A szakemberek gépállomásokra való átirányításának tapasztalatai

SZILÁG YI jÓZSEF:

A SZAKEMBEREK GÉPÁLLOMASOKRA VALÓ ÁTIRÁNYI'TÁSÁNAK TAPASZTALATAF

I.

A mezőgazdaság szocialista átszervezéséhen és a termelés fejlesztésében a gépállomásoknak különleges szerepük van. Államnak elsősorban a gepállo—

mások révén segíti a termelőszővetkezetesket, de az egyénileg dolgozó parasz—

tokat is az alapvető mezőgazdasági munkák elvégzésében. Ugyanekkor a gép—

állomásoknak feladatuk az is, hogy elősegítsék a haladó termelési módszerek alkalmazását, irányítsák és segítsék a t—ermelőszövetkezeteket a gazdálkodás minden területen és ismertessék meg a dolgozó parasztsággal a nagyüzemi, gépesített szocialista mezőgazdasági termelés előnyeit. E feladatok ellátásához a gépállofmásoknak gepekre és mezőgazdasági, valamint gépész szakemberekre van szüksége.

A gépállomások fejlesztése során az utóbbi öt esztendőben komoly ered- ményeket értünk el. Azok a hibák azonban, amelyek az elmúlt években abban jelentkeztek, hogy nem adtunk elég anyagi segítséget, megfelelő számú és kép—

zettségű mezőgazdasági szakembert a mezőgazdasági termelés fejlesztesehez, a gépállomásoknál is megtalálhatók. Különösen kevés gondot fordítottunk arra, hogy a gépállomások egyrészt a gépek kihasználásához és javításához értő gépészekkel, másrészt olyan mezőgazdasági szakemberekkel rendelkezze—

nek, akik képesek a termelőszövetkezteket a gazdálkodás minden területén irányítani és segíteni.

a:

Közvetlenül a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt— és kormányhatáro- zat meghozatala előtt, 1953. végén, a gépállomásokon a műszaki alkalmazottak szakképzettségének színvonala igen alacsony volt. A 364 gépállomáson az igazgatók és műszaki vezetők közül mindössze kilencnek volt mérnöki képe—

sítése, a műszaki alkalmazottak (igazgatók, meehani—kuso—k, agronómusokl közel 289/o—a egyáltalán nem rendelkezett a szükséges képzettséggel, illetve képzettségük nem volt elegendő a gépállomásokon rájuk váró feladatok ellá—

tása—hoz. Még hiányosabb volt a körzeti agronómusok szakképzettsége, akiknek feladata az, hogy a gépállomás körzetében emeljék a mezőgazdasági tennel—és színvonalát és a gazdálkodás valamennyi területén irányítsák és segítsék a termelőszövetkezeteket. A körzeti agronómusok szakképzettsége nem állt arányban ezekkel a feladatokkal: közel 450/0—ukmak egyáltalán nem volt mező—

gazdasági szakképzettsége.

') Az adatok Söt ipari és mezőgazdasági, szakemberre, valamint 907 szakmankásmwmmlkoznak.

SZILAGYI: A SZAKEMBEREKV GÉPALLOMASOKBÁ VALÓ ATIRANYíTASÁNAK TAPASZTALATAB' 915

A körzeti agronómusoknak nemcsak. szakképzettségük volt gyenge, hanem létszámuk sem volt elegendő ahhoz, hogy eredményes munkát végezzenek., A 364 gépállomás közül csak 37 olyan volt, ahol —— átlagosan —— egy körzeti agro—nómusnak 1000 kat. holdnál kisebb termelőszövetkezeti szántóterületen kellett a munkáját végeznie, a többi gépállomávs körzetében ennél jóval nagyobb terület tartozott egy agronómushoz, sőt 47 gépállomáson ez a terület a 4000!

kat. holdat is meghaladta. Ha figyelembe vesszük, hogy a körzeti agronó—

musoknak nemcsak a termelőszövetkezeteket kellett segítenie, hanem az egyé—

nileg dolgozó parasztokat is, még kedvezőtlenebb a kép, mert átlagosan egy körzeti agronómusra több, mint 10 500 kat. hold termelöszövetkezeti és (101—

gozó paraszti szántóterület jutott.

