• Nem Talált Eredményt

A Szovjet hadsereg francia szemmel

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A Szovjet hadsereg francia szemmel"

Copied!
9
0
0

Teljes szövegt

(1)

Az alábbiakban megkezdjük A. Lorquin francia katonai írónak a L'ARMÉE FRAN0AISE 1947. évi 15. és 16. számában megjelent tanulmánynak ismertetését, melyet a szerző a szovjet hadseregről írt.

A tanulmány kimerítő • összefoglalása a szovjet hadferő' szellemének, szerve- zetének, felszerelésének, harcászati és hadászati elveinek.

Első közleményünk a szovjet haderő megalakulásával, kifejlődésével, a szovjet katonai előképzéssel, valamint a szovjet hadseregben a háborúról alkotott fel- fogássál foglalkozik.

A tanulmány további részeit következő számainkban folytatólagosan tesszük közzé.

*

A szovjet hadsereg felállítása.

A . fiatal szovjet hadsereg sikereit, eredetiségét, erőkifejtő készségét és az előretörő szellemét csak akkor tudjuk kellőképpen megmagyarázni, ha megismerjük a megalakulásának történetét és azt a politikaj „légkört", amelyben kifejlődött. A polgárháború és a külső háború okozta kemény szükségesség hozta létre ezt a legapróbb részecskéjében is újonnan keletkezett hadsereget, amely mindjárt a kezdetben halasztást nem tűrő súlyos kérdések előtt állt: állomány- és tisztkérdés, fegyverzeti, harcászati és élelmezési kérdések, amelyek egy- szerre jelentkeztek. Ennek következtében • a szovjet vezetők mindent elkövettek, hogy a honvédelem megszervezését az ország politikai felépítésével összhangba hozzák és a háborúnak a követelményeit, valamint annak a politikára és az iparra gyakorolt behatását alapos elméleti tanulmányozás tárgyává tegyék. Bár a szovjet hadsereg összes berendezkedései az első vezetők hatása következtében inkább gyakor- latias és a körülményekhez szabott jelleggel bírnak, az elméleti tanul- mányozások mégis döntőleg befolyásolták annak végleges kialakulását és jelenlegi helyzetének az elérését.

A kezdet.

A megvert, a rosszul kiképzett, rosszul vezetett és rosszul felfegy- verzett cári hadsereg 1917. év elején felbomlott. A katonákat nem érdekelte az a háború, amely nem' az ő háborújuk volt. Egyébként ezeket, a száz nemzetiségből összetevődött embereket, akiket a nemzeti- ség ellenes politika nem hirt Oroszország ügye részére megnyerni,

(2)

semmiféle hazafias érzés sem fűtötte. Különben • pedig a parasztok siettek hazatérni otthonukba, mert féltek, hogy elkésve érkez- nek a földosztáshoz. Ezzel a szétbomlássál a német hódítók előtt meg- szűnt minden ellenállás. A szovjet kormány, amely szervezett hadérő- vel nem rendelkezett, kénytelen volt Németországgal fegyverszünetet

kötni. Ez a fegyverszünet 1918. februárjáig tartott. A szovjet kormány azt remélte, hogy a munkások tömeges felkelése véget vet m a j d az ellenségeskedéseknek és kiáltványt intézett a munkás. tömegekhez a nemzetközi összefogás érdekében. Azonban a fiatal kormány felhívása

•éppen úgy nem érte el a célját, mint ahogyan Jean Jaurés kiáltványa sem tudta elhárítani a háborút 1914-ben. 1918. február 23-án az osztrák-német csapatok ismét támadásba kezdtek és a szovjet kor- mány kénytelen volt az 191-8. márciusi Brest-Litowsk-i békeszerződés- ben a németek túlzott követeléseit elfogadni. Ennek folytán a Szovjet hatalmas területeket veszített és a nyugati arcvonalán, felhalmozott

összes hadianyag is német kézre került.

Az országon belül a szovjet kormány uralmának a fenntartá- sára kezdetben csak néhány önkéntes alakulattal rendelkezett, mint amilyenek a Vörös Őrség, a helyi milícia, a partizán bandák, amelyek a saját számlájukra viseltek hadat. Közben azonban mindenütt ellen- forradalmi megmozdulások ütötték fel a fejüket, amelyeket' szilárd keretekkel rendelkező fegyveres elemek támogattak: délen Denikin önkéntes hadserege, keleten a cseh hadseregre támaszkodó Alkotni á:

nyozó Nemzetgyűlés, Arkhangelszk környékén áz angolok által segé- lyezett Miller hadsereg.

A szovjet haderő nem volt elegendő és főleg az összefogott szerve- • zettség hiányzott, ami lehetővé tehette volna az egységes fellépést. A tanács tehát a nemzeti alapokon nyugvó szervezett fegyveres erő fel- állítását határozta él. A hatalmas szovjet hadseregnek az 1917. év utolsó napjaiban megindult' szervezése azt is lehetővé tette, hogy a későbbiekben az esedékessé vált békeszerződés következményeitől meg- óvja az országot. Azt a tényt, hogy a munkásság és a parasztság Vörös Hadseregének szervezésére vonátkozó rendelet 1918. február 23-án (a mi időszámításunk szerint március' 8-a) a német támadás újbóli meg- indulásának napján jelent meg, jelképes erejűnek lehet tekinteni. Ezt a napot tartják a Szovjet Hadsereg megalapítási napjának. Az első rendelet egy bizottságot bízott meg a fegyveres erő megszervezésével.

Későbbiekben a rendeletek egész' sora rendelkezett a közigazgatás, a sorozás felől és fektette le a mindenkire nézve kötelező katonai szol- gálat elvét (a fegyveres, v a g y a munkaszolgálat elvét).

A fegyveres szolgálatnak az lévén a közvetlen célja, hogy a kommunista rendszert bevezesse az országba — ezért csak a munká- sok és parasztok, vagyis a forradalomhoz csatlakozott osztályok része- sülhettek katonai kiképzésben, Katonai bizottságokat létesítettek, amelyeknek az voOt a feladatuk, hogy a hadsereget a párt részéről ellenőrizzék. Kezdetben egyébként a működő egységek részére csak önkénteseket soroztak. A polgárháború azonban rendszerint általános és bizonyos mértékben mindenre kiterjedő jellegű; így a kormány a

(3)

közigazgatásnak és a lakosságnak bizonyos . mérvű katonásítását is folyamatba helyezte. Ha vajamely környéken fellobbant a polgár- háború, akkor a lakosság a Párt tisztviselőinek, vagy főbb embereinek a vezetése alatt fegyvert ragadott.

Amikor a tisztképző iskolák megalakultak, ezek mellett az iskolák mellett katonai kiképző központok is keletkeztek, amelyek a későb- biek folyamán széles körben elterjedtek. A honvédelemnek ezen helyi jellegű szervezetei már magukban hordták a második világháború, partizán működéseinek csiráit.

Az önként jelentkezők száma azonban nem volt elegendő a hatal- mas méretű polgárháborúhoz, tehát a szovjet kormány kénytelen volt 1918. májusában a kötelező sorozást elrendelni. Ismét felmerült a tiszthiany kérdése. Kezdetben a párt vezetőit és ' a párt-, tagokat alkalmazták tiszti helyekre. Ezek a lelkes és az ügynek hódoló emberek általában jól értettek az emberekkel való bánás- módhoz, azonban,' csekély kivétellel,- nem igen -rendelkeztek kellő szakképzettséggel és katonai tapasztalatokkal. A kormány ekkor az alantos tisztek részére gyorsított .kiképző tanfolyamokat létesített, kissé később pedig a vezérkari tisztek részére katonai akadémiát állított fel. A tisztképzésnél és a hadművelétek vezetésénél a cári had- seregből származó néhány régi tisztet is megtartottak, mint oktatókat, vagy mint tanácsadókat. Ezeknek a rendszabályoknak a segítségével a fiatal Vörös Hadsereg képes volt a fenyegető ú j ellenségekkel is

szembeszállni: ugyanis a lengyelek, a lettek és a litvánok a versaillesi békeszerződés értelmében kelet felé kívántak terjeszkedni.

