K O S S U T H LAJOS
és a reformkorszak*
Nem Kossuth indította meg a reform- mozgalmat. Harminc éves fiatalember volt, amikor bekapcsolódott a Széchenyitől, Köi- cseytől, Wesselényitől, Bezerédytől megindí- tón újjászületési mozgalomba. A korszak nagy relorm-követeléseit sem ő dolgozta ki.
És mégis: Kossuth nélkül a magyar reform- korszak sohasem lett volna a szabadságharc előkészítő korszakává. Kossuth érdeme, Hogy a nemesi reformmozgalom a 40-es évektől kezdve túlnőtt a rendi kereteken és egyre ha- tározottabban a népre vett irányt. Kossuthnak köszönhető, hogy a rendiségen kívül álló ele- mek bevonásával a reformkorszak nemesi el- lenzékén belül kifejlődtek azok az erők, ame- lyek a döntő pillanatokban készek voltak a néptömegek mozgalmával összefogni. Kossuth volt az, aki a reformkorszak egyes követeléseit a feudális Magyarország polgári átalakításá- nak egységes programjává fogta össze és szé- lesítette ki, az egész reformprogramot a fő- célnak, a magyar függetlenség kivívásának rendelve alá. Es végül Kossuth volt az, aki a magyar átalakulás vezetésére hivatott pártot megszervezte.
Kossuth Magyarország polgári újjáalakí- tását nem demokratikus neptorradalom és kü- lönösen nem parasztfelkelés útján akarta el- érni, hanem a nép és a nemesség „érdekegye- sítése-' útján.
„Az ú r b é r i v i s z o n y o k a n e m e s s é g s j o b b á g y k ö z ö t t az örö'kös s ú r l ó d á s n a k , ö r ö k ö s i n g e r ü l t s é g - n e k oly m a g k ö v é t k é p e z i k , h o g y mig a k ö l c s ö n ö s g y ű l ö l e t e s s é g n e k ezen m a g k ö v e el n e m h á r í t t a - tik, a n é p n e k a n e m e s s é g g e l é r d e k b e n , é r z e l e m - b e n e g y e s ü l é s e l e h e t e t l e n . Pedig e z e n é r d e k - e g y e s ü l é s k é p e z i h a z á n k j ö v e n d ő biztos l é t é n e k a l a p f e l t é t e l é t . "
Nemesség és jobbágyság „érdekegyesí- tése" feltételezte, hogy a nemzeti vezetés a nemesség kezében marad. Kossuth ezt nyíltan vallotta is. A XIX. század első felében a libe- rális, középbirtokos nemességen kívül nem volt más társadalmi erő Magyarországon, mely a nemzeti függetlenségért és a feudális viszo- nyok lebontásáért folyó harcot vezethette volna. Városi polgárság és parasztság össze- fogásáról a nemesség ellen szó sem lehetett.
Parasztforradalom Magyarországon lehetséges lett volna, de ez a jobbágyság akkori politikai érettsége és szervezettsége mellett nem lett volna nemzeti forradalom. Ellenkezőleg. A re- formkorszak nemesi liberalizmusának egyik vezető gondolata, hogy az úrbéri viszonyokat azért kell sürgősen megszüntetni, hogy a Habsburgok a parasztok úrgyűlöletét ne hasz-
* R é s z l e t e k a s z e r z ő n e k Kossuth Lajos című, 1944- b e n m e g j e l e n t t a n u l m á n y á b ó l .
hálhassák ki a nemzeti mozgalom ellen. Kos- suth a lengyel példa alapján attól tartott, hogy a jobbágyfelszabadítást a Habsburg-abszolu- tizmus felülről hajtja végre és akkor a nemes- ség vezette nemzeti mozgalom — népi támasz híján — halálra van ítélve. Az „érdekegyesí- tés" tehát akkor a jobbágyfelszabadítást a nemzeti függetlenség követelésével összekap- csoló egyetlen lehetséges program volt, a ma- gyar függetlenség kivívásához elengedhetet- lenül szükséges nemzeti egységfront egyetlen lehetséges alapja. Csak ezen a programon be- lül ütközhetett meg egymással a paraszti radi- kalizmus és a nemzeti liberalizmus a jobbá- gyi viszonyok megszüntetése kérdéseiben.
Jellemző, hogy Táncsics és Petőfi — pedig ép- pen elég kifogásolnivalójuk volt a 48-as job- bágyfelszabadításon — magának az „érdek- egyesítésnek" a gondolatát sohasem tá- madták.
