80mmaire 1 nhaltsverzeichnis Tartalom (9ontents

(1)

Tartalom

Dr. Szabolcsi László: A bűnügyi célú adatmegőrzési kötelezettség közösségi jogi összefüggései / 1

Európai Jogi Fórum

Dr. Karsai Krisztina: Az európai kriminálpolitika megszületése / 9 Czugler Péter Áron: Közös európai adásvételi jog - alapkérdések / 19

Jogharmonizáció

Dr. Alföldi Ágnes Dóra. A családon belüli erőszak megelőzésének és kezelésének nemzetközi és európai uniós eszközeiről / 32

Az Európai Vnió Bíróságának joggyakorlata

Dr. Vineze Attila: Objektiv felelősség és az arányosság elve - Az Európai Biróság ítélete a C-210/1O. sz. Urbán Márton kontra Vám- és Pénzügyőrség

Észak-alfőldi Regionális Parancsnoksága ügyben / 37 Aktuális

Bartha Ildikó' Európa - kultúra - jog. Gondolatok Király Miklós angol nycl\'(i monográfiájáról 42

1~'I~',-<::::::-,~'

80mmaire

Dr. László Szabolcsi: Le contexte juridique communautaire de I'obligation de conserver les dOI1l1~CSdc fins du droit p~nal ' 1

Forum Juridique Européen

Dr. Krisztina Karsai: La naissance de la politique criminelle européenne / 9 Péter Áron Czugler: Le droit commun de I'achat et de la vente - des

questions Ide base / 19 Harmonisation juridique

Dr. Ágnes Dóra Alföldi: Des instruments internationaux et de l'Union Européenne de prévenir et de mano::uvrer la violence en famille / 32

Jurisprudence de la Cour de I'Union Européenne Dr, Attila Vincze:Le principe de la responsabilité objective et de la proportionnalíté - La décision W C-21 011O de la Cour Européenne en I'affaire de Márton Urbán vs le Commandement Régional en la Grande

Plaine Sud des Douanes et Accises / 37 Actualités

Ildikó Bartha: L'Europe - la Culture - le Droi!. Des pensées ilpropos de la monographie publiée en anglais de par Miklós Király / 42

(9ontents

Dr.László Szabolcsi: The duty to retain data for criminal justice and law enforcement purposes under EU law / I

European Legal Forum

Dr. Krisztina Karsai: The birth of European criminal policy / 9 Dr. Péter Árol/ Czugler: Common European sales law - basíc questions /19

Legal approximation

Dr, Ágnes Dóra Alföldi: On the international and EU instruments for the prevention and handling of domestic violence / 32

Legal practice of EV Court

Dr. Attila Vil/cze:Strict liability and the princíple ofproportionality- Judgment of the Court in Case C-210110, Márton Urbán v. Vám- és

Pénzügyőrség Észak-alfőldi Regionális Parancsnoksága /37 Actual

Ildikó Bartha: Europe - Culture - La\\',Thoughts on the English-language monograph of Miklós Király, 42

1 nhaltsverzeichnis

Dr. László Szabolcsi: Die gemeinschaftsrechtlichen Zusammenhiinge der

\'orschriften über die \'orratspeicherung \'on Daten zu kriminellen Zwecken I I

Europiiisches Rechtsforum

Dr. Krisztina Karsai: Die Einziehung der europiiischen Kriminalitiitspolitik / 9 Péter ÁraI/ Czugl~r: Ein gemeinsames Kaufrecht - grundlegende Fragen / 19

Rechtsharmonisierung

Dr. Ágnes Dóra Alföldi:Über die internationalen Mittel und die Mittel der Europiiischen Union der Verhülung und Bekiimpfung der hiiuslichen Gewalt / 32

Die Rechtssprechung des Europiiischen Gerichtshofs

Dr. Attila ViI/eze:Der Grundsatz der objektiven Verantwortlichkcit und der VerhiilnismiiBigkeit Urteil des Europiiischen Gerichtshofs in der Rechtssache C-21O/1O,- Márton UrbánlVám- és Pénzügyőrség Észak-alföldi

Regionális Parancsnoksága / 37 Aktuell

Ildikó Bartha: Europa - Kultur - Rech!. Gedanken über die englische Monografie von Miklós Király /42

Et'RQPAI JOG

./~.zEur6pai Jagakarilémia folyóirata

A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Németh János

A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Bándi Gyula,IDr. Békés Imrel, Dr. Czúcz Ottó, Dr. Ficzere Lajos, Dr. Forgács Imre,

Dr. Hannathy Attila, Dr. Horváth Jenő, Dr. Kende Tamás, Dr. Németh Anim,Dr. Paczolay Péter, Dr. Poll Péter, Dr. Sárközy Tamás, Dr. Solt Pál, Dr. Várkonyi Vera Főszerkesztő: Dr. Kecskés László • Szerkesztők: Dr. Lomnici Zoltán, Dr. Osztovits András

Kiadja a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. • 1137 Budapest, Radnóti M. u. 2. Telefon: 340-2304, 340-2305 • Fax: 349-7600 E-mail: info@hvgorae.hu • Internet: www.hvgorac.hu

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft, ügyvezetője • Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt· Müszaki szerkesztő: Bors Kriszta· Nyomás: Regiszter Nyomda HU ISSN 1587-2769

A szerkesztőség címe:

1137 Budapest, Radnóti Miklós utca 2,· Telefon: 340-2304, 340-2305· Fax: 349-7600

Előfizethető a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.-nél • Előfizetési dij 2012. évre: II 640 Ft· l szám ára: 1940 Ft • Megjelenik kéthavonta.

(2)

20JL2/3.szÁM EURÓPAlijOG 9

EURÓPAI JOGI FÓRUM

Jt~ európai kriminálpolitika megs~ületése1

Előszó a fordítótói

Az Európai Bizottság 2011. szeptember 20-án szakpolitikai közleménye hozott nyilvánosságra "Az uniós bün- tetőpolitika létrehozása" címmel, amelyben első alkalom- mal határozta meg generális jelleggel az uniós büntetőjog terén alkalmazni kívánt stratégiát és elveket az európai szakpolitikák hatékonyabb végrehajtása és a polgárok ér- dekeinek védelme érdekében. Az európai büntetőjogi in- tegráció fejlődésének elmúlt 20 évére figyelemmel ez óriási jelentőségű lépés, hiszen ezzel nem csupán az euró- pai büntetőjog létezését mondja ki nyíltan, hanem egyben a jogaikotás koherens irányítását is ígéri. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a Bizottság a jogalkotási folya- matban általános jogszabályelőkészítő és -kezdeményező hatáskörrel rendelkezik, elemi érdek tehát, hogy az uniós szintü, büntetőjogilag releváns normák megszületésénél valamiféle egységes szakpolitikai elképzelés bábáskodjon.

Az európai büntetőjogi integráció fejlődése sok szem- pontból egyedülálló és egyes mérföldkövei a büntetőjog évszázados tabuit döntötték meg, ehelyütt azonban csak azt szeretném kiemelni, hogy e fejlődés során óriási jelentősége volt - és úgy tűnik lesz is - a büntetőjog tudományának. A tudomány képviselőinek véleménye és javaslatai ezen a területen nemhogy mindig meghall- gatásra találnak, de sokszor éppen jogtudományi mű- helyekben alaposan kiérlelt koncepciók kapnak - meg- felelő átalakítással - jogszabály-tervezeti köntöst. Ez pedig jelentős fegyvertény a tudomány művelői számá- ra, még akkor is, ha e tervezetekből nem mindig lesz elfogadott jogszabály.

A fent említett szakpolitikai közlemény maga is hi- vatkozik egy komoly nemzetközi jogtudósi kezdemé- nyezésre, méghozzá az "European Criminal Policy Initiative" csoport³ egyik eredményére. A csoport igyekszik a büntetőpolitika európai kérdéseiben állást foglal- ni és e téren olyan sztenderdeket kidolgozni, amelyek elfogadhatók minden ország büntetőjogi rendszerében.

Ilyen sztenderdek követésével az uniós, büntetőjogilag releváns normák is jobb általános elfogadottságra talál- hatnak. A csoport 2009-ben közzétette az "Európai kriminálpolitika kiáltványát"\ amely végülis megjelent a bizottsági közleményben is. Megítélésem szerint a Kiáltvány különösen jó összefoglalása az európai bün- tetőjogi integráció mai problémáinak, illetve mivel igyekszik ezekre orvoslásijavaslattal is előállni, kifejezetten jó iránytű lehet a jövőre nézve. Emiatt minden- képpen érdemes a hazai olvasóközönség számára is elérhetővé tenni az eredeti szöveg fordítását.

