• Nem Talált Eredményt

Gulisio Tímea

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Gulisio Tímea"

Copied!
135
0
0

Teljes szövegt

(1)
(2)

Gulisio Tímea

KUTYAMELEG

Borító: Komor Zoltán Szerkesztő: Ménrót Elígiusz

Kiadó: Katapult Kortárs Alkotók ISBN 978-615-80726-9-4

Budapest, 2020.

Minden jog fenntartva!

(3)

A történet és a szereplők kitaláltak, a valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet.

Csak felnőtteknek!

(4)

- Dehogy akartam megölni! Csak felfalni. Miért? Erre nem tudok magyarázatot adni. Az események olyan maguktól értetődően követték egymást, hogy észre sem vettük, valami nincs rendben. Mintha másképp nem is történhetett volna.

Hogyan jönnek a képbe a kutyák? Hát sokféleképpen. Szeretem, ha Kutyulinak szólítanak. Valaki szerint ez megalázó, mert a női nemi szervre utal.

Már akié olyan bundás, mint egy pulikutya… Nekem semmi bajom vele. Sem a pulisággal, sem a szőrös puncival. Jó, ha simogatnak. Törődésért cserébe szinte bármit megtennék. Önzetlenül semmit, ez az ölebtermészet. Mindig megtalálni a legkényelmesebb pozitúrát. Hízelegni. Szobapintyekre vadászni.

Én mindig a más kutyája voltam. Sose fogadtak el olyannak, amilyen vagyok, ezért mindig más akartam lenni. Agyondédelgetnek, majd kiseprűznek, és fordítva. Soha, semmi nem biztos és végérvényes. Kifejlődött bennem az alkalmazkodó képesség. Ha lázadok is néha, csak a figyelem kivívásáért teszem.

Nekem mindenhogy jó. Legalábbis elviselhető. Nincsenek nagy igényeim. Egy puha fekhely, egy ideiglenes gazdi, egy tál meleg étel. Nem tudok bánni a pénzzel. Nem dolgozok, kitartanak. Bírom, ha megaláznak. Imádok térdelni.

Hagyom, hogy büntessenek, én így büntetek. Lelkiismeret-furdalással. Amit legalább mindig kivívok, ha már megbecsülést nem. Hozzászoktam, hogy felügyelnek rám, és nekem semmire nincs gondom. Elég nagy baj a tétlenség, amiből csak a folytonos kalandok mentenek ki egy-egy percre. Hogy utána még üresebbnek érezzem az életemet, mint előtte. De mindez lényegtelen, amíg Szent Jakab kagylót vacsorázunk a Gundelben. A palacsinta már belénk se fér, visszavitetjük. A pezsgőt nyilvánosan locsoljuk egymásra, és a pincérek nem szólnak. Minden megvehető. Néha úgy érzem, én se vagyok más, mint egy árucikk csinos csomagolásban. Olyan kedves ajándék, ami nincs ingyen. Masnit kötnek rám, és hagyom, akkor is, ha a nyakkendőt jobban szeretem. Azt mondják, a kutya a gazdához ragaszkodik, a macska a házhoz. Nos, én egyikhez sem. Hűséget nem ismerek. A tulajdonosok kézről kézre adnak. Mintha afféle kölcsönjátékszer lennék, amit bérbe vesznek, használnak, majd eldobnak. Vagy én őket. Ez megy több, mint egy évtizede. Elegem lett. Fogadjon valaki örökbe!

Nem baj, ha másik tíz eb mellé tizenegyediknek. Kutyaélet. Kurvaélet.

(Részlet a 2011. 11. 11. –i bírósági tárgyalás szövegéből)

Nagyböjt van, ezért ártatlan heccből húst esznek. Reggelire baconos tojásrántottát, ebédre libamájat, vacsorára disznósajtot. Magdi sopánkodik, hogy el fog hízni, és akkor hogy mutat majd a húsvéti koncerten. A templom karzatán fog állni, és elénekli az Üdvözlégyet, idén is, mint minden évben. Annyi

(5)

különbséggel, hogy most jazz helyett rock verzióban. Csak a technikát kéne megoldani, hogy mindenhonnan egyforma intenzitással hallhassák a playbaycket. Mert ugyebár a közönség nagyobbik fele nyugdíjas. Ettől aztán besistereg a hallókészülékük! Csak két hete élünk együtt, de már alig bírom ezt a zajt. Pedig zenekar nélkül próbál. A capella. Miközben Márk azt gondolja, ha a hamisság fájna… Azt mondja, édesem, ezt még az angyalok is csodálni fogják.

Hát, ha csodálni nem is, de eljut hozzájuk, és mind lepotyognak az égből.

Így kezdődött. Az angyalok elképzelt röpténél. Így jutnak a nagyon is valós vérengzéshez. De ez még messze van. Még nem egymást sütögetik, csak egy darab tarját.

- Zöldségköret legyen hozzá, úgy egészségesebb! – okoskodik a nő.

- Így is, úgyis bűntett. Kétszeres.

- Mert?

- Mert a katolikusoknak böjt van, a zsidóknak meg alapból nem kóser a malac.

- Én már nem vagyok zsidó! – háborodik fel! – Levágattam az orromból! – mutogatja újdonsült nóziját.

- Ennél nagyobb volt? – hüledezik a fiú.

- Marha vicces.

- És szerinted Michael Jackson fehér ember lett?

- Hát… Az ördögbe is! Odaég a kaja! Miattad, katolikuskám!

- Kár, hogy rajtam nem segít a plasztikai sebész. – dörmögi Márk, miközben kevergeti a brokkolis répát.

- Te már gondolkoztál azon, hogy ami tilos, miért az? – kérdezi Magdi.

- Persze. Én semmit se tartok be, amit nem látok ésszerűnek. Csak azért nem, mert szabály.

- De hogy valami mitől lesz az?

- Változó. Valami csak egyesek érdekeit védi. Valami régről hozott megszokás.

És van, ami tényleg úgy helyes.

- De hogy lehet megkülönböztetni őket?

- Érzi az ember, hogy süket duma, vagy tényleg van értelme.

- Például ölni evidens, hogy tilos.

Akkor ez még nem volt kérdés náluk. De hát változnak az idők, ahogy a tavasz után jön az ősz. Kis átmenettel. A szabályokat pedig néha mi írjuk, néha pedig mások döntenek felettünk. Csak beleegyezünk.

Delet harangoznak. Ráérnek sziesztázni. Nyávogni, ahogy ő nevezi, este is ráér. Márknak pedig semmi dolga nincs, mint írni a könyvét. Az előző regénye nem tetszik barátnőjének, mert szerinte az emberi természetnek csak a durva, állatias oldalát mutatja be. Ő az emelkedettebb olvasmányokat szereti.

- Te szeretnél egy másik világban élni? – kérdezi sóvárgó tekintettel.

- Attól függ, milyenben.

- Ahol teljes a harmónia.

- Olyan nincs! – vágja rá Márk.

- Hogy lehetsz ennyire pesszimista?

(6)

Mire csak legyint.

- A Földön is rend van, egy bizonyos értelemben, ha a nagy egészet tekintjük.

- Milyen filozofikus hangulatban vagy ma.

- Jól van, na! Csak szeretném, hinni, hogy minden okkal történik. Hogy mi találkoztunk.

- Bizonyára.

- Közös a sorsunk! Dolgunk van egymással! Fejlődni a másik által.

- Vagy visszafejlődni… – de ezt csak magában mondja ki, hogy legyen egy nyugodt délutánjuk.

Étteremben vacsoráznak.

- Szerinted mit válasszak? Fürjtojás levest vagy egy kóstolót minden leves- különlegességből?

- A szarvasgombába forgatott libamáj, vagy a camambert mártásos languszta a nyerőbb?

- Azt választasz, amit csak szeretnél, Édesem.

- Köszönöm, Szívem.

- Előételnek vegyes sajtínyencséget, vagy gesztenyés rusztlifalatkákat kérjünk?

Mindegy, hozzanak ebből is, abból is.

- Még valamit Hölgyeim? Pardon: Hölgyem és Uram? – így a pincér, aki jobban már ki sem tudná húzni magát.

- A felsoroltakon kívül desszertként az elmaradhatatlan Gundel palacsintát.

- Valami italt?

- Egy palack Krug. Más valamit Kicsim?

- Nem, köszönöm.

- Azért két kehely fagylalt még jöhet. Milyet szeretnél?

- Vegyes gyümölcsöset, ha lehet.

- Mindent lehet!

- Milyen öntet legyen rajta? Csoki, madártej?

- Madártej.

- Nekem belga étcsokoládé.

A fiú keze alatt szinte füstöl a jegyzetfüzet.

- Tetszik, hogy ilyen alapos – mondja újdonsült barátnője – rend a lelke mindennek. Ezen a helyen megadják a módját. Hogy egyes éttermekben milyen ízléstelen a teríték! És még illatos toalettpapír sincs a mosdóban.

- Ezek valóban fontos dolgok.

- A titok a részletekben rejlik.

- Ahogy az ördög is…

Ezen gurgulázón elkacagja magát. A fiút vonzza a nő felületessége. Olyan elegáns és könnyed.

Míg az előételre várnak elfoglalják magukat egy szívószállal. Márk Magdi gondosan rúzsozott szájába dugja, és befújja a levegőt hófehér porcelánfogsora közé.

- Szerinted a füstölt rákfarok fájna, ha beszorulna a nunimba? – kérdezi a nő.

(7)

- Inkább neked fájna. Különben is, nunijuk a kislányoknak van!

- Én kislány vagyok!

- Negyvenöt éves kislánykám, csak óvatosan, egészen összemaszatoltad magad!

- Épp azt szeretem! Mocskosnak lenni! És ne tagadd, hogy te is!

- De te finom úrinő vagy.

- Pont mi szeretünk leginkább belegázolni a sűrűjébe!

Azért az esti misét az úrinők is meghallgatják. Márk csak ül a padban, mikor kell, letérdel, de egész másutt járnak a gondolatai.

- Ki volt az a csaj tegnap? – kérdezi Péter.

- Milyen csaj? – így Márk.

