X X V I . É V F O L Y A M , 2016. JU L IU S -A U G U S Z T U S
Harlequin és a Hold
1
Dobos Éva költő, műfordító, szinkrondramaturg 2016. május 31.-én haj
nalban meghalt. Kéziratban maradt verseit következő számainkban fogjuk közölni.
VAS ISTVÁN
M egyek
Az élet ha elenged Indulni készen állok Vörös bor és fehér bor Sokszor folyt poharamba Ez is volt és az is volt Kínból üdvözülésből Uram eleget adtál Megyek ha elbocsátasz
M égsem
Eleget megtelítőt Torkomig émelyítőt Úgy látszik mégsem adtál Élet még most sem untatsz Kegyelmedhez igyekszem Méltó maradni enni És inni és ölelni Ahogyan és amennyit Lehet szabad figyelni És nézni várni hinni A kínokat kibírni
Ha még el nem bocsátasz
IJROQALMI, MŰVÉSZETI
ES TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT
XXVI. évfolyam, 2016/4. július-augusztus
TARTALOM VAS ISTVÁN Versek / borító SIMOR ANDRÁS Versek / 3 B. LÉRÁNT ÁRPÁD A virág / 5
KÁNTOR ZSOLT Versek / 6
CSONTOS MÁRTA Pincemagasságban / 8 NYÍRFALVI KÁROLY Versek / 8
FARKAS CSABA Tavaszi-nyári kisprózák /10 TABÁK ANDRÁS Nyár /15
BOGA BÁLINT Három elszalasztott találkozás /16 GYÁRFÁS ENDRE Berzsenyi Niklán /17
BISTEY ANDRÁS Hajnalban /18 BOTOS FERENC Stephansplatz / 21
BOTÁR ATTILA Májusi leshely / 22 KIRÁLY GÁBOR Versek / 23
DEZSŐ ANNA Két kispróza / 24 NÉMETH ANDRÁS Versek / 26 T. ÁGOSTON LÁSZLÓ Porszívó 27
KÉPES GÁBOR Versek / 34 FÜRI ANNA H egek/36
KAISER LÁSZLÓ Belenk az ördög költözött / 36 Z. NÉMETH ISTVÁN Versek / 37
PRUZSINSZKY SÁNDOR Kolduskabát / 38 GÖRBE TÜKÖR HANDÓ PÉTER Tüköreffektus / 43
KÖVES ISTVÁN Igaz, mindenki szem volt a láncban - de akadt, aki kacsintott! / 47 A XIX. AQUINCUMI KÖLTŐVERSENY
SINKÓ ADRIENN Az almafa hitvallása / 51 NAGY GÁBOR MIKLÓS Categoricus imperativus / 52
JENEY ANDRÁS Mennél másik úton / 52 ZONDA TAMAS Kategorikusan, imperatíve / 53 , MECHLER ANNA Szemtől szemben f 54 ANDAHÁZISZEGHY LAJOS Kant emlékére / 55
VARGA IMRE LAJOS Filozófiai vita / 56 B. TÓTH KLARA Belső válasz / 57
GYIMES1 LÁSZLÓ Aquincumi doromboló / 57 MIKLYA ZSOLT Vojtina elvan / 58
VERES TAMÁS Pálfordulás előtt / 59 RIGÓ BÉLA Online lOparancsolat 60
MEGMENTETT OLDALAK HARSÁNYI ÉVA Versek / 63
HARSÁNY1 ÉVA A mutatvány / 64 I DOBOS ÉVAlVersek / 70
ÉVFORDULÓ
LACZKÓ ANDRÁS Benjámin László balatonboglári éjszakái / 71 KOSZORÚ
A SZERK. Federico García Lorca / 75 FED ERIC O GARCÍA LORCA Alvajáró románc / 76
FED ERIC O GARCÍA LORCA Antonito Camborio elfogatása a sevillai úton / 78 FED ERIC O GARCÍA LORCA A csendőralezredes jelenete / 80
FED ERIC O GARCÍA LORCA A félbeszakadt koncert / 82
FED ERIC O GARCÍA LORCA Két vers négy fordításban - Sír a gyík és Buta nóta / 83 FED ERIC O GARCÍA LO RCA Nagyhét Granadában / 85
FED ERIC O GARCÍA LO RCA A színházról / 87 MIGUEL HERNÁNDEZ Első elégia / 91
RADNÓTI MIKLÓS Federico Garda Lorca / 94
KATONA ESZTER Alberto Conejero: A sötét kő - „A sötét szerelem" drámája / 95
NICOLÁS GUILLÉN SZEPES ERIKA SZERDAHELYI ISTVÁN SZERDAHELYI ISTVÁN
ÁDÁM TAMÁS FARKAS CSABA
BÜKI MÁTYÁS SZERDAHELYI ISTVÁN
SIMOR ANDRÁS BISTEY ANDRÁS GYIMESI LÁSZLÓ SZABAD JÓZSEF SIMOR ANDRÁS KICSI SÁNDOR ANDRÁS
GYEREKSAROK Versek /107 VALLOMÁS
A rejtőzködő - Dobos Éva Szellemmacska című, 2006-ban kiadott kötetének 2016-os bemutatójának alkalmából /109
A tökéletesség gyarló magyarázgatása /115 MÉRLEG
József Attila-problémák V. /119 Három J. A. vers /135
MŰHELY
Kunok - a Balkántól Egyiptomig /137 Lapszemle és rekviem /144
MORFONDÍROZÁS Az ember holtig tanul /151 Rokonversek /152
OLVASÓLÁMPA
Szerepjátszás és önazonosság (Z. Németh István legszebb versei) / 155
Az élet képei - Megjegyzések a képviseleti próza távlataihoz (Szeitz János: A tizenötös kórterem) /157
Az időtlenség lassan telik - Kántor Zsolt: Az idő szaván fogja a nyel
vet /159
Hét évtizedes üzenetek (Feljegyzések Gyuri fiam részére) és két ver
seskönyvről (Bozók Ferenc: Tukörtengely; Bereti Gábor: Titkolt múlt - tiltott jövő) / 160
Egy filológus kalandozásai (Lengyel András: Képzelet, írás, hatalom) Federico García Lorca (1898-1936) spanyol költő és drámaíró fest
ményeivel és grafikáival, Kozma Karoly fotójával
E szám unk kiadásához támogatást nyújtott a Hevesi Gyula Alapítvány, a ^Lukács György Alapítvány,
_____________ a Gábor Andor írói Jutalomdi) ________________
INTERNET www.ezredveg.hu
Szerkesztőség 1086 Budapest, Magdolna utca 5-7. IV. em.
Telefon: 323 5300/660; +36-20/28 38 330 e-mail ezredvegl991@gmail.com Levélcím 1431 Budapest, Pf. 182 Félfogadás hétfő 9-től 12-ig Kiadja az Ezredvég Alapítvány
Felelős kiadó Kassai Franciska, a kuratórium elnöke
KÉZIRATOT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA!
