Magyarok Uruguayban VÁZLAT AZ 1930-AS ÉVEKRŐL

(1)

KOVÁCS MÁRTA

Magyarok Uruguayban

VÁZLAT AZ 1930-AS ÉVEKRŐL

A XIX. század végén nagy kivándorlási hullám indult meg Európából Dél- Amerikába, amely 1914-ben érte el csúcsát, 1930-ig pedig lassan csökkenő tenden- ciát mutatott. Míg 1918-ig főleg a nyugat-európai országokból vándoroltak ki, addig 1918-tól elsősorban Közép-Kelet-Európából érkeztek nagy számban emigránsok Dél- Amerikába. A Tanácsköztársaság leverése után és a trianoni béke következtében

— becslések szerint — kb. 200 ezer magyar érkezett Brazíliába, Argentínába, Uru- guayba az 1920-as évek elejétől.1

A népek latin-amerikai kohójában az európai bevándorlás hatására megváltoz- tak az etnikai és nemzeti viszonyok. Demográfiai növekedést idézve elő új eredetű, más nyelvű, vallású, hagyományú és kultúrájú rétegek jelentek meg és éltek együtt a hazai, ugyancsak színes etnikai képet mutató csoportokkal. Ennek a színes etni- kai palettának egyik kis színfoltját adták a magyar bevándorlók.

A MAGYAR EMIGRÁCIÓ URUGUAYBAN

1919. augusztus 1-je után nagyobb mérvű kivándorlás kezdődött el ebbe a tá- voli, de a korabeli Magyarországétól demokratikusabb viszonyokat mutató országba.

Az első emigránsok alapozták meg az 1920-as évek elején a magyar kolóniát, ők az ún. uruguayi honfoglalók. 1922-ben még csak szállingóztak, 1925-ben vált sűrűbbé és erőteljesebbé a magyarok letelepedése.

A kivándorlók második hulláma a világgazdasági válság idején, annak hatására hagyta el Magyarországot a jobb, emberibb életben bízva. Az 1930-as évek elejére alakult ki ténylegesen az uruguayi magyar kolónia.

A letelepedés főleg a fővárosra, Montevideóra és közvetlen környékére össz- pontosult. Az uruguayi magyar kolónia összlétszáma az 1930-as évek elején a kü- lönböző újságok becslései alapján 6—8000 főre tehető.2 Társadalmi összetételük igen heterogén. Megtalálhatók a kisiparosok, munkások, kiskereskedők, a mezőgazdasági munkások és az értelmiség is. Világnézeti szempontból szintén nagyok voltak a kü- lönbségek. A revansista, horthysta, keresztény, fajmagyar, antiszemita elemek mel- lett fontos szerepet játszottak a liberális, demokratikus, polgári körök és az anti- fasiszta, munkás-kommunista csoportok. „A montevideói kolónia nagyjából 3 részre tagozódott. Az elsőbe a beérkezettek, a jólszituáltak tartoztak. Magyar Kör néven Horthyék által is támogatott soviniszta egyletet alapítottak. A szervezett munkások javarészt az uruguayi Magyar Munkás Egyesület tagjai voltak. A harmadik rész a teljesen apolitikus, bevándorolt fizikai és szellemi szabadfoglalkozásúakból tevő- dött össze; ezeket nem vezette semmiféle közösségi érzés, kizárólag önmagukkal törődtek"3 — írta Balogh István, akinél — kutatásaink alapján — árnyaltabban lát- juk az uruguayi magyar politikai életet, s legalább négy egymástól eltérő árnyalatot tartunk fontosnak különválasztani.

Ezek a csoportok külön szervezeteket hoztak létre, saját újságot szerkesztettek, fő céljuk, hogy maguk köré tömörítsék a más világnézetű magyar kivándorlókat, illetve a politikailag bizonytalan személyeket is. A vezető szerepet a kolónián belül minden csoport a magáénak szerette volna tudni.

A legreakciósabb eszméket vallók a legálisan működő uruguayi Magyar Otthon köré csoportosultak; az 1930-as évek közepén a fasiszta eszmék szószólóivá váltak.