- Akivel együtt sétáltatok a Templomtéren.

- Ja, az!- csap a fejére – Senki.

- Annyira senki, hogy tegnap is láttam a tévében! Énekelt, aztán a műsorvezető a magánéletéről faggatta.

Márk szeme elkerekedik.

- És mit mondott?

- Hogy megtalálta az igazit egy fiatal fiú személyében. Csak nem?

- Nem! – vágja rá hevesen – Én egy ilyennel?

- Milyennel?

- Ronda, mint a világháború.

- Hát nem mondom, hogy szép, de… Akkor miért vagy vele?

- Nem vagyunk együtt.

- Csak épp most keltetek egybe Misi atya és a Jóisten előtt.

- Csak megmutattam neki az itteni templomot. Bigott picsa.

- Szerintem mást is megmutattál neki.

- Alig ismerem!

- Nem kell ahhoz ismerni.

- Hányszor mondjam még?

- Nekem mondhatod, láttam, amit láttam.

- Te leskelődtél? – csattan fel Márk.

- Bárki láthatta, a nyílt utcán csináltátok. Kézen fogva sétáltatok.

- Persze, csont részeg volt, haza kellett kísérnem.

- Hmm. És jó volt?

- És ha jó volt, akkor mi van?

- Gratulálok. Én is meggyömöszölném, a teste nagyon ott van! A pofáját le lehet takarni.

- Neked nem szabad, papnak készülsz.

- Neked meg nincs is mivel, lapos a gatyád. Mit vágsz olyan sértődött képet, csak vicceltem!

- Szép kis vicc, mondhatom - dörmögi.

(8)

- A nők a lányos fiúkra buknak. Azért nincs esélyem náluk. Nem tudok benősülni, nem jövök be a pénzes tyúkoknak. Ezért az Egyházhoz kényszerülök.

Tényleg, most akkor már elárulhatod, mit kerestetek a templomban.

- Az a heppje, hogy addig nem fekszik le velem, míg össze nem házasodtunk.

De mivel én nem akarok nősülni, megdumáltam az atyával, hogy adjon össze, tanúkat is szerveztem be.

- És a papírok?

- Minden megoldható. Legjobb haverom perfekt hamisít. Buszjegyet, rokkantságit, nyelvvizsgát, diplomát, bármit.

- Mázlista!

- Ne hidd! Tudnád, milyen egy ilyen rémség mellett ébredni.

- Legalább jól fizet?

- Mi vagyok én, hímringyó?

- Hát akkor? Ki kényszeríti rád, anyádék?

- Senki.

- Egyre kevésbé értelek.

- Én se értem. Csak belekeveredtem.

- Te kis ártatlan, mindig csak úgy belekeveredsz valamibe. A tőgyes tehén meg a lófogú és a bombabarbi is véletlen volt? Ott se voltál, mikor megdugtad?

- De. Hogy magyarázzam el? Nem tetszik, mégis vele vagyok egy hónapja.

- Jól szop?

- Jól, de nem ezen múlik.

- Hát?

- Mióta ismerem, valami megváltozott. Minden más.

- Szerelmes vagy, te hülye! – csapja hátba Péter.

- Nem vagyok! Csak hatással van rám. Belém fészkelte magát. Úgy hogy nem akarom. Azóta mintha nem én lennék.

- Megszállt a dééémon, húúú!

- Marha humoros. Ha te is átélnéd, amit én!

- Kicsalnám a moneyt, nyelvet öltenék a püspökre, vennék egy jó kocsit és mennék egyenest Hawaira. Pénzes legalább?

- Mit tudom én.

- Derítsd ki sürgősen!

- Nekem nem kell tőle semmi. Csak ő maga. De ez nem szerelem.

- Hát te meghibbantál!

- Épp ez az, hogy meg.

- Kopasszad meg az énekesmadarat!

Hatalmas sóhaj a válasz.

- Mennem kell.

- Hozzá?

Gondterhelten nehéz fejjel bólint.

- Vártalak! – öleli át a nő.

(9)

Szájon csókolja a fiút. Alkohol íze van.

- Hiányoztál! – így Márk, aki egy pillanatra elgondolkozik, őszintén beszélt-e.

- Nélküled csak iszom, iszom – panaszkodik, és reszkető kézzel tölt.

- Velem is.

- De együtt minden szebb! A galambok is kettesével ülnek a fán.

Márk, aki utálja a nyálas közhelyeket, inkább nem szól semmit. Nézi a nőt.

Idősödő, sovány. Nem szép. Híres, gazdag. Jó ember. Talán.

Péter előtt csak felvágott, nem feküdtek még le. Ő, a Casanova fél. Mindenki nőcsábásznak hiszi, pedig még nem is volt senkivel. Idáig könnyű volt játszani a szerepet. Magdi más. Úgy érzi, átlát rajta, mégis elfogadja. Mint egy anya.

- De elbambultál! Mire gondolsz? – bújik hozzá Magdi.

- Semmire… Öh… Rád.

- Végre tegezel!

- Ó, bocsánat…

- Miért kéne bocsánatot kérned? Egy pár vagyunk.

- Tiszteletből.

- Ó, te drága jól nevelt kisfiú! – súgja a fülébe.

Szereti, ha így hívják, otthon folyton azt hallotta, hogy ő nem fiú, hanem lány.

Nem férfias, mert ügyetlen, gyenge és életképtelen. Nem tudna eltartani egy családot. Valóban nem.

- Leszoksz? – kérdezi komolyan Márk.

- A kedvedért akár.

- Ne a kedvemért, magadért! Mert tönkretesz, megöl.

- Félsz, hogy egyedül maradsz Kicsim? Nem fogsz, vigyázok rád. Nem a piától mennek ám tönkre az emberek, hanem az élettől. Azt pedig nem lehet megúszni.

A kamasz fiú csodálja a középkorú nőt bölcsességéért.

- Ne kenődj el, hadd okozzak neked örömet! – és már nyúl is a sliccéhez.

- Ne! – tolja félre a kezét.

- Hiszen már egy hete együtt vagyunk! Szűz vagy még? Nincs ezen mit szégyellni.

- Nem vagyok szűz.

- Akkor? Korainak érzed?

- Talán.

- Titokzatos királyfi. Gátlásos vagy?

- Lehet.

- Nem vagy megelégedve a testeddel?

Erre nem felel.

- Nem a pornószínészekhez kell viszonyítania fütyiméretet!

Márk nevet.

- Jól van, na, ha nem osztod meg velem, csak találgatni tudok.

- Úgyse találod ki.

- Akkor nem próbálkozom az elmélettel, jöjjön a gyakorlat!

- Később!

(10)

- Hárítasz. A fiúkat szereted?

- Dehogy.

- Ha beteg vagy, menj orvoshoz.

- Semmi bajom.

- Ha nem kívánsz, miért kezdtél ki velem? – fakad ki a nő.

- Nem kezdtem ki veled!

- Hát? Talán én smároltalak le ismeretlenül mindenki szeme láttára?

- Nem, de…

- Akkor meg? Utána se hagytál békén napokig cseten, míg nem feleltem.

- Miért válaszoltál?

- Mert megsajnáltalak.

- Engem nem kell sajnálni! – csap az asztalra Márk.

- Másban lennél ilyen heves selyemfiúkám! Férfi vagy egyáltalán?

- Megmutassam? Úgy elbánok veled, hogy még az ágy is érezni fogja!

- Hála az égnek! Épp itt az i… - Már nem folytathatja, mert a fiú torkon ragadja.

- Er…

- Eresszelek? Nem! Egye fene, egy pillanatra.

- Sz-szólhattál volna, hogy a fojtogatós szexet szereted! – nyöszörgi.

- Semmilyen szex nem érdekel.

- Impo…

Ám mielőtt kimondhatná volna, hogy impotens, újra nyaka köré szorul a gyerek vékony, de erős marka. Szorítja, addig, míg már nem ellenkezik. A test tehetetlenül nyúlik el a földön. Márk riadtan vizsgálgatja, vajon meghalt-e.

Szemei üresen merednek a semmibe. Lélegzik. A majdnem-gyilkos letolja nadrágját, fölé guggol, és az arcára vizel. A fél-hulla szája mosolyra húzódik.

Telefonál. Perceken belül megérkezik a fekete autó. A negyven körüli, öltönyös férfi nem száll ki, csak lehúzza az ablakot és int. Márk bepattan mellé.

- Eljössz velem a Duna partra? – kérdezi az ügyvéd.

- Ha ott jobban tudunk tárgyalni, miért is ne?

- Tudok egy beülős helyett, ott senki nem fog minket zavarni.

- Rendben.

Negyed óra kocsikázás után megérkeznek.

- Ugye milyen szép környék?

- Nagyon – így Márk.

- És hogy csillog a nap a víz tükrén!

- Már majdnem romantikus – morogja a foga közt.

A férfiról lesír, hogy ki akar kezdeni vele. Neki azonban csak ügyvédként van szüksége rá.

Leülnek egy ernyős, panorámás standra. Dr. Schwarz bizalmaskodóan hajol közelebb ifjú ügyfeléhez.

- Nos, miben segíthetek? – kérdezi nyájas hangon.

- Egyelőre csak lenne pár kérdésem.

(11)

- Tessék!

- Nem is tudom, hogy kezdjem el.

- A helyzet vázolásával.

- Bonyolult lenne.

- Térjen a lényegre, akkor biztos értjük egymást!

- Rendben. Szóval. Mennyiért védene tárgyaláson egy gyilkost?

Az ügyvéd torkán akadt a bagófüst, köhögni kezdett.

- Tudomása van esetleg egy ilyenről a környezetében?

- Nem egészen.

- Csak nem maga?

- Nem. Egy iskolai feladathoz kell tudnom.

- Na ne, hogy ilyet adnak fel manapság a diákoknak?

- Megmondom az igazat: egy könyvhöz kellene. Most írom az első regényemet.

Legalábbis megkísérlek összehozni valamit.

- A kis művészlélek! Miért nem ezzel kezdte? Magam is írtam valaha verseket.

- Krimi lesz?

- Nem éppen. De egy jó könyvből nem maradhat ki a gyilkosság.

- És a szex.

- Az se fog.

- Én azon az állásponton vagyok, hogy jó író csak az lehet, aki meg is éli, amiről ír. Tapasztalat! Utazás, szerelem.

- Utazni nincs pénzem.

- Szerelmes attól még lehet. Ha nem vagyok túl indiszkrét: volt már szerelmes?

- Nem tudom.

- Hogyhogy? Akkor nem volt.

- Egyre kevésbé tudom, mi a szerelem.

- Bár megtaníthatnám. Ingyen leckéket adnék Önnek a budai villámban.

Erre felcsillan Márk szeme. Sose élt jó módban, és bár szülei minden tőlük telhetőt megadtak neki, ő mindig többre vágyott. Csakhogy semmit nem tett álmai megvalósításáért. Itt az alkalom! Tetszik a férfinek. Ő nem vonzódik a hímneműekhez, ám ha kap érte valamit? Nem pénzt, akkor prostinak érezné magát. De valamit… Mert sokat akar az élettől, de dolgozni azt nem. Semmi dolga nem volt otthon. Diákmunkára szülei nem engedték, a háztartásba nem volt hajlandó besegíteni. Ezért önállósága tizennyolc éves korára nem sokkal haladta meg egy óvodás szintjét. Ők, akik szeretetből kímélték, mindennapokban való járatlanságát gyerekük lustaságának, semmirekellőségének számlájára írták. Mintha nem miattuk lenne olyan, amilyen. Azzal fenyegették, hogy ha így folytatja, nem lesz belőle normális ember. Nem viszi semmire, akkor pedig kár volt megszülni. Most huszonegy éves, keres valakit, bárkit, aki elfogadja olyannak amilyen, és aki talán – megváltoztatja.

(12)

Az ügyvéd háza minden vágyát felülmúlja. Kétségkívül a modern építészet egy kiemelkedő remeke. Egyszerre pazar és minimalista. Otthonos és rideg. A fémkeretes márványasztalon mezei virágcsokor. Színes és szürke. A falon óriási kubista festmények. A szoba utcára néző fele üvegből van. Dr. Schwarz bejárónője diszkréten csukja rájuk az ajtót. A bizalmasság légköréhez az is hozzájárul, hogy már tegezi.

- Azt ugye tudod, hogy bennem megbízhatsz. Eljössz hetente ide, és a kutyád se lesz sánta. Értesz.

- Azt hiszem. Köszönöm.

- Kérdezz!

Legszívesebben ezt kérdezné: Miért mindenkit csak a szex érdekel? – de inkább hallgat.

- Elvitte a cica a nyelvedet? Hiszen cicába nem is szoktad dugni.

- Honnan veszi ezt?

- Olyan lányos arcod van!

- Mert lány vagyok!

- Á, a kis transzi.

- Az vagyok, transzexuális. Rossz testbe születtem.

- Nagyon is csinos testecskébe!- nyalja körül száját az ügyvéd.

- Nem érti? – fakad ki Márk – Nem vagyok jó magának, mert nincs farkam!

- Levágattad? Ejnye-bejnye. Pedig de megszopogatnám. Hadd nézzelek – közelebb húzza.

- Ne! – löki el a fiú (aki valójában lány).

- Vesd le a nacid!

- Nem fogom!

- Akkor mindenki megtudja, hogy kinyírtad azt a némbert, és nem lesz, aki megvédjen! Pláne ingyen.

- Nem öltem meg senkit!

- De meg fogsz.

- Micsoda?

- Múltkor csak majdnem.

- Ezt meg honnan…? Maga a szeretője?

- Nem is ismerem.

- Akkor honnan?

- Mert benne van a sorsodban! A sorsod pedig a szemedben.

Már készül elfutni, mikor a férfi az ajtónak támaszkodik.

- Nem rohansz el. Eddig megtehetted, hogy megfutamodtál a feladatok elől, most nem fogsz.

- Mi a feladatom?

- Nem jöttél még rá, buta kislány?

- Most már elhiszi, hogy lány vagyok?

- Eddig is tudtam, nem kell ahhoz a gatyádba néznem. Nőnek születtél, de nem vagy se nő, se férfi.

(13)

- Akkor mi vagyok?

- Egy papírlap, amire láthatatlanná váló tintával írtak.

- Nem értem.

- Majd megérted. Ahhoz írnod kell.

- Írok!

- És élned.

- Élek.

- Csak úgy teszel, mintha élnél. És mikor végre valaki megtanítana élni, te elpusztítanád. Magad ölnéd meg vele. Mert nem mersz önmagad lenni.

- Maga mágus?

- Boszorkányok, táltosok, mágusok csak a mesékben vannak, meg az Uri Geller showban. Én valóban látom azt, amit más nem.

- Én miért nem látom?

- Mert még nem láttál eleget.

- Ez nekem magas. Magyarázza el! – könyörög.

- Nem lehet. Át kell élned.

- Hogy kezdjek hozzá?

- Már hozzákezdtél. Senki sem születik hiába, senki sem hal meg hiába. Senki nem kerül az utadba véletlen. Ezt jegyezd meg és menj, lódulj! – rúgja fenéken.

- Nem akar velem lefeküdni?

A Mágus dühösen vágja hozzá a víztől csöpögő csokrot.

- Azt bárkitől megkaphatnám a pénzemért! A jó tanítvány ritka. Válj azzá! Még az állatok szintjén állsz, az ösztöneid uralnak. De tudod mit? Használd fel az állatot ahhoz, hogy emberré légy!

Márknak ez egyszerre túl sok, fejét rázogatva megy. Még nem döntötte el, hova.

Halkan kopogtat Magdi ajtaján.

- Tudtam, hogy visszajössz – ugrik a nyakába.

Teljesen nyugodtnak tűnik. Ez különös a történtek után. Kávét főz.

- Nem szeretem a kávét – így Márk.

- Te mindig csak azt csinálod, amit szeretsz?

- Néha olyat is teszek, amit nem szeretnék.

- Ó…

- Meg van bocsátva. Először és utoljára.

Mert legközelebb már nem lesz rá módod – gondolja Márk, és felképeli magát, mintha a kisördögnek adna egy taslit.

Másnap reggel nem bír felkelni az ágyból. Mintha lebénult volna. A plafont nézi, a szellőző nyílásait számolja újra és újra.

- Beteg vagy, Drágám? – aggódik Magdi.

- Nem tudom.

- Jól érzed magad? – simít végig Márk tüskehaján.

Nem felel.

- Felhúzhatom a redőnyt? Már mindjárt dél. Minden pasi ellustul idővel.

(14)

- Tőlem felhúzhatod.

- Reggelit vagy ebédet kérsz?

- Egyiket se.

- Nincs étvágyad?

- Nincs.

- Hányinger?

- Nincs.

- Fáj a torkod?

- Nem fáj semmim.

- Hát akkor?

- Csak jó még feküdni.

- Bújjak melléd?

Semmi válasz, a csendet igennek értelmezi. Felemeli a takarót és szemügyre veszi a fiút.

- Sápadt vagy – jegyzi meg.

- Lehet.

- Hozzak egy kávét?

- Nem kávézok, hányszor mondjam még!

- De goromba tetszik lenni a fiatalúr! Az ember kiteszi érte a lelkét és…

- Bocsáss meg.

- Na azért! Kérsz gyógyszert?

- Nem kell.

- Semmi se kell?

- Semmi.

- Én se?

- Nem tudom.

- Mindenre nem, vagy nem tudom a válasz. Hová lett a kezdeti vagányság?

Vállat von.

Most már a nő is a mennyezetet nézi. Együtt számolják a lyukakat. Víz csöpög belőlük. Márk rágyújt, nem kínálja Magdit. A padlóra hamuzik.

- Felgyújtod a lakást! – szól rá.

- Na és?

A nő tanácstalanul csóválja a fejét és meghúzza a kéz mellé helyezett rövides üveget. Vár egy órát, szerelme hátha fel méltóztatik kelni. De nem. Ez még a dackorszakban van, kellett nekem gyerekkel kezdeni- gondolja. Kicsoszog.

Hamarosan íncsiklandó illat tölti be a szobát. Márkot nem érdekli. Csak azután kóstolja meg az ételt, mikor már kihűlt, és miután Magdi elment dolgozni.

Hamarosan egy színházban lép fel, ahol Márk mindig szeretett volna felolvasni a verseiből, nagyközönség előtt. Fel se ajánlja, hogy vele szerepeljek! – dohog – Talán igaza van pap haveromnak, ki kéne használnom!

Bántja, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe is jut, meg az is, hogy annyira se tökös legény lenni, hogy megkopasszon egy libát. Nagyanyja udvarában öt évesen lett volna rá módja, de csak nézte a vágást. Passzív most is, mint akkor. El se látja az

(15)

asszony baját, csak bámulja, csak döglik mellette és magába tömi a főztjét. Miért vagyok vele? Miért? – üti a saját fejét.

Csinos, befolyásos barátnői voltak. Egyiket se tette a magáévá. Egyiktől se fogadott el semmit. Ő tehet róla! Abban se biztos, szerette-e őket. Ők szerették.

Magdi is. De már egyre kevésbé hiszi el. Magában is egyre kevésbé bízik.

Hogyan is tehetné, mikor naponta ötször változik a véleménye? Hogy döntsön, ígérjen így bármit is? Minden lépését megbánja, mindenkit megbánt. Túl sokat várnak el tőle, olyasmit, amire képtelen. Legyen egyszerre macsó és hűséges!

Kötelezze el magát húsz évesen. Sokszor próbálta, de belefáradt. Jó lenne csak úgy élni bele a világba, nem törődni senkivel, önmagával se. Minden és mindenki visszahúzza. Az események ismétlődnek, és ő úgy érzi, rajta kívül történnek, nem vele. Az élet magasabb rendű céljáról prédikálnak a tévében, az iskolában, a templomban, még a szülei is. És ha nincs is célja? Akkor nincs kötelessége se, úgy képzeli, a semmi felé akadálymentes az út. Aznap meghozta első komoly döntését: hogy nem dönt, csak sodródik, lesz, ami lesz, tart ameddig tart. Csak élni akar.

Felpattan az ágyból, a takaró a sarokban landol. Ott is marad. A szekrényt is nyitva hagyja, miután kivette szürke öltönyét. Becsapja az ajtót, nagyot szippant a kinti levegőből. Első útja a férfi divatboltba vezet. Hosszasan válogat a nyakkendők között. Vesz egy pirosat, és egy csillogó ezüstöt. A pirosat magán is hagyja. Magdi tárcájából fizet. Sétálgat a belvárosban, a templomot messzire elkerüli. Katolikus általánosba és gimnáziumba járt. Kitaszította az egyházat, mielőtt az kitagadta volna. Sose akart jó lenni, és most végre mer más utat választani.

Beül egy olasz étterembe, ahol kubai libré koktélt rendel. Az egész napot ilyen helyeken múlatja, meg is vacsorázik: lazacot vaníliaöntettel. Lányok veszik körül, mint mindenkit, akinél pénzt szimatolnak. Jóvágású is, sima bőrű, kisfiús ábrázatú, vékony. Ölébe ülnek, nyakkendőjét csavargatják, hízelegnek, dörgölőznek. Márk elhatározza, hogy egyikükkel elmegy, gyakorlásképp, mielőtt megtalálná az igazit, aki akár Magdi is lehet, bár ennek csekély a valószínűsége. Nála szebbet is talál.

- Mennyi? – kérdez meg egy latinos típusú, feltűnően öltözött, miniszoknyás hölgyikét.

- Óránként százhúsz.

- Ezer?

- Aham.

Karon fogja a prostit és meg se állnak a fél utcányira levő szállodáig. Szoba nincs harminc alatt, fizet. Átszámolja, még marad money, holnap meglepheti Magdit egy fülbevalóval, vagy karkötővel. Nyakláncra már nem telik.

Brigitta - ez lenne a lány „művészneve” – vetkőzik. Szexisen megkomponált mozdulatokkal veti le fekete harisnyakötőjét. Mintha egy pornófilmből lépett volna elő. Márk egészen beleéli magát, kigyúrt fekete pasasnak képzeli magát.

De mit fog mondani, ha lekerül a nadrág?

(16)

Brigitta nem sieti el, a kuncsaftnak van ideje ráhangolódni a dologra.

Csókolóznak, megjegyzi, milyen jól csinálja.

Eddig megvolt – törli le homlokáról a veretéket a fiú.

Nyakát szívogatja, nyakkendőjét húzgálja. Kész show. Szép látvány, csak épp egyáltalán nem izgatja. Őt, akit egész baráti köre nagy kujonnak tart, hidegen hagyja a tökéletes alakú, pompás hajú nő közelsége. Mintha egy képernyőt nézne. Megiszik két pohárral az előre odakészített pezsgőből, hátha betüzesedik.

- Figyelj, ne haragudj, megkapod a fizetséged, de én nem tudok…

- Dehogynem Cicus! Szűz vagy?

Bólint.

- Imádom a szűz fiúkat, gyere csak, hadd szopogassam a fütykösödet!

Ettől émelyeg. Főleg mikor a lány letérdel elé és kicsatolja az övét. Kedve lenne ráhányni a fejére.

- Elég! – löki el Brigit, aki káromkodásrohamot kap.

- Buzi vagy?

- És ha az vagyok, he?! Kotródj innen, kurva, vagy beléd töröm ezt az üveget!

Ruhái felét otthagyva menekül.

Mit tettem? – kesereg Márk a zuhany alatt. – Itt volt az alkalom. A következőtől nem futamodok meg!

Gyors törülközés és öltözés után továbbáll. Sajnál ennyi pénzt kiadni egy prostira, ezért a sarkiakhoz igyekszik, kevésbé luxus kivitelezés, de próbának az is megteszi. Taxival megy a helyszínre. Ócskábbnál ócskább nők integetnek neki.

- Fiatalúr, ha rám hallgat, ezekkel nem kezd, csak beteg lesz! – így a taxis.

- Már az vagyok.

- Én is, szifiliszes.

Márk undorodva száll ki. Ha már eljöttem, szerencsét próbálok! – szögezi le.

Egyszerre öt lány akaszkodik rá. Förtelmesen fiatalok, talán még nem is nagykorúak. Az egyik elég csinos, de szőke, kék szemű, nem az esete. Egy kilométerről lesír róluk, hogy drogosok és alkoholisták. Olyanból elég egy is, Magdi, aki már biztosan aggódik érte. Mennyivel egyszerűbb lenne hazamenni, mint itt rostokolni rosszabbnál rosszabb nők közt. Egyik se szereti, egyik se akar tőle többet pár ezresnél, amiből újra kiütheti magát. Hogy elviselje a következő kuncsaftot. Magdinak ő a drogja. Pont ez a baj vele. Túlságosan ragaszkodik, túl komolyan tervez vele. Nyomasztó. Adni akar neki az ágyban, de ő nem hagyhatja, míg máson meg nem tanulta a technikát. Mit fog szólni, ha elárulja, hogy valójában nem is fiú? Magdi heteró.

Végigmegy a kocsisoron, míg végre talál egy elfogadható nőt. Igéző szemű, kedves arcú, ápolt küllemű. Nyolcezerért orálozik, tízért közösül. Bárhol megoldható, akár az autóban is. Ha az nincs, akkor egy kapualjban.

- Te srác, mindjárt beléd esek, olyan jóvágású vagy!

- Nem éri meg. Csak csináljuk és megyek.

- Okés, támaszkodj a falnak. Arrébb, ott rád esik az eső! – húzza arrébb Lili.

(17)

Merthogy közben az is elered.

Az alacsony árba nem tartozik petting, így rögtön a lényegre tér. Letolja Márk nadrágját és… Felsikolt.

- Leszbit nem vállalok! Szólnod kellett volna! Jaaj, fúúúj!

Márk sírva fakad. Lili után dobja egy ötezrest, amit a viharos szél egyenest a csatornába fúj.

Csuromvizesen loholja be a fél várost, eszébe se jut, hogy buszra szálljon.

Öltönye és fekete a sártól, mire hazaér.

- Magdi, Magdi, ne haragudj! – barátnője vállán folytatja a zokogást, és nem is szégyelli. Előtte a szellentést se.

- A kedvencedet főztem vacsorára, kínai csípős levest! Tusolj le, addig tálalok.

Mindig ilyen odaadó szolgalélekről ábrándozott, és most, mikor itt van, mindenféle csatakos, érzéketlen kurvákhoz jár. Aznap este komolyan azt hiszi, senki más nem kell neki ezután, csak Magdi.

- Még te sem ettél? – kérdezi a levest szürcsölve.

- Vártalak.

- Honnan tudtad, hogy jövök?

- Női megérzés, de ti férfiak, azt nem értitek.

- Megnézzük a Titanicot? – kérdezi Márk, aki ritka, romantikus pillanatai egyikét éli.

- Tényleg! Még múlt héten letöltöttem. Most látom harmadjára.

- Én ötödször.

Nevetnek. Márk szeretne igazi férfivá válni, és feleségül venni Magdit. Ám ez lehetetlenebb, mint Pinokkiónak igazi kisfiúvá változni.

Egymást átkarolva fekszenek. Leonardo Di Caprio és Kate Winslet, azaz Jack és Rose szeretkezik.

- Olyan jó lenne, ha mi is…- sóhajtozik Márk.

- Mi akadálya?

- Ez hosszú…

- Velem őszinte lehetsz, szeretlek, mindennél jobban.

- Tudom, én is, azért nem mondom el, elhagynál.

- Kéjgyilkos vagy? Akkor is kellesz.

- Nem, de még lehetek.

- Van valami testi hibád.

- Hát, úgyis felfogható, de nincs.

- Rébuszok. Nem faggatlak, ha már bízol bennem, úgyis megtudom.

- Bízok. Senkiben jobban.

- A férfi lélek kikutathatatlan.

- A női is - azzal átfordul a másik oldalára és elalszik.

Magdi még végignézi, ahogy elsüllyed a hajó.

Reggel öklendezésre ébred. Márk a vécébe kapaszkodva öklendezik.

- Mi a baj Szívem?

(18)

- Semmi.

- Megártott a kínai kaja? Az én hibám!

- Dehogy.

- Csurom víz vagy, várj, segítek levetni a pólót!

- Neee! – üvölti Márk, aki ruhája mell-leszorító topot hord.

- Ejnye, akkor békén hagylak, úgyis mennem kell próbálni, nyakamon az előadás. Légy jó, Kicsim!

Márkot nem vigasztalja semmi. Ő Márk és nem Márta. Évek óta nézegeti a különböző plasztikai sebészeti klinikák kínálatát. Árlistákat és képeket a kész eredményről. Ő olyan elfuserált nemi szervet nem akar, inkább maradjon, ami van. Egy olyantól nem lesz igazi férfi. És bármi mellékhatás előjöhet: gyulladás, hegek, trombózis, halál. És egy csomó fájdalom. Mi lesz egy Magdival és vele?

Itt már csak a csoda segíthet. Eszébe jut a mágus. Elhatározza, hogy felkeresi.

- Jó napot!

- Jó napot, ifiúr! – üdvözli Dr. Schwarz mosolyogva – Mi járatban?

- Tudnia kéne – szemtelenkedik vendége.

- Tudom is, de a te verziódat szeretném hallani, hogy mi mindennel állsz elő, mielőtt kinyögnéd a lényeget. Ha egyáltalán ki mered.

- Nos… Akkor azzal kezdem.

- Ez a beszéd! Előbb ülj le, töltök.

Cabernet Savignont hoz, és betesz egy lemezt, melyen recsegős opera megy.

- Felismered, ki énekel?- kérdezi.

- Nem.

- Farinelli. Régi kasztrált énekes – teszi hozzá jelentőségteljesen Márk szeme közé nézve.

- Ó…

- Kezdheted.

- Fiú akarok lenni.

- De hát az vagy.

- Maga mondta, hogy nem!

- Miért magázol?

- Bocsánat, elfelejtettem.

- Azt is mondtam, hogy te fiú és lány vagy egyszerre. Ezt is el felejtetted?

- Ne, de…

- Mi de?

- Úgy értem, testben is az szeretnék lenni.

- A test számít?

- Nem, de, a szerelmemnek igen.

- Akkor hagyd ott!

- Nem hagyom.

- Nem fogad el annak, aki vagy, nem szeret.

- Szeret. Mert még nem tudja, hogy ízé, érted…

(19)

- Ja, értem. Nyugodj meg, ha tényleg szeret, lány testtel is fog.

- Ő heteroszexuális.

- Ezek csak kategóriák. Nincs homo, heteró, férfi, nő, fekete, fehér, jó, rossz, csak ember van!

- Jó lenne, ha így lenne

- Így van!- rázza meg grabancánál fogva Schwarz.

- Ha te olyan bölcs vagy, barátod a természetfeletti, nem lehetne megoldani, hogy mégis…

- Mindent lehet. Csak te bánnád legjobban.

- Nem!

- Gyerek vagy.

- Nem!

- Gondolkozz ezen, és legalább magadnak akarj jót. Belenyúlni a világ folyásába, megcsúfolni a természetet mindig büntetést von maga után.

- Ezzel érvelnek a bigottak is!

- Lehet, hogy én is az vagyok?

- Dehogy.

- Szerintem sem. Csak átéltem már egy s mást, rám hallgathatsz. Persze tanulni csak a saját károdon fogsz.

- Szeretnék tanulni!

- Rajtam ne múljon. Azt teszel, amit akarsz.

- Akarom – makacskodik Márk – Mit tegyek?

- Tőlem kérdezed? Te tudod, mi a teendő ilyenkor.

- Orvos?

- Akkor az. És most lódulj, sok dolgom van még ma!

A tanítvány csalódottan távozik. Műteni az öreg tanácsai nélkül is lehetett volna.

Meg tudja ő, milyen neki? Farokkal született, minden nőt megszerezhetett. Neki mennyit kell még odáig szenvednie. És már eddig mennyit kínlódott.

Épp kilép a főkapun, mikor utána kiabál a Mágus:

- Mit érsz azzal, ha a testét megkapod?!

Két nap múlva. Musical előadás, melynek Magdi az egyik címszereplője.

Barátnője most se szép, az öltöztetőnő és a sminkmester alapos munkája ellenére is jelentéktelen egérke. Míg meg nem szólal. Mintha a levegő is megállna. Senki nem köhög, elhallgatnak az egymás varrónőjét dicsérő fecsegők. Mindenki Magdira figyel. Egész más színben tűnik fel Márk előtt, mintha egész idáig félreismerte volna. Rájön, hogy a nő hangjába, tehetségébe szerelmes, és hogy jóval több, mint amennyire becsüli. Szinte megnémul, egész este és másnap sincs ereje hozzá szólni. Ahhoz túl büszke, hogy azt mondja, katarzisba ejtettél, istennő vagy, senki vagyok hozzád. Inkább hagyja, hogy a nő körülimádja, és csókokkal, meg finom sütikkel próbálja szóra bírni.

- Fából faragott királyfim! – becézgeti.

- Akiből nem lesz igazi királyfi – dörmögi Márk.

(20)

- Úgy sejtem, nem vagy elégedett magaddal.

- Megszólalt a pszichológusasszony!

- Megszólalt a néma Levente!

- Te talán elégedett vagy? Lehet, nem azért…

- Fenét! Hiába költöttem rá vagyonokat, még mindig nagy az orrom, eláll a fülem! Úgy nézek ki, mint egy boszorkány.

- Mert az is vagy!

- De még mennyire.

- Mutasd be!

- Mindennek eljön az ideje – suttogja sejtelemesen.

Márk megborzong.

- Mindenszentekkor? – kérdezi.

- A boszorkány az év minden napján boszorkány.

- A szellemek ugye éjfél előtt nem jönnek elő a sírjukból?

- Nem jönnek elő.

Márk fellélegzik.

- Ők köztünk élnek.

- Huh, beszéljünk másról.

- Még nem is említetted, hogy tetszett az előadás.

- Jó volt.

- Ennyi?

- Aha.

- Azért a végére bekönnyesedtél. Az érzelmeket nem kell szégyellni, Nagyfiú!

Legalább már nagyfiút és nem kisfiút mond - örvendezik magában Márk.

Válaszképp szorosan rácsimpaszkodik, nyelvét szájába fúrja és ledönti az ágyra.

- Végre! – örvendezik Magdi.

- Ne igyál előre a medve bőrére, nem duglak meg!

- Miért? – bújik a párna alá Magdi.

- Titok.

- Nekem is van egy titkom.

- Tudom ám, hogy Miatyánkra maszturbálsz.

- Ezt sose rejtegettem előled. Hívő vagyok és kész. De…Az a dolog… Tartok tőle, hogy nem tetszene – így a nő.

- A külsőddel kapcsolatos?

- Miért, az nincs rendben? – ijedezik – Ha nem tetszem, ne legyél velem.

Ténylegesen csúnyának tartja Magdit, de pont így tetszik neki. Eszébe jut, hogy egyszer hallotta, mit mond egy pasas a haverjának: „Kibaszott ronda a csaj, de jól szop, meg rendes.”

- Min vigyorogsz?

- Á, semmin.

- Mondd!

Elmeséli a sztorit, nincs sértődés, sőt, a hasukat fogva mulatnak.

- Te még szopni se engedsz, szamár!

(21)

- Majd kiderül idővel, ahogy te szoktad mondani.

A nő finoman beleöklözik a fiú mellkasába. Ijedten kapja vissza a kezét.

- Mi van a ruhád alatt?

- Én.

- Meg akarsz viccelni?

- Nem.

- Vedd elő.

- Nincs mit elővennem.

- Alul sincs?

Erre nem szól semmit, tenyerébe hajtott fejjel ül az ágy szélén.

- Ne haragudj, csak humorizáltam, - Nem haragszok.

Azzal szájon puszilják egymást és édesdeden, ártatlanul alszanak, mint két gyerek.

- Beszéltél álmodban – ül fel Márk.

- Megesik. És mit mondtam? – dörzsölgeti a szemét Magdi.

- Hogy ne vágják le, ne vágják leee! – imitálja sipító hangon a fiú.

- Ez semmi ahhoz képest, amit te szoktál ordítozni éjjel.

- Én? Na ne viccelj.

- Komolyan. Ez nem olyan, mint az igaziii, kérem vissza régit!

- Ó, jaj…

- Te legalább tudod, miről van szó.

- Nem – füllenti Márk - Halvány lila fingom sincs.

- Nem kellene még készülődnünk?

- Hova?

- Ja, de hülye vagyok, el is felejtettem említeni, de gondolom nem lesz ellenedre.

Wellnesbérletet váltottam mindkettőnk részére. Locsi-pocsi, gőzkabin, aromaterápia, masszázs. Hm!

- Nem tudok menni!

- Hisz semmi dolgod ma! Léccilécci! – pitizik a nő.

A „fiú” meg mégse mondhatja, hogy mert menstruál. Mert a fürdőgatyáját még csak kitömné valamivel, a melle meg leszorító nélkül is alig púpos.

- Nagybátyámékhoz ígérkezte születésnapozni.

- Szuper! Itt az ideje, hogy bemutass nekik! – örvendezik Magdi.

- Á, ez most csak olyan szűk családi körben, tudod…

- Én nem vagyok családtag?

- De, de…

- Nem ismered őket, hogy milyen furák…

- Majd megismerem.

- Ne, kérlek!

- Szégyelled őket?

- Nem.

(22)

- Akkor engem szégyellsz, mert öreg és lepukkant vagyok!

- Dehogy vagy Szerelmem, nem erről van szó! – ám barátnője meg se hallotta.

- Akkor lehet mást keresni, szabad a pálya! – mutat az ajtóra.

- Nekem csak te kellesz!

- Akkor döntsd el, fürdő, vagy nagybátyádék. Egyik esetben se hagyhatsz itthon.

Átkozza magát, hogy jobbat nem tudott kamuzni. A nagybátyjáéknál nincs is senkinek születésnapja, ha lenne se biztos, hogy meghívnák a bulira. Meg hogy magyarázná ki a nőt, nem is tudnak másságáról. Á, az kilőve. Marad a másik.

Míg kedvese a mosdóban piperézik, leszalad a boltba, vesz egy doboz tampont, és egy kocsma vécéjébe zárkózik. Kivételesen a nőibe, mert női dolgot készül véghezvinni. Egyszer próbálta már a tampont, de sehogy se akart bemenni.

Hátha most! Ez az utolsó esélye. Figyelmesen tanulmányozza a dobozra firkantott használati útmutatót. Talán a hátára fekve egyszerűbb lenne, de arra itt most nincs mód. Állva, vagy guggolva kell felhelyeznie. Így is úgy is fáj. Két nospa után is görcsöl a hasa, legkevésbé kíván oda bármit is bedugni. Hiába véres, nyálkás a hüvely, a tampon száraz, érdes, mindenfelé halad, csak arra nem, amerre kell. Hangos bőgés közepette próbálkozik, mikor a kocsmáros rátöri az ajtót. Ijedtében becsúszik, aminek kell, gyorsan felhúzza boxerét és kirohan. A zaklató még utána ordítja, hogy „Gyerekem, máskor a férfi vécébe!”

A kiszűrődő hangok alapján nyilván azt hitte rosszul van, azért nyitott rá.

A férfi fehérnemű üzletben vesz egy márkás fürdőnacit, jó bő fazonút, hogy kitömnie se kelljen, rizikós, mert kieshet a vízben.

- Hol az ördögbe’ csavarogtál idáig? – zsörtölődik szerelme, aki már beszárított, lakkozott hajjal, teljes sminkben pompázik.

Válaszképp Márk felmutatja a fürdő nacit.

- Ja, így mindjárt más. De vettem volna neked, ha tudom, hogy nincs.

- Van, de otthon.

- Már itt vagy otthon.

- Igen, persze, Drága Mindenem.

Közben somolyog magában, hogy így is ő vette, mert nem is a saját pénzét költi ilyesmire.

Egy törülközővel, papuccsal megtömött Gucci táska kíséretében pattannak be a kanárisárga Citroenbe. Mennyivel vidámabb ez az autó, mint a Mágusé – gondolja Márk. A rádióban Magdi legújabb slágere szól. Már fel se kapják rá a fejüket, trécselnek tovább. A téma az, hogy hamburgert vagy currys halat egyenek. Vagy mind a kettőt? Kólával vagy rostos gyümölcslével? Kizárja-e egymást a kettő? Az egészséges életmód megköveteli-e, hogy lemondjuk az olajos, cukros ételek élvezetéről? Bűn-e húst enni, mikor az az állatok megölésével jár?

Kevesebb, mint fél óra alatt odaérnek. Nagy kitérőket tesznek, hogy megcsodálják a medréből ki-kicsapó, áradó Dunát. A benzinköltség fel se merül.

A wellness-központ még a szokásosnál is melegebbnek, fülledtebbnek, klórszagúbbnak tűnik. Magdit mindenki előre engedi a sorban, és vele együtt

(23)

barátját is. Meg se köszönik. Magdi leteszi a kauciót és átveszi a kulcsot. Egyet.

Ez lesz még egy mutatvány – sóhajt Márk – egy kabinban öltözni úgy, hogy ne derüljön ki a turpisság. Szekrényük száma hatvanhatos, ami mögé valaki még egy hatost írt.

- A Sátán szekrénye!

Nevet Magdi. Márk elsápad. Vetkőznek. Most látja barátnőjét először meztelenül. Direkt nem nézi nagyon, nem így a nő, aki egyik szemével a „fiú”

testét pásztázza, akár egy nyomkereső radar.

- Milyen vékonyka vagy! Nem szoktál gyúrni?

- Nem én. Nem az én stílusom. Baj?

- Aranybabám, ha olyat akartam volna, akadt volna minden ujjamra hat. És akkor még keveset mondtam. Nekem ez a kisfiú kell, itt! – öleli szorosan magához.

Márk elfordul, mikor leveszi az alsóját.

- Milyen kerek a popód, egek, mint egy lányé! – áradozik Magdi.

- Tetszik?

- Nem kifejezés, zabálnám!

- Ha egy lányé lenne, akkor is?

- De izéket bírsz kérdezni. Akkor nem, én téged szeretlek, és nem vagyok leszbi.

A „fiú” lehangoltan toccsan medencébe, szabadeséssel, mintha egy hídról vetné le magát. Az asszony szabályos pillangóban ússza körül. Boldog. Beletelik vagy egy órába, míg Márk is belelendül, élvezi a masszázssugarat, az se zavarja, hogy csurom víz lesz a haja. Azért nem, mert párja a végén még lányos kényeskedésnek venné. Betegesen vigyáz az ilyesmire. Ha már nem férfias, ne legyen annyira feltűnően nőies. Találnak egy gazdátlan piros-pöttyös labdát, azzal szórakoznak. Rájön, hogy Magdit semmi más nem különbözteti meg egy kamasztól, mint enyhén ráncos nyaka és bölcs tekintete. Valaki, aki már kiélte magát, de még mindig tud örülni az életnek. Többek között ezért is csodálja a fiú, aki örök spleenbe burkolózik. Már épp kezdi jól érezni magát, mikor észreveszi, hogy valami nem stimmel: lecsúszott a fürdőnacija. Kétségbeesetten keresi, ám a szemfüles gyerkőcök előbb észreveszik, egyikük a nacit hadi zsákmányként felemelve kiabál.

- Add ide! – kéri Magdi.

A kissrác a felnőtt tekintély előtt meghajolva átdobja neki. Egyenest a fejére esik. Márk messziről látja, hogy véres. Kikapja a kezéből, de már késő, Magdi meglátja a foltot.

- Megsérültél? – aggodalmaskodik.

- Apróság! Ne kell törődni vele.

- Le is szakadhatott a fitymád! Nem játék! Vagy megütött valaki a víz alatt?

- Semmi baj, én tudom.

- Menjünk azért el a fürdőorvoshoz!

- Elmegyek.

- Megmutatom, hol van a rendelője!

(24)

- Nem köszi, ez aztán tényleg csak rám tartozik!

- Pasik, pasik! – hagyja rá Magdi. Márk megkönnyebbül. Derekára csavar egy törülközőt és egy emelettel feljebb megy. Körbenéz az épületben, mosdót keresve. Egy ujjával magába nyúl. A tampon sehol. Nem is hozott másikat. Most mi legyen? Ha visszamegy, piros csíkot fog húzni, meg pedig nem léphet hiányos öltözéke miatt. Az öltözőkulcs párja csuklóján fityeg. Egyedül pedig úgyse engedné haza. Valljon színt? Nem, még korai lenne. Megsemmisülten battyog vissza a medencékhez. Vércseppeket hagyva maga után a fehér kövön.

- Mit mondott az orvos? - kérdezi aggódó pótanyukája.

- Hogy minden oké, csak egy kis sérülés.

- Most lebuktál, apuskám! Ma pont nem rendel az orvos!

- Csak nem akartam, hogy aggódj.

- Jaj, te drága! Úgy vágsz át, ahogy csak lehet, mégis imádlak.

Máris nem lennél úgy oda értem, ha kiderülne, hogy egy pár centis húsdarabbal kevesebb vagyok, mint hitted – duzzog magában szerelme.

- Menjünk haza? – ajánlja fel Magdi.

- Jó ötlet.

Így esik meg, hogy se hamburgert, se currys halat nem esznek, és se kólát, se rostos gyümölcslét nem isznak.

Otthon bőven kárpótolják magukat evés-ivás tekintetében. A véres nadrágról nem esik szó többet. Magdi előveszi önmaga elől rejtegetett italtartalékait.

Sörrel kezdik. Márk nem mer gyümölcsöset kérni, mert az egyes haverjai szerint csajos flanc. Egymás után legyűr két üveggel, fintorogva a keserűségétől. Neki már ennyi is megárt, de nem akar szégyenben maradni, így folytatja: bor, vodka, pálinka. Csak még egyet – biztatja az elején barátnője, majd: Elég, hallod, itt állj meg! Baj lesz!

De már késő, ha a gyerek belevadul a játékba, nem egykönnyen hagyja abba. A baj pedig legkevésbé se érdekli. Mi lehet nagyobb baj annál, mint hogy nem önmagának született?!

Vad Fruttik szól a laptopról, mindketten szeretik, de ebben az állapotban bármit élveznének. A részegség mértékével fordítottan arányos a zene minősége.

Hajnalban már lakodalmas szól, arra ropnák, ha még tudnának táncolni. Ám már az ülés is problémás.

- Ha megbocsátasz, lövök egyet – emeli fel elnehezült fejét Magdi.

Már maga se tudja, hány éve heroinozik, úgy fél évtizedre saccolja, de az idő múlását nem érzékeli azóta. Mikor épp nincs fellépés, vagy próba, nem alszik, csak az elfüggönyözött lakásban injektálja magát, nappalok és éjszakák összefolynak. Azt mondja azért jó így, mert nem kell gondolkozni, úgy él, akár egy csendes és nyugodt szobanövény. Életformáján Márk iránt érzett szerelme módosított némiképp: már nem csak az anyagtól, hanem a fiútól is függ. Fiatal barátja még sose drogozott. Úgy nevelték, hogy a diszkóban idegen pohárból ne is igyon, mert ki tudja mit cseppentettek bele. Csakhogy ő még diszkóban se járt

(25)

soha. Úgy érzi, mindenből kimaradt, amin már a nála több évvel fiatalabbak is túl vannak. Magdi tapasztaltsága kíváncsivá teszi, vonzza, ugyanakkor megrémiszti. Többet tud, mint ő, mi van, ha olyan sokat, hogy átlát rajta?

Kanál, öngyújtó, fecskendő, tű, alufólia, anyag. Ezek a heroinozás kellékei. Jó, ha van egy érszorító is kéznél, kitűnően pótolja egy öv, jobb híján egy madzag is megteszi. Márk nem érti, hogy képes valaki megszúrni magát. Nem bír odanézni, mikor a nő eret keres, kitapintja, belebök, újabbat keres, és az így megy sokáig, míg végül a nyakánál, fülénél, vagy az ágyékánál köt ki. A haja alatt is csupa seb. Igyekszik rejtegetni, míg lehet. Márk azon tűnődik, vajon őt, vagy a kábítószert szégyelli jobban nyilvánosság előtt. Anyag nélkül nem tud élni. Nélküle vajon tudna?

- Meddig csinálod még ezt?- kérdezi.

- Ameddig élek.

- És velem mi lesz?

- Önálló, felnőtt ember vagy, nem?

- Nem éppen. Nem úgy volt, hogy a kisfiúságomba szerettél bele?

- De. De ha nem nősz fel hozzám…

- El vagy szállva magadtól. Még hogy felnőni hozzád? Fajj! – köp.

- Nem úgy értettem, butus.

- Nem vagyok hülye! Lenézel!

Kedve lenne megszorítani a nő gigáját, és el se engedni többet. Nem, nem teheti, nehogy igaza legyen a Mágusnak, hogy akkor nem ölte meg, majd legközelebb.

Ezért visszafogja magát, míg bírja.

- Különben is, több, mint kétszer annyi idős vagyok, mint te. Majd akkor adj tanácsokat, ha ennyit leéltél!

- De te azt már nem éred meg!

- Fenyegetsz?

- Nem, de ha így folytatod…

- Akkor kinyuvasztasz?

- Magadat ölöd meg, hát nem érted?

- Dehogynem. Akkor is pszichopata vagy, látom a hideg, gyilkos fényt a szemedben. Egy barátnőm, akinek mutattam képet rólad, mikor megismertelek, óva intett tőled. Túl finom, túl szép vagy, túl higgadt, és szürke a tekinteted.

- Majd szólok, mielőtt aprítós kedvem támad – nevet Márk.

- Látod, ezen nevetsz… Félek tőled. Szólj, ha megírhassam a végrendeletem, amiben mindenem rád hagyom.

- Vígrendelet.

- Neked az lesz, de várd ki.

- Nem esett még le, hogy azt akarom, minél tovább élj, légy velem!

- Addig is van, aki kitart. A kártya is azt mutatja, hogy valaki élősködik rajtam.

Csatt.

- Nesze, rohadt, horgas csőrű boszorkány!

Magdi vérző orrát tapogatja. Egyenest a szájába folyik. Sír.

(26)

- Ennyire fájt? – kérdezi Márk.

- Nem a pofon – szipogja – hanem, hogy nem szeretsz olyannak, amilyen vagyok. Próbálok változtatni azon, ami nem tetszik, de nem megy rögtön. Á, de úgyse érted, miről beszélek.

- Nekem is lenne számodra egy-két meglepetésem.

- Figyeld meg, egyszerre mutatjuk meg egymásnak a titkunkat!

- Én aztán nem!

- Úgy hozza az élet, minden arra mutat, a jelek…!

- Meghibbantál a sok herointól, feküdj le inkább.

- Veled!

- Velem nem. A másikban alszom – mondja a fiú.

- Szerelmem! – nyújtja felé szitává lyuggatott kezét a nő.

- A te szerelmed a drog – mondja, azzal ellöki a kezet. Majd azt kérdi, nem ütötte-e meg nagyon.

Álmában vadállatok – párducok, medvék – marcangolják, és ő hagyja.

- Mit csinálsz mindig hajnali négytől hatig? – kérdezi Magdi pirítóssütés közben.

- Könyvet írok.

- Miért olyan korán?

- Mert akkor nem zavar senki.

- Szóval én volnék a zavaró tényező.

- Nem, csak egyedül jobban megy.

- Ebből nem mosod ki magad. Elolvashatom legalább?

- Nem! Még nincs kész! A legelején tartok, még be se indult a cselekmény.

- Én benne vagyok?

- Ahogy vesszük.

- Most akkor szerepelek benne, vagy nem?

- Te szerepelj inkább a színpadon.

- Köszi, kedves vagy. Te csak főzz, moss és kussolj! Ugye?

- Mindent túldramatizálsz.

- Mindent lerázol magadról, mint kutya a vizet! Engem is!

- Benne leszel, ha ez boldoggá tesz.

Boldogan ugrik a fiú nyakába és fülétől a nyakáig összecsókolja.

- Csupa nyál lettem! – fintorog Márk.

- Töröltesse le a bejárónőjével, Kis Herceg!

Ezt tetszik neki. Ő már az oviban is királyfinak akart öltözni királylány helyett.

Persze nem engedték. Bosszúból eltörte az egyik királyfi seprűnyélből készült jogarát, egy másiktól meg kölcsönvétel címszóval elcsórta a koronáját.

- Az én bejárónőm királynőt játszik.

- Kíváncsi lennék, miket firkálsz rólam?

- Firkálok?! Ennyibe veszed?

- Míg ki nem adják…

(27)

- Ha nem feküdnél a menedzserrel, szar se adná ki a lemezeidet!

Ezt már nem tűrheti, mégse jut szóhoz. Fogja a laptopot, és földhöz vágja.

- Nesze, most írhatod újra a fosos, béna regényedet!

- Nem is abba írom, hülye picsa!

- Megkeresem!

- Ne üsd bele azt a nagy orrodat más dolgába! Mert letöröm.

- Törd, itt van, törd már, mire vársz! Vagy beléd vágom a tűt!

- Vágd!

Felkapja a párnája mellé készített töltött fecskendőt, és fenyegetően, kardként szegezi maga elé.

- Nem ismerek rád. Még hogy én vagyok a pszichopata. Te készülsz megszúrni.

Igaz, aki magát is képes… Talán nem is vagy ember.

- Egyszer a női, másszor az emberi mivoltomban alázol meg! Nem elég, hogy ronda vagyok, már nem is veszel emberszámba!

- A rondát nem mondtam ki. Belelátsz a fejembe?

Még épp idejében kapja el a nő kezét. Kicsavarja belőle a méretes tűvel ellátott fecskendőt, és Magdi combjába szúrja. Egy nyomással oltja belé az egész tartalmát.

- Nem így kell, te barom! Lassabban, vénába! Be fog kékülni. Állat!

- És az emberi mivoltommal mi lesz?

A nő eszelősen nevet, és magára húzza a fiút.

- Olyan jólesett, újra bökjél meg!

- Sok lesz!

- Szer nélkül, üressel!

Márk dühös, de nem annyira, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül megtegye. Így azzal teszi meg.

- Hova kéred?

- Ne kérdezz, csak csináld! Különben ott jó, ahol az előbb, felizgat!

Szúr egyet, majd még egyet.

- Tövig! Hogy fájjon! – hörög a nő.

Betépve minden jólesik neki, az is élvezet, hogy kifújja az orrát, vagy a vécépapír végigszántja az aranyerét.

Az ötvenedik bökésig számolja.

- Olyan vagyok, mint egy vértanú! – örvendezik a vallásos önpusztító.

- Én pedig Jézus vagyok, és most már megkönyörülök!

- Ölj meg, három nap múlva támassz fel!

- Téged már most se lenne egyszerű feltámasztani.

- Haha – nevetése köhögésbe vált, majd hördülve zuhan álomba.

Márk nem érti, hogy juthattak idáig, hogy fajulhattak el ennyire a dolgok. Magdi olyan normálisnak tűnt. Olyan nőnek, aki két lábbal áll a földön, akire lehet számítani. Aki szereti. Talán az a baj, hogy még mindig nem feküdtek le egymással. Ám az nem lehetséges. Úgy nem, ahogy szeretnék, másképp meg

(28)

nem érdemes. Mi lesz így? Meddig titkolózhat? Mi lesz, ha kiderül az igazság?

És mi az, amit Magdi rejteget előtte?

Néha még nehezére esik megállni, hogy ne sminkeljen. Legalább a száját.

Előfordul, hogy fiúruhát visel élénkpiros szájjal. Ilyenkor a középkorú buzikat vonzza, akik úgy ragadnak rá, mint a legyek a mézaromájú légypapírra. Lánynak is alacsony, nem még fiúnak. Magdit nem zavarja, igaz ő még nála is kisebb termetű. Meg kéne becsülni ezt a nőt, jobb úgyse jön! – gondolja, és közben a közel két méteres cicababákat szemlézi az utcán. Némelyik rákacsint, de ennyi.

Volt pár ilyen barátnője, nem a magassága miatt hagyták el, hanem mert nem azt nyújtotta, amit elvártak. Pontosabban szólva semmit. Pedig szeretett volna, semmit se jobban. Ahogy most is. Magdi nem egy szépségkirálynő, de attól még akad konkurencia bőven. És bármelyik buta tahó többet érhet a szemében, aki megdugja. Főleg, ha kis kegyeltje nem is kedves hozzá. Nem érti mi ütött belé, miért bántotta az asszonyt, aki anyja helyett anyja, aki feltétel nélkül elfogadja.

Féltékenységből? Mert a kábszerrel többet törődik, mint vele. Ez nem igaz, és különben is, akkor súlyosbodott el a függősége, mikor összejöttek. Vajon miért?

Ennyire nyomasztja szerelmét? Neki is megvannak a saját démonai, talán az övé már túl sok neki. Démon! Ez az! – bevillan neki a Mágus telefonszáma. Hívja.

- Szervusz Márkom!

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? Nem is adtam meg a…

- Nekem nem kell ahhoz tudnom a számod. Jut eszembe, neked mi a számod?

- Miféle szám?

- Ami ismétlődik az életedben. Annak jelentősége van.

- Nekem nincs ilyen.

- Na ne mondd!

- A strandon a fülkeszámod mi volt?

Márknak le kell ülnie.

- Honnan…?

- Beletrafáltam?

- Babonás szám. De a babonáknak semmi értelmük.

A fiú felsóhajt.

- Ha valami rossz történt aznap, nem amiatt.

- Hanem? – kap rá Márk.

- Mert úgy kellett történnie. Az út elvezet valahova. Ahova kell. Minden esemény egy közlekedési tábla, és kövek, meg a balesetek sem véletlenek.

- Mi értelme lehetett?

Szégyenkezik, hogy a Mágus talán maga előtt látja a cikis nadrág-jelenetet.

- Azt neked kell tudnod, a te életed.

- Mindenki ezzel traktál: hogy az én életem.

- Igazuk van.

- Lusták törődni velem.

- Csak a sérelmeiden rágódsz, ahelyett, hogy cselekednél!

(29)

- De mit tegyek?

- Amit kell.

- De mit kell?

- Megint oda jutunk vissza, hogy csak te tudhatod.

Márk lecsapja a kagylót, majd újratárcsáz, hogy bocsánatot kérjen. Nem veszi fel.

Biztos azért szórakozik velem, hogy ezzel is neveljen. De mire? Sms-hang. „A tetteknek következménye van.” Ez áll benne. Ordítani lenne kedve, de inkább kinyitja az ablakot, hogy tüdejét megtöltse friss esőillattal.

- Még hogy mi a számom? Ha legközelebb kérdezi, kamuzok egyet, ami először eszembe jut. Vagy felírom a számokat egytől tízig, és kihúzom egy kalapból, csukott szemmel. Az csak véletlen lehet.

Másnap egy baráti találkozóról hazafelé menet lerobban alatta a busz. Próbálja elhessegetni az érzést, hogy ő már előre tudta. Legalábbis sejtette, ezért nem akart rá felszállni, de a következő egy óra múlva jött volna csak. Végig karamboltól rettegett, ám csak egy kis fékhiba lett a dologból. 11-es számú busz.

Felírja a noteszébe.

Hazaérve azonnal kidől a heverőn.

- Rosszul vagy?- kérdezi a belépő Magdi.

- Mert?

- Egy: ilyenkor még nem szoktál lefeküdni. Kettő: nem cipőstől, kabátban.

Leveti.

- Na azért! Ne idegelj te is, nem jutott hely a vonaton, pedig kifizettem előre.

Inkább leszálltam, vártam másfél órát és vettem új jegyet.

- Mutasd!

- Miért? Nem hiszel nekem? Mit hiszel, azért késtem, mert mással enyelegtem?

- Dehogy, csak kérem.

Márk elveszi tőle, és megnézi: 11-es kocsi, 11-es hely.

- A másik?

- Eldobtam.

- Nem emlékszel, hova szólt?

- Budapestre, hát hova?

- Nem úgy! Hányas kocsi, hányas hely.

- Megőrültél? Kalauzosdit játszol?

- Nem tudom már. Legkisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy…

- Hánykor indult?

- Tizenegy tizenegykor.

- Neee! – tépi saját haját Márk.

- Te beszedtél valamit?

- Idefigyelj. Á, hosszú, őrültnek tartanál…

- Annak tartalak. Én is az vagyok. Két lökött egy pár.

- Ez most komoly.

(30)

Reggelig beszélgetnek a Mágusról, a buszról, a számokról. A várakozással ellentétben Magdi nem röhögi ki.

- Mindkettőnké ugyanaz, egymáshoz illünk! – lelkendezik a nő.

Márk irigyli optimizmusáért. Őt nem hagyja nyugodni, hogy a busza meghibásodott, a vonaton pedig nem volt hely. Ahhoz túl büszke, hogy rohanjon Schwarzhoz.

Péterrel egy romkocsmában találkoznak.

- Na, megy már a szipkázás? – kérdezi.

- Micsoda? – értetlenkedik Márk.

- Tudod már, hogy kell lefejni a bigétől a moneyt?

- Úgy beszélsz, mint egy börtöntöltelék, nem, is mint egy pap.

- Ezt már tisztáztuk.

- Csakhogy amiképp nem lennék pap érdekből, nem használnám ki a szerelmemet.

- Ugyanolyan hülye vagy, mint két hete – állapítja meg barátja.

- Akkor az vagyok. Nem érdekel.

- Miért hívtál fel? Mi bántja a kis romantikus lelkedet? – csapja hátba Péter.

- Semmi különös… Csak olyan furán érzem magam.

- Ahogy mindig. Mert te olyan furi vagy.

- Ez most más. Tudom, hogy te nem hiszel az ilyesmiben.

- Milyesmiben?

- Természetfölötti dolgokban.

- Tény, hogy gyomorrontást kaptam már, annyit sulykolták belém a teológián.

Isten, angyalok, arkangyalok, démonok, és a többi blabla. Leszállt hozzád a Szent Szűz? Lehet ufó volt nem? Alacsony szürke, vagy magas szőke?

- Ez nem vicc.

- Szexi volt legalább? Csak jó bige lehetett, ha Isten felcsinálta!

- Haha. Marha jó a humorod. Itt nem csajokról, hanem számokról van szó.

- Matekbuzi lettél, a számokra gerjedsz?

- A tizenegy. Mi jut erről eszedbe?

- Tizenegy, tizenegy… Semmi. Minek kellene?

- Semminek, csak úgy kérdeztem.

- A Bibliában miből van tizenegy?

- Vizsgáztatsz? Tudja a tököm.

- Bocs. Csak megpróbáltam, hátha.

- Nem értem, mire jó ez az egész.

- Én se.

- Ismerek egy dilidokit, a nővéremet kezeli, mert belebetegedett a pattanásaiba.

Bemutassalak neki?

- Elég! – csattan fel Márk – Itt valami nincs rendben!

- Épp azért…

- Magdi megért!

(31)

- Még okos is a pénzes buksza, ezt nevezem! – füttyent Peti.

- Ha nem hagyod abba, nem mondok semmit. Végig se hallgatsz.

- Ki vele!

- Minden ismétlődik!

- Ez evidens.

- Találkoztam egy Mágussal.

- Fekete legalább?

- Nem, azt hiszem… Jó indulatúnak tűnik.

- Biztos?

- Aha.

- És? Ő keverte meg a fejedet?

- Nem. De bogarat ültetett a fülembe. Hogy nem csak ez a világ létezik, és hogy minden okkal van.

- Nem t’om. Papolnak ilyenekről nálunk is. De előttem olyankor az egyházi verda lebeg, és számolom vissza a perceket kicsöngetésig.

- De mégis? Szerinted léteznek ilyen dolgok?

- Létezhetnek. Mondd, mennyit fizetsz a manusznak a fejtágításért?

- Semennyit.

- Meg se dug?

- Fujj!

- A helyedben elgondolkoznék, akkor miért foglalkozik veled. Az emberek semmit nem csinálnak a semmiért. Ezt tartsd szem előtt.

- Nem mindenki olyan, mint te!

- De. Vagy aki nem, az olyan lesz.

Márk dühösen faképnél hagyja Pétert. Taxiba pattan. A szélvédőn lefolyó esőcseppek mintha szuggerálnák, bámulja őket. Csak arra figyel fel, hogy megelőzi őket egy fekete kocsi. Mint Schwarzé. Tényleg, a Schwarz nem feketét jelent? Megborzong. Tíz perc múlva kiszáll. A sofőrnek ad egy ötszázas borravalót is. Magdi tárcájából.

Barátnőjét nem találja otthon. Nem emlékszik, hogy említette volna, hová megy.

A Facebook kiírja, hogy ma van Magdi egyik exének születésnapja. Talán oda ment. Márk nyel egy nagyot, de beletörődik. Ahogy abba is kénytelen, hogy szerelme hetente többször lefekszik a dílerrel, azzal a százhúsz kilós, csimbókos hajú, tetovált rockerrel. Meg is veri, ilyenkor ő ápolgatja körömvirág kenőccsel.

Estig vár rá, majd megunja. Ha eddig nem jött, hajnal előtt nem vetődik haza.

Piás lesz. Most kéne megtenni vele, ha nem sikerül se fog rá tisztán emlékezni.

Hullarészeg. Merevrészeg. Mindkettő a halálra asszociáltat. Kamaszkorában gyakran fantáziált arról, hogy a fák közül kifigyeli erdő melletti házban lakó szerelmét, megvárja az alkalmas pillanatot, hátulról rátámad, kloroformos vattával elkábítja, és ott helyben közösül vele. Mondani se kell, férfiként. Az ábránd másik verziója, hogy a nőt örökre elaltatja, tehát finoman, hogy az áldozat ne tudja ki volt, megöli, és aztán szexel vele. Vagy, hogy rabságban

(32)

tartja egy pincében, míg éhen nem pusztul. Most már ilyen vágyakat nem táplál, elnyomta magában. Talán mert már szeretik. Vajon ő szereti Magdit? Vagy továbbra is csak tiszteli, rajong érte? Nem ugyanaz. És vajon lehet-e tisztelni valakit, aki ennyire függ tőle és egy mesterséges anyagtól? Töprengését kopogás szakítja félbe.

- Ki az? – kérdezi.

- Én!

Kedvese hangja.

- Nyitom.

- Nem találom a kulcsot.

- Mert annyira be vagy állva.

- Nem is.

Tényleg nem tűnik kómásnak.

- Nincs a táskádban?

- Csomószor végignéztem, ki is borítottam, nincs.

- Kiejthetted valahol?

- Nem hinném, hallottam volna a csörrenését. Tudod, jó a fülem.

- Ellopták?

- Ugyan ki?

- Aki bármikor elérhetővé akar tenni a maga számára.

- A díler – csúszik ki a nő száján.

- Nála voltál?

- Nem.

- Nem haragszom, légy őszinte, Kicsim.

- Megdugott – nyöszörgi és sírva fakad.

Már a mellére vonja és megpuszilja ázott haját. Így elrejtheti gyilkos ábrázatát.

Simogat, mikor legszívesebben fojtogatna.

- Feküdj le! – mutat a franciaágyra.

- Te is megkefélsz? – kérdezi reménykedve az asszony.

- Csak megvizsgállak.

- Szétrepedtem, vérzek. Ez tetszik, mi? Hogy felragyogott a szemed. Vérfarkas!

- Miket beszélsz? Hol a fertőtlenítő?- tereli el a szót, és már nyúl is a Betadine- ért.

- Le is nyalhatnád!

- Senki mocskát nem pucolom ki!

- Jól van, na, ne húzd így fel magad. Miattad teszem. Ha pénzt kérne a szerért, elveszteném a lakásomat, hol élnénk együtt? Miből vennék neked karórát? Egy- kettőre itt a karácsony.

A fiú rohan a mosdóra, de nem tud hányni. Azért egy Rolex nem lenne rossz.

Egy koszos kurvától se. Nincs szaga.

- Ettél? – kérdezi a nő.

- Nem.

- Pizzás meleg szendvics jó lesz?

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Úgy- hogy azt érzem, most már magam is képes vagyok elmondani, amit szeretnék, méghozzá úgy, ahogy én szeretném.. Mára a hindí megszabadult sok szégyenlősségétől,

Egyik végponton az Istenről való beszéd („Azt írta a lány, hogy Isten nem a Teremtés. Isten az egyedüli lény, aki megadja az embereknek a meghallgatás illúzióját. Az

Ahogy a fürdőszobaszekrényt kinyitottam most az előbb, láttam, ott a pohár – ilyesképp jöttem rá, hogy álmom, gyötört kis mozzanat, becsapott, a' vagy épp boldogított

Volt abban valami kísérteties, hogy 1991-ben ugyanolyan módon ugyanoda menekültek az emberek, mint az előző két háború során; azok az ösvények most is ugyanarra kanyarodnak..

De a bizonyos levéltári anyagok, a számtalan szemtanú vallomása, akik a táborokban és kórházakban voltak, teljesen ele- gendőek annak megállapításához, hogy több

Igaz, ma már nem érdekel, talán jobb is volt, hogy így alakult akkor, mert utólag visszatekintve úgy látom, hogy a természetem és a gondolkodá- som nem tudott alkalmazkodni

In 2007, a question of the doctoral dissertation of author was that how the employees with family commitment were judged on the Hungarian labor mar- ket: there were positive

Nem csupán arra ébredtem rá, hogy lehet másként tanítani, hanem arra is, hogy csak így érdemes.. Egyetemi éveim alatt tovább érlelődött bennem ez a gondolat, az