A MAGYAR SZEMLE TÄRSASÄC k isk ö n y v t a r a
AZ
ANGOL CIVILIZÁCIÓ
MÚLT ÉS J E L E N
VERNON
DUCKWORTH BARKER
MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG BUDAPEST
K I N C S E S T Á R
AZ ANGOL CIVILIZÁCIÓ
MÚLT ÉS JELEN
I R T A
VERNON DUCKWORTH BARKER
B U D A PE ST , 1931
KIADJA A MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG
———
1132ЬЗ
A Magyar Szemle Társaság tulajdonában lévő
„Old Kenntonian Style” anyadúco\\al szedte és nyomta a Tipográfiai Müintézet, Budapest, V, Báthory-utca 18
I. A BRIT SZIGETEK A TÖRTÉNELEM ELŐTTI IDŐKBEN ÉS A RÓMAI HÓDÍTÁS A L A T T Amikor a történettudós tudománya már nem segít, a geológustól még mindig értékes tényeket tudhatunk meg. A geológustól kapunk hírt az angol történelem legkorábbi és tőlünk legtávolabb eső korszakáról is. A geológiai kutatások szerint a brit szigetek valamikor az amerikai kontinenshez tartoztak és így is maradtak mindaddig, amíg az Atlanti óceán el nem választotta Amerikát Európától. A brit szigetek, a környező terű' letekkel együtt, félszigetet alkottak Európa északnyugati részén A mostani szigeteknek a kontinenssel való össze' függése még hosszú ideig tartott azután, hogy az első ember megjelent. A brit szigetek éghajlati viszonyai ebben a geológiai korban váltakoztak a sarkvidéki hideg éghajlattól a trópusi éghajlatig. Legalább is az éghajlati viszonyoknak ezt a váltakozását tüntetik fel az előkerült megkövesült csontleletek. Az erdőkben az ősidők óta kihalt állatok éltek, mint a gyapjas szőrű rhinocerosz, a fürészes fogú tigris, a barlangi medve és a mammuth.
A londoni Fleet Street'en egy jó állapotban levő mám' rnuth'koponya és mammutlvagyarak kerültek elő. A mammuth'csontok mellett sarkkövi állatok, pézsmatehén és rénszarvas csontjait is ásták ki a földből.
A Sussex grófságban fekvő Piltdowmban kerültek 3
4 A RÓMAIAK ELŐTT ÉS ALATT
ki a földből Anglia legjelentősebb anthropologiai leletei, köptük egy koponya széttört darabjai, melyeket nagy fáradsággal állítottak össze. A koponya annyira majom
alkatú, hogy ennek az embernek a tudományban ismert legkorábbi embertípusok közé kellett tartozni.. A leg
több anthropologus szerint egy asszony koponyájáról van szó, de vannak, akik a koponyát egyáltalán nem is tartják emberi koponyának. A „piltdowni ember” min
denesetre a pleistocén korszakban élt és az eolith, tehát a legkorábbi emberi kultúra korszakához tartozik. T u dományos szempontból a majom és a jávai (Pithecan
thropus Erectus), illetőleg heidelbergi ember közé szok
ták besorolni. Ez a típus hozzávetőleges számítások sze
rint négyszázezer évvel ezelőtt élhetett. A piltdowni embernek kellett kortársainak lenni, de semmi bővebbet nem tudunk róluk; annyi bizonyos, hogy a brit szigete
ken is használatban voltak a kő-eszközök körülbelül abban az időben, amikor a kontinensen. A kőeszközök első készítőit azonban hamarosan kiszorította egy másik faj, amely nagyszerűen értett a vadászathoz; ennek a fajtának koponyaürege már egészen megfelel a normális méreteknek. Ez a vadászatban kiváló faj csak rövid ideig élt és az anthropologia tudós művelői már többet tud
nak utódaikról, egy alacsony termetű, sötét hajú és arc- bőrű, hosszúkás koponyájú középtengeri, az ú. n. ibériai fajról. Valószínűleg ennek a fajnak feltűnése előtt tör
tént az a nagy geológiai katasztrófa, amelynek követ
kezménye lett, hogy a La Manche-csatorna és az Északi tenger vize választotta el véglegesen a brit szigeteket a kontinenstől.
A szigeteken maradt népfaj műveltsége gyorsan fej
lődött. Az ibériai faj törzsei értettek az állattenyésztés
hez, földműveléshez. Kezdetleges építőművészetük emlé
kei földvárszerű halmok (tum uli), amelyeket máig is sok
TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOROK 5 helyütt lehet feltalálni Anglia különböző részein. A földvárak mellett megtalálták a temetőket is, sőt a W ilt' shire-beli Aveburyban egy fővárosszerű település nyomai kerültek elő, amelyek a kultúra magas fokát árulják el.
Silburyban egy gúla^alakú építményt emeltek, ami bű Zonyos mértékig az egyiptomi piramisokra emlékeztet.
Anglia őstörténetének valamivel későbbi időből szár' mazó, de sokkal ismertebb emléke Stonehenge, egy őskori templom, hatalmas oszlopszerü, monolith terméskövek' bői építve. A nagyszerű állapotban fennmaradt épít' mény keletkezési korát a Krisztus születése előtti 15 00—
1200 közötti időre szokták tenni.
Az ibériai faj még a kőkorszakban élt mindaddig, míg egy új faj nem lépett a helyükbe, amely már is' merte a bronz használatát. A bronzkorszak a brit szige' teken Kr. sz. e. 2000 és 1500 között tartott; kerek koponyájú népfaj élt ekkor, amely szintén épített föld' várakat, de ezek kisebbek, mint az ibériai faj várai. A későbbi népmozgalmakat meglehetős homály borítja és semmi biztos adatunk nincs, amely kellő világosságot derítene a kelták letelepedésére. Valószínű mégis, hogy két invázió'hullám hozta át őket a csatornán és a két faj közt inkább csak nyelvi, mint faji különbségek vol
tak. A később érkezettek az ú. n. brit kelták (Brythonic Celts, Caesar Britannus'ai) voltak a vaskorszak meg' alapítói Angliában, körülbelül a Kr. sz. e. 5. században.
Érdekes elgondolkozni azon, hogy amikor Athénben a Parthenon épült és Aristophanes vígjátékait adták elő, a brit szigetek lakói számára a művelődés legmagasabb fokát az jelentette, hogy vasból tudták elkészíteni edé' uyeiket és házi eszközeiket. Bár ezek a kelták aligha hallottak Periklésről vagy Platón Akadémiájáról, de azért a kereskedelmi összeköttetések már akkor meg' voltak Anglia és a közeli'Kelet között. Föníciai keres'
6 A RÓMAIAK ELŐTT ÉS ALATT
kedőket Cornwall ónbányái vonzották Angliába1. Ök tanították meg a briteket a pénz használatára.
Hosszabb idő telt el ezután, amiről semmi feljegyzés nem maradt, egészen a római hódítás koráig. Julius Caesar, akit a csatorna keskeny vize csábított az átke- lésre, légionáriusaival először Kr. sz. e. 5 5'ben kötött ki Anglia partjain. A következő évben újból megjelent, de a bennszülött kelták barátságtalanul fogadták a ró' maiakat. Caesar emlékirataiban Britanniáról úgy beszél, mint olyan országról, amelynek földje is és lakosai is Gab liára emlékeztetnek; egész természetes volt tehát, hogy Gallia meghódítása után vágyat érzett, hogy Britanniát is a birodalomhoz csatolja. A szigetország lakóinak rendszeresebb pacifikálására Claudius császár alatt ke' rült a sor, majd Domitianus uralkodása alatt Julius Agricola ügyes politikája volt az, amely a sziget lakóit megbarátkoztatta a római szokásokkal és életmóddal.
Villák épültek mindenfelé, mintás kőpadlózattal, amely ugyanazt a stílust árulja el, mint a Pompéjiben kiásott villák padlózata. A nyílegyenesen épített utakon, ame
lyeket fáradságos és alapos munkával római légionáru' sok építettek, ugyanolyan ruhába öltözött emberek jár' tak, mint a római Via Sacrá-n. Fürdőket építettek, még apró vidéki városokban is; egynek romjait London egyik legforgalmasabb utcája, a Strand közelében ásták ki.
Bath városa népes és előkelő fürdőhellyé épült. Csak Tacitus gúnyolódik mindezen epés humorral. „Mindez persze civilizációnak tűnt fel, — írja — pedig az egész alig egyéb, mint a szolgaság elleplezett állapota”. A
1 Kréta minosi kultúrájának pusztulása a dóroknak Görög
ország felől való bevándorlása nyomán, ami Kr. sz. e. 1000 körül történt, magyarázza meg, hogy a főniciai kereskedők miért hajóztak távolabb nyugatra, tevékenykedésük számára új területeket keresve.
