EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA
Vezető: Dr. habil. SZABOLCS ÉVA
Hegyi –Szabó Ildikó Katalin
A magyarországi romani dialektusok szerepe a nyelvi norma kialakításában
Alcím:
„A lovári és a vizsgált helyi dialektusok analízise, adaptációi és pedagógiai szerepe a nyelvi mérésben ”
A DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI (ÖSSZEFOGLALÓ)
TÉMAVEZETŐ: Dr. habil. Gecső Tamás
2010. május
Mottó:
„Egy nyelvet nem lehet néhány ének eléneklésével vagy egy szónak bélyegre nyomtatásával megmenteni. Még csak a ’hivatalos’ státus megszerzése által sem, vagy azzal, hogy az iskolában tanítják. Egyedül csak a használat menti meg (bármilyen tökéletlen legyen is az), az élet minden területére való bevezetése és használata, minden lehetőség megragadása, amíg természetessé nem válik, amíg már nem mesterkélt vagy hamis. Egyszóval küzdelmes és nehéz időszakot jelent. A nyelv helyreállításának nincsen egyszerű útja.”
Ellis és Mac A’Ghobhainn (ír nyelvi aktivisták)
Bevezetés
Jelen értekezés nyelvészeti, nyelvszociológiai és kulturális antropológiai szempontból mutatja be két magyarországi cigány nyelvi közösség nyelvhasználati szokásait. A nyelvészeti elemzés középpontjában a cigány anyanyelvi oktatás lehetősége áll, így e dolgozat az oktatásközpontú szemlélet alapján új fókuszpontokat vizsgál.
A dolgozat tematizáló bemutatása:
Dolgozatom öt fejezetből áll, ez 170 oldal, valamint öt mellékletből, ami még 50 oldalt jelent.
Az első fejezet a kutatási részt mutatja be, a második fejezet pedig a cigány nép európai megjelenését és további sorsát ábrázolja a források tükrében, a harmadik fejezet a romani nyelv indiai eredetének történeti - összehasonlító elemzésére vállalkozik. A negyedik fejezet az európai és a hazai cigány közösségeket elemző-osztályozó módon mutatja be elsősorban Dieter Halwachs romani projektje segítségével. Az ötödik fejezetben esik szó a nyelvi norma jelen helyzetben való alkalmazásának szükségességéről, a nyelvvizsgáztatás nyelvéről, s egy folyamatábra segítségével szembesítem a jelenlegi nyelvvizsgáztatási gyakorlatot a nyelvi norma kihívásaival (kvázi standard, műnyelv), stb.
A mellékletek közül az első bemutatja azokat a sajtótermékeket, amelyek cigány nyelven vagy a cigány nyelvről jelentek meg, a második melléklet az internetes helyeket jelzi, ahonnan anyagokat, térképeket, statisztikákat vettem át, a harmadik melléklet a pettendi gyülekezettől kapott néhány kottát mutatja be szöveggel együtt, míg a negyedik fejezet egy 45 oldalas alapgrammatikát tartalmaz, amely a hagyományos-strukturalista elveknek megfelelően mutatja be a romani nyelv alsóbb nyelvi szintjeit, míg az ötödik melléklet a különböző romaközösségekből származó fotóanyag, amelyet segítőimmel készítettem. A disszertáció bibliográfiája közel négyszáz tételt tartalmaz e témából különböző forrásokból.
A dolgozat témakörei, filozófiája
A dolgozat annak a kérdésnek a tisztázását tűzte ki céljául, hogy a nyelvészeti kutatásokra támaszkodva milyen lépésekkel lehet elősegíteni azt, hogy hazánkban igény szerint az anyanyelvükön1 tanulhassanak a roma (cigány) gyerekek az általános iskolában.
Az értekezés rámutat arra, hogy a magyarországi cigányok által beszélt romani2nyelv dialektusai közül a lovári3 (lókereskedő cigányok dialektusa) válhat esélyessé az egyik forgatókönyv alapján, hogy a közoktatásban is megjelenjen, s a cigány gyermekek oktatási nyelveként szerepeljen. A másik forgatókönyv a Marcel Courthiade által javasolt egységesített helyesírás és nyelvhasználat átvétele lehetne.
A disszertáció olyan helyi kutatásokon alapuló lehetséges sémát rajzol meg, amely nyelvjárás vagy dialektus4alapja lehet egy iskolai kezdő folyamatnak, és rímelve az anyanyelv iskolai használatára vonatkozó pedagógiai és pszichológiai vizsgálatokra – a cigány nyelv használatának iskolai lehetőségeit, ennek lépéseit és megvalósítási technikáit veszi szemügyre. Az értekezés egyik célja a helyi dialektusokra épülő lehetséges cigány nyelvi norma megtervezése a nyelvvizsgáztatás romani / lovári nyelvét ’kvázi standardként’
értelmezve. A javasolható cigány nyelvi norma új utakat jelöl ki az iskolai anyanyelvi oktatás számára.
A dolgozat több mint két évtizedes terepkutatás dokumentumaiból építkezik. A terepkutatást két helyi közösségben, Mindszenten (Dél-Alföld) és Pettenden (Dél-Dunántúl) végeztem. A terepen gyűjtött dokumentumok alapján mutatom be és hasonlítom össze e közösségek nyelvét, nyelvhasználati szokásait. Dolgozatomban a mindszenti csurári-lovári közösség követéses vizsgálatának eredményeiről számolok be, továbbá a pettendi - magát
1 E dolgozat keretein belül az anyanyelv fogalma behelyettesíthető az „első nyelv‖ vagy „vernakuláris
nyelv‖fogalmával (Szépe György előadásai nyomán). A cigány közösségek által használt helyi dialektus az első nyelvi közeg, amelyben a kisgyermek nyelvileg „megmártózik‖, amelynek non-verbális kommunikációját is elsajátítja, amely nyelvi közegen belül az elsajátított közösségi normáinak megfelelően kommunikálhat. Az anyanyelv ebben az esetben a többször használt nyelv fogalmát jelenti. Ez esetben ez a két dolog - anyanyelv és az első elsajátított nyelv- a fentebbiek miatt nem esik egybe minden esetben, sőt az előrehaladott nyelvvesztési folyamatok miatt egyáltalán nem vethető egybe.
2 Romani nyelv: a világ roma népcsoportjainak jelentős része beszéli anyanyelvként, illetve a különböző cigány csoportok közti kommunikációban közlekedőnyelvként. A lovári dialektus a romani nyelv egyik aldialektusa.
3 Erdős Kamill (1989)
4A dialektus (a latin DIALECTUS, ez pedig a görög διάλεκτος, eredetileg ’beszédmodor’ jelentésű szóból) a nyelvészetben olyan, élő vagy már eltűnt közös nyelvből kialakult nyelvváltozatot jelöl, amely más, ugyanabból a nyelvből kialakult nyelvváltozatokhoz viszonyítva (nyelvtani, hangtani és lexikai szempontból) rendszerint erős eltéréseket mutat; illetve másodlagos értelemben dialektusnak nevezik azt a nyelvi rendszert, amely nem éri el a nyelv kritériumát. Míg az első meghatározás nyelvtörténeti, a második inkább szociolingvisztikai.
A kifejezést gyakran használják kizárólag a standard nyelvváltozattól eltérő nyelvváltozatokra.
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Dialektus)
kolompár közösségként értelmező - cigány csoport nyelvszociológiai és kulturális antropológiai bemutatására vállalkozom.5 Először Réger Zita biztatására kezdtem el hangfelvételeket készíteni az 1980-as évek közepétől. A hanganyagból néhány felvétel az MTA Nyelvtudományi Intézetének archívumában van, mert sikerült Réger Zita nyelvi- szocializációs projektjéhez olyan hangfelvételeket rögzíteni, amelyek jól dokumentálták azt a gazdag nyelvi ingert, amely a kisgyermekeket születésüktől kíséri. Magnóra rögzítettem a cigány anya beszédét a gyermekhez, a gyermekek szituációs - és szerepjátékait, valamint a nagymamák meserepertoárját, amely a közösségben mindent felülírt. Ezekben a közösségekben a mesélési kedv, a mese – és szövegalkotás a csoport előtti presztízst is megalapozta. A cigány mesék pszichológiai – pedagógiai és narratíva vizsgálata egy önálló értekezés témája lehetne, amelyre jelen dolgozat terjedelmi okokból nem vállalkozhatott.