Hangsúlyozzuk: az „érdekegyesítés" a XIX. század első felében volt a függetlenségi mozgalom, a nemzeti egységfront egyetlen le- hetséges programja. A XIX. század első leié- ben lehetett csak szó olyan nemzeti egység- frqntról, melynek vezető ereje nem a nép, ha- nem a birtokos, a kiváltságos osztály.
Kossuth Lajos 1848 előtti működéséből mást kell megtanulnunk. Amikor ő „érdek- egyesítést" hirdetett] valójában túlment a re- formmozgalom nemesi korlátain, a néptöme- gek számára követelt azonnali és komoly anyagi előnyöket. Ha főgondja a nemesi érde- kek védelme és nem a haza érdeke lett volna, nem így tette volna fel a kérdést:
„Mi t ö r t é n j é k ezzel a n é p p e l itt, a n é p n e k e m e millióival? E k é r d é s r e kell f e l e l n e t e k . A ki- r á l y i v á r o s o k s z a v a z a t j o g a , a v á r o s i c e n z u s , a v á r o s i f ő f e l ü g y e l ő , és a j o b b c s ő d r e n d s z e r é s a b a n k és a p a r t i u m , és az illirek és a v á m és a Tisza és a v a s u t a k é s . . . s z á z m á s f o n t o s n á l f o n t o s a b b k é r d é s , m i n t o l y a n o k , m e l y e k r e felel- n e t e k kell; d e m i n d e n e k e l ő t t és m i n d e n e K f e l e t t ez a k é r d é s é s ismét é s ö r ö k r e a k é r d é s ; mi tör- t é n j é k ezzel a n é p p e l , a n é p n e k ' e n n e k a milliói- v a l ? A d ó z z é k - e m a g a t o v á b b is, v a g y e g y ü t t ve- l ü n k r o b o t o z z é k és a d j o n d é z s m á t és k i l e n c e d e t , v a g y l e g y e n s z a b a d e m b e r ? "
Kossuth számára a közteherviselés és a kötelező örökváltság, tehát az a két követelés, mely a jobbágyságot a legközvetlenebbül érintette, nem két reformkövetelés volt a sok közül, hanem az egész reformprogram ten- gelye. A nemesi ellenzék zöme az adómentes- ség megszüntetése és a jobbágyterhek meg- szüntetése között nem látott belső, szerves összefüggést. Részletekben nyúlt hozzá az adó kérdéséhez. Előbb a megyei háziadó fizetésé- ben akart résztvállalni, azután a nagy, orszá- gos beruházások költségeihez, az „országos
7
Az országgyűlés háza Pozsonyban.
pénztár"-hoz akart hozzájárulni, de mindebben a jobbágyterhek komoly enyhítése nem ját- szott szerepet. Kossuth a közadózás kérdésé- hez az úrbérváltság megvalósítása szempont- jából nyúlt hozzá: közteherviselés és örök- váltság között elválaszthatatlan kapcsolatot teremtett. (Széchenyi emiatt vádolta meg pa- rasztforradalom szításával.)
,,A k ö z á l l a d a l o m el n e m l á t o t t k e l l é k e i n e k f e d e z é s é t ő l g o n d o s k o d n i igen is s z ü k s é g e s — írta
—-, d e m i n d e n n é l s z ü k s é g e s e b b : a n é p f e n n l é v ő k ö z t e r h e i b e n m e g o s z t o z n i . A m a z j o b b l é t k é r d é s e , ez: lét k é r d é s e a h a z á r a . "
Kossuth a jobbágyterhek enyhítését és megszüntetését természetesen nem úgy kép- zelte, mint Táncsics, de nem is úgy, mint a nemesség zöme. Kossuth álláspontjának meg- értéséhez nem elég, ha programját a szélső paraszti radikalizmus programjával hasonlít- juk össze, össze kell hasonlítanunk á nemesi tömegek programjával is. Minél több balsikert ér el Kossuth agitációja a nemességen belül, annál jobban fokozza követeléseit. Az 1832—
36-os országgyűlésen megbukik még a földes- úr és a jobbágy magánegységén épülő örök- váltság terve is, erre Kossuth a teljes jobbágy- felszabadítás, a kötelező állami kártalanítás követelésével lép fel. Az 1842—43-as ország- gyűlésen megbukik még az a javaslat is, hogy a nemesség vegyen részt a háziadó terheiben, erre Kossuth az általános közteherviselés, a nemesi adómentesség teljes megszüntetésének követelésével lép fel. Ha Kossuth egyszerű nemesi politikus lett volna, akkor a nemesség ingadozásaihoz képest nem fokozta, hanem enyhítette volna követeléseit. Követeléseinek fokozása, programjának radikalizálódása azt jelentette, hogy Kossuth számbavette, hogy el- szigetelődik a nemesség bizonyos rétegeitől, de cserébe közeledik a néphez.
