Alkalmazott módszerek

14  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)
(2)

Bevezetés

A talaj növények számára felvehető tápanyagtartalma számos termőhelyen korlátozó tényező a növényi fejlődés, produktivitás tekintetében. A korlátozás leggyakoribb oka az elérhető foszfor (P) illetve nitrogén (N) mennyisége. Erre a kényszerre adott evolúciós léptékű válasz lehet a talajlakó mikroorganizmusokkal létrehozott szimbiotikus asszociáció, mely fontos makroelemeket juttat a növénynek a fotoszintézis cukortermékeiért cserébe. Egy ősi együttélési forma a talajlakó gombákkal kialakított arbuszkuláris mikorrhiza szimbiózis. Ennek révén elsősorban foszfátvegyületekhez jut a növény. Kialakulását mintegy 460 millió évvel ezelőttre, az első szárazföldi növények megjelenésével közel egy időre datálják, és azóta is jelen van a szárazföldi növényfajok túlnyomó többségében. A mikorrhiza szimbiózis kialakításának képessége feltételezhetően már jelen volt a szárazföldi növények közös ősében is, vagyis azok a fajok, melyek ma nem léphetnek szimbiózisra mikorrhiza gombákkal, ezen képességüket elveszítették az evolúciójuk folyamán. Emellett egy másik, jóval később létrejött szimbiotikus együttélési forma is megjelent növények és nitrogénkötő talajbaktériumok között. A nitrogénkötő szimbiózis képessége vélhetően többször is kialakult a szárazföldi növények törzsfejlődése során (először mintegy 65 millió évvel ezelőtt), ám minden esetben rokon növényfajok egy szűk csoportján: a Fabales, Fagales, Cucurbitales és Rosales kétszikű (Dicotidae) kládokon belül. A nitrogénkötő szimbiózis kialakítására képes növények legnagyobb arányban a pillangósvirágúak (Leguminosae vagy Fabaceae, Fabales), csoport fajai között fordulnak elő. A nitrogénkötő endoszimbiózis kialakítása folyamán egy új növényi szerv képződik, a gyökérgümő. A szimbionta baktériumok ebben végzik a légköri dinitrogén ammóniává történő redukcióját, mely a növény számára is hasznosítható szerves molekulákba épül be.

A nitrogénkötő szimbiózis kialakulása és működése során lejátszódó folyamatokat irányító növényi gének közül már számos gént, illetve génterméket leírtak. Ezeket elsősorban két

(3)

környezetében kálciumszint ingadozás kiváltásához vezet. Ez a jellegzetes periodikus kálciumszint oszcilláció nukleáris pórus komplex elemek (LjNUP133, LjNUP85) és egy feltételezett kation csatorna (MtDMI1/LjCASTOR és LjPOLLUX) közreműködésével jön létre, s szignálként szolgál a további folyamatokhoz. Ennek dekódolását egy sejtmagi kálcium- kalmodulin függő protein kináz (MtDMI3/LjCCaMK) végzi egy kölcsönható partnerrel együtt (MtIPD3/LjCYCLOPS), és különböző transzkripciós faktorok (MtNSP1/LjNSP1, MtNSP2/LjNSP2, MtERN, MtNIN/LjNIN) felé továbbítja a jelet. Az LjNAP1/MtRIT és LjPIR1 gének a szimbionta baktérium intracelluláris infekcióját elősegítő növényi struktúra, az ún.

infekciós fonal kialakítása és haladása folyamán bekövetkező aktin-sejtváz átrendezésben vesznek részt. Az MtLIN/LjCERBERUS gének E3 ubikvitin ligázt kódolnak, mely nélkülözhetetlen az infekciós fonal továbbhaladásához a gyökérszőrökből a lejjebb elhelyezkedő sejtrétegek felé, emellett szükséges a gümő primordium további fejlődéséhez is. E szimbiotikus jelátviteli hálózat kapcsolatot létesít a növény citokinin szignalizációs útvonalával is, egy a szimbiotikus nitrogénkötéshez nélkülözhetetlen citokinin receptor (MtCRE1/LjLHK1) révén. A növény a szimbiózis kialakításának és fenntartásának teljes ideje alatt szigorúan, de dinamikusan képes szabályozni a képződő gümők számát, mely folyamatban további LRR-receptor kinázok vesznek részt (LjHAR1/MtSUNN és LjKLV).

A mikorrhiza szimbiózis kialakításához szükséges növényi génekkel kapcsolatos ismereteink javarészt a nitrogénkötő szimbiózis genetikai vizsgálatának köszönhetőek. A nitrogénkötő szimbiózis kialakításának képességét elveszített mutáns növények mikorrhizációs hajlandóságát vizsgálva fény derült arra, hogy néhány mutáns mikorrhiza együttélésre sem képes, tehát a bennük mutációt szenvedett gének mindkét szimbiózis kialakításához nélkülözhetetlenek. Ezeket nevezzük a közös szimbiotikus útvonal génjeinek, melynek azonosított tagjai: MsNORK/MtDMI2/LjSYMRK, MtDMI1/LjCASTOR és LjPOLLUX, LjNUP133, LjNUP85, MtDMI3/LjCCaMK és MtIPD3/LjCYCLOPS. A jelenleg elfogadott tudományos nézet szerint feltételezhető, hogy az ősibb mikorrhiza rendszer már meglévő molekuláris apparátusának bizonyos elemeit felhasználva fejlődött a nitrogénkötő endoszimbiózis.

Az eddigi vizsgálatok több E3 ubikvitin ligázról bizonyították, hogy fontos szerepe van a nitrogénkötő szimbiózis különböző szakaszaiban. Egyikük a Medicago truncatula modell növényben azonosított LIN, illetve Lotus japonicus ortológja, a CERBERUS. A fehérjék egy E2 kölcsönható U-box domént, egy Armadillo domént és WD40 ismétlődéseket tartalmaznak, melyek fehérje-fehérje kölcsönhatásokban vehetnek részt. Ezen túl N-terminálisukon egy

(4)

kiterjedt, jól konzervált, csak rájuk és ortológjaikra jellemző, csupán növényi szekvenciákban előforduló, ún. LIN domént hordoznak. A nitrogénkötő szimbiózis kialakítása a lin és cerberus mutáns gyökereken is korán leáll. A gümő fejlődni kezd, de nem jut túl a primordium fázison, feltehetően a szimbiotikus infekció korai leállása miatt a gümő sem fejlődik tovább. A MtDMI3/LjCCaMK kálcium-kalmodulin függő protein kináz funkciónyeréses (autoaktív) formájáról bebizonyították, hogy spontán gümőzést indukál szimbionta baktérium hiányában is a vad típusú növényeken. Amikor ezen autoaktív kálcium-kalmodulin függő protein kináz kópiával transzformálták a lin és cerberus mutáns növényeket, azok is képesek voltak spontán gümők létrehozására, ami arra utal, hogy LIN/CERBERUS a szimbiotikus infekcióhoz nélkülözhetetlen, míg a gümőképződéshez önmagában nem az. Bár a lin és cerberus mutánsok megtartják mikorrhizációs képességüket, a közelmúltban a L. japonicus cerberus mutáns növények gyökerén csökkent mikorrhiza kolonizációt mutattak ki, ami a CERBERUS mikorrhizációban betöltött esetleges szerepére utalhat.

Jelen tanulmány két nagy, egymást kiegészítő egységre bontható. Publikus adatbázisok felhasználásával számos növényfajból gyűjtöttük össze a szimbiotikus gének homológjait, melyeken informatikai eszközökkel összehasonlításokat végeztünk, azt vizsgálva, hogy milyen módosulásokon mentek keresztül az egyes géntermékek, míg a nitrogénkötő szimbiózis működőképes részévé váltak. Emellett egy E3 ubikvitin ligáz aktivitással bíró szimbiotikus fehérje, a M. truncatula LIN, és rokonai részletes evolúciós elemzésével, valamint funkcionális vizsgálatával kerestük a választ arra, hogy miként válhat egy géntermék a szimbiózis kialakításának nélkülözhetetlen szereplőjévé.

(5)

Célkitűzések

Számos olyan növényi gén ismert már, mely a nitrogénkötő szimbiózis kialakulásához elengedhetetlen. Ezek némelyikét csoportunkban azonosították. Jelenleg is ezek vizsgálata jelenti a csoport elsőszámú kutatási területét. Az együttélést meghatározó új növényi gének felkutatásán és funkcionális jellemzésén túl, a genomszekvenálási projektek előretörésének köszönhetően, munkánk mára már kiterjed ezen gének evolúciós elemzésére is. Tudni szeretnénk, mi teszi annyira különlegessé ezeket a növényeket, hogy képesek nitrogénkötő szimbiózist kialakítani, és miként tettek szert erre a képességre a szárazföldi növények törzsfejlődése folyamán.

A nitrogénkötő szimbiózisban résztvevő növényi gének evolúciós és funkcionális vizsgálata jelen munkában két nagy téma köré szerveződött. Ezek a következők:

I. A kiterjedt genomszekvenálási programoknak köszönhetően egyre több növényfaj teljes genomszekvenciája elérhető biológiai adatbázisokban. A nitrogénkötő szimbiózist meghatározó növényi gének homológjai után kutatva ezen adatbázisokban nem csupán nitrogénkötő gümő kialakítására képes, de arra képtelen fajokban is találatokat kapunk. E gének által kódolt fehérjék összevetésével arra keressük a választ, vajon hogyan specializálódtak az egyes szimbiózisban szerepet játszó gének az evolúció folyamán. Mennyire konzerváltak, illetve mennyire jellemző az egyes szimbiotikus génhomológok jelenléte nitrogénkötő szimbiózisra képtelen növényekben is. A jelen munkában bemutatott vizsgálataink célja volt:

1. A nitrogénkötő szimbiózisban szerepet játszó gének feltételezett ortológjainak összegyűjtése kész vagy közel kész genomszekvenálási programmal rendelkező zárvatermő növényi genomokból.

2. A feltételezett ortológ szekvenciák konzerváltságának meghatározása, és az evolúciójuk leírása. Azon gének meghatározása, melyek változása kulcsfontosságú volt a nitrogénkötő szimbiózisban betöltött szerepük ellátásához.

II. Egy, a csoportunk által leírt, a nitrogénkötő szimbiózis kialakításában nélkülözhetetlen szerepet betöltő gén a LIN, ami egy E3 ubikvitin ligázt kódol. Szekvencia adatbázisokban LIN homológ szekvenciák után kutatva megtudtuk, hogy a génnek létezik egy paralógja, amit LIN2- nek neveztünk el. A paralóg génről kísérletes adat korábban még nem állt rendelkezésre, ezért célunk volt:

1. LIN és LIN2 evolúciós történetének feltárása.

2. A M. truncatula LIN2 funkcionális vizsgálata.

(6)

Alkalmazott módszerek

1. Bioinformatikai módszerek

 Adatgyűjtés publikus szekvencia adatbázisokból, a töredék szekvenciák összerendezése, konszenzus megállapítása

 Kódoló szekvenciák predikciója (FGENESH+)

 Szekvenciák minőségellenőrzése (Vector NTI, AlignX), manuális javítása

 Többszörös szekvencia illesztések, filogenetikai fa számolása (MEGA, ClustallW)

 Szinténia analízis (SyMAP)

2. Laboratóriumi módszerek

 Növényi genomi DNS és RNS tisztítás, cDNS szintézis

 Polimeráz láncreakciók (PCR)

 Molekuláris klónozás: konstrukciók készítése promóter analízis, fehérje lokalizációs és mutáns menekítési kísérletekhez

Agrobacterium rhizogenes közvetített M. truncatula „hairy root” gyökértranszformációk

Agrobacterium tumefaciens közvetített Nicotiana benthamiana tranziens levéltranszformációk

 Fluoreszcens konfokális lézer pásztázó- és fénymikroszkópia.

 Hisztokémiai festések (X-Gal, GUS)

 Kvantitatív valós idejű PCR (qRT-PCR)

(7)

Eredmények és következtetések

Az elmúlt évtized kutatómunkájának köszönhetően mára számos, a nitrogénkötő szimbiózis kialakításában kulcsszerepet játszó növényi gént ismerünk. Vizsgálatunkhoz kiválasztottunk 16 M. truncatula gént, melyek fehérje termékei változatos szerepet töltenek be a nitrogénkötő szimbiózis kialakítása folyamán. Ezek között szerepelnek a nitrogénkötő szimbiózisra specifikus, és a közös szimbiotikus útvonalba tartozó gének is. Kiválasztottunk továbbá 12, a nitrogénkötő szimbiózisban ismert szereppel nem rendelkező szekvenciát, melyeket kontrollokként alkalmaztunk.

