A DEBRECENI EGYETEM TÖRTÉNETE 1912–2012

Teljes szövegt

(1)D U. Pr es. s. A DEBRECENI EGYETEM TÖRTÉNETE 1912–2012.

(2) s. Pr es. D U.

(3) s. A Debreceni Egyetem története. Pr es. 1912–2012. D U. Szerkesztette: OROSZ ISTVÁN (főszerkesztő) és ifj. BARTA JÁNOS. Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press 2012.

(4) A címlapon: Felül baloldalon: a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Tanácsa az egyetemi vezetők dísztalárjában (1927/1928-i tanév); középen: egyetemi ünnepség közönsége a Nagytemplom előtt (1929); jobbra: egyetemi pedellusok a Református Kollégium folyosóján a négy kart jelképező gerundiumokkal (1927). Alul: a központi épület az 1930-as években (az egyetemi templom felépítését megelőző időben) A felvételek Kiss Zsigmond tanácsjegyző fényképgyűjteményéből származnak. A kötet képanyagát Juha Enikő és Király Sándor közreműködésével összeállította ifj. Barta János. D. U. Pr. es. s. Nyelvi lektor: Pogány Emese. ISBN 978 963 318 190 4 10.5484/huszonot_fennsik. © Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press, beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is Kiadta a Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press www. dupress.hu Felelős kiadó: Dr. Virágos Márta Tipográfia, tördelés: Török József A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda Zrt. munkája. Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Készült Debrecenben, 2012-ben.

(5) Tartalomjegyzék. Az olvasóhoz.....................................................................................................................................................9 Előszó................................................................................................................................................................ 11. D U. Pr es. s. Felsőoktatás Debrecenben az egyetemalapítást megelőzően.................................................... 15 I. A Debreceni Egyetem bölcsője a város Református Kollégiuma (Fekete Károly) ......... 16 1. A Kollégium a reformáció korától a váradi iskola befogadásáig (1538–1660)........... 18 2. A váradi iskola befogadásától az 1848/1849-i szabadságharc leveréséig (1660–1849)....................................................................................................................................... 20 3. Az Entwurf bevezetése és a három akadémiai tagozat (1850–1912)............................ 20 a) A teológiai akadémia................................................................................................................. 22 b) A Szoboszlai Pap István-féle jogakadémia........................................................................ 23 c) Az autonóm jogakadémia........................................................................................................ 24 d) A négyéves jogakadémia előkészítése és beindítása.................................................... 24 e) A bölcsészeti akadémia............................................................................................................. 25 II. A debreceni agrár-felsőoktatás kialakulása. (Szász Gábor).................................................... 28 1. Előzmények......................................................................................................................................... 28 2. A Debreceni Országos Felsőbb Gazdasági Tanintézet (1868–1876)............................... 29 3. A Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet (1876–1906)...................................... 33 4. A Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémia (1906–1944)...................................... 37 III. Egyetemalapítási tervek és a Debreceni Tudományegyetem megalakulása (Mudrák József ) ............................................................................................................................... 41 1. Református egyetemi tervek....................................................................................................... 41 2. A „harmadik egyetem”, Debrecen szerepvállalása................................................................ 44 3. Megállapodások az egyetem létrehozása érdekében........................................................ 46 4. A törvény megalkotása, az egyetem megalakulása............................................................ 48 A megalakulástól az egyetem szétdarabolásáig (1914–1949/1950)......................................... 57 I. Felépítés, működés, oktatás, tudományos munka (Mudrák József – Király Sándor).... 57 1. Az egyetem a két világháború között....................................................................................... 57 a) A működés feltételeinek megteremtése............................................................................ 57 b) Ünnepélyes avatás. Forradalmak és konszolidáció......................................................... 58 c) A trianoni béke és az új országhatárok kialakításának következményei................ 60 d) Infláció szorításában.................................................................................................................. 61 e) Az egyetemi építkezések......................................................................................................... 62 f ) A húszas évek............................................................................................................................... 65 5.

(6) Tartalomjegyzék. D U. Pr es. s. g) A társadalmi problémák tükröződése az egyetemen. Az országos politika hatása ............................................................................................................................................. 70 h) A gazdasági válság és következményei.............................................................................. 71 2. Az egyetem szervezeti felépítése és működése................................................................... 74 a) Oktatás, tanárok, hallgatók...................................................................................................... 74 b) Tanárok kiválasztása – a tudományos utánpótlás kérdése.......................................... 77 c) Nem oktatási rendeltetésű hivatalok................................................................................... 78 d) A tudomány népszerűsítését és terjesztését szolgáló erőfeszítések........................ 81 e) Diákok – a hallgatói társadalom............................................................................................ 84 f ) Fellendülés a harmincas évek végén.................................................................................... 99 3. Háború és újrakezdés...................................................................................................................102 a) Háborús évek..............................................................................................................................102 b) Az oktatás újrakezdése...........................................................................................................104 c) A felsőoktatás és az egyetemi élet átpolitizálódása.....................................................106 d) A felsőoktatás szovjet típusú szocialista átalakítása....................................................110 II. A Református Hittudományi Kar (Fekete Károly)........................................................................115 1. A karrá válás folyamata, a teológiai oktatás megindulása..............................................115 2. Konszolidáció és válság...............................................................................................................121 3. A második világháború utáni évek (1944–1949)................................................................134 III. A Jog- és Államtudományi Kar (Hollósi Gábor – P. Szabó Béla)............................................141 1. A jogi oktatás kollégiumi előzményei, az egyetemi szintű képzés előkészítése és megindulása....................................................................................................................................141 2. Konszolidáció az I. világháború után......................................................................................147 3. Háború és újraindulás..................................................................................................................152 4. Tanrend és oktatás a jogászképzésben..................................................................................157 5. Jogtanárok és tudósok a katedrán..........................................................................................163 6. A joghallgatók világa....................................................................................................................167 7. A Kar szüneteltetése.....................................................................................................................177 IV. A Bölcsészettudományi Kar (Mudrák József ).............................................................................179 1. A Kar felállása, a tanszékek megszervezése, a II. világháború évei..............................179 2. Helyreállítás és újjászervezés.....................................................................................................188 3. Hallgatói társadalom....................................................................................................................192 4. A hallgatók segélyezése..............................................................................................................196 V. Az Orvostudományi Kar (Kapusz Nándor – ifj. Barta János)............................................204 1. Karalapítás, az orvosképzés megindulása (1912–1926)......................................204 2. A Kar története a két világháború között (1926-1944)........................................212 3. Háború és helyreállítás (1944–1950)........................................................................221 VI. Tanárvizsgáló Bizottság, Tanárképző Intézet (Orosz Gábor).................................................230 1. A tanárképzés fórumai az önálló intézetté alakulás előtt.................................................230 2. A Tanárképző Intézet működése (1925–1950).....................................................................237 VII. Diákegyesületek a két világháború között (Kerepeszki Róbert)........................................245 1. Az első egyesületek, az egyesületi élet szerepének növekedése.................................245 2. A Turul Szövetség Debrecenben..............................................................................................250 3. Diákélet és az egyesületek társadalmi kapcsolatai............................................................262 VIII. Diáksegélyezés, kollégiumok, sport (Király Sándor)..............................................................267 1. A szervezett diáksegélyezési rendszer kialakulása és működése (1914–1949).......267 6.