Remélhetőleg a közeljövőben erre is sor kerül, mert elengedhetetlenül fontos lenne a cigány mesék feldolgozása olyan iskolák és óvodák számára, ahol az anyanyelv oktatását tervezik.
Mint ahogy kezdetben jeleztem: dolgozatom egyrészt a romani nyelv szerepköreit igyekszik tágítani és felhasználhatóvá formálni az iskolai oktatás számára, másrészről azonban szintetizáló munka is kíván lenni.
A cigányság kutatása
Miért tartom fontosnak a cigány nyelvi kutatásokat? Válaszom egyszerű: abból a meghatározásból fakad, amelyet Eötvös József óta Magyarországon a nemzetiségi közösség6 meghatározására használnak. A közösséget összetartja a közös nyelv, közös hit és kultúra valamint a közös múlt-tudat. A cigány identitás pozitív megközelítéséhez tehát elengedhetetlen a nyelvi és kulturális azonosság-tudat, egyébként marad a szociális elkülönülés negatív iránya.
Annak a nyelvváltozatnak, amelyet iskolai oktatásra tervezünk, kettős követelménynek kell eleget tennie. Egyrészt fontos, hogy a széles társadalmi rétegek által is érthető, ugyanakkor megtervezett, a technikai társadalom igényeinek is megfelelni tudó „modern”
nyelv legyen az iskolai oktatás nyelve, másrészről a helyi közösségek is a sajátjuknak kell,
5 A Dunántúlon az oláh cigány közösségek saját maguk elnevezésére a „kolompár‖ népnevet használják, mivel meg kívánják különböztetni magukat a beás cigányoktól, akik „oláh‖ (óromán) nyelven beszélnek, tehát nem cigányul (romani nyelven). Az oláh cigányokra a román nyelv hatott erőteljesen a grammatika és a szókincs terén, a beás csoportnál nyilvánvalóan nyelvcsere történt.
hogy érezzék. Ha a közeljövőben nem sikerül kidolgozni és elfogadtatni a cigány anyanyelvi iskolai oktatás nyelvét, akkor a cigány nyelv nem azért válik veszélyeztetetté, mert nincs gyermekkorú beszélője, hanem azért, mert az anyanyelvi oktatás számára nem válik hasznosíthatóvá. A cigány értelmiség jelenleg idegen nyelve(ke)n szerzi meg műveltségét, diplomáját. Az anyanyelvi oktatás kiépítése stratégiai kulcskérdés, egy kisebbség / népcsoport megmaradásának záloga, egyúttal a többségi társadalomnak is fontos értékmérője.
A hipotézisek megfogalmazása
A dolgozat megtervezését hat hipotézis megfogalmazásával kezdem, induló hipotéziseim a következők:
1. hipotézis: A Magyarországon élő cigányság különböző csoportjainak nyelve olyan ősi magból alakult ki, amely rekonstruálható, vizsgálható glottokronológiai módszerekkel (Swadesh-lista),7amelyeknek modernkori lehetőségeit meghatározza a vándorlás során rárakódott szókincs és grammatikai bázis.
2. hipotézis: A nyelvészeti kutatásokat a romani nyelv jelenlegi állapotában nagy mértékben segíti, ha a néprajzi és történeti hagyományok tükrében vizsgáljuk a nyelvválasztási stratégiákat (a dolgozatomban ezt kommunikációs és nyelvi stratégiának nevezem és külön vizsgálom). A stabil és a mobil szókincs eredetének feltárása megfelelő módon körvonalazta ezt a hipotézist (idegen eredetű szóról van-e szó vagy netán ősi, ind szógyökről beszélünk: ezt a cigány nyelv jelzi is a kutató számára: eltérő módon ragozzuk ezeket az alakokat – kétalakú melléknevek – háromalakúak – a színterminológiánál szó esik ezek eltérő használatáról).
3.hipotézis A magyarországi oláh cigány dialektusok megismerésével, nyelvészeti feltérképezésével, a nyelvtörténeti változások megrajzolásával elméletileg megalkotható egy
„nyelvjárások feletti nyelv‖, amelynek a segítségével körvonalazható egy, a modern kor kihívásaira felelő nyelv, amely már hatékonyságát, erejét és gazdasági potenciálját, legalábbis a nyelvhasználókét tekintve megfelel a jelenkori kihívásoknak és tervezett nyelvként működhet.
1. 7 A Swadesh-lista Morris Swadesh amerikai nyelvész által, az 1940-es és 1950-es években alkotott szójegyzék, ami a történeti és az összehasonlító nyelvészetben használatos. Swadesh arra törekedett, hogy listája olyan alapszókincset tartalmazzon, amely minél több nyelvben megtalálható, ugyanakkor a természeti és a kulturális környezettől minél függetlenebb legyen. (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Swadesh-lista)
4. hipotézis A hazai oláh cigány nyelvjárások ún. konzervatív romanik, amelyek közös őse egy indiai, hajlékony nyelv, amely magán viseli a középind nyelvváltozatok jellegzetességeit a fonetika és a morfológia szintjén. A szintaxis vizsgálata annyira homályos egyelőre, hogy jelen dolgozat ennek értékelő összefoglalására nem vállalkozhatott, mivel fontos alapkutatások hiányoznak – hazai és európai szinten egyaránt. Egyetlen munka létezik Vekerdi József tollából,8ami a strukturalista leíró nyelvészet szempontsorát viseli magán. A vizsgált két helyi közösségben összegyűjtött nyelvi korpusz elégséges támpontot adhatna fontosabb szintaktikai szabályosságok megállapítására, de e disszertációba ez a rész terjedelmi okokból nem férhetett be. Az alaphipotézis az, hogy a vizsgált közösségek szókincs és hangsúlybeli, itt-ott grammatikai eltéréseit színesítené egy strukturált szintaktikai vizsgálat, amely a különböző mondatrészek sorrendjét, és az alá- és fölérendeltségi viszonyokat térképezné fel eltérő földrajzi fekvésű és más adottságokkal és környezeti szabályozókkal (környezeti nyelvekkel, stb.) rendelkező romatelepeken. Ez a kutatói munka egy másik, önálló értekezés témája lehet.
5. hipotézis Az a feltételezésem, hogy a jelenlegi ismert nyelvtervezési modellekkel leírható a cigány nyelv beszélt köznyelvi alakja, további kérdések, hogy mennyire illúzió egy ilyen modell megalkotása és mikorra várható.
6. hipotézis A helyi cigány nyelvi beszélők nyelvi stratégiáit megfigyelhetjük, leírhatjuk és összehasonlíthatjuk egy tudatos nyelvtervezési folyamat során. A hazai cigány anyanyelvi beszélők kapcsolatkeresése a külföldön élő cigánysággal folyamatos és dokumentálható, feltételezem azonban, hogy a megalkotott köznyelv többközpontú lesz.
A nyelvi norma definíciója, szerepe
A nyelvi norma meghatározása körül sok személyeskedő vita is jelent meg a magyar szakirodalomban. A strukturalista Amerikában egyenesen azt hangoztatták, hogy anyanyelvi beszélő nem követhet el nyelvi hibát a közlésfolyamat során. Trudgillt idézve (1990): „We belive, as do most linguists, that native speakers do not make mistakes. Native spaekers for the most part speak their native language perfectly.‖ Fordítás: „Azt hisszük, mint a legtöbb nyelvész, hogy az anyanyelvi beszélők nem követnek el hibákat. Az anyanyelvi beszélők nagyrészt az anyanyelvüknek tökéletesen birtokában vannak.‖
Nádasdy Ádám hasonlóan fogalmaz: „Tudományos értelemben minden helyes, amit az emberek használnak. A nyelvhelyesség nem korlátozhatja az írót, fordítót…(B. Nagy 2004:82).
