A statisztika, mint szervező erő a mezőgazdaságban

'u.IIIIIIIOIIIIUIIUIl-cnll.:nn-o-n-uu-u-n-u-u-n-u-u-n-nun.-.-.-n-n-...-n-n-nnnn-n-n-nnn-n-n-nn-n-a.

; MEZÖGAZDASÁG e ;

A statisztika, mint szervező erő a mezőgazdaságban?

Le role organisateur de la siatistigue dans Fagm'culture.

Résume'. Depuis la guerre, on a partout aban- donné le Iibe'ralisme économigue. Ce sont surtout les Etats vaincus yui, sous la pression des circon- stances, entravent, par des mesures d'exception, la Iibre entreprise.

En plusieurs pays, et particuliérement en Alle- magne et dans les pays industriels de I*Europe, ce systéme a abouii a développer á tout prix la pro—

duction agricole.

Aussi, en Hongrie comme en plusieurs autres pays, la guestion de la re'organísation de l'agriculture se met au premier plan, et la nécessité stimpose de créer des institutions destinées a indiguer aux agri- eulteurs, sans toucher á la libre initiative et en la développant méme, les moyens de produire aussi me'thodiguement gue possible.

A cet effet, les statistigues offrant de nouvelles

* 'ayricoles, ainsi (luc celles contenant des données de comptes dtexploitations rurales, sont bien impor- tantes.

Les premiéres, base'es sur des

e'manant de correspondants intérieurs et étrangers, ont pour objet les prix et les íacteurs iniluant sur les prix, c7est—á-dire lta/Tre et la demande. II y faut un service dtinformations extrémement rapide, gui renseigne constamment sur les semailles, les esti- mations de récoltes, les stocks, les importations et les exportations et le mouvement des prix des mar- ehes princípaux. Les informations sont publie'es par radio, par les journauyc et dans des rapports spéciaux.

Ces services de renseignements sont particuliére- ment perfectionne's en Allemagne et aux Etats—Unis.

renseignements

En ce (lui concerne la statistigue offrant des données puise'es dans les cornptes (l'/igriculteurs, elle rend dtexcellents services pour la solution des guestions diorganisation d'exploitations agricoles. En Suisse, elle a été e'tendue sur le pays entier et en Allemagne sur des ,,Pays thtat", et ces sortes de statistiaues y o/Trent des renseignements suscep- tibles d'orienter la politigue agraire. Les services des comptes ayricoles y établissent, sur la base des données recueillies par eux, des types dtexploita- tions diffe'rant au point de vue de I'étendue, de la situation, de la gualité du sol et de la méthode (ltexploitation. La comparaison de ces types avec les données des exploitations (i examiner permet—

lant de relever les fautes commises dans la direc- tion dterploitation, les agriculteurs peuvent étre orientés sur Pame'lioration de leurs erractement

méthodes.

A termelés átszervezéséről beszélünk, szólunk a búzával bevetett területek csök- kentéséről, a külföldön keresett gyümölcs- és főzelékfélék termelésének kiterjesztésé—

ről, s minderről úgy beszélünk, mintha a kormányzat elhatározására volna csak csupán szükség, hogy mezőgazdasági ter- melésünk a kívánt irányban rögtön átala- kítható legyen. A külföldön, így Németor—

szágban még tovább mennek s a napisiajtó, a közvélemény jelszószerűen hangoztatja, hogy vajból, tojásból, gyümölcsfélékből ennyivel és ennyivel kell többet termelni, hogy a belföldi termelés fedezze az egész szükségletet. A háború előtti időkig kell visszagondolnunk, hogy kellő összehason- lítást keressünk az irányban, hogy mennyire eltávolodtunk attól a kortól, amikor még az önmagukat kiegyensúlyozó gazdasági erők kölcsönhatásában láttuk a normális gazda- sági fejlődés rúgóit. Mennyivel többet vá- runk és kell is kívánnunk az államtól, a kormányzattól most. Nemcsak a kezdemé- nyezést, hanem olyan beavatkozást, amely valósággal irányt szab egyes termelési ágak kifejlesztésére és mások megszorítására.

A háborús gazdálkodás olyan helyzetet teremtett, amely szükségessé tette a legna—

gyobb mérvű állami protekcionizmust, hogy végsőkig vitt erőfeszítéssel tudjuk minél tovább a blokád alatt tartott szűk területen az önellátást megvalósítani. A háború megszűntével a határok felszabadulása után mindenütt némi könnyebbség mutatkozott.

Legtöbb államban ebben az időben a ter- melés apparátusának rohamos továbbfej—

lesztésével találkozunk. Valóban sok min- den pótlásra szorult ebben az időszakban, Az elhanyagolt földek és mértéken túl igénybevett talajerő pótlása műtrágyákkal, a háborúban elmaradt épületjavítások, az elhasznált gépek és eszközök pótlása mind életbevágóan fontos probléma volt. Az állat,—

tenyésztés fejlesztésére a háborúban ke—

vésbbé szenvedett magas állattenyésztési színvonalon álló államokból megfelelő te- nyészanyag behozatalára volt szükség.

Nagymértékben támogatta ezt az irányzatot

1) Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület üzemi és Számtartási szakosztályábán 1931 decem—

ber 10—én tartott előadás.

—481—— 1932

yáripar is, amely, hogy a háború alatt

*gy teljesítményre berendezett kapacitá- ovábbra is fenntarthassa, igen nagy- értékben a mezőgazdasági termelő esz—

ózök gyártására rendezkedett be. Elég lesz ezen a helyen példaképen az amerikai trak—

oripart megemlíteni.

Élénk különbség mutatkozott azonban háborút viselt és nem viselt államok kö—

zött. A háborús tőkepusztulást végig nem szenvedett országok, mint hitelezők voltak _sak hajlandók tőkéjüket akár pénztőke, akár áru alakjában a háborút viselt és tőke—

hiányban szenvedő államoknak rendelke- zésükre bocsátani, olyan kamatfizetési ter—

hek mellett, amelyek ez utóbbiakat arra a xgazdaságpolitikai álláspontra kényszerítet—

ték, hogy nemzeti termelésüket a legna—

gyobb mértékben kihasználják, a behoza- talt a minimumra korlátozva, erőltetett áru- kivitellel tudják nyomasztó tartozásaikat 'megtizetni.