(7) Tartalomjegyzék. a) Az egyetemi diáksegélyezés kezdetei Debrecenben: A kettős diákjóléti intézményrendszer (1921–1930)..................................................................................................268 b) A Diákjóléti Bizottság és intézményei...............................................................................273 c) Az intézményrendszer átalakulása: az egyesítés (1930)..............................................276 d) Az állam szerepe a diáksegélyezésben: tandíjkedvezmények és ösztöndíjak....279 2. A diáksegélyezés nem állami formái ......................................................................................282 a) Alapítványok, ösztöndíjak, eseti támogatások...............................................................282 b) Nem egyetemi fenntartású kollégiumok és internátusok Debrecenben. A kollégiumi ellátásból teljesen kiszorult hallgatók sorsa.........................................284 3. Egyetemi sportélet Debrecenben............................................................................................287. D U. Pr es. s. A debreceni felsőoktatás széttagoltságának kora (1949/1950–1999)....................................289 I. A Kossuth Lajos Tudományegyetem (ifj. Barta János)................................................................289 1. A szétválástól 1956-ig...................................................................................................................289 2. Forradalom, megtorlás és konszolidáció (1956–1969).....................................................298 3. A KLTE a Kádár-rendszer konszolidációját követő évtizedekben..................................309 4. A változások útján (1990–1999)................................................................................................323 II. A Bölcsészettudományi Kar (Bársony István)..............................................................................332 1. A megtorpanás és a stagnálás évei (1949–1956)...............................................................332 2. Változások a képzési rendszerben (1957–2000).................................................................343 3. A kari vezetés szervezeti rendje................................................................................................348 4. Oktatók, tudós tanárok................................................................................................................350 5. Az oktatás szervezeti egységei.................................................................................................352 6. Képzési struktúra, képzési kínálat............................................................................................355 7. A hallgatók helyzete.....................................................................................................................357 III. A Természettudományi Kar (Bazsa György).................................................................................360 1. Az első ötven év tudományos íve............................................................................................360 2. A természettudományos képzés történelmi gyökerei és megindulása a debreceni egyetemen...............................................................................................................365 3. A Természettudományi Kar megalapítása és első évtizede............................................367 4. Oktatás és az oktatási struktúra változásai...........................................................................371 5. A Kar intézetei..................................................................................................................................377 a) Biológiai és Ökológiai Intézet............................................................................................377 b) Fizikai Intézet..........................................................................................................................379 c) Földtudományi Intézet........................................................................................................380 d) Kémiai Intézet.........................................................................................................................381 e) Matematikai Intézet..............................................................................................................384 IV. Az Egyetemi Könyvtár (Virágos Márta).........................................................................................386 1. Alapítás, működés a II. világháborúig.....................................................................................386 2. A könyvtár működése a háború alatt és azt követően......................................................391 3. Integráció, a szakkönyvtárak rendszere.................................................................................396 4. A könyvtár különleges értékei...................................................................................................399 5. A Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár digitális könyvtára................401 V. Református Teológiai Akadémia / Hittudományi Egyetem (Fekete Károly).....................403 1. Az állami egyházpolitika kemény szakasza. Az önállóság első két évtizede............403 2. A lelkészképzés megújítása........................................................................................................412 7.

