Az úrbéri viszonyok megszüntetése

TORTÉNETI DOLGOZATOK

AZ ÚRBÉRI VISZONYOK MEGSZÚNTETÉSE DR. FAZEKAS BÉLA

Jól tudva, hogy a feudális úrbéri viszonyok 1848-as megszüntetése nem vá—

lasztható el a márciusi forradalom más polgári és függetlenségi eredményeitől,

jelen írás mégis elsősorban a jovbbágyrendszer megszüntetésével, a parasztság fe!-

szarbadításáva'l foglo'llkozik (: forradalomban és a szabadságharc katonai vereségét követő két évtizedben. ,

A XIX. század első felében a jobbágyság több csoportból állt. és mélyen ré—

tegezett volt. Korábbi viszonylagos egységét a. török hódoltság viszonyai. a tele- pítések, a földek természetes el—a—prózódása, a kapitalizmus elemeinek kezdeti be—

hatoiláea a termelésbe. a földrajzi elszigeteltség, a nemzetiségi különbségek és el—

lentétek bontották meg. Általános tendenciának tekinthető a napoleoni háborúk

ográrkonjulnlktúrája után a földművelő népesség szegényedsése. Aprózódtak a job—

bágytellkek, gyarapodott az úrbéri viszonyokon kívül élő paraszti népesség. A föld—

műfve'lők gazdaságilag legerősebb és számbelileg is igen jelentős rétege a job-

bágyság maradt, de az egység hiánya és a politikai jogfosztottság miatt __bár számos elszigetelt és levert próbálkozást ismerünk — a jobbágyság mint osztály

önmaga sohasem volt képes felszabadulni.

A feudalizmus kori parasztság főbb rétegeit az úrbériség megszüntetése előtti

években -— a teljesség igénye nélkül —- a következőkkel jellemezhetjük.

A jobbágyok, akik úrbéri terheket viseltek, amelyeknek mértékét történelmi

hagyományok. illetve szerződés—ek (ikontrak'tusok) határozták meg. A jobbágyok szá—

ma különböző források egybevetése alapján ez idő tájt 600 OOO—re tehető. A job- bágyság is erősen réteg—eződiött:

— a telkes jobbágyoknak mintegy egyötöde rendelkezett fél vagy annál nagyobb ie—

lekkel, túlnyomó többségüknek a birtokelapróződások miatt fél telke sem volt: kötelezett- ségeiket a történelmi hagyomány és Mária Terézia enyhítő jellegű úrbéri határozata szabta meg. ez utóbbit többnyire nem vették figyelembe:

— a szerződéses (szegődményes, kontralctualisto telepes) iobbágyság a török hódolt- ságot követő telepítések idején jött létre, telikük mérete valamelyest nagyobb, szolgáltatási kötelezettségük lcísebb volt a jobbágyság átlagánál (a XIX. század közepére már ez csoport is differenciálódott).

A zsellérek telek nélkü—li, főleg elszegényedett jobbágyok, népességük nagyobb volt. mint a birtokos jobbágyoiké (mintegy másfélszer annyi). közel egyharmaduk-

lnwak volt háza és átlagosan körülbelül fél katasztrális holdon termelhettek saját

szükséglletüsk fedezésére. Fele—fele arányban két csoportjuk említhető:

— a földesúri birtokon lakó cselédség,

— a földesúri birtok közelében levő falvakban élő zsellerseg.

DR. FAZEKAS: AZ ÚRBERI VISZONYOK MEGSZÚNTETESE 411

A zsellérek túlnyomó része nem úrbéres viszonyban élő majorsági paraszt volt.

Ezt a réteget a török hódoltság után az a földesúri törekvés hozta létre. hogy a

telepitésekkel nem hasznosított birtokaikat kezdetleges kapitalista módszerekkel

(bérmunkával, részes műrveléss—el stb.) hasznosítsák.

A szabadalmas jobbágyok (lényegében szabad par—asztok). Ez a réteg főleg az Alföld nagy mezőváirosai népességének egy része volt. Fö'ldhasznál-a—twkért (legelte- tési jogaikért) nem úrbért, hanem taksát (pénzt) fizettek. Ide számíthatjuk azokat a szabad parasztokat -— például haj'd—úskat, jászkunokat —, akik történelmi jogon

nem viseltek úrbéri terheket.

