét fedi, amelyek eltérő földrajzi, tevékenységbeli, értékrendi önmeghatározással rendelkeznek. A szakmai szerveződések vagy szerveződések fogalmát a továbbiak- ban általános gyűjtőfogalomként alkalmazom.

A szerveződések rendszerei

A szerveződések rendszere alatt egy szakmai közösség szerveződéseinek összességét, illetve az interakciókat ért- jük (Schmitter & Streeck, 1981/1999). A szerveződések rendszerének két fő strukturális eleme a differenciálódás és az integrálódás. Az egyedi szerveződések jellemzői ad- ják egy rendszer differenciálódását, míg a szerveződések közötti interakciókból következik annak integrálódása.

Egy komplex rendszernek mindkét elemre szüksége van, mert az érdekek és szempontok sokféleségét szerveződé- seken belüli vagy szerveződések közötti differenciálódás- sal tudja csak lefedni, viszont ezeket a közösség szintjén integrálnia kell, ha eredményesen akarja őket a kormány- zásba becsatornázni.

(3)

Differenciálódás

A differenciálódás dimenziója arra vonatkozik, hogy a kö- zösség megszerveződésének tagsági és funkcionális igé- nyeit hány szerveződés elégíti ki, vagyis mennyire szét- tagolt a szerveződések sokasága. Egy szakmai közösség szerveződései tagsági szempontból két fő dimenzió men- tén tagolódnak: a tranzakciók láncolatában elfoglalt pozí- cióik adják meg a vertikális kiterjedését, míg a képviselt tevékenységi körök dimenzióján a horizontális kiterjedé- sük ábrázolható (1. ábra).

1. ábra A szerveződések kiterjedése

Forrás: szerző által fordított és kiegészített ábra (Schmitter & Streeck, 1981/1999, p. 61) nyomán

A vertikális tengely mentén kiterjedt tagságú (B, C) szerveződés a tranzakciók feltételeihez kapcsolódó, míg a horizontálisan kiterjedt tagságú szerveződés (A, C) a különböző tevékenységek eltérő érdekeihez kapcsolódó heterogenitást internalizál a belső koordinációján ke- resztül.

Integrálódás

A szerveződések együttműködése kétféleképpen vezethet intézményesült integrálódáshoz. A vertikális integráló- dás során a szerveződések formálisan felettük álló meta- szerveződéseket hoznak létre. Minél nagyobb mértékben képesek ezek a metaszerveződések koordinálni a teljes szakmai közösséget, annál integráltabb a szerveződések rendszere. A szerveződésen belüli és szerveződések kö- zötti integrálódás itt összeér: a metaszerveződések te- kinthetők differenciált szerveződéseknek is, amelyeknek autonóm, kilépésre képes részlegei vannak. Schmitter és Streeck (1981/1999) hipotézise szerint minél differenciál- tabb a szerveződések rendszere, annál valószínűbb, hogy a metaszerveződések többszintű hierarchiájára lesz szükség annak integrálásához.

A horizontális integrálódás során a résztvevők nem hoznak létre formálisan felettük álló metaszerveződést.

Schmitter és Streeck (1981/1999) ennek öt szintjét külön- bözteti meg, a lazább együttműködés felől az összeolva- dás felé tartva:

1. ad-hoc, alkalmi szövetségek: formalizált szabályok nélkül,

2. közös munkacsoportok: saját szabályokkal, egyetlen konkrét célra,

3. közös vállalkozások: állandósult céllal intézményesített munkacsoportok,

4. szövetségek: több funkcióra kiterjedő formalizált együttműködések,

5. szervezetközi erőforrás-megosztás, részleges ösz- szeolvadás.

Az intézményesülés magyarázatai Intézményi logikák

A szakmai szerveződések értelmezhetők a koordináció köztes szinten való megvalósításaként, az egyedi vállala- tok és a kormányzat koordinációs tevékenysége között. A Schmitter és Streeck (1981/1999) elméleti keretére alapozó politika- és szervezettudományi kutatások két fő magya- rázatot alkalmaznak kisebb finomításokkal. Ezek a tagság és a befolyás ún. intézményi logikái. Mindkét intézményi logika a tranzakciós költségek és a kollektív cselekvés el- méletének együttes specifikációja. A különbség közöttük, hogy melyik potenciális hasznokra tekintenek elsődleges- ként. Ezeket árnyalja a tranzakciós költségek (William- son, 1979) elmélete azzal, hogy a nagyobb kiterjedés az érdekek nagyobb belső heterogenitását, így a koordináció növekvő költségeit jelenti.

A tagság logikája a szerveződés és annak tagsága kö- zötti cserekapcsolat alapján határozza meg a szerveződé- sek jellemzőit. A tagsági logika a szerveződések által a tagjaiknak biztosított klubjószágokból eredő hasznok és a megszerveződés költségeinek egyensúlyát adja meg. Ki- indulópontja a kollektív cselekvés elmélete (Olson, 1971), amely szerint a kisebb, specifikusabb csoportok könnyeb- ben megszerveződnek, ami limitálja a hatékonyan mű- ködő szerveződések méretét, elsősorban a homogénebb szegmensekre korlátozódik. Ugyanakkor a szerveződés által nyújtott javak méretgazdaságosak lehetnek, így a ta- gok által élvezett haszon egy szintig növekedhet a kiter- jedéssel.

A befolyás logikája a szerveződés és a kormányzat közötti cserekapcsolaton alapul, és a kormányzattól szár- mazó erőforrások és monopoljavak, valamint az ezek megszerzéséhez szükséges koordináció költségeinek mérlegelésére vonatkozik. Alapvető állítása, hogy minél átfogóbb egy szerveződés, annál nagyobb közpolitikai befolyásra tehet szert, feltéve, hogy a közpolitikai folya- mat előnyben részesíti a több szereplő érdekeit koordiná- ló partnereket. A befolyás logikája alapján a koordináció tranzakciós költségei által korlátozott, de egyre növekvő kiterjedésű szerveződésekre számíthatunk (2. ábra).

Egy szerveződés kiterjedését a két logika kölcsönhatá- sa határozza meg. Az intézményi komplexitás magasabb foka képes összeegyeztetni a befolyás és a tagság logi- kája közötti feszültséget, viszont magasabb komplexitás magasabb fenntartási költségekkel jár a belső működésre vonatkozó logikák, a célmeghatározás és a hatásos vég- rehajtás szempontjából. A szerveződések általánosságban növekvő autonómia kiépítésére törekednek, amihez szük-

 

(4)

séges, hogy ne függjenek túlzottan egyik kapcsolattól sem (Schmitter & Streeck, 1981/1999).

2. ábra A szerveződés versengő logikái, amelyek

meghatározzák a szervezeti jellemzőket

Forrás: Schmitter & Streeck (1981/1999, p. 21) alapján saját fordítás

E megfontolásokat elsősorban szerveződések országos po- pulációinak elemzésére alkalmazták a szakirodalomban.

Bennett (1995, 1996) a helyi szerveződések intézményi formáit magyarázza a közösségi koordináció tranzakciós költségeivel, valamint a szelektív ösztönzők és kollektív jószágok keverékével. Fő eredménye, hogy a szerveződé- sek növekvő méretével a szolgáltatások és a tagság logiká- ja kerül előtérbe. Perry (2012) az ír és új-zélandi szerve- ződések mintáit összevetve megállapítja, hogy az ágazati szintű jellemzők, elsősorban a vállalkozások heterogenitá- sa magyarázza az intézményesülés különbségeit. Bennett (1999b, 1999a, 2000) a különböző tagságú szerveződések logikái között mutat ki különbségeket. Eredményei szerint a szűkebb szakmák szerveződései a befolyás logikájával, míg a tágabb szakmai-iparági szerveződések és metaszer- veződések a tagság logikájával magyarázhatók jobban.