Ezekben a harcokban a három évi kemény küzdelem után a Vörös Hadsereg győzött, mert harcos hév fűtötte és azért is, mert valóságos vezetőkre és szervezőkre tudott tálalni. A sikerek érdemének nagy része Lenint illeti, aki m e g t u d t a honosítani a hadseregben a vasfegyelmet és könyörtelenül eltávolította az anarchista elemeket, valamint a képesség nélkülieket, tekintet nélkül & szolgálati beosztá:

•sukra. Ezek közt a bámulatot érdemlő ú j vezetők között olyanokat is- találunk, akik világra szóló hírnevet küzdöttek ki maguknak, mint :Sztalin, Vorosilov, Budjenny. Sztálint minden olyan körzetbe elküldték,

ahol a helyzet veszélyessé vált és neki mindig sikerült azt rendbe hozni. Katonai vezető minőségében pályafutásának leghíresebb epi- zódja a sztálingrádi győzelmes védelem volt, amikor a 10. Vörös Had- sereg élén lehetővé tette azt, hogy az északi hadseregek összeköttetés- ben maradhassanak a kaukázusi hadseregekkel és a Kaspi-tengerrel.

Más vezetők talán kevésbbé ismeretesek, mint például Frunze, aki főleg szervező volt és aki a hadsereg sikereinek az anyagi alapjait

•vetetté meg. Ezek közül a vezetők közül sokan régi tagjai voltak már a kommunista pártnak, így volt ez Sztálinnál is, aki a délorosz- országi hadműveleteket vezette Denikin és a lengyelek ellen; ugyan- csak Vorosilovnál is, aki a forradalom első napjaiban egy gyár mun- kásaiból partizán csoportot alakitott. De a régi cári hadseregbeli tisz- teket is találhattunk a hadseregben, mint például a fiatal Tuchacsev-

(4)

szky tábornokot, aki 1918-ban csatlakozott a párthoz és aki a vak- merőségével tünt ki.

Az 1923—1924. évi szervezés.

Oroszországban a zavargások 1922. év végéig tartottak. Az állo- mányok növekedtek és 1921-ben elérték a négy millió létszámot- Amint a rend kezdett he'lyreállani, a fenntartandó állandó létszám kér- dése merült fel. Ez heves vitákat idézett elő a párt kebelén belül,, valamint a Párt és a Kormány között. A Vörös Hadsereget azért állí- tották fel, hogy a- forradalom ellenségeit legyőzzék. Egyesek, mint Trockij is tehát a forradalom terjesztésére kívánták azt felhasználni- ,Ez az elmélet, amely gyakorlatban hódító hadjáratokhoz vezetett volna, a pártba újonnan belépett, egyes nagyravágyó, katonai veze- tőkre, mint' például Tuchacsevszkyre is nagyon csábítólag hatott,, azonban az idősebb bolsevisták nagyon is ellenezték, akiknek a törek- vései az orosz, forradalom megvédésére korlátozódtak. A heves, viták, végeredményeképpen Trockijnak távoznia kellett a hadsereg éléről- A kommunista pártnak az alapelve tisztán védelemre szorítkozó volt, lemondott az imperialista háborúskodásról és a munkaterve a milic rendszer bevezetését helyezte előnybe, amelynek a rendeltetése a hatá- rok védelme. Lenin a Lengyelország elleni háború tapasztalataira, alapozva, bebizonyította, hogy ez a rendszer nem kielégítő; nem szűnt meg arra hivatkozni, hogy bár Oroszországnak nincs semmi oka sem a szomszédainak a megtámadására, maga Oroszország is kerülhet abba a helyzetbe, hogy elcsatolási, vagy-, gyarmatosítási szándékú, imperialista támadás érheti. Szerinte egy ilyen megtámadás veszélye annál is inkább valószínű, minthogy a Szovjet Unió társadalmi és politikai rendszere határozott ellentétben álf egész Európában fenn- álló kapitalista rendszerrel. Ő.Jehát sorhadsereget követelt, amehj hatalmas erőt képvisel és amelyet kiképzett tartalék állomány egészít ki. Lenin álláspontja győzött, azonban a rendes hadsereg állományá- nak a felső határát 550.000 főben állapították meg, hogy ezzel is jelez- zék annak határozott védekező jellegét. A behívott .sorványok leg- nagyobb része a honi csapatoknál szolgált. 1924. és 1928. között a rendeletek egész sorozata szabta meg a katonai szolgálat újjászerve- zését. Elsősorban a gyalogsági egységek 75 százalékát honi alakula- tokká változtatták át. 1924-ben csak a határvidéki hadosztályok maradtak meg állandó jellegű csapatoknak. A katonai kiképzés.