Megjelent már a nem úrbéres szegényparaszti réteg is, amely alkalmi, ré- szes, napszámos munkából élt.

Földművelő fizikai munkát végeztek az elszegényedett kisnemesek. Két réte-

gük említésre méltó:

—- a középkortól a XVI". és XlX. századra — a székelyekről, kunokról, jászokról nem is szólva — elszórtan mindenfelé akadtak kisnemesi falvak, amelyeknek lakosai lényegében saját földjükön gazdálkodó parasztok voltak (adót, úrbért nem fizettek);

— voltak kisnemesek, akik jobbágytelkeket műveltek (adót nem fizettek —- ezért ked—

vezőbb helyzetben voltak mint a jobbágyok —, úrbéri terheket azonban viseltek).

A jobbágyság úrbéri terheinek — dézsma (papi tized), kilenced (földesúri tized), robot. költözködési tilalom, földesúri bíráskodás, telepítések stb. — köny—

nyítése érdekében már Mária Terézia és ll. József uralkodása idején történtek in- tézkedések. Ezek a feudális arisztokrácia heves ellenállásába ütköztek, többnyire

megbuktak. de mint kisérletek nem maradtak nyomtalanul. A XIX. század első ne-

gyedében—felében -— a refoirmkorszaikban —- már a iközépbirto—kos nemesség számot- tevő rétegében és (: liberálisan gondolkodó arisztokrácia legjobbjaiban is érle- lődött a felismerés: a hűbéri viszonyok tarthatatlanok. változásra van szükség.

Széchenyi István így írt erről: ,,A' robot vagy szakmány létele még nagyobb figyelmet érdemel 's azon kárt, melly belőle háramlik, éppen olly bajosan tagad- hatn'i, mint azt, hogy 2X2_—_—_4 se bot, se vessző nem hozott még egy országot viru'lásra "s csak halvány 's rossz illatú virágokat termeszt a kénszerítve dolgozó tkéz." Igazságtalan a dézsma is: "Mennél jobban iparkodik a' jobbágy, annál job- ban büntettetik, mert mennél többet termeszt, annál többet kell adnia 's et." ((1) 99—100.. 104. old.).

Mások is belátták, hogy a jobbágyság intézménye gátolja a termelőerők és a termelés fejlődését. De más dolog a felismerés és ismét más a cselekvés, amikor

tettekre került volna sor, akkor a szerzett jogok—hoz való ragaszkodás, az újtól

való félelem, a konzervativizmus kerekedett felül. Olykor a ,.felszabadítás" többé-

kevésbé következetes középnemes és értelmiségi hívei is m'egrette—ntek saját elkép- zeléseik várható következményeitő'l, mások (Kossuth Lajos is ,.. .. aki vakmerő volt

egész addig a határig, ameddig a politikai lehetőségek egy szikra reménnyel ke—

csegtettek ..."). ((2) 17. old.) taktikai okokból — ahogyan az erőviszonyok megkí—

vánták — képviseltek radikálisabb vagy engedményeket tartalmazó álláspontot.

Az 1840-es országgyűlés törvénybe iktatta az ,,örökvóltságot" (a földes'uraikat megillető jobbágyi terhek és szolgáltatások kifizetésének lehetőségét, ha abban a jobbágy és a földesúr kölcsönösen megegyeznek). Ilyen szerződést azonban 1848—

ig az ország alig néhány helyén kötöttek. Az 1840. évi VII. törvény állandó viták forrása lett, s csupán arra volt jó, hogy az 1840-es évtizedben az ,,örökváltság" ne kerülhessen le a rendi országgyűlések napirendjéről. Sokféle álláspont alakult ki a megoldást illetően, ime néhány példa: merev elzárkózás; a földesúr és a job—

bágy .,szabad" megegyezése; megváltás pénzzel (esetleg részletekben). munkával

412 DR. FAZEKAS BÉLA

(robottal), földdel (a közös használatú legelőknek. erdőknek. esetleg a jobbágy—*

telkek egy részének a földesúr számára történő átengedés—ével). lényegében ez

utóbbiak kombinációjával. Vita folyt arról, hogy az országgyűlés egységes irányt mutasson—e, illetve állami eszközökkel segítsen—e, vagy minden kormányzati beavat-

kozás nélkül történjék a jobbágyság eltörlése.

A felszabadítás ellenzői és hívei is számító-sokat végeztek. hogy mennyibe kerülhet az örölkváltság? ,,Es a legkevesebben tudták csak elképzelni, hogy álta-

lános és egyidejű felszabadítás ne idézzen elő inséget. katasztrófális fennakadást a mezőgazdasági termelésben. talán é'híxnlsége't, de mindenesetre a robotmun'kát elveszt-ett földbirtokosok egy részének anyagfi pusztulását" ((3) 176. old.). Még a viszonylag radikálisnak tűlnő ellenzéki követek is csak addig a k'övetelésig jutottak el, hogy (meg kell szavazta-tni az érdekelt községek jobbágyait. akarják-e terheik megváltását, vagy sem, és ha a többségi vélemény igen, akkor kényszeríteni kell a fö'ldesuravkat a jobbágyok felszabadítására. Ellenkező esetben a döntés elők—észí- tésére választmány vizsgá'latát javasolták, de hozzátették, hogy ,,Már elmúlt a fél—

rendszabályok ideje. gyökeres orvoslás kell." ((3) 178. old.).

Nagy változások mentek végbe 1847-ig a köznemesség és néhány felvilágoso- dott főúr gondolkodásában. A legradikálisabbak egyike, Szemere Bertalan ezt így

látta: ,.1834-ben, tizenhárom év előtt —- úgy—mond — szabo—d földet és szabad em- bert emlegetni merény volt, e kérdésnek sürgetésében az oligarchák némelyi-

ke forradavlma—t látott" ((3) 178. old.).

Az 1846. évi galíciai nemesi felkelés a Habsburg-hatalom ellen. aminek az osztrák bátorításra fellázadt jobbágyok felkelésének leverése vetett véget, sokak

számára tanulságul szolgált Magyarországon is.

1846—ban írta le elsőként Táncsics Mihály, hogy a jobbágyságot minden vált- ságdíj nélkül fel kell szabadítani; a következő év elején irta Petőfi ,.Még kér a nép.

most adjatok neki!" kezdetű hires költeményét. Kossuth 1846—ban szervezte meg hive'l'ből pártját, az Ellenzéki Párt azonban nem volt egységes nézetet valló szer- vezet.

Az ellenzék az 1847. november 7-ére összehívott és november 12-én megnyitott országgyűlés követválasztásalin ... .. vagy 10 szányli (Kossuth számításai szerint 55 ellenzéki és 45 kormánypárti követ volt) többségre került az alsó táblán, s noha a közös program dacára különféle árnyalatokna és csoportokra oszlott, Kossuth mél-

tán mondihatta, ..a karok és rendek termében mi vagyunk a gazdák" ((4) 529. old.).

A kormánypárti kisebbség többnyire ,,merev leudalistárkbá-l" állt, de egy ingadozó

töredékük. akik "konzervativ reformereknek" nevezték magukat, olykor hajlottak az általwk "radikális ellenzékinek" tartottakkal való együttműködésre. (Más volt a helyzet a főrendi házban, ahol a feudális arisztokrácia képviselői foglaltak helyet.) Kossuth álláspontja az 1847. évi országgyűlésen kifejtettek alapján — kissé egy- szerűsítve (és megjegyezve, hogy követeléseit az adott erőviszonyoknak megfele-

lően módosított) — a következőkben foglalható össze:

-— a megváltás tárgyát ne a jobbágytelek képezze, hanem a földesuraknak járó tény- leges tartozás:

— a tartozást aszerint becsüljék meg, hogy mennyi hasznot hajt az uraságnak (ekkor már közismert volt a robotmunka silánysága a fizetett munkáe'hoz képest —- F. B.):

— a házatlan zsellér minden megváltás nélkül legyen szabaddá;

— oz úriszéwket (a földesúri törvénykezést) meg kell szüntetni;

—— a törvény előtt tekintet nélkül származására, mindenki legyen egyenlő.

Arra tehát már megérett a helyzet, hogy a jobbágyfel—sza'badításról törvényter-

vezet készüljön. Az alsó tábla nem is késlekedett. ,.Lónyai Gábor tette meg az in—

3

AZ ÚRBERI VISZONYOK MEGSZUNTETESE 413

ditváinyt a kötelező örökválltság törvénybe iktatásá ra . . . indítványa többséget nyert.

s a felsőházhoz intézendő üzenet alakjában a rendek országos ülése elé terjesz-

tetett . . ."((4) 531. old.). Közelebbről arról van szó, hogy az ország földjének az a körülbelül 29 százaléka. amely a jobbágyság kezén volt. mentesüljön az úrbéri ter—

hektől. Mivel az indítvány nem törvényjavaslat volt, hanem a felső táblához intézett .,üzenet", elfogadása is csupán elvi jelentőségű.

Csaklhamar elfogadták az ,,ősiség" eltörlését is, ... .. az alsó tábla még 1847-

ben legalább elvben kimondotta a magyar föld felszabadítását, a feudalizmus kor-

látozásai alól. Tette ezt önelhatározásá'ból. mélységes politikai belátáasból. a nem—

zeti munka tényezőinek megtbeosüléséből, szóval a legnemesebb indítékokból a részletes törvény megalkotása még töméntelen akadályba ütközött ugyan. többe.

mint talán apostolai maguk képzelték. De az elv kimondása mindenesetre meg—

győzte az ország munlkás'c—ömegeit (porasztságát — F. B.), hogy a követek többsége

imimár komolyan akarja felszabadításulkat ((4) 536. old.). A felső tábla nem sietett az üzenet megtárgyalásával. igaz. hogy 1847 decemberében még Kossuth is megengedhetőnek tartotta. hogy végleges döntést csak a következő országgyűlés

hozzon.

1848. január 12-én mutatták be az alsó tábla üzenetét a felsőházban. de csak a február 34iki ülésen kezdték meg tárgyalását. ami szinte végnélkülinek látszott.

Arra a kérdésre. hogy a jobbágyfelszabaditás a földesú-rra nézve kötelező legyen-e, az alsó tábla túlnyomó többsége igennel szavazott. annak megvizsgálására viszont,

hogy miként történjék a megváltás. a főrendi ház nyomására választmányokat szer-

veztek (a választmány volt akkor a döntések esetleg évekig történő halogatásának

módszere). A majorság-i földek szerződéses áten—gedésétől még az alsó tábla köve-

tei is — a tulajdon szentségére hivatkozva —- mereven elzánkóztafk.

A forradalom viharának kellett végigsöpörnie Európa több országában ahhoz.

hogy a márciusi ifjú—ság 12 pontos követelésének hetedik pontja — az úrbéri vi—

szonyok megszüntetése — megvalósuljon. 1848. február 22-én Párizsban forradalom tört ki. amely lemondatta :: királyt, és a parlamentet a második köztársaság kiki- álltására kényszerítette. Március 13-án Bécsben, 15-én Pesten, 18—án Milánóban

és Berlinben voltak fonradalmi megmozdulások.

Feltehetően a párizsi események hatására Kossuth március 13—án felirati javas- latot készitett. amit ó—án terjesztett a követi tábla elé. A javaslat annyiban bővi-

tette az előző évi (decemibevi) tervezetet, hogy lehetővé tette volna :: majorsági

szerződéses jobbágyok által használt földek meg—váltását is. Egyedül a soha meg

nem alkuvó Madarász László jelentette ki, hogy a megváltást nem helyes a job-

bágy és a földesúr vagy valamely vármegyei választmány szabad egyezkedésére bizn'i. hanem a megváltás pénzügyi feltételeiről is az országgyűlésnek kell dön—

terlie. A módositása—lakol (főleg engedményekkel) elfogadott feliratból néhány nap múlva a legradikálisabb követek által sem álmodott törvény lett. (Még március elején is refonmról volt szó és nem a jobbágyság eltörléséről.)

Miért lett a március 6-i önkéntes örökváltságbál március 18-ára jvobbágyfel-

szabadítás? Erre Szabó Ervin szavaival válaszolhatunk: "Azért. mert 13-án kitört a bécsi forradalom. s a pesti mozgalmak híre parasztforradalommá nőtt útközben.

Azért, mert a tömegek megmozdulásának hírére mindenki egyszerre átlátta. hogy

a törvényhozás radika'lizimusa az egyetlen eszköz, hogy az utca és a tömegek ra-

dikalizmusa el ne seperje" ((3) 199. old.). A törvényhozók saját osztá'lyérdekeik

védelmében cselekedtek, amikor az állami kártalanitás. a kilenced, a robot. a dézs.

ma. az úri kiváltságok megszüntetése. a nemesi adófizetés és a törvény előtti egyen-

lőség mellett döntöttek. Nem szabadították fel kötöttségeik alól a szerződéses ma—

414 DR. FAZEKAS BÉLA

jorsági parasztokat, nem rendelkeztek az erdők, legelők. nádasok használatá-

ról, a fel nem tört földek foglalási jogáról. nem törölték el a szőlő- és bordézsmiát, nem szüntették meg a földesurak vámszedési, italmérési, vásártartási stb. jogait.

nem szabályozták a vadászatot, a halászatot. Két irányból is megindultak a tá—

madásaik a társadalmi fordulat ellen: a főpapság még márciusban rávette a ki—

rályt (a tehetetlen V. Ferdinándot), hogy az országgyűléssel vonassa vissza a papi tized eltörlésére vonatkozó cikkelyt. Ennek a kívánság—nak az országgyűlés nem tett eleget, újabb tömxegxmegsmozdulásoiktól tartva a király március 17-én kinevezte Batthyány Lajost a magyar kormány elnökévé, majd a hónap végén jóváhagyta.

április 11—én szentesítette a törvényeket, kinevezte a felelős magyar kormány mi- nisztereit is. A sz—enttesítést később — 1848 szeptemberében — visszavonták, majd

egy év múlva ismét érvényesnek tekintették.

Az 1848. április 11-én berekesztett országgyűlés 31 cikkből álló törvénykönyvet alkotott, valamennyi cikk az egész nemzetet érintette, a jobbágyságot különösen a következők ((4) 554—557. old.):

— VIII. cikk: 1848. november 1-től kezdődő hatállyal elrendelte a közteherviselést az ország minden lakosára különbség nélkül, arányosan és egyenlően;

— IX. cikk: örökösen megszüntette az úrbért és az azt pótló szerződéseket, a szolgá- latokat (robotot), dézsmát és pénzbeli fizetéseket; a törvény a magánföldesura—k kármen- tesítését ..a nemzeti közbecsüwlet véd-pajzsa alá" helyezte;

— X. cikk: az összesítésről (tagosításról). legelőelkülönülésről és a faizásról (erdők hasznosításáról) intézkedett ;

- XI. cikk: megszüntette a földesúri hatóságokat;

— XIII. cikk: kárpótlás nélkül eltörölte a papi tizede—t, de kilátásba helyezte, hogy az alsó papság esetleges jövedelemkiesését a kormány később pótolja;

— XV. cikk: elvileg kimondta az ősiség (a nemesi birtok elidegenítési tilalmának) el—

törlését (a gyakorlati végrehajtást az 1852. évi császári pátens tette lehetővé).

Az áprilisi törvényeknek — eltekintve azoktól a kérdésektől, amelyeket szán-

dékosan nem rendeztek — számos fogyatékossága volt (Deák Ferenc bosszúsan

rögtönzésnek nevezte), melyek közül megemlítjük:

— nem mondta ki, hogy a jobbágyintézményt eltörölték;

-— egyetlen szóval sem említi a jobbágytelket és azt. hogy annak tulajdonosa—e a job—

bógy:

—felsorolják a törvények a robot. a dézsma és a pénzbeli fizetések megszűntetését.

de nem nevezik meg a kilencedet stb.

E jogi hiányosságok ellenére a törvényt a gyakorlatban helyesen, szellemének megfelelően értelmezték. A törvények hatálya kiterjedt Erdélyre is. de ezt az ottani

nemesség nem ismerte el, ami fenyegető méretű nemzetiségi lázadásokhoz és

tölmegtüntetésekhez vezetett. Ezek hatására az erdélyi országgyűlés is elfogadta a törvényeket, sőt a szöveg pontosabb fogalmazásával helyes-hitette is, de a román- ság balázsfalvi gyűléseiunek jogos követeléseit nem vette figyelembe.

A parasztság tekintélyes része elégedetlen volt a jobbágyság eltörlésének módjával. A majorsági földekre települt bérlőfélének tekinthető parasztok, akik a földtulajdonosoknak hasonló szolgálatokat végeztek. mint a jobbágyok. követelték,

hogy ne csak a törvény előtt legyenek egyen—lők, hanem rájuk is terjesszék ki (:

jobbárgyaknalk mega-dott kedvezményeket: kerüljön tulajdonukba az általuk (gyak-

rvan évtizedek óta) használt föld. Hasonlóan gondolkodtak a maradvány (elha—

gyott, gazdátlan. parasztok álltal művelésbe vett) és az irtvány (keserves munká—val

termővé tett) földek használói is. Sok helyütt meg is tagadták a szerződéses és egyéb kötelezettségek teljesítését. A ház és föld nélkül felszabadult elszegénye-

AZ ÚRBERI VISZONYOK MEGSZUNTETESE 415

dett jobbágyok földosztást követeltek, és számos helyen meg is kezdték a földfog-

lalást.

Táncsics Mihály ekkor kétfronrtos küzdelmet vállalt: egyrészt óvta a parasztsá-

got. nehogy túlikaxpásokkal a konzervatívok oldalára hajtsa a haladó gondolkodá- sú nemeseket. másrészt igyekezett a kormányra hatni, hogy az új országgyűlés elé

olyan törvényt terjesszen, amely felszámolja a feudális maradványokat. és elkoboz- za a hazaárulók földjeit a zsellérek számára. Táncsics tevékenységének nem volt foganatja. Később így írt erről: ,,Valamiint én, úgy mások is sokan azon a vélemé—

nyen vannak, hogy a szőllődézsma megszüntetése egvik legsürgetőbb teendő."

(Megjegyzi, hogy a Madarász testvérek és Kossuth ebben nem értettek vele egyet

-—- F. B.)

Az országgyűlésen (1848. július) elmondta Táncsics, hogy az összesítés (tagosl-

tály). legelőelkülönzés módjáról s az elkövetett igazságtalanságokról hosszú lajst—

romot közöl—hetne. de a vonatkozó törvény eltörléséről vagy javításáról hallani sem

akartak, indítványát mesterségesen szervezett kacagással, röhögéssel fogadták.

kiabálva. hogy ,.most nincs ennek ideje: most a hazát kell megmenteni!" ,,Tud—

tam, s éreztem . . .. hogy a haza veszélyben forog; de tudtam a veszély elhárításá—

nak egy hatalmas módját is: . ..a sérelmet. igazságtalanságot szenvedett jobbágy-

felek megnyugtatása végett kimondani, hogy ama törvény felfüggesztetiik Gon—

dol—juk csak meg. mi kivántatott a haza megmentésére? Főképp fegyveres ember.

tömérdek fuvarozás. katonatartás, sat. Úgy, de ki szolgáltatja mindezt? A gazdag birtokos urak? Nem, de a földműves köznép . .. bizony megérdemelték volna, hogy

az ő általuk választott képviselők egy ide vonatkozó pár sornyi törvényt alkossanak."

((5) 324., 326., 330. old.)

A para—sztmozgalmakat főleg a nemzetiségi országrészekben karhatalommal

elnyomták, számos vezetőit felakasztottak, a feudális maradványok pedig tovább—

éltek. A következmény megmutatkozott már a nemzetőni toborzásoknál, majd a sza—

badaság'harc későbbi időszakában is.

A jobbágyfe'lszabadítás a föld tulajdonviszonyait megváltoztatta. Törvényesí—

tette és tulajdonná változtatta a telkes jobbágyok és a házas zsellérek föld-, il—

letve házhely hasznárlatát. A felszabadítás mégis befejezetlen maradt, mert nem rendezték a majorság—i földeken megtelepedett szegődméinyes és a nem ott lakó.

de ott dolgozó szerződéses földhasználók és a földesura'kkal közösen használt te—

rületek ügyét. Márciushoz képest annyi még történt, hogy rendezték a szőlők és kertek ügyét, eltörölték a gyűlölt szőlő- és bordézsmát. Tervek születtek a forrada- lom el—ént eredményének továbbfejlesztésére, a földhöz jutottak rétegének szélesí- tésére. de ezek részben az országgyűlés tagjainak jobbra tolódáusa, másrészt a szabadságharc eseményei miatt csak elképzelések maradtak. A földesúri földek a

korábbi nemesség és arisztokrácia tulajdonában maradtok. de számukra is meg-

nyílt a kapitalista fejlődés lehetősége.

,,Megvonva a jobbágyfelszaibadítás mérlegét, tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a jobbágyság tekintélyes része - eltekintve a házas zsellérek legelőililető—

s—égé'től —, közel 54 százaléka nin'cst—elenfként szabadult fel. nem kapott földet. A

jobbágyok további közel 7 százaléka egyáltalán nem, 25 százaléka pedig nem egész terjedelmében kapta meg tulajdonul azt a földterületet, amelyet a jobbágy.—

felszabