SCHÉNER MIHÁLY151 RAJZA

Teljes szövegt

(1)SCHÉNER MIHÁLY 151 RAJZA.

(2) SCHÉNER MIHÁLY 151 RAJZA.

(3)

(4)

(5)

(6) SCHÉNER MIHÁLY 151 RAJZA.

(7) A könyv megjelent Nagy Károly gondozásában a Magyar Könyvalapítvány támogatásával.. i Készült a Gyomai Kner N yom da Kft.-ben a nyomda alapításának 111. esztendejében Felelős vezető: Papp Lajos ügyvezető igazgató.

(8) Schéner M ihály mítoszai Schéner Mihály mindmostanáig megtévesztette né zőit. M ár akit tudott. Elhitette: ő csakis ajáték mestere, a mese tárggyá alakítója, gyermekek kedvence - a világ szépségei nek emlékezetbe idézője. Még ördögei is pajkos kéjencek, pénzeszsákok, szőrösszívű furcsaságok. Művei gyönyör ködtetésre születnek, a szellem ünnepi pillanatai. Csakhogy akik olvasták aforizmáit, hallgathatták okfejtéseit, tudhat ták, hogy ez a gyönyörködtetést varázsló mester legelsősor ban önmaga megfékezésének, elhallgattatásának, ördögvisszaparancsolásának művésze. Aki játékait látta, mindjárt érezte: nagy művésszel áll szemben. És soha sem kérdezte meg senki: a huszadik században ennyire hitelesen lehetne csak játszani. Mert érezhették: mindez a jéghegy csúcsa. Épp ezért elfogadta: ez van, ennyi, köszönet érte. De nézzük politikusán: Schéner ellenében tartott legto vább „az ötvenes évek”; elég volt neki, küzdelemnek, elfo gadtatni imigyen játékos arcát, a filozófust meg sem kísérel hette. Pedig amögött ott áll a huszadik század minden keserves tapasztalata és egy nagyon művelt és szuggesztív személyiség szellemképe, Baránszky Jób László sugallata. A játék a pokolból, a pokol ellenében virágzott ki életművé ben rengeteg szenvedés és óriási műveltség ötvözeteként. Érdekes módon a politikai rendszerváltás először a mesélő kedv eufóriáját hozta, műfaj bővítéssel (filmekben szereplőként-inspirálóként való részvétellel), és csak utóbb, szemé lyes rezignációja erősödésével érezte, hogy - lesz ami lesz - kifordítja belső pokoli világát is. Ha a rajzok létrejöttének életrajzi körülményeit kellene leírnom, (és ezt is le kell írnom, mert a remekművek születése mindig magával hozza a maga legendáját) egy sötét decem bervégi estébe hajló délutánra emlékezem, amikor elém tett a lámpa fényénél műterme sarkában vagy kétszáz rajzot. A hi deg télben a megelőző hosszú, forró nyár, 1992 hat hetének termékét. Békéscsabán, elvonultan szenvedte végig. Hur colta magával utazgatva, javítótta-változtatta, »ellette« az újabb darabokat. Hangjában némi mentegetőzéssel, depreszsziójára hivatkozva, de szemében csillogó öntudattal, mintha mondaná: látod, ezt csináltam, ez is bennem van. Pedig épp akkor személyes csillaga a siker magasában állt, hetvenedik szülesénapja országos ünneplésbe ment át. Csakhogy ő ezt az országot, immár az ő személyes országát is esendőnek érezte. Maszkok - mondja, majd félig dadogva folytatja: - tudod, egyszerre: a maszkok előtt, között és m ögött... ezekben az emberekben (emberekben?) semmi küzdelem, tehetetlenek, már ellenfeleik sincsenek... valahogy... olyan... üresek. Maszkok közötti - ilyesmi címet is adnék nekik. Magam épp akkor tanítványaimmal a műfordító Szabó Lőrinc ürügyén egy versfordítás értelmezésével bíbelődtem, egy Dante-pokol-fiadzással, Joseph Conrad-kietlenségidézéssel: T. S. Eliot The Hollow Men című látomásával, ame lyet Szabó Lőrinc Üresek címmel magyarított. El-elakadtunk, pedig kommentárokat vettünk kézbe, tanulmányokat, Vas István, Rónay György, sőt Keszthelyi Zoltán fordítását értelmezését is. Szövege igenis egyszerű lenne, de az értel. mezhetőség fénytörése, a konstruálásakor alkalmazott idé-* zetszövegek illesztettsége más-más eredményt olvastatott az újabb és újabb rátekintéskor. Szóval elakadtunk. Eltettem magamban, mint azokat a verseket, amelyek magam szá mára nehezen nyíltak, már annyira ismertem, hogy tudtam kívülről is nagy részét. És most, amikor lapozni kezdtem az új rajzgyűjte ményt, önkéntelen indult a szöveg bennem, mondtam ango lul, ismételtem ebben-abban a magyarításban, de leginkább a magam magyarázó-prózájában - ahogy éppen a rajzok kihívták belőle a megfelelő részleteket.. The Hollow Men A penny for the O ld Gay Mistah Kurtz - he dead.. I We are the hollow men We are the stuffed men Leaning together Headpiece filled with straw. Alas! O ur dried voices, when We whisper together Are quiet and meaningless As wind in dry grass O r rats’ feet over broken glass In our dry cellar Shape without form, shade w ithout colour, Paralysed force, gesture w ithout motion; Those who have crossed With direct eyes, to death’s other Kingdom Remember us — if at all— not as lost Violent souls, but only As the hollow men The stuffed men.. II Eyes I dare not meet in dreams In death’s dream kingdom These do not appear: There, the eyes are Sunlight on a broken column There, is a tree swinging And voices are In the w ind’s singing More distant and more solemn Than a fading star..

