• Nem Talált Eredményt

Religio, 1872. 1. félév

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Religio, 1872. 1. félév"

Copied!
412
0
0

Teljes szövegt

(1)

If

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

M D C C C L X X I I .

fi: • - fi:

J 7/ H/4

SZERKESZTI S KIADJA

C S E L K A N Á N D O R .

WM Miíi.ü SZLöBí.

rsn"

vmwi

PEST, 1872.

P E S T 1872, NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN (SÁNDOR-UTCZA 13. SZ.)

(2)
(3)

T A R T A L O M J E G Y Z É K

a „Religio" 1872. I. félévi folyamához.

Czikkek.

Lap. Lap.

Apostoli levél a kézművesek egyletéhez . . 51 Apostoli levél a vasárnap megszentelését előmoz-

ditó társulathoz . . . 282

Apóst, levél a vallási társulatok egyesitése ügyében 281 Apostoli levél a schveizi püspöki karhoz . . 345

Ad Catholicos 369 Csuda és téteményes vallás . 3 3 , 4 1 , 49, 57, 66, .73, 8 1

Döllinger és az utrechti egyház . . 363, 372, 380 Decretum Cong. Indulg. et Reliqu. a keresztútra

nézve . . . 52

Elveszett haditerv elleneink törzskarából 109,118, 124, 132 E g y h á z s Állam 164, 172, 180 F á j ó nemzeti kérdés a c s á n g ó - m a g y a r o k ügyében . 317 H a y n a l d Lajos érsek intézkedése a káplányi fize-

tések ügyében 330 Iskolakényszer 186 Infallibilis-e a pápa ? 204,212, 220, 2 2 8 , 2 3 3 , 241,249, 257

I m a k ö n y v e k r ő l 385 Ipolyi Arnold székfoglaló pásztorlevele . . 292, 299

Jekelfalusy Vincze püspök a váali kerülethez . 233 J e k e l f a l u s y Vincze püspöknek válasza a fehérvári

felső s alsó kerülethez . . . 2 4 3 Jekelfalusy Vincze székesfehérvári püspök ő m l g á -

n a k egy hozzá intézett hódolati i r a t r a adott

kegyelmes válasza . . . 404

Josephinus reminiscentiák . . . 377

A k a t h . egyh. isteni tekintélye . . 60, 67, 76, 85 A Kingek és a biblia 339, 348 Lelkipásztorkodási tárgyalások . . . 265, 2 7 3 Lelkipásztorkodási t á r g y a l á s o k . . . 329, 337 A la-crosse-i egyházmegyei zsinat határozatai Ame-

r i k á b a n . . . 355

Mi vigasztalja a katholikusokat ? 251, 260, 267, 276, 283 308, 325 Összhangzó igazság a természetben és a k i n y i l a t -

koztatásban 52 A pápa és az ószövetségi főpap csalatkozhatlansága 393, 401

Pápai nagy á t o k . 195 A porosz püspöki k a r körlevele a büntető trvről . 259

Roskoványi Ágoston püspök alapítványa . . 35, 43

Reversurus bulla 387 Samassa püspök pásztorlevele . . 3, 11, 1 8 , 2 8

Samassa J . püspöknek pásztorlevele . . , 346 Simor János hgprimás körlevele a csalatkozhatlan-

ságról 89, 97, 105, 113, 121, 129, 137, 145, 153, 161, 169, 177, 185, 193, 201, 209, 217, 225 Simor János hgprimás rendelete a házassági hirde-

tések ismétléséről 316 A Szentháromság és az emberi ész 289, 297, 305. 313, 321

A szent istván-társulati választ, gyűlés . . 394 A szentszéknél és az olasz k o r m á n y n á l hitelesített

követek 353

T e s t v é r i szózat a m. papsághoz . . . . 17 Utóhangok egyh. nevelésünkről . . 133, 147, 155

A vat. zsinat, tudományszabadság, a pápa t é v m e n -

tessége 92, 99, 107, 116 Veritas liberabit vos 1, 9, 25

Visszhang a testvéri szózatra . . . . 65

Weninger Ferencz a szabadkőművesekről . . 361

Egyházi tudósítások.

Lap.

A 1 g i r . Tiltakozás a közös iskolák ellen 246

A l s ó - S z ö l n ö k . K a t h . mozgalom a szentatya

diadaláért 359 A l s ó - S z ö l n ö k . A véderőről szóló tvcz. és a

Clerikusok 303 A l s ó - S z ö l n ö k . E g y h á z m e g y e i tanácskozmány 262

A l s ó - S z e m e r é d. Jekelfalusy V. püsp. válasza 69

A l s ó - S z ö l n ö k . Ú j é v 19 A 1 s ó - S z ö 1 n ö k. I X . Pius 26-évea uralkodása . 405

A m e r i k a. Missiói tudósítás . . . 22, 38

A m e r i k a . Állami iskolák 223 A m e r i k a . V a s á r n a p megszentelése . . . 335

A m e r i k a . A katholikus jótékony egyleteknek

átalános közgyűlése 408 A u g s b u r g . Az iskola, páholy és népnevelési egy-

letek . . . . 157

B á z e l . Püspöki tiltakozás 222 B é c B. Anton Alajos az esküdtszék előtt . . 374

B é c s . A pap ne foglalkozzék politikával 119, 125, 133 B é c s. A papok elleni törvények hozatala . . 62 B e r e t t y ó - S z. - M á r t o n. Inquisitio . . 271 B e r e t t y ó - S z . - M á r t o n . Van-e s honnan ördög 333 B e r e t t y ó - S z. - M á r t o n. Újévi elmélkedés . 29 B e r l i n . A k a t h . egyház üldöztetése Poroszhonban

351, 366. Ókatholikus irodalom 334. Sydow

és Lisko 407 B u k a r e s t . Hitélet és templomépítés . . . 286

D o m b ó. Biró püspök utolsó perczei . . . 87 E g u a d o r . Elnöki üzenet . . . . 1 2 8 , 1 3 4 E i c h s t ä t t . Püspöki rendelet a Lutz-féle tvcz.

t á r g y á b a n 20 E 11 y e k. Kápolnaszentelés 20

Ê r s e m 1 y e. Hálaszózat . . . 13

F r e i b u r g . A felvilágosodott világ b o s z o r k á n y -

félelme 159 F e h r i n g. Bérmálás 350

G y ő r. Bernhard atya halála . . . . 110

G e n f! Mermillod püspök a forradalomról . . 351 J e r u z s á l e m . Az u j székesegyház beszentelése . 327

(4)

K e l e t i n d i a . Missiói tudósítás 175, 191, 199, 215, 239, 246, 280

K o n s t a n t i n á p o l y . Missio 263 K ö l n . Communismu3 és közösiskola 151. A sza-

badkőművesség 21. A szabadkőművesek b e - folyása a franczia forradalomra 278. P i u s -

ünnepély 406 K ú n b a j a. Templomépítés 255

L o n d o n . Bowyer K á r o l y . . . 13 L ö w e n . Az egyetem állapota s viszonya az infal-

libilitáshoz 167, 174 M á r i a L a a c b. Deharbe a t y a halála . . 38, 55 M e s s z e v i d é k . Exercitia spiritualia . 33, 45, 54, 61 M ü n c h e n . F r i e d r i c h naplója 207, 215. Liberális

kegyelet 327. Ó k a t h . mozgalom hanyatlása . M ü n s t e r . A német katholikus sajtó .

N a n c y . Szabadelvű városi képv. tost. . . 191, N é m e t a l f ö l d . Püspöki felirat a pápához

N ü r n b e r g . Ó k a t h . vándorgyűlés P á r i s. Grratry meghódol a vat. zsinatnak

P á r i s. Az érsek körlevele péterfillér gyűjtés a l - kalmával 343. Nemzeti fogadalom Jézus szi- véhez 255. A keresztény tanitás egyletének

congressusa . . .

P e r z s i a . A kereszténység állapota . . 286.

P e r k á t a. Missió . . . P e s t . Mennyit nyomnak a latban a katholikusok . P e s t. A „Pester L l o y d " káröröme

P e s t . Jegyzetek a képviselő-programmokhoz 365, 374, 381. 390, 396 P e s t . Az 1869—72 országfry. időszak 268. Katho-

likus p á r t , 284, 294. Somssich Pál zárbeszéde 309. S z . - I s t v á n - t á r s . közgyűlése 189 Ú j é v i elmélkedés 4. Civilisatio, egyház és „P.

Napló" 53. A „P. L l o y d és a történelem 44.

A vallásoktatásra való felügyelet s Pestváros közgyűlése 182, 197, 206,' 230, 237, 253, 261, 277. Főrendiház febr. 20. ülése 141, 149, 156, 165, 174. F e k e t é k és Vörösek 94. Az

397 238 199 295 37 7

399 319 214 342 349

első káplányi állomás 86. S z . - I s t v . - t á r s . vál.

gyűlés 244, 326. Merénylet egyetemünk kath.

jellege ellen . . .

P f a 1 c z. Antikath. sajtó üzelmei .

P o i t i e r s. Püspöki beszéd . . . R ó rn a. A külföldi collegiumok fogadtatása a szent-

a t y á n á l 5. Tisztelkedések a szentatyánál 30.

A becsületre való eskü, Visconti Ven. k ö r s ü r - gönye, a theol. tanúim, elnyomása 70, 78, 95.

Ú j é v 46. A magy. k a t h . autonomia s az olasz parlament 166. Szabadkőműves temetés 120, 127. Az olasz k o r m á n y s az u j püspökök 111, 142. Vorsák és az „Univers" 262. Mit tehet- nek az olasz katholikusok s mit n e m ? 230.