Ez az érvelés – Heltai Pál szerint – a tudatos, kimunkált irodalmi nyelvhasználatra lehet igaz, tehát a már megtervezett, nyelvi normával, irodalmi és beszélt köznyelvvel rendelkező nyelvekre. Ez azt is jelenti, hogy tökéletesen birtokában vagyunk az anyanyelvi kompetenciának, amely azonban nem mindig biztosít számunkra tökéletes performanciát (azaz megvalósítást). Ezt a cigány nyelvű szövegek átírásánál is lehetett érzékelni, de bárki, aki élőnyelvi vizsgálatokat már végzett, ezt a tényt megerősítheti.
A nyelvi norma Bartsch (1987: 166-78) és Tolcsvai (1998:32-3) nyomán orientáló mintaként határozható meg, amit az egyszerű szokástól a normatív erő különböztet meg. A norma olyan szokásos nyelvhasználatot jelent, amely a normatív erő révén orientáló mintaként szolgál és előírja a kívánatos nyelvhasználatot. A norma és a szokás megkülönböztetése mellett hangsúlyozandó a norma szerinti nyelvhasználat, a szokásos nyelvhasználat. (tart. idézet)9
Coseriu (1970) és Bartsch (1987:153) szerint a norma határozza meg, hogy a nyelvi rendszer lehetőségei közül a nyelvhasználatban mely formák fordulnak elő, vagyis a norma – a szokásjog alapján leszűkíti a választékot, majd ezt a szűkítést a normatív erő révén rögzíti.
„A normák betartását ösztönzi az a tény, hogy a túl nagy változatosság zavarokat okozhat a megértésben, viszont a normák csökkentik a nyelv variabilitását és fékezik a nyelv változásának ütemét. Ily módon a normák betartása a jobb megértést szolgálja10‖
A nyelvtervezés folyamata – a normaképzés:
1. korpusztervezés (nyelvtani formák, szavak, kifejezések megalkotása) 2. státusztervezés (a nyelv használati színtereinek megtervezése)
3. nyelvelsajátítás-tervezés (azon feltételek kialakítása, ahogyan a beszélők az adott nyelvállapotot elsajátítják).
Minden az a kérdés válik fontossá: kinek a nyelvjárása váljék elsődlegessé, tehát meghatározóvá?
Elvben bármelyik nyelv képes kifejleszteni a standardizációs eljárásokat, technikákat.
A nyelvi relativizmust elfogadó szerzők egyetértettek abban, hogy elvileg bármely nyelv
9 Heltai, 2004.
10 Heltai, 2004.
megtervezhető. Amennyiben ez nem történik meg, annak soha nem a nyelv belső kohéziójának hiánya vagy a kevésbé hajlítható formák az okozói, hanem maga a beszélőközösség. A nyelvek virtuális egyenlősége régóta ténykérdés nyelvész körökben, tehát minden humán nyelv képes és alkalmas arra, hogy a megfelelő változtatásokkal a modern élet kihívásaira válaszolni tudó nyelv legyen, a maga teljes spektrumában.
A sikeres nyelvi tervezéseket alapul véve és a megfelelő tanulságokat leszűrve (afrikaans, bahasza indonéz, ivrit, welszi, baszk) kitartó nyelvpolitikai kooperáció következménye, s így a korábban elképzelhetetlen valósággá válik: a kitartó nyelvészeti munka következtében egy kimunkált nyelvet láthatunk: a modern romanit, amely sikerrel veheti fel a versenyt a többi európai, tervezett nyelvvel.
Nyelvvizsgáztatás (a státusztervezés első lépcsőfoka)
Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Idegennyelvi Továbbképző Központjában 1995 óta lehet nyelvvizsgát tenni a romani nyelv lovári dialektusából.
A nyelvvizsga populációt több mint 90%-ban a magyar anyanyelvű beszélők teszik ki, tehát cigány származású vizsgázók elenyészően kevesen érkeznek.
A nyelvvizsga feladatsorai rímelnek a Közös Európai Referenciakeret (röviden KER) előírásaira, olyan nehézségűek, mint a többi nyelv a nyelvvizsgán, s kommunikatív kompetencia alapúak. A többi indoeurópai nyelv esetében rendelkezésre áll a nyelvi norma, ami alapján készülhetnek szótárak, nyelvkönyvek és egyéb tudáshordozók. A cigány nyelv esetében nem beszélhetünk standardról – egyelőre, s hiányoznak a megfelelően elkészített tananyagok, valamint a képzett tanárok is. A romani esetében helyi közösségi normák léteznek, s ez egyelőre nincs egységesítve. Nálunk cigány értelmiségiek (Choli Daróczi, Nagy Gusztáv és mások) által terjesztett írásmód (angol alapú, a nyelvvizsgáztatás során is ezt használjuk) terjedt el. A többi indoeurópai nyelv esetében a norma megállapítását követheti csupán a nyelvvizsgáztatás nyelvének kidolgozása. A dialektusok (helyi nyelvek), a nyelvvizsgáztatás valamint az anyanyelvi oktatás kapcsolatrendszerét egy folyamatábrával ábrázolom.
A nyelvvizsgáztatás, a helyi nyelvek és a kvázi standard nyelvét modelláló ábra:
Mottó:
„Helyes az a nyelvi kifejezés, amely egy nyelvközösség szokásával megegyezik, helytelen az, ami vele ellentétben áll.”11
Az ábra szerint a helyi dialektusok (Mindszent, Pettend) – két magyarországi oláh cigány dialektus (a szakirodalom szerint konzervatív romani) beszélői, vagyis a helyi nyelv(ek) a nyelvvizsgáztatás alapja(i). A nyelvvizsga lovári nyelve azonban már némileg különbözik is a helyi dialektusoktól, tehát ’kvázi standard’, műnyelv. Kapcsolata van a helyi dialektusokkal, mégis egy kicsit különbözik is tőlük. Az intézményes standard egyelőre hiányzik, a lehetséges norma alapját nagy valószínűséggel a nyelvvizsga nyelve képezi majd.
A rendszer a „feje tetejére állt‖, azaz a nyelvvizsgáztatás során alakul ki a standard, s nem fordítva.
11Gombocz, 1931
Mindszent Pettend
Nyelvvizsgáztatás
Nyelvi norma iskola nyelve?
Közösségi norma
Helyi nyelvek
Intézményes norma hiányzik!
