P Á R M E N I O N : S o h a !
D E M E T R I O S Z : De ő is megkérdezné: Alexándrosz istensége: zsákutca?
P Á R M E N I O N : Benne vagytok.
D E M E T R I O S Z (az örséghez): Vigyétek!
Az őrség elvezeti Pármeniont. Nyomában Kleitosz, Demetriosz, Lysimachosz. A szín- pad néhány pillanatig üres. Távolról a halottas menet dobszava, Kalliszthenész jön, leteszi könyvét a szobor talpazatára. Magába roskad. Éanna jön, majd Bétisz, ifjú
Besszosz és Szúzia.
É A N N A : P á r m e n i o n ! P á r m e n i o n ! Thálesz imáját, a nászindulót koporsóban viszik.
Babilonba viszik. U r a m , hol v a n P á r m e n i o n ?
K A L L I S Z T H E N É S Z : P á r m e n i o n ? O t t . . . a z a z h o g y . . . n e m t u d o m . . . S á n d o r kopor- sója mögött b i z o n y á r a . . . De nem . . . P á r m e n i o n ittmarad.
É A N N A : Ittmarad, jótékony istenek! Á l m a i k b ó l az emberek m i n d k i m e n e k ü l t e k , és te szembejöttél velük félelem és emlékezet nélkül. De m o n d d , hol t a l á l o m ?
Erős dobszó a közelből.
K A L L I S Z T H E N É S Z : N e m . . . nem t u d o m , lányom. Csak azt t u d o m , hogy teveled Pellába készült, b e j á r n i m é g egyszer a gyermekkor füves tereit. És h i á b a figyel- meztettem. N e m akart elmenekülni. Ó , be konok . . . istenek, be konok . . . N e m találtam szavakat a meggyőzésére. (Sír.)
Szúzia sikolya. Éanna is az ablak felé indul, ahonnan a térre kilátni.
É A N N A (az akasztófára nézve): Istenek, én földre döntött isteneim! A n y á m , n e m ismertelek, most az egyszer szólj hozzám és m o n d d , hogy nem igaz, n e m lehet- séges. A p á m , Szúzia, Besszosz, mondjátok, hogy n e m igaz, nem lehetséges! V a l a k i játszik velünk, a p á m , az u j j á n pörget a halottak kegyetlen közönyével. V a l a k i játszik velünk, de miért ilyen kegyetlenül? N e m szóltok, egyikőtöknek sincs szava hozzám. K i fog nekem válaszolni, édesapám? K i m o n d j a meg, h o v á mene- k ü l j ü n k az á l m a i n k b ó l is, én kedvesem, te h ű P á r m e n i o n ?
Gyors függöny.
V É G E
48
