• Nem Talált Eredményt

A szakrendszerű oktatásra való áttérés néhány problémája az általános iskolában

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A szakrendszerű oktatásra való áttérés néhány problémája az általános iskolában"

Copied!
14
0
0

Teljes szövegt

(1)

Dr. SOMOS L AJ OS főiskolai adjunktus:

A SZAKRENDSZERŰ OKTATÁSRA VALÓ ÁTTÉRÉS NÉHÁNY PROBLÉMÁJA

AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN

Az 1950. évi márci usi p á rt ha t ár oz a t o kt a tó és n e v e lő m u nk á nk he l y - zetével foglalkozva, töb b súlyos p ro b l é má r a hívt a fel f ig ye lm ün ke t . R á m ut a t o t t t a n t e rv e i n k és t an kö ny ve i n k h ibá ira , a ma x im a ii z mu s káros kö ve tke zmé ny ei re, ame lye k közül egyike a l egk irí vób ba kna k az V. osz- tály „ buk ta t ó jellege". E pá rt h at á ro za t óta az V. osztály —, a mely á t me - ne te t képez a felsőtagozatos s za kren dsze rű oktatáshoz —, gy ak ori t é m á j a nevelési é rtek ez le tek nek. De az általános iskola n e ve l ő - ok t a t ó mu n k á j á- vai foglalkozó t a n u l m á n y o k b a n sem ri tka az u tal ás e nn e k az osztálynak ütköző je llegér e és kedve zőtlen t a n u l m á n y i helyzetére. Legu tób b Arató Ádám a Kö zneve lés 1958. évi 15. sz á m á b a n elemezt e összefoglalóan a problémát, s vizsgálatai a l ap j án arra a me g ál la pí tá sr a j ut ot t , hogy az alsó és felső t ago za tban folyó m u n k a m a sincs eléggé összehangolva.

Enn e k kell t u la j d on í ta n i, h ogy az általános t a n u l má n y i e r e d m é ny az V.

osztályban s zámot tevőe n rosszabb, mi n t a megelőző IV. osztályokban.

A visszaesés okát keres ve, u ta l bizonyos t a n t e rv i nehé zsé gekre, lé nye - gileg azonba n azokra a kü lön bség ek r e vez eti vissza a hibát, amelye k a sz a kre nd s ze rr e való á tt ér és k öve tk e zt éb e n jele nne k meg. Ami nt azt helyesen m egá ll ap ítj a, nehéz a ta n ul ók na k a sok ú j ta ná rh oz és t a n t á r g y - hoz alkalmazkodni. Ezek mi n de n ik e ú j és e gy mást ól sokban eltérő köve- t el mé ny e ke t tá maszt. A visszaesés további o ká t a bban lá t ja , hogy a szü - lők ma g u k is kev es e bb et tör őd ne k m ár ö tödi kes gy e rme k ük ke l , azt v él - vén, hogy e bb en a ko rba n m á r nincs sz ükségük a ta nu ló kn a k külön öse bb törődésre. A c ik kbe n megszívlelés re é r de m es taná csoka t is k a p u n k arra, hogya n lehe t a IV. és V. osztályt közelebb hozni egymáshoz, és ezzel me gsz ünt et ni az á tm e n e t nehézségeit. A cikk me gál lapít ásaival és j ava s - lataival á lt al á ban e gy e té rt ün k, a kérd és t mé g se m t e k i n t h e t j ü k lez árt- nak, m e rt a t é n y e k azt m u t a t j á k , hogy a sza kren dsze r ű o k ta t ás ra való á tté rés ne mc s a k az V. osztály t a n u l m á n yi sz in tj é t módo sí tja, h a n e m az egész felső tagozatét. Az V. osztályban ta pa sz ta lh at ó pr ob l é má k ki te r- je dn ek az egész felső tagozatra. Ez azt is j ele nti , hogy az ú j helyzethez való alk almazko dás n em ala pve tő p ro b l é m á ja az V. osztályna k.

83

(2)

A kérdés tisztázása céljából vizsgáljuk meg először azt, hogy az érdemjegyekben muta tkozó visszaesés sajátosan az V. osztályra jel- lemző-e; de jogosultnak látszik annak a kérdésnek a megvizsgálása is, hogy valóban színvonalcsökkenésről va n- e szó akkor, amikor az V. osz- tályban rosszabb ta nu lmá n y i e red mé ny t tapasztalunk.

Az első kérdés eldöntésére csak akkor vállalkozhatunk, ha a p ro b- lémát n e m szűkítjük le a IV. és V. osztályok körére, hanem fig yele mbe vesszük a ta nulmányi helyzet alakulását az első osztálytól kezdve, egé- szen a nyolcadikig, s ezen belül mé rlegeljük az alsó és felső tagozatnak

— mint viszonylagos szervezeti egységnek -— a tanulmányi helyzetét.

Város unkban öt olya n általános iskolában vizsgáltam ezt a kérdést, amelyek mindenike jellemző sajátosságokat mut at a tanulók szociális összetétele, valamint a nevelőtestület összetétele és speciális fe ladata i szerint. A felhasznált statisztikai és tapasztalati anyagot a belvárosi jel- legű I. számú általános iskola, a Pedagógiai Főiskola II. számú általános iskolája, a volt Gárdon yi Géza Tanítóképző IV. számú általános iskolája, a bel- és külvárosi gyermekek et feles a rányban magába fogadó V. számú általános iskola és a külvárosi jellegű VIII. számú általános iskola bocsá- totta rendelkezésemre. A sokszempontú vizsgálat lehetőségeit fokozta az a körülmény, hogy az adatszolgáltató iskolák egyike az I. osztálytól a VIII. osztályig külön fiú - és leányosztályokkal működik, kettőben koe- dukált alsó tagozatra ne mek szerint elkülönített felső tagozat épült; egy- ben kísérlet folyik azzal, hogy az alsótagozatos külön fiú- és leányosz- tályokr a koedukál t felső tagozatot építsenek; az ötödik iskola végig koe- dukáltna k tekinthető. A felhasznált dokumentációs anyag az 1956/57., 1957/58. és 1958/59. tanévekből való, s az évvégi eredményeken kívül magába n foglalja a félévi adatokat is. Összesen 10 évvégi és 10 félévi elbírálás eredményeit vettem figyelembe a kérdés tanulmányozásánál.