A reakciós, keresztény-fajvédő eszméket hirdetők az uruguayi Magyar Kör köré tömörültek. Ez a szervezet az 1927-ben alakult Dalegylet és Sportegylet összeolva-

(2)

dásából jött létre 1930-ban. Taglétszámuk 1931-ben kb. 500 fő volt. Újságjukat, az Uruguayi Magyar Kör Értesítőjét 1930—31-ben adták ki, mely a gazdasági nehéz- ségek hatására aztán megszűnt. Főleg az uruguayi Magyar Körben történtekről ad- tak híradást, de állást foglaltak a magyar kolóniát érintő más kérdésekben is. Az első számban közölt beköszöntő cikk programot igyekezett adni a magyaroknak.

Főbb gondolatai: „egy táborba tömöríteni itten élő honfitársainkat, gazdasági ala- pon [...] nyújtsunk egymásnak segítő, szerető testvérkezet, és akkor, bár távol ha- zánktól, de: lesz még egyszer ünnep a világon"4.

Az Amerikai Magyar Újság 1927-ben indult. A Kun Szabó László szerkesztésé- ben vasárnaponként megjelenő hetilap a hazafias-nacionalista-soviniszta bulvár- lapok színvonalán állt. Hasábjain nagy hangsúlyt kaptak az utódállamok életével foglalkozó olyan elmarasztaló cikkek és a revansot hirdető, Trianont felülvizsgáló követelések, mint a „Kik az őslakók a Felvidéken", „Jóvátételt!", „Mennyivel gaz- dagabbak az utódállamok Magyarország rovására", „Megfizetünk..stílusú írások.

Az ilyen jellegű cikkek miatt kétségessé vált az az irányvonal, amelyet a szer- kesztő a lap céljául tűzött ki: „Csupán az igazságot és az itteni magyar kollektivitás érdekeit tartjuk szem előtt [ti. a lap] [...] Az Újság sem szócsöve, sem lájbzsur- nálja sem lehet egyetlenegy politikai vagy üzleti vállalkozásnak. A mezítelen igaz- ság bemutatása, az objektivitás és pártonkívüliség a cél."5

A független, egyetlen politikai irány felé sem elkötelezett gondolkodásúak lapja volt az 1931—32-ben hetente megjelenő Uruguayi Magyar Hírlap, amelynek kiadója Licht Sámuel volt. Független voltát mindvégig próbálta is tartani. A kolónia kb.

15%-át tartotta befolyása alatt. Az újság célja, hogy „gyűjtőmedencéje legyen a kü- lönböző irányoknak, kiegyenlítője az ellentétes nézeteknek s hű tükre és reprezen- tánsa az általános magyar érdekeknek".6

Egy év után is megelégedéssel írta a lap: „Az Uruguayi Magyar Hírlap büszkén jelentheti ki, hogy [...] nem politizál [...] csupán az igazságot és az itteni magya- rok kollektivitásérdekeit tartottuk szem előtt".7

A magyar kolóniát érdeklő és foglalkoztató témák mellett (egység, iskolaügy, világgazdasági válság, kirándulás, sport, kultúra) előkelő helyet foglaltak el e lap- ban is azok a cikkek, amelyek a magyarországi eseményekkel és az utódállamok belső életével foglalkoztak.

Az Uruguayi Magyar Hírlap eszmei és politikai örökségét vitte tovább az 1936.

február l-jétől október 1-jéig megjelenő Új Világ. Haladóbb szellemű volt elődjénél, szerkesztője Mihalik Adalberto, aki szerint „célunk: felekezeti, faji, politikai csopor- toktól független sajtó. [...] Az Űj Világ nyíltan kimondja, hogy a polgári intellek- tuel, munkásrétegek, egyszóval a dolgozó magyar nép érdekeit védve zászlójára a demokratikus kormányzati formák védelmét tűzi ki, szemben a fasizmus és az anti- demokratikus rendszerek minden emberi jogot eltipró uralma ellen, amely önző érdekekért egy újabb világháború kitörése elé állítja a világot. Az Űj Világ minden politikai párttól és szervezettől független magyar lap [...] a magyar nép széles rétegének a létéért és jövőjéért bontunk zászlót."3

A lapban erőteljesen jelentkezett az antifasiszta hang, a szociális kérdések fel- vetése, a népfront igenlése, a külpolitikai cikkekben pedig a Szovjetunió politikájá- nak dicsérete, elismerése. E mellett főleg a magyar kolónia belső életével foglalkozó cikkek jelentek meg. A lap hasábjain nyitottak vitát a kolónia egységéről, és több hónapon keresztül közöltek olvasói leveleket az iskolakérdéssel kapcsolatban. Hírt adtak a Magyarországi Bebörtönzötteket Védő Bizottság létrejöttéről, és gazdag hír- anyagot közöltek a magyarországi politikai élet eseményeiről is. A lap 1936. októ- ber l-jén szűnt meg, átadva a helyét a Buenos Airesben megjelenő Argentínai Ma- gyar Újságnak, amely jobb anyagi lehetőségekkel indult.