A RÓMAI CSÁSZÁROK BRITANNIÁBAN 7 rómaiak a haditudomány minden vívmányával megerő- sített erődöket építettek. Eleknek a castrum-oknak ne' vét máig is több angol városnév őrzi, mint Winchester, Colchester, Manchester. A castrum-okat nagyszerű utak kötötték össze, rendesen azokat az ősrégi ösvénye' két követve, amelyek eredete visszanyúlt az ibériai korba.
A rómaiak uralmuk biztosítására a doveri szirteken vilá' gítótornyot (pharos't) építettek, Anglia északi ha' tárán pedig kettős falat a barbár támadások feltar' tóztatására. A kettő közül ismertebb és híresebb volt a Hadrián fala. Mikor a Britanniát meglátogató római császárok közül az egyik, Septimius Severus, Britanniá' ban járt, az egészet újraépítették és megerősítették nyolcvankét erőddel. Bár végig a fal mentén nem is volt állandó őrség, de a barbár betörések ellen a fal mégis hathatós védelmet nyújtott, ha egyébért nem, mert megakadályozta, hogy a barbár betörők a rablott jószágot a római uralom alatt álló területről elhajthas' sák.
Britannia egészen a birodalom szélén feküdt. Had' rián falán túl a rómaiak még uralmuk befolyását sem igyekeztek kiterjeszteni az ott lakó barbárokra. Mint tartománynak, Britanniának Rómára nézve nem volt nagy értéke. Cicero Atticushoz írt egyik levelében mondja Britanniáról, hogy nem érdemes ilyen tartó- mánnyal vesződni, ami egyéb hasznot nem tud nyújtani, mint legfeljebb rabszolgákat és „közöttük az ember alig találhat tudományhoz vagy zenéhez értőket”.
Bányákat kezdtek el több helyütt művelni a rómaiak, de nem valami nagy gonddal. Római korból származó ónbányák otthagyott nyersanyagát haszonnal dolgozták fel modern időkben. Nyers ólomrudakat találtak több helyütt római császárok monogramjaival. Róma Britan- niába fémárúkat, üveget, kerámiai árúkat, lámpákat
8 A RÓMAIAK ELŐTT ÉS ALATT
küldött. A római kultúra nagy egységére mutat, hogy ha az ásó kövezett padlót vagy szobrocskákat hozott napvilágra, azok ugyanarra a közös forrásra voltak visz' sza vezethetők az antik Londiniumban csak úgy mint Aquincumban. A kontinensen talált maradványok azonban általában magasabb színvonalról tanúskodnak.
Arles vagy Nimes római kultúrájának magas színvona' lát a brit szigetek sohasem tudták elérni, hiszen közülök egyik sem foglalt el nagy jelentőségű helyet a birodalom' ban. Juvenalis gúnyosan beszél arról, hogy milyen lehet a rhetorika tanítása a „messze Thuleban". Mindezek eb lenére a rómaiak érdemesnek tartották Britanniában uralmukat fenntartani közel négy évszázadon keresztül.
Állandóan három légió tartózkodott a szigeteken. A főbb központokon, mint Londonban (Londinium) és Yorkban (Eboracum), élénk kereskedelmi élet fejlődött ki, római segítséggel és az ő védelmük alatt.
Londonban az antik városnak igen jelentős emlékei kerültek napfényre. „Ez a város, — mondja róla Tacb tus — bár nem is nyerte el a colonia nevet, híres volt mindenkor kereskedőinek nagy számáról”. Az útak, amelyeket a légiók eredetileg csupán katonai célokból építettek, jelentős eszközei lettek az általános civilizáció fejlődésének. Ezek az utak képviselték a legmaradam dóbb értéket abból, amit a rómaiak adtak Britanniának.
A római császárok sokkal gyakrabban látogatták meg Britanniát, mint azt a nagy távolságra való tekintettel gondolni lehetne. Az egyik közülök, Constantius, azt tervezte, hogy meghódítja a Hadrián falán túl lakó pik- teket, de mielőtt tervét megvalósíthatta volna, Yorkban meghalt. Fia és utódja, Konstantin, az első keresztény római császár, Yorkban vette át a császári hatalmat atyja halála után 306'ban.
Ezek az idők kedvezők voltak a brit keltákra, akik
A RÓMAIAK ELHAGYJÁK A SZIGETEKET 9 igen megvagyonosodtak. Előbb a római kultúrát, később a kereszténységet gyorsan átvették, ami különben a ró' maiak utolsó ajándéka volt a brit kultúrának.
Eddig a rómaiak képesek voltak saját katonai szerve
zetükkel védeni a birodalom határait a határokon túl, vagy azok mentén lakó barbár törzsek betörései ellen, ö k állították fel a „saxon-part grófságá”-t, hogy védje a brit partokat a germán kalózok ellen; Hadrián falát is ők védték az északról fenyegető betörések ellen.
Lassankint azonban a helyzet megváltozott. Szórványos támadások helyett a birodalmat állandóan fenyegető veszedelem formájában tartotta izgalomban a népván
dorlás népeket és országokat elsöprő vihara. A gótok és vandálok nyomása évről-évre fokozódott és a rómaiak egymásután vonták ki csapataikat a provinciákból. A brit szigeteket Honorius császár alatt 410-ben hagyta el az utolsó római katona. Hatásuk nem lehetett mélyre
ható, hiszen a brit kelták olyan keveset tudtak tőlük eltanulni.
A brit szigeteket nemsokára új ellenség szállta meg.
Egy „Nagy-Britannia Siralmai” címet viselő, 446-ból kel
tezett iratra, ami segélykiáltás volt a szigetország régi uraihoz, Róma semmi egyébbel nem felelt, mint rokon- szenvének biztosításával. A brit szigeteket a legendák ködös bizonytalansága borította el. M ár akkor, amikor ez a most említett irat kelt, általános volt a hiede
lem, hogy Britanniában a holt lelkek laknak. A gall partokat minden éjjel holtak szellemeivel megrakott gá
lyák hagyják el, — így szólt a monda — és kísérteties terhüket a brit partokra szállítják.
A civilizáció előrehaladását az angolok megérkezése hátravetette. Az angolok kalózok voltak, akiket a saxon part grófja tartott szemmel. Tacitusnál találunk kime
rítő leírást a saxonoknak a maguk korához képest előre
haladott demokratikus szokásairól; az azonban nem bizo
nyos, hogy ezek voltak-e azoknak az angoloknak, szá
szoknak és juloknak utódai, akik családostól együtt tele
pedtek le Britanniában, annyira, hogy Schlesvig és az Elbe torkolatának vidéke egészen elnéptelenedett. Ezek az angolszászok nyers, komor kedélyű emberek voltak, a platt-deutsch nyelvjárást beszélték, de az írást még nem ismerték. Kevés adat van arról, hogy megérkezésük milyen sorsot jelentett a bennszülött kelta lakosságra.
Az bizonyos, hogy ezeknek legnagyobb része a hegyes vidékek nehezen megközelíthető völgyeibe menekült, ahol az angol fajtól idegen jellegüket mai napig is megőriz
ték. Van egy régi legenda Arthurról, Izland meghódí
tójáról, aki vitézül szembeszállt az angolokkal Camelot- ban levő erődjében. Az az A rthur ez, aki a főhőse a középkori verses legendáknak. Valószínű, hogy a hódí
tók által életben hagyott britonok mint földmívelők él
tek, jó barátságban a hódítókkal.
A hódító angolok társadalmi berendezkedésének II. A Z A N G O L O K MEGÉRKEZÉSE ÉS A K ERES ZTÉIT -
SÉG ELTERJEDÉSE AHGLIÁBA M
10
A LEGRÉGIBB ÁLLAMSZERVEZET 11
alapja a város (township) volt, bár a mai angol viszo- nyok szerint ez sokkal inkább a még agrikulturálisnak megmaradt falunak felel meg. A „város” minden ügyét a közösség minden tagja együttesen beszélte meg és ilyen gyűléseken szolgáltattak igazságot is. Nagyobb egységként fejlődött ki a „száz város”, eredetileg az a földdarab, amelyen száz család vagy törzs telepedett le.