Nem volt megfelelő a műhelymunkások és a traktorvezetök szakképzett—

sége sem. A műhelymunkások közül csak kevés került nagyobb üzemből a gép—

állomá-sokra. Ezért gyenge volt a javítási munkák minősége és szervezettsége, laza volt a munkafegyelem. A traktorvezetök mintegy 350/0—a a mult év végén!

még a technikai minimummal sem rendelkezett.

A műszaki alkalmazottak és munkások alacsony képzettsége következ—

tében a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és különösen a termelöszövet—

kezetek megszilárdításának egyik fontos feltétele nem volt biztosítva a gép—

állomásokon. Nagyrészt ezért sem tudtak megfelelő segítséget adni a gép—

állomások a termelőszöv'etkezeteklnek termelési terveik elkészítésében, a mező—

gazdasági munkák szervezésében és általában a növénytermelés és állat—

tenyésztés szinvonalának emelésében. A szakemberek és általában a munkások alacsony képzettségének következményei azonban nemcsak ebben és ilyen formában jelentkeztek. Nagyrészt ennek következtében a gépállomások a gépek kapacitását sem tudták kihasználni, a gépeket nem javították ki megfelelően, a rendszeres karbantartást elhanyagolták, ezért sok gép esett ki a munkából. Sokszor és joggal kifogásolták a gépállomások munkájának minőségét is.

Mint ismeretes, a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztése érdeké—

ben a MDP Központi Vezetősége és a M. T. 1953. december 23—án határozatot hozott. E határozat többek között több fontos intézkedést tartalmaz a gép—

allomások szakemberekkel való ellátottságának gyökeres megjavítására is.

A határozat egyrészt megszabja, hogy a gépállomáso-k vezető dolgozóinak milyen szatkképzettséggel kell rendelkezniök, másrészt előírja, hogy a meg—

felelő szakembereket milyen számban és milyen ütemben kell a gépallomá- sokra irányítani. A határozat egyúttal gondoskodik azoknak a szükséges anyagi feltételeknek megteremtéséről is, amelyek biztosítják, hogy az átirá—

nyított szakemberek a gépállomásokon meggyökeresedjenek. A határozat elő—

írja, hogy: *

1'956—tól gépállomás igazgatójává, fömérnökévé, föagronómusá-vá csak gépészmérnökök, illetőleg felsőfokú képzettséggel rendelkező agro- nófmusok nevezhetők ki;

1954-ben az Agrártudományi Egyetem gépesítési karán végzettek közül 50 mérnököt, a Műszaki Egyetem gépészmérnöki és gépgyártó mér—

nöki karán végzettek közül 25—25 mérnököt, az ipar és a népgazdaság egyéb ágaiból további 50 mérnököt kell a mezőgazdaságba irányítani;

a F. M. irányító apparátusából és vállalataiból —— az egyetemről most kikerült szakemberekkel együtt —— 2000, a népgazdaság egyéb ágazatai-

ből, elsősorban a begyűjtési és kereskedelmi vállalatoktól 1000 mezőgazda- sági szakembert kell 1954. első felében a termelést közvetlen irányitó munkahely-ekre: a helyi tanácsokhoz, a gépállomásokra, valamint az állat—

tenyésztési és talajjavítási állomásokra irányítani;

1954—55—ben önkéntes jelentkezés alapján az iparból a gépállomá—

sokra és az allami gazdaságokba mintegy 5000 tapasztalt, képzett szalk—

munkást kell átirányítani, részben javitóműhelyekbe, részben pedig traktoros— gépész nek és kombájn vezetőknek;

az átirányított szakemberek részére 3 havi 'keresetiiknek megfelelő összeget kell folyósítani és átköltözési költségeiket meg kell téríteni. Biz—

tosítani kell a szakemberek részére megfelelő lakásokat —— lakások vásár—

lása, helyreállítása (s épitése útján.

ll.

i, Az átirányítás üteme. a szakemberek előző és új munkahely sze- rinti megoszlása.

A szakemberek irányítása a'gépállomasokra 1953. októberében kezdődött és még jelenleg is tart. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat szerint a szakmunkások átirányítását 2 év (1954/55.) alatt kell végrehajtani, a mező—

gazdasági szakembereket pedig 1954. első felében. A mezőgazdasági szak- emberek gyorsabb ütemű átirányítására azért volt szükség, hogy már az 1953/54. gazdasági évben a gépállomások nagyobb segítséget tudjanak adni a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkák elvégzésében, mint az előző években. Ezt a célt figyelembe véve az átirányítás üteme nem volt a legkedvezőbb, mert az új mezőgazdasági szakemberek több mint fele ugyan a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdése előtt helyezkedett el a g—épállomz'isokon, de a termelő- szövetkezetek éves termelési terveinek kidolgozásakor— január és február hó—

napban —— legnagyobb részük még nem dolgozott a gépállomásokon. Számos mezőgazdasági szakember került a gépállomásokra április 'és május hónapban is. Mindezek következtében az 1953—54-i gazdasági év két igen fontos munk/ — jában: a bermelőszö'vetkezetek termelési terveinek kidolgozásában és a tavaszi munkák szervezésében —— az új szakemberek jelentős része még nem tudott resztvenni

Az ipari szakemberek és szakmunkások lassúbb ütemben mentek a gép- állomásokra, mint a mezőgazdaságiak. Nagyobb részük csak a téli gépjvavítási idény után helyezkedett el a gépállomás—okon. A késedelemhez hozzájárult az is, hogy a Földművelésügyi Minisztérium rendelete, amely szabályozta, hogy a sza—kmunkásokat mikor és mennyi leköltözési juttatásban kell részesíteni, csak márciusban jelent meg.

A gépállomásoknak általában nemcsak szakmájulshoz jól értő munká—

sokra, hanem elsősorban nagyüzemi munkásokra van szükségük, akik a nagy—

üzemi munka szervezettséget es fegyelmet is magukkal viszik a gépállomá—

sokra. Az új szakmunkások előző munkahely szerinti megoszlása ebből a szempontból kedvező, mert csaknem háromnegyed részüket Budapest, Miskolc.

Győr üzemei adták. Különösen sokan mentek a gépállomásokra Budapestről.

Összegezve az eddigi eredményeket, megállapítható, hogy az új ipari

szakemberek és szakmunkások elhelyezkedése a gépállmnúsokon kedvezően

A SZAKEMBEREK GEPALLOMASOKRA VALÓ A'rmANYri—ASANAK TAPASZTALATAI ; 917

alakult, annak ellenére, hogy az elhelyezkedett szakemberek közel fele nem irányítással került a g'pállomásokra, hanem önként jelentkezett új munka— ' helyén. A

gépállomások szükségleteinek megfelelően viszonylag több mérnök, technikus és szakmunkás ment a nagyobb gépállomásokra, mint a kisebbekre.

A mérnökök és technikusok közel 409/o—a nagy gépálloamásokon helyezke-

* (lett el.

Egy gépállomáson elhelyezke- Megnevezés

deti: ipari szakemberek és munkások átlagos száma

Kis gépállomásokon

(Erőgépek száma 20 alatt) ... 2,6 Közepes gépállomásokon

_

(Erőgépek száma 20—40-ig) ... . ... BA Nagy gépállomásokon

(Erőgépek száma 40 felett) ... 4,5

Összesen; 534

Viszonylag kedvező az új mezőgazdasági szakemberek gépállomásonkénti megoszlása is. Egy kihelyezett (körzeti) agronómusra jutó szántóterület azon gépállomási körzetekben csökkent a legnagyobb mértékben, ahol a mult év végén egy agronómusra még a legtöbb szántóterület jutott. A gépállomások 179/0-án azonban még mindig mintegy 10 000 kat. hold szántóterületen kell egy kihelyezett agronómusnak a termeléssel kapcsolatos irányító és szervező munkát ellátnia.

' *

Gépállomások 1954' V' 15-én

Egy kihelyezett agronomusra jutó számának egy agronomusra

szántóterület 1953. XII. 31-én százalékos iutó terület M,

megoszlása. 19§3. dec. 81-i

terulet, (x,-ában

8 000 kh alatt ... _ 30,4 68,5 8 OOO—ll 000 kh-ig ... 22,0 63,4 11 OOO—18 000 kh-ig ... 30,6 52,0 18 000 kh felett ... 17,0 45,7

Összesen 100,0 5.9 5

2. Az átirányított szakemberek képzettsége és *új munkaköre. — Az átirányított szakemberek iskolai végzettség szerinti összetétele jóval kedvezőbb, mint azoké, akik régebben —'— a mult év végén —— a gépállomáso- kon, dolgoztak.

Mezőgazdasági ! Ipari

- v _ . szakemberek iskolai végzettség Iskolai végzettség megnevezése szerinti ?§ -os megosztasa.

régi ( új [ régi [ ú;

Egyetemi, főiskolai, aka-

démiai ... 26,4 33,7 l,4 23,9 Középiskolai ... 34,5 59,4 3,0 35,1 Egyéb ... 39, 1 6,9 95,6 4 1,0

Összesen 100,0 100,0 I100,0 100,0

Az új szakemberek közül felsőfokú képesítéssel rendelkezők képzettsége is megalapozottabb, mint a hasonló képesítésű régebbi dolgozóké. Míg a mult

918 summa Józsa?

év végén a felsőfokú képesítéssel rendelkező dolgozók mintegy 84%—a csak 1 éves akadémiát végzett, addig az átirányított felsőfokú képesítésű dolgozok—

nak csak 22,9%—a ilyen, aránylag alacsony képesítésű.

A szakemberek alkalmazásánál és munkábaállításánál azonban az irá- nyító szervek és a gépállomások a mennyiségi követelmények mellett több esetben nem vették kellő módon figyelembe a minőségi követelményeket.

* Ennek következtében az elhelyezkedett új mezőgazdasági szakemberek közel

"I"/mának és az ipariak mim-tegy wohl—ának nincs szakiskolai végzettsége.

Viszonylag kevés új szakembert —— az átirányított szakemberek IO'Io—át "—

helyeztek vezető beosztásba. A vezető beosztásba helyezett új szakemberek közül azonban a mezőgazdaságiaknak csak mintegy 45%-a, az ipariaknak pedig 280/o-a végzett egyetemet. A mezőgazdasági termelés fejelsztéséről szóló határozat szerint 1956—tól gépállomások igazgatójává, főagronómusává és főmérnökévé csak egyetemi végzettségű dolgozót lehet kinevezni. Az átirányí- tásnál a határozat e részét jobban szem előtt kellett volna tartani.

A mult év végén meg különösen a kihelyezett (körzeti) agronómusok képzettsége volt alacsony. E munkakörbe helyezett új mezőgazdasági szak—

emberek képesítés szerinti megoszlása már lényegesen kedvezőbb; közel 229/o—uk végzett egyetemet és főiskolát. Az új kihelyezett agronómusok 140/o—a azonban olyan gyakorlati szakember, aki semmiféle mezőgazdasági szakiskoo lát nem végzett. Feltehető, hogy ezek a szakemberek a termelés gyakorlati kérdéseit ismerik, de a nagyüzemi gazdálkodás szervezéséhez és irányításához szükséges szakmai ismeretekkel —— pl. termelési tervek, vetésforgók elkészítése, munkaszervezést stb. —- nem rendelkeznek.

Az új szakmunkások közel 700/0—a motorszerelő, géplakatos és esztergályos?

szakma szerinti megoszlásuk tehát kedvező. Munkába állitásuknál azonban több esetben nem vették figyelembe a szakképzettséget. Ennek következtében az új szak-munkások egy része nem szakképzettségének megfelelő munkát végez. Előfordult az is, hogy szakképesítés nélküli munkást szakképzettséget igénylő munkakörbe helyeztek, pl. a motorszerelő és géplakatos munkakörbe áll—ított új munkások mintegy 30/0—ának nincs semmiféle szakmai képesítése, 3. Az átirányított szakemberek és szakmunkások keresete és munka

körülményei.