A folyóirat Budapesten és vidéken megvásárolható a Hírker és a Lapker Rt. pavilonjaiban, valamint a VI. Andrássy út 45. és a XIII.
Váci út 19. szám alatti fővárosi könyvesboltokban.
Vidéken a szerkesztőség levélrímén is megrendelhető Előfizethető a 11784009-20300027 számú OTP-számlán Előfizetés egy évre 2880 Ft., fél évre 1440 Ft
SIMOR ANDRAS (főszerkesztő,
publicisztika, kritika, esszé) SZEPES ERIKA
(vers)
STRIKER JUDIT
(olvasószerkesztő, próza, képzőművészet)
Bado Studio and Print Bt.
Felelős vezető: Badóné Szebeni Zsuzsanna ISSN 0238-2865 (Nyomtatott)
ISSN 1588-1318 (Online)
KATONA E S Z T E R
Alberto Conejero: A sötét kő - „A sötét szerelem" drámája
Federico Garda Lorca halálának nyolcvanadik évfordulójára
„Lorca egy világítótorony,
a szépség és a fén y végtelen forrása."
(Co n e je r o, 2 0 1 5c)
Federico García Lorca halála után egy évvel a költő Vicente Aleixandre a Mono Azul1 hasábjain így emlékezett elhunyt barátjára:
»A szíve bizonyosan nem volt vidám. Mégis, a világmindenség minden vidám
ságát magába tudta fogadni. [...] Olyan szenvedélyes szíve volt, mint kevesek
nek, s a szerelem és a szenvedés iránti fogékonysága minden nappal még ne
mesebbé tette nemes homlokát. Nagyon szeretett, noha ezt a képességét néhány fölszínes lélek tagadta. És megszenvedte a szerelmet, amit valószínűleg senki sem tudott róla. Őrökké emlékezni fogok arra, amikor felolvasta, valamivel az
előtt, hogy Granadába indult, utolsó, befejezetlen lírai alkotásait. A Sötét szere
im szonettjeit olvasta föl, a szenvedély, a lelkesültség, a boldogság, a kín bű
völetét, a szerelemnek ezt a tiszta és lángoló emlékművét, melynek elsőrendű anyaga a pusztulás elragadtatásában vergődő költő húsa, szíve és lelke. Csak néztem őt, megrendültén, és felkiáltottam: „Federico, micsoda szív: mennyit szerethetett, és mennyit szenvedhetett." Rám vetette tekintetét és mosolygott,
mint egy gyermek. [...] Ha ez a mű nem veszett el, ha a spanyol költészet di
csőségére és a nemzedékek gyönyörűségére, míg csak a nyelv él, valahol elő
bukkan az eredeti, hányán lesznek majd, akik tudni fogják, megtanulják, meg
ismerik Federico szívének különleges mélységét és páratlan tulajdonságait."
(Al e ix a n d r e, 1986:1234-1235) A tabuizált sötét szerelem
Az irodalomkritika sokáig nem akart tudomást venni arról a tényről, hogy García Lorca a férfiszerelmet és az ebből fakadó gyötrelmet énekelte meg szá
mos versében, illetve több drámai művében is. A García Lorca család is tabu
ként kezelte a témát, és a makacs, de abszurd tagadás odáig jutott, hogy Lor
ca életművét meghamisítva, 1984-ben2 a Sötét szerelem szonettjei ciklus - mely, ahogy Vicente Aleixandre remélte, valóban nem veszett el - , első hivatalos ki
2 A harcos baloldali lapot a költő Rafael Alberti és felesége, Maria Teresa León szerkesztette.
2 Az ABC kulturális mellékletében 1984. március 17-én jelent meg.
adásának1 címéből el is tüntették a sötét (oscuro) jelzőt, ezzel látszólag kiiktat
va a konzervatív spanyol társadalom szemében deviánsnak tartott homosze
xuális szerelemre utalás kellemetlen árnyát. A mintegy húsz oldalas, az ABC című lapban közölt Julián Grau illusztrációival díszített összeállítás a szonettek mellett Femández Lázaro Carreter és Miguel-García Posada elemző tanulmányát, valamint a költő unokaöccsének, Manuel Fernández-Montesinosnak1 2 és Francisco Giner de los Ríosnak a cikkét is tartalmazta.
A versciklus címéből ugyan eltűnt tehát a sötét jelző, azonban a két elem zés
szerzője, Lázaro Carreter és García-Posada írása, valamint Giner de los Ríos cik
ke is részletesen kitér a jelző lehetséges jelentésére, ám mindhárman gondosan kerülik a homoszexuális szót, illetve a másság leghalványabb említését. Lázaro Carreter magyarázata a következő volt:
„Sötét a szerelem. Hogy miért? Adja magát a kézenfekvő értelmezés. Túlsá
gosán is kézenfekvő ahhoz, hogy kizárólagosnak tekintsük egy ilyen összetett költő esetében. Lorca drámaian élte meg a helyzetét. Szorongott ennek a szerel
mi szenvedélynek a terméketlen volta miatt - A közönségben számos utalást ta
lálunk erre vonatkozólag - , és vajmi kevéssé vigasztalhatta, hogy a termékeny szerelem is csak a halál magvait szórja szét. Ennek a szomorúságnak a nyomat találjuk meg (a Jaj sötét szerelem tilalmas éneke! című szonett) tizenegyedik sorá
ban: „hol gyümölcstelen vonít hús és mennybolt" [García Lorca, 1988:21]. En
nek ellenére, és ezzel a szomorúsággal együtt Lorca elfogadja a szerelmet úgy»
ahogyan ő maga érzi legbelül és felvállalja, hogy joga van ezt megélni, testileg és lelkileg is bensőséges formában. Számára a szerelem létezik csak, mellékne
vek nélkül. [...] E bámulatos Lorca-szonetteket a sötét banális jelentésére redu
kálni - többen bele is estek ennek a csapdájába - feltehetőleg a szerzőjüket >s felháborítaná. Jóllehet Federico nem tisztázta a félreértést, szándéka szerint &
melléknév sokkal többet mondott. Alapvetően a megzabolázhatatlan vágyra e5 a szerelem vak mártírságára, a szerelem testet és lelket máglyaként felgyújtó ké
p esség ére vonatkozott [...]. Ne akarjuk tudni, hogy milyen vér bugyog és jelenig meg ismételten ezekben a sorokban. Egyszerűen értelmezzük csak a gyötrőd0 szerelmes lüktető sebeként, mely minden időkben megtalálható volt a mitől0' giában és a költészetben." (Lázaro Carreter, 1984: 3)
Hát nem éppen ezzel az utolsó mondattal egyszerűsíti le és teszi hétköznapi^3 * Lázaro Carreter a versek értelmezését? Gibson úgy véli, hogy a spanyol ak ad 0'
mikus fenti gondolatai azt sugallják, hogy Lorca - a cikkben nevén nem nevezett - homoszexualitása teljesen független a költői kreativitástól ( Gib s o n, 2009:20)' 1 Egyértelmű, Hogy a versek kiadására vonatkozó beleegyező döntést az motiválta, hogy 1983-ban égi
titkos granadai kiadásban - erre García-Posada (1984:44) bevezetője utal is -, napvilágot látott a verseikig5 teljes egészében, az eredeti címmel együtt, azonban számos nyomdai hibával, textuális pontatlanságg3“
a kiadó és a szerző nevének a feltüntetése nélkül. Ez a kalóz-kiadás nem maradhatott következményy nélkül: a család nem halogathatta tovább a versek hivatalos megjelentetését. Az 1988-as magyar kiad35 (García Lorca, 1988) egyébként az 1983-as granadai magánkiadás alapján készült.
2 A rokon a Miért most, és miért éppen az ABC-ben? címmel írt egy cikket, melyben megindokolja a pu*3, likálás aktualitását, valamint, hogy miért éppen egy közismerten jobboldali monarchista lapot tartó#
a család méltónak arra, hogy a spanyol költészet szerelmes lírájának egyik csúcsát közreadja (GarcI*
Fernández-Montesinos, 1984: 57).
96
García-Posada tanulmánya Aleixandre fentebb idézett 1937-es írásából köl
csönzi a dmét: Un monumento al amor, azaz Emlékmű a szerelemnek. A szerző - Uzaro Carretterhez hasonlóan - egyszer sem írja le a homoszexuális kifejezést, bonban első mondataival rögtön Schonberg1 - „egy harmadrangú francia kriti
kus" (Ga r c ía- Po s a d a, 1984:43) művére utal, mely meghamisította és hazugsá
gok árnyékát vetette Lorca alakjára. A cikk szerzője kifejti, hogy Lorca 1935-ben egy Szonett címet viselő ciklus megírásáról tett említést. Szándéka a szürrealiz
musban kimerült akkori spanyol költészet klasszikus megújhodásának törek- vését jól tükrözte, hiszen Shakespeare nagy műfaját sok spanyol költő - élükön
^liguel Hernándezszel és Luis Rosalesszel - választotta ekkor. García-Posada is szükségesnek látja, hogy kitérjen az oscuro jelzőre:
„És a Sötét szerelem szonettjei mitikus cím? Lorca barátai közül többen - Aleixandrétól Cernudáig - említik így, és kétségtelen, hogy magától a költőtől
hallották. [...] Miért nem használta Lorca akkor ezt a végleges címnél? E mö
gött [...] két probléma is rejlik. Az első a tervezett szonettgyűjtemény terjedel
mét érinti. Több egybehangzó vélemény alapján joggal következtethetünk arra,
^°gy a készülő könyv nemcsak szerelmes szonetteket, [hanem] az 1935-1936-os
^erelmes versek mellett [...] New York-i szonetteket is [Adóm, Tudom, az arcom
"simul nyugodtan... ], valamint az 1924 óta született - Jósé de Ciria y Escalante ha
bára és Manuel de Falla előtt tisztelgésképp írt - szonetteket is tartalmazta vol- Ebből a szempontból a Szonett rím tehát sokkal pontosabban jelöli a szándé- . gondosan körbehatárolja a jövőben kibontakozó költői tervet. [...] De mit is Ment a sötét szerelem? Elsősorban a titkos szerelmet jelöli. A titok minden sze
dem nélkülözhetetlen része a témát megéneklő nagy irodalomban. A sötét és a titok közötti kapcsolatra találunk példát az egyik drámában, a Vérnász bán is.
^ harmadik felvonás első jelenetében, amikor a menekülő szerelmesek az er
őhöz érnek, Leonardo ezt mondja a Menyasszonynak: „Menjünk, a bokrok Mögött / hadd szeresselek örökre."2 Egy másik kontextusban pedig, Az Edem-
^ kettős poémájában, ugyanez a kép tér vissza: „akarom szabadságom, emberi érelm ém / a szellő legvakabb3 zugában, amit nem akar senki". De a sötét sze- rdem jelenti a gyilkos és a halált előidéző szerelmet, akár szó szerinti, akár át- vitt értelemben. Erósz és Thanatosz jól ismert kapcsolata, mely az egész nyu-
lírát átitatja. [...] Börtön és halál: a sötét szerelem toposzai.
Ebből a szempontból már jobban érthető, hogy milyen hamis egyszerűsítéssel flották ezt a költői és összetett fogalmat, beteges és morbid jelentést kölcsönöz- Ve a szónak, melybe a szerző biztosan nem egyezett volna bele. [... ] Lorca a ma
gánéletében nagyon szégyenlős ember volt, legbensőbb világát féltve őrizte. [...]
kan-Louis Shonberg, francia kutató. Az ötvenes években végzett kutatásai alapján Lorca halálának l'atterében homoszexuális motívumokat vélt felfedezni (Schonberg, 1956). Mivel a politikai indítékot a rancia hispanista teljesen tagadta, teóriáját a Franco-rezsim elfogadta, sót határozottan támogatta is a j ^erző téves elméletének spanyolországi terjesztését.
^ műfordításban (Fordította: Illyés Gyula, in: García Lorca, 1967 (II): 465) nem, de az eredetiben való- 3 az oscuro áll: „Vámos al rincón oscuro / donde yo siempre te quiera" (García Lorca, 2008 (III): 399).
fg- eredetiben itt is a sötét melléknév áll: „en el rincón más oscuro de la brisa" (García Lorca, 2008 (II):
78)- Magyarra fordította: Nagy László, in: García Lorca, 1967 (I): 401.
Emiatt is érthető, hogy a Sötét szerelem szonettjei címet [Lorca] kizárólag privát körben említette, nyilvános nyilatkozataiban nem." (García-Posada, 1984:43) Lázaro Carreter véleményéhez hasonló leegyszerűsítés tehát García-Posada írásában is felsejlik, amikor a neves Lorca-kutató „minden szerelem" csoport
jába és az „egész nyugati líra" körébe sorolja Lorca szonettjeit. A tanulmány ugyan a homoszexuális konnotációtól - vagy, ahogy a szerző fogalmaz, hamis egyszerűsítéstől - igyekszik megóvni a verseket, azzal érvelve, hogy Lorca köl
tészete távol áll „a Gide fél pederaszta jegyeket mutató irodalomtól [...], vagy akár Prousttól" (García-Posada, 1984: 43-44). Ugyanakkor paradox módon az utolsó bekezdésben a szerző mégiscsak megemlíti a La Barraca egykori titkárá
nak, Rafael Rodríguez Rapúnnak, Lorca nagy szerelmének a nevét. Jóllehet csak a kézirat egy lehetséges másolatának lelőhelye kapcsán idézi fel a Lorca-kuta
tó a santanderi fronton 1937 augusztusában elhunyt férfi alakját, egy gondo
san felépített tanulmányban mégsem gondolhatunk pusztán freudi elszólásra.1 A harmadik írás szerzője, Giner de los Ríos is késztetve érezte magát, hogy
a sötét szerelem jelzőjét megmagyarázza:
„Miért a sötét szerelemről [szólnak]? Lehet sötét a szerelem? Még ha így 's nevezik és ezzel a címmel is élte mostanáig nem létező létét [ez a kötet], a szo
nettek se nem sötétek, se nem világosak: pusztán szerelmesek. [...] Egyáltalán nem sötét ez a szerelem [...] szerelem a szerelemért, tisztán, mellékneveknél"
kül." (GinerdelosRíos, 1984: 59)
Az utóbbi szerző szó szerint megismétli tehát Lázaro Carreter gondolatát:
szerelem, melléknevek nélkül. Giner de los Ríos a cikk zárszavában visszaérni' kezik 1973-ra, amikor ő maga vetette fel Francisco Garda Lorca előtt a szonet
tek publikálását. A költő öccse egyetértett az ötlettel, azzal a kikötéssel, hogya versek kizárólag csak szonettek, vagy esetleg szerelmes szonettek cím alatt láthat
nak napvilágot. Francisco Garda Lorca akarata érvényesült tehát az 1984-es ki
adásban, egyben kifejezve, hogy még a nyolcvanas években is abszolút tabu té
mának számított a granadai költő-drámaíró homoszexualitása.1 2
Az ABC kulturális mellékletében megjelenő versciklus rímében ugyan a csa
lád prüdériája érvényesülhetett tehát, azonban láthatjuk, hogy a tanulmányok szerzői bevezetőik nagy részét éppen a sötét szerelem jelentése magyarázatának szentelték, vagyis abszurd módon arról beszéltek, amit nem lehetett leírni és afl11 - a család szerint - nem is létezett. Szerencsére a verseket nem csonkította me§
1 Az évek múlásával García-Posada véleménye határozottan módosult, hiszen a Galaxia GutenbCf kiadónál 1996-ban megjelent Lorca-Összesben (Obras completas) már a Sötét szerelem szonettjei cím ^ jelenhettek végre meg a vitát kavart versek. Ismerve a kutató korábbi álláspontját, sokatmondó, ahoí?
fogalmaz: „Cím, mely akár tetszik, akár nem, visszavonhatatlan, és melyet maguk a versek is alajf' masztanak." Gibson nem kevés szarkazmussal kérdezi: „Ha maguk a szonettek 1996-ban alátámasztja11 [a sötét] jelentését, akkor tizenkét évvel korábban, 1984-ben, nem ugyanezt tették?" (Gibson, 2009:30) 2 Vicente Aleixandre a szonettek megjelenésének napján meglepődésének adott hangot ezzel kapcsol3*
bán a szintén andalúz költő, Jósé Luis Cano előtt: „A legfurcsább, hogy a szonetteket kísérő mindegy111 cikk milyen nagy gonddal kerüli a homoszexuális szó említését, jóllehet célzásokat tesznek rá, hiszen mindenki tudja, hogy ezek a szonettek nem egy nőhöz íródtak. Látszik, hogy ez a szó még bizony0*
médiumoknál tabu Spanyolországban. Mintha az elismerésével a költő elveszítené a hitelességét. Enn°
nagyon mély, egészen az Inkvizícióig visszanyúló gyökerei vannak, amikor [az egyház] élve megég0**e a bűnösöket [...]" (Cano, 1986: 284-285).
98
a címet cenzúrázó álszent erkölcsösség, így azok világosan kifejezik, hogy Lor- ca utolsó lírai ciklusának ihletadója egy férfi iránti szerelem volt. Az olvasóknak bizonyára nem kerülte el 1984-ben sem a figyelmét, hogy a te egyes szám máso
dik személyű alany - vagy más helyzetben tárgy - kétségtelenül hímnemű. A ciklus utolsó előtti, a Szerelmese a költő mellén alszik című szonett első versszaka, melyben bizonyára Lorca nem pusztán a rímkényszer miatt egyeztet hímnem
ben (estás dormido), egyértelműen kinyilatkoztató jelentéssel bír:
Megérteni, hogy mennyire szeretlek, sosem fogod, mert alszol, bennem alszol.
Én sírva rejtelek, mert egyre hajszol evy tőrhevyű acélhang: fenyegetnek.
(García Lorca, 1 9 8 8 : 23 )
Mely eredetiben így hangzik:
Tú nunca entenderás lo que te quiero porque duermes en mi y estás dormido.
Yo te oculto llorando, perseguido por una voz de penetrante acero.
(García Lorca, (é.n.) Sonetos: 27)
Az életmű értelmezésekor García Lorca homoszexualitását mellékes mód
úimként kezelő, vagy arról tudomást nem vevő iskola mellett azonban a ki
lencvenes évektől felerősödött az az elmélet is, mely szerint nem lehet Lorca Műveit enélkül az életrajzi motívum nélkül vizsgálni. Ennek az álláspontnak a legharcosabb képviselője lan Gibson, aki még azt is vállalta, hogy emiatt meg- r°moljon korábbi baráti kapcsolata a költő családjával. Az ír kutató felteszi az eHeniskolának irányuló kérdést: ha Oscar Wilde, Marcel Proust, Walt Whitman és még sok művész esetében elfogadta a társadalom a másságot, és megértette, l'ogy a munkásságuk elemzéséhez elengedhetetlen a nemi irányultság ügye
imbe vétele, akkor miért ne fogadnánk el ugyanezt García Lorcával kapcso
dban (JUNQUERA, 2009)?
Gibson számos példát hoz annak illusztrálására is, hogy Lorca műveiben az
°scuro jelentése gyakran homoerotikus tartalommal összekapcsolva volt jelen a vihart kavaró szonetteken kívül is, így értelmetlen és abszurd azt bizonygat
ni hogy a melléknévnek semmi köze nincs Lorca másságához. A közönség című Arabban például a harmadik képben a fekete ló így kiált fel: „Ó, szerelem, mi- csoda vágy sarkall, hogy fényed behatoljon a meleg sötétségbe! Ó, homályra tá
maszkodó tenger, és virág a halott fenekébe!" ( Ga r c ía Lo r c a, 1981: 32).
A Tamarit-kert egyik versében ugyancsak megjelenik a sötét:
Pero yo iré
entregando a los sapos mi mordido clavel.
Pero tú vendrás
por las turbias cloacas de la oscuridad.
(Gacela del amor desesperado,
García Lorca, 2 0 0 8 (II) 3 3 7 )
S a magyar változat:
De elmegyek,
varangyoknak vetvén oda harap dalt szekfümet.
De jössz te hozzám,
a sötét zavaros csatornáiban úszva.
