A fiatal közgazdászok helyzete

A fiatal közgazdászok helyzete

Az elmúlt néhány év -—- különösen az tók betűrendes névmutatójából mecha- ellenforradalom óta eltelt idő alatt sok

szó esett az értelmiség helyzetéről, anyagi és erkölcsi megbecsüléséről. Az értelmiség egyes rétegeinek, például a pedagógusoknak, az orvosoknak, a mér- nököknek sb. helyzete általában is- mert. Más a helyzet azonban a köz—

gazdász-értelmiséget illetően. A közgaz- dászoknak mint értelmiségi rétegnek élet— és munkakörülményeit a múltban nem kísértük kellő figyelemmel. Az ebből származó tájékozatlanság követ—

keztében egyes esetek téves, sőt az ellen- forradalom idején szándékos általánosí—

tása folytán olyan nézetek is lábrakap—

tak, hogy a fiatal közgazdászok szocia—

lizmust építő társadalmunkban nem kap—

ják meg azt az anyagi és erkölcsi meg- becsülést, amely képzettségükne'l fogva megilletné őket. Mondották azt is, hogy a közgazdászokat háttérbe szorítják más egyetemet végzett szakemberekkel szem- ben. Sőt találkozhattunk olyan véle- ménnyel is, hogy nincs annyi közgaz—

dászra szükség, mint amennyi képzését államunk biztosítja.

A kérdés tisztázásának szükségessége arra késztette a Marx Károly Közgazda—

ságtudományi Egyetem Ipari Karát, párt— és szakszervezetet, hogy alaposab—

ban foglalkozzék a fiatal közgazdászok legfontosabb problémáival. A közgazdá—

szok elhelyezkedésére vonatkozó adatok biztosítása céljából a Közgazdaságtudo- mányi Egyetem Statisztikai Tanszéke --—

az említett szervek megbízása alapján

—- reprezentatív statisztikai megfigyelést hajtott végre. A megfigyelés programja az _1950—1957 között végzett iparszakos közgazdászokra vonatkozóan a követ—

kező kérdéscsoportokat (illetve a kérdé—

seket) tartalmazta: az egyetem elvégzé—

sének éve, munkahely és beosztás, átla—

gos fizetés (az elhelyezkedéskor és jelen—

leg), kapcsolat a tanulmányi eredmény és az átlagos kereset között, a tovább—

képzés problémái stb.

A reprezentativ megfigyelésbe bevont közgazdászok száma 209 volt. Ez az 1950—1957 között végzett iparszakos köz—

gazdászok 29,2 százalékának felel meg.

A kiválasztást a záróvizsgát tett hallga—

l__—,

nikus véletlenszerűen végeztük el (min- den 5. illetve 10. hallgatót választottuk ki).

A kiválasztott 209 végzett hallgató közül 132 főtől (63,2%) kaptunk írásos választ a feltett kérdésekre. Lényegében tehát megállapításainkat ennek a 132 főnek az adatai alapján tesszük meg. Ez 18,5 százalékos reprezentációnak felel meg.

A feltett kérdésekre választ nem adó hallgatók aránya a különböző évfolya—

mokban igen eltérő: 15,8 és 50,0 százalék között mozog. A reprezentáció a leg—

kielégítőbb az 1956. és az 1957. évben végzett évfolyamoknál, minthogy az utóbbi években végzettek természetesen viszonylag könnyebben voltak elérhetők.

A korábbi években végzettek közül vi- szont sokan változtatták munkahelyü—

ket, vagy egyéb más ok miatt nem vol- tak megtalálhatók. Végül voltak olyan végzett hallgatók is, akik a kérdőívet ——

tekintettel az adatszolgáltatás nem kö—

telező voltára —— nem küldték kitöltve vissza.

