Jogtörténeti
tanulmányok Vili.
Szerkesztette:
Béli Gábor, Kajlái' István, Szekeres Róbert
Pécs, 2005.
Bilder aus dem Leben von Andor Csizmadia (1910-1985)
Zusunimenfassung
Kr legte das Abitur in dem Gymnasium der Benediktiner in Győr ab. Er betrieb seine juristischen Studien in Budapest und Szeged. Anschließend verbrachte er eine längere Zeit in der Öffentlichen Verwaltung. Ab 1944 war er Privatdozent, dann entschied er sich nach einem Abstecher von kürzerer Dauer für den Unterricht. Ab 1946 ist er Hochschuldozent, ab 1952 arbeitet er als Universitätsdozent und ab 1959 ist er als Universitätsprofessor tätig. 1964 verteidigte er seine Doktorarbeit (Doktor der Staats und Rechtwissenschaften) mit dem Titel „Die Herausbildung und die Praxis der Rechtsbezieluingen zwischen dem ungarischen Staat und den Kirchen während der Horthy-Periode“. Für längere Zeit war er Rechtsberater an dem Staatlichen Kirchenamt. Die Organisierung der groß angelegten Festtage anlässlich der sechshundertsen Jahreswende der Gründung der Universität von Pécs ist mit seinem Namen verbunden. 1980 trat er in den Ruhestand. Während seines Lebens war er an den bedeutendsten Universitäten von Europa zu Gast und er nahm an allen wichtigen Konferenzen für Rechtshistoriker teil. Ab 1979 war er korrespondierendes Mitglied der österreichischen Akademie der Wissenschaften und 1981 wurde er zum Doktor Honoris Causa der Jagellonen - Universität von Krakau.
Varga Norbert
Az állampolgárság megszerzése a magyar és az amerikai alkotmányjogban
a 19.században
Az állampolgárság fogalmának kialakulása a 19. század közepére tehető, amely szoros összefüggésben állt a nép, a nemzet fogalmának változásával.
Egy nemzet nem létezhet nép nélkül, amelynek következtében az állam- polgárság nem más, mint egy nemzethez vagy állam hoz való tartozás jogi kifejeződése.1 Általános alkotmányjogi felfogásként, és egyben igényként jelentkezett az a cél, hogy minden független nemzetnek jo g a legyen meg
határozni önmagát és így azt, hogy ki legyen a saját állampolgára. Az államok szuverén jogaként fogták fel azt, hogy megfogalmazzák, és törvénybe foglalják az állam polgárságra vonatkozó szabályokat.
A dualizmus korának legfontosabb kérdéseinek rendezése után látták a magyar képviselők elérkezettnek az időt az állampolgárság törvényi szabályozására. Európa legtöbb országaiban is ekkor került megfogalmazásra az állam polgársági jogviszony tartalma törvényi szinten. Az Amerikai Egyesült Államokban is igen jelentősen megváltoztatták a honossági sza
bályokat.
Az első állampolgársági törvényünk Tisza Kálmán miniszterelnök nevéhez köthető.2 Az új törvény a korabeli magyar viszonyoknak a legteljesebb mér
tékben megfelelt.3
Az amerikai állampolgársági jog kialakulásában és szabályozásában nagy szerepet kapott a precedensrendszer, amelynek következtében igen jelentős az 1857-es Dred Scott v. Sanford ügy. Ezen alapszik a XIV. alkotmány- kiegészítés, amely kimondja, hogy minden ember, aki az Amerikai Egyesült Államokban született vagy naturalizált, amerikai állam polgárnak kell
1 Luella Gettys: The Law o f Citizenship in the United Stales. Chicago, 1934. 1-2. p.
2 P. SzathmáRY Károly (szerk.): Az 1878. évi október 17-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. VII. kötet, Budapest, 1879. 213. p.
2 Maszák Hugó (szerk.): Az 1879.évi október 17-re hirdetett országgyűlés főrendi házának naplója. I. kötet, Budapest, 1880. 303., 310-312., 317., 370. p. A törvény megalkotásával kapcsolatos anyagok: Magyar Országos Levéltár: 1879 - 1 - B -89.
tekinteni.4 5 Ebben az esetben az illető személy annak a tagállamnak is .íz állampolgára, amelyben lakik. Azonban elképzelhető olyan helyzet is, hogy valaki az USA állampolgára, de egy tagállamnak sem, mert folyamatosan külföldön tartózkodik.'’
Az. állampolgárság megszerzése
A magyar alkotmánytörténetben a honossági rendszer a vérségi jogra épült, amely azt jelenti, hogy a gyermekek örökölték az apa állam polgárságát (ins sanguinis). A magyar állampolgárok többsége ilyen születeti magyar volt a XIX. század második felében, akik leszármazásuk révén szerezték meg a honosságukat. Érvényesülhetett a ius soli elve is, hasonlóképpen az amerikai és más állam ok állampolgársági szabályaihoz. E két elv változásait figyel
hetjük meg, ha megvizsgáljuk a honosságra vonatkozó korabeli szabályok rendszerét.
A legtöbb állam azóta is két fő utat alkalmaz az állampolgárság megszerzésének szabályozásánál: a születést és a honosítást, a naturalizciót.
A születésen alapuló állampolgárság az eredeti szerzésmódja a honosságnak, de nem minden állam hasonlóképpen szabályozta rendszerét. Itt kell megemlíteni a ius sanguinis és ius soli elvét, am elyet az államok külön-külön vagy kombinálva alkalm aznak. Az előbbi volt a régebbi szabály, amelynek gyökerei a római és germán jogba nyúlnak vissza. A z utóbbi egy középkori eredetű elv, amely a területi szuverenitás elvén alapul és így hoz létre egy új jogi kapcsolatot az egyén és az állam között. Ezen utóbbi szabályozást fogadták el az amerikai honatyák a XIV. alkotmánykiegészítésben.6
4 KÉPES György: A tökéletesebb unió: az Amerikai Egyesült Államuk Alkotmánya.
Budapest, 2003. 140-145. p.; Charles K. BURDICK: The Law o f the. American Constitution: its origin and development. Holmes Beach, 1922. 318-322. p.; Luella Getys: i. m. 3. p.; Hamza Gábor; Az Egyesült Államok alkotmányfejlődése és a modern alkotmányosság. Jogállam, 1-2/1996. 133. p.; NagynÉ Szegvári Katalin: Az amerikai négerek jogi helyzetének alakulása a polgárháborútól a „polgári zavargás"
korszakáig (száz év jogtörténete). Jogtörténeti tanulmányok, 6, 1986. 270-271. p.;
NagynÉ Szegvári Katalin: Fejezetek az amerikai alkotmány történetéből. Budapest, 2002. 188 p. Az amerikai állampolgársági jogról bővebben: Frank L. Auerbach; The Immigration and Nationality Act. New York, 1952. passim; Peter H. SCHUCK, Rogers M. Smith; Citizenship without Consent. Illegal Aliens in the American Polity.