A 2009-es joghelyzet mára helyenként ugyan meg- változott; egyfelől új alapszerződési rendelkezések lép- tek életbe, másrészről pedig néhány hivatkozott keret- határozat helyébe irányelv lépett, ez azonban nem be- folyásolja a Kiáltvány mondanivalóját. A könnyebb megértés érdekében azonban lábjegyzetekben - ahol szükségesnek láttam - elhelyeztem egy-egy utalást a hatályos jogra nézve.

Az európai kriminálpolitika kiáltványa Preambulum

Mi, tíz európai országból származó büntetőjogtudósok csoportja ezúton mutatjuk be a közvéleménynek az eu- rópai kriminálpolitika kiáltványát.

Az európai felvilágosodás hagyományának szellemé- ben tesszük ezt

- annak tudatában, hogy Európában a civilizáció fej- lődésének és az egységesülés folyamatának az európai felvilágosodás eszméje volt az alapja és a mozgatórugó- ja, ezért az eszme megőrzése és fejlesztése kell, hogy

vezesse Európát a jövőben is;

- azzal a meggyőződéssel, hogy a büntetőjogi szabá- lyozáshoz a demokratikus legitimáció és a jog uralmá- nak legmagasabb fokára van szükség, s hogy tartós biztonságot a kriminálpolitika terén is - és különösen ott - csak az alapvető szabadságból fakadó jogelvek érvényesítése biztosít.

A késztetés, ami miatt e hagyományra a Kiáltvány aláírói ezúton is nyomatékkal felhívják a figyelmet, az európai integráció folyamatából ered, melyben a bünte- tőjog és a büntető eljárásjog egyre gyakrabban került az európai jogaikotás fókuszába. A büntetőjogi jogközelí- tés forrásai már ma is jelentős mértékben befolyásolják a tagállamok büntetőjogi jogaikotását, s a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésévei ez a tendencia tovább erő- södik. Az európai intézmények tehát jelentős mértékben kriminálpolitikai tevékenységet folytatnak, anélkül azonban, hogy e tevékenység önálló európai szakpoli- tika lenne, így hiányzik az önmagában koherens kriminálpolitikai elképzelés.

Alulírottak ezen oknál fogva osztoznak abban a meg- győződésben, hogy a kiegyensúlyozott európai kriminál- politika azt feltételezné, hogy az európai jogalkotó minden, a büntetőjoggal kapcsolatos jogi aktus elfoga- dásakor figyelembe vegye az anyagi büntetőjog alább bemutatott alapelveit és a "good governance" kritériu- mának megfelelően igazolja lépéseit. Az európai bün-

(3)

10 EURÓPAI JOG 20 Jl2/3. szÁM

tetőjogi tradíciók ezen általánosítható alapelvei ugyanakkor nem tekinthetők idegentestnek az Európai Unió jogrendszerében, mert azok kivétel nélkül levezethető-

ek az Unió normatívalapjaiból.

I. A kriminálpolitika alapelvei 1. A büntetőjog védelmi kötelezettsége

Az európai jogalkotó büntetőjogi hatáskörét akkor gyakorolhatja, ha ezzel olyan alapvető érdekek kerülnek védelem alá, melyek

(1) az Unió elsődleges jogából származnak,

(2) nem ellentétesek a tagállamok alkotmányos ha- gyományaival és az Európai Unió Alapjogi Kartájával, valamint

(3) amelyek sérelme társadalmilag különösen ártal- mas.

Az európai jogban ezt a követelményt az arányosság elvéből származtatják. Egy büntetőjogi norma csak akkor követ legitim célt és csak akkor arányos, ha ilyen külö- nösen fontos érdek védelmezésére született. Az európai jogalkotónak mindig részletesen indokolnia kell (a "good governance" követelményével összhangban) az érdekek körét és azt, hogy a kriminalizálni kívánt magatartás ezeket nem csekély mértékben csorbítja. Az uniós szak- politikák végrehajtásának biztosítása ugyanis önmagában nem igazolhatja a büntetőjog igénybevételét.

2. Az ultima ratio elve

Az Európai Unió az egyént helyezi a középpontba, ezért csak akkor követelheti meg a tagállamoktói bizonyos magatartások kriminalizációját, ha egyéb, enyhébb eszközök nem állnak rendelkezésre a fent említett érde- kek védelmére.

Mivel a büntetőjogi szankciók társadalmilag negatív, megbélyegző értékítéletet fejeznek ki, és az egyén - Európai Unió Alapjogi Kartájában is rögzített - jogaiba jelentős mértékben beavatkoznak, az európai jog ará-

nyossági elvének értelmében normatív aktus csak az említett előfeltétel mellett válhat "szükségessé". A bün- tetőjog túlzott alkalmazása erejének és hatékonyságának elvesztéséhez vezet.

A büntetőjog mint a társadalmi kontroll végső eszkö- ze igénybevételének igazolására a "good governance"

követelménye is kötelezi az Európai Uniót.

3. A bűnösség elve

A tagállamok számára előírt uniós kötelezettségek, amelyekkel bizonyos magatartások büntetőjogi szank- cionálást írják elő, kivétel nélkül feltételezik a bünteten- dő magatartás személyes szemrehányhatóságát ["a bűnösség elve" (nulla poena sine culpa)]' Ez a követel- mény egyfelől a büntetőjog társadalmilag különösen káros magatartásokra történő korlátozásából fakad,

másrészről pedig az emberi méltóság teljes körű garan- ciáját fokozottan szolgálja, összhangban az Európai Közösségek közigazgatási szankciói terén elismert bű- nösségi elvvel és tükrözi az Európai Unió Alapjogi Kartájának 48. cikk (1) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelmét is.

Ennek következtében az európai jogalkotónak minden esetben igazolnia kell, hogyabüntetendőség előírása a bűnösséghez igazodó (és ebben az értelemben arányos) megbüntetést teszi lehetővé.

A bűnösség elve nem adja meg előre a választ arra a kérdésre, hogy vajon a jogi személyek büntetőjogi felelős- ségre vonhatók-e: ez utóbbiak felelősségét világosan el kell választani a természetes személy egyéni bűnösségétől.

Ehhez pedig a tagállami szabályozásokkal összhangban önálló beszámítási szabályokat kell kidolgozni.

4. A törvényesség elve

Egy jogállam büntetőjoga szükségszerűen a törvé- nyesség elvén alapul. Az elv a különböző megjelenési formáiban általánosan elismert európai jogelv, amit az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (3) bekez- dése és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7.

cikke (l) bekezdése is tartalmaz. Kriminálpolitikai ke- resztmetszetben az alapelvből három alapvető követel- mény emelkedik ki, melyeket az európai jogalkotónak követnie kell.

aj Első követelmény: a törvényi meghatározottság elve

A törvényi meghatározottság elve azt követeli meg, hogy az egyén magatartásának büntetendőségét előre láthassa. A büntetőjogi tényállásoknak ezért tisztán és világosan kell meghatározniuk a büntetendő magatar- tásokat. Ez pedig különösképpen megköveteli a meg- érthetőség magas fokát; a normatív szövegnek emiatt

"önmagában" kell érthetőnek lennie. A büntethetőség objektív (1) és szubjektív (2) feltételeinek, valamint az előírt jogkövetkezményeknek (3) mindenképpen előre- láthatóknak kell lenniük.

Bár az Európai Unió büntetőjogi harmonizációs ha- tásköreinek szubszidiárius gyakorlata szükségszerűen megszabja a belső jogrendbe történő beillesztés korlátait a tagállamok számára, - és ezért az európai jogforrások bizonyos mértékig határozatlanok - a törvényi megha- tározottság elvét a közösségi jog általános jogelveként és a jogállami büntetőjog elemi jelentőségű alappillére- ként az európai jogforrásoknál is érvényesíteni kell.

Minél korlátozottabb a tagállami mérlegelési játéktér az adott norma beillesztése során, annál erőteljesebben kell magában az európai jog forrásban érvényesíteni a határozottsági követelményeket. Amennyiben az európai normatív aktus a tagállamok büntetőjogi rendelkezései- nek egységesitését ("teljes harmonizációját") irányozza elő, a büntetőjogi tényállás szabályozási szintjéhez ha- sonlóan kell biztosítania a határozottság követelményét.

(4)

2012/3. szÁM EURÓPAI JOG II

Amikor pedig a tagállamokat a büntetőjog alkalma- zására kötelező rendelkezés más európai norm ára hivat- kozik, az ilyen európai szabályozásnak a maga egészé- ben kell megfelelnie a határozottsági követelményeknek.