1. tábla A reprezentatív fcivéielbe bevont közgazdászok

száma évfolyamonként A

A választ

repre- A ZÉZÉÉ nem adók száma

zenta— (fő)

th;

Az felv —

egyetem telbe ebből

elvégzésé- bevont Má_

nek éve köz- szá- nya össze- nem gazda.- ma (szá— sen volt nem

szok (fő) Zil—lék) talál- vála-

száma. ható szolt

(fő)

1950 ... 18 10 55,6 8 4 4

1951. . . . 18 9 50,0 9 8 6

1952.. .. 19 16 842 3 1 2

1953 ... 25 1.5 60,0 10 5 5

1954 ... 31 20 öö,-t 11 S 8

1955 ... 40 21 52,5 19 11 8

1956 ... 29 22 7 5,9 7 4 8

1957. .. 29 19 65,5 10 5 5

ömmn 209

laszt nem adók ilyen viszonylag magas aránya nem befolyásolja—e lényegesen a felvétel eredményeit, s ezen keresztül

SZEMLE

205

megállapításaink helyességét. Vélemé- nyünk szerint az 1950—től 1957—ig vég—

zett összes közgazdászra vonatkozóan ez a veszély nem áll fenn. A választ nem adók elhelyezkedés, fizetés stb. szerinti megoszlása ugyanis igen változatos. A választ nem adók között voltak olyanok, akiknek anyagi helyzete az átlagosnál rosszabb volt, de voltak minisztériumi osztályvezetők, főelőadók, vállalati osz—

tály-, illetve csoportvezetők is. Jogosan feltételezhetjük tehát, hogy ezek ki—

egyenlítik egymást, és általános helyze—

tük megegyezik a választ adók általános helyzetével.

Másként áll a helyzet a reprezen—

táció pontosságával kapcsolatban, ha év- folyamonként vizsgáljuk. Természetes, hogy azoknál az évfolyamoknál, ame—

lyeknél nagyobb a reprezentáció foka, azaz aránylag többen válaszoltak a feltett kérdésekre, pontosabb következ- tetésekre van lehetőség, mint azoknál az évfolyamoknál, amelyeknél kisebb volt a választ adók aránya. Erre a körülményre figyelemmel is kell lenni akkor, amikor a különböző években végzett közgazdá—

szokra vonatkozóan az egyetem elvégzé- sének éve szerint vonunk le következ- tetéseket.

Összefoglalóan megállapítható tehát,

hogy a rendelkezésünkre álló ada—

tok alapján kielégítően vizsgálhatjuk az 1950 óta végzett fiatal közgazdászok munka- és életkörülményeit. Az (adatfel—

vétel eredményeinek taglalásánál a kö- vetkező legfontosabb kérdésekre térünk ki:

I. A végzett hallgatók hol helyezked—

tek el, s jelenleg hol dolgoznak; munká—

juk elvégzéséhez milyen mértékben szükséges közgazdasági egyetemi képe-

sítés.

II. A közgazdászok anyagi helyzete, kezdő és jelenlegi fizetésük; kapcsolat az átlagos fizetés és a tanulmányi ered—

mény között.

III. Az egyetemen tanultak felhaszná—

lása; a szakmai továbbképzés szükséges- sége; az egyetemi oktatómunka értéke—

lése.

I.

Az 1950—1957 között a nappali tagoza—

ton végzett közgazdászokat szervezetten helyezte el az egyetem. Az 1950—1954—ig

egyetemet végzett iparszakos közgazdá- szok —— akik a közgazdászok iránti nagy kereslet miatt szabadon válogathattak a főhatósági és vállalati munkahelyek kö—

zött -— főként minisztériumokban és fő- hatóságoknál helyezkedtek el. 1954-ben azonban a hallgatók legnagyobb részét már vállalatokhoz helyezték el. Az 1955.

és az 1956. évben pedig az elhelyezés területén igen komoly problémák is fel- merültek. A végzett hallgatók egy részét

—- elsősorban az egyetemen gyengébb eredményt elért és feltétlenül Budapes- ten elhelyezkedni akaró hallgatókat -—

csak nagy nehézségekkel, sok esetben közgazdász képesítést nem igénylő válla- lati munkakörbe sikerült elhelyezni. E tények felületes általánosításából származ—

tak azok a nézetek, hogy a közgazdászok nem részesülnek kellő anyagi megbecsü- lésben, és az általuk végzett munkához nincs szükség egyetemi képesítésre.