Kommunista újságként indult az Előre, amely az Uruguayi Magyarajkú Mun- kások Egyesülete tagjainak véleményét tükrözte. Ezt az egyesületet a kommunisták szervezték a 20-as évek végén. Fő céljuk a bevándorló magyar munkások politikai nevelése és felvilágosítása volt, mert Horthyék agitációja a dél-amerikai magyar- 72

(3)

ságra is kezdett kiterjedni: „Sikeres harcot folytattunk a reakciós propaganda ellen.

Ugyanakkor minden lehetőséget kihasználtunk a bennszülött munkások barátságá- nak elnyerésére. Nem volt könnyű dolgunk: jó néhány sztrájkmozgalom kapcsán, mint »vörös ügynököket« elbocsátották a legjobb elvtársainkat."9

Ennek a munkás egyesületnek lapja volt az Előre, amely 1931-ben már ötödik évfolyamába lépett. A lap politikai hovatartozására a „Világ proletárjai egyesülje- tek!" és „Minden hatalmat a munkásoknak!" jelszó is utalt.

Az újság ekkor Dél-Amerika egyetlen magyar nyelvű munkáslapja, a politikai helyzettől függően hol Montevideóban, hol Buenos Airesben jelent meg. Szervez- ték és mozgósították a munkásságot, de a magyar kolónia reakciós körei ellen is felléptek. Képet adtak a világ haladó mozgalmairól, a szovjetunióbeli helyzetről.

A spanyol polgárháború eseményei nemcsak elvi szolidaritást váltottak ki. A nem- zetközi brigádba 62 uruguayi magyar jelentkezett, de a kommunista párt csak 6 fő elutazását engedélyezte (Kovácsik Gyula, Balogh István, Balogh Istvánná [Teresa], Gajer Imre, Feredics József, Lukács János).

Hasonló politikai vonal jellemezte az 1931. július 12-én megjelenő Munkás című lapot is, amely az Uruguayi Magyarajkú Munkások osztályharcos lapja volt. Ha- vonta kétszer jelent meg, kezdetben és időnként stencilezett sokszorosítással, később nyomdatechnikával. Ez a kiadás és talpon maradás nehézségeire utalt. A mozgalmi hírek és felhívások mellett hírt adott a nagyvilág eseményeiről, ünnepi — színes és képes — számot jelentetett meg november l-e tiszteletére.

LETELEPEDÉS ÉS BEILLESZKEDÉS

Az 1930—31-ben megjelenő uruguayi magyar lapok fontos kérdésköre volt a be- vándorlás, a bevándorlók helyzete. Ez arra utalt, hogy a bevándorlók új hulláma érkezett Uruguayba. E kérdésekről az Amerikai Magyar Újság pályázatot hirdetett Miért vándorolt ki Dél-Amerikába? címmel.

A pályamunkák indokai közt válogatva a következő vélemények vannak túl- súlyban: a kivándorló nem tudott belenyugodni abba, hogy Magyarország 2/3-ad ré- sze elveszett Trianonnal, új hazát keres, tisztességes munkával akar megélni és ha- sonlók.

A lap olyan véleményeket is közölt, amelyek rámutattak az itteni élet árny- oldalaira is: pl. egy pályázó arról adott számot, hogy „csalódott, nincs megélhetése, felesége beteg, örvény közepében van, és nem tud kitörni".10

1931-ben ezért merült fel a Magyar Bevándorlókat Védő Egyesület megalapítá- sának szükségessége. Az érkezőket fogadva írta az Uruguayi Magyar Hírlap ripor- tere: „[...] figyelem a leszállókat. Hallgatagon, fázósan állnak a mólón, szemükben a közelmúlt keserűn felcsukló emléke s a jövő bizonytalansága tükröződik [...]

