454 Szó- és szólásmagyarázatok
PETŐFI S.JÁNOS 2009. A szemiotikai textológia megokoltságáról, jellemző jegyeiről és alkalmazásáról.
Magyar Nyelv 129–56.
SZEPES ERIKA –SZERDAHELYI ISTVÁN 1981. Verstan. Gondolat Kiadó, Bp.
SZILÁGYI FERENC 1975. Csokonai helyesírásának I. korszaka, 1785–1793. In: Csokonai Vitéz Mihály 1975. Költemények 1. Szerk. JULOW VIKTOR.(Szerk. JULOW VIKTOR [et al.], Csokonai Vitéz MihályÖsszes művei.) 190–4.
SZILÁGYI FERENC 1975. Csokonai helyesírásának III. korszaka, 1801–1805. In: Csokonai Vitéz Mihály 1975. Költemények 1. Szerk. JULOW VIKTOR.(Szerk. JULOW VIKTOR [et al.], Csokonai Vitéz MihályÖsszes művei.) 196–7.
SZILÁGYI FERENC 1994. Tárgyi és nyelvi magyarázatok. [Az „Egy Tulipánthoz”] Verselése. In: Cso- konai Vitéz Mihály 2002. Költemények 4. 1797–1799. Szerk. SZILÁGYI FERENC.Akadémiai Ki- adó, Bp. (Szerk. JULOW VIKTOR [et al.], Csokonai Vitéz MihályÖsszes művei.) 272–7.
SZILÁGYI FERENC 2002. [A „Tartózkodó Kérelem”] Verselése. In: Csokonai Vitéz Mihály 2002a. Köl- temények 5. 1800–1805. Szerk. SZILÁGYI FERENC.Akadémiai Kiadó, Bp. (Szerk. JULOW VIK- TOR [et al.], Csokonai Vitéz MihályÖsszes művei.) 865–6.
SZILÁGYI FERENC 2002. [A „Tartózkodó Kérelem”] Dallama. In: Csokonai Vitéz Mihály 2002. Költe- mények 5. 1800–1805. Szerk. SZILÁGYI FERENC.Akadémiai Kiadó, Bp. (Szerk. JULOW VIKTOR
[et al.], Csokonai Vitéz MihályÖsszes művei.) 866.
SZUROMI LAJOS 1990. A szimultán verselés. Akadémiai Kiadó, Bp.
ÚFlex. = Új filmlexikon 1–2. Főszerk. ÁBEL PÉTER. Akadémiai, Bp. 1971–1973.
BÜKY LÁSZLÓ
S Z Ó - É S S Z Ó L Á S M A G Y A R Á Z A T O K
Datolyaszilva, hurma.
A Diospyros nemnek – ahova a valódi ébenfa (D. ebe- num) is tartozik – körülbelül kétszáz, főleg Ázsiában őshonos, de újabban számos szubtró- pusi és trópusi vidéken termesztett faja ismeretes. Közülük jelentősebbek a közönséges vagy kaukázusi hurma (D. lotus), az amerikai vagy virginiai hurma (D. virginiana) és a keleti hurma (D. kaki). Egyetlen gyümölcsnemnek a fajait különböző elnevezések hivatottak jelöl- ni, de a magyarban a datolyaszilva, hurma és kakiszilva nevek rivalizálnak a növénynem megnevezésére.VÖRÖS ÉVA alapos munkájában (Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti- etimológiai szótára. Debrecen, 1996) a Diospyros nem tagjainak elnevezéseit talán túlspeci- fikálva az alábbi címszók alatt tárgyalta: amerikai datolyaszilva (1880), datolyaszilva (1893), égi kakiszilva (1986), hurma (1989), kakifa, kakigyümölcs (1908), kakiszilva (1909), olasz datolyaszilva (1893), perszimón (1880), virginiai kakiszilva (1986) és virginiaiszilva (1987). A hurma elnevezés jóval korábbról is adatolható (pl. a datolyaszilva mellett keleti hurma a Diospyros kaki neve, l. JESZENSZKY ÁRPÁD, Déligyümölcsfélék termesztése ha- zánkban. Bp., 1957. 93).
Kína gyümölcseinek felsorolásakor LÓCZY LAJOS így írt: „a kaki (Diospyros Kaki), melynek húsos és igen ízletes gyümölcseit az idegen, ha csak külsejét látja, könnyen össze- téveszti a paradicsomalmával, bőven terem. A kaki aszalva (szu-czü) füge módjára sokáig eláll s egész Khinában a legkellemetesebb téli csemegét adja” (A khinai birodalom termé- szeti viszonyainak és országainak leirása. Bp., 1886. 205; említi még kaki néven: i. m. 395, 475). Az újabb kínai tárgyú munkák (pl.: NAGY BÁLINT, Kínai társalgás. Bp., 1986. 198;
Szó- és szólásmagyarázatok 455 TEREBESS GÁBOR, Ezerízű Kína. Bp., 1986. 27) a kínai shìzi megfelelőjeként általában a datolyaszilva terminust adják meg. A shìzi egyébként Kínában talán az ókortól, de leg- alább is a Tang-kortól fogva részegséget enyhítő táplálékként ismert, és aszalva is szokás fogyasztani, amikor is a neve shìbing.
A Diospyros nem tagjainak megnevezésekor szokásos -szilva utótag részben szárított mivoltára utal; a magyar paraszti kultúrában a legtipikusabb aszalt gyümölcs a szilva. A ma- gyar datolyaszilva elnevezés német (Dattelpflaume) és talán angol (date-plum) közvetítéssel valószínűleg végső soron perzsából vett tükörszó (újperzsa xormá ’datolya’, xorm-álu ’hurma’, szó szerint ’datolyaszilva’, HEINRICH F.J.JUNKER –BOZORG ALAVI, Wörterbuch Persisch–
Deutsch. Leipzig, 1965. 272). A magyar hurma talán közvetlenül török eredetű (VÖRÖS i. m. 94–5), ám érkezhetett az oroszból is, ahol a persimon szóval rivalizáló xurma elneve- zés török (azeri, türkmen, krími tatár) jövevényszó. Magában a törökben és a hozzá közel ál- ló nyelvekben (azeri, türkmen, gagauz) a hurma perzsa jövevényszó és ’datolya’ jelentésű.
KICSI SÁNDOR ANDRÁS
É L Ő N Y E L V
Az l variabilitása öt foglalkozási csoportban
Kutatások a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú beszélt nyelvi korpuszban
„If structure is at the heart of language, then variation defines its soul”
(WOLFRAM 2006: 333)
1. B e v e z e t é s . – Az l hang variabilitását, azaz váltakozó realizációját, illetve rövi- dülését, kiesését vagy megmaradását, mint a magyar nyelv jelenségeinek egyikét, számos nyelvészeti diszciplína módszereivel többek között nyelvtörténészek, dialektológusok, nyelv- művelők, nyelvi és nyelvészeti ismereteket terjesztő nyelvészek vizsgálták, kutatták és érté- kelték. Ennek oka abban keresendő, hogy „legbonyolultabb viselkedésű mássalhangzónk, a szótagzáró l” (KISS 1982: 19). Az (l) változóról készült, beszélt nyelvi adatokat feldolgozó tanulmány elején ezekből idézünk fel néhányat röviden.
A hangtörténeti kutatások szerint (l. pl. E.ABAFFY 2003) már az ómagyar korban meghatározott fonotaktikai helyzetben a dentialveoláris likvida (l) csökkentett nyomatékú felső nyelvállású labiális magánhangzóvá vokalizálódik, a szó hangrendjének megfelelően félhangzós ²-vá, Ý-vé válik (a szó hangrendjének megfelelően), s a megelőző magánhang- zóval együtt kettőshangzót, diftongust alkot. Ugyanakkor az l vokalizálódása csak szórvá- nyosan jelentkezik, és csak szótagzáró helyzetben levő ol, ël szótagokban érvényesül, ha az l után dentális (t, d) mássalhangzó áll. Ez a változás nagyjából a XIII–XIV. században zajlik, de mindvégig nyelvjárási jelenség marad. Mivel az l vokalizációja nem minden nyelvjárás- ban ment végbe, volt ~ vo²t, feld ~ feÝd kettősség keletkezhetett (E.ABAFFY 2003: 301–
2). Hat-hét évszázadot ugorva az időben, a XX. század második felében azt tapasztaljuk, hogy az l variabilitása a magyar nyelvjárásokban továbbra is megmaradt (vö. JUHÁSZ 2003).
A nyugat-dunantúli nyelvjárási régióban például a szótagzáró l kiesése: võt, f´d (pótlónyúlással kísérve), emënt, rëgge (pótlónyúlás nélkül) történik. A dél-alföldi nyelvjárási