2. tábla A végzel! hallgatók megoszlása

a betöltött munkahely szerint

Egyéb A z Minisz- Tudo- (tanácsi,

egyetem térium, Válla- mánvos párt- Össze-

elvégzésé— fő- lat intézet, és tár— sen nek éve hatóság oktatás sadalmí)

szervek elhelyezéskor

1960. . . . 6 4 — —— 10

1951 . . . . 5 4 —— —— 9

1952 . . . . 6 6 4 -— 16

1953. . . . 7 5 3 —— 15

1954. . . . 6 10 4 —— 20

1955. . . . 2 14 4 1 21

1956. . . . 2 18 2 — 22

1957. . . . 3 14 — 2 19

összegen 37 75 17 3 132

1958. iúlius 31-én

1950. . . . 4 6 —— 1 10

1951 . . . . 4 4 1 — 9

1952. . . . 5 S 3 —— 16

1953. . . . 6 6 3 —— 15

1954. . . . 5 11 4 —— 20

1955 . . . . 2 14 4 1 2]

1956. . . . 2 17 1 1 21*

1957. . . . 2 15 —— 2 19

Összesen 30 80 16 5 131

* Egy volt hallgatónő nem dolgozik.

A reprezentatív felvétel adatai azon—

ban azt mutatják, hogy az egy-két esz-' tendős szakmai gyakorlat után a fiatal közgazdászok túlnyomó része megfelelő, egyetemi képesítést igénylő munkakörbe került. Ugyanakkor azonban ezekben az

egyetemi végzettséget igénylő munka—

körökben sokan dolgoznak szakképzett—

ség nélkül is. Feltétlenül szükséges lenne, hogy e fonák helyzet megszünte—

tése céljából a vállalatoknál és a főható—

ságoknál, minisztériumoknál is bizonyos munkakörök betöltését egyetemi végzett- séghez kössék. Rá kell azonban mutatni arra is, az, hogy egyes egyetemi képesí—

tést igénylő munkakörökben dolgoznak egyetemet nem Végzett emberek is, nem jelentheti és nem is jelenti azt, hogy a közgazdászokat nem becsülik meg, ha—

nem azt jelenti, hogy e munkakörök be—

szerünk—höz való teljes hűség is követel- mény.

A főhatóságoknál, nnnisztériumoknál dolgozók aránya csökkent, aminek ma—

gyarázata részben az, hogy a főhatósá- goknál végrehajtott létszámcsökkentés érintette a fiatal közgazdászokat is, rész—

ben pedig az, hogy maguk kívántak vál——

lalatnál elhelyezkedni.

Az ipar-szakos közgazdászok nagyobb része (61,1 százaléka) jelenleg vállalatnál dolgozik. A vállalati munkakörök közül legtöbben tetves és könyvelő beosztás- ban vannak. Terves a vállalatnál dol—

töltéséhez a szakmai hozzáértésen kívül gozó közgazdászoknak 33,7 százaléka, a politikai érettség és a társadalmi rend- könyvelő 23,8 százaléka.

3. tábla A vállalati dolgozók munkakör szerinti megoszlása 1958. július 31—án

, .

Az egyetem Mü- 'Mnnka- Pénz- Ö

elvégézésének Terves 15233, ' 831135: szaki úgy! ügyi Egyéb szie—

ve

osztályon dolgozó

1950 ... 2 2 — —- — —— 1 5

1951 ... 3 —— — 1 — — — 4

1952 ... 1 2 — — 2 1 2 s

1953 ... 2 1 — — 1 — 2 6

1954 ... 7 — — 1 1 1 1 11

1955.. . 4 3 1 2 1 1 2 14

1956.. 5 6 2 1 1 1 1 17

1951. 3 5 — 1 —— 2 4 15

Összesen 27 19 3 6 s 6 13 80

4- tábla itt a legkedvezőbb. A főhatóságoknái

A vezető beosztásban levő fiatal közgazdászok aránya 1958. július 31—én

Az egyetem A vezető beosztásúak Ebből

elvégzésének vállalatnál

éve száma aránya dolgozik

(fő) (százalék)' (fő)