Bringhamlon, 1985. 173 p.; Edith LOWENSTEIN: The Alien and the Immigration Law.
New York, 1958. 285-328. p.; Charles Hartshorn MAXSON: Citizenship. New York, 1930. 469 p.; Jose A. Cadranes: Citizenship and the American Empire. New Haven, 1979. 101 p.
5 Luella Gettys: i. m. 6-7. p. Ezt tovább értelmezték a Prentiss v. Brennam ügyben.
6 Luella Gettys: i. m. 9. p.
A másik alapvető forrása az állampolgárságnak a honosítás, amelynek szintén két jellem ző formája van: egyéni és a kollektív. Az egyéni honosítás megvalósulhatott kérelemre, adományként vagy házasság utján, míg a kollektív naturalizáció létrejöhetett annexió révén is.7 8 * 10 11
Az első magyar állampolgársági törvény (1879:L. le.) a következő eseteket határozta meg, amelyek szerint a magyar honosságot meg lehetett szerezni:
leszárm azás, törvényesítés, házasság és a honosítás,s A törvény ezen felsorolása taxatív és nem exemplikatív, hiszen más módon nem lehetett megszerezni az állampolgárságot.'1 Vannak olyan kutatók, akik szerint e szerzési jogcím ek közé lehet sorolni a visszanyerés és a régi jogon („hallgatagon”) szerzett magyar állampolgárságot is.111 A törvény meg
alkotását követően tovább bővült a jogcím ek száma. Az 1886:1V. te. a visszafogadás intézm ényét vezette be a tömegesen visszatelepülök szám ára."
A magyar állam polgárságot tehát meg lehetett szerezni közvetlen és közvetett módon. Az első kategóriába csak a születés tartozott. Őket nevezhetjük
„gyökeres magyaroknak” (Hungari aativi).12 A második csoportba lehet
7 Uo. 9-11. p.
8 FERENCZY Ferenc: Magyar állampolgársági jog. Gyónni, 1930. 57.; Emunuel MlLNER: Studien zum Österreichischen Staatsrechte I. Die Österreichische Staatsbürgerschaft und der Gesetzartikel L: 1879 über den Erwerb und Verlust der Ungarischen Staatsbürgerschaft. Tübingen, 1880. 47-48. p. Az osztrák állam
polgárságot az 1811-es polgári törvénykönyv szerint házasság, törvényesítés, leszármazás, honosítás és polgári szolgálatba lépés révén lehetett megszerezni. Az utóbbi eset vitatott volt, hiszen az idézett törvény kimondta, hogy közhivatalokba csak osztrák állampolgárok léphetnek. íiölTEVÉNYl Nagy Olivér: Osztrák közjog.
Budapest. 1913. 46-47. p.; CSIZMADIA Andor: A magyar állampolgársági jog fejlődése. Állam- és Igazgatás, 1969. 1084-1085. p.; FERD1NÁNDY Gejza:
Magyarország közjoga. (Alkotmányjog.) Budapest, 1902. 238. p.; LADIK Gusztáv:
Közigazgatásunk fejlődése 1867. óta. Budapest, 11. p.; Zlinszky Imre: A magyar magánjog mai érvényben különös tekintettel a gyakorlat igényére. Budapest, 1894.
50-51. p.; PüNGRÁCZ Jenő: Magyar állampolgárság és községi illetőség. Törvények, rendeletek, elvi határozatok, díjak és illetékek, magyarázat, iratminták. Budapest,
1938. passim.
v Meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy a törvény még tartalmazott olyan szerzési módokat, amelyek nem a 1879:1,. 3. §-ában szerepeltek. Ezek pedig a következők voltak: a „földjoga” (jus soli) és a kedvezményes visszahonosítás. Fl-RliNCZY Ferenc:
i. m. 57. p.; 1879:L. te. 19., 38-44. §
10 vö. BERÉNYI .Sándor - Tarján Nándor: A magyar állampolgárság megszerzése és elvesztése (honosság, letelepülés, kivándorlás, útlevélügy). Az 1879. évi L. lörvény- czikk és az ezzel kapcsolatos törvények s rendeletek gyűjteménye és magyarázata.
Budapest, 1905. 14. p.; FERENCZY Ferenc: i. m. 57. p.
11 Ferenczy Ferenc: i. m. 58. p.
12 Zlinszky Imre: i. m. 50-51. p.
sorolni a fogadott vagy honfiúsított „naturalizált” magyarokat (Hungari recepti), akik törvényesítés, honosítás vagy házasság révén szerezték meg az állam polgárságot.13
Az amerikai állampolgárságot a következőképpen lehetett megszerezni:
leszármazás, honosítás, és házasság. Ez hasonlóságot mutat a magyar szabályozással, de részletszabályaiban azonban eltéréseket figyelhetünk meg.
Azt azonban meg kell jegyezni, hogy magyar állampolgársági szabályok kialakításánál az országgyűlési képviselők sorra hozták fel a külföldi példákat, elsősorban a német, a francia és az angol szabályozási rendszerrel vontak párhuzamot. A magyar állampolgársági törvény miniszteri indokolása külön is említi az 1870-es német szabályozást, amellyel összhangban készült el az 1879-es állampolgársági törvénytervezet. A német állampolgársági törvény a magyar jogszabállyal megegyező módon határozta meg a megszerzés jogcímeit.
A születés
Magyar állampolgár- lett mindenki, aki magyar honos apa törvényes gyermeke volt és az is, aki magyar állampolgárságú nő törvénytelen gyermekeként született.14 Az amerikai állampolgársági jogban elsősorban a ius solii elve érvényesül és csak korlátozva a ius sanguinis elve, am elyet a folyamatos joggyakorlat is megerősített. Alapvető problémaként merült fel Hawaii, Alaszka, és a Virgin-szigetek kérdése. Előbbi kettőre érvényesek voltak a jogszabályok, hiszen az USA integráns részének tekintették, ellenben a
Virgin-szigeteket nem, de mégis vonatkozott rá a ius soli elve.15
Az indiánok ki voltak zárva a ius soli által történő állampolgárság szerzési módból. Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság az Elk v. W ikins ügyben kimondta, hogy az indiánok is az USA törvényhozása alá tartoznak.16
Az 1790-es és az 1795-ös naturalizációs törvények már rögzítették, hogy azok is megszerzik az amerikai állampolgárságot, akik amerikai honos szülőktől, de külföldön születtek. 1802-ben a Kongresszus.