(Gázéi a kétségbeesett szerelemről,
García Lorca, 1 9 6 7 (I): 4 6 5 )
A fordításban ugyan csatorna lett a kloákából, azonban az eredetiben a ,,s°' tétség zavaros kloákáiban" sort olvashatjuk, mely az előző szakasz varangy3' val alkot szoros kapcsolatot.1
A szonettek előtt született Lorca New York-i tartózkodása alatt az Ádám címu vers, melyben szintén nem kétséges a sötét jelző jelentése a bibliai Ádámmal e*' lentétben álló „a másik, sötét Ádám" képben. Ez a másik Ádám magnélküli se^' leges kohóidról, vagyis a halált és a sterilitást szimbolizáló éjjeli bolygóról álm°' dik. Támadhat-e kétségünk ennek a másik Adám nak a homoszexualitásáról és3 nemzőképtelenségéről? - teszi fel a kérdést Gibson (2009: 27). És nem helyes^
feltételezni, hogy ha Lorca ennek a témának szentelt egy szonettet, akkor sa- ját magát és érzéseit vetítette a sötét Ádám alakjára? ( Gib s o n, 2009: 27) - fűzi to-
vább a gondolatot az ír kutató.
A sötét szerelem szonettjei első megjelenése után nyolc évvel a 85 éves Rafae Martínez Nadal egyik interjújában (Berasátegui, 1992:15) elmondta, hogy Lorca kezdeti biszexualitása, majd egyértelmű homoszexualitása ismert dolog volt a költő barátai előtt, azonban beszélni nem beszéltek róla. Lorcában - Nadal sze- rint - semmi nőiesség, vagy feminin vonás nem volt, és sosem viselkedett úgy»
hogy családjának, vagy ismerőseinek szégyenkezniük kellett volna. Ugyanak
kor a művében nem tudja titkolni a libidóját, de számára a nagy betűs szerelem szinte mentes a szexustól - véli Martínez Nadal. Egy Michelangelo, vagy egy Lt0"
nardo alkotásban gyönyörködve sem azt kérdezzük, hogy egy szép arcú kamasz fiú, vagy egy angyali nő volt-e a művész modellje. Akkor Lorca verseit olvas
va, miért kell ezen gondolkodnunk? Nem mindegy-e, hogy a Sötét szerelem szo~
nettjeit kinek írta vagy kiből merítette az ihletet? - teszi fel a kérdést Martínez
1 A közönségbői és a gézeiből idézett képekben a Lorca homoszexuálitására összpontosító kritika - példáid Paul Binding (1987: 196-198), vagy Angel Sahuquillo (1991:129) - az anális koituszra való egyérteln111 utalást is kiolvassa.
100
^adal, egyben elutasítva Gibson ezirányú kutatásait. Vitathatatlan azonban, hogy több kutató - és a Lorcát olvasó közönség is - kíváncsi azokra az életraj
zi vonatkozásokra, melyek a művek mögött lapulnak.
A sötét kő - La piedra oscura
federico Garda Lorca 1936-os meggyilkolása óta a spanyol drámairodalomban több olyan mű született, melyekben az andalúz művész színdarabjai, vagy a köl
tő-drámaíró alakja, személyisége és élete ihlette valós kiindulópontként egyes Vérzők fikcióteremtését. Lorca híres Siratóénekében a költő Ignacio Sánchez hlejías torreádort búcsúztatva a hosszú vers második és harmadik részének az
^ cuerpo presente (.A teste itt van) és az El alma ausente (A lelke távolJ1 címeket adta.
Mintha a Garda Lorca élete inspirálta színdarabokban ez a reláció megfordul- na: a lelke itt van, a teste távol - mondhatnánk, hisz jeltelen tömegsírját - többszö
ri ásatások ellenére - a mai napig nem sikerült megtalálni.
Jó néhány darabban García Lorca szereplőként jelenik meg a színen, saját éle
te dramatizált változatának2, vagy saját drámái parafrázisainak részesévé vál- va.3 Mariano de Paco állapítja meg - a költő születésének centenáriuma alkal
mából megjelent írásában - hogy a Lorca-tematika „különböző nézőpontokkal es szándékokkal, eltérő drámai eredményekkel, de gyakran ismétlődő elemek
ül (líraiság, fantázia, megkettőzés, metaszínház)" ( Pa c o, 1998:127) igen erősen )elen van a spanyol színpadon. A drámai felidézések fő témája a költő halála, őe találhatunk példát olyan művekre is, melyek Lorca többi életrajzi momen
tumából, versrészleteiből és drámáiból építkeznek.
A korai művek közül több is - például Jósé Maria Camps Víznar o Muerte de Un poéta, vagy Jósé Antonio Rial La muerte de García Lorca4 - García Lorca tra- Sikus halálának és kivégzésének máig ismeretlen körülményeit képzelik el a
^ínpadon művészi fikció keretein belül. Camps és Rial viszonylag korai -1 9 6 1
! Nagy László fordításában adtuk meg a magyar címeket (García Lorca, 1967 (I): 447, 449).
‘ A témáról átfogó tanulmányt írt Mariano de Paco (1998), G arda Lorca, personaje dramálico (García Lorca,
*>int drámai szereplő) rímmel.
6 García Lorca drámai történetei a mai napig újabb művek írására ösztönzik a kortárs írókat. A Bernarda Álba háza férfi változatát írta meg Emesto Caballero a Pepe el Romano: la sombra blanca de Bernarda Álba A epe el Romano: Bernarda Álba feh ér árnyéka) című darabjával, melynek története éppen azt a házon kívüli férfi világot mutatja be, amit Lorca drámájában nem láthatunk. A darab érdekessége még, hogy a szereposztás kizárólag férfiakat sorol fel, illetve Federico García Lorca is a darab egyik szereplője. Egy ríásik parafrázisa a Bernarda Álba házának Lada Ripoll Atra bilis című darabja, mely négy női szerepre
■ ródott, a színrevitelkor azonban négy férfi játszotta a női karaktereket. Ez az átirat Angel Facio Bernarda
•4/ia-rendezéseit (1974, 1976) juttathatja eszünkbe, melyben a direktor férfi színészre bízta a zsarnoki anya alakjának a megformálását. A kaposvári Csiky Gergely Színház 1985-ös előadásában - Berek Kati rendezése - is férfi színész, Jordán Tamás alakította Bemardát.
