A nők beilleszkedése a foglalkozási struktúrába, 1949–1970

A FOGLALKOZÁSl STRUKTURÁBA, 1949-1970

VAJDA, ÁGNES

A női fog'lallkoztatottsóg kérdése a jelen szociológiai szakirodalmában mind az egyén. mind a család, mind a társadalom oldaláról nézve egyértelműen az emancipáció kérdéseként jelentkezik.

Magyarorszagon kétfajta felfogással találkozunk. amelyek gyalkrain ellent is

mondanak egymásnak: a közgazdasági megközelítés—ű gazdaságpolitika koncep-

cióval és a társadalomtuxdomxányi megközelítésű szociálpolitikai elemzéssel. A két—

féle megközelítés ütközését és részben feloldását Ferge Zsuzsa ,,A-társadalom'po- lfitika és a nök"1 című tanulmányában világos egyéntelműséggel fogalmazta meg.

Lehetségesnek, sőt szükségesnek l-átszilk a téma vizsgál—ata hanmadu'lk néző-

pontból is: a munkaerő szerkezetének (mint alapvető társadalmi je'lzősz'ámna'k elemzése a statisztika eszközeivel a női munkaerő szempontjából.

Az 1. tábla a foglalkozási szerkezet alapvető jel'legzetességeit mutatja. és jelzi egyben azokat a különbségeket is, amelyek a férfiak és a nők 1970. évi foglalkozási szerkezetében mutatkoztak.

Az összes foglalkoztatottaknafk majdnem háromnegyede fizikai foglalkozású.

alig több mint egynegyede szellemi foglalkozású volt. A férfiak körében a fizilkai,

(: nők esetében a szellemi foglalkozásúak aránya volt nagyobb. Ennél is lényege-

sebbnek látszik az a különbség, amely a szak-. a betanított és a segédmunkások

arányában mutatkozik: a fénfiak egyharmad része. a nők—nekemi—ntegy nyolc százo—

vleka valrt szakmunkás, a nőlk inkálblb segéd— és betanított munkás munkakörben helyezkedtek el. Különösen fontosnak tartjuk ennek a j—el'legzetességlnek a kieme-

lését az ipari és az épitőipani ágazatban. Itt ugyanis a megjelölések nemcsak viszonylag pontosan elhatárolt munkaköröket és kereseteket talkama'k. hanem ha- gyomáxnya-ilk revéln kifejezői a társadalmi struktúrában eltoglalt helynek is. Ugyan—

csak jellegzetes a szellemi munkakörökben az irodai munlka nagyobb súlya a nőknél. Ez a tendencia magyarázható többféleképpen. Magyarázatként a nők

alacsonyabb iskolázottsági szín—vonala (amely az 1970—es évekre egyébként már erősen csökkent). biológiai adottságaik. családi kötöttségek. hagyományok stb. sze-

repelnek. A magyarázó tényezők átgondolása, tölblb oldalú elemzése nyomán Vil-

lá-gossá válik. hogy a nemek foglalkozási szerkezetében megfigyelhető alapvető

különbségek o'kainalk feltáró—sához először is az eltérések gyökereihez kell eljut- nunk. majd túl kell lépnünk a tények egyszerű leírásán olyan kérdések felvetésével.

amelyek megválaszolása az egyénen kín/üli akolkra derít fényt.

' Tanulmányok a nők helyzetéről. Szerk.: Szabady Egon. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1972. 235 old.

n.o

2 Statisztikai Szemle

Azaktívkeresőknépgazdaságigésfoglalkozásiviszonyszerint,1970*

1.tábla Ágazat [por.építőipar. Mezőgazdaság. Egyébágazatok. Összesen ipar,építorpar. Mezőgazdaság. Egyébágazatok..

AfizikaifoglalkozásúakAszellemifoglalkozásúak! 79.3 87,2 58,7 76,2 720 82,6 425

ls

!

^s

zak— munkás 44,2 21,5 27,4 33,7 11,1 20 8.5

ebből betonifott' munkásJ 19,9 16,9 15,8 18,0 40,£l 4.3 13,7

15.2 48.8 15,5 24,5 20.5 76,7 20,3

-o .". ,,,__, ebből: együtti szo-kalkol-'dolgozó

§ lirodai mazott? százalék Férfi 15,5 7.9 33,ó 180

17,6 8.7 39.2 20,ó

2.1 0.8 5.6 2.6

00.

m

Nő 15,43 4.4 510

100 3.0

2 6 2 7 . 5 5 6 2

Segitő családtagÖsszesen 1000 1000 1000 1000 1000 1000 1000

l l - l

Összesen (ezerfő)

1 3 8 8 7 9 9 7 4 6 __

2933 817 583 755 Összesen ipar,építmpcr. Mezőgazdaság. Egyébágazatok.

.

63,7 76,6 85.4 50.5

80 339 M,! 173

22,1 27,5 l2,l i4.7

%33.7 172 592 ??.9

1 '1 1521. 132,922,210,6 Együtt 20.81555.3 82 471837.3i0,5

1000 1030 1000 1000

2055 2205 1282 1§01 Összesen_ *Azadatokitt—ésatanulmánybanmindenütt—ajel Fonds:3970,évinépszóml-ólós24.Foglalkozásiadatok!

710Zil79,7282

2 6.6(1.63, i 225;19.535.9! zettévelsőnapiórovonatkoznak. .KözpontiStatisztikaiHivatai.Budapest.1971732old.

10004988

VAJDA A NÖK BEILLESZKEDESE

673

Jelen tanulmányban — elsősonba—n az utolsó három népszámlálás adataiolo'p-

jró—n — a háború utáni fogl'a'llkoztatottsógi szerkezet tériialkra és nőlkre vonatkozó

eltérő jellegzetességeit kíséreljük meg te-lwúzolini. Tudatában vagyunk ugyan an—

nak, hogy ezzel a történeti gyökereket még nem tártuk fel, nyoman követhetjük

viszont azt a változ-ést. amely —- csak :: foglalkoztam/ttság alakuló-sot vizsg—alva is

— a legnagyobb jelentőségű volt az orsz-ég legújabbkori történetében.

Magyarorszagon a női foglalkoztatotts—óg az 1950-es években és az 1960—as évek elején a lényegét tekintve változott meg- 1930—ban a nők 22 szazaleka, 1949—

ben éppen egynegyede. 1960-sban pontosan egyharmada és 1970—ben 39 százaléka volt alkt—ív kereső. Az arányok még határozottabban növekednek, ha csak a mun- kaképes korúak fouglalkoztat-ottslózgót vizsgáljuk. A 15—54 éves nőknek 1930-ban 31 százaléka, 1949-ben 35 százaléka vett részt a társadalmilag szervezett munkaba—n.

1960-ban már minden második munkaképes korú nőnek volt kereső foglalkozása.

1970. január 1-lén pedig minden hiú—ram lnő közül kettő (640/0) munkavállalóinak

vallotta magát. A női fogl-alkoztatottsóg illyen apó-nyú megváltoz-asta 1949 és 1960 között mintegy 500 OOO—es albszolút, "lletve 42 százalékos relatív növekedést jelen- tett. Az utána következő évtizedben (1960—1970) a mozgás üteme lassult, 370 000—

es abszolút, illetve 22 százalékos relatív növekedés mutatkozott. (Közbevetőleg:

1949 és 1960 között az aktív kereső tériiak száma nem egészen 180 OOO-nel, azaz 6 százalékkal nőtt, 1960 és 1970 között pedig már csökkenés mutatkozott.)

2. tábla

Az aktív keresők számának változása népgazdasági ágak szerint, nemenként

A változás

Ágazat 1949 és 1950 között l was és 1970 között

ezer fő l százalék l_ ezer fő l százalék

l Férfi

Mezőgazdaság . . . .l —408 l —— 26 ; -—34O , —30

lpar, építőipar . . . .l juss l —l—63 ! Hm ( —l—18

Egyéb ágazatok. . . . . .l —l—131 i —l—21 l _ 1 l -o

Osszesen —l—176 ! 4— 6 ll 435 [ —4

Nő

Mezőgazdaság . . . l —l— 50 —l— 8 —220 ——31

Ipar, építőipar . . . 4 —l—284 % —l—153 ; 4—344 —l—73 Egyéb ágazatok . . . . . .l —l—164 _ _l— 46 , —l—240 —l—46'_W

Összesen —l—498 l a— 42 ? -l—364 1 4-22

l

Forrás: Az 1W3. évi mikrocenzus adatai. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1974. 349 old.

A munkát vállaló nőlk arány-ónak ilyen mértékű növekedése kísérő jelensége volt a magyar gazdaságban a háború óta végbement közismert szerkezeti val- tozasinalk: az iparfejlesztésnek, (: mezőgazdasági kisarutenmellés fokozatos megszű- nésének, a nagyüzemi mező—gazdasag megszervezésének és ezzel egyidejűleg, en- nek következménye'képpen a mezőgazdasági aktív keresők aránya rohamos .csök—

kenésének. Az aktív keresőknek 1930—ban 55. 1949-ben 54, 1960-ban 39. 1970—ben 26 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban. E csökkenéssel pónhuza—mOYScxxn ug- rásszerűen megnőtt az iparban és az egyéb ágazatokban fcig'lallkoztatottatk ara—

nya. Hogyan kapcsolódott össze a két párhuzamos folyamat. az aktiv ke-reSő nőlk

A NÖK BEILLESZKEDESE

675

számának, arányán-alk növekedése és a mezőgazdasági (keresők számánalk, ará- ny—áinaik csöklkeniése? A kérdés elemzése egyike a legizgalmasabb társadallamtőr- téneti feladat—oknak. és önmagában egész tanulmányt igényelne. A kérdésnek itt csak azon mozzanatait fogjuk (ezeket azonban szükséges) elemezni, amelyek máig is hatnak a fogla'llkozta'totts—ági — és különösen a női foglallkoztatotts-ági — szerkezetre. A (két egymás mellett zajló folyamat gondolati összekapasdlása öln—

magában is kínálja az alábbi megjegyzéseket.

1. A női foglalkoztatottságnak a második világháború utáni rohamos emelése az extenzív ipari—gazdasági fejlesztés időszakában vált gazdas—ágpol-itiikai oldal-ról nézve szük—

ségessé, társad—alompoliiitikai oldalról nézve lehetségessé. (Ezzel a lépéssel tehát megte- remtődött az alapja a nők gazdasági egyenjog'úsírtásánaik is mint társadalompolitikai cél—

nark.)

2. A női foglalikoztatot—tság ismertetett arányú növekedése egyben magával hozta. hogy felkészületlen, szakképzetlen asszonyok tömege állt munkába. Szülk'ség is volt erre a tömegre.

hogy betöltse az extenzív fejlesztés időszakában megiszaipomodwott, nem ikvaiifi'kállt munkaerőt igénylő mun kaikörökerti.

A háború utáni népszámlálások foglalikozta'tottsági adataiból szemléletes ,,ága- zati mérleg" állítható össze, amely tükrözi egyrészt az ágazatokban végbement változást, másrészt ennek nemek szeniint eltérő folyamatát. (Lásd a 2. táblát.)

Mindenképpen jelentős az a tény. hogy a rohamos iparosítás időszakának első tíz évében a mezőgazdaságban foglalkoztatott nők számában növekedés mu- tatkozott. A növekedés elhanyagolható lenine a mezőgazdaságon kivüli ágazatdk- ban végbement növekedéshez viszonyítva (a teljes növekedés 10 százaléka), ha egyrészt nem mutatkoznélk erőteljes ellentkező irányú folyamat a férfiak foglal'koz—

tatottságá/ba—n, másrészt nem adna kiindulópontot általánosabb érvényű összefüg- gések felvetés-élhez.

A társadalmi átrétegződési vizsgálatok2 alátámasztják azt a szoaiogrrái'iiából, a szépirod-ailo—m'ból és más művészeti műfajakból is ismert tényt, hogy az extenzív ipa- rosításnaik nevezett gazdasági átalakulás jelentős társadalmi átrétegződést hozott létre, amelynek alaptendenwciája a mezőgazdaságból az iparba és az épirtőiiparv'ba történt vándorlás és ott csegiéd- vagy betanított munkássá válás. A folyamat —— külö- nösen, ha a mobil réteg egyedeinek életfonmájában végbemenő változásokat niéz- züv'k — nem volt ellentmond'ásmentes, sok esetben konfliktusokkal teli következmé- inyekre vezetett.

E—gy megállapítást azonban bizonnyal imeg'kioakáztathatunlk: a Magyarorszá- gcm kívül is — néhány országban évszázaddklkal ikorá-bíban, másutt évtizedekkel később — jelentkező iparosodási tendenciának a résztvevői annál kedvezőbb estély- lye4l rendelkeznek az átalakulóban levő társadalmi strulkrtúná—ba való beilllleszikedésre (s ha ők .maguk nem is, utódaik minde—miképp), minél korábbi szakaszban esnek át az életformavá'ltás megrázkódtatásain. Az említett mobilitásvizsgálat tanulsága szerint a parasztsárg'ből csak kevesek számára vezetett egyenes út a szakmunkás rétegbe (és elenyésző h-ányadulk lett szellemi foglalkozás—ú): a segé-dmxunlkrásság és a betanított munkásság játszotta az "átjáróház" szerepét a parasztság és a szakmunkások között az ötvenes években.

Visszatérve a 2. táblához: míg a mezőgazdaságban foglalkoztatott fénfialk száma mintegy negyedével csöikk'ent 19óO—ig (s az intragenerációs mobilitási táb—

lák adatai olyan megfogalmazást is engednek, hogy a paraszti foglallkozásxú Fér-

2 A társadalmi átrétegződés és demográfiai hatásai. ll. Magyarországon. A Központi Statisztikai Hiva- tal Népességrtudományi Kutató Intézetének és a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának Közieményei, 30. köt. Budapest. 19710. 3941 old.; A társadalmi mobilitás történeti tendenciái. Statisztikai Időszaki Közlemények, 34'3. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1976. 309 old.

es

fiak mintegy negyede ,,hagyta ott" a mezőgazdaságot), addig a nők száma nö—

vekedett ebben az ágazatban, csökkenés csak a második évtized—ben s alak—or már a férfiaike'val megegyező arányban mutatkozott.

A tábla abszolút számai is azt mutatják, hogy 1960—ig az ipar3 inkább a lér—

liafkn-a—k adott munkalehetőséget. 1949 és 1960 között mintegy 700 OOO-rel nőtt az, iparban és az építőiparban dolgozók száma, a növekménynek azonban csak nem

egészen egyharmada volt nő. *

A probléma ilyen felvetése újabb kérdést sugall. Jogos-e, hogy a nők mun—

kába állását —— különösen ha összefüggésbe hozzuk a társadalmi szerkezetbe való

beilleszkedéssel, az életlenmaváltássoal — a férfialkétól elszakítva, sőt azzal szem—

beállítva, nem pedig háztartások, csalárd—cik keretében tárgyaljuk?

Kilivnrdulóvp—ontu—nfk az 1970—es népszámlálás alktiv (kereső—kre vonatkozó alaptól:—

láj—a volt (az 1. tábla). Az adatok vázlatos elemzése alapján megállapítható volt.

hogy a foglalkozási szerkezetben nemek szerint szignifikáns különbségek vannak.;

Ez azt jelenti. hogy ha a foglalkoztatottsági struktúrált vizsgáljuk, akkor találunk olyan ismérveket, amelyek inkább a nőkre vagy inkább a férfiakra jellemzők. Ezzel még nem bizonyítottuk, ahogy okozati összefüggés van a vizsgált ismérv és anem kö—

zött. Szándékunkban áll azonban ennek bizonyítása. f

Ez a szándék nem abból a meggyőződésből fakad. hogy vizsgálnunk kell a

női foglalkoztatottaik helyzetét, mert az jobb vagy rosszabb, mint a lénlia'ké. Ép—

pen ellenkezőleg, abból a meggyőződésből, hogy ha az aktív keresők ágamti,

foglalkozási minőség szerinti megoszlását kiutatjulk, nem vizsgiállhatjvulk őlket homo-

gén csoportként, hiszen —— amint az 1. tábla futó elemzése mutatja — más a jel- lelmző a fenti szempontból a férfi és más a női kelresőlkre. Magyarán. ha a foglal—

koztatotts—ág nemek szerint eltérő jellegzetességeit vizsgáljuk. hasonló megfonto-

lásokból kell kiindulnunk, mintha például a lakóhely, a szülő foglalkozási cso-

portja vagy életkor alapján csoportositanánlk: a loglallkozási szerkezetbe való beilleszkedésben ugyanis e csoportokban is jellegzetes különbségek vannak.

ilyenformán azonban a nőkről nem mint önálló rétegről beszélünk. hanem arra törekszünk, hogy egy ismérv -— a nem —— szerint összehasonlítva a foglalko- zási struktúrában való elhelyezkedést, leírjuk a lényeges különbségeket, keressük ennek okait, és kisérletet tegy—ü-nlk a—n—nalk vázolására. hogy ezek a különbségek

miért lényegesek; a társadalomban általánosan hogyan értékelendők.

A népszámlálások foglalkozási icsoiportosításiáiból megállapítható, hogy 1949 óta — amint erről már volt szó —- a változások egyik alapvető irányzata a szellemi foglalkozásúak súlyának és arányának növekedése, e munkakörök evlnőiesedése.

Témánfk megkívánja mind a fenti riolyalmat vizsgálatát a női munkaerő szempont- jából, mind pedig annak a változásnak a nyomon követését. amely a fizikai fog—

lalkozásúak szakképzettségi fokozatok szerinti megoszlás-ában végbement. külö- nös h—angsúlyt fektetvén ezen belül a női munlkaerő elhelyezkedésére. .

1949 és 1960 között a női aktív keresők száma mintegy 500 OOO—rel nőtt- A

fizikai foglalkozásúak4 számában kb. 270 OOO—es növekedés volt tapasztalható. a

3 Mármint azok az ágazatok, amelyek az 1970—es népszámlálás szerint az iparba tartoztak. A nép—

számlálásokban ugyanis ágazatokban is, foglalkozásokban is történtek átsorolások, a korábbi népszámlá—

lásokra visszamenőleg is. Az átsorolások a statisztikai összehasonlítás szempontjából mindenképpen szü—'k—

ségesek, egy társadalomtörténeti analizis szemszögéből nézve már problematikusabbak. Az elemzésben az 1970—es besorol—ást vettem alapul, és — az egyéni foglalkozások átsorolását kivéve —- a korábbi nép- számlálásoknál is eszerint csoportosítottam visszamenőleg, tudatában azonban annak. hogy (: népszámlálá- sok foglalkozási. ágazati csoportositásónak statisztikai szempontú visszavetitő egységesítése'vel figyelmen kívül hagyok olyan szemléleti változásokat, amelyeknek jórészt ökonómiai okai vannak.

'— Az önállókat és a segitő családtagokat a fizikai foglalkozásúak közé soroltam. Az összevonás ezre—

lékes torzítást okozott, elsősorban a nem termelő ágazatokban. ahol a részletesebb népszámlálási foglal- kozási adatok jelzik, hogy az önállók és a segítő családtagok között szellemi foglalkozásúak is vannak.

Az alapvető tendenciákat viszont ez az összevonás világosabban tükrözi.

A NÖK BEILLESZKEDÉSE

677

szellemi foglalkozásúakéban hozzávetőleg 230 OOO-es. Ez természetesen nem azt

jelenti, hogy az újonnan munkába állók mintegy 54 százaléka fizikai pályán és 46 százaléka szellemi pályán helyezkedett el, hiszen a már 1949—ben is aktív ke—

reső nők körében intragenerációs mobilitáss—al, elsősorban a főirányban, a fizi—

kai mruin'ldallcöröklből sze'lleémi muinlkakörröikibe történő átáraimlással is kell számol—

nunk. Eszerint az ülj—onnan munkába álló nők a fentebb jelzettxnél nagyobb arány—

ban helyezkedtek el fizikai foglalkozásúként. Később még visszatérünk arra is, hogy közelebbről milyen murnlkaterüilete'ken.

Az 1950-es években az aktív kereső férfiak száma csekély növekedést muta—

tott. A 180 OOO-es abszolút növekedés viszont -- különösen a nőkkel való össze- hason'lításfban —- nem elhanyagolható jellegz—etességgel rendelkezik. Növekedés ugyanis csak a szellemi foglalkozásúak körében mutatkozott, az ö'ssznö'vekedéssel hozzávetőleg megegyező nagyságrendben. Megint csak nem feltételezhetjük, hogy

az újonnan munkába lépőlk mind már eredetileg is szellemi foglalkozásúak lettek.

A folyamat úgy játszódott le, hogy részben a főirányban mobil (fizikaiből szellemi)

réteg helyébe, rész-ben (: munkából kilépők helyére léptek fizikai foglalkozásúak, részben voltak szellemi pályán kezdők is. (Ezt a népszámlálási adatok összeho—

sonllitásából kikövetkezte'iihető gondolatmenetet az inter— és intrageneráaiós mo—

bilitási táblák nagymértékben alátámasztják.) Találkoztunk már a korábbiakban is hasonló jelenséggel, A férfiak és a nők 1949 és 1960 közötti ágazati megosz- lástária gondolok, arra, hogy a nők esetében a ,,főiránnya'l" ellentét—es mozgás is számottevő, a népszámlálási táblák alapján is feltűnik növekvő számuk a mező—

gazdaságban, az iparosítás időszakában. A fizikai—szellemi összehasonlítás azt mutatja, hogy bár már az 1950—es években is a szellemi foglalkozások súlyának növekedése volt a népgazdaságra általában jellemző (ez egyébként a részletes foglalkozási adat—okból 'klilkövetkeztethetően összefüggött az iparosításs-al; erősen

nőtt a műszaki területen szellemi munkát végzők aránya), ez a folyamat a férfi—a—

kat érintette inkább.

1960 és 1970 között a férfi aktív keresők száma mintegy 130 OOO—rel csökkent Ez a két nagy foglalkozási csoport vonatkozásában azt jelentette, hogy kb. 170 DOOM rel nőtt a szellemi foglalkozásúak szá-ma. 3000OO-rel pedig csökkent a fizikai mun;

kakörben dolgozóké. Az aktív kereső nők száma ebben az időszakban nem egész 370 OOO-rel nőtt. ebből nem egész 320 000 szellemi munkakörben, megközelítőleg 50000 a fizikai foglalkozásioklban. Témánk szempontjából azonban újra azt a kö—

vetkezte'tést kell levonnunk, hogy a női munkába állók .,késésben" vannak a fér—

fiakkal szem/ben.

Nevezhetjük ezt a késést hátránynak is? A kérdést korábban az ,,ágazati méri leg" összeállításakor is felltett'ülk- Akkor —— nem kizárva különböző megszorításokat tartalmazó mellékmondatok szükségességét —— megrele'gedtürník azzal a válasszal, hogy annak, aki később lesz alanya egy korábban kezdődő folyamatnak, mindig nehezebb alkalmazkodnia, sőt nehezebb megfelelő helyet találnia, mint a ko—

rábban ,,fbelépőknek". Ez vonatkozik egyénekre, kisebb-nagyobb csoportok—ra egy—

aránt. A ..szelle'mi—ifizikai mérleg" összeállít-ása után is elfogadhatónak tartjuk ezt a választ. bár ismét szükségesnek látszik néhány lényegbevágó megszorítás és kiegészítés. amelyeknél viszont meg kell állnunk a puszta leírásnál, mert követke—

zetes végiggondolásuk túlvezetne e tanulmány célkitűzésein, és meghaladná e ta- nulmány kereteit.

Elsősorban egy újabb kérdés vetődik fel. A társadalom rétegződését (: ve—

zető állásúaktól a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúakig hierarchikusan rögzítő elemzések minden egyes réteg viszonyában és minden rétegképző ismérv vonat—

kozásában egyértelmű hierarchiát rögzítenek—e? Az életmódra és a rétegződésre vonatkozó vizsgálatoknak alapvető béndése ez. Nem tudnék sem egyértelmű igen—

nel. sem egyértelmű nemmel válaszolni. A fizikai foglalkozásúak bizonyos cso—port—

jai a rétegződés egyik vagy másik, esetleg több szempontja szerint bizonnyal a hierarchia magasabb fokára kerülhetnének, mint a szellemiek bizonyos csoportjai, Csakhogy a .,késés" éppen ezekbe a ,.bizoonyos csoportoildba" való belépést be—

folyásolja.

Világosabban szemléltet. és határozottan közelebb visz a gazdaságban rejlő oko—k feltárásához. ha a fizikai munkaköröket vizsgáljuk meg részletesebben. és csak ezt követően utalunk arra, hogy az utóbbi 15—20 évben ugrásszerűen növekedett a

szellemi foglalkozásokban elhelyezkedett nők száma. A tradíciókkal inkább ren—

delkező, sok évtizedes hagyományaikat hordozó fizikai struktúrába való bekap-

csolódás vizsgálata ugyanis egyértelműbb választ tud adni arra a kérdésre, hogy

a termelésbe viszonylag újonnan bekapcsolódott valamely réteg a struktúrának

milyen részeit tudta eltoglaltni.

A fizikai foglalkozásúak foglalkoz-ási minőség sze—rinti megoszlásának időbeli

vizsgálatakor célszerűnek látszott a három alapvető népgazdasági ág szerint szét—

választani az aktiv keresőket, tekintettel a három ág igencsak eltérő jellegzetes- ségeire. (l.—ásd a 3. táblát.)

Az iparban és az építőiparban dolgozó aktív keresők foglalkoz—ási minőség

szerinti megoszlásának összehasonlítása a három időszakban azt mutatja, hogy a szakmunkások és a segédmunkások aránya 1949 és 1970 között lényegében nem változott, a betanított munkások anánya erőteljesen nőtt — különösen az első tíz

évben —-. csöiklke—nt viszont az önálllóik és az arányban nem számottevő segítő csa—

ládtagok aránya. Elmondható tehát. hogy az extenzív iparfejlesztés a foglalkozási minőséget lényegében nem változtatta meg. nem hozott létre a munkaerő szer- kezetében a kvalitikiáltság irányába való eltolódást, viszont szüksége volt a be—

tanított munkaerőref) (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy például a szalaman- kásoík száma abszolút értelemben nem nőtt.) Kérdés, hogy honnan pótlódott fo- kozott ütemben a betanított munkaerő?

A válaszhoz meg kell vizsgálnunk, hogyan változott a Fizikai foglalkozású aktív keresők száma az adott ágazatokon belül nemenként. (Lásd a 4. táblát.)

Az első tíz évben a betanított munkás férfi-alk sz-á-ma kiugróan. az eredeti létszámnak majdnem a háromszoros-ával nőtt. és még a segédmunkások száma is jobban nőtt. minta sz-alklmun'káso'kté- A második tíz évben általában nem mutatko—

zott lényeges növekedés az iparban és az építőiparban foglalkoztatott. fiziiikiali miuxn—

kát végző férfiak létszámában. számottevő növekedés csak a kvalifikálta—Hb mun-*

k—át végző férfiak körében volt tap—asztaliható. Ez a háttere a 3. táblában látható

megoszlásnak, amely szerint a férfli szakmunkások arátnya nőtt 1949—1970 között, de átmeneti csökkenés után, a betanított munk—ástak aránya ugyancsak nőtt. de

csak az első tíz évben, a segédmunkások aránva lényegében változatlan maradt.

Határozottan csökkent az őnálliólk aránya. és mint a 4. tálblá'ból látható, nemcsak anányesökkenés, hanem abszolút számuk csökkenése is szembetűnő volt. Az ön- állrló iparosok -— kiváltképp a városiak —- nagy része gyárba, ipari szövetkezetbe ment dolgozni, a szakmunkások számát gya-rapítván. A betanított munk—ások szá—

mának oly mértékű növekedése viszont, amely a betanított munkások arányának másfélszeres növekedéséhez vezetett, a mezőgazdaságból elvándorlólkbóvl adód- hatott. Ugyaninnen származott a segédmunkások fokozott mértékű utánpótlása is.

S.. 11

5 Cravero Róbert — Fekete György -— Iván Pál: A munkaerő—állomány szakképzettségi és iskolázottsági struktúrájának tervezett alakul—ása 197041985 között. Közgazdasági Szemle. 1975. évi 3. sz. HMA—813. old.

A NÖK BElLLESZKEDÉSE

679

3. tábla

_, A lizikai foglalkozású aktív keresők számának megoszlása foglalkozási minőségwszerintrrr

Férfi iNő Összesen

Foglalkozási minőség

1949 l 1960 1 1970 1949 1960 1970 1949 1960 1970

lpo r, építői pár

Szakm—u nkás . . . . . 47,6 45,7 53.5 19,7 1956 15,0 42,0 38,4 402

Bobonított mu-nlkás . . . 10,0 25,9 24,2 39,7 46,1 54,9 15.9 31,5 34.8 Segvédxmu n'kás . . . . . 19,4 21 ,2 18,5 22,0 30,0 27.8 19,9 23.6 31 .7

Önálló . . . . . . . 222 7.0 3.7 16,3 4.0 2.1 21,0 6.2 3,1

Segítő családtag . . . . 0.8 0,2 0,1 2.3 O,3 0.2 1.2 0.3 0.2

Együtt

százalék . . . . . 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

ezer fő . . . . . . 652 985 1145 162 376 602 814 1361 1747

Mezőgazdaság

Szakmunkás . . . . . (Ló 7.1 23,5 0.0 0.4 2.1 0.5 4,5 15.11

Betonított munlkás . . . 02 8.7 18.5 0.0 0.6 4.7 0.2 5.6 132

Svegxédxmunlkás . . . . . 14,6 40,6 53,5 7.2 33.5 82,5 12,4 37,9 64,6

Önálló . . . . . . . 59.11 35il 4l12 33.4 172 1.9 51.6 28,4 3.3

Segítő családtag . . . . I 252 8.5 0.3 59,4 48,3 8.8 35,3 23.ó 3.5

Együtt

százalék . . . . . 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

ezer fő . . . . . . 1542 1126 730 651 690 447 2193 1816 1177

Egyéb á-goz'o'tok

Szakmunkás . . . . . 21,0 33,1 4551 8.6 15.8 19.3 16.6 27,2 342

Beto—nitott munkás . . . 15,7 2'1,7 25,9 5,7 31.3 31,2 121 249 282

Segwédmunká s . . . . . 39.3 41 , 5 25.6 63, 7 481, 7 46, 5 %O 44,0 34, 4

Önálló . . . . . . _ 22,0 3.5 3.2 189 3.7 2.6 20,9 3.6 2.9

Segítő családtag . . . . l 2.0 0.2 02 3.1 0.5 0.4 2.4 0.3 0.3 Együtt

százalék . . . . . 100,0 100,0 100,0 100,0 100.0 100,0 100,0 100,0 100,0

ezer fő . . . . . . 443 523 453 248 266 331 691 789 784

Niépgoz'dáság összesen

Szakmunkás . . . . . 15,6 26,7 42.5 5,1 8.9 11,9 12.6 20,7 31 ,l

Betownított munkás . . . 5.3 l7,7 227 7,4 19,6 32.9 5.9 183 26,5

Seg'édrmuinlká s . . . . . 19,9 33,5 30,8 226 35,5 50,0 20,7 34,i2 38,0

Önálló . . . . . . 43,9 18,3 3.8 27,4 10.8 2,2 39,1 15.8 3.2

Segítő családtag . . 15,3 3.8 0.2 37,5 252 3,0 21,7 11,0 1.2

Együtt

százalék . . . . . 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 1000 1000 100.0 ezer fő . . . . . .

2637 2634 2328 1061

1332 1380 3698 3966 3708

Megjegyzés a 3., továbbá 4., 6., 7. táblákhoz. Az 4049 és az 1950. évi oldatok csok megközelílő polnfcosságúork. tekintve. hogy az 1970, évi niépsz'áimllállámák megfelelő átsorolásokat nem minden vonalt- koz—ásbon tudtam végrehajtani. Az ágazati és a foglalkozási minőség szerinti besorolások az 1970. évi népszámlálás kategóriáinak megfelelően történtek, kivéve azokat az eseteket, amikor az egyéni foglal—

kozások foglalkozási minőség szerinti besorolásában történ—tek változások a három népszámlálás körön.

(Példaként: a kereskedelmi üzletvezeftő 1960-ban még a szakmunkások közöm szerepel.) Az eltérés az elemzés szempontjából elhanyagolható nagyságrendű, a foglalkozási minőség szerinti megoszlás, illetve e megoszlás változásának vázolt tendenciáin nem változtat.

Forrás: A Központi Statisztikai Hivatal kiadványai (1949. évi lN—épszálmlálás, 7. A foglalkozási Statisztika OÉZÓgkos; )eredméinyei; 1960. évi Nwépszómlliállás ó. Foglalkozási adatok; *1'970. évi 'Népszámllúlás 2'4. Foglalkozási o Glt'Ol . .

A foglalkoztatott vagy loglolkoztotottá váló nőknél ez a folyamat másképpen zajlott le. 1960-ban az aktiv kereső nőlk száma 42 százalékkal volt több, mint

1949—ben. Ennek a félmilliós t'öimegnlelk csak kisebb nésze lépett munkába közvet-

lenül vagy röviddel az iskola befejezése után. Töb—bséglülknél a háztartási vagy

ház körüli munkat váltotta fel a társadalmilag szervezett miuinlko. (telhet. hogy a ,,lelv-óltotla" ebben az eselbein nem a legpontosabb klilleijezés.) Ezért elég világos,

hogy milyen forrásból adódott a segédmunkás-nők sz-émrónialk 216 százalékos. a be—

tanitott munlkvósnőlk szóm—anak 170 százalékos emelkedése 1949 és 1960 között. A szakképzett munkát végző nők számának az előzlőlk'tő'l elmaradó, de még így is jelelnlős (131 százalékos) növekedése —- ha csak mintegy 40000 embert érintett is —— jelzi. hogy az a koncepcio—amely a munkaerő-tartalékok beve'oésélvel kívánta növelni a termelést. a gondolat másik felét is komolyan akarta venni: emanciupá'lni

akara—a a nőket a munkában. Kérdéses, hogy mekkora silklerrel. Az elgorndalasbatn

volt-e a hiba vagy a 'megva'lósilbó'sb-an, az már egyértelműbb: elsősorban a koncep—

cióban és csak másodsorban a megvalósításban. A koncepció egy-másnak nagy- részt ellentmondó két folyamatot akart — méghozzá rövid idő alatt -— kiteliesi- teni: a gazdaságot (főként az ipart) exhentíven fejleszteni és a nőket emainolp—a-lni

a munkában. 1960 utan, főleg az 1960—es évek közepétől a mezőgazdasági ter- melés fellendülése köivellkeztlé—ben, megcsappant a szakképzetlen férlfi munkaerő utánpótlása az iparban.G így történt. hogy nőlkzkel elégítették ki az ipar munka—

erő-szükségletét. Osszesen több segédmun'kasnőt és betanított munlkósnőt vett fel

az ipar 1960 és 1970 között. mint a megelőző e'vt'izeclben, viszont a szakmunkás- nők szóma alig 17 OOO—kel nőtt. lgy alakult ki a 3. tábláiban látható megoszlás.

4. tábla

Az iparban és az építőiparban dolgozó fizikai foglalkozású aktív keresők szamanak—valtozasa foglalkozási minőség szerint

Létszómvó'llrozós

Foglalkozási minőség 19419 és 11950 közöm [ 14930 és 149170 között

ezer fő szaz—alék § ezer fő § százalék

Férfi

Szakmunkás . A . . 4—139 % 45 l 4464 —l—3ó Belanlloli munkas , . el'—190 4—290 l —-l— 21 % 8 Segédmun'kós . . . . ; —l— 82 4— 65 l —l— 3 —l— 2

'O'nólló . . . . , .; —- 76 — 52 i — 27 —39 Segítő családtag . . ; -— WS, a; Sól 1171 l *,40,,,__,

Össze—seul 4332 l 4 51 l —l—160 l 1—15

. Nő

Szokmuwkós . . ( ( § —l— 42 -l—131 § —l— 17 § —l—23 Betanitotl munkas . . —HO9 —l——170 § "l—157 ! —l—91 Segédmunlkós . . . . Jr 77 4—216 4 —l* 55 l 4—43

O'nólló . . . . , . -— 12 — 44 — 2 § —14

Segítő családtag . . —- 2 —- 66, 0 _ fl—l Összesenl 4—214W—l—4132 § 42227 § —l—60

l ! a

Ha elfogadjuk. hogy a foglalkozási minőség takar valamiféle, ha nem is min—

dig egyértelmű hierarchiát. az iparban foglalkoztatott fiz-ikai munkát végző nőlk 1970. évi megoszlása kedvezőtlenebb képet mutat, mint az 1949. évi. Egy egzaktnak

6 Magyarorszag munkaerőhelyziefte MSC—191710 között. Közpon—Ui Staiiusztíkai Hivatal. Budapest. 1972.

118 Old.

A NÖK BEILLESZKEDESE 681

mondlható vonatkozásban — bérekről, keresetekről lévén szó — kétségtelenül kimu—

tatható a hierarchia. Az iparban foglalkoztatott szakmunkások óra'bére és havi

keresete minden idősz-akban magasabb volt, mint a betanított mrun'kásoke', míg ezeké a segédmuinkásokénál volt magasabb. A különbség pedig —— s ezt lénye- gesnek tartom —— a szakmunkások és a betanított munkások bene között nagyobb volt, mint a betanított munkások és a segédmunkások blélre között. ('l'lilusztr—ác'ió—

képpen: 19744ben az iparban foglalkoztatott szakmainkásnők h'av'i keresete 13,4 százalékkal volt magasabb, mint a betanított munkásxnáké, a betanított és a segéd- munkásnők keresete között viszont csak 9.8 százalé—kos eltérés mutatkozott.7)

Hogy-an zajlott le a nők ifoglalkoztatottsági struktúrába illeszkedése, ha a folyo- matot a mezőgazdaság oldaláról vizsgáljuk? A mezőgazdaságról a 3. tábla 'nem mond túl sokat. tekintve, hogy a sza—k- és a betanított muwnkás kategóriák ebben az ágazatban csak az utóbbi években kezd—enek tényleges tartal-mat nyerni; hia—

gyományuk, múltjuk nincsen. A segédmunkás kategória sem ugyanazt jelenti, mint az iparban, bár abban megegyeznek, Ahogy mindkét ágazatban főként nehéz fizikai munkát végzők tartoznak ebbe a csoportba. Mégis szükségesnek tartottuk ennek a megoszlásnak a bemutatását, és ez az emlitett negativum bizonyításán kivül azért történt. mert a segédmunkások (itt talán helyesebb az egyéb fizikai dolgozó elnevezés), az övnállák és a segítő családtagok megoszlásának időbeli vá'ltozása sokat elárul az általunk vizsgált változásról. A mezőgazdasági termelés sajátossága, hogy bár fel-állíthatók szigorú statisztikai kritériumok az aktív kereső fogalmára, a valóságban az eltartott és az aktív kereső közötti átmenet sokkal

tágabb határok között mozog. mint a mezőgazdaságon kivüli ágazatoiklbain. A

ház körüli termelőtevékenység és az ezzel kapcsolatos számos egyéb mezőgazda- sági munka éppúgy lehet egy ,,eltartott" napi rendszeres elifo—gilaltsága, mint egy aktiv ker—eső kizárólagos napi tevékenysége. Ez különösen a nőkre álrl. igy a ház körüli termelőtevékenységet végző nők segitő családtaggá válása a társadalmilag szervezett munkába bekapcsolódás zökkenő nélküli útjának bizonyulhatott.

Ha az eddigi népszámlálási gyakorlattól eltérően a mezőgazdasági termelő—

szövetkezeti tagok segitő családtagjait nem az egyéb fizikai dolgozók (segéd- munkások), hanem a segítő családtagok közé soroljuk, kitűnik, hogy 1949 és 1960 között a segítő családtagok száma és aránya a mezőgazdaságban alig csökkent valamit a nők között, és az 1960—1970 közötti változás .is kisebb rmlérvűunelk látszik.

A foglalkozási minőség ilyen értelmű átcsoportosítása témánk szempontjából sem- miképpen sem önkényes- Kétsxégtelenwül más egy önálló és más egy te-nmelőiszövet- keze'ti tag segitő családtagjának jogi helyzete, javadalmazásának módja stb. Ugyan—

akkor munkájukban olyan lényeges k*özös elemek vannak, amelyek a női munka- erőnek a struktúrába illeszkedése szempontjából fontosabbak, mint a fentiek. A mezőgazdasági népe—sség többsége számára a segítő családtagként dolgozás meg- szokott jövedelemszerző tevékenység, amely új tevékenységi formák elsajátítása nélkül, a megszokott körny-ezetben és a mezőgazdasági munk—ák természetéből ta—

kodó időbeli ingadozással, változó intenzitással folytatható. Az egyéb Fizikai dol—

gozóik a mezőgazdasági tenmelőszövetkezetek'ben vagy az állami gazdas-ágakban már kötöttebb 'mu'n'ka'sze—rvezetben dolgoznak, és legalábbis abban specializálód- tak. hogy milyen tevékenys—égeket nem végeznek.

Az 5. táblából megállapítható, hogy a vizsg-állt időszak első tíz évében a mező- gazdaságban foglalkoztatott nők többsége számára az aktiv keresőiv'é válás nem jelentett valódi életformaváltást. Továbbá —— és ezt tartjuk témánk szempontjá—

7 Lásd részletesebben: Statisztikai adatok a nők helyzetéről. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

1975. 73 oil—d.

ból a llegjelentőse'bbnek — a gazdasági szerkezet kevésbé nyújtott potenciális le- hetőség-et arkór vertikálisan, akár horizontálisan (] gazdaság más területeire val-ó beilleszkedésre. Ezzel pedig ismét eljutottunk a lcésettsiég problémájához.

5. tá bliu

Az egyéb fizikai dolgozók és a segítő családtagok*

aránya a mezőgazdaságban

Férfi ll ; Nő

Év egyéb '! egyéb ( 't "

531236 cschÉchldtőag 1 (13335 528131)!ng

l l

1949 . . . . k 14, 6 l 25 2 l 7.2 l 59.4

1962) . . . .l 38,5 § 10,6 ! 283 % 53.0

1970 ' 52,7 * ? ó1,7 § 29.6

*A mezőgazdasági lermelőszövetkezeti tagok segítő család/tagjaival együtt.

Az 1960 és 1970 közötti évtizedre mar jellemző a szakképzettségi struktúra jelentő-s megváltozása. A flériialknak már majdnem negyede dolgozott szakmunkás—4

ként, és a betanított muwnkásotk aránya is nőtt az önállók és a segítő családtagom

arányának csökkenésével egyidejűleg. A nőknél a legjelentősebb változás. hogy erőteljes csökkenés mutollkozott a segítő családtagok arányában, tehát a második é'vfiz'wedben be'lléptek a szervezettebb mun'kakeneT-eikbe, elsősorban egyéb fizikai dolgozóiként. A nők vonatkozásában a másik lényeges változás, hogy 1960 után már megkezdődött a mezőgazdasági női népesség számának csökkenése, amely—

ben szerepe volt (: tenmelőszöivellkezeti jwá—radiéik bevezetésének, de erősödött a, mezőgazdaságból más vówgazlam'kba történő ána'mlvóvs is.

6. tábla

A fizikai foglalkozású akt/Vickeresokrszámánakvőliozása a mezogazdasagbgnur

Létszómvólttozás

Foglalkozási minőség 1949 és 1960" között 3 1960 és 1979 között

ezer fő l százalék ezer fő : százalék

Férfi

Szakmunkás . . . . , . . . . 4— 70 l —l— 712 %— 92 4—114 Bebainltott munkás . . . —l— 94 ; 4—2781 —l— 37 —l— 38 Segédmunkás* . . . —l—21O l %— 93 -— 73 — 17

Önálló . . . —519 1 -— 57 —365 —- 92

Segitő családtag" . . . ; —-270 Mt 69 — 87 , 193

Összesen -415 l — 27 l —396 l — 35

Nő

Szakmunkás . . . -l- 2 I —l— 628 %— 7 ' —l-188 Bebanított munkás . . . —-l— 4 _ —l—17ó2 ! —l— 17 l —l——419 Segiédmunikáf . . . -l—15'2 ! —l— 328 " 4— 45 4— 23

Onálló . . . - 98 ! —— 45 —111 —- 93

Segitő családilag" . . . ? - 21 i — 6 ! —201 —— 55 Összesen —l— 39 l -l— 6 —243 l -— 35

l

* A mezőgazdasági tenmelőszövetkezeti tagok segítő családtagjai néllkül.

" A mezőgazdasági termelőszövettkezeti tagok segítő családtagjaival együtt.

A NÖK BEILLESZKEDÉSE 683

1960—ban mintegy 400 OOO-rel kevesebb fizikai foglalkozású ténfi dolgozott a mezőgazdaságban, mint 1949-ben. Feladtóik önálló gazdaságukat, vagy elhagyták

szüleik gazdaságát, hogy munkát keressenek az iparban. Masok feladtálk az

egyeni parasztgazdaságat, és termelősziövetkezetekben, az állami mezőgazdaság—

ban vállaltak muinlkát. Kiugró növekedést mutat a tábla a férfi szakmunkások és betanított munkások számában, ennek fő oka azonban a bázisad-at néhány ezres nagyságrendje. A segédmunkások száma is me—glke'tszeireződ'ö'tt. ennek a folyamatnak végeredim'éinyeképipen 1960-ban a mezőgazdaságban dolgozó fvé'rliaik majdnem 40 százaléka segédlmanfk—á'sik-ént, egyéb fizikai dolgozólként folytatta lényegében megszokott konábbi tevékenységét, más munlkalkeretbern: termelő- szöivetkezetekben vagy állami mezőgazdaságban. A következő évtizedben ugyan—

csak mintegy 400 OOO-rel csökkent a mezőgazdaságban a fizikai dolgozó férfiak száma, az önállóan gazdálkodóknak és a segítő családtagoknak mind száma.

mind aránya min'imóliisna zsugorodott. Az 1960 körüli évek a mezőgazdaság szo—

cia'liista átszervezésének évei; érezteti hatását a tenmelőszövetkezeti járadék, sőt már a nyugdij bevezetése is- A nők ugyanezeket a lépcsőfo'ikakat juártálk, jár—ják végig, csak a férfiaktól jóinléih'óny lépéssel lemaradva.

1949 és 1960 között a szalk'muuinlkásnők. a betanított munlk—ás—nők száma növe- kedett, de ennek —- a b—ázisszámolk sz*ázas nagyságreinwdjei miatt—tényleges jelen- tőse'ge nincsen. Két dolgot látok fontosnak: az egyéb fizikai dolgozók számának megnrégyszer—eződését és azt a tényt. hogy a megcsappant sz—ám'ú mezőgazdasági foglalkozású férfiak mellett segítő családtagként dolgozó nők száma ali—g csölk- kent. arányosan teh—át nőtt. Feltételezem: az önállóan gazdálkodó nők számának a térfiialkén—ál kisebb ariányiú cs'ölk'kenés'ét minden valószínűség szerint nem annyira a nők nyakassága vagy maradlsága okozihatta, hanem inkább az. hogy az asszony átvette a gazdaságot a közeli gyárba ing-ázó férjétől. Az 1960-as évek a mező- gazdaságban "dolgozó nők számára is nagyobb változ—ást hoztak: a terme-löszö—

ve'lkezeti nyugdijat, járadékot, a mezőgazdaságból iparba vándorlást vagy a me- zőgazidaságban maradva a közös gazdaság keretében végzett munkát.

Ezzel visszajutottunk ahboz a kérdéshez, amelyet az ipari munkások szakike'p- zettségbeli megoszlásának változásakor (pontosabban változatlan-ságiának megli- gye'léselkor) felvetettünk.

* Durva meg-közelítéssel azt válaszollihatjulk, hogy az ipar az extenzív fejleszté—s időszakában rohamosan növekedett sz'—ülks'éigletét, amely főleg teljes tanulatlan munkát vagy csak rövid betanulóst igénylő munkát végző munkások munlk—ába állí—

tására vonatkozott, az 1950-es években a mezőgazdaságot elhagyó férfiak cso—

portjából és a háztartásból munlkába álló nőlk köréből merítette, az 1960-as évek—

ben viszont már elsősorban nőkből (a mezőgazdasági munkát ipari foglalkozásra cseinélőkből vagy a háztartásból sztoikképzetlenü—l munkába állókból) nyerte.

A tendencia vázlatának kilkerokítése'lhez szükséges még az ún. tercier szok- tor'ban foglalkoztatottalk 'kölréánie'k elemzése és a szellemi munkaterületen való el-

helyezkedés bemutatása. '

A 3. táblában köz—ölt megoszlás az egyéb ágazatokban dolgozó fizliikai fog—

laflrkozástúalkról nemek és foglalkozási minőség szerint a már ismert lkéipet mutatja

*azzal a különbséggel, hogy az ágazat egészében valamivel alacsonyabb a szak- munkások és a betanított munkások és magasabb a segédmunkások aránya, mint az iparban. A ténliak és a nők foglalllkozási minőség szerinti megoszlása azonban lényegében követi az eddig meuglftigyelt megoszlást: a férfiak inkább szakmunká—

sok. a nők inkább beton—ított munkások és segédimunlkuások. Az időbeli alakulást

figyelve azonban alapvető különbségekre biulklkaniu—nlk: a szaikmun'k—ásnőlk arányában

viszonylag jelentős növekedés, a betanított muvnkc'rsnőlk ahány-aban stagnálás. a segséd-mumkósnőtk arónyóbain csökkenés figyelhető meg. Az eltérésre figyelnünk kell, mert éppen k*üvlönlbözőiségxéiben erősíti a nők űoglallkozósii stru'kbúnó'ban elfoglalt

helyéről eddig elmondottakat.

7. tábla

A fizikai foglalkozású aktív keresők számának változása MW, _4 foglalkozási minőség szerint az egyéb ágazatokban*

Létszómvóllitozó—s

Foglalkozási minőség 11949 és mo között l 1960 és mm között

ezer fő ! százalék l ezer fő l százalék

Férfi

Szakmunkás . . . . . . . . . —l—80 l —l—85 l 4—31 [ —l—18

Betanitott munk—ós. . . 4—44 l —l—63 ] fl— 4 . 4—4 Seguédm'urnk'ós . . . , . —l—43 * %— 24 —-101 -—47

Ondlió...-79l—81l—4 _eo

Segítő családtag . . . -_- 8 ! —7785',_7; O — 5 Összesen 4—80 l —l— 18 l —- 70 l —-23

Nő

Szakmunkás . . . 4-20 l 4—95 l lzz wl—52

Betaníltott munkas. , . . . . . —l—ó9 ! 4—490 ! 4—20 "Jr—24

segédmunkás . . . . . . . . —28 .— 18 l _ za ] 49

Övnwólló... —37l_79f—11_14

§Égií£őrvcsolójdítfag . . , . , —— 6 l — 83 l 0 l — 8

Összesen —Hs ' Jr 7 l 4— 65 ' —l—24

* Az lpuron, ez építőiparon és a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban.

Az ágazat fejlesztése (és most elsősonbain a kereskedelemre. a szolgálta- tásra gondolunk) az iparral ellentétben nem jöhetett létre ex'tenzív módon. Ezek nem! termelő úgazatdk. tehát nem (: tenme'lé-s növelését célozta elsősorban a fej—

lesztés, hanem a lakossági és a kommunális szükségleteknek az adott számten lelhe'cs'éges kielégítését. Bármilyen mércét üt meg ez az ,.afdott szim", kétségtelen, hogy a fejlesztésnek, a dolog természetéből adódóan, mlilnőségi jellegűnek is kellett lennie. Vagyis nem taniu'lia'tlan munkaerőre volt szüksége az ágazatnak, hanem szakképzett—re. Ezért értihető, hogy a m—wnlkae—rődu'oónpórtlvóslból a szalk'képzetteket ré—

szesítette előnyben. MUrnkaerő—utánpótlás-hoz pedig 1960 után már elsősorban a női munkavállalók révén juufuhat-ott. akik vagy eleve is sziaékkévpzettek voltak, vagy a mun'kalh'ely képezte 'bowxóbb őke'ca maga szónmóna. (Tisztában Vagyunk azzal, 'hogy egy kereskedelmi sz—aklmiuvnlkvós nem ugyanolyan szakmunkás, mint egy ipari, de a nők foglallikoztatottsóxg'i struktúrába történő beilleszkedését a gazdaság igényeinek és az egyén lehetőségeinek ö'sszelllüggéfsé'ben kívántuk vizsgálni, és ilyen értelem- ben a horizontális hierarchiában való elhelyezkedés az alapvető tendenciáin nem

valtoztat lényegesen.)

A szellemi munkakörökben fouglalllkoztatot'oalk szóm—ában mindkét időszakban

mindkét nemnél és mindhárom ógazafbain erőteljes növekedés tapasztalható.

A növekedés részletes folyamata—val itt nem kívánunk foglalkozni. mivel a stnu'kiiúinóiba illeszkedés momentuamal a lllzillcai foglalkoz—ások elemzésénél mondat—

talklbóll érzékelhetők. Az 19704es adatuk azonban egy számunkra fontos kérdést

m 685

A NÖK BEILLESZKEDÉSE

tudnak illllusztr—óllnli, amelynek segítségével a beilleszkedés folyamatainak tendenci- ólja rövidre zanható.

8. tábla

A szellemi foglalkozású aktív keresők megoszlása foglalkozási minőség.

népgazdaságiiafg és 'nem szerint, 1970

! ,,_

l' 't'. . , .,

. szak—baklőlrgazot'i Irodai dolgozo Egyutt Szám szerint

Agazat

(ezer fő)

százalék

Férfi

ipar. építőipar . . . . . . . . 882 11,8 § iO0,0 § 244

Mezőgazdaság . . . 912 8.8 * 100,0 l 69

Égyéb (ágazatok . . . §, . !. . 85_,7 14.53 l 100,0 _ 293

Összesen 873 l 72,7 100,o 606

Nő

Ipar, építőipar . . . 58,7 41.15 100,0 214

Mezőgazdaság . . . . . . . . 59.4 40.6 mao 36

Egyéb ágazatok . . . 72,9 ; 27,1 iO0,0 425

Osszesen 67,7 32,3 l 1oo,o l 675

Együtt

Ipar, építőipar , . . . 74.11 § 25,ó iO0.0 458

Mezőgazdaság . . . 80,3 § i9,7 100.0 105

Egyéb ágazatok . . . § 78,1 ; 219 100.0 718

Összesen : 76,9 § 23,1 § 1oo,o § 1281

l l

: !

19704ben a n—épgazdasóglban szellemi munkakört betöltő dolgozók 53 sz—óza—

lélk—a volt nő. A nőknek m'aljd—neim hanm-ada irodai munkát végzett, a iérilialklnal ez az arany a 13 százalékot sem érte el. A fizikai munlklalkörőkné'l tapasztaltak ana- lógiájára elmondhatjuk. hogy a nők, bór anónyu'k meghaladja (: féntialkét a szel- lemi foglalkozásokban, jóval nagyobb arányban végeznelk alacsonyabb igényű munkáikat. mint a fé-rtialk. Az 1970—es áll!—opot kialakulásának folyam-ata hasonló- képpen ínható le, mint a fizikai munlkalkvör'ölk esetében történt. A háború üta'ni szell—

lelmi szakember hliwúnyt ell-sősorban fénfialklkal pótolták, a nőknek ilyen munlkalkvönölk betöltésére .,lkéset'bség—üik", képzettségi lelmarraxdósulk, tenmelési gyalkorlatulk hiánya miatt jóval kisebb esélyüik volt. A későbbiekben a fejlődésnek induló tercier szelk- tor lelhetett elsősorban a kvalllilflilkuó'ltalbb női mulnlkaerő ellhelyezikedé'sénék területe.

ezt tükrözik is az 1970-es arány-ok. Az ,,egyéb óg—azatoiklban" foglalkoztatott szell- lemiek 59 százaléka nő, és közöttük a legmagasabb a többi ágazatlhoz viszonyítva

az ir—ónyítólk. szakalkalmazottak arány-a. (A iénilialknlól fordított a helyzet.)

Végül: szükségesnek látszik a fizikai és a szellemi struktúrába való beillesz- kedés gondolati összekapcsolása. A kapcsolódás nemcsak abban mutatkozik, hogy a nők mindkét területen inkább az alacsonyabb képzettséget igénylő mu—nlkakö—

r—ölket töltik be. Emögött a jelenség mögött egy masik összefüggés is meglhvúz'ódiik.

Elemeztük, hogy a nők a társadalmi termelésbe való belépésük késettsége miatt az alacsonyabb képzettséget. kevesebb termelési tapasztalatot kívánó munkakörö- ket tudták iln—kóbb elfoglalni fizikai dolgozóként. ezekre a munkakörökre pedig a gazdaságnak fejlődése adott szakasz—ában igénye volt. Állandóan vitatott, hogy mennyire volt és van ma szüksége a gazdaságnak az irodai foglalkozásokra. és