A százas tanács (hundred moot), ahova minden „város”
kiküldte a maga főnökét (reeve) és négy megbízottját, ritkábban ülésezett. Ezek fölött, fellebbezési fórumként, volt a megyei tanács (shire moot), amelyhez egy bizo
nyos vidék valamennyi „száz város”-a tartozott. Ennek élén állt a sheriff, a megyefőnök és a törvényhozás vala
mennyi tag jelenlétében történt, figyelembe véve a helyi szokásokat. Mikor ez az alkotmányszerü fejlődés maga
sabb fokokat ért el, a megyékből három királyság ala
kult ki: délen volt Wessex, az ország közepén levő me
gyék Mercia név alatt egyesültek, vagy egyszerűen M id
land néven emlegették, az északi megyékből alakult Northumbria.
A szó tulajdonképeni értelmében ezeknek a király
ságoknak nem volt alkotmányuk, csupán bizonyos jogok és szokások alakultak ki. A legfontosabbak ezek közül a földbirtoklás rendjét szabályozták. Ez vezetett első
sorban a társadalmi osztályok kialakulásához. Minden szabadembernek (freeman vagy churl) megvolt a maga egyenlően kiosztott része a művelés alatt álló földből.
A szántóföld kétharmad része a szabademberek állandó tulajdonában volt, egyharmad részt váltakozva ugarnak hagytak.
Egy másik szokás a királynak kötelezőleg írta elő, hogy meg kell hallgatnia tekintélyesebb alattvalóinak tanácsát. Ezek alkották az ú. n. witenagemot-ot, vagyis a bölcs emberek tanácsát. Ezeknek vétószerű jogaik
12 A KERESZTÉNYSÉG ANGLIÁBAN
voltak a király cselekedeteivel szemben és bár erélyes uralkodók ellenében ez a joguk sokszor nem érvénye' sülhetett, gyenge királyok alatt fontos hatalmi tényező voltak. így a wessexi witenagemot 75 5 'ben a királyt
„igazságtalan cselekedetei miatt” trónjáról elűzte. Mo' dem időkben „Angliának a parlamentbe összegyűlt köz' n ép éirő l (Commons of England in Parliament assem' bled) beszélünk; ez a parlament végső eredményben a witenagemot'ból származott és háromszor élt azzal, az alkotmányos jogával, hogy Anglia királyát trónjától megfossza.1
Közben a kereszténység két úton kísérelte meg, hogy behatolhasson Angliába. Ez a két út Róma és Írország volt. Az írek büszke arisztokratikus hagyományokat őriztek, mint azt a dublini nemzeti múzeumban látható ardaghi serleg bizonyítja. A lakosság tiszta kelta ere' detű volt, köztük olyan elemekkel, amelyek a bronZ'kor óta éltek Írországban. Írország ősidőktől fogva öt tar' tományra oszlott: Ulster, Connaught, Munster, Észak' és Dél'Leinster. Connaught a többi tartomány feletti szupremáciáját Ulstertől hódította el, amely színhelye volt a római hódítás korában keletkezett hősi mondák' nak. A törzsek közt háborúskodás tört ki, mire egy' részük 350 és 450 között Kr. sz. u., átköltözött Skóciába A régi hazájukban maradt íreket Szent Patrik térítette át a keresztény hitre.
Az ír nép a kereszténységet őszinte lelkesedéssel fo' gadta és az ir szentek híre csakhamar ismeretessé vált egész Európában. Ionában, a skót partok közelében fekvő sziklás szigeten, a vándorló ir barátok leteleped' tek; ez volt az első közeledésük Anglia felé.
1 II. Edwárd, II. Richárd és II. Jakab esetében. I. Károly haláiraítélése törvénytelenül történt.
RÓMA MISSZIONÁRIUSAI ANGLIÁBAN 13 Nemsokára Róma is elküldte misszionárusait Ang- liába. Gergely pápa 597-ben indította el az első misszió- nárusokat, hogy térítsék meg az angol népet. Augusti
nus megtérítette Kent királyát, Ethelbertet, kinek fele
sége Páris keresztény királyának leánya volt. Augusti
nus Canterburyben alapított egyházat és Anglia leg
régibb és még mindig fennálló iskoláját. Ethelbert leánya Edwinhez, Northumbria királyához ment nőül és udvari káplánjaként vitte magával Paulinust, Augus
tinus egyik szerzetestársát. Edwin udvarában Paulinus missziós beszédet mondott. A főpap, Coifi kijelentette, hogy nem hajlandó tovább szolgálni a régi isteneket.
Az egyik nemesember az életet egy veréb repüléséhez hasonlította, amely téli estén egy kivilágított termen repül át: az élet is ilyen, fényes intervallum két sötétség között. Ha az új hit bizonyosat tud mondani arról, ami a meghalás után következik, ő az új hit elfogadását ajánlja. Mielőtt döntöttek volna az új hit elfogadásá
nak fontos kérdésében, az ügyet a witenagemot vette fontolóra. Az eredmény az volt, hogy Edwin király és népe közül igen sokan megkeresztelkedtek. Az ellen
állás a keresztség felvétele ellen Merciaban támadt fel.
Edwin királyt megölték és a régi istenek tiszteletét visz- szaállították.
Ekkor nyílt alkalom az ir kereszténység terjedésére.
Aidanról hallunk, egy írországi szentről, aki gyalogosan járta be Northumbriát és prédikált mindenfelé; majd Szent Cuthbertről, egy pásztorfiúról, aki látta Aidán lel
két mint „fénysugarat” a mennybe szállani (651). Az ir is a római egyház közt ellentét támadt a húsvéti kér
désben. A witbyi zsinaton (664) Oswy király, ízig- vérig angol ember, Róma és Szent Péter mellett döntött,
„mert nála vannak a mennyország kulcsai”. Tarsusi
14 A KERESZTÉNYSÉG ANGLIÁBAN
Theodor, egy görög érsek kapta meg a canterbury érsek' séget és az ír szenteket kiűzték Angliából.
A kultúra otthona egy időre ekkor Northumbria volt. Van egy igen érdekes, cethalcsontból faragott szelence,1 amely 700 körül készülhetett. A szelence oldalain és fedőlemezén a német folklóréból és zsidó bib' liai történetekből vett jelenetek vannak kifaragva. A feb irat gondosan vésett rúna írás. Az angolszászok mű' vészi képességeikről sok emléket hagytak maguk után.
A Lindisfarne Evangélium illuminatiodt jobbnak tart' ják, mint az egykorú kontinentális códexművészet alko' tásait. Az ormsided csészén, amely most Yorkban van, ez az angolszász művészet utolérhetetlen szépségre emel' kedett. Oxfordban őriznek egy páratlanul szép kristály ékszert, amely Alfred wessexi király (871—901) szá' mára készült.
A tudomány Northumbriában talált hazát, W ear' mouth és Jarrow kolostoraiban. Bede, a jarrowi kolostor iskolafőnöke, latinul írta meg Britannia egyháztörténetét.
Adataink vannak egy yorki könyvtárról, amelynek b ir
tokában Aristoteles és Cicero műveinek kéziratai voltak.
A nemzeti költészetnek is jelentős alkotásai készültek ebben a korban, köztük a Beowulfról szóló epikus költe' mény, amely pogány tárgyú.
Nem sok időre Bede után újból megkezdődött az idegenek beköltözése. Skandinávia „norseman”'jei, dá' nők, norvégek, gótok vérrokonai voltak az angoloknak, de sokkal nehezebb körülmények közt éltek. Két saga' juk, a Burnt Njabsaga s Sturlason Heimskringlasaga'ja a világirodalom értékei közül valók. A vikingek eljutottak
1 A British Museumban őrzik; a fedőlap egy része Olaszországban van.
—
Mä.SKANDINÁV NÉPEK BEÁRAMLÁSA 15
Trebizondig és a „hosszú, alacsony part”, amit felfe' deztek, minden valószínűség szerint Amerika lehetett.
Ezek eleinte rabló kalandjaik után gyorsan visszavonul' tak, de a kilencedik században nagyobb csapatok kezd' ték az egész telet Angliában tölteni. Alfréd, wessexi király hadjáratot indított ellenük, de csak a déli részek' ről sikerült nekik kiűzni őket. Ez az Alfréd király hat éves korában Rómában járt és IV. Leo consullá nevezte ki. Uralkodása alatt Northumbria magas kultú' ráját Wessexben is el akarta terjeszteni. A király maga sok könyvet fordított le angol nyelvre népe számára, köztük Bede egyháztörténetét; ezenkívül minden észtén' dőről pontos feljegyzéseket készített. Alfréd krónikáját, amihez az eszmét egy régebbi hasonló mű adta, kíván' ságára tovább is folytatták. Ez a legrégibb nemzeti nyelven írt történelmi mű.