 A kiválasztott M. truncatula szimbiotikus és kontroll gének fehérjetermékeinek szekvenciájával adatbáziskereséseket végeztünk a zárvatermők rendszertani fájának különböző csoportjaiból választott tíz növény szekvenciái között, melyek genomszekvenálása már befejezett, vagy közel befejezett fázisban tartott. A fajok között nitrogénkötő szimbiózisra képes, és arra képtelen kétszikű, illetve egyszikű növények szerepeltek. A vizsgált fajok mindegyike képes mikorrhiza szimbiózis kialakítására, egyedül az A. thaliana nem képes egyik szimbiózisra sem. Minden genomból kiválasztottunk egy-egy olyan szekvenciát, mely hosszban és aminosav összetételben a referenciaként használt M. truncatula aminosav szekvenciához a legnagyobb hasonlóságot mutatta. Ezeket a továbbiakban feltételezett ortológokként kezeltük. Közülük reciprok BLAST keresésekkel szűrtük ki a fals ortológ találatokat. Eredményeink alapján az A.

thaliana genomból hiányoznak a LYK3, NFP, DMI3 és IPD3 ortológ szekvenciák, továbbá egyik vizsgált egyszikű genom sem kódolja a LYK3 ortológját, míg a feltételezett ortológ a kétszikűekben általánosan jelen van. Feltételezzük, hogy a pillangósvirágúak nitrogénkötő szimbiózisban szereplő LYK3 ortológ kópiája csak az egyszikű és kétszikű fejlődési vonalak elválása után jelent meg a növények törzsfejlődése során. A legtöbb ortológ kópia az általános modellnövény, az A. thaliana genomjából hiányzott, mely sem nitrogénkötő, sem mikorrhiza szimbiózis kialakítására nem képes. Vélhetően ez utóbbi képességet törzsfejlődése során elveszítette. Ezzel összefüggésben veszíthette el szimbiotikus génjeinek jelentős hányadát is. Azok az ortológok, melyek még jelen vannak a genomjában, feltehetőleg egyéb fontos, nem szimbiotikus funkcióval rendelkeznek, így megmaradásuk az A. thaliana genomban szükségszerű volt.

 Az összegyűjtött leghasonlóbb szekvenciákat először hosszukban hasonlítottuk össze annak eldöntésére, hogy történtek-e nagyobb, akár teljes domén(eke)t érintő változások bizonyos

(8)

fehérjék fejlődése során. Jelentősebb hosszbeli eltérést csupán néhány szimbiotikus fehérje homológja esetén tapasztaltunk. A referencia szekvenciához képest több mint 20%-os eltérést mutatott három A. thaliana paralóg és az egyszikű DMI2 ortológok. Szakirodalmi adatok alapján tudjuk, hogy a DMI2 ortológok a növények evolúciója folyamán úgy fejlődtek, hogy extracelluláris doméneket szereztek. Ezek közül a hosszabb szekvenciák képesek menekíteni a megfelelő L. japonicus szimbiotikus mutánsok hibás gümőző és mikorrhiza fenotípusát, míg a rövidebb egyszikű DMI2 ortológ szekvencia csak a mikorrhiza szimbiózis hibáját tudja komplementálni. Az egyszikűek NSP2 homológjai, és a Z. mays ERN1 szekvenciája mutatott még 10-15%-os hosszeltérést az adott referenciához képest, InterPro doménkeresésekkel azonban nem tudtunk extra doméneket kimutatni ezekben a fehérjékben. Emellett szakirodalomból tudjuk, hogy az O. sativa hosszabb NSP2 homológja teljes mértékben képes komplementálni a L. japonicus nsp2 mutánsokat.