,,Ieten őrizzen m e g b e n n ü n k e t a l e g y e z g e t é s n y o m o r ú t a c t i c á j á t ó l . N i n c s h a s z o n t a l a n a b b , n i n c s k o p o t t a b b politica, m i n t a z t hinni, h o g y e z e n n e m é t az e m b e r e k n e k m e g l e h e t azáltal n y e r n i ,
h o g y .irántuki e n g e d é k e n y s é g b ő l s k í m é l g e t é s b ő l n e m r a g a s z k o d u n k az e g é s z i g a z s á g h o z , h a n e m f é l n e g y e d r é s z l é p é s e k k e l is b e é r j ü k . N e m a k a r - h a t u n k mi oly k e v e s e t , m e l y e t e z e n e m b e r e k n e s o k a l l a n á n a k . . . Itt s i m o g a t á s o k n a k , c s i t t í t g a t á - s o k n a k , a l k u d o z á s n a k h e l y e nincs. Kell lenni p á r t n a k , m e l y az á j u l t a k a r a t ú V i e r t e l - M a s s r e g e - lek ( N e g y e d r e n d s z a b á l y o k ) e m b e r e i n e k m e g n e h a j o l j o n s e m m i áron, m e l y az e g é s z i g a z s á g o t a k a r j a szilárdan, m e g t ö r h e t e t l e n ü l . "
Ezt a hangot csak olyan politikus üthette meg, aki tudta, hogy saját táborának zömével szemben is mozgósítani tudja a népi közvéle- ményt. Kossuth egész tevékenységének titka, hogy a liberális nemességet a népi közvéle- mény nyomása alá helyezte és így hajtotta előre. A feudalizmus megszüntetését nem volt hajlandó a Habsburgok és a nemesség belső ügyének tekinteni, melybe a népnek nincs beleszólása.
„Ily g y ö k e r e s v á l t o z t a t á s o k a t — m o n d t a —, m i n t az a d ó - m e n t e s s é g m e g s z ü n t e t é s e v a g y a h a - t a l o m d e k r e t á l a s z a b a d s á g r o v á s á r a , v a g y a h a n g o s a n h i r d e t e t t i g a z s á g k ö r ü l g y ű j t ö t t k ö z - v é l e m é n y v í v ki a s z a b a d s á g o l t a l m á r a , d e h a l k - kal, l á b u j j h e g y e n tipegő, „ a k a r o m is, n e m is"
t a c t i c u s o k s o h a s e m f o g n a k s u t t y o m b a n b e c s e m - p é s z n i a C o r p u s J u r i s b a . A z i d ő k e l m ú l t a k , m i d ő n a Deliláik á l o m k ö z ö t t n y í r t á k m e g a S á m s o - n o k a t . "
Az igazság „hangos hirdetését" vetették kortársai legjobban Kossuth szemére. „Modo- rát" kifogásolták. Emögött az rejlett, hogy Kossuth az ország döntő politikai kérdéseit úgy kezelte, mint egy néptribun és nem úgy, mint a kiváltságos osztály házi politikusa.
Kossuthban épp azt hibáztatták, hogy elvi kérlelhetetlenséggel vetette fel a politikai kér- déseket, hogy nem lehetett „utilizálni", meg- vesztegetni, levenni a lábáról. A nemzeti egy- ségfront híve volt, de éppen ezért a legélesebb harcot vívta a reakciós konzervatív párttal, a
„pecsovicsokkal", a „fontolva haladókkal". A konzervatív reakció felé nem akart hátsó ajtó- kat nyitva hagyni, hanem fel akarta égetni a hidakat.