A skandináv népek beáramlása új erőt adott az angol vállalkozó szellemnek. Az angol nyelv egyszerűségét nagyrészt régi skandináv hatásoknak köszönheti. Az angol'szász nyelv erősen ragozott nyelv volt, de hogy a dán letelepülők nyelvüket megérthessék, a végzetek nagy részét elhagyták. A dán nyelvnek sok egyszerű, rövid, gyorsan nélkülözhetetlenné váló szava hamar beolvadt az angol nyelvbe, kiszorítva a régi angol kifeje' zést. Máskor a megfelelő régi angol szó meg' maradt, de skandináv hatásra jelentősége módo' sült. A vikingek a Shetland és az Orkney szigeteken telepedtek le (ahol máig is sok norvég szó él, ami soha' sem lett angollá), ezenkívül Anglia északi részein és végig a keleti partokon. A danomorvég befolyás az angol tömegeket közvetlenül és a maguk egészében érin' tette.
Angliát ezt követőleg Franciaország arisztokratikus
16 A KEPvESZTÉNYSÉG ANGLIÁBAN
és kalandvágyó norseman-jei, a franciául beszélő norma- nők hódították meg. A Halley üstökös megjelenésének esztendejében, 1066-ban, amint azt a bayeux-i szőnye
geken lehet látni, a normanok Hastingsnél legyőzték Harold királyt és hamarosan egészen Londonig jutot
tak el.
III. A N O R M A N K IR Á LYOK K O R A
Angolszász; időkben a királyok székhelye Winchester volt. I. Vilmos bocsátott ki kiváltságlevelet London szá- mára és ezt utódai megerősítették. London polgárai fo
kozatosan önkormányzatot harcoltak ki városuk számára.
Erejüket növelte Londonnak mint ipari központnak fej
lődése, ami tekintélyt szerzett a londoni polgároknak a királyok előtt is. A normán származású Fitzstephen 1180-ban úgy emlegeti Londont, mint az elsőt a világ nagy városai közt. London, mondja, boldog „a keresz
tény hitben és falainak erős védelmében”.
A normán befolyás hovatovább mind gyorsabban terjedt. Az ország észak-nyugati részén várak épültek és Wales-t, ha kellett erőszakos eszközökkel, civilizálták.
Skóciában a 9. század közepén megtörtént a skótok és piktek egybeolvasztása. Az eredmény a pikt nyelv ki- veszése és a modern Skócia alapjainak megvetése volt.
Skócia különállása Angliától érintetlen maradt, de j. Dávid király (1124— 1154) uralkodása alatt, aki A n
glia királyának sógora volt, az anglo-norman hatás érez
tetni kezdte hatását Skóciában is, legalább is az ország déli fekvésű részein, az ú. n. Lowland-en. Sok skót föl- desúrnak voltak angol birtokai is. Közülök egyik, a Baliol-család, a hasonló nevű régi hires college-t alapí
totta Oxfordban (1263); a Fitzalan-oknak, I. Jakab
18 A NORMAN KIRÁLYOK KORA
(1603— 1625) angol király őseinek szintén voltak birtO' kaik Angliában. Írországban II. Henrik (1154— 1189) uralkodása alatt telepedtek le normanok. Ez a király uralkodott fél Franciaország felett és a hatalom centrali' zálása uralkodása alatt mégis jobban meg volt szervezve, mint valaha.
I. Vilmos intézkedései között (1086) legnagyobb je' lentőségű az ú. n. Domesday Book volt. A telekkönyv őse volt ez Anglia megadóztatható földbirtokairól. V a k ' mennyi „száz városinak pár tagú bizottságot kellett kiküldeni, akiknek teljes felvilágosítást kellett adni a királyi megbízottak kérdéseire. A feudalizmusnak egy formája alakult így Angliában, a földbirtoklás bizonyos fokozatairól, el egészen a királyig. Ez megkezdődött már az angohszász korban, amikor minden szabadember' nek (churl) megvolt a maga egyformán szétosztott bir' tokrésze. De már a régebbi időkben gyakran az volt a fejlődés folyamata, hogy a churbök közül az egyik na' gyobb gazdagságra és ezzel hatalomra is tett szert, sőt idővel királyi kiváltságlevél birtokában az ilyen hatah mássá vált „szabadember” jurisdikcionális jogokat is gyakorolt a százas tanács felett. A Domesday Book ezeket a helyi földesurakat jogaiktól megfosztotta és helyükbe vagy a normán király bizalmasa, egy francia főnemes került vagy a király az egész földbirtokot egy környékbeli monostornak adományozta. A churbökre, akik a lakosságnak csaknem két'harmad részét ab kották, általában rossz idő következett el a normanok uralomra jutásával, annyira, hogy kiváltságaikat és föld' birtokaikat lassanként teljesen elveszítették. Helyükbe jöttek az új földesurak — the lords of the manor — , vagy az előbb említett francia bárók vagy pedig a föb desúr szerepét betöltő monostorok. A normanok a jobbágyság helyzetét bizonyos mértékig emelték, a
„MAGNUM CONCILIUM” 19 churl'ök kiváltságait viszont megnyirbálták vagy egészen elvették és így a két osztály lassanként egyforma álla' pótba került. Ascripti glebae néven jogokkal nem bíró parasztosztály lett belőlük. Súlyos szolgálmányok és pénzben fizetendő bérért kapták a földet az új földes' úrtól és az új állapot igen sok helyen a legsúlyosabb természetű jobbágyi sorsot jelentette. A „városi tanács”
(township moot) szerepét legtöbb helyen átvette a föl' desúri bíróság (manorial court) és a „százas tanácsnok (hundred moot) jogköre a megyei bíróságokra (county court) szállt át.
Az angol jog újjászervezésének kora ekkor indult meg.
A normán királyok megszüntették a witenagemot műkő' dését s ennek helyét átvette az ú. n. Magnum Concilium vagy másképen Curia Regis, a francia földesurak ta' nácsa. Miként a witenagemot, úgy a Magnum Conci' lium működése is sok tekintetben függött attól, hogy éré' lyes uralkodó ülue a trónon? A francia bárók egyéb' ként nem szívesen voltak a király segítségére az állam' kormányzás tisztán adminisztratív jellegű ügyeiben, ezért a király csak nagyobb adókivetés vagy egyéb fontos ese' menyek feletti döntésre hívta össze a Magnum Conciliu' mot. A rendszeres igazságszolgáltatás és az adózás ügye hozzáértő államhivatalnokok kezébe került, akik mint a király legbizalmasabb tanácsadói segítettek munkájukban.
Ez lett azután a tulajdonképeni Curia Regis, ami egyben a legfőbb bírói testület is volt. I. Henrik (1100— 1135) alatt szokásba jött, hogy a Curia Regis tagjait kiküldték a megyei tanácsokba, hogy ott a vitás ügyeket hallgas' sak meg és a fellebbezésekben döntsenek; ezek rendsze' rint francia nemesek voltak. Egy időben, nevezetesen az István (1135— 1154) király uralkodása alatti polgár' háborúk idején, ez a rendszer majdnem csődbe került, de II. Henrik (1154— 1189), a Plantagenet ág legtehet'
20 A NORMAN KIRÁLYOK KORA
ségesebb uralkodójának idején annál inkább megszilár- dúlt. Henrik rendezte a Curia Regis tagjainak ezt a vidékek szerinti bíráskodását és öt főbírát nevezett ki, akiknek kizárólagos joguk volt bíráskodásra az egész or- szág területén. Ezzel egységessé akarta tenni az igazság' szolgáltatás rendszerét, amely eddig a helyi szokásoktól függött. A római jog példája erős kísértés volt, de a valóságban a római jog soha olyan hatást nem ért el, mint Franciaországban és Németországban. A jogszolgáltatás nemzeti jellege Angliában mindvégig megmaradt. A körutakon levő, kiküldött bírák ítélke
zéseiket írásba foglaltatták és ezeket kezdték későbbi, hasonló esetekben is felhasználni. Döntvénytárszerű gyűjtemények álltak így elő, amelyek megvetették alapját a Common Law név alatt ismert egyetemes angol tör
vénykezési jognak. Ilyen gyűjtemények a 12. század végétől kezdve ismeretesek.
Az esküdtszéki tárgyalásokat II. Henrik rendelte el a clarendoni esküdtszéknél (Assize of Clarendon). Bűn
ügyekben a törvénykezésnek ez a módja már ismeretes volt, de polgári perekben II. Henrik idejéig nem. Az esküdtszéki rendszer, az angol civilizáció egyik legcsodá
latraméltóbb eredménye, eredetileg pénzügyi intézkedé
sekből fejlődött ki. Legelőször Nagy Károly alkotmá
nyában ismeretes és innen vette át I. Vilmos, a Domes
day Book-féle földbirtokrendezés alkalmával a szüksé
ges adókivetési bizottságok (juries of assessment) fel
állításánál. A Curia Regis képviselte kezdetben a végre
hajtó hatalmat bírósági és pénzügyi tekintetben egyaránt.
Ez a két működési terület fokozatosan elkülönült egy
mástól. I. Henrik uralkodása alatt különleges munka
körrel megbízott és szakképzett tisztviselők intézték az állam adóügyeit. Ezt a Curia Regis egyik „department”- jeként alakult hivatalt nevezték először kincstárnak (Ex-
AZ IPARI SZERVEZKEDÉS KEZDETE 21 chequer; a brit pénzügyminiszter neve ma is: Chancellor of the Exchequer). II. Henrik alatt ez a szétválasztás még teljesebb lett; ő alakította meg először a kincstári hivatalt (Treasury Board). Az adófizetés rendszerint évenként kétszer történt és II. Henrik alatt vált szokássá, hogy az adókat nem természetben, hanem vagy súly- szerint lemért ezüstben, vagy ezüst pénzben fizették.
Az ország pénzügyi viszonyai mindinkább kezdtek függni a városok iparának és kereskedelmének fejlődé' sétől. A kereskedők és iparosok már a 11. század vége felé céhekbe tömörültek (Guilds M erchant), amelyek fé' lig vallásos, félig üzleti szervezetek voltak. Ezekben ere' detileg együtt voltak a legkülönbözőbb ipar' vagy üzlet' ágakkal foglalkozó iparosok vagy kereskedők. A főbb iparágak képviselői azonban hamarosan elégedetlenek lettek ezekkel az általános szervezetekkel és külön céhe' két alkottak. Ezek voltak a híres műves céhek (Craft Guilds), amelyeknek története olyan alapvetően fontos a középkor történetének ismeretéhez. Ezek a céhek mű' ködésüket I. Henrik idejében kezdték el és hamarosan komoly versenytársaikká lettek az előbb említett általá' nos jellegű céheknek. A műves céhek szerezték meg maguknak a színjátszás jogát. Természetesen csak vallá' sós drámáról lehetett szó. Ők adták elő, költséges kiállí' tásban, a mysteriumokat és miracuiumokat az egyházi ünnepségeken. A céhekben sok nehézséget okozott a mesterek és munkások közötti féltékenykedés, ami külön
„segéd'céhek” (Journeymen Guilds) alakulásához veze' tett. A mesterek maguk alkották meg a Chartered Companies néven ismert dúsgazdag és nagyrészt máig is fennálló ipari szervezeteket.
IV. ÉLETMÓD ÉS MŰVELTSÉG AZ AHGOL KÖZÉP- K O RBAK
Anglia területét a normán korszakban még mindig erdők borították. Medve élt az angliai erdőkben Hódító Vilmos idejéig, a farkas meg épen gyakori volt.1 Az ország vad külseje megmaradt még évszázadokkal a non man hódítás után is.
A latin műveltség félénken és lassan kezdett el ter' jeszkedni és éreztetni hatását ebben a nem sokat ígérő környezetben. A monostorok száma gyorsan növekedett;
ezek eleinte a tanulás középpontjai voltak, de később er- kölcsi sülyedés megrontotta őket. A normán egyháznak szerencséje volt érsekeivel. Alkalmasabb nem is kerül' hetett volna az érseki székbe, mint paviai Lanfranc, aki különösen alapos jogi képzettségével tűnt ki. Utóda az aostai Anselmus volt, akinek levelei a legnagyobb stílus- művészt árulják el. Művelődési kapcsolatok létesültek, keresztül a La Manche csatornán. A normandia Bee- ben volt egy vallásos célú intézet, amely könyveiről volt híres. Ezzel Angliában hasonló intézetek szoros levelezési viszonyba kerültek, ami Anglia szellemi életé
1 A farkas volt az angol vidékek átka a 10. században.
Edgar király az egyik walesi hercegtől 300 farkasfej beszolgál
tatását követelte az egyik esztendőben, de már néhány év múlva lehetetlen volt ennyi állatot megölni.
22
OXFORD ÉS CAMBRIDGE 23 nek fejlődésére igen jó hatással volt. Általában ennek a kontinentális országokkal fenntartott élénk szellemi kap- csolatnak lehetett köszönni, hogy olyan nagytudású ide- genek kerülhettek Angliába, mint Lanfranc és Anselmus.
Oxfordban a tanítás és tanulás a normán időkben kezdődött el, de hogy mikor és hogyan, pontosan nem lehet tudni. Tudósok telepedtek le a 12. század elején, de a tanítás eleinte minden zárt szervezet nélkül történt.
Néhány híresebb tudós körül tanuló csoportok alakultak ki. Mikor Oxford hírneve már elterjedt, a 12. század második felében, valami kérdés felett meghasonlás tá
madt a tudósok között. Erre közülök többen elköltöztek s Cambridgeben telepedtek le, de hogy miért választották épen Cambridget, pontosan nem tudjuk. Ettől kezdve a két egyetem párhuzamosan, egyforma irányban fejlő
dött. Egykorú oxfordi feljegyzések mutatják, hogy a diákok, az ú. n. undergraduate-ek garázda magaviseleté már ebben a korban is sok gondot adott a hatóságoknak.
A feljegyzésekből az is kitűnik, hogy a vezetők is diákok voltak. A papi elem Oxfordban kétségtelenül túlsúlyban volt.
Az egyház ebben az időben nagy lehetőségeket vélt találni a drámában. A papok, nagyszerű intellektuális ösztönükkel rájöttek arra, hogy az írni-olvasni nem tudó középkori átlagos ember igen könnyen kész volt hinni az olyan történetekben, amelyeknek lefolyását láthatta.
A római katholikus istentisztelet egyébként is telítve volt drámai cselekvésekkel és mozzanatokkal. Ismert talajon mozgott tehát az a francia szerzetes, Geoffrey, aki
„Szent Katalin élete” címmel megírta az első, Angliában ismert miraculum-ot. A kontinensen ezek a „csoda- játék”-ok már régóta ismertek voltak és így, mint sok más esetben is, Anglia a szellemi fejlődésben ezen a téren megkésett, de a győztes ő maradt. Mert amit
24 A KÖZÉPKOR
Athén számára kőbe vésett Pheidias, amit a görög gé' niusz számára jelent Homér, amit Rómának jelentenek az aqueductok és Caesar Commentarqai, azt mind je' lenti Anglia számára Shakespeare opusba: a nemzet gé' niuszának legmagasabb fokon való önmegnyilatkozását.
Ebben Anglia egyedül áll, mert a Faust inkább epikus jellegű. Anglia volt az egyedüli, amely egész civilizáció' ját a drámában képes volt megszólaltatni.
A középkori hallgatóközönség a ,,csoda'játék”'okat szívesen fogadta és a papok gyorsan feldolgozták a leg' különfélébb szent legendákat. Munkájukban világi em- berek segítségét igénybe vették és előadásaikat hamaro' san a szabadban tartották meg, mert a templomok nem voltak elég tágasak a nagyszámú hallgatóság befogadá' sára. A dráma nyelve csak rövid ideig volt latin, mert ez a művészet természeténél fogva demokratikus termé' szetü és a színműveket, amelyek soha sem voltak az arisztokráciának szánva, rövidesen angolul írták.
A modern korban a nemesség és az udvar a francia nyelv egyik dialektusát beszélte. Tudnivaló ugyanis, hogy a normanok nem franciák, hanem Franciaországba hódítókként érkező dánok voltak. Az angol nyelv min' denesetre ebben az időben igen alacsony helyekre szorult, az utca tömegeinek és parasztoknak nyelve lett.
Haroldnak, az utolsó nemzeti királynak, a hastingsi csatatéren történt halála és a 14. század közötti időben Angliának alig volt saját nemzeti nyelvén írt irodalma.
Alfréd király krónikáját a peterboroughi szerzetesek 115 4'ig vezették. A következő századból alig maradt egyéb, mint pár vallásos irat, egy'két dal, néhány, francia stílust eláruló verses románc.