 A kiválasztott feltételezett ortológ szekvenciákat egyenként, aminosav szinten, páronkénti illesztésben hasonlítottuk össze a megfelelő M. truncatula referencia fehérjével. Az egyes illesztési pozíciókban kapott megegyező aminosavak százalékos aránya az ún. ID érték, ezt használtuk a géntermékek további elemzésében. Az egyes géntermékek ID adatait a vizsgálatba vont fajoknak a referencia M. truncatula-tól számított rendszertani távolsága szerint rendeztük sorba. Az egyes géntermékek evolúciós módosulásait azok ID értékeit követve vizsgáltuk a fajok során át, és két alkalommal tapasztaltunk jelentősebb változást az adatokban. Az első a nitrogénkötő szimbiózisra képes fajok és az egyéb, erre nem képes kétszikűek között, a második a kétszikű és egyszikű fajok értékei között jelentkezik. Az ID értékekben tapasztalható hirtelen csökkenés lehet az adott géntermék növényi evolúció folyamán mutatott általánosan gyors változása, vagy a géntermékeket formáló bizonyos különbségek okai lehetnek egy adott funkcióból eredő specifikusan ható evolúciós erők is.

Esetünkben ez a nitrogénkötő szimbiózis kialakításának képessége, melynek nyomait a pillangósvirágú növények és az egyéb kétszikűek közti értékek között találhatjuk. A

(9)

is csekély mértékű az ID értékek változása. Az adott géntermék lassan változott a zárvatermő növények evolúciója során, szekvenciája jól konzervált. Mivel szekvenciája a gümőző fajokban sem változott meg lényegesen más kétszikűekhez viszonyítva, feltételezhető, hogy a nitrogénkötő szimbiózisban betöltött működéséhez nem volt szükség kiterjedt szekvencia változásokra. Ez arra utalhat, hogy az A kategóriába sorolt szimbiotikus fehérjék csoportjában a nem gümőző fajokból vett ortológok megfelelő kifejeztetés mellett nagy eséllyel képesek ellátni a gümőző növényekben a szimbiotikus feladatokat. Ezt a szakirodalomban elérhető transz-komplementációs kísérletek eredményei megerősíteni látszanak. A B, illetve B’ csoportba azok a szekvenciák tartoznak, amelyek jelentős ID érték csökkenést mutattak a gümőző és nem gümőző kétszikű fajok között, azonban az értékeik nem változtak számottevően a kétszikűek és egyszikűek között. Ezekre a géntermékekre feltehetőleg nem jellemzőek a gyors evolúciós változások, ugyanakkor jelentős szekvencia eltérések jelentek meg a gümőző fajokban. Ez jelezheti azt, hogy a bekövetkezett szekvencia változások - legalább részben - a fehérjék nitrogénkötő szimbiózisban végzett működéséhez szükségesek. Ha ez igaz, akkor csak kicsi a valószínűsége, hogy ezeknek a fehérjéknek a nem-gümőző növényekből származó ortológjai képesek lennének szimbiotikus működést elvégezni a pillangósvirágúak nitrogénkötő szimbiózisa során. Ezzel összhangban van az, hogy a szakirodalomban elérhető transz-komplementációs vizsgálatok többségében a B kategóriába sorolt pillangósvirágú gének nem gümőző fajokból vett ortológjai csak részlegesen, vagy egyáltalán nem voltak képesek komplementálni a megfelelő, nitrogénkötő szimbiózisban mutáns pillangósvirágú növényeket. A C és C’ kategória génjei, a mindkét vizsgált fajcsoport határon jelentékeny ID érték esést mutató szekvenciák, feltételezhetően gyorsan változtak a növényi evolúció folyamán. Ha emellett megtartották az eredeti funkciójukat, akkor valószínűleg jelentős szekvencia flexibilitás jellemzi őket. Flexibilitásuk révén könnyen változhattak, és változásuk eredményeképp akár új működéseket is képesek lehettek elvégezni. Ilyen funkció lehetett a gümőző fajokban lévő kópiák nitrogénkötő szimbiózisban betöltött szerepe is. Ez alapján a C kategória elemeinél két lehetőséget is figyelembe kell vennünk: 1) vagy a B kategória tagjaihoz hasonlatosan, a szekvencia evolúciójuk folyamán specializálódtak a nitrogénkötő szimbiózisra, vagy 2) a változás inkább a gyors evolúciós sebesség következménye, mely nem eredményezett a szimbiózis szempontjából minőségi változást a működésükben. A C kategória tagjaival végzett komplementációs tesztek eddig kivétel nélkül az utóbbi eshetőséget erősítik: a nem