Nem lehet csodálkozni ezek után, hogy egész Európában az államok önellátásra való törekvése kezdődött. Az ipari államok—

ban az élelmicikkekben elérhető teljes füg- getlenség lett a jelszó. A mezőgazdaság készséggel vette át a mindenáron való több- termelés irányzatát, abban a hitben, hogy ennek a többtermelésnek egyéb feltételei is

"meglesznek. Az infláció megszüntette annak józan elbírálását, hogy a mezőgazdaság mi- :l'yen kamatokat bír el. A gazdák nagyobb megfontolás nélkül vették fel a drága köl- csönöket, amelyek a még néhány év előtti '*zonyokhoz képest tényleg olcsók—

, k tűntek fel. Németország különösen megsínylette ezt az úgynevezett belterjes- i lázat. A gazdaságpolitika irányítói itt a ,,Nahrungsfreiheit" megvalósítása'érdeké- ben a nemzeti termelés érdekeit szigorúan zonosnak látták az egyes gazdaságok érde—

vel és a többtermelés szolgálatába állítot- k az oktatás és kísérletügy egész szerve- ítét, olyan mértékben, amely talán túlsá—

san háttérbe állította az egyéni gazdaság ábilitásának szempontjait. A többter- láznak a német mezőgazdaság nagy—

ú eladósodása vetett véget, az új jel—

mezőgazdaság állami megsegítése lett.

—— iisem lehet azonban csupán az irá—

örök oktrojának tekinteni, hogy a

nyzat rendelkezéseiben letért a szer- a _gazdaaágfejlesztő intézkedések útjáról ' és" *kényszerrendeleteiben mindinkább a gaz- dasági életbe való mesterséges beavatkozás f lett a vezérelv. Az egyes termelési ágak ma—

cm

guk is hamarosan rájöttek annak az ízére, hogy a kormányhatalom az egyes ter- melési ágaknak nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is széles lehetőségeket tud biz—

tosítani. Minden oldalról a kormányzatot ostromolják és ez csak annál jobban az ál- lami hivatalok kezében összpontosít min—

den kezdeményezést. A kormányzatok a világpolitika állandóan változó helyzetében gazdaságfejlesztő tevékenységükben a szer- ves átfogóbb tervek helyett a közvetlen, gyors sikerűnek ígérkező intézkedések te—

rére léptek. Kurt Ritter berlini tanár nyil—

tan kimondja, hogy a német agrárpolitika válaszúthoz ért és színt kell vallania most már azirányban, hogy vajjon a teljes terv—

gazdálkodás felé kíván—e haladni, vagy sem, mert a kormányintézkedések jelenlegi rend- szere, a vállalkozói szellem teljes megbénu—

lásához fog vezetni és a kockázat elosztása helyett a kockázat összpontosítása rendkí- vüli módon növeli a kormány felelősségét.

Mindezekkel a problémákkal kapcsolat—

ban fel kell vetni a kérdést, hogy a folyton változó helyzet parancsolta és kétségtelenül indokolt pillanatnyi intézkedések mellett nem volna—e mulhafatlanul szükség olyan rendszer, olyan intézmények megvalósítá- sára gondolni, amely a gazdák alkalmaz—

kodó képességét kívánja előmozdítani a vál—

lalkozó szellem szabad akarat-elhatározó—

képességén keresztül, a felvilágosítás, az is—

meretterjesztés és tanácsadás eszközével.

Sokan a termelés átszervezési folyamatát csak a szövetkezeti szervezkedésen keresz—

tül látják megvalósíthatónak. Sohasem volt aktuálisabb a szövetkezeti gondolat nagyobb lendületű felkarolása, mint most, hiszen a dán példa is mutatja, hogy a rossz gazda- sági viszonyok ébresztik fel az egymástól izolált egyéneknél a mindenképen való tár—

sulás, egyesülés gondolatát. De számítha—

tunk—e az értékesítő és termelő szövetkeze—

teknek azonnali hathatós szerepére a jelen- legi égetően sürgős nagy problémák meg- valósításánál. akkor, amikor ezen a téren jó- formán az alapokat kell lerakni? A szövet—

kezeti szervezet kiváló fontos szerepének teljes elismerése mellett ezúttal egy más kö—

zelebbi sikert ígérő szervezési erőre kell rá—

mutatnom. Egy olyan rendszer kiépítésére, megszervezésére akarok példákat felhozni, amely azt tűzte ki feladatul, hogy elsősor- ban a mezőgazdaságban a térbeli elhatárolt—

ság, a mindenkori piaci helyzettel szemben mutatkozó tájékozatlanság hátrányaival küzdjön meg. Az agrár hírszolgálat és a

6. szám. —482—

1932__

rendszeres folyamatos mezőgazdasági szám- tartáson alapuló jövedelmezőségi statisztika szerepét kívánom most ebből a szemszög—

ből megvilágítani. Az agrár hírszolgálat a mezőgazdálkodást érintő piacnak alakulásá—

ról, igényeiről, a fontosabb közgazdasági hírekről nagy központi apparátussal gyűjti a híranyagot és azt megfelelő formában to—

vábbítja a gazdáknak. Kiváló eszközt nyujt tehát az irányító szerveknek, hogy célkitű- zéseiket a mezőgazdasági termelés irányítá- sára és szervezésére vonatkozóan mily mó—

don vigyék keresztül. A mezőgazdasági üze—

mek számtartási feljegyzésein felépített statisztika viszont azt a tükörképét mutatja, amelyben a foganatosított intézkedések ki- hatása évről—évre mutatkozik. E két statisz- tikai szervezet együttműködése tehát nyil—

vánvaló. A termelési politika diagnózist ál—

lapít meg a számtartási statisztika eredmé- nyéből és a terápiát a hírszolgálati statisz- tika útján hajtja végre.

Utalnom kell az említett statisztikáknak egy másik, talán még jelentősebb szerepére.

Nemcsak eszközt és iránytűt nyiijtanak e szervek az agrárpolitika irányításánál, ha—

nem hatalmas szervező erővel is bírnak. A kereskedelmi és üzleti szellem felébresztése, a változott viszonyokhoz való alkalmaz- kodóképesség kifejlesztése, a gazdálkodás bonyolultabb fázisaiba való elmélyedés elő—

mozdítása, a spekulatív gazdálkodás és a verseny szellemének felébresztése most már nemcsak abban az irányban, hogy egy bi—

zonyos termelési ágban minél többet ter- meljiink, hanem olyan irányban, hogy az előállított termény minél olcsóbban legyen termelhető, mindezek olyan eredmények, amikre számos külföldi példa alapján fenti intézmények megvalósítása esetén számít—

hatunk.