(8) Tartalomjegyzék. 3. A rendszerváltozás következményei. A teológiai oktatás átalakulása........................417 VI. Az Orvostudományi Egyetem (Kapusz Nándor – Petrovics Alica)......................................423 1. Kiválás a Tudományegyetemből, a különállás kezdete (1951–1956)...........................423 2. Az önállóság útján (1957–1990)................................................................................................433 3. A rendszerváltozástól az integrált egyetemig......................................................................443 VII. A debreceni agrárfelsőoktatás 1945–1999 között (Szász Gábor)......................................449 1. Az agrárfelsőoktatás újjászervezése a II. világháború után............................................449 2. Az újjáalakult Debreceni Mezőgazdasági Akadémia (1953–1962)..............................450 3. A Debreceni Agrártudományi Főiskola (1962–1970)........................................................453 4. Az egyetemi képzés főbb vonásai (1970–2000).................................................................454 5. Kutatómunka...................................................................................................................................459 6. A kutatást kiszolgáló szervezeti egységek............................................................................463. D U. Pr es. s. Az újraegyesülés időszaka (2000-től napjainkig)............................................................................465 I. Universitas Egyesülés, Egyetemi Szövetség (Nagy Sándor).....................................................465 II. Az integrált egyetem (2000–2010) (Turi Gábor).........................................................................475 1. Az egyetemi egység kialakulása...............................................................................................475 2. Az egyetem működése................................................................................................................480 3. Az integrált egyetem további bővülése................................................................................483 III. Hallgatói érdekképviselet az integráció időszakában (Pilishegyi Péter)...........................489 1. Előzmények. A Hallgatói Önkormányzat tevékenysége 2000–2004 között.............489 2. A Hallgatói Önkormányzat 2004–2010 között....................................................................494 IV. Új képzési irányok, új karok...............................................................................................................502 1. Műszaki Kar......................................................................................................................................503 2. Zeneművészeti Kar........................................................................................................................505 3. Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar................................................................................507 4. Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar...........................................................................509 5. Állam- és Jogtudományi Kar......................................................................................................511 6. Egészségügyi Kar...........................................................................................................................513 7. Fogorvostudományi Kar..............................................................................................................514 8. Gyógyszerésztudományi Kar.....................................................................................................515 9. Népegészségügyi Kar...................................................................................................................516 10. Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar................................................................518 11. Informatikai Kar............................................................................................................................519 Függelék........................................................................................................................................................523 I. Egyetemi és kari vezetői névsorok (Mudrák József )..........................................................523 II. A képek jegyzéke...........................................................................................................................560 III. A kötet összeállítása során felhasznált legfontosabb források és szakirodalom jegyzéke (Mudrák József )............................................................................................................562. 8.

(9) az olvasóhoz. A. D U. Pr es. s. Debreceni Egyetem történetében kiemelkedő jelentősége van a 2012-es centenáriumi évnek. A százéves évforduló alkalmat teremt számvetésre, a múlt eredményeinek és előremutató tanulságainak összegzésére. Intézményünk jogelődei 1538 óta meghatározó szerepet töltöttek be a hazai és az európai tudományos, kulturális életben, évszázadokon keresztül gondozták és gyarapították a Tiszántúl szellemi értékeit. A magyar törvényhozás 1912. évi XXXVI. törvénycikke mérföldkő intézményünk életében, hiszen ezzel a jogi aktussal jött létre a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem. Az elmúlt száz év történelmi fordulatai által vezérelt szervezeti – és ezzel együtt névváltozással is járó – átalakulásokat követően, napjainkra a Debreceni Egyetem hazánk egyik nemzetközileg is ismert és elismert felsőoktatási intézményévé vált; kutatóegyetemmé, melynek missziója az egyetemes tudás megőrzése és gazdagítása, a társadalom igényeinek minél sokrétűbb kiszolgálása, és ezen keresztül országunk gazdasági és szellemi felemelkedésének segítése. A centenárium alkalmából egy éven át tartó programsorozatban mutatjuk be az egyetem polgárainak, partnereinknek és a szélesebb közvéleménynek az elmúlt száz esztendő fontosabb eseményeit, azok helyszíneit, kiemelve az intézményünk fejlődésében múlhatatlan érdemeket szerző személyek szerepét is. Egyetemtörténeti lexikonunk, a Megőrzött értékeink című fotóalbum, vagy az elmúlt évtized beruházásait bemutató album az elmúlt száz év lenyomataként emlékeink, eredményeink bemutatását szolgálják. Emellett az Egyetemtörténeti kiállítás, az Egyetemi emlékeink nevű lakossági fotókiállítás és további rendezvényeink emelik a centenáriumi év ünnepi fényét. Felemelő érzés számomra, hogy részese lehetek ennek a tudás és a szellem erejét minden körülmények között megjelenítő intézmény életének, és munkámmal hozzájárulhatok egy újabb, reményeim szerint sikeres 100 esztendő kezdetéhez. Múltunk sok vonatkozásban meghatározó módon van jelen mindennapjainkban, az elmúlt száz év történései és tapasztalatai méltó példákkal segítik az előttünk tornyosuló nehézségek leküzdését. Annak reményében nyújtom át az olvasónak az egyetem történetéről szóló kötetet, hogy abból egy sikeres, a mindenkori kihívásokra eredményes válaszokat találó intézmény képe bontakozik ki. Egy olyan egyetemé, amely mindig is tudatosan felvállalta a haladás útjában álló korlátok lebontását, az aktuális lehetőségek határain túlmutató programok megvalósítását az összefogás és partnerség jegyében. Debrecen, 2011. december Prof. Dr. Fábián István a Debreceni Egyetem rektora 9.

(10) s. Pr es. D U.