(9) Let me be no nearer In death’s dream kingdom Let me also wear Such deliberate disguises Rat’s coat, crowskin, crossed staves In a field Behaving as the wind behaves N o nearer— N ot that final meeting In the twilight kingdom. HI This is the dead land This is cactus land Here the stone images Are raised, here they receive The supplication o f a dead man’s hand U nder the twinkle o f a fading star. Is it like this In death’s other kingdom Waking alone At the hour when we are Trembling with tenderness Lips that would kiss From prayers to broken stone.. IV. Between the idea And the reality Between the motion And the act Falls tha Shadow For Thine is the Kingdom Between the conception And the creation Between the emotion And the response Falls the Shadow Life is very long Between the desire And the spasm Between the potency And the existence Between the essence And the descent Falls the Shadow For Thine is the Kingdom For Thine is Life is For Thine is the. The eyes are not here There are no eyes here In this valley o f dying stars In this hollow valley This broken jaw o f our lost kingdoms. This is the way the world ends This is the way the world ends This is the way the world ends Not with a bang but a whimper.. In this last o f meeting places We grope together And avoid speech Gathered on this beach o f the tumid river. Szabó Lőrinc fordításában:. Sightless, unless The eyes reappear As the perpetual star Multifoliate rose O f death’s twilight kingdom The hope only O f empty men.. V Here we go round the prickly pear Prickly pear prickly pear Here we go round the prickly pear A t five o’clock in the morning.. A z üresek (Krajcárt a rongyos Öregnek!) Kurtz úrnak - meghalt 1 Mi vagyunk az üresek mi vagyunk a kitömöttek zsúpkobakunk egymásnak rogy. Óh, jaj, száraz hangunk, amikor súgunk-búgunk nyugodt és semmit se mond, mint száraz fűben a szél vagy patkányok lába száraz pincénk üvegcserepén..

(10) Formátlan alak, színtelen árnyalat, bénult erő, mozgásnélküli gesztus; akik szemük előreszögezve keltek át a halál másik Királyságába nem úgy emlékeznek ránk - ha egyáltalán - mint elveszett, erőszakos lelkekre, hanem mint az üres emberekre a kitömöttekre.. 2 N em ily szemekkel riogat álmomban a halál álombirodalma: ott a szemek tört oszlopon ragyogó nap ott, ha fa hajlong szóló szelekben valami dal zsong távolabbról és ünnepélyesebben mint egy sápadó csillag. Csak ne közelebb Csak födjön ilyen óvatos álarc a halál álomkirályságában patkányruha, varjúbőr, keresztbot a mezőn amely maga is mint a szél Csak ne közelebb Csak azt a végső találkozót ne a szürkület országában.. Ez a végső találkahely egymáshoz tapogatózunk s kerüljük a szót gyülekezve a dagadt folyó innenső partján. Vakon, hacsak fel nem ragyognak újra a szemek, mint az alkonyi halálország örök csillaga és százlevelű rózsája egyedüli reménye az üreseknek.. 5 Lánc lánc eszterlánc eszterlánc eszterlánc jiigekaktusz visz a tánc hajnalhasadáskor. Az eszme és a valóság közé a mozgás és a tett közé odahull az Árnyék Mert Tied az Ország A fogantatás és a teremtés közé az indulat és a válasz közé odahull az Árnyék Nagyon hosszú az élet. 3 Ez a halott föld ez a kaktusz-föld itt állanak a kőszobrok, itt veszik át a halott kezéből az imát a hunyorgó, sápadt csillag alatt. Ilyen a világ a halál másik országában? Árván, örökké ébren, amikor mi gyöngédségtől remegünk, csókéhes ajkak imákat tördelnek kövekké.. 4 A szemek nem itt itt semmi szem haló csillagok völgye ez üres völgy vesztett országunk tört állkapcsa.. A vágy és a görcs közé a lehetőség és a megvalósulás közé a lényeg és az alászállás közé odahull az Árnyék Mert Tied az Ország Mert Tied Az élet Mert Tied a E z a vége a földi világnak ez a vége a földi világnak ez a vége a földi világnak nem bomba, csak egy buta nyekk..

(11) A mester mondja utánam a szöveget, fordítja ő is magyarra, csodálkozik, fényes szeme fogja az összefüggést kép és szöveg között. Majd hirtelen visszakozik: hidd el, én ezt a verset nem ismertem. Mondom: ez a szerencséd; amit csináltál nem illusztráció, ez két szuverén alkotó hasonló, »összeolvasható« alkotása. Az »olvasat« bennem állt csak össze, a véletlen műveként: ami izgatott, amikor idejöttem, azzal találkozom most, belőled keserűen-sugárzóan. Külön böző korok, alkotói problémák - mégis itt, ebben a műte remsarokban véglegesen és mozdíthatatlanul összeállt az idő egésze. Ha könyvben megjelenik a végleges válogatás, ha bármikor kiállításon sorakoznak a rajzok eredetiben - mel lettük el kell hangozzék, le kell íródjék az Üresek szövege is. N em ok-okozati összefüggésből, de valahogy lényegi azo nosságuk szuggesztiójaként. A történethez hozzátartozik még, hogy a Magyar Könyv Alapítvány művészeti zsűrije nagy gaudiummal fedezte fel a rajzokat, jelezte, hogy különös helyet foglalhat nak el a schéneri életművön belül. Éppen az Eliot-vers fénytörésében. Megtámogatták hát a kiadását. Mennyi véletlen egyrakáson. Én mégis hiszem, hogy a Vas István idézgette cusanusi „coincidentia oppositorum” létre kellett hogy jöjjön. Persze: egyszerre ellentétek és hasonlóságok. Előbb vagy utóbb. A véletlen csak a törvény megvalósulását gyorsította fel. Törvény? M ondom inkább: egy törvény. Egy esetle gesség, amely bennem és általam felküzdhette magát a tör vényrangra. Schéner az a festőművész, akinek beszédmódja sem az ábrázoló művészet, sem az absztrakció. Olyan jellegzetesen huszadik századi mester, akinek életművében a század újszü löttje, a műfajjá önállósult mitológia válik alkotássá. A léte zést sem nem hasonlatként, sem nem metaforaként nem fogadja be, hanem mint olyan önmagát ismétlő történést, amely minden korban jelen van, csak másként, más-más történetben válik elbeszélhetővé. Schénemek a történelem mel akadt a legtöbb baja: hát kilépett belőle, megszüntetve azt. N em vesz tudomást erről a voluntarista emberi kon strukcióról: őt csak az érdekli, ami leírhatóan megtörtént. Csakhogy ezeket a történetkéket nem fűzi egymáshoz, inkább egymásra vetíti. Mint tették a Biblia Isten által sugallott megrögzítői. így születtek az emberiség ősképeimítoszai, és így rajzolódnak meg Schéner képzetei. Jól szi matoltak körülötte, botrányt orrontva mind az ábrázolássalüzletelők, mind az ellenükben a törvényeket kereső absztraktok. Fütyült ő mindezekre. A létezés mikéntjére ezek kel a magaszülte-örökölte-alakította mitikus alakzatokkal kérdezett rá. És ezek »nem felelnek, úgy felelnek« (Kosztolá nyi). Vannak. És bennük van Schéner, és beleláthatom magamat, másokat - történeteket, amelyek ismétlődnek örök visszatérésükben. Az »üresek« ott hajladoznak, mint a Guy Fawkes Day szalmabábui, melyeket az angol történelem sikertelen parlamentrobbantóira emlékező játék végén eldobnak, tűzre vet nek, elfelejtenek a november 5-i angol népszokás játékos kellékeiként. A tragikusnak indult »üres« kaland a népi játékban él már csak tovább. A történelemből kihullott alak játékfiguraként »funkcionál« a jelenben. Eliot a Dantén,. Joseph Conrádon edzett intelligenciával ránézett, mint szi getországi jövevény ezekre a figurákra, és már indulhatott vers-mítosz, amely évezredek történeteit gyűjtötte egybe amint a frissen-látott szalmabábuk panaszát vélte hallani. Schéner is a játékból érkezik, hogy ezekben a nehéz hetekben a madárijesztők örök ürességében élje mítoszivá a kiürese dés, a döntésképtelenség tengő-lengő állapotát. 1925 és 1992: lehet-e a két korszak között összefüggést találni? Ne is keressük. Az alkotói helyzet felelhet meg egymásnak. A keresztút a Waste Land (1922) és az Ariel Poems (az első darabja, a Journey of the Magi az 1927-es dátumot viseli) között. A mélység és a magasság ütköztetése. A Halászkirály-Parsifal drámai sebesültsége és az evengéliumi ihletettségű dalok közötti depressziós átmenet. Ahon nan visszatérve már nem lehet ugyanúgy élni: megváltozott az ember, a korábbi megszokott környezet idegenné válik; az ugyanaz már nem jelentheti ugyanazt.. We returned to our placees, these Kingdoms, But no longer at ease here, in the old dispensation, With an alien people clutching their gods. I should be glad o f another death. Journey of the Magi. És ugyanez, szintén Szabó Lőrinc fordításában: Visszatértünk a helyeinkre, ezekbe a Királyságokba, de többé nem igen fértünk össze, a régi rendben, az idegen néppel, amely két kézzel kapaszkodik az isteneibe. Másik halált szeretnék. Mágusok utazása. „Akik szemük előreszegezve / keltek át a halál másik Király ságába”, azok számára a pokoljárás egyik állomása-látványa az „üresek” világa: „nem úgy emlékeznek ránk - ha egyálta lá n - mint / elveszett, erőszakos lelkekre, hanem / mint az üres emberekre / a kitömöttekre.” „A mélypont ünnepélye” ez a pillanat, mint ezt Pilinszky költői helyzete is meghatározza: a feltámadás előtt, „a harmadik napon”, amikor „a legnehe zebb”, hogy egy másik magyar költőt, Juhász Ferencet is idézzem. Benne a dialógus a versben: egyszerre íródik a pokolraszálló szemszögéből, aki távozván diadallal emel kedik az Ariel dalok magasába, és ugyanakkor a pokolban tengődő értelmetlen léte horizontjáról.. Vakon, hacsak fel nem ragyognak újra a szemek, mint az alkonyi halálország örök csillaga és százlevelű rózsája egyedüli reménye az üreseknek..

(12) A mű egyszerre írja le a megítéltséget és az ítéletet, ugyanaz a kép kettős állapotot rögzít: a mozgást, a »vak változás hazárd reményé«-t (Szabó Lőrinc), és a mozdulatlan langyosságot, a tehetetlen »kiköpöttségét«. Nem kétféle embertípus romantikus szembesítése ez, hanem a valaha egyetlen ember más-más arculata. Ugyanaz az ember-jelen ség —más-más horizontról tekintve. És a műben magában ezek a horizontok »olvadnak össze«. Mint a század elején Picasso a geometriai ábrázolást, úgy az utódok a lélektani ráfigyelést vetítik egyetlen képre. A bárminemű »Istentávolság« kárhozottsága úgy jelenik meg, hogy ugyanakkor a leírásban érzékelődik a »szállá alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada« katartikus ereje is. A mítoszok össze olvadása által. Mert ezek a mítoszok, az eHotéi is, a schéneréi is önálló teremtmények: improvizációk a népi játékok és a kultúrszimbólumok vándormotívumaira. Ahogy Bartók is tette: önmaga motívumait népi szerkesztésmódot követve fejtette ki. Az alkotásban minden összejátszik, ami az emberi kollek tív tudattalanban felgyülemlett. A magán-mítosz egyben az emberiség kultúrkincséből buijánzik. Schénemél eddig inkább csak a népi ihletettséget vették észre, a mézeskalács-figurákat, a bábos leleményeket. A tel jes kultúrkincs arányos beszüremlését elkendőzték a látvá nyos-játékos mozzanatok. Mostani sorozata megtartvamégis-elveti a maszkokat, a velencei karnevál-díszleteket, itt most már a nagy grafikus-hagyomány újjászületésének lehe tünk tanúi. Az igazi példa és mester az a Dürer lehet, aki a mítoszt saját rajzos invenciójának vetette alá, és végül új mítoszokat kreált ezáltal. Schénert ez a sugallat szabadította fel: a maszkok ráformak az emberre, aki elesettségében metamorfózisában-vedlésében ráismert saját »patkány«létére is, menny és pokol között meghatározatlan lényként tengődik, hogy kihívja végre ezáltal önmagából önmaga megítéltetését. M int a fiatal Szabó Lőrinc Eliot versével szinte egyidőben megírta a Súlyos felhők című versében: Súlyos felhők ülik meg az eget és csak a gyermek ártatlan szeme lát föl a csillagokig. N em a szótlan feszülő dac köti le ajkainkat, - a hitetlenség, a halott közöny! Árnyak, a némaság fegyencei vagyunk; s nézzétek csak, barátaim, arcunk mennyire álarc!. .. Tétován lengünk a szélben, szélkakasnak is elromlott, lelketlen vasdarabok. Jön s megy az idő: megint ránk öregszik egy újabb év, az undor s szégyen éve. Mi lesz az új? Új undor, újra szégyen. Beláttuk: remény és reménytelenség, jó s rossz itt egyformán fölösleges. Óh, a remény már útált unalom: annyiszor megcsalt, hogy magunk szeretnők agyontaposni, úgyis hasztalan rágja lelkűnkben pondró-útjait.. A sápadt csüggedés fegyencei vagyunk, és tétován lengve a szélben tudjuk, itt minden fölösleges, és meghallani se meijük a varázsszót, hogy: »Elromlott minden, kezdjétek újra!«. „A gyermek ártatlan szeme” és „varázs”-szó. Poétikailag mindkét versben —Eliotnál is, Szabó Lőrincnél is —benne dialogizál a szövegben. Vajon ebben a hangnemben Schénemél is megvan-e? Vajon Harc az ünnepért ez a depressziós állapot is? „Vak voltam már és dermedt zűrzavar” - m ond hatná Szabó Lőrinccel, de talán reméli a folytatást is: „s falba léptem, - s ajtót nyitott a fal!”. A deprofundis elkeseredett álla potrajza ez a sorozat, amelyből már csak abszurd csoda vezethet ki:. két kezével egyszerre tart az isten s ha azt hiszem, hogy rosszabb keze büntet, jobbja emel, és fölragyog az ünnep.. A rajzok a „rettenetes, elhiszem, de így igaz” horizont járól indulnak - és tartják is ezt a szintet mindvégig. A ben nük mégis feszülő drámai erő egy másik horizont sugallatát lopja ugyanakkor ebbe a világba »Formátlan alak, színtelen árnyalat, / bénult erő, mozgásnélküli gesztus« a »téma«, de a megvalósítás: formált alak, színes árnyalat, épülő erő, mozgásra kész gesztus. A maszkos alakok (akárha a maszk felvétel-rátétel előtt is avagy után) önmagukban: üresek. Ez volt a kihívás Schéner Mihály számára. De az alkotómű vész éppen ezzel az ürességgel vívott meg. M int a mesebeli sárkánnyal. Csakhogy itt nincs mese, nem lehet sárkány. Itt vérre megy. Az »üresek« mitikus jelenlétét kell az alkotás szabályainak ellensúlyozniuk: a művészi felmutatás, a megformáltság - »győzelemvevés a poklon is« (Illyés). Ebben az értelemben van jelen az ellentétek keresztezési pontja, a coincidentia oppositorum. K a b d e b ó. L ó r á n t.

(13)

(14)

(15)

(16)

(17)

(18)

(19)

(20)

(21)

(22)

(23)

(24)

(25)

(26)

(27)

(28)

(29)

(30)

(31)

(32)

(33)

(34)

(35)

(36)

(37)

(38)

(39)

(40)

(41)

(42)

(43)

(44)

(45)

(46)

(47)

(48)

(49)

(50)

(51)

(52)

(53)

(54)

(55)

(56)

(57)

(58)

(59)

(60)

(61)

(62)

(63)

(64)

(65)

(66)

(67)

(68)

(69)

(70)

(71)

(72)

(73)

(74)

(75)

(76)

(77)

(78)

(79) \.

(80)

(81)

(82)

(83)

(84)

(85)

(86)

(87)

(88)

(89)

(90)

(91)

(92)

(93)

(94)

(95)

(96)

(97)

(98)

(99)

(100)

(101)

(102)

(103)

(104)

(105)

(106)

(107)

(108)

(109)

(110)

(111)

(112)

(113)

(114)

(115)

(116)

(117)

(118)

(119)

(120)

(121)

(122)

(123)

(124)

(125)

(126)

(127)

(128)

(129)

(130) r.

(131)

(132)

(133)

(134)

(135)

(136)

(137)

(138)

(139)

(140)

(141)

(142)

(143)

(144)

(145)

(146)

(147)

(148)

(149)

(150)

(151)

(152)

(153)

(154)

(155)

(156)

(157)

(158)

(159)

(160)

(161)

(162)

(163)

(164)

(165)

(166)

(167)

(168)

(169)

(170)