A statisztikai anyag tanulságait kiegészítettem a tanulókkal, a nevelők- kel és az egyes iskolák vezetőivel folytatott személyes beszélgetésekkel, valamint saját tapasztalataimmal.

* * *

A tanulmányi helyzet alakulását az első osztálytól a nyolcadikig vizsgálva megállapítható, hogy az alsó és felső tagozati osztályok álta- lános tanu lmányi sz intj e nem azonos. Az alsó tagozat tanulmá nyi átlaga kivétel nélkül mind en iskolában, félévkor és év végén egyaránt maga- sabb, mint a felső tagozatoké. A különbség eléggé figyelemr e méltó.

Az 1957/58. iskolai évb en az egyes iskolák évvégi átlagadatait az alábbi táblázat tartalmazza :

Alsó tagozat Felső tagozat Különbség

I. sz. ált. iskola 3,86 3,42 0,44

II. sz. ált. iskola 4,28 3,88 0,40

IV. sz. ált. iskola 4,34 3,56 0,78

V. sz. ált. iskola 3,78 3,47 0,31

VIII. sz. ált. iskola 3,37 2,79 0,58

Összesítő átlagok: 3,92 3,42 0,50

(3)

Az 1958/59. évi adatok azt mu t a t j á k , mi nth a az alsó és felső t ago- zatok t anul m ány i szi nt je közelebb ker ül t volna egymáshoz. A különbség azonban vál tozatlanu l fennáll.

Alsó tagozat Felső tagozat Különbség

I. sz. ált. iskola 3,80 3,52 0,28

II. sz. ált. iskola 4,25 3,90 0,35

IV. sz. ált. iskola

V. sz. ált. iskola 3,56 3,29 0,27

VIII. sz. ált. iskola 3.25 3.— 0,25

1. számú grafikon

Megjegyzés: A felső szaggatott vonal a leányosztályoké.

A félév i eredmények számbavétele hasonló eltéréseke t mu t at az alsó és felső tagozat szint jében. Nem kétséges tehát, hogy a tanulmányi szint az egész felső tagozatban alacsonyabb, mint az alsóban. Ami nt a későbbiekbe n látni fogj uk , az V. osztályban országosan tapasztalható

„törés" ne m ennek az osztálynak jellemzője csupán, hane m a VI., VII.

és VIII. osztályoknak is. Sőt, amint egyes iskolák statisztikai adatai bizo- nyít ják, a törés nem is mindig az V. osztályban következik be, h anem egyes esetekben már a IV. osztályban, más esetben pedig csak a VI. osz- tályban. A szintesés i deje és mértéke jól kiolvasható azokból a gr afi ko - nokból, amelyeket a tanul mány i átlagok osztályonkénti al akulásána k szemléltetésére készítettem. Arra nincs lehetőség, hogy minden iskola mi nden egyes megvizsgált és felhasznál t adatát graf ikusan is közöljük.

Elegendőnek t ar t j uk , ha csak jellemzésként t ün t e t j ü k fel néhány iskola átlageredményeine k alakulásá t az első osztálytól a nyolcadik osztályig.

Az 1. számú grafiko n a II. számú átalános iskola 1958/59. évi átl ag- adatai t tükrözi osztályonként. Bár ebben az évben az alsó és felső t ago-

85

(4)

zat t anu lm án y i s zintj ében aránylag kicsi a különbség, a t anul mány i görbe alakulása mégis hat ározot tan érzékelteti a két tagozat általános szintkülönbségét. Az alsó tagozat 4,25 átlagával szemben a felső tagozat 3,90 átlagot ért el ebben az évben. Az iskolai átlag 4-en fel ül van. A VII.

leányosztályt kivéve, egyetl en más felsőtagozatos osztály sem érte el az iskolai átlagot. Amint a grafi konró l jól kivehető, az V. osztályok a m a - guk 3,80, illetve 3,97 át l ager edményei ve l nem a legrosszabbak a felső tagozatban. A szintesés valój ában má r a IV. osztályban kezdődött, s a

2. számú grafikon

Megjegyzés: A felső görbe a leányosztályoké.

hetedikig továb b f ol yt atódot t. Az eset n em tekinthető véletlennek , m er t az iskola a feleltetés m ó dj á v al és a követ el mények emelésével igyekezett a IV. osztályoka t a felső tagozathoz közelebb hozni. A IV. osztály köve - telményeinek emelése közeleb b hozta ugya n a IV. és V. osztályokat, de a felső tagozat t a nul m á ny i szint je e nnek ellenére sem éri el az alsó tagozatét.

Az I. számú ált alános iskolának akár az 1956/57., 57/58., 58/59. évi adatait vizsgáljuk , lényegileg a II. számú általános iskola fent eb b i sm er - t etet t jelenségeit t apasz tal j uk . A 2. számú grafiko n enn ek az iskolának 1956/57. évi átl ageredményei t tartal mazza . A t anul mány i színvonal al á- szállását itt is m egf i gye lh et j ü k már a IV. osztálytól kezdve. Ez a gr af i - kon az alsó tagozatba n is külön t ün t e t i f el a fiúk és lányok átl ager ed - ményeit, s bár az alsótagozatos fiúosztályo k lényegese n alacsonyab b színvonalat m uta tna k , m i n t a leányosztályok, itt is határozotta n elkülö - nül a két tagozat szint je. Az iskola 3,6 átlagát a felsőtagozatos osztályok közül egy sem érte el. Az V. osztályban mutatkozik u gya n a legmélyeb b pont, de na gy kül önbségről nincs szó a többi felső osztályhoz viszonyítva.