A két logika viszonya

Schmitter és Streeck (1981/1999) elméletét, miszerint a tagsági és befolyási logika egyensúlya magyarázza a kö- zösség differenciálódását, azóta többször pontosították.

Grant (2002) szerint az egyensúly a két elem kiüresedé- sének elkerülését jelenti, ahol a szerveződés sem tagsági, sem kormányzati kapcsolatait nem hagyja eluralkodni.

Lehmkuhl (2005) szerint a két logika nem determinisz- tikus, csak a szerveződések túlélési stratégiáinak két fő elemét azonosítják. A szerveződések autonómiájuk növe- lésének érdekében alakítják kapcsolataikat, a két oldal kö- zötti egyensúlyra törekedve, de ennek jellege változékony.

A tagság és a befolyás logikája együttesen határozza meg a szerveződések tagsági kiterjedését, ahol a befolyásra tö- rekvő szerveződés addig terjeszkedik, amíg a tagság bel-

ső koordinálásának költségei nem haladják meg az ebből származó nyereséget (Schneider & Grote, 2006).

A két logika viszonyának alakulására vonatkozó elmé- letek szerint a komplexebb szerveződéseket nagyobb rész- ben magyarázza a befolyás logikája. Ez kétféleképpen je- lenik meg. A szűkebb, tagsági logikájú szerveződésekhez képest az átfogóbb és főleg a metaszerveződéseknél a be- folyási logika nagyobb szerepére számítunk (Schmitter &

Streeck, 1981/1999). Másrészt a tagsági logika a közösségi intézményesülés korai szakaszában magyaráz jobban, míg a szerveződések fejlődésével egyre nagyobb a befolyási logika által megragadott tényezők szerepe (Grant, 2002).

Ennek az átrendeződésnek a mértéke a kormányzati kap- csolatoktól is függ, mivel általánosságban a pluralista jel- legű rendszerekben a tagsági logika, míg neokorporatista kontextusokban a befolyási logika erősebb (Lang et al., 2008).

Az intézményi logikák szerepére vonatkozó elméle- tekhez csak szűkös empirikus vizsgálatok társulnak. Ben- nett (1999b) elemzése szerint, ahogy a brit szerveződések maximalizálni törekedtek erőforrásaikat, idővel eluralko- dott rajtuk a tagság logikája, potenciálisan egyfajta szol- gáltatói szemlélethez, az érdekképviselet kiüresedéséhez vezetve. Berkhout és szerzőtársai (2015) szerint az EU- ban elsősorban a tagsági logika tényezői (szegmentálódás, érdekek heterogenitása) határozzák meg a szerveződé- sek rendszereit, nem pedig a kormányzati kapcsolatok.

Hasonló eredményekre jutott Lowery és Gray (1996) az USA szerveződései esetén, kiegészítve azzal a Schmitter és Streeck (1981/1999) által is megfogalmazott sejtéssel, hogy a tagsági logika az alsóbb szinteken, míg a befolyá- si logika a kormányzathoz közelebbi szinteken magyaráz jobban. Aldrich és szerzőtársai (1994), Ibsen és Navrbjerg (2019), valamint van Waarden (1992) a környezeti változá- sok hatásait vizsgálják az amerikai, dán és holland szerve- ződések jellemzőire. Fő eredményük, hogy a kihívásokra adott válaszok nyomán és a szerveződések növekedésével párhuzamosan egyre fontosabb a tagság logikája, vagyis a szelektív ösztönző szolgáltatások biztosítása a szűkebb érdekek képviselete helyett.

Versengés vagy együttműködés

Schmitter és Streeck (1981/1999) elméleti keretének ke- vésbé hivatkozott eleme a szerveződésközi kapcsolódások és rendszereik vizsgálatára vonatkozik. Az együttműkö- dés magyarázata hasonlít a szerveződésekre vonatkozó megfontolásokhoz, mert ezeken keresztül a szerveződések további koordinációt tudnak a köztes szintjükön kezelni, átvállalva azt a kormányzat vagy a vállalatok világától. A különböző szerveződések szakmai közösség szintjén tör- ténő integrálódása analóg azzal, ahogy a szerveződések koordinálják belül differenciált tagságukat. Az integrá- lódás mintázatai az egyedi szerveződések kiterjedéséhez hasonlóan magyarázhatók a potenciális hasznukon ke- resztül a tagság és befolyás logikáival.

Az integrálódás ugyanakkor a szerveződésközi koor- dináció költségeitől is függ, ami a kapcsolataik jellegével magyarázható, a tagság logikája szerint. Mitől függ, hogy a szerveződések együttműködve vagy versenyezve vi-

 

(5)

szonyulnak egymáshoz? Minél jelentősebb átfedésben van két szerveződés kiterjedése, annál valószínűbb, hogy ugyanazokért a potenciális tagokért versenyeznek. Az 1.

ábrán B és E szerveződés nagyobb eséllyel verseng, mint B és A, miközben E és A között a tagság viszonylatában nincs verseny, legfeljebb a képviselt érdekek szintjén ke- rülnek ellentétbe. A szerződések funkcionalitása jelenti a különbségek harmadik dimenzióját, ahol a specializáló- dás munkamegosztáshoz, míg a nagyobb funkcionális át- fedés nagyobb versengéshez vezet. Ez összefügghet a tag- sági kiterjedéssel, mivel az átfogó és a szűkebb szakmai közösséget képviselő szerveződések gyakran mást nyúj- tanak tagjaiknak (Battisti & Perry, 2015), így a kétféle profilú szerveződés – példánkban C és D – között kevésbé várható versengés, mint a jelentősebben átfedő potenciális tagságú szerveződések között.

Intézményesült szakmai vita

A kifejlett szervezetek és a szakmai közösségek műkö- désének alapja a belső intellektuális vita, amely értelmet biztosít a cserekapcsolataiknak (Mike, 2017). A szerve- ződések közgazdaságtani kutatása hagyományosan az önszabályozás elemeire fókuszál, míg a politikatudomá- nyi kutatásuk az érdekképviseleti funkciókra. Mindkettő- höz szükséges, hogy egy szakmai közösség meghatározza az identitását – vagyis értékek és célok mentén definiálja magát –, valamint megfogalmazza érdekeit (Greenwood, Suddaby, & Hinings, 2002). A közösségben intellektuá- lis vita zajlik annak érdekeiről és azok előmozdításának eszközeiről. Ez a vita több az adott érdekek aggregálásá- nál, célja a helyes célokra és eszközökre vonatkozó igaz- ság keresése. Mike (2017) az ezeknek keretet adó intézmé- nyeket a szakma intellektuális rendjének nevezi, Polanyi (1951/2010) fogalmát alkalmazva. Elmélete szerint egy intellektuális rendnek három fő szabályrendszert kell in- tézményesítenie:

• a versengés szabályai azt határozzák meg, hogy ki vehet részt a vitában,

• a konzultáció szabályai az érvelés elfogadható mód- jait határozzák meg,

• a meggyőzés szabályai a vita felületeit definiálják.

