Ikonikus fordulat és a hieroglifák : avagy: mi hasznuk lehet a humanióráknak?

(1)

Iskolakultúra 2006/1

A Tan Kapuja Buddhista Fõiskola

Ikonikus fordulat és a hieroglifák

Avagy: mi hasznuk lehet a humanióráknak?

A kép újból elfoglalhatja azt a centrális helyet a kultúrában, ahonnan a nyelv, illetve a szöveg kiszorította. Az utóbbi években több

tanulmányában Nyíri Kristóf azt a kérdést feszegeti, hogy vajon lehetséges-e – s ha igen, miként – képekkel, vizuális szimbólumokkal

kifejezni elvont gondolatokat, azaz képiséggel helyettesíteni a fogalmiságot.

M

i lenne például, ha a képek a tudományos érvelésben nem a megszokott aláren- delt szerepet játszanák, azaz nem illusztrálnák a megoldásokat, hanem magukat a problémákat jelenítenék meg, azokat gondolatilag tagolnák, konceptualizál- nák? Márpedig úgy tûnik, a képek nyelve egyre inkább alkalmassá válik az elvont-gon- dolati kommunikációra, sõt a gondolatok képekben való kifejezése egy újfajta filozófia létrejöttét is elõsegítheti.(1)

Az „ikonikus fordulat” névre keresztelt váltás elsõsorban nem is a fotók és filmek (egyébként óriási) befolyásoló erejének vagy a nyomdaipari termékek növekvõ számú és egyre jobb minõségû képi mellékleteinek köszönhetõ, sokkal inkább a számítógépes kul- túra térnyerésének. (2)Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az írott szöveg elké- pesztõ mennyiségben árasztja el a világot, miáltal is egyre földolgozhatatlanabbá, egyre

„megemészthetetlenebbé” válik, ami óhatatlanul devalválódáshoz vezet. Ha valami iga- zolja az ismert tételt, miszerint egy fejlõdési folyamat végét egy mértéktelen növekedés jelzi, ez a jelenség mindenképpen. (És bizonnyal korrelál az új analfabétizmusnak nevezett kulturális válságtünettel is, amely – függetlenül a közvetlen okoktól – talán nem más, mint a szövegek áradata elleni „ösztönös kollektív védekezés”.) Ha e folyamatnak semmi nem szab gátat, lehet, hogy idõvel egészen egyszerûen rászorulunk a képek használatára.

A képnek számos jó tulajdonsága és ebbõl adódó lehetõsége van. Elsõként is „takaré- kos” információhordozó. Míg a nyelv jellemzõje az egymásutániság, addig a képé az egy- idejûség. Így amíg a kommunikációban a szónyelvet használjuk – legyen az írás avagy be- széd –, addig a gondolatok szükségszerûen linearizálódnak, hiszen egyszerre csupán egyetlen szót tudunk kimondani, illetve leírni. A látást tekintve azonban az egyidejûség dominál, miáltal a kép az összes explicit és implicit információval együtt jelenik meg.

Draaisma szerint a metaforában is a kép (a forrástartományként szolgáló mentális kép) raktározza az információt, méghozzá igen gazdaságos formában, ugyanis tulajdonságai

„integrált csomagként vagy ’chunk’-ként raktározódnak el, és szükség esetén ugyanígy, összefüggõ egészként reprodukálhatók. Ha egy képre gondolunk, közvetlenül viszonyok együttesét látjuk magunk elõtt. Ezek a viszonyok – nem úgy, mint a szekvenciálisan fel- dolgozott verbális információ esetében – egyszerre adottak.” (3)Ráadásul a képek tény- közlõ képessége viszonylag független a nyelvi-fogalmi környezettõl is. (Ennek oka a ké- pi reprezentáció mimetikus háttere, azaz civilizáció és nyelv elõtti volta. (4)) A képi nyelv és a szöveg közötti fõbb különbségeket kis táblázatban(1. táblázat) foglalhatjuk össze.

Mindehhez hozzátehetjük, hogy a kép könnyebben közvetít gyakorlati tudást, mint a szöveg. Nyíri ennek kapcsán Otto Neurathra hivatkozik, aki már a húszas-harmincas években a szónyelvet kiegészítõ nemzetközi képnyelv létrehozásán fáradozott. Ez volt az

Farkas Attila Márton

(2)

úgynevezett isotype (International System Of TYpographic Picture Education). Neurath célja egy egységes és közös tudás nemzetközi enciklopédiájának megalkotása volt, s eb- ben a képek, mint mindenki által érthetõ, anyanyelvtõl független szimbólumok nagy szerepet játszottak volna. (5)Kísérletei azonban korainak bizonyultak (elsõsorban technoló- giai okok miatt), s az isotype megmaradt egy kezdetleges képi jelrendszernek. (Bár rész- leges sikereket elért, hiszen az isotype ikonjai szolgáltak modellként a ma is használatos, utakon, pályaudvarokon, repülõtereken látható nemzetközi képi jelek számára.) Nyíri szerint azonban a szoftverfejlõdés lehetõséget nyújthat egy ilyen nyelv megalkotására. (6) Bár az ikonikus fordulat a modern multimedialitás fejlõdéséhez köthetõ, ennek igénye – vagy ötlete – már jóval Neurath elõtt fölbukkant. A képekben való gondolkodásnak szá- mos példája akadt a távolabbi múltban, így többek között a koraújkor Európájában. Nyí- ri egyik tanulmányában Francis Bacont az „ikonikus fordulat” megjóslójaként idézi, aki szerint „az emblémák az intellektuális fogalmakat érzékletes képekké redukálják, ame- lyek erõsebben hatnak az emlékezetre.” (7) Csakhogy Bacon a véleményével nem állt egyedül, lévén az emblémák és a képi szimbólumok egyéb fajtáinak használata az intel- lektuális élet majd minden területén dívott. Elsõsorban a reneszánsz hermetika, azon be- lül is az akkori természettudománytól elválaszthatatlan magia naturalis, vagy még inkább az alkímia kell, hogy eszünkbe jusson. Ez utóbbi nyelve nagyrészt képnyelv, s ez még akkor is igaz, amikor egy alkimista iratban csak szöveget találunk. Az emblémák, allegorikus ábrák, illetve a gyakorta „hieroglifáknak” nevezett képi szimbólumok mellett ugyanis általános és bevett kifejezési forma az allegorikus képes beszéd is, a parabola, sõt az álmok, a víziók hasonlatként, illetve metaforaként való használata a gondolkodás- ban, az ötletek, fölismerések, problémamegoldások terén.

