8. szám.
_ma— 1932
vidéki városokkal szembeni jelentőségét domborítja ki az az adat, hogy a budapesti 2.241 (1927-ben) vállalattal szemben Debrecenben, ahol Budapest után a legtöbb részvénytársaság működött, csak 68 ilyen vállalat volt s míg Budapesten a részvénytár—
sulatokban elhelyezett részvénytőke 1.412 millió pengőt képviselt, a debreceni vállalatok e tőkéje csak 35 millió pengőt tett.
A könyv három korszakra osztja tárgyalásának anyagát, amit nemcsak argazdaságvi fejlödéstörténeti szempont, hanem méginkább az indokol, hogy az idők folyamán az adatgyűjtések módszere eltérő volt. t909—ig a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal az összes budapesti részvénytársaságokról gyűjtött adatokat. 1909 után már csak a Központi Statisztikai Hivatalnak van adatgyüjtése a részvénytársaságok- ról, amely egyideig, 1921—ig csupán a pénzintézeti és ipari részvénytársaságokra terjedt ki s termé—, szetesen mint országos adatgyüjtés a fővárosi vál- lalatok adatait már nem vizsgálta oly részletesen.
1921-től a Központi Statisztikai Hivatal már az ősz- szes részvénytársaságokról gyűjtött adatokat.
Az első, 1909-ig terjedő időszak —— kisebb na- gyobb hullámzásoktól eltekintve — a prosperitás diadalmas korszaka. Budapesten a mult század kö- zepén kezdtek elterjedni a részvre'nytársaságok, szá—
muk 1873-ban 63, 1909—ben 490 volt, míg tőkeere—
jük ugyanezen idő alatt 188 millió koronáról 1.186 millió koronára emelkedett. A részvénytársaságok számának emelkedése e három és fél évtized alatt 678%—os volt. Különösen nagy az emelkedés az ipari részvénytársaságok számában (854%). A részvény- tőkeerő növekedése ugyanezen idő alatt az összes vállalatokat tekintve 531%, az ipari vállalatoknál 8%%, a bankok- és takarékpénztáraknál 276%.
' A következő periódusban, ahol csak a pénzinté—
zetekről és iparvállalatokról vannak adatok, bizo- nyos telítettség mutatkozik. 1909 után, a gazdasági élet virágkorában, már alig volt szükség és lehető- , ség részvénytársaságok számbeli szaporodására. 'Tő- keerőben már inkább mutatkozik emelkedés úgy a pénzintézeteknél, mint az ipari részvénytársaságok- nál. A tőkeerő növekedése a világháború idején is folytatódik, de ez inkább a korona romlásának hatása.
A világháború után ismét változik a kép. A nagy katasztrófa és a területi szétdarabolás elszakítja a vállalatoktól telepeiket, beszerzési forrásaikat, piacai- kat, ami sok társaság felszámolására vezet. Az inflá- ciós idöszakban ugyan megszaporodik a vállalatok száma, de ez csak konjunkturális tünet. A vállalatok ekkori pénzügyi helyzetének áttekintése szinte lehe—
tetlenné válik; a kimutatott tőkék nagyrésze titkos tartalékokba sülyed. Ez időre esnek a tőkeemelések, Különös részletességgel tárgyalja a könyv az 1921, 1928.) évi adatgyűjtések eredményeit, 1928-ról pedig vállalatok szerinti analízist is ad. Maguknak
az adatoknak bővebb ismertetését nem tartjuk idő—
szerűnek, hiszen azok az évek, amelyeknek adatai- val a könyv zárul, a háború utáni időszak konjunkÁ túrahullámzásainak megaslati pontjait képviselik, az azóta bekövetkezett depresszió megváltozÓtt viszo- nyokat hozott. Mégis érdemesnek tartjuk közölni szerzőnek néhány megállapítását, amelyekben a mélyreható és szakszerű vizsgálódásaiból leszűrő—
dött tanulságoknak mintegy összefoglalását nyujtja.