A tranzakciós szemléletű érdekképviselet-kutatások is felismerték a különbséget az eltérő szerveződési logi- kákhoz kapcsolódó eltérő közpolitikai szerepek között.

Berkhout és szerzőtársai (2017) két fő hozzájárulási formát azonosítottak, a tagság preferenciáira és a szakmai javaslatok minőségére vonatkozó információ biztosítását.

Vining és Boardman (2007) összekötik a két meggyőzési formát, azt állítva, hogy a szerveződések elsősorban tu- dományos jellegű érveléseken keresztül képesek sikeresen bekapcsolódni a közpolitikai folyamatokba. A szakmai vita tehát nemcsak a célok meghatározásában, de azok ér- vényesítésében is jelentős.

A szakmai vita intézményesülésének jellemzői két- féleképpen magyarázzák a szerveződések rendszereit.

A szerveződések szintjén azok tagsági és funkcionális kiterjedését meghatározza a belső intellektuális rendjük jellege. A szakmai közösségek szintjén a kialakuló egy-

séges vagy versengő intellektuális rendek, szakmaiság- koncepciók befolyásolják az integrálódás lehetőségeit és költségeit.

Kutatási kérdések

Az egymást kiegészítő elméleteken alapuló kongruencia- elemzésem elsődleges célja annak megállapítása, hogy a jelenségkör mely elemeit melyik elmélet nyomán tudjuk megmagyarázni (Blatter & Haverland, 2012). Az eltérő el- méletek, magyarázatok közötti viszonyról csak részleges várakozásaink vannak. A másodlagos cél ennek tisztázá- sa, az elméletek összeegyeztetése felé haladás.

Az első kutatási kérdés az intézményesülés alapegy- ségeire, a köztük levő különbségekre vonatkozik, vagyis, hogy miként differenciálódik a szerveződések rendszere:

1. Milyen tényezők magyarázzák egy szakmai közösség esetén a szakmai szerveződések mintázatát?

A differenciálódás kérdése kapcsán van néhány, a kollek- tív cselekvésből és tranzakciós költségekből táplálkozó el- méletünk, valamint az intellektuális rendek különbségeire vonatkozó elméleti keretünk. A kapcsolódó kutatási am- bíció kettős: egyrészt az elméletek alkalmazhatóságának tesztelése, másrészt azok továbbfejlesztéséhez, pontosítá- sához javaslatok megfogalmazása.

A második kérdés a feltárt különbségek áthidalásának intézményi megoldásaira vonatkozik, vagyis a szervező- dések rendszerének integrálódására:

2. Milyen tényezők magyarázzák egy szakmai közösség esetén a szerveződések közötti együttműködés mintá- zatait?

Az intézményesült együttműködés formái közötti válasz- tás a külső kontextustól és a szerveződések közötti kap- csolatok jellegétől egyaránt függhet. A kérdésre nincsenek bevett elméleteink, csak a lehetséges tényezők széles körét megadó elméleti keretünk. A kutatás itt közelebb kerül a feltáró jelleghez, ahol az ambíció az elméletek megfogal- mazásához releváns tényezők azonosítása.

Esetválasztás és módszertan

A kutatás elemzési egységei a szerveződések, valamint a szerveződések rendszerei. A kutatáshoz az országos szakmai közösségek közül választottam esetet, mert a szerveződések rendszerei elsősorban ezen a szinten in- tézményesülnek (Lehmkuhl, 2002). Bár a szubnacionális és szupranacionális kormányzás fontosak a szakmai kö- zösségek számára, ezekbe elsősorban az országos szinten keresztül törekednek bekapcsolódni (Schneider & Grote, 2006). A kutatás eredményváltozó-központú megközelí- tést alkalmaz, amennyiben a szerveződések rendszerének tapasztalt mintázatait mint kimenetet magyarázva vizs- gálja több lehetséges elmélet szerepét. Az esetválasztást ezért a szerveződések rendszerére vonatkozó előzetes tu- dás vezérelte: olyan szakmai közösséget kerestem, amely- nél gazdag formális intézményesülés figyelhető meg, hogy legyen mit magyarázni az elemzés során.

(6)

A kiválasztott eset a magyar logisztikai szakma. Az esettanulmány a Magyarországon logisztikai tevékenysé- get végző vállalkozások és szakemberek tapasztalatából táplálkozik, beleértve az országban aktív külföldi vállal- kozásokat, valamint a magyarországi vállalkozások kül- földi tevékenységét. A globális és szupranacionális szak- mai kormányzási kontextus hatásaira ugyanakkor csak ott térünk ki, ahol az esetünket közvetlenül befolyásolják. Az eset időbeli behatárolása a logisztikai ágazat magyaror- szági intézményesülését követi, így a feldolgozott időszak a gazdasági átmenet időszakától és az első kifejezetten logisztikai jellegű szerveződések megjelenésétől (1989- 90) a kutatás évéig (2019) tart. A megfigyelési egységek a szakmai közösség működtetésében részt vevő vállalkozá- sok, szakemberek és szervezetek.

Az eset jellemzői

A logisztika mint önálló szakma nagyjából három évti- zedes múltra tekint vissza, így még az önmeghatározás és elfogadtatás folyamatában van. A szakmának hiva- talos definíciója nincsen, nem létezik a TEÁOR-ban. A logisztikai tevékenységek a szállítás, közlekedés és más címszavak alatt szerepelnek az ágazatok felosztásában.

A logisztikai szakemberek nagyobb részben más ága- zatokba betagozódva végzik munkájukat. A logisztika ebben az elterjedt megközelítésben egy horizontális, a vertikális ágazatokon átnyúló, azokat kiszolgáló terület.

A logisztika így az általános céljain keresztül definiálha- tó, de a gyakorlatban mindig más területek igényeihez, logikájához kell illeszkednie. Ezt a szemléletet tükrözte a legutóbbi magyar kormányzati struktúra is, amelyben a logisztikai szempontok az egyes, kiemelt ágazatok kor- mányzásába integrálva jelennek meg, nem különálló lo- gisztikai osztályként.

A logisztikai szakma intézményesülése egyben a lo- gisztikai szolgáltatások mint önálló (vertikális) ágazat megfogalmazását jelentette. A logisztikát különálló iparágként megfogalmazók elsősorban a raktározás, szállítmányozás, fuvarozás és logisztikai tanácsadás tevékenységeit végző vállalkozásokat értik bele. Az érdekvédelmi szervezetek és a kormányzati dokumen- tumok a logisztikai iparágat elsősorban a szállítmá- nyozás-fuvarozás-raktározás tevékenységi körökkel azonosítják, viszont ez az érintettek szerint nagyon leszűkített meghatározás.

A kutatás során a logisztikát mint tágan értelmezett szakmai közösséget tekintettem esetnek, amelybe egya- ránt beletartoznak a vállalaton belüli logisztikai szakem- berek, az integrált logisztikai szolgáltatók, valamint az egyes részterületeken (pl. szállítmányozás, raktártech- nológia) tevékenykedő szakemberek és vállalkozásaik.