T r i d u u m sz. Pétorben 198. Tisztelkedések 190 254. Tisztelkedések 333. Tisztelkedések és világáldás 269. A kath. érdekeket gondozó társulat 310, 318. Az u j franczia követ a szent- széknél, tisztelkedések . . . S c h v e i z . A katholicismus szomorú állapota S z e n t - G o 11 h a r d. Kath. pol. mozgalom . S z é k e s - f e h é r m e g y e . Kit válaszszunk k ö -

vetnek

S t r a s s b u r g . A franczia concordatum ' t u g a r t. Felekezetek közti béka .

T e m e s v á r Népnevelés ügye . . . . T u r i n . Erkölcstelen állapotok, polgári ünnepély U j - S e e 1 a n d. Csalatkozhatlanság kihirdetése és

Missió

V o s z p r é m. A r a n y mise .

Z o m b a. Exercitia spiritualia . . . .

Irodalom.

357 150 285

375 391 383 253 304 398 358 63, 76

271 12 102

Die Angriffe geg. G u r y ' s Moraltheologie 7, 15, 23, 31, 39, 47, 56, 63, 71, 79, 88, 95, 103, 111.

Dupanloup röpirata a porosz elemi oktatási törvé-

nyekről 135, 144, 150, 159 Irodalmi jelentés . . . 176, 184

(5)

Perge itaque alacriter in coepto tuo, praeliare praelia Domini, caritatem incende, pietatem fove, unitati promovendae et arctius compingendae adlabora. Pius P. P. IX. ad Redact. Rel. 27 mart. 1871.

Pesten, január 3-án.

1 .

I. Félév. 1872.

T A R T A L O M . Veritatis liberabit vos. — Samassa József szepesi püspök ő mlgának pásztorlevele. — E g y b á z i tudósítások. —Vegyesek.

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

„ V e r i t a s l i b e r a b i t v o s . "

I.

Krisztus urunknak szent Jánosnál — 8, 32 — feljegyzett eme szavaival váltunk el a mult évben szives olvasóinktól s Krisztusnak ugyanezen szavai- val köszöntünk be ez uj évben. A mult év sok buzgó katholikus sziv óhajait hagyta teljesittetlenül, benne sok remény hervadt el, sok baj maradt orvosolatlanul.

Csüggedjünk-e, kétségbe essünk-e ezért? Ez rosz or- vosság lenne. Újítsuk meg inkább óhajainkat, remé- uyeljünk etiam contra spem s keressünk irt, mely- nek alkalmazása által bajainktól megszabaduljunk.

Igen, de hol azon varázsorvosság, mely bajaink- tól megszabaditson? íme, itt ehárom szócska: „Ve- ritas vos liberabit."

Igen ára, de hol az igazság napjainkban?

Itne, itt van: „Ego sum via, V e r i t a s et vira.

Joan. 14. 6., Hic est, qui venit, Jesus Christus . . . . et Spiritus est, qui testificatur, quoniam Christus est Veritas. I. Joan. 5, 6.

Hisz ha Krisztus nem távozott volna a földrő^

nem nyomná hiveit annyi baj, nem sóhajtoznának annyira a világ gonoszsága miatt. De igy kihez for- duljanak? Hol keressenek enyhet s irt? Kiált fel sok csüggeteg katholikus.

Hol? Ott keressétek az igazságot, hol azt Krisz- tus hagyta. „Et ego rogabo Patrem et alium P a r a - clitum dabit vobis, ut maneat vobiscum in aeternum.

S p i r i t u m v e r i t a t i s , quem mundus non potest accipere, quia non videt eum, nec seit eum; vos au- tem cognoscetis eum, quia apud vos manebit et in vobis erit. Non relinquam vos orphanos." Joan. 14.

1 6 - 1 8 .

Jó, jó. De hát hol keressük ezen Spiritus veri- tatist, ezen Paraclitust, a mi tulajdonképen annyit tesz, hogy Advocatus? Hol keressük őt s hol találjuk biztosan, hibázhatlanul ?

Ott, azoknál, keressétek s meg fogjátok találni, hova s kiknek azt Krisztus megígérte s mert meg- ígérte, megadta. A világnál, a liberális világnál, ne keressétek, mert Krisztus előre megmondta, hogy

„Spiritum veritatis mundus n o n pot>est a c c i - p e r e , quia non videt eum, nec seit eum;" már pe- dig ha non potest ilium accipere, akkor nem is bir vele;

ha nem bir vele, akkor nála hiába keresitek, mert a világ nektek azt nem adhatja, amie nincs. A ki te- hát a mundusnál, a liberális világnál, keresi az igaz- ságot, mely bajainkból megszabaditson, az ugyan rosz helyen keresgél. Quaeretis et non invenietis, pulsabitis et non aperietur vobis. A liberális világ ugyan teletorokkal kiabálja, hogy ki az igazságot szomjazza, hozzá jöjjön, fogadja el tőle az igazságot s non sitiét iterum, mert csak az őnála létező igaz- ság képes az embereket, a társadalmat, kielégíteni^

megszabaditani, boldogitani. — Már hogy az, ki a világ liberális igazságaival jóllakott, non sitiét ite- rum, azt elhiszszük. De hogy az igazi igazság, Krisz- tus, — mert ez képes egyedül kielégiteni, megszaba- ditani, boldogitani, az embereket és társadalmat s ezt keressük, — a világnál legyen feltalálható, ezt na- gyon bajos elhinni. T u d j u k mi, hogy a liberálisok folyton azt hajtják : „Ecce hicest Christus, ecceillic, ecce in deserto, ecce inpenetralibus",ime, itt az igazi, az ős katholicismus." De megfelelt már erre maga ezen Krisztus, kit keresnünk kell: „Nolite credere,

1 »

(6)

nolite exire. Ecce praedixi vobis" Ján. 24, 23—26.

„Mundus non potest accipere Spiritum veritatis, quia non videt eum. nec seit eum."

Ha tehát a világnál nem található fel Krisztus, a boldogitó igazság, máshol illik s kell azt keres- nünk. Ott, hol azt Krisztus letéteményezte, azoknál, kiket maga helyett küldött az igazságot hirdetni, kiknek ezen igazságot, Spiritum veritatis, megigérte s megadta.

Hova, kikhez, utasitott Krisztus ? Mindjárt meg- mondjuk. Krisztus, kiről a mennyei Atya azt mond- j a : „Tu es Filius meus dilectus, in Te complacui mihi" Marc 1, 11 s kit hogy hallgassunk, megpa- rancsolta: I p s u m a u d i t e " Math. 17, 5, az általa választott apostolokhoz igy szólt: „Non vos me ele- gistis, sed ego elegi vos et posui vos, ut eatis et fru- ctum afferatis etfructus vester maneat." Joan. 15.16- Ugyanezeknek mondá: „Sicut misit me Pater et ego mitto vos. A c c i p i t e S p i r i t u m S a n c t u m . "

Joan. 20, 21. 22. Ezen apostolainak azon hatalom- mal, melylyel Kritztus birt: „Data est mihi o m n i s p o t e s t a s i n c o e l o et i n t e r r a , " megparan- csolja: „Euntes ergo d o c e t e o m n e s g e n t e s docentes eos servare o m n i a , quaecumque mandavi vobis. Et ecce, e g o v o b i s c u m s u m o m n i b u s d i e b u s — tehát a vatikáni zsinat napjaiban is — usque ad consummationem saeculi." Mat. 28, 18—20 Ugyanezen kiválasztott apostoloknak, kiknek meg- hagyta, „Euntes in mundum uni versum, p r a e d i- c a t e E v a n g e l i u m o m n i c r e a t u r a e " —gon- doljuk, ide értetnek a liberálisok is — azt is mondja folytatólagosan, hogy „qui crediderit, — kétség ki- vül azoknak, kiket az evangéliumot hirdetni küldött, tehát nem a liberális világnak — salvus erit, qui vero n o n c r e d i d e r i t — utique vobis praedican- tibus, non liberalibus — c o n d e m n a b i t u r . — Marc. 16, 15. 16. Azon kivül, h o g y Krisztus egye- nesen, határozottan, sine ambagibus, sine reticentia minden alkalmazkodás nélkül, tudtára adta a világ- nak, miszerint ki az apostolok predikálásának nem hisz, condemnabitur, még bővebben is kifejti ezen nézetét : „Ite, ecce ego initto vos, s i c u t a g n o s i n t e r l u p o s , " — a mundusnak, a liberális világ- nak, jellemző epithetona Krisztus szájából, —- . . ,

„ Q u i v o s a u d i t , m e a u d i t et qui vos spernit, me spernit ; qui autem me spernit, spernit eum, qui me misit." Luc. 10, 3. 16. És meghagyja, miként tekintsék azokat, kik reájuk nem hallgatnak: „Si Ecclesiam non audierit, s i t t i b i s i c u t e t h n i - c u s et publicanus." Mat. 18, 17. Ugyanezen általa

választott apostoloknak azt igéri: „Paraclitus autem Spiritus Sanctus, quem mittet Pater in nomine meo, ille v o s d o c e b i t o m n i a et s u g - g e r i t v o b i s o m n i a , quaecumque dixero vobis."

Joan. 14, 26. Továbbá: „Cum autem venerit Para- clitus, quem ego mittam vobis a Patre, S p i r i t u m v e r i t a t i s , qui a Patre procedit, i l l e t e s t i m o - n i u m p e r h i b e b i t d e me. Joan. 15, 26. Ugyan- csak az apostoloknak mondá: „Si autem abiero, mittam eum (Paraclitum) ad vos. Et cum venerit ille, a r g u e t m u n d u m de peccato et de justitia et de judicio." Joan. 16, 7. 8. „Cum autem venerit ille S p i r i t u s v e r i t a t i s , d o c e b i t v o s om- n e m v e r i t a t e m " Joan. 16, 13. Es azokért, kiket Krisztus kiválasztott, valamint azokért, kik általuk benne hisznek, igy imádkozik Jézus: „Pater , . . . verba, quae dedisti mihi, dedi eis: et ipsi aeeeperunt et cognoverunt vere, quia a te exivi et creliderunt, quia tu me misisti. E g o p r o e i s r o g o , n o n p r o m u n d o r o g o , sed pro bis, quos dedisti mihi, quia tui sunt . . . Ego dedi eis sermonem tuum et mundus eos odio habuit, quia non sunt de mundo, sicut ego non sum de mundo. Non rogo, ut tollas eos de mundo, sed ut serves eos a malo . . . S a n c t i f i c a e o s i n v e r i t a t e. Sermo tuus veritas est. Sicut tu me misisti in mundum : et ego misi eos in mundum.