Az agrárhírszolgálat alatt általában csu- pán az árakra vonatkozó hírek egyszerű be- gyűjtését, átlagolását, csoportosítását és to- vábbadását értik. Kétségtelen, hogy a kii—

lönböző piacok árainak ismerete egymagá—

ban is fontos támpontul szolgálhat a gazdá- nak arra nézve, hogy melyik piac mutatko- zik részére legelőnyösebbnek és hogy vaj—

jon a gazda termelő helyén a legközelebbi paritásnak megfelelő árat kap-e? Elég-e azonban, ha a gazdát csak a már kialakult árakról tájékoztatjuk? Megállapítható-e tisztán az árgörbékről a mostani gyorsan

és szabálytalanul váltakozó árak mellett,

hogy az áralakulás előreláthatóan továbbra is egy határozott irányzatot fog mutatni? A

piaci helyzet kulcsa azoknak a kezében van, akik az árképző tényezők helyzetével tisztá—

ban vannak. Lehet-e azonban a világgazda—

ság jelenlegi kuszáltsága mellett egy-egy terményre és időpontra vonatkozóan a ke- reslet és kínálat mértékét áttekinteni? Ezen az alapon legfeljebb a már elmult árakat tudjuk utólag megmagyarázni. Ha az árhír- szolgálat csak arra szorítkoznék, hogy a be- gyűjtött piaci hírek alapján jóslásokba bo—

csátkozzék és a gazdáknak terményeik tar- tására, illetve piacra hozására adna taná—

csot, akkor könnyen megégethetné az ujját, s talán még több kárt okozna mint ha egy- általában nem ad híreket a gazdáknak. A cél azonban távolról sem ez. A legújabb rendszer szerint megszervezett árhírszolgá- lat abban látja főcélját, hogy az áradatokon túlmenően részletesen és meghatározott rendszer szerint ne csak az árakra vonat—

kozó, hanem a keresletet és kínálatot be—

folyásoló valamennyi bírt és adatokat to—

vábbítsa és ezáltal a gazdákat a piaci hely- zet Önálló és független megítélésére képe- sítse, mint ahogy a németek mondják, a gazdában Marktmeinungot teremtsen. Ez- által válik kiküszöbölhetővé az a nagy kii- lönbség, ami a piacon a jól tájékozott keres- kedő és a tájékozatlan gazda között áll fenn. Sokan természetes állapotnak tartják azt, hogy a gazda a piacon a kereskedővel szemben hátrányos helyzetben van. Pedig ez voltaképen az ügyeseknek a tájékozatla- nok feletti uralmát jelenti. Sok! esetben azonban a kereskedő maga sem tudja a pia- cot áttekinteni s így a bizonytalanságtól való félelmében kalkulál a vidéki kereskedő olyan magas haszonkulccsal. Az árhír- szolgálat tehát a vidéki kereskedő javát is szolgálja. Az amerikai pool rendszer tanul—

ságai mutatják, hogy a világpiaci irányzat- tal még egy ilyen hatalmas szervezet sem tud tartósan szembehelyezkedni. Még a kö- tött gazdálkodás és monopólium által be- folyásolt piac esetén is szükség van arra, hogy a külső áralakulás tényezőivel is ál—

landóan tisztában legyünk. Kényszerintéz—

kedésekkel nem befolyásolt piac esetében pedig jóformán minden lehetőt elérünk ak—

kor, ha lehetően valamennyi gazda részére kényszer nélkül tesszük hozzáférhetővé a piaci helyzetet és a várható alakulás irány—

zatát mutató adatokat. Természetesen rend- kívül kell vigyázni a legteljesebb tárgyila- gosság megőrzésére, mert egy ilyen intéz—

ménynek legfontosabb önérdeke, hogy ered—

ményeit mindenütt elismerjék.

6. szám. —-483—— 1932 Az elmondottak értelmében az árhírszol-

gálatot egy olyan statisztikai kutató szerve—

zettel kell kiegészíteni, amely az áralakulást befolyásoló tényezők kivizsgálását lehetővé teszi. A kínálat oldaláról három csoportban lehet a szükséges támpontokat összefog—

lalni. 1. lsmerni kell a termés mennyiségét, 2. a készletek mennyiségét, 3. a készletekben beálló változásokat.

A termésmennyiség iránt az érdeklődés a gazdánál nemcsak akkor mutatkozik, amikor az piacképes állapotban van és így már ki is fejti az áralakulásra a hatását.

Ha az amerikai farmer csak akkor kapna tájékoztatást a termés mennyiségéről, amikor az jóformán már a piacon van, vajmi keve—

set használna ez neki, hiszen nincsen már módjában, hogy saját termelését a piaci helyzethez igazítsa. Ezért találunk Ameri- kában már a cséplési eredményt tudakoló kérdőíven kérdőpontokat, amelyek azt kér- dezik a termelőtől, hogy a jövő évi vetés- terve szerint milyen területet fog az egyes terményekből bevetni. Ilyen alapon egy élő—

zetes becslés készül, amely a gazdát tájékoz- tatni kívánja arról, hogy a következő évben előreláthatóan milyen termőterületekkel kell számolnia. Ezt a célt szolgálják azok a hi- vatalos statisztikai felvételek is, amelyek a termelés folyamata alatt adnak jelentést a termés állásáról. A legtöbb állam hivatalos mezőgazdasági statisztikájában áprilisig ha- vonta egyszer, azon túl pedig kéthetenkint minősítő vetésjelentéseket közölnek. Ezeket a jelentéseket nálunk a húsz holdon felüli birtokokra vonatkozóan maguk a gazdák, a kisebb birtokokra pedig a járási gazdasági felügyelők adják meg. A vármegyei gazda- sági felügyelőség ezeket a jelentéseket ki—

egészítve, a földművelésügyi minisztérium hírszolgálati osztályával közli. Németor—

szágban ezek a minősítő termésbecslések 6.400 tudósítótól származnak. Egy tudósí- tóra több, mint 2.500 hektár megbecsü- lendő szántóterület esik. A Német Mező—

gazdasági Tanácsi) árhírszolgálati osztálya 1908-tól kezdve saját tudósítói révén maga is gyűjt termésminősítő adatokat és ennek alapján rájött arra, hogy a német hivatalos statisztika által követett fenti minősítő becslő eljárás nem felel meg annak a cél—

nak, hogy a gazdát már jóelőre tájékoz—

tassa a termés várható nagyságáról. Meg—

felelőbb eljárásnak bizonyult az egyéni fel—

1) A legfőbb birodalmi agrár-érdekképviseleti szerv.