Piaci kontextus

Az európai logisztika elmúlt három évtizedében egyszer- re volt jelen a specializálódás és szegmentálódás, valamint az integrált és diverzifikált portfóliójú logisztikai vállal- kozások felemelkedése. Így míg a kisebb cégek erősen versengő szegmensekbe kényszerültek, a nagyobb vál- lalkozások nagyobb hozzáadott értékű, integrált szolgál-

tatáscsomagjaikkal ezt jobban el tudták kerülni. A szer- veződések fő bázisát a közepes vállalkozások jelentették, mert esetükben a két trend egyidejű jelentkezése komoly szakmai és szabályozásbeli kihívásokat jelentett, viszont a kicsiknél jobban rendelkeztek az ezek kezeléséhez szüksé- ges erőforrásokkal (Lehmkuhl, 2005).

Kormányzati kontextus

A közszférában foglalkoznak a legrégebb óta a logisztikai szakmához sorolható tevékenységekkel, mivel a hadsereg és a posta szervezetein belül fejlődtek ki az első logiszti- kai rendszerek. A logisztika mint önálló szakterület csak időszakosan jelent meg a kormányzaton belül, amikor ez illeszkedett a fejlesztéspolitikai irányokhoz. A korábbi kormányzati szerkezetben a Nemzetgazdasági Miniszté- rium Belgazdaságért Felelős Helyettes Államtitkársága alá tartozott a logisztika. A legfrissebb, 2014 óta kialakult struktúrában a logisztikával kapcsolatos feladatok ellátá- sáért a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, majd az Innová- ciós és Technológiai Minisztérium Közlekedéspolitikáért Felelős Államtitkársága volt felelős, külön logisztikai he- lyettes államtitkárság vagy főosztály nélkül. A logisztikai szempontok így egyes ágazatokhoz rendelve jelentek meg a kormányzatban.

A kormányzat az alapvető infrastruktúra kiépítőjeként és fenntartójaként a logisztika fuvarozási szegmensének fontos szereplője. A kormányzat a tudásalap fenntartásá- ban is fontos szereplő, mint a szakképzési és felsőoktatási rendszerek legjelentősebb fenntartója és szabályozója. Je- lentős kormányzati háttérintézmény az IFKA Iparfejlesz- tési Közhasznú Nonprofit (2013-ig Közalapítvány), amely 1990-es alapításától a fejlesztéspolitika koordinálásával foglalkozott.

A fuvarozás és szállítmányozás kapcsán kiemelke- dő fontosságú funkciók kapcsolódtak a nemzeti engedé- lyeztetési rendszerekhez. Ezek az európai integrációval és liberalizációval vesztettek jelentőségükből, és a fó- kusz a nemzetközi verseny és az externáliák szabályo- zására tevődött át, kiegészítve az európai és országos támogatáspolitikában való részvétellel (Lehmkuhl, 2005).

A szabályozási környezet átalakulása aláásta a szervező- dések hagyományos funkcióit, amire azok új funkciók in- tézményesítésével reagáltak.

Kihívások

A magyar logisztikai szakma több, jól azonosítható kol- lektív kihívással szembesült az elmúlt időszakban. A szakma intézményi hátterének megteremtése egybeesett a piacgazdasági átmenet időszakával, amin belül meg kel- lett határozni a szakma szerepét. A gazdasági átmenethez kapcsolódott a vállalati szerkezet radikális átalakulása, a nemzetközi ellátási láncokba való integrálódás, valamint az ezzel járó globális versenyhez való alkalmazkodás. A kihívások legújabb csoportja a technológiai változásokhoz kapcsolódik: a digitális forradalom és az automatizáció korszaka várhatóan nagyon erősen alakítja át a logisztika működését, ezzel újabb kollektív válaszokat megkövetel- ve. A szakma esetében arra számíthatunk, hogy a meg- szerveződéssel elérhető hasznok jelentősek. Az intézmé-

(7)

nyi sokszínűség a komoly, közös kihívások jelenlétével együtt az integrálódás valószínű terepévé tette a logiszti- kát. Emellett szólt a szabályozási és fejlesztéspolitikai ki- hívások gyakorisága, valamint a heterogén piaci szereplők közötti koordináció igénye. Az előzetes kutatás számos szerveződést talált, megfelelő terepet biztosítva a közös- ségi intézményesülés vizsgálatának.

Operacionalizálás

Ahhoz, hogy a szakmai közösség szerveződéseinek rendszerét magyarázni tudjuk, meg kell értenünk az azt kialakító folyamatokat. Három fő elemet különböztethe- tünk meg, amelyek megadják a három jelenségcsopor- tot, amelyre az elemzés koncentrál, némileg kibővítve a korábbi rendszerszintű esettanulmányok (Aldrich et al., 1994; Greenwood, 2003) megközelítését:

1. a szerveződések kialakulása, kiinduló funkcionali- tása és tagsága, valamint a szakmai vita belső intéz- ményesülése,

2. a szerveződések átalakulásai: a funkcionális és tag- sági profil és a szakmai vita kereteinek változásai; a szerveződések megszűnése,

3. a szerveződések közötti viszonyok alakulása: ver- sengés, horizontális és vertikális együttműködés.

Empirikus módszerek

Az eset feldolgozása dokumentumelemzéssel indult, ahol a szakmára vonatkozó kormányzati anyagokat, a szerve- ződések alapszabályait, etikai szabályzatát, nyilvános dokumentációját, vezetőségét és tagságát vizsgáltam.

Az előzetes feldolgozás során azonosítottam a közösség fő szereplőit, piaci és közpolitikai kihívásait és megol- dásait. Ez alapozta meg az interjúfonalat és a mintavé- telt. A feltérképezett száz, szerveződésbeli, kormányzati és vállalati tisztségviselő közül ötvenet kerestem meg, majd félig strukturált interjúkat folytattam közülük tizenöttel. Mivel a kutatás nem hipotézistesztelő, hanem elméletépítő jellegű, az interjúalanyok kiválasztása nem statisztikai, elméletvezérelt mintavétellel történt (Eisenhardt & Graebner, 2007). A mintavétel három fő

szempontja a szakma kormányzását jól ismerő szereplők megkérdezése, a szegmensek egyedi szempontjainak és tudásának szerepeltetése, valamint a regionális különb- ségek feltárása volt. Az interjúk listája az 1. Mellékletben olvasható.

A félig strukturált interjúk az adott szegmens számára legfontosabb kihívások és megoldások feltérképezésével kezdődtek, majd a szakmai intézményesülés konkrét for- máira vonatkozó kérdésekkel folytatódtak. Az alanyok be- leegyezésével hangfelvétel és leirat készült. A dokumen- tumelemzés és az interjúk egymást kiegészítve, árnyalva adtak képet a szakmai intézményesülésről.

A közösség differenciálódása

Ebben a fejezetben a kormányzati és a piaci kontextus tisz- tázása után áttekintem a magyar logisztikaszakma szer- veződéseinek mintázatát, feltárva a rendszer funkcionális, tagsági és intellektuális vitán alapuló differenciálódását.

Szegmentálódás

A szakmai közösség két dimenzió mentén tagolódik. Egy- részt vertikálisan, az egymásra épülő logisztikai tevé- kenységek láncolata mentén. Az 1. táblázat áttekintést ad

arról, hogy a tipikus logisztikai tevékenységeket jellemző- en mely érintettek végzik el.