(tanitani, megváltani, boldogítani.) Et pro eis ego sanctifico me ipsum: u t s i n t e t i p s i s a n e t i f i - c a t i i n v e r i t a t e. Non pro eis autem rogo tan- tum, sed et pro eis, qui credituri sunt per verbum eorum in me, ut omnes unum sint." Joan. 17,

8 — 2 1 .

Hol akarjátok még ezek után az igazságot ke- resni? Péternél s az apostoloknál, ezek utódainál, a pápánál és vele egyesült püspököknél, szóval, a ka- tholika egyháznál — vagy a világnál, azon világ- nál, mely szabadelvüségében magát e l l e n t é t b e h e l y e z i az e g y h á z z a l , a pápával s püspökök- kel s azt akarja, követeli, decretálja, arra kényszerí- teni iparkodik az egyházat, hogy elhagyva elveit, elhagyva Jézus szavait, melyre őket oktatta, a Szent- lélek tanitását, a világ elveit, nézeteit, irányait, elfo- gadja, kövesse? „Si justum est in conspectu Dei vos (liberales) potius audire, quam Deum, judicate." Act.

4. 19.

Hol fogjuk tehát az igazságot keresni, hogy

megismervén elfogadjuk s megszabadítson minket,

megszabadítsa a társadalmat az ezt iszonyúan sújtó

bajoktól? Váljon az egyháznál, mely „co 1 u m n a

et í i r m a m e n t u m v e r i t a t i s " I. Tim. 3. 15.

(7)

3

avagy az egyházzal ellentétben levő államok irodái- ban, parlamentek törvényeiben, liberális iskolákban lapokban ? Judicate.

Es váljon az egyház tanulja-e az igazságot, a helyes elveket, a világtól, a modern államoktól?

Avagy megforditva a világnak, az államoknak, a liberálisoknak, kell-e az egyháztól tanulni az igaz- ságot, a társadalmat bajaiból felsegitő helyes elve- ket? Judicate.

Yálaszszatok, kik az igazságot keresitek. Vá- laszszatok az egyház, melynek számára az igazság örök időkre biztosittatott a Szentlélek által s a világ közt, mely Krisztus által mindig ellentétben említ- tetik az egyházzal, mikor az igazságról van szó. De ovatosan válaszszatok, mert komoly dologról, az üd- vösségről, van szó. Szivleljétek meg L a c t a n t i u s - n a k szavait Inst. divin, lib. IV. cap. 3 0 . : „Sola igitur Catholica Ecclesia est, quae verum cultum re- tinet. H i c e s t f o n s v e r i t a t i s , hoc est domici"

lium fidc-i, hoc templum Dei, quo si quis non intra- verit vel a quo si quis exiverit, a spe vitae ac salutis aeternae alienus est. Neminem sibi oportet pertinaci concertatione blandiri. Agiturenim de vita et salute>

cui nisi caute ac diligenter consulatur, amissa et exstincta erit."

De hallgassunk az igazság keresésében szent Ágostonra is Lib. de utilit. credendi torn. V I I I . cap 7 : „Ad inveniendam veritatem quaerendos esse ma- gistros veritatis, quibus nulla disciplina caret. Cap.

9. Hos magistros nonnisi in Catholica Ecclesia esse . . . veritatem enim esse ab aliqua auctoritate inve.

niendam . . . Cap. 13. Ipsam quippe veritatem vel ejus magistros, qui vere sapientes sunt, quatenus sapientes, a stulto aut quaerente fidem inveniri non posse. Cap. 14. Apud haereticos talem auctoritatem non esse. Cap. 17. . . . ideoque in ilia (Ecclesia Ca- tholica) esse acquiescendum e t a b e j u s m a g i - s t r i s v e r i t a t e m a c c i p i e n d a m . "

Es ne téveszszük szem elől. mit szent Irenaeus mond Contra haeres. lib. I I I . cap. 24. n. 1.: „Ubi enim Ecclesia, ibi et Spiritus Dei; et ubi Spiritus Dei, illic Ecclesia et omnis gratia: S p i r i t u s a u . t e m v e r i t a s . "

Samassa József szepesi püspök ő mlgának pásztor- levele.

Venerabiles F r a t r e s et Filii Dilectissimi !

Quo tempore una erat in singulis dioecesibus clerico- rum ecclesia, quae a cathedra Episcopi ibidem praesidentis

cathedralis appellabatur, omnes presbyteri unius Episcopi imperio tenebantur.

Verum, postquam saeculo IV. et V. populo multiplicato in singulis dioecesibus plures ecclesias condi pluresque aedes sacras e x s t r u i coeptum est auctusque proinde f a i t presby- terorum numerus: Episcopi negotiorum partem commiserunt vicariis ruri constitutis, suprema potestate et inspectione sibi reservatis.

Quae enim ecclesiarum sollicitudo ad indefessam vigi- lantiae curam Episcopos adhortatur, eadem una postulat, ut, no villico longe agente messis agri pereat, in opus m i n i - sterii viros idoneos assumant, qui ceu vigiles regiones sibi commissas obire et perlustrare non desinant. Ideo mandavit etiam Concilium Lateranense IV., ut „Episcopi viros ido- neos assumant, potentes in opere et sermone, qui plebes sibi commissas vice ipsorum, quum per se idem nequiverint, sol- licite visitantes, eas verbo aedificent et exemplo."

Vicariorum horum officium primo olim institutum f u - isse videtur in persona chorepiscoporum, quorum antiquis- sima mentio est in Concilio Antiocheno (341), Neocaesare- ensi, Nicaeno I. et Chalcedonensi. Intelligimus autem hic il- los chorepiscopos, qui pr ioribus ecclesiae saeculis laudabiliter instituti fuerunt, nec vero eos, quos morum corruptela sequi- ore aetate protulit, quorum propterea officium detestari p r i - mum a viris prudentibus debuit, deinde ecclesiastica a u c t o - r i t a t e deleri.

Attamen in ecclesia occidentali post saeculum V. ces- sarunt in vicis et pagis chorepiscopi, quibus deinde a r c h i - presbyteri rurales successerunt, ad quos plurium parochia- rum regimen pertineret, suscepta sollicitudine Episcopum

faciendi certiorem de iis, quae in finitimis emergerent et agerentur parochiis. Tandem, quum Episcopi in ecclesiis c a - thedralibus in locum archipresbyterorum vicarios générales instituissent, eandem aut similem induxerunt formám etiam in ecclessiis r u r i erectis ita, ut pro ruralibus archipresby- teris constitueront ibidem pro arbitrio aeque eligendos et destituendos vicarios, quos foraneos appellarunt. Hi in c a - nonibus Decani, apud nos passim V A Diaconi dicti, plures per dioecesim constituuntur ; nam ob amplitudinem territorii et cleri ac fidelium multitudinem dioeceses divisae sunt in districtus seu decanias, quarum sicut limites defigere, eas- dem urgente necessitate vel svadente utilitate oxtondoro vel restringere, dismembrare vel unire, ad iura Episcopi pertine- bat semper.

Dioeceses in certas decanias iam saeculo I X . d i s t i n - ctas fuisse patet e constitutionibus Riculphi Episcopi Sves- sionensis, ubi c. 20 l e g i t u r : „Rationi quoque proximum est, ut unoquoque mense statuta die, i. e. Kalendis uniuscuius- que mensis, per singulas decanias presbyteri simul conveni- ant et de his, quae in eorum parochiis accidunt, sermone m h a b e a n t . "

Atque haec disciplina ad nostra usque tempóra p e r - venit.

Quo vero latius dioecesium limites extenduntur, eo minus Episcopus rebus, quibus secundum beneplacitum D o - mini ordinandis intendere debet, per se ipsum invigilare v a - let. Insignis itaque apud nos cumprimis utilitas Decanorum

1*

(8)

per dioecesim dispositorum, ut antistiti oculi et auria loco sint.

Functiones et potestas decanorum a mandatis, quae ab Episeopo accipiunt, dependent. Idcirco officia et iura illo- rum potius ad décréta aynodalia, ipsorum Episcoporum praecepta, quam iuria communis praescriptionea exigenda sunt. Istiusmodi praecepta, quae ordinem agendorum nego- tiorum complectuntur, in omnibus fere dioecesibus édita sünt ; in hac etiam, cuius regimen humeris Noatria incum- bit, sparsim publicabantur.

U t vero a Nobis nihil negligatur, quod plurimum facit ad Dei honorem tuendum, auctoritatem Noatram tutandam, mores componendos, excessus corrigendos, pacem inter dis- sidentes conciliandam, errores et abuaus, quoa defectus n e - cesaariae acientiae et informationia decursu temporia i n d u - xit, levandos, omnibua Decania ruralibua praeter curam animarum praecipimus et committimus cum Synodo R o - m a n a : „ut sint doctrina, pietate et prudentia praaditi, qui pro Deo et propter Deum Evangelium non erubescant, sed de clericorum et laicorum vita ac moribus et quomodo p a - rochi aliique animarum rectores in pastorali officio se g é - rant, diligenter inquirant et in laternis acrutentur, ad Epi- scopum fideliter delaturi, num clerua et populus, ut debet, vivant, num propriis in ecclesiis cultus adhibeatur, num au- pellex sacra praecipue debito nitore conservetur et v i s i t a - tionum décréta suae sint executioni mandata."

Atque in aubsidium officii decanalis gerendi aequen- tem instructionem eo etiam fine, ut omnia, quae in hac re diaperae dicta aunt hactenua, ratione et diatributione sub uno aapectu ponerentur, cenauimus edendam, sperantea fore»

ut statutis certis regulis, quibua unuaquiaque intra limitea aibi constitutos contineatur, non honorem imminuat, non locum occupet alienum, vera concordia fiat et ex diversitate contextus atque recte officiorum geratur administratio s i n -

gulorum.

1) Tenetur Decanus iusiurandum reverentiae, obedi- entiae, fidelitatis et diligentiae in officio apud Epiacopum dare.

2) Quando Decanus muneri suo su8tinendo impar, o f - ficio reaignare coactus est, Notario districtuali, — qui ubi non eat, perceptis praesentibus mox eligendus et Nobis pro confirmatione praesentandus erit, — omnia ad districtum ipsi commissum pertinentia acta, documenta, literas fide et notatu dignas, sigillum decanale, secundum authenticum i n -

dicem ipsi traditum et ad officium Nostrum remittendum bo na fide tradet. Quo facto Notarii erit usque ad r e n u n t i a - tionem novi Decani functiones Decani débita cum diligentia et obedientia peragere.

3) Decanus de vita decessurus tenetur mature, spiritu adhuc vigente, Notario acta omnia et documenta exhibere, qui ea, morte Decani secuta, Decano a Nobis nominato se- cundum consignationem rursua conficiendam t r a d e r e et conaignationis unum exemplar ad officium Noatrum mittere debet.

4) Decanua legali modo muneri suo praefectus ante omnia talem et divinae charitatis ardore et sacrarum rerum studio et vitae morumque integritate et doctrina et v i r t u - t u m officiia se praebeat ac praeatet, ut clerus, cuius curam

gerit, exemplis praeclaria in diea magis atque magia in omnea

pie recteque agendi partes conformatus, religione et sancti- tate fiorens, fructua ferat fidelibus salutares et uberrimos ; nec quidquam eorum in illo vituperari posait, quod ipse vi sui officii in aliis corrigere et emendare tenetur ac revera corrigit et emendare studet.

5) Decanus universim cuncta edicta, conatitutionea, diapoaitionea, mandata iam dimissa vel a Nobis dimittenda, ipse observet et protocollo illata sine longiori mora, si opus fuerit, ad sui districtus parochos dimittat ; nec non curabit, ut per hoa etiam protocollo accurate inaerta observentur ac effectui mancipentur atque de prompta et diligenti obser- vantia horum Noa fideliter certiorea faciet.

(Folyt, köv.)

EGRTHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

P E S T , j a n u á r 1. Ú j é v i e l m é i k e d e a. Rohanva halad az idő felettünk, lánczszemekbe gyűrűzve fonja az év számait oly gyorsan, oly meglepő sietséggel, hogy a h a t á r t nem ismerő gondolat ia alig képes vele versenyezni. Alig üdvözöljük elvtársainkat az év kezdetén és már a vég int, hogy búcsúzzunk, hogy hajnal hasadtával ismét a teatvéri üdvözlet fűzze szorosabbá az elvek egységében született, folyton bensőbbé lett, lelkes olvasó k ö r szeretetkapcsát.

Jö-n és alig jött meg, mintha nem is jött volna, távozik az idő, nem h a g y v a más emléket létezéséről, mint az emberi szellem t é n y e k b e n kifejezett működését és e tények ? évről évre felmagasodnak, égbe nyúló jelként m u t a t n a k a m é l y - ségre, mely felé a társadalom perczről perezre közeledik, hogy saját kezével áaott sirjába temesse magát. Hol tegnap állottunk, ott ma már nem állunk és holnap még kevésbbé fogunk állani ; folyton folyton haladunk, ha haladásnak le- het nevezni a tűz emésztő lángját, mely rémes pusztítással tesz tanúságot romboló hatalmáról, ha haladásnak lehet ne- vezni a fekélyt,- mely elhanyagolva vagy épen táplálva to- vább rágódik a testen, míg teljesen megsemmisiti.

A hit a természetfeletti létben a nyilvános életből k i - zárva, csak egyesek keblében rejtözvo él még ; a tekintély alá van ásva, a hitetlenaég szellője o r k á n n á változott, r a - gadja magával az emberiséget az erkölcai aülyede's m é l y é - hez, mely támpontját elvesztette s rohanva halad elveszni.

Ezt hozza újévi ajándékul minden év ; a múlttól a jövő örökaégként ezt nyerte, hogy az elkéazitett halál torkába dobja az emberiséget.

F o g j a - e ezt tenni ? Be fogja-e fejezni a mult bűnét ? Nem f o g - e talán az utósó perezben viaazarettenni a m é l y - ségtől ? K i mondja meg. E g y bizonyos. E l v e k emelik, elvek sülyeaztik, a táraadalmat, azok a tények rugói, az élet irányadói.

Európa és hová a pogány Róma elvei elhatottak, azon mértékben sülyedt alá, hogy tovább már nem sülyedhetett, amint ezen elvek tért foglaltak.

Az emberiség emelkedésének szemtanúi csak azon percztől és azon mértékben vagyunk, melytől és miként a kereszt elvei hóditó foglalásukat megkezdették éa f o l y t a t - t á k az elmékben és szivekben. Isten, Megváltó, l é l e k h a l h a - tatlanság, szóval, a természetfeletti lét és mindaz i r á n t

(9)

5

nyilvánult hit, mi vele összefügg, oly gyorsan emelte a t á r s a d a l m a t , hogy csudaszerü újjászületése, emelkedése, csakis onnan magyarázható, mert a beszivott, az élet m i n - den viszonyait szabályozó, elvek forrását Isten képezé.

Mellőzzük ez elveket, úgy mellőztük emelkedésünk eszkö- zeit, elökészitettük az utat, melyen haladva nem vár a t á r - sadalomra egyéb, mint azon mélység, mely a hajdan pogány kort oly szánandó állapotban tünteti fel.

E s ma e pontnál v a g y u n k .

Évezredes hullámzás, évszázados küzdelem, után a társadalmat a multszázadi hitetlenség apostolainak n y o m - dokain előtörni l á t j u k ; ismét magasra emelve l á t j u k a po- gány Róma elveit, romjait szemeinkkel szemléljük ; az á t a - lános convulsio a társadalmi élet alapjául letett elvek k ö - vetkeztében csak idő kérdése, csak attól függ, fog-e tovább haladni az emberiség a lejtőn, melyen egy százada halad vagy felismerve a veszélyt, egy erős elhatározással szakit-e a múlttal, hogy jobb jövőt készitsen magának és a jövő nemzedéknek, mint minőt neki a mult hagyományozott ?

Az elvek, az eszközök, melyek egy pogány világot voltak képesek sülyedéséből felemelni, képesek az e l m e r ü - léshez közel levő társadalmat is feltartani.Ha képesek vol- t a k keresztény társadalmat alkotni, képesek lesznek a meg- romlottat is újjá alkotni. E r e j ü k ma is az, mi volt k e z d e t - ben ; nem haltak ki, nem szűntek meg létezni, csak b ű n ö - sen, hálátlanul, leszoríttattak a térről, mely jogosan egye- dül őket illeti meg.

Elvek elvekkel, eszmék eszmékkel, állnak harczban ; magától az emberiségtől f ü g g választani, a kettő közül melyeket segitse diadalra. U g y a k a r - e győzni, hogy g y ő - zelmében bukását vagy hogy erkölcsi létének biztositékát találja fel ?

Alig hinnők, hogy az ismert kettős irány mellett a válasz kétes, habozó, lehetne mindazok részéről, k i k a v i - szonyokat komolyan mérlegelve, velünk együtt visszariad- nak azon több mint kétesértékü, mert határozottan veszé- lyes, haladástól, melynek útjain mai nap a társadalom gondtalanul j á r . Es ha igy van, ha gondokba merülve v a n - n a k , k i k aggódva szemlélik a helyzetet, melybe örvényként sodortatik a társadalom elvei folytán : mi természetesebb, mint hogy fokozott erővel m ű k ö d j ü n k ez örvény e l h á r í t á - sán a régi és mégis mindig u j keresztény elvek a l k a l m a z á - sa által.

A pogány Róma felújított pogány elvei megsemmisítés- sel fenyegetik mindazt, mit a kereszténység a társadalomban nagyot és szépet alkotott. Az emberiség homlokáról letö- rülni siet és müvéhez közel van, a ker. jelleget, a gondolat és érzelem országát, elmét és szivet megfosztani törekszik a már hitetlen kor azon nemességtől és emelkedettségtől, melyet a kereszténység kölcsönzött. Ezt ellensúlyozni nem- csak, de a czélba vett szándékot teljesen meghiúsítva, a már már teljesen elvesztett keresztény jelleget visz- szaállitani, egyedül a keresztény Róma elvei, azon elvek, képesek, melyek a világi trónjától ugyan megfosztott, de a lelkek felett hatalommal m a i s bíró, egyházfő ajkairól h a n g - zanak.

Sokat vétkeztek a kereszténység ellen, k i k méltóság, tekintély, tudomány, műveltség vagy bármely czimen a

társadalomban vezérszerepre hivatva voltak vagy magokat hivatva lenni vélték. E l h a g y v a az igazság k ú t f o r r á s á t , vég- veszélynek t e t t é k ki a t á r s a d a l m a t . Expiatio nem a d a t i k ,

míg csak vissza nem térnek, honnan eltávoztak, míg csak vissza nem f o g a d j á k , mit maguktól eltaszitottak, a keresz- tény elveket. Ez az egyedüli mentő eszköz, ez lesz képes kiengesztelni a t á r s a d a l m a t is azok iránt, k i k jóléte, n y u - galma, ellen annyit vétkeztek.

Jeleztük futó pontokban helyzetünket, jeleztük a k ö - telmeket, melyek teljesítését a társadalom v á r j a tőlünk. Az út, melyet követünk, előttünk egészen tisztán áll. R a j t u n k nem fog múlni, hogy rendithetlenül r a g a s z k o d j u n k eddig is követett elvünkhez, hogy felébredésre intsük azokat is, k i k szunyadni látszanak. Rómára f ü g g e s z t j ü k szemeinket, v a l l - j u k elveit, mert t u d j u k , hogy csak vele van biztositva lé-

t ü n k , nélküle megsemmisülünk.

Vigilius.

RÓMA, a k ü l f ö l d i C o l l e g i u m o k f o g a d t a - t a t á s a a s z e n t a t y á n á l . Mivel szerencsétlen száza- dunkban az egyház bokros megtámadtatásai főleg a vallás- ellenes sajtótól erednek : illő és méltányos, hogy a vérig zaklatott kath. egyház tántorithatlan fiai a conservativ sajtó ú t j á n is i p a r k o d j a n a k egyfelől a tévelyeket korbácsolni, másfelől pedig egyszerű, de hü, vonásokban megmutatni, hogy — h a j ! a zivatarok közepette is t u d u n k ám mi bol- dogok lenni. Nemcsak tolongó vihar ellen küzdő egyesek bátorsága vagy a gúnytenger özönétől nem félő egyegy k i - józanult hitéletének ujjáébredése dagasztja a nemesen érző

keblet valódi örömre, hanem egész testületek is megelége- dett örömmel s vidám önmegadással v a l l j á k : Krisztusért szenvedni boldogság.

Szabadjon tehát nekem is igen tisztelt szerkesztő iir becses lapjában nem ellenségeink minduntalani g a r á z d á l k o - dásainak, hanem ama leirhatlan örömnek adni némi k i f e j e - zést, m e l y i e n deczember 14-én a többi intézetekkel együtt n é m e t - m a g y a r Collegiumunk is ő szentsége által részesitte- tett. Hogy ugyanis az olasz parlament megnyitásakor a b é - reltek által tett gyér tüntetések ellenében mi is, nem ám fizettetve, fogoly pápánkat szivből üdvözölhessük, a k ü l - földi Collegiumokkal testületileg hódolatnyilvánitás végett audientiát k é r t ü n k . Ez emiitett napon meg is adatott.

Nem szükség efeletti gyermeki örömünket eleven, színek- ben ecsetelni. A tudat, hogy már 7 hónap óta nem látott, békókba vert, szentatyánkat újból szemlélhetjük, szivün- ket csordultig megtölté — s míg kipirult arczczal élénkebben iparkodtunk egymásnak titkos érzeteinket szavakkal is nyilvánítani, addig gyors, csaknem futó, lépteink észrevét- lenül a V a t i k á n terére vittek. Ah dicső épület, kit rejtesz te a világ előtt ? Honnan van, hogy valahányszor szemléllek, szívemet keserű bútól szorulni érzem ? hogy hajlandó vol- nék könyeimnek mindannyiszor szabad folyást engedni ? — Valóban, valahányszor lépteim ide visznek s az olasz b é - renczek mogorva alakjait a pápai palota főajtaja előtt — mely nem az övék — őrködni látom, képzelmeimben ön- k é n y t Megváltónk sírja t ű n i k fel, melyet pogány római zsoldosok őriztek. Mintha hallanám, e magasztos sirból tompán, de szivrehatóan, hangzik az ősz látnók vértanúi

(10)

önmegtagadása és b i z a l m a : etiamsi me occiderit, in ipso sperabo !

L é p j ü n k be. A vigyázva feltárt külső ajtón belől a pápa n y a k i g fegyverzett sehvaitzi testőrsége vetett vizsga- tekintetet reánk. Daliás hősök ezek, kik, meg vagyok g y ő - ződve, csak maroknyi számmal is sok bajt volnának képesek egész tengernyi támadó csőcseléknek okozni. — Majd p á - pai csendőrök és a palotagárda több tagjai mosolylyal t e - kintettek reánk, mint mikor rég nem látott ismerősök ú j - bóli találkozáskor egymást üdvözölni szokták. Szóval, a V a t i k á n belsejében még egy kis pápai állam létezik, a n e - mesi és sehvaitzi testőrség, a palotagárda és az óriási csend- örök még tekintélyes számban vannak, k i k , tudom, mihelyt a pápai uralom jogait visszanyerné, a városban az óhajtott rendet azonnal helyre fognák állitani. A pápa s a j á t a l a - mizsnáiból fizeti ezeket, mint szintén kenyérből kiesett egykori hivatalnokait is nagylelkűen nyugdijban részesíti.

Miután a márványlépcsőkön felhaladtunk, nyájasan az igen diszes consistoriumi terembe vezeténok, melynek egyik végén mennyezet alatt egy vörös bársonynyal bevont pápai szék emelkedett. Szép számmal g y ű l t ü n k össze, t. i.

tiz külföldi Collegium számos növendékeivel és elöljáróival, ,kiket egy érzet lengett át : hódolni a pápának nemcsak sa- j á t , hanem nemzetük és h a z á j u k nevébon is. — Nemsokára

megnyilt az ajtó s kit oly mohón v á r t u n k , a pápa, biborno- k o k , praelatusok, k a m a r á s o k s nemesi testőrök kíséretében belépett. Mindnyájan önkényt a szó teljes értelmében egy

„ a h " - r a f a k a d t u n k , oly tele volt szivünk a boldog pillanat kéjétől. Szemeimet, a mint csak birám, kimeresztém, hogy, ha lehetne, a kedves pápát sóvár tekintetemmel egészen le- nyeljem. H á n y a t nem igézett meg már ! De hát a gondola- tok, miként csatáztak azok lelkünkben e dicső pápa m ú l t j a felett ! ? Hosszú kor vont szép, hópehelylyel borított, h o m - lokára barázdákat, melyek mindegyikéből szenvedéseinek egy korszakát lehető kiolvasni. Mennyi bántalom, mennyi üldözés, mennyi rágalom, nem szórta már r á mérges nyilait.

Ámde nincs megsemmisülve ! Nézd, ott ül a székben, arczát dicső múltjának fénye övedzi, szemében szent vidámság ül, ajkairól sorsával megelégedett nyájas mosoly lebben el. Ott ül megfogyva b á r azaz kifosztva jogaiból, de törve nem, hanem még ép erős lélekkel. Quid existis videre ? arundinem vento a g i t a t a m ? Nem, hanem mint bérez tetején a százados tölgy, oly tántorithatlan, semmi fergetegtől sem félő, bátor hőst. Sed quid existis videre ? E g y pápát, minőt Róma a kath. egyház alapítása óta szakadatlanul szemlélt ? Oh, t ö b - bet, többet mint pápát !

Ez s ehhez hasonló értelemben tolmácsolá a lengyel Collegium érdemdús igazgatója meleg érzolmeinket. A hó- dolatnyilvánitásnak vége s ime a pápa felemelkedve meg- szólal. Ah, minő beszéd! még most is szánt borzalommal tölti el szivemet. Harmadszor vagyok már többi t á r s a i m - mal együtt szerencsés fogsága óta audientián lehetni, de igy beszélni még nem haliám ! — Hát még a királyi a l a k ! Ezüst f ü r t ö k , mint szép korona fején, hófehér talaris t a g - jain, mellén aranykereszt, vállain piros köpeny. Méltóság- teljesen tekintett végig gyülekezetünkön s minél többet szólott, szép arcza annál i n k á b b szikrázott az apostoli h é v - től. Jobbjával gyönyörű taglejtéseket tett s mivel e miatt

jobb válláról a bibor köpeny lecsúszott s csak bal vállán f ü g g ö t t , ez igazán királyi alakban tünteté fel őtet. Mint egykor Mózes Sión hegyén, a k k é n t szórta villámait jelen k o r u n k e halhatatlan Mózese !

I t t közlöm gyorsirat után gyönyörű szózatát, részint mivel feltűnő világot vet jelen korunk állapotára, részint pedig üdvös és a szivbe mélyen bevésendő tanúságot rejt nemcsak magam, hanem magyarhoni kedves pályatársaim számára is. Magasztos szavakkal tehát imigyen szólott :

„Az üldözések korszakát éljük. Krisztus egyháza ugyanis minden oldalról t á m a d t a t i k , szorongattatik. K i t a g a d h a t j a ? Ti azonban a f á j d a l m a t , mit ezek miatt szivünkben s z ü k - ségkép kell éreznünk, talán azon észrevétellel a k a r j á t o k csillapítani, hogy az egyház m á r keletkezésekor hasonló sorsban részesült. Igaz, alig létesité Isten e csudálatos m ü - vét a világban, ez azonnal ellenséges indulattal zúdult fel ellene ; de e miatt szerfelett ne csudálkozzunk, mert a világ a k k o r a hitetlenség, igazságtalanság és tudatlanság legsű- r ű b b , legsötétebb, homályába volt eltemetve. De, vetitek közbe, az üldözések még a k k o r is dühöngtek, mikor az egyház az emberi társadalmat az igazság fényével megvi- lágosította és o k t a t t a , hogy a méltányosság és életszentség ösvényén haladjon. Azonban nem rég értesültem egy tudós külföldi áldozár jeles müvéről, melyben állíttatik, hogy az egyház jelen üldözései sokkal nagyobbak és borzasztóbbak, mint minőket eddig az egyháztörténelem felmutatott. É n is e meggyőződésre j u t o t t a m , melyben annál inkább mege- rősödöm, minél többet elmélkedem a jelenkor feldúlt viszo- nyai felett. Levate oculos vestros in circuitu. Tekintsetek, fiaim, bár merre, keletre vagy nyugotra, délre vagy é j - szakra, mindenütt észreveenditek, hogy a t á r s a d a l m a k b a n az uralkodó körök hitehagyottak, apostaták. A h i t e h a g y o t - t a k r a pedig Istennek á t k a nehezedik ! Mivel tehát ez átok míg t a r t , az apostatáltnak fülét az isteni igázságok előtt b e - dugja és ajkairól nem egyebet, mint istenkáromlásokat hangoztat : azért ma nehezebb, mint valaha, Isten igéjét győzelemre vinni. Mert ha a körülmények helyzete ilyen, ha azok, k i k a t á r s a d a l m a k élén állanak, a sátán kezeiben vannak, igen, ha lángoló gyűlölet szítja őket Krisztus Jézus ellen: mondjátok, minő erő, minő bátorság, minő buzgalom, minő tudomány, minő életszentség, volna elegendő velük szembe szállani s a z o k a t , kiket a csalfa k o r m á n y o k elszé- dítettek, megtéríteni ? Ennélfogva felszólítlak titeket, fiaim, hogy minél buzgóbban és állhatatosabbau szenteljétek m a - gatokat a tudományoknak, hogy ezek fegyverével annál biztosabban győzhessétek le a z ellent és naponta növeked- jetek az erényben, hogy valódi szent élettel szégyenithes- sételc meg őket. E g y példásviseletü, erényes, papot ugyanis még az ellenség is becsül. Igen, tudományra és erényre t ö - rekedjetek, az ernyedetlen buzgalomban és szeretetben g y a - rapodjatok, — most b í r j á t o k erre a legszebb időt, — hogy egykoron a szóval ajkaitokon s a karddal kezetekben g y ő - zelmesen vívhassatok. Adjon l3ten a ti eszeteknek világos- ságot s áldja meg edzett erővel akaró tehetségteket, hogy jogait, az anyaszentegyház jogait, bátran védelmezhessétek, amaz egyházéit mondom, mely ma oly kegyetlen üldözé- seknek van kitéve. Ez az emlék, mit ma nektek n y ú j t o k ; bárcsak Isten azt mélyen szivetekbe vésné és bárcsak az ő

(11)

7

dicsőségének méltó eszközeivé idomitana titeket. Megáld- lak benneteket, megáldom a hazát és a nemzetet, melyhez tartoztok s megáldom családotokat az Atya, F i u s S z e n t - lélek nevében . . . "

í g y a k a r t az őszbeborult, halhatatlan, főpap Megvál- tónk igazi szeretetétől lángoló beszédével sziveinkre h a t n i , melynek ihletett heve — ah, nem kétlem! —• m i n d n y á j u n k szivébe szent érzetet varázsolt s lelkűnket a jövőre egy erélyes fogadásra készteté. 0 , ha oldalamon egy k a r d f ü g -

gött volna, azt magasan kirántva, mint a pozsonyi ország- gyűlésen hajdani őseink, lelkesülten kiáltottam volna : mo- riainur pro Rege et Papa nostro !

Gidófalvi Gergely.*) P A R I S . G r r a t r y m e g h ó d o l a v a t i k á n i z s i - n a t n a k . Grratry, az egykori oratorianus, jelenleg a párisi érseki megye papja, Montreuxból, hol betegen fekszik, mult november hónap 25-én főpásztorához a következő sorokat intézte :

Monseigneur ! Ha nem lettem volna súlyosan beteg és képtelen levélírásra, már régen intéztem volna n a g y m é l t ó - ságodhoz hódolatom nyilvánítását.

Ma azonban sietek nagyméltóságod előtt egyszerűen kijelenteni azt, mit, úgy hiszem, nem is szükség mondani, tudniillik, hogy úgy, miként paptestvéreim mindannyian, a vatikáni zsinat határozatait elfogadom. Mindazt, a mit az eldöntés előtt e t á r g y r a vonatkozólag ama határozatok ellen irtam, visszavonom.

Kérem nagyméltóságodat, k ü l d j e nekem áldását.

A párisi érsek eme levélre következőleg válaszolt.

„Kedves abbém!

Rövid, de jelentőségteljes, levele, melyet szenvedése helyéről hozzám intézett, épületes és engem megvigasztal.

Eléggé ismertem önt, hogy soha se kételkedjem önnek az egyház határozatai iranyábani teljes t a n u l é k o n y s á g á r ó l . Ezen alávetés a papnak és püspöknek valódi dicsősége és nagysága, ez egyszersmind a lelkiismeret egyedüli b i z t o n - sága.

Ön sokat irt az igazság védelmére ; de Ön az e g y h á z - nak még nagyobb szolgálatot tesz, midőn a keze által a l e g - utóbbi időben irt sorokat visszavonja, mint midőn u g y a n - azon kéz által ama sok ékesszóló és hasznos könyveket megírta, melyek a hitet a lelkek oly nagy sokaságában megszilárdították.

Ily nagylelkű és nemes példa által viseletünket össz- liangzatba hozzuk meggyőződésünkkel és megmutatjuk a világnak, hogy őszinték vagyunk, midőn azt állítjuk, hogy a hitnek világa magasabb és fénylőbb, mint gyenge és i n g a - dozó értelmünk világossága.

Forrón óhajtom egészsége helyreállítását, hogy f o l y - tathassa a hitnek védelmét ama fényes tehetséggel, mely önt megkülönbözteti és azon u j tekintélylyel, melyet Önnek az alávetés olyannyira becsülendő ténye kölcsönzött.

Páris, deczember 8.

Hyppolit József érsek."

*) Köszönjük o lelkes levelét. Szabadjon reménylenünk, hogy nem

leszen az utolsó. Szerk.

IRODALOM.

i

„Die Angriffe gegen Grury's Moral-Theologie in der

„Main Zeitung" und der zweiten Kammer zu Darm- stadt, zur Beleuchtung der neuesten Kampfweise gegen die kathol. Kirche für alle redlichen und un- parteischen Männer, von Wilhelm Emmanuel Frei- herrn von K e t t e i e r , Bischof von Mainz, 1869.

Kirchheim 8°.

Jelen, nagyérdemű Írójának ügybuzgóságát és theolo- giai alapos tudományát nemes vonásokban előtüntető, m u n - k á l a t , mint megjelenésének éve m u t a t j a , nem tartozik a k i - adványokban gazdag német irodalom legújabb termékei közé s mióta az a sajtót elhagyta, ugyanezen halhatatlan szerzőnek már egynél több alkalmi elmemüve is közzététe- tett az álokoskodásokkal feleresztett phrásisok lovagjai, a megtestesült j o g - és birtokrablás, istenkáromlás, szomorú emlékű mesterei, ellenében. Mindamellett rendén levőnek t a r t j u k ezen régebben nyilvánosságra bocsátott műről is megemlékezni, egyrészt, mert e becses lapokban még eddigelé ismertetve nem volt, másrészt pedig, mivel meg nem á l l h a t j u k , hogy megszivlelésül ne jelezzük a szabados- kodó, önző és csupán tömjéneztetést hajhászó, sajtónak, népámitó szájhősiességgel, ízlést és tekintélyt, becsületet és igazságosságot, kíméletlenül arczulcsapó, irányzatos rosz- akaratról tanúskodó, modorát, eljárását, mely gyakoribb és czéljaiban kevesebbé válogató, mintsem egynémelyek gon- dolnák.

Hogy e kiadvány czélját, rendeltetését, világosabban felismerhessük, kis széttekintés nem lesz egészen fölös- leges.

Emlékezni fognak a „Religio" t. olvasói azon multévi mindent inkább, mint a való igazságot s legszentebb jogo- kat védelembe fogadó, sőt már a vallás szentélyébe is r o m - boló kezekkel betolakodó, „ M a i n - Z e i t u n g " - b a n és a d a r m - stadti k a m a r á b a n az egyoldalú s e mellett ingerült tollal, legnagyobb vehementiával közlött, illetőleg elmondott, semmit jelentő, a számtalanszor szemeink közé dobott, de mindig megczáfolt, (jóllehet a gondolkodni és combinálni nem szeretőkre, a mélyebben pillantani nem igen képesekre nézve, vakító) sophismáknak mesterségesen összeszűrt quint- essentiáját képező, a l a p - és okadatolatlan álmadozásokra, szennyes r á g a l m a k r a , melyeket minden becsületes és p á r - tatlan sziv mély s keserű fájdalom nélkül alig vehetett t u - domásul. Es, erősen hiszszük, legtöbben ezen éktelen t é n y - ről, a szeméremvesztett egyoldalúság ezen kirívó e l j á r á s á - ról, értesülve, ama hő óhajtástól lőnek áthatva, vajha h a l - latná kellő erélylyel, előadási világosság- és gondolattiszta- sággal, hangosan és ünnepélyesen, otthelyütt valaki t i l t a - kozó szavát szemben a becsület és igazságosság főösztöné- nek megsértésével, melyek nélkül valamely állam szintúgy, mint egyed biztonságát képzelni sem lehet ; vajha valamely hitbuzgó, lelkos, a világos előadással nagy készültséget p á - rosító, tudós és bátor férfiú, a jelen szabadság u j k o r s z a k á -

(12)

bail kiváltképen k i t e t t vallás szent ügye és igazai mellett a köztanácskozás süket falain kivül az irodalmi pályán is síkra szállana az ellen tervszerüleg támadó és ostromló, fosztogató és hazudozó, vallásfaló, piszkos, táborával, mely magát és körét feledve, csak mások, a katholicismus, a j t a j a előtt szeret söpörgetni, csak mások állítólagos hibáin r á - gódni.

Ezen minden hü katholiknsnak, sőt minden j ó é r z ü - letünek (mert másokat hamis v á d a k ellen erőteljesen védeni, b á r h a az török, hindu vagy más kath. keresztény h i t ü n k - kel ellenkező elveknek hódolna is, minden becsületes e m - bernek kötelessége, hacsak valaki a rágalmazók t a n á c s á - ban ülni nem a k a r ) kebelében önkényt támadt k i v á n a t n a k valósulta felöl örvendetesen győz meg bennünket az előt- t ü n k levő és bemutatásra szánt jeles dolgozat.

Már czime is jellemző ezen kitűnő szakismeret mellett őszinteséget, mérsékletet és magas erkölcsi érzelmet eláruló m u n k á l a t n a k és bőven elégséges arra, hogy mindazoknak éber figyelmét vonja magára, k i k a valódi műveltség, tudo-

m á n y , erény és igazság iránt nem közömbösek.

(Folyt, köv.)

V E G Y E S E K .

— A kiefersfeldi plébánost, Bernardot, főpásztora e x - communicálta, mert a müncheni ókatholikus programmot elfogadta s helyére vicariust nevezett ki. Bernard úr azon- ban a templomkulcsokat nem adja senkinek s igy a kiefers- feldi katholikusok, k i k között igen kevesen vannak, k i k Bernard plébánossal t a r t a n a k , meg vannak fosztva az isteni tisztelettől. E miatt a k o r m á n y n á l panaszt emeltek, mely azt felelte, hogy forduljanak e tekintetben kiközösitett plébánosukhoz. Ugyanigy van a dolog Tuntenhausenben, azon különbséggel, hogy itt az excommunicált plébánosnak egyetlenegy hive sincs, de azért a templomkulcsokat m a g á - nál t a r t j a s a k o r m á n y pártfogolja,. De ha e dolog m e g f o r - dítva történnék, a hivek válnának el az egyháztól s a pap hü maradna, m a j d segítene a kormány. — A bajor muzsi- kus, most theologus, k o r m á n y csakugyan azt tünteti ki, hogy Bajorország é r e t t az annexióra. Avagy talán épen ezen dolgoznak az excellentiás u r a k ? Szegény bajor k a - tholikusok.

— A „Reménység k ö n y v é n e k " kiadói tisztelettel j e - lentik előfizetőiknek, hogy a mű megjelenése nyomdai a k a - dályok miatt néhány héttel elkésett. Tehát béketürésért esedeznek.

— Németországban a háború befejezése óta a liberáli- sok igen szorongatják a katholikusokat és szemükre vetik, hogy mert Rómában van a f e j ü k , hazájukat nem szeretik s azért kivételes rendszabályokkal kell őket körülvenni.

Ezen vádakra a berlini „Germania" megfelel s kimutatja, hogy a katholikusok többet tettek Németországért a háború alatt, mint a protestánsok. Düsseldorf kerület, melynek katholikusai 3.5 részét teszik a lakosságnak, 804,958, a kölni majd egészen k a t h . kerület 439,771, az egészen k a - tholikus aacheni kerület 139,200, az 5.6-od részben kath.

t r i e r i kerület 120,000, a 3.5-öd részben kath. westfáli k e r ü - let 225,794 tallért adakozott a haza oltárára. A kath. m a l - tai rend vitézei 225,471 tallért gyűjtöttek. Ezzel szemben a protestánsok sokkal kevesebbet adakoztak. A protestáns szász tartomány, mely kétszer annyi lakost számlál, mint Düsseldorf kerület, 725,000, Preussen 202,410, Pomerania 101,697, Brandenburg 100,000, porosz Silezia 151,687 t a l - lért. A protestáns Szent-János-lovagok 182,076 tallért g y ű j t ö t t e k . — K i k szeretik tehát jobban h a z á j u k a t — tettel ?

— Szentatyánk deczem. 22-én a bibornokok jelenlé- tében a következő főpásztorokat praeconizálta : Basile xav.

Ferenczet reggioi érsekké Calabriában, Baranovszky Bálin- tot lublini, Valsecchi Sándort bergamói coadjutorrá cum j u r e successionis, Mauri de Montefiascone Egyedet rietii, De Martino Miklóst venosai, Patroni Tóbiást valvai és sulmon- tanai, De Giacomo Frigyest marsii, Augusto Benedeket l a - cedoniai, Dalena Antalt monopolii, Ramaschiello Domon- kost szent-agathai, Pitera Antalt bovai, Acquaviva de T r i - carico János bárót nuscói, Basile Sándort cassanói, L a t e r z a Anasztázt bojanói, Cantoli Sándort bovinói, Pierrallini J á - nost collei, Gianotti Leonardot modiglianai, Cano Jenőt bosai, Ipolyi Stummer Arnoldot beszterczebányai, Richard Ferencz Mária Benjámint bellei, Duquesnay Alfrédét limo- gesi, Dom Nouvel Anselmet quimperi, Correa de Bastos Pinna Emmanuelt coimbriai, Pereira Batelho de Amaral e Pimentel János Máriát angrai, GonÇalves de Oliveira Vitái Máriát olindai, Dom Vaccari Lajost sinopei in partibus, De Nicola Ferenczet háliai in part., Soubirranne Péter János Józsefet sebastei i. p.; breve által : Dom Scarischik Vilmost port-louisi, Lions Ferenczet basilopolisi i. p.,Lepley Gyulát gabalai in partibus püspökökké. A pallium a reggiói é r s e k - nek megadatott.

— Württembergből egy protestáns i r j a a „ G e r m á n i á " - nak, hogy az odavaló protestánsok között a darmstadti protestáns gyűlésen történtek kellemetlen benyomást okoz- t a k , mert egyátalán nom hajlandók a rationalismusnak h ó - dolni vallási dolgokban. Különben a pápa s a jezsuiták el- leni kifakadásokat azért is k á r h o z t a t j á k , mert k a t h o l i k u - soknál, magokat a jezsuitákat sem véve ki, soha se tapasz- t a l t á k , hogy gyűléseiken, nyilvános előadásokban, a protes- tánsokat b á n t a l m a z t á k volna. — Ú g y van ez másutt is.

Alig t a r t h a t n a k valami összejövetelt, melyben a k a t h o l i k u - sokat nem sértegetnék és mégis a katholikusok a t ü r e l m e t - lenek, vallásháboritók.

Beküldetett Elöfizatési felhívás „Apollo" czimü zene- lapra, mely zongorára és néha más heng3zerekre szerzett zenemüveket tartalmaz. Megjelenik minden hónap 1 - é n és 15-én egy füzet. Szerkeszti Fellegi Victor Budán iskola utcza 191. sz.Előfizetési feltételek, dalárdatagok, képezdei, zenedei s zenoakademiai tanárok és tanulók számára, ha az illető intézet ú t j á n s pecsétje alatt történik az előfizetés, nép- tanítók s zenetanárok részére, ha állásukat igazolják, egész évre három ft. 75, félévre 1 f. 88, negyedévre 94 k r . egyes szám 30 k r ; különben egész évre 5 f., félévre 2. 50.

negyedre 1. 15., egyes szám 50 k r . Tiz példányra egy i n - gyenpéldány. A mutatványszámot s programmot ingyen s bérmentesen mindenkinek megküldi a kiadó, ki azt kéri. — Zenebarátok figyelmébe a j á n l t a t i k .

— A párisi érsek mult év deczember 3 - á n hozta be ünnepélyesen a St-Sulpice templomba a római ritust.

Felelős szerkesztő CSELKA M N D 0 K ,

N y o m a t o t t Pesten, 1872. K o c s i Sa'ndor s a j á t nyomdájában. Haltér és aldunasor sarkán 9 szám.

(13)

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Perge itaque alacriter in coepto tuo, praeliare praelia Domini, caritatem incende, pietatem főve, unitati promovendae et arctius compingendae adlabora. Pius P . P. IX. ad Redact. Rel. 27 m a r t . 1871.

Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.

Előfizetési dij félévre helyben s posta-

küldéssel 5 ft.

Előfizethetni minden k.

postahivatalnál ; Pesten a szerkesztőnél (terézvá- rosi plébánián) s Kocsi Sándor nyomdai irodájá- ban, (haltér és aldunasor

sarkán, 9. sz.)

Pesten, január 6-án. S I. Félév. 1872.

T A R T A L O M . Veritas liberabit vos. — Samassa József szepesi püspök ö mlgának pásztorlevele. — E g y h á z i tudósítások. — Irodalom. — Vegyesek.

Yeritas líberaMt vos.

i l

Az igazság, mely hivatva van az egész világot megvilágositani, megszabadítani, boldogitani, maga a megváltó Jézus Krisztus vagyis az ő teljes, hami- sittatlan, tanítása azon igazság, melynek a fentebb jelzett változásokat kell a világon előidézni. Ez ál- lítást nem tagadhatja senki.

Krisztus továbbá magamagát, az igazságot, ta- nítását, egyedül apostolainak hagyta, kiknek meg- parancsolta, hogy az emberi nemet az igazságra ta- nítsák s nehogy a teljes igazságból valamit elfelejt- senek, roszul fogjanak fel avagy idő folytán megha- misítsanak, habár nem gonoszságból, de emberi gyar- lóságból, nekik adta a Szentlelket, ki őket a teljes igazság ismeretére vezesse s folyton őrködjék felet- tük. Ez állítást sem tagadhatja senki, mert Krisz- tusnak szavai ezt minden kétségen kivül helyezik.

Önkényt felveti magát ezek után a kérdés : az apostolok után hol lelhető fel az igazság, Krisztus hamisittatlan tanítása? Mert ismeretes dolog, hogy az apostolok, mint emberek, már sok száz év óta meghaltak. Meghalt-e velük az igazság és sírba szállt avagy létezik valahol s ha igen, hol?

E kérdésre való feleletet előbbi czikkünk végén már anticipáltuk, amennyiben egyenesen a katho- lika egyházra mutattunk, mint mely a z i g a z s á g - n a k ö r ö k ö s e , f e n t a r t ó j a s b i z t o s t a n i -

t ó j a. De üdvös lesz ezzel kissé bővebben foglal- kozni.

Mindenki be fogja látni, hogy Krisztus nem azért jött a világra, miszerint tanitása által pusztán az akkor élő zsidókat s pogányokat vezesse az igaz- ság megismerésére, hanem azért, hogy tanitása által a világ minden népét a világ végéig boldogítsa.

Azért parancsolta, hogy az ő tanítására a világ min- den népe taníttassák, „ d o c e t e o m n e s gentes,"

„praedicate Evangelium o m n i c r e a t u r a e " s azért igérte, hogy „ecce, ego vobiscum sum omnibus die- bus u s q u e a d c o n s u m m a t i o n e m s a e c u Ii."

Minthogy pedig az apostolok nem éltek „usque ad consummationem saeculi" : világos, hogy tanításá- nak hirdetését másokra is bízta, kik folytatnák azt, mit ő kezdett, az apostolok folytattak.

Az továbbá a kérdés: kik tehát azok, kik az apostolok által megbízattak, hogy az igazságot, Krisz- tus hamisittatlan tanitását, hirdessék a világnak ? Mert ha ezt ki lehet mutatni, mégpedig minden két- ségen kivül, akkor nincs más hátra, mint hogy az igazságot csakugyan ezektől fogadjuk el.

Krisztus a tanítási hatalmat az apostoloknak adta, n e m m i n t e g y e s s z e m é l y e k n e k , ha- nem mint az általa az igazság folytonos hirdetésére alapítandó egyház főpásztorainak. Mert ezeknek mondá: „Docete omnes gentes, praedicate Evange- lium omni creaturae. Ecce ego vobiscum sum ; Qui vos audit, me audit. Ezen isteni hatalom, tanítani az igazságot, átment az apostolokról az e g y h á z r a , n e m m i n t t e s t ü l e t r e , melynek minden tagja birnaezen tanítási hatalommal, hanem az e g y h á z - b a n b i z o n y o s s z e m é l y e k r e s e z e k n e k u t ó d j a i r a . Mert világos, hogy midőn Krisztus az apostolokat küldötte tanítani, őket olyanokhoz küldötte, kik tőlük tanuljanak, kik szavaikra, okta- tásukra, hallgassanak, kiket az apostolok s utódaik

2

(14)

az igével tápláljanak, őket kormányozzák, kik nekik engedelmeskedjenek, különben nem volna értelme annak, hogy d o ce te, p r a e d i c a t e , p a s c e ag- nos, oves.

És ezen külömbséget nem lehet nem eléggé hangoztatni épen napjainkban, midőn az egyházban a hivek akarják tanítani a pásztorokat.

Az apostolok a hatalmat, tanítani, egyenesen Krisztustól kapták, mert őket tanítványai közül egyenesen kiválasztotta: „ E t q u u m dies factus esset, vocavit d i s c i p u l o s s u o s e t e l e g i t d u o d e - c i m ex i p s i s , quos et Apostolos nominavit," Luc.

6. 12. Ezeknek adta ugyanazon hatalmat, melylyel ő b i r t : „Sicut misitme Pater et ego mitto vos." Joan.

20,21. S hogy e hatalom p u s z t á n s e g y e d ü l a z a p o s t o l o k a t illette, kitetszik abból is, hogy ők e hatalommal élni parancsoltatnak, még mielőtt hivek lettek volna, mert hisz a tanítási hatalom volt azon eszköz, melylyel híveket kellett szerezni. De az apostolok tudomásával is birtak annak, hogy a tanítási hatalom őket illeti kizárólag, mert mondják maguk Act. 10, 40: „HuncDeus suscitavit tertiadie et dedit eum manifestum fieri, n o n o m n i p o p u l o , sed testibus praeordinatis a Deo, n o b i s , qui man- ducavimus et bibimus cum illo, postquam resurrexit a mortuis. E t p r a e c e p i t n o b i s p r a e d i c a r e p o p u l o . " Tehát Krisztus tanítását hirdetni, az igazságra a népeket tanítani, egyenes kiváltsága az apostoloknak. S minthogy Krisztus tana, az igazság az egész emberi nem számára adatott a világ végéig, ezen kiváltságos hatalom az egyházban p u s z t á n s e g y e d ü l a z a p o s t o l o k u t ó d a i t i l l e t i s a b b ó l a h i v e k k i v a n n a k z á r v a . Ezeknek tanulni, nem tanítani, engedelmeskedni, nem paran- csolni, van joguk az egyházban.

Ha tehát valaki az apostolok h alála után az egyházban az igazságot, Krisztus hamisittatlan tani_

tását, akarja birni, n e m a z e g é s z e g y h á z h o z ^ m i n t t e s t ü l e t h e z , k e l l f o r d u l n i a , hanem az apostolok utódaihoz, azokhoz, kikre az apostolok- nak Krisztustól adott tanítási hatalom egész teljében átment, a tanító egyházhoz, mint most nevezik vagy- is a pápához s püspökökhez. A ki nem ezeknél, ha- nem a világnál, mint ez az egyházzal ellentétben van vagy pedig a hivek összeségénél keresné az igazságot, az ott keresi, hol azt Krisztus nem hagyta, rosz helyen keresgél s mit sem talál.

Ha tehát az igazságot akarjátok tisztán, hami- sittatlanul, birni Krisztusnak mennybemenetele

s az apostolok halála után, az egyház magisterium vivumához forduljatok.

Ennek ellenében a protestánsok azt mondják, hogy ha valaki az igazságot, Krisztus hamisittatlan tanítását, akarja fellelni, nem szükség a tanitó egy- ház magisteriumához fordulni. O t t a s z e n t í r á s , ez Krisztus hamisittatlan tanát tartalmazza, ebből merithet mindenki. A liberalÍ3 katholikusok pedig a szentix'áshoz még h o z z á v e s z i k a h a g y o m á - n y o k a t s Döllinger legújabban a c r i t i c a i t ö r - t é n e l m e t , mint oly kútfőket, melyekből az ember még a tanitó egyház ellenére is merítheti Krisztus igaz tanitását.

Hogy a szentírás és hagyományok Krisztus igaz tanát foglalják magukban, az igaz. De nem igaz, hogy azt ezen forrásokból minden ember hamisítat- lanul meritheti. Mert maga a szentírás és hagyomá- nyok körül is vannak kérdések, vitás kérdések, me- lyeket magától minden ember meg nem oldhat. Ily vitás kérdések voltak a szentírási canon, az irás egyes helyeinek értelme. Már pedig ezen kérdéseket azért, mert a szentírás sok helyütt homályos, másutt egyenesen hallgat, az ember önmagától meg nem oldhatja, legalább nem oldhatja meg csalatkoz- batlanul. S igy nem is meritheti az ember belőle hibázhatlanul Krisztus igaz tanát. Azután, ha a szentirás lenne az egyedüli forrás vagy a hagyomá- nyok s criticai történelem, melyből az igazságot kellene merítenünk, akkor az következnék, hogy a tudósok, ugyan nem csalatkozhatlanul, talán v a l a - h o g y csak felismerhetnék Krisztus igaz tanát, de a tudatlanok, pedig a világ legnagyobb része ilyen, e forrásokból nem menthetnének s legfölebb a tudósok bonczolgatásaira, melyek pedig egyátalán nem meg-

bízható eszközök, lennének utalva. És magában az emberi társadalomban is a törvény nem maga ma- gát magyarázza, nem maga magát alkalmazza, ha- nem egy másvalaki, ki erre hivatva s felhatalmazva van. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az ember Krisztus igaz tanitását önmaga találhatja fel a szent- írásban, a hagyományokban, mert erre Krisztus, ki a tanitást adta, nem egyes embereket hatalmazott fel, hanem az egyház magisteriumát, a miértis sz.

Péter mondja II. Petr. 1, 20, 21: „Omnis p r o p h e -

t i a S c r i p t u r a e p r o p r i a i n t e r p r e t a t i o n e

n o n fit. Non enim voluntate humana allata est ali-

quando prophetia, sed Spiritu Sancto inspirati locuti

sunt sancti Dei homines." És hogy lehessen a véges,

hibás, gyengebelátású, ember ítélő bírája a kinyilat-

koztatott igazságnak? Hogy Ítéljen oly dologról, mely

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Föl a szentek hajlékai- és szíveikig, melyek, gondolat- és szeretetben a mieinkhez lánczolva, ismétlik és áldják a zarándokok dalát, mikép a zápor gyarapít (gazdagít)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK. Az iskolai félév végén tartatni szokott próbatétek a legközelebb lefolyt napokban befejeztettek. Iskoláink néhány év óta három osztálylyal

zel eső kapuk mai nap is sz-Mihály- és sz.-Lőrincz-kapuknak neveztetnek , ugy szinte a sz. Lászlóhoz czimzett kórház is a kápolnával s hozzátartozó épületekkel együtt

mellyben az élet már lankadoz, és erős kérge nem fogékony sem a szemzésre, sem az oltásra többé. — Olly ifjúságtól, melly akár természeti tudatlanságának,

— Egy bolgár küldöttség, mellynek tagjai között két archi- mandrita, egy áldozár és egy diakon is volt, a konstantinápolyi apostoli helyetteshez járult m. Hassunhoz,

De tény az, mit szerző is elismer (671.1.), hogy a világi hivatalnokoknak szá- ma az előbbiekét jóval fölülmúlja, sőt hogy az alsóbb hivatalok majdnem kizárólag

Nyomatott Kozma Vazulnál (hal-piacz és aldunasor sarkán, 9.. Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szom- baton. Ro- mában parancsot nem fogadnak; megijedni, becsüle-

kigondolni. És váljon hova jutott volna az u g y ne- vezett philosophia, ha közbe nem lép az isteni vallás az ember túlságos dölyfét megszégyeniteni és meg- mutatni neki,