A gépállomásokon dolgozó szakemberek és szakmunkások keresete az elmult években nem állt arányban munkájuk népgazdasági jelentőségével.

A mezőgazdasági szakemberek átlagos havi keresete nemcsak a vas- vagy a nehéziparban a megfelelő munkakört ellátó szakemberek kereseténél volt lényegesen alacsonyabb, de a könnyűiparban dolgozó sznkemberekénél is.

A gépállomásokon dolgozó *műhely- (szak—) munkások is kevesebbet kerestek, mint a vasipar hasonló munkaterületen dolgozó munkások. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozat ezért megjelölte azokat az irányelveket?

amelyek alapján rendezni kell a szakemberek és szakmunkások keresetét.

A határozat alapján kidolgozott intézkedések lényegesen javítottak a helyze—

ten. Az intézkedések előírják azt is, hogy minden családfenntartó gépállomási dolgozó részére háztáji földterületet kell biztosítani. Ez is jelentősen emeli a gépállomási dolgozók jövedelmét.

Az 1954. évi bérrendezésnek megfelelően az év első felében a gépállomá—

sok műszaki alkalmazottainak átlagos havi keresete 47,20/o-kal, a műhely—

szakmunkásoké pedig 23,60/o-kal magasabb volt, mint egy évvel ezelőtt,

A SZAKEMBEREK GÉPALLOMASOKBA vago ATIRANYITASANAK TAPASZTALATAI 919

Az átirányított mezőgazdasági (szakemberek április havi átlagos keresete közel 170/o—kal meghaladta az előző munkahelyükön elért keresetüket is. A mérnö- ' kök és technikusok azonban közel So/o-kal, a szakmunkások pedig több mint 17 "lo—kal kerestek kevesebbet, mint előző munkahelyükön. Ez elsősorban annak következménye, hogy a szakmunkások jelentős része előző munkahelyén nem karbantartó-javító munkakörben dolgozott.

Az út szakemberek április havi Megnevezés - átlagos keresete az előző kere- ' setük %szan gépállomásokon

Mezőgazdasági szakemberek ... 1165 Ipari szakemberek ... 92,8 Ipari szakmunkások ... 82,7

Összesen: 95,3

Az átirányított szakmunkások egy nesze nem volt elégedett a keresettel és a munkaviszonyokkal. A *problémák egy jelentős része abból származott, hogy az ipari üzemekben még általában kedvezőbbek a munkaidőre vonatkozó feltételek és jobbak a munkakörülmények, mint a gépállomásokon. Többen kifogásolták például, hogy míg az ipari üzemekben 8 óra a munkaidő, addig a gépállomásokon 10 óra és *ez idő alatt sem keresnek annyit, mint előző munkahelyükön. Többen kifogásolták azt :is, hogy a gépállomásokon nincs fizetett ebédidő. ,

Hátrányos az átirányított szakmunkások számára az is, hogy míg az iparban teljesítménybérben dolgoztak, addig a gépállomásokon a műhely—

munkásokat időbérhen fizetik. Emellett a. gépállomások anyag- és alkatresz—

ellátása, valamint szerszámgépellátottsága is lényegesen rosszabb, mint az ipari üzemeké. Többen megemlítették, hogy ennek következtében nem tud—

nak képességüknek megfelelően dolgozni és keresni.

A szakemberek átirányítása során a bmegyei gépállomási igazgatóságok és a gépállomások nem egy esetben felelőtlenül jártak el. A jelentkező dolgo-

zókkal nem közölték világosan (és őszintén, hogy milyen fizetést tudnak szá- mukra biztosítani, hanem ehelyett felelőtlenül ígérgettek. Előfordult olyan eset is, hogy azután csökkentették egyes dolgozók fizetését, miután új munka- helyükre leköltöztek.