Mikor az angol nyelv jogait újra visszanyerte, lénye' gesen megváltozott. A változásnak három oka volt. A
ÁTALAKUL AZ ANGOL NYELV 25 norvég befolyás csendben és lassan végezte átalakító mű' vét. Különösen fontos változások történtek a magám hangzók átalakulásánál. A normamfrancia hatás a szó' kincset gyarapította igen nagy mértékben; a normán kölcsönzések tették az angolt Európa legnagyobb szó' kinccsel rendelkező nyelvévé. A kölcsönzés főként a műveltségnek olyan területein történt, amelyekben a hódítók a szigetország lakóit felülmúlták és így új sza' vakra és kifejezésekre taníthatták. Ilyenek voltak az építészet, az egyházi élet, harci eszközök, udvariassági szokások, társadalmi szervezetek, ruházat, vadászat és szakácsművészet. Sir W alter Scott jóízű humorral mutat rá (Ivanhoe, 1819), hogy az állatok angolszász nevei megmaradtak, mint ox (ökör), calf (borjú), sheep (juh), pig (disznó), de már a belőlük készült húsételek nevei: beef, veal, mutton és pork, egytőbegyig normán eredetű szavak, mert a normanoké volt a kiváltság, hogy húsételeket ehessenek. Olyan szavak, mint exchequer, treasury, Parliament, commons, jury, amelyekkel az áh lami élet megnyilvánulásának újabb formáit megnevez' ték; szintén kivétel nélkül normán eredetű szavak. A király (king) és a királyné (queen) neve angolszász eredetű, de már az arisztokrácia egyes fokozatainak eb mei, az egyetlen earl (gróf) kivételével, normán köb csönzésre vallanak. Service (szolgálat), courtesy (ud' variasság), obedience (engedelmesség), honour (tiszte' let), gentleman és servant (szolga), master (úr) és mistress (úrnő), mind norman'francia kölcsönszavak Az angol elasztikus természetű nyelv és a múltban igen készségesen kölcsönzött idegen nyelvekből. Ma is bár
melyik igazán jó angol stilisztának az írásában csaknem minden oldalon könnyen össze lehet számolni legalább tíz százalékot kitevő francia szót. Ezek a szavak az angol helyesírási törvények szerint átírva ma már termé'
26 A KÖZÉPKOR
szetesen az élő angol nyelvvel tökéletesen egybeforrtak.1 A normán hódítás alatt a tömegek életszínvonala alászállt, de a magasabb társadalmi rétegek életének szín
vonala annál inkább emelkedett. Az építkezés a hódítás ideje alatt hatalmasan fejlődött. Ahol a saxonok nehéz- kesek voltak, ott a normán építészet méltóságteljes. Egy normán templom főhajója vagy egy 12. századbeli szé
kesegyház keresztfolyosója messze fölülmúlt bármit, amit a saxon korban építeni tudtak. A normán építőművé
szet jellegzetes vonásai, a masszív, kerek pillérek, zömök oszlopfők és félköralakú boltívek, a normanoknak ha
talmukba és szervező erejükbe vetett büszke önbizalmát árulják el. A normanoknak ez a biztonság utáni vágya volt az indító oka annak, hogy olyan sok várat építettek, szerte mindenütt Angliában. A várudvar töltötte így be azt a szerepet, amit angolszász épületek
nél a fatetős középponti csarnok töltött be. A termek berendezése a kényelemszeretet magas fokát árulta el;
feldíszítették szőnyegekkel és fejlett iparművészeti kész
ségről tanúskodó házi berendezési tárgyakkal. Ezen a ponton a monostorok berendezése sokszor szolgált min
tául a magánlakások berendezésének fejlesztésénél. Ami a külső formát illeti, a normán várkastélyok inkább voltak félelmetesek, mint művésziesek. A várkastély azért mégis kétségtelenül nagy hatással volt a környék művelődésének fejlődésére. A normán várak hamarosan anachronizmusokká váltak, mikor az angol építőművészet a későbbi fejlődés során visszanyerte nemzeti jellegét, épenúgy, amint eltűntek a normán hódítók is a fejlődő angol nacionalizmus nagyobb erejének beolvasztó és dia
dalmaskodó hatása alatt.
1 Akik erre vonatkozólag részletesebb adatokat akarnak, haszonnal forgathatják Otto Jespersen könyvét: Growth and Structure of the English Language, vagy pedig Bradley és Pearsall Smith alapvető ismereteket nyújtó műveit.
V. A PARLAMENT A KÖZÉPKORBAN
1200 és 1485 köpött Angliában nagy változások mentek végbe. A parlament, munkabérek, földbérlet, az ipari bérviszályok a modern problémákhoz való átme- netet jelzik. Ami a külső eseményeket illeti, az egész korszakot megtöltik a Franciaországgal, Skóciával és Wales-szel vívott háborúk, amelyeket ellensúlyozott a Flandriával folytatott rendszeres kereskedelem. Ghent és Bruges szövőszékeit legnagyobb részben az Angliában termelt gyapjúval látták el. Hogy a gyapjú rendszeres szállítását biztosíthassák, Calaisban építettek egy nagy vámházat, illetve árútőzsdét a gyapjú-szállítmányok ré
szére. A tőzsdén vámilletékeket szedtek és az idegen kereskedők itt szerezték be szükségleteiket az angol hajó
kon odaszállított gyapjúból. Angliában, ennek megfele- lőleg, mind nagyobb mértékben tértek át a juhtenyész
tésre és a szántóföldek helyét mind nagyobb területen foglalták el a legelők. A 15. században már Angliában is szövőszékek dolgoztak. Ez végzetes következményekkel járt a fiam and szövőiparra. Flamand takácsok költöztek át Angliába (az Angliában gyakori Fleming családnév
nek ez az eredete) és tanították a szövés mesterségét az új angol takácsműhelyekben.1
1 Esek királyi kiváltságokat élvestek I. Henrik (1100—
113 5) ideje óta.
27
28 A PARLAMENT A KÖZÉPKORBAN
Angol kereskedők, akik ezentúl már nem nyers gyap
jút, hanem szövött anyagot szállítottak, behatoltak a balti tartományok területére és letörték a Hanza-városok erős ellenállását. A tenger megélénkült, a kalózok el
szaporodtak és a tengeri uralomért való versengés kora küszöbön volt. Anglia 1213-ban Damme-ban, 1340-ben Sluys-nél aratja első tengeri győzelmeit. Az ipar és kereskedelem fejlődött, a nemzeti jövedelem legfőbb for
rása lett, de ezzel együtt a tengerek feletti uralom parancsoló szükségszerűséggé vált. Hogy Angliát a ten
ger felől milyen könnyen érheti váratlan veszedelem, arra a történelem nem egy példát adott. Caesar hódító hadjárata, a dán és normán hódítás mind azért jártak könnyű sikerrel az ellenség számára, mert az angol partok védtelenek voltak.
A viszonyok változásának egy másik igen jelentős közvetlen hatása a feudálizmus erejének lehanyatlása volt. A földesurak juhtenyésztésre rendezkedtek be, kihasználva a fejlődő szövőipar által nyújtott nagyobb jövedelmi lehetőségeket. Ehhez kevesebb munkáskézre volt szükség és ezért jobbágyaiknak egy része feleslegessé vált. A földesurak közül sokan bérbe adták földjeiket és az így nyert forgótőkét ipari vállalkozásokba fektet
ték. A bérleti rendszer nagyobb szabadságot jelentett a jobbágyok számára is, kik maguk is áttértek a juh
tenyésztésre. A földesúr csupán csekélyszámú jobbágyot hagyott meg személyes szolgálattételre birtoka ki nem adott részén, a „manor”, a földesúri kastély körüli bir
tokrészeken. Azok a jobbágyok pedig, akik munka nél
kül maradtak, igyekeztek elhelyezkedni mint ipari mun
kások. Mások meggazdagodott bérlő-jobbágyokhoz csat
lakoztak, mint mezőgazdasági bérmunkások.
Ezt az egész átalakulási folyamatot siettette a Fekete Halál, az 1349. évi nagy pestisjárvány, amely a lakos-
A FEUDALIZMUS HANYATLÁSA 29 ság harmadát, sőt némely források szerint a felét ki' pusztította. A munkáskéz ritka volt és a felszabadított jobbágyok, most már helyhez nem kötötten, ott adták el szolgálataikat, ahol a legmagasabb bért kínálták érte.
Rendeletek voltak, amelyek szabályozták a munkabére' két, de ezek hatástalanok voltak az új viszonyok között.
1381'ben W at Tyler vezérségével parasztlázadás tört ki, amelyet a feudalizmus elleni gyűlölet tüzelt.