’ Kvázi standard’=
műnyelv’
Nyelvi norma
A dolgozat összegzése
A dolgozat többszörösen multidiszciplináris munka: tartalmaz kulturális antropológiai, alkalmazott nyelvészeti, korpusznyelvészeti, szociolingvisztikai, nyelvpolitikai és nyelvtervezési, nyelvpedagógiai, oktatásszervezési és nyelvi méréselméleti részeket is. Ez a heterogenitás annak is köszönhető, hogy jelen dolgozat az első ebben a témakörben, s így az összes jelenlévő paradigmát megpróbálja csokorba gyűjteni és értelmezni, ami egy pár évtized alatt jelentkezett a tudományos életben. Az értekezés kutatási része két magyarországi oláh cigány közösség nyelvi-kommunikációs vizsgálata, ahol a kommunikatív stratégiák megfigyelése mellett dokumentáltam a nyelvvesztés folyamatát, amely igen előrehaladott állapotban van. Mindkét közösség esetében a cigány identitás és a nyelvhez való ragaszkodás megállapítható, ugyanakkor – mivel a gyermekkorú beszélőközösség nem kap elég iskolai- óvodai bátorítást – az ő nyelvtudásuk a legproblémásabb. Elérkezett az a pont, amikor a társadalom kénytelen lesz beavatkozni: a be nem avatkozás visszafordíthatatlan folyamatokat eredményez: a passzív nyelvhasználók gyermeke biztosan a többségi nyelvet fogja utódainak átadni. Az anyanyelv és vele együtt a közösségi szokások elfelejtése károkat okozhat a felnövekvő generációk lelki életében: depressziót, identitászavart és egyéb lelki problémákat okozhat. A közösség adhat energiát a világ kihívásainak leküzdésére, erőt és biztonságérzetet a továbblépéshez. Ennek hiányában – látva az indián népek és az ausztráliai bennszülöttek kollégiumokba kényszerített (szüleitől elszakított) gyermekeinek nevelési csődjét, állítható, hogy a közösségi tudatában és nyelvének értékeiben megerősödött fiatal képes hatékony stratégiákat kifejleszteni a továbblépésre, a valóban sikeres társadalmi integrációra. Az
„amerikás‖ magyarok gyermekeiket angol anyanyelvűvé nevelték (kivéve egyes református családokat), de az unokanemzedék a gyökereit keresi és a magyar nyelvet a Debreceni Nyári Egyetemen tanulja. Könnyen belátható, hogy elég sok pszichológiai és szociológiai okot sorolhatunk fel annak igazolására, hogy hosszú távon az államnak az a költség hatékony megoldás, ha a cigány közösségek gyermekeit jól átgondolt módszerekkel szűkebb közösségükhöz és országukhoz lojális, az anyanyelvet ápoló felnőttekké szocializálja, akik rövid útkeresés után megtalálják számításaikat ebben a hazában – mert erre lehetőséget és megfelelő biztatást kapnak a többségi társadalomtól. Dolgozatom ennek a nagy és embert próbáló pedagógiai tevékenységnek a nyelvi színtereit mutatja be: a helyi dialektusok bemutatása mellett egy olyan többközpontú cigány nyelv megalkotása a cél, amelynek segítségével a beszélők jobban el tudják magukat helyezni a világban: sikeresebb emberré válhatnak.
A tézisek témaköreihez készített publikációk:
1. HEGYI Ildikó (1997): Recenziók a mindszenti cigánytelepről. In: Romológiai Közlemények, I. p. 17-31. Kiadja: Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola Romológia Tanszéke
2. HEGYI Ildikó (1998): Cigány népmesék pedagógia adaptációja. in: Romológiai Közlemények II p. 37-42. Kiadja: Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola Romológia Tanszéke
3. HEGYI Ildikó (2001): Mesemondás hagyományőrző közösségekben. In: Medicina et Linguistica VIII. Szakmai lektor: Szépe György egyetemi tanár Budapest:
Semmelweis Egyetem p. 95-108.
4. HEGYI Ildikó (2001): Roma népismereti tankönyv kutatásmódszertani vizsgálata. In:
Szarka Péter (szerk.): Add meg, Isten, add meg, amit kérek tőled. Romológiai Tanulmányok. Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar Békéscsaba – Szarvas p. 91-102.
5. HEGYI Ildikó (2001): Az életfordulókhoz kötődő szokások a roma családokban (részlet a népismereti tankönyvből). In: Szarka Péter (szerk.): Add meg, Isten, add meg, amit kérek tőled. Romológiai Tanulmányok. Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar Békéscsaba – Szarvas p.103-117
6. HEGYI Ildikó (2002): Romani (cigány) szövegek korpuszelemzése. In: Nyelvi Mérce.
Nyelvvizsgáztatók és Nyelvtanárok Lapja II. évf. 1-2. sz. Budapest: Idegennyelvi Továbbképző Központ p.73 – 78.
7. HEGYI Ildikó (2003): Kreol nyelv-e a cigány? In: Segédkönyvek a Nyelvészet Tanulmányozásához XXIV. Természetes nyelvek - mesterséges nyelvek (szerk. és lektorálta Gecső Tamás) Budapest: Tinta Könyvkiadó. p. 55-68.
8. Hegyi Ildikó (2004): A cigány nyelv modern nyelvvé válásának lehetőségei.
Possibilities of the modernization of Romani. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Egyén és közösség. Individual and Community. Magyar Néprajzi Társaság: Budapest. Magyar és angol nyelven. (Cigány Néprajzi Tanulmányok / Studies in Roma (Gypsy) Ethnography, 12.)
9. PAPP János (2008): Sityu romanes! (Tanulj cigányul!) (harmadik átdolgozott kiadás) Hegyi Ildikó lektor (247.p) kiadó: Pappné Darida Andrea Nyelvoktató Kft.
10. HEGYI Ildikó (2009): Lovári /cigány írásbeli feladatok középfokú nyelvvizsgára.
Kaposvár: Dávid Kiadó 91 p.
Konferencia előadások:
1. Pedagógiai Konferencia
Előadás címe: A cigány népmese világképe
Pedagógiai Főiskola, (Nyitra-Szlovákia) Romológia Tanszék 1995. március Koordinátor: Várnagy Elemér tanszékvezető, Zsámbéki Katolikus
Tanítóképző Főiskola
2. Conştanţa (Románia): Roma oktatási projektek Közép-kelet-Európában szervezte : Nicolae Gheorghe 1995. május
Előadás címe: " Romológia tanszék Zsámbékon"
3. Gyermeknyelvi Napok, Balatonalmádi, 1997. május
(szervező: Dr. Lengyel Zsolt) Előadás: "Roma gyerekek - magyar iskolarendszer"
4. Pädagogische Katholische Akademie der Erzdiözese -Wien 1997. május – meghívással
Előadás címe: "Analyse der Zigeunermärchen"
5. Pädagogische Akademie der Diözese Graz - Seckau
(2000. május 1-7.) Erasmus Koordinator: Prof. mag. Dr. Bruno Seebacher
b) Die Geschichte der Romas in Ost - Mittel-Europa (Rumänien, Ungarn)
c) Der diglossielle Spachzustand bei den Romas (Vlach und Boiash Zigeuner-Gruppen)
6. Tanulmányút a Sorbonne Egyetem IV.-re, és a creteil-i Tanítóképző Főiskolára. Kutatási téma: Interkulturális kommunikáció, kétnyelvűség a francia oktatási rendszerben, ZEP-rendszer Időpont: 2001. január 22-től 31-ig konzultáció Martine Abdallah-Pretceille professzorral.
7. XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus Pécs, 2001. április 17-19.
Előadás: „Az interlingua vizsgálata diglossziás nyelvi
helyzetekben‖(Kétnyelvűség szekció, elnök: Mikes Melánia)
8. Cigány Nyelvek Nemzetközi Szemináriuma, Pécs, 2001. október 25-26.
Hegyi Ildikó a romani szekció vezetője
9. Friss kutatások a romológia körében - konferencia Pécs, 2002. november 15.
Előadás címe:A romani nyelv szociolingvisztikai jellemzői: nyelv, paranyelv, sztenderdizáció, nyelvújítás
10. Természetes nyelvek – mesterséges nyelvek című konferencia
szervezte:ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék – Magyarországi Eszperantó Szövetség Időpont: 2002. december 10.
Előadás címe: Kreol nyelv-e a cigány?
11. Továbbképzés a Cigány Közösségi Házak munkatársai számára
2003. szeptember 22-23. szervezte: Magyar Művelődési Intézet, koordinátor:
dr. Bódi Zsuzsa, néprajzkutató
Előadás címe: Cigány nyelvi közösségek: történeti előzmények, modern nyelvhasználat
12. ELTE Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke PhD dr. Jónás Frigyes tiszteletére rendezett konferencián: A cigány nyelv – idegenként
időpont: 2004. december 9.
