Thompson, W.R. – Mattila, J.M.: A háború utáni ipari fejlődés ökonometriai modellje

STATISZTIKAI IRODALMI FIG YELÖ

A könyv negyedik része az 1959. évi szovjet ágazati kapcsolati mérleg által nyújtott elemzési lehetőségekkel foglal—

kezik, továbbá a tervezés céljaira tör—

ténő felhasználás kérdéseit vizsgálja.

(Utóbbi vonatkozásban szerző a modell dinamizálásának elméleti kérdéseire is kitér.) B részben ismerteti M. E. Ejdeli—

man az ágazatközi munkaráforditási kap—

csolatok elemzési problémáit is (tény- adatok felhasználásával).

A könyv által felölelt gazdag anyag fentiekben bemutatott néhány vonása is alkalmas annak érzékeltetésére, hogy M.

R. Ejderan új könyve igen jó áttekin- tést ad a szovjet mérlegmunkák fejlődé—

séről, az elért eredményekről, a munkák színvonaláról, sőt a fejlődés valószínű perspektiváiról is. Ejdel'man könyve a szovjet statisztika egy fontos területéről

szóló hasznos forrásmű.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

THOMPSON, W. R. —— MATTILA, J. M.:

A HÁBORÚ UTÁN! IPARI FEJLÖDÉS ÖKONOMETRIA! MODELLJE

(An econometric model of. postwar state industrial development.) Detroit. 1959. Wayne State Univ. Press. VII, ne p.

A könyv célja, hogy megvizsgálja és elemezze az Egyesült Államok feldolgozó—

ipara fejlődésének tényezőit. A vizsgálat módszere a regressziós és korrelációs analízis.

Az elemzés területi egysége az állam (48 állam—kDistrict of Columbia). Időben a vizsgálat az 1947—1954. évi időszakra

vonatkozik. Ágazati szempontból a vizs—

gálat 20 ágazatot ölel fel (pontosabban 19 ipari főcsoport, valamint a feldolgozó—

ipar összesített adata, amely a 19 fő—

csoport összegen kívül egyéb kisebb ágakat is tartalmaz). Az ipari főcsopor—

tok a következők:

Yao: élelmiszeripar 21: dohányipar

22: textilipar ' ruházati ipar

faipar : bútoripar : papíripar : nyomdaipar : vegyipar

: ásványolaj— és széntermékek : gumilpar

: bőripar

kő—, agyag- és üvegipar (elsődleges) fémipar fémgyártmányok

: gépek (kivéve az elektromos gépeket) :elektromos gépek

: szállítási eszközök : műszerek

: feldolgozóipar összesen

7 Statisztikai Szemle

......333$§838É$8538§3

5

545

A függő változók megállapításánál azt a kérdést kellett eldönteni, hogy az ipan' termelés alakulását a bruttó, illetve a nettó termelési értékkel vagy a foglalkoz—

tatottsággal mérjék. Különféle problémák ellenére a foglalkoztatottság mérőszáma mellett döntöttek, éspedig elsődlegesen a foglalkoztatottság változásának abszo—

lút adatát, másodlagosan pedig a foglal—

koztatottság változásának ütemét vették figyelembe. A függő változó tehát a fog—

lal-koztatottak számának becsült átlagos évi változása.

A független változók között vannak olyanok, amelyek azonos értékkel szere- pelnek valamennyi iparág esetében és olyanok, amelyek speciálisan kapcsolód—

nak egyes iparágakhoz. A független vál—

tozók államonként a következők:

(Helyi piac növekedése)

Xi : a lakossag átlagos évi változása,

1940—1947, _

Xn : a személyi jövedelem átlagos év1 vál- tozása, 1940—1947,

Xn : a személyi jövedelem átlagos évi vál—

tozása, 1945—1948.

(Iparosodás)

Xi :az összes feldolgozóipari foglalkozta- tottság átlagos évi változása, 1939—- 1947,

Xr, :az egész feldolgozóiparban új tele- pekre és berendezésekre forditott ki—

adások, 1947,

Xs : a helyi lakosság számára kiadott sza- badalmak átlagos évi száma, 1946——

1948.

(Állami és helyi adok)

X7 :állami és helyi adók a személyi jö—

vedelmek százalékában, 1953,

Xg :a nem mezőgazdasági szektor által alkalmazottanként fizetett állami és helyi adók becsült összege, 1953.

(Munkapiac)

Xn :átlagos órakereset a feldolgozóipar- ban, 1949,

xm :a szakszervezeti taglétszámnak a nem mezőgazdasági foglalkoztatott- ságra vonatkozó becsült százaléka.

1947.

(Képzettségi szinvonal)

X" :a 25 éves vagy idősebb személyek által elvégzett iskolaévek atlagos (medián) száma, 1950,

Xn 19. 25 éves vagy idősebb személyek közül azoknak a száma, akik négy vagy több főiskolai évfolyamot vé—

geztek, 1950.

X,; :a főiskolai intézmények teljes sze—

mélyzete, 1947—1948.

(Iparáganiként specifikus változók)

XM—m: az állami lakosság részére kiadott,

iparáganként kiemelt szabadalmak

átlagos évi száma, 1947—1948,

Xm—m: iparáganként új telepekre és beren—

dezésekre fordított kiadások, 1947, ' xii—so: az iparágankénti íoglalkoztatottság',

1947.

Az xii—20 jelölésű változók csak hét ipar—

ágra vonatkoznak.

546 ' STATISZTIKAI moonnmraiemo— _ _

—,Az elemzés első részeként egyszerű korrelációs együtthatókat számítottak, egyfelől a 20 ipari főcsoport foglalkoz- tatottsága, másfelől a független változó- ként felvett tényezők között. Az elemzés—- nél a 0,05 szignifikancia—szint 49 meg—

figyelés esetére O,28 vagy annál nagyobb egrütthatót tesz szükségessé, másszóval csak a 28 százalékosnál nagyobb koeffici—

ensek vehetők figyelembe. A könyv rész—

letes táblázatokban közli az egyszerű korrelációs együtthatókat.

Érdekes mellékterméke ennek a modell—

nek az egyes függő változók között szá—

mított korrelációs koefficiense'k matrixa.

A prognózis céljából a többszörös korrelációs és regressziós elemzést alkal- mazták. A 20 iparág közül 13 iparágra állítottak fel egyenleteket; a többieket azért mellőzték, mert a többváltozós elemzés nem javította jelentősen az egy- szerű korrelációk eredményeit. Minden egyes egyenletben a függő változón kívül egy konstans és két független változó szerepel. Az egenletek vizsgálata azt mutatja, hogy a megelőző időszak népes—

ségnövekedése (Xi) játssza a legfontosabb szerepet és ezt követi a korábbi szemé—

lyes jövedelem—növekedés (XZ) változója, Az iparágankénti beruházási kiadások (212140) négy iparági egyenletben, az ál- talános szabadalom mutató (Xg) három iparágban szerepel, míg a többi független változó jelentősége kisebb.

._Szerzők véleménye szerint egy későb—

biekben ' esedékes második megközelítés szempontjából központi szerepe van a térbeli tényezők fokozott figyelembe—

vételének. Ennek egy előzetes kísérletét _ nyújtja az a vizsgálat, amely az egyes államok iparágankénti fejlődésének el- térő, mértékét teszi vizsgálata tárgyává egy sor térkép felhasználásával.

(Ism.: Halabuk László)

*

BORCH, K.:

A TERMELÉKENYSÉG KULÖNBÖZÖ SZINTEKEN TÖRTÉNÖ MÉRÉSÉNEK ELMÉLETEI ÉSTÉTELEI

(Théories' et principes de la mesure de la productivitó ;! dlfférents niveaux.) -— Revue de la Mesure de la. Productivité. 1965. aug.

5—16. 19.

Szerző nézete szerint a termelékeny—

ség fogalmát — mérhetően — igen nehéz meghatározni. Minden eddig felmerült kónkrét definíció ellen sok oldalról le?

betett alapos kifogást emelni. A nehézsé—

gek lényege az, hogy mind a ráfordítá—

sok, mind a kibocsátás igen sok elemből

áll, melyek egyenként tűrhető: pontos-, sággal mérhetők, azonban kisebb, vagy, nagyobb csoportokba történő összevonták" ; sukhoz nem állnak rendelkezésre meg—

felelő súly—számok. Két problémára kü?

lön is érdemes utalni: a ráfordítások kö— , zött az igénybe vett állóeszközök beszá- mítására és az értékbeni számításoknál

alkalmazott ár szerepére. A gyakorlatban ' eddig még nem sikerült olyan mutató-—

számot találni, mellyel valamennyi rá—

fordítás együtesen viszonyítható a kibo—

csátás egészéhez, ezért meg kell elégeti—*

nünk olyan hányadosokkal, melyek mind a ráfordításoknak, mind a kibocsátásnak _csak egy részét ölelik fel. Ezek között természetesen számos nagyfontosságú, gyakran alkalmazott és jól be'Vált mu—

tatószám is található, mint például az * egy teljesített munkásórára jutó'terme—

lés.

Nem lehet egyértelműnek tekinteni sok—

szor a látszólag legegyszerűbb termelé- kenységi mutatószámokat sem. Ezt a kö- vetkező példával világítja meg. Közismert mutatószám például az egy földalatti munkahelyre jutó széntermelés (tonná—

ban). Számítási módja szigorúan kötött, szorosan kapcsolódik a termelékenység fogalmához. Alakulását, szinvonalát fi- gyelemmel szokták kísérni a bányák igaz—g gatóságai, a bányászati politika irányítók különösen egy nemzetgazdaság keretei között. Mégis, ha alaposabban megvizs- gáljuk e mutatószám jellegét, jelentősége nem egyértelmű. Színvonala függ a többi között például a geológiai feltételektől, a felhasznált anyagoktól, a munkások szakképzettségétől, munkaintenzitásuktól;

ha ezen tényezők közül egy kivételével valamennyi többit konstansnak vesszük, akkor alakulása a változónak meghagyot- tól függ. Ilyen módon kimutathatjuk vele

—— egyebek mellett — a geológiai körül—

mények változását, a felhasznált anyagok hatékonyságának módosulását, valamely szakképzési rendszer eredményességét stb. Több célra is felhasználható tehát a mutatószám, mégis értelmezése, jelen—

tősége, alkalmazhatósága nézőpontonként változik.

Megemlékezik a szerző a valamely ter-—

mék előállításához szükséges munkaórák mutatójáról is. Megállapítja, hogy ennek jelentősége különösen a munkanormák, munkaügyi tervek összeállításánál van.

Az ötvenes években nagy szerepet ját—

szott ez a mutatószám az egyes üzemek termelékenységi színvonalának összeha—

sonlításánál. E mutatószám eltérései alapján dolgozták ki a fejlett tőkésor—

szágokban a legkedvezőbb üzemszervezési módszereket. Ma már ez a munka lényee