Még tanulságosabbak a betûírás elterjedése elõtti idõszakból ismert, magas fejlettségi szintre jutott képi jelrendszerek. Ha valamely kultúra tökélyre fejlesztette az „alkalma- zott képi gondolkodást”, akkor az az ókori egyiptomi. Itt az õsi kultikus-mágikus jelké- pekbõl kifejlõdött egy igen cizellált képnyelv, melyen legalább olyan elvont és komplex spekulációk fogalmazódtak meg, mint más kultúrákban a szavak nyelvén. (8)Van némi igazság az antik kor ismert toposzában, miszerint az egyiptomi bölcselet egy valamiféle nem nyelvi-fogalmi módon, hanem képi szimbólumokkal leírt filozófia. „Az egyiptomi bölcsesség mindent szimbólumokban (értsd: képekben) beszél el” – írja Psellus. (9) Ugyanerrõl ír Plutarkhosz, aki az egyiptomi istenalakokat (részben helyesen) filozófiai allegóriákként értelmezi, hasonló nézetet vallottak az újplatonisták, e felfogás került át az amúgy is egyiptomi eredetûnek tekintett hermetikába, s ez érvényesül az egyiptomi fi- lozófusnak és sztoikus bölcselõnek nevezett Khairemóntanításai kapcsán is. (10) Berry Kemppedig mintha Psellust ismételné, amikor arról ír, hogy míg a „keleti” (hindu, buddhista stb.) vallások és filozófiák terjedelmesebb szöveges irodalommal és ennek megfe- lelõen a kifejezés koherensebb formájával rendelkeznek, addig az egyiptomi üzenete közlésében jobbára képi szimbólumokra alapoz. (11)

Képi szimbólum / „képi leírás” Szöveg (betûírás)

Komplex egységekbõl áll Elemi egységekbõl áll

Bokorszerû, hálózatos Lineáris

Csomagszerû Szekvenciális

Tömör (takarékos) Részletezõ (gazdaságtalan)

Szintetizáló szemléletnek kedvez Analitikus szemléle tnek kedvez

„dinamikus” (interaktív) „statikus” (nem interaktív) Intuícióval (is) dekódolható Rációval dekódolható

Implicit ismeretanyag Explicit ismeretanyag

Nyelvtõl (részben) független Nyelvhez kötött

1. táblázat

(3)

Kétségtelen, hogy a kép mindenkor centrális szerepet játszott a régi Egyiptom kultúrá- jában, és szinte mindenütt jelen volt. Az Újbirodalom kezdetére (Kr. e. 1500 körül) pedig már egy speciális (és máig nem teljesen megfejtett) „képnyelvi terminológia” is létrejött, amelyet leginkább a teológiai-kozmológiai spekulációkban használtak. Sõt: ez volt az in- tellektuális élet elsõdleges nyelve, mivel az absztrakt gondolkodás a képnek a szöveggel szembeni dominanciájával együtt jelent meg. Így a fejlõdés, amely során a gondolkodás nálunk a szónyelvhez kötõdve jutott el a kifinomultabb filozófiai és természettudományos absztrakciók létrejöttéhez, Egyiptomban jórészt a „képi gondolkodáson” belül zajlott – és akadt meg. (12) Persze a legtöbb esetben a szónyelvet is ott találjuk a képnyelv mellett, ám jobbára egyfajta „mankóként”, képaláírások, kísérõszövegek formájában. Az egyiptomi képnyelv e szempontból a Neurath-féle isotype-hoz hasonlít, mivel a szónyelvvel együtt használt, azzal kiegészített, ámde önálló vizuális logika alapján fölépített szimbó- lumrendszerrõl beszélhetünk. Ugyanakkor Egyiptomban maga a szónyelv, illetve a szöveg is képekben jelenik meg, hiszen az egyiptomi írás elemei, a hieroglifák szintén képek.

Az újbirodalmi képnyelv létrejöttében döntõ szerepe volt az akkor már jó másfél évez- rede használt hieroglif-írásnak, amely ugyancsak jó példája a nyelviség és a képiség szin- tézisének. E szisztéma ugyanis ellentétben a máig élõ közhiedelemmel nem képírás. Vizu- ális szimbólumokat használ ugyan, ám azoknak csak egy része funkcionált valódi képírás- jelként, másik részük a nyelv fonetikus rög-

zítését szolgálta. Ezek a hangokat és hang- csoportokat jelölõ hieroglifák a fonogramok, melyek a beszélt nyelv hangjait reprezentál- ják, miáltal is a mondanivaló pontos átadását tették lehetõvé. Számunkra persze a hierog- lifák közül a szemogramok: az ideogramok és a determinatívumok bírnak jelentõséggel, mivel itt érhetõ tetten a fogalmi gondolkodás fejlõdése és a fogalmak ikonizációja.