Miért jöttek [...] ide, amikor az otthoni lapok [...] ordították a fülükbe, hogy ez a föld nem menhelye a sorsüldözötteknek, a kisemmizetteknek, hogy e földrész ugyan- olyan szenvedéseket lehel, ugyanolyan töprengő gondokat, emésztő kínokat terem, mint a földgolyó másik oldala? [...] Ezek az emberek nem kérdéseket várnak [...], de biztató meleg szavakat [...] Teremtsük meg tehát a Magyar Bevándorlókat Védő Egyesületet!"11

„Emigrációs irodát a magyaroknak!" hangzik a montevideói Magyar Hírlap má- sik felhívása: „tévhit, hogy itt jobb a helyzet, ne ugorjanak be a dicsekvő levelek- nek, [...] a csalódottság jellemzi a bevándoroltakat [...]; sokan haza akarnak menni [...]; csak szakmáját jól tudó iparos szálljon hajóra, [...] intellektuel ne hagyja el hazáját (tisztviselő, kereskedő) itt több mindennek van kitéve, [...] tanul- jon spanyolul, [ . . p é n z nélkül ne induljon útnak, [...] családját pénz nélkül ne hagyja otthon abban a reményben, hogy innen küld nekik [.. .]"12 — hangoztak a megjegyzések. ö

Hogy mi indította mégis útnak a magyar kivándorlók tömegét? Bíztak az ott- honinál kedvezőbb helyzetben, a jobb megélhetésben. Nem hittek a „borzalmas nyomorban, amelyből menekülni szeretne mindenki".

(4)

A 20-as évek végén bevándorlók azonban szemben találták magukat a világ- gazdasági válság miatt kialakult nehéz helyzettel. A nagymértékű munkanélküliség idején egyre nehezebben találtak munkát, elhelyezkedési lehetőséget.

A Munkás ezért harcra szólította fel olvasóit a munkanélküliség ellen, az Uru- guayi Magyar Hírlap pedig felhívással próbált a „magyar Testvérek" lelkére hatni:

„Hozzád fordulunk Magyar Testvér! [...] tragikus a helyzet [...]. Ha észreveszed a kínálkozó munkaalkalmat [...], tegyél meg mindent, hogy legalább egy éhes honfi- társad munkához jusson."14

Ugyanezt a gondolatot ismétli meg az Uruguayi Magyar Kör Értesítőjében Ga- rai Miksa vezércikke: „Ha munkaalkalmat tud valaki, jelezze, ezzel testvéri köte- lezettségét teljesíti! [...] Ha összetartunk, és minden magyar, akinek ez módjában van, csak egy honfitársát juttatja munkához, úgy hamarosan komoly tényező lesz itt a munkásság. [...] Segítsük egymást!"13

Meghallgatást remélve hosszú cikkben fejti ki az Uruguayi Magyar Hírlap írója a kolónia kérését: „Nekünk emigráltaknak az volna a legfőbb óhajunk, hogy [...]

munkához és tisztességes megélhetéshez juthassunk [...]. Nem kenyeret, szeretet- adományt, hanem munkát kérünk, mert mi igenis munkás és hasznos polgárai aka- runk lenni ennek a szép és szabad országnak."16 „Egy maroknyi nép vagyunk Európa szívében, akik az Egyenlőség, Testvériség, Szabadság lángoló szavakat írtuk zászlónkra, amelynek minden betűjéért nemzedékek vére folyt. A kultúra, a fel- világosultság világító fáklyáját hordtuk körül ezer éven át a nehezen pirkadó keleti sötétségben."17

A magyar mesterek iránti szimpátia elnyerésére a Magyar Kör kézművesipari kiállítást rendezett, hogy bizonyítsa: „az egész világon jobb és szebb munkát ná- lunk senkisem tud produkálni".18

A helyzet ezekben az években a sok segítő szándék ellenére is nehéz volt.

A Magyar Kör Értesítőjének becslése alapján a magyar bevándorlók közül 1931-ben 50% nyomorgott, 40% máról holnapra élt, és csak 10% rendelkezett biztos egzisz- tenciával.

AZ EGYSÉG KÉRDÉSE

A kolónia egységének kérdése egyidős volt annak létrejöttével. Minden nyíltan vagy burkoltan politikai jellegű csoport a maga vezetése alatt szerette volna a ko- lóniát egyesíteni. Ezt a szándékot azonban mindvégig a kulturális és gazdasági egyesülés keretei között kívánták realizálni. Az Uruguayi Magyar Kör célja:

„A megbecsülés és szeretet jegyében tömörítsük kicsi kolóniánkat [...], hogy bizto- sítsuk az itt felserdülő kis magyar nemzet boldogulását, tartsuk tisztán azt a talpa- latnyi földet, ami a rendelkezésünkre áll, és akadályozzuk meg, hogy a néha-néha feltörő konkoly az aranykalász biztos és szép megérésének kárára váljon."19

Voltak azonban olyanok is, akik elítélték a Magyar Kör tagjait, annak titkolt politikai céljairól írtak, a hazai keresztény-faji eszmék szószólóját látták a körben.