vétel rendszere, amikor is a nagy gonddal kiválasztott megbízható tudósító csak a sa- ját gazdaságára vonatkozóan közöl minő—

sítő adatokat. Nem felel meg az árhírszol- gálati statisztika céljainak a jelző számok—

kal való minősítés sem. (Például a gyen—

gébb hozadékú földeken 2-es minősítésű és a jó földön 4—es minősítésű jelzések átlaga, 3, megfordítva is ugyanannyi, holott a termés—

kilátások szempontjából nem mindegy, hogy a jó, vagy a gyengébb földekről vár—

hatunk-e nagyobb termést.) A minősítő becs—

léseknél sohasem kérnek abszolút adatokat az adatszolgáltatóktól, hanem mindig egy előző állapothoz kell a jelenlegi termés álla—

potát viszonyítani. Minden Vidékre részlete—

sen körül van írva a normális állapot és ezt

100-zal egyenlőnek veszik. A becslő így könnyebben tudja a vetések mindenkori ál- lását viszonyszámokkal kifejezni.

Az állatszámlálásokat, amelyeket évente csak egyszer hajtanak végre, az agrárhír—

szolgálati statisztika egyáltalában nem hasz—

nálhatja fel céljaira. A negyedévenkénti sertésszámlálások már értékesebb képet mu- tatnak és ezeket fel is használják arra, hogy a gazdaközönséget állandóan tájékoztassák a rövidesen vásárra kerülő felhajtás kilátá—

sai felől. Nagymértékben ennek tudható be,

hogy Németországban az utóbbi években sikerült a sertéspiac szezonhullámzásait némiképen kiegyenlíteni. A berlini árhír—

szolgálati" osztályban most van előkészítés alatt egy olyan termelési statisztika, amely a szarvasmarhák és juhok létszámáról, an- nak szaporodásáról, fogyásáról is fog ada- tokat szolgáltatni.

A termés végleges megállapítása a német- országi mezőgazdasági üzemrendszer miatt sokkal tökéletlenebb, mint nálunk. Ahosszú ideig elhúzódó cséplés ugyanis nem teszi lehetővé, hogy otta ténylegesen elcsépelt mennyiség számbavételével állapítsák meg

a termést, miként nálunk, hanem egysze—

rűen a legutolsó becslés határonkinti érté- kével beszorozzák a véglegesen megállapított learatott területet. Az Amerikai Egyesült Al—

lamokban a földművelésügyi kormány által végzett vetésterületi és termésminősítő sta- tisztika reprezentatív jellegű. Az ott ural- kodó egyöntetű termelési rendszer mellett elég a termelők két százalékát megkérdezni ahhoz, hogy a megbízható eredményeket kapj—anak. Augusztus hó 18—án teszik közzé a végleges terméskilátásokat és ebből a cél—

ból 24.000 farmertől szedik be az adatokat a búzaövben. A termésterület megállapításá-

6. szám. — 484 — 1932 nál Amerikában legújabban a centrális rend—

szerre tértek. A nagy és legtöbbnyire szabá—

lyos bevezetett területeket autóval járják kö—

rül és az autóra rászerelt mérőszerkezetről egyszerű leolvasással állapítják meg a termőterületek nagyságát.

A kínálat megítélése céljából második helyen a készletek megállapításának fontos—

ságát hangoztattuk. A legtöbb mezőgazda- sági terménynél háromféle készletről lehet szó. 1. Nyilvános áruházakban és raktárak- ban levő ú. n. látható készletekről, 2. időle- gesen az egyes fontos piacokon levő készle-

tekről, 3. a termelőnél levő készletekről. A

szövetkezeti és állami raktárak készséggel szolgáltatnak megbízható adatokat és már ezekből is fontos megállapítások szűrhetők le. Az egyes fontos piacok készleteinek ál' landó figyelemmel kísérése igen fontos.

mert a helyi áralakulásra ezek a készletek bírnak legdöntőbb befolyással. Ha a termelő tájékozva van egyes piacok túlterheltségé—

ről, még idejében módja van más piacokat felkeresni és ezáltal a szertelenül ingadozó helyi árak kiegyenlítést nyerhetnek. Ennél a helyi készletstatisztikánál még sokkal fon- tosabb lenne a gazdák birtokában levő el- adásra szánt mennyiségek megállapítása.

Amíg a raktári készletek többé-kevésbbé gyorsan fogyasztásra kerülnek, addig a gaz—

dák kezén levő készletek azt a látens tarta—

lékot képezik, amely a mindenkori áralaku-

lástól függően kerül a piacra. A berlini ár- hirszolgálati osztály minden kérdőívén tudakolja a tudósítóktól, hogy az egyes ter—

ményekből mennyi van még a birtokukban.

Az állati termelésnél természetesen készle- tek nyilvántartásáról nem igen lehet be- szélni, mindamellett igen előnyös volna, ha a vaj- és sajtkészletek szintén számbavétet—

nének.

A termés mennyiségének és a készletek nagyságának ismeretében a készletek válto- zásait is állandó figyelemmel kell kísérni.

hogy így az árak alakulását a kínálat olda- láról minden vonatkozásban megítélni tud—

juk. Három eszköz nyílik a készletek válto- zásainak lerögzítésére: t. a vasúti forgalom, 2. a belvízi hajózás, 3. a külkereskedelmi forgalom adatainak statisztikai felhaszná—

lása. Az Egyesült Államokban minden vasút- társaság naponta ad jelentést a washingtoni földművelésügyi kormánynak a fontosabb piacok felé irányuló berakásokról és a vas- utak nagy tapasztalataikra és az előzetes kocsirendelésekre támaszkodva már néhány nappal előre tájékoztatják a statisztikai osz-

tály vezetőit a terményszállítások alakulásá—

ról. Sok országban, így Németországban is igen fontos a belvízi csatornák forgalmának ismerete, mert például a Berlinbe irányuló gabonaszállítmányok legnagyobb része a fürstenwaldi és wennsdorfi zsilipnél úgy- szólván nehézség nélkül hozzáférhető a sta—

tisztika részére. A külforgalomra vonatko- zóan a tengerentúli államok fontosabb kikö—

tőiben történő behajózások, a behozatali ki- kötők kirakásai azok a legfontosabb tételek.

amelyek a nemzetközi terményforgalom alakulására nézve fontosak.

Az agrárhírszolgálat legtökéletesebb megvalósítását az Amerikai Egyesült Álla—

mokban látjuk. Az árhírszolgálatot itt a földművelésügyi hivatal keretében működő Bureau of Economics végzi. Elég a washing- toni földművelési kormány költségvetését megnézni, hogy meggyőződést szerezzünk ebből, mennyire nagyra értékeli a gyakor- latias amerikai a statisztika szerepét a me—

zőgazdaságban, Amerikai mintára szervez- ték át 1920-ban a Német Mezőgazdasági Ta- nács árhírszolgálati osztályát is.

Meglepő, hogy ez az intézmény rövid fennállása óta is milyen általános elisme—

résre tett szert és mennyire bővítette azóta is működésének kereteit. Az osztály adat—

szolgáltató apparátusa 12.000 belföldi tudó- sítóból áll, akik, mint említettem, csak a sa—

ját gazdaságra vonatkozóan töltik ki a köz- pontból nekik küldött kérdőíveket. Minden hónap 7-én küldik szét ezeket a kérdőíve—

ket, amelyek minden hónapban a kérdés tárgyának megfelelő kérdőpontokat tartal- mazzák, igen tömör összeállításúak és ke—

rülnek minden fárasztó felesleges részlete- zést. A kérdőívek szétosztását a mezőgazda—

sági kamarák végzik. A tudósítók _minden hónap 15-i állapotra vonatkozóan töltik ki a kérdőíveket és 20-áig a központba kell ezt beküldeniök. A hatalmas számanyag 10 nap alatt feldolgozást nyer és a következő hónap első napjaiban már közzé is teszik az eredményeket. A tudósító semmiféle pénzbeli jutalomban nem részesül, ellenben az osztály valamennyi kiadványát néhány nappal korábban kapja meg és ezáltal üzleti előnyökhöz juthat.

A közvetlen hírszolgálatot a belföldi és a fontosabb külföldi tőzsdéken megbízott tu—

dósítók végzik. Ezeknek a híreknek a be- gyűjtésére és továbbítására az árhírszolgá- lati osztálynak közvetlen szerződése van a VVolff—ügynökséghez tartozó Kreist'unk—tár—

sasággal. A tőzsdei árak és egyéb tőzsdei

6. szám. —485— 1932—

hírek terjesztési jogát az osztály a napi- lapoknak adja át. Az ebből folyó bevételek majdnem fedezik az árhírszolgálati osztály költségvetését Az osztály vezetője, Schind—

ler Elek dr., fiatal kora dacára a piackuta—

tás terén világhírű szakember. Több ízben járt már Amerikában s a berlini árhírszol- gálat megszervezését is főként amerikai mintára végezte. A belső adminisztráció a lehető legtökéletesebb. A meglepően gyors statisztikai feldolgozás majdnem kizárólag géperővel történik. Azonban az emberi munkaerő is a legnagyobb teljesítményre van beállítva. Az ügyvitel, terménycsopor—

tok szerint, referátumokra oszlik. Külön- külön szakember végzi a kenyérmagvakra, a takarmányneműekre, állatokra, tejre és tejtermékekre es végül kerti terményekre vonatkozó hírszolgálatirányítását. A sta- tisztikai technikai munkára egy statisz- tikai szakember ügyel fel. lVlagától érte- tődik, hogy az egyes ret'erensek állandó érintkezésben lévén az egész világról befutó hírekkel, szakmájukban egészen kiváló spe—

ciáltudásra tesznek szert. Mindegyik saját maga fejleszti és tökéletesíti tovább a saját szakmájára vonatkozó hirszolgálatot. Mód van ezenkivül arra is, hogy szaktudásukat kifelé is t'elhasználhassák. A szaklapokban, sőt napilapokban is állandó rovatok veze- tését vállalják, az újabban megszervezett piacismertető-tanfolyam-okon előadnak. Az árhírszolgálati osztály azon jelentéseik,

" amelyek a gazdát kívánják tájékoztatni részletesen, a piacok alakulásáról min- den egyes terménycsoportra vonatkozóan hetenként egyszer jelennek meg. Hétfőn a kertészeti termékekre, szerdán a tejre és tejtermékekre, pénteken az állatpiacra és szombaton a gabonanemi'iekre és burgo- nyára vonatkozó piacjelentés jelenik meg.

A gabona— és állatpiac helyzetéről egy-két _ nappal később egy másik jelentést is közzé-

7 tesznek. Ezek az úgynevezett nemzetközi

kiadványok bővebben foglalkoznak a ví- gpiaci hírekkel, táblázataik fejrovatai an- német és francia szövegűek Az előbbi 'ntésekkel ellentétben, amelyek inkább a ldi gazdaközönség tájékoztatására szol- k, ezek a külföldi megrendelők, érdek-

kletek és hivatalok számára készül—

piaci jelentések tömör és mégis min-

terjedő szerkesztésükkel a hírszol—

mekeinek tekinthetők. Összeállí-

eset:—hithu eszerint a termelésre vonat-

kozó hírek kerülnek, amelyek az időjárásra, a vetések állására, a bevetett és learatott területek nagyságára és a terménybecslé—

sekre vonatkozó híreket tartalmazzák. A második csoportba a keresletre vonatkozó hírek tartoznak. Ez a készletek alakulásá—

ról, a behajózásokról és kivitelről és behoza—

talról tájékoztat. A jelentés harmadik része—

a terinénycsoportba tartozó termények rész—

letes piaci árait közli. A jelentés befejezé- seiil, rövid összefoglalásképen, tömör szöve—

gezésben a piaci helyzet kilátásai kerülnek ismertetésre. Az állatpiaci jelentések termé- szetesen némileg eltérnek ettől a rendszer- től, de szerkesztésük ugyanezen elgondolá—

son alapszik.

Az árhírszolgálati osztály e hetijelentése—

ken kívül egész évi működéséről évi jelentést is ad ki s ez a Német Mezőgazdasági Tanács kiadványsorozatában jelenik meg.

A hírszolgálati osztály naponta rádión keresztül is ad híreket a berlini termény—

tőzsde árairól és hetenkint egyszer a berlini leadón részletes piaci tájékoztatót nyujt.

A piacismeretek terjesztése szempontjá- ból igen szép kilátásokkal biztatnak a Német Mezőgazdasági Tanács árhírszolgálati osz- tálya által kezdeményezett piacismereti tan- folyamok. Ez évben tartották meg az első ilyen tanfolyamot Berlinben, igen nagy ér—

deklődés mellett, főként az értékesítő szövet—

kezetek vezetőinek, a mezőgazdasági kama—

rák és gazdasági egyesületek szakemberei—

nek részvételével. A tanfolyam egy hétig tai- tott. Naponta más és más termény értékesí—

tésének kérdései nyertek megvilágítást. A tanfolyam résztvevői az egyes termények értékesítési problémáin kívül részletes út- mutatást kaptak az irányban, hogy haza- térve beható tanácsadói ténykedést fejthes- senek ki a gazdák között a piacismeretek terjesztésére.

Megemlíthetem még, hogy az árhírszol—

g—'lat statisztikai feldolgozási munkálatainál igen szép összműködést látunk az ugyan- csak a Német Mezőgazdasági Tanács kebelé—

ben működő számtartás- statisztikai köz—

ponttal. Az eredmények sok esetben ellen- őrzik és kiegészítik egymást. Leginkább az első kézben lévő készletek nagyságára bizo—

nyulnak a számtartási eredmények alapján kiszámított eladási készletek jó kontroll—

számításnak.

Az agrárhírszolgálat reprezentatív sta- tisztikájának komoly és megbízható voltáról képet alkothatunk magunknak, ha az alábbi táblázat alapján a hektáronkinti termésát—

6. szám.

lagokra nézve a birodalmi statisztikai hiva- tal és a hírszolgálati osztály becsléseit, vala- mint a véglegesen megállapított eredménye—

ket összehasonlítjuk:

Termésátlagok hektáronkint 1931-ben (métermázsában).

Becslés Becslés Végleges

VII, hó IX. hó adat XI. hó birod. stat. hiv. 213 197 19'5

Búza X/15-én

hirsz. oszt. . . — 190 190 x. hó birod. stat. hiv. 168 161 154

ROZS ; X/lö-én

hirsz. oszt. . . — 15'6 15'3 Oszi birod. stat. hiv. 22'9 21'5 22'3

árpa ; X/lö—én

hirsz. oszt. . . — 20'1 21'7

Tavasm bírod, stat. hiv. 19-3 181 180

arpa hírsz. oszt. . . — 174 179

Zab birod. stat. hiv. 196 190 185

hirsz. oszt. . . —— 187 182

A statisztika másik szerepköre a mező—

gazdasági termelés szervez—ési problémáinak vizsgálatánál a bevezetőül elmondottak sze—

rint a gazdaságok számtartási adatainak be- gyűjtésével nyeri anyagát. Bizalmas adatok megszerzéséről lévén itt szó, ez a statisztika is, miként az előbbi, az érdekképviseletek működési körébe illeszkedik. A számtartás tulajdonképeni célja és feladata teljesen magánjellegű és a gazdálkodás eredményei—

nek kimutatására, a vagyon nyilvántartá- sára, adózási célokra szolgál. A mezőgazda- sági üzemtan tudományos művelői már jó—

régen felismerték azt a jelentőséget, amely- lyel a mezőgazdasági üzemtan bonyolultabb kérdései ilyen számtartási számadatokból készült vizsgálatokkal megmagyarázhatók és így általános törvényszerűségek szűrhe- tők le. Egyes űzemtaní katedrák mellett te- hát ilyen adatgyűjtő központok létesültek, amelyek évről-évre a környékbeli gazdasá- gok számtartási feljegyzéseiből statisztikát készítettek. A számtartás módszereinek ki- fejlődésével célszerűnek mutatkozott ezeket a gazdaságokat egységes számtartási rend- szer követésére bírni, hogy így a satisztikai anyag teljesen homogén legyen. Később egyes számtartási szakemberek üzletszerűen.

is kezdtek e kérdéssel foglalkozni és szám- tartási irodákat nyitottak, ahol díjazás elle- nében vállalták a számadások vezetését a gazdák részére. így alakultak ki a számtar- tási irodák vagy osztályok (Buchstellel.

Ezek alatt általában azokat az intézménye- ket értjűk, amelyek a számtartás vezetésé—

ben nehézkes és járatlan gazdáknak ezirá-

——486— 1932

nyú munkájában segítségére vannak. Cél- jukat, működésüket és szervezetüket illetően meglehetős különbséget mutatnak. Európá- ban az első számtartási irodát Howard ala—

pította 1872—ben, Szászországban. Műkö- dése főleg a kötelékébe tartozó uradalmak üzemi ellenőrzésére és különleges kalkulá- ciók elkészítésére irányult. A számtartási irodának egy másik típusa inkább tudomá- nyos céllal alakult és bonyolultabb üzem- tudományi kérdéseknek induktív módszer- rel való kivizsgálását tekintette főcélnak. A széleskörű számtartási anyag begyűjtése te—

hát itt tulajdonképen csak eszköz volt a cél elérésére, Ez a fejlődés jellemző a Laur által alapított svájci rendszerre. Legtöbb állam számtartási irodái most már több cél pár- huzamos megvalósítására törekszenek , Územi ellenőrzés, adóbevallások készítése, összehasonlító statisztika és agrárpolitikai feladatok kivizsgálása nevezhetők meg, mint

a legfontosabbak. '

Az Amerikai Egyesült Államokban meg- alakulásuktól kezdve mindjárt a statisztika szolgálatába álltak ezek az irodák. Német- országban inkább üzleti céllal alakultak és tevékenységük kezdetben odairányult, hogy a gazdáknak adózási ügyekben álljon segít- ségére. A háború után azonban, amikor az egész német közgazdaságnak céltudatos át—

szervezése vált a jóvátétellel kapcsolatban szükségessé, a híres nagy ankétbizottság a mezőgazdaság termelési és értékesítési kö- rülményeinek megvilágítására a számtartási irodák birtokában levő anyagnak az egész birodalomra szóló statisztikai feldolgozását határozta el. A Vizsgálat annyi sok érdekes és értékes eredményt produkált, hogy _az ankétbizottság megszűnése után is tovább folytatták Németországban a számtartás—

statisztikai adatgyűjtéseket. A sikeren fel- buzdulva az egyes számtartási irodák (összes számuk több mint 5.000) saját működési körűkön belül is kiépítették statisztikájukat és ezen az alapon megvalósították intézmé—

nyesen a módszeres üzemi tanácsadást.

Cseh—Szlovákiában az agrárreformmal kapcsolatban volt szükség egy nagy átfogó, a mezőgazdaság termelési és jövedelmezőségi viszonyait is kimutató statisztikai adatgyűj- tésre. A prágai űzemtudományi intézet vé—

gezte ezt a nagyszabású kutató munkát, amely anyagát jórészt még a háború előtt- ről, 1914-ből vette. Az anyag itt csak rész—

ben származik számtartási eredményekből, nagyrészt felvételi ívek szétküldésével és

6. szám. — 487 —— 1932 adatgyűjtő szakkőzegek útján gyüjtötték den zárlati év után kinyomtatják és minden

egybe. gazdaságnak, amelyik számtartását a köz—

Ausztriában, a Skandináv államokban és Finnországban a svájci Laur-l'éle rend- szer szerint működnek a számtartási iro- dák. Ezúttal a számtartási irodáknak ar—

ról a szerepköréről kívánok megemlékezni, amelynek alapján ezek a náluk összegyűlő számtartási anyagot az üzemi tanácsadás céljaira dolgozzák ki. Intern statisztikának is nevezhetjük ezt a munkát, megkülönböz-

tetésül attól a statisztikától, amelynek kere—

tében egy tartomány vagy az egész ország számtartási irodáinak statisztikai anyaga összesítve kerül feldogozásra és főként or- szágos jelentőségű agrárpolitikai kérdések kivizsgálására szolgál. Az üzemi tanácsadás céljából a számtartási irodák szakemberei a vezetett számtartásokból, a gazdaságok fek—

vése talajminősége, üzemrendszere és nagy—

sága szerint típusokat állítanak fel, hogy az így nyert adatok segítségével a megvizsgá—

landó gazdaságot összehasonlithassák. Mind- egyik típusba csak a teljesen hibátlan adatok- kal rendelkező üzem kerülhet. Ezek a típu—

sok pl. üzemrendszer szerint lehetnek főként cukorrépát, burgonyát termelő gazdaságok, gabonát termelő üzemek, vagy szeszgyári gazdaságok. Fekvés szerint sík, dombvidéken fekvő, illetőleg alpesi gazdaságok. Mindegyik , csoport ezenkívül feloszlik talajminőség sze- rint jó, közepes és gyönge hozadékú üze- mekre. Nagyság szerint is átlagosan hat ka—

tegóriára tagolják az anyagot. Elképzelhető, hogy ilyen széttagolás mellett, ugyanazon típusba tartozó gazdaságok, már teljesen magukon viselik minden vonatkozásban jel—

'zetes sajátságaikat és így egymás között nden tekintetben összehasonlíthatók.

inden egyes típus tehát átlagosan 6—10 teljesen megbízható gazdaság részletes ada—

tait tartalmazza. Feltűnteti ezekre vonatko- zóan százalékosan a művelési ágak meg—

Szlását, a szántóföld kihasználását, a ter—

'éseredményeket, igás és haszonállatállo—

*y nagyságát és megoszlását, a főbb eli címekből eredő bevételeket és ki-

kat, természetbeni munkabéreket, az ' azott munkások számát, a leltári vál- at és végül az elért üzemi eredményt.

a n adatok tehát —— ismétlem —— nem 'daságnak eredményei és adatai, ha—

' anabba a típusba tartozó és teljesen ható adatokkal rendelkező több gaz—

mig átlageredményei. Az így kidolgozott , , területegységre (1 hektár mezőgazda- igtis területre) vonatkoztatott adatokat min-

pont által vezetteti, összehasonlítás céljából megküldik. Alkalmam volt meggyőződni ar—

ról, hogy a gazdák mennyire méltányolják már ezeket a statisztikai kimutatásokat, úgy- hogy a lezárás utáni időben állandóan tele- fonon ostromolják a számtartási irodák ve—

zetőjét, hogy az ő üzemiiket érintő össze- hasonlító adat minél hamarabb birtokukba kerüljön.

Az üzemi tanácsadás nem merül ki azon- ban ezeknek az összehasonlító típuseredmé—

nyeknek az érdekeltek részére való elküldé- sében. A központ munkájának igen jelentős részét a kiszállásokkal kapcsolatos üzemi tanácsadás teszi. Bonyolultabb esetekről van itt rendesen szó, amikor a gazdaság vezetője az összehasonlító adatok birtokában sem tud rájönni arra, hogy üzemében mutatkozó hi—

bák hol vannak és miképen lehet azokon se- gíteni. Például peres esetekben, vagy ha

tulajdonoscseréről, haszonbérbeadásról, ke—

zelőtisztváltozásról van szó, szintén állan- dóan igénybe veszik a gazdák számtartási irodák közbenjárását.

Dániában jobban tagozodottabbak ezek a számtartási irodák és a sajátos történeti t'ejlődésiiknél fogva az egyesületi, szövetke—

zeti életből nőttek ki. Itt a számtartási ellen—

őr személye az egész rendszer mozgatója.

Rendesen ő alakítja meg a számtartási iro- dát, személyes látogatással bírja rá a gazdá- kat a számtartás vezetésére és a tanácsadást is személyesen gyakorolja. Igen érdekes összmiiködést látunk itt a növénytermelési, állattenyésztési és számtartási ellenőr mun- kájánál. A számtartási ellenőrök száma igen tekintélyes. Dániában és Németországban a mutatkozó eltérések ellenére is a rendszer alapelve ugyanaz: a szakismeretek terjesz- tése, hibák kiküszöbölése és részletes üzemi tanácsadás az összehasonlító statisztika segít—

ségével.