A következő jelentős változtatást az 1855-ben hozott jogszabály jelentette, amelyben pontosan rögzítették, hogy ki kap amerikai állam polgárságot a ius sanguinis elve alapján. Az apának amerikai állam polgárnak kellett lenni, amikor gyermeke külföldön született, amelynek következtében a gyermek 13 Uo. 51. p.
14 Ferdinándy Gejza: i. m. 238-239. p.; Balogh Arthur: Politikai Jegyzetek.
Budapest, 1905. 91., P'ERONCZY Ferenc: i. m. 31. p.
15 Luella Ghttys: i. m. 15-19. p.
16 Uo. 21-23. p.
amerikai állam polgárságot kapott. Természetesen ez nem zárta ki, hogy esetleg más állam állampolgárságát először ne szerezhesse meg. Feltétele volt azonban még, hogy az apának kötelező volt időnként az USA területen tartózkodnia.17 Ennek következtében a ius soli és a ius sanguinis elvének egym ás melletti, de államonként eltérő szabályozásának eredményeként többes vagy kettős állampolgárság is létre jöhetett.
A született magyarokat a haza fiainak (nativi Hungari, patriae filii) nevezték.18 * H a magyar állampolgárságú férfivel idegen honos nő házasságot kötött, a gyermekek már magyar állampolgárok lettek, hiszen a feleség a házasságkötés révén elveszítette az eredeti állampolgárságát. A gyermek magyar állam polgársága pedig akkor is fennállt, ha az anya magyar honos, az apa pedig külföldi volt. Született magyar állampolgárnak számítolt az a gyermek is, aki külföldi nőtől házasságon kívül született, ha öl utóbb törvényesítették. A törvényesílés (házasság, királyi lörvényesítés) nem volt más, mint a születésen alapuló állampolgárság utólagos e l i s m e r é s e .A z alkotmányjogunk szerint, ha valaki elveszítette a magyar állampolgárságát, az önmagától soha nem éledt fel. Ebben az esetben újra meg kellett szereznie azt.20
Voltak olyan államok (Anglia, Dánia, Portugália stb.), amelyek a területükön születeti: gyermeket saját állampolgáruknak ismerték el a területi elv (jus soli) alapján függetlenül attól, hogy szüleik milyen állampolgársággal rendelkeztek. A magyar állampolgársági törvény esak a következő rendkívüli esetekben engedte érvényesülni ezt az alapelvet. Ha például egy gyermek országunk területén született, de szülei állampolgárságáról nem lehetett tudni semmit, következtében leszármazás alapján nem lehetett kideríteni a tényleges állampolgárságát.21 Ezt az elvet kellett Figyelembe venni a talált gyer
mekeknél is, akiknek szüleit egyáltalán nem voltak ismertek.22 23 Mindkét esetben azt vélelmezték, hogy a magyar állam területén való szülés miatt a szülök magyar állampolgárok voltak. Ezt a vélelmet azonban meg lehetett dönteni.22
17 Uo. 23-27. p.
18 33.325/1888.1M. átirat. In: Fhrenczy Ferenc: i. m. 156. p.
10 Ferünczy Ferenc: i. in. 32. p.
20 Uo. 32. p.; 20.723/18%. BM. sz. hat. in: Uo. 175. p.
21 Korijuly Imre: i. m. 140. p.; Ff-KENC/.Y Ferenc: i. in. 34. p.
22 Korbui.y Imre: i. in. 140. p.; Nagy Ernő: Magyarország közjoga (államjog).
Budapest, 1907. 109. p.
23 FERENCZY Ferenc: i. m. 34-35. p.; 20.723/1869. BM. hat. in: Uo. 175. p.
Házasság
A „férjhezmenetellel”24 leheléit megszerezni az állampolgárságot, ha külföldi honosságú nő magyar állampolgárságú személlyel kötött házasságot. Ilyen estben az idegen honos nő családi állapotában bekövetkezett változás, amely ipso facto maga után vonta az állampolgárságának megváltozását.25 A há
zasság útján szerzett állampolgárságot nem veszítette el később még akkor sem, ha özvegységre jutott vagy elvált.26 Természetesen csak az érvényesen megkötött házasságnak volt ilyen jogkövetkezménye, hiszen az érvénytelen (semmis vagy megtámadható) házasság a törvény 37. §-a értelmében csupán addig bírt ilyen hatállyal, míg az érvénytelenséget jogerős bírói ítélettel ki nem mondták.27
Az amerikai alkotmányjogban is a házasság automatikus állampolgársági szerzésmódot jelentett a nők számára. Ha egy amerikai nő külföldihez ment feleségül, akkor elveszítette amerikai állampolgárságát. Ezen szabályokon 1855-ben változtattak. Az am erikai származású indián nők sem kaphattak ilyen módon állampolgárságot. Ez majd csak az 1888. augusztus 9-én elfogadott szabályok szerint vált lehetővé.28 Néhány részletszabályt megváltoztattak 1907-ben, amelyek közül a legjelentősebbek: az állam- polgárság megtartása, ha egy amerikai nő külföldihez ment feleségül; az amerikai állampolgárság újrafelvétele abban az esetben, ha azt korábban a házasságkötése következtében veszítette el és az eredeti állampolgárság fenntartása.29
Naturalizáció30
Az idegen állampolgárok megszerezhették a magyar állampolgárságot honosítási okirattal vagy királyi oklevéllel is, amelynek következtében ők és a leszármazóik magyar állampolgárok lettek. A honosítási okirattal történő állampolgárság szerzés már 1879 előtt is ismeretes volt, hiszen a magyar királyi belügyminiszter 1867-től kezdve állított ki ilyen okiratokat, amelyek 24 Ferdinándy Géza: i. m. 239. p. A szerző említi így a házasságot, mert szerinte ez jobban kifejezi, hogy ilyen módon csak nő szerezhetett magyar állampolgárságot és
ezt magyarosabbnak is tartja.
