1999. augusztus 5
T ORNAI J ÓZSEF
De lófarkas szél
Meglátni a Balatont mindjárt nála leszek meglátni a hattyút a bőre ilyen fehér meglátni a vizet
a lelke tó fény fa lófarkas szél meglátni a hattyút a vizen
de teste nincs teste nincs teste nincs meglátni a testét
de hattyú nincs hattyú nincs hattyú nincs meglátni a tavat
de Balaton nincs Balaton nincs Balaton nincs hattyú a vizen
de lelke nincs lelke nincs lelke nincs lófarkas szél mindjárt nála leszek meglátni a Balatont
de teste nincs
tó fény fa lófarkas szél
de hattyú nincs hattyú nincs hattyú nincs meglátni a vizet
a bőre ilyen fehér
de Balaton nincs Balaton nincs Balaton nincs a lelke tó de teste nincs teste nincs teste nincs mindjárt nála leszek
de lófarkas szél de meglátni a hattyút
6 tiszatáj
a lelke tó fény fa meglátni a Balatont
de víz nincs de víz nincs de víz nincs de teste nincs de teste nincs de teste nincs de bőre nincs de bőre nincs de bőre nincs meglátni a hattyút
Balaton hattyú szél
a tó a fény a fa a lófarkas víz
a lelke de lelke nincs de lelke nincs lelke nincs de teste nincs meglátni a Balatont
a teste ilyen fehér a szél mindjárt a szél de teste nincs de teste nincs meglátni a hattyút a vizen mindjárt nála leszek
de bőre nincs de lelke nincs de teste nincs de Balaton nincs de hattyú nincs
lófarkas szél tó fény fa
de teste nincs de teste nincs de teste nincs a lelke tó fény fa de bőre nincs
a bőre fehér de lelke nincs
meglátni a vizet de Balaton nincs meglátni a Balatont de víz nincs de szél nincs de fa nincs de fény
nincs de bőre nincs de lelke nincs de hattyú nincs de teste nincs de Balaton nincs de teste nincs
de teste nincs de lófarkas szél de teste nincs de lófarkas szél
1999. augusztus 7
A fenevad
Zárlat nőtt bennem a nőkkel
szemben, testüktől merev visszariadás, fáradt vagyok a káprázatokhoz, és teljesen vak ahhoz, hogy valakinek a megfoghatatlan természetétől megőrüljek.
De ne hidd, hogy ez az öregség, ne hidd, halottam, hogy elaludtak a hús-alatti Erők, és vakító-pirosan hullatja leveleit a vér: a bozótban ugyanúgy vágtat körbe-körbe a fenevad, éjjel-nappal egy fenevad üvölt a semmibe.
Az õrült fogak malma
Éjfélbe-zuhanás.
Az ismeretlen testvériség könny-képekkel üzeni: meghalok.
Átkot mindenre! Levásik a mosoly arcomról, elrothad a húsom, a szerelmem húsa. Milyen szánalmas lét-foszladék „vékonyka földi jelen- létem”! Átkot mindenre! Mindennek és mindenkinek szét kell oszlania, mocsokká bűzlenie.
Megértem az elsőket, a tavasz keresztényeit: Jézusuk legyőzte a halált.
Föltámadt. Ők is legyőzik a halált. Föltámadnak. Értitek? Nincs ennél illatosabb boldogság! Ahogy annál sincs ragyásabb, ha vége. Mindenki meghalt és meghal mellőletek, és ti is csont lesztek és mocsadék, és nem ti győztök, de az átok: az álomra-örömre-lecsapás.
Mindennek a szétrágása.
Az őrült fogak.
Az őrült fogak malma.