1950 ... 4 40,0 3

1951 ... 3 33,3 3

1952 ... 4 25,0 2

1953 ... 4 20,7 2

1954 ... 5 25,0 5

1955... 4 19,0 3

1956 ... 5 23,8 4

1957 ... 3 15,8 3

Összesen 32 24,2 25

* A reprezentativ megfigyelés körébe vont, vég—

zett hallgatók százalékában.

A vállalatnál dolgozó közgazdászok közül 25 fő (31,2 százalék) vezető beosz- tásban van (csoportvezető, osztályvezető).

A vezető beosztásban dolgozók aránya

dolgozók között a vezető beosztásúak aránya csak 13,3 százalék (4 fő), a tudományos intézményeknél és az okta—

tásban dolgozók közül pedig csak egy vezető beosztású. Ami a vezetők—beosz—

tottak évfolyamonkénti differenciáltságát illeti —— természetesen —— a régebben végzett évfolyamoknál nagyobb a vezető

beosztásúak aránya.

Az eddigiekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a fiatal közgazdászok megbecsülése terén nincsenek bajok. Az átlagot tekintve valóban ez a helyzet. A részletesebb vizsgálat azonban már más képet mutat. Igy például a vezető be—

osztásban levőkhöz hasonló az aránya azoknak. akik ——-— saját megítélésük sze—

rint —— olyan beosztásban vannak, amely- nek betöltéséhez legfeljebb technikumi végzettségre van szükség (számlalikvidáf tor, bérelszámoló stb.).

SZEMLE

5. tábla Egyetemi végzettséget nem igénylő munkakörben

levők száma 1958. július 31—én (a megkérdezettek véleménye szerint)

Ö Ebből

Az egyetem sszesen

elvégzésének válla- főható-

éve latnál ságnál

tő száza-

lék dolgozik

1950 ... 2 20,0 2 ——

1951 ... —— —— — ——

1952 ... 2 12,5 2 ——

1953 ... 3 20,0 2 1

1954. . 5 25,0 3 2

1955 6 35,0 6 ——

1956. . 12 57,1 11 1

1957. . 12 63,2 10 2

Összesen 42 31,6 36 6

A fiatal közgazdászok közül tehát —- saját megítélésük szerint —— nincs szük- sége diplomára a jelenlegi munkakör be- töltéséhez 31,6 százaléknak (42 hallga—

tónak). Ezt az arányt azonban nem lehet minden megjegyzés nélkül elfogadni, mert azoknak túlnyomó része (64,1%), akik az adatfelvétel során azt a választ adták, hogy munkakörük betöltéséhez nincs szükség közgazdasági diplomata, az utolsó két évben végzett. A korábban (1950—1954—ben) végzettek közül pedig általában azok mondják, hogy munka—

körük nem igényel egyetemi képesítést, akiket eredeti munkahelyükről az 1957.

évi létszámcsökkentések során bocsátot- tak el.

Az 5. táblában közölt adatokat tehát csak fenntartással lehet elfogadni. Ugyan—

akkor megjegyezzük, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Ipari Kara és szaktanszékei mindent megtesznek annak érdekében, hog! a szakmailag megfelelően képzett, de nem megfelelő munkakörben dolgozó volt hallgatókat képzettségüknek megfelelő munkakörbe juttassák.

A fiatal közgazdászok munkahelyvál- toztatásait viZSgálva megállapítható, hogy az 1950—1953. években végzett közgaz- dászoknak már több, mint a fele nem az eredeti (elhelyezéskori) munkahelyén dolgozik. Ennek csak kisebb részben oka a létszámcsökkentés, a fő ok az, hogy a képzett fiatal közgazdászok iránt igen nagy a kereslet.