25 Uo. 239. p.
26 FtíRENCZY Ferenc: 86. p.; TAR József: Állampolgárság. Debrecen, 1941.25. p.
27 Berényi S. - Tarján N.: i. m. 109-111. p.
28 Luella Getiys: i. m. 111-115. p.
29 Uo. 119-12.3. p.
,ü Ferdinándy Gejza ezzel szemben a honfiúsítás kifejezést használja a honosítással együtt, vő. Ferdinándy Gejza: i. m. 238-239. p.
az 1879-es állampolgársági törvény hatályba lépcső után is érvényben maradtak.31
Az amerikai Alkotmány 1. cikkelyének 8. bekezdése kimondja, hogy a Kongresszusnak van fenntartva, hogy meghatározza a naturalizáeió egységes szabályait az Amerikai Egyesült Államok területén. Ennek következtében alkotta meg 1790. március 26-án az egyik legfontosabb naturalizációs törvényt, amelyben a bíróságok egy körére nézve honosítási feladatokat rendelt el. Ez a rendszer 1906-ig állt fenn kivéve az 1789-1802 közötti időszakot.32 33 * 35 A feladatok sokasodása és ál láthatósága véget igyekeztek létrehozni egy olyan szervet, amely szövetségi szinten felügyeli a honosítási eljárásokat. Ez csak 1905-ben valósult m eg.1'
A magyar jo g szerint az az idegen, aki sem egyszerű honfiúsítással31, sem pedig 1867 óta kibocsátott honosítási okirattal nem szerzett állampolgárságot, 1880. jan u ár 8-a után már csak honosítással szerezhette meg azt. Még akkor sem kapott magyar honosságot, ha korábban már folyamatosan az ország területén lakott és gyakorolta a magyar állampolgárokat megillető jogokat.
Kétféle honosítási módot ismert a magyar alkotmányjog: az egyszerű honosítást és a különleges honosítást. A hangsúly mindkét esetben a határozott akarat-kijelentésen és a megfelelő formához kötött cselekvésen alapult, következésképpen sem hallgatólagosan, sem pedig bizonyos alap- feltételek hiányában nem lehetett valaki magyar állampolgár, ezt az amerikai állam polgársági jogban is megfigyelhetjük.
Az amerikai jogban a naturalizációs eljárás mindig valamelyik bíróság hatásköréhez tartozott. M eghatározták, hogy milyen feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy valaki ilyen módon megkaphassa az amerikai állampolgárságot.36 1870-ig csak az idegen, szabad, fehér emberek kérhették a
31 Ferenczy Ferenc: i. m. 35. p. A hatálybalépés időpontja: 1880. január 5.
32 Luella Geity s: i. m. 32-33. p.
33 1906-ban pedig létrehozták a Bevándorlási és Honosítási Hivatalt. In: Uo. 33-35. p.
3,1 Magyarországon érvényben volt az, hogy ha egy osztrák állampolgár a negyvenes esetleg az ötvenes években bevándorolt a magyar állampolgárságot az ún. egyszerű honosítással szerezhette meg. A visszavándorlás esetén azonban az -ilyen módon szerzett jog megsemmisüli. Alkalmazásban volt az 1814-ben kiadott 10.661. sz.
udvari rendelet, amely szerint az országban való tíz éves szakadatlan és bebizonyítható tartózkodás révén hallgatólagosan meg lehetett szerezni az állampolgárságot. 553/1887. BM. sz. jegyzék in: FERENCZY Ferenc: i. m. 153-154. p.
Ugyan ezt mondja ki a 2194/1886. BM. hal. is. in: Uo. 155. p.
35 Balogh Arthur a honosítás által kiváltott joghatás alapján telt különbséget köztük, ennek megfelelően megkülönböztetett kisebb és nagyobb joghatású nalurali/ációt.
Hasonlóan a belgáknál. Balogh Arthur: i. m. 91-92. p.
36 Luella CiETTYS: i. m. 35-36. p.
honosítási eljárást megindítását. Csuk az 1870. július 14-én elfogadott naiuralizációs törvény terjesztette ki ezt az eljárást a feketékre. Az első lépés az volt, hogy a szándéknyilatkozatot kellett kitölteni, majd egy kérvényt kellett beadni és végül ki kellett állítani a honosítási bizonyítványt.37 Term é
szetesen ennek az eljárásnak is voltak költségei, am elyet a NaLuralizációs Hivatalnak kellett befizetni.38 *
A magyar szabályok szerint az egyszerű honosításhoz a következő feltételeknek kellett teljesülniük. A kérelmezőnek rendelkezési képességgel kellett bírnia vagy ennek hiányában ki kellett kérnie törvényes képviselőjének a beleegyezését. Egy hazai közösség kötelékébe kellett tartoznia vagy legalább is az eljárást el kellett indítania. A községeket nem lehetett arra kényszeríteni, hogy a honosítás esetére a községi kötelékbe való felvételt kilátásba helyezzék.30 A magyar állam területén kellett élni megszakítás nélkül öl éven keresztül. Kifogástalan m ag av iseletn ek kellett lennie. Olyan keresettel vagy vagyonnal kellett rendelkeznie, amelyből saját magát és családját el tudta tartani és az adózók lajstromában legalább öt év óta szerepeljen.40 A törvény azonban nem írt elő olyan feltételt a magyar állam- polgárság megszerzéséhez, amely alapján az illető személy érzelm i kapcsoló
dását vizsgálta volna, hogy a magyar államnak ne csak anyagilag és testileg, hanem erkölcsileg és szellemileg is tagja legyen.41 A törvény nem kívánta meg a testi és a szellemi vizsgálatot sem.42
17 Uo. 37. p.
48 Uo. 51. p.
19 115.702/1904. BM. sz. hat. in: FERENCZY Ferenc: i. in. 167. p.; A honosítás és a községi illetőség viszonyát rendezi továbbá a 8497/1905. BM. sz. hat. is. in:
Ferenczy Ferenc: i. m. 167-168. p.
,|0 Korbuly Imre: i. m. 139. p.; 584/1880. BM. sz. végrehajtási rendelet in.:
Ferenczy Ferenc: i. m. 163. p. A honosításhoz az osztrák 1811 -es polgári törvénykönyv szerint a következő feltételeknek kellett teljesülniük: rendelkezési képessége legyen, büntetlen előéletű legyen, keresőképességét igazolja és községi illetőségbe fel legyen véve vagy legalább is kilátásba legyen helyezve felvétele a kérelmezőnek. A honosítás tartományi hatóságok ügykörébe tartozott és csak vitás esetekben avatkozott be a belügyminiszter. A honosításról okiratot állítottak ki és esküt kellett tennie az illető személynek. A kiskorúaknak nem kellett vagy nagykorúságuk idejére halasztották el az eskü letételét. EÖTTEVÉNYI Nagy Olivér: i.
tn. 47. p.
41 Megjelenik ilyen irályú szabályozás az Amerikai Egyesült Államok állam
polgársági jogában, amely nem egyszer problémát okozott a honosítás alkalmával, in.:
GÖNCZI Katalin: A magyarok az amerikai Legfelsőbb Bíróság előtt. Budapest, 2000.
46-5l.p.; Ferenczy Ferenc: i. m. 59-60. p.
42 Az elmebeteget csak akkor lehetett honosítani, ha nem volt esküdtképtelen.
26.538/1904. IM. átirat in: Ferenczy Ferenc: i. m. 164-165. p.
A lenti teltételek szerint a kérvényezőnek cselekvőképesnek kelleti lennie vagy törvényes képviselője (gyám vagy gondnok) járt el érdekében. Csak cselekvőképes, nagykorú személy kérhette a honosítását. A házassági kötelékben élő nő csak a férje jogán szerezhette meg a magyar állampolgárságot. Saját jogon csak akkor volt honosítható egy férjezett nő, ha különváltan élt, vagy ha a házasságát a bíróság felbontotta vagy ágytól- asztaltól el voltak választva,” és az, aki özvegységre jutott. A gyermek, ha törvényes származású volt, akkor az édesapja jogán, az anyja jogán pedig csak akkor kérhette honosítását, ha az édesanya már özvegy volt. Bármelyik kérelmére önállóan is lehetett honosítani, ha az apa vagy az anya a gyermek gyám hatóságilag kirendelt gyámjaként szerepelt.
A községi felvételi ígérvény kiadása a község vagy város autonóm jogába tartozott, amely jogkört csak a 44.967/920. B. M. sz. körrendeletben foglallak szerint gyakorolhatta. Figyelembe kellett venniük a nemzeti szempontokat is.”
A belföldön való folyamatos éléshez megkívánt öt évnek maradéktalanul el kellett telnie. Az ingatlan vagyont telekkönyvi kivonattal, az ingóságokat hatósági igazolvánnyal, az adózást pedig az adófőkönyvi kivonattal kellett bizonyítani.43 44 45 A nő adófizetése a férjének, az apa adózása pedig a gyermek adófizetésébe számított be. Nem feltétlenül hiúsult meg a honosítás, ha az illető személynek adóhátraléka volt. Az örökbefogadás egyszerű jogi lénye tehát még nem eredményezte a magyar állampolgárság megszerzését, csak megkönnyítette a feltételek teljesítését.46
A honosítási eljárás mindig kérelemre indult meg. Az előirt feltételek teljesítése nem eredményezte automatikusan a magyar állampolgárság megszerzését, hanem lehetőséget biztosított annak elnyerésére.47 A belügy
miniszternek jogában állt elbírálnia, hogy ki kapja meg a magyar állam- polgárságot. Ténylegesen csak akkor lett valaki magyar honos, ha az illetékes hatóság előtt letette az állampolgári esküt. A honosítási okirat pedig csak akkor bizonyította az állampolgárság megszerzéséi, ha arra az eskütétel napját a hatóság feljegyezte. A hatóság által kiállított idézés kézhezvételétől számított egy éven belül kellett letennie az esküt, mert ellenkező esetben a passzív magatartásával elveszítette a lehetőséget, hogy magyar állampolgár
43 3257/1886. BM. sz. hal. in: Ferenczy Ferenc: i. in. 159-160. p. Abban az esetben, ha utólag a házassági életközösség helyreállt, a férj honossága kiteijedt a feleségére is. 52.280/1900. IM. átirat in: Ferf.nczy Ferenc: i. ni. 160-162. p.
44 Kun József (barabási): Nép, nemzet, nemzetiség. Budapest. 1908. 174-175. p.;
Ferenczy Ferenc: i. m. 61. p.
45 44.130/1881. PM. rend. In: Ferenczy Ferenc: i. in. 168-169. p.
46 Balogh Arthur: i. in. 91. p.
47 Ferenczy Ferenc: i. m. 62. p.
legyen. A hatóságnak is joga volt azonban, hogy a honosítási okiratot indokolt esetben visszavonja, ha még az esküt nem tette le.-18
A királyi okirattal való honosítás csak különös cs rendkívüli esetekben történhetett meg. Ilyen módon azok a személyek kaplak állampolgárságot, akik az ország érdekében kiemelkedő tevékenységet végeztek, „kik a magyarság szolgálatában magukat a magyar állampolgárságra érdemessé tették.”-40. A belügyminiszter javasolta, hogy a király kinek adjon ilyen oklevelet anélkül, hogy községi illetőségbe való felvételét kilátásba helyezték volna vagy, hogy öt éve hazánkban élt és az adózók lajstromába felvették volna. Ebben az esetben mindig Budapest lett az illetőségi hely, de csak akkor, ha időközben nem nyert máshol illetőséget. Az állampolgári esküt azonban nekik is le kellett tenni.48 * 50
Megjegyzendő azonban, hogy sem a rendes, sem pedig a rendkívüli honosítás nem adott nemességet. Koronaőrré sem lehetett választani (1608: k.
e. IV. te.) és az okirat által honosított személy csak tíz év elteltével válhatott a képviselőház tagjává. A főrendek közé pedig csak az országgyűlés útján kerülhetett be (1885:VIl. te.).51
A törvényben előírt mellékleteket a kérvényhez csatolni és igazolni kellett.
A kérelmezőnek a lakóhelye szerinti illetékes törvényhatóság első tisztségviselőjénél (alispánnál vagy a törvényhatósági jogú város polgár- mesterénél) kellett benyújtania az iratokat.52 Ezen még az sem változtatott, ha más területen lévő községtől kapott ígérvényt a községi kötelékbe való felvételre. A hivatalnokok formailag és tartalmilag megvizsgálták a benyújtott papírokat, majd ezt követően felterjesztették az indokolással ellátott iratokat a belügyminiszterhez. Ha valamilyen irat tekintetében hiányt észleltek, természetesen akkor a kérelmezőt azok pótlására szólították fel. Ha a belügyminiszter érdemesnek vélte a kérvényezőt a magyar állampolgárságra, akkor kiállította a honosítási okiratot.53 Ellenkező esetben visszautasította a
48 584/1880 BM. rend. in: Ff.RENCZY Ferenc: i. m. 172. p.; 29.212/1895. BM. hat. in:
Uo. 174. p.
FiiRbNC/.Y Ferenc: i. ni. 63. p.
50 FrroináNDY Gejza: i. m. 242. p.
51 Nagy Ernő: i. m. 111. p.; Madari Edit, Parragi Maria: The New Act on Hungarian Nationality. Acta Juridica Hungarica. 1993. 68. p.; Hargitai József:
A magyar állampolgársági jog (le lege lala (gondolatok néhány alapelvről). Magyar Jog. 1993.721. p.
52 65.268/1888. BM. átirat in: FERONCZY Ferenc: i. m. 170. p.
53 A magyar állampolgárságot igazoló bizonyítványt is csak a m. kir. belügyminiszter állíthatta ki. 24.565/1887. BM. hat. in: Ferenczy Ferenc: i. m. 152. p. Ezt támasztotta alá az 1878. évi 45.516.sz. BM. körrendelet is, miszerint a vármegyei, városi és a községi hatóságok sem állíthatlak ki ilyen bizonyítványt. Uo. 152. p.
kérelmet és tudatta döntését ti/, illetékes hatósággal. Ezt követően a hivatal kiértesítette a kérelmezőt a döntésről, ha az pozitív volt, akkor közölték vele az eskü pontos helyét és időpontját, míg ellenkező esetben visszaküldték neki az okmányokat az elutasító határozattal együtt.-’'1 A/, esküiől jegyzőkönyvet vettek fel, am elyet alá kelleti írnia és ezt követően megkapta a honosítási okiratot és a személyi okmányait. A hatóságnak az eskü letételéről értesítenie kellett a belügyminisztert. A miniszter pedig informálta a miniszterelnököt és a magyar királyi statisztikai hivatalt.54 55 56 57
M agyar állam polgároknak tekintették azokat is, akik az első állam
polgársági törvény hatálybalépése előtt legalább öt évig megszakítás nélkül a magyar korona területén laktak és valamely belföldi községben az adózók lajstromában szerepeltek, feltéve, hogy 1881. január 8-ig a lakóhely szerinti illetékes hatóság előtt nem igazolták, hogy az idegen állampolgárságukat fenn szeretnék tartani.56
Osztrák állam polgárokat nálunk és magyar honosokat Ausztriában csak akkor lehetett honosítani, ha az 1870-es megállapodás értelmében előbb az osztrák illetve a magyar állam kötelékéből elbocsátották.57 Természetesen meg kell jegyeznünk, hogy nem létezett egy közös, osztrák-magyar állam
polgárság, amely ellen a törvény megalkotásánál a honatyák sorra emelték fel hangjukat.
A naturalizált személyek helyzetét azonban nagyon sok esetben rendezni kellett az anyaországgal, amelynek következtében bilaterális szerződéseket kötöttek egymással az államok. Ilyen szerződés volt az O sztrák-M agyar M onarchia és az USA által 1870-ben kötött honosítási egyezmény is.58 59 Az első állampolgársági törvényünk egyik legjelentősebb előzménye volt ez az állam szerződés a kivándorló egyének állampolgárságának szabályozása végett.5'7
54 Fe iu íNCZY Ferenc: i. m. 64. p.
55 Korbuly Imre: i. m. 140. p.
56 FerdináNDY Gejza: i. m. 239-242. p.; Nagy Fiinő: i. m. 11 l - l 12. p.
57 Nagy Ernő: i. m. 110. p. Hasonló egyezmény volt érvényben Magyarország és Szerbia között is (1882:XXX. te.).
1,8 Luella Gettys: i. m. 59. p.
59 Prentiss WEBSTER: Law o f Naturalization in the United States o f America and o f Other Countries. Littleton, 1981. 341-344. p.; Frederick van Dyne: Citizenship o f the United States. Rochester, 1904. 327-330. p. Az aláíró fel Magyarország részéről gróf Beust Frigyes Ferdinánd volt, mint titkos tanácsos, kamarás, birodalmi kancellár, az uralkodóház és a külügyek minisztere. Az Egyesült Államok részéről pedig John Jay képviselte az ország érdekeit, mint az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere. Ezt az államszerződést az 1871 :XL1I1. törvénycikkben hirdették ki. MÁRKUS Dezső (szerk.): Magyar Jogi Lexikon. III. Kötet. Budapest, 1900. 445. p.; William M. MALLOY: Treaties, Conventions, International Acts and
A szerződés rendezni kívánta a M onarchia területét elhagyó polgárok és az Amerikából érkező személyek állampolgárságát. Az állam szerződéssel a kettős állampolgárságból származó esetleges negatív következményeket szerették volna kiiktatni. A szerződést aláíró államok honosságának megszerzéséhez a kikötött feltételeket teljesíteni kellett, am elyek szerint legalább öt éven keresztül folyamatosan a másik ország területén kellett tartózkodni/'0 Ezen idő alatt az adott állam honosított polgára lehetett. A reciprocitás elve természetesen itt is érvényesült, de sajátos helyzet adódott abból, ha egy amerikai állampolgárságú személy tartózkodott az O sztrák- Magyar M onarchia valamelyik országúnak területén. A monarchiának nem volt közös állampolgársága, amelynek következménye az lett, hogy vagy ausztriai, vagy magyar állampolgárságot kapott az illető személy. F.gy másik állampolgárság megszerzésnek oka gyakran az volt, hogy az illető személy mentesüljön az őt terhelő büntetőjogi felelősség és az állami kötelezettségek teljesítése alól. Előfordulhatott így olyan sajátos helyet, am ikor a honosított személy visszatért előző hazájába, ahol kivándorlása előtt bűncselekményi- követett el, amelyért vizsgálat és büntetés terhelte. Hazatérte után a korábbi állampolgársága szerinti ország törvényeinek hatálya alatt állt kivéve, ha elévülés vagy biintethetőségi akadály forogott fenn. Külön problém át jelentett, ha valaki a védkötelezettség alóli mentesülés reményében hagyta el az O sztrák-M agyar M onarchia te rü leté t/1 Három esetet sorolt fel az államszerződés, amikor később a felelősségre vonás érdekében vizsgálatot kellett indítani. Ezek közül az első nevesített szituáció az volt, ha az osztrák vagy a magyar állam polgár, mint szolgálattételre beosztott, sorköteles katonaként hagyta el az ország területét. A második eset az volt, hogy éppen akkor vándorolt ki, amikor szolgálatban volt, vagy a meghatározott idejű szabadságát töltötte. Végezetül pedig akkor, ha mint határozatlan időre szabadságra bocsátott, vagy mint tartalékos, vagy mint honvéd hagyta el az országot, de csak akkor, ha már korábban megkapta a behívólevelét, vagy a nyilvános felhívást szétküldték, vagy a háború kitört. Az O sztrák-M agyar Monarchia volt polgára semmilyen más esetben nem volt kényszeríthető * *
Agreements Belween tlic United States o f America and Other Powers ¡776-1009. Vol.
1-IV. Washington, 1910. passiin, 1871 :XLIU. te. (Az amerikai Egyesült Államokkal 1870. évi seplcmber 20-án kivándorló egyének állampolgárságának szabályozása végett kötött államszerződésről.) Királyfi Árpád: Az 187UXLUI. t.-cz.-be iktatott államszerződés. Budapest, 1913. 80 p.; KISTELEKI Károly: Az állampolgárság a dualizmus idején. Állam- és Jogtudomány, XXXV1I1. évf. 1996-1997. 43. p.
<>0 Nagy Ernő: i. m. 112. p.; PongráCZ Jenő: i. m. 33-34. p.
01 Balogh Arthur: i. m. 92. p.; Peregriny Géza, Jacobi Roland: Magyar állampolgárság, községi illetőség és idegenrendészet. Budapest, 1938. 19. p.
utólag hadiszolgálatra és nem vonhatták vizsgálat és büntetés alá a véd- kötelezettség elm ulasztása miatt.02
Kedvezmény ezen honosítás03
A legfontosabb különbség az előző eljáráshoz képest az volt, hogy ez csak az eredetileg magyar állampolgárokra volt érvényes, míg a honosítás a külföldiek számára volt fenntartva. E zt a könnyíteti eljárást azonban nem minden volt magyar állam polgár vehette igénybe. Ide tartoztak azok, akiket hatósági határozattal rekesztettek ki a magyar állampolgárok közül. Az ilyen személyek az állampolgári kötelességeiket súlyosan megszegték. Azokat a személyeket is e körbe sorolták, akik törvénycsítés útján veszítették el a magyar állampolgárságukat, amelynek következtében az apjuk származása révén már külföldieknek számítottak.0“1 A honosítással és a visszahonosílással egyaránt új állampolgárságot szerezett valaki, azonban ténylegesen nagy különbség volt a kettő között, mert az utóbbi esetben csak a jogi kapcsolat szakadt meg a „m agyar állam s azon fia közt, ki magyar állampolgárságát elvesztette, az erkölcsi kapcsolat még sem szűnt meg köztük.”05.
A kedvezm ényes honosításon belül különböző csoportokat lehetett kialakítani. Az a személy, aki állampolgárságát elbocsátás vagy távoliét által veszítette el és más honosságot nem szerzett, visszavehető volt még akkor is, ha időközben nem tért vissza az ország területére. Az ilyen személy az állampolgárság újbóli megszerzésével megkapta az előző községi illetőségét.
Abban az esetben, ha újabb állampolgárságot szerzett, a kedvezményes honosítás útján csak akkor szerezhette meg újra a magyar állampolgárságot, ha az ország területére visszatért és valamelyik község kilátásba helyezte az illetőségébe való felvételét. Az utóbbi esetben a belügyminiszternek nem volt 62 * 64 65
62 Prentiss WEBSTER: A Treatise un the Law o f Citizenship in tlie United States.
Littleton, 1980. 155. p.; Frederick von Dynií: i. in. 285., 327-328. p. Az államszerződésről és honossításról bővebben: Varga Norbert; A honosítás jogintézménye, különös tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és az Osztrák- Magyar Monarchia által kötött 1870-es államszerződésre. Jogtörténeti Szemle, 2004.
No. 3. 54-57. p.
61 Ferenczy Ferenc nem tartja megfelelőnek a visszahonosítás szó használatát, mivel az illető személy nem a „régi, elvesztett jogát szerzi vissza,” hanem új jogot szerzett.
„Az ún. visszahonosítás által nyert állampolgárság nem restitutio in integrum, hanem egy új állampolgári jogosítvány.” Ezt az eskü letételével és a hasonló eljárási szabályokkal látta indokoltnak. FERENCZY Ferenc: i. m. 66. p.; PONGRÁCZ Jenő: i. m.
28-29. p.
64 FERENCZY Ferenc: i. m. 65. p.
65 Uo. 66. p.
mérlegelési lehetősége az állampolgárság megadására, ellentétben az előzővel.
További kedvezményeket biztosított állampolgársági törvényünk a nők és a kiskorúak részére. Az a nő, aki nem önállóan, hanem férje elbocsátása, távolléte vagy külföldivel kötött házassága révén veszítette el állampolgár
ságát és időközben házassága megszűnt és községi illetőség megszerzése iránt már elindította az eljárást, megkapta a magyar állampolgárságot. Az a kiskorú pedig, aki törvényes apja elbocsátása vagy távolléte m iatt veszítette el honosságát, akkor kapta meg újból a magyar állampolgárságot, ha apja meghalt vagy maga nagykorú lett és községi kötelékbe való felvétele folyamatban volt.66
A benyújtott kérvényhez csatolni kellett azokat az iratokat, amelyekkel igazolni tudta, hogy korábban magyar állampolgár volt.67 Az eljárás minden más szempontból megegyezett a rendes honosítással.68 *
A visszahonosítottra nézve nem érvényesült az a szabály, amely szerint a törvényhozásnak csak tíz év elteltével lehetett a tagja, kivéve, ha a magyar állampolgárságot honosítással szerezte és ennek idejétől még a tíz év nem telt el.60
Tömegesen visszatelepülök honosítása
A fentebb em lített rendelkezések a kivándorolt és annak közvetlen hozzá
tartozóira voltak érvényesek és nem számoltak a több generációval azelőtt kivándorolt magyarok utódainak visszatérésével. Ezt pótolta az 1884:IV. te., amely kiterjesztette az állampolgársági törtvénynek a kedvezményes honosításra vonatkozó rendelkezéseit.70 Nem lehetett figyelembe venni azt a tényt, hogy a kérelmező elődei mikor vándoroltak ki. A községi illetőséget hivatalból kellett megállapítani és az egy helyre települők egy kérvényben is
66 Egyébként a nagykorú gyermek az apa jogán nem szerezhetett állampolgárságot.
1556/1887. BM. hat. in: Ferenczy Ferenc: i. m. 157. p.; PONGRÁCZ Jenő: i. m. 30- 31. p.
67 Az ilyen bizonyítványnak időbeli hatálya nem volt, amennyiben azonban az illető személy tízévi távoliét következtében veszítette el magyar állampolgárságát akkor a bizonyítvány is hatálytalanná vált. Az ellenkező bebizonyításáig hitelesen tanúsította az állampolgárságot. 44.451/1900. BM. sz. átirat in: Fe r e n c z yFerenc: i. m. 152. p.
68 PONGRÁCZ Jenő: i. m. 31-32. p.; Ferenczy Ferenc: i. m. 67. p.
09 Nagy Ernő: i. m. 116. p.
711 Ferenczy Ferenc: i. m. 68. p.
kérhették h o n o sításu k a t/1 Az amerikai állampolgársági jo g is ismerte a kollektív naturalizációt.
Származtatott (derivált) naturalizáció
ilyen honosítás lehetséges volt a kiskorú gyermek esetében is, de kialakult a férj honosítsa és a házasság következtében is. Ez a szabályozás 1790 óta létezett az amerikai alkotmányjogban. Az 1795-ös módosítás meghatározta, hogy csak a 21 év alatti gyermeket lehetett így honosítani. Ez a szabályozás egészen 1907-ig érvényben v o lt/2
Törvényesítés
A törvényesítés által szerezte meg a magyar állampolgárságot a magyar férfitől, de külföldi honos nőtől származó törvénytelen gyermek. A szülők utólagos házasságkötésének következtében úgy kellett tekinteni, mintha törvényes házasságból született volna.71 * 73 74 75 A honosított apa állampolgársága törvényesített gyermekeire nem terjedi ki, ha azok már nagykorúak voltak.
Ebben az esetben a gyermekek esak szabályszerű honosítás útján szerezhették meg a magyar állampolgárságot. A törvényesítésnek a születés időpontjára visszaható hatálya v o lt/4 A pontos eljárási rendet nem határozta meg a törvény, ezért az utólagos házasság és a királyi törvényesítés is ugyanazon hatállyal b ír t/5
A magyar és az amerikai állampolgársági jogban felfedezhetünk hasonlóságokat, de természetesen az angolszász jogrendszer sajátosságai, és az adott terület eltérő társadalmi és politikai viszonyainak következtében a részletszabályok alakulásában igen jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Az államok az ezekből eredő problémákat kétoldalú szerződésekkel szerették
71 A törvény a bukovinai csángó magyarok tömeges visszavándorlására adott lehető
séget „és az a belátás hozta létre, hogy ezeket a veszendőbe ment magyarokat a magyarság javára meg kell menteni és visszatérhetésük megkönnyítésére minden kedvezményt meg kell adni. Nincs kizárva a lehetősége azonban annak, hogy e törvény még a jövőben is hasznos szolgálatot fog tenni.”. Ferenczy Ferenc: i. m. 68- 69. p.; Nagy Ernő: i. m. 116. p.; PoNGRÁCZ Jenő: i. in. 32. p.
73 Luella Gettys: i. m. 53-54. p.
73 Korüuly Imre: i. ni. 138. p.; Kisteleki Károly: i. in. 50. p.; 23.319/1903. BM.
hal. in: FERENCZY Ferenc: i. m. 158. p.; NAGY Ernő: i. m. 109. p.
74 52.550/1903. BM. átirat, 27.899/1904. BM. hat. in: Ferenc/.y Ferenc: i. m. 158- 159. p.
75 Ferdinándy Gejza: i. m. 239. p.
volna rendezni, amelyekben pontosan rögzítették az állampolgárságra vonatkozó szabályokat. Az O sztrák-M agyar M onarchia és az USA által aláírt egyezmény és az elfogadott jogszabályok még a XX. században is meghatározó jelentősséggel bírtak az állampolgársági jogviszony tartalmi meghatározásában.
Der Erwerb der Staatsbürgerschaft in dem ungarischen und amerikanischen Verfassungsrecht in dem 19. Jahrhundert
Zusammenfassung
Der Begriff der Staatsbürgerschaft bildete sich etwa in der Milte des 19. Jahrhunderts heraus und er stand mit der Entwicklung der Begriffe „Volk“ und „Nation“ in engem Zusammenhang. Eine Nation kann nicht ohne ein Volk existieren, folglich stellt die Staatsbürgerschaft nichts anderes dar als die rechtliche Ausprägung der Zugehörigkeit zu einer Nation oder einem Staat. Das Ziel, dass jede unabhängige Nation das Recht auf Selbstbestimmung, und auf die Bestimmung der eigenen Staatsbürgerschaft habe, erschien als verfassungsrechtliche Auffassung und gleichzeitig auch als Anspruch.
Die Staaten betrachteten es als ihr souveränes Recht, dass sie Regeln betreffs der Staatsbürgerschaft formulieren und gesetzlich festlegen können.
Nach der Regelung der wichtigsten Fragen der Zeit des Dualismus fanden es die Abgeordneten zeitgemäß, die Staatsbürgerschaft im Gesetz zu regeln, ln den meisten europäischen Ländern kam es auch zu dieser Zeit zu der gesetzlichen Formulierung des Staatsbürgerschaft!ichen Rechtsverhältnisses. Auch in den Vereinigten Staaten von Amerika wurden die heimatrechtlichen Regeln wesentlich geändert.
Unser erstes Gesetz über die Staatsbürgerschaft ist mit dem Namen des Ministerpräsidenten Kálmán Tisza verknüpft. Das neue Gesetz entsprach völlig den damaligen ungarischen Verhältnissen.
ln der Herausbildung und der Regelung dos amerikanischen Staatshürgcr- schaftsrechts bekam das Präzedenzsystem eine wichtige Rolle und in diesem Zusammenhang sollte der Fall „Dred Scott v. Sanford“ vom Jahre 1857 erwähnt werden. Auf ihm beruht die Verfassungsergänzung XIV, die besagt, dass jede Person, der in den Vereinigten Staaten von Amerika geboren oder naturalisiert ist, ist als amerikanischer Staatsbürger zu betrachten, ln diesem Fall ist diese Person der Staatsbürger auch dessen Mitgliedstaates, in dem er wohnt. Auch eine solche Situation ist vorstellbar, dass jemand ein Staatsbürger der USA ist, trotzdem ist er kein Staatsbürger in einem Mitgliedsaat, weil er sich dauerhaft im Ausland aufenthält.
Das erste ungarische Gesetz über die Staatsbürgerschaft (GA: L vom Jahre 1879) bestimmte die folgenden Fälle, nach denen die ungarische Staatsangehörigkeit gegeben werden kann: Abstammung, Legalisierung, Ehe und Einbürgerung. Der GA 1886:IV führte das Institut der Zurücknahme für die massenhaft Zurücksiedelnden ein. Die amerikanische Staatsbürgerschaft war auf folgende Weise zu erhalten:
Abstammung, Einbürgerung und Ehe.
ln der ungarischen und amerikanischen Staatsbürgerschaft lassen sich Ähnlichkeiten festzustellen, aber natürlich gibt es wesentliche Unterschiede wegen der Eigenarten des angelsächsischen Rechts und bei der Entwicklung der Detailregeln als Folge der unterschiedlichen gesellschaftlichen und politischen Verhältnisse des gegebenen Gebietes. Die Staaten beabsichtigten die aus diesen resultierenden Probleme mit bilateralen Verträgen zu regeln, die die Regeln über die Staatsbürgerschaft genau enthielten. Das von der Ungarisch-Österreichischen Monarchie und den USA unterschriebene Abkommen und die angenommenen Rechtsvorschriften waren bereits im 20. Jahrhundert in der inhaltlichen Bestimmung des staatsbürgerschaftlichen Rechtsverhältnisses von bestimmender Bedeutung.