Ez a grafi ko n érdekes és tanulságos abból a szempontbó l is, hogy a szint-

(5)

esés egyaránt jellemző a fiú- és leányosztályokra. De figyelemre méltó azért is, me rt azt mut at ja , hogy az a különbség, amely az alsó tagozat- ban a leányok javára mutatkozik, a felső tagozatban csökken. Ezt más évek adatai is megerősítik, és így felvetődik a probléma, va jon a pre- pubertás hatása érezhető ezen, vagy más okok játszanak közre abban, hogy a felső tagozatban a fiúk és lányok tanulmányi eredményeiben

bizonyos fokú kiegyenlítődés mutatkozik. Arra is lehet gondolni, hogy a felső tagozat tanulmánya iban egyre jobban érvényesül ő követelmé -

számú grafikon

Megjegyzés: Az iskolai átlagot a szaggatott vonal jelzi.

nyek az összefüggések feltárásában, a fiúk javára dönti a mérleget. Ezt mindenes etre érdemes volna behatóan megvizsgálni.

Némileg más képet tár elénk az V. számú általános iskola 1957/58.

évi tanulmányi görbéje. Ezen két helyen mutatkozik erősebb törés, éspedig a IV. és VI. osztályokban. A IV. osztály alacsony tanulmányi eredmé nye itt speciális eset. Ennek az osztálynak gyenge átlagát kielé- gítően megmagyarázza az a jelentés, amelyet az osztály előrehaladásáról az osztályfőnök készített. A jelentésben azt olvashatjuk, hogy a szóban levő osztályban a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt két év alatt mintegy hatszor változott az osztályvezető személye. Ez sok mindent megmagyaráz. A VI. osztályban mutatkozó törés viszont eléggé jellem- zőnek látszik. Alacsony átlageredményét nem ma gy ará zh atju k gyengébb szellemi színvonallal, hiszen az osztály az 1957/58-ban fe lmuta to t t 2,95 átlagát a következő iskolai évben 3,40-re emelte, s egyike lett a legjobb felsőtagozatos osztályoknak. Itt minden valószínűség szerint an nak a kísérletnek az eredménye mutatkozik, amely az á tmene t problémái t úgy kívánta kiküszöbölni, hogy az V. osztályban az egyes szaktárgyakat koncentráltabban hagyta az osztályfőnök kezében, s a követelmények-

.

(6)

ben is fokozatosabb á tm ene t et kívánt biztosítani. Nagyon fi gyelemre méltó ez a kísérlet, és a pr oblémák megoldásába n jól felhasználható.

Talán, ha a t an t ár g ya k koncent rációjá t végig l ehet ett volna vinni, a VI.

osztályban ne m mutatkozik nagyobb mér t é k ű visszaesés. A felső tagozat alacsonyabb szi nt je ennél az osztálynál is kétségtelen. Ennek a gr afi - konnak a l egnagyob b t anulság a az, hogy az alsó tagozat bizonyos szer- vezési formái nak , különösen a tantárgyi koncentráció elvének fokozot- tabb mértékben való alkalmazása lényegesen elősegíti a két tagozat mun-

4. számú grafikon

kájában általánosan jelentkező különbségek kiküszöbölését. Ennek a kö- vetkeztetésne k a helyességét sok tekint et ben megerősíti a IV. számú általános iskola átlagaina k alakulása is.

A IV. számú általános iskola 1957/58. évi ta nul mány i görbéjén (1. 4.

számú grafi kon) a törés az V. osztályban mutatkozik , mégpedig elég határozottan. Ez a jelenség mindenbe n megfelel azoknak a tapasztala- toknak, amelyeket Arató Ádám ismertetet t f ent ebb említet t t anul má- nyában . Az egyes szaktár gyaknak erősen differenciál t szétosztása a t anu- lóktól a legnagyob b f okú alkalmazkodást kí vánta a nevelőkhöz. Az alkal- mazkodásnak ezt a nagj ' mé rt ék ét az is növelhette, hogy ebben az isko- lában a szakt árgya k taní tása t úlnyomóan olyan kart ár sak kezébe került, akik középiskolai tanulókho z voltak szokva. így teljesen érthet ő a törés.

De hogy ne m csupán az alkalmazkodásról van szó, azt ennek az iskolá- nak az adatai is bi zonyítják . Bár az alkalmazkodá s a VI. osztályban már végbement, a t an ul mán y i szint mégsem emel kedett fel az alsó tagozat magasságába. A VII. és VIII. osztályok átlagai is alatta maradt ak az isko- lai átlagnak. Hogy az V. osztály visszaesése, amely a jelen esetben eléggé határozott, nem az osztály gyenge összetételével magyarázandó, hanem az át m enet nehézségeivel, azt azzal is bi zonyíthatjuk , hogy az

(7)

előző iskolai évben 4-en felüli átlagával ez az osztály az alsó tagozat többi osztályaival egyenr angúnak mutat kozott. Az osztálynak a követ - kező évben elért eredményeit nem volt módunkban ellenőrizni, m e r t ebben az iskolában az 1958/59. iskolai évben az egész felső tagozat megszűnt.

Összefoglalva a f ent i adatok tapasztalatait, megállapíthatjuk , hogy a szakrendszerre való áttérés kétségtelenül felvet nehézségeket, amelyek a t anul mány i eredmény t befolyásolják. Nem vitatható, hogy e nehézsé- gek között jelentő s szerepet játszik az ú j helyzethez, a sokféle ta nt ár gy- hoz és különféle nevelőkhöz való alkalmazkodás. Az is tagadhat atlan, hogy a felsős t anulókkal kevesebbet törődnek a szülők, mindez azonban nem ad magyarázato t arra, miért esik a t anul mány i szint nemcsak az V. osztályban, hanem az egész felső tagozatban. Az alkalmazkodás á tme- neti probléma csupán, a visszaesés pedig általános. Nyilvánvaló, hogy ez erősen szubjektív és aránylag rövid idő alatt kiküszöbölhető nehéz- ség. Megfelelő szervezéssel már az átmenet évében is a mi ni mumra csök- kenthető, ami nt azt a t antár gy i koncentráció esetén tapasztaltuk.