(10)

gümőző növényekből vett ortológ szekvenciák transz-komplementációs tesztekben pozitívnak bizonyultak. A felállított evolúciós kategóriák megtalálhatóak mind a szimbiotikus, mind a kontroll szekvenciák között. De míg a kontrollok zöme a lassan változó, jól konzervált szekvenciák közé volt sorolható (A’), a szimbiotikus szekvenciák inkább a B vagy a C kategóriákba kerültek. Ez utalhat arra, hogy specifikus változások kellettek ahhoz, hogy ezek a fehérjék a szimbiózisban végzett működésüket megvalósíthassák, illetve utalhat akár arra is, hogy a gyors szekvencia evolúciót mutató géntermékek preferenciálisan verbuválódtak a nitrogénkötő szimbiózis kialakításához szükséges gének sorába.

A LIN géncsalád tagjaival egy részletesebb filogenetikai elemzést és funkcionális vizsgálatokat végeztünk. A M. truncatula LIN gén egy, a nitrogénkötő endoszimbiózis kialakításában nélkülözhetetlen szerepet játszó fehérjét kódol. Amikor a LIN fehérje aminosav szekvenciájával szekvencia adatbázisokban kereséseket végeztünk, nem csak a LIN gén ortológjait kaptuk találatként, de egy azokhoz igen hasonló paralóg M. truncatula szekvencia, és annak ortológjai is az eredmények között szerepeltek. Ennek a paralóg géncsaládnak a tagjait LIN2-nek neveztük el. A LIN és LIN2 fehérjék doménfelépítésükben igen hasonlóak:

tartalmaznak egy U-box és egy Armadillo domént, valamint több WD40 domént.

Feltételezhetően E3 ubikvitin ligázok.

 A szárazföldi növényeket jól reprezentáló szekvenált genomokból adatbázis keresésekkel összegyűjtöttük az elérhető LIN és LIN2 szekvenciákat, és részletesen elemeztük ezeket. A vizsgált kétszikűekben jellemzően egy LIN és egy LIN2 ortológot találtunk. A szekvenciák között fennálló ortológ/paralóg viszonyt a szekvencia hasonlóságon túl, az elérhető szekvenciák felhasználásával készült Neighbor-Joining filogenetikai fa topológiája, és a géneket hordozó kromoszóma szakaszok összevetésével végzett szinténia vizsgálat is megerősíti. Az elérhető egyszikű genomokban csak egyetlen LIN homológot találtunk,

(11)

valószínűsíti, hogy vagy bizonyos egyszikű vonalak, vagy akár már az egyszikűek közös őse elveszítette a LIN kópiát. Ennek eldöntéséhez további befejezett egyszikű genomszekvenciák szükségesek, az egyszikűek különböző leszármazási vonalaiból.

A LIN gén nitrogénkötő szimbiózis során végzett működésének evolúciós vizsgálatához nem gümőző fajok LIN ortológjait használtuk.

 Klónoztuk a M. truncatula LIN fehérje ortológját a kétszikű szőlő (Vitis vinifera), és a vénuszhaj páfrány Adiantum capillus-veneris fajokból is, melyek a M. truncatula fehérjével összevetve igen konzervált doménfelépítést mutattak. Megfelelő kifejeztetés mellett mindkét ortológ kópia képes volt menekíteni a M. truncatula lin mutáns növények nitrogénkötő szimbiózis-defektív fenotípusát. Ennek fényében elmondhatjuk, hogy a növények evolúciója folyamán a LIN ortológ fehérjék szekvenciájában bekövetkező változások alapvetően nem változtatták meg azt a működést, melyet LIN a nitrogénkötő szimbiózisra képes fajokban végez. Továbbá ez a működés a LIN ortológok evolúciója folyamán igen korán, már jóval a nitrogénkötő szimbiózis első megjelenése előtt kialakult.

A LIN2 génről, illetve fehérje termékéről kísérletes adat korábban nem állt rendelkezésre, ezért elvégeztük annak analízisét.

 Riportergén vizsgálatokban a M. truncatula LIN2 gén 2156 bp-os promóter szakasza erős aktivitást mutatott az oldalgyökér kezdeményekben a korai sejtosztódásoktól egészen a kifejlett állapotig, és hasonló módon volt nyomon követhető a gümőfejlődés teljes folyamatán keresztül. Ez az aktivitás később fokozatosan a merisztematikus sejteket tartalmazó területekre húzódott vissza mind a kifejlett oldalgyökér, mind az érett gümő esetében. Ezek alapján LIN2 potenciálisan részt vehet a sejtosztódáshoz kapcsolódó feladatok ellátásában. Emellett a LIN2 promóter aktívnak mutatkozott a szimbiotikus infekció folyamán is, annak mintegy előfutáraként az infekciós fonal előrehaladásának útját övező sejtekben, de annak mindig előtte járva kapcsolt be, míg a baktériumok el nem érték a gümőprimordiumot. Ez a mintázat nem zárja ki, hogy a LIN2 fehérjének is lehet szerepe a szimbionták infekciója folyamán (is). A LIN2 promóter működése igen hasonló képet mutatott a M. truncatula LIN, és L. japonicus ortológja a CERBERUS gének gümőkben tapasztalt promóteraktivitásához. A LIN2 gén kifejeződésének kvantitatív RT-PCR–rel történő vizsgálata nagyon alacsony mRNS szintet mutatott gyökérben, mely úgy mutatott szignifikáns emelkedést a szimbionta inokuláció után, hogy még így is feltehetőleg messze elmarad a LIN gén transzkript szintjétől. A LIN2 gén kifejeződése tehát szigorúan szabályozott.

(12)

 Heterológ rendszerben végzett lokalizációs vizsgálatokkal, N. benthamiana levélen, a M.

truncatula LIN2 fehérjét kimutattuk a sejtmagban, az endoplazmatikus retikulumban és a citoplazmában is. A LIN2 fehérje tömege 149 kDa. Ilyen méretű molekulák már csak aktív transzporttal juthatnak át a sejtmag membrán pórusain, de az in silico vizsgálatok nem prediktáltak magi lokalizációs szignált LIN2 szekvenciáján. Elképzelhető, hogy a LIN2 fehérje az egér β-kateninhez hasonló módon, Armadillo doménje által jut keresztül a sejtmagi pórus komplexeken, akár más fehérjéket is magával szállítva.

 A M. truncatula inszerciós mutagenezis program adatbázisában több, a LIN2 génben Tnt1 retrotranszpozont hordozó vonalat azonosítottunk. Ezek közül kettőt részletesen elemeztünk. A lin2-1 és lin2-2 mutánsok sem általános fejlődési, sem a nitrogénkötő szimbiózis folyamán megfigyelhető rendellenességet nem mutattak, ami arra utal, hogy a LIN2 gén nem nélkülözhetetlen a funkcionális nitrogénkötő endoszimbiózis kialakításához, illetve a normális egyedfejlődéshez. Tekintve, hogy a LIN és LIN2 fehérjék doménfelépítése és promóter aktivitása nagyon hasonló, elképzelhető, hogy LIN képes elvégezni LIN2 feladatát is, így maszkolja a lin-2 mutánsokban a LIN2 géntermék kiesésének következményeit. Ez, legalábbis részben, fordított módon is elképzelhető. A lin mutáns növényekben, melyekben csak a LIN hibás és a LIN2 ép formában jelen van a M.

truncatula genomban, a LIN2 nem képes menekíteni a lin mutációt. Nem kizárt azonban, hogy bizonyos funkciókat a LIN és LIN2 redundánsan lát el. Ezek a funkciók nem vesznek el a lin mutánsokban sem. Vizsgálatukhoz lin lin2 kettős mutánsokra van szükség, melyek előállítása már folyamatban van. Ilyen redundáns funkciót tölthet be a paralóg pár a mikorrhiza szimbiózis folyamán. A közelmúltban a LIN ortológ L. japonicus cerberus mutáns gyökerek csökkent mikorrhiza kolonizációját mutatták ki. Elképzelhető, hogy a cerberus mutáns mikorrhizációs fenotípusa a géndózis csökkenésének következménye, és a LIN2 gén kiesésével a fenotípus súlyosabbá válna, és teljesen elveszne a növények

(13)

Közlemények jegyzéke

(MTMT azonosító: 10024923) (ORCID: 0000-0002-4267-9969) KÖZLEMÉNYEK

A fokozatszerzési eljárás alapjául szolgáló közlemények:

Bozsoki Z, Cheng J, Feng F, Gysel K, Vinther M, Andersen KR, Oldroyd G, Blaise M, Radutoiu S, Stougaard J (2017) Receptor-mediated chitin perception in legume roots is functionally separable from Nod factor perception. Proc Natl Acad Sci 201706795 (IF: 9.661 - 2016-ban)