Befejezésül még csak annyit, hogy a sta- tisztika mint szervezési erő a fiatal értelmi- g problémáján is segíthet. A fiatal gazda—

nemzedék nehéz elhelyezkedhetősége neni—

' csak önmagában véve jelent problémát, ha—

nem nemzetgazdasági szempontból is káros, hogy éppen a legsúlyosabb időben tudjuk a fiatal szakképzett ifjúságban rejlő fejlesztő—

erőt a mezőgazdaság javára legkevésbbé hozzáférhetővé tenni. Ha nem is jelenthet összehasonlítási alapot ebben a tekintetben Németország, ahol a számtartási osztályok- ban míiködő szakemberek száma mintegy

6. szám. —488— 1932

'?

3.000-re tehető, de mindenesetre példát szol—

gál ez is arra, hogy ebben a tekintetben is eredményekkel számolhatunk.

Witthen Béla.

Forrásmunkák.

Konkoly Thege Gyula: Magyarország mezőgaz—

dasági statisztikájának szervezete. — Juhos Lajos:

Kisgazdaságok jövedelmi eredményei. —— Schindler

Elek.- Die Notwendigkeit einer landwirtschaftlichen Konjunkturstatistik. —— Institut International d'Agri—

cultur: Recueil de Statistigues basé sur la donné de la comptabilité Agricole. —— Rudof Freund: Farm- preis-Indices in den Vereinigten Staaten, _— Wilhelm Busch: Die Entwickelung, Organisation des landw.

Rechnungswesen in Dánemark. —— Kurt Ritter: Die Krise der deutschen AgrarpolitiR'. —— A. Heinrichs:

Die Erfassung der wichtigsten betriebswirtschaft- lichen Fehler. — Karl Brandi: Die Gestaltung des Absatzes landw. Erzeugnisse.

Az Országos Mezőgazdasági Kamara és a statisztika.

La, Chambre Hongroise d7Agm-culture et la statistigue.

Résume'. La Chambre Hongroise d*Ag'riculture insistait, dans son rapport de 1932, sur la néces—

sité de faire, dans le plus bref délai, une enguéte statistigue générale, au moins pareille á celle du dernier recensement, exécute' en 1895, sur les ex-

ploitations rurales.

Rappelons gue sur I'ínítiative de POffíce central de statistigue, on auait voulu reprendre Fenguéte de 1895 en 1923. La situation financíére défavorable a empéché la realisation du plan et mulheureuse—

ment, on a du ajourner, pour la méme raison, Peré—

l'LlliOIi dtun projet plus ample, gue I'Ofice de sta- listigue élaborait a ce sujet pour 1930.

*

Érdekképviseleteink évi jelentéseikben a legkülönbözőbb vonatkozásokban és egyre nagyobb terjedelemben veszik igénybe *a rendelkezésre álló vagy a Statisztikai Hiva- tal által rendelkezésre bocsátott statisztikai adatokat. Az általuk képviselt társadalmi osztályok, illetőleg foglalkozási ágak hely- zetét ma már úgyszólván az összes érdek—

képviseletek statisztikai adatok segitségével szemléltetik.

Különösen kitűnik e téren az Országos Mezőgazdasági Kamara, amely a statisztika fontosságának tudatában évi jelentéseiben az ország termelését és általában a mező—

gazdaság helyzetét és viszonyait a lehetősé- gig bőséges statisztikai adatokkal szemlél- teti.

Folyó évi jelentésében pedig, amelyet jú—

nius hó 25-én tartott közgyűlése elé terjesz- tett, még tovább is megy, amennyiben kü—

lön fejezetet szentel arra, hogy a mezőgaz- dasági statisztika közismert hiányaira is rá—

mutasson és ismertesse azokat a lépéseket is, amelyeket e hiányok megszüntetése ér- dekében tett.

S mert ebben a fejezetben az Országos Kamara teljes mértékben osztja a Központi Statisztikai Hivatalnak már évek óta han—

goztatott és emlékiratba is foglalt állás-

pontját, kötelességünknek tartjuk, hogy évi jelentésének ezt a részét a magyar statiszti—

kai szolgálat hálás köszönetének kifejezése melleti, Szemlénkben is közöljük.

Az Országos Mezőgazdasági Kamara 1932. esztendei évi jelentésének ez a fejezete a következőket mondja:

,,Előző jelentéseinkben mindig a M. kir. Köz-

ponti Statisztikai Hivatal adatai alapján mutattuk be az ország termelését, amennyiben azt a rendelke- zésünkre álló adatok visszatükrözik. Most sincs okunk eltérni ettől a gyakorlattól, sőt az a felfogá- sunk, hogy az egymásután kövelkező évek adatai- nak egymás mellett való feltüntetése különös ér- tékkel bír annak megállapítására, mily irányok sze- rint alakul termelésünk. Ami azonban a statisztikai adatgyüjtés anyagát és a nyilvánosságra hozott adatokat illeti, már multévi jelentésünkben utal- nunk kellett arra, hogy azok csak a termelés főbb ágairól adnak tájékoziást, ami nem teljes képe a termelésnek. Ez a hiány annyival érezhetőbb éppen a mezőgazdaság mostani helyzetében, mert ha nem is láthatóan, de a valóságban állandó átalakulásban van mezőgazdasági termelésünk, évről-évre mind nagyobb jelentőségre tesznek szert olyan termelési ágak, amelyek korábban nem bírtak fontossággal, most azonban termelésünknek igen számottevő té- nyezői. Hogy ne említsünk egyebet, ilyen terme- lési ágak a tejtermelés, baromfitenyészte's, tojáspro—

dukció, gyümölcstermele's stb. Ezek évi eredmény- adatait nélkülöznünk kell és e termelési ágak fejlő- désére csak közvetett forrásokból, példának okáért az exportstatisztika adataiból következtethetünk.

Statisztikai szolgálatunknak évről—évre érezhe—

— tőbb hiánya még az is, hogy adatokat csak magáról a termelésről, a mezőgazdaság munkájáról ad, nem tárja fel azonban azt a szervezetet, amelynek ezt a termelői munkát el kell végeznie. 1895 óta nincsen üzemstatisztikánk. Nem ismerjük részletesen a bir- tokok nagyságszerinti megoszlását, amiben pedig igen nagy eltolódások történtek az idők folyamán, igen lényeges eltolódásokat okozott maga a földbirtok- reform. Ennélfogva nem ismerhetjük pontosan a