Ellenkező esetben nem lenne lehetséges a törvényi meg- határozottság követelményének megfelelő nemzeti be- illesztő jogszabályokat hozni.

bJ Második követelmény: A visszamenőleges hatály tilalma és a "lex mitior" elve

A büntetőjogi törvények nem alkalmazhatók vissza- menőlegesen egyetlen állampolgár hátrányára sem. A törvényesség elvének ezen követelménye, amely a bün- tetendőség előreláthatóságának követelményéből is ered, meghatározza, hogy az európai jogalkotó nem írhat elő olyan büntetőjogi jogközelítést, amelyek a tagállamokat visszamenőleges hatályú büntetőjogi rendelkezések bevezetésére köteleznék.

Az egyetlen kivétel az érintett egyén javára lehetséges.

A cselekmény elkövetését követően hatályba lépő, és a tettes számára kedvező hatást tartalmazó büntetőjogi rendelkezések (a cselekmény nem vagy nem olyan sú- lyosan büntetendő) alkalmazhatók a visszamenőleges hatály tilalmának megsértése nélkül (ún.lex mitior elve).

A lex mitior elve - tartalmára figyelemmel - minden tagállami büntetőjogban kimutatható, de a jogforrási rendszerben elfoglalt helye különböző, különösen, ami az alkotmányos rangját illeti. Az Európai Bíróság ítél- kezési gyakorlatában ("Berlusconi" ügy) és az Európai Unió Alapjogi Kartájának 49. cikke (1) bekezdés harmadik mondatával az elv, legalább európai szinten a legkimagaslóbb rangot kapta meg. Az európai jogalko- tót köti az elv, ezért nem kötelezheti harmonizációs aktusaival a tagállamokat arra, hogy az elkövetés idején hatályos rendelkezéseket alkalmazza, ha a jog az elkö- vetés időpont ja és az elbírálás között megváltozik az érintett személy javára.

ej Harmadik követelmény: A parlamentáris törvény szükségessége (nulla poena sine lege parlamentaria)

A büntetőjog alkalmazása a "legerősebb fegyvert"

jelenti, me ly az állam rendelkezésére áll, ezért annak egy demokratikus társadalomban a lehető legközvetlenebb módon kell a társadalmi legitimációt megkapnia. Mind- addig, míg nincs az Európai Uniónak hatásköre a nemzetek feletti büntetőjog kialakítására, a büntetőjog alko- tása kifejezetten tagállami (tehát a nemzeti parlamenti) hatáskör. Az európai jogalkotó azonban a kötelező elő- írásaival korlátozza a tagállamok döntési lehetőségeit.

Ezért a harmonizációs jogi aktusoknak is szükségük van demokratikus legitimációra. Amikor a nemzeti jogalko- tó döntési lehetőségeit az európai előírások korlátozzák, a harmonizált büntetőjog sem nyerhet teljes demokratikus legitimációt csak nemzeti szinten. Következésképp síkra kell szállni az erőteljesebb európai szintű demokratikus legitimáció érvényesüléséért az Európai Parlament meg- erősített közreműködése révén.

Minthogy az együttdöntési eljárást eddig csak a kö- zösségi jogban alkalmazták, de az uniós jog terén nem, a demokratikus deficit kritikája csak közösségi jogot érinti. Az együttdöntési eljárás Lisszaboni Szerződés által előírt általánossá tételét a büntetőjogi harmonizáció esetében - a demokratikus legitimáció szempontja szerint legalábbis - üdvözölni kell.

A büntetőjogi tartalmú másodiagos jogforrások ki- elégítő demokratikus legitimációjának elérése érdeké- ben, valamint ezen aktusok széles körű elfogadtatásához az európai jogalkotásban résztvevő szerveknek minden esetben (a Lisszaboni Szerződés módosításai után is) gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzeti parlamenteket az európai tervekről kellő időben és kimerítően tájékoz- tassák. Így a tagállamok nak lehetőségük nyílik arra, hogy a normatív aktusok tartaImát (és a Tanácsban lévő képviselőik szavazási magatartását is) befolyásolják. A jogi aktusok elfogadása előtti fázisban a tagállamok

egymás közötti, valamint az európai intézményekkel folytatott, lehetőség szerint egyenjogúságon alapuló együttműködése biztosítja a demokratikus ellenőrzés minimális mértékét. Ez az együttműködés jogpolitika- ilag ésszerű és átlátható jogalkotást tesz lehetővé a "good governance" szempontjából is, mely utólag bővíthető a civil társadalom és az érdekképviseleti egyesületek be- vonása révén.

5. A szubszidiaritás elve

Az Európai Unió megosztott hatásköreiből fakadó, büntetőjogilag releváns jogi aktusok a közösségi és az uniós jog általános szabályai szerint vannak a szub- szidiaritás elvének alárendelve. Ebből fakadóan az eu- rópai jogalkotó csak akkor és annyiban járhat el, amikor a szóban forgó intézkedés céljai

(1) tagállami szinten nem elegendőek, ennélfogva (2) kiterjedésük vagy hatásuk miatt európai szinten jobban megvalósíthatók.

Következésképpen a nemzeti (büntető-) jogalkotó cselekvési elsőbbséget élvez az európai jogalkotóval szemben, a tagállamok teljesítőképességének megfele- lően. Ezáltal a polgárok hoz közeli büntető-jogalkotásra is lehetőség nyílik.

A büntetőjog területén a szubszidiaritás elvének hang- súlyos szerepe van, mivel a tagállamok büntetőjogi ér- tékrendje a "nemzeti identitás" része, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (2) bekezdése alapján az Uniónak kifejezetten tiszteletben kell tartania.

A szubszidiaritási tesztet minden egyedi esetben, azaz minden egyes jogi aktusnál és minden részre kiterjedő- en el kell végezni. A jogalkotási aktusokat a szubszi- diaritási jegyzőkönyv (a Lisszaboni Szerződés 2. jegy- zőkönyve) értelmében részletesen indokolni kell, és a nemzeti parlamenteket az ott említett módon be kell vonnI.

A "good governance" elvévei összhangban a bünte- tőjogilag releváns jogi aktus előterjesztését mindig meg

(5)

12 ^EURÓPA[JOG 2012/3. SZÁM

kell előznie az előzetes szubszidiaritási ellenőrzésnek, mérlegelve az összes körülményt, és figyelembe véve az összes cselekvési lehetőséget. A szubszidiaritási fel- tételek formális módon történő jóváhagyása, az eddigi gyakorlattói eltérően, nem lehet elegendő semmilyen esetben sem.

6. A koherencia elve

A büntetőjog (privátszférába való) beavatkozási szint- je megköveteli, hogy minden büntetőjogi rendszer belső koherenciával rendelkezzen. Csak ezen feltételek mellett lehet biztosítani a mindenkori társadalom által fontosnak tartott értékek és a társadalmi igazságosság büntetőjogi leképeződését és így a büntetőjog elfogadását.

A büntetőjogot érintő kötelezettségek telepítése esetén az európai jogalkotónak tiszteletben kell tartania a nemzeti büntetőjogi rendszerek koherenciáját, amit az Eu- rópai Unióról szóló szerződés 4. cikke (2) bekezdésében foglalt, a tagállamok identitását védelmező rendelkezés is megfogalmaz (vertikális koherencia). Az EU által a büntetési tételek felső határára előírt legkisebb mértékek így különösen nem eredményezhetnek nemzeti szinten rendszeridegen mértékű, megemelt büntetési tételeket.

Ezenkívül az EU-nak az uniós jogi aktusokkal tekintettel kell lennie a már meglevő jogi keretekre is [hori- zontális koherencia; lásd az Európai Unióról szóló szerződés ll. eikke (3) bekezdése].

A "good governanee" értelmében a jogalkotónak a vo- natkozó jogi aktus kibocsátása előtt meg kell vizsgálnia a jogi aktusnak a tagállamok büntetőjogi rendszerének, valamint az európai jogrend koherenciájára gyakorolt hatá- sait és egyértelműen igazolnia kell elkötelezettségét.

II. A kriminálpolitikai alapelvek magyarázata Az itt említett elvek alkalmasak arra, hogya kriminál- politikailag ésszerű jogaikotás számára iránymutató szerepet töltsenek be, s egyben arra is megfelelőek, hogy a már elfogadott vagy még csak tervbe vett jogi aktusok kriminálpolitikai igazolásához segítséget nyújtsanak.

Ezáltal a követeléseink gyakorlati relevanciája és sür- gőssége is érthetővé válik. A következőkben egyrészről ki fogjuk mutatni, hogy hol léteznek már ma is dicsé- retreméltó kezdeményezések a jó kriminálpolitikára vonatkozóan, melyek példaértékűek lehetnek a további büntetőjogi jogai kotással kapcsolatban. Másfelől azonban a gyenge pontok feltárása is szükséges, melyek követeléseink szellemében javítási és kiegészítési igé- nyeket alapoznak meg.

1. A törvényes védelmi cél követelménye

Jogi aktusok egész sora található, amelyek kétségkívül megfelelnek e követelménynek.