’ Néhány további mű: Fina de Calderón: Fuego Griio Luna (1977); Jósé Gerardo Manrique de Lara: El crimen ju e en Granada (Llanto por Federico García Lorca) (1985); Femando H. Guzmán: LIanio por Federico García Lorca (1982); Lorenzo Píriz-Carbonell: Federico. Una história distinta (1982); César Olíva: El sueho de Federico García Lorca (1982). Lorenzo Píriz-Carbonell Vivir, para siempre vivir (1983) és Alberto Miralles Gentellas en el sótano dél museo (1995) színművei Lorca és a katalán színésznő, Margarita Xirgu kapcsola
tának állítanak drámai emléket. Mariángeles Rodríguez Alonso darabja El crimen fu e en Granada (A gaztett Granadában történt) címével - Antonio Machado híres versét idézi fel, valójában azonban a szerző Mariana Pineda és García Lorca alakja között von párhuzamot, hiszen a granadai népballadákban és dalokban
■ fiáig élő tragikus sorsú hősnő ugyanúgy erőszakos halált halt - VII. Ferdinánd küldte vérpadra -, mint az alakjából 1927-ben drámát író Lorca.
és 1969 - darabjai száműzetésben íródtak, hiszen Spanyolországban a Franco- diktatúrában (1939-1975) tiltólistán szerepelt Lorca neve. Érdekes megvizsgál
ni Campsnak a fikció és valóság viszonyáról alkotott nézetét a saját műve kap
csán: „[darabom] szereplői [részben] kitaláltak, de a történet egésze a pontos valósághoz ragaszkodik" - mondta ( Pa c o, 1998:119). Hozzá kell azonban ten
nünk, hogy a Camps által említett „pontos valóság" 1961-ben teljesen más volt, mint a ma ismert „valóság", hiszen 1961-ig a Lorca halálával kapcsolatos isme
retek a kutatások lehetetlensége miatt igen hiányosak és gyakran tévesek vol
tak. A korábban említett Schonberg hazugságokban, kitalációkban és torzítások
ban bővelkedő, eredetileg franciául megjelent írása - melyet a spanyol fordítás csak tovább torzított, illetve átírt - vált szélesebb körben Spanyolországban is
mertté. Tehát Camps is az akkor biztosnak hitt ismeretekre alapozta drámájá
nak „valós" elemeit, mára azonban természetesen indokolt az akkor még „pon
tos valóságnak" hitt kép átértékelése. A korábbi Lorca-tematikájú művekben egy igazságtalanul gyalázott költő fájdalmas, de „egy lehetetlen álomban élő
én lüktető" ( Pa c o, 1989:127) költő képe jelenik meg.
Alberto Conejero1, kortárs spanyol drámaíró is életrajzi vonatkozásokból me
rített ihletet a La piedra oscura (A sötét kő) című, 2015-ben bemutatott drámájá
nak a történetéhez.1 2 A szerző témaválasztása két okból is érdekes. Egyrészt Federico García Lorca halálának nyolcvanadik évfordulója és a költő földi ma
radványainak exhumálása körüli viták miatt aktuális a mondanivalója, más
részt a mű nézőpontja és a Lorca-művekkel való intertextualitása is egyedive teszi. Néhány korábbi, Lorca tragikus halálát tematizáló és dramatizáló művel közös vonás, hogy Conejero darabja szintén egy kivégzésre és az azt megelő
ző rövid időre összpontosít, ő azonban nem Lorcát teszi meg főhősnek, hanefl1 Rafael Rodríguez Rapúnt, a La Barraca egyetemi színtársulat egykori titkárát' A „három R-es monogramú" férfi végórái adják tehát a kronológia keretet és 2 Rapún által felidézett emlékfoszlányokból rajzolódik ki García Lorca és a köl
tőnél tizennégy évvel fiatalabb bányamérnöknek tanuló ifjú viharos kapcsolata- A drámát bevezető szerzői jegyzetből megtudjuk, hogy Conejero a valósá
got és a fikciót ötvözi drámájában. Ahogy írja, szabadon merített inspirációt („inspirada libremente") Rapún alakjából és életéből, valamint a történet kere
tét adó találkozás is csak a képzelet szüleménye („el encuentro [...] es ficción")' minden egyébben - levelek, fényképek, Lorca-szövegek, Rapún családjának &
barátainak visszaemlékezései - azonban ragaszkodott a valósághoz, s e z e k b ő l
építette fel a darab vázát. A konkrét dokumentumok3 4, a megtörtént események /
1 Az 1978-ban született fiatal író számos drámája megjelent már nyomtatásban és színpadon is - érde
kességként most csak a 2011-ben írt Húngaros (Magyarok) című művét emelnénk ki az elemzett dara"
mellett - , és több színházi díjat nyert 1999 óta.
2 A bemutató 2015. január 14-én volt a madridi Teatro Maria Guerrero kamaratermében. Azóta Spany0*' ország számos városában, illetve Montevideóban, Moszkvában, Londonban és Athénban és is bemuM1' ták már a darabot. Alberto Conejero ezzel a művével a legjobb színházi szerző kategóriában 20l5-beI' elnyerte a Céres-díjat.
3 A darabban olvashatunk levélrészleteket, valamint García Lorca egyik fontos előadásából (Charta sobre teatro) vett fragmentumot is.
4 Például a La Barraca országjáró útjára, az előadott színdarabokra, Lorca argentin utazására, Calvo Sótól0 meggyilkolására való utalások.
102
a valós helyszínek1 és személyek2 felidézésével a darab történelmi-dokumenta- tista alapokon nyugszik3, a Lorca-szövegekkel való izgalmas játék révén azon
ban a mű lírai jegyekben4 is rendkívül gazdag. Conejero történelmi színházról alkotott elképzelése Juan Mayorga elvét követi, s vallja, hogy „a történész azzal foglalkozik, ami megtörtént, a drámaíró azonban azzal, ami megtörténhetett v°lna" (Conejero, 2015b: 9).
Egy olyan szűk térben (katonai kórházi szoba) és időben játszódó, elképzelt találkozásról szól a darab, melyben nemcsak a két szereplő személyes sorsát is
merhetjük meg, hanem azokon keresztül Spanyolország történetébe is betekin
tést kapunk a II. Köztársaság éveitől egészen a polgárháború kirobbanásáig és első esztendejéig, vagyis az 1931-1937 közötti időszakot ölelik fel az emlékek.
A két férfi - Rapún a hadifogoly, Sebastián az őr - a kettészakadt Spanyolorszá
got szimbolizálja, érveléseikben pedig a két tábor - a köztársaságiak és a felke
lő „nemzetiek" - ideológiáját képviselik. Az egymásnak feszülő indulatok és a gyűlölet azonban a kivégzés pillanatához közeledve alábbhagy, és a szinte még Syerek Sebastián ígéretet tesz foglyának, hogy teljesíti annak utolsó kívánságát:
megpróbálja megmenteni az utókornak Lorca titokban őrzött írásait. Jóllehet a két férfi a testvérháborúban ellentétes oldalon áll, sorsukban mégis van közös v°nás: mindketten áldozatok. A tizennyolc éves fiú gyerekkora óta arról álmo
dozott, hogy egyszer majd zenész lesz, ám a háború felülírta az álmait. Rapún bányamérnöknek tanult, családról, gyerekekről ábrándozott, de Garda Lorcá- val való kapcsolata és a polgárháború az ő sorsát is más irányba terelte. „Elég 'dős vagyok? Elég idős ahhoz, hogy árva legyek? Szerinted elég idős vagyok egy háborúhoz? Mit gondolsz, elég idős vagyok ahhoz, hogy meghúzzam a rá
oszt és szétloccsantsam az agyadat?" (Conejero, 2015d: 30) - sorjázza egyre mdulatosabban Sebastián a kérdéseit. A huszonöt éves Rafael is hasonlóan fo
galmaz: „Szerinted elég idős vagyok [ahhoz], hogy meghaljak? [...] Hogy kivé
gezzenek... Elég idős vagyok hozzá?" (Conejero, 2015d: 31).