_

Az átirányított szakemberek keresetét jelentősen növeli a háztáji földterü—

let, amelyet minden olyan családos gépállomátsi dolgozó részére biztosítani kell, akinek nincsen saját, vagy bérelt földterülete. Ez az intézkedés is elő- segíti, hogy a városból a gépállomásokra irányított dolgozók a falun végleg letelepedjenek. Az átirányított dolgozók több, mint 700/0-3 jogosult háztáji földterületre, május 15—ig azonban a jogosultak 209/0—a, még nem kapott ház—

táji földet. Ez részben annak következménye volt, hogy a helyi tanácsok és nem egy esetben az állami gazdaságok vezetői ——- akiknek biztosítsam kellett volna az igényelt földterületet —— erről többvesetben meg akkor sem gondoskodtak, mikor arra meg lett volna a lehetőség.

4. Az átirányított dolgozók lakásviszonyai.

Az ú j szakemberek gépállomásokon való meggyökeresedésének fontos feltétele, hogy a gépállomásokra átirányított dolgozók részére megfelelő laká— , sokat biztosítsanak. Általában csak akkor lehet véglegesnek tekinteni, hogy az új dolgozók a gépállomáson maradnak, ha munkahelyükre már leköltöz—_

tek. Különösen így van ez a családos dolgozóknál. Államunk ezért jelentős

920

SZ—ILAGYI mm?

mégis nehézkesen biztosítják a szakemberek számára szükséges laká—sokat.

1954. V. 15-ig az átirányított dolgozók mintegy e gyötöde kapott csak lakást,

ládjától.

A munkaadó Családi'ukkal által biztosított: '

A gépátlomásokra helyezettdolgozók együttlakó mmal)" lakó által eltartott személyek száma dolgozók száma. (58de dolgo-

zók száma M

az összes családosok "A,—ában

2 fő ...... 72,0 21,6 2—4 fő . . ... 71,8 21,7 4 fő felett ... 66,7 21.33 Átlagosan 7 0,9 21,6

A dolgozók rendelkezésére bocsátott lakások egy része nem megfelelő.

Például 53 olyan nagycsaládos dolgozó közül -—— akiknek a családjuk négynél több tagból áll —— csak 20 kapott kétszobás és csak 1 ké-tszebásnál nagyobb lakást. A családjuktól különélő dolgozók helyzetét nehezebbé teszi az is, hogy a gépállomások több esetben nem adják meg a különélési pótlékot és nem fizetik meg a dolgozókat megillető hazautazási költséget sem.

A gépállomásokrá helyezett szakemberek megfelelő életkörülményeinek biztosítási érdekében fel kell számolni a lakások felkutatása és kiutalása terén tapasztalható huza—vonát és az új lakások építését is meg kell gyorsítani.

Ennek érdekében a Minisztertanács májusban új határozatot hozott.

III.

A gépállormáso—k szakemberekkel való megerősítés-e még nem fejeződött be, nemesek azért, mert a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozat—

nak megfelelően még sok új szakembert és munkást kell :; gépállomásokrá ( átirányítani, de azért sem, mert ámár átirányított szakemberekkel is alaposan kell még törödni. Ezért különösen fontos, hogy az eredmények mellett vilá—

gosan lássuk a hibákat is, mert csak a hibák elkerül-ésével lehet a további

* munkát megjavítani.

Az átirányítás eddigi tapasztalatai alapján a legfőbb hibák a következők:

A szakemberek átirányításával megbízott szervek munkájukat nem végezték kellő körültekintéssel. Ezt bizonyítja elsősorban az, hogy az átirá- nyított szakemberek és munkások több mint fele nem az illetékes szervek irányításával -—- tehát nem is tervszerűen —— ment a gépálomásokrá. Nagy— —

részt ennek volt a következménye, hogy a gépállomások mintegy Nola—án .," igen sok szakember átirányítása után is —— még mindig lényegesen több

—— mintegy 10 000 kat. hold -——— szántóterület jutott egy kihelyezett agro—

nómusrá, mint a többi gépállomáson.

Sok hibát követtek el az irányító szervek és a gépállomások a szak—

emberek lkiválogáitásánál e's munkábaállításánál. Több esetben csak a meny-

* nyiségi irányelveket tartották szem előtt és nem törődtek a minőségi köve—

telmxényekikel. Ezt bizonyítják a következők: a g—épállomásokon elhelyezke—

dett új mezőgazdasági szakemberek közel 79/o-ána'k és az ipariak mintegy

A sugarasan, GÉPALIDMASOKRA VAm A'flItAl—JYITASÁNAK TAPASZTALATAI * V 921"?

MVM-ának nincs szakiskolai végzettsége; a vezető beosztásba helyezet-t szak—

embereknek csak mintegy 30%-a végzett egyetemet (annak ellenére, hogy az átirányított szakemberek iskolai végzettség szerinti megoszlása. ennél lénye-;

gasen kedvezőbb arányt tett volna lehetővé); a kihelyezett agronómusi munka—

körbe állított dolgozók egy részének nincs meg a szükséges felkészültsége a nagyüzemi gazdálkodás szervezéséhez és irányításához; az új szakmunká—

sok mintegy 5%-a segédmunkás volt előző munkahelyén (közülük többet olyan munkakörbe állítottak, amihez szakképzettség szükséges) stb. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az új szakemberekkel és munkásokkal kap- csol-atban gondosabb munkára van a jövőben szükség. Azok részére, akik a gyakorlati mun—kában megállják a helyüket, de nincs elméleti, technikai felkészültségük, biztosítani kell a továbbképzést. Ugyanakkor azonban azo—

kat, akik a gyakorlati munkában nem felelnek meg, ki kell cserélni.

Hibát követtek el az irányító szervek, amikor az új szakemberek és mun—

kások alkalmazásakor több esetben felelőtlenül ígérgettek. Ennek káros hatá—

sát még csak növelte, hogy az új dolgozók egy részének nem biztosítottak háztáji földet, lakást, a családjuktól különélő dolgozók egy részének nem fizették meg a 'különélési pótlékot, hazautazási költséget. Ezeknek a hibáknak legnagyobb részét el lehetett volna kerülni, ha az irányító szervek és a gép—

állomások, valamint a helyi tanácsok kevesebb bürokráciával, huza—vonával dolgoznak és megértették volna a szakemberek átirányításának jelentőségét.

Sokszor problémát okozott az is, hogy az átirányított dolgozók nagyobb része városból, üzemekből ment a falura dolgozni. Ezért kifogásolták a szak—

munkások közül többen, hogy a gépállomásokon kedvezőtlenebbek a munka—

időre, az elbédidőre vonatkozó rendelkezések, rosszabbak a munkafeltételek,

mint az ipari üzemekben. A munkafeltételek egy részének megjavítását -——— a gépállomások anyag-, alkatrész— és szerszámellátásának nagyarányú növelésével -—— a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozat követ—

kezetes végrehajtása biztositja. Meg kell azonban vizsgálni azt is, hogy

—— éppen a szakemberek átirányításának eredményeképpen —— meg vannak-e már a szükséges feltételek ahhoz, hogy bevezessék a gépállomásokon a mű—

helymunkások teljesítménybérezését és ott, ahol megvannak a feltételek, szük- séges, hogy a műhelymunkások teljesítménybérben dolgozzanak. Ezzel nem—

csak az új munkások jogos követelése nyerne megoldást, hanem jelentősen javulna a gépállomásokon a munkafegyelem és a munkaidő kihasználása is.

A Szovjetunióban az SZKP Központi Vezetősége 1953. szeptemberi és 1954. márciusi teljes ülésének határozatai alapján nagyszámú mezőgazdasági és gépész szakembert irányítanak a gép- és traktor—állomásokra, a szovho—

zokba és *kolhozokba, valamint a parlag- és szűzföldek hasznosítása céljából kijelölt területekre. Hruscsov elvtárs az SZKP Központi Vezetőség—e 19540 februári teljes ülésén értékelte az átirányítás eredményeit és rámutatott az elkövetett hibákra is. Mind Hruscsov elvtárs beszámolója, mind pedig az SZKP Központi Vezetőségének határozatai megvilágítják, hogy milyen nagy jelentősége van az átirányítás sikeres végrehajtása és az átirányított szak;

emberek eredményes munkája szempontjából annak, hogy biztosítsák részükre.- a megfelelő életkörülményeket és anyagi érdekeltséget.