(11) ELŐSZÓ. A. D U. Pr es. s. magyar országgyűlés 1912-ben a XXXVI. törvénycikkel törvénybe iktatta a debreceni és pozsonyi magyar királyi tudományegyetemek felállítását. A törvénycikk az uralkodó július 7-ei szentesítésével és az Országos Törvénytárban július 11-én történt kihirdetésével hatályba lépett. Ezzel a debreceniek sok évtizedes vágya teljesült. A már működő két magyarországi egyetem, a budapesti és a kolozsvári mellett a debreceni és a pozsonyi is „tanszabadsággal felruházott” egyetem lett, amelyek szervezeti szabályzatát, tanulmányi és vizsgarendjét „a meglévő tudományegyetemeken fennálló ilynemű szabályok tekintetbevételével és az adott viszonyoknak megfelelő módosításokkal” a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapíthatta meg, és a király hagyta jóvá. Az európai egyetemek a 12–13. század óta – megtestesítve a tudományok összességét – nemcsak az oktatás legmagasabb szintjét képviselték, hanem a tanárok és a diákok közös testületét (universitas magistrorum et scholarium) is jelentették. Magyarországon, bár voltak egyetemalapítási kezdeményezések a Mohács előtti időszakban, csak 1635-ben született Pázmány Péter jóvoltából máig is működő egyetem. Ezt követte 1872-től a kolozsvári, majd a 20. század elején harmadik és negyedikként a debreceni és a pozsonyi. Debrecenben, a „keresztyén respublikában”, azonban már a 16–17. század óta volt igény a középfokot meghaladó képzés megvalósítására. Az 1538 óta működő városi iskolának a 16. század végén már bizonyosan volt felső tagozata, s a 17. században évente 20–30, majd a 18. században 50–100 hallgató iratkozott be a „főiskolára”. Ez a szám a 19. század első felében már 400–450-re nőtt. A Református Kollégium egyetemmé alakulása különösen akkor vált nemcsak a debreceni polgárok, de az egész hazai reformátusság célkitűzésévé, amikor a 19. század végén a Kollégium kebelében bölcsészeti, jogi és teológiai akadémia jött létre. A hagyományos egyetemeknek kialakulásuk ideje óta négy fakultásuk volt, ezt azonban nem minden egyetem alapításnál vették figyelembe. Az első magyarországi egyetem is csak két karral (teológiai, bölcsészeti) alakult, s jogi kara csak a 17., orvosi kara pedig csak a 18. század második felében szerveződött meg, mégsem vonta senki kétségbe egyetem voltát. Debrecenben is úgy vélték: orvosi kar nélkül, a bölcsészeti, jogi és teológiai akadémia karrá szervezésével létrejöhet a magyarországi református egyetem. A debreceni egyetem megvalósulásának azonban – mint ismeretes – mégsem ez volt az útja. 1912-ben állami (királyi) egyetem született, amelyet azonban az egyetem céljaira sokat adományozó hazai reformátusság is magáénak érezhetett, hiszen hittudományi kara protestáns jellegű volt, s a másik két kar oktatói is jórészt a bölcsészeti és jogi akadémiáról kerültek ki. Az 1912-ben született állami egyetem alapjaiba – ahogy Baltazár Dezső püspök fogalmazott –, beleépültek a Kollégium „gránitkövei”, így a százéves Debreceni Egyetem méltán tekinti magát az 1538 óta működő Kollégium örökösének is. A Kollégium és az 11.

(12) Előszó. D U. Pr es. s. Egyetem kapcsolatai 1912 után is igen szorosak és barátiak voltak, s nem szűntek meg teljesen 1950 után, a Rákosi és Kádár rendszer antiklerikális ideológiát hirdető korszakában sem, noha többnyire csak az évnyitókon, vagy évzárókon való kölcsönös részvételre korlátozódtak. Az egyetem megalapítása előtt a Kollégium akadémiái mellett a városban olyan mezőgazdasági szakképzés is volt, amelynek felsőfokú, akadémiai szintjét csak időszakosan nem ismerte el a kormányzat. A mai egyetem előzményei között méltán veszi számba az agrárakadémiai oktatást is, annál inkább, mert az agrárképzésnek a debreceni egyetemen belül kari szintre emelése már a korai tervekben is felvetődött. Az orvosképzés feltételei, ha az alapításkor még hiányoztak is, rövid időn belül megteremtődtek. A természettudományi tanszékek karrá szerveződése a szakegyetemi rendszer létrejöttével, az orvos- és teológus képzés különválásával és a jogászképzés szüneteltetésével együtt valósult meg. Az egységes debreceni egyetem újraalakításának gondolata azonban soha nem szűnt meg. Ennek jele volt az 1990-es években az Universitas Egyesülés létrejötte, a különböző felsőoktatási intézmények csatlakozása a három meglévő egyetemhez, (KLTE, DOTE, DATE), s végül 2000-ben az integrált Debreceni Egyetem megszületése. Az új egyetem kereteibe – törvényi okokból – nem kerülhetett be a Református Hittudományi Egyetem, és annak karaként a Tanítóképző Főiskola, így az integráció nem teljesen a debreceniek elképzelése szerint valósult meg. Mégis állíthatjuk, hogy az egységes Debreceni Egyetem létrejötte és munkálkodása a három Centrummal, 15 Karral, több mint 30 ezer hallgatóval, sikertörténet, s 2000-ben a százéves múlt legfigyelemreméltóbb évtizede kezdődött el. Örvendetes dolog, hogy az Egyetem vezetősége évek óta készül az alapítás centenáriumának megünneplésére, s ennek egyik jele e kötet megszületése is. Az egyetem(ek) történetéről az elmúlt száz évben sok írás született. A születés körülményeit tárta fel Szentpéteri Kun Béla, aki professzora és rektora is volt az új egyetemnek (Az egyetemmé alakulás története. Debrecen, 1941). Egyetemtörténet született a Történelmi Intézet professzora, és a KLTE volt rektora, Varga Zoltán tollából (A Debreceni Tudományegyetem története I. 1944-ig. Debrecen, 1967). A Komoróczy György levéltárigazgató által szerkesztett kötet az agrár felsőoktatás első száz évét tárta fel (A debreceni agrár felsőoktatás 100 éve. Budapest, 1969). Az agráregyetem tanárainak: Szász Gábor volt rektornak, Székelyné Sipos Klárának és Jávor Andrásnak a szerkesztésében újabb kötet köszöntötte a 135. évfordulót is (135 éves a debreceni agrár-felsőoktatás. Debrecen, 2003), sőt az egyetemi agrárképzés negyvenedik évfordulóját is (40 éves a debreceni egyetemi agrárképzés. Debrecen, 2010). Négy kiadvány is szólt az Orvostudományi Egyetem múltjáról (A Debreceni Orvostudományi Egyetem 30 éve. 1945–1975. Debrecen, 1975.; A Debreceni Orvostudományi Egyetem 1975-1985. Fejlődésünk 10 éve. Debrecen, 1985.; Bot György – Kapusz Nándor: Nyolcvanéves a debreceni orvosképzés (Intézetek és klinikák története, professzorainak életrajza 1918-1998.), Debrecen, 1998.; Kapusz Nándor – Petrovics Alica – Vásárhelyi Ferencné: Kilencvenéves a debreceni orvosképzés. Debrecen, 2008.). Új összefoglalás született a Református Kollégium történetéről, benne a Teológiai Karról, majd az önálló Hittudományi Akadémiáról (Barcza József szerk: A Debreceni Református Kollégium története. Budapest, 1988.). Született kötet az önálló Péchy Mihály Főiskola, majd Műszaki Kar történetéről is (Szűcs Edit – Papp Péter – Lőrincz Béla: Debreceni Egyetem Műszaki Kar, Debrecen, 2010.). Az egyetem történetének megírásához jól lehetett használni a Természettudományi-, és a Jogi Kar történetéről szóló összefoglalásokat is (60 éves a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kara. 1949-2009. Debrecen, 2009.; Hollósi Gábor: A debreceni Jog- és Államtudományi Kar története (1914-1949). Debre12.

