A magyar huszárság eredete,

A magyar huszárság eredete,

A huszárságot a l e g ú j a b b időkig a k ö z t u d a t a legma- g y a r a b b f e g y v e r n e m n e k tartotta, mely n e m z e t ü n k ősi hagyo- m á n y a i b ó l táplálkozik s nemzeti jellemvonásainkat a h a d á - szat terén a legvilágosabban j u t t a t j a kifejezésre. A dicsőséget is, melyet ez a f e g y v e r n e m ú g y a belföldön, mint a külföl- dön véghezvitt nagyszerű h a d i teljesítményeivel s az egész e u r ó p a i h a d ü g y r e gyakorolt á t a l a k í t ó hatásával szerzett, nemzeti dicsőségünk j a v á r a szokták elkönyvelni a huszárság történetének ú g y hazai, mint k ü l f ö l d i megfigyelői. Pár évvel ezelőtt azonban Tóth Zoltán, középkori f e g y v e r z e t ü n k és hadi t ö r t é n e t ü n k ez érdemes b ú v á r a , e folyóirat h a s á b j a i n egy t a n u l m á n y t1 tett közzé, melyben egészen ú j felfogás a l a p j á n n a g y t u d o m á n y o s a p p a r á t u s s a l azt igyekszik bizo- n y í t a n i , hogy a h u s z á r s á g n a k semmi köze az ősi m a g y a r h a g y o m á n y o k h o z , eredete idegen és pedig rác t a l a j b a n y i d i k vissza s ezt a fajiságot n á l u n k kezdetben, a XIV—XV. sz. fo- l y a m á n híven megőrizte s csak a XVI. sz. f o l y a m á n kezd el- magyarosodni s fokonként teljesen m a g y a r r á válni. Ezt a fel- fogást sietett m a g á é v á tenni S z e k f ű G y u l a is a M a g y a r Tör- ténet III. kötetének 1935-i r i j kiadásában.2

Ez az ú j felfogás heves ellenzésre talált Z s u f f a Sándor ő r n a g y részéről, aki terjedelmes könyvben³ cáfolta a Tóth Zoltán érveit a huszárság délszláv eredetére nézve s p r ó b á l t a k i m u t a t n i , hogy „csakis a nemesi b a n d é r i u m n a k 20—20 telek a r á n y á b a n kiállított. ízig-vérig m a g y a r , ősi m a g y a r fegyver- rel, ősi m a g y a r h a d i t u d o m á n y szabályai szerint és a mindig teljesen k ö n n y ű felszereléssel harcoló tagjait kell az európai huszárság ősének tekinteni."

Az így keletkezett tudományos vita kiemelkedik a min- d e n n a p i szakszerű eszmecserék sorából, mert bizonyos fokig a nemzeti prestiget és büszkeséget is érinti. Kétséget nem szen- ved azonban, hogy a t u d o m á n y o s igazság felette áll a nem-

1 A h u s z á r o k eredetéről. H a d t ö r t . Közi. XXXY. (1934.) 129—197.

2 568. és 627. lk.

3 A h u s z á r szó és a m a g y a r h u s z á r s á g eredete. B u d a p e s t , M a d á c h - k ö n y v k i a d ó , 1935. V. ö. ehhez T ó t h Zoltán v á l a s z á t a M a g y a r Szemle 1936. évf. á p r . — m á j . sz. és Z s u f f a S á n d o r viszonválaszát „ M a g y a r volt-e az e u r ó p a i h u s z á r s á g őse" (Bpest, Eggenberger, 1936.) c. d o l g o z a t á b a n .

zeti büszkeségnek s hasznosabb, értékesebb emennél, mert a büszkeségnek is csak akkor v a n tényleges a l a p j a , ha a tár- gyilagos t u d o m á n y által bebizonyított és elfogadott igazsá- gokon épül fel, k ü l ö n b e n üres illúziókat támaszt, légvárak építésére tanít, melynél fogva több k á r t , mint hasznot okoz- hat a nemzet lelki világában. De az is bizonyos, hogy olyan t u d o m á n y o s kérdések t á r g y a l á s a , melyek szorosan össze van- n a k kapcsolva a nemzeti ö n t u d a t dédelgetett tárgyaival, a szokottnál n a g y o b b körültekintést, óvatosságot és t a p i n t a t o t igényelnek, nehogy elegendő a l a p és bizonyság nélkül von- j u k kétségbe, v a g y é p p e n u t a s í t s u k vissza az érzékeny nem- zeti ö n t u d a t olyan kikristályosodásait, melyek végeredmé- n y ü k b e n a t u d o m á n y p á r t a t l a n ítélőszéke előtt is megdönt- hetetlen igazságoknak b i z o n y u l n a k .

Ezek a szempontok vezetnek akkor, amikor rokon terü- leten végzett t a n u l m á n y a i m kiegészítéseképpen m a g a m is hozzá ó h a j t o k szólni a huszárkérdéshez s a mindkét részről felhozott érvek és ellenérvek „sine ira et studio" megvizsgá- lása u t á n igyekszem megtalálni e kérdésben az igazsághoz vezető útat.

Tóth Zoltán ú j huszárelméletének a l a p j á t és kiinduló- p o n t j á t az a nem kevésbbé ú j s z e r ű felfogás a l k o t j a , hogy az ősi m a g y a r h a r c m ó d A u g s b u r g n á l elbukott, Szent I s t v á n á t a l a k í t ó kezdeményezése az ősi h a r c m ó d m a g y a r hordozóit árvízszerű kíméletlenséggel söpörte el. A sírleletekből a ki- rályság k o r á b a n szinte egy csapásra eltűnik a honfoglalók t i p i k u s s z a b l y á j a , hogy á t a d j a helyét a kétélű és kimondot- t a n n y u g a t i szabású egyenes k a r d n a k . A későbbi szórványos szablyaleletek a beköltözött keleti népek (besenyők, kunok) f e g y v e r t á r á b ó l valók, az övön és k a r d s z í j végen ki-kiütköző ősi ízlés puszta reminiscentia csupán, a m a g y a r t u d a t — a m i n t ezt középkori törvényeink és k r ó n i k á s a i n k egybe- hangzólag b i z o n y í t j á k — mindenesetre a n y u g a t i f e g y v e r z e t ű páncélosban látta az ország k a t o n a i erejének színét-javát, v a g y i n k á b b összességét egészen a XV. század végéig. Az ősmagyar fegyverzet és t a k t i k a tehát m á r a királyság első századaiban kihalt a letelepedett m a g y a r s á g zöménél, leg- f e n n e b b a később csatlakozó besenyőknél és k u n o k n á l él még szórványosan és elszigetelten.

Rögtön észrevehetjük, hogy á r p á d k o r i h a d á s z a t u n k ilye- tén felfogása csakis erősen egyoldalú szemléletnek és elha- markodott következtetéseknek lehet a f o l y o m á n y a , mely sem az archaeologiai leleteket, sem az írott k ú t f ő k adatait nem ré- szesíti a b b a n a körültekintő figyelemben és higgadt mérle- gelésben. melyet a probléma természete m e g k í v á n n a . Tóth Zoltán nagyon jól t u d j a azt, hogy szablyaleleteinknek igen jelentékeny része H a m p e l megállapítása szerint a XI—XII.

századi lovassírokból került elő4 s ha v a n n a k is ezek között régebbi időkből származó típusok (Tarcal, Szolyva, Deme- cser. Eger, Karos, Bodrogvécs, Kisdobra), v a n n a k ú j a b b keletűek is, amelyek azáltal, hogy kevésbbé görbültek, m a j d n e m egyenesek, m u t a t j á k a h o n f o g l a l ó k n a k a régebbi hazából m a g u k k a l hozott szablyáitól való k ü l ö n á l l á s u k a t s az ú j h a z a területén való keletkezésüket (Agárd, Bezdéd, Bi- har, Esztergom, Székesfehérvár, Beregszász, Pusztacsákbereg, Gombás). Az utolsó h a r m a d r é s z b e n kétélű és h á t u l p ú p s z e r ű kiugrással ellátott pengék is későbbi, e h a z a területén k i f e j - lődött eredetre vallanak.5 A szablya tehát a m a g y a r o k ke- zében a mai h a z á j u k b a n való letelepedés u t á n is bizonyos változásokon ment át s ezért n e m lehet az erdőtelki és tinódi, v a l a m i n t más, a k i r á l y s á g későbbi századaiból származó szab- l y á k a t , csak azért, mert más t y p u s t képviselnek, az á r p á d - kori m a g y a r s á g t ó l elvitatni s idegen bevándorlók s z á m l á j á r a írni. A k i r á l y s á g korabeli sírokból előkerült szablyák meg- c á f o l j á k azt a beállítást, hogy Szent I s t v á n kora óta a lele- tekből egy csapásra eltűnik a honfoglalók k ö n n y ű s z a b l y á j a , de feltéve, b á r meg nem engedve, hogy ez c s a k u g y a n így történt volna, a k k o r sem lehet ebből perdöntő következte- tést vonni le a r r a nézve, hogy a királyság k o r á b a n az ősi

m a g y a r h a r c m ó d is teljesen megváltozott és á t a l a k u l t volna a Nyugattól kölcsönzött páncélos, nehéz lovasság természete és igényei szerint. Kétélű és egyenes k a r d o t ta- láltak m á r | honfoglaláskori lovas sírokban is, a l e g ú j a b b k u t a t á s o k szerint ezzel a t v p u s s a l a m a g y a r o k m á r Leve- d i á b a n a n o r m a n n o k k a l való közvetlen érintkezés foly- tán megismerkedtek és ezt h a s z n á l t á k is. D e v á j j o n lehet-e azt állítani, hogy az a m a g y a r harcos, amelyik a IX. és X. s z á z a d b a n n o r m a n n v. karoling kardot használt, ép- p e n ezért m á r nem az ősmagyar h a r c m ó d szerint harcolt volna? A k a r d f o r m á j a még nem kizáróan döntő bizonyíték a h a d i t a k t i k a tekintetében. Sokkal fontosabb ennél a nyíl, mert azok a német nehéz fegyverzetű lovasok, akik Szent István óta a m a g y a r seregben helyet foglaltak s megvetették a l a p j á t a középkori nehéz m a g y a r lovasságnak, kétségkívül n e m harcoltak nyíllal. Fontos tehát az a tény, hogy XI—XII.

sz. lovassírokban is t a l á l u n k nyílhegyeket az egyenes és két- élű k a r d mellett is s a nyíl XIII. sz. leleteinkben is k i m u t a t - ható. De még ez sem döntő bizonyíték a k ö n n y ű lovasság mellett, mert ismerünk e korból olyan páncélos lovasságot (pl. a f r a n k o k n á l és bizánciaknál), melynél a nyilazás nem

4 A l t e r t ü m e r des f r ü h e n Mittelalters in U n g a r n I, 196—207, 813—

5 H a m p e l , U j a b b t a n u l m á n y o k 30. 1.

szokatlan és meglepő dolog. Már a tetőtől-talpíg v a s b a b u r - kolt p á r t h u s nehéz lovasság fel volt szerelve n y i l a k k a l s ha- sonló jelenséget — a m i n t később látni f o g j u k — t a l á l u n k a királyság korabeli m a g y a r o k n á l is.

A szablya, k o p j a és n y í l m e g b í z h a t ó s z e m t a n ú k hiteles feljegyzései szerint a honfoglaló m a g y a r s á g fegyverei voltak, de ezeknek a f e g y v e r e k n e k egyike, v a g y m á s i k a k e r ü l h e t e t t és k e r ü l t is más t a k t i k á v a l harcoló lovasok kezébe é p p e n úgy, mint ahogy néha a n o r m a n n k a r d o k ott villogtak a hon- foglalók kezében. Döntő bizonyságot tehát a m a g y a r harc- mód történeti fejlődésére nézve nem ezekből a fegyverekből, h a n e m azokból a hiteles írott k ú t f ő k b ő l m e r í t h e t ü n k , me- lyeknek szerzői v a g y m a g u k ismerték közvetlen t a p a s z t a l a t - ból az egykorú m a g y a r harcmódot, v a g y legalább is ilyen í r ó k n a k a m u n k á i b ó l merítettek.

H a azt kérdezzük, hogy milyen volt a m a g y a r h a d i t a k - tika a XI. században, erre tel jesen hiteles és részletes feleletet k a p u n k III. H e n r i k német császár azon 1031. d u n á n t ú l i betö- résének leírásából, mely a Bécsi Képes K r ó n i k á b a n⁶ és a né- met Herimann7 m ű v é b e n lényegileg megegyezően m a r a d t r á n k . Itt a m a g y a r o k a németekkel és szövetségeseikkel szemben u g y a n a z t a t a k t i k á t a l k a l m a z t á k , mint amellyel a Kr. e. VI. s z á z a d b a n a s k v t h á k D á r i u s perzsa seregét ú t t a l a n pusztáik mélyére csalták, hogy a z t á n a fáradságtól és nél- külözésektől agyonkínzott sereget k ö n n y ű s z e r r e l vissza- vethessék. I. E n d r e k i r á l y az ellenség ú t j á b ó l m i n d e n élel- met eltakaríttatott, f e l g y ú j t a t o t t , megsemmisített, a mellett p o r t y á z ó csapataival oldalvást kísérte, csipkedte, f á r a s z t o t t a a németeket és pedig annál g y a k r a b b a n s merészebben, minél szorúltabbá vált az ellenség helyzete. A Vértes a l j á b a n a győri úton aztán két tűz közé szorította H e n r i k seregét, azt részben elpusztította, részben m e g f u t a m í t o t t a , egyidejűleg pedig a menekülők elől az átkelési pontok (hidak és gázlók) megszállásával az ú t a t N y u g a t felé elzárta, úgyhogy a csá- szár csak seregének roncsával tudott H a m b u r g i g vergődni.

A m a g y a r seregben b e s e n y ő k is harcoltak, de a k r ó n i k á k ki- fejezetten m o n d j á k , hogy nemcsak a besenyők, h a n e m a ma- gyarok is n y i l a k k a l lövöldöztek s az é j j e l - n a p p a l omló nyíl- zápor oly erős volt, hogy a németek gödrökbe h ú z ó d t a k be előle, de még ez sem használt. A n y í l n a k eme kiadós és csatadöntő h a s z n á l a t a mellett a ki fárasztási t a k t i k a , a ne- hézkesen mozgó ellenségnek szüntelen, hol ezen. hol azon az

6 F o n t . D o m . ed. F l o r i a n u s v. II. p p . 160—2.

7 M G H . Ser. t. V. p. 130: „ h a c et iliac U n g a r i c o e x e r c i t u latroci- n a n t i u m m o r e f u g i t a n t e et n u s q n a m a e q u o M a r t é c o n f e r r e m a n u r a a u - dente. o m n i a c i r e u m q u a q u e , q u o a d s u m p t u s militi s u p p e t e b a n t , v a s t a

reddidit.

oldalon való t á m a d á s a , az átkaroló és bekerítő seregmozdu- l a t o k n a k a l k a l m a z á s a a döntő küzdelemben — mind oly tu- lajdonságok, melyek csak egy gyors mozgású, tehát k ö n n y ű fölszerelésű lovasságnál tételezhet ők fel, amilyen volt való- j á b a n a honfoglaló m a g y a r sereg és ennek XI. századi utóda, I. E n d r e k i r á l y serege is. A k r ó n i k á k leírása szerint n y o m a sincs ebben a h a d j á r a t b a n m a g y a r részről páncélos és p a j - zsos lovasság a l k a l m a z á s á n a k , az egész küzdelmet elejétől- végig az í jász k ö n n y ű lovasság f o l y t a t t a és vitte győzelemre.

Hol l á t j u k itt azt az „árvizet, mely — hogy Tóth Zoltán sza- vaival éljek — az ősi h a r c m ó d m a g y a r hordozóit kíméletle- nül elsöpörte" volna? Az „árvizet" l á t j u k (a képes k r ó n i k a szavai szerint 161. 1.: p r e timore imbrium sagittarum. quibus teutonic! c o m p j u e b a n t u r et consumebantur, fodiebant sibi terrain etc.), de ez nem az ősi harcmódot seperte el, hanem az ősi h a r c m ó d eszközeivel — a német nehéz lovasságot.

A XII. századi m a g y a r h a r c m ó d jellemzésére v e g y ü n k egy olyan példát, melyet igen sokan úgy szeretnek m a g y a - rázni, mint iskolapéldáját a n n a k , hogy a m a g y a r , elfelejtve ősi t a k t i k á j á t , teljesen hozzáidomult a n y u g a t e u r ó p a i nehéz lovasság h a r c m ó d j á h o z s ezt n a g y egyoldalúsággal és kizá- rólagossággal a l k a l m a z t a . Nézzük meg az 1167-i zimonyi csata leírását, mely Manuel császár hadvezérei és III. István k i r á l y hű embere, Dénes ispán között folyt le.

A csata, mely a bizánciak n a g y győzelmével végződött, két bizánci történetíró részéről is nyert terjedelmes méltatást.

Kinnamos8 az egyik, Niketas Akominatos Choniates9 a má- sik; m i n d k e t t ő kortárs, az előbbi, mint Mánuel császár t i t k á r a és maga is katona, ki Mánnel h a d j á r a t a i b a n részt vett, szem- t a n ú j a is volt ez ü t k ö z e t n e k s ezért e p o n t b a n előadása érté- kesebb a Niketasénál. Kinnamos egy, a csata előtt a bizán- ciak kezébe került m a g y a r fogoly elbeszélése a l a p j á n ismer- teti a m a g y a r sereg összetételét: ennek Dénes főparancsnok- sága alatt 37 p a r a n c s n o k a van. 15.000 emberből áll. a kik részben nehéz, részben k ö n n y ű íjász lovasok (xaracppcc/.Tcov Í7t7i£(ov TO^OTMV zF y.cá TCsXxaoxíbv). Itt két dolog rendkívül fontos.

Az egyik az. hogy a sereg nem p u s z t á n nehéz lovasságból ál- lott (amint azt sokan gondolták), hanem volt benne k ö n n y ű lovasság is; a másik pedig az, hogy ú g y a nehéz, mint a könv- n y ű lovasság fel volt szerelve í j a k k a l . Az í j n a k a nehéz lo- vasság kezébe való adása, amint erre már fentebi) r á m u t a t - t u n k , éppen nem áll példa nélkül: m e g t a l á l j u k ezt az íjász k ö n n y ű lovasság mellett a p á r t h u s o k n á l is, akik ezt a két fegy- vernemet p o m p á s összeműködésben t u d t á k egymás mellett

s ed. Bonn. pp. 270—4.

9 ed. Bonn. p p . 202—4.

alkalmazni. De m e g t a l á l j u k ezt némileg e n y h í t e t t (nem olyan nehéz) f o r m á b a n a f r a n k o k n á l és b i z á n c i a k n á l is, a k i k az íjász lovasságot csak ebben a f o r m á j á b a n t u d t á k a m a g u k hadseregében meggyökereztetni. Aki tehát azt hinné, h o g y az á r p á d k o r i m a g y a r nehéz lovasság teljesen német m i n t á r a alakult, az — amint e példa m u t a t j a — alaposan csalódnék, mert a német nehéz lovasság sohasem volt nyilazó. A ma- g y a r seregben is kellett lennie ilyen nem nyilazó, azaz lánd- zsás nehéz lovasságnak, mert a források szerint H e n r i k oszt- r á k herceg segédcsapata is k ö z t ü k volt. ez pedig kétségkívül nem volt í j a k k a l felszerelve. Ez a z o n b a n nem lehetett va- lami nagy, mert a m a g y a r fogoly n e m is t a r t o t t a érdemesnek felemlíteni. A másik forrás, Niketas szerint is teljesen meg- egyezett a m a g y a r sereg tagolása, b e g y a k o r l á s a és fegyver- zete a bizánciakéval, a k i k n e k nehéz lovassága mellett ott Arolt a szelesük és besenyő k ö n n y ű lovasság is. Niketas csak a b b a n téved, amiben — sajnos — az ú j a b b k o r i m a g y a r fel- dolgozók közül is többen u t á n a mentek, hogy t. i. a m a g y a r se- reg egyetlen szorosan zárt tömegben, s z á r n y a k nélkül volt fel- állítva, azaz egyáltalán nem lett volna tagolva. Ez külön- ben is ellentmondás az előbb idézett n y i l a t k o z a t á v a l szem- ben. amely szerint a m a g y a r sereg tagolása olyan volt, mint a bizáncié, ennek pedig volt centruma, j o b b és b a l s z á r n y a . Már P a u l e r (i. m. I2, 315.) helyesen vette észre, hogy itt nem a makedo-római p h a l a n z tömör egységéről, h a n e m az ős- m a g y a r h a r c m ó d n a k egy Bölcs Leó által is megfigyelt és kiemelt s a j á t s á g á r ó l van szó, arról t. i., hogy a m a g y a r sereg homloka a csata előtt tömör egyenes vonalat m u t a t , mely csak kicsiny, messziről észre sem vehető közökkel v a n meg- szakítva. Ez a zárt egyenes homlok azonban csak a sereg valódi beosztásának leplezésére szolgált, mert a csata meg- kezdése u t á n a zárt vonal felbomlott s mögüle k i v á l t a k a t a k t i k a i egységek, mindenik a m a g a alkalmazási helyére h ú z ó d v a . A csata elég híven r e k o n s t r u á l h a t ó lefolyásából l á t h a t j u k , hogy ez Zimonvnál is így történt.

A csata — amint Kinnamos leírásából k i t ű n i k — a bi- zánciak t á m a d á s á v a l kezdődött, a k i k olyan n y i t á n y t vá- lasztottak. melyet századokkal ezelőtt a t u r á n i t a k t i k á v a l harcoló népektől t a n u l t a k el. mint ennek jellemző fogását.

Ez abból állott, hogy k ö n n y ű lovasságukkal nyilazás alá vették a m a g y a r sereg egész arcvonalát s a z u t á n c s a k h a m a r m e g f o r d u l v a színleges m e g h á t r á l á s b a mentek át és pedig két oldalt a s z á r n y a k i r á n y á b a n . A m a g y a r sereg két szár- n y a erre üldözőbe vette a visszavonuló b i z á n c i a k a t s ki- fejlődik egy p á r h u z a m o s küzdelem a s z á r n y a k o n , melyben a m a g y a r j o b b s z á r n y visszavetette a bizánci b a l s z á r n y a t , viszont a balszárnyon a bizánciak m a r a d t a k fölényben, ahol

tehát a m a g y a r o k n a k hátrálniok kellett. Erre Denes ispán a c e n t r u m m a l t á m a d á s b a ment át a bizánci k ö z é p h a d ellen, nem törődve azzal, hogy oldalában és h á t á b a n ott volt a győztes bizánci j o b b s z á r n y . Ez okozta a m a g y a r sereg k a - t a s z t r ó f á j á t , . m e r t a bizánci j o b b s z á r n y rögtön a b b a h a g y t a a visszaszorított m a g y a r b a l s z á r n y üldözését s oldalba és h á t b a t á m a d t a az előnyomuló m a g y a r centrumot, mely az a r c v o n a l b a n is szemben találta magát a bizánci centrummal.

A h á r o m oldalról k ö r ü l f o g o t t m a g y a r fősereg véres tusa u t á n teljes vereséget szenvedett, még mielőtt az előrenyomult ma- g y a r j o b b s z á r n y visszafordulhatott és tényleges segítséget hozhatott volna. A k a t a s z t r ó f a oka kétségkívül Dénes is- p á n hibás t a k t i k á j a volt, aki valósággal beleszaladt az ellen- fél kelepcéjébe, a m i d ő n ki h a g y t a m a g á t csalni biztos állá- sából s t á m a d á s b a ment át, mielőtt a helyzet erre megérett volna, kitéve magát az ellenség kész átkaroló t á m a d á s á n a k . Dénes ispán t a k t i k á j á b a n v a l ó b a n édes keveset talá- l u n k . ami az ő s m a g y a r t a k t i k á r a emlékeztetne: p r i m i t í v nekirohanással, k é z i t u s á b a n a k a r t a legázolni ellenfelét s nehéz lovassága nem vette h a s z n á t a n y i l a k n a k , melyekkel pedig fel volt szerelve. Semmi n y o m a nála manőverezésnek, cselezésnek, illetve átkaroló m o z d u l a t o k n a k . Elbizakodottsá- gában, melyre jellemző, hogy a csata előtt g ú n y b ó l egy k u p a bort ü r í t e t t az ellenfél egészségére, egy p a r á d é s sétalovag- lás által is elintézhetőnek vélte a bizánci sereget. Dénes se- regében azonban benne volt az ősmagyar t a k t i k a minden lehetősége; m i n d e n lovasa kezében ott volt a nyíl. a nehéz mellett ott volt a k ö n n y ű lovasság is s a sereg f e l á l l í t á s á b a n is a szokásos ő s m a g y a r módszer érvényesült; de aztán jött Dénes és f e n n h é j á z á s á v a l mindent elrontott. A vezér sere- gében benne volt az ősmagyar szellem: ő maga azonban n y u g a t i és pedig f r a n k szellemmel volt telítve. A turáni t a k - tika szelleme a csata f o l y a m á n a bizánci hadvezetésben ju- tott fényes kifejezésre.

Dénes ispán serege olvan összetételű volt, mint a bizánci hadsereg, melyben a k ö n n y ű ijász lovasságot a szelcsukok és besenyők, az í j a k k a l nem kevésbbé felszerelt nehéz lo- vasságot pedig m a g u k a bizánciak alkották. A különbség csak a n n v i volt a két sereg között, hogy a bizánci seregben volt a lovasság mellett nehéz és k ö n n y ű (íjász) gyalogság is, a m a g y a r o k n á l ellenben egy szál gyalogság sem volt. A bi- zánci seregben voltak szerb lovasok is, akik az utóvédet al- k o t t á k . ezek nehéz l á n d z s á k k a l és hosszú p a j z s o k k a l voltak felszerelve ( n y i l a k nélkül), tehát nehéz fegyverzetű lovasok voltak, összetételénél fogva Dénes serege egészben véve moz- g é k o n v a b b s a t u r á n i t a k t i k a keresztülvitelére a l k a l m a s a b b lehetett volna, mint a bizánci hadsereg s hogy ez mégis for-

d í t v a ütött ki, a n n a k oka egyedül a m a g y a r sereg vezetésé- nek szerfölött elbizakodott és hibás v o l t á b a n keresendő. A v a k m e r ő és p r i m i t í v f r a n k t a k t i k a , mely itt Dénes által al- k a l m a z t a t o t t , nem a sereg szelleméből f a k a d t , hiszen ez a sereg harcolhatott volna és tudott is volna harcolni u g y a n - azzal az a l a p j á b a n véve t u r á n i szellemű t a k t i k á v a l , mely- lyel a p á r t h u s o k Kr. e. 53-ban Crassus seregét C a r r h a e mel- lett megsemmisítették. Azt következtetni tehát a zimonyi csata lefolyásából, hogy az ott k ü z d ő m a g y a r seregben m á r semmi sem m a r a d t volna fenn az ősi m a g y a r h a r c m ó d b ó l , éppenséggel nem lehet, úgyszintén azt sem, hogy a m a g y a r sereg összetétele és felszerelése n y u g a t e u r ó p a i m i n t á k u t á n igazodott volna, A m a g y a r nehéz lovasság, mely kétség- kívül nem a l a p u l t ősi nemzeti h a g y o m á n y o n , b i z o n y á r a nem a német, h a n e m a bizánci minta u t á n igazodott, a m e l y ki- i n d u l ó p o n t j á u l szolgált a n n a k idején a f r a n k nehéz lovas- s á g n a k is. D e ott volt mellette az ősi m a g y a r eredetű k ö n y - n y ű íjász lovasság is s semmi n y o m a a k ú t f ő k b e n a n n a k , hogy ez idegenekből (pl. besenyőkből) tevődött volna össze.

A XIII. század n a g y m a g y a r csatáiban, akflr a kroissen- b r u n n i (1250), a k á r a d ü r n k r u t i (1278) csata leírásait nézzük, a k ö n n y ű íjász lovasság és ennek t a k t i k á j a v a n n a k túlsúly- ban. Kroissenbrunnál a m a g y a r o k k ö r ü l r a j o n g t á k a csehek, németek sűrű c s a p a t a i t : mint a téli havazás, hullottak nyi- laik.10 D ü r n k r u t n á l „a t á m a d á s t a m a g y a r o k k e z d t é k és túl- szárnyalni, bekeríteni igyekeztek az ellenséget. Nyil- z á p o r u k elborítá a cseheket.1 1 A k r ó n i k á s szerint „meg- m u t a t t á k a németeknek, hogy ők is ú g y t u d n á n a k harcolni, mint a svábok, ha o l y a n f o r m á n f e g y v e r k e z - nének." Ez világos bizonyíték amellett, hogy a m a g y a r lovas- ság nem hasonlított a német nehéz lovassághoz, mert k ö n y - n y ű fegyverzetű volt. Ezek a m a g y a r lovasok nem tévesz- tendők össze a k u n o k k a l , k i k nem voltak csatasorba állítva, h a n e m „csatarenden k í v ü l j o b b r a - b a l r a , előre s z á g u l d t a k és benyilaztak az ellenség tömegébe.^{1 2}" Azt a m a g y a r csapatot, melyet i l l . E n d r e k i r á l y 1298-ban k ü l d ö t t Albert osztrák herceg segítségére nassaui Adolf ellen, Ellenhard k r ó n i k á j a úgy í r j a le, mint amely csupa k ö n n y ű íjász lovasokból ál- lott s h á t r a f e l é is nagyon jól tudott nyilazni s nem volt olyan vízi a k a d á l y , melyen lóháton át ne t u d o t t volna úsz- tatni.13 Ezzel teljesen összevág a n n a k a cseh í r ó n a k a jellem-

1 0 P a n i e r , A m a g y a r n e m z e t t ö r t é n e t e stb. II², 239.

1 1 uo. 344.

1 2 uo. 344.

1 3 MG. SS. XVII. 140: a s s u m p t i s q u e sibi sexingentis Ungariis, c u m a r c u b u s r e t r o se velociter s a g i t t a n t i b u s a b s q u e o m n i a r m a t ú r a e q u i t a n -

zése, aki a X H . század elején Csák Mátéval a csehek ellen harcoló m a g y a r sereget úgy í r j a le, mint k ö n n y ű lovas népet, mely meg nem állt, hanem vagy szaladt, v a g y szalasztott, í j a t , hosszú kardot, bőrvértet viselt, szétszórt csatarendben, tizen-tizenöten együtt, k i jobbról, ki balról t á m a d o t t és m á r messziről nyilazott.1 4

Ilyen és hasonló tanulságok a l a p j á n vonta le m á r év- tizedekkel ezelőtt Á r p á d k o r i t ö r t é n e t ü n k k i t ű n ő ismerője, P a u l e r G y u l a azt a helyes következtetést, hogy a m a g y a r nem- zet bizonyos pontig távol t u d t a magát t a r t a n i a nehéz fegy- verzettől, m i n d a d d i g , míg az E u r ó p a többi részeiben is le- járta m a g á t s így a m a g y a r hadi dicsőség jobbára mindig a k ö n n y ű lovasság dicsősége maradt.1 5 A m a g y a r o k n á l — m o n d j a Pauler — sohasem tudott általánossá lenni, hogy a nvil csak g y á v a ember kezébe való. Az ú j i r á n y t (nehéz len asság) csak a vendég vitézek stb. követték, a nemzet zöme nem hasonult az idegen taktikához.1 6 Csak s a j n á l n i lehet, hogy P a u l e r n e k r e n d k í v ü l alapos és megbízható k u - tatási módszere, v a l a m i n t tárgyilagos ítélkezése elkerülték Tóth Zoltán és követői figyelmét: k ü l ö n b e n mily egyszerű lett volna így m a g u k a t egy súlyos tévedéstől, történeti iro- d a l m u n k a t pedig egy hibás elmélettől megkímélni!

A X n . századi m a g y a r h a r c m ó d r a nézve igen részle- tes leírást k a p u n k a Villani Máté k r ó n i k á j á b ó l , aki, mint kor- és szemtanú, közvetlen szemléletből ismerhette azt a m a g y a r sereget, melyet N a g y Lajos k i r á l y 1356-ban az ola- szok ellen vezetett. Treviso ostromával k a p c s o l a t b a n külön fejezetet szentel az ostromló m a g y a r sereg egészen külön- leges felszerelése, életmódja és t a k t i k á j a ismertetésének.1 7 A m a g y a r sereg — í r j a Villani — több, mint 40.000 lovasból állott s a lovasoknak ez a n a g y száma egészen szokatlannak t ű n t fel az olaszok előtt. A m a g y a r lovasok ki két, ki több lóval, k ö n n y ű t á m a d ó fegyverekkel, vagyis íjjal, p u z d r á i k - ban n y i l a k k a l s személyük védelmére hosszú k a r d d a l van- n a k felszerelve. Állandó r u h á z a t k é n t bőrzekét viselnek. Fe- j ü k e t r i t k á n b o r í t j a sisak, hogy a nyilazásban ne a k a d á - lyozza őket, mert ebben van minden r e m é n y ü k . H a r c m ó d -

t i b u s - — U n g a r i i adeo a u d a e e s f u e r u n t et veloces, q u o d nulla a q u a f ű i t , quin ipsis t r a n s i t u s p a t e r e t per e a m tarn n a n d o q u a m e q u i t a n d o .

14 P e t r u s C h r o n Aulae regiae, D o b n e r mon. Historica Boemiae ^ . 356. v. ö. Pauler a l á b b . i. m.

15 N é h á n y szó h a d i v i s z o n y a i n k r ó l a XI—XIII. s z á z a d b a n . H a d - t ö r t . Közi. I. (1888) 526. 1.

10 A m a g y a r nemzet t ö r t é n e t e az Á r p á d h á z i k i r á l y o k alatt. I2, 25" 8.

17 A h á r o m Villani K r ó n i k á j a , f o r d . Rácz Miklós, Bpest, 1909. 257—

60. lk.

j u k nem a csatamezőn való helytállásban, h a n e m p o r t y á z á s - ban, m e g f u t a m o d á s b a n , üldözésben, nyilaik ikilövöldözésé- ben. m e g h á t r á l á s b a n s az ütközésre való v i s s z a f o r d u l á s b a n áll. N a g y o n g y a k o r l o t t a k s ügyesek a z s á k m á n y o l á s b a n s a hosszas lovaglásban, erősen n y i l a z z á k az ellenség lovait 0 gyalogságát s ennyiben hasznosak a nyilt mezőn való k ü z - delemben, mivel mesterek a gyors t á m a d á s b a n s az ellen- ségnek r o h a m m a l való z a k l a t á s á b a n nem gondolnak a halál- lal, hanem a legnagyobb veszélyt keresik. Ütközetben a ma- g y a r o k mindig összetartanak s tizen-tizenöten egy csoport- ban ki jobbról, ki balról t á m a d j á k az ellent s messziről igyekeznek n y i l a i k k a l megsebezni s a z u t á n e l r o h a n n a k vág- tató lovaikon.

Ezen általános jellemzés mellett k a p u n k n é h á n y csata- leírást is a Trevisoban lévő velencei őrség és a m a g y a r csa- patok tusáiból. Amidőn egy alkalommal a trevisoi őrség ki- rohant s 500-nál több lovasuk és igen sok gyalogosuk ha- marosan összecsapott veliik, a m a g y a r o k r á m e n t e k az ellen- ségre, visszavonultak s ismét v i s s z a f o r d u l t a k ; s anélkül, hogy k i m u t a t t á k volna, folyton a r r a felé h ú z ó d t a k , a m e r r e

— amint t u d t á k — n é p ü k lesei voltak; így f o l y t a t t á k s ül- dözték őket a trevisoiak, míg oda nem vezették őket, ahol 800 m a g y a r állt lesben; ezek hírtelen h á t b a t á m a d t á k , s k ö r ü l z á r t á k a trevisoiakat s ott a h a r c m e z ő n 200-nál többet leöltek, több mint 300-at elfogtak s ez egy n a p o n n a g y o b b k á r t okoztak a velenceieknek s a vidék lakosainak, mint a k i r á l y a megszállás alatt egész hadseregével.1 8

Egy másik trevisoi kitörés a l k a l m á v a l a m a g y a r o k —•

\ i l l a n i szavai szerint — oly nép m ó d j á r a , melynek lovai mindig készen állanak s fegyverzetet sem kell öltenie, a v á - r a k b ó l mindenfelől kevesével v a g y tömegesen előjöttek s nyilaikkal mindenfelől a k a d á l y o z n i kezdték az ellenséget s nem engedték, hogy v i s s z a v o n u l j a n a k . Ily módon t a r t o t t á k őket, míg a m a g y a r o k másik tömege folytonos nyilazás köz- ben egyre növekedve h á t b a fogta őket, leölte s megsebesítette a lovakat s az embereket.1 9 A legfeltűnőbb e leírásokban az, hogy nehéz fegyverzetű lovasságnak nyoma sincs a m a g y a - rok között, pedig kétségtelen, hogy a lovagi fegyverzet is- merős és használatos volt e k o r b a n is a m a g y a r seregben.

Nagy Lajos m a g y a r lovasai itt a n n y i r a t i p i k u s a n k ö n n y ű fegyverzetűek, hogy még sisakot sem szívesen viselnek. Vil- lani egész m u n k á j á n végig szigorúan megkülönbözteti a m a - g y a r o k a t a bőrsisakosoktól. Ezt a feltűnő k ö r ü l m é n y t c s a k

18 uo. 264. 1.

1 9 uo. 273. 1.

azzal m a g y a r á z h a t j u k meg, hogy a lovagok csak egészen kis, Yillaninak fel sem t ű n ő részét a l k o t h a t t á k a seregnek: a íőerőt az egészen k ö n n y ű fegyverzetű íjász lovasok alkot- ták, ezek s z a b t á k meg a m a g y a r sereg h a r c m ó d j á n a k szel- lemét, melyet \ illani é p p e n azért rajzol olyan bő részletes- séggel, mert a korabeli olasz hadviseléstől is teljesen elütő volt s csodálatosnak t ű n t fel az olaszok előtt. A alóban az a m a g y a r lovasság, mely a XIV. sz. közepén Olaszországot j á r t a , meglepően hasonlít a honfoglalás-korabelihez; t a k t i k á -

juk Villani-adta leírása h a j s z á l i g egyezik Bölcs Leónak a honfoglalókról adott jellemzésével, úgyszintén német és cseh í r ó k n a k a XIII. század végi m a g y a r o k r a vonatkozó, éppen az imént említett a d a t a i v a l is. Mintha a IX. századi régi híres b r e n t a i csatát látnók megismétlődni, b á r kisebb m é r e t e k b e n — négy és félszáz év m ú l v a Treviso mellett:

u g y a n a z a fényesen bevált hadicsel, az ellenségnek orránál fogva való vezetése a k a t a s z t r ó f a színhelyére, a visszafordu- lásokkal t a r k í t o t t visszavonulás oda, hol a kelepce m á r fel volt állítva s aztán bekerítése és megsemmisítése a g y a n ú t - lan ellenségnek.

C s a k egy p o n t b a n tér el A illani leírása a Bölcs Leóétól, a b b a n t. i., hogy a k o p j á t nem említi a m a g y a r fegyverek között, valószínűleg azért, mert r i t k á b b a n használták a nyil mellett s ezért kevésbbé volt feltűnő. A k o p j a azért még sem t ű n t el, mert — amint később látni f o g j u k — nemsokára túl- s ú l y r a j u t a m a g y a r o k n á l a nyil felett s ezt fokonként min- dig j o b b a n h á t t é r b e szorítja.

összegezésképen tehát k i m o n d h a t j u k , hogy az ősmagyar t a k t i k á v a l harcoló k ö n n y ű íjász-lovasság nemcsak, hogy nem t ű n t el a k i r á l y s á g k o r á b a n a m a g y a r seregből, hanem zömét és gerincét alkotta a n n a k még a XIV. században is, anélkül, hogy fegyverzetén és t a k t i k á j á n valami lényegesebb módo- sulás történt volna. A nehéz lovasság, leginkább n y i l a k k a l s csak olyan esetben nyilak nélkül felszerelve, mikor a kato- n á k (pl. németek) nem értettek az í j a k kezeléséhez, csak mint k é n y s z e r ű toldalék jelenik meg a k ö n n y ű lovasság mellett, e l m a r a d h a t a t l a n k ö v e t k e z m é n y e k é n t a nehéz fegy- verzetű n é p e k k e l való huzamos együttélésnek és érintkezés- nek s az ilyen elemek beszivárgásának a m a g y a r hadseregbe.

A nehéz fegyverzetű elemek a m a g y a r h a r c m ó d ősi jellemét csak átmenetileg és szórványosan érintették, de tartósan ki- küszöbölni nem t u d t á k . A könnyű íjász lovasság és annak ősi taktikai szelleme minden lényeges részében teljesen érintet- lenül áll még fenn a XIV. század derekán. Kérdezzük Tóth Zoltántól, hogy hol van az az á t a l a k í t ó kezdeményezése Szent I s t v á n n a k , mely az ősi m a g y a r harcmód képviselőit

árvízszerű kíméletlenséggel söpörte volna el? A történeti k ú t - f ő k ennek é p p e n az ellenkezőjét t a n í t j á k .

N a g y Lajos k i r á l y k o r á b a n t ű n i k fel először okleve- leinkben a huszár neve. Gondosan meg kell vizsgálnunk, hogy v á j j o n ezek a huszárok azonosak-e azzal az íjász k ö n n y ű lovassággal, mellyel Villani a l a p j á n N a g y L a j o s olaszországi h a d j á r a t a i b a n m e g i s m e r k e d t ü n k s melyben az ő s m a g y a r k ö n n y ű lovasságnak a k i r á l y s á g első s z á z a d a i b a n is s z a k a d a t l a n u l k i m u t a t h a t ó , lényegileg azonos fegyverzettel és t a k t i k á i v a l harcoló u t ó d a i t i s m e r t ü k fel. Az 1378-i ok- levélben²¹¹ előforduló „ h u n z o r " n v, m e l y b e n m i n d e n való- színűség szerint a huszár szó régibb alak ja l a p p a n g , bizonyos szolgáló n é p e k r e vonatkozik, kik az ebresiek erdejében h a - t a l m a s k o d n a k . Ugyanezen időből m á r h o r v á t oklevelekben és f o r r á s o k b a n is g y a k r a n t a l á l k o z u n k a H u z a r e n , H u z a r e - novich nevekkel (1375-ben), néha H u s a r e n , Hosaren alak- b a n is.21 Ezek a f o r m á k , b á r t i s z t á b b a n m u t a t j á k a k é s ő b b n á l u n k á l t a l á n o s a b b á lett elnevezést, a fogalom mibenlétére nézve nem sokkal m o n d a n a k többet, mint az előbb idézett m a g y a r oklevél. Jóval b ő v e b b felvilágosítást k a p u n k ezek- nek a h u s z á r o k n a k a kilétéről Thallóczi F r a n k kevei fő- ispán 1432-ben N á n d o r f e h é r v á r o t t kiadott okleveléből,²² mely- ben Thallóczi elrendeli az a k a l h a t h i nemeseknek, hogy azo- k a t a j o b b á g y o k a t és a n á n d o r f e h é r v á r i egyházhoz tartozó

népeket, kiket ő az O l n u s és H a l á z n e v ű b i r t o k o k r a telepí- tett „contra Huzerones et alios nonnullos malefactores ho- mines", ne b á n t s á k , tekintettel arra, hogy ott van a közelben a fősereg is (ratione presentis generalis exercitus). Ebből világosan k i t ű n i k , hogy Thallóczi ezeket a j o b b á g y o k a t a d u n a i révnél a d u n a i oldalról ^TÖVŐ t á m a d ó átkelések meg- hiúsítására telepítette oda abból a célból, hogy ezek az át- kelők a közelben táborozó fősereget ne h á b o r g a t h a s s á k . Nem kétséges, hogy ezeken a t á m a d ó átkelőkön törököket kell értenünk, hiszen a h á b o r ú ellenük folyt s az oklevélben em- lített huszerok (huszárok) és más gonosztevők sem lehetnek mások, mint törökök, illetve török szolgálatban lévők. Hogy közelebbről milyen fegyverzetű k a t o n a s á g lehetett ez a török huszárság, az ebből az oklevélből nem á l l a p í t h a t ó meg pon- tosan, de m e g t u d j u k N a g y v á r a d ostromának p á r évtizeddel később, 1474-ből származó leírásából,2 3 melyben el v a n

20 Orsz. Levélt. Dipl. 35887; 1378, nov. 30.

2 1 Tkalcic, Moil. hist. Z a g r a b i a e , 5. k. 2. 1. 9. k. III, 249, 285. lk.

22 Thallóczy-Áldássy, M a g v a r o r s z á g m e l l é k t a r t o m á n y a i n a k oklevél- i á r a 92. 1.

23 E p i t a p h i u m s u p e r excisione u r b i s Yaradiensis, 1. T a k á t s , E m l é - k e z z ü n k régiekről, 86. 1.

mondva, hogy Ali bég elosztotta a z s á k m á n y t h u s z á r j a i kö- zött („divisit Ali spolia Hussaris"), akik a leírásból kitetsző- leg k ö n n y ű lovas szabadcsapatot alkottak. Az e f a j t a török k a t o n a s á g n a k részletes és b e h a t ó jellemzését k a p j u k Brutus"¹ történeti művében, k a p c s o l a t b a n azzal a 300 török lovassal, kik Szulimán szultán idejében a mohácsi csata előtt J a j c a v á r a ellen t á m a d á s t intéztek. E lovasok — m o n d j a B r u t u s — nem állottak a szultán szolgálatában, h a n e m mint önkéntes szabad csapatok m ű k ö d t e k , rablásból éltek, nem törődve a hadi joggal s a hadviselés szabályaival. Ezeket a törököket a r r a h a s z n á l j á k , hogy békében is állandóan n y u g t a l a n í t s á k általuk a szomszédokat s ha v a l a k i emiatt a p o r t á n á l p a n a s z t emelne, a porta azzal védekezik, hogy ezek a szabad lovasok nem tekinthetők rendes k a t o n a s á g n a k : nem a szultán p a - rancsából. hanem s a j á t k e z d e m é n y e z é s ü k r e cselekednek s így é r e t t ü k a szultán felelősséget sem vállalhat. De é p p e n ezen k ö r ü l m é n y n é l fogva n a g y h a s z n á r a v a n n a k ők a szul- t á n n a k mindenkivel szemben. így a m a g y a r o k ellen is.

Hogy a szabad rabló-lovasoknak mint a török hadvise- lés kiegészítő részének a l k a l m a z á s a m e n n y i r e régi, köz- ismert és nevezetes dolog volt a n n a k idején Közén- és Kelet- e u r ó p á b a n , azt Laonikos2 5 bizánczi történetírónak e t á r g y r a vonatkozó b e h a t ó tudósítása is b i z o n y í t j a , mely — b á r ket- t e j ü k közt semmi összefüggés ki nem m u t a t h a t ó — mégis csodálatosan egyezik B r u t u s fönt idézett jellemzésével s a két egymástól független forrás teljes egybehangzásával bi- z o n y í t j a a n n a k a t é n y n e k teljes világosságát, mely e tudó- sításokból kibontakozik. Laonikos fo^odoo,«op-oknak (— lo- von száguldó) nevezi ezeket a törököket, akik sem zsoldot, sem p a r a n c s n o k o t nem k a p n a k a szultántól, rablásból és zsákmányolásból élnek; ha valaki h á b o r ú b a vezeti őket, tüs- tént lóra p a t t a n n a k s még egy másik lovat is visznek m a g u k - kal a z s á k m á n y felpakolására. A h a r c b a n a vezértől k a p o t t jeladásra a leggyorsabb i r a m b a n v á g t a t n a k , semmitől sem riadva vissza s h á r m a s á v a l szétszóródva rabszolgákat s m á s egyebeket rabolnak. Ezek a török lovasok I. M u r á d és Ba- jazid szultánok idejében jöttek át E u r ó p á b a s telepedtek meg itt, egyesek rövid idő alatt nagyon gazdagok lettek s E u r ó p á b a n mindenfelé l a k t a k : a szerbek és bolgárok föld- jén Uszkübtől kezdve, M a k e d ó n i á b a n és Theszaliában is so- k a n élnek k ö z ü l ü k .

Nyilvánvaló ezekből az egybevágó tudósításokból, hogy az Ali bég szolgálatában álló és a Thallóczi-féle oklevélben említett török ,.huszár"-ok azonosak a Brutus által b e h a t ó a n

24 II, 50—1.

2 5 I, 93, 3—17. ed. D a r k ó .

jellemzett török szabad lovascsapatokkal, melyek M a g y a r - ország déli h a t á r á n p o r t y á z t a k s hogy h o n n a n és h o g y a n j u t o t t a k ezek a csapatok ide, azt m e g t u d j u k Laonikostól, aki szerint a XIY. század közepe t á j á n telepedtek át Kisázsiá- ból a B a l k á n r a , amikor a bizánczi császárság e u r ó p a i terüle- teinek s a vele szomszédos b a l k á n i á l l a m o k n a k a törökök ál- tal való rendszeres birtokbavétele megkezdődik.

A XIY. s z á z a d b a n m á r nemcsak Thessaliában és Make- doniában, hanem Északi S z e r b i á b a n és B u l g á r i á b a n is sokan éltek k ö z ü l ü k s a z s á k m á n y o l á s r e m é n y é b e n szívesen szegőd- tek a török hadvezérek szolgálatába, mint a rendes hadsereg

előőrsei, p o r t y á z ó k ü l ö n í t m é n y e i , v a g y az ellenséget állan- dóan n y u g t a l a n í t ó és fosztogató szabad csapatok. A t u r á n i t a k t i k á v a l harcoló n é p e k n e k állandó szokásáról, m á s u t t is k i m u t a t h a t ó különleges a l k a l m a z á s ú f e g y v e r n e m é r ő l v a n itt szó, mely főleg önállóan v é g r e h a j t o t t p u s z t í t ó betöréseivel tűnt ki, de néha a reguláris hadsereggel szerves összekötte- tésben is érvényesült. Kétségkívül meg volt ez az ő s m a g y a r , illetve királyságkorabeli m a g y a r hadseregben is, amint k r ó - nikáink „ L a t r u n c u l i " néven emlegetett seregkülönítményei b i z o n y í t j á k , melyeknek alkalmazása, szervezete és h a r c - m ó d j a körülbelül u g y a n a z lehetett, mint a török szabad lovascsapatoké. A törököknél ezeket a lovasokat rendszerint bezliáknak, v a g y a k i n d s i k n e k nevezték, azonban k i m u t a t - ható n á l u k a h u s z á r elnevezésnek megfelelő, qursán2 8 név is.

Az a f e g y v e r n e m tehát, melyet XIY—XY. századi for- rásaink ,.huszár" néven említenek, kétségkívül a törököktől ered s kezdetben tisztán törököket is jelent, de azért mégsem volt a m a g y a r o k előtt ú j és ismeretlen dolog. K ö n n y ű lovas fegyverzete, gyors és r a j t a ü t é s s z e r ű t a k t i k á j a , mellyel az el- lenséget állandóan pusztította, n y u g t a l a n í t o t t a , m e g t a l á l j á k a m a g u k analógiá ját a régi m a g y a r hadseregben is. Mégis vol- tak b e n n ü k olyan idegen, m o n d j u k , speciálisan török voná- sok. melyek miatt az azon korbeli m a g y a r o k é p ú g v megta- gadták a velük való közösséget, mint a m e n n y i r e eltérőnek, a nemzettesttől idegennek érezzük m a á l t a l á b a n azt a liu- szárságot, amelyik a XIY—XY. sz. f o l y a m á n az ország déli h a t á r a i n f e l b u k k a n t . Igen jellemző erre nézve, a mit Brutus^{2 7} mond ezen h u s z á r o k n a k a magyarsághoz való viszonyáról.

A mikor F e r d i n á n d k i r á l y és Szolimán szultán idejében 1550 körül Székesfehérvár k ö r ü l folyt h a r c o k a t í r j a le, azt m o n d j a Brutus, hogy F e r d i n á n d F e h é r v á r felé előreküldött többek közt 500 huszárt (l zaronum quingentos), kiket Jovius olasz

26 S z a r v a s G á b o r , M a g y a r N y e l v ő r 1877. évf. 26. 1.

2 7 II, 309—10.

H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k X X X V I I I . II

történetíró m a g y a r o k n a k nevez, elég helytelenül, mert a hu- s z á r o k n a k gyalázatos n e v ü k (infame nomen) v a n s Jovius ezen tévedését csak azzal a gyűlölettel lehet m a g y a r á z n i , me- lyet minden néppel szemben érez, amelyik nem volt olasz.

Éz éppen olyan e l j á r á s — m o n d j a t o v á b b Brutus —, mintha m a g y a r o k n a k neveznők a g e t á k a t (azaz oláhokat és moldvaia- kat), v a l a m i n t Moesia és Pannónia összes népeit, m a j d Illyri- c u m hegyi lakóit, akik egészen b a r b á r o k , csak azért, mert Magyarország területén l a k t a k . Okleveles b i z o n y í t é k u n k lé- vén arra, hogy a XVI. sz. első felében török bezlia-lovasok állottak a m a g y a r k i r á l y szolgálatában^{2 8}, a Jovius és Brutus által említett 500 h u s z á r b a n nem nehéz ezeket a török zsol- dosokat felismernünk. De B r u t u s nem azért v a n felhábo- rodva, mert Jovius a törököket összetéveszti a m a g y a r o k k a l , h a n e m azért, mivel a h u s z á r o k n a k olyan gyalázatos h í r ü k van, hogy ez a nemes m a g y a r nemzet t a g j a i r a egyáltalán nem v o n a t k o z t a t h a t ó . A török huszárok vadsága és kegyet- lensége v a l ó b a n oly n a g v és minden eddigi mértéket megha- ladó volt. hogy az 1514. évi 46. tc. egyenesen a feloszlatásukat és k i i r t á s u k a t rendelte eP9 s történeti f o r r á s a i n k telve van- n a k panasszal eme ,.huszár"-ok embertelen viselkedése miatt.

Ezekkel a „ h u s z á r " - o k k a l a XIV—XVI. sz. m a g y a r s á g a való- ban minden közösséget megtagadott n a g y f o k ú erkölcstelen- ségüknél és állatias kegyetlenségüknél fogva, mely tényleg idegen és pedig török eredetű behozatal volt, holott en- nek leszámításával maga a fegyvernem s a n n a k t a k t i k a i al- k a l m a z á s a nagyon is ismert és használatos volt a m a g y a r o k között.

Hogy volt-e és kikből állott a huszárság Mátyás király seregében, ennek a kérdésnek eldöntésénél mindenekelőtt fi- gyelembe veendő, hogy Bonfini szerint M á t y á s n a k háromféle lovassága volt, u. m. nehéz (cataphractus), k ö n n y ű (expedi- tus) és egészen k ö n n y ű (expeditissimus equitatus) lovasság.

Ezt az utóbbi fegyvernemet emlegeti legsűrűbben Bonfini;

így m á r 1464. előtt a törökök ellen vívott f u t t a k i csatában3 0, kevéssel később Szvehla cseh katonái ellen, az 1475-i cseh- lengyel háborúban^{3 1}, 1476-ban Ali bég ellen,³² az 1488-i szi- léziai h a d j á r a t b a n Franciscus Aristius (Haraszty Ferenc) parancsnoksága alatt3 3 stb. stb. Legvilágosabban k i t ű n i k Má- t y á s lovasságának eme h á r m a s tagolása s az egyes csoportok

28 O r s z á g o s Levéltár, L y m b u s II. s. I. fasc. v. ö. T a k á t s , E m l é k e z - z ü n k eleinkről. 84. 1.

2 9 ,.Besliae in p a r t i b u s i n f e r i o r i b u s constitui cessent et d e l e a n t u r . "

30 Bonfini, p. 543.

3 1 uo. 552.

32 uo. 595.

uo. 661.

jelleme az 1477. osztrák h a d j á r a t leírásánál, m e l y b e n I s t v á n szepesi gróf 1000 nehéz lovassal, 500 k ö n n y ű (velites) lovas- sal, Kinizsi Pál cum expeditissimo equitatu, B á n f f i Miklós, Zelena, J a x i t h , Dóczi Péter és Imre, mint vexillationum p r a e -

fecti vettek részt, ezeken k í v ü l „caetera Nobilium ac Pro- cerum multitudo.3 4 Az 1473-i cseh-lengyel h á b o r ú b a n a sereg zömét alkotó „ c a t a p h r a c t u s et e x p e d i t u s equitatus'' mellett volt „expeditissimus e q u i t a t u s " is, melyet Miklós boszniai k i r á l y fia vezetett.³⁵ Ez a lovasság tehát a Balkánról, köze- lebbről Boszniából jött. U g y a n c s a k b a l k á n i eredetű volt az

1477-i osztrák h a d j á r a t b a n Kinizsi P á l és társai vezetése alatt harcoló expeditissimus equitatus is, mely Bonfini termi- nológiája szerint teljesen egyértelmű a vexillationes-szel, amelyekről viszont azt m o n d j a , hogy a rác lovasok csakis ebbe a f e g y v e r n e m b e voltak beosztva.36

Bonfini szerint ez a l e g k ö n n y e b b f e g y v e r z e t ű lovasság (expeditissimus equitatus) nem tartozott a rendes sorkatona- sághoz, a felállításnál nem állott be a h a d i r e n d b e , h a n e m egészen k ü l ö n álló csoportokban azon k í v ü l foglalt helyet s a r r a használtatott, hogy a rendes hadsereg előtt j á r v a pusz- títson, gyújtogasson, öldököljön s a lakosságban félelmet keltsen.37 Ilyen rablásból és g y u j t o g a t á s b ó l élő p o r t y á z ó csa- p a t o k n a k hogy is lett volna helye M á t y á s rendes hadseregé- ben, melyről Bonfini3 8 k i f e j e z e t t e n m o n d j a , hogy n a g y és m i n t a s z e r ű fegyelem uralkodott benne s a r a b l á s meg volt tiltva. D e u g y a n ő m o n d j a , hogy M á t y á s rendes hadseregének

34 uo. 606.

35 uo. 584.

3® uo. p. 606: c a s t r a u t i q u e triplicia posita, hic Boemi, illic U n - gari, isthic Rasciani m e t a b a n t u r . Boemi, e q u i c a t a p h r a c t i o m n e s a u t h i p p o b a l i s t a e , U n g a r i in g r a v e m et e x p e d i t u m e q u i t a t u m a e q u e divisi, Rasciani v e x i l l a t i o n i b u s t a n t u m u t e b a n t u r .

37 B o n f i n i 606: R a s c i a n i c u m e x p e d i t i s p e r n i c i b u s q u e equis m o x citeriorem A u s t r i a m , f a c t a potestate, i n c u r s a r u n t . C u m licentiam p l u s q u a m hostilem u s u r p a s s e n t , c u n c t a d i r i p i u n t , i n c e n d u n t pagos, in o m n e m a e t a t e m ac u t r u m q u e s e x u m a e q u e d e s a e v i u n t . C a e d u n t q u i c u n q u e o c c u r r u n t et c r u o r e m a g i s q u a m c a p t i v i t a t e g e s t i u n t ; eo p l u s se l u c r i f a c e r e a r b i t r a n t u r quo m a i o r e caede g r a s s a n t u r : f e r r o et igni c u n c t a vastant, t e m p l a d i r i p i u n t et h u m a n i t a t i s expertes, d i v i n a et h u m a n a iuxt? miscent. uo. 610: P a u l u s ac caeteri v e x i l l a t i o n u m p r a e f e c t i , e x - peditos equites finitimos late i n f e s t a r e i u b e t : ac illi longe discurrentes, t u m u l t u et t e n o r a o m n i a c o m p l e n t obvios a u t c b t r u n c a n t , a u t c a p t i v o s d u c u n t . i n c e n d u n t p a g o s et c i r c u m f u s a m regionem d i r i p i u n t v a s t a n t q u e . A P a u l u s (Kinizsi Pál) lovasait e x p e d i t i s s i m u s e q u i t a t u s n a k nevezte f e n t e b b (p. 606), m e l y az ő t e r m i n o l ó g i á j a szerint teljesen egyet jelent a vexillationes-el. E z e k n e k a p a r a n c s n o k a i k n a g y o b b részben m a g y a - rok (1. fentebb), a Rasciani m e g h a t á r o z á s csakis a legénységre v o n a t - k o z h a t i k .

38 B o n f i n i p. 643.

U*

zárt h a d i r e n d j é n beliil helyet foglaltak a k ö n n y ű lovasok (velites et levis a r m a t u r a e ) is,³⁹ még pedig a két szárnyon, mialatt a nehéz lovasság a középen volt. \ olt tehát Mátyás- n a k a p o r t y á z ó szabad lovas csapatokon k í v ü l a rendes had- seregbe beosztott k ö n n y ű lovassága is, s a kettő egymással nem azonosítható. Kérdés, kik voltak az egyik f a j t a s kik a másik f a j t a k ö n n y ű lovasok? Erre nézve ú t b a i g a z í t á s u l szolgálhat m a g á n a k M á t y á s n a k a nyilatkozata, melyet az 1481-ben N á p o l y b a k ü l d ö t t levelében40 tesz Veronai Gábor egri p ü s p ö k n e k , kit értesít az a p ó s á n a k , a nápolyi k i r á l y n a k a törökök ellen k ü l d e n d ő katonai segítség felől. Itt el- m o n d j a , hogy k ü l d a p ó s á n a k 400 gyalogost és 300 lovast, eb- ből 100 nehéz fegyverzetű. 200 pedig huszár. Ezek azonban zsoldosok s M á t y á s a z s o l d j u k a t is pontosan felsorolja. Mikor serege 3 ordójárói beszél (nehéz lovasság, k ö n n y ű lovasság = huszárság és gyalogság), a k k o r erre a zsoldos hadseregre gondol, melyben természetesen nincs benne a nemesi b a n d é - riumok lovassága, akik nem zsoldért szolgáltak. Ez u t ó b b i a k a t M á t y á s ezen levelében azért nem említi, mert nem vettek részt a n á p o l y i k i r á l y e x p e d í c i ó j á b a n . De részt vettek ezek a b a n d é r i u m o k az 1473-i cseh-lengyel h á b o r ú b a n , amint Bon- fini kifejezetten m o n d j a s az ő „expeditus equitatus"-a4 1

csakis ezekre a b a n d é r i u m i lovasokra vonatkozhatik, míg a szabad lovascsapatot a Lőrincz b o s n y á k k i r á l y f i vezetése alatt álló expeditissimus equitatus képviseli. Mindebből pe- dig következik, hogy M á t y á s zsoldos huszársága nem a ne- mesi b a n d é r i u m o k k ö n n y ű lovasságának felel meg, hanem ezeknek a jobbára idegenekből toborzott szabad lovascsapa- toknak. melyeket a h a d i r e n d e n kívül állítottak s p o r t y á - zásra használtak fel. E r e d e t ü k e t tekintve ezek a p o r t y á z ó lovasok az ország déli tartományaiból valók: m a j d bosnyá- kok. m a j d rácok.⁴² de v a n n a k k ö z t ü k törökök is. Maga Má- tyás említi egvik levelében⁴³, hogv Kinizsi Pál az 1481-i szer- biai h a d j á r a t á b ó l több mint 50.000 szerb foglyot és 1000 tö- r ö k lovast hozott haza, kik egész c s a l á d j u k k a l együtt át-

3 9 uo. 659, 595.

40 M á t y á s k i r á l y levelei II, 104 ( F r a k n ó i k i a d á s a ) .

4 1 B o n f i n i 584: M a t t h i a s — octo a u t decern ad s u m m u m h o m i n u m m i l i a cogit, e x q u i b u s c a t a p h r a c t u s et e x p e d i t u s e q u i t a t u s validissimus e r a t . . . D u x L a u r e n t i u s Nicolai, Bosnae regis filius, c u m expeditissimo e q u i t a t u regem s e q u i t u r . . .

4 2 B o n f i n i 606.

4 8 M á t y á s levelei II, 190. 197. Ezeket M á t y á s nem nevezi h u s z á - r o k n a k . holott kétségtelen, h o g y ú g y szellem, m i n t f e g y v e r z e t d o l g á b a n a z o n o s a k v o l t a k a h u s z á r o k k a l , csak a n n y i t m o n d r ó l u k : „mille n a t u r a - libus Turcis, viris strenuis et equitibus, qui cum filiis f i l i a b u s ac u x o - r i b u s i d t r o ad i p s u m P a u l u m c o n f u g e r u n t . " Más helyen a h u s z á r t

„levis a r m a t u r a e p r e c u r s o r " - n a k nevezi (1. levelei II, 66.)

jöttek Kinizsihez m a g y a r szolgálatba. Nyilvánvaló, hogy itt nem gondolhatunk reguláris török lovasokra, pl. s z p a h i k r a , h a n e m c s u p á n akindsikre, v a g y bezliákra, azaz s z a b a d rabló-lovasokra, mert a s z p a h i k nem vitték m a g u k k a l csa- l á d j a i k a t a h a d j á r a t o k a l k a l m á v a l s így fogságba eséskor nem is h o z h a t t á k volna azt m a g u k k a l Magyarországba. Itt azokról a török lovasokról lehet szó csupán, akik, — amint f e n t e b b l á t t u k Laonikos és B r u t u s történetírók egybehangzó n y i l a t k o z a t a i a l a p j á n — nem állottak a rendes hadseres- kö- telékében, hanem mint szabad k ü l ö n í t m é n y e k , a s a j á t fele- lősségükre és s z á m l á j u k r a f o l y t a t t á k p o r t y á z á s a i k a t az egész Balkán félszigeten s a rablásból éltek. Ezek a török a k i n d s i k képezték ki a b o s n y á k o k a t és rácokat is erre a h a r c m o d o r r a , úgyhogy a r á c o k n a k még a lovasság ezen f a j t á j á n a k fel- találásában sem lehet semmi önálló szerepet t u l a j d o n í t a n i : ők egyszerűen a törökök t a n í t v á n y a i és eszközei.

Most m á r világosan l á t j u k a különbséget M á t y á s k é t - f a j t a k ö n n y ű lovassága között. Az a török eredetű szabad és rabló lovascsapat, melyet ő maga ,,husarones''-nek4 4, Bonfini pedig expeditissimus e q u i t a t u s - n a k ill. vexillationes-nek4 5 ne- vez, zsoldért szolgált, a h a d i r e n d e n k í v ü l p o r t y á z ó k ü l ö n í t - m é n y k é n t alkalmaztatott s á l t a l á b a n idegen (török, b o s n y á k , rác) elemekből tevődött össze, b á r t ö b b n y i r e m a g y a r p a - rancsnokok alatt állott. A rendes hadsereg k ö n n y ű lovassága azonban, mely a h a d i r e n d két s z á r n y á n nyert felállítást, a nemesi b a n d é r i u m o k k a l , a .,caetera Nobilium ac P r o c e r u m multitudo'"-ból állott, amint Bonfini^{4 6} m o n d j a , tehát n e m zsoldért szolgált s eredetét tekintve a m a g y a r nemességhez tartozott.

Fegyverzet és t a k t i k a tekintetében nem volt lényeges k ü - lönbség a két f a j t a lovasság között, mivel m i n d k e t t ő az ősi turáni t a k t i k a h a g y o m á n y a i t őrizte s az egyik az oszmán- törökségen. a másik a m a g y a r s á g o n át k a p t a a közös ősfor- rásból eredő s lényegileg azonos harcmódot. D e n a g y k ü - lönbség volt k ö z t ü k a szellem tekintetében, mely szerint ezt a közös ősi t a k t i k á t a g y a k o r l a t b a n a l k a l m a z t á k , a m e n n y i b e n az egyik nem rendszeres kötelékekben harcoló, v a d és ke- gyetlen irreguláris csapatokból, a másik pedig fegyelmezett és szabályszerűen harcoló, reguláris sorkatonaságból állott.

Ezért tiltakozott — amint fentebb láttuk^{4 7} — e k é t f é l e csapattest összezavarása ellen m á r B r u t u s történetíró, nem

44 M á t y á s k i r á l y levelei II, 107 (ed. F r a k n ó i ) : alius ordo est e q u i t u m levis a r m a t u r a e , quos h u s a r o n e s a p p e l l a m u s . U g v a n í g y uo. 106. 1.

45 Bonfini, p. 606, 610, 552, 584, 585, 595, 661.

46. p. 606, 584.

47 1. f e n t e b b 162. 1.

ismerve el a korabeli h u s z á r o k " m a g y a r s á g á t , ennek a g y a - lázatos nevű g y ü l e v é s z - h a d n a k a nemes m a g y a r nemzet k ö n n y ű lovasságával való azonosítását s az ő á l l á s p o n t j á n állt századokon keresztül a m a g y a r közvélemény, amidőn szigorú különbséget tett a m a z idegenből importált rabló-lo- vasok és az ősi m a g y a r reguláris k ö n n y ű lovasság között, az előbbieket m a g á b ó l kiközösítette s néha törvényes intézke- désekkel is üldözte s k i i r t á s u k r a törekedett. De emellett ott állott a reguláris k ö n n y ű lovasság, mely izig-vérig m a g y a r volt s ősi m a g y a r h a g y o m á n y o k a t őrzött, mint a honfoglaló m a g y a r lovasságnak egyenes f o l y t a t á s a és leszármazottja.

Bonfini ,,Rasciani"-ja4 8 és Stein G y ö r g y ,,Raitzen"-je4 9 t e h á t éppenséggel nem jelenti azt, hogy ennek a rablólovasságnak eredete r á c t a l a j r a n y ú l i k vissza, h a n e m c s u p á n azt, hogy M á t y á s k o r á b a n ezek a lovasok á l t a l á b a n rác nyelven be- széltek s r á c o k n a k is nézték őket. Itt azonban nem szabad el- f e l e j t e n ü n k azt, amit I s t v á n f f y^{5 0} mond a r á c nyelvnek a B a l k á n északi részén a törökök körében való h a s z n á l a t á r ó l . A rácok közé befészkelődött török szabad és rabló lovasok c s a k h a m a r e l t a n u l t á k azok nyelvét s összevegyültek velük s így történt, hogy m a g u k közé felvették és kiképezték a szü- letett r á c o k a t is, a k i k idővel a csapatok zömét alkották. E lovasság eredete és szelleme mindvégig török m a r a d t , ők vol- tak a mesterek, a rácok csak t a n í t v á n y o k . Mátyás nem tett egyebet, mint ezt a déli végeken mindenfelé elszaporodott, török eredetű s a rácságot is megszervező lovasságot, mely nyereségvágyból szívesen szegődött b á r k i n e k a szolgálatába, kitől hasznot remélt, beszervezte a maga céljaira, zsoldjába f o g a d t a s mint önálló k ü l ö n í t m é n y e k e t hozzácsatolta rendes hadseregéhez, a n n a k kiegészítésére. Tette ezt azért, mert mi- ként a török szultán, ú g y ő is h a m a r belátta, hogy ezeknek a gyorsan mozgó s kíméletlenül pusztító szabad lovasoknak igen jó hasznát veheti a h a d j á r a t o k bevezetésénél, az ütköze- tek előkészítésénél s az ellenség üldözésénél egyaránt. Ezzel nem tett valami ú j lépést a m a g y a r haditörténetben, hiszen Á r p á d h á z i k i r á l y a i n k is a l k a l m a z t a k ilyen, a krónikások ál- tal l a t r u n c u l i n a k nevezett p o r t y á z ó csapatokat, rendszerint idegeneket, azaz besenyőket és k u n o k a t . A különbség csak az, hogy ő ezeket a törököktől, illetve a törökök által ki- tanított rácoktól vette, mert az ő k o r á b a n ezek álltak rendel- kezésre.

48 B o n f i n i p. 606.

49 H a r a s z t h v F e r e n c r ő l (Bonfini p. 661: F r a n c i s c u s Aristiusa) m o n d t a Stein: „ F r a n z der Raitzen H a u p t m a n n " . Script, r e r u m Silesiaca- r u m , X. 157. v. ö. T ó t h Z. i. m. 143. 1.

50 p. 201: l i n g u a e Illyricae, q u a e a p u d T u r c a s u t p l u r i m u m in u s u est.

H o g y a n a l a k u l t a XVI. s z á z a d b a n a k ö n n y ű lovasság összetétele Magyarországon, a r r a nézve igen tanulságos, amit Szerémi51 mond János k i r á l y seregéről, mellyel 1528-ban Debrecenből T o k a j b a s o n n a n S á r o s p a t a k r a vonult. Szerinte

János seregében volt 1300 huszár a Balkánról, a k i k szerb nyelvűek voltak (Szerémi idézi is szerb beszédüket) a követ- kező p a r a n c s n o k o k vezetése a l a t t : Balaban, Bosytt Radich, Rodonya Voxa, Jaksit Marci, F a r k a s , P e t r u s O t h a r o w i t t . Ál- t a l á b a n szerb nevek, kivéve a legelsőt (Balaban), amelyik h a t á r o z o t t a n török név.52 A m a g y a r o k 2000-en voltak C y b a k Imre, Vitéz K a l a j , Dóci János vezetése alatt, ott volt t o v á b b á Kápolnai Ferenc 500 huszárral, ott volt Scariot P a u l u s Ar- t a n d j . Későbben érkezett ennek testvére Blasius Artanclj 500 huszárral. O t t volt Tornai J a k a b , Iztari János, Verbőczi Ist- ván, azonfelül lengyel lovasok és gyalogosok 2000-en. összesen 13.000. Szerémi tehát különbséget tesz a m a g y a r reguláris lo- vasság (Cybak, K a l a j , Dóci, Tornai, Iztari és Verbőci lovasai) és a huszárság, sőt ezen belül is a szerb és m a g y a r huszárság között, mert ha Kápolnai és Á r t á n d i h u s z á r j a i is szerbek let- tek volna, b i z o n y á r a nem mulasztotta volna el ezt hangsú- lyozni úgy, amint B a l a b a n és társai h u s z á r j a i n á l tette. A se- reg zömét tehát itt is a m a g y a r reguláris lovasság tette, emel- lett voltak szerb és m a g y a r huszárok, t o v á b b á lengyel lova- sok és gyalogosok önálló c s a p a t t e s t e k b e n elkülönítve egymástól. 1530-ban János k i r á l y N á n d o r f e h é r v á r k ö r n y é k é - ről Momyn és Kazon török v a j d á k a t h í v t a segítségül F e r d i - n á n d ellen s Kazon a m a g a 400 lovasával meg is érkezett d u n a i naszádokon Pestre,53 hol a németek visszavonulása u t á n lovasaival szörnyű dorbézolást csapott, nyilt színen becstelenítve meg a nőket. Amikor János visszaparancsolta ezeket a g a r á z d a törököket „Turcia"-ba. sok keresztyén if- jat elvittek m a g u k k a l s eladták a m o h a m e d á n o k n a k .

Mindazonáltal Kazon v a j d a n e m s o k á r a ú j b ó l f e l t ű n i k 600 bezliával János seregében az előző expeditioból jól ismert Oharovics Péter 800 lovasa mellett, kik között szerbek ve- gyesen voltak a törökökkel.5 4 Oharovics lovasai — amint a megelőzőkből t u d j u k — huszárok voltak, azaz irreguláris rablólovasok, é p p e n úgy, mint a bezliák, kiktől c s u p á n a n y - n y i b a n különböztek, hogy míg az u t ó b b i a k tisztán törökök- ből állottak, az előbbiek szerbekből és törökökből voltak összetéve. Szellemre és h a r c m ó d r a nézve ezek a csapatok

5 1 K r ó n i k á j a 208. 1.

52 L a o n i k o s b i z á n c i t ö r t é n e t í r ó (I, 166, 21 ed. D a r k ó ) említ egy IJalárrm o • (Balaban) n e v ű ázsiai t ö r ö k f ő e m b e r t a XV. sz. elejéről.

53 Szexeim íi 1.

54 Szerémi 282. 1.