Az ideogram a hagyományos értelemben vett képírás-jel, mivel az ikon az azt jelentõ fogalmat reprezentálja: a Nap rajza a Napot, az égé az égboltot, a vízé a vizet stb. Az ily

módon ábrázolt objektum Schenkel szavaival: „egyedülálló a maga osztályában”. (13) Ennek megfelelõen az ideogramként funkcionáló hieroglifa nem föltétlenül bír pontos hangértékkel, a képi jel mögött nem föltétlenül áll egy adott nyelvi kifejezés (legalábbis elvileg), így ugyanannak az ideogramnak többféle olvasata is lehetett. Vagyis az ideogram logogram.

A szemogramok másik fajtája a szó végére rajzolt értelmezõ jel, a determinatívum. Ez több különbözõ jelentésû szót foglal egy meghatározott csoportba, azok valamely közös eleme révén, mely közös elem leginkább (bár nem mindenkor) a közös szemantikai tartalom. Így pl. az égõ szövétneket ábrázoló hieroglifa: minden tûzzel és forrósággal kapcsolatos szó után ott áll értelmezõ jelként, az a „tûz” fogalom és az általa képzett kategória, illetve osztály kifejezõje. Ugyanígy a szárnyat ábrázoló jel: megjelenik a repülést jelen- tõ, illetve repüléssel kapcsolatos kifejezések után éppúgy, mint maga a konkrét „szárny”

szó után. Vagyis a determinatívum amellett, hogy az adott szó jelentését magyarázza – megkönnyítendõ és idõben is lerövidítendõ az adott jelcsoport megértését, illetve beazono- sítását – taxogramként, osztályozó jelként is mûködik. (Mindezt tovább bonyolítja, hogy bizonyos jeleket egyaránt használtak fonogramként, ideogramként és determinatívumként.) Talán nem érdektelen, hogy ez az összetett rendszer olyan jelenkori vizuoszimbolikus újításokkal is kapcsolatba hozható, mint a siketek által használt ASL (American Sign Language). Ez és az ehhez hasonló formális jelnyelvek ugyanis fölhasználják mind a Ily módon „krokodilizálódott” az

ember, az uralkodó, a társada- lom, sőt még olyan fogalmak is, mint az idő, minthogy a későkor-

ban ez utóbbit is ábrázolták krokodilként. E használatban

egy dolog képi megjelenítése nem magát a dolgot, hanem egy

tulajdonságot, jellemvonást, ka- raktert jelöl, illetve emel ki, ami az adott dolgot emblémává teszi.

(4)

fonografikus, mind pedig az ideografikus írás bizonyos jegyeit. Merlin Donaldfigyelt fel arra, hogy az ASL a vizuális modalitásban kommunikál és reprezentál, s „a hieroglifák és az ékírásjegyek bizonyos technikáit alkalmazza, például a determinánsokat és a térbe- li-grammatikai szabályokat.” (14)

A determinatívumok használata mutatja legjobban az ikonizáció intellektuális lehetõ- ségeit, lévén itt mutatkozik meg az osztályozás fejlettsége, a különféle univerzális, felsõ kategóriák létrejötte. Sõt, e jelek fajtái maguk is az osztályozási típusok szerint alakultak ki. (15)Megjelennek a tárgyfogalmakhoz és fajfogalmakhoz rendelt szimbólumok épp- úgy, mint bizonyos fölérendelt kategóriák szimbólumai. Az elõbbiekre jó példák a macska, az oroszlán, a párduc, vagy éppen a víziló ikonjai: , melyeket determi- natívumként a macskát, oroszlánt, párducot és vízilovat jelentõ, vagy azokkal valamifé- le kapcsolatban lévõ egyiptomi szavak (az azt leíró fonogramok) után tettek, vagy pedig ideogramokként (logogramokként) önmagukban álltak, önmagukat: macskát, oroszlánt, stb. jelentve. A fölérendelt kategóriát jelzõ szimbólumra pedig jó példa az állatbõr sema- tikus rajza: , amely determinatívumként gyakorta az „emlõs” fogalom jele. Így e hieroglifa állhat magyarázó-osztályozó jelként a „macska”, az „oroszlán”, a „párduc”, a „ví- ziló” stb. szavak után is, akár egyedül, akár a fenti ikonokkal.

Jól mutatja a szisztéma fejlettségét ama írásmód, amikor két vagy akár három deter- minatívum is megjelenik egy-egy szó végén. Ez lehet egy túlzott nyomatékosítás kifeje- zõje: a két (vagy több) determinatívummal több oldalról is aládúcolni a jelentést. Más- részt az eljárás leginkább egyfajta pontosítást, az osztályozás pontosítását volt hivatva szolgálni: az írnok az egyik determinatívum (azaz taxogram) által képviselt kategóriát egy másik – szûkebb vagy tágabb – kategóriát jelzõ determinatívummal egészítette ki. Jó példa erre a mAj: „oroszlán” szó azon írásmódja, amikor is utána az „oroszlán” és az „em- lõs” hieroglifák együtt jelennek meg determinatívumként, ami jelzi, hogy az adott dolog egyaránt besorolható egy alsó és egy felsõ kategóriába. (16)

Még érdekesebb, amikor az egyik determinatívumnak egy másik általi pontosítása a szó jelentésének egyfajta differenciálását, ill. megmásítását eredményezi. Szempontunk- ból ez fõként akkor válik érdekessé, amikor elvontabb jelentéssel (is) bíró szavaknál lát- juk e megoldást. Így pl. a twt: „képmás” szó után általában az álló helyzetû múmia ikonja szokott állni determinatívumként: , amely hieroglifa a „forma” vagy „alak” fo- galmának, illetve kategóriájának a jelölõje. E determinatívum itt az „alaposztályozó jel”, vagyis ama általánosabb kategóriát jelöli, amelybe a szó mindenkor, minden jelentésében beletartozik. Ha a twt szó után e jel áll egyedül osztályozó-magyarázó jelként, akkor az általános értelemben vett alak, ill. forma fogalmáról van szó, amit többféle módon, az adott szövegkörnyezetnek megfelelõen lehet értelmezni. (Atwt ilyenkor jelenthet temp- lomi vagy halotti szobrot, a mágiában használt agyag- vagy viaszfigurát, rajzolt képmást, egy istenségnek emberben, állatban vagy másban megjelenõ lényét, valakinek a hason- mását stb., a pontos jelentést a kontextus adja.) Ám elõfordul, hogy a múmia-ikon után még az elvont fogalmakra használatos, absztrakciót kifejezõ könyvtekercs-ikon is megjelenik egy második determinatívumként: . Ekkor a twt jelentése: „hasonló”, „ha- sonlónak lenni”, és nem pedig alak vagy képmás. A tekercs-ikon a szó elvontabb jelentésé- re utal. Ha pedig a tekercs-ikon után még a többesszám-jelet kifejezõ három vonás (amely ugyancsak absztrakciós szimbólum) is ott áll harmadik determinatívumként: , akkor a twt már inkább azt jelenti, hogy „hasonlóság”. (17)A második determinatívum te- hát módosíthatja (szûkíti, pontosítja) az elsõ által jelölt fogalomkört, s egy esetleges harmadik jel tovább módosíthatja a másodikat. De van olyan eset is, amikor a két determi- natívum egy fölsõbb nembõl egy alsóbb nembe juttatja el a jelentést. Jó példa erre, amikor valamely fémelnevezés után mind a „fém” determinatívuma, mind pedig az „anyag”

determinatívuma ott áll. A két osztályozó jel által jelölt kategória egymásnak alárendelt:

a réz (vagy vas, vagy bronz) anyag, azon belül viszont elsõsorban fém.

(5)

Ami igazán izgalmassá teszi a kérdést, az tehát nem is a fölsõbb kategóriák megjele- nése, hanem hogy ezek a képes írás rendszerén belül, ikonokként jelennek meg, miköz- ben a nyelvbõl nem egy esetben hiányoznak e fogalmak. A klasszikus egyiptomi nyelv – csekély számú kivételtõl eltekintve – jobbára igen szegényes az elvontabb fogalmakat, ill. az univerzálisabb (fölsõ) kategóriákat illetõen. Példánknál maradva: nincs olyan egyiptomi szó, hogy „fém”, csak konkrét fémelnevezések, ahogyan „anyag”, vagy „ál- lat” sincs, csupán ásványok, ill. különféle konkrét alapanyagok vannak. Az írásban viszont a determinatívumok révén megjelenik mind a „fém”, mind az „anyag” kategóriája.

Ugyanígy jelen van a hieroglifák között az „emlõs” jele is, egy eléggé pontosan körülha- tárolt osztályt jelölve, míg a nyelvben ennek megléte is bizonytalan. (19)Ezek az ikonok tehát a nyelv hiányosságait pótolják, egyfajta „fogalmak nélküli fogalmi gondolkodást”

prezentálnak. (20)

A determinatívum használata nem áll távol a mi gondolkodásunktól sem, elég csak az interneten ill. mobiltelefonon levelezõk közkedvelt jelére, a mosolygós arcra: ☺, vagy ennek „írnoki” változatára, az írásjelekbõl összeállított mosolygós arc :-) absztrakt ábrá- jára gondolni. Ismert az ikon variálása is, amikor ugyanaz a forma kis változtatásokkal megjelenít síró, bosszús, csodálkozó stb. arcokat, s az adott mondat vagy szó után bigy- gyesztve megadja annak pontos, árnyalt jelentését. Ehhez hasonló eljárással találkozha- tunk a régi Egyiptomban is. Vegyük például a múmia-ikont. Az álló múmia , mint arról szó esett, a „forma” fogalmának, illetve fogalomkörének a jelölõje, s az a szó, mely után ez áll determinatívumként, ezzel áll közvetlen vagy közvetett kapcsolatban. Mellette azonban ismert a fekvõ múmia hieroglif jele is: , amely már nem a „forma”, hanem a

„halál” fogalmának, ill. jelentéskörének ikonikus reprezentálója. Ez utóbbi áll determi- natívumként pl. olyan szavak után, mint mt: „halál”, vagy nb-anx: „szarkofág”. Ennek verziójaként értelmezhetõ a ravatalon fekvõ múmia ikonja: , amely olyan szavak után áll determinatívumként, mint a XAt: „holttest”, „elhunyt személy”, vagy a halál eufémiz- musaként is használt sDr:„aludni” ige után. A HALÁL fogalmát a fekvõ helyzet „jelenti”, s nem maga a múmia képe.

A determinatívumok kedveztek a metaforizációnak is, s olykor egy többösszetevõs metaforakomplexumot eredményeztek. Nagyszerû példája ennek a krokodil hieroglifája:

. Ez ideogramként természetesen önmagát – azaz „krokodil”-t – jelent, ám determi- natívumként már egy sor olyan tulajdonságot jelentõ szó után áll, mely tulajdonságokat az egyiptomi vagy a krokodilnak tulajdonított, vagy ahhoz társítva metaforikusan hasz- nált, illetve értelmezett. Így például a zknés Hnt: „mohó”, illetve „mohónak lenni”, vagy az Ad: „erõszakos”, „tomboló” szavak után is ezt az ikont látjuk osztályozó jelként. Ily módon „krokodilizálódott” az ember, az uralkodó, a társadalom, sõt még olyan fogalmak is, mint az idõ, minthogy a késõkorban ez utóbbit is ábrázolták krokodilként. (21)E hasz- nálatban egy dolog képi megjelenítése nem magát a dolgot, hanem egy tulajdonságot, jel- lemvonást, karaktert jelöl, illetve emel ki, ami az adott dolgot emblémává teszi. (22) O. Goldwassera hieroglif-írás szemiotikájáról szóló munkájában amellett a többek ál- tal vallott fölfogás mellett érvel, miszerint a képi szimbólumok valójában rajzolt metafo- rák, s a vizuális nyelv, mint olyan, jobbára metaforikus. (23)Persze a metafora maga is kép, átmenet a vizualitás és a verbalitás között, így ami metaforaként jelenik meg a nyelvben, azt máris ikonizálhatjuk. Ikonizált metaforák a hieroglifák is, sõt a hieroglif- írás maga egy komplex metaforikus konstrukció. Persze a „metafora” szó ez esetben már a lehetõ legtágabb értelemben veendõ: minden metaforának tekinthetõ, ahol két összekö- tött tag között jelentésátvitel történik. Így pl. bizonyos hieroglifák nem a szemantikai, hanem a fonetikai hasonlóság alapján visznek át jelentést más jelekre. Jellemzõ példája ennek a kacsa-ikon, amely a sA hangérték fonogramja. Mivel a sA jelentése az egyiptomi nyelvben: „fiú” (valakinek a fia), így a „fiú” szót ezzel a jellel írják le: . Ugyanakkor e hieroglifa eredeti jelentése az, amit ábrázol, azaz „kacsa”, ami egyiptomiul: st. E szó

(6)

régi formája sAtlehetett, s a thang lekopásával lett a kacsa-ikon a sA hangérték jelölõje, amely viszont a beszélt nyelvben a „fiú” szót jelölte. Nos, ezeket a megoldásokat nevezi Goldwasser fonetikus metaforáknak. (24)Itt általában eltûnik az eredeti tartalom, s még a különféle jelöltek közötti hasonlóság sem mindig jön elõ. A fonetikus metaforák egyfajta rébuszoknak, ill. szójátékoknak is tekinthetõk, ami egyébként a hieroglif-írás egyik alapjellemzõje. (25)

Van tehát egy lényeges tulajdonsága az ikonizált metaforaként értelmezett képi szim- bólumnak: a társításokból adódó variációs lehetõség, amely a kreatív, fölfedezésre, meg- ismerésre törekvõ gondolkodásban is jelentõs szerepet játszik. (26)A közhely, hogy a metaforák új perspektívákat képesek nyitni a gondolkodás és a megismerés számára, a tudományban is nélkülözhetetlen, fõként az elmélet- ill. modellalkotásban. (27)Ahogyan az is, hogy a metaforákban való gondolkodás és kifejezésmód a jelentésátvitel révén az elvonatkoztató képességet erõsíti. (28)Nem véletlen, hogy a hieroglif-szisztémának mint metaforikus szerkezetnek a használata jelentõs lépés az elvont, bölcseleti irányú gondol- kodás kifejlõdése felé is – ami egészen más képet ad a vizuális szimbólumok és az intel- lektus kapcsolatáról, mint amit megszokhattunk. Vickersa késõ antik alkímia „ikonikus terminológiája” kapcsán veti föl, hogy az al- kímiában az adott tárgyat (egy ásványt, fé- met vagy elemet) valamely kiemelt tulajdon- sága révén – vagy az adott szituáció adta ke- zelhetõség érdekében – több különféle szim- bólummal lehetett jelölni, ám egy adott szimbólum is több konkrét dolgot takarha- tott. Ráadásul a képi szimbólumokat önma- gukban is lehetett kombinálni, változtatni, kiegészíteni, stb. Az ebbõl adódó „szemantikai zavar” egy szinte korlátlan társítási kom- binációs lehetõséget hordozott, ami újabb és újabb ötleteket adott. (29) Így áttételesen a képi gondolkodásnak köszönhetõ számos al- kímiai kísérlet, annak nyomán pedig számos újdonság felfedezése. Ugyanezt láthatjuk Egyiptomban is: egy adott ikon több dolgot jelölhetett, egy dolog pedig – az éppen ki- emelendõ aspektusnak megfelelõen – több ikonnal volt kifejezhetõ, minek révén egy igen gazdag társítási rendszer jött létre. (30) Schenkela hieroglifa ezen tulajdonságát nevezi asszociogramnak. (31)

Erre alapult a hieroglifák – s ezen belül az osztályozó jelek – manipulációjának és az új jelek létrehozásának gyakori jelensége is. Ha például egy olyan új kifejezést akartak meghatározni, amely nem fért bele a meglévõ kategóriákba, akkor vagy gyártottak egy új determinatívumot, vagy valamely régit változtatták meg. (32)Jó példa erre a xns szó, melynek jelentése: „két irányba menni”, s amelynek rendhagyó determinatívuma egy

„sziámi szarvasmarha” rajza (33): Az ilyesfajta jelekkel (illetve jelkombinációkkal) az egyiptomi írástudók ad hoc kategóriákat hoztak létre. Vagyis az ikonokkal való kom- binatorikus játék a szemantikai térben is jelentõs változásokat eredményezett, lévén az ikonok átalakítása az esetek többségében speciális (szövegkörnyezettõl függõ) jelentés- tartalmakkal bírt. Vagyis a gondolkodás könnyedén tudott alkalmazkodni az új szituáci- óhoz anélkül, hogy a rendszer maga változott volna. Sõt, az alkalmazkodás éppen a rend- szerbõl adódott, s a jelek szinte végtelenül bõvíthetõk és variálhatóak voltak.

Ennek tökélyre vitelérõl tanúskodik a Ptolemaiosz-kor (Kr. e. 4–1. sz.) „írásmûvésze- te”. Ekkorra a jelek száma mintegy tízszeresére duzzadt, ami kb. hétezer ikont jelent a

Az ikonokkal való kombinatori- kus játék a szemantikai térben is jelentős változásokat eredmé- nyezett, lévén az ikonok átalakí- tása az esetek többségében speci- ális (szövegkörnyezettől függő) jelentéstartalmakkal bírt. Vagyis

a gondolkodás könnyedén tu- dott alkalmazkodni az új szituá-

cióhoz anélkül, hogy a rendszer maga változott volna. Sőt, az al- kalmazkodás éppen a rendszer- ből adódott, s a jelek szinte vég- telenül bővíthetők és variálható-

ak voltak.

(7)

hagyományos kb. hétszáz jellel szemben. Nem csupán új hieroglifák garmadája, hanem a régi jelek sokféle változata, valamint e változatok számos variációja is fölbukkan. A gazdagodás egy elképesztõ bonyolódást eredményezett mind a szemogramok (tudniillik az ideogramok és a determinatívumok), mind a fonogramok terén. Ráadásul nem csupán a jelkészlet sokszorozódik meg robbanásszerûen, hanem minden nagyobb templom saját hieroglif rendszert fejleszt ki. Mindez logikus következménye a hieroglif-írás képszerû- ségének. Miként Assmannrámutat, a képi szimbólumok forrása az egész világ (ill. annak tárgyai és jelenségei), s mivel a világ egy kimeríthetetlen típuskészlettel bír, a hieroglif- szisztéma enciklopédikus vonásokat ölt. (34)Ennek szegmenseként az említett teológiai kozmológia, ami az Újbirodalom idején még külön képi terminológiában fejezõdött ki, ekkor már az íráson belül jelenik meg. (35)Ráadásul ez a jelekkel való játékban meg- nyilvánuló bölcselet maga is csupán része volt egy komplexebb tudományosságnak, tudniillik ugyanígy megjelent az írásmûvészeten belüli nyelvészet is. (36)

Az egyiptomi írásmûvészet a világot holisztikus módon ragadta meg, lévén az ikonok és nyelvszerû jelek kombinálása, illetve felcserélhetõsége szoros kapcsolatot tartott fenn az elvont fogalom, a tudományos tény, a vallási tartalom, adott esetben a narratíva, valamint ezek mindennapi gyakorlathoz kötõdõ elemei között. Ami nem csupán ama állítást látszik igazolni, miszerint a mentális képekhez hasonlóan a fizikai képek is alkalmas esz- közei az elvont érvelésnek, hanem azt is prezentálja, amit Nyíri és mások a tudás egysé- gének neveznek. (37) Akárcsak a reneszánsz vagy a késõ antik alkímia képnyelvei. Ezért egy új, lehetõleg minél több igényt kielégítõ képnyelv kidolgozásának a kísérletében kulcsfontosságra tehetnek szert e kultúrák ismerõi. Ezek az õsi jelrendszerek egyrészt fejlettebbek bármely modern képi szimbólumrendszernél, másrészt minden kulturális tá- volság ellenére hasznos tanulságokkal szolgálhatnak a mi számunkra is, fõként a megol- dási lehetõségeket és bizonyos kognitív korlátok számításba vételét tekintve. Sajnálatos, hogy e kultúrákat a kívülállók közül még a nagyobb gondolkodók, a fölkészültebb szak- emberek is jobbára csak az ismert (és gyakorta hamis) toposzok szintjén ismerik. Jó pél- da erre Eric Havelock esete, aki a filozófia születése és a betûírás kapcsolatát tárgyaló grandiózus mûvében (Havelock, 1963) igencsak alulértékeli az ókori Kelet, s ezen belül Egyiptom szellemi teljesítményét, szembeállítva azt a görögökével – a nyugati tradíció ismert kliséinek megfelelõen. Pedig ítélete szimpla ismerethiányon alapul: nem ismeri a hieroglif-írást, a jeleket piktogramoknak tartja. (38)Vagyis még egy olyan szakma mû- velése sem minden esetben jelent fölösleges luxustudást, mint az egyiptológia.

Jegyzet

(1)Nyíri 2000a-b. illetve azóta született írásaiban ezt tovább gondolva a mobiltelefonokon megjelenõ képek kapcsán: Nyíri, 2002a-b.

(2)Az ikonikus fordulatról ld. Mitchell 1994 könyvét, illetve Nyíri Kristóf említett tanulmányait.

(3)Draaisma, 2002, 23. (Balogh Tamás fordítása)

(4)Ld. errõl Nyíri 2002a-b. A mimetikus kultúráról Donald, 2000, 149–193.

(5)Neurath 1936.

(6)Ld. többek között Nyíri 2000b és 2002a.

(7)Bacon, 1974. 131., ld. Nyíri, 2000a, 395.

(8)Ld. errõl írt könyvemet: Farkas, 2003.

(9)Psellus, Fr. 2. 445, ld. van der Horst, 1984, 10–11.

(10)Frede, 1989, 2083, 2085–87. Az egyiptomi bölcselet kérdését illetõen ld. többek között Allen, 1989, Der- chain, 1962, Dobrovits, 1975, 1979a-b, Farkas, 2001, Frankfort-Wilson, 1948, Hornung, 1971 és 1987.

(11) Kemp, 1989, 2. Az egyiptomi képi szimbolika természetérõl, különféle nézõpontokból ld. többek között Assmann, 1990, Goldwasser, 1995 és Eschweiler, 1992.

(12)Ld. errõl Farkas, 2003, 2004.

(13)Schenkel, 1976, 4.

(14)Donald, 2001, 270. Az ASL-rõl: Klima – Bellugi, 1979.

(15)A témáról bõvebben: Goldwasser 1995, 80–107.

(8)

(16)Hannig-Vomberg, 1998, 201.

(17)Erman-Grapow 1971, 255–57. A twt szó jelentésérõl – különös tekintettel annak „képmás” értelmére – ld.

még Luft, 2000.

(18)Idõvel persze a nyelvben is megjelennek ezek a fogalmak, bár eléggé bizonytalan módon. Lesko az újbi- rodalmi nyelv szótárának angol-egyiptomi kiegészítõ kötetében a fémre három, a növényre tíz különbözõ egyiptomi kifejezést hoz. (Lesko, 1990, 3, 60, 70–71.)

(19)Talán az jAwt („jószág”, „marha”) jelent olykorvalami hasonlót. Erman-Grapow, 1957, 29. Ilyenkor persze fölmerül a más kultúra másfajta osztályozásának ismert problémája is. A békát pl. az egyiptomiak az „em- lõsök” közé sorolták, ami abban mutatkozott meg, hogy az említett állatbõr-hieroglifát tették utána. Hannig- Vomberg, 1998, 190.

(20)Az egyiptomi nyelv egyik újabb grammatikája a jellistában is érzékelteti a determinatívumok osztályozó, ill. fogalmiságot reprezentáló voltát: Allen, 2000, 423–48.

(21)Kákosy, 1965.

(22)Assmann a krokodilos példa alapján a metaforizáció e fajtáját „krokodilizációnak” (krokodilizität) nevezi, kvázi a „metaforizáció metaforájaként”. 1991, 90–92. Ld. ehhez még Goldwasser, 1995, 104–105.

(23)Goldwasser, 1995. A kép, mint rajzolt metafora problematikájához ld. még Berger, 1989, 32–35. valamint Forceville, 1994.

(24)Goldwasser, 1991, 39, 1995, 17–19, 71–74.

(25)Schenkel, 1981.

(26)Ld. errõl többek között Miall, 1987.

(27)Errõl ld. többek között Black, 1962, Ingendahl, 1972, Langer, 1951. A különféle (jobbára hagyományos) metaforaelméletekrõl remek összefoglalót ad Fónagy, 1999, 127–221.

(28)A metaforák szerepét az absztrakt gondolkodás fejlõdésében már Max Müller hangsúlyozta. (Müller, 1886) (29)Vickers, 1990.

(30)Goldwasser, 1995, 40–41.

(31)Schenkel, 1976, 5.

(32)Goldwasser, 1995, 94–97.

(33)Goldwasser, 1995, 95.

(34)Assmann, 1999, 179.

(35)Junge már magát a klasszikus hieroglif-írást egyfajta „írásbölcseletnek” tekinti. (Junge, 1984, 270–72.) (36)Erre utalnak pl. az olyan jelenségek, mint az írásbeli és nyelvi archaizálás (bizonyos hagyományos hierog- lifákat újból alkalmaznak, régi nyelvi szerkezetek és írásmódok fölélesztésére tesznek kísérleteket stb.), vagy az írásjel-játék általi etimológiai „fejtegetések”. Sõt, e játékokkal a nyelvben bekövetkezett aktuális fonetikai változásokat (egyszerûsödéseket, hangzóváltozásokat, metatéziseket, fonetikus hasonulásokat, stb.) is megpró- bálják kimutatni, ill. összehasonlítani a klasszikussá vált régi nyelvvel. A témáról ld. Schenkel, 1981 és Te Velde, 1988. Az egyiptomi nyelvészkedésrõl ld. többek között Malaise, 1983, Morenz, 1975, és Sander-Hansen, 1946. Ennek bölcseleti jellegérõl és vonatkozásairól: Junge, 1984.

(37)Nyíri, 2000c.

(38)A kérdésrõl ld. Assmann, 1999, 255–56.

Irodalom

Allen, J. P. (1989): The Natural Philosophy of Akhenaten. In: Religion and Philosophy in Ancient Egypt.Edi- ted by W. K. Simpson. New Haven, Connecticut.

Allen, J. P. (2000):Middle Egyptian. An Introduction to the Language and Culture of Hieroglyphs.Cambrid- ge.

Assmann, J. (1990a): Ma’at. Gerechtigkeit und Unsterblichkeit im Alten Ägypten.München.

Allen, J. P. (1990b): Die Macht der Bilder. Rahmenbedingungen ikonischen Handelns im alten Ägypten. In:

Genres in Visual Representations.Edited by H.G. Kippenberg, L. P. van den Bosch, L. Leertouwer and H. A.

Witte. Visible Religion VII, 1–20. Leiden.

Allen, J. P. (1991): Stein und Zeit. Mensch und Gesellschaft im alten Ägypten. München,

Allen, J. P. (1999): A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban.

(ford. Hidas Zoltán) Budapest.

Bacon, F. (1974): The Advancement of Learning. Oxford.

Berger, A. A. (1989): Seeing is Believing: An Introduction to Visual Communication. Mayfield.

Black, M. (1962): Models and Metaphors. Ithaca.

Derchain, P. (1962): Zijn en niet-zijn volgens de Egyptische filosofie. Dialoog, 2, 171–189.

Dobrovits A. (1975): A dialektika és a valláskritika csírái az ókori Egyiptomban. In: Egyiptom és az ókori Ke- let világa.II. Budapest. 419–424.

Dobrovits A. (1979a): Egyiptom és a hellénizmus. In: Egyiptom és az antik világ.Dobrovits Aladár válogatott tanulmányai I. Budapest. 23–99.

(9)

Dobrovits A. (1979b): Természetlátás és gondolkozás az ókori Egyiptomban. In: Irodalom és vallás az ókori Egyiptomban.Dobrovits Aladár válogatott tanulmányai II. 5–23.

Donald, M. (2001): Az emberi gondolkodás eredete.(ford. Kárpáti Eszter) Budapest.

Draaisma, D. (2002): Metaforamasina. Az emlékezet egyik lehetséges története.(ford. Balogh Tamás) Buda- pest.

Erman, A. – Grapow, H. (1957–1971): Wörterbuch der Ägyptischen Sprache I–V. Berlin. (Wb I–V.) Eschweiler, P. (1992):Bildzauber im alten Ägypten.Die Verwendung von Bildern und Gegenständen in magis- chen Handlungen nach den Texten des Mittleren und Neuen Reiches. Göttingen, OBO 137.

Farkas, A. M. (2001): Beszélhetünk-e óegyiptomi bölcseletrõl? Világosság, 11–12, 3–19.

Farkas, A. M. (2003):Filozófia elõtti filozófia. Szimbolikus gondolkodás az ókori Egyiptomban.Budapest.

Farkas, A. M. (2004):Játék a szimbólumokkal. A felismerõ gondolkodás archaikus gyökerei.http://nyitotte- gyetem.phil-inst.hu/FAM.pdf

Fónagy I. (1999): A költõi nyelvrõl.Budapest.

Forceville, C. (1994): Pictorial metaphor in advertisement. Metaphor and Symbolic Activity, 9, 1–29.

Frankfort, H. – Wilson, J. A. – Jacobsen, T. (1949):Before Philosophy. Penguin Books Harmondsworth, Mid- dlesex.

Frede, M, (1989): Chaeremon der Stoiker.ANRW II. 36/3.

Goldwasser, O. (1991): The Allure of the Holy Glyphs: A Psycholinguistic Perspective on the Egyptian Script.

GM, 123, 36–50.

Goldwasser, O. (1995): From Icon to Metaphor. Studies in the Semiotics of the Hieroglyphs. OBO 142. Göt- tingen.

Havelock, E. A. (1963): Preface to Plato. Harvard, Cambrigde.

Hornung, E. (1971): Der Eine und die Vielen.Darmstadt. (Angol nyelvû, javított kiadása: Conceptions of God in Ancient Egypt. The One and the Many. Translated by John Baines. Ithaca, New York, 1982)

Hornung, E. (1987): L’Egypte, la philosophy avant les grecs. Les Etudes Philosophiques, 2–3 Horst, van der, P. W. (1984): Chaeremon. Egyptian Priest and Stoic Philosopher. Leiden.

Ingendahl, W. (1972): Die Metaphorik und die sprachliche Objektivität. Wirkendes Wort, 22, 268–274.

Junge, F. (1984): Zur Sprachwissenschaft der Ägypter. In: Studien zu Sprache und Religion Ägyptens.Band 1:

Sprache. Zu Ehren von Wolfhart Westendorf. Göttingen. 257–72.

Kákosy L. (1965): Das Krokodil als Symbol der Ewigkeit und der Zeit. Mdaik, 20, 116–120.

Kemp, B. J. (1989): Ancient Egypt. Anatomy of a civilization. London, New York.

Klima, E – Bellugi, U. (1979):The signs of language. Cambridge, Harvard.

Langer, S. (1951): Philosophy in a New Key. New York.

Lesko, L. (1990): A Dictionary of Late Egyptian.V. New York.

Luft, U. (2000): Statuas dicis… NHC VI. 69. (28) Anmerkungen zum Bildgedanken im hellenistischen Ägypten.Acta Ant. Hung. 40, 283–310.

Malaise, M. (1983): Calembours et Mythes dans l’égypte ancienne. In: Le mythe son langage et son message.

Actes du colloque de Liége et Louvain-la-Neuve 1981. Edited: H. Limet – J. Ries. Louvain-la-Neuve.

Miall, D. S. (1987): Metaphor and affect: The problem of creative thought. Metaphor and Symbolic Activity, 22, 81–96.

Mitchell, W. J. T. (1994): Picture Theory. Chicago.

Morenz, S. (1975): Ägypten und die altorphische Kosmogonie. In: Religion und Geschichte des Alten Ägypten.

Weimar, 453–495.

Müller, F. M. (1886): Metaphor as a mode of abstraction. Fortnightly Review, 46, 617–632.

Neurath, O. (1936): International Picture Language. London.

Nyíri K. (2000a): A 21. század filozófiája felé. In: Filozófia az ezredfordulón.szerk: Nyíri Kristóf. Budapest.

387–405.

Nyíri K. (2000b): A gondolkodás képelmélete. http://www.fil.hu/uniworld./nyiri/ELTE_2000_conf/tlk.htm Nyíri K. (2000c): Szavak, képek, tudásegész.http://www.fil.hu/uniworld/nyiri/tudnap2000_hu.htm.

Nyíri K. (2002a): Az MMS „képfilozófiájához”.http://21st.century.phil-inst.hu/2002_konf/hn3_kot/nyiri.pdf Nyíri K. (2002b): Képjelentés és mobil kommunikáció.Vázlat. http://21st.century.phil-inst.hu/2001_dec_konf/

NYIRI_2.pdf

Sander-Hansen, C. E. (1946): Die phonetischen Wortspiele des ältesten Ägyptischen. Acta Orientalia, 20, 1.

Schenkel, W. (1976): The structure of hieroglyphic script.Royal Anthropological Institute News, Aug. No 15.

Schenkel, W. (1981): Rebus-, Buchstabiersilben- und Konsonantenschrift. GM, 52, 83–93.

Te Velde, H. (1977, 1988): Egyptian hieroglyphs as linguistic signs and metalinguistic informants. Visible Reli- gion, VI, 169–179.

Vickers, B. (1990): The Discrepancy between res and verba in Greek Alchemy. In: Alchemy Revisited. Pro- ceeedings of the International Conference on the History of Alchemy at the University of Groningen.17–19 April 1989. Edited by Z. R.W.M. von Mertels. Leiden–New York–Kobenhavn–Köln. 21–33.