Bár a részvénytársasági vállalati forma a nem—
zeti termelés hatalmas pillére, túlzott alkalmazása gazdaságilag káros hatásokban is nyilvánul. Az anyagi felelösség korlátozása a kockázat veszélyei ellen megóvta azokat, akik a háború után minden—
féle gazdálkodási kísérletekre akarták felhasználni, a részvénytársasági alakulatot. Számos életképtelen vállalat keletkezett kellő tőkeerő nélkül s olyan, amelynél a vállatati forma a gazdasági céllal nem volt összhangban. Ezért vállalatok tömegesen szűn- tek meg és pedig nemcsak a tőzsdeválság, illetve szanálás kapcsán, hanem a normálisabb gazdasági viszonyok bekövetkeztével is. A részvénytársaságok nagy tömegei pedig oly nagy veszteségekkel dolgoz—
nak, hogy fennállásuk huzamosabb ideig nem bizto—
sítható. Különösen a kisebb tőkeerejű vállalatok mű—
ködnek veszteséggel. A háború előtti, jórészt tőke-r erős vállalatok helyébe kevésbbé erős vállalatok lép—
tek, az átlagtöke erösen csökkent, a kockázat növe—
kedett. így bizonyos tisztulási folyamatnak kellett jönnie, a gyenge vállalkozások eltünedeztek. Ez azt eredményezte, hogy 1927 körül már a tökejövedelmi viszonyok megjavultak s a háború előtt alakult vál- lalatok vagyona itt-ott már megközelítette, sőt meg—
haladta a békebeli értéket. E regenerálódás dacára az osztalékfizetés még mindig eléggé háttérbe szo- rul. A nyereséggel záró társulatoknak is csak egy—
része fizet osztalékot, amely osztalék rendszerint a hivatalos kamatláb alatt marad. A részvényekben elhelyezkedni kívánó tőke legfeljebb egyes megbíz-, ható hitelintézet, bánya— és iparvállalat papírjaiban talál megnyugtató elhelyezkedést. Ez már bizonyos szelekciót jelent részvénytársaság és részvénytársa—
ság között és így nem csoda, ha teret nyert az az irányzat, mely a gyengébb alakulatokat más válla- lati formára akarja átvezetni s a részvények iránti"
bizalmat ezzel is megerősíteni. E. D. dr.
Áfra Nagy jános dr.: Az irástudatlanok Buda——
esten.
p Dr Jean Áfra Nagy : Les illettre's iz Budapest_
Statisztikai Közlemények. (Szerkesztí: Illyefalví I. Lajos dr.) 63. kötet, 1. sz. (1931). — Budapest, 1931. 187 l_
Kiadja: Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala Publications Stalisíi ues lrédígées [par le Dr Louis [.
Illy efalvij. li'al. 63, Ala I ( 931). — Budapest, 1931. 187 p. Publié par le Bureau de statistigue- de la Ville d: Budapest.
Résume. Se basant sur les résultats dtune en—
guéte exécute'eLau printemps de 1929, par le Bureau de statistigue de la Ville de Budapest sur I'analpha—
8. szánL
bétisme, Ie Dr Jean Áfra Nagy présente, dans cet ouvrage, la situation démographigue, sociale et e'conomigue des illettrés de Budapest. Oifrant un tableau extrémement intéressant de cette couche de la population, il compare en détail, sur ce point, d'aprés des documents statistioues, tant pour le présent gue pour le passé, les conditions de la capi—
taIe et celles du pays entier, et montre la situation de la Hongrie par rapport () l'e'tranger. Exposant aussi Pimportance de I'instruction primaire, la notion de lianalphabétisme, la méthode de liobser- vation statistigue des illettre's en Hongrie et d l'étran- ger, I'ouvrage o/fre une documentation complete;
il est l'un des plus substantiels gui aient été écríis a ce sujet.
*
Budapest egyes társadalmi osztályainak szociá- lis és gazdasági viszonyait gyors egymásutánban feltáró munkák után a székesfővárosi statisztikai hivatal mostanában hozta nyilvánosságra Áfra Nagy János dr. jelen munkáját, mely annak a fővárosi néprétegnek igyekszik statisztikai rajzát adni, mely—
nek tagjait egy közös kultúrfok: az írástudatlanság kapcsolja egybe. Az írástudatlanok annál inkább is szemléthetők egy—séges rétegként, mert ezen a ne- gatív kultúrl—épcsőn élők, főleg nagyvárosokban gaz- daságilag is homogénebbek minden más kultúrfokon e'lő rétegnél. Érdekes és statisztikus számára hálás probléma az ország kultúrcentrumát jelentő fő- városban élő írástudatlanok rétegének életébe való betekintés, különösen 'ha ennek a betekintésnek oly sokoldalú részletességgel végrehajtott felvétel szol- gáltatja az alapját, mint amilyent a székesfőváros statisztikai hivatala 1929 tavaszán a szellemi szük- ségmunkások igénybevételével végrehajtott. Ez az adatfelvétel 9.630 fővárosi analfabétára terjedt ki s miután a fővárosban az 1920. évi népszámlálás -— természetesen a 6 éven aluliak beszámításával 100.000-en felül talált írástudatlant, a reprezentatív módszer követelményei szerint a megfigyelt analfa- béták feltárt viszonyai nem tarthatók túlságosan jellemzőknek a főváros analfabéta rétegének egé- szére.
