A KISZ-SZERVEZET A TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLÁN
KIRÁLY GYULA
I.
Az utóbbi években egyre sürgetőbben kerül előtérbe a felsőoktatási intézmények KISZ-munkája további mélyítésének, tartalmasabbá téte- lének szükségessége. A nevelőmunka hatékonyságát kívánja elősegíteni a bevezetés előtt álló ú j követelményrendszer is. Az a perspektíva, hogy a felsőoktatási intézmények KISZ-szervezeteiben is keressük meg a szakképzésnek megfelelő munkaprof ilt: a KISZ-szervezet tevékeny- ségének egészét ehhez kell alakítani.
Gyakorlatilag mindez azt jelenti: végtére is gyűjtsük hát csokorba azokat a jellegzetességeket, amelyek meghatározzák az adott intézmény KISZ-életét, és pedagógiai elemzéssel fejtsük ki a tennivalókat.
Ez a dolgozat nem vállalhatja a pedagógusképzés, de még csak az általános iskolai tanárképzés KISZ-szervezettel kapcsolatos minden kér- désének elemzését, sőt még kimutatását sem. Mindössze néhány főbb összefüggés csokorba kötését tűzte ki célul.
Arra sincs lehetőségünk, hogy a tanárképző főiskolákra vonatkozó- sajátosságokat teljességükben, specialitásukban feldolgozzuk: a felvetett problémák sok tekintetben azonosak az egyetemekkel, tanítóképzőkkel.
Az intézmény és a KISZ nevelőmunkájának összefüggése az órán kívüli nevelésben
Az órán kívüli nevelés átfogó szervezete az ifjúsági szervezet. Ala- posan megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy közvetve vagy közvetlenül minden nevelési alkalom beletartozik az ifjúsági szervezet profiljába.
a) vagy úgy, hogy a KISZ önállóan szervezi az akciót (önálló ki- rándulás, egy regény önálló megvitatása stb.);
b) vagy úgy, hogy a program végrehajtásához nevelői segítséget kér (ismeretesek a kollégiumi szobaestek, ahová nevelőket hív- nak meg a hallgatók beszélgetésre, vitavezetésre stb.);
c) vagy pedig az ifj úsági szervezet n y ú j t segítséget egy-egy tan- tervi órán kívüli feladat végrehajtásához (szakági, pedagógiai gyakorlatok szervezése, lebonyolítása stb.).
Nevelőintézményeinkben a Kommunista Ifjúsági Szövetség, mint a párt ifjúsági szervezete hivatott arra, hogy a mozgalom adta formá- ka t és lehetőségeket felhasználva gazdája legyen a fiatalok órán kívüli nevelésének. Életüket töltse meg tartalommal, gondoskodjék olyan hasz- nos programról, amely egyaránt biztosítja a tanulást, pihenést és a szó- rakozást.
Két fontos dologra kell ezek kapcsán utalnunk:
1. Annak ellenére, hogy a mozgalom élete (az iskolák vonatkozá- sában) időbelileg zömmel az órán kívüli időre tevődik, nem jelenti azt, hogy független is az oktatástól, az intézmény általános kiképző munká- jától. Tevékenysége azzal szorosan összefügg: akcióinak irányultsága, tartalma az intézmény által is kitűzött képzési célok elérését kívánja segíteni.
Nem szabad a KISZ-t valamilyen „szabaidő-mozgalomnak" tekin- teni. Egyrészt a „szabad idő" fogalma sem egyenlő az „órán kívüli" idő fogalmával — amire történetesen zömmel tevődik a KISZ-élet. Másrészt a KISZ munkáj át nem egyszerűen a fiatalok „üres óráinak" kitöltése vagy lefoglalása jelenti. (Más összefüggésben a szabad idő tartalmas
megszervezéséről van ugyan szó, de ennek elemzése jelenleg ne m tar- tozik témánkhoz, és főleg ez, mint a KISZ egyik legfontosabb részfel- adata, nem tévesztendő össze a KISZ lényegét illető esetleges nézettel, amelynek megelőzéséről éppen szó van,)
A KISZ jellegét illetően: politikai, harci szervezet, a szocializmus építésének fontos bázisa. Komoly társadalmi erőt képvisel: tevékenyen bekapcsolódik a népgazdaság fejlesztésének munkájába, mozgósít jelen- tős társadalmi feladatok megoldására. A párt politikájának népszerűsí- tője s eszméinek terjesztője az ifjúság között.
Ugyanakkor: nevelőszervezet; a jövőben végzendő társadalmi gya- korlatra is előkészíti tagjait. őket sokoldalú ifjúkommunistákká neveli, segít az emberek tudatának átformálásában. (Vö. BERECZ—NÁDOR i. m. 9. o.)
Ezek a feladatok pedig feltételezik a KlSZ-szervezet minden irányú érdekeltségét, a fiatalok életével kapcsolatos minden összefüggés meg- létét. Üzemekben nemcsak a taggyűlésen foglalkoznak a szocializmus építésének problémáival, ha ne m a munkapadnál is hatnia kell a KISZ- becsületnek, a taggyűlés határozatának.
A nevelőintézményben az okoz néha optikai csalódást, hogy a hall- gatók idejének általános mércéje az oktatási óra. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az órán kívüli időt egyszerűen szabad időnek nevezzük.
Innen már csak egy logikai lépés eljutni odáig, hogy a KISZ egészét m in t a hallgatók szabad idejének megtöltőjét tekintsük.
Az említettek a főiskolai KISZ-szervezetre is vonatkoznak. így az 28
intézményben sem találunk „idegen területet", amellyel a mozgalom- nak valamilyen összefüggése ne lenne. Az oktató-nevelő m unk a — tör- ténjék az órán, vagy az ötven percen kívül — a KISZ-szervezetnek is központi kérdése. Más dolog az, hogy módszerét, valamint időbeli el- rendezését illetően nem keverhetj ük össze az oktatási órákat és a moz- galmi rendezvényeket. A KISZ-életet azonban nemcsak az akciók, a gyűlések, a mozgásos tevékenység jelentik. Értékes KISZ-élet ott van, ahol a szervezet tevékenysége nyomán keletkezett gondolatok, ér- zelmek élnek a fiatalokban, s ezek áthatják egyéni és kollektív csele- kedeteiket. A gondolatok, érzelmek pedig — különösen, ha má r a hall- gatók magatartása szokássá alakult — jelen vannak az oktató munká- ban is, és befolyásolják annak eredményességét.
A KISZ tevékenysége ne m választható le az intézmény munkájáról.
A kettő egy nevelési rendszert alkot, csak mindkettő együttes, egybe- hangolt nevelőmunkája eredményezheti a kommunista nevelést. Az asz- széf üggésekről, az összehangolás kérdéseiről a továbbiakban még lesz szó.
Ha most má r nem a KISZ-munka lényegét, hanem a főiskolán folyó nevelőmunka megoszlását tekintjük, ilyen értelemben a KISZ tevé- kenysége tömegét és profilját illetően tényleg az órán kívül történik.
Az intézménynek is megvannak az órán kívüli nevelési alkalmai, de a KIS Z-nek sokkal több van. Pontosabban: a mozgalom keretei (kötet- lensége, stílusa, módszerei következtében) az órán kívüli nevelési alkal- maknak, lehetőségeknek és formáknak bővebb skálájú variációját tud- ják befogadni, mint az intézményé. Az intézmény keretei közötti (ért- sük így: az intézmény állami szervei által szervezett) alkalmak kimerül- nek a szakmai gyakorlatokban, kirándulásokban, konzultációkban, a ne- vel ők-hallgaítók egyéni és kollektív beszélgetéseiben, állami ünnepé- lyekben, az ügyintézések stílusában, az oktatás-nevelés objektív feltéte- leinek biztosításában, intézményi fegyelmi ügyek lebonyolításában.
A KISZ tevékenységi körébe — mint önállóan szervezendő konkrét akció — sokkal több órán kívüli nevelési forma tartozik. Ide sorolhatjuk a szakköröket, különböző vitafórumokat, az órán kívüli ideológiai oktatás különböző válfajait; a társadalmi munkaakciók sorozatát, a kampány- szerű és állandóbb mozgalmakat (olvasó stb.); iskolán belüli és kívüli kulturális és sporttevékenységet; a kollégiumi nevelést, amennyiben az önkormányzat tevékenységére alapozunk; a különböző kisebb-nagyobb rendezvényeket a csoportkirándulástól a- szakesteken és bálokon át az intézményi majálisig stb. — mindezeknek és variációiknak felsorolha- tatlan sokaságát lebonyolítani a KISZ-szervezet feladata.
Feltétlenül figyelembe kell azonban vennünk az alábbiakat:
a) Ez a felsorolás nem valami értékbeli rendűséget, rangsorolást akar kimutatni. Mindössze az áttekintés kedvéért kell látnunk, hogy mi minden tartozik a KISZ-szervezet tennivalói közé, mint konkrét tevé- kenység, milyen energia az, amellyel többletet ad az intézmény nevelő- munkájához.
b) Nem lehet, és nem is szabad mereven választóvonalat húznunk
intézményi- és KlSZ-akciók, mint órán kívüli nevelési alkalmak között.
Közvetve vagy közvetlenül mindkét szerv jelen van, érdekelt az akció- ban. Szakmai (üzemi) gyakorlatokon, kirándulásokon, államilag szerve- zett ünnepélyeken szükséges a KISZ közreműködése is — akár hangu- lati előkészítés, akár konkrét szervezés formájában. És viszont: szak- köröknél, KISZ-oktatásnál, de bármel y KISZ-akciónál elengedhetetlen az intézmény segítsége — legyen az elvi, elméleti vagy konkrét szer- vező jellegű.
c) A KISZ a nevelési lehetőségek közül nem tud mindent megvaló- sítani még az intézmény közreműködésével sem. Egyrészt azért, mert tantervszerűen nem lehet előírni minden rendezvény, akció megtartá- sát. Másrészt azért, m e rt a szervezet rugalmasságából fakadóan, a szük- ségesség és a lehetőségek figyelembevétele szempontjából alkalmazkod- nia kell a körülményekhez. Nem lehet például megtervezni, hogy az illető évben pontosan 12 alkalommal megy az alapszervezet társadalmi munkára. Ha a szükség úgy kívánja, el fog menni 15-ször is, s ha nincs lehetőség rá, akkor esetleg csak nyolcszor.
A KISZ nevelő akcióinak mennyisége és pedagógiai mélysége függ
— az intézmény általános szellemétől, légkörétől. Mit tartanak célszerű- nek a nevelők és a hallgatók? Mi jelent az adott intézményben érde- kességet? Milyen az igény egy-egy akció iránt? Milyen mértékű a kez- deményező készség és annalk tanári ambicionálása? Milyen a KISZ kol- lektíva alkotó fantáziája? stb.
Befolyásolják a KISZ akcióit az intézmény objektív körülményei is.
Nyilvánvaló, hogy színvonalbeli különbség áll elő olyan tudományos diákkörök között, amelyek rendelkeznek korszerű kutatóeszközökkel, és amelyek ezek hiányában dolgoznak. Az oktatótermi ellátottság több órán kívüli akció szervezésére ad lehetőséget, mint a helyszűke stb.
2. Bár a KISZ tevékenysége mennyiségileg zömében felöleli az órán kívüli nevelést, valamint a KISZ az intézményen belül szervezeti- leg önálló, ez nem mentesíti az é r á n kívüli nevelés végzésétől sem az intézményt, mint állami szervet, sem a nevelőket. Az előbbiek során láttuk az összefüggéseket. Az, hogy a KISZ sajátosságait pedagógiai szempontból figyelembe kell vennünk pedagógusi munkánkban, s arra támaszkodnunk kell, azt is jelenti, hogy minden főiskolai oktatónak hivatásbeli kötelessége megkeresni a KISZ nevelőmunkájába való be- kapcsolódás módját.
E kérdés összefüggéseire a továbbiak során többször visszatérünk.
A főiskolai KISZ-élet főbb sajátosságai
Sajátosságokon ne m elsősorban más felsőoktatási intézményektől való megkülönböztető jegyeket ér tünk. Olyan tények összegyűjtése ez, amelyeknek figyelembevétele a főiskolai KISZ-szervezet munkáj ának megszervezéséhez fontosak. Ezek a sajátosságok: a) meghatározzák a 30
hallgatóinkkal szemben a KISZ által támasztandó követelményeket;
b) befolyásolják a KISZ-szervezet programját; c) meghatározzák a szer- vezet munkastílusát.
1. Ha üzemekhez, területekhez hasonlítjuk taglétszámunk arányát, lényeges különbséget találunk a százalékarányban. A főiskolákon, egye- temeken sokkal nagyobb a KISZ-tagok létszáma, mint a területi szer- vezetekben. Általában 90—100 százalék között mozog.
Érthető jelenség ez. Hallgatóink átélték a középiskolai KISZ-életet, volt alkalmuk megismerkedni az ifjúsági mozgalom szépségeivel. KISZ- tagokként érkeztek ide. A jelenlegi felvételi rendszer is — különösen a pedagógusképző intézményekben — lényegesnek tartja, hogy a jelent- kező hallgató mozgalmi tapasztalattal érkezzék a főiskolára, bizonyos fokú ideológiai fejlettség, a párt célkitűzéseivel való azonosulás legyen nála tapasztalható. Természetes jelenség tehát az, hogy a pedagógus- képző intézményekben majdnem valamennyi hallgató KISZ-tag.
A taglétszám megnövekedése jelentősen megnöveli a KISZ-vezető- ség gondját. Szervezetileg nem egy kis létszámú csoport, hanem az egész hallgatóság életét kell átfogni, irányítani. A tennivalók száma számsze- rűleg is növekszik. Hiszen ha csak a tagnyilvántartást, a tagdíj kezelést nézzük is, nem mindegy 100—150, vagy 6—700, sőt itt-ott több ezer KISZ-tag ügyeire gondot viselni. De a nevelés tartalmában, a szervezet programjának megtervezésében is megnövekedett a felelősség: tömegek számára kell olyan programot biztosítani, hogy az tényleg vonzza ís a fiatalokat. Ide jöjjenek szívesen és ne bizonytalan értékű helyekre;
a program szórakoztasson és neveljen.
2. A KISZ tömegszervezeti jellegéből az is következik, hogy ma nemcsak a „legkiválóbbak", tehát a mozgalomban megedzett, a kommu - nista eszmékért és társadalomért meggyőződésből küzdő, áldozatot vál- laló fiatalok tagjai a KIS Z-nek. ., . . . ma a KlSZ-tagság sokszínű palet- táján kíváncsiskodók, szimpatizánsok, egy igaz istent hívők és i fj úkom - munisták egyaránt találhatók". (LAKI PÁL, i. m. 45. o.)
A tanárképző főiskolák vonatkozásában e megállapításnál ellent- mondás mutatkozik. Fel kellene tételeznünk, hogy ide csak alaposan
„válogatott", a KISZ védnöksége által kísért legjobb KISZ-tagok kerül- nek, akik már bizonyos ifjúkommunista érzelmi és értelmi alappal fel- vértezettek. Lehetséges-e tehát, hogy a nevelőképző intézményekben is megtalálhatók a fenti KISZ-tag típusok? Természetesen, lehetséges.
A középiskolában, de még a főiskolán sem fejeződik be a hallgatók jel- lemformálása, világnézetük alakulása. A felvételi vizsgák sem biztosít- hatják, hogy minden hallgatóról pontos, megbízható képet kapjon az intézmény. Az is tény, hogy a középiskolák nevelési szintje sem egyenlő:
nem biztos, hogy az egyformán jó kádervéleménnyel elengedett felvé- telizők azonos értékű munkát végeztek, azonos fejlettségi szinten van- nak. És végül: a főiskolán is hat a társadalmi élet, s ezekre ugyanúgy reagálnak (hallgatóink, mint másutt. Ki-ki világnézete szerint. A min-
dennapi életben tehát itt is ugyanúgy kell folytatni az agitációs meg- győző munkát, mint máshol. Itt sem élcsapat, kész ifjúkommunisták szervezete van, hanem tömeg szervezet — a szó teljes értelmében.
3. Ez a bizonyos fokú tágultság egészen más életstílust igényel a KISZ -szervez ettől, mint régebben a kis létszámú „élcsapatban". , , . . . ez jelentkezik a közösség hangvételében, problémáiban és azokban az esz- közökben, amelyeket velük kapcsolatban alkalmazunk. Korábban a kö- vetelés, ma pedig a megértetés a legfőbb módszerünk. Eddig a kis kö- zösség tagjai szinte fél szóból is értették egymást, ma pedig meg kell nyerni, meg kell győzni az embereket, mindenekelőtt munkatársainkat (a KlSZ-vezetőket. — K. Gy.). Ennek .következtében a munka lassúbb, nehézkesebb let t" (uo.).
A KISZ zászlóbontása idején (1957) azt közvetlenül követő időszakban a kis létszámú szervezet kevés számú vezetővel is megelé- gedett. Az ügyek intézése is egyszerűbb, s így közvetlenebb is lehetett.
Könny ebb volt a szervezetet mozgásban tartani, számára programot biztosítani. A megnövekedett tömeg számára a megfelelő program biz- tosítása nehezebb, bonyolultabb és differenciáltabb tervezést igényel.
4. A nevelőképző intézmények egész nevelési-oktatási rendszeré- nek, egész légkörének, szokásainak stb. mintaként kell állniuk a hall- gatók előtt. Nemcsak azért, m ert a nevelés elméletével megismerkedve hamarosan felismerik az esetlegesen előforduló pedagógiátlan jelensé- geket, hanem azért, mert az intézményben töltött évek jelentik a vég- leges pályaválasztást. Ez az utolsó szakasz a szakemberré válás útján.
Jellegénél fogva ez az időszak az új jártasságok kialakítása mellett a művelt szakemberek végleges megformálását: egyrészt szakmai művelt- ségük mélyítését, másrészt annak betetőzését jelenti. Itt alakul, OS 8.Z élményhatásoknak megfelelően mélyül hivatástudatuk, ölt körülbelüli végleges formát világnézetük. Itt záródik „előéletük", s innen az út egyenesen a társadalmi munkamegosztás által biztosított — nem is cse- kély felelősségű — „munkapadhoz" vezet. Az itt szerzett tapasztalatok a frissen szerzett nevelési elméletben feloldódva végső és mély élmé- nyekként maradnak a pályát kezdő nevelőkben: az itteni légkört, élet- stílust, szokásokat teszik magukévá, ezt honosítják meg iskolájukban.
A példa-jelleg ugyanúgy vonatkozik az intézményi KlSZ-szerve- zetre is, sőt fokozottabb mértékben! A mozgalom élete kevesebb kötött- séget jelent, több teret az egyéni véleményeknek, elgondolásoknak; ha- marabb változnak a szokások, felfogások; a vezetői apparátus sem kép- zett nevelőkből áll: több a hibalehetőség is. Éppen ezért — bár minden KISZ-szervezet életének precíz megszervezésére kell törekedni — a ne - velőképző intézményekben e rre a precizitásra különös gonddal kell ügyelni. A tanárképző főiskolák KISZ-munkájának jellegzetességét leg- inkább az általános példa-jelleg, a mintaszerűség jelenti. (Ez követel- mény, cél. A jelenlegi helyzet értékelésére nincs lehetőségünk.) A mi nta- szerűség fogalmánál nem szabad csak a szervezési tennivalókra gon- 32
dőlni (vezető szervek, adminisztráció, rendezvények pontossága stb.).
A kifejezés magába foglalja a KISZ egészét: a programot, a vezetési stílust, a fiatalok közti légkört, hangnemet. Nem kis követelmény ez, hiszen utaltunk arra, hogy itt sem „rendkívüli" emberek a KISZ-tagok:
formálódásuk éppúgy forrongásokkal, buktatókkal is jár —, mint ha- sonló korúaké általában. Mindez arra int, hogy a tanárképző főiskolán különös gondot, nagyobb energiát kell fordítani a KISZ-munkára, mint a nem pedagógusképző intézményekben.
Szó sincs arról, mintha például a műszaki egyetemeken nem lenne szükség a jó KISZ-életre, vagy ott „kevesebb gondot" kellene fordítani rá. A nem pedagógusképző intézményekben a KISZ becsülettel ellátja feladatát, h a segíti a kommunista szakember felkészülését és marxista világnézetének kialakítását. Tanárképző intézményben ugyanezen fel- adathoz a mozgalom elméletének, didaktikájának átadása is szükséges.
Lehet kiváló mérnök, aki nem ismeri a mozgalom nevelési módszereit, de vajon így áll-e ez a pedagógusra is?
5. Jellegzetesség a KISZ-élet szempontjából az is, hogy ez az iskola- típus általános iskolai tanárokat képez. Ez a jellegzetesség úgy befolyá- solja a KISZ tevékenységét, hogy például a társadalmi munkák köz- pontjába az úttörővezetést állítja, de mellette a KlSZ-beni jártassá- gokra is súlyt helyez; a falura való elhelyezkedés (vonzódás és vonako-
dás) kérdése az egyetemektől eltérő módon kerül felszínre, miután ezzel számoltak a főiskolára kerülés alkalmával; vagy a tudományos diák- körök kutatómunkája az oktatási-nevelési módszerek kutatása felé ori- entálódik stb.
6. Befolyásoló tényezőként vehetjük az életkori sajátosságokat is.
Az állami törvények szerint hallgatóink felnőtt emberek, de személyi- ségük fejlődése még nem érte el mindenben a felnőtt fokot. Az iskolai élet következtében a magatartás és életforma is eltér a hasonló korú, de termelő munkában levő fiatalokétól. A KISZ-élet légkörét, tevékeny- ségi formáit befolyásolják életkori sajátosságaik. Milyen legyen a KISZ életében a komolyság, a fiatalos játékosság; hogyan lehet figyelembe venni az érdeklődések differenciáltságát? Megtalálni a megfelelő moti- vációkat, hogy valamennyi hallgató otthonra is leljen a közösségben stb.
7. Az elmondottakból következik, hogy a nevelői pályára való ké- szülés a tanárképző intézményekben merészebb káderpolitikára ad lehe- tőséget. Az egyik alapszervezetben a véletlen folytán az eddig legjob- ban elismert vezetők mindegyike alapszervezeten kívüli megbízatást kapott. Az alapszervezeti titkár is más funkcióba került. Mindenki meg- lepetésére a taggyűlés titkos szavazással T. T. hallgatónőt választotta titkárnak. Átlagos képességűnek, kevés mozgalmi múlttal rendelkező- nek, de aktívnak ismerték. Első pillanatra túl merésznek t űnt az alap- szervezet döntése, de a további munka ennek helyességét igazolta.
A kislány szorgalmasan és nagy hozzáértéssel vezeti alapszervezetét, azóta becsületes munkájával kivívta \az alapszervezet elismerését.
Arra a kérdésre: miért ez előlegezett bizalom, hiszen eddig nem mutatott különleges vezetői érdemeket? — ellenkérdés volt a válasz az alapszervezettől: és mit tesz akkor, ha majd falun pont tőle kér segít- séget a KISZ-szervezet? Itt vagyunk, segítünk, tanulja meg. — Iga- zuk volt.
A mozgalmi jártasság megszerzéséről alkotott ilyen nézet még nem általános, — ne áltassuk magunkat. Jelenleg perspektíva, amelynek el- éréséhez egyre erőteljesebben épül az út. Ezt segíti tanszéki vonatko- zásban ,,Az ifjúsági mozgalom nevelőmunkája" tantárgy is. További tudatosítással, a KISZ-élet tartalmas megszervezésével elérhető az, hogy hallgatóink a KISZ-vezetői munk át igyekezzenek elsajátítani. A közös- ségi relációk szerinti alkalmassághoz a vezetői jártasság megszerzésé- nek igénye és szükségessége is párosul a KISZ-vezetők kiválasztási szempontjaként. Mintegy ki nem mondott jelszó: mindenki kommu- nista pedagógus akar lenni, emberek jellemformálását akarja végezni, következésképpen mindenki igyekezzék hivatásán belül mindenhez ér- teni. (Olyan vetülete is van e gondolatnak — a Szegedi Tanárképző Fő- isikolán tapasztaltak szerint —, hogy a KISZ-ből kizárt hallgató nem felel meg pedagógusnak sem. Figyelemreméltó felfogás!)
Ez az az erő, amely egy fokkal merészebbé teheti a nevelőképző intézmények KlSZ-szervezeteinek káderpolitikáját.
II.
A főiskolai KISZ-szervezet nevelőmunkájának alapelvei
A kommunista általános iskolai tanárok képzésére a nevelésnek két szervezeti fo rm áj a áll rendelkezésünkre: az intézmény az oktatási rend- szerével, a KI S Z pedig a mozgalmi eszközeivel. A közös célt, a kom- munist a nevelők képzését csak a két szerv összehangolt munkájával lehet elérni.
Az összehangoltság, a helyes kapcsolat az alábbi .alapelveken nyugszik:
Segítse a KISZ az intézmény célkitűzéseinek megvalósítását, a hall- gatók tanulmányi munkáját, a kommunista pedagógusok kinevelését, a hallgatók öntevékenységének, kezdeményező készségének kibontakoz- tatását.
Az intézmény munkájának segítését sajátos ifjúsági mozgalmi esz- közökkel, a KISZ célkitűzéseinek és módszereinek megfelelően kell megoldani, figyelembe véve e korosztály életkori sajátosságait.
Meg kell valósítani a felsőoktatási intézményekben is, hogy a KISZ- szervezet a nevelői kar legfontosabb segítőtársa legyen, a nevelők pedig a KISZ-szervezet első számú tanácsadói és támogatói. Ezért kíván a 34
KISZ minden munkájában támaszkodni az intézmény nevelőinek véle- ményére, segítőkészségére.
Ugyanakkor meg kell őrizni a KISZ-szervezet önállóságát. Biztosí- tani kell a mozgalmi élet törvényszerűségeinek érvényesülését, a moz- galmi munkastílust, amelynek betartása fokozza a fiatalok felelősség- érzetét és bátorságát. (Vö. BERECZ JÁNOS i. m.)
Az intézményi KISZ -szervezetek munkájának alapelvek szerinti feldolgozása, valamennyi összefüggés megkeresése, az ezekből fakadó tennivalók felsorakoztatása további beható kutatásokat igényel. Az álta- lánosságban szinte kategóriákként hangzó alapelvek csak így konkreti- zálhatok, ha azok részkérdéseit, rész-összefüggéseit az adott intézmény- típus sajátos jellegének megfelelően m ut a tj u k ki. Milyen kutatási lehe- tőségek képzelhetők el ezzel kapcsolatban?
Izgalmas tanulmányba n lehetne feldolgozni az intézmények cél- rendszerét (típusonként), annak összefüggését a társadalmi célokkal, az intézményen belüli részletcélokkal: mindezek hogyan és mennyiben függenek össze az intézményi KISZ-szervezet tevékenységével. Felsora- koztatni az ezzel kapcsolatos feladatokat.
Érdemes lenne az öntevékenység kérdését tisztázni: Mit jelent &z öntevékenység a hallgatók korában, milyen fokra emelhető, és meddig a határa; az adott intézmény típusának megfelelően milyen konkrét megnyilvánulásai lehetnek; mennyiben segítheti ennek kifejlesztését a KISZ — vagy éppen milyen tekintetben támaszkodhat rá?
Az életkori sajátosságokat hogyan lehet figyelembe venni az adott intézmény típusban; a művelt tudomány, hivatás elsajátításával, arra való felkészüléssel kapcsolatban különösen mely életkori sajátosságok- kal kell számolnunk és hogyan: melyek a gátló, melyek a segítő ténye- zők? Mindebben a KISZ-szervezet mit tehet és hogyan?
Hogyan értelmezzük az intézményben a mozgalmi élet törvénysze- rűségeit, a mozgalmi stílust, a szervezeti önállóságot? Milyen megnyil- vánulási formái vannak, s ezek figyelembevételének lehetőségei, alkal- mazásának módjai az, adott intézmény KISZ-munkájában?
Mindössze illusztrációként akar itt állni ez a néhány feldolgozásra érdemes téma.
Jelenlegi lehetőségeinknél fogva az alapelvekből fakadó KISZ tennivalók közül az alábbiakat öleli fel a tanulmány:
A) A főiskolai KISZ-szervezet tevékenységének a tanárképzés folya- matával való egybehangolási kérdései.
B) Az alapszervezetek öntevékeny közösségeinek, azok főbb problé- máinak vázolása.
C) A sajátos intézményi szervezeti formák (tanszékek) és a KISZ együttműködésének kérdései.
Főbb tennivalók az alapelvek értelmében
A) A KISZ egész évi tevékenységét a főiskolai képzés központi cél- jához kell alakítani. Minden tevékenysége, megmozdulása egyrészt: en- nek aspektusából, másrészt: ennek — a kommunista tanárok képzésének
— érdekében történjék. Ahogyan a nevelő az iskolában nem szervezhet cél nélküli, vagy éppen öncélú megmozdulást, ugyanúgy indokoltnak és céltudatosnak kell lennie a KISZ minden akciójának.
Két fontos követelmény fakad ebből:
a) A KISZ évi programjának olyan kidolgozása, hogy annak min- den mozzanata tükrözze a nevelői céltudatosságot. Legyen benne megfogalmazva, mi, miért és hogyan célszerű. A KISZ-szervezet egész évi nevelési tervéről van szó, pontos műszaki rajzként kell tükröznie a KISZ nevelőmunkájának minden összefüggését.
Gyakorlatilag: a program egész évet öleljen fel, s ne csak fél- évre készüljön. Jelenleg a gyakorlatban félévenként ú j munka- terveket készítenek a KISZ-szervezetek.
Az ilyen tervek
nem t udj ák az évi tevékenység minden összefüggését fel- ölelni.
Nagyon szétaprózzák a munkát, és ezért áttekinthetetlenné teszik az évi feladatokat.
Csak rövid (maximum féléves — azaz 3—3 hónapos!) pers- pektívákat tükrözhetnek, és
mélységük sem lehet megfelelő, hiszen képtelenség féléven- ként minden összefüggésben elemezni a nevelési eredménye- ket és az ezekből fakadó feladatokat. Legfeljebb prakticista módon csak szervezési tennivalókat tartalmazhatnak.
A szemeszterek bizonyos fokú kereksége és az iskolaévet két félévre osztó jellege ellenére is, a nevelőmunka megtervezését egész éves perspektívában célszerű végeznünk. így van lehető- ség a programalakításban: — az átfogó és mély értékelésre, az általános feladatok kiszűrésére; a perspektívák meghatározá- sára, az intézmény és a KISZ akciói közötti pedagógiai össze- függések kimutatására: az évi tervszerű nevelőmunka áttekin- tésére. (A programalakítás, tervezés tartalmi és módszerbeli kérdéseinek további fejtegetése, eltérítene tulajdonképpeni té- mánktól. Külön tanulmányt érdemelne ennek kimunkálása.) Ezt a programtervet a lehető legszélesebb körben ismerniük kell nevelőknek, hallgatóknak egyaránt. A KISZ és az intéz- mény céljainak összehangolása keveset ér, ha az csak a papír számára készült.
b) Az év közbeni KISZ-akciók esetenkénti szervezésénél is fennáll az a követelmény, hogy az akciók pedagógiai célját, a lebonyolí- tás módszerének indokolását tudatosítsuk a hallgatókkal. Min- dig lássák a pedagógiai célszerűséget a különböző megmozdu- 36
lásokban. Kettős haszonnal jár ez. Egyrészt az akció lebonyolí- tása könnyebb, ugyanakkor biztosítva van tágabb körben a ne- velési összefüggések állandó látása, másrészt konkrét képzési célt érünk el vele: szokásként rögződik a leendő nevelőkben az akciók indokolásának és célszerűségének keresése. Egy társa- dalmi munkaakció megindításakor nem sok munkatöbbletet je- lent, ha tájékoztatjuk a résztvevőket a munka céljairól — töb- bek közt nevelési céljairól is —, de arról is, hogy mi indokolja az adott megoldási módot.
Szorosan következik az alapelvekből a KISZ VI. kongresszusa ha- tározatának következő gondolata: „állítsuk minden fiatal elé elsőrendű követelményként tudásának, képzettségének állandó emelését", (i. m.
31. o.) Megjegyzendő azonban: nem szabad ezt a követelményt — annak ellenére, hogy a szakmai oktatás anyaga, a tantárgyak elsajátítása és művelése jelenti a szakmai képzettséget, — csak a tantárgyak oktatására
szűkítenünk.
Ez a követelmény komplex, sokirányú feladatok egyszerre történő végzését írja elő:
1. A tananyag elsajátításának, a tanulásnak mozgalmi módszerű ser- kentését, segítését.
2. A szaktudományokban való fokozott elmélyülés és a kutató tevé- kenység ambicionálását.
3. Általános és a szakmával összefüggő ideológiai és politikai isme- retek megszerzésének szorgalmazását.
4. A társadalmi aktivitáshoz szükséges ismeretek és tapasztalatok m egszer eztetés ét.
1. a) A tanulmányi munka szorgalmazása minden típusú intézmény- ben feladatot jelent a KISZ-szervezetnek. Ebben a szorgalma- zásban azonban nemcsak a gyengébb tanulók segítéséről van szó. Sőt, elsősorban nem ez kell, hogy a fő figyelmet lekösse.
Ez lényeges szemléletmód kialakítását jelenti. Amellett, hogy segítséget nyújt, energiát juttat a KISZ-szervezet az elmara- dóknak (ezek között gyengébb képességűek, talán nehezebb kö- rülmények hatása alatt állók és hanyagok vannak), fő figyel- mét, energiájának zömét mégis a becsülettel dolgozó, törekvő hallgatók érdemlik. (Vö. BARTÓK MIKLÓS i. m.) A hanyag, bukdácsoló hallgatók tudásszintjének az éppen elfogadhatóra való emelése sem lebecsülendő törekvés, mégsem ez jelenti a korszerű tudást, a fokozottabb elmélyülésre serkentés fő célját.
A KISZ állandóan serkentse a hallgatók többségét, az átlagos szintűeket; karolja fel, segítse a kimagasló tehetségeket; és te- gyen erőfeszítéseket a lemaradók gyámolítására is — a körül- belüli fontossági sorrend ez. Időszajkonként, intézményenként, az adott körülményeknek megfelelően változhat ez a súlypon-
toziás. Attól függ, hogy adott Időszakban melyik hallgatói réteg- gel való foglalkozás a legcélszerűbb, leghasznosabb az intéz- mény nevelőmunkája szempontjából. (Pedagógiai aspektusból való feldolgozása — értékes témát jelentene.)
b) Nevelőképző intézményben a KIS Z-nek arra kell erőfeszítése- ket tennie, hogy fokozottan tudatossá tegye a tanulás szüksé- gességét. A képzetlenség minden hivatásban szégyen és káros.
A nevelői pályán a képzettség és képzetlenség kérdése mégis élezettebb és gyakoribb probléma, mint általában. Ezzel a témá- val, ti. a gyerekek képzésével foglalkozik a nevelő egy életen át, nap mint nap ez a munkája. Olyan nevelői öntudat kialakítása szükséges tehát, amely érzékenyen reagál a képzettség kérdé- sére, szégyennek tartja majd ,,felkészületlen", „képzetlen" vagy
„gyengén képzett" nevelőként állni a tanítványok elé.
Ennek az; öntudatnak felkeltése és kialakítása a KISZ közvéle- ményformáló tevékenységével érhető el.
c) A főiskolán — pedagógusképző intézményekben — nem meríti ki a tanulás segítését csupán a közvélemény irányítása, de még a különböző serkentő akciók sem (tanulmányi versenyék, verse- nyeken kívüli jutalmazások, dicséretek, büntetések; mozgalmak, mint a „Szakma kiváló tanulója"'; intézményes formák, mint a tanulópár, tanulócsoport-rendszer stb.). Itt a tanulás segítésé- nek valamennyi mozgalmi módszerét meg kell ismertetni a hall- gatókkal. Tapasztalatnyújtást jelent: hiszen nevelői pályájukon ugyanezeket, vagy hasonló újabbakat kell majd szervezniök.
2. A szaktudományckban való fokozott elmélyülés és a kutató te- vékenység ambicionálásának lehetőségei a főiskolai KISZ-szervezetben is megvannak.
A szakmai és azzal összefüggő tudományos érdeklődést kell ehhez elsősorban felkelteni, s az abban való elmélyülés és a kutató tevékeny- ség csak ennek következménye lehet. Bár ezek a folyamatok dialekti- kusan összefüggnek egymással, szét nem választhatók, a hallgatók a velük való foglalkozás szempont iából, mégis meg kell különböztetnünk két réteget:
a) Az a réteg, amelyik képességeivel, szorgalmával ambicionálható a tudományban való elmélyedésre, de nem folytat szervezett, újabb eredményeket gyümölcsöző kutatómunkát. A törekvő hallgatók népes csoportja ez. Megkedveli szaktárgyát, és a t an- tervi standard-anyagon túl önszántából, vagy ambiciomálással hozzáolvas, érdeklődik újabb és mélyebb ismeretek után, — de nem alkot.
E réteg számára alkalmasak a szakkörök, vitacsoportok, „ki mit tud?" rendezvények, előadások stb.
b) Az előbbi rétegből nő ki a kutatásra alkalmas és ambiciózus csoport, melynek részére a felsőoktatásban a Tudományos Diák- 38
körök intézménye honosodott meg. Nem feladatunk jelenleg ennek elemzése. Mély pedagógiai tartalma van azonban a tehet- séges hallgatók felkarolásának. Amellett, hogy komoly tudomá- nyos értékeket hozhatnak létre — gondoljunk az 1963-as és 64-es Diákköri Konferenciák színvonalára — saját tudományos fejlődésükön túl a hallgatók tömegeire gyakorolt hatásuk is nagy. Tudományos eredményeik, sikereik a példa erejével hat- nak, és ezzel mintegy spontán, élő agitációt fejtenek ki a tudást elismerő hallgatói szemlélet formálásában.
3. Az általános és a szakmával összefüggő ideológiai és politikai ismeretek megszerzésének szorgalmazása érdekében többféle tevékeny- ségi forma alakult ki, amelynek gyűjtőneveként a „KISZ-oktatás" elne- vezést szokás használni. Annak ellenére, hogy az intézményben szer- vezett marxista oktatás folyik, szükség van a KlSZ-oktatásra is. Ez alá- húzza a KISZ-nek, m int politikai mozgalomnak a politikai és világ- nézeti nevelőtevékenységét. Ugyanakkor mintegy rászoktatja a fiatalo- kat arra, hogy a világnézeti, ideológiai kérdések ismeretét ne csak ké- szen, „felülről" (pl. tanártól) t udj ák fogadni és befogadni, hanem önte- vékenyen, egymás közötti vitákkal is tisztázzanak ilyen jellegű kér- déseket.
Dr. RADNAI BÉLA kiemelt hangsúllyal említi e korosztály dialek- tikára való készségét. ,,Az egyetemi hallgatók értelmi fejlettségét talán semmi sem reprezentálja jobban, mint ez a sajátosságuk. A legáltalá- nosabban értelmezett világnézeti nevelésnek ez a klasszikus időszaka.
Raj tunk múlik, hogy ezt mennyire hasznosítjuk. A dogmatizmustól egyetlen korosztály sem idegenkedik úgy, mint a jól fejlődő 20 évesek.
A kisgyermek a dogmatizmus ellen még nem tiltakozik — m er t nem érti káros hatását —, a felnőttek közül pedig sokan nem egyszer félre- értett, vagy túlzott alkalmazkodás miatt (opportunizmus) nem szegül- nek ellen az ilyen bánásmódnak. A 20 éves már elég értelmes ahhoz, hogy az ilyen bánásmódot és káros hatását felismerje, de nem eléggé megalkuvó, hogy tudomásul vegye.
Ezt a nagy lehetőséget tovább fejleszteni a legszebb nevelői feladat mindenkinek, aki ezzel a korosztállyal foglalkozik. Egy-egy lényeges téma sokoldalú megvitatását ez a korosztály nemcsak szívesen vállalja, nemcsak adottságaihoz igazodó metodikai formának érzi, hanem a to- vábbfejlesztésnek is ez a legegyszerűbb módja.
A 20 évesek idegenkednek a vulgáris általánosítástól, a közmon- dások hibáit épp olyan jól látják, mint azt, hogy egy-egy jelenség több irányú következménnyel járhat. A dialektikában való fejlesztés nem- csak a világnézeti tárgyakkal kapcsolatban történhetik, hanem az okta- tásnak, a mindennapi életnek minden területén." (I. m. 605. o.)
a) A KISZ-oktatás célja tehát:
erősíteni a KISZ politikai, kommunista jellegét, segíteni az ideológiai tárgyak ismereteinek meggyőződéssé válását és a
szakmában való alkalmazását, a rendszeres politikai tevé- kenység szokássá alakítását.
Segítse a szakmai ismeretek világnézeti, politikai megszilár- dítását, a szakmából eredő speciális ideológiai politikai igé- nyek felkeltésében és kielégítésében, a hivatástudat foko- zásában.
A marxista tanszék és a KISZ oktató tevékenysége nem zárja ki egymást. E kérdésben a KISZ és a tanszék kapcsolatainál — a munka tartalmát illetően — a következőket kell szem előtt tartani:
A KISZ-nek az. ideológiai Oktatás bizonyos kérdéseiben ki- segítő feladata van. Nem tudja helyettesíteni a tanszéki oktatást. Segítő szerepét az jelenti, hogy az oktatás kereté- ben azokkal a részkérdésekkel foglalkozik, amelyek a tan- tárgyakból idő, vagy konkrét összefüggés hiányában kima- radtak.
Míg a tudományos diákkörök szervezése teljes egészében a KISZ feladatai közé tartoznak, nem állami szervezésűek —, addig a marxista tudományos körök szervezése és vezetése tekintetében mellérendelt szerepe van a marxista tanszékek viszonylatában.
Önálló feladatot jelent a KISZ-nek a napi politikai, gazda- sági, kulturális események gyors, de főiskolai igényű feldol- gozása.
b) Az eddigiek folyamán főleg a különböző vitakörök váltak élet- képessé. A főiskolai egyetemi ifjúság körében inkább .azoknak az ideológiai képzési formáknak van perspektívája, amelyek kis létszámuknál fogva lehetőséget biztosítanak a vélemények ki- cserélésére, a vitákra. Ezért az ifjúsági akadémiának, mint csak tömegeknek ismeretet nyújt ó oktatási formának nincs perspek- tívája. Itt ugyanis ismeretközlés történik, amelyéket a hallga- tóság pusztán csak befogad, de annak helyszíni feldolgozására nincs lehetőség. Ezért van az, hogy amely intézményekben még működött az akadémia az utóbbi években, ott is rengeteg ener- giát követelt a hallgatók érdeklődésének ébrentartása.
Nincs szó a tömegek részére tartott ún. nagyelőadások lebecsü- léséről, vagy eredménytelennek nyilvánításáról. Időnként és té- mától függően szükség van erre is. Csupán mint KISZ-en belüli oktatási forma — mint fő vagy egyedüli forma — nem tölti be hivatását a már említettek alapján.
Az 1965—66. tanévtől kezdve a következő KISZ oktatási formák honosodnak meg felsőoktatási intézményeinkben a KISZ Köz- ponti Bizottság javaslata alapján:
Általános vitakör képezi a KISZ-oktatás alapját. Főleg az I—II. évfolyam hallgatóinak alapszervezeten belüli kisebb csoportjait ölelik fel. Előre kidolgozott tematikával, meghí-
vott vagy saját előadóval, a hallgatók kívánságai alapján vitatják meg problémáikat.
Azért nevezhetjük „általános" vitakörnek, mert ezek tema- tikája a legkötetlenebb, legáltalánosabb. S ahogyan az évek folyamán a hallgatók szakmai műveltsége alakul, mélyül, speciális érdeklődése differenciálódik, ennek, megfelelően a KISZ-oktatás formáinak is követniök kell ezt a differenciá- lódást. így épülnek erre a magasabb évfolyamokban:
A speciális témájú vitakörök (ateista, világnézeti, etikai, esz- tétikai — film, irodalmi, alkotó, képzőművész stb körök).
A marxista tudományos diákkörök és speciálkollégiumok.
Szervezett politikai tájékoztatás (KISZ-vezetők állandó tájé- koztatása, gyűlések, párt- és KISZ-események, évfordulók, ünnepek stb.).
Ennek a KISZ oktatási rendszernek még nincsenek általános tapasztalatai, hiszen még csak a jövő tanévben kerülnek beve- zetésre. Következtetni azonban lehet hasznosságára előre is, hi- szen az életkori sajátosságokat, az ifjúkor alapképzettségét figye- lembe veszi, azok felhasználására, az egyéni és kollektív akti- vitásra épít; formáinál fogva több lehetőséget ny újt az aktív tanulásra. A differenciáltság lehetővé teszi az érdeklődés sze- rinti bekapcsolódást, de a fokozatosságot, egyenletességet is.
Megvalósítása mind szervezési, mind tartalmi szempontból nagy- fokú koordinációt, pontos tervezést igényel minden tanévkez- déskor a KISZ-szervezettől.
4. A társadalmi aktivitáshoz szükséges ismeretek és tapasztalatok meg szer eztetése voltaképpen a főiskolai KISZ és más mozgalmi m un- kában való jártasság megszerzését jelenti. Ennek a kérdésnek azonban egyéb összefüggésekben való tárgyalására még visszatérünk.
B) Tanárképző intézményben a hallgatói közösségek életének kiala- kítása, irányítása különös jelentőséggel bír. Azonkívül, hogy a közösség nevelőhatása következtében a hallgatók közvetlen jellemformálása fo- lyik az intézményben, az iskolai közösségi élet is mintegy végső mód- szertani illusztrációként szolgál a nevelői tevékenységhez. A magukkal hozott tapasztalatok — hiszen általános iskolás koruk óta a [közösségi élet ezernyi formájával találkoztak, vannak élményeik, és ezek — itt összegeződnek. A nevelés elméletének megismerésével együtt, annak alapján ezek a tapasztalatok is tudatosulnák. Ilyen értelemben az intéz- ményi közösségi élet a neveléselmélet és gyakorlat kiegészítőjeként fel- fogható. Olyan illusztrációs lehetőséget nyújt, amely a közvetlen meg- figyelésekre, pedagógiai következtetésekre ad alkalmat.
Bár nagy segítőerőt jelent a hallgatók képzésében a nevelés min- den terén az, hogy pedagógusnak készülnek, és így az intézményi ne- velési alkalmakat, összefüggéseket könnyebben megértik, nem szabad feltételeznünk, hogy most már magától megy minden, hogy a főiskolán
ne m kell, vagy éppen kevesebb erőfeszítést kell tenni a nevelés érde- kében. Például a közösségek kialakítását, tartalmas megszervezését nem lehet arra bízni, hogy a hallgatók úgy is tanulják ennek kérdéseit a neveléselméletben, ráébrednek saját közösségi életük problémáinak megoldására, s automatikusan tökéletesítik is azt. Egyrészt azért nem, mert ez az intézménytípus szervezési formáj ánál fogva eltér az általá- nos és középiskoláktól —, amelyekben eddig hallgatónk első benyomá- sait szerezte a közösségekről. A szakosítás, a tanszékrendszer eléggé szétdarabolja csoportjainkat. A csoportok eléggé tagozódó órarendje, a kötetlenebb időbeosztás stb. kevesebb objektív lehetőséget n yújt a közösségek kovácsolására. Ezek mellett legnagyobb gondot az okoz, hogy a jó közösségekről hallgatóinknak vannak benyomásaik: általános és középiskolákban már szereztek, kedves élményeket. Ezek az élmé- nyek az évek egyre gyarapodó messzeségéből egyre kedvesebbek, szebb- nék tűnnek, mint a jelen, amely más formában, idősebb, meggondol- tabb korban a dj a számukra a közösséget. A hallgató most, az, ifjúkor- ban sokkal inkább van egyéni erejére, képességeire, munkáj ára utalva, mint gyermekkorában; még nem tudja — különösen az első évben —, hogy miben támaszkodhat a közösségre. Az egyéni útkeresés, indivi- dualizálódás és sokféle egyéni állásfoglalás kialakításának szükséges- sége sokszor komoly feladatok elé állítja a közösség szervezőit, s az egyénekkel való sokoldalú bánásmód együtt fejlődik ki a közösség arcu- latának fejlesztésével. A közösségek kialakítása tehát itt sem megy varázsmódra, automatikusan. Kialakításuk pedagógiai út j á t ugyanúgy meg kell járni, m i nt általános és középiskolákban.
B. PAPP J ÁN OS (vö. i. m.) a tanítóképzőben a következő közössé- geket különbözteti meg:
Intézeti közösség: az egész intézet kollektívája.
Másodlagos közösségek. Ezen belül különbözteti meg az oktatói kar kollektíváját; a hallgatók közösségét (KISZ-szervezetet); a gyakorló iskolai kollektívát és a gazdasági hivatal közösségét.
Primér közösségek a 20-as létszámú KISZ-csoportok, amelyek in- tézményükben megfelelnek az állami csoportbeosztásnak.
Ha betartjuk az ülusztrált irányú sorrendiséget, a tanárképző fő- iskolán a hallgatói kollektívák szempontjából a másodlagos és primér közösségeik közé be kell ikt atnunk még egy fokozatot. A szervezeti forma, a szakosítás követeli meg ezt. Vagyis a fenti értelemben vett primér közösségek további megosztásáról van szó, de úgy, hogy nem a húszas csoportokat osztjuk tovább, hanem azok esnek bele a beikta- tandó fokozatba. Ez a fokozat pedlig a KISZ-alapszervezet, a szakcso- port. Létszáma általában 30-40 fő. Ezeken belül vizsgálhatók a 10-15-20 fős kisebb csoportok, amelyeket nevezhetünk voltaképpen primér kö- zösségnek.
Ha az egri főiskola szervezetének megfelelően a fenti szisztéma szerint próbáljuk a közösségek fokozatait illusztrálni, a mellékelt sémát kaphatjuk. (L. 1. sz. rajz.)
így tehát a közösségek intézeti szervezettséggel párosuló rendszere 42
tulajdoniképpen négy fokozatra osztható. Természetesen, nem vettük itt figyelembe azokat a csoportokat, együttélési formákat, amelyek bizo- nyos szempontokból közösségeiknek tekinthetők (szakkörök, kultúrcso- portok, diákkörök stb.). A közösségek rendszerének szemléletében azon- ban értelmezési zavart szokott előidézni a kollégiumi közösségek és az intézményi közösségek összefüggése. (Ismeretes, hogy nem minden in- tézményben lehet megvalósítani, hogy a szakcsoportok mindnyájan és azonos összetételben nyerjenek kollégiumi elhelyezést.) B. P AP P JÁ- NOS utal erre és elemzi is összefüggéseit:
,,A közösségi nevelés érdekében kifejtett eddigi munkánk egyik hibája éppen az volt, hogy a primér közösséget a kollégiumi „szoba- közösségben" láttuk. Ezzel tulajdonképpen helytelenül választottuk meg a primér közösséget, mert „szobaközösségeink" általában 5—6 főből áll- nak, de van olyan szoba is, amelyikben 3—4 hallgató van. Pedagógiai értelemben ez alacsony létszám. Makarenko primér közösségei, az osz- tagok is 10—12 főből álltak. A fent említett különböző csoportok, külö- nösen a kollégiumi »szobaközösségek« a valóságban mégis fontos szere- pet töltenek be nevelőmunkánkban, sőt az intézeti közösség kialakítá- sában is." (I. m. 27. o.)
„Érdekes, hogy a sokkal nagyobb önállósággal rendelkező ^szoba- közösségek^ egyike-másika erősebb kollektívává forrt, mint a KISZ- csoport, bár ebben a tanévben az új rendszerű KlSZ-patronálás követ- keztében kevesebbet látogattuk őket. Ez azzal a pedagógiai indokkal magyarázható, hogy a heterogén összetételű »szobaközösségekben« erő- sebb a fejlődés tempója, mert a II. évesek példája gyorsan és meggyő- zően hat, aminek az a következménye, hogy az I. évesek felelősség- érzete jobban erősödik, érdeklődési körük gyorsabban bővül, tehát a közösségbe való beilleszkedés is gyorsabb. Hátránya az ilyen heterogén szobaközösségnek, hogy az alá- és fölérendeltség viszonya esetleg állan- dósul, szükségszerű tényezőnek tűnik fel. Ezzel szemben a homogén természetű KISZ-csoportok, primér közösségeink előnye, hogy azonos a tanulási munka, hasonló az érdeklődés, a problémák is hasonlóak, könv- nyebb az ellenőrzés és jobban jelentkezik az önállóság kifejlődésének szükségszerűsége. Hátránya viszont a primér közösségnek az, hogy ne- hezebben indul a fejlődés, több tanári munkát igényel, nagyobb a klik- kesedés veszélye, érdeklődési körük nehezen alakul, a felső évfolyam segítése nem adódik természetesen." (Uo. 28. o.)
Annak ellenére, hogy a kollégiumi és intézményi közösségek élete, nevelőmunkája teljes mértékben összefügg (mint az idézetből is kitű- nik), nem szabad összekevernünk az intézményi és kollégiumi szerve- zeti formákat. Fontossági sorrendet semmiképpen nem állíthatunk fel sem elvileg, sem gyakorlatilag: a maga összefüggéseiben mindkét szer- vezésű közösségnek megvan a sajátos feladata. Viszont átgondolt ne- velőmunka szükséges ahhoz, hogy a két szervezésű közösségek élete és fejlődése kiegyensúlyozott, egymást kiegészítő legyen. Ennek ilyen ér- telmű elemzése meghaladja a dolgozat tulajdonképpeni célját.
A hallgatók számára a KISZ-élet lényegében az alapszervezetek-
ben, azok kisebb kollektíváiban, a KISZ-csoportokban realizálódik.
Ott élik életüket, azon belül lehetnek öntevékenyek, kezdeményezők, vagy éppen passzívak. Az alapszervezetiben végzett munka lehet színes, változatos, vagy unalmas, ennek végzése közben keletkezhetnek siker- vagy sikertelen élmények, amelyek végül is az egyes hallgatók további kedvét, hozzáállását befolyásolják. Milyen téren várhatunk az alapszer- vezetektől aktivitást, kezdeményezést?
Elsősorban az alapszervezet évi programjának kialakításában. Az elmúlt évben több tanárképző főiskolán megindult az a folyamat, hogy az alapszervezeteket ráneveljék érdeklődésüknek, munkáj uknak meg- felelő saját programjuk kialakítására. Bármennyire banálisnak tűnik ez, a való kép mégis az volt éveken át, hogy az alapszervezetek tulajdon- képpen csak végrehajtói voltak a felsőbb KISZ-vezetőség utasításainak.
Progr am juk színtelen, unalmas, s következésképpen a KISZ egész élete is szürkének, a KISZ-munka pedig tehernek hatott. Kevés olyan alap- szervezettel találkoztunk, amelyik gazdag program szerint élt.
A taggyűléseken sok volt a hiányzó, hiszen unalmas beszámolókon, kötelezően előírt t émák meghallgatásán kívül má s nem nagyon vonzotta a 'hallgatókat. Az alapszervezetek évi munkaterve pedig a taggyűlése- ke n kívül — ha azt meg is tartották — nem tartalmazott egyebet.
Külön elgondolkodtató az is, hogy az általános és középiskolák mozgalmi évei után aránylag kevés ötlettel rendelkeznek KISZ-tagjaink a programok tervezését illetően. A kívánatos pedig az lenne, hogy az intézményi KISZ-vezetőség általános direktívái alapján az alapszerve- zet maga dolgozza ki saját programját *
Év közben is állandóan figyelemmel kísérjük az alapszervezetek programjának alakulását, és ilyenkor is sok alkalom nyílik a segítség- adásra. Az aktivitás benne rejtőzik hallgatóinkban, csak fel kell ébresz- teni. Egyéb tényezők között (iskolai légkör, objektív körülmények stb.) a vonzó, értékes program, az alapos vezetőképzés és az év közi segítés
— ellenőrzés a legalapvetőbb tényező a hallgatók aktivitásának serken- tésében.
* Az 1964—65-ös tanévben bizottságunk kénytelen volt évfolyamonkénti ötletgyűjteményt kidolgozni az alapszervezeti munkatervekhez. Az év eleji vezetőképző tanfolyamon megvitat- tuk az alapszervezetek öntevékenységének problémáit, a programkészítést, és rendelkezé- sükre bocsátottuk az ötletgyűjteményt. A vita után az alapszervi vezetőségek elkészítették a munkaterv-javaslatot, amit később taggyűlés fogadott el. Tapasztalatunk, hogy emelkedett a programok színvonala, de az alapszervezetek m un ká j án a k értéke is. Nem az ötletgyűjte- ménynek köszönhetjük az eredményt, hanem elsősorban annak, hogy alapos ismertetés és vita: hatékony gondolatébresztés előzte meg a munkatervkészítést, módszeradás az alapszer- vezet lelkesítésére is.
Az alapszervek munkatervének fő jellemzőjévé vált a cselekvéses akciók, rendezvé- nyek beiktatása. Megjelentek — az elméleti viták, előadások, beszámolók stb. mellett — az önálló kirándulások, a szaktárgyi szemléltető anyagok gyűjtése, a társadalmi munkaakciók önálló szervezése. Távlati perspektívák is születtek. Például több szak tervez előre egy-két évre önálló hazai vagy külföldi utazást, amelynek anyagi előkészületeit folyamatosan vég- zik. Olyan alapszervezet is akad, amelyik a társadalmi m un k ák mellett kollektíven besegít a háziipari szövetkezet munká já ba (kézimunkák, játékbabák készítése), s a kereset kollektív- takarékba kerül. (Persze ilyen kinövései is vannak a kezdeményezéseknek.)
A kezdeményezés felszabadultságára hadd említsük meg (figyelemreméltó összefüggés:
aránytalanul nagyobb a lányok létszáma a fiúkénál!): az egyik alapszerv hagyományos ren- dezvényei közé iktatta az évenkénti férfinapot. Sziporkázóan szellemes, kissé csipkelődő, a kollektíva igazi családias szellemét tükröző hangulatot áraszt e kedves összejövetel.
44
C) A nevelőmunka zöme — az intézmény egészét tekintve — a tan- székek és a KISZ-alapszervezetek kapcsolatában realizálódik. A szak- rendszerű oktatás következtében a hallgatók valójában választott szak- tárgyuk tanszékével tartják a kapcsolatot. Onnan kapnak feladatokat
— órán és órán kívül is —, tanulmányi érdeklődésük is oda irányítja őket. Onnan kaphatnak fejlődésükhöz, érdeklődésükhöz szakmai és em- beri támogatást, bírálatot, útbaigazítást. A közösségek rendszerét illuszt- ráló rajzból (1. sz.) az is kitűnik, hogy az alapszervezetek is az ún. alap- szakoknak megfelelően alakultak, elnevezésüket is innen kapják. A vé- leményezéshez, zömmel a tanszékek adják az ismeretanyagot; IV. év végén a tanszékek véleménye is közrejátszik a kihelyezésekben stb.
Az intézményi és mozgalmi nevelőmunka tekintetében tehát itt kell keresnünk a legtöbb kapcsolatot. A való helyzet az — a már megjelenő
IflTÉZETI KÖZÖSSÉG
A HALLGATÓK ÖSSZ OKTATÓI GVAKORLÓ flDIJUs T.
KÖZÖSSÉGE / HISZ WAR ISKOLA DOLG. KÖZ.
( szak J ir a
10-15 f os pr i m i r k ö z ö s s e g c k : k!SZ c s o p o r t o k
1. sz. ábra
törekvések ellenére is —, hogy mintha a tanszékek csak az oktatásban, a tananyag átadásában látnák nevelőmunkájuk lényegét. Ha figyelembe vesszük, hogy maximális mértékben sikerül az oktatási anyagban rejlő világnézeti kérdések felszínre hozása, ezzel a nevelő tevékenység is — még akkor sem t et t ün k meg mi ndent a hallgatók nevelése érdekében.
Még mindig csak az óra adta lehetőségeket használtuk fel. Ennél több kell. Észre kell venni az órán kívüli nevelési lehetőségeket, azt a szer- vezeti formát, amely szinte e rr e rendeltetett: az alapszervezetet. Meg kell keresni a tanszéki és KISZ alapszervezeti együttműködés lehe- tőségeit.
Mi teszi szükségessé a két nevelési fó ru m összehangolását és mit érthetünk ezen? Milyen lehetőségek vannak a tanszékek és a KISZ- .alapszervezetek együttműködésére?
a) Az együttműködés szükségessége az általános célkitűzéseken (a tanulmányi színvonal emelése stb.) túl a tanárképző intéz- ményben elsősorban a nevelőképzés sajátosságaiból fakad. Nem- csak elméletben, hanem a gyakorlatban, a főiskolai nevelés- oktatás minden mozzanatában illusztrálni kell a szocialista, tanár—diák viszonyt, annak megjelenési formáit. A nevelési bi- polaritás nem távolságot, hanem egy m unk a két oldalát, alkotó- elemét jelenti. Nos, hallgatóink nevelésében két szervezeti forma áll rendelkezésre. Az állami: esetünkben a tanszék, és mozgal- mi: viszonylatunkban az alapszervezet. A kettőnek programbeli és módszerbeli összehangolását kell biztosítani.
b) Az összehangoltság mindenekelőtt azt jelenti, hogy a tanszék által megvalósítandó célok elérése érdekében szervezzük az alapszerv programját. Hallgatók, nevelők egyaránt legyenek tisz- tában a főiskolai feladatokkal, s mind a két oldal a maga lehe- tőségeinek megfelelően és módján tegyen erőfeszítéseket azok elvégzésére.
Ismerje mindkét oldal egymás lehetőségeit és feladatait, s ennek ismeretében szervezze m unkáját. így tehát a tanszéki és alap- szervezeti munka összehangolása mindkét oldaliéi tennivalót követel.
c) Miben segítheti a KISZ-alapszervezet a tanszék munkáját?
Elsősorban a közvélemény, a hangulat irányításával növelheti a hallgatók tanuláshoz való hozzáállását. Taggyűléseken, meg- beszéléseken, de egyéni beszélgetések alkalmával bő alkalom nyílik erre. S ha képzett, erős az alapszervi vezetőség, intézke- déseivel is segítheti a légkör kialakulását, tudja dicsérni a tanul- mányi m un ká t becsülettel végzőket, tudja büntetni a hanyago- kat. Fel tud lépni az „ugyan, mit lelkesedsz" hangoztatóival szemben és tekintélyt, megbecsülést szerezni azoknak, akik be- csülettel tanulnak. Tud vigyázni az egészséges tanári tekintély- re, könnyítve ezzel is az oktatói mu nká t.
Az alapszervezet tud segíteni a folyamatos tanulásra való ser- 46
kerítésben, a fegyelem és rend megerősítésében. Tudja a hall- gatók figyelmét, érdeklődését a tudományos munkák felé irá- nyítani. Nem véletlen, hogy a tudományos diákkörök száma ez évben általában emelkedett. Az alapszervezet tud hatékonyan, közvetve közreműködni a szakdolgozatok sikeres kidolgozásá- ban, serkenteni képes a hallgatókat a pályázatokon való rész- vételre —, hogy csak néhányat említsünk illusztrációként. Ezen- kívül apróbb gyakorlati munkákban is tud szorgoskodni, mint kirándulások, gyakorlatok szervezése, tanszéki rendezkedések, közreműködés kísérleteknél stb.
d) Miben segíthet a tanszék?
Az alapszervezetek programja nem titok, mindenki számára nyitva áll. Különösen kívánatos, hogy a tanszékek is nyerjenek betekintést az alapszervezetek terveibe. Sok olyan esettel talál- koztunk már, hogy az alapszervezet jószándékú öntevékenysége azért bukott meg, mert az akcióval szemben értetlenül állt a tanszék. Vagy nem kap meg egy-egy magnót, diavetítőt az alap- szervezet, hiszen „felelőtlenül kezelik", vagy ütközik egy alap- szervi program a tanszék egy órán kívül szervezett akciójával, s természetes, hogy a KISZ-rendezvény marad el, vagy azért nem sikerül egy rendezvény, mert saját hallgatói erőből nem futja, nincs tanári segítség, és így tovább. Valójában nem „nagy"
dolgok ezek, és főleg nem általánosíthatók. Nem is hangsúlyozá- suk a cél. Mindössze a két szerv programja összehangolásának, figyelembevételének szükségességére kívánnak utalni.
Hogyan lehet az összehangoltságot értelmezni?
Célszerű, ha az alapszervezet programjának alakításában a tan- szék is részt vesz. A tájékozódáson, a program megismerésén kívül képzett és gazdag társadalmi tapasztalattal rendelkező tanáraink értékes ötletekkel segíthetnek alapszervezeteink ter- veinek alakításában. Érdemes megkeresni a tanszék terveiben is, milyen feladatok végzésére lehetne az alapszervezetet is be- vonni? Mit tudna a tanszék az alapszervezet programjához ny új- tani? Kimunkálásához a néhány kezdeményezés folytatására, a további lehetőségek kutatására van szükség. A szakmai nevelés ugyanis nem képzelhető el a társadalmi élet igényeinek állandó figyelembevétele nélkül. Az igazi szakmai oktatás egyszersmind szolgálja a társadalmi (mozgalmi) nevelés céljait is. A tanulás eredményessége a társadalmi gyakorlatban mérhető le, tehát a tanszékek részéről a társadalmi gyakorlat állandó kontrolljának igénye szükséges — éppen a mozgalmi munka segítségével.
A tanszéki és mozgalmi nevelőmunkának nem külső, formális, hanem tartalmi, strukturális egymásra építettségéről van szó.
Arról, hogy bizonyos értelemben a mozgalmi életben realizálni kell mindazt, amit az intézmény legjobb célkitűzéseivel meg- valósítani kíván.
A lehetőségek felsorolása nem teljes. Nem is lehet, hiszen még csak megindulásról van szó. Egyelőre az intézményi és mozgalmi munka kooperációs lehetőségeit kutatjuk. Idő és további vizsgálódás szükséges az alapszervi és tanszéki együttműködés lehetőségeinek, formáinak ki- mutatására.
Számunkra jelenleg az fontos, hogy a tanárképző intézményben nem folyhat a nevelés két oldala egymástól merev elszigeteltségben.
Meg kell indulnia egy egészséges folyamatnak, amely szerves együtt- működésben — egyetlen célra: a kommunista nevelők képzésére össz- pontosítja, és egymással szoros összefüggésbe hozza a tanszéki és KISZ- munkát.
III.
Védnökség és tanárképzés
A KISZ pedagógusképzés felett vállalt védnöksége nagyon komoly társadalmi igényből fakadt, és értékes kezdeményezés. A pedagógusok nevelőmunkájának egyik kulcskérdése ez: a szocialista, majd kommu- nista társadalom felépítőjének, ti. a következő generációnak az építő- munkára való alkalmassá tételét végzik. Az emberi jellem alakításának szakmunkásai ők, kezükben a legnemesebb nyersanyag, az ember for- málódik még nemesebbé. Ebben a munkában a legkisebb selejtmunka, dilettantizmus is óriási károkat okozhat — érthető, ha ezeket a „szak- munkásokat" különös gond és figyelem kíséri felkészülésük során.
A védnökség a nevelővé válási folyamatot kívánja nyomon követni, a KISZ mozgalmi lehetőségeivel segíteni.
Ha részletesebben jellemezzük: voltaképpen egy mozgalomról van szó. Az új nevelők a fiatalok soraiból kerülnek ki: a nevelői elhivatott- ság első megnyilvánulásától kezdve társadalmilag kísérjük szemmel majdani nevelőnk fejlődését. Egyengessük útját, adjunk lehetőséget még középiskolában a nevelői munkába való betekintésre. Magatartását, képességeit, alkalmasságát látván, segítsük őt a nevelőképző intéz- ménybe. Végzés után, nevelői pályafutása kezdetén ismét társadalmi- lag viseljük gondját, míg véglegesen meg nem találja önmagát hiva- tásában.
A nevelőképzés eme társadalmasítása azt is jelenti, hogy leendő nevelők számára n e csak magánügyük legyen a pedagógusi hivatás.
Mintegy bizalomról van szó: a társadalom (a középiskolában bár még csak a KISZ-szervezet képviseli) elfogadja majdani emberformáló tevé- kenységét, számít rá, De azt is jelenti, hogy megköveteli a társadalom a nevelői pályára való alkalmasságát: a marxista világnézetet, a magas- szintű szakmai tudást és a hivatásszeretetet.
Ilyen értelemben a védnökség voltaképpen a középiskolai és a terü- leti KISZ-szervezeteknek jelent önálló feladatokat.
A középiskolában: a) meg kell keresni azokat a fiatalokat, akik törekszenek a nevelői pályára; b) lehetőséget kell teremteni, hogy már 48