A szakemberek átirányításának— hazai tapasztalatai felhívják a figyel—)

met arra, hogy az átirányított dolgozók élet— és munkakörülményeinek, vala—

mint anyagi érdekeltségük biztosítása terén, vannak még megoldatlan problé—

mák. Ezek jelentőségét szemléltetően bizonyítja az, hogy az átirányított dol—

* _ semm , ' "m ASZAKEMBEBEK

_ gazok közül többen elhagyták a gépállomásokat, többek között azért, mert

* ezek a fontos kérdések nincsenek megoldva.

Felvetődik végül az akérdés is, hogy vajjon már ez év tavaszán ésnya- rán érez-hető volt—e az átirányított szakemberek munkájának kedvező hatása?

Erre a kérdésre még nem lehet egyértelmű választ adni. Bizonyos, hogy ez év tavaszán az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek jobban, szorgalmasabban dolgoztak, mint az előző években—. Ez azomban főként az új szakasz politikájának és (kevésbbé az új szakemberek munkájának az ered- ménye. Bizonyos az is, hogy időre van szükség ahhoz, hogy a mezőgazdasági szakemberek megismerjék azoknak a termelőszövetkezeteknek termelési adott—

ságait, amelyekben dolgoznak, az ipari szakemberek pedig megismerjék az.

előző munkájuktól sok esetben eltérö új feladataikat. Mindez előfeltétele annak, hogy eredményes munkát végezzenek. Ennek ellenére fel kell figyelni arra, hogy több olyan területen sem következett be javulás, ahol az új szakemberek munkájának kedvező hatása már jelentkezhetett volna.

Ez év tavaszán, nyarán pl. ,a gépállomások a megnövekedett kapálógép—

kapacitásukat mindössze 30—320/o-ra használták ki, annak ellenére, hogy több termelőszövetkezet —— munkaerő hiányában ——- részesmiivelésre adta ki ——

a kapásnövények egy részét. Ugyancsak rosszul —— rosszabbul, mint egy évvel ezelőtt -- használe ki a gépállomások az aratógépek és kombájnok kapaci—

tását is, bár számos termelőszövetkezetben a honvédség bevonásával aratták le a gabonát. A kapálás és az aratás gépesítésére rendelkezésre álló lehetősé- geket sokkal eredményesebben lehetett volna kihasznalni, Wha az új sza—k—

emberek jobban dolgoznak. Az előbbinél a gépi kapálásra alkalmas vetést.

az utóbbinál a gépi aratásra alkalmas táblákat kellett volna biztosítani, első- sorban a kihelyezett agronómusok segítségével. Ezek a hibák felhívják 'a figyelmet arra is, hogy nincs minden rendben az új szakemberek irányítása és mnnkábaállitása körül. Ahhoz, hogy az új szakemberek eredményesen dol—

gozzanak, határozottan és világosan meg kell jelölni a feladataikat. Ehhez azonban a minisztérium és a megyei szervek irányító munkáját is gyökeresen meg kell javítani.

Az átirányítás eddigi tapasztalatai nagy segítséget adhatnak a további munkához. Ahhoz azonban, hogy ez a fontos munka lényegesen megjavuljon, az is szükséges, hogy az illetékes pártbizottságok, tanácsi szervek és nem utolsó sorban a minisztérium felelős vezetői is, nagyobb figyelemmel kísérjék az átirá—

nyítással megbizott szervek munkáját, a jelentkező dolgozók kiválogatását, ' munkábaállítását, szociális s—zii'kségleteiknek' és megfelelő munkakörülmé—

nyeiknek biztosítását. Ebben az esetben a szakemberek gepállomásokra tör- ténő átirányítása valóban egyik fontos tényezője lesz a mezőgazdasági terme—

tes fejlesztésének.

A

STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ

szemléltető módon, számos grafikonntal, táblázatokkal számol be a népgazda- ság egészének, egyes ágainak helyzetéről, bemutatja a Szovjetunió és a népi demokráciák népgazdaságanak fejlődését és a kapitalista országok

gazdasági helyzetet.