207

6. tábla A fiatal közgazdászok munkaheluva'ltozlalása

1950—1957 között

Munkahelyei: változtatott Nem

Az változ- ebből 1957 elején egyetem tatott "***—___".

elvégzésé- munka— az eredeti

nek helyet . munka.-

az összesen létszám- hel

éve — y

elhelyezés csokkentés meg-

óta. miatt szűnése

miatt

1950. . . . 5 , 5 2 1

1951 . . . . 5 4 1 1

1952. . . . 9 7 1 1

1953 . . . . 9 6 — —

1954. . . . 15 5 — 1

1955. . . . 18 3 1 1

1956. . . . 19 3 —— -—

1957. . . . 18 1 —- ——

Összesen 98 34 5 5

II.

A fiatal közgazdászok anyagi helyze—

tére átlagbérük alakulásából következte—

tünk. A jelenlegi átlagfizetéseket év- folyamonként vizsgálva kimutatható, hogy a munkában töltött évek számának növe—

kedésével növekszik — mégpedig lénye- ges mértékben —- az átlagbér. Megálla- pítható az is, hog! a fiatal közgazdászok jelenlegi átlagbérének szinvonala nincs alatta más tudományegyetemet végzett szakemberek (jogászok, matematikusok stb.) átlagkeresetének.

Az elhelyezéskori átlagfizetések vizs—

gálatából kitűnik, hogy az 1952—1954.

évfolyamoknál elhelyezési probléma még nem volt. Az 1955—ben és az 1956—ban végzett hallgatók elhelyezéskori átlag—

fizetése azonban lényegesen alatta van ez előző években végzettek átlagfizetése—

nek, aminek az az oka, hogy a Miniszter—

tanács 1954-ben a kötelező szakmai gya- korlatra beosztott szakemberek fizetését az állami vállalatokra kötelezően meg- szabta; eszerint az egyetemi végzettségű fiataloknak 900—110() forint havi fizetést kellett biztositani. Ezt a fizetési határt 1955—ben és 1956—ban csak miniszteri engedéllyel léphettek túl a vállalatok.

Az átlagtól való eltérés viszonylag nem túl nagy. Az elhelyezéskori fizetésnél 15, a jelenlegi fizetéseknél pedig 20 száza- lék körül van a szóródási együttható.

Az elhelyezéskori és a jelenlegi átlag- keresetek szóródását egyrészt az azonos munkaterületen dolgozók beosztásának, másrészt pedig az egyes munkaterületek átlagos bérszínvonalának különbözősége okozza.

7. tábla A közgazdászok átlagkeresete

, Az

363333, elhelyezéskori A jelenlegi

éve átlagkereset (forint)

1950 ... 786,0 2470,0

1951 ... 9490 2350,0

1952 ... 1247,5 2220,0

1953. . 1354,4 2058,9

1954. . . . . 12093 1931,7

1955 ... 1128,.') 1861,0

1956 ... IOSLS 1623,3

1957 ... 1309,5 1383,7

A következőkben részletesebben vizs—

gáljuk a különböző munkaterületek át- lagos bérszínvonalának eltérését és ennek hatását az átlagbérekre.

8. tábla A végzett hallgatók átlagkeresete elhelyezéskor*

munkahely szerint

Tudományos Egyéb . . intézet, oktatás (tanacsi,

Az Minisz— párt.—

egyetem bárium, Válla- ————————-—— és elvégzésé- főható- lat ebből : társa-

nek éve ság össze- egye- dalmi)

39" telni szervek

oktatás

1950. . . . 891,7 687,5 —— — ——

1951. . . . 1032,4 830,0 ——- —— —

1952. . . . 1243,3 1274,3 1236,0 1236,0 ——

1953. . . . 1390,0 1140,0 1200,0 1200,0 ——

1954. . 1342,0 1133,1 12251? 1225,0 ——

1955. . 1075,0 10815 12693 1250,0 1300,0 1956. . . . ]000,0 1061,l 1350,0 1200,0 — 1957. . . . 1446,7

* Az év augusztus hónapjában.