Miután azonban az 1929. évi felvétel 19 kivételé—
vel a 15 éven felüli analfabétákat vonta vizsgálata körébe, akiknek a számát az 1920. évi népszámlálás megközelítően 32.000—ben állapította meg, a felvétel a fővárosi felnőtt analfabéták majd egyharmad- részét tette megfigyelés tárgyává s így a számba- vettek feltárt viszonyai bízvást tekinthetők az ősz- szes 15
lemzőknek.
éven felüli fővárosi írástudatlanokra jel—
Mindenesetre az, hogy a 6—15. év közti analfa—
bétaréteg társadalmi viszonyait nem kutatta a fel-
—706— 1932
vétel, sajnálatos, mert feltehető, hogy e fiatalabb évjáratok életviszonyainak ismerete inkább érde- kelhetné az írástudatlanság ellen küzdő és az ered- ményre is súlyt helyező tanügyközigazgatási szer- veket.
E hiányért azonban kárpótol az a sokszempontú részletesség, mellyel Áfra Nagy János a főváros felnőtt analfabétáinak életviszonyait megmutatja.
,,Budapest írástudatlanainak demográfiai, társadalmi és gazdasági viszonyai" címet viseli Áfra Nagy mun- kájának III. része, melyben a felvétel teljes rész- letességű feldolgozását kapjuk, hol is szöveges is- mertetés keretében megtaláljuk mindazokat az ada- tokat a fővárosi analfabétákról, melyek a megtele- pedési (kerületi eloszlás), vallási, anyanyelvi, lakás- bérleti viszonyaikat s családi állapotukat a főváros- ban való tartózkodásuk időtartama, születési helyük és foglalkozási viszonyuk szerint ismerteti. Minden kategóriában a lehetőséghez mérten 7 foglalkozási főcsoport szerint részletezi s a nemek megoszlásá- val mutatja be a rendelkezésére álló anyagot s nyujt a fővárosi analfabéták társadalmáról oly sok szempontú s annyira teljes részletességű társadalmi
képet, amilyent az analfabétizmus egész irodalmá-
ban nem találunk.
Mégsem ez a jelen munka legfőbb értéke, hanem az, hogy Áfra Nagy dr. a főváros statisztikai hivatali felvétel mégis csak szegényes anyagának kimunkálá—
sával nem érte be, hanem a kapott szűkkörű fővárosi adatokat egyfelől országos háttérbe állította, más—
felől az analfabétizmus országos alakulását nemzet- közi összehasonlítások alapján, történeti távlatban is megmutatta. Munkája II. fejezetét tölti ki ez a rész, melyben páratlan éleslátással nemcsak azt az érde- kes kölcsönhatást mutatja ki, mely az írástudatlan—
ság országos alakulása és a fővárosi analfabetizmus között a főváros felé irányuló országos vándormoz—
gálom folyományaként a multban kétségtelenül fennállt, hanem figyelemre méltó történeti tisztán- látással a magyarországi analfabétizmus oknyomozó történetét is adja, rámutatva 'a nemzetközi viszony- latban is nagyfokú analfabetizmusunk okaira és tör—
ténelmi rúgóira.
A statisztikus és kultúrtöténész érdekesnek, a
kultúrpolitikus célkitűzései számára pedig hasznos—
nak találhatja Áfra Nagy dr.—nak ezt az első nagyobb terjedelmű és a címén messze túl többet mondó munkáját, melyet a népműveltség kialakulásának történeti vázolása, nemzeti, társadalmi és egyéni je—
lentőségének tárgyalása, az analfabetizmus fogalmá-
nak rés statisztikai megfigyelési módszerének ismer-
tetése, végűl a felvételi eljárások honi és nemzetközi módjainak megbeszélése vezet be s emel első helyre
az analfabétizmus irodalmában. ,
G. G. dr.