A konzervatív reakció ellen folytatott harca mai napig nem évült el. A „fontolva haladók'1 ellen alkalmazott érveiből ma is ta- nulhatnának a magyar demokratikus politiku- sok, vagy azok, akik demokratikus politiku- soknak nevezik magukat. íme:
,,A f o n t o l v a h a l a d ó n é v p á r t n é v n e m lehet...
m i v e l f o n t o l á s n é l k ü l o k o s e m b e r n e m a k a r ha- ladni . . . C s a k az a k ü l ö n b s é g , h o g y e g y i k po- d e g r á s , a n n a k t e h á t a f o n t o l v a h a l a d á s a n n y i , mint l a j h á r - m o z g á s a p a m l a g l ó l a k a r o s s z é k i g ; m á s i k t y ú k s z e m e s s e n n e k a f o n t o l v a h a l a d á s a n n y i , mint g y ö n g é n l é p e g e t n i , m i n t h a m e r ő t o j á - s o n j á r n a ; a h a r m a d i k p e d i g ép, e g é s z s é g e s e m - ber, s ez b á r m i s e b e s e n m e n j e n is, m i n d i g fon- t o l v a h a l a d , c s a k ú g y h a l a d j o n , h o g y el n e e s s é k . V i l á g o s a b b a n , vannaík h a l a d ó k , a k i k a h a l a d á s g y o r s a s á g á t a h a z a s z ü k s é g e i h e z m é r i k , s v a n n a k m á s o k , kik s a j á t é r d e k ü k h ö z m é r i k . . . Az a r i s z ^ t o k r a t a , a k i a h a z a m i n d e n j a v a i n a k t e j s z í n é t élvezi, a n é l k ü l , h o g y t e r h e i b e n o s z t o z n é k , azt t a r t j a o k o s f o n t o l v a h a l a d á s n a k , m e l y minél ke- v e s e b b á l d o z a t o t i g é n y e l p r i v i l é g i u m á b ó l , minél k e v e s e b b t e h e r b e n r é s z e s í t i . / , s h a k á r m e n t e s í - tést lát, r e á áll; ha p e d i g ezt n e m lát, f e l f o r r é s a n a r c h i k u s f o r r o n g á s n a k n e v e z i a k ö t e l e s s é g i g é n y b e v é t e l é t . Ezt n e v e z i ő f o n t o l v a h a l a d á s n a k ; míg e l l e n b e n a n é p fia, kit s z á z a d o k o n át h a l m o - zott a r á n y b a n n y o m m i n d e n t e h e r ; a n y o m o r u l t p r o l e t a r i á t u s , ki az é l e t é t c s a k a k e s e r v e s m u n k i, a h o l n a p i lét b i z o n y t a l a n s á g a , s az é h s é g oldalá- ról ismeri, s k i r ő l m é g i s az e u r ó p a i c i v i l i s a t i o n e m g o n d o s k o d o t t e z r e d é v e n át, azt t a r t j a a leg- o k o s a b b , l e g f o n t o l t a b b h a l a d á s n a k , a m e l y é l e t e t e r h e i t ő l m i n é l t ö b b e t , minél g y o r s a b b a n ' l e v e - szen, a s a n y a r g a t o t t n a k minél n a g y o b b j ó l é t e t , m i n é l b i z t o s ą b b é l e t e t és minél g y o r s a b b a n n y ú j t . . . a b e c s ü l e t e s h a z a f i azt t a r t j a a l e g o k o - sabb. l e g f o n t o l t a b b h a l a d á s n a k , m e l y a h a z á n a k l e g t ö b b jót l e g g y o r s a b b a n e s z k ö z ö l . "
A konzervatív reakció elleni harcának ér- telme volt: elszigetelni, kompromittálni azt a oártot, melv az ország függetlenségének útjá- ban állt, leálcázni a bécsi, német kormánv, a Habsburg-uralom magvar ügynökségét. A kon- zervatív programot ízekre szedve, az volt a fő- gondja, hogy kimutassa: a konzervatív párt nem magyar párt és egyetlen, igazi programja úgy cselekedni, ahogy Bécs parancsolja.
Harc az idegen uralom magyar ügynök-
sége ellen, harc a feudalizmust lebontó refor- mokért, harc a magyar függetlenségért: Kos- suth számára elválaszthatatlan egység volt.