minden polgárra nézve kötelező volt, azonban a körülményekhez képest -a katonai szolgálat három különféle módon kerülhetett letöl- tésre: az állománynak a 25-től 30 százaléka két évet szogált a rendes hadseregben (a szakcsapatoknál 3 évet) és ezután, mint tartalékos bizonyos számú bevonulásra, volt még kötelezve. Az állomány zöme csak rövid időtartamú (3 hónapos) katonai, szolgálatot teljesített a lakhelyéhez közel eső honi alakulatnál. 'Ezek is kötelesek voltak, azután még néhányszor mint tartalékosok bevonulni. Végül a fiatal emberek nagy számban kaphattak felmentést. Ezek elemi katonai ki-

(5)

.képzésben részesültek, olyan időszakok folyamán, amikor az össze- hívás lehetősége fennállott. A felmentésre a legkülönbözőbb okok szolgáltathattak alapot: a helyi viszonylatokban jelentkező nehéz- ségek (közlekedési vona'iak hiánya), vagy a gazdasági szükségletek

(munkaerő hiány és kolhosz, vagy ipari szakemberek). Bizonyos el- maradottabb törzsek részére a felmentés szabály volt. 1923. évben 800.000 katonai szolgálatra alkalmas; sorkötelezettből 270.000 fő szolgált a rendes hadseregben, 400.000 fő a honi alakulatoknál és 130.000 fő volt felmentve. A tényleges alakulatoknál való szolgálatot megtiszteltetésnek vették és az ifjú kommunisták mind erre. töreked- tek. 1923-ban csak az önként jelentkezők végeztek két .éves szol- gálatot. Ebben az időszakban még egy másik újítást is vezeltek be:

a kiképzésre kerülő sorkötelezetteket egyazon nemzetiségű egységekbe csoportosították, ahol a saját nyelvükön képezték ki őket.

A katonai előképzés.

A honvédélem megszervezését még más rendszabályok is kiegé- szítették. Frunze; a honvédelem biztosa, háború idejére az egész nem- zet katonásítását tartotta kívánatosnak. Úgy vélte, hogy a háború anyagi előkészítése a többi minisztériumok közreműködését is szüksé- gessé teszi. Első sorban ipari téren kell megfelelő, rendszabályokat be- -vezetni, gazdasági és ipari tervet kell előkészíteni, amelyet az érdekelt közigazgatási szervek hajtanak végre. Másrészt , a honi milícia rend- szere néni képes az összes polgárok katonai kiképzését kielégítő mó- don elvégezni. Tehát a közoktatásnak is tevékenyen közre kell mű- ködnie a honvédelemben azáltal, hogy alapos katonai és politikai képzettségű „katona polgárokat" nevel. Ezeket az elgondolásokat nem -valósították meg teljes mértékben, azonban a testnevelésre és a poli- tikai nevelésre különös gondot fordítottak. Megjegyezzük, hogy a testnevelés tanrendje kimondottan katonai irányzatú volt (katonai aka- dálypályákon való áthatolás, menetgyakorlatok, stb.). A közoktatás keretén belül nyert kiképzésen kívül minden fiatal ember köteles volt a 19. és 20. életévében katonai előképzésen is részt venni, ami testnevelésből és politikai kiképzésből állott. A katonai előképzést az ország egész területén szétszórt központokban végezték és körülbelül két hónapig tartott.

