186
amely a könyvvitelét összehasonlítási célokra mindenütt hozzáigazítja a helyi előírásokhoz.
A tanulmány táblába foglalja e profitok orszá- gonkénti átlagait (ECU—ban), az adók és más pénzügyi terhek levonása előtt, valamint az adókkal már mérsékelt, de az osztalékkal még nem csökkentett összegeket. A tábla jelezte szóródás legfontosabb eleme a vállalkozások eszmei értéke, vagyis az a különbség, amely az egy-egy vállalatért fizetett ár és vagyonának nettó értéke között fennáll. Mivel az Egyesült Királyság vállalatai az eszmei értékkel a mér- leget terhelik, a profit ott érintetlen marad.
Más országokban a profitkiigazítás nagysága annak az időtartamnak a hosszától függ, amely során a "goodwillt" a profit ellenében leír- hatják.
Egységesitett adórendszer nélkül nehéz a megfelelő országok könyvvitelét összhangba hozni. Ezt napjainkban csak bonyolitja az az angol javaslat, hogy változtassák meg mind- azoknak a közösségbeli országoknak a könyv- viteli szabványait, amelyek nem tartanak lé—
pést a többiekével.
Az 1980-es évek közepén és végén Angliában számtalan vállalat olvadt be nagyobb vállala- tokba. Ez nyomást gyakorolt a cégekre, hogy részvényeik árfolyamának emelése érdekében maximális profitokat jelentsenek. Az érintett vállalatok abban reménykedtek, hogy így egy- részt elriasztják az üzleti élet ,,ragadozóit", másrészt kisebb költséggel tudnak más válla—
latokat sajátjukba beolvasztani. A tanulmány két tanulságos — és egyben riasztó — példáját mutatja be e műveleteknek: az ún. Coloroll- esetet és a Polly Peck—csoport üzleti manőve-
rett.
A ,,mérlegen kívüli könyvvezetés" betiltása várható azon javaslat nyomán, amelyet a brit könyvviteli szabványok kialakításáért felelős bizottság ajánl a Közösség számára. Ennek célja, hogy — amint a Bizottság elnökének nyi- latkozata kifejezi -— olyan megoldást találja- nak, méghozzá gyorsan, amely lehetővé teszi, hogy a beruházók a mérlegbeszámoló első Öt oldalán mindent megtaláljanak, ami egy-egy vállalat pénzügyi helyzetéről tájékoztatja őket.
,,Biztositannnk kell a könyvviteli számlák olyan keretét, amely a felhasználók gondolko- dásmódjának felel meg" — mondja az elnök, és hozzáteszi: ,,Nem hiszem, hogy ez ma így lenne." A Közösség könyvviteli szabványok—
kal foglalkozó ügyosztálya azonban nem ért egyet elképzeléseivel. Szerintük a szabványok kidolgozása az illetékes EK—központ dolga, és nem érzik szükségét a ,,brüsszeli" előirások semmiféle elkülönült és kiegészítő értelmezé—
sének.
Létezik eközben legalább egy olyan terület, ahol az EK Anglia előtt jár, ez pedig a könyvvizsgálói és az egyéb könyvviteli mun- kák elválasztása egymástól. Bizonyos vádas- kodások hatására, amelyek szerint egyes nagy
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
könyvvizsgáló—könyvszakértő cégek -— a meg- bízások elnyerése érdekében és a vizsgált gaz- dasági szervezetek nyomására — olykor a való- ságosnál kedvezőbb véleményt alkottak az álta—
luk vizsgált vállalatok anyagi helyzetéről, az EK-országokban a könyvszakértői, illetve a könyvelés-tanácsadói egységeket kezdték el- különíteni egymástól. Mind többen követelik, hogy a könyvvizsgálók legyenek tárgyilagosak a revíziók során, és a köz érdekeit képviseljék.
Olaszországban például megkövetelik: öt—
évenként váltsák a könyvvizsgálókat. Eközben a brit—amerikai tanácsadók és könyvszakér- tők kétségüket fejezik ki a ,,kettősség" igényét és tárgyilagosságát illetően. Példaként -— egye- bek közt — egy bordeaux-i cégre hivatkoznak, ahol háromfelé válik ugyan a tanácsadói, a törvényességi—jogászi és a könyvszakértői te- vékenység, illetve szervezet, és mindháromregy—
ségnek külön telefonszáma van, de ügyfeleik névsora azonos, és a három cégnek ugyanaz a vállalat a tulajdonosa.
Az EK—országok egymástól gyökeresen el—
térő felfogása a könyvelésről láthatóan azokat a különbözőségeket fejezi ki, ahogyan a tó- kékhez hozzájutnak, ezért adminisztrativ in- tézkedésekkel aligha érhető el a kívánatos összhang.
(Ism.: Somogyi Miklós)
LUTZ, E.—MUNASINGHE, M.:
KÖRNYEZETI ELSZÁMOLÁSOK
(Accounting for the environment.) — Finance and Deve—
lopment. 1991. 1. sz. 19—21. p.
A közgazdászok újabban egyre inkább töre—
kednek a természeti erőforrások ügyelembe- vételére a nemzetitermék- és nemzetijövedelem- számításokban. Erre az a felismerés vezetett, hogy a nemzetgazdasági számlák (System of National Accounts — SNA) jelenlegi rendszere nem veszi kellően figyelembe ezt a tényezőt, és ebből adódóan a ráépülő fejlesztési stratégiák nem biztosítják a (hosszú távon) fenntartható fejlődést.
Az SN A nemzetijövedelem—számítása a brut- tó hazai termék (GDP) meghatározására épül, ami a piaci tevékenységek jól alkalmazható mé—
rőszáma, és fontos makroszintű gazdaságirá- nyitási mutató. A GDP ugyanakkor nem tük—
rözi a környezeti erőforrások kimerülését, illet- ve az ebből adódó veszteségeket. Az SNA álta—
lában piaci árakon alapuló jól meghatározott bevétel-kiadás elszámolást alkalmaz. A piaci információk viszont általában nem jelzik a kör- nyezet szennyeződését és leromlását, ahullade'k- elhelyezést és mindennek a társadalomra gya- korolt hatását.
A természeti erőforrások és a környezet el—
számolásának hiányosságai részben az ember által létrehozott (felhalmozott) és a természeti
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
187
tőke nem következetes meghatározásából adód—
nak. A természeti erőforrások nem szerepelnek a mérlegekben, és nem számolnak a természeti tőke — így a vízkészlet, a talaj, a levegő, a nem megújítható erőforrások és az élővilág —kimerü- lésével, A természeti környezet helyreállításá- nak költségeit rendszerint figyelembe veszik a nemzeti jövedelem számításánál, de az okozott kárt nem. A magánvállalatoknak a környezet- károsodást megakadályozandó kiadásai végül is nem szerepelnek a hozzáadott értékben. Az ilyen jellegű közösségi és háztartási kiadásokat ugyanakkor a nemzeti termékhez való hozzájá- rulásnak tekintik.
Olyan mérőszámra van szükség, mint a kör- nyezeti költségekkel korrigált nettó hazai ter—
mék és nemzeti jövedelem. A természeti tőke értékcsökkenésének figyelembevétele alacso- nyabb jövedelmet és talán kisebb növekedési ütemet is mutatna. A nemzetgazdasági számlák rendszerében az említett mutatók meghatáro- zása több nehézségbe ütközik (elvi és mérési problémák egyaránt adódnak), és bizonytalan a további adatok begyűjtési költségének meg—
térülése is.
Az SNA—val szemben itt megfogalmazott kritika megértéséhez hozzátartozik, hogy a rendszer alapjait majd ötven évvel ezelőtt dol—
gozták ki. Ekkor minda Világ népessége, mind a GDP-vel mért világgazdaság jóval kisebb volt, mint ma. Következésképpen kisebb hangsúlyt kaptak a természeti erőforrások és a környezet, illetve nem ez volt a fő szempont a rendszer kialakításánál. Néhányan viszont már jelezték az ilyen megközelítés szükségességét. J. R.
Hicks például így írt: ,,A jövedelemszámítás célja a gyakorlatban az, hogy mutatót adjon az emberek számára arról a mennyiségről, amit el- fogyaszthatnak anélkül, hogy elszegényedné- nének." (Value and Capital. Oxford Univer- sity Press. Oxford. 1946. 172 old.)
A Világbank 1983 óta szorgalmazza, hogy az SNA módosításánál vegyék figyelembe a kör- nyezeti kérdéseket. Átmeneti intézkedésként
olyan környezeti számlák kialakítását javasolta, amelyek az SN A körén kívül vannak ugyan, de kapcsolódnak ahhoz (ún. satellite számlák).
Ezt a javaslatot a témával foglalkozó szakértői csoport 1989 elején elfogadta, és a várhatóan 1993—ban életbe lépő új SNA tárgyalja a kör- nyezeti kérdéseket, és elismeri az olyan számlák szükségességét, amelyek lehetővé teszik a kör- nyezeti kérdések figyelembevételét a jövedelem- számításban.
A Világbank az ENSZ Statisztikai Hivatalá—
val együttműködve és néhány fejlett ország (Norvégia, Franciaország, Egyesült Államok) tapasztalataira támaszkodva vizsgálja a kör- nyezeti elszámolások lehetőségét. A termelő- eszközök között megkísérlik számbavenni a környezeti eszközöket (így a talajt, az élővilá- got és annak biológiai sokrétűségét). amelyeket, ha azok gazdasági tevékenységekhez kapcso-
lódnak, akkor vagyonnak tekintenek. A terme—
lőtevékenységhez közvetlenül kapcsolódó költ- ségnek és a hozzáadott érték előállításához tar—
tozónak tekintik az ásványkincsek és más ter- mészeti erőforrások imputált költségeit, vala- mint a termelőtevékenység következtében je—
lentkező környezetpusztulást.
A fenti költségeket a GDP-ből levonva, a környezeti hatásokkal korrigált hazai termék- hez jutnak. A környezeti hatásokkal korrigált hazai termékből az ilyen tartalmú nemzeti jö- vedelem kiszámításához az alábbiakat kell le- vonni: a kormányzat és a háztartások környe—
zetvédelmi kiadásai, a környezet egészségre gyakorolt hatása, környezeti károk, más orszá- gokból származó, illetve más országok felé to—
vábbított kedvezőtlen környezeti hatások (ne- gatív, illetve pozitiv előjelű tételek).
Az SN A rendszerének a fentiekre való kiter—
jesztése elvben viszonylag könnyű, a nehezebb részt az egyes tételek értékének becslése jelenti.
Megoldás lehet a felhasználói költségeken ke- resztül történő megközelítés. Eszerint a kime—
ríthető erőforrásokból származó jövedelmet két részre bontják: tőkeelemre vagy felhasz- nálói költségre és hozzáadottérték-elemre vagy ,,valódi" jövedelemre. A tőkeelemet készlet—
csökkentőnek tekintik, és így nem veszik ügye—
lembe a GDP—ben. A felhasználói költségek becsléséhez a Világbank a kitermelés/készlet arány figyelembevételét ajánlja.
A környezeti elszámolásoknak elvi szempont- ból minél szélesebb körre kell kiterjedniük.
A gyakorlati megvalósításnál az adatok meg- szerezhetőségének szempontjai érvényesíten- dők. Első lépésben a környezetvédelem és az ásványkincsek figyelembevételére lehetne töre—
kedni, természetesen tovább kutatva az egyéb tényezők elszámolásának lehetőségét is. Mind- ezek megvalósulásáig a GDP használói tartsák szem előtt ezen értékaggregátum korlátait, és környezeti információk figyelembevételével tö- rekedjenek árnyaltabb kép kialakítására.
(Ism. : Szász Kálmán)
RICH, v.:
A DUNA JÖVÓJE
(The future of the Danube.) — The World Today. 1991.
8—9. sz. 142—144. p.
1992 nemcsak az Egységes Európai Piac kez- dete, hanem a Rajna—Majna—Duna—csatorna építésének befejezési éve is. Ezzel — elvileg — le- hetővé válik egy Európán keresztül vezető ha—
józható vízi út Rotterdamtól a fekete-tengeri Sulináig. A folyók összekapcsolásának gondo—
lata már a IX. században Nagy Károly uralko- dásának idején felmerült, de megvalósitására csak napjainkban kerül sor. Ez egyúttal több, a kontinens fő folyóival kapcsolatos kérdést vet fel. Bár az európai vízi utak használatát
