Hogyan tanítsuk meg, hogy mi a filozófia?
CSERÉP LÁSZLÓ
M ottó: "Végtére i s - a parafrázis - m inden e rrő l szólna... ’ (Esterházy P éter)
Keresd a koherenciát!
"... kézre álló effektus... pél
daszer űen el őál l ítj a a
"most"-ot..B
“A filozófia útonlevóst je
lent."
“A filozófia lényege nem az igazság birtoklása, hanem az igazság keresése..."
“Mad dogs are dogs.” ( is az mit jelent, hogy “contain"?)
(fckUtV)
Ami itt következik, nem az egyetlen válasz vagy megoldás, hanem széljegyzeteknek sora arról, amit s ahogy ismerek (tudok?) a filozófiáról a filozófiatör
ténet több éves olvasása után-közben.
E dolgozat hogyanja és mikéntje a válasz, s mint
hogy végletesen szubjektív, s így korlátozott, érvénye annál tágasabb. Hisz nem önarckép, hanem annál több, modell kívánna lenni, melynek jelentését to
vább bővítené az alkalom, hogy leírom. Saját világom értelmezése során fokozatosan közelítem meg az általánost, persze mindez próbálgatás, akár a majo
mé.
Módszerem garantáltan új, mert ősrégi. Metaforá
kat veszek elő (sorra leporolom őket), allegóriákat gyártok, fogalmakat analizálok. Persze nem gondo
lom, hogy a filozófia csupán fogalmakból való tudo
mány, így állandóan úton vagyok.
De tanulható-tanítható-e, elmondható-kimondha- tó-e a filozófia? A kérdésnél csak a rá adott válaszok
unalmasabbak, ezt is beleértve!
Előfeltevésem - minthogy a filozófiában minden eljárás széllel bélelt, ha nem tekint valamit adottnak -, hogy lényege megmutatható, eljátszható: próbál
kozás.
Mert mit is jelent tájékozódni a gondolatok között?
Azt, hogy használjuk (tanuljuk) a nyelvet. A nyelv
ből mint alanyból bontjuk ki a világot, az állítást.
Értelmezzük, magyarázzuk a szöveget, a szavakat, a fogalmakat. Nem törődünk az universalia-vitákkal, sem a sense-data elméletekkel, igazságkritériumok
kal; analógiákat, szinonimákat keresünk, figurázunk- etimológiázunk. "Siker-szavakat" tanulunk, értelmes és kevésbé értelmes "beszédlépéseket” teszünk,
2
HOGYAN TANÍTSUK MEG, HOGY Ml A FILOZÓFIA?
“Nem képzelhetünk el sem
miféle abszolút abszolútu- mot, ami kizárná a további miért követelését."
Egy paradigmatikus allegó
ria
Németországban a póksza- básúak kereken 2300 faja él!
“A szisztematikus filozófiai kutatás szükségképpen me
tafizikai kutatás."
Ahol elhallgat a szó, ott a némaság beszél, ahol el
hallgat a némaság, ott a Te
remtő beszél. (Oravecz)
“Nem lehetséges értelmes metafizikai állítás.”
“Micsoda bukás!”
“A nyelv álruhába öltözteti a gondolatot."
y-f(x)
emlékezünk. Közben a nyelvet mint fogalmi hálót a biztonság kedvéért több ponton is rögzítjük a való
sághoz.
Az ember grammatikára képes lény, állítja a Filozó
fus, s bár teljesen jogos lenne, mégsem kérdezem, hogy honnan e képesség. {Szókratészis csak annyit kérdez Menontó/, hogy tud-e a fiú görögül.)
Mert mit is csinála filozófus?
Egy magas helyről (teoretikus nézőpont) alábocsát egy fogalomfonalat, s mint a keresztespók, szövi hálóját. Az első fonalak provizórikusak - ha elkészült a mű, azokat meg is semmisíti de addig bizonyos fokig hídként használja őket, azokon szaladgál, amíg megfelelő teherbírású szálakat nem készít. Sokféle hálót, sokféle módon lehet készíteni, de ha “ad ma
gára" valamit a mester, akkor a legművészibb kerek- hálót részesíti előnyben. Mit sem ér azonban a leg
szebb háló sem, ha nem lehet vele vadászni. Ezért aztán kissé esetlen, s mert nagyon erősre sodort, jól kivehető biztosító fonalakkal rögzíteni kell a hálót cserjéhez, fához, fűszálhoz. A mű sosem lehet teljes, hiszen a célszerűen ragadós, de nagyon vékony zsákmányejtő fonalak szinte láthatatlanok, egyre tá
guló köreik könnyen szakadnak. így hiába is lenne a mester kedvére való, hogy a hálókupola belsejében ülve gyönyörködjön a maga alkotta mű szépségében, bizony toldozni-foltozni kell. De nem ez a legnagyobb baj, hiszen szövőmirigyei folyamatosan termelik az újabb fonálnak valót, hanem az, ha túl nagy zsák
mányt ejt! Ekkor be kell látnia, hogy az a legjobb, ha önszántából elengedi, különben ő lesz az áldozat.
Persze, ha jól megnézzük, kiderül, hogy a háló közepe eleve üres!
Könnyen látható, mert nem rejtőzködöm, hogy a nyelv megbabonázott. De hogy is állunk a nyelvfilo
zófiával?!
Nem a filozófusok impotenciájának nyílt beismeré
séről van szó, amikor a nyelv analízisére korlátozzák vizsgálódásuk körét?
Úgy tesznek, mintha módszerbeli forradalmat csi
náltak volna, pedig lehet, hogy csak “megkoronáz
zák" azt a folyamatos hanyatlást, amely a filozófia történetét Anaximandroszóta jellemzi, s mely - Hei-
deggersugallata szerint - a nihilizmushoz vezetett?
Csábító lenne ennek bizonyítása, de helyesen tesz- szük, ha e kijelentéseket elutasítjuk anélkül, hogy megvizsgálnánk-fricskáznánk őket(?). Mert lehet, hogy a filozófusnak egyebe sem volt - maradt - a hosszú úton, csak a nyelve, az is kilóg. Ezért aztán
3
CSERÉP LÁSZLÓ
“Biztosan tudom, hogy a fe
leségemnek fáj a foga.”
alo-3
“Tudta, hogy semmit sem tud, s ezért minden egyes embertől megkérdezte, mit tud?”
“Ami engem illet, ha a rája maga is elzsibbad, amikor másokat elzsibbaszt, akkor hasonlítok hozzá; ha pedig nem, akkor nem."
“Ez a te világod! Ez aztán a világ!"
“Szókratész! Zenélj!
azt állítja, hogy a filozófiai problémákat csak úgy lehet megoldani, ha létrehozunk egy megreformált, formalizált új nyelvet, vagy a jelenleg használt nyel
vünkről tudunk meg egyre többet, s jutunk el a hét
köznapi ember természetes (ó, jajl) nyelvéhez. Nem a Céh hírének megcsúfolása ez?
Mert hova vezethet az, ha mindent elismerünk an
nak, aki tudja, hogy “itt egy kéz van"? Hogyan cáfol
hat az egy filozófiai állítást, ha megmutatják, hogy szemben áll a természetes nyelvvel? Ki meri azt állítani, hogy biztosan tudja, és egyáltalán mit tud?
Nem, nem. Ez nem a szókratészi attitűd. Éppen ellenkezőleg. Nemtudás és nemtudás között ugyanis nagy különbség van.
De essünk túl rajta, és nyíltan és becsületesen mondjuk ki - tudván, hogy sokakat, akik más állás
ponton vannak, másképp vélekednek, irritál -, hogy számomra Szókratész a filozófus és a szókratizmus (van ilyen?) a filozófia. Persze, hogy mi a filozófia és ki a filozófus, azt nem tudom.
És mégis, kinek a Szókratésze? Platáné vagy Arisztophanészé; Nietzsche vagy Rorty, netán Dür- renmatt Szókratésze? Egyik sem, sőt még több, az enyém: a Tanítómester Szókratész.
Mert miben is áll Szókratész “módszere"?
Abban, ahogyan nem áll, mert fölényes és semmi
bevevő arccal járkál a világban, az életben, s közben beszélget, kérdezget, fecseg. Mert nyelvi-logikai há
lóját rádobja partnerére, akinek aztán lelkét, nyelvét megbénítja, mint a zsibbasztó rája, hogy azt sem tudja, mihez fogjon. Egy fogalmat, egy szót sem hagy úgy, ahogy az van: egy lépés vissza, amelyből ered és egy előre, amely felé törekszik. Látszólag a leg
egyszerűbb dolgokat kérdezve teszi “nincstelenné”
tanítványát, rábizonyítva, hogy semmit sem tud. De ez a “nemtudás"’ nem buta, nem egy ezoterikus nyelv ismeretének hiányából fakad. Az ő beszédmódja, nyelvművészete nem pusztán technika, a társ nem felesleges bólogató Jancsi. Mint kései terapeuta (filo
zófus?) kollégái, ő is felszínre hozza a problémákat - leginkább ott, ahol nem is várnánk -, de elsősorban nem azzal “gyógyít”, hogy feloldja, inkább azzal, hogy kimondja, kimondatja azokat. Megerősít és óva
tossá tesz, filozófusként az észhasználat maximájá
ról szól, de gyanakvóvá is tesz az olyan filozófiával szemben, amely nem önkritikus, s amelyik nem érti a zenéti
Hát akkor hangoljunk, s hangolódjunk rá a szókra
tészi szemléletre, mely a megismerés gyönyörének és az életörömnek egészen új formáját kínálja gyó-
4
HOGYAN TANÍTSUK MEG, HOGY Ml A FILOZÓFIA?
gyító balzsamul!
Ez persze nem történeti írás. Úgy szerettem volna V' étét \J, beszélni, mint egy filozófus, de attól félek, hogy csak f— magamr ól tudtam, s ez nevetséges. Nevetséges, li |1 mert mindez egyszerre bizonytalan és nagyszájú,
tudásszeretne lenni, de csak vélemény marad.
J J Úgy látom, Szókratész, nagyszerűen fogalmaz-
¿y ^ tad meg ezt a választ.
- Alighanem azért, mert a te szájad íze szerint fogalmaztam meg."