4 sötét kő című drámával Alberto Conejero kilépteti Rafael Rodríguez Rapúnt 9 Hagy költő árnyékából és a Lorca-biográfiákban neki szánt néhány bekezdés redukált egyoldalúságából. A két férfi közötti mesterien vezetett dialógusból 92 egész spanyol társadalom tragédiája is kirajzolódik: „Üzenete nélkülözhe
ssen egy olyan országnak, ahol a mai napig útszéli árkokba temetve nyugszik 9 fasizmus 100.000 áldozata, köztük a leghíresebb [költőnkkel]" (Gibson, 2015)
1 Az egyetemi színtársulat állomásai (Santander, San Sebastián), Garda Lorca életének fontos helyszínei (Granada, Huerta de San Vicente), Rapún életéből vett momentumok (a murciai Lorcában - a név véletlen egybeesés - található tüzérségi iskola), a polgárháború helyszínei (Bárcenas, Matamorosa, Santander),
‘smert madridi helyek (Casa dél Campo, a Puerta dél Sol egyik frekventált kávézója).
9 Rapún szülei és testvérei, Garda Lorca, Modesto Higueras, Martínez Nadal.
1 Alberto Conejero 2012-ben kezdte a kutatást és több alkalommal is találkozott Rafael Rodríguez Rapún öccsével, Tornásszal, aki családi emlékekbe, iratokba, fotókba engedte betekinteni a drámaírót, s be
szélgetésükről mintegy tíz órányi hangfelvétel is készült. Az idős férfi halála után lányai, Margarita és Sofía - azaz Rafael unokahúgai - ugyancsak támogatták az írót nagybátyjuk történetének a feltárásában.
Conejero felkereste még Rafael nővérének, Mariának egykori barátnőjét, Tonát és Rapún bajtársának, Raulino García-Toranónak a fiát, Alfonsót is.
1 Conejero egyik nyilatkozatában megállapítja, hogy „a színház mindig is a költői élmény találkozóhelye"
(Conejero, 2015c: 9'22)
- fogalmaz keményen Lorca biográfusa, lan Gibson, s ezzel a dráma üzenetét a spanyolokat máig leginkább foglalkoztató problémával, a történelmi emlé
kezet és a kollektív történelmi amnézia kérdésével kapcsolja egybe. A szerző egy interjúban meg is fogalmazza: „Hiszek a kollektív emlékezetben. Hiszem, hogy a múltunkat illetően legalább egy minimális egyezségre jutnunk kell, es hogy a történelmi emlékezettel eltűnik az egyén, és osztozunk a bűnökben. Ez a darab a találkozásról szól. A polgárháború alatt játszódik a történet és bár a háború jelen is van a műben, de a darab mégsem erről szól, hanem a másikkal való találkozásról, a másik emberrel való sorsközösségről [...]" (Conejero sza
vait idézi Br a v ó, 2015).
A lelke itt van - a teste távol, parafrazáltuk a Siratóének két tételét, és maga Conejero is hasonlóan fogalmaz: „a teste távol, de mégis [Spanyolország] sötét sebeként lüktet" ( Co n e je r o, 2015a: 4). A darab sokat köszönhet Lorcának, azon
ban mégsem csak róla szól: „Végtelenül szeretem Lorcát és sok mindenért tar
tozom neki. De nem róla akartam beszélni és nem is őelőtte akartam tiszteleg
ni. A szöveg a hiányról szól és a leginkább hiányzó, az maga Lorca. Nem róla szól tehát a darab, de nélküle nem létezne, hisz maga a cím is Lorcának egy meg nem született drámájára utal [...]" (Conejero szavait idézi Br a v ó, 2015). A mu a nagybetűs történelem hivatalos fotójáról hiányzókról, a nagy történések és a fontos dátumok mögötti név nélküli emberekről szóló nyomozás eredménye, azért, hogy „a szüléink, a nagyszüleink, és mindazok emléke, akiket felfalt az idő és a feledés, fennmaradjon" ( Co n e je r o, 2015a: 4) - vallja meg szándékát a szerző. Nem a múltnak, hanem a jövőnknek tartozunk ezzel ( Co n e je r o 2015b:
9), vagy, ahogy López Antunano az „emlékezet színházának" feladatáról szól
va fogalmaz: „egy múltbeli valóságot állít [...] elénk a jelenben, hogy rep ed é
sek nélküli jövőt építsen" (2015: 214).
A dráma címe kapcsán végezetül a mű egyik fontos értékét is ki kell emel
nünk, mégpedig a Lorca-szövegekkel való szoros kapcsolatát. A ránk m aradt
dokumentumokból tudjuk, hogy García Lorca tervei között szerepelt egy mű - hol a La bola negra, hol a La piedra oscura címmel említi - , mely a drámaíró tragi
kus halála miatt már nem születhetett meg, annyit azonban tudunk róla, hogy a mű főhőse Carlos, egy homoszexuális fiatalember, aki megvallja apjának más
ságát. Azonban nemcsak a mű címe utal Lorcára, hanem a darab egészét is át
szövik az idézetek, hiszen Conejero hosszabb-rövidebb részeket emel be Lorca költészetéből és prózájából egyaránt. A legtöbb verses idézet az 1936-ban íródott Sötét szerelem szonettjei című kötetből való, melyek Federico és Rafael zaklatott kapcsolatának lírai lenyomatát alkotják (A költő arra kéri szerelmesét, hogy írjon neki, Szerelemsebzetten, Az álmatlan szerelem éjszakája, Szerelmese a költő mellén al
szik), de találhatunk példát a Versek könyvéből (Lelkem árnya), az Első dalok című ciklusból (Adám), a Tamarit-kert verseiből (Kaszída az ágakról), A költő New York
ban posztumusz kötetből (Az üresség noktürnje, A gyilkosság), valamint a Sirató
ének Ignacio Sánchez Mejías torreádor fölött című hosszúversből is. A prózai frag
mentumok száma kevesebb, de ugyanolyan értékes: Lorca Rapúnnak írt levele,
104
valamint az A színházról című előadásának - mely Lorca színházzal kapcsolatos
^vallásának fontos dokumentuma - egy részlete simul bele a drámai textusba.1
*
Tanulmányunkat a Sötét szerelem szonettjei című versgyűjtemény 1984-es meg- )elenése körüli viták bemutatásával kezdtük. Záró gondolatként vissza kell tér
tünk ehhez a tizenegy - Pablo Nerudát idézve - hihetetlen szépségű vershez, mely horca minden szerelmi kínját és gyötrelmét magában foglalja. Emlékezzünk Csak vissza, hogy kiáltott fel Aleixandre, amikor barátja felolvasta neki ezeket a érseket: „Mennyit szerethetett, és mennyit szenvedhetett!" (Aleixandre, 1986:
*234). Sötét, titkos és tragikus szerelemről, „Federico szívének különleges mély- egeiről" (Aleixandre, 1986:1235) szólnak ezek a szonettek. Megfogalmazódik bennük a költő félelme, hogy elveszíti azt, ami már egyszer az övé volt („Félek, hogy elveszíthetem szobor / szemed csodáját, s elszállhat a pára,/ amelyből éj- JeI nyílik arcomon / lehelleted magányos rózsaszála / [ . . . ] / mi enyém már, ne hagyd, hogy elveszítsem", García Lorca, 1988: 7), az elválás fájdalmából faka
dó boldogtalanság („írott szavad mohón s hiába várom", García Lorca, 1988:
il), a titokban tartott, mások által megvetett és tiltott szerelem nehézségei („sö
tét szerelem, tilalmas ének", García Lorca, 1988:23; „te lettél már rejtett, titkolt kincsem", García Lorca, 1988: 7; „Én sírva rejtelek, / mert egyre hajszol / egy tőrhegyű acélhang: fenyegetnek", García Lorca, 1988: 23), a mártírság érzése (</de én teérted ereimbe martam", García Lorca, 1988: 11), valamint az abból adódó fájdalom, hogy a szerelmese megveti a költői ént („lettem büszkeséged hírt ebe", García Lorca, 1988: 7; „én sírni kezdtem, te meg kinevettél", García
Lorca, 1988: 25). Alberto Conejero darabja ennek a lázas, őrült, a szívet gyötrő kapcsolatnak a másik fél, Rafael Rodríguez Rapún szemszögéből adja az olva
satát, drámai emléket állítva a két férfi sötét szerelmének.
Elhasználtirodalom
Aleixan d re, Vicente (1986). „Federico". Pál Ferenc fordítása. Nagyvilág. 1986. 8. szám. 1233- K 1235.
“Lrasátegui, Blanca (1992). „Martínez Nadal: «Hay tantos lorcas en Federico". ABC Cultural.
1992. június 5.14-15.
®LVding, Paul (1987). García Lorca o la imaginación gay. Barcelona: Laertes.
“Eavo, Julio (2015). „El CDN estrena «La piedra oscura», una obra sobre el último amor de García Lorca". ABC, 2015. január 14.
^lno, José Luis (1986). Los cuadernos de Velingtonia. Barcelona: Seix Barral.
Conejero, Alberto (2015a) „Notas del autor a «La piedra oscura»". Dossier de prensa de «La piedra oscura», http://cdn.mcu.es/wp-content/uploads/2014/12/dossier-piedra-oscura.pdf (2015-12-04).
Conejero, Alberto (2015b). „Entrevista con el autor", in: «La piedra oscura» de Alberto Conejero.
Cuadernos Pedagógicos. Número 74. http://cdn.mcu.es/wp-content/uploads/2012/08/N-74- La-piedra-oscura.pdf (2015-12-04).
Conejero, Alberto (2015c). „Entrevista a Alberto Conejero «Por qué hace un teatro como tú en
^ u n sitio como este»". Video: https://www.youtube.com/watch?v=mxU-62jb9JY (2015-12-04).
A Lorca-szövegekkel való intertextualitást természetesen a fordítás során is kihasználtuk, hiszen az 1967-es Lorca Összesben, valamint az 1988-as kiadású Sötét szerelem szonettjei című kötetben a Conejero által idézett vers és prózarészletek magyarul és rendelkezésünkre álltak, köszönhetően jeles műfordító
ink - András László, Lothár László, Nagy László és Orbán Ottó - munkájának.
Conejero, Alberto (2015d). La piedra oscura. Madrid: Instituto Nacional de las Artes Escénicas y de la Música. Dramaturgias actuales.
García Fernández-Montesinos, Manuel (1984). „Algunos sonetos de Federico García Lorca:
¿Por qué ahora y en el ABC?". ABC. 1984. március 17. 57.
García Lorca, Federico (1967). Összes művei. I-II. Budapest: Helikon.
García Lorca, Federico (1981). A közönség. Címtelen színdarab. Budapest: Magyar Helikon.
García Lorca, Federico (1988). A sötét szerelem szonettjei. Budapest: Europa.
García Lorca, Federico (2008). Obra completa. Tomos II, III. Miguel García-Posada, (ed.). Mad
rid: Akai.
García Lorca, Federico (é.n.). Sonetos del amor oscuro. Servicio de Biblioteca Escolar. Junta de Andalucía. Elérhető: http://www.juntadeandalucia.es/educacion/webportal/ishare-servlet/
content/bllae7a5-7100-4b35-8086-a661ce9422da (2015-07-04).
García-Posada, Miguel (1984). „Un monumento al amor". ABC. 1984. március 17. 43-44.
Gibson, Ian (2009). Lorca y el mundo gay. Barcelona: Planeta.
Gibso n, Ian (2015). Ajánló a La piedra oscura című darabhoz. Centro Dramático Nacional: http://
c d n.m c u.es/e s p e c t a c u l o/l a-p ie d r a-o sc u r a/ (2015-12-04).
Ginerdelos Ríos, Francisco (1984). „Lorca o el asombro". ABC. 1984. március 17. 59.
Junquera, Natalia (2009). „¿Quién oculta a Lorca?". El País. 2009. október 11. Elérhető: http://
elpais.eom/diario/2009/10/ll/domingo/1255233155_850215.html (2015-06-13).
Lázaro Carreter, Fernando (1984). „Poesía de García Lorca recuperada". ABC. 1984. márci
us 17. 3.
López Antuñano, José Gabriel (2015). „Cenzúra nélkül". Az én rosette-i kövem. Négy mai spa
nyol dráma. (Scholz László szerk.) Budapest: Nemzeti Színház.
Paco, de Mariano (1998). „García Lorca, personaje dramático". Monteagudo. 3. szám. 117-128.
Sahuquillo, Ángel (1991). Federico García Lorca y la cultura de la homosexualidad masculina: Lot
ea, Dalí, Cernuda, Gil-Albert, Prados y la voz silenciada del amor homosexual. Alicante: Instituto de la Cultura Juan Gil-Albert.
Schonberg, Jean-Louis (1956). „Enfin, la verité sur la mort de Lorca! Un assassinat, certes, mais dönt la politique n'a pás été le mobile". Le Figaro Littéraire. 1956. szeptember 29.
106