Az okok keresésében felvetődhe t az a kérdés is, vajon nem amiatt esnek tanít ványaink a felső tagozatban, mer t az alsótagozatos kart ár sak enyhébben osztályoznak, s könnyen adj ák a jeleseket és a kitűnő bizo- nyítványokat . Sokan vannak, akik ezzel magyarázzák a felső tagozat

„rosszabb" er edményét. Ha ez egyes esetekben előfordul is, mégsem szabad általánosítanunk. Mert vajon feltételezhető az, hogy minden alsó- tagozatos nevelő liberális, viszont mi nden felsőtagozatos szigorú? S em- miesetre sem. Itt is, ott is akadnak liberálisa n értékelő nevelők, az ese- tek többségében mégis fel kell tételeznünk , hogy a kar tár sak eleget kí vánnak tenni a t a nt erv követelményeinek az osztályozásba n is. Mivel legújabb t ant ervei n k pontosan előírják azokat a követelményeket, ame- lyeket ismeretekben, készségekben és jártasságokba n el kell érniök a tanul óknak az egyes osztályokban, k önnye n ellenőrizhető, hogy vaj on eleget tesznek-e az alsótagozatos kar tá rs ak ezeknek a követelmények- nek. Az eddigi felmérések azt mu t at j ák , hogy nagyobb hiányosságok nem mut atkoznak ezen a téren. Legalábbis nem nagyobbak, mint ami- lyenek a felső tagozatra megállapíthatók . Mivel a felső tagozat t anul - mányi szint jének visszaesése objektív, állandó és általános jelenségnek tűnik, a szubjektív okok mellett keresnünk kell objektív okokat is.

Megítélésünk szerint a szakrendszerű oktatásra való áttérés igazi, alapvető nehézségei azokban a különbségekben keresendők, amelyek az alsó és felső tagozat tantervi követelményeiben rejlenek.

Az alsó tagozat t ant er v e viszonylagosan kevés tényismer e t el sajá- títását tűzi ki feladatul, s a tényi smerete k mennyisége szempontjából a követelménye k alig fokozódnak a II—III—IV. osztályokban. Aránylag még az I. osztályos t anulóknak kell a legtöbb tényi smer et e t a magukévá tenniök. A kis- és nagybetűk , a nyomtatott és írott betűk megismerése, azok összekapcsolása és írása; az alapvető számfogalma k kialakítása , a számjegyek megismerése és írása komoly feladatot jelent a szellemi

89

(8)

munkához ne m szokott gyer meknek . Az olvasmányok i smeret anyaga mellett a III. osztályban a szülőföldismeret, a IV. osztályban pedig a föl draj z igényelnek bizonyo s m ér t ék ű tanulást a szó mi ndennapi ért el- mében. A nyelvtan és a számtan elég sok fogalommal ismerteti ugya n meg az alsótagozatos t anul ókat, t ényi smerete t azonban nagyon keveset kíván. A fogalmak megért ése, né hány szabály megismerése és m eg t anu - lása elegendő ahhoz, hogy előre jusson a tanuló. Az alsó tagozatban inkább az alapvető készségek és jártasságok kialakítása a fontos (írás, olvasás, számolás, rajz, kézimunka). Az olvasmányok t artal mi feldolgo- zása ugyan jelentős ismer et anyagot tételez fel, de az olvasmányokba n is inkább a cselekmény, a munk afol yama to k megismerése áll a t anítás középpontj ában.

A felső tagozatban szinte átmenet nélkül nő meg a tanulni, bevésni való tényismeretek mennyisége. Az V. osztályban három olyan t an tá rg y is van, amel yek az ér t el mi feldolgozás, a megértés és a gyakorl ati fe l- használás mellet t igen jelentős emlékezeti munkát , szöveg- és szótanu- lást kí ván nak a tanulóktól. Az orosz nyelv , a földrajz, a növény- és állat- tan egyszerre az is meret ek tömegét zúd í t j a a tanulókra, s most má r nem elbeszélés és leírás keret ében , mint ahogy azt az alsó tagozatban m eg- szokták, h a ne m tételesen , s t udományosságra törekvő rendszerességgel.

Csaknem minden m on da t tartalmaz valami adatot, amelyet meg kell jegyezni, n e m úgy, m i nt eddig az olvasmányokban , ahol a cselekmény megértése volt a fő f el adat . Az irodalmi olvasmányok is nagyobb igényt támasztanak. Az V. osztálytó l kezdve már irodalomelméleti ismeret ek is csatlakoznak az olvasmányokho z ( műf aj , szerkezet, jellemzés, vers, próza, nyelv). A t ényisme ret e k növekedése a VI—VII—VIII. osztályok- ban, ha n e m is ugrásszerűen , de egyenletese n emelkedő, s egyre ú j t á r - gyak l épne k a régiek me l l é (történelem, fizika, kémia).

A tényanyag növekedése nemcsak mennyiségi változással jár, hanem minőségivel is. Az események , adatok, jelenségek puszt a számbavétele eddig sem volt elegendő, a felső tagozatban azonban az összefüggések, az okozati kapcsolatok f elt árás a egyre növekvő igényt jelentenek , mi nd a tanulók, mind a nevelők felé. A korábban megismert fogalmakat is egyre több tartal mi jeggyel kell telíteni, sőt, a fogalomköröke t is állan- dóan bővíteni kell. A konkrét t ényismer et e k mellett mi ndinkáb b több absztrakcióhoz, általánosításhoz kell eljutni, és az i ndukt ív módszerek mellett a dedukció is jelentős szerephez jut nemcsak az ismeretek fe l- használásában, hanem ú j ismeretek szerzésében is.

