2005. március 35
Teljes szövegt
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
Levet- kőzünk, Edo és Judi eltűnt, Vera nem kérdezi, hogy hol vannak, leveszi a bugyi- ját, a nagy deszkaasztalon fekszünk, felül, előrekönyököl, a tenyerébe ejti az állát,
erő úgyis mindent befejez helyettetek, mielőtt ti ketten, bármit befejeznétek, bizony hogy véget fog érni a leányi virtus, s én tudom, sejtem, kicsoda húzza hozzá a tust,
A villamoson, mely a vasútállomásra visz, ahol egy lépcsőmászással kombinált sprint jóvol- tából éppen el fogom érni a gyorsított személyt, hogy aztán Borbély Szilárd
S hogy tekintetünkön át foglyul ejtse, a pillanatban (mert hol másutt?) rejlő örökkévalóval egyesíte.. egész valónkat egy napsütötte fűszál színe és
A francia nyelvű katolikus költészet mindmáig eleven, iskolát teremtő és világrangú al- kotókat kinevelő hagyományához kapcsolódik, merész látásmódja azonban egészen
A másik változat az a modern fogás - nem én találtam ki, sokan csinálják - , hogy ír az ember egy regényt, és egyszerre csak a főhős úgy belelendül az első személybe,
Mielőtt a fecskék éhesen ébrednek, elölről kezdem kezdett imáidat, nyárfákon túl mélybe hulló hidat.. Immár nem tudok meglenni nélküled, mégis évről
hogy ketten az egésztől függetlenül nézhették a túlsó partot, nézhettek bármit, miközben középen zajlott valami fő cselekvény, mely mindazonáltal épp a folyóra