(13) Előszó. D U. Pr es. s. cen, 2007.), továbbá néhány kéziratos munkát az utóbbi években alakult karok történetéről. A szerkesztők tudatában vannak annak, hogy a kötet magán viseli a gyűjteményes munkák számos fogyatékosságát. Bár készült iránymutatás az egyes fejezetek megírásához, a kidolgozás (a vizuális szemléltetés eszközei, táblázatok, ábrák, diagramok, de akár csak a megfogalmazás) egyenetlenségeit nem tudtuk, de néha – tiszteletben tartva szerzőinknek a modern, számítógépes megoldások iránt mutatott jártasságát – nem is akartuk kiküszöbölni. Az átfedések elkerülését célzó törekvéseink is korlátozottak maradtak, hiszen ezek teljes érvényesítése olyan beavatkozást jelentett volna, amellyel könnyen megbonthattuk volna az egyes fejezetek belső logikáját. Mindenképpen következetlen a kötet képeinek elrendezése is. Míg a két világháború közötti időszakra – Kiss Zsigmond tanácsjegyző áldozatos gyűjtőmunkája révén – gazdag anyaggal rendelkezünk, a második világháborút követő több évtizedre ezt nem mondhatjuk el. Célkitűzésünk megfogalmazásánál abból az ősi elvből indultunk ki, hogy az egyetem nemcsak a legmagasabb szintű tudományos műhely, hanem a tanárok és a hallgatók közösségével azonos, így a Karokon, Tanszékeken folyó magas szintű tudományos és oktató munka elemzése és az iskolateremtő professzorok tevékenysége mellett figyelmet kell fordítani a hallgatók életére és munkájára, de arra a szervezeti keretre is, amelyben az egyetem mindennapi élete folyt. Az olvasó bizonyára észre fogja venni, hogy a kötet két része eltérő felépítésű. Az első rész a Karok tevékenységének vizsgálata mellett tematikus fejezeteket is tartalmaz. Az egyetem életének bemutatása nem lett volna teljes a kollégiumok (diákotthonok) életének ismerete, a diáksegélyezés rendszerének feltárása, vagy a tanárképző tanács munkájának bemutatása nélkül. A második részben azonban ilyen tematikus fejezetek nem találhatók. Nem azért, mert ezek 1949–1950 után hiányoztak volna, hanem mivel az önállóvá vált egyetemek mindegyikénél gyakorlatilag ugyanazt kellett volna elmondani, hiszen a centralizált rendszerben mindenütt ugyanaz az ifjúsági szervezet (DISZ, majd KISZ), ugyanaz az állami kollégiumi szisztéma, ugyanaz a központilag meghatározott ösztöndíj rendszer működött, azaz mindhárom egyetem esetében ismételni kellett volna az azonos elemeket. Természetesen az utalás ezekre a kérdésekre nem hiányzik, de be vannak ágyazva az adott intézmény történetébe, és nem külön tematikus fejezetként jelennek meg. Nem tartottuk volna helyesnek, ha kötetünkben egyetemek története helyett intézetek, tanszékek történetének együttese jelent volna meg, egy-egy jeles professzor életműve köré csoportosítva. Bár az egyetemek karokból, a karok pedig intézetekből, tanszékekből állnak, így az alapegységek nélkül nem vizsgálható egy kar és egy egyetem múltja sem, mégis arra ösztönöztük szerzőtársainkat, hogy az egyetem illetve kar története kapcsán ne csak azt írják meg, ami az alapegységek múltjában egyedi volt, hanem azt is, ami közös. Felfogásunk szerint így születhet olyan egyetemtörténet, ami nem az intézetek, tanszékek múltjának fűzéréből tevődik össze. A kötet két részének időhatárát tekintve nem indulhattunk ki abból, hogy 1945-ben alapvető politikai változás történt Magyarországon. Igaz, az egyetem sem vonhatta ki magát a politikai változások hatása alól (igazolások, a professzorok egy részének távolmaradása, a hallgatóság összetételének változása stb.), mégis egyértelmű volt, hogy az 1945–1949 közötti időszak szervezetileg a megelőző korszakhoz tartozik, akkor is, ha élesen elkülönült annak politikai jellegétől. Az igazi változások „a fordulat évével” kezdődtek, amelyek a korábbi próbálkozások után nemcsak a politika teljes eluralkodását jelentették az egyetem 13.

(14) Előszó. D U. Pr es. s. életében, de egy új, centralizált állami felsőoktatás-politikát is, amely nem kívánta fenntartani a hagyományos sokkarú integrált egyetemeket, hanem a szakegyetemek (és főiskolák) mellett tette le a voksot. Így született Nehézipari Műszaki Egyetem, Vegyipari Egyetem vagy Közgazdasági Egyetem Magyarországon, s ennek a politikának a jegyében vált önállóvá a Debreceni Orvostudományi Egyetem, szűnt meg a jogászképzés, s távolították el az állami egyetemről a teológusképzést, ami egyébként még a „szocialista” országokban sem mindenütt volt így, hiszen az NDK-ban volt olyan egyetem, amelynek volt teológiai kara (pl. a lipcsei Marx Károly Egyetemnek). Az elmondottak indokolták, hogy a kötet két részének időhatárául nem 1945-öt, hanem 1949/1950-et választottuk. Nem kis gondot okozott a „fiatalabb karok” beillesztése az egyetem történetébe. Az volt a célunk, hogy munkatársaink a százéves egyetem, és a belőle kivált, vagy a 2000-ben hozzá csatlakozott régebbi felsőoktatási intézmények közös, összefoglaló történetét írják meg. Éppen ezért kötetünkben igyekeztünk rövid összefoglalót adni azokról az intézményekről, karokról is, amelyek csak az utóbbi egy-két évtizedben jöttek létre, vagy csatlakoztak a Debreceni Egyetemhez. Ebben nem volt semmilyen célzatosság, hiszen a 100 év hosszabb idő, mint egy-két évtized. A kötet végén e karok tisztségviselői ugyanúgy megtalálhatók a vezetői névsorokban, mint a hagyományos karoké, vagy az egyetemé. Végül indokolnunk kell a jegyzetek meglehetősen korlátozott számát is. Kötetünk szerzői alapos munkát végeztek nemcsak a korábban megjelent egyetemtörténeti vonatkozású kiadványok felhasználásában, hanem az új eredményekre vezető levéltári anyagok gyűjtésében is. Olyannyira, hogy volt, akinél a hivatkozások, lábjegyzetek egyes oldalak felét is megtöltötték. A terjedelem korlátai miatt úgy kellett döntenünk, hogy a nagyszámú irodalmi hivatkozást mellőzzük, s a szöveges részben legfeljebb az idézett szövegek helyét, továbbá – hogy illusztrálhassuk szerzőink elkötelezettségét az eredeti anyagok feltárására – a levéltári hivatkozásokat hagyjuk meg. A szakirodalom – sajnos itt is korlátozott terjedelemben – a kötet végén található felsorolásba került. A kötet szerkesztői tudatában vannak annak is, hogy a szakemberek kifogásokat is találhatnak a 100 éves múlt összefoglalásában. Mégis hisszük, hogy az olvasó méltó emléket vehet kézbe, amikor rászánja magát kötetünk olvasására. Azzal a reménnyel ajánljuk egyetemünk történetét az olvasó bizalmába, hogy a jövendő generáció tagjai méltányolják azok erőfeszítéseit, akik a múltban és a jelenben a Debreceni Egyetemért küzdöttek. Debrecen, 2011 december. Orosz István – ifj. Barta János. 14.

(15) FELsŐoktatás Debrecenben az egyetemalapítást megelőZően I. A Debreceni Egyetem bölcsője a város Református Kollégiuma (Fekete Károly). D U. Pr es. s. A Debreceni Egyetem bölcsője a város Református Kollégiuma volt, amely a 16. századtól kezdve megszakítás nélkül biztosította Debrecenben a felsőfokú oktatást, és amelynek akadémiai szintű tagozataiból alakultak ki az 1912-ben megszületett országgyűlési törvény nyomán az egyetem fakultásai. Ha belépünk az egyetem főépületének díszudvarába, akkor kőbe vésve imponáló névsor fémjelzi a Református Kollégium és a Debreceni Egyetem közös örökségét: Debreceni Ember Pál, Maróthi György, Hatvani István, Weszprémi István, Diószegi Sámuel, Kövy Sándor, Fazekas Mihály, Domokos Lajos, Budai Ézsaiás, Kerekes Ferenc, Pápay József, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Lugossy József, Arany János, Imre Sándor, id. Révész Imre, Hőgyes Endre, Baltazár Dezső, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Medgyessy Ferenc. Mindannyian a debreceni Református Kollégium kiváló növendékei voltak, és életpályájuk bizonyította azt, hogy küldetésük végrehajtása közben jól sáfárkodtak az Alma Materben kapott szellemi-lelki ajándékokkal. A biblikus-humanista, görög-latin műveltség és az empirikus-természettudományos gondolkodás színvonalas művelésével a Kollégium a tudományok európai őrhelyévé és világítótornyává tette Debrecent. A Református Kollégium történetében meghatározó tanár egyéniségek – a 17. században Martonfalvi Tóth György, Lisznyai Kovács Pál, Szilágyi Tönkő Márton, a 18. században Szilágyi Sámuel, Szathmári Paksi István Maróthi György, Hatvani István, a 18-19. század fordulóján Sinai Miklós, Budai Ézsaiás, Sárvári Pál, a reformkorban pedig Péczely József, Kerekes Ferenc és Lugossy József – olyan szakmai színvonalat képviseltek, amelyet bármely egyetem megirigyelt volna. Volt olyan időszak, amikor a Kollégium tanárai közül kilencen voltak a Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia korábbi megnevezése) tiszteleti vagy rendes tagjai. Ők mind-mind fundamentumává lettek annak, hogy az évszázadok álma megvalósuljon a debreceni egyetem létrejöttekor. Baltazár Dezső püspök ezért mondhatta 1914-ben az egyetemre áthelyezett kollégiumi professzorokat búcsúztatva: „Ha a magyar nemzeti művelődés az ellenkező szelek fúvása mellett csak úgy tudhatott magának újabb szilárd templomot építeni, ha fundamentumába egy református intézmény gránitköveit építi bele: odaadjuk a gránitkövet”. A professzorokat joggal intette arra, hogy „amit örökségül vettek világosságban és szabadságban, azokat a kincseket gyarapítva adják tovább az örök jövendőnek.”1 Így a Kollégium szellemiségének átörökítése sajátos karaktert adott a Debreceni Tudományegyetemnek.. 1. A Tiszántúli Református Egyházkerület 1914. június 3–5. napján Debrecenben tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Kiadta: Kiss Ferenc. Debrecen, 1914. 184. szám. 139.. 15.

(16) Felsőoktatás Debrecenben az egyetemalapítást megelőzően. 1. A Kollégium a reformáció korától a váradi iskola befogadásáig (1538–1660). D U. Pr es. s. Debrecen város történelmének egyik fordulópontja volt, amikor Szapolyai János 1536 őszén Enyingi Török Bálintnak adományozta a várost. A reformáció tanai iránt fogékony földesúr olyan papot hozatott ekkor a városba, aki Pápa városában már sikerrel munkálta a reformátori fordulatot. A munkásságát 1536-tól Debrecenben folytató Bálint pap prédikátorságának első időszakára tehető az általa felügyelt városi iskola átalakítása. Ezért teszi a hagyomány 1538-ra az iskola protestánssá válásának idejét. A középkori eredetű debreceni intézménybe fokozatosan épült be a wittenbergi diákok bursajának (egyesületének) és coetusának (diákközösségének) rendszere, amelyet a Luthert, majd főként a Melanchthont hallgató magyar diákok hoztak létre 1522 körül Wittenbergben. A társaság lelki, szellemi és anyagi ügyeinek vezetését a maguk köréből választott szenior látta el. 1556-ban ilyen szenior volt az akkor wittenbergi ösztöndíjas Melius Juhász Péter. Az 1571-i wittenbergi egyetemi törvényt már négy debreceni diák írta alá. A Kollégium név szerint ismert első tizenkét rectora (itt: tanára, professzora) Wittenbergben (is) tanult, ahol a teológián kívül az iskolaszervezés és igazgatás, valamint a diákönkormányzat mintájával is találkoztak. Huszár Gál, a nyomdász-reformátor nem véletlenül jellemezte Melius Juhász Péter egyik könyvének ajánlásában Debrecent – ezt az „Istentől bizonnyal megáldott várost”, – „az mennyei tudományokra” nézve „mind az egész Magyarországnak és Erdélységnek és több sok helyeknek is világosejtó lámpásának lenni”.2. 1. A Református Kollégium 17–18. századi épületének ábrázolása az egyetem központi épülete 1938-ban készült díszes üvegablakán.. A tanítás nyelve a Debreceni Református Kollégiumban a latin volt. 1626-ig az intézménynek egy rector-professzori állása volt. A második tanszéket I. Rákóczi György erdélyi fejedelem létesítette, de voltak olyan nehezebb évek, amikor az állás nem volt betöltve. (1549-1846 között összesen 11 tanszéket szerveztek.) A professzorok a 17. század közepéig csak rövid ideig álltak a Kollégium szolgálatában, ezért gyorsan váltogatták egymást. A. 2. Melius Juhász Péter Arany Tamás tévelygései ellen írt könyvének ajánlása: RMK I. 48.. 16.

(17) I. A Debreceni Egyetem bölcsője a város Református Kollégiuma (Fekete Károly). D U. Pr es. s. kezdetektől 1848-ig 118 professzor tanított a Kollégiumban. Az átmenetinek tekintett tanítás után sokan mentek lelkésznek parókiákra. Tankönyv kevés volt, ezért vált általánossá Debrecenben is a diktálás módszere, de alkalmazták az oktatásban a disputatiot és a collatiot is. Disputatio alkalmával professzori vezetéssel teológiai tételeken vitatkoztak a diákok, ami fejlesztette az elmét, gyarapította az ismeretet, valamint dialektikus és retorikus gyakorlatot adott. Az oktatásnak ez a módja erősen tartotta magát egészen a reál-tantárgyak előretörésének koráig. A collatiok olyan szemináriumszerű tanulócsoportok voltak, ahol 8-10 fő elmélyült, beható tanulmányokat folytatott, pl. a bibliai nyelvek, a teológia vagy a filozófia tárgykörében. A 16. és a 17. században azért is volt szükség a collatiokra, mivel a tanárok előadásai közötti nagy szüneteket meghatározott tanulmányi programmal kellett kitölteni. A társas tanulás a diákok öntevékenységét is előmozdította. Az oktatás sajátos módja volt, hogy maguk a diákok is tanítottak. A rector csak a felső tagozat diákjaival foglalkozott; a kisebbeket a már végzett, vagy a tanpályájuk vége felé járó diákok tanították. Ezek voltak a collaboratorok, majd a későbbi szóhasználat szerint a publicus praeceptorok, a ,,köztanítók”. Kisebb számban voltak magántanítók is, akik rendszerint tanítványaik szüleitől kaptak díjazást. Ez a rendszer a tanítva tanulás (docendo discimus) elvére épült, amely felismerte, hogy azt tanuljuk meg igazán, amit aztán közölni is tudunk másokkal. Az akadémiai tagozat diákjai tógát viseltek, amit I. Rákóczi György kezdeményezésére az 1624-i váradi zsinat rendelt el, s kisebb változtatásokkal 1845-ig volt használatban. A tógás diákok kollégiumi tanulmányaik befejeztével, vagy közben is egy-két évre valamelyik vidéki egyházi iskolába mentek tanítani. Ez segítette létfenntartásukat, de sokszor megteremtette egy külföldi tanulmányút (peregrináció) alapját is. A Debrecenben megszerzett tudást a 16. század második felétől sokan Heidelbergben gyarapították, 1622 után pedig leginkább Németalföldre, Svájcba és Angliába jártak. A peregrináció áldásai visszahatottak a hazai tudományosságra is, mert a szellemi vérkeringés frissen tartásának és a tudományos naprakészségnek voltak az intézményei. A Debreceni Református Kollégium és partikula (fiók iskola) hálózata intézmények sokaságának közvetítette azokat a pedagógiai elveket, módszereket, tankönyveket és kutatási irányokat, amelyek a nyugati szellemi áramlatokból táplálkoztak, és amelyeket az Európát járó peregrinus diákok frissítettek folyamatosan. Az iskola szervezeti felépítését a Komáromi Csipkés György rector által készített 1657-i iskolai törvény őrizte meg. A belépő tanuló két évig az elemit végezte, majd a kollégiumi oktatás alacsonyabb – körülbelül a mai középiskolának megfelelő – tagozatának hat osztálya következett, amihez később egy hetedik osztályt is csatoltak. (Ez az alacsonyabb tagozat egészen 1848-ig így működött.) A hat vagy hét osztály sikeres elvégzése után kérhette a diák felvételét a tulajdonképpeni iskolába, hogy mint beiratkozott és egyenruhás, ún. tógátus diák készüljön a lelkipásztori pályára, vagy később mint nontogatus világi pályákra. A felvételkor a jelölt elolvasta a törvényeket, és az ezek iránti engedelmessége jeléül kezet fogott a rectorral, és beírta nevét (subscribált) az iskola anyakönyvébe, a Series Studiosorumba. A felsőfokú kötelezettségek újabb hat év tanulást jelentettek. A kollégiumban tehát minden esztendőben 14–15 évfolyam tanult egymás mellett, sokféle életkort képviselve, az 5 éves kisdiákoktól a 22 éves bajuszos ifjakig. A diákok nagy része (93,4%) tógás volt, a nem tógások törpe kisebbséget alkottak (6,6%). A mindennapi életben ez azt eredményezte, hogy csak minden 15. diák járt polgári öltözetben, a többi egyenruhát viselt. Később ugyan a publikusok száma és aránya emelkedett, különösen a jogi képzés beindulásával (1800), de a tógátusok túlsúlya továbbra is megmaradt. 17.

(18) Felsőoktatás Debrecenben az egyetemalapítást megelőzően. Az 1588-tól fennmaradt subscriptios jegyzékek szerint 1588-tól 1850-ig összesen 19268 növendéke volt a Kollégiumnak. A vonzáskörzet nagyon széles. Bihar megyéből származott a diákok negyede. Jelentős számmal jöttek Szatmárból, Szabolcsból, Pest-Pilis-Solt megyéből, a Jász-kun kerületből és a későbbi Hajdú kerület területéről. Dunántúlról különösen Komárom, Fejér, Veszprém, Somogy és Tolna megye járt az élen. Északon Heves megyéből, délen Bács megyéből érkezett jelentős számú ifjú. Nyugatról Pozsony és Zala megyékből is jöttek diákok, keleten pedig Máramaros és Temes megye méltó említésre. Az adatsorok mintavételei több korszakot vizsgálva is bizonyítják, hogy a kollégium nemesi címmel nem rendelkező tanulói ötször többen voltak, mint a nemes ifjak.. 2. A váradi iskola befogadásától az 1848/1849-i szabadságharc leveréséig (1660–1849). D U. Pr es. s. A Váradot elfoglaló török hadak miatt 1660-ban a váradi iskola diáksága Martonfalvi Tóth György professzor vezetésével Debrecenbe menekült. Befogadásukkal a debreceni Kollégium egyik virágkora köszöntött be. Apafi Mihály fejedelem jóvoltából létrejött a harmadik professzori állás, amit Martonfalvi töltött be. Növekedett a diáklétszám: 1660 után az első évtizedben 1016, a következőben 1117 új diák iratkozott be a felső tagozatra, vagyis a korábbi évtizedek háromszorosa, és így a kisebb diákokkal együtt az ifjúság összlétszáma a kétezret is meghaladta. Martonfalvi idejében vált a három professzorral rendelkező iskola schola universalis-szá. A teológia tanításában Martonfalvi a puritanizmus jegyében hangsúlyozta a biblicitást, az életszentség követelményét, és az egyház közéleti felelősségét. Lisznyai Kovács Pál a történelemtanítást újította meg, Szilágyi Tönkő Márton pedig Descartes tanainak volt az első hazai terjesztője. Martonfalvi idejétől változott meg a rektorság rendje. A korábbi rövid idejű, az egyházi életpályán átmeneti időszaknak számító tanári tevékenységet felváltotta a tudományos koncepciók megvalósítását lehetővé tevő, iskolateremtő egyéniséggé érlelő, élethosszig tartó professzorság. A 17. század derekának évei Debrecen megpróbáltatását hozták: töröktől és császári hadaktól egyformán szenvedett a város. 1660-ban Szejdi pasa sajtolt ki 300000 tallért a városból, majd következtek Strassoldo, Caraffa dúlásai. A meggyötört város, amely felkarolta az ellenreformáció Debrecenbe menekült üldözöttjeit, mindig ott állt az iskola mellett, még akkor is, amikor az önállóságát elvesztett Erdély már nem tudott védelmet nyújtani. A külháborúk után reményt kelthetett, hogy 1704-ben megalapították a negyedik tanszéket a természettudomány és a mennyiségtan oktatására. A politikai szorítás és az anyagi-fenntartási gondok mégis egyfajta szellemi hanyatlást eredményeztek, és az is kiderült, hogy az eddigi tanítási rendszer nem tartható tovább. A reformok kezdeményezője 17381744 között Maróthi György professzor lett. Azalatt a rövid hat év alatt, amely Debrecenben korai haláláig megadatott neki, több oldalról is számottevően növelte a Kollégium szellemi tőkéjét. Hatására jelentek meg a korai felvilágosodás első fénysugarai az ódon falak között. Leibniz és Locke gondolatai, Newton tételei, Wolff tudományelmélete segítették Maróthit, hogy a szemléletváltás sziszifuszi munkája ne maradjon siker nélküli a „maradandóság városában”. Az oktatás korszerűsítésén fáradozott a legtöbbet. Új, átfogó tantervet készített (Idea, 1740; Opiniones, 1741), amelyben az alsóbb osztályokban szorgalmazta a magyar nyelvű oktatást, míg a felsőbb szinten a latin nyelv művelését cicerói magasságig kívánta emelni. Aritmetica (vagy számvetésnek mestersége) című műve a korszak legjobb matema18.