Minden tevékenységi elem kapcsán szerződési kulcs- kérdés, hogy egy nem logisztikai főtevékenységű vállalat házon belül szervezi meg azt, vagy specializált logiszti- kai szolgáltatóval szerződik. A logisztikai tevékenysé- gek kiszervezése specializált vállalatoknak a dinami- kusan fejlődő eleme a szakmának. Az átfogó logisztikai koncepció megjelenése az európai szerveződésekben párhuzamos volt a vertikális integráció elterjedésével és a fuvarozói, szállítmányozói szerveződések tagsági kiterjedésével, illetve a növekvő átfedésekkel az 1990-es évektől. E folyamatokat Nyugat-Európában összeolvadá- sok követték a fuvarozó és szállítmányozó szegmensek szerveződései közt (Lehmkuhl, 2005). Hasonló integrá-

1. táblázat A logisztikai szereplők és tevékenységek

Vállalkozás logisztikai

rendszere

Vámügyi szolgál-

tató

Szállítmá-

nyozó Fuvarozó Integrált logisztikai szolgáltató

Logiszti- kai ta- nácsadó

Logisztikai- technológiai beszállító Vámügyintézés

ritkább

gyakori gyakori ritkább

ritkább

Fuvarozás ritkább gyakori

Szállítmányozás gyakori

ritkább gyakori Raktározás, komissiózás

gyakori

ritkább ritkább

ritkább

Intralogisztika ritkább

Adminisztráció, leltár, árukövetés ritkább gyakori

Logisztikai rendszerek kiépítése

ritkább gyakori gyakori

Ellátási láncok megszervezése gyakori ritkább

Forrás: saját szerkesztés

(8)

ciós nyomásra számíthatunk a magyar logisztika eseté- ben is.

A közösség másik fő tagolódása horizontálisan, az egyes közlekedési, szállítási módok által meghatározott.

A közúti, vasúti, vízi és légi szállítási módok között ritkán van direkt verseny, azok inkább egymás kiegészítőjeként jelennek meg, mert sebességük és költségeik jelentősen eltérőek. A szállítási módokon belül a közös technológiai és szabályozási kihívások szorosabb közösségeket defini- álhatnak.

Szakmai szerveződések Átfogó szerveződések

Az átfogó szerveződések információmegosztási, szak- mai (ön)szabályozási és érdekképviseleti funkciók széles skáláját valósítják meg. E szerveződések általában min- den horizontális szegmensben érintettek, ezért elsősorban vertikális tagsági kiterjedésük különbözteti meg őket. A 2. táblázat balról-jobbra az általánosabb profilú (MLBKT, MLE) felől a vertikális szegmensekhez (vámügy, szállít- mányozás, logisztikai szolgáltatók) kötődő szerveződések felé haladva tekinti át a csoportot. A megszerveződésü- ket irányító intézményi vállalkozók a logisztikai szem-

lélet iránt elkötelezett akadémiai szakemberek (Chikán Attila – MLBKT, Knoll Imre – MLE), vagy meghatá- rozó vállalkozók voltak. A két akadémiai irányultságú szerveződésen kívül mindegyik intézményesülés korai ösztönzője a kormányzat irányából érkezett, érdekkép- viselet, fejlesztés- és szabályozáspolitikai kezdőfunk- ciókat eredményezve. A funkcionális profilok idővel egyre kiterjedtebbek és hasonlóbbak lettek, ahogy a

„tudományos” szerveződések az érdekképviselet, míg a többiek a tagsági szolgáltatások felé bővültek. A tagsági

profilok bővülése is általános volt. A vertikálisan fóku- száltabb szerveződések kisebb (MSZSZ) vagy nagyobb (MLSZKSZ) mértékben nyitottak az átfogó tagság felé, a tisztán egyéni vagy vállalati tagsági profilok helyét pedig általában átvette a mindkettőt tartalmazó, vegyes tagsági merítés.

Szegmensspecifikus szerveződések

A szerveződések legnépesebb csoportja egy-egy hori- zontális, szállítási mód szerinti szegmenshez kapcso- lódik. A 3. táblázat a közúti, vasúti és vízi szegmensek szerveződéseit tekinti át.

2. táblázat Az átfogó szerveződések jellemzői

Magyar Logisztikai Beszerzési és

Készletezési Társaság –

MLBKT

Magyar Logisztikai Egyesület –

MLE

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Közlekedési és Logisztikai Kollégium

– MKIK

Magyarországi Logisztikai Szol- gáltató Közpon-

tok Szövetsége – MLSZKSZ

Magyar Szállítmá- nyozók Szövetsége –

MSZSZ

Magyar Vámügyi Szövet- ség – MVSZ

Kiinduló

tagság Logisztikai szakemberek minden szegmensből

Fuvarozó, szállítmányozó, logisztikai szolgáltató vál- lalkozások, szakemberek

Logisztikai szol- gáltató vállalko- zások

Logisztikai szolgáltató, szállítmányozó vállal- kozások, szakemberek

Logisztikai szolgáltató, fuvarozó, szállítmányozó vállalkozások, szakemberek Tagság

válto- zása

+ Vállalko-

zások + Vállalko-

zások - + Fuvarozó, szál-

lítmányozó vállal-

kozások - -

Kiinduló

funkció Fórum, ren-

dezvények Fórum, ren-

dezvények Érdekképviselet, fórum Fejlesztéspolitika Érdekképviselet Érdekképviselet Funkció

válto- zása

+ Érdekképvi- selet, képzés, szolgáltatások

+ Képzés,

szolgáltatások - + Érdekképviselet,

szolgáltatások + Szabályozás, rendez-

vények + Képzés, szabályozás,

rendezvények LEF tag

(2006- 2016) Igen NLÖ résztve- vő (2017- 2019)

Nem Igen Nem Igen Nem

Szak- maiság megkö- zelítése

Üzleti, szakma (horizontális)

Műszaki, szakma (hori-

zontális) Üzleti, iparág (vertikális) Üzleti, iparág

(vertikális) Üzleti, iparág

(vertikális) Műszaki, szakma (horizon- tális)

Alapítás

éve 1991 1990 2009 2002 1989 1993

Weboldal https://logisz-

tika.hu/ http://mle.hu/ https://mkik.hu/mkik-kol-

legiumok http://mlszksz.hu/ https://www.szallitma-

nyozok.hu/ https://mvsz.eu/

Forrás: saját szerkesztés

(9)

A révhajósok konzultatív szerveződésétől eltekintve a megszerveződést mindig valamilyen konkrét sza- bályozási vagy fejlesztéspolitikai kihívás motiválta.

Több szerveződés megőrizte valamely kormányzathoz kapcsolódó monopolszerepét, de funkcionalitásuk általában a tagoknak nyújtott szolgáltatások széles kö- rével bővült: információt, klubjószágokat, méretgazda-

ságos magánjavakat nyújtottak. Ennek megfelelően ki- induló potenciális tagságuk a kormányzati tevékenység által érintettek köréből állt, majd fokozatosan terjedt ki a szegmensek teljes vállalkozói-szakemberi körére. A horizontális szegmensek szerinti lehatárolás azt is jelen- tette, hogy e szerveződések területe gyakran túllógott a logisztikai tevékenységeken és szereplőkön a közlekedés 3. táblázat Szegmensspecifikus szerveződések jellemzői

Közúti Közlekedési Vállalkozások Szövetsége KKVSZ

Fuvarozó Vál- lalkozók Orszá- gos Szövetsége FUVOSZ

Magyar Köz- úti Fuvarozók Egyesülete MKFE

Magánvállal- kozók Nem- zeti Fuvarozó Ipartestülete.

NiT Hungary

Magyar Vasúti Egyesület.

HUNGRAIL

Magyar Hajó- zási Országos Szövetség.

MAHOSZ

Magyar Du- nai Kikötők Szövetsége MDKSZ

Magyar Révhajó- sok Egye- sülete

Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetsége

Kiinduló tag- sági profil

Közúti fuvaro- zó, szállítmá- nyozó vállalko- zások

Közúti fuvarozó vállalkozások Vasúti fuvarozó

vállalkozások Vízi szegmens

szerveződései Vízi logisztikai szolgálta-

tó vállalkozások Vízi fuvarozó vállalkozások Tagsági profil változása: nincs

Kiinduló funkcionális

profil Érdekképviselet Szabályozás, érdekképviselet Szabályozás Érdekképviselet Fórum Érdekképviselet Funkcionális

profil válto-

zása - + Szolgálta-

tások + Képzés,

szolgáltatások

+ Érdekképvi- selet, szolgálta- tások

+ Fórum, ren-

dezvények + Szabályozás, rendezvények

+ Képzés, fejlesztéspo- litika, ren- dezvények

- LEF tag

(2006-2016) Nem Igen Nem

MAHOSZ tag NLÖ résztve-

vő (2017-2019) Igen Nem Igen

Szakmaiság megközelítése: Üzleti/műszaki, ágazat (vertikális)

Alapítás éve 1990 1992 1965 1989 2006 2004 2012 1996 1993

Weboldal http://www.

kkvsz.hu/

http://www.

fuvosz.com/

tartalom/bemu- tatkozas

https://www.

mkfe.hu/hu/ http://www.

nit.hu/

http://hungrail.

hu/kik-va- gyunk/

https://www.

mahosz.hu/?- content=info

https://www.

hfip.hu/

https://

kom-pok-revek.

hu/

http://www.

mbfsz.hu/

Forrás: saját szerkesztés

4. táblázat A klaszterek jellemzői

Közép-Európai

Logisztikai Klaszter Pannon Logisztikai

Klaszter Dél-Zalai Logisztikai

Klaszter Soproni Régió Logisztikai Klaszter

Észak-Magyarországi Logisztikai Szolgáltatói Klaszter Kiinduló tagság logisztikai szolgáltató, fuvarozó, szállítmányozó vállalkozások

Tagság változása -

Kiinduló funkció fejlesztéspolitika fejlesztéspolitika,

érdekképviselet fejlesztéspolitika,

szolgáltatások fejlesztéspolitika,

szolgáltatások fejlesztéspolitika, szolgáltatások

Funkció változása - kiüresedés + képzések kiüresedés + rendezvények

LEF tag

(2006-2016) igen nem

NLÖ résztvevő (2017-

2019) nem

Szakmaiság

megközelítése üzleti, ágazat (vertikális)

Alapítás éve 2007 2005 2011 2006 2008

Weboldal nem elérhető, nincs

akkreditálva http://www.

panlogklaszter.hu/ http://www.dzlk.hu/ nem elérhető http://misdolin.hu/

nordlog Forrás: saját szerkesztés

(10)

más területei, például a személyszállítás felé. Az egyes szegmensek a piaci és tranzakciós struktúráknak megfe- lelően eltérő szerveződési alrendszereket intézményesí- tettek. A jellegéből adódóan elsősorban nemzetközi légi szegmens a magyar országos szinten nem szerveződött meg, csak átfogó szerveződések egy-egy munkacsoport- jaként. Piaci szereplői a magánplatformokra és a nemzet- közi szakmai szerveződésekre hagyatkoztak koordináci- ójukban. A viszonylag későn liberalizált vasúti szegmens szereplői egyetlen szakmai szerveződést hoztak létre. A HUNGRAIL így sokrétű tevékenységet folytatva kép- viselte a teljes szegmenst. A piaci súlyát tekintve mar- ginális vízi szegmens a vasúthoz hasonlóan a szereplők relatív szűk és egymást ismerő körére tudott építeni. A szegmens intézményesülése a szűkebb tevékenységi kö- rök szerveződésein és az azokat összefogó ernyőszerve- zeten (MAHOSZ) alapult. A közúti szegmens kiterjedt vállalkozási populációja négy szerveződést is már korán létrehozott. A tagokért folytatott verseny ebben a szeg- mensben volt a legerősebb, ami növekvő tagsági-funkci- onális átfedésekhez vezetett. A szegmensnek nem ala- kult ki ernyőszerveződése, a koordináció az MKIK-n és egyedi együttműködéseken keresztül zajlott.

Klaszterek

A klaszterek egy tevékenységi körhöz kapcsolódó vállal- kozások általában területileg jól behatárolt tömörülései, amelyek formalizált horizontális, vertikális vagy ága- zatközi együttműködést valósítanak meg a tagjaik piaci tevékenységének elősegítésére, egyfajta koopetíciót meg- valósítva (Pitelis, Sugden, & Wilson, 2006). Elsődleges céljuk a fejlesztéspolitikai törekvések összehangolása (4.

táblázat).

A klasztereket a megkérdezett szakemberek nem te- kintették jelentős szakmai intézménynek. Elsősorban fejlesztéspolitikai célokra alakultak, összhangban a he- lyi szereplők pályázati tevékenységével. Tevékenységük ezekre az időszakokra koncentrálódott, mérsékelten mu- tattak életjelet a későbbi években.

Klubok

A klubok a szerveződések információmegosztó funkci- óját intézményesítik. Az MKTLSZ inkább tudományos, az NLVK inkább gyakorlatias szempontból közelíti meg a logisztika szakmát. Az MKTLSZ tevékenységéről 2011 után nincs információnk, feltehetően leépült (5. táblázat).

A differenciálódás magyarázatai

A szerveződéseket a horizontális és vertikális kiterjedés fogalmaival leírva jól elkülöníthető az átfogó igényű és a szűkebb szakmát képviselő szerveződések csoportja. Bár elsősorban a kiterjedés különbözteti meg az átfogó és a szűkebb szakmai szerveződéseket, funkcionálisan is je- lentős a munkamegosztás közöttük. Az utóbbi csoporton belül a „termékek” alapján differenciálódnak tovább a szerveződések, és az egyes szegmenseken belül találunk versenyt.

A szakmai közösség differenciálódásának három fő dimenziója közül a tagság és befolyás logikája kettőt jól jellemez: a kollektív cselekvési problémákra adott intéz- ményi megoldásokat, valamint a tagokért és befolyásért folytatott verseny dinamikáját.

A kollektív cselekvés

A logisztikai ágazat az esetünk kezdetén nem rendelkezett átfogó közösséggel, mivel éppen definiálni próbálta ma- gát a magyar gazdasági és tudományos kontextusban. Az egyes logisztikai vállalati szegmensekben a gazdasági át- menet és a privatizáció koordinációs űrt hagyott, amelyet eltérő sebességgel sikerült a versengő magánszereplőknek pótolniuk. Ennek egyik oka a szegmensek belső hetero- genitása, mert az üzleti hálózatok fontos helyettesítői a szerveződéseknek a koordinációban és tudásmegosztás- ban, különösen a nemzetközi kapcsolatrendszerek esetén.

A nemzetközi irányultságú logisztikai vállalkozások ezért kevésbé integrálódtak a magyar szakmai közösségbe, ahogy ezt a légi szegmens példája is mutatta.

A szerveződések kialakulásában nagyobb szerepe volt a befolyás logikájának, mint azt a korábbi eredmények 5. táblázat A klubok jellemzői

Magyar Közgazdasági Társaság Logisztika Szakosz-

tály – MKTLSZ Nagyvállalatok Logisztikai Vezetőinek Klubja – NLVK

Kiinduló tagság Logisztikai szakemberek Logisztikai vezetők

Tagság változása -

Kiinduló funkció Fórum, rendezvények

Funkció változása Nincs nyoma tevékenységnek -

LEF tag (2006-2016) Igen Nem

NLÖ résztvevő (2017-2019) Nem Igen

Szakmaiság megközelítése Üzleti, szakma (horizontális)

Alapítás éve 1997 2008

Weboldal https://www.mkt.hu/tarsasag/szakosztalyaink/, http://

www.mktlsz.hu/ https://nlvklub.hu/hu/

Forrás: saját szerkesztés

(11)

sugallták. A szűkebb profilú szakmai szerveződéseknél általában fontosnak tűnik a kormányzati fejlesztés- és tá- mogatáspolitikához járadékok jelenléte az intézményesü- lési folyamat ösztönzésében. A kormányzati támogatás és a szabályozási kihívások itt felülírhatják a kollektív cse- lekvés klasszikus tényezőit, például a csoportméretet. A leginkább differenciálódott intézményesülést a heterogén közúti szegmensen belül találjuk. Ezt a befolyás logikája magyarázhatja: a közúti vállalkozások jobban ki vannak téve a szabályozás változékonyságának, ugyanakkor a ha- gyományosan nagyfoglalkoztató közúti fuvarozók szem- pontjaira nyitottabb a kormányzat, mint más szegmen- sekére. A megszerveződés lehetséges haszna így ebben a szegmensben a legmagasabb. A kikötőüzemeltetők esetén bár kisebb, homogénebb és személyes ismeretségekkel át- szőtt csoportról volt szó, mégis késett a megszerveződés.

Ugyanakkor az átfogó szerveződések (MLBKT, MLE) eleinte a tagsági logika dominanciáját mutatták, kiterjedé- süket nem a befolyás logikája magyarázta, hanem a szol- gáltatásaik méretgazdaságossága. Az átfogó szerveződé- sek kialakulását az akadémia-egyetemi szférából érkező intézményi vállalkozók határozták meg, akik tartósan meghatározták a szerveződések profilját.

Az intézményi dinamika

A verseny nyomán fellépő intézményi fejlődés tükrözi a tagság és a befolyás logikái közötti egyensúlyra való tö- rekvést, amennyiben minden versengő szervezet töreke- dett a minél nagyobb kiterjedésre, csökkentve a köztük levő különbségeket a tagság jellegében és a funkcionali- tásban. A várakozásoknak megfelelően minden szerve- ződés törekedett közpolitikai befolyásának növelésére, ugyanakkor a potenciális tagokért folytatott verseny nyo- mán a tagsági, szolgáltatói logika sem szorult a háttérbe.

Az átfogó tagságú és funkcionalitású szerveződések, vala- mint a közúti fuvarozók szerveződései között volt versen- géssel járó átfedés.

A hasonló kiterjedésű és profilú szerveződések pár- huzamos jelenlétének mindkét esetben kettő, az intézmé- nyek fejlődési pályáiból eredő oka van. A szerveződések a fejlődésük korai szakaszában jobban különböztek, mint a vizsgált időszak végén, mivel korai intézményesülésük alapja egy-egy, az intézményi vállalkozó által megszerzett specifikus erőforrás volt. A tagokért és a kormányzati be- folyásért folytatott verseny a funkcionális és tagsági profi- lok bővüléséhez, így növekvő hasonlósághoz vezetett. A szerveződések működtetői kifejezetten törekedtek a pár- huzamosságokra, mert meg akarták őrizni autonómiáju- kat, amihez sokrétűbb tagsági és funkcionális profilra volt szükségük.

Az összeolvadások és a megszűnések nagyon ritkák.

Az eset során egyetlen ilyenre sem került sor, és csak két esetben vetődött fel a lehetősége. Milyen szempontból különböztek az átfedésben létező szerveződések annyira, hogy nem olvadtak össze vagy szorították ki egymást?

Egyrészt az alapító intézményi vállalkozók – akár még mindig személyesen, akár szellemiségükön keresztül – meghatározzák a szerveződések szemléletét és szolgálta- tásait. A konkrét erőforrások szintjén továbbra is jelentős

különbségek vannak, még ha az intézményi logikák ha- sonlóak, és hasonló irányba terelik az egymással versengő szerveződéseket. A befolyási logika hatása is megfigyel- hető: míg Schmitter és Streeck (1981/1999) stabil kerete- ket feltételezett az egyre koncentrálódó szakmai közösség körül, az eset során sűrűn változott a kormányzati kon- textus, változó lehetőségeket és erőforrásokat biztosítva a szerveződéseknek. A magyar esetben ezért nem található a nyugat-európai példákhoz (Lehmkuhl, 2005) hasonló szerveződésbeli koncentrálódás.

A párhuzamosságok másik magyarázatához érdemes túllépnünk a szerveződés és környezete közötti cserekapcsolatok logikáin. E különbségnek alapja az intellektuális rendek két eleme: a közösség definiálása és a konzultáció szabályai. Az intellektuális rend jellege a kezdeti funkcióktól és az intézményi vállalkozók személyes szellemiségétől függött, majd erős stabilitást mutatott a funkciók megváltozása esetén is. A csere és az intellektuális vita logikái egymással kölcsönhatásban határozzák meg a kialakuló intézményi formákat, így az ágazati differenciálódást is.

A szakmaiság intézményesülése

Az érintettek többsége hivatkozott a „tudományos” és az

„érdekvédelmi” szerveződések közötti különbségre, ahol előbbibe MLE és az MLBKT tartozott, míg utóbbiba az MLSZKSZ és a szűkebb szakmai szerveződések. Hogyan tudjuk ezt a megkülönböztetést magyarázni?

A szerveződések létjogosultsága abból ered, hogy a szempontok és érdekek koordinációjában hitelessége mi- att előnyei vannak az alternatívákkal szemben. A hiteles- ség megteremtése a szakmaiság, mint intellektuális vita intézményesítésén keresztül történik. A tagság logikája felől ez azt jelenti, hogy a szerveződésnek hitelesen kell a tagjai érdekeit képviselnie, a befolyás logikája szempont- jából pedig azt, hogy a szerveződésnek a kormányzattal kommunikálva hitelesen kell a felmerülő szempontok között szelektálnia, közös álláspontokat megfogalmaznia.

A fő különbségek a versengés és a konzultáció szabá- lyai felől definiálhatók. Előbbi arra vonatkozik, hogy mi- lyen szereplőkkel vállal egy szerveződés közösséget, kiket kész bevonni a szakmai vitába. Az esettanulmány fontos tanulsága, hogy a szakmai-ágazati közösségek nem előre definiáltak. A logisztika mint tevékenységi kör megha- tározása a megkérdezett szereplők egybehangzó vélemé- nye szerint vitatott. A logisztika mint önálló iparág vagy ágazat koncepcióját a horizontális szakmaiság koncepciót követők határozottan elvetik. A szakma horizontális meg- közelítésében a logisztikai szakemberek közösségét közös célok és tudás kovácsolják össze, bárhol is helyezkedje- nek el a munkamegosztásban. Ezt megnehezítette, hogy a logisztika mint műszaki terület, és a logisztika mint me- nedzsment terület képviselői eltérő megközelítéssel defi- niálták a szakmát. Ezek idővel közeledtek, de különbségek még mindig tetten érhetők a felvetődő problémákban és megoldásokban.

A „tudományos” és „érdekvédelmi” szerveződé- sek fő különbsége a konzultáció szabályaiban rejlik. A tudományos szerveződések esetén ez közelebb áll az

(12)

igazság keresésére irányuló tudományos vitákhoz, míg az érdekvédelmi szerveződések közelebb állnak a tisz- ta érdek aggregáláshoz, mint például a többségi szava- zás mechanizmusához. A vita szabályai a gyakorlatban egyik esetben sem érhetik el az elméleti végpontokat. A

„tudományos” szerveződések a közpolitika terepére lépve nem tudós társaságok, rákényszerülnek az érdekképvise- letre. Az „érdekvédelmi” szerveződések tagjaik heterogén érdekeit nem képesek adott formula mentén aggregálni, törekedniük kell a jobb megoldások felkutatására az intel- lektuális vitán keresztül, valamint arra, hogy igényeiket a közérdekbe ágyazva fogalmazzák meg.

A konzultációs mechanizmusok különbsége együtt jár a versengés eltérésével: az „érdekvédelmi” szerveződések kevésbé törekedtek az inkluzív tagságra, míg a „tudomá- nyos” szakmaiság szerveződései törekedtek minden érin- tett bevonására.

A közösség integrálódása

A differenciálódás mintázatai után a szerveződések közöt- ti együttműködés formáit tárgyalom. A logisztika szakmai közössége alacsony mértékben integrálódott, ami egyrészt a vertikális integrálódás elenyésző mértékén, másrészt a horizontális együttműködések instabil formáján látszik.

A vertikális integrálódás

A vertikális integrálódás egyetlen esetben jelent meg a kö- zösségben, amikor a vízi szegmensben 2004-ben megala- kították a MAHOSZ-t. Ennek az érdekvédelmi metaszer- veződésnek elsődleges célja a kormányzati működésben és a társadalmi konfliktusokban megjeleníteni a magyar hajózás szempontjait. Ezenkívül koordinációs, oktatási és nemzetközi képviseleti feladatokat is ellátott, valamint szakmai rendezvényeket szervezett. A MAHOSZ nem gyakorolt erős hierarchikus kontrollt a tagszerveződései felett, viszont azok általában rajta keresztül kapcsolódtak be a horizontális együttműködésekbe.

A horizontális integrálódás Közös véleményezés

A vizsgált szerveződések gyakran léptek egymással stra- tégiai partnerségre, ami elsősorban az információáramlás megkönnyítését jelentette közpolitikai kérdésekben. Ezek az együttműködések megmaradtak az ad-hoc szövetségek szintjén, mivel informális megoldásokon alapultak, nem jártak külön szervezetek, formális intézmények, például munkacsoportok felállításával.

Logisztikai Egyeztető Fórum

A magyar logisztika első ernyőszervezete a Logisztikai Egyeztető Fórum volt. Alapítása az MLBKT-hoz hason- lóan Chikán Attilához kötődött. A LEF átfogó szervezet, minden szegmensből voltak tagjai. Működése a tagok egyenlőségét tükrözte, ahol éves rotációban töltötték be az elnökséget. Az aktuális elnöknek jelentős szerepe volt abban, hogy egy időszakban mennyire aktív és milyen irányú közös munka zajlott. A LEF a horizontális együtt- működési formák közül a közös vállalkozás és közös mun-

kacsoport szintjei között mozgott, mert önálló, formális intézményi keretekkel rendelkezett, viszont munkájában teljes mértékben függött a tagszerveződések delegált munkaerejétől.

A LEF eredetileg három céllal rendelkezett: szakmai- lag korrekt és megfelelő fogalmi keretet adni a közpoliti- kai döntéseknek, a logisztikai szabályozások ésszerűsítése és a logisztikai szolgáltatóközpontok minősítése. Utóbbi a fejlesztéspolitikai eszközök átalakításával elvesztet- te a jelentőségét. A LEF egy információközvetítő „asz- taltársaságként” és virtuális, közös anyagokon dolgozó munkacsoportokként működött. A LEF erősen konszen- zusorientált: csak arról adott ki nyilatkozatot, amelyben tagjai teljesen egyetértettek. Kritikusai szerint a tagok sokszínűsége a konszenzusos logikával kombinálva lassú döntéshozatalhoz vezetett, megnehezítve a hatásos fellé- pést.

Nemzeti Logisztikai Összefogás

A 2017-ben kiadott Nemzeti Logisztikai Összefogás közös nyilatkozat és a mögöttes Nemzeti Logisztikai Verseny- képességi Program célja az ágazatot érintő problémák és megoldási javaslatok közös megfogalmazása volt. Ere- detileg tíz szerveződés vett részt az MLSZKSZ vezető koordinációs szerepe mellett. Céljuk az volt, hogy sike- resebben kapcsolódjanak be a közpolitikai folyamatokba a LEF lassú, konszenzusos tevékenységét megkerülve.

Az NLÖ-t jegyző „érdekvédelmi” szervezetek így a tudo- mányos szerveződések kimaradásával vettek részt a kor- mányzati előkészítő munkában.

Egy újabb, 2018-as közös nyilatkozat megerősítette az NLÖ intézményesülését a munkamegosztás megha- tározásával. A résztvevők körében minimális bővülés történt. Az NLÖ-nek nem volt állandó szervezeti kere- te, munkáját a kormányzattal közösen megszervezett ti- zenhét projektalapú munkacsoporton keresztül végezte, amelyek tevékenységi szegmensek szerinti munkameg- osztást intézményesítettek. A résztvevők nem törekedtek átfogó igényű koncepcióra, az egyedi megoldások össze- fűzésén túl. Az NLÖ a közös munkacsoport szintjének felelt meg: önálló jogi forma nélkül, szerveződések sze- mélyes delegáltjain keresztül működött, konkrét problé- mák megoldására.

Az integrálódás magyarázatai

Az átfogó koordináció intézményei várakozásainknak megfelelően később alakultak ki, sikeres szerveződések kezdeményezésére. Az integráció erősen instabil volt, összességében alacsony szinten maradva. Ennek okai a kormányzati kapcsolatok változékony jellege (befolyás logikája) és a szerveződések közötti jelentős (elsősorban intellektuális vitabeli) különbségek nehézkes áthidalása.

Tagság és kiterjedés

Az NLÖ és a LEF a szerveződések erősen differenciált körét fogja át, ezért a tagság logikája nyomán az erős ko- ordinációra csak nagyon költségesen lettek volna képesek.

Ennek meghaladásához először szegmensenként kellett volna a kooperációnak megvalósulnia.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a

táblázat: Az innovációs index, szervezeti tanulási kapacitás és fejlődési mutató korrelációs mátrixa intézménytí- pus szerinti bontásban (Pearson korrelációs

tanévben az általános iskolai tanulók száma 741,5 ezer fő, az érintett korosztály fogyásából adódóan 3800 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban.. Az

* A levél Futakról van keltezve ; valószínűleg azért, mert onnan expecli áltatott. Fontes rerum Austricicainm.. kat gyilkosoknak bélyegezték volna; sőt a királyi iratokból

Legyen szabad reménylenünk (Waldapfel bizonyára velem tart), hogy ez a felfogás meg fog változni, De nagyon szükségesnek tar- tanám ehhez, hogy az Altalános Utasítások, melyhez