Kossuthnak nagy ellenfele, Széchenyi István, elsősorban azt vetette szemére, hogy a belső átalakulás ügyét összekapcsolta a magyar függetlenség kérdésével, hogy egyáltalán hozzányúlt az Ausztriához való viszony ne- bántsvirágához. Ma már, különösen az utolsó évek tapasztalatai alapján, nem igen kell ma- gyarázni, hogy ebben a perben 100 százalékra Kossuthnak volt igaza. A magyar feudalizmus rozzant épületét nem lehetett lebontani a Habsburg-uralom felszámolása, a magyar füg- getlenség kivívása nélkül. A Habsburg-uralom nemcsak külső támasza volt a magyar feuda- lizmusnak, hanem maga is egyik fontos da- rabja volt. A feudalizmus Magyarországon nemcsak robotból és dézsmából állt, hanem abból is, hogy Magyarország Bécstől függött, ą nemzet nem rendelkezett önmagával. Lebon- tani a feudalizmust, de nem érinteni a Bécshez való viszonyt és nem kiélezni a harcot a kon- zervatív reakció ellen, — ez körülbelül olyas»
ipi volt 1848 előtt, mint 1941—44-ben síkra- szállni a magyar demokráciáért, nem kifogá- solva a Hitlerrel való szövetséget és kitérve a magyarországi Hitler-ügynökök elleni harc elöl. Hogy Magyarországon az utóbbi években akadtak ilyen csodabogarak — nem jelenti Széchenyi álláspontjának igazolását. ..Az el- lenzék nem lehetne ellenzék" — mondta Kos- suth —, „ha reformpárt nem volna, aki pedig reformot akar, nem akar reformot, ha csak ellenzéki, azaz alkotmányfejlesztési s biztosí- tási irányban nem akarja."
Az ilyen ellenzéknek a megszervezése volt Kossuth nagy műve a reformkorszakban Kossuth a nemzet vezére volt, de ennek nem mond ellent, hogy pártvezér is volt, pártember tetőtől-talpig. Tudta, hogv a feudális viszonyo- kat lebontani, a nemzeti függetlenséget ki- vívni csak harcban lehet, ehhez pedig az erők tömörítése kell, szervezet, párt. Kigúnyolta, megvetette, ostorozta azokat, akik se ide, se
oda nem akartak csatlakozni, akik „pártokon felül", a konzervatív reakció és a független- ségi ellenzék között próbáltak lebegni. „Isten óvjon" — mondta — „a ma két széken, holnap két szék köíött a földön csücsülő emberektől."
Talán semmi sem mutatja jobban Kossuth ve- zéri- nagyságát, mint koncepciója arról a párt- ról, melynek hivatása volt a magyar újjászüle- tés zászlaját vinni a nemzet előtt.
„ V e s s ü n k v á l l a t v á l l h o z e zászló k ö r ü l . Le- g y ü n k mi e p á r t . N e m i s z t i f i k á l j u k m a g u n k a t oly s o k a s á g g a l , m e l y n e k e g y n e g y e d e n e m e g é s z e n a k a r j a , mit mi a k a r u n k , m á s n e g y e d e n e m ú g y a k a r j a , mint mi a k a r j u k . L e g y ü n k b á r kis sereg, d e h a t á r o z o t t . V e l ü n k lesz Isten és az i g a z s á g . . . L e g y ü n k , m i n t a sas s z á r n y a , m e l y a s a s t e s t é t ő l el n e m v á l i k , h a n e m k ü l e b b n y ú l i k . Érezzük és é r e z t e s s ü k az erőt, m e l y e h e l y z e t b e n f e k ü s z i k . T u d j a m e g a s a s teste, h o g y n é l k ü l ü n k , a s z á r n y n é l k ü l , n e m tud repülni. De é r e z z e a h o l l ó k se- rege, h o g y így e g y ü t t s a s v a g y u n k . "
„A sas szárnya д е т válik el a sas testétől, hanem külebb nyúlik." Ebből a párlkoncepció- ból látszik, hogy Kossuth, a magyar nemesi ellenzék vezére, francia jakobinus hagyomá- nyokból merített. A reformkorszak ellenzéki pártja persze nem az a „kis, de határozott se- reg" volt, amilyennek Kossuth elképzelte. De Kossuthnak ezek az elképzelései a független- ségi harcot vezető, nemzeti pártról mégsem voltak meddő álmodozások. Kossuthnak nem sikerült, nem is sikerülhetett egy nemzeti- forradalmi néppártot teremtenie, nem is erre Lörekedett. De sikerült neki a nemesi ellenzé- ken belül egy olyan magot, egy olyan politikai áramlatot kialakítania, mely a nagy nemzeti válságok idején, a nagy történelmi forduló- pontokon kész volt összefogni a népi tömeg- erőkkel, az alulról feltörő tömegmozgalmak- kal.
Kossuth magatartását a március 15-iki pesti forradalommal szemben nem szabad csak azokból a szavaiból megítélni, melyekkel a márciusi ifjúság küldöttségét Pozsonyban fo- gadta: Pest nem diktálhat az országnak, Pest- nek engedelmeskednie kell! Igaz, Kossuth ügyelt rá, hogy a „mozgalom gyeplője kezeink közt maradjon", igaz, nem akarta, hogy az események fejlődését és iramát a néptömegek diktálják, de ugyanakkor tudta és vallotta azt is, hogy „a fővárosi mozgalom hatalmas táma- szul szolgált törekvéseimben". Hogy a nép- mozgalom Kossuth törekvéseinek hatalmas támaszul szolgált, azt nemcsak március -15-ike bizonyítja.
1848 szeptemberében, amikor arról kellett dönteni, hogy Magyarország behódoljon-e a bécsi német kormány és magyar zsoldosai ál- tal szervezett ellenforradalomnak vagy fel- vegye az arcába vágott kesztyűt és fegyver- rel védje márciusban kivívott függetlenségét, Kossuth újra „támaszul" használja a pesti tö- megmegmozdulást. Döntést erőszakol ki a be- hódolás ellen, szövetkezik az országgyűlés baloldalával és a pesti népkörök plebejusai- val. E szövetkezés eredménye a szabadsághar- cot vezető forradalmi kormány, a Honvédelmi Bizottmány megalakulása.
Kossuth tudta — és ebben állt a nagysága
—-, hogy amikor a nemzeti szabadság és füg- getlenség forog kockán, akkor nem lehet szó kompromisszumokról, félmegoldásokról. Az idegen hódítókat „megbékíteni" nem lehet, az egyetlen eszköz, amivel hatni lehet rájuk: a kard. 1848 október 7-én ebben a rövid, egy- szerű mondatban foglalta össze a magyar sza- badságharc egész programját:
„A magyar nép kész utolsó erhberig meg- halni inkább, mintsem országát eltiprani en- gedni." És ennek az egyszerű programnak az értelmében szállt szembe a megalkuvókkal.
Amikor 1849 január 3-án az országgyűlés „bé- keküldöttséget" meneszt a Pesthez közeledő Windischgrátzhez és az osżtrak fővezér „fel- tétlen behódolást" kíván, Kossuth, Deákék, Pázmándyék, Batthyányék „békefáradozásai- val" szemben kijelenti: „a magyar nemzet csak öngyávasága miatt veszhet el", „a nemzet nem írhatja alá saját halálos ítéletét". A behódolok ellen nemcsak a szabadságharc megindításá- nak heteiben harcolt, amikor azt kellett bizo- nyítania, hogy a fegyvertelen magyarság a fegyveres túlerővel szemben is helyt tud állni, csak akarni kell, hanem később, Debrecenben, a sikerek napjaiban is. A debreceni békepárt elleni harca 1849-ben folytatása volt az 1848 őszén megindított harcnak a behódolok ellen.
Sőt, Görgeyvel való ellentétei mögött is végső soron a behódolási politika és a szabadság- harc következetes végigvívásának ellentéle rejlett, még ha ez az ellentét a forradalmi ka- tonai és civilhatalom közti „hatásköri összeüt- közés" köntösében jelentkezett is. Lehet vitat- kozni azon, hogy taktikusan volt-e megválaszt- va a trónfosztás kimondásának időpontja 1849 áprilisában, amikor a magyar honvédség még a tavaszi hadjárat nagy győzelmi sorozata előtt állt és még fontos szempont volt nem el- kedvetleníteni a hadsereg monarchista érzel- mű, de németellenes tisztikarát, az azonban bizonyos, hogy Kossuthnak ez a lépése is csa- pás volt a megalkúvókra, a békepártra, amely a debreceni országgyűlésen mind merészebben ütötte fel a fejét. Kossuth a trónfosztás kimon- dásával 1849 tavaszán épúgy befejezett tények elé akarta állítani a megalkuvókat, mint a Honvédelmi Bizottmány megalakításával és a honvédsereg toborzásával 1848 őszén.
De sok „demokratikus" politikus volt Ma- gyarországon 1941-től 1944-ig, aki esküdni es- küdött ugyan Kossuthra, csak a legfontosabbat nem tanulta meg tőle: a megalkuvással való szembeszállást, a kockázat-vállalást, a forra- dalmi merészséget. Hányan voltak, akik Kos- suth „eszméit" vallották ugyan, de Kossuth behódoló ellenfeleinek módjára „mérlegelték"
az „erőviszonyokat", óvták a „túlerőtől", a
„kockázattól". Pedig, ha valaha állt „túlerő"
Magvarországgal szemben, akkor 1848-ban állt. Ha valaha „kockázatot" jelentett fegyve- resen védeni a függetlenséget, akkor 1848-ban jelentett. Magyarországnak akkor nemcsak hadserege nem volt, de fegyvere és pénze sem.
Kossuth, a pénzügyminiszter, üresen vette át az államkasszát. Fegyvereket külföldről kellett
megpróbálni vásárolni akkor, amikor az oszt- rák hadsereg már magyar földön nyomult előre. Nem volt egyenruha, nem volt fehér- nemű, bakancs. És nemcsak hadsereg, fegyver, pénz, lőszer, ruhanemű nem volt: nem volt meg az az államhatalom sem, amelyre támasz- kodva vívni lehetett volna a szabadságharcot.
Kossuthot mindez nem riasztotta vissza, ellen- kezőleg, a tornyosodó nehézségek csak fokoz- ták erélyét. Nincs pénz? Felállítja a bankó- prést? Nincs fegyver? Mozgósítja a magyar kézműipart. Nincs lőszer? Nagyváradon fel- állítja a lőporgyárat. A megyékre nem lehet bízni a szabadságharc vezetését? Teljhatalmú kormánybiztosokat küld ki a megyék fölé.
Nincs Magyarországnak külképviselete, füg- getlen magyar diplomáciája? Követeket küld Frankfurtba, Turinba, Parisba, Londonba, Koíi- stantinápolyba. Kossuth nem hadvezére, de a szó szoros értelmében szervezője a szabadság- harcnak. Figyelme mindenre kiterjedt, ő a hadseregszervezés, a pénzügyi politika, a kül- politika, a belpolitika tényleges irányítója.
Erélyének titka, hogy nemesi származása és bázisa ellenére igazi forradalmi jellem volt, aki mert a népre támaszkodni. Talán abban nyilvánult ez meg legjobban, hogy népfelke- lést, guerilla-háborút, mai szóval: partizánhar- cot hirdetett. Már 1848 októberében elrendeli a népfelkelést, melyben „minden férfi részt- vesz, aki csak a karját bírja". Célja a népfel- kelésnek: nem homíoksort képezni az ellen- séggel, hanem azt oldalt és hátban minduntalan nyugtalanítani, közeledési vonalait elrontani, poggyászát és élelmiszereit elfogdosni. Fegy- ver gyanánt lándzsa, kasza, fejsze haszná- landó", December 16-án utasítja a megyei ha- lóságokat, hogy „alakítsan-ak önkéntes vállal- kozókból gyalog és lovas mozgó nemzetőrségi, vagyis guerilla csapatokat, melyek a portyá- zásokra s harci mozdulatokra begyakoroltas- sanak s az ellenség beütésekor házi tüzhelyük védelmére készen álljanak".
Kossuth nélkül a magyar nemzet 1848-ban nem tudott volna egy álló esztendeig győzel- mes harcokban helytállni az osztrák—német elnyomóknak. Kossuth nélkül a magyar nem- zeti ellenállás 1848-ban nem lett volna azzá a
„heroikus szabadságharccá", melyért akkor az emberiség legjobbjai lelkesedtek. Kossuth tette a magyart 1848-ban Európa élenjáró nem- zetévé. Marx és Engels, a forradalmi munkás- osztály vezérei, az őszinte bámulat hangján szóltak róla. Lapjuk, a „Neue Rheinische Zei- tung" így írt róla: „Elsőízben a 48-as forradal- mi mozgalomban, elsőízben 1793 óta, meri szembeszegezni egy nemzet, melyet körülzárt az ellenforradalmi túlerő, a gyáva ellenforra- dalmi dühnek a forradalmi szenvedélyt. . . Hosszú, idő óta elsőízben akadunk egy való- ban forradalmi jellemre, egy férfira, aki népe nevében fel meri venni a kétségbeesett harc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben — Kossuth Lajos. A tömegfelkelés, a nemzeti fegyvergyártás, pa- pírpénz, a rövid úton való elintézése minden- kinek, aki a forradalmi mozgalmat gátolja, a
forradalom permanenciában, — vagyis a dicső 1793-as év valamennyi Jő vonását újra fellel- jük a Kossuth felfegyverezte, szervezte, fellel- kesítette Magyarországon."
Nem véletlen, hogy Marx és Engels Kos- suth Lajost az 1848-as polgári forradalmak tör- péivel szemben a nagy francia forradalom óriásainak fajtájából származtatja. A 48-as forradalmakra Paristól Berlinig a burzsoázia megalkuvása, a néptől való félelme nyomta rá a bélyeget. A magyarra nem! Ezért nagy for- radalmi jellemet az összes 48-as európai for- radalmak közül csak a magyar szabadságharc
termelt ki: Kossuth Lajost. Marx „1848 hősei- nek" nevezi a magyarokat és hősiességüket ép abban látja, hogy egy látszólag reményte- len helyzetben vették fel a harcot, 1848 végén, amikor az európai forradalmak a burzsoázia megalkuvása következtében már mindenfelé végüket járták. „Ha a magyarok elesnek, di- csőséggel esnek el" — írta a Neue Rheinische Zeitung 1849 januárjában —, a magyar sza- badságharcot a 48-as esztendő „hősies utó- játékának" nevezve el.
Kossuth nagysága ép abban állt, hogy nem
„mérlegelte": kedvezők-e vagy kedvezőtlenek a magyarságra nézve az európai erőviszonyok.
Egy létében és függetlenségében fenyegetett nemzetnek kedvezőtlen erőviszonyok mellett is fel kell vennie elnyomóival az élet-halál harcot, nem törődve azzal, hogy szabadság- harca a népek lehanyatló harcának csupán utőjátéka-e? Marxnak végeredményben igaza volt: a magyar szabadságharc az 1848-as for- radalmaknak valóban utójátéka volt, de ez az
„utójáték" még nyolc hónapig tartott és egész Európa visszafojtott lélekzettel figyelte.
Kossuth nem félt attól a „kockázattól", mely egy nemzetközileg elszigetelt demokrati- kus szabadságmozgalomnak természetes kísé- rője.
„ F e l t á r v a f e k s z e n e k l e l k e m s z e m e i előtt his- t ó r i á n k n a k l a p j a i s ahol b a l s o r s ért, ahol n e m z e t i s z e r e n c s é t l e n s é g k o r o m l a p j a v a n : m i n d e n ü t t ott t a l á l o m a k é s ő szót." „ N e m z e t ü n k c s e l e k v é n y e i a z é r t n e m t e r m e t t e k m e g a v á r t g y ü m ö l c s ö k e t , m i v e l h o g y e j k é s t e k . A m o h á c s i n a p óta, m e l y s z i n t ú g y az e l k é s e t t h a d i k é s z ü l e t e k k ö v e t k e z m é - n y e v a i a , m i n d e n l é p é s ü n k b e n e l k é s t ü n k . . . Ezen m i n d e n b e n e l k é s é s , ezen h a j l a m k í s é r t g e t n i a f á t u m o t , k í s é r t e n i a s z ü k s é g b e l i l e a l k ú v á s t : ez ül á t o k g y a n á n t á n e m z e t e n . E m i a t t m a r a d t u n k oly h á t r a m i n d e n b e n , n e m a t ö r ö k h á b o r ú s h a r - cos v i s z o n t a g s á g a i m i a t t . . . E m l é k e z z é l , ó m a - g y a r ! Sybilta k ö n y v e i r e , v i g y á z z , h o g y a k k o r n e l é g y k é n y t e l e n á r á t m e g a d n i , m i d ő n m á r a k ö n y - v e k j a v a t ű z b e r e p ü l t , s m i d ő n a k é s ő n , d e m é g i s m e g f i z e t e t t á r é r t n e m k a p s z e g y e b e t n e m z e t e d r a v a t a l á r a e g y sír-iratnál, m e l y m e g m o n d j a a v á n d o r n a k , h o g y „ A n e m z e t elvész, m e l y ö n m a g a i r á n t i d e j e k o r á n i g a z s á g o s l e n n i n e m t u d o t t . "
E szavak 1847-ből valók. Kossuth a min- denről elkésésben halálos bűnt lát, nem vélet- lenül beszél Mohácsról, nemzethalálról. Pedig
1847-ben nem késett el a nemzet: egy évre iá másfél évszázad elmaradását próbálta behozni.
Révai Józsei