Az az irányzat, hogy a polgárok katonai kiképzésének egy részét nemcsak a hadseregbeli szervekre bízták, visszatérést jeléntett á for- radalom kezdetén megalakított katonai tanulmányi körök vonalára.

Ezeket a katonai tanulmányi köröket átalakították katonai tanulmányi társaságokká (V. N. O.) és 1927-ben más hasonló társaságokkal olvasz- tották össze, mint amilyenek a légi erők baráti köre és a vegyi

(fegyverkezési) ipart fejlesztők és védők baráti társasága. Az ezekből eredő társulat, az „Osszoaviachim"-nak az volt a célja, hogy a néptö- megek érdeklődését a honvédelem iránt ébren tartsa, őket a katonai kérdésekbe bevezesse és előkészítse őket arra, hogy a háborúban tevé- keny szerepet játszhassanák. Az Ósszoaviachim katonai, előkészítő

(6)

szakosztállyal is rendelkezett — azonban ezzel még nem merült'ki az összes tevékenysége. Az Osszoaviachim támogatta a testnevelés összes módozatait, hogy az egész nép testi előkészítését tökéletesítse. A lövészetre, a vitorlázó repülésre és az ejtőernyős kiképzésre egészen- különös gondot fordítottak. Évenként a repülők és ejtőernyősök ezreit képezték ki. De az Osszoaviachim ugyanúgy törekedett az arcvonal mögötti országrészek 'lakosságának a kiképzésére is, a nőket és; az öregeket is beleértve. A háború alatt követendő magatartásra oktatta ki őket, légoltalmi és légvédelmi lőgyakorlatokat istb. rendezett.

A kommunista ifjúság egyesülete (Komsomol) katonai téren ugyanezt a célt követte. De a Komsomol, amely az ifjúság kimagasló rétegével foglalkozott, inkább az erkölcsi és a politikai kiképzésre- helyezte a súlyt.

Az 1936—1937. évi törvény.

Ez a katonai szervezés 1936-ig működött. 1934-től kezdődőleg a;

tényleges hadsereg állományát fokozatosan növelték, mert a hitleri röpiratok Oroszország síkságait nyíltan, az élettériétvágyuk első céljaként jelölték meg. Az 1936. évi" alkotmány egységesítette a kato- nai szolgálatot, ami lehetővé tette a tényleges hadsereg állományának 2 millió főre való felemelését. Az 1923—1924. évi rendszerről az új1

rendszerre való áttérést azonban fokozatosan hajtották végré, úgy,- hogy a háború folyamán, fő'lég annak kezdetén, amikor az oroszok mindinkább rászorultak a tartalékokra, erősen jelentkezett a kikép- zés egységességének a hiánya, amely a két éves csapatkiképzés és a milic-rendszerű kiképzés különbözőségéből adódott.

A háborúról alkotott felfogás és a Szovjet Hadsereg szervezése.

A szovjet hadsereg szervezése abból a ' felfogásból származik,, amelyet a marxizmus egymásutáni nagy követői alakítottak ki a?

háborúról, főleg, Engels, Lenin 'és Sztálin. E felfogás a marxista mód- szernek különleges esetre való alkalmazását jelenti.

Ezek szerint az elméiéti kutatók szerint a történelem sohasem1

ismétlődik meg, hanem a társadalomnak és a nemzetnek a mindig:

újabb fejlődése a műszaki, gazdasági és politikai tényezők feltételei- hez van kötve.

Bizonyos adott időszakban a technika állása a háború f o r m á j á t köti ki feltételként: „Mert a fegyverzet, a- hadseregek összetétele,-azok- szervezete, a harcászat és a hadászat a termelésnek és a közlekedési eszközök fejlődésének közvetlen függvényei." A háború tehát nem örök törvényekkel megszabott, változhatatlan művelet, hanem örökös fejlő- désnek van alávetve, az elméletét sem lehet egyszer s mindenkorra lerögzíteni, hanem azt mindig újra meg újra át kell vizsgálni és össze- kell egyeztetni a. gyakorlattal.

A gazdasági tényező, amely a 'leggyakrabban a háború előidézője, mindinkább nagyobb fontosságra tesz szert a háború előkészítésében;

/

(7)

és vezetésében, olyan mértékben, amilyen mérvben a háború m i n d - inkább műszakivá és korlátlanabbá válik. Engels volt az első, aki a*

nemzetek katonai hatalmának kifejlesztésénél azok ipari készségének, a fontosságát hangsúlyozta. Ezt a figyelmeztetést azok a szovjet veze- tők sem tévesztették szem elől, akik a megkívánt készséget húsz év.-' leforgása alatt képesek voltak megfélemlítő módon kifejleszteni.

.'Végiül, mivel a háború — mint Cláusewitz írja — a politikának, más eszközökkel váló folytatása, ezért a szovjet, elmélkedők, amikor a?

mult és a jövő •'háborúit tanulmányozzák, nagy figyelmet szentelnek annak politikai hátterére is: vannak jogosulatlan, rabló és leigázást célzp háborúk és vannak jogosult, védelmi és hazát felszabadító háborúk is. Az előbbiek a gyengeség csiráit hordják magukban, mert a fizetett hadviselő csapatok, bármilyen fegyelmezettnek látszanak is„

rossz minőségűek. Ezek nem meggyőződésből harcolnak és nincsenek:

az áldozatkészségtől annyira eltelve, mint a nemzeti hadseregek. Ezek- ben nincs meg annyira a vakmerő harcfeladatok végrehajtásához- szükséges odaadás: ilyenek voltak a porosz zsoldosok a francia f o r - radalom katonáival szemben és az angol gyarmati csapatok Washington*

katonáival szemben.

Harcászati és hadászati téreri ennek a tantételnek az volt a követ- kezménye, hogy egyetlen egy elvet sem fogadtak el anélkül, hogy az ti felül ne vizsgálják és ki ne kísérletezzék. A fiatal Vörös Hadsereg a hagyományos katonai ehnéleteket, a bíráló szellem tudományos, jellegű szűrőjén átengedve fogadta csak el — az elméleti tanulmányo- zással párhuzamosan gyakorlati kipróbálásokat is végzett. Nincs még' egy hadsereg, amelyben olyan hévvtíl foglalkoznának a kutatásokkal és a tanulmányozásokkal. Másrészt a kiértékelt eredményekben mindig-

megtaláljuk a gyakorlatias és valós szellemet, ami az orosz szabály- zatok minden oldalán is kifejezésre jut. Ezek a 'szabályzatok valóban merő ellentétben állanak azokkal a határozatlan általánosságokat tar- talmazó bizonyos szabályzatokkal, amelyekben a ,,biztosítást", vagy az- ,,elszállásolást" ügy tárgyalják, hogy mitsem törődnek azzal, hogy a- hirdetett elveket egy hadsereg vezérlő tábornokának, vagy pedig egy járőrt vezető tizedesnek kell-e alkalmaznia.

A szovjet hadsereg azonban főleg társadalmi és politikai tekintet- ben viseli magán ezeknek az elvi elgondolásoknak a bélyegét. A hon- védelemnek teljes egészében ki kell használnia az uralmi rendszer- gazdasági és társadalmi viszonyai által nyújtott lehetőségeket. A szov- jet írók szerint ezek a viszonyok^ a Szovjet-Űnióban sokkal kedve- zőbbek, mint bármely más országban. És valóban,. a Szovjet-Űmóz maga nem más, mint egy osztálykülönbségek nélküli társadalbm, amely- ben minden polgár osztozik az állam sorsában —- mindenki hasznot húz a nyújtott előnyökből és mindenkit érint az az esetleges megren- dülés, ami az állairiot éri. Egyébként a Szovjet-Űnió csak védelmi' háborúval számol — ebben a háborúban azután minden polgár úgy védekezik a betörő rohama ellen, mintha csak személyesen maga lenne- a támadás áldozata. Ez óriási előnyt jelent a kapitalista államokkal"

szemben, ahol a munkástömegek véleménye ellenére vezetett háborúi

(8)

a társadalmi viszályokat és az osztályok harcát még inkább súlyos-•f bítja — aminek viszont előbb, vagy utóbb visszahatása támad a termelés terén. A szovjet rendszerben számítani lehet a munkás-össze- fogásra, amely összekapcsolja az arcvonalat a hátországgal.

Ahhoz, hogy ez az összefogás szabadon érvényesülhessen, termé- szetesen az is szükséges, hogy minden katona, minden polgár tudatá- ban legyen a kötelességeinek és tudatában legyen annak az összefogás- nak, amely őt a rendszerhez köti. Ez az, amiért á kormány olyan nagy súlyt helyez a hadsereg erkölcsi és politikai kiképzésére. Ezt a kiképzést már a katonai szolgálat előtt, a katonai előképzés alatt az Osszoaviachim, a Komsomol és az iskolák is megkezdik. Arra törek- szenek,-hogy az ifjaknál a hazaszeretetet, a kötelességérzést, az össze- tartást, a jócselekedetekre való törekvést és az áldozatkészséget kifej- lesszék. Ez a kiképzés a hadseregnél magánál is folytatódik a politi- kai biztosok vezetésével. Ezeknek a biztosoknak a szerepe nem min-

•díg volt azonos. A polgárháború alatt a biztosok szerepe főleg abban .állott, hogy a hadsereg politikai tevékenységét ellenőrizzék. Ma már mindinkább a parancsnokság támaszává válnak a politikai kiképzés terén, ő őrködik a katona anyagi jóléte és a szolgálaton kívüli élete felett.

Az --előbbiekből kitűnik, hogy a hazának a védelme nem csak a hadsereg kiváltsága, hanem minden polgárnak az a kötelessége, hogy az ellenséget mindenütt és minden külön parancs nélkül pusztítsa, .ahol csak felleli. Ha mindezeket összevetjük .a szovjet hadászati elnné'-

lelekkel, amelyek a nagy mélységben lejátszódó hadműveletek elgondo- lásán alapulnak, a józan következtetés természetesnek veszi a partizán- tevékenység fellépését. A „katona-polgári" kötelesség felfogásának ez a módja a katonai fegyelemre is kihatással van. Ez a fegyelem a mindennapi életet, a termelést vezérlő polgári fegyelemmel együtt fejlődött ki. Ez a vezetők és az emberek közötti kölcsönös bizalmon .•alapul. A katonák és a tisztek közötti viszony, amely a szolgálaton kívül nem tűr meg semmiféle elválasztó társadalmi korlátot, kizárja ,a la'ktanyabéli „nyaggató", fegyelmet. A szolgálat alatt a vezetők

mindig azon vannak, hogy az embereknek megmutassák, hogy a magatartásukat kizárólag csak a közös _ szölgálat érdeke vezérli.

Kerülik, hogy olyan büntetéseket szabjanak ki, amelyeknek „megosuk- lóztatás"-jellége van. Inkább az önérzetre hivatkoznak. A rendi fenyí- tés rendszerint,kifogásolás, megdorgálás. A megfeddést mindig az erkölcsi érzékre való hivatkozás követi; a súlyosabb kihágásoknál a megfeddést mindig a csapat előtt szabják ki, azzal a célzattal, hogy

"kollektív rosszalást vonjon maga után, ami mély erkölcsi hatást vált ki. Mindamellett megtorló igazságszolgáltatásra is 'szükség van a súlyosabb kihágások- és bűntettek büntetésére. Ebben az esetben a kötelességmulasztó katona béke idején a rendes büntető-bíróság elé kerül.. Háború' idején a szervezetszerű katonai törvényszékek lépnek működésbe. Az összefogás elvének megfelelőleg, ami minden polgárra nézve kötelező erővel bír, a gyávaságot, a szökést, a pazarlást, a parancs nem teljesítést, az engedelmesség megtagadását háborús

(9)

időkben árulásnak tekintik és halállal büntetik. Azonban a rendszer általános szelleme szerint, ami kizár minden nemtörődömséget, min- den lustaságot és restséget, a Szovjet Hadsereg inkább á jóra törekvő versengéssel kívánja fenntartani a fegyelmet, mint a büntetésekkel.

Ebben a becsteljes versengésben a Komsomol által képzett ifjú kom- munisták fontos szerepei játszanak. Szívükön viselik, hogy magatar- tásukkal és munkásságukkal mindenütt példát mutassanak. Ez a ver- sengési 'szellem a többi katonákra és áz egész hadseregre is átterjed, Ugyanúgy, mint az iparban is megvannak a „stachanovislák".

A szovjet hadseregben mindent megtesznek az irányban, hogy a katonák életét a szolgálaton kívül' kellemessé tegyék. Mindent elkö- vetnek, hogy a katonák általános képzettségének tökéletesítését lehe- tővé tegyék. A katonáknak „Lenin-köreik", ezred-klubjaik és mozgó- színházaik vannak. Gyűléseket, hangversenyéket és színielőadásokat rendeznek számukra. Mindez hozzájárul az általános képzettség elnyeréséhez és a katonákat a rendes társadalmi élet keretei között tartja. Ezzel elkerülik a semmittévő katonák lealázó, céltalan lézengé- sét, amivel pedig a nemrégiben elég gyakran találkozhattunk a helyőrségekben.

(Folytatjuk.) Franciából fordította: Szigethy Miklós

' SZÍNES FÉNYKÉPEZÉS

A

szines fényképezés, de különösen a szines másolatok előállí- tása iránt mind a műkedvelők, mind pedig a szakemberek részéről igen nagv érdeklődés mutatkozik. A rendes- vagyis a szürke árnyalatú képek készítéséhez szükséges negatív- és pozitív anyag, továbbá a fényérzékeny réteg tökéletesítése terén elért eredményeket a kutatók a szines fényképezés fejlesztésére is felhasz- nálhatták. Épp ezért természetes, hogy az érdekeltek a szines fény- képezéssel és a szines másolatokkal szemben ma már igen magas követelményt támasztanak. A színes fényképezési eljárásnál a műked- velő fényképészek egyelőre csak a fényképezést végezhették el ön- állóan, míg a kidolgozás a kiképzett szakemberekre hárult, mert a képek előhívása lényegesen körülményesebb, mint a rendes eljárás- nál. Épp ezért az egyes országokban mindenekelőtt- szakfén.yképésze- ket kellett a. szines képelőhívás rejtelmébe bevezetni és csak ilymódon vált lehetővé az eljárást a gyakorlatban népszerűvé tenni. De a tel- jes népszerűvé tétel csak úgy valósulhat meg; ha az eljárást a műked- velők is könnyen megtanulhatják, az eljárás különleges felszerelést nem igényel és szines képeket bárki önállóan is készíthet.

Az eljárások ismertetése ily ,rövid cikk keretében alig lehetséges s így csak az általános elvek rövid leírására szorítkozhatunk. A szines fényképezés az ú. n. három (két) szín eljárás elven alapul, melyet

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

tanévben az általános iskolai tanulók száma 741,5 ezer fő, az érintett korosztály fogyásából adódóan 3800 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban.. Az

• Ugyanez a könyv egészen nyíltan és okosan beszél «Páris ka- tonai védelméről® is, melyről ezeket mondja : oPáris a célpontja min- den ellenséges seregnek,

Nem láttuk több sikerrel biztatónak jólelkű vagy ra- vasz munkáltatók gondoskodását munkásaik anyagi, erkölcsi, szellemi szükségleteiről. Ami a hűbériség korában sem volt

Legyen szabad reménylenünk (Waldapfel bizonyára velem tart), hogy ez a felfogás meg fog változni, De nagyon szükségesnek tar- tanám ehhez, hogy az Altalános Utasítások, melyhez

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A CLIL programban résztvevő pedagógusok szerepe és felelőssége azért is kiemelkedő, mert az egész oktatási-nevelési folyamatra kell koncentrálniuk, nem csupán az idegen

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a