O’Rourke JA, Yang SS, Miller SS, Bucciarelli B, Liu J, Rydeen A, Bozsoki Z, Uhde-Stone C, Tu ZJ, Allan D, et al (2013) An RNA-Seq Transcriptome Analysis of Pi Deficient White Lupin Reveals Novel Insights Into Phosphorus Acclimation in Plants. Plant Physiol 161: 705–724

(IF: 6.535)

Egyéb folyóirat közlemény:

Pénzes Zs, Melika G, Bozsóki Z, Bihari P, Mikó I, Tavakoli M, Pujade-Villar J, Fehér B, Fülöp D, Szabó K, et al (2009) Systematic re-appraisal of the gall-usurping wasp genus Synophrus Hartig, 1843 (Hymenoptera: Cynipidae: Synergini). Syst Entomol 34:

688–711 (IF: 2.467)

Összesített IF: 18.663

Egyéb könyvfejezet:

Melika G, Pénzes Zs, Mikó I, Bihari P, Ács Z, Somogyi K, Bozsóki Z, Szabó K, Bechtold M, Fári K, Fehér B, Fülöp D, Csóka Gy, Stone GN (2007). A Kárpát-medence tölgyön élő gubacsdarazsai. In: Forró L (szerk.) A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása: A Kárpát- medence állattani értékei és faunájának kialakulása. 399 p. Budapest: Magyar Természettudományi Múzeum, 2007. pp. 165-174.

(ISBN:978-963-7093-99-9)

A DISSZERTÁCIÓ TÉMÁJÁHOZ KAPCSOLÓDÓ SZAKMAI ANYAGOK Konferencia előadások:

Bozsóki Z, Kiss E, Oláh B, Endre G- Homologs of Medicago truncatula symbiotic proteins and the evolution of nitrogen fixing root nodule symbiosis

First Legume Society Conference, 2013 május, Újvidék, Szerbia

Bozsóki Z, Kiss E, Endre G- Szimbiotikus gének rokonai a növényvilágban

Magyar Növénybiológiai Társaság - Fiatal Növénybiológusok Előadássorozata, 2013 január, Szeged

Bozsóki Z, Kiss E, Oláh B, Endre G- Medicago truncatula szimbiotikus gének homológjainak szerkezeti és működésbeli vizsgálata

"Genetikai műhelyek Magyarországon" VIII. minikonferencia, 2009 szeptember, Szeged

(14)

Poszter prezentációk:

Homologs of Medicago truncatula symbiotic proteins in plants Hungarian Molecular Life Sciences conference, 2013 április, Siófok

How could the LIN gene and its function evolve for symbiosis?

10th European Nitrogen Fixation Conference, 2012 szeptember, München, Németország

Szimbiotikus gének evolúciós vizsgálata

IX. Magyar Genetikai Kongresszus / XVI. Sejt- és Fejlődésbiológiai Napok, 2011 március, Siófok

Homologs of Medicago truncatula symbiotic genes in taxonomically distant species from nodulating to non-symbiotic plants

9th European Nitrogen Fixation Conference, 2010 szeptember, Genf, Svájc

Homologs of Medicago truncatula symbiotic genes in taxonomically distant species from nodulating to non-symbiotic plants

European Plant Science Organisation 5th EPSO Conference “Plants for Life”, 2010 augusztus, Olos, Finnország

Studies on the homologous counterparts of Medicago truncatula symbiotic genes in nodulating and non-nodulating plant species

8th International Symposium in the series Recent Advances in Plant Biotechnology, “New development in green gene technology”, 2009 szeptember, Szeged

Structural analyses on Medicago truncatula symbiotic gene homologs in nodulating and non-nodulating plant species

Model Legume Congress, 2009 június, Asilomar, CA, USA

Medicago truncatula szimbiotikus gének homológjainak szerkezeti és működésbeli vizsgálata gümőző és nem gümőző növényekben

VIII. Magyar Genetikai Kongresszus / XV. Sejt- és Fejlődésbiológiai Napok, 2009 április, Nyíregyháza

EGYÉB SZAKMAI ANYAGOK Konferencia előadás:

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :