EGYETEMES MINTAVEVŐ KÉSZÜLÉK SZÁLASTAKARMÁNYOKHOZ
ISTÓK BARNABÁS—SZATMÁRI LÁSZLÓ
A téli t a k a r m á n y o k felhasználásának, a szilázs és szénagazdálkodás- n a k lényeges k é r d é s e a betárolás u t á n nemsokára tudni, hogy a kazlazás, vagy erjesztés sikerült-e. Ha valamely t a k a r m á n y minősége csak akkor k e r ü l megismerésre, amikor feletetik, ez zavarólag hathat a t a k a r m á n y - gazdálkodásra. H a viszont i s m e r j ü k előre, n e m sokkal a betárolás után, hogy mennyi a jól sikerült t a k a r m á n y u n k , a napi fogyasztási m e n n y i - séget a nem sikerült mennyiség figyelembevételével állapítjuk meg, s n e m vagyunk kénytelenek a t é l végére csökkentett, vagy túlbő etetés- ben részesíteni állatainkat. Ezen túlmenően a különböző minőségű szi- lázst, vagy szénát a megfelelő állatfajhoz, vagy állatcsoporthoz még ide- j é b e n szétoszthatjuk, illetve á t i r á n y í t h a t j u k .
Ezekből láthatóan nagyüzemben szükséges, hogy szilázsaink és szá- l a s t a k a r m á n y a i n k minőségéről a besilózást, illetve bekazlazást követő bármelyik időpontban meggyőződhessünk. Ehhez szolgál segítségül az egyetemes m i n t a v e v ő készülék, mely a t a k a r m á n y t a tárolóhely b á r - m e l y részének keresztmetszetében m u t a t j a , annak egyöntetűségében, v a g y minőségi rétegei szerint. A mintavevő alkalmas továbbá b á r m i - n e m ű szálas (kender), vizenyős (répa prizmában, trágya) stb. anyagok mintavételére is.
Az egyetemes mintavevő kés/iilék leírása
A mintavevő készülék a t a l a j f ú r ó és a fűkasza alapelveit egyesíti magában megfelelő módosítással és kiegészítéssel.
A készülék a köfvetkező szerkezeti részekből tevődik össze: a) f ú r ó - f e j , b) fúrócső, c) mintavevő cső, d) h a j t ó k a r , e) fúrószárak, f) szerelő- kulcsok. (1. ábra)
A f ú r ó f e j két darabból áll, melyek egymásban elfordulhatnak.
Mindkét d a r a b elülső része fogazott olymódon, hogy a belső darab fogai 20—25 m m - r e l túlérnek a külső rész fogain. A f ú r ó f e j h e z menettel k a p - csolódik az egy—-másfél m é t e r hosszú fúrócső, melynek átellenes v é - gén a menetes h a j t ó k a r t t a l á l j u k . A mintavevő cső a fúrócsőben foglal helyet és a f ú r ó f e j belső részével körmösen kapcsolódik. A hosszabb szúrókarmok a szálas anyagba benyomulva álló helyzetben t a r t j á k a belső csövet, m e l y körül a h a j t ó k a r r a l a külső csövet f o r g a t j u k . Ezzel együtt forognak a nyírókarmok is és a szúrókarmokkal elnyírják a szá- las anyagot, m e l y a f e j és a csövek előnyomulásakor bekerül a belső csőbe, mégpedig pontosan az anyag rétegeződésének megfelelően. Ha a mintát meg a k a r j u k vizsgálni, a belső csövet kihúzzuk a külső csőből és az anyagot egy dugattyúval k i n y o m j u k a csőből, ahonnan az ismét az eredeti rétegződésnek megfelelő sorrendben és azzal arányos vastag-
• 6 2 4
1. ábra.
Az Istók—Szatmári-féle mintavevő alkatrészei: a) fúró- fej; b) fúrócső; c) mintavevő cső; d) hajtókar; e) fúró-
szár; f ) szerelőkulcsok.
ságban fog kikerülni. A készülék egyik kiviteli a l a k j á b a n ez a belső cső hosszában is felnyitható (pl. két félcsőből áll) és ez esetben magában a csőben szemlélhetjük az egyes rétegeket. Készülhet a cső átlátszó m ű - anyagból is, ekkor m á r felnyitás nélkül is l á t h a t j u k a mintát. A cső mindenképpen m e g t a r t j a a minta eredeti nedvességét is, ami a vizsgá- latnál szintén fontos jellemző. A csövek, vagy fúrószárak toldhatok is lehetnek, hogy mélyebb rétegből is t u d j u n k mintát venni. A mintavevő- nek az anyagba való besüllyesztése legegyszerűbben a készülék kézi nyomásával érhető el, de elláthatjuk a f e j e t külső csavarmenettel is, ami forgatás közben a szálasanyagba mintegy befúródva önműködően viszi mind mélyebbre a f ú r ó f e j e t .
Az egyetemes mintavevő használata
A készülék összeszerelése során először a f ú r ó f e j e t rácsavarjuk a fúrócsőre, m a j d a minta vevőcsőre'ráhúzzuk az összetartó gyűrűket (ha a mintavevőcső egyrészes, a gyűrűk elmaradnak), és behelyezzük a f ú - rócsőbe úgy, hogy a f ú r ó f e j belső részével együtt mozogjon. Ezután r á - csavarjuk a fúrócsőre a h a j t ó k a r t . A készülék így használható állapotba került.
Ezután a készüléket a vizsgálandó anyagba (szénaféle, 2. ábra, szi- lázs 3. ábra, kazlazott kender, répaprizma, istállótrágya stb.) fúrómoz- dulatokkal b e c s a v a r j u k egész a hajtókarig.
Ha egy f ú r ó e l e m mélységig elegendő a vizsgálat, akkor a h a j t ó k a r - nál fogva a készüléket kiemeljük (hogyha a f ú r ó f e j csavarmenetes, a k -
36*
625
2. ábra.
Az Istók—Szatmári-féle mintavevő használata széna- mintavétel alkalmával
3. ábra.
Az Istók—Szatmári-féle mintavevő hasz- nálata szilázs-mintavételnél.
kor ellenkező i r á n y b a kicsavarjuk).
E z u t á n a h a j t ó k a r t lecsavarjuk, ki- vesszük á mintavevőcsövet, a cső- ről lehúzzuk a összetartó g y ű r ű k e t , l e e m e l j ü k a cső felét (osztatlan cső esetében k i t o l j u k a mintát) és l á t - hatóvá válik a kérdéses anyag m e t - szete a b e f ú r t mélységig (4. ábra).
Nagyobb mélységről (2—3 m é - ter) történő m i n t a v é t e l a l k a l m á v a l t ö b b fúrócsövet, vagy f ú r ó s z á r a t t o l d u n k össze. Ez esetben a m i n t a - v e v ő csövet (csöveket) u t o l j á r a , v a g y pedig a f ú r ó s z á r a k hosszabbí- tása alkalmával e m e l j ü k ki.
A készülék az anyag e l n v í r á s á n k í v ü l nem roncsol, a m i n t a s z e r k e - zete és minősége tökéletesen j e l - lemző marad. Ezt az b i z o n y í t j a , hogy a kivágott m i n t a a m i n t a v e v ő csőben az elvágás pillanatához vi- szonyítva változatlan, sőt kissé bő- vülőbb keresztmetszetben halad, illetve a cső megy előre, a m i n - ta pedig a vizsgált tömeghez viszo-
•626
I
4. ábra.
Az Istók—Szatmári-féle mintavevő készülék segítségével vett különböző takarmányminták.
nyitva mozdulatlan. A mintavevő cső (mely a f ú r ó f e j belső részével van körmösen kapcsolva) álló helyzetét a f ú r ó f e j előrenyomuló szúrókarmai biztosítják. Az előrenyomuló fogak ellenállnak a nyíráskor fellépő f o r - gató erőnek is.
Az Istók—Szatmári-féle mintavevő készüléket az Országos Talál- m á n y i Hivatal 1960. december 6-án kelt szabadalmi végzéssel 2251/10—
92/7. szám alatt találmányként ismerte el.
40' 627