- Legitim, különösen fontos érdek védelmét célozza például azemberkereskedelem elleni küzdelemről szóló

kerethatározat. ⁵A szabadság, a biztonság és a jog érvé- nyesülésén alapuló térségben nem tolerálható az egyén szorult helyzetének kihasználása megtévesztés, kénysze- rítés vagy akár erőszak által annak érdekében, hogy szexuálisan vagy munkaképességére tekintettel kizsák- mányolják. A sértett egyéni joghelyzetének immanens magját (testi épségét, akarati szabadságát, nemi önren- delkezését, munkaerejét) támadják ugyanis ezek a cse- lekmények, vagyis azon személyhez fűződő jogokat, melyeket az EU Alapjogi Kartája is kifejezetten véd.

- Az EKpénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyez- mény (ún. PIF-egyezmény)6 és a kapcsolódó jegyző- könyvek⁷ a törvényes védelmi célt követik, nevezetesen az EK (illetve később az Unió) pénzügyi függetlensé- gének és teljesítőképességének fenntartásának biztosí- tását.

Ezzel szemben a törvényes védendő érdekek beazo- nosítása más jogi aktusoknál nagyobb problémákat okoz:

- Nem tagadható, hogy agyermekek szexuális kizsák- mányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló kerethatározat⁸ törvényes kriminálpolitikai célra - az érintett kiskorúak védelmére - irányul. Viszont messzemenően meghaladja ezt a célt, mivel az 1. cikk b) pont ii) és iii) alpontjában foglalt büntetendőségi rendel- kezés kiterjed egyrészről a gyermeki, azaz kiskorú meg- jelenésű nagykorú személyek, másrészről pedig a nem valós - valamilyen számítógépes animáeiókkal -, de valósághűen ábrázolt kiskorú személyek megjelenítésére is (virtuális gyermekpornográfia). Ezek az ábrázolások azonban egyetlen kiskorút sem érintenek közvetlenül, mivel a megjelenített személy vagy felnőtt, vagy egyál- talán nem valós személy. Nincsenek adatok arra nézve, hogy az ilyen megjelenítések közvetett veszélyt jelent- hetnek kiskorúakra, ezért követeléseink értelmében kö- telessége az európai jogalkotónak a szabályozás megfe- lelő igazolásának megadása - adott esetben empirikus vizsgálatok alapján. Csak így igazolhatja a "legitim vé- delmi cél" a kriminizálás terjedelmét.

- Aszervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló ke- rethatározat⁹ a tagállamok számát:a előírja, hogya bűn- szervezet illegális tevékenységében való részvételt [2.

cikk a) pont], vagy meghatározott bűncselekmények elkövetésére vonatkozó - az angolszász "conspiracy"

modellhez hasonlóan - megállapodást [2. cikk b) pont]

büntetendővé tegyék. Az e cselekményekkel csorbított érdekek és így a törvényes védelmi cél azonban rejtve marad: a bűncselekmények esetén, melyek elkövetésére a szervezet, illetve a megállapodás irányul, a büntetési tétel felső határának legalább négy évnek kell lennie.

Az azonban nem világos, hogy milyen bűncselekmé- nyekről is van szó. Az egyetlen erre vonatkozó utalás az, hogya bűnszervezet tagjainak - közvetlenül vagy közvetetten - anyagi előnyszerzésre irányuló szándék- kal kell cselekedniük. Ez azonban csupán az elkövető motivációját jelöli meg, nem azt a védendő érdeket, amely ellen a cselekmény irányul. Ezért nem kellően

(6)

20Jl2/3. SZÁM

ElL'RÓPAJl JOG

Jl3

egyértelmű, hogy az előírás milyen cél elérésére irányul (eltekintve a szervezett bűnözés elleni általános küzde- lemtől). A tagállamok nem kapnak tiszta iránymutatást arra nézve, hogy mit is kell büntetniük. Ez részletesebb elemzés nélkül is nyilvánvalóan sérti a "good govemance"

alap elvét.

2. Az ultima ratio elv

Az európai jogi arányosság elvéből is levezethető ultima ratio elv a büntetőjogban különösen az alábbi esetekben érhető tetten.

- Az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli ál- lampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni fellépést célzó irányelv^lO pozitív tendenciát mutat: A 9.

cikk az illegális foglalkoztatás meghatározott eseteire vonatkozóan büntetendőségi kötelezettséget alapoz meg.

Itt pusztán a 3. cikk ⁽¹⁾ bekezdése szerinti tilalom meg- szegéséről van szó, ti. arról, hogy a jogszerű tartózkodás nélküli, harmadik országb elieket nem lehet foglalkoz- tatni. A tagállamoknak az illegális foglalkoztatást akkor kell büntetni, ha valamely alábbi körülmény is realizá- lódik: ismétlődő vagy folyamatos jogsértés, több sze- mély vagy fiatalkorú személy illegális foglalkoztatása, kizsákmányoló munkakörülmények vagy azon tény ismeretében történő foglalkoztatás, hogya foglalkozta- tott emberkereskedelem áldozata. A "szokásos" jogsér- tések esetére tehát a nem-büntetőjogi szankciók elegen- dőnek tekinthetők. Az arányosság elvének (tekintettel a büntetőjog igénybevételére) és ezáltal az ultima ratio elvnek az elismerése ebben érhető tetten.

- Az információs rendszerek elleni támadásról szóló kerethatározatl' előírja a tagállamok számára az infor- mációs rendszerekhez való illegális hozzáférés (2. cikk), az információs rendszerek működésének korlátozása és akadályozása (3. cikk), és az adatokba történő beavat- kozás különböző formáinak (4. cikk) mcgbüntetési kö- telezettségét. A büntetőjogi felelősség túlzott kiterjesz- tésének megakadályozása érdekében azonban ún. kisebb jelentőségű eseteket is definiál a kerethatározat. A

"hekkelésre" vonatkozólag a tagállamok szabadon dönt- hetnek, hogy - az egyébként kötelezően szabályozott - kísérlet büntethetőségét be akarják-e vezetni. Kétsé- gesnek tűnhet persze, hogy ezek a lépések mennyiben elegendőek a túlzott büntetendőség megakadályozására.

Ugyanakkor a szabályozás mégis jó irányba vezet, mert lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az európai jog által megkövetelt büntetőjogi normákat saját bünte- tőjogi előírásaikkal összeegyeztessék. Ezzel együtt a koherencia elve (lent 6.) sem sérül.

- Az illegális kábítószu-kereskedelem leküzdését célzó kerethatározat^l22. cikke (2) bekezdésében foglalt klauzula értelmében a megbüntetési kötelezettség nem vonatkozik a csekély mennyiségű kábítószerekkel való fogyasztási célú visszaélésre. A tagállamok számára így üdvözlendő módon maradt kriminálpolitikai mozgástér, ami az eltérő tagállami drogpolitikák és a kábítószer-

büntetőjog feladatának eltérő megítélése miatt különö- sen értékes.

Ezzel szemben a meglevő jogi aktusok között más példák is találhatók, amelyek az ultima ratio elv teljes körű és általános figyelembevételének hiányát bizonyít- ják, s még a "good governance" elvnek való megfelelést

is nélkülözik.

- Aterrorizmus elleni harccal kapcsolatos kiegészítő kerethatározatlJ kötelezi a tagállamokat, hogy a terrorista cselekmény elkövetésére irányuló nyilvános felhí- vást és a terrorcselekményekre történő kiképzést, valamint a kísérletet és a részességet a terrorista cselekmé- nyekkel összefüggésben elkövetett cselekményekként tipizálják. Ez az internet "virtuális kiképzőtáborkénti"

felhasználását akadályozná meg. Ugyanakkor a rendel- kezés olyan magatartásokra is kiterjed, amelyek a terrorista cselekmény megvalósításával csak nagyon távo- li összefüggésben vannak. Az Európai Unió ezzel arra kötelezi a tagállamokat, hogy már a jogtárgyak objektív veszélyeztetését előzzék meg büntető rendelkezéseikkel.

Olyan magatartások is büntetendővé válnak, amelyek az azonos gondolkodású személyek "összetalálkozásá- ban" vagy e folyamat támogatásában merülnek ki (ún.

elő-preventív büntetőjog). A büntetéssel fenyegetés ilyen kiterjesztése és még a jogtárgy objektív, absztrakt ve- szélyeztetésétől való eltekintés nem egyeztethető össze a kriminálpolitika egyik irányadó elvével, az arányosság európai elvévei (az ultima ratio elv szerinti értelmében).

Ha a cselekmény nem hordoz elegendő en közvetlen veszélyt a védett érdekekre nézve, akkor az sem jelent- hető ki, hogy a bűnüldözés szükséges lenne. A "good governance" elvévei összhangban mindenesete a jogal- kotónak igazolnia kell, hogy más intézkedések - mint például az internet felügyeletének megerősítése vagy a weboldalak üzemeltetőinek felelősségre vonása - meny- nyi ben lennének elégtelenek.

- A büntetendőség hasonlóan elvetendő kiterjesztése érhető tetten a nem készpénzes jizetőeszközöket érintő csalás és hamisítás elleni küzdelemről szóló kerethatáro- zatban,14 amely "mindazon tevékenységeket magában foglalja, amelyek együttesen alkotják a szervezett bűnö- zés általi fenyegetettséget" (nyolcadik preambulum- bekezdés). Olyan messzire megy, hogyatagállamokat a bűncselekmény elkövetésére objektíve alkalmas dolog gyártásának vagy megszerzésének is a büntetendővé nyilvánítására kötelezi (4. cikk). A büntetőjog igénybe- vétele ilyen korai cselekménynél, ilyen csekély veszélyez- tetési potenciál esetén világos indokolást igényelt volna a "good governance" elv szellemében, semmint csupán egy általános hivatkozást a szervezett bűnőzésre.

- Aszervezett bűnözés elleni harcról szóló kerethatá- rozatban^l5 foglalt megbüntetési kötelezettség nem csupán a bizonyos szervezettségi fokot elérő bűnszervezetekre, hanem az 1. cikk (2) bekezdése szerint a már nem vélet- lenszerű összebeszélésekre is vonatkozik, akár formális szerepek, folyamatos "tagság" vagy fejlett struktúra hi- ányában is. A büntetendővé nyilvánítás kötelezettsége

(7)

141 EURÓPAI JOG 20 JL2/3.szÁM

túllép tehát azon határon, melyet a szervezett bűnözés társadalmilag káros természete még megkövetel ne, így arányossági szempontokból nehezen igazolható.

- Hasonló problémák adódnak akörnyezet bűntető- jog általi védelméről'6 szóló irányelvből: ez ugyanis arra kötelezi a tagállamokat, hogy más európai közös- ségi jogi aktusok megsértését megtestesítő magatartá- sokat rendeljenek bűntetni. Ezáltal a tagállamok nak olyan cselekményeket is bűntetéssel kell fenyegetniűk, amelyek csupán formai előírásokat sértenek meg. Így például az irányelv 3.cikk c) poptja értelmében ille- gális a hulladékszállítás akkor is, ha a szállítás az il- letékes hatóságok előzetes értesítése nélkűl¹⁷ vagy épp nem a meghatározott nyomtatványokkal történt.¹⁸ A közigazgatási jogtalanság (Unrecht) nem egyeztethető össze az arányosság elvének az ultima ratio elvben való megjelenésével, sőt, ebben az esetben nem is sérűl olyan érdek, amely védelme a bűntetőjog eszközeit követelné meg.

- A magánszektorban tapasztalható korrupció ellen hozott kerethatározat¹⁹ nem tartalmaz elegendő indokolást arra vonatkozóan, hogy a korrupció megfékezésére ebben a szektorban rendelkezésre áll-e más, enyhébb eszköz.

Megfontolandó lehetne a polgárjogi kártérítési igény le- hetősége, vagy akár az átfogó compliance-intézkedések (mint például a (köz)beszerzési megrendeléseknél a

"négyszemközti" egyeztetés bevezetése, vagy az alkal- mazottak rendszeres cseréje az illetékes osztályokon). A társadalmi kontroll utolsó eszközeként alkalmazott bűn- tetőjog igénybevétele nem kellően indokolt.

3. A bűnösség elve: példák ennek figyelembevételére a büntetőjogi/ag releváns jogszabályokban

- Több tagállamban ajogi személyek büntetőjogi fe- lelőssége nem egyeztethető össze az adott ország bün- tetőjogának alapját képező individuális büntetőjogi fe- lelősség koncepciójával. Ezért pozitívum, hogya keret- határozatok - amik a tagállamok részére a jogi szemé- lyek szankcionálásának kötelezettségét írják elő - nem tartalmazzák kifejezetten a büntetőjogi szankcionálás kötelezettségét. Jó példa erre az előbb említett korrup- ciós kerethatározat20 6. cikke. Ezen visszafogottság a jövőben is követendő.

Ebből a szempontból szintén üdvözlendő, hogy egyes jogi eszközök, mint például készpénz-helyettesítő fize- tési eszközök védelmét célzó kerethatározatll [4. cikk (1) bekezdés], illetve a "PIF egyezmény"22 is - tekintettel az Európai Közösség pénzügyi érdekei elleni csalás megbüntetésévei kapcsolatosan [1. cikk (1) bekezdés]

- szubjektív oldalról kifejezetten szándékosságot ír elő a büntethetőség feltételeként. A PIF egyezmény azonban azt is megmutatja, hogy ezek a fontos szubjektív felté- telek mégiscsak gyenge lábakon állnak, és könnyen kikerülhetőek, mivel az egyezmény 1. cikkének (4)be- kezdése megengedi a szándékosság fennállására való következtetést objektív körülmények alapján. A bűnös-

ség elvének azonban nem felel meg a szándékosságra való automatikus következtetés.

Ezen túlmenően is vannak kétségeink a bűnösség elvének tiszteletben tartásával kapcsolatosan mindenek- előtt azon esetekben, ahol a büntetés mértékének a dif- ferenciálása hiányzik, miközben teljesen eltérő veszé- Iyességű magatartásokhoz ugyanolyan mértékű bünte- tés kapcsolódik.

- Aterrorizmus elleni harcról szóló kerethatározat23 többek között előírja a tagállamok számára, hogya terrorista szervezet vezetését [2. cikk (2) bek. a) pont], il- Ietve annak tudatos támogatását is - például pénzügyi támogatását vagy információk rendelkezésre bocsátását [2.cikk (2)bek. b) pont] - büntetni kell. Az első esetben a büntetés felső határa legalább 15 évi, a második esetben legalább 8 évi szabadságvesztés [5. cikk (3)bekez- dés). Tekintettel a bűnösség és az arányosság elveire, meglehetősen problematikus, hogy a terrorista szervezetek működésének nem feltétlenül a súlyos bűncselek- mények elkövetésére (mint az élet és a testi épség elleni bűncselekmények, túszejtés vagy tömegpusztító fegy- verek előállítása) kell irányulniuk - a büntetést érdem- lőség szempontjából. Akár kizárólag a terrorista bűn- cselekményekkel való fenyegetésekre is irányul hatnak [1. cikk. (1) bek. i) pont].

A "terrorista szervezetek cselekményeiben való rész- vétel" esetén a büntetési tétel felső határának minimális mértéke nyolcévi szabadságvesztés, függetlenül attól, hogy a terrorista szervezet célja csupán a terrorcselek- ményekkel való fenyegetés vagy ténylegesen a terrorista cselekmények elkövetése. A támogató cselekmények eltérő veszélyességi foka így nem kerül kifejezésre a jogkövetkezményeknél, vagyis a bűnösség mértékét nem

lehet kellőképpen figyelembe venni.

A "terrorista szervezet vezetése" elkövetési magatar- tássai kapcsolatosan a bűnösségi alapelv érvényesülé- sévei kapcsolato san még nyilvánvalóbbak a kétségek.

Ugyan üdvözlendő, hogy az 5. cikk (3) bekezdése szerint az olyan terrorista szervezetek irányításában való rész- vétel, melyek a terrorista cselekményekkel való fenye- getésre irányulnak, a büntetési tétel felső határa nyolc év (15 helyett), mert ezen magatartás ténylegesen kisebb veszélyességű. A kerethatározat koncepciója szerint persze ebben az esetben is a terrorista cselekményekkel való fenyegetésre irányuló szervezetben a vezető és a résztvevő ugyanolyan büntetésben részesül, mivel a részesekre nézve nem csökkentették a büntetési tétel felső határának minimumát. A büntetési tétel minimális mértékének azonos szinten tartása eltérő társadalmi veszélyességű cselekmények esetén a bűnösség elvébe ütközik és sérti az arányos büntetés követelményét is.

- Az emberkereskedelem elleni kűzdelem megújítá- sára hozott kerethatározat-tervezet24 3. cikkének (1) bekezdése szerint a büntetési tétel felső határának mi- nimuma hat év az 1. és 2. cikkben foglalt bűncselekmé- nyek esetében. Az 1. cikk tartalmazza a meghatározott magatartások kriminalizációját, míg a 2. cikk előírja a

(8)

2012/3. SZÁM EURÓP Ali JOG JLS

tagállamoknak, hogy mely esetekben büntetendő a fel- bujtás, a bűnsegédi magatartás és a kísérlet. Ezáltal a Bizottság ugyanúgy határozza meg a büntetési tétel felső határának minimumát mind a tettesi, mind a részesi magatartásokat illetően, illetve kísérlet esetére is. Ez különösen részesség esetén aligha egyeztethető össze a bűnösségen alapuló felelősség elvéveI, amely megköve- teli, hogy minden részes saját személyes felelősségéhez igazodva kapjon büntetést. Több nemzeti büntetőtör- vénykönyv is legalább fakultatív szinten lehetővé teszi, hogy a részesség esetén alacsonyabb mértékű büntetést szabjanak ki, mint a tettesség esetén.

4. A törvényi meghatározottság elve: ennek kapcsán kifejezetten pozitiv kezdeményezések láttak napvilágot

- Pozitívumként ítélendő meg, hogy az Európai Unió megkísérli a lehetőségekhez képest világosan meghatá- rozni azokat a magatartásokat, melyeket a tagállamok kötelesek büntetni. Például az euró pénzhamisítással szembeni védelméről szóló kerethatározat2⁵ 3. cikkének (1) bek. c) pontja büntetni rendeli a "hamis vagy hami- sított pénz behozatala, kivitele, szállítása, elfogadása vagy megszerzése" magatartásokat, miközben a pénz fogalmát a kerethatározat 1. cikkének második mondata kifejezetten definiálja.

Hasonló például atiltott kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemről szóló kerethatározat262. cikk (1) bekezdés a) pontjának rendelkezése is, melynek értelmében "a ká- bítószerek termelése, előállítása, kivonása, készítése, felajánlása, értékesítésre való felajánlása, forgalmazása, értékesítése, bármilyen feltétel melletti szállítása, közve- títése, feladása akár tranzit során -, fuvarozása, impor- tálása vagyexportálása" büntetendővé nyilvánítandó. Az az üdvözlendő, hogy az európai törvényhozó számos tényállásszerű magatartást viszonylag érthető megjelö- léssei igyekszik megfogalmazni. Mindazonáltal ennek árnyoldala is tetten érhető, hogy ti. nem lehetséges minden elképzelhető elkövetési magatartást a büntetendő cselek- mények katalógusába külön bevonni, ezért a fogalmak átfedik egymást és nem lehet pontosan elhatárolni az egyes cselekményeket egymástól (például a kábítószer felajánlását az értékesítésre való felajánlástóI vagy a szál- lítást, a feladástói és a fuvarozástóI). Kérdéses persze, még ha ez nem is tartozik a pontos törvényi meghatáro- zottság követelményéhez, vajon ésszerű-e az a kriminál- politika, amely ilyen nagy terjedelmű kriminalizációs kötelezettséget teremt.

- Meg kell említeni, hogy az európai uniós intézmé- nyek más nemzetközi szervezetek harmonizációs elő- írásainak átvételekor általában törekszenek arra, hogy magasabb szintű szabályozottságot érjenek el. Például az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló keret- határozat27 1. cikk (1) bekezdés c) pontja egyértelművé teszi - az Egyesült Nemzetek vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvében szabályozottakhoz képest - "a hata-

lommal való visszaélés" és a "kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés" fogalmát. Az elkövetési magatartásokat az európai jogalkotó pontosítja ennek jelentésével: "az adott személy, tényleges és elfogadható választási lehe- tőség nélkül, kénytelen alávetni magát az említett visz- szaélésnek." Vitatott, hogy ezzel kellőképpen meghatá- rozottá váltak-e a fogalmak, de az európai jogalkotó törekvése kimondottan elismerésre méltó.

Ettől eltekintve számos olyan jogi aktus van, amely épp a pontos törvényi meghatározottság követelményé- nek szemszögéből kritikára ad okot. Néhány példa:

- A már említett, agyermekek szexuális kizsákmá- nyolása elleni kerethatározat2⁸ 1. cikkének b) (ii) pontja kimondja, hogy a létező (nagykorú) személyek vizuális ábrázolása vagy megjelenítése, akik gyermeknek (azaz kiskorúaknak) tűnnek, gyermekpornográfiának minő- sül. A kiskorúkénti megjelenés azonban nem kategori- zálható jogilag, a kor szerinti átmenetek természetsze- rűleg folyamatosak - tehát egy tizennyolc éves is kinéz- het úgy, mint egy tizenhét éves (bármit is jelentsen a

"tizenhétévesnek ki nézés"). Az ilyen elhatárolások al- kalmatlanok a szubszumcióra, ebből kifolyólag bünte- tőjogi szempontból elvetendők.

- Arasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározat29 1. cikkének (2)bekezdése átenge- di a tagállamok részére azt a lehetőséget, hogy a fent emlí tett cselekmények büntetni rendelését attól tegyék függővé, hogy az elkövetés módja alkalmas-e a közrend megzavarására. Azonban az, hogy ezalatt mit is kell érteni, teljes mértékben tisztázatlan. Míg kívánatos az, hogy az európai jogalkotó a tagállamok számára moz- gásteret biztosítson, azonban ez problémákat szül, ha ezt úgy teszi meg, hogyatagállamokat tisztázatlan fo- galmakhoz köti.

- A magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről szóló kerethatározat³⁰ 2. cikkének (1) be- kezdése kötelezi a tagállamokat arra, hogy büntetéssel fenyegessék mind az adó, mind a fogadó felet az ületi életben előforduló vesztegetést illetően. Fontos ismérve a büntetendő cselekménynek, hogya vállalkozás alkal- mazottja a nyújtott előnyellenszolgáltatásaként valamely kötelezettségét megszegje. Azonban az 1. cikk második mondata túl tágan definiálja a kötelességszegés fogalmát, miszerint: "bármely hűtlen magatartás, amely jogszabályi kötelesség megszegését, vagy adott esetben az üzleti tevékenység során alkalmazandó szakmai elő- írások vagy utasítások megszegését eredményezi." En- nél mélyebben a kötelességszegés fogaI mát az egyes tagállamok joga szerint kell megítélni, ami azonban ahhoz vezet, hogy a határokat átlépő vesztegetés esetén az aktív vesztegetőnek ismernie kell a megvesztegetett összes kötelezettségét ahhoz, hogy előre láthassa maga- tartása lehetséges következményeit. Mind a nemzeti törvényekben szabályozottjogviszonyokat (a bírói eset- jogot is!), mind pedig a passzív vesztegető egyéni mun- kaszerződésben rögzített kötelezettségeit is ismernie kellene. A kötelességszegés meghatározottságának hi-

(9)

]l6

EURÓPAKJOG 2012/3. szÁM ányát a tagállamok nem tudják kiküszöbölni a beillesz-

tő nemzeti jogszabályban rögzített pontosabb megfogal- mazással, mivel az a kerethatározatból közvetlenül következik. Bár a kerethatározat 2. cikkének (3) bekez- dése szerint a tagállamok nyilatkozhatnak arról, hogy az áruk, illetve kereskedelmi szolgáltatások beszerzé- séhez kapcsolódóan feltétel ként megköveteljék verseny- torzulást vagy annak lehetőségét, de ez nem küszöböli ki a kötelességszegés pontos törvényi meghatározottsá- gának hiányát.

- A környezet büntetőjog általi védelméről szóló ke- rethatározat³^! a tagállamok által büntetendő magatartá- sokat egy sor utalással írja le. Ebből a törvényi határo- zottságot illetően egy hasonló probléma következik: a nemzeti törvényhozót ez az utalások nemzeti büntető- törvénybe való átvételére kényszeríti, így azonban az alkalmazandó jog megállapítása jelentősen megnehezül, vagy majdhogynem lehetetlenné is válik a nemzeti és európai jog közötti utalások miatt, épp a különböző értelmezési szabályok és az eltérő, de mégis figyelembe veendő nyelvi fogalmazások okán. Az egyetlen alterna- tíva abban lenne, hogy az egyes büntetendő cselekmé- nyeket az utaló szerkezet helyett külön tényállásokba foglalják. Ez a tagállamok jogalkotói számára praktiku- sabb, de szinte lehetetlen és részben - ha közvetlenül alkalmazandó közösségijogra hivatkoznak (amit a nemzeti jogban nem lehet megismételni) - nem is jogszerű.

Ezenfelül ez annak a kockázatát is magában rejtené, hogy egy-egy eset felett átsiklanak, ami által a tagál- lamok megsértenék a beillesztési kötelezettségüket.

5. A szubszidiaritás elve

Az elv figyelmen kívül hagyásával kapcsolatosan je- lentős kritikák fogalmazódtak meg, mivel így a büntető- jogot érintő hatásköri korlátozás nehezen tud érvényesül- ni a Közösségek, illetve az Unió alapszerződési rendel- kezéseken keresztüli büntetőjogijogközelítő tevékenysé- ge során. Megállapítható ugyanakkor, hogy az eddig elfogadott, büntetőjogilag releváns jogszabályokban leg- alább részben figyelembe vették a szubszidiaritás elvét.

- A büntetőjogi hatáskörök európai szinten történő gyakorlásának egyik kifejezett oka a Közösség, illetve az Unió saját pénzügyi érdekeinek vagy más nemzetek feletti érdekekeinek (például az euró védelme pénzha- misítás ellen) védelme.

- A szubszidiaritás elve akkor jut különös jelentőség- hez, ha a határon átívelő bűnözésről van szó, amivel szemben az egyes államok külön-külön ésszerűen nem tudnak fellépni. Ebbe a kategóriába sorolhatóak példa- ként a nemzetközi terrorizmus és a környezet ellen irányuló bűncselekmények, mert az első esetben az el- követők szervezeti struktúrái, a második esetben a cse- lekmények következményei nem állnak meg a nemzet- állam határánál. Ezeken a területeken a szubszidiaritás elvének alapvető figyelembevétele nem jelenti egyben azt is, hogy az ezen bűnözési formákhoz tartozó konk-

rét bűncselekmények mindegyikét automatikusan nem- zetközi szinten kellene szabályozni.

- A tagállamok korábbi, más nemzetközi fórumokon tett kísérletei egyes büntetőjogi előírások egységesíté- sére is arra engednek következtetni, hogy a szubszidiaritás alapelvét követni kell. Az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló kerethatározat³² esetében ez igaz, mivel elfogadása előtt hasonló erőfeszítéseket tett a té- mában az ENSZ és az Európa Tanács. Ebben az esetben sem szabad azonban lemondani annak megvizsgálásá- ról, hogy az egyes konkrét, a büntetendőségi kötelezett- ségeket tartalmazó rendelkezések a szubszidiaritás el- vének megfelelnek-e.

Mindazonáltal a következő példák azt mutatják, hogy a szubszidiaritás elvének figyelembevétele még nem tekinthető főszabálynak:

A rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározat³³ megköveteli a tagállamoktói, hogy vonják büntetés alá a rasszista motivációjú gyűlöletre uszítást [1. cikk (1) bekezdés a) és b) pont], valamint a holokauszt tagadását és a nemzetközi jogi bűncselekmé- nyeket [1. cikk (1) bekezdés c) és d) pont]. Az Európai Unió ezt megalapozó hatásköre levezethető az EU- Szerződés34 29. cikk első és második bekezdéséből, azt pedig, hogya szubszidiaritási elv mint a kompetencia- gyakorlás akadálya mennyiben érvényesül, külön ki kellett volna fejten i ezen nemzeti kötődésű bűncselekmé- nyek esetén. Az európai minimumszabályok bevezetésé- nek indokaként a nemzetközi együttműködés szükséges- ségét (negyedik preambulum-bekezdés) és a kérdéses magatartások elvetendőségét (ötödik preambulum- bekezdés). A bűnüldözésben való együttműködés meg- könnyítése azonban nem lehet öncélú; ha ugyanis általá- nosan elfogadnánk ezt az érvet, akkor a szubszidiaritási elv a büntetőjogot érintően teljesen kiüresedne, hiszen a büntetőjogi rendszerek közötti különbségek mindennemű csökkentése alkalmas a bűnügyi együttműködés és a jogsegély megkönnyítésére. Nem látható továbbá, hogy a jogsegélyforgalom egységesített előírások nélkül külö- nösebben megnehezül ne. Végső soron a jogszabály mö- gött az általánosan elítélt magatartással szembeni közös fellépés jelzésének szándéka áll: e szimbolikus fellépés érdekében azonban nem lehet a büntetőjoggal visszaélni.

A büntetendőséget előíró ilyen típusú rendelkezés a szubszidiaritás elvévei köszönő viszonyban sincs.

- A szubszidiaritás elvének értelmében kérdéses az utóbb említett rasszizmus és idegengyűlölet elleni ke- rethatározat³⁵ 4. cikke, valamint terrorizmus elleni küz- delemről szóló kerethatározae⁶ S. cikkének (2) bekeZ- dése is. Ezek kötelezik a tagállamokat arra, hogy - az elsőként emlí tett jogi aktus esetében - a rasszista vagy idegengyűlölő indítékból, illetve - a másodikként em- lített jogi aktus esetében - terrorista szándékkal elkö- vetett cselekményeket szigorúbban büntessék meg, mint más bűncselekményeket. Az előírás relatíve "gyenge", végeredményében még ésszerű is lehet és a tagállamok gyakorlatának is megfelel. Szubszidiaritási szempontból

(10)

2012/3. szÁM EURÓPAKJOG JL7

nézve azonban csak nehezen indokolható (és nem is indokolják), hogy a nemzeti szabályozások miért nem kezelnék kielégítően ezt a büntetés kiszabása körében, ami miatt európai normaalkotás szükséges.

- Egyébként is feltünő, hogy a szubszidiaritási elv (állítólagos) figyelembevétele csupán egy mondatos puszta formai rögzítést kap majdnem minden jogsza- bályban. Példaképpen említhető a szervezett bűnözés elleni kerethatározat³⁷ hetedik preambulum-bekezdése:

"Mivel e kerethatározat céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a meghozandó in- tézkedések sora miatt azok uniós szinten jobban meg- valósíthatók, az Unió (... ) a szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el." Ennek ellené- re hiányzik a részletes indokolás a tagállami fellépés alkalmatlanságát érintően, valamint elmaradt a keret- határozat céljainak konkretizálása is.

6. A koherencia elvének pontosítása

Végezetül a koherencia elvének betartására irányuló követelésünket az alábbi jogi aktusok példáján szeret- nénk pontosítani. Ki kell emelni, hogy bizonyos kérdé- sekben - eddig legalábbis - a tagállamok mozgásterének meghagyása a (vertikális) koherencia elvének figyelembe vételét jelenti.

- A nemzeti büntetőjogi rendszerek koherenciáját szolgálja, hogy az európai szereplők eddig elkerülték a jogi személyekkel szembeni büntetőjogi szankciók elő- írására való kötelezést (például a magánszektorban ta- pasztalható korrupció elleni kerethatározat 7. cikke'~).

- Szintén jelentős mozgástér áll rendelkezésre a tag- államok számára a büntetőjogi rendszer koherenciájának megőrzése érdekében akkor, amikor az egyes keretha- tározatok nem tartalmaznak konkrét követelményt a büntetési tétel felső határát érintően, tehát annak mini- mumát nem határozzák meg, hanem megelégednek a büntetőjogi szankciókra vonatkozó általános követel- ményekre való hivatkozással (hatékony, elrettentő, ará- nyos; súlyos esetben szabadságvesztés előírása. Lásd a nem készpénzes fizetőeszközök védelmét célzó keret- határozat³⁹6. cikkét).

- Az európai jogalkotó ügyelt arra, hogy ne avatkoz- zon be túl mélyen a tagállamok szankciórendszerébe.

Például az illegális be- és átutazás sal kapcsolatos keret- határozat4° tervezetében még az 1. cikk (3) bekezdése a büntetési tétel felső határának minimumát 12 évben jelölte meg bizonyos bűncselekmények esetén. A svéd büntetési rendszerrel ez nem lett volna összeegyeztet- hető, mivel a kérdéses cselekményekre ott legfeljebb négyévi szabadságvesztés volt kiszabható, s egyáltalán a legmagasabb kiszabható szabadságvesztés tízévi tar- tamú. A konzultációs folyamat eredményeképpen így a büntetési tétel felső határának minimumát az 1. cikk (3) bekezdése nyolc évben állapította meg. Ezen felül pedig az 1.cikk (4) bekezdése megengedi az egyes államoknak az alacsonyabb keret meghatározását, amennyiben ez a

nemzeti büntetési rendszer koherenciájának megőrzé- séhez elengedhetetlen. ló példája ez tehát a tagállami büntetőjogi rendszerek megóvásának.

Az európai intézmények gyakorlata azonban még távol áll attól, hogy irányadó kriminálpolitikai vezér- eIvnek tekintsék a vertikális és a horizontális koherencia elvét.

- Ahol a fentiekben is jelzett speciális kikötések hiá- nyoznak, a szankciók tekintetében előírt szabályok sok problémát okozhatnak a finomra hangolt nemzeti bün- tetőjogi rendszereket érintően. Így például a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kerethatározat4\ 5. cikkének (3) bekezdése meghatározott terrorista cselekmények ese- tére a büntetési tétel felső határának legkisebb mértékét 15 évben jelöli meg. Ez a finn büntetőjogban, ahol a lehetséges leghosszabb szabadságvesztés időtartama 12 év volt, azt eredményezte, hogyakerethatározatot be- illesztését rendszeridegen művelettel (kivételes bünte- tési tétel-maximum: 12+3 év) lehetett csak elvégezni.

- Ahogy már említettük, az Európai Unió jogi aktu- sai révén részben ugyanolyan büntetési tétel-maximu- mok irányadók az egymástól akár nagyon is különböző társadalomra ártalmas magatartások esetére. Az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló kerethatározat4² az emberkereskedelem tényállása esetére, ha a sértett életét szándékosan vagy gondolatlanul veszélyeztették, a büntetési tétel felső határának minimumát nyolc évben jelöli meg [3. cikk (2) bekezdés a) pont]. Ugyanezt a minimális mértéket írja elő az euró-hamisítás elleni kerethatározat43 a pénz hamisítására és meghamisításá- ra is [6. cikk (2) bek']' Ez azt mutatja, hogy az Unió büntetőjogilag releváns tevékenységétjobban össze kell hangolni (vertikális koherencia). A tagállamok - éppen az előírások "felfelé" való nyitottsága miatt - szigorúbb büntetéssel sújthatják azok bűncselekményeket, ame- lyeket károsabbnak ítélnek meg. Ezzel azonban a meg- levő szankciós szigorúsági szintjük emelésére vannak - legalábbis részlegesen - kényszerítve, ami viszont a (vertikális) koherencia fényében aggályos.

- A hiányzó horizontális koherencia illusztrálására ismét utalhatunk a terrorizmus elleni kerethatározatra,44 amely a terrorista szervezet vezetőjével kapcsolatban aszerint tesz különbséget, hogya szervezet súlyos bűn- cselekmény elkövetésére vagy csak az ezzel való fenye- getőzésre irányul. Ezzel szemben az efféle megkülön- böztetés hiányzik a többi résztvevő esetében, ami vég- eredményben oda vezet, hogya súlyos cselekményekkel való fenyegetésre irányuló szervezetek esetében a ve- zetővel, illetve a többi résztvevővel szemben kiszabha- tó büntetés felső határa ugyanaz lesz.

Amint azt a példák is mutatják, vannak az európai jogalkotásnak olyan gyümölcsei, amelyek részben elfo- gadhatatlanok vagy mindenesetre kimondottan aggasz- tóak. Ugyan egészében véve az elviselhetőség határán még innen vagyunk, az aggodalmat keltő tendenciák mégis érezhetők. Ezek:

(11)

18 EURÓPAI JOG 2012/3.szÁM

- a világos védelmi célt nélkülöző büntetőjogi rendel- kezésekben testet öltő tendencia,

- az ultima-ratio elv elhanyagolását mutatá tendencia, - a határozatlan belső jogi tényállások meghozatalára kötelező tendencia, valamint

- az a tendencia, miszerint minden társadalmi prob- lémára a fokozódó represszióval kell válaszolni, s hogy már önmagában a represszió fokozása rendelkezik hoz- záadott értékkel.

Ezek az aggasztó tendenciák nemzeti szinten is meg- jelentek s az európai fejleményekuljelentősen megerő-

södtek. Aggodalmunk abban rejlik tehát, hogy ha e veszélyeket nem ismerjük fel kellő időben, akkor végső soron egy elfogadhatatlan, az alapvető szabadságjogi elvek nek és tradícióknak ellentmondá büntetőjoggal fogjuk magunkat szembetalálni.

Dr. Karsai Krisztina

habilitált egyetemi docens Szegedi Tudományegyetem Allam- és Jogtudományi Kar

Jegyzetek

A bevezető szerzője és a fordító a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán habilitált egyetemi docens, Bolyai ösztöndíjas (2010-2012).

2 COM (2011) 573, Brüsszel, 2011. 09. 20. Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. "Towards an EU Criminal Policy: Ensuring the effective implementation of EU policies through criminal law".

3 A csoport Uelenlegi) tagjai 10 ország büntetőjogászait képviselik:

Petter Asp, Stockho1m; Nikolaos Bitzilekis, Thessaloniki; Sergiu Bogdan, Universitatea Babes- Bolyai, Kolozsvár; Thomas Elholm, Dánia; Luigi Foffani, Modena; Dan Frande, Helsinki; Helmut Fuchs, Bécs; Maria Kaiafa-Gbandi, Thessaloniki; Jocelyne Leblois-Happe, Strassburg; Adán Nieto Martin, Ciudad Real;

Cornelius Prittwitz, Frankfurt; Helmut Satzger, München; Elisavet Symeonidou-Kastanidou, Thessaloniki; 1ngeborg Zerbes, Bécs.

4 A csoport honlapja: http://www.crimpol.eu/. A Kiáltvány szö- vegét közzétették itt is: Zeitschrift fúr Internationale Strafrechts- dogmatik, 2009/12. www.zis-online.com.

5 A Tanács 2002. július 19-i az emberkereskedelem elleni küzde- lemről szóló 2002/629/IB kerethatározata. HL L 203., 2002. 08.

01., 1. o. Időközben ezt a kerethatározatot is hatályon kívül he- lyezték. mivel megszületett az emberkereskedelem megelőzé- séről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védel- méről valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltá- sárói ~zóló 20ll/36/EU irányelv (2011. április 5.). HL L 101., 2011. 04. 15. 1. o.

6 Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló nemzetközi egyezmény (1995. július 26., HL C 316 1995. 11.27.) 7 A pénzügyi érdekeket sértő vesztegetések egységes bünteten-

dőségéről szóló 1.jegyzőkönyv (HL C 313,1996. 10.23.), Jegy- zőkönyv az Európai Bíróság hatáskörének kiterjesztéséről az egyezmény értelmezésével kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárásban (HL C 151., 1997.05.20.), a pénzmosás büntetendő- ségéről és a jogi személyek felelősségéről szóló 2. jegyzőkönyv (HL C 221., 1997.07. 17.).

8 A Tanács 2003. december 22-i, a gyermekek szexuális kizsák- mányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2004/68/1B kerethatározata. HL L 13., 2004. 1. 20.,44. o. A ke- rethatározatot időközben - 2011. december 13-án) hatályon kivül helyezték és kibocsátották a gyermekek szexuális bántalmazása,

szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küz- delemről szóló 20ll/92/EU irányelvet (HL L 26.,2011. 01. 28.).

9 A Tanács 2008/841/IB kerethatározata (2008. október 24.) a szervezett bünözés elleni küzdelemről. HL L 300., 2008. ll. 11., 42. o.

10 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/52/EK irányelv (2009.

június 18.) az iIlegálisan tartózkodó harmadik országb eli ál1a~- polgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankclOk- ra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról. HL L

168., 2009. 06. 30. 24. o.

11 A Tanács 2005/222/IB kerethatározata (2005. február 24.) az információs rendszerek elleni támadásokról. HL L 69., 2005.

03. 16., 67. o.

12 A Tanács 20041757/IB kerethatározata (2004. október 25.) a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumsza- bályok megállapításáról. HL L 335., 2004. 11. 11., 8. o.

13 A Tanács 2008/919/IB kerethatározata (2008. november 28.) a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB kerethatáro- zat módosításáról. HL L 330., 2008. 12.09.,21. o.

14 A Tanács kerethatározata 2001/413/IB (2001. május 28.) a nem készpénzes fizetőeszközökkel összefüggő csalás és hamisítás elleni küzdelemről. HL L 149.,2001. 06. 02., 1. o.

IS Lásd 9. lábjegyzet.

16 Az Európai Parlament és a Tanács 2008/99/EK irányelve (2008.

november 19.) a környezet büntetőjog általi védelméről. HL L 328., 2008. 12. 06. 28. o.

17 VÖ. Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállításról. HL L 190., 2006. 07.

12., 1. o. [2. cikk 35. pont a) és b) pontjai].

18 Lásd előző lábjegyzet 2. cikk 35. pont d), g) HI) pontjai.

19 A Tanács 2003/568/IB kerethatározata (2003. július 22.) a ma- gánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről. HL L 192.,2003.07.31.,54. o.

20 Lásd 19. lábjegyzet.

24 A Tanács 2009. március 25-én [COM (2009) 136] még egy új kerethatározatra tett javaslatot, ami aztán az alapszerződések lényeges megváltozása miatt végülis irányelvként került elfo- gadásra. Lásd 5. lábjegyzet.

25 A Tanács 2000. május 29-i 2000/383/IB kerethatározata az euró bevezetésévei kapcsolatos pénzhamisítás elleni, büntetőjogi és egyéb szankciókkal megvalósuló védelem megerősítéséről. HL L 140., 2000. 06. 14., 1. o.

29 A Tanács 2008/913/IB kerethatározata (2008. november 28.) a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánu- lásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről. HL L 328., 2008. 12. 06., 55. o.

34 A korábbi EUSZ szövege szerint "ahol szükséges".

40 A Tanács 2002/946/lB kerethatározata (2002. november 28.) a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózko- dáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről. HL L 328., 2002. 12. 5., 1. o.