A tudományos munkaterületeken és a főhatóságoknál dolgozók viszonylag ma—

gas fizetéssel helyezkedtek el. A tudo—

mányos és oktatási munkaterületen dol- gozók kezdőfizetése különösen 1955——

1956-ban ugrik ki, amikor is a 900—1100 forintos kezdőfizetési értékhatárokat a főhatóságok és a vállalatok szigorúan

betartották.

'9. tábla A végzett hallgatók átlagkeresete munkahely szerint

1958. július hónapban (forint)

Tudományos Egyéb Az Mlnisz— intézet, oktatás (taggal, egyetem tórium, Válla- —-——-—-—-—-—————-— és elvégzésé— !őható- lat ebből: túraa-

nek éve ság össze— egye- dnlml)

sem tenni szarvak oktatás

1950. . . . 2525 2450 — —— ' 2400

1951 . . . ; 2400 2235 2450 —— ——

1952. . . . 2470 2152 1900 1900 -—

1953. . . . 2090 2180 1833 1833 ——

1954. . . . 1960 2049 1600 1600 -—

1955. . . . 2100 1707 1727 1500 2200 1956. . . . 1500 1635 1200 1200 2100

1957. . . . 1370 1379 — —— 1430

Ami a jelenlegi fizetéseket illeti, a fő- hatóságoknál dolgozók átlagkeresete a legmagasabb. A tudományos és oktatási területen dolgozók átlagfizetése viszont a legalacsonyabb, aminek a magyarázata csak kis részben az, hogy a tudományos és oktató munka területén jelentősebb eredményeket csak több éves munkával lehet produkálni. A tudományos és ok—

tató munka területén dolgozók, különö—

sen pedig az egyetemi oktatók alacsony fizetési szinvonalának döntő oka az, hogy ezen a területen a legmerevebb a bérgazdálkodás.

Ha azt vizsgáljuk, hogy melyik munka—

területen hogyan változtak az átlagkere—

setek, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy amíg a főhatóságoknál dolgozó fiatal közgazdászok jelenlegi fizetése majdnem kétszerese az elhelyezéskori fizetésük- nek. s a vállalatoknál dolgozók jelenlegi fizetése is 63 százalékkal magasabb az elhelyezéskor kapott fizetésnél, addig a tudományos és oktatási területen dol—

gozók fizetése csak kb. 40 százalékkal haladja meg egykori kezdőfizetésüket.

Ugyanez a kép akkor is, ha egy—egy év- folyamot külön vizsgálunk meg. Például, amig az 1952—ben végzettek közül a fő- hatóságoknál dolgozók lényegében két—

szeresét kapják kezdőfizetésüknek, addig az egyetemi oktatók fizetése a kezdéstől csak mintegy 50 százalékkal emelkedett.

Ha az átlagbérek és az egyetemen szerzett képesítés minősége (a tanulmá—

nyi eredmény) közötti összefüggést vizs- gáljuk, az derül ki, hogy az egyetemen kiválóan végzett hallgatók átlagfizetése

SZEMLE

209

alatta van a jó eredményt produkálók át- lagának. Ugyanis a kiválóan végzett hallgatókból kerültek ki a tudományos és oktatási területen dolgozók, s az e te- rületen meglevő viszonylag alacsony bér—

színvonal rontja az átlagot.

, li). tábla

A különböző tanulmányi eredményt elért fiatal közgazdászok átlagfizetése

az elhelyezéskor és jelenleg

Egyetemi Elhelyezéskori Jelenlegi

tanulmányi ,

eredmény átlagfizetés (forint)

Kitűnő, jeles ... 1136 1971

JÓ ... 1 2 l 4 200 l

Közepes ... 1092 1725

Elégséges ... 1043 1 186

Ha azonban a kiválóan és jól végzett hallgatók csoportját (akik a vizsgálatba bevont hallgatók '71,2 százalékát teszik ki) összevonjuk akkor látszik, hogy az egyetemen gyenge eredményt elért hall—

gatók a gyakorlati életben is gyengébb eredményeket produkálnak, s anyagi helyzetük is jóval alatta marad a jobb eredménnyel dolgozó fiatal közgazdászo—

kénak.

III.

jából megfelelő elméleti alapokat kap—

tak, de több hiányosságot látnak az egyetemi oktató munkában.

Általában felvetik, hogy az egyetemen adott matematikai és műszaki (technoló- giai) alapismeretek nem elégségesek meg—

felelő vállalati munkakör betöltéséhez.

A számviteli és a statisztikai képzés megfelelő, de problémát okoz, hogy az egyetemi diploma nem jelent egyúttal mérlegképes könyvelői képesítést is. Ez—

zel kapcsolatban megkívánjuk jegyezni, hogy az egyetemi iparszakos diploma ál—

talában mérlegképes könyvelői képesí—

tést jelent (amennyiben a hallgató mér—

legelemzést is tanult).

A megkérdezettek közül viszonylag sokan javasolják az elméleti és általános ismereteket adó tárgyak (így a gazdaság—

földrajz, a gazdaságtörténet, a nemzet—

közi politikai és gazdasági ismeretek, egyes ágazati gazdaságtanok stb.) súlyá—

nak csökkentését. Ugyanakkor szüksé—

gesnek találják legalább két idegen nyelv tanítását.

A kívánságok és javaslatok a szak- tárgyak (ipargazdaságtan, iparszervezés- tervezés), valamint a szakosítás vonatko—

zásában már megoszlanak. Egyesek nagyobb mérvű specializációt kívánnak, mások viszont éppen azt hangsúlyozzák,

A megkérdezettek túlnyomó részének hogy a túlzott specializáció az egyetemi (90 százalékának) Véleménye szerint az oktatásban nem lenne hasznos, mert

egyetemen a gyakorlati munkához nagy- nem biztosítana széles látókört.

A fiatal közgazdászok továbbképzési igénye irl. tábla (1958. július 31-i adatok)

. Egyéb

Minisz- Tugggsiá (tanácsi,

Továbbképzési igény tórium, Vállalat intézet párt. és Összesen

főhatóság oktatás társadalmi)

szervek

Szakmai (terv, statisztika. számvitel stb.) . . . . 41 1 2 56

Műszaki ... 16 3 2 27

Matematikai (ökonometrie stb.) ... 3 3 —— 10

Általános közgazdasági ... 2 1 -— 5

b ... 6 6 1 15

Továbbképzési igényel összesen 68 14 5 113

Nem igényel továbbképzést ... [ 12 ' 2 —— 19

A fiatal közgazdászok nagy része szük—

ségesnek tartja, hogy az egyetem elvég—

zése után szakmailag és műszakilag továbbképezze magát, ugyanakkor jogo—

sem nem helyesli, hogy erre vonatkozóan semmi szervezett intézkedés eddig nem történt. Például azok a vállalatnál dol—

gozó fiatal közgazdászok, akik megfelelő műszaki ismeretekre akarnak szert tenni

legfeljebb csak technikumba iratkozhat—

nak be. Általános vélemény szerint a szakmai és műszaki továbbképzést szer—

vezetten kellene megoldani (levelező vagy esti oktatás formájában), 8 biztosí—

tani kellene —— a mérnökök két éves közgazdászi továbbképzéséhez hasonlóan

—— a közgazdászok felsőfokú műszaki továbbképzését is. Azt, hogy a tovább-

képzés megszervezése a fiatal közgazdá—

szok részéről milyen határozott és egy—

értelmű kívánság, mutatja, hogy a meg—

kérdezettek 86,3 százaléka határozottan állást foglal a közgazdászok továbbkép—

zése mellett. A közgazdászok döntő hányada szakmai (terv, statisztika, szám—

viteli), műszaki vagy matematikai (öko- nometriai) továbbképzést igényel.

A szakmai és műszaki továbbképzés megoldását a fiatal közgazdászok termé—

szetesen a Közgazdasági Egyetemtől vár—

ják. Ennek érdekében —- véleményünk szerint is -- az első kezdeményező lépé-

seket az Egyetemnek kell megtennie.

A műanyagipar

A világ egyik legfiatalabb ipara, a mű- anyagipar alig több, mint 100 éves múltra tekint vissza. A múlt század 40—es éveihez viszonyítva a műanyagipar fej—

lődése túlszárnyalja minden más ipar- nak a fejlődését, és ma már műanyag- ipari termékekkel az élet minden terüle—

tén találkozunk. Ez a cikk a műanyag—

ipar (műszál és műgumi nélkül) fejlődé—

séről és helyzetéről kíván számot adni.

[. A -műanyagipar kialakulása és helyzete a világon

A XIX. század második felét és a XX.

század első harmadát világviszonylatban is a műanyagipar kísérletezési időszaká—

nak nevezhetjük. Ebben az időben, de különösen a XIX. században a műanyag—

féleségek száma nem sok, termelési mennyiségük nem számottevő. Időrendi sorrendben 1844-ben vált ismeretessé a linóleum, majd 1859—ben a vulkánfiber.

A celluloid gyártását 1867-ben kezdték meg és 1897—ben gyártották az első gala- litot. A termelt mennyiségre vonatkozó adatok 1900 előttről nem ismeretesek, de nyilvánvalóan nem képviseltek nagy vo- lument, minthogy 1900—ban is mindössze kb. 20000 tonna éves termeléssel lehetett világviszonylatban számolni. 1900 után meggyorsult a műanyagipar fejlődése, amihez nagymértékben hozzájárult egy sor új műanyagfajta feltalálása és gyár- tásának megkezdése. Ez megmutatkozik a termelés tonnában kifejezett mennyi- ségének növekedésében is.

Úgyszintén a Közgazdasági Egyetem-

nek, valamint a Közgazdaságtudományi Intézetnek kellene megtenniök az első lépéseket abban az irányban, hogy a fia- tal közgazdászok számára —-— az orvos-, a mérnök—, a jogász-, stb. egyesüle—

tekhez hasonlóan -— megfelelő szakmai—

tudományos egyesületet hozzanak létre, amelynek célja a fiatal és idősebb köz- gazdászok szakmai és tudományos össze—

fogása lenne a közgazdasági munka to- vábbi javítása érdekében.

Bendecki Jánosné Dr. Rácz Albert

egyes kérdései

1, tábla A világ műanyaglermelésének alakulása

az 1900—1957. évek között

É Termelés Index :

V (ezer tonna) 1929. év:—100

1900 ... 20 24

1913 ... 50 59

1920 ... 85 100

1933 ... 10 129

1935 * 20 259

1937 . . . 280 329

1939 . . . 350 412

1945 ... 500 588

1948 ... 950 1118

1949 ... 1050 1235

1950 ... 1300 1529

1951 ... 1500 1765

1952 ... 1800 2118

1953 ... . 2150 2520

1954 ... . . 2500 2941

1955 ... 3000 3529

1956 ... 3500 4118

1957 ... 4000 4706

A fejlődés átlagos üteme az 1929——

1957. évek között több mint tízszerese az 1900—1929. évek átlagos fejlődési üte—

mének, amit nemcsak az új műanyag—

fajták számának növekedése, hanem a műanyagfelhasználás Világviszonylatban való elterjedése is indokol.

A műanyagipar fejlődését, a termelés emelkedését még az 1929—1933—as válság sem állította meg. Ennek egyik okát nyilván abban találhatjuk, hogy a tőkés rendszer a válságból való kilábolása egyik fontos alapfeltételét a gyártmá—

nyok önköltségének csökkentésében látta.

Az ún. klasszikus anyagok termelésének korlátozott lehetősége új anyagok fel—

használásának kísérletezésére és széles—