Az egység teljes hiányáról adtak hírt a magyar lapok: „Hovatovább nyilván- való, hogy az uruguayi magyarság nem jelent közösséget, egynyelvű, hasonló érzésű, gondolkodású és azonos célú tömörülést. Ez az oka annak, hogy az itt élő nemzetek közt mi tudjuk a legkevesebb gazdasági és erkölcsi eredményt felmutatni. [•..]

Nem egymás támadásával, de egymás keresésével és összefogással fogjuk egyéni és közös jövőnket megalapozni és megingathatatlanná tenni."20

A kolónia tehát egységesnek akart látszani, miközben a befogadó ország poli- tikai életétől mindvégig távol kívánt maradni.21

A csoportosulások az egység megvalósításának jelszava mögött legtöbbször egy- más ellen léptek föl: „Igenis az a tény, hogy a magyarság itt Dél-Amerikában, a legsúlyosabb körülményekkel küzdve is egymást piszkolja ahelyett, hogy támogatná, leveleket ír, egyesületeket megbélyegez. [...] Nem ismerik azt a közmondást, csú- nya madár az, amely saját fészkébe piszkít."22

74

(5)

A kolónián belüli társadalmi és világnézeti különbségek láthatóan élesebbek voltak az összetartozás érzésénél. Éles ellentét figyelhető meg az emigráció ún. bal- és jobboldala között. Az Előre, a kommunisták lapja élesen elhatárolta magát az emigráció azon tagjaitól, akik „Horthy és Bethlen herélőbicskás fehér banditái".23

ö k nem a magyarokkal akartak együtt harcolni, hanem „be kell tömörülnünk az uruguayi és argentínai proletariátus csatasoraiba"24 — érvelt az Előre.

1934-ben Bangha Béla jezsuita páter látogatásakor is felélénkült a kolónián be- lüli ellenségeskedés.25

Az összefogás hiánya az 1930-as évek közepén is élő gond.26 Erről tudósítanak az Űj Világ 1936-os évfolyamának cikkei. Az ekkor induló lap — mint az eddig megjelenő újságok mindegyike — igyekezett maga köré tömöríteni a kolóniát és így megvalósítani az egységet. „Az Űj Világ-nak —• írták — a montevideói ma- gyar kereskedők, iparosok és munkások néplapjának kell lennie."27

A lap indulása már a népfrontszellem megjelenésére és hatására is utalt. Kö- zöny és nemegyszer rosszakarat fogadta az újságot. Ezért, oldani próbálván az el- lenérzést, a szerkesztőség mulatságot tervezett, bízván abban, hogy „ezen a napon törik meg a széthúzás, az elszigetelődés, a nemtörődömség jege a kolóniában, amely a legnagyobb akadálya volt annak, hogy nem tudtunk eddig semmit sem építeni, amiért még ma is a legeihagyatottabb, legszegényebb bevándorlottjai vagyunk az országnak".28

A Magyar Kör távolmaradásával tüntetett. Hírek szerint azért, mert nem akar- tak részt venni „égy kommunista mulatságon".

Az Űj Világ új kezdeményezéssel a szomszédos országokba emigrált magyarok összefogását is szerette volna megvalósítani: „Felhívás Argentína és Brazília Ma- gyarjaihoz! A lap vezető eszménye volt, van, lesz: népfrontot a fasizmus és reakció ellen, a demokratikus szabadságok megvédéséért. [...] A kivándorolt magyarok egy- ségesítéséért, kulturális fejlődésünk érdekében. [.. .]Űgy gondoltuk, hogy a kolónia határán túl is keressük a kapcsolatot a demokratikus érzelmű tömegekkel [.. .j."29

Politikai, ideológiai egység és tolerancia híján azonban inkább azok a törek- vések látszottak életképesnek, amelyek a kolónia gazdasági és kulturális egységének megteremtésére irányultak.