A nehézségek számbavételénél a r r a is gondolni kell, hogy az okt atás folyamán a tények és jelenségek konkrét bemutatása, a közvetlen tapasz- talás egyre több nehézségbe ütközik, hiszen a történelem , a földrajz, a növény- és állatta n t ér be n és időben mi ndinkáb b távolabbi, a közvet- len tapasztalás számára nehezen, vagy egyáltalán hozzá nem f ér hető tényeket és jelenségeket állít a t anuló elé. A közvetlen szemlélet helyett a közvetett szemlélet, az első jelzőrendszer mellett a második jelzőrend- szer, a nye l v és a gondolkodás szerep e nyomul előtérbe.

Az ismeretekke l kapcsolatos feladatok is bonyolultabbakká válnak.

Egyre t öbb és mél yeb b összefüggést kell megoldásukhoz keresni. A me-

(9)

chanikus megoldási módok, amelyeknek az alsó tagozat ban még van jogosultságuk, a felső tagozatban egyr e teljesebbe n kiküszöbölendők.

Az elbírálás alapjául szolgáló beszámolók, szóbeli feladatok jellege is figyelemre méltóan megváltozik. Az V. osztálytól kezdve a Tant erv az ismeretek összefüggő és folyamat os elmondását í r j a elő, ugyanakko r megkí vánja az ismeretek egésze fölötti áttekintést, a t énye k és jelenségek közötti összefüggések, szabályok, törvényszerűségek szabatos ismeretét.

Az alsó tagozatba n a nevelő irányít ó és segítő kérdései a l apj án mo ndh at - já k el a tanuló k a tudni valókat . A felső tagozatban m á r veszít az ér t éké- ből az a felelet, amelynél segítségre, i rányí tásr a van szükség. Bármilye n szempontból vizsgáljuk is az alsó és felső tagozat t an t er v i követel- ményeit, ar ra a megállapításra kell j ut n un k , hogy az V. osztályban ugrásszerűen következik be a változás, és ez a szintkülönbség foko- zatosan növekvő irányvonalával állandósul az egész felső tagozatban.

Vitathat atl an , hogy az alsótagozatos Tan te rv követ elményeinek viszony- lagosan is könnyebb eleget tenni, min t a felsőtagozatosnak. E rr e vallanak a t anuló k megnyilatkozásai is. Az V. osztályos tanulókka l tanulási problémáikról beszélgetve, általába n a földrajzot, a növény- és állattant emelik ki, mint nehéz tantár gyakat , s a nehézsége n nem annyira a megértés nehézségeire, mint inkább a megtanulás nehézségére gon- dolnak. Az a körülmény, hogy több t aná r t aní t ja őket, annyiba n jel en t problémát számukra, hogy az egyik jobban megmagyarázz a a leckét, mint a másik, s az egyik többet követel, mi nt a másik. Az V. osztályban igen nagy nehézséget okoz az egyes t árgyak szaknyelvének el sajátítása is. Kétségtelen az, hogy az alsó tagozatban viszonylag könnye bb eleget tenni a T ant er v követelményei nek, mint a felső tagozatban. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a IV. és V. osztályok viszonylatára . Egy V. osztályos jeles sokkal többet tételez f el mennyiségbe n és minőség- ben, mi nt egy IV. osztályos. Az alsó tagozatba n a jártasságok és készsé- gek foka dönti el végeredményben az osztályzatot, a felső tagozatba n ezek mel lett az ismeretek nagyobb mennyiségének rendszeres elsajátí - tása. Mindebből az is következik, hogy az alsó tagozatba n kevesebb m u n - kával és erőfeszítéssel el lehet érni a t a nt er v i követel ményekne k meg- felelő jeles színvonalat. Helytel en volna tehát az alsótagozatos k ar t á r - sakat általánosan liberalizmussal vádolni.

Ezekután megkísérel het jü k a választ arr a a kérdésre is, hogy a felső- tagozatos t a nul mány i szint esése tényleges visszaesés-e. Vajon az V.

osztálytól kezdv e rosszabbul t a nuln ak-e a gyerekek? A f en ti fej tegetés alapján — úgy hiszem — jogosan áll ít hat juk, hogy ez a visszaesés csak látszólagos, formai, hiszen egy felsőtagozatos jeleshez sokkal, de sokkal többet kell teljesíteni, mint egy alsótagozatoshoz. A felső tagozat t an ul - mányi átlagai mennyiségile g és minőségileg egyaránt nagyobb t eljesít - ményeket tükröznek , mint az alsótagozatiak.

A felsőtagozatos tanuló k er edményeinek értékeléséné l f igyelemb e kell venni, hogy az V. osztálytól kezdve lényegesen megnövekedik a ta- nulók órán- és iskolánkívüli munkája. A tanul ó k igen sokszor erre hivat - koznak, amikor tanulási nehézségeikről v an szó. Különösen akkor okoz- nak az ór án - és iskolánkívüli elfoglaltságok nehézséget a t anul ásban, ha

91

(10)

ezek az elfoglaltságok nincsenek koordinálva, ha egy-egy délutánr a több iskolai, vag y az iskolai mellett még külön házi vagy más elfoglaltság járul. Tapasztalat szerint az V. osztálytól ugrásszerűen megnövekedik az óránkívüli elfoglaltság mértéke. Az úttörő csapat, a sportkörök, szakkörök, délután i gyakorlati foglalkozások, énekkar, az iskolai ü n n e - pélyekre való előkészületek, idegen nyelve k tanulása, zenetanulás igen sok időt és erőt vesznek igénybe, különösen, ha egy-egy tanuló mér té k- telenül sokfelé bekapcsolódik, s ha ráadás ul még otthon is segítenie kell különféle házi és mezei munká kban .

A mélyebben fe kvő okok keresése közben felvetődik az a gondolat, hogy a ta ntervi követelmények szempontjából helyesen húztuk-e meg a szakaszhatárt a 10 éves korban. Gyakorlatilag két kérdést tartalmaz ez:

Követelményeink n e m ugranak- e nagyot az V. osztályban, avagy az alsótagozatos köve telmé nyek a IV. osztályban elérik-e azt a fokot, amelyre a tanulók képes ek volnának. Bizonyos jelek arra vallanak, hogy a IV. osztályosoktól valamivel többet v á rh at un k : több ismeret els ajátí- tására képesek, mint a mennyi t Ta nte rvü nk előír, s minőségileg is jobba t adhatnak. Ügy tűnik fel, mintha az életkori sajátosságok nem vágnának össze a Tantervben kifejezésre jutó szakaszhatárokkal, s ebből szárma- zik az ugrásszerű előrelépés az V. osztályban. Ez persze csak feltevés, amelyet érdemes lenn e alaposan megvizsgálni.

* * *

Figyelembe véve azokat a nehézségeket, ame lyek elé a szakrend- szerű oktatás ra való áttéréssel kerül az általános iskolai tanuló, megpró - bálunk konkrét javaslatokat tenni a kedvezőbb munkafeltételek bizto- sítására.

1. Az V. osztályban a legtöbb gondot a könyvből való tanulás okozza.

Az alsótagozatos ta nuló csaknem min de n tudnivalót elsajátít az iskolá- ban, me r t a té n ya ny ag kevés. Otthon inkább csak a feladatok elkészí- tése, írás, olvasás, számolás vár rá. A felsőtagozatosnak viszont m á r az V. osztályban sok a tanuln i valója. A földrajz, a nö v é ny - és állattan ösz- szefüggő, hosszabb szövegek megtanulását igényli az év elejétől kezdve.

Az orosz nyelvben ne m annyira a nyelvtan, mint a szavak tanulása okozza a nehézséget. Hogyan lehetne megkönnyíteni az átmenetet? Ügy, hogy a tantervi követe lményeket csökkentsük ta lá n? Erre nincs szük - ség, mer t —- amint a tapasztalatok mu t a t já k —, lassan és nehezen bár , de

„belejönnek " a tan uló k a tanulásba. Nem lehetne azonban, hogy könyv- ből tanulni már a IV. osztályban megtanuljanak némileg?

Van a IV. osztályban egy tantárgy , amely egyenesen felszólít erre : a földrajz. Ebben az osztályban az egyetlen ta ntárgy, amelyben össze- függő ismeretanyagot tanítunk. Tapasztalatom szerint, ebből a tárgyból megkívánható — legalábbis a második félévben —, hogy a tanulók ösz- szefüggően és önállóan számoljanak be. Ez a tá rg y arra is alkalmas, hogy jártasságot szerezzenek a tanulók a tények és jelenségek közötti összefüggések keresésében és megértésében. Jól n em is lehet a fö ld ra j - zot tanítani, csak úgy, hogy a természeti és földrajzi viszonyokból a na - lógiák felhasználásával bár, következtessünk a gazdasági viszonyokra,

(11)

vagy a termelési viszonyokból a fej lődés tényeire. Nem olyan következ- tetésekre gondolok itt, amelyek meghal adj ák a IV. osztályos t anuló k életkori sajátosságait, hanem egyszerűbb , nyilvánval ó összefüggésekre.

Sajnos, jelenleg a leíró földrajz , a ténymegállapító, a konstatáló el jár ás még eléggé uralkodik a IV. osztályokban. A számonkérésben is érvé- nyesül bizonyosfokú primitívség. V anna k kartársak , akik még a f ont o- sabb t énya nyag elsajátítását sem kí vá nj ák meg, s megelégszenek né hány bizonytalanul megfogalmazott mondattal. A földrajzór ák helyes fel épí- tése esetén — és ha az összefüggéseke t megker est et j ü k — a tanuló k már a IV. osztályban r áj önn ek arra, hogy a könyvben található szöveg nem akárhogyan épül egymásra, hanem valami rend, logikus összefüggés sze- rint. Ez a felismerés nagymért ékben segítségére lehet az ismeretek ösz- szefüggő és önálló elmondásában . Azok a tanulók , akik nem eszméltek rá arra, hogy a tanköny v bizonyos logikus rendben tartalmazza az isme- retanyagot, rendszerint mechaniku s gyakorlással próbálj ák a részletek egymásutánj át, a folyamatosságot biztosítani. Ez viszont óriási erőt és sok időt igényel. Kedvront ó is! A könyvből való t anul ásba n csak j ár t a s- ságot szerezhet a t anuló a IV. osztályban. Az V. osztályba n tovább kell folytatn i ezt a munkát, sőt, a legfelsőbb osztályokban sem mar adh at el.

hiszen mi nden tárg y tanulásána k megvan a sajátos módja. A szaktaná- rok feladata , hogy megismertessék a tanulókkal.

A könyvből való tanulás jelentőségét a felső tagozatra való előké- szítés szempontjából a legjobb gyakorlati nevelők már régebben f el - ismerték. Próbálkozásuk azt bizonyítja, hogy akik már a IV. osztályban megtanulnak tanulni a könyvből, azoknak lényegesen kevesebb a prob- lémájuk az V". osztályban.

2. A földrajzi órák ar r a is alkalmasak, hogy a tanulók hozzászokja- nak a padon kívüli feleléshez. A felső tagozatban általános a tanári asztal melletti felelés. Ez több önállóságot és nagyob b összeszedettséget kíván a tanulótól, mint a padban való szereplés. Vannak iskolák, ahol ebben látják a felső tagozatra való előkészítés legfontosabb feladatát , s n em - csak a IV. osztályban, ha nem már az alsóbb osztályokban is. Ez nyi lván - valóan félreismerése a lényegnek, s ne m helyeselhető. Az alsótagozatos tanuló k életkori sajátosságainak jobban megfelel a padban való felelés.

Az anyag természete és méretei sem kí vánnak összefüggő, folyamato s beszámolókat. Teljesen elegendő, ha a tanul ók csak a földrajzi felele- teiknél j önnek ki a padból a térképhez. Ez természetes követelményne k tűnik fel, s ne m zavar ja a tanulót. Ugyanígy természete s az is, ha szám- t an- és írásórán mennek ki a táblához. Egyébkén t felesleges és zavaró, és semmivel sem j árul hozzá a felső tagozatra való jobb előkészítéshez.

3. A könyvből való tanulás problémáját a szülőkkel is meg kell beszélni. Az V. osztályban tanító nevelők gyakran tapasztalják, hogy tanítványaik azért vesztik el kedvüket a tanulásra, me r t a szülők szóról szóra való tanulást követelnek a gyermektől. Az ellenőrzést rendszerin t úgy végzik, hogy kezükbe veszik például a földrajzkönyvet, s lépésről lépésre, mechaniku s pontossággal követelik az anyagot. Ez az elj árás nem alkalmas arra, hogy értelmes m un k á r a szoktassa a gyermeket , s hogy a tanul ásban megtalálj a a maga örömét. Sőt, riasztólag hat.

93

(12)

4. A tartalmas, jó táblai vázlatok készítéséve l is elősegíthetjük az értelmes t anul á s el sajátít ását . Arra azonban nagyon kell vigyázni, hogy a tanítás, illetve a táblai vázlat felépítése a IV—V, osztályban fel el j en meg a t a nkön yv felépí tésének , és a szabályok, törvényszerűsége k m eg- állapí tásában igazodj un k a tanköny v megállapításaihoz. H a ugyanis f el - f orgat j u k a ta nkö ny v sor ren djé t , vagy eltérő megfogalmazásban rögzít- jük a szabályokat a IV—V. osztályban, a tanul ó nem t ud j a hasznát venni a vázlatnak. Ezen a fokon a tanuló n em képes eligazodni a kétféle rend és megfogalmazás útveszt őj ében.

5. Az alsó és felső tagozat m u n k á j á n a k összehangolásában ki tűn ő szerepet játszhatnak azok a bemutató órák, amelyeket abból a célból rendeznek az iskolák, hogy az alsó- és felsőtagozatos nevelők kölcsönö- sen megismerjék egymás munkáját, ugyanakko r a gyakorl at ban lássák a t ant er v i követel mények megvalósítását. Ezek az órák és az azt követő megbeszélése k kiderítheti k, hogy példáu l ba j van a fokozatossággal, de az is kiderül het, — ami nt azt konkrét esetek m ut a t j á k — h o g y ugyanazt a kifejezést vagy fogalma t másként értelmezi k a felső tagozatban, mi nt az alsóban. Kiderülhet , hogy a követ elménye k mennyiségi és minőségi színvonalát a IV. osztályban nem a ráépülő V. osztályho z méretezik, hanem példáu l a III. osztályhoz, azaz nem előre, hane m visszafelé nézés- sel áll apí tj ák meg.

A kölcsönös b em ut at ó órák és látogatáso k nem engedik meg olyan helytelen nézetek kialakul ását, mi nt h a az alsó és felső tagozat egymástól mereven elkülönülő része volna az iskolának, amely részekben egészen másként folyik a m un ka , más természet űe k a feladato k és a követ el- mények.

6. Mivel a felső tagozatba n mind a t ant árgyakat, mind a nevelőke t tekintve, dif ferenci ált an folyik a nevelő - és oktatómunka , azaz az egyes szakt árgyaka t más- más t a nár t aní t ja , megkönnyít i az átmenetet, ha bizonyosfokú differenciálást már az alsó tagozatban is végrehajtunk.

Ahol szakos nevelők vann ak, ott eddig is szaktanárok t aní t ot tá k az alsó tagozatban a test nevelést, éneket, rajzot, kézimunkát, ri t kábban a f öl d- rajzo t is. Ügy gondolom, hogy ezt a differenciálás t meg l ehetne olyan iskolákban is valósítani, ahol szakképesített nevelő nincs ezekre a t á r - gyakra, de vannak, akik kedvet éreznek t aní tás ukr a és eléggé f el készül- tek hozzá. Az alsótagozatos nevelők maguk között is átvál lal hat já k egyik-másik készségtárgy tanítását, ha arr a alkalmasak , és jobban t u d - ják tanítani , mint az osztályvezető.

7. Az alsó tagozat ban bizonyosfokú differenciálás t aj á nl un k a t a n - tárgyak szétosztásában , mivel a felső tagozatba n erősen di fferenciált an folyik a m un ka . Viszon t a felső tagozatban, különösen pedig az V. osz- tályban, tantárgyi koncentrációt ajánlunk. A rokontár gyak legyenek lehetőleg egy kézben. í gy elegendő 3—4 t aná r is a 9 tantárgyhoz . L énye- ges könnyít ést jelent a tanulónak, ha ne m 8—9, h ane m csak 3—4 t a n á r - hoz kell alkalmazkodnia . A követel mények sokkal egységesebbek lesz- nek, s j obban meg l ehet szervezni az óránkívüli m un ká t , a házif el ada - tokat. Az osztályfőnök m inde nképpen olyan tanár legyen, akinek t öbb tárgya van az osztályban . Ilyen szervezés mellet t a felső tagozat m u n -

(13)

ká j a nem mu t at akkora különbségeket , mint abban az esetben, ha az alsó tagozat teljesen differenciálatlan , a felső tagozat pedig nagyon is di ff e- renciált.

A négyéves és háromszakos képzésre való áttérés a pedagógiai főis- kolákon meg fogja könnyíteni a tantárgyak szétosztásában a koncentrá- lás lehetőségét. Addig is élnün k kell mi nden olyan lehetőséggel, amely a nevelő testület összetételéből fakad. A szaktárgyi koncentráció fel - tételeine k javítása érdekében céltudatosabb káder polit ikár a van szükség.

Nem szabad előfordulnia , hogy egyes szakokból túltengés, más szakok- ból hiányok legyenek ugyanazo n iskolánál.

8. A koncentráció gondolatából következik, hogy az osztályfőnök személyében, de az egyes szaktárgyakat tanító kar t ár sa k személyében is valósítsuk meg a felmenő rendszert. Er re nem gondolunk eléggé, pedig régi tapasztalati igazság, hogy zavartalanabb a tanul ó k m un k áj a , ha ugyanaz a ta nár vezeti végig egy-egy tantárgyból, s ha ugyanaz az osz- t ályf őnök ir ányí t ja fej lődésüke t végig. A legtöbb változás — legalábbis átmenetileg — zökkenőket t eremt .

9. Az órarend összeállításában fokozottan érvényesüljön az egyen- letes elosztás elve. 10—14 éves tanuló k még nem t ud na k olyan tervsze- r űe n tanulni, m u n k á j u k a t úgy megszervezni, hogy a nehéz napokr a előre készüljenek. Rendkívüli mért ékbe n gátol ja az egyenletes, jó munkát , ha egyes napokr a halmozotta n jut nak a feladato k és tanul ni valók. Az osz- tályfőnö k feladata, hogy erre már az év elején fel figyel jen, és az eset- leges hibákat kijavíttassa .

10. Az V. osztályos tanulókat meg kell tanítani arra, hogy házi fel- adataik elkészítésében a felső tagozatban szükséges módszerekre térje- nek át. Nemcsak arról van szó, hogy f ormában és t art alomban t egyenek eleget a követel ményeknek , hanem arról is, hogyan, mikor készüljene k el feladataikból. A t anulókkal való beszélgetés kiderítette , hogy az alsó tagozatban elsajátított szokás szerint a házi feladatoka t a legtöbben még aznap elkészítik, amiko r megkapj ák, tovább azonban nem törődnek vele.

így előfordul, hogy bár f elada tuka t megcsinálták, végeredményben mégis készületlenül menne k az iskolába. A másnapra való előkészület- kor ugyanis abban a t udat ban élnek, hogy már készen vannak, és az a szubj ektív érzésük, hogy t u dj á k is, amit meg kell tanulni. Csak az órán derül ki, hogy mégsem t udj ák. Ez a gyakorlat sokkal általánosabb , mint gondolni lehetne. Gyökere az alsótagozatos m un ka kör ül mé nye k - ben van. Ott elméleti anyagot nagyon keveset kel let t tanulni. Leg- többször csak írásbeliből álltak a házi feladatok. Innen van az a rossz szokás is, hogy még felsős kor ukban is az írásbeli fel adatoka t helyezik előtérbe. Nekilátnak megoldásuknak, mielőtt az elméleti kérdéseket tisztáznák. Ebből a szemléletből fa kad az a felfogás is, hogy a szóbeli tanuln i valók másodlagosak, másodr angúak és elhanyagolhatók. Ez a szemlélet egyébkén t vágyaiknak is megfelel. A szövegtanulás nehéz, verej tékes munka mindaddig, amíg meg nem szokja a tanuló, s j ár tas - ságot nem szerez benne.

95

(14)

Összefoglalásul megáll apít hatj uk , hogy a szakrendszerű oktatásra való áttérés a t anul ó k számár a zökkenőkke l já r. Ebben elsősorba n annak van szerepe, hogy megváltozik a tanulónak a nevelőkhöz való viszonya.

Az V. osztálytól kezdve, régi osztályvezetője helyet t ú j nevelőket kap, akik, ha az al apvet ő kérdése kben egységesek is, mégis sok ú j és eltérő követ elményekkel lépnek fel. Ettől kezdve a tanulónak sokoldalú alkal- mazkodásra v a n szüksége. Ű j t ant árgyak is belépnek t anulmányai sorába, s ezek a t ant á rgy a k nemcsak az ismeret ek mennyi ség e szem- pontjából, h a n e m minőségileg is nagyobb erőfeszítést kí vánnak a t a nu - lóktól. Az iskolában m á r i nkább csak arról lehet szó, hogy az anyago t megértsék. A begyakorlás és az elsajátítá s feladata az otthoni m unkára vár. Meg kell h á t t anulni a könyvből t anulni. Az óránkí vül i feladatok is megnövekednek. A délután i órák jelentős részét lefoglaljá k a külön - féle szakkörök, sportkörök , i f jús ág i egyesület, nyel vtanulás, zenet anu - lás és más egyé b elfoglaltságok. Most már j obban kell tudni gazdálkodni az idővel, és nagyobb önállóságra van szükség akár az elfoglaltság helyes megszervezéséről, akár a feladato k megoldásáról van szó. Az átmenet nehézségekke l jár, de ami nt lát tuk , az alsó és felső tagozat követelmé- nyeinek és módszereinek közelebb hozásával, a felső tagozat vezetésének jobb megszervezésével és együtt működv e a szülői házzal, az átmenet i nehézségeket a minimál isra lehet csökkenteni, csak l átni kell a problé- mákat, s az egész nevelő testületben legyen meg a készség a problémák megoldására.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Más oldalról nézve: az aktív keresős háztartások 70,7 százaléka egycsaládos, házaspáros típusú háztartás, lO,3 százaléka egy szülő gyermekkel, 3,8 százaléka két-

A magyar iskolarendszerben az alsó tagozat láthatóan nem biztosít elegendő időt az olvasás direkt fejlesztésére, felső tagozattól pedig egyértelműen a lexiká- lis

A magyar iskolarendszerben az alsó tagozat láthatóan nem biztosít elegendő időt az olvasás direkt fejlesztéséhez, felső tagozattól pedig egyértelműen a lexikális

c) Azt is aligha tételeznénk fel, hogy matematikából és földrajzból azonos az eredmény, s hogy mindkettőnél gyengébb biológiából.. - Ez utóbbihoz annyit

E rövid részlet a gyermekek számára is megfoghatóan és megfogalmazhatóan tartalmazza, hogy mit jelentett a költő számára ez a szerelem; elveszítése hogyan

Természetkutató és környezetvédő szakkör egy általános iskolában.. OROSZ ANDRASNE - ZSOLTNE KAPUVARI JOLÁN - JUSZTIN

Általában azonban a nettó termelés e közelítő indexe is jobban jellemzi a termelés eredményét, mint a vállalati teljes termelési érték in—.. dexe s a

október 1—i összeírás szerint az iparengedéllyel rendelkező önálló építőipari magánkisiparosok száma —-— az évi átlagos 16 587 fővel szemben ——. 15 944