A tézisekhez felhasznált bibliográfia:
● CSERESNYÉSI László (2004). Nyelvek és stratégiák, avagy a nyelv antropológiája.
Budapest: Tinta Könyvkiadó
● DEME László (1995): Nyelvünk többközpontúságának kérdéséhez (tekintettel a mai történelmi helyzetre). In: Magyar Nyelvőr 119, 357--365.
● DEME László (1996): Hozzászólás a „Nyelvi tervezés, nyelvi politika" c. vitában. In:
Magyar Nyelvőr 120, 391--392.
● EÖTVÖS József (1885): A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra.
Budapest, Ráth Mór Kiadó
● ERDŐS Kamill (1989): Cigánytanulmányai = Collected Gypsy Studies of Kamill Erdős Békéscsaba: Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai.
● FODOR István (1997): Nyelvújítás régen és ma — Európában és a harmadik világban.
In: Magyar Nyelvőr, 121: 257–65.
● FORRAY R. Katalin (1998): Cigánykutatás és nevelésszociológia. In: Iskolakultúra 8.
sz. p. 3-13.
● FÜLEI - SZÁNTÓ Endre (1987): Dinamikus nyelvművelés. In: Magyar Nyelvőr, 111:
129–37.
● GOMBOCZ Zoltán (1931): Nyelvhelyesség és nyelvtudomány. In: Magyar Nyelv 27:
1–11
● GRÉTSY László (1993): Nemzetközpontú nyelvművelés. In: Magyar Nyelvőr 117, 402 - 404.
● HALWACHS, Dieter W. (1998): Amaro vakeripe Roman hi = Unsere Sprache ist Roman. Texte, Glossar und Grammatik der burgenländischen Romani-Variante.
Klagenfurt/Celovec: Drava Verlag.
● HAUGEN, Einar (1966b.): Linguistics and language planning. In: W. Bright (szerk.), Sociolinguistics, 50-71. The Hague: Mouton
● HEINSCHINK, Mozes F. (1994): E Romani Čhib - Die Sprache der Roma.
● In: M. F. Heinschink, - Hemetek, U. (kiadja): Roma, das unbekannte Volk: Schicksal und Kultur. Wien: Böhlau Verlag. p.110-128.
● HELTAI Pál: A fordító és a nyelvi normák I.-III. In: Magyar Nyelvőr (2004) 128. 4. - p. 407-434.; (2005) 129. 1, - p. 30-58; (2005) 129, 2. – p. 165-172. pp. 407-434
● MATRAS, Yaron, - BAKKER, Peter, - KYUCHUKOV, Hristo (szerk) (1997): The Tipology and Dialectology of Romani. John Benjamkins, Amsterdam.
● MATRAS, Yaron (1998a): Para-Romani revisited. In: Matras, Y. (szerk.): The Romani Element in Non-Standard Speech. Sondersprachenforschung Bd 3.
Wiesbaden: Harrassowitz Verlag, p. 1-27.
● RÉGER Zita (1988): Szempontok a cigány gyermeknyelvi korpusz elemzéséhez. In:
Beszédkutatás '98 Beszéd, spontán beszéd, beszédkommunikáció. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézete.
● RÉGER Zita (1990): Utak a nyelvhez: Nyelvi szocializáció, nyelvi hátrány. Budapest:
Akadémiai Kiadó.
● SÁNDOR Klára (2001a). Nyelvművelés és ideológia. In: Sándor (szerk). 2001a, 153- 216.
● SKUTNABB – KANGAS, Tove (2000): Linguistic genocide in education – or worldwide diversity and human rights? In: Lawrence Erlbaum, Mahwah, New Jersey and London
● STEWART, Michael Sinclair (1993): Daltestvérek: az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon. Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára.Budapest: T-Twins Kiadó, MTA Szociológiai Intézet,
● SZÉPE György (1969): Az alsóbb nyelvi szintek leírása. In: Általános Nyelvészeti Tanulmányok 6. p. 359-466.
● SZÉPE György (1996): A nyelvi jogokról a nyelvész szemével. In: Vigília, 7. 501- 509. p.
● TÁLOS Endre (1997): Nem az írás teszi a nyelvet. (Szerény észrevételek a cigány írástervezetekkel kapcsolatban) In: Amaro Drom 11. sz.
● TOLCSVAI Nagy Gábor (szerk.) (1998): Nyelvi tervezés. Tanulmánygyűjtemény, Budapest: Universitas Kiadó.
● TRUDGILL, Peter (1997): Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába.
Szeged: JGYTF Kiadó.
● VÁRNAGY Elemér – VÁRNAGY Péter (2000): A hátrányos helyzet pedagógiája.
Budapest: Corvinus Kiadó
● VEKERDI József (1983): A magyarországi cigány nyelvjárások szótára. Pécs:
Tanulmányok a cigány gyerekekkel foglalkozó munkacsoport vizsgálataiból VII.
● VEKERDI József (1988): Gypsies and the Gypsy Problem in Hungary. In: Hungarian Studies Review. 15. évf. 2. sz. p. 13-26.
LORÁND EÖTVÖS UNIVERSITY DOCTORAL SCHOOL OF EDUCATION
Head of Doctoral School: Eva Szabolcs, habil.
Ildikó Katalin Hegyi – Szabó
The Role of Romani Dialects in Hungary in the Development of a Linguistic Norm
Subtitle:
„The Analysis, Adaptation and Educational Role of Lovari and Other Local Dialects in Language Testing”
THESES OF THE DOCTORAL DISSERTATION SUMMARY
SUPERVISOR: Dr. habil. Tamás Gecső
May 2010
Motto:
„A language cannot be preserved by singing a few songs or by printing a word on a stamp. Making it an official language or teaching it in schools will not suffice either. It can only be saved by using it (now matter how imperfect it may be), by introducing and applying it in various fields of life, thereby making it natural to a point when it is no longer artificial or fake. In other words, it means a long period of struggle. There is no simple way to reconstruct a language.”
Elli and Mac A’Ghobhainn (Irish language activists)
Introduction
The present dissertation introduces the language use of two Gipsy communities in Hungary from the point of view of linguistic sociology and cultural anthropology. The linguistic analysis focuses on the possibilities of Gypsy education in the mother tongue. Therefore, the present essay looks at new approaches based on an education centred view.
Thematic Introduction of the Paper:
My paper consists of five chapters: this means 170 pages and five annexes consisting of an additional 50 pages.
Chapter one discusses the research part; chapter two outlines the Gypsy’s’ appearance and history in Europe; chapter three attempts to present a comparative analysis of the Indian origins of the Romani language. Chapter four, with the help of the Romani project of Dieter Halwachs, provides a classification of European and Hungarian Gypsy communities. In chapter five the necessity of the application of a linguistic norm and the language of language testing are discussed, and with the help of a flow sheet I compare present language testing practices with the challenges presented by a linguistic norm (quasi standard, artificial language, etc).
Annex 1 introduces the journals appearing in the Gypsy language or about the Gypsy language; annex 2 indicates the sources used; annex 3 contains the music sheets and lyrics received from the congregation of Pettend; annex 4 consists of a 45 page basic grammar which, in accordance with conventional structuralist principles, introduces the lower stratum of the Romani language. Annex 5 comprises photographic images of Roma communities
made with the help of my assistants. The bibliography of the dissertation consists of nearly four hundred items related to this topic.
Philosophy and Topics of the Paper
The main objective of the paper is to identify the means, based on linguistic research, which facilitate the elementary education of Gypsy children in their mother tongue12.
The paper points out that of the Romani13 dialects spoken by Gypsies in Hungary, it is the Lovari14 dialect (the dialect of horse traders) that has the best chance of becoming a tool for that. The second scenario is the adoption of the grammar and language use suggested by Marcel Courthiade.
The dissertation outlines a possible scheme based on local research which could provide a basis for the dialect15 used in schools, and in accordance with the educational and psychological tests on the use of the mother tongue it would examine the steps and methodology required for the implementation of Gypsy education in the mother tongue. One of the aims of the dissertation is to design a possible linguistic norm based on local dialects, interpreting Romani/Lovari as a ’quasi standard’ of language testing. The suggested linguistic norm marks new ways for education in the mother tongue.
The paper is based on documents derived from more than two years of field work. The field work was conducted in two local communities: Mindszent and Pettend. I introduce and compare the languages and language use of these communities based on the documents collected in the field. In my dissertation I discuss the results of my research conducted in the
12 Within the framework of the present paper the concept of mother tongue may be replace by the concept of
―first language‖ or ―vernacular language‖ (based on the lectures of György Szépe). The local dialect used by Gypsy communities is the first language environment in which the child ―submerges‖, acquires its non-verbal communication, and within which he/she can communicate in accordance with the norms of the community. The expression mother tongue in this case means the concept of the language used more often. In this case, mother tongue and the first language acquired are not always identical, and due to advanced language loss they cannot considered the same at all.
13 Romani language: spoken as first language by a significant number of Roma communities in the world, or as a language of communication between different Gypsy communities. Lovári is a dialect of the Romani language.
14 Kamill Erdős (1989)
15The word dialect (from the Latin DIALECTUS, which originates from the Greek διάλεκτος, meaning ’manner of speech’) marks a living or extinct language variety developed from a common language, which has significant grammatical, phonetic and lexical differences compared to other varieties. In a secondary sense, dialects are language systems which do not meet the criteria of the language. The first definition is historical, and the second one is a socio-linguistic one.
The expression is often used for language varieties different from the standard language.
Source: http://hu.wikipedia.org/wiki/Dialektus)
Csurári-Lovári community in Mindszent and undertake the introduction of the Kolompár Gypsy community from a linguistic-sociological and cultural-anthropological point of view16. I first started to make recordings as a result of the encouragement received from Zita Réger in the middle of the 1980s. Some of these recordings can be found in the archives of the Linguistic Institute of the Hungarian Academy of Sciences due to the fact that I have managed to make such recordings for Zita Réger’s linguistic socialization project which reflect the rich linguistic stimulus accompanying children from birth. I have recorded the Gypsy mother’s talk to her child, the children’s role plays and the tales of the grandmothers’, which overwrites everything in the community. Story telling and the creation of stories has been a source of prestige in these communities. The psychological-pedagogical and narrative study of Gypsy tales could constitute the theme of an independent essay, which is however beyond the scope of the present paper. Hopefully, it will take place in the near future, as the processing of Gypsy tales would be vital for kindergartens and schools planning to introduce education in the mother tongue. As I have stated at the beginning: In my thesis, I try to explore the role of the Romani language and make it applicable for public education, but it is also my aim to create a work of synthesis.
Research on the Gypsies
Why do I find Gypsy linguistic research important? The answer is very simple: It results from a definition which has been used in Hungary for an ethnic community17 since József Eötvös.
A community is held together by a common language, common religion, common culture and common history. Therefore, if we want to develop a positive approach to Gypsy identity, we should be aware of the linguistic and cultural identity of these communities. Otherwise, we will be left with the negative direction of social separation.
The language version we are planning to introduce for educational purposes has to meet a double criteria. On the one hand, it should be a modern language accessible to a wide variety of social groups and capable of meeting the requirements of a technological society, but on the other hand local communities should still feel it as their own. If we cannot develop
16In the Transdanubian region, ―Oláh Cigány‖ Gypsy communities refer to themselves as ―Kolompár‖ because they want to differentiate themselves from the ―Beás Cigány‖ Gypsy communities who speak the Oláh (old Romanian) language instead of Romani (Gypsy). The language of ―Oláh Cigány‖ Gypsy communities has been significantly influenced by the Romanian language as far as grammar and vocabulary are concerned. In the case of the ―Beás Cigány‖ Gypsy communities there has been a change of language.
17József Eötvös: The impact of the main ideologies of the 19th century on the state, Budapest, Ráth Mór, 1885,
and accredit a language for Gypsy education in the near future, the Gypsy language will become endangered not because there are no children who speak it, but because it will not be usable for of educational purposes. At the present, Gypsy intellectuals receive their education in a foreign tongue or tongues. The implementation of education in the mother tongue is a strategic question. It is the key to the survival of an ethnic minority and it has important implications for the majority of society as well.
My Hypotheses
I start my paper with six hypotheses, which are the following:
Hypothesis 1: The language of the different Gypsy communities living in Hungary has evolved from a common core which can be reconstructed and analysed with the help of glotto-chronological methods (Swadesh list) 18 and its possible application is determined by the vocabulary and grammatical base developed during migration.
Hypothesis 2: In the present state of the Romani language, linguistic research is significantly facilitated by looking at the choice of language strategies from the point of view of ethnography and historical traditions (in my paper I refer to it as communication and language strategy and discuss it separately). The exploration of the origins of stable and mobile vocabulary supports this hypothesis (Does the word have a foreign origin, or does it have ancient roots? This is indicated to researchers by the Gypsy language, for these forms are conjugated differently.).
Hypothesis 3: By the linguistic mapping of the ―Oláh Cigány‖ dialects used in Hungary and by exploring the changes which have occurred in the history of the language, theoretically it would be possible to create ―a language above dialects‖, with the help of which it would become possible to outline a language capable of meeting the challenges of the modern age. Regarding its effectiveness, strength and economic potentials, this language meets the challenges of the present age and functions as a planned language.
2. 18The Swadesh-list is a glossary created by Morris Swadesh, American linguist, in the 1940s and 1950s, which is used in historical and comparative linguistics. Swadesh tried to include a basic vocabulary in his list which could be found in as many languages as possible, but relatively independent from the natural and cultural environment. (source: http://hu.wikipedia.org/wiki/Swadesh-lista)
Hypothesis 4: The ―Oláh Cigány‖ dialects used in Hungary are conservative Romani, whose common ancestor is a flexible Indian language carrying the features of middle-Hindi languages at the level of phonetics and morphology. Syntactical analysis is rather blurred at the moment. The author of the present paper decided not to make an assessment of this field, for important basic research results are missing both in Hungary and at a European level.
There is only one work, created by József Vekerdi19, which possesses the aspects of structuralist descriptive linguistics. The linguistic material collected in the two local communities could provide a basis for the establishment of basic syntactic rules, but it goes beyond the scope of the present dissertation. The basic hypothesis holds that differences in vocabulary, stress and grammar in the communities studied could be made more colourful by a structured syntactical study mapping word order, subordination and superiority in Gypsy settlements in different geographical locations and environmental circumstances. Such research work could be the topic of and independent paper.
Hypothesis 5: I hold that with the application of present linguistic models it is possible to describe the vernacular form of the Gypsy language. Further questions to be answered are:
how illusory is the creation of such a model and when can it be expected to take place?
Hypothesis 6: Linguistic strategies of local speakers of the Gypsy language may be observed, described and compared with the help of a conscious linguistic planning process.
Native speakers of the Gypsy language in Hungary are continuously trying to establish contact with Gypsies living abroad. However, I assume that the vernacular created will be multi-centred.
Definition and Role of the Linguistic Norm
A number of conflicting views have been published in Hungary concerning the definition of a linguistic norm. In the structuralist United States some hold that native speakers do not make mistakes while using the language. According to Trudgillt (1990): ―We believe, as do most linguists, that native speakers do not make mistakes. Native speakers for the most part speak their native language perfectly.‖
Ádám Nádasdy holds a similar view: ―In a scientific sense, everything is correct that people use. Grammatical correctness cannot limit the writer, translator …‖ (B. Nagy 2004:82).
This reasoning, according to Pál Heltai, may be true for conscious language use in literature in languages already possessing linguistic norms as well as spoken standards. It means that we are perfectly competent in our native language, which however does not always make perfect performance possible. This is also noticeable at the transcription of Gypsy texts, but anyone who has carried out research on a living language can confirm the above fact.
According to Bartsch (1987: 166-78) and Tolcsvai (1998:32-3), linguistic norm can be defined as an orienting model differentiated from simple habits by a normative force. The norm means language use which, due to the presence of a normative force, serves as an orienting model prescribing the desirable language use. Besides making a difference between norm and habit, we should also emphasise language use according to a norm usual language use20. According to Coseriu (1970) and Bartsch (1987:153), it is the norm that determines which forms appear in a language from the possibilities provided by a given language system.
In other words, the norm, based on customs, narrows down our choices and later this limitation is made permanent by the normative force. ―Adhering to the norms is encouraged by the fact that too much variety would create problems in comprehension; besides, norms limit the variability of the language and slow down the pace of changes. Thus, adhering to the norms results in better comprehension21‖
The Process of Language Planning – Norm Creation:
1. Corpus planning (the creation of grammatical forms, words and expressions) 2. Status planning (designing the fields of language use)
3. Language acquisition planning (creating the conditions required for the acquisition of a language).
The most important question is always the following: Whose dialect should become dominant and therefore a key factor?
In theory, every language can develop standardization processes and techniques.
Authors accepting linguistic relativism agree that theoretically every language can be designed. If this does not happen, it is not due to the lack of the internal cohesion of the language or less flexible forms, but to the community of the speakers. The virtual equality of
20 Heltai, 2004.
21 Heltai, 2004.
languages has long been an issue among linguists. According to this theory, through the implementation of appropriate changes, every human language can become a language capable of responding to the challenges of modern life in its full spectrum.
If we take a closer look at successful linguistic designs (Afrikaans, Bahasa Indonesian, Ivirit, Welsh, Bask) we can conclude that they are all the result long term cooperation in the field of language policy. What was earlier unimaginable has become true. If we follow the above examples, a sophisticated new language is bound to appear: modern Romani, which can successfully compete with other European planned languages.
Language Testing (the first step of status planning)
It has been possible to take a language exam in the Lovari dialect of Romani at the Foreign Language Training Centre of Eötvös Loránd University in Budapest since 1998. More than 90% of those taking the language exam are native Hungarian speakers; Gypsy examinees are very rare. The exam is in accordance with the Common European Framework of Reference. It is communication based and its level of difficulty is the same as that of other language exams.
In other Indo-European languages there is a linguistic norm, based on which dictionaries, language books and other information sources are made. In case of the Gypsy language, however, we cannot talk about a standard yet, and the appropriate information sources and trained teachers are also missing. In Romani there are only local community norms; linguistic norms do not exist. The prevalent written form is the one propagated by Gypsy intellectuals such as Daróczi Choli, Gusztáv Nagy and others. It is English based and this is what we use at language testing as well. In other Indo-European languages, norm setting comes first, followed by the development of the language of language testing.
The relationship between dialects (local languages), language testing and instruction in the mother tongue may be illustrated as follows:
Diagram Illustrating Language Testing, Local Languages and Quasi Standard Languages:
Motto:
―Correct linguistic expression is the one which is in accordance with the customs of a language community, and incorrect is the one which is opposed to it‖. 22
According to the diagram, speakers of the local dialects (Mindszent, Pettend) - two
―Oláh Cigány‖ dialects (conservative Romani) - constitute the basis of language testing (i).
However, the Lovari used at the exams is somewhat different from the local dialects;
therefore, it is a ―quasi standard‖, an artificial language. The institutionalized standards are still missing and the emerging norm will most likely be based on the language used at language testing. The system is ―upside down‖. In other words, a standard is developed as a result of language testing, not the other way around.
22Gombocz, 1931
Mindszent Pettend
Language testing
Linguistic norm school language?
Community norm
Local languges
No institutional norm!
’ Quasi standard’=
artificial lang.’
Linguistic norm
Summary of the Paper
It is a multi-disciplinary work including disciplines such as cultural anthropology, applied linguistics, corpus linguistics, socio-linguistics, linguistic policy and language planning, linguistic education, and language testing theory. This heterogeneity is due to the fact that the present thesis is the first one in this field. Therefore, it tries to collect and interpret all existing paradigms that have appeared in academic life in the past few decades. The research part of the dissertation is the linguistic-communication examination of two ―Oláh Cigány‖ Gypsy communities in Hungary, where, besides the observation of communicative strategies, I have also documented the process of language loss, which is at a highly advanced stage. Both communities want to preserve their language and Gypsy identity, but since child speakers of the language do not receive enough encouragement at school and in kindergarten, their language skills are the most problematic. We have reached a point where society will have to interfere. Non-intervention will result in irreversible processes: the children of passive language users will pass on the majority language to their descendents. Loosing one’s mother tongue and the customs of the community can result in psychological damage in the life of future generations. It may be source of depression, identity problems and various other psychological disorders. The community serves as source of energy to face the challenges of the world and gives strength and a sense of security needed to make progress in life. Without that, as the example of North-American Indian and Australian Aboriginal children taken away from their parents and forced to live in boarding schools shows, educational attempts will result in dismal failure. Only children strengthened in their identity and language by the community are able to develop the strategies required for successful social integration. First generation Hungarians in America raise their children as English speakers (with the exception of a certain Protestant families), but the grandchildren search their roots and learn Hungarian at the Open University in Debrecen. There are a number of psychological and sociological reasons why it is a cost effective solution for the government to socialize Gypsy children to become adults who are loyal to their community and to the country, interested in the preservation of their mother tongue, and who will be able to achieve their goals and fulfil their desires in this country because of the opportunities and encouragement received from the majority of society. My paper introduces the linguistic fields of this gigantic task. Besides the evaluation of the local dialects, the development of a multi-centred Gypsy language is being planned which could aid its speakers in finding their place in the world.
List of Publications:
HEGYI Ildikó (1997): Recenziók a mindszenti cigánytelepről. In: Romológiai Közlemények, I.
p. 17-31. Kiadja: Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola Romológia Tanszéke
HEGYI Ildikó (1998): Cigány népmesék pedagógia adaptációja. in: Romológiai Közlemények II p. 37-42. Kiadja: Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola Romológia Tanszéke
HEGYI Ildikó (2001): Mesemondás hagyományőrző közösségekben. In: Medicina et Linguistica VIII. Szakmai lektor: Szépe György egyetemi tanár Budapest: Semmelweis Egyetem p. 95-108.
HEGYI Ildikó (2001): Roma népismereti tankönyv kutatásmódszertani vizsgálata. In: Szarka Péter (szerk.): Add meg, Isten, add meg, amit kérek tőled. Romológiai Tanulmányok.
Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar Békéscsaba – Szarvas p. 91-102.
HEGYI Ildikó (2001): Az életfordulókhoz kötődő szokások a roma családokban (részlet a népismereti tankönyvből). In: Szarka Péter (szerk.): Add meg, Isten, add meg, amit kérek tőled. Romológiai Tanulmányok. Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar Békéscsaba – Szarvas p.103-117
HEGYI Ildikó (2002): Romani (cigány) szövegek korpuszelemzése. In: Nyelvi Mérce.
Nyelvvizsgáztatók és Nyelvtanárok Lapja II. évf. 1-2. sz. Budapest: Idegennyelvi Továbbképző Központ p.73 – 78.
HEGYI Ildikó (2003): Kreol nyelv-e a cigány? In: Segédkönyvek a Nyelvészet Tanulmányozásához XXIV. Természetes nyelvek - mesterséges nyelvek (szerk. és lektorálta Gecső Tamás) Budapest: Tinta Könyvkiadó. p. 55-68.
HEGYI Ildikó (2009): Lovári /cigány írásbeli feladatok középfokú nyelvvizsgára. Kaposvár:
Dávid Kiadó
Conference Lectures:
13. Pedagógiai Konferencia
Előadás címe: A cigány népmese világképe
Pedagógiai Főiskola, (Nyitra-Szlovákia) Romológia Tanszék 1995. március Koordinátor: Várnagy Elemér tanszékvezető, Zsámbéki Katolikus
Tanítóképző Főiskola
14. Conştanţa (Románia): Roma oktatási projektek Közép-kelet-Európában szervezte : Nicolae Gheorghe 1995. május
Előadás címe: " Romológia tanszék Zsámbékon"
15. Gyermeknyelvi Napok, Balatonalmádi, 1997. május
(szervező: Dr. Lengyel Zsolt) Előadás: "Roma gyerekek - magyar iskolarendszer"
16. Pädagogische Katholische Akademie der Erzdiözese -Wien 1997. május – meghívással
Előadás címe: "Analyse der Zigeunermärchen"
17. Pädagogische Akademie der Diözese Graz - Seckau
(2000. május 1-7.) Erasmus Koordinator: Prof. mag. Dr. Bruno Seebacher a) Romagruppen in Ungarn
b) Die Geschichte der Romas in Ost - Mittel-Europa (Rumänien, Ungarn)
c) Der diglossielle Spachzustand bei den Romas (Vlach und Boiash Zigeuner-Gruppen)
18. Tanulmányút a Sorbonne Egyetem IV.-re, és a creteil-i Tanítóképző Főiskolára. Kutatási téma: Interkulturális kommunikáció, kétnyelvűség a francia oktatási rendszerben, ZEP-rendszer Időpont: 2001. január 22-től 31-ig konzultáció Martine Abdallah-Pretceille professzorral.
19. XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus Pécs, 2001. április 17-19.
Előadás: „Az interlingua vizsgálata diglossziás nyelvi
helyzetekben‖(Kétnyelvűség szekció, elnök: Mikes Melánia)
20. Cigány Nyelvek Nemzetközi Szemináriuma, Pécs, 2001. október 25-26.
Hegyi Ildikó a romani szekció vezetője
21. Friss kutatások a romológia körében - konferencia Pécs, 2002. november 15.
Előadás címe:A romani nyelv szociolingvisztikai jellemzői: nyelv, paranyelv, sztenderdizáció, nyelvújítás
22. Természetes nyelvek – mesterséges nyelvek című konferencia
szervezte:ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék – Magyarországi Eszperantó Szövetség Időpont: 2002. december 10.
Előadás címe: Kreol nyelv-e a cigány?
23. Továbbképzés a Cigány Közösségi Házak munkatársai számára
2003. szeptember 22-23. szervezte: Magyar Művelődési Intézet, koordinátor:
dr. Bódi Zsuzsa, néprajzkutató
Előadás címe: Cigány nyelvi közösségek: történeti előzmények, modern nyelvhasználat
24. ELTE Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke PhD dr. Jónás Frigyes tiszteletére rendezett konferencián: A cigány nyelv – idegenként
időpont: 2004. december 9.
Bibliography to my Thesis
CSERESNYÉSI László (2004). Nyelvek és stratégiák, avagy a nyelv antropológiája.
Budapest: Tinta Könyvkiadó
DEME László (1995): Nyelvünk többközpontúságának kérdéséhez (tekintettel a mai történelmi helyzetre). In: Magyar Nyelvõr 119, 357--365.
DEME László (1996): Hozzászólás a „Nyelvi tervezés, nyelvi politika" c. vitában. In: Magyar Nyelvőr 120, 391--392.
EÖTVÖS József (1885): A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. Budapest, Ráth Mór Kiadó
ERDŐS Kamill (1989): Cigánytanulmányai = Collected Gypsy Studies of Kamill Erdős Békéscsaba: Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai.
FODOR István (1997): Nyelvújítás régen és ma — Európában és a harmadik világban.
In: Magyar Nyelvőr, 121: 257–65.
FORRAY R. Katalin (1998): Cigánykutatás és nevelésszociológia. In: Iskolakultúra 8. sz. p.
3-13.
FÜLEI - SZÁNTÓ Endre (1987): Dinamikus nyelvművelés. In: Magyar Nyelvőr, 111: 129–
37.
GOMBOCZ Zoltán (1931): Nyelvhelyesség és nyelvtudomány. In: Magyar Nyelv 27: 1–11 GRÉTSY László (1993): Nemzetközpontú nyelvművelés. In: Magyar Nyelvőr 117, 402 - 404.
HALWACHS, Dieter W. (1998): Amaro vakeripe Roman hi = Unsere Sprache ist Roman.
Texte, Glossar und Grammatik der burgenländischen Romani-Variante. Klagenfurt/Celovec:
Drava Verlag.
HAUGEN, Einar (1966b.): Linguistics and language planning. In: W. Bright (szerk.), Sociolinguistics, 50-71. The Hague: Mouton
HEINSCHINK, Mozes F. (1994): E Romani Čhib - Die Sprache der Roma.
In: M. F. Heinschink, - Hemetek, U. (kiadja): Roma, das unbekannte Volk: Schicksal und Kultur. Wien: Böhlau Verlag. p.110-128.
HELTAI Pál: A fordító és a nyelvi normák I.-III. In: Magyar Nyelvőr (2004) 128. 4. - p. 407- 434.; (2005) 129. 1, - p. 30-58; (2005) 129, 2. – p. 165-172. pp. 407-434
MATRAS, Yaron, - BAKKER, Peter, - KYUCHUKOV, Hristo (szerk) (1997): The Tipology and Dialectology of Romani. John Benjamkins, Amsterdam.
MATRAS, Yaron (1998a): Para-Romani revisited. In: Matras, Y. (szerk.): The Romani Element in Non-Standard Speech. Sondersprachenforschung Bd 3. Wiesbaden: Harrassowitz Verlag, p. 1-27.
RÉGER Zita (1988): Szempontok a cigány gyermeknyelvi korpusz elemzéséhez. In:
Beszédkutatás '98 Beszéd, spontán beszéd, beszédkommunikáció. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézete.
RÉGER Zita (1990):Utak a nyelvhez: Nyelvi szocializáció, nyelvi hátrány. Budapest:
Akadémiai Kiadó.
SÁNDOR Klára (2001a). Nyelvművelés és ideológia. In: Sándor (szerk). 2001a, 153-216.
SKUTNABB – KANGAS, Tove (2000): Linguistic genocide in education – or worldwide diversity and human rights? In: Lawrence Erlbaum, Mahwah, New Jersey and London
STEWART, Michael Sinclair (1993): Daltestvérek: az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon. Szociálpolitikai Értesítő Könyvtára.Budapest: T- Twins Kiadó, MTA Szociológiai Intézet,
SZÉPE György (1969): Az alsóbb nyelvi szintek leírása. In: Általános Nyelvészeti Tanulmányok 6. p. 359-466.
SZÉPE György (1996): A nyelvi jogokról a nyelvész szemével. In: Vigília, 7. 501-509. p.
TÁLOS Endre (1997): Nem az írás teszi a nyelvet. (Szerény észrevételek a cigány írástervezetekkel kapcsolatban) In: Amaro Drom 11. sz.
TOLCSVAI Nagy Gábor (szerk.) (1998): Nyelvi tervezés. Tanulmánygyűjtemény, Budapest:
Universitas Kiadó.
TRUDGILL, Peter (1997): Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged:
JGYTF Kiadó.
VÁRNAGY Elemér – VÁRNAGY Péter (2000): A hátrányos helyzet pedagógiája. Budapest:
Corvinus Kiadó
VEKERDI József (1983): A magyarországi cigány nyelvjárások szótára. Pécs: Tanulmányok a cigány gyerekekkel foglalkozó munkacsoport vizsgálataiból VII.
VEKERDI József (1988): Gypsies and the Gypsy Problem in Hungary. In: Hungarian Studies Review. 15. évf. 2. sz. p. 13-26.
