AZ 1920-AS ÉVEK Om
DR. MARTON ÁDÁM
A világgazdaságban az elmúlt néhány év során végbement változások, az olaj- válság és az ún. árrobbanás véget vetett a dinamikus gazdasági növekedés és a viszonylag nyugodt világpiaci ármozgások második világháború utáni évtizedeinek.
A korábbi évekre jellemző lassú, .,kúszó" infláció felgyorsult, és főként az energia—
hordozók és bizonyos nyersanyagok igen jelentősen megdrágultak. Ez egyben azzal is járt, hogy a különböző árucsoportok árarányai és a külkereskedelem áruszerke—
zetétől függően a különböző országok és országcsoportok cserearányai megvál- toztak.
Az ármozgások sajátosságainak megismerése, összehasonlító és történelmi táv- latból történő elemzése számos érdekes tanulsággal szolgálhat, hiszen korábban is voltak nagy árváltozások. E tanulmányban megkíséreljük rövid áttekintését adni a cserearányok első világháború óta végbement változásainak. Különösen aktuális ezzel a kérdéssel foglalkozni most. amikor Magyarországon a világpiac gyors és nagymértékű változásai nemcsak az ország külgazdasági kapcsolatait, egyensúlyi helyzetét befolyásolják, hanem hatással vannak a fogyasztói árakra, közvetlenül érintik a háztartások költségvetését, kiadásait és fogyasztási szerkezetét. Ennek tu- lajdonítható. hogy az emberek közgazdasági érdeklődése fokozódik. az áralakulás.
a világgazdaságban végbemenő folyamatok értékelése és azok várható konzekven—
ciái szinte a mindennapos társasági beszélgetések témájává lettek.
Megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy Magyarország most jutott abba a helyzetbe, amilyenben Anglia volt az 1950-es évek elején, amikor ott — első alka- lommal — a cserearány alakulása az érdeklődés középpontjábakerült. Ezért találó a mai magyarországi körülményekre az. amit Charles P. Kindleberger az ötvenes évek közepén azóta híressé vált tanulmánykötetének1 bevezetőjében írt: ,,A terms of trade, az utóbbi időben a hivatásos közgazdászok tevékenységéből kialakult fo—
galom egyre szélesebb körben tudatosodik, olyannyira, hogy szinte már a minden—
napi beszélgetések zsargonjává válik. Ez a fogalom, amely a század elején csak a farmereket érdekelte a mezőgazdasági és az ipari termékek árainak eltérő alaku- lása miatt. a második világháború után az európai országok érdeklődésének közép—
pontjába került. bár súlyának viszonylag alacsony volta miatt az Egyesült Államok- ban kisebb figyelmet fordítanak rá". Majd (nem szó szerinti fordításban) így foly—
tatja: a cserearányok iránt megnyilvánuló világméretű érdeklődés egyrészt azzal
" A tanulmány a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcso—
portjanak 1979. május 28—30—án Baján tartott XVll. Vóndorülésén megvitatott előadás alapján készült.
1 Kindleberger, Ch. P.: The terms of trade. The M. I. T. Press. Cambridge. Mass. 1956.
DR. MARTON: A KULKERESKEDELM! ÁRAK , , 807
magyarázható, hogy igen jelentősen befolyásolja az egyes országok fizetési mérle- gét és nemzeti jövedelmének alakulását, főként ott, ahol a külkereskedelmi aránya teljes kibocsátáshoz viszonyítva nagy. Más szempontból figyelmet érdemel azonban az is, hogy az egyes országok lakossága egyre inkább figyel a különböző országok közötti reáljövedelem-különbségekre, és úgy véli, hogy a terms of trade egyike azon tényezőknek. amely ezeket a különbségeket meghatározza. Az Egyesült Államok vi- szonylagos érdektelensége azzal magyarázható, hogy egyrészt a külkereskedelem szerepe kicsi, másrészt az egy főre jutó jövedelem ott a legmagasabb az egész vilá- gon. Kis országok esetében azonban a terms of trade alakulása nagyon fontos és
— legalábbis úgy vélik — bizonyos mértékig magyarázata az alacsony életszinvo- nalnak.
A továbbiakban csak a nemzetközi és a magyar külkereskedelmi áralakulás át—
tekintésére, bizonyos sajátos vonásainak bemutatására szorítkozunk. Nem foglalkoz- hatunk az adott keretek között a gazdasági növekedés, a nemzetközi kereskedelem, az életkörülmények, a fogyasztás alakulásának vizsgálatával, azaz sok olyan fontos kérdéssel. amelyek kölcsönös összefüggésben alakulnak az árakkal: részben bizo- nyos folyamatok meghatározzák az ármozgásokat, részben az utóbbiak befolyásol- ják országok jólétének alakulását, fejlődését, segítve vagy jelentősen visszavetve azt. llyen folyamatoknak vagyunk tanúi most. de ha más körülmények, gazdasági és nem utolsósorban politikai feltételek között is. hasonló jelenségek zajlottak le a múltban, e század története során.
A VlLÁGPIACl ÁRALAKULÁS TENDENClÁl
Az ENSZ adatai szerint2 a XX. század nemzetközi kereskedelmének áralakulását kezdettől fogva a szekuláris infláció jellemezte, amit csak az 1929—1931-es gazda- sági válság szakitott meg néhány évre. 1900-tól egészen 1929-ig határozottan emel- kedő az ármozgások tendenciája, majd nagymértékű visszaesés következik, de ha- marosan, már 1933-tól, újból áremelkedések figyelhetők meg. 1950 és 1965 között is- mét tapasztalható egy nyugodt, szinte stabilnak tekinthető időszak, de már a század elejéhez viszonyitva jóval magasabb, több mint kétszeres szinten.
Árváltozások a két világháború között
Az első világháborút követően, a húszas évek első felében legtöbb ország gaz- daságát súlyos nehézségek és nagymértékű infláció jellemezték. Igen jelentős volt a spekuláció is. Az évtized közepétől figyelhető meg határozott stabilizációs folya- mat a világpiacon. Az árak 1926-ban valamelyest csökkentek, majd az 1927-1928—as konjunkturális fellendülés idején újból emelkedtek. Ez azonban nem tartott sokáig, mert 1929 őszén bekövetkezett a nagy fordulat. a new york—i tőzsde összeomlása ráz- ta meg a világot. Ennek hatása a következő két év során bontakozott ki. Mind a termelés, mind a külkereskedelmi forgalom visszaesett. A nyersanyagok és a mező- gazdasági termékek ára igen nagy mértékben zuhant. Kevésbé csökkentek a kész- termékek árai. s így ezek árollójának már az évtized eleje óta megfigyelhető romlása elmélyült. Azok az országok, amelyek elsősorban nyersanyagokat importáltak és
késztermékeket exportáltak, aktív kereskedelmi mérleggel számolhattak.
1933—1934-ben valamelyest stabilizálódott a helyzet, de kisebb fellendülés csak
1936—1939—ben volt megfigyelhető. A nemzetközi kereskedelem fejlődését azonban
2 Value, unit value and auantum of world exports of manufactures compared with other goods. UN Statistical Vearbook. New York, 1969.
akadályozták a vámok és egyéb protekcionista intézkedések, 1939 után újból jelen-.
tős változás következett be: kitört a második világháború. ami aztán hosszú időre meghatározta a nemzetközi kereskedelem áralakulását, fejlődését.
Az egyes országok nagykereskedelmi3 áralakulását természetesen a pénz vásár- lóértékének változása, az általános infláció mértéke is jelentősen meghatározta.
1913 és 1930 között azokban az országokban, amelyekben a pénz értéke viszonylag állandó volt, az árak közvetlenül a háború után voltak a legmagasabbak, az ár—
színvonal több mint kétszerese volt az 1913-as szintnek. majd lassú csökkenés követ——
kezett, s a húszas évek végére az átlagos árszínvonal egyes országokban alig ha- ladta meg valamelyest a százat, míg más országokban az 1913-as szintnél 70—80
százalékkal magasabb volt. (Lásd az 1. táblát.) A háború által érintett országokban
az infláció mértéke több száz százalékos volt.
1. tábia Nagykereskedelmi árindexek néhány országban, 1913—1930
.. [) ' .
Év Kanada E "y:;uoii Peru india Afrikai 533231-
Unió
1913 . . . . 100 100 100 . 100 100
1914 . . . . 102 98 104 100 97 101
1915 . . . . 110 100 120 112 107 119
1916 . . . . 132 123 146 128 123 141
1917 . . . . 179 168 176 145 141 166
1918 . . . . 199 188 212 178 153 207
1919 . . . . 209 199 220 196 165 204
1920 . . . . 244 221 239 201 223 221
1921 . . . . , 172 140 205 178 160 190
1922 . . . . 152 139 190 176 128 176
1923 . . . . 153 144 189 172 127 172
1924 . . . . 155 141 192 173 129 183
1925 . . . . 160 148 202 159 128 188
1926 . . . . 156 143 203 148 123 181
1927 . . . . 153 137 203 167 124 172
1928 . . . . 151 140 192 163 120 167
1929 . . . . 149 128 186 159 116 171
1930 . . . . 136
124 178
131 103 172
Forrás: Statistical Yearbook of the League of Nations 1930/31. Genf. 270—271. old.
1929 után általános volt az árcsökkenés. (Lásd a 2.táblát.) A mélypont a har—
mincas évek közepén volt 70—80 százalékos árindexekkel. 1939—1940-re érik el is- mét az árak a háború előtti szintet, majd a második világháború éveiben rohamosan emelkednek. (A harmincas években a statisztikai adatok csoportosítása. az index- számok bázisa, a számítás módszere, azon országok köre, amelyekre adatok rendel-
kezésre állnak, jelentősen változott.)
Ch. P. Kindleberger számításai szerint4 az európai országok export egységérték.
indexei 1913-hoz viszonyítva 1928-ban 135 százalékot, 1938-ban 130 százalékot tet- tek ki, míg az import tekintetében — a mezőgazdasági termékek és alapanyagok na- gyobb súlya miatt — az előbbi sorrendben csak 132, illetve 96 százalékot. Az 1913-
3 A két világháború közötti években külkereskedelmi árindexet szinte alig publikáltak. A világpiaci ár—
indexek számítása is csak a harmincas években kezdődött. Mivel a nagykereskedelmi árak változásai szorosan követték a világpiaci mozgásokat, így ezek alapján is képet kaphatunk a nemzetközi kereskedelem órmoz—
gásairól.
* i. m. 49—50. old.
A KÚLKERESKEDELMI ÁRAK 809
hoz viszonyított cserearány tehát az 1928. évi 102 százalékról 1938—ra 135 százalékra emelkedett.
2. tábla
Nagykereskedelmi árindexek néhány országban, 1929—1942
Év Dánia Égi-33229 Nlotisgzy'ggr— Norvégia 552223!- Svójc Moody'
l l I
1929 . . . 100 100 100 100 100 100 226
1930 . . . 86 88 87 92 100 90 175
1931 . . . . . 76 77 82 82 101 78 122
1932 . . . 78 75 82 82 99 68 90
1933 . . . . . 83 75 71 82 95 65 113
1934 . . . . . 91 77 71 84 97 64 142
1935 . . . . . 93 78 78 86 98 64 161
1936 . . . 97 83 80 90 100 68 177
1937. . . 110 95 86 105 112 79 194
1938 . . . 104 89 87 103 126 76 143
1939 . . . 109 90 86 105 144 79 150
1940 . . . . . 159 120 100 137 172 101 160
1941 . . . 188 134 123 168 204 130 198
1942 . . . 1 197 140 I 150 178 224
148 231
' Nyersonyag-órindex; bázisa 1931. december 31. (Egyesült Államok).
Forrás: Statistical Yearbook of the League of Nations 1941/42. Genf. 194—195. old.
A tőkés piacok órmozgásai a második világháború után
A második világháború utáni egy-két évet a világpiacon a nyersanyag- és élel—
miszerhiány jellemezte. A termelés azonban gyorsan nőtt.sigy1948—1949-re már sok termék. nyersanyag és élelmiszer piacán megfelelő volt a kínálat. Az árak mérsék-
lőd'tek. ;
A koreai háború kitörésének hatására 1950 második felében az erőteljes kész- letgyűjtés, a spekulációs tevékenység és a fegyverkezés erősen megnövelte a nyers—
anyagok keresletét. Az árak magasra emelkedtek. Az élelmiszerek tekintetében nem volt jelentős hatása a háborús készülődésnek. Az ún. koreai boom a nyers- anyag—árindexek 1951-es átlagát emelte (: legmagasabbra, de az áresés már ennek az évnek az első felében megindult, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a háború nem terjed ki.
Az ötvenes és a hatvanas évek egyik legátfogóbb árupiaci folyamata a nemzet- közi munkamegosztás kiszélesedése és elmélyülése volt, különösen a gazdaságilag fejlett országok egymás közötti kapcsolatában. Ugyanakkor gyors ütemben bővültek a nyersanyagpiacok. és egyre tágabb teret kaptak a szintetikus anyagok. A tech- nológiai fejlődés a fajlagos anyagfelhasználás csökkenését eredményezte. lgy a ter- mészetes nyersanyagok bővülő kínálata. a szintetikus anyagok kiéleződő versenye miatt csak azoknak a nyersanyagoknak a piaci és árhelyzete alakult viszonylag ked- vezőbben, amelyeknél speciális tényezők fékezték a termelés növekedését, vagy még nem volt meg a műszakilag megfelelő szintetikus versenytárs (bőr. fa, cellulóz).
Az ipari nyersanyagok árszinvonala az említett két évtized során az export vo- lumenének növekedésével párhuzamosan — átmeneti ingadozásoktól eltekintve — lé-
nyegében csökkenő tendenciájú volt. A mezőgazdasági termékek piaca is meglehe-
tősen nyomott volt. A késztermékek árszínvonala viszont — az ENSZ adatai szerint —emelkedő tendenciát mutatott.
Ezeket az évtizedeket is a nyersanyagok és az agrártermékek ipari termékekhez viszonyított világpiaci árarányának romlása jellemezte. Ez maga után vonta a fej—
lődő országok cserearányainak romlását, míg a fejlett tőkés országoké több mint 10;
százalékkal javult.
Az egyes országok egyenlőtlen fejlődése, a cserearányok tartósan egy irányú változásai az 1970-es évek elejére főként a fejlődő és a fejlett tőkés országok kap- csolatában bizonyos nehézségekhez vezettek. Felbomlott a második világháború végén kialakitott tőkés pénzügyi rendszer: :: valuták le— és felértékelése gyakorivá lett, s az egyes valuták egymáshoz viszonyított arányai jelentősen megváltoztak. A fejlett tőkés országok ,,túlfűtött" gazdasága és egyre növekvő fogyasztása feszült-
ségeket teremtett a nyersanyagpiacokon.
Az 1970-es évek világpiaci árrobbanásónak elindítója — mint ismeretes - a nyersolaj 1973. évi 3—4 dolláros barrelenkénti egységárának 11 dollár fölé emelke- dése volt. Ezután kezdődött meg a többi alapvető nyersanyag árának látványos és gyors emelkedése is. A közvetlen kiváltó okok azonban nem voltak egyformák. A nyersolaj árának emelkedése hatással volt valamennyi olajbázisú anyag (a műtrá- gyák. a műanyag-alapanyagok). valamint az egyéb energiahordozók (kőszén, föld—
gáz, fűtőolaj stb.), továbbá a megtermelt energia (például a villamos energia) árá- nak színvonalára. Ugyanakkor 1973—1974—ben számos fontos mezőgazdasági erede- tű termék (halliszt. fehérjetakarmány. kakaó. búza, cukor) ára is emelkedett a terme—
lési körülmények kedvezőtlen alakulása miatt. Rendkívüli módon felélénkült a speku—
lációs tevékenység is: a pénzügyi bizonytalanságok miatt a szabadon felhasználható tőkék egy részét — a nagyobb haszon reményében — nyersanyagokba fektették.
A hetvenes évek ármozgásait áttekintve azonban ma már világosan látható, hogy ezeket a változásokat nem lehet az anyagoknak a késztermékekhez viszonyított V megdrágulására leegyszerűsíteni. Az anyagok körében is eléggé bonyolult és sok—
rétű változások mentek végbe: az egyes csoportokon belül jelentősen megváltoztak az árarányok.
Az ENSZ által közölt nyersanyag—árindexek szerint,5 ha a dollár értékcsökkené- sét kiküszöböljük, az átlagos árszinvonal 1974-ben volt a legmagasabb. 1975—ben
az árak csökkentek, majd 1976—tól ismét lassú emelkedés figyelhető meg.
Az 1970—es évek során az anyagok, élelmiszerek tőkés export árainak változásai a következőkkel jellemezhetők:
— vannak olyan anyagok. amelyeknek ára mindvégig emelkedő tendenciájú; ilyenek pél- dául a fa. cellulóz, olívaolaj, bőr, ón, bauxit; de ezek ára messze nem emelkedett olyan mér- tékben, mint a kőolajé;
—— mások, mint például a cereáliók, a cukor, néhány növényi olaj és olajos mag, a cink óra 1975—ig igen nagy mértékben emelkedett. de azóta csökkenő tendenciájú;
—a harmadik csoportba sorolható néhány mezőgazdasági termék, mint például a kávé.
a kakaó, az állati és növényi eredetű takarmányok, amelyeknek ára kezdetben alig változott, de az utóbbi 2—3 év során rekordmagosságra emelkedett:
—- végül számos olyan termék is van, amelyeknek ára mindvégig nyomott. sőt egy-két eset- ben kifejezetten csökkenő tendenciájú volt, mint például a hús. bizonyos növényi olajok. a tej, a tejtermékek. a bor, a vas, a réz és néhány más színesfém.
Ha a kőolajat figyelmen kívül hagyjuk.6 akkor 1978. második felében a külön- böző alapanyagok átlagos tőkés export árai dollárban számolva 2.5—szeresét tették ki az 1970-es áraknak. Ez idő alatt a fejlett tőkés országok ipari késztermékeinek export árai viszont alig valamivel kisebb mértékben. 230 százalékra emelkedtek.
1975—ben ez a különbség sokkal nagyobb volt, mivel az alapanyagok árindexe 215.
5 UN Monthly Bulletin of Statistics. 1979. április. 59. tábla.
5 A kőolaj ára (dollárban számolva) 1970 és 1978 között közel nyolcszorosára emelkedett.
A KULKERESKEDELMI ÁRAK 811
a késztermékeké mindössze 182 százalék volt. Az olló az alapanyagok és késztermé—
kek között 85 százalékról 93 százalékra szűkült össze, tehát az elmúlt évek során a nyersanyagok és késztermékek közötti cserearány határozott javulása figyelhető
meg.
A mondottak alapján tehát felül kell vizsgálni és megfelelően értelmezni azta meglehetősen széles körben használt megállapítást, hogy Magyarország és a Ma- gyarországhoz hasonló külkereskedelmi áruszerkezetű országok cserearányainak romlását a nyersanyagok és késztermékek közötti árarány változása határozta meg.
Az árindexek alakulását a forgalom konkrét áruszerkezete határozza meg az anya- gok és télkésztermékek tekintetében is: a magyar cserearányok jelentős romlása mö—
gött szinte minden árufőcsoport kedvezőtlen piaci helyzete húzódik meg. Romlott az anyagok, a gépek és az élelmiszerek cserearánya.
Ch. P. Kindleberger már említett, valamint az 1952 utáni időszakra vonatkozóan az ENSZ adatai7 alapján. a háborús és a szélsőséges konjunkturális ingadozások éveit kihagyva, az elmúlt közel hat évtized áralakulásáról a 3. tábla szerinti össze-
foglaló kép alakul ki.8
3. tábla Az európai országok külkereskedelmi árindexei és cserearányai
Behozatali árindex Kiví'eli árindex
, Csere—
ÉV ?, Zó'lóiej" az 1913. § záflóiej' az 1913. ?lgtnsy
5": 23857 ev : 100 5": %% ev : 100 év : mo)
1928 (1913) . . . . . I 132 132 l 135 135 ! 102
1938 (1928) . . . . . 73 96 96 130 135
1952 (1938) . . . . . 250 240 218 283 118
1970 (1950) . . . . . 96 231 198 306 132
19789" (1970) . . . . . 255 I 590 240 ! 735 125
* Az l—lll. negyedév adatai alapján becsülve.
A 3. tábla adatai — a számítások bizonytalanságai mellett is - világosan és markánsan jelzik a lezajlott folyamatok lényegét. a viszonylagos stabilitás és nagy- mértékű áremelkedések váltakozását és különböző hosszúságú időszakait. A csere- arányok alakulásának pedig az a lényege. hogy valójában 1938—ban (tulajdonkép- pen a világgazdasági válság kirobbanása után, a harmincas években) volt az euró- pai országok tekintetében a legkedvezőbb, majd a második világháború hatására romlás. az 1950—60-as évek lassú javulása után pedig az 1970-es években újabb
nagymértékű romlás következett be.
Figyelemreméltó tény. hogy az 1938. és 1970. évi csúcspontok, valamint az 1952.
és 1973. évi mélypontok közel azonos mértékűek. (Egyéb adatok szerint az első világ- háborút követő években (: cserearány valamivel kedvezőbb volt. A harmincas évek- ben azonban — mint arról már volt szó — a nyersanyagok és az élelmiszerek ára az
7 UN Monthly Bulletin of Statistics. 1979. április. Special table B.
8 Hosszú, több tízéves időszakok áralakulásának áttekintésénél az árindexeket egyéb módszertani prob- lémáktól eltekinve azért is fenntartással és kritikusan kell kezelni. mert az árustruktúra igen nagy mértékben változik. Az árindexek tehát bizonyos mértékig csak valamilyen hipotetikus ármozgást, tendenciát fejeznek ki, amit alapvető használati értékük alapján összehasonlíthatónak tekintett termékek viszonylag rövidebb idő- szakokra vonatkozóan kiszámított árindexeinek összeláncolásával számítanak ki. Gondoljunk arra. hogy 1913- ban a mai iparcikkek túlnyomó része egyáltalán nem is létezett. Ezzel a megjegyzéssel az összehasonlítás létjogosultságát nem akarom alapjaiban vitatni. de szükségesnek tartanám a hosszú időszakok árindexeinek értelmezését tisztázni és feltárni mindazokat a problémákat, amelyek a technikai haladás következtében az
ilyen összehasonlitások esetében fellépnek.
iparcikkekénél sokkal nagyobb mértékben csökkent. s ez az ipari országok helyzetét
javította.) _
Az árak átlagos színvonalának alakulására —— a korábban. mondottakkal össz—
hangban — a harmincas évek elején bekövetkezett nagy csökkenés óta a korábbi
tendencia folytatódása, az állandó emelkedés jellemző még akkor is. ha az 1950-es és az 1960-as évek során voltak is bizonyos termékek. amelyek olcsóbbá váltak. Az átlagos árszínvonal, ha az összes terméket, tehát a behozatalt és a kivitelt egyaránt figyelembe vesszük. emelkedett. A harmincas évek közepe óta tartós tendenciájukat tekintve úgyszintén áremelkedést jeleznek a jól ismert világpiaci árindexek is, mintpéldául a Moody és a Reuter.
A tőkés világgazdaság az 1929—1933-as gazdasági világválság óta legsúlyosabb
krízisét' 1974—1975—ben élte át. ami még nem is tekinthető lezártnak. Mindkettőre az árak nagymértékű, de jellegében lényegesen különböző változásai voltak jellemzők.Az 1929—es válság túltermelési válság volt. és igen jelentős árcsökkenéssel járt
együtt. A mostani .,túlfogyasztási" válság, minek következtében az árak emelked—nek. Az első esetben a fejlettebb ipari országok cserearányai javultak, az utóbbi esetben romlottak. Az árarányok változásai ts különbözők. A második világháború kitörése például helyreállította, sőt még bizonyos mértékig ellenkező irányúvá tette a mezőgazdasági—ipari árollót. Az 1970-es évek .,energiaválságából" viszont nem lesz könnyű a kiutat megtalálni, mivel a megoldás csak alapvető technikai változá- sok, új eljárások és energiaforrások kialakításával képzelhető el. A pazarló fogyasz- tás következtében hamarosan hiány mutatkozhat néhány élelmiszerben, mezőgazda—
sági és ipari nyersanyagban is. A környezetszennyeződés egyre nagyobb mértékű problémák forrása. A jövőt illetően tehát. a gazdasági fejlettség jelenlegi szinvona- lából adódóan további súlyos gondokkal kell számolni. feltehetően az áralakulásban is megnyilvánuló és Magyarországot kedvezőtlenül érintő következményekkel.
ÁRALAKULÁS MAGYARORSZÁGON
Az első világháború utáni évekre, a húszas évek első felére a rendkívül rossz gazdasági helyzet és az igen nagy mértékű infláció volt jellemző. 1925—1926-ban.
amikor az infláció a legnagyobb méreteket öltötte, a papírkorona árak mintegy két-
százszor voltak magasabbak. mint a háború előtt. Az 1927-től megvalósult stabilizá—
ció és a pengő bevezetése konszolidálta a helyzetet.
A két világháború közötti egész időszakra jellemző Magyarországon a mező- gazdasági termékek'árának az ipari termékekéhez viszonyított rendkívül alacsony volta, az igen nagy agrárolló. Ennek számos oka lehet, amelyek közül a leglényege- sebb talán az. hogy a háborús kötöttségek feloldása után a jobb érdekvédelemmel rendelkező ipar hatékonyabban tudta erősíteni helyzetét, mint a szervezetlen mező- gazdaság. Szerepet játszott nyilvánvalóan még az 1929—1933—as világgazdasági vál—
ság, amely általános árcsökkenéssel járt, de kiváltképpen a mezőgazdasági. sőt azon belül is a növényi termékek árát csökkentette nagymértékben. (1933-ban 1928—
hoz viszonyítva a növényi termékek áridexe 32 százalék, az állati termékeké 56 szá—
zalék volt.) A harmincas évek során tapasztalható fellendülés, sőt a második világ—
háború évei sem tudták ezeket az árarányokot helyreállítani. Bár az árarányok a mezőgazdasági és ipari termékek között valamelyest javultak, még 1944—ben is ked- vezőtlenebbek voltak. mint 1927—1928—ban. Erről ad áttekintést a 4. tábla.
A húszas évek első felére vonatkozóan nem állnak rendelkezésünkre olyan ada- tok, amelyek lehetővé tennék a külkereskedelmi áralakulás vizsgálatát. Tekintettel azonban a mezőgazdasági termékek viszonylag kedvező piaci helyzetére. valószí—
A KÚLKERESKEDELMI ÁRAK 813
nűleg az export- és az importárindexek aránya kedvező volt. a cserearányok kissé javultak.
4. tábla
Az árarányok fejlődése Magyarországon*
(Index: 1913. év: 100)
Év metzígfífgfúgl Uzemanyagok Iparcikkek
1920. . 66 v 104 128
1926. . 113 131 127
1927. . 141 159 147
1928. . 133 154 156
1929. . 112 154 153
1930. . 95 147 147
1931. . 91 140 135
1932 _ _ 78 134 130
1933. . 58 125 120
1934. . 73 124 119
1938. . 90 142 155
1940. . 121 158 170
1942. . 188 204 272
1944. . 341 402 518
" 1927 előtt aranykorona, 192746! pengő árak alapján.
Forrás: Haipál Gyula: Átalakulás :: két világháború között. Mezőgazdasági termékek ára. KSH Könyv- tár és Dokumentációs Szolgálat. Budapest. 1973. 51. old.
A külkereskedelem értékadatai és a Gazdaságkutató Intézet volumenszámítósai alapján áttekinthetjük a behozatal és a kivitel áralakulását.
5. tábla
Magyarország külkereskedelmi ár- és cserearányindexei
(Index: 1925—1927. évek átlaga : 100)
Év Behozatal Kivitel Cserea 'óf'y' mutato
1
1928 . . 105 103 98
1929 . . 103 95 92
1930 . . 95 86 90
1931 . . 85 72 85
1932 . . 71 60 85
1933 . . 60 48 81
1934 . . 54 51 94
1935 . . 56 56 100
1936 . . 53 51 96
1937 . . 60 55 93
1938 . . 58 57 98
1939 . . 58 56 97
1940 . . 69 72 106
1941 . . 83 121 148
1942 . . 93 156 171
1943 . . 105 162 157
1944* . . 117 I 197 171
' Az l—Vll. havi adatok alapján. ,
Forrás: A Magyar Gazdaságkutató intézet gazdasági heiyzetjelentése. 46. sz. Budapest. 1940. 109. old.:
Nagy András: Magyarország külkereskedelme a H. világháborúban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Buda- pest. 1961. 179. old.
A második világháború kitörése idején a magyar külkereskedelmi árindexek
még mindíg jóval — mintegy 40 százalékkal — a nagy válság előtti színvonal alatt
voltak. és a kivitel árszínvonala némileg alacsonyabb volt a behozatalánál. A tőkés világgazdaság 1929—1933. évi nagy túltermelési válsága olyan mértékben csökken- tette a világpiaci árakat. zavarta meg a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat, és vetette vissza a nemzetközi kereskedelem volumenét, hogy a magyar külkereske- delmi forgalom átlagos árszínvonala csak a háború első éveiben érte el a válság—előtti szintet. A háborús évek sajátosságai. a nyersanyagok és főként az élelmiszerek iránt megnövekedett kereslet jelentősen növelte kiviteli árainkat, s így a cserearány
1940-től rohamosan javult.
A külkereskedelmi cserearányok háború alatti javulása azonban az ország gaz—
dasági helyzetére gyakorlatilag nem volt hatással, mert a háború végén csak a rom—
badőlt ország maradt. ahol meg kellett kezdeni az újjáépítést, a nemzetközi gaz—
dasági kapcsolatok kiépítését és átrendezését a már megváltozott, új helyzetnek megfelelően a szomszédos országok, mindenekelőtt a Szovjetunió felé fordulva.
A második világháború utáni években. 1945 és 1949 között a világpiaci árak magasak voltak. Csak az évtized vége felé tapasztalható bizonyos árcsökkenés. A rendelkezésre álló meglehetősen bizonytalan adatok szerint a behozatali árak mint—.
egy 40 százalékkal. a kiviteli árak közel 60 százalékkal emelkedtek. Ez idő alatt azon- ban a magyar külkereskedelmi forgalom volumene bár dinamikusan növekedett,,de
nem volt számottevő.
Magyarország külkereskedelmi cserearányai az előzőkben vázolt adatok alapján az első világháborút követő években valószínűleg valamelyest javultak, majd a hú- szas évek második felétől a világgazdasági válság hatására romlottak, s csak a har—
mincas évek második felében közelítették meg ismét a 10 évvel korábbi szintet.
(Mint az előzőkben láttuk. az iparilag fejlett európai országok cserearányai ez idő alatt számottevően javultak.) Az 1938 és 1948 közötti időszakban kimutatott csere—
arány-javulás nem tekinthető folyamatos. összefüggő idősor részének, éspedig a for- galom összetételének és a háborús körülmények már említett sajátosságai miatt.
A háború előtti és utáni évek adatai csak úgy lennének összekapcsolhatók, ha va-
lamilyen módon közvetlenül összehasonlíthatóvá tudnánk tenni a harmincas és a negwenes évek végének áruforgalmát a konkrét cikkek. az adott áruszerkezet alap—ján. Erre azonban ma már nincs lehetőség. A rendelkezésre álló nemzetközi adatok arra utalnak. hogy számottevő cserearány-javulással -— kiegyenlitett, normális mére—
tű és keretek között lezajló külkereskedelmi forgalmat feltételezve —- semmiképpen sem számolhatunk. hiszen ez idő alatt (1938 és 1952 között) Kindleberger számításai
szerint az európai országok cserearányai romlottak.
*
Az elmúlt három évtizedben a világpiaci árváltozások hatása a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelmünkben közvetlenül érvényesül. A szocialista or—
szágokkal folytatott kereskedelmünkben viszont az árak a sajátos árelvnek meg- felelően általában nem követik azonnal a világpiaci árak változásait, bár hosszabb távon a tartós árarányváltozások éreztetik hatásukat. így külön kell foglalkoznunk a
két fő viszonylat áralakulásának hosszú távú tendenciáival.
A szocialista országokból származó behozatali árak 1951—1952-ben, valamint 1956—ban — elsősorban a nyersanyagárak változása következtében -— emelkedtek, majd 1958-ban és 1966—1967—ben csökkentek. Az elmúlt húsz év során bekövetkezett változások lényegében kiegyenlítették egymást. s az árszínvonal 1969—1970-ben
nagyjából az ötvenes évek elejének felelt meg.
A KULKERESKEDELMI ÁRAK 815
A kiviteli árak ezzel szemben az ötvenes évek elejétől kezdve röiiidebb megsza- kításokkal lassan csökkenő irányzatúak voltak. A cserearány pedig az 1950—es évek csökkenő tendenciája s az 1960. évi — egyébként nem jelentős —— mélypont után va-
lamelyest ismét emelkedett. (Lásd a 6. táblát.)
A rubel árak az 1971-1972. években csak kismértékben emelkedtek, de a beho- zatali árak emelkedése érezhetően meghaladta a kiviteli árakét. A cserearány a két évre elosztott árrendezés keretében összesen 4 százalékkal csökkent. A világpiaci áremelkedések nyomán sorra került 1975—1978. évi árrendezéseknél a behozatali árak jóval nagyobb mértékben emelkednek. mint a kiviteli árak,9 aminek következ- tében a cserearány jelentősen romlott.
6. tábla
A szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk áralakulása*
(Index: 1970. év : 100)
1950. l 1955. l 1960. [ 1965. . 1970. I 1975. E 1975.
Megnevezés
évben
Behozatal . . . . . . l 97 106 l 106 105 100 132 140
Kivitel. . . . 110 109 103 104 100 117 116
Csereará ny . 113 l 103 97 99 100 88 82
' 1970—től a rubel elszámolású forgalom árindexei.
A nem szocialista országokból származó behozatalunk árai 1950-ben az előző
évhez viszonyítva csökkentek, majd 1951-ben a koreai háború hatására kialakult világpiaci helyzet következtében több mint 40 százalékkal emelkedtek. Ezután gyors csökkenés következett be, s 1953-ra már ismét lényegében az 1950. évi árszinten tudtuk importunkat beszerezni. Az árak 1957-ig csak kismértékben ingadoztak, ami- kor a szuezi háború következtében közel 5 százalékos áremelkedésre került sor. 1958 után az árak felváltva, 3—4 éves periodicitással —- a világpiaci áralakulással össze- függésben — hol csökkenő, hol emelkedő tendenciájúak voltak. Az 1970. évi árszin-vonal megközelítette az ötvenes évek végének viszonylag magas szintjét.
A kiviteli árak 1951. évi kb. 20 százalékos emelkedése messze elmaradt a beho—
zatali árak említett változásától. mig viszont az 1952—1953. évi árcsökkenés számot- tevő volt. s így 1953—1954—ben már 10 százalékkal volt az árszínvonal alacsonyabb mint 1950-ben. A kiviteli árak csökkenése lassan tovább folytatódott. annak mértéke a hatvanas évek elejére újabb több mint 10 százalékot tett ki. 1963—1965-ben ugyan az árszínvonal valamivel magasabb volt, mint az azt megelőző években, de ez az emelkedés nem bizonyult tartósnak. s újabb csökkenések következtek 1968—ig. 1969—
1970—ben a kiviteli árak is jelentősen emelkedtek, s meghaladták az 1960—as évek bármelyikének színvonalát.10
Az előzőknek megfelelően a külkereskedelmi cserearány 1951-ben számottevően, közel 20 százalékkal romlott. majd a behozatali és a kiviteli árak ingadozásai követ- keztében 1953—1954—ig ismét javult. Az ezután következő években egészen 1960-ig csökkenés, majd a hatvanas évtizedben lassú emelkedés volt megfigyelhető.
" A magyar külkereskedelmi árindexeket 1975 végéig devizaforintban, 1976. január 1Atől kereskedelmi árfolyamon. forintban számítjuk ki, igy az árfolyamok folyamatos korrekciója miatt ezek az árindexek nem a külföldi nominális devizaárak változását jelzik. Mind a rubel, de különösképpen a dollár tekintetében kisebb áremelkedést, sőt néha még árcsökkenést is jeleznek, jóllehet a nominális devizaárak változása igen hatá- rozottan emelkedő tendenciájú.
'" Az árváltozások részletei. árufőcsoportonkénti és fontosabb cikkenkénti sajátosságai számos KSH—kiad—
ványban és tanulmányban (többek között a Statisztikai Szemle 1978. évi 4. számában) megtalálhatók.
Tőkés devizákban elszámolt külkereskedelmi forgalmunk áralakulásában a het—
venes évek világpiaci áremelkedései azonnal érvényesültek. 1973—ban és 1974-ben az árszínvonal 15—40 százalékkal emelkedett. Ez a tendencia 1975-ben megállt.il sőt megfigyelhető volt kisebb mértékű árcsökkenés is. ami 1976-ban folytatódott. 1977—
1978-ban újabb emelkedés jelentkezett, amit elsősorban néhány importált mező—
gazdasági termék, illetve élelmiszer drágulása idézett elő.
1972—ig folytatódott a cserearány 1960 óta tartó javulása. 1972-ben a cserearány fél százalékkal volt jobb. mint 1970-ben és 17 százalékkal, mint 1960-ban. 1973-ban azonban megkezdődött a romlás ami három év alatt 23 százalékot tett ki. s 1975-ben elérte az 1970-es évtized eddigi mélypontját. Azóta valamelyest javult. (A csere- arány-mutató 1978—ban az 1960. évinek 94 százaléka volt.)
7. tábla
A nem szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk áralakulása*
(Index: 1970. év : 100)
1950. [ 1952. I 1955. I 1960. ] 1965. 1 1970—.] —1—975.'*I 1978.
Megnevezés
évben
Behozatal . . . . 104 122 108 104 97 100 170 ' 160
Kivitel . . . 116 118 100 89 92 100 132 129
Cserearány . . . 111 97 93 86 94 100 78 ! 81
' 1970-től a nem rubel elszámolású forgalom árindexei.
Az utolsó két tábla adatait. a szocialista és a nem szocialista országokkal foly—
tatott külkereskedelmünk közel harminc éves áralakulását összehasonlítva megálla—
pithatjuk. hogy az utóbbi esetben az ármozgások nagyobb mértékben ingadoztak.
de ennek ellenére a cserearány alakulása lényegében hasonló tendenciát követett.
Mindössze az a különbség. hogy a szocialista országok esetében 1955 és 1970
között lényegében változatlanok voltak a cserearányok. mig a nem szocialista or- szágok esetében 1960-ban kialakult a mai helyzetnél alig valamivel kedvezőbb mély—pont anélkül. hogy akkor a világpiacon olyan jelentős változások mentek volna vég- be, mint most.
A nem szocialista országok tekintetében tehát az elmúlt három évtized során két nagyjából azonos mértékű mélypont volt. A cserearány romlásának ezt a két időszakát azonban nem lehet azonos módon értékelni. A cserearány 1960 körüli romlása az importált nyersanyagok áremelkedésének és az exportált élelmiszerek árcsökkenésének volt a következménye, de ezek az ármozgások akkor nem olyan strukturális, mélyreható változások következményei voltak, mint az 1970-es éveké.
igy aztán rövid idő alatt az átmenetileg ható tényezők megszüntek, (: cserearány ja- vult. Magyarország külgazdasági egyensúlyában jelentős romlás nem következett be.
Az utóbbi évek cserearány-romlása mögött a tőkés világgazdaság mélyreható válsá—
ga húzódik meg. Az árarányok jelentős és tartós átrendeződésével kell számolni, s nem várható a közeljövőben a cserearány javulása. Súlyosbítja külgazdasági hely—
zetünket a fokozódó verseny. a diszkriminációs intézkedések szaporodása. általában
az értékesítési nehézségek fokozódása.A két háború közötti és a második világháború utáni időszakot összehasonlítva (5. és 7. tábla) világosan kirajzolódik a képe annak, hogy a tőkés konjunktúra mi-
" Az árindexek — mint már említettük -— a kereskedelmi árfolyamon forintban mért változásokat jelzik, s igy a többszöri telértékelés csökkentő hatással volt az áremelkedések mértékére.
A KULKERESKEDELMI ÁRAK '
817
ként befolyásolta Magyarország külgazdasági helyzetét az áralakulás tekintetében.
1925 és 1940 között a cserearány alakulásának menete lényegében ugyanolyan volt, mint 1952 és 1970 között: a végpontok lényegében azonosak, középen jelentős s
nagyjából azonos mértékű mélyponttal. A hetvenes években nagyon rövid idő alatt újabb, minden eddiginél alacsonyabb mélypont alakult ki a cserearány alakulását
illetően.
Áttekintve az árak több mint félévszázados fejlődési tendenciáit, a szekuláris infláció keretei között Magyarország cserearányának alakulásában három nagy—
ságrendileg hasonló mélypont alakult ki. Lényeges különbségre kell azonban felhiv—
ni a figyelmet: az első az 1930-as években az árak csökkenése mellett következett be, a második az 1960-as évek elején az árak lényegében stagnáló, illetőleg igen kis mértékű emelkedése mellett. míg a harmadik az 1970-es évek közepén az árak nagymértékű emelkedése mellett. Ez a sajátosság — ami sok más országra is jellem—
ző — nyilvánvalóan hatással lesz az egész világ gazdaságának fejlődésére.
Végül nagy a kísértés, hogy az 1938—1948. évek ,.kedvező" cserearányait figye- lembe véve képezzünk hosszú távú idősort, s állapítsuk meg azt, hogy az 1930-as évek mélypontjához viszonyítva még mindig mennyivel kedvezőbbek cserearányaink.
Egyrészt azonban már utaltunk arra. sem módszertani, sem az adatok tartalmi kor- látai miatt ilyen összehasonlítást tenni nem lehet. Másrészt pedig ilyen összehason- lításból már úgysem lehetne semmiféle konkrét következtetést levonni a társadalmi—
gazdasági helyzet alapvető, strukturális változásai miatt.
PE3IOME
B one uccneraai—mn samneümux Tengeuuuü Aeumeunn BHELuHeTOprOBblx u.eH asrop ycraHaannBaer, ura a nepuon nocne nepaoü MHpoaoí—i BoüHbi ABS! nemmel—ms: u.eH Ha ano—
som pblHKe őbm XBpaKTeprlM conpoaomAaeMbiü HeKOTOprM Kaneőaunem pocr, a c nor—rue ABaAuaTbiX rvos, a nepi—fog MHpOBOl'O 3KOHOMW-leCKOl'O KpHSHCü, uMeno Mécro SHBHHTeI'Ib- Hoe negenne ueu. CpeAHuü yposeHb L',GH Tonbko a Konue TpHAuBTbIX roncs nocmr npeg- Kpnzucnoro ypoaHn. B am rom,: ocoőeHHo Heőnaroanm'HHMu c-ranu der-isi Ha censcxo- xosnücheHHue npOAYKTbI. Bropan anosan norma npusena K 3Ha'4HTel'leOMy poc1'y ueH
" nameHeHmo Hommu, ueH Memny cupseM n rOTOBbiMH nsgenunmu. 3Hauurenbubiü, HO Henpononmurenbnbiü pocr u.eu FHBBHHM oőpasoM Ha Cblpbe umen MeCTO s Hauane nand—
AeCHTbiX rogos. l'locne aroro snnorb n.o 1973 roAa Ann uanmanncrmecxoro pblHKa őbmu
xapaKrepri conpoaomnaawuecn HSÖOJ'lbLUHMH Koneőanmmu cpaaHurenbl—io HH3KHe gel—u,!
w ynyuwenue coorHomer—mz BHeLuHeTOpI'OBbix u.eH Ha l'OTOBbIe usnenun no orHomeHmo K censcxoxosnücheHHbiM npOAYKTaM " gpyrnM marepuanam. C 1973 roga npousomno suauu- reanoe onpomaHue aneprouocmeneü, page CblpbeBblx marepnanos u cenbcxoxossücr- BGHHbIX nponym'oa.
B nepaoü nonoanHe p.aanuarbrx roncs p.amkeHne ami a Benrpuu xapaxrepnsoaanocs ucxmouwrenbi-io HHOXHM akonomuueCKnM nonomeHneM u cuanoü Mmmm—reá. C 1927 rona Hacrynuna craőnnuzaum 14 BBEAeHHe neHr'e' KoHconunuposano CDHHBHCOBOe nonomenue.
B TeueHne Bcero nepnoAa menny AByMR MHpOBbIMH aoüHaMu nem:: Ha cenbcmxo- ssűcmem—ibie npOAYKTbI ősmn HMBKHMH no CpaBHeHHO c u.eHaMn Ha l'IpOMblLLU'ieHHble 143—
nem; — cymecraoaanu Berma anaumenbubie arpapnue HOMHHubI ueH.
CoomomeHue BHeLIJHeTOprOBbIX u.eH nocne 1925 foga — a cssau c HeőnaronpumHmM ypoaHeM ueH Ha cenbcuoxossücraennue npOAYKTH — .no 1933 rop,a 3Hal-lHTelinO nom—nka- nocs, a noroM noxaablaano Tengeuumo K mennennomy nossnueHmo. l'losme B rom,! MHPO- soü som—u.i HaCTYanH snauwreanan nepe/nemu.
B narngecmue rom,: COOTHOLLIeHHe anemneroproamx u.eH BBHAY őonswero macunaőa cakpamenus 3KCI'10pTHbIX u.eH no cpaBHei-imo c umnopmbrmu Megneuno, Ho nocrom—mo coxpauanocs, AOCTHI'HYB a 1960 rogy Hauőonee Haakon Tatum. B AanbueüweM ara TeH- nenuus nepeMei-mna csoe HanpaBneHue " no cepeAuHsi l970-blx ronoa npoucxopmno
3 Statisztikai Szemle
ynytnueuue. Onnano s Teccet-me nocneAHux HeCKOJ'leHx nev Hacrynnno pesxoe nonopomonne
" yxyAmer-me coomomei—ms sxcnopmux " uMnopTHbrx u.er-r Ha 20 npoueuroa. Bacnymuaiaer Humana uto OCHOBHble reHAer—runn naumeunn ueu cosnagaror e HanpaBRGHHH KEK co—
unanncruuecxux, TaK " Hecounanucrmecnux crpau. Paal-mus coc'rom' numb erom, ura
"trueman rol-ma" 1960 roAa cocraensma acero name 3 npouer-rra no cpasueumo c yxypm- mer-mem coornotuer—mn BHemHeroprosux u.eu : Hunpaaneuuu Hecouuanncruuecxnx expan—
Ha 14 npoueuroa.
SUMMARY
lnvestigating the main tendencies of the price changes in foreign trade, the author points out that the price movement on the world market in the years after World War ! was char—
acterized by a slow increase and by a certain variability, then. from the 1920ies, in the years of the world crisis of economy the prices considerably decreased. The average price level reached the former level only in the late 1930ies. The prices of agricultural products changed extremely unfavourably in these years. The outbreak of World War ll resulted in a consider—
able price increase which exercised influence on the price scissors of raw materials and fin-—
ished goods. Considerable, though short-term price increase took place in the early 19513ies, concerning primarily raw materials. Thereafter. up to 1973 the capitalist market was character—
ized by comparativeiy low prices and small fluctuation. while in the terms of trade between industrial finished goods and agricultural products or other materials an improvement could;
be felt. Since 1973 fuels, raw materials and agricultural products advanced in price consider-
ably. .
The price movement in Hungary in the early 1920ies was associated with extremely poor economic conditions and with very high inflation rate. Stabilization in 1927 and the introduc- tion of the Pengő (the new money) consolidated the situation. The whole period between the two world wars in Hungary was characterizecl by the iow prices of agricultural products as compared to those of industrial ones, that is the price scissors were extraordinarily wide.
The terms of foreign trade, in connection with the unfavourable price level of the agri- . cultural products decreased considerably after 1925 up to 1933, then showed a slightly upward tendency. Significant changes took place during the second World War.
The terms of trade decreased in the 1950ies slowly but continuously in conseauence of a larger price decrease in exports than in imports. The trough was attained in 1960, then the tendency altered and an improvement could be felt again up to the early 1970ies. The price movement in recent years is characterized by vigorously rising prices and by a 20 percent deterioration of the terms of trade. lt deserves attention that fundamental tendencies of the price movement are similar in socialist and non-socialist countries. However, the troughr attained in 1960 amounted in the first case to 3 per cent only. as against the 14 per cent;
deterioration of the terms of trade in non—socialist countries.