A felszabadított jobbágy írott szerződés alapján lé' pett földbirtoka tulajdonába. Jogait a törvény védte és 143 Ótól kezdve szavazati joga volt a parlamenti tagok választásánál, ha birtokáért 40 shillinget meghaladó bért fizetett a földesúrnak. Ez igen nagy összeg volt és a valóságban a „negyven shillinges birtokosok”'ból, akik Anglia politikai életének egyik legbefolyásosabb irányi' tói voltak egészen 1832'ig, a vidéki dzsentri'osztály
(country gentlemen) fejlődött ki.
A feudalizmus hanyatlásával együtt járt a p a rk ' ment befolyásának növekedése. A király gyakran szűk' ségesnek találta, hogy a parlamentet összehívja, rende- sen, amikor pénzre volt szüksége. A kísértés kézenfekvő volt. A szövőipar fejlődése a juhtenyésztésből nyert gyapjú révén a farmereket gazdagította, a kereskedelem fellendülése viszont a polgárság anyagi erejét sokszorozta meg, érdemes volt tehát próbát tenni. A parlament fejlődésének legelső nyomai I. Edwardhoz visznek vissza.
Az ő uralkodása alatt történt a 13. század utolsó év- tizedében, hogy a Magnum Concilium tanácskozásaira minden megye (shire) két'két lovagot és minden város két'két polgárt küldött ki. Ugyanez a király állította fel a nagy alapelvet, hogy ami mindenkit érint, ahhoz min- denkinek beleegyezése szükséges.
A parlament törvényhozói hatásköre egy ideig nem volt jelentős. Különleges esetekben, nevezetesen 1327'
30 A PARLAMENT A KÖZÉPKORBAN
ben és 1399-ben, az uralkodókat trónjuktól megfosztotta és helyükbe másokat választott. De II. Richárd, az utóbbi az előbb említett két uralkodó közül, gyökeres elmté- zési módot alkalmazott parlamentjével szemben. Elren- delte, hogy a parlament egy különlegesen erre a célra épített teremben ülésezzék, nyitott oldalakkal. A terem körül nyilasok ültek azzal a paranccsal, hogy nyomban lőjjenek, ha az ellenzék okoskodnék. A parlament mégis jól fel tudta használni ezt az alkalmat arra, hogy a kért pénzt csak akkor volt hajlandó megajánlani, ha sérelmeiket a király előbb orvosolta. Ezeket a sérelmeket a király részéről kinevezett biztosok vették vizsgálat alá.
Angliában annyira féltékenyen őrzik a hagyományokat, hogy ezeket a királyi biztosokat majdnem egészen 1900-ig állandóan kinevezték, bár működésük valódi je
lentősége már a 15. században megszűnt.
A pénz hatalma volt az, ami segítette a parlament fejlődését. A lordok háza és az alsóház III. Edwárd uralkodása alatt (1327—77) kezdett külön ülésezni, bár ez a különválás 1450-ig nem volt végleges és határozott.
A papi főméltóságok és a világi lordok (lords eccle
siastical and temporal) együtt üléseztek.1 A középbir- tokosok, a megyei urak (knights of the shire) viszont a városi polgársággal tanácskoztak együttesen. A parla
ment tárgyalásainak legfontosabb pontja volt mindig: pénzt szavazni meg törvényhozásilag a király kívánságára.
Az alsóház nemsokára kivívta magának azt a jogot, hogy az engedélyezett pénz felhasználásáról elszámolást kap
jon. A pénzt a parlament a „lordok hozzájárulásáéval, de az alsóház ,,kezdeményezésé”-re engedélyezte. Az alsóház 1414-ben már elég erős volt ahhoz, hogy tör-
1 Az angol lordok háza a legrégibb felsőház Európában, a magyar felsőház kivételével.
A MAGNA CHARTA KORA 31 vényhozói elhatárolásaikba nem engedett beleszólást a király részéről, amennyiben a király kívánságait teljesí' tette. Ettől kezdve a parlamentnek, illetőleg az alsóház' nak általában szabadkeze volt a törvényhozásban, a ki' rály minden irányító befolyása nélkül. A törvény javas' latokat egyszerűen benyújtották szentesítés végett, de az előbbi rendszer, hogy a királyt megkérdezzék vájjon a szóbanforgó törvényjavaslatot tárgyalhatják^, teljesen megszűnt (1470 körül).
A parlamenti tagság nem volt irigyelt és megkívánt tisztség a középkorban. Két lovag Oxfordshire'ben, mi' kor megválasztásukról értesültek, egyszerűen elmenekül' tek a megye területéről. Csak jóval később, a p a rk ' ment hatalmának növekedésével, tűnt fel a parlamenti tagság kívánatosnak az érvényesülni kívánók szemében.
Ezekben az időkben a parlament alig volt egyéb, mint pénzforrás a király számára, a pereskedők törvényszéke és az a testület, ahol a megyei követek panaszaikat elő' adhatták.
Az angol szabadság alapokmánya, miként az jól is' mert dolog, a Magna Charta, amit János király nemesi alattvalói szerkesztettek (1215). A nagy jelentőségű ok' mány szellemét eredetileg az osztály'kiváltság, sőt reakció irányította. De az bizonyos, hogy megfogalmazása igen szerencsés volt, úgy hogy a későbbi kor a maga felfo' gása szerint magyarázhatta a maga céljainak megfelelő' leg Semmiféle új adót nem volt szabad kivetni a ki' rálynak, a Magna Charta rendelkezése szerint, csupán ha előbb tanácsának hozzájárulását megnyerte. Ez 1215'ben a főnemeseket jelentette. Ez a tanács évszá' zadróbévszázadra változott, de a Magna Charta szavai ugyanazok maradtak. A demokratikus fejlődés alapjait a Magna Charta jelentette, csakúgy mint az esküdtszéki rendszer. A Magna Charta egyik legfontosabb rendek
32 A PARLAMENT A KÖZÉPKORBAN
késésé as volt, hogy senkit nem lehet bebörtönösni vagy megbüntetni, csupán ha a vele egyenlők ítélkestek fe- lette. Védekesés volt es a király kiküldött bíráinak a régi időkből fenmaradt rendssere ellen. így védekesett as új pénsarisstokrácia, a kereskedők osstályának vesetői, akik kitartó eréllyel védekestek as önkény minden meg' nyilvánulása ellen.
A s ipari piacok terjesskedésével a tőkés osstály eb kesdte gyűjteni és gyümölcsöstetni pénsét. I. Edwárd ssáműste a ssidókat, akik ussorából éltek és egy ideig olass pénskölcsönsők sajátították ki a pénspiacot. 1350 után gasdag angol kereskedők kölcsönöket kesdtek folyó' sítani kamatra. Kesdetleges banküsleteket kötöttek, majd kifejlődött a tőkében adott bistonság rendssere (capital security) és as angol kereskedelmi vállalkosás sselleme megerősödött. Családok, mint a hulli De la Pole család, a legalacsonyabb sorsból olyan gasdagságra emelkedtek, hogy vagyonuk a királyéval ért fel. Egy bisonyos Canynge nevű bristoli hajótulajdonos hatvan hajójával a dán királyok ellenkesésével ssemben is, tisstán a maga hatalmára támasskodva, Islanddal űsött élénk kereske' delmet. A hassonból, amit ebből a vállalkosásából sser' Sett, Bristolban a St. Mary Redclyffe templomot épít' tette.
De a leghíresebb valamennyi kösött Richárd W h it' tington, aki ssegény sorsból hihetetlen gasdagságra küsdte fel magát s háromssor volt London Lord Mayorja.
Később Dick W hittington néven, titoksatos macskájá' val együtt, mesehős lett a kalandos életű, dúsgasdag londoni kereskedőből.
A s ipar fejlődése savart okosott a műves céhek é k ' tében. A belső meghasonlás a 14. ssásad végén a segéd céhek (Journeymen Guilds) sserveskedésében nyilvánult meg. Munkások önvédelmi sservesetei voltak esek, kös'
ш
■A TRADE UNIONOK ŐSEI 33
vetlen ősei a mostani Trade Uniomoknak (angol szak' szervezetek). Ennek a szervezkedésnek visszahatása meg' volt a mesterek céheiben, úgy hogy egyszerű munkás' embernek tőke nélkül lehetetlen volt önállósítani magát és mesterré lenni. A munkáltatók és alkalmazottak osZ' tályainak ez a korai elkülönülése előkészítette Angliát a 19. század mérhetetlen ipari fejlődésének óriási nehéz' ségeire.
Az építészetben a normán stílus helyet adott a nem' Zeti érzést hívebben tolmácsoló csúcsíves építkezésnek, a csipkézett díszítéssel és tagozott pillérrel. Az egyházban a tömegek befolyása kezdett érvényesülni. A miraculu' mókát latin helyett angol nyelven írták és adták elő. A reformáció előhírnökeként fellépett Wycliffe, aki lefor
dította az evangéliumot angol nyelvre.
Az irodalom két legnagyobb értékű alkotása ezek' ben a századokban Chaucer, az angol középkor szemér' mes Boccaccio'jának „Canterburyi Regéi” és Langland nagy szimbolikus eposza, a „Piers Plowman” . Mindkét mű eleven képet ad az angol lovagkor és a középkor színes, de különösen amint Langland költeménye tanú' sítja, a szegény ember számára nyomorúsággal és szén' védéssel teli életéről.
Bai ker 3
VI. A R E F O R M Á C I Ó K O R A É S E R Z S É B E T K I R Á L Y H Ő
A civilizáció modern korszaka a 16. századdal kez
dődik. A szabad gondolat, a hellén szellem legdicsőbb öröksége, érezteti hatását tudományban, irodalomban, a bölcselet fejlődésében. A kontinens országaiban, ahol a Konstantinápoly eleste (1453) után menekülő görög tu dósok otthonra találtak, a megmozdulás sokkal előbb történt meg, mint Angliában. Caxton, Anglia első és nagy könyvnyomtató mestere volt az, aki először nyitott utat a humanizmusnak Angliába. Az ő nyomdájából kikerült első nyomtatott könyv (1477) jelentette A ng' liában a középkor és a kolostorok világának végét. A görög filozófiát nagy lelkesedéssel fogadták Anglia tu dósai vagy olyanok, akik mint Erasmus, idegen földről érkezve telepedtek le a szigetországban. Közülök egye
dül Sir Thomas More, az Utopia szerzője, volt az, aki soha nem látogatta meg Itáliát. A többiek gyakran meg
fordultak a nagy Medici filozófus társaságában, mint Colet, a Szent Pál iskola megalapítója, Grocyn, kit legtöbbször mint a „tudás bányájáét emlegették, és Linacre, aki az orvosok kollégiumát alapította.
Anglia Rómával szakított, mert féltékenyen őrkö
dött függetlensége felett (1534). De a protestantizmus- 34
A SZERZETESEK SZÉKHAZAINAK PUSZTULÁSA 3 5 nak az a végletekbe'hajtása, ami a német reformé' dóra jellemző, Angliában sohasem következett be. Talán az angol jellemnek az elvi kérdések gyakorlati megoldá' sánál olyan gyakori logikátlansága lehetett az oka annak, hogy ami ajánlatosnak mutatkozott a megőrzésre a régiből, azt megtartotta és az újból, ismét gyakorlatias szempom tok szerint, csak azt választotta ki, amit a maga céljai szempontjából megfelelőnek talált. Ezért lett az angol reformációból véges'végig a kompromisszumok sorozata és ezért lett az anglikán egyház annyira sui generis, annyira sajátságosán angol intézmény. Tyndale biblia' fordítása és az imakönyv (Book of Common Prayer) lo' gikus, tisztán érthető nyelve az új tanok tiszta üzenetét tolmácsolta az új mozgalom papjainak és hívőinek egy' aránt. VIII. Henrik lett az anglikán egyház világi feje és az angol uralkodó ezt a névleges hatalmi kört mai napig is betölti.
A szerzetesrendek székházainak feloszlatása és le' rombolása volt az angliai reformáció legnagyobb jelen' tőségú eseménye. A szerzetesek igen jól megtanulták, hogy mint éljenek önmagukra nézve hasznos és nyugodt megélhetést biztosító módon; szigorúbbak voltak paraszt' jLukkal szemben még a világi földesuraknál is és gyakran még igazságtalanok is voltak irányukban. Nem jöhet' tek többé számba úgy sem, mint a tanulás középpontjai, mert hiszen ezt a munkát hovatovább tőlük teljesen füg' getlenül végezték a világi iskolák és az egyetemek. A nagyobb és jelentősebb világi iskolák (Public Schools) közül több már a középkor folyamán, de legkésőbb a
’ 6. században megkezdte működését az ország különböző részein fekvő vidéki városokban. A collegiumok nagy földjövedelmeket kaptak gazdag mecénások ajándékából, más jóltevők pedig új épületeket emeltek részükre vagy nagyobb örök hagyományban részesítették kedvenc colle'
3‘
36 A REFORMÁCIÓ KORA
ge-ukat. Wolsey bíboros, VIII. Henrik bizalmasa és ta' nácsosa, különösen bőkezű volt az oxfordi Christ Church collegiummal szemben. Minden collegium megszervezte a maga előadóinak és tanítóinak (Fellows) csoportját, aki
ket az összegyűjtött alapokból fizetett. A collegium élén a mester (Master) állott, aki azonban nem adott elő, ha
nem a rendre ügyelt fel és a collegium fegyelmi ügyei
nek volt legfőbb intézője. A diákoknak collegiumon kívüli fegyelmezését a collegium vezetője szolgák, az ú. n. proctorok útján tartotta fenn. Ezek éjsza
kánként a város utcáin járva vigyáztak, hogy a diákok mulatozása rakoncátlankodássá ne fajuljon. Ez a szokás már a középkorban kifejlődött és teljesen máig sem avult el.
A szerzetrendek székházainak lerombolásából és va
gyonuk felosztásából a legtöbb hasznot az ekkor kelet
kező új családok látták. A Russellek, Cecilek, a Wal- singhamek mint új nemesség, ekkor vonultak be a ki
rályi udvarba és erősödtek meg hatalomban és gazdag
ságban. Vidéki kúriáiknak, melyeket építtettek, gyak
ran adták annak az apátságnak a nevét, amelynek le
rombolása családi vagyonuk alapját megvetette. A hosz- szú ideig dúló belső viszályok felőrölték a középkori an
gol nemesség, a Plantagenetek, Beauchampsok, Nevil- le-ek erejét. Ennek az új nemességnek kúriái már nem voltak többé erőd jellegűek. A komor, megerősített vár
falakat téglából épített homlokzat, magas és gazdagon kiképzett oromfal és szép kertek váltották fel. A belső berendezés, többnyire tölgyfából készült bútorok, ké
nyelmesek voltak és művészi csínnal készültek, ha nem is versenyezhettek a gazdag olasz renaissance díszítő mű
vészetének csillogó pompájával.
A 16. század a nagy monarchiák, a politikai despo- tizmus és machiavellianizmus korszaka volt, amely önző
KERESKEDŐK ÉS KALANDOROK 37 módon csak a saját céljaiért dolgozott: I. Ferenc, V. Ká*
roly, Rettenetes Iván, Szulejmán, Angliában pedig VIII.
Henrik és Erzsébet, egytől-egyig mind ennek a típus*
nak képviselői voltak. Az angol jellemnek dicséretére válik, hogy Anglia parlamenti intézményei túl tudták ezt a kort is élni, amely a parlamenteket más országok*
ban mind romba döntötte. A Tudorok alatt az angol parlament véges*végig teljesítette történelmi hivatását.
Az állam életében döntő fontosságú kérdésekben, mint amilyen volt a Rómával való szakítás kimondása, szűk*
ség volt az alsóház tekintélyére, de a gyakorlatban a polgárság a tanácsadóknak egy bizottságával biztosította a maga számára a hatalmat a királlyal szemben. Ennek a bizottságnak titkos tanács (Privy Council) volt a neve és ez volt Anglia igazi kormányzó hatalma mind*
addig, amíg a 18. században meg nem kezdődött a kor*
mányok rendszeres kinevezése.
A Rómával való szakítást Mária királynő uralma alatt Calais elvesztése követte és ez az esemény jó figyelmeztetés volt az angoloknak, hogy az ő hazájuk hivatása az, hogy világhatalom legyen és az ő érdekeik egészen mások mint az’ európai kontinens többi orszá*
gaié. Erzsébet királynő uralma alatt (1558— 1603) kezdődött meg valójában Anglia tengeri uralmának és kereskedői tengereken túli vállalkozásainak korszaka.
Sajátságos kifejezéssel ezek a kereskedők kalandoroknak (adventurers) nevezték magukat, találóan, mert foglal
kozásukból sohasem hiányzott teljesen a kalandvágy szelleme, sohasem tudhatták, milyen fogadtatásban lesz részük idegen országokban, ismeretlen földrészeken vagy a tengeren más államok hajói részéről. A kalózkodás volt ennek a kornak igen virágzó foglalkozási ága. A kereskedők a veszedelem elleni védekezés szempontjából egyesületekben társultak. Ez volt az eredete a későbbi