A „GAZDASÁGI EGYSÉG" KÉRDÉSE

A gazdasági nehézségek a magyar kolóniát sem kerülték el. Az 1930-as évek elején nemcsak a letelepedés nehézségeivel kellett számolniuk a kivándorlóknak, hanem a gazdasági válság hatásával is. Felmerült a gondolat, hogy a magyar koló- niát gazdaságilag meg kell szervezni: „A magyar egyesület tagjai erkölcsi kötele- zettséget vállalnának, hogy bevásárlásaikat a szövetkezet tagjainál eszközlik."30 „Te- gyünk szent fogadalmat, hogy semmit nem veszünk idegentől, mit magyartól be- szerezhetünk."31

A világgazdasági válság enyhülése elodázta a kérdés megoldását, de az 1930-as évek közepén újból felmerült a gazdasági szerződés gyakorlati megvalósításának fontossága: „Ipartestületet Montevideóban ]...] Szegénységünk okait kutatva arra a következtetésre jutok, hogy azért nem érvényesülünk tudásunk és kiváló szorgal- munk ellenére sem, mert teljesen magunkra vagyunk hagyatva [...] Nincs a ma- gyar iparosságnak olyan szervezete, amely adódó esetekben védelmet nyújtana [...]

Saját betegsegélyező kellene, fogyasztási cikkeket bevásárló szövetkezet [...] és az összes gazdasági érdeket felkaroló szerv kellene!"32 „Nem utópia! [...] Takarékpénz- tár kellene a magyarságnak."33

Előrelépést jelentett a Magyar Zsidó Szövetség által létrehozott szövetkezet 1936. május 17-én, amely Magyar Zsidó Szövetkezet (Cooperativa Izraelita Húngara) névvel indult 5-6 ezer peso alaptőkével. A szövetkezet felekezeti, de: „a Szövetség az egész magyar kolónia rendelkezésére áll". A kolónia keresztény tagjai között azonban a szövetkezés ellenérzést váltott ki.

(6)

A támadások következtében és a heves viták során átalakult a szervezet és a továbbiak során működését Első Magyar Koloniális önsegélyező Szövetkezet né- ven folytatta.

KULTURÁLIS ÉLET

A legszínesebb a kolónia kulturális élete volt. Minden csoport és újság a gaz- dasági összefogás mellett a kulturális élet szervezését tűzte ki célul.

Az újságkiadás is egyfajta kulturális-szellemi pezsgésre utalt, bár a lapok azt sem titkolták el, hogy órási anyagi erőfeszítéseket követel a folyamatos fennmara- dás. Igen gyakoriak a segélykérő előfizetői felhívások, az újságok által rendezett bá- lok, amelyek az anyagi háttér biztosítását szolgálták. Támogatást kért előfizetőitől az Űj Világ, a Munkás, amely 500 új előfizetőt szeretett volna megnyerni a lapnak (1932). Az Előre nemcsak anyagi nehézségekkel küzdött, hanem a legalitás elnyeré- séért is harcot folytatott, emellett szerette volna az 1934-ben 500-ra csökkent pél- dányszámot 1500-ra, az indulási példányszámra feltornázni.

A nehézségek ellenére mégis igen sokszínű az újságkiadás az 1930-as években (Uruguayi Magyar Kör Értesítője, Uruguayi Magyar Hírlap, Amerikai Magyar Új- ság, Űj Világ, Előre, Munkás, Patronátus).

Nagy számban jöttek létre kulturális jellegű szervezetek is. Az Uruguayi Ma- gyarajkú Munkások Egyesülete keretében vitakör, könyvtár, dalárda, sakk-kör, gyer- mekiskola működött. A műkedvelőkből álló Magyar Színpad rendszeresen tartott előadásokat (A falu rossza, Fruska, Előre megfontolt szándékkal).

Hírt adtak a lapok a Harmónia-dalkör előadásairól, nagy sikerű vendégszerep- léséről Buenos Airesben és a Haladás Cultur Egyesület (elnöke Bársony Sándor) létrejöttéről.

Az Űj Világ cikksorozatot indított a magyar nemzet történelméről, amellyel azt a célt kívánta szolgálni, hogy hazánk történelmének eseményeit felszínen tartsa a magyar kolónia lakóinak tudatában. Megemlékeztek a nagy magyar történelmi ese- ményekről, pl. március 15-éről, október 6-áról.

A montevideói rádió két alkalommal is tartott nagy sikerű magyar rádiódél- utánt. Ez az esemény a magyarok jelenlétére utalt a helyi kulturális életben.

A legaktívabb szervezést az 1930-as évek elején a Magyar Kör végezte. Se szeri, se száma a báloknak, estélyeknek (karácsonykor, szilveszterkor, mikuláskor), a me- sedélutánoknak (Garai Miksa, a gyerekek „Maxi bácsija" tartotta) és a műsoros esteknek, ahol a dalkör és a színjátszó csoport lépett föl általában. A műsoros estek színvonaláról a lapok mindig nagy elismeréssel írtak, de a dicséret inkább a kez- deményezésnek, semmint a művészi élménynek szólt.

A magyar irodalmi élet változásait nem követték figyelemmel, de egy-két jeles író egy-egy novelláját, karcolatát közölték (Karinthy Frigyes, Szép Ernő).

Az Uruguayi Magyarajkú Munkások Egyesülete tartott fenn olyan könyvtárat, amelyben „számos olyan könyvet találtam — írja visszaemlékezéseiben Balogh Ist- ván —, amelyek Magyarországon nem kerülhettek forgalomba: Illés Béla, Karikás Frigyes, Hidas Antal, Komját Aladár, Kun Béla műveit".34

Nemcsak a kulturális események voltak gyakoriak a kolóniában, hanem fon- tosnak tartották a testedzést is. A sport alkalmas az összefogásra, mert „különböző világnézet nem lehet [...] az akadálya".35

Sportklubok jönnek létre, pl. Danubio Sport-klub. Az Uruguayi Magyar Kör is tartott fenn sportszakosztályt. Legdivatosabb a labdarúgás, de rendeztek pingpong- és sakkbajnokságot is. A magyarok szerepelni kívántak az idegenek „football-ligájá- ban" is, amelyet Montevideóban akartak megindítani.

A nemzeti identitás megőrzése legfontosabb eszközének az iskola tűnt, ezért érthető, hogy ebben a kérdésben is jelentős viták és ellentétek mutatkoztak a ko- lónián hfúül.

A fő cél a szervezett iskoláztatás megteremtése volt, bár többen úgy tartották, 76

(7)

hogy a magyar nyelvnek Uruguayban nem lehet hasznát venni, nem kell iskolában tanítani, mert a gyerek otthon, családi körben úgyis hallja.

Montevideóban két magyar iskola működött 1936-bán. Az egyik a Magyar Mun- kás Gyermekiskola, ahol 1936-ban 57 tanuló végzett, a másik az Uruguayi Magyar Kör iskolája. Előbbit a konzulátus támogatásának hiányában a Munkásegylet ön- erőből szervezte meg. Ezt az iskolát gyakori támadások érték a kolónia más cso- portjai részéről. Mivel sokan politikailag elkötelezett baloldalinak tartották, in- kább német iskolába íratták gyermeküket, ahol csak egy-egy lelkes tanító (pl. Su- gár Jenőné) vette be a tananyagba a magyar gyerekeknek az anyanyelv oktatását.

Általános, politikailag el nem kötelezett iskola létrehozásának igénye fogalma- zódott meg 1936 tájékán, amely: „gyarapítja a szókincset [...], politika nélküli [...]

magyar nyelvet tanít, és a legelemibb történelmi, földrajzi, irodalmi ismereteket adja".36 Cél tehát a meglevő két iskola egyesítése, és így az egységes oktatás meg- valósítása lett: „Az iskolák vezetői nem zárkóznak el az egyesülés elől, de [...] (az új iskolában) nemzeti szellem legyen, kapjon állami támogatást, és a döntő szó az egységesítésben a szülőké legyen"37 — hangzik az érv.

A Munkás Gyermekiskola az Űj Világot kérte fel, hogy közvetítsen a Magyar Kör felé, mert az egységes iskolában a kulturális egység mellett gazdasági előnyt is látott.

Az iskola egyesítésének ügye azonban nem haladt előre, bizonyítván a magyar kolónián belüli politikai ellentéteket.

*

A kivándoroltak fő törekvése az volt, hogy biztos egzisztenciát és megélhetést szerezzenek az új hazában, beilleszkedjenek az új környezetbe. Mindezen törekvé- sek mellett megfigyelhető, hogy nem szakadtak el teljesen az óhazától, figyelemmel kísérték az ottani politikai eseményeket. A látható és láthatatlan szálakkal kötődés jó példája, hogy a viszonylag csekély számú kolónián belül mindazok a politikai nézetek és csoportosulások újraképződtek, amelyek a korabeli Magyarországon meg- találhatók voltak. A horthysta, jobboldali nézeteket vallók az Uruguayi Magyar Kör köré tömörültek, a demokratikus eszmék hívei az Új Világ köré, a kommunisták az Uruguayi Magyar Munkás Egyesület és annak lapjai, a Munkás és az Előre köré csoportosultak. Az ideológiailag nem elkötelezettek állásfoglalását az Uruguayi Ma- gyar Hírlap fejezte ki legjobban.

A politikai tagozódás és csoportszerveződés tehát az új hazában is megőrizte a hazai modellt, akarva-akaratlanul annak tükörképét adták.

JEGYZETEK

1 Nicolas Sánchez Albornoz: La población de América Latina, Madrid, 1977.

260. old.

2 Uruguayi Magyar Kör Értesítője, 1931/6. március 15. (Az újságokra hivat- kozásnál az oldalszámot nem tartottuk célszerűnek közölni, mert az időnként sten- cilezett sokszorosítással megjelenő lapok számai gyakran hiányosak, töredékesek, roncsoltak. A nyomdatechnikával sokszorosított példányok átlag 4 oldalasak.)

3 Balogh István: Száznyolcvanöt lépcsőfok. (H. n., é. n.) 38. old.

4 Uruguayi Magyar Kör Értesítője, 1930. november 15.

5 Amerikai Magyar Üjság, 1930. január 1.

6 Uruguayi Magyar Hírlap, 1931. május 1.

7 Uruguayi Magyar Hírlap, 1932. április 30.

8 Üj Világ 1936. február 1.

9 Balogh István: Száznyolcvanöt lépcsőfok, 39. old.

10 Amerikai Magyar Újság, 1930/4. szám.

12 Uruguayi Magyar Kör Értesítője, 1931. január 5.

15 Uruguayi Magyar Kör Értesítője, 1930. december 15.

(8)

16 Uruguayi Magyar Hírlap, 1932. április 30.

19 Uruguayi Magyar Kör Értesítője, 1931. január 1.

20 Uruguayi Magyar Hírlap, 1931. július 3.

21 Uruguayi Magyar Hírlap, 1931. augusztus 21.

22 Uruguayi Magyar Hírlap, 1931. november 20.

23 Előre, 1931. április 22.

24 Előre, 1931. április 22.

25 Előre, 1934. május 22.

26 Előre, 1934. május 22.

27 Üj Világ, 1936. március 22.

28 Üj Világ, 1936. május 24.

29 Üj Világ, 1936. augusztus 29.

30 Uruguayi Magyar Hírlap, 1931. augusztus 7.

34 Balogh István: Száznyolcvanöt lépcsőfok, 38. old.

35 Új Világ, 1936. február 15.

36 Üj Világ, 1936. március 15.

CSIKÓS ZSUZSA

Magyar szervezetek és újságok Argentínában

(1945—1956)

A Latin-Amerikában élő magyarok létszámát 100 000 főre teszik a legújabb ku- tatások. A kivándorlók többsége Argentínában és Brazíliában telepedett le. Amíg a két világháború közötti kivándorlásnak jórészt gazdasági okai voltak — kivételt csupán a Tanácsköztársaság utáni, illetve a fasizmus időszaka jelentett —, úgy a II. világháború után jórészt politikai okokból emigrálni kényszerülők érkeztek a dél-amerikai kontinensre, így Argentínába is.

A II. világháborút követő időszakban a kivándorlás három nagyobb hullámban zajlott le: 1944, 1947 és 1956 után. Az 1945—1956 között Latin-Amerikába kivándor- lók számát 42 000 főre becsülik, ezek kb. 25 százaléka Argentínába került. Ebben az is közrejátszott, hogy Argentína 1948-tól szélesre tárta kapuit a bevándorlók előtt; az európai menekülttáborokból tízezrével érkeztek az emigránsok, köztük magyarok is.

Tanulmányunk rövid áttekintést kíván adni az 1945—1956 közötti időszak ar- gentínai magyar emigráció tevékenységéről. Első megközelítésben az ottani ma- gyar sajtó és politikai-kulturális szervezetek bemutatására vállalkoztunk. (Ebben nagy lehetőségeket kínál az Országos Széchenyi Könyvtárban gyűjtött dél-amerikai magyar sajtó- és könyvanyag.)

Az említett évtizedet az emigrációs élet fénykorának tekinthetjük. A kiván- dorló magyarságnak ekkor számos szervezete létezett, mintegy 25-féle magyar nyel- 78