A pozsonyi magyar tanszék
A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Iro- dalmi Tanszéke minden bizonnyal a szlovákiai magyarság legrégibb intézménye. A Csehszlovákia megalakulása után alapított egyetemen 1920-ban magyar szeminári- umot hoznak létre a cseh Vojtech Cvengro vezetésével a Szláv Intézet keretében.
A magyar szeminárium az 1930/1931. akadémiai évtõl, Pavol Bujnák egyetemi ta- nárrá történt kinevezésétõl önálló tanszékként mûködik (ugyancsak Bujnák vezeti a prágai Károly Egyetemen a magyar filológiai szakot 1924-tõl, docenssé történõ ki- nevezésétõl). Bujnák a 19. századi magyar regényrõl és a finnugor összehasonlító nyelvészetbõl hirdet meg elõadást, régi szövegek olvasása címmel pedig szeminári- umot tart. Bujnák magyar tárgyú mûvei közül kiemelkedik a Ján Arany v literatúre slovenskej[Arany János a szlovák irodalomban] (Praha, 1928), a Literatúra maïar- ská na území ÈSR[A magyar irodalom a Csehszlovák Köztársaság területén] (Praha, 1933), valamint a Praefixa verbalia v jazykoch ugrofínskych a zvlátì v maïarskom [Az igekötõk a finnugor nyelvekben, fõként a magyarban] (Praha, 1928) címû. 1933- ban bekövetkezett halála után a magyar tanszék vezetõje a világhírû orientalista, Ján Bako, aki a nyelvészeti elõadásokat tartja; az irodalmi tárgyakat Frantiek Janèoviè, a pozsonyi magyar állami reálgimnázium nyugalmazott igazgatója adja elõ.
19481950 között megbízott elõadóként a modern magyar költészetrõl tart elõadá- sokat Emil Boleslav Lukáè költõ, a magyar irodalom kiváló ismerõje és fordítója.
1951-ben az egyetem újonnan alakult pedagógiai karán Sas Andor vezetésével ma- gyar tanszék nyílt, amely az addigiaktól eltérõen magyar nyelvû képzést biztosí- tott. 1959-ben a pedagógiai kar Nyitrára költözik, a magyar tanszék a bölcsészkar- hoz kerül, egyesül az ott mûködõ s immár magyar nyelven oktató magyar szeminá- riummal, és Sas Andor vezetésével önállósodik. Azóta a tanszék a kar egyik tanszé- keként mûködik.
A magyar tanszék (és elõdje: a magyar szeminárium) oktatástörténetének feldol- gozása mindmáig várat magára. A tanszék két világháború közötti történelmérõl csupán Turczel Lajos és Csanda Sándor dolgozataiból szerezhetünk tudomást, de ugyancsak feldolgozatlan a tanszék második világháborút követõ, a tanszék életét a politikai események által erõteljesen befolyásolt idõszaka is. A pozsonyi magyar tanszék múltja és jelene címmel 2001-ben megrendezett konferencia visszaemléke- zései ugyan sok mindent felvillantottak az elmúlt negyven év történelmébõl, de igénylõdik a teljes kép felvázolása, nem is szólva a tudománytörténeti feldolgozás- ról. Ennek kapcsán pedig megkerülhetetlen annak a sajátos helyzetnek a taglalása, amely a magyar tanszék tudománytörténeti helyét alapvetõen meghatározta. A két
világháború közötti cseh és szlovák nyelv- és irodalomtudomány, a strukturalizmus, a prágai iskola hatásáról, eredményeinek alkalmazásáról van szó, s még tágabban:
annak a módszertani elvnek a felismerésérõl, hogy a nyelvészeti kutatás a szlo- vákmagyar összevetõ nyelvtudományra alapozva nemcsak didaktikailag lehet gyü- mölcsözõ, hanem komoly tudományos hazadéka is lehet. Itt elég, ha csak arra uta- lunk, hogy 19311937 között Jan Mukaøovský a pozsonyi egyetemen adott elõ (s itt is nevezték ki egyetemi tanárrá), Josef Koøínek ugyancsak itt oktatott 19351945 között, Václav Vány professzornak két magyar tanítványa is volt, Arany A. László és Sima Ferenc, Zeman László Prágában, Vladimír Skalièkánál doktorált
Amikor elhatároztuk, hogy a Fórum Társadalomtudományi Szemle Mûhely rovatá- ban a pozsonyi egyetem magyar tanszékét bemutatjuk, tudatában voltunk annak, idõben és térben mennyire szerteágazó területekrõl, kutatásokról számolhatunk be.
Az itt közölt, a tanszék egykori és jelenlegi oktatóinak tanulmányai (s a névsort még bõvíthettük volna) megítélésünk szerint jól érzékeltetik azt a tudományos színvona- lat és szellemiséget, amely a tanszék több évtizedes tevékenységét jellemezte (a tanszék oktatóinak válogatott bibliográfiáját helyszûke miatt kénytelenek vagyunk mellõzni).
A magyar tanszék mindig a szlovákiai magyarság egyik legrangosabb intézménye volt. Egykori hallgatói a mindenkori szlovákiai magyar tudományos, oktatási és kul- turális élet szinte valamennyi területén fontos tevékenységet fejtettek ki és fejtenek ki ma is. A tanszék ügyét tiszteletben tartva az egyetemi autonómiát a szlováki- ai magyarság nem tekinti, nem is tekintheti az egyetem belsõ ügyének. A pozsonyi egyetem magyar tanszéke a szlovákiai magyarság közös ügye. Múltja mindnyájun- kat kötelez jövõjét, oktatói gárdájának összetételét és tudományos színvonalának alakulását illetõen.
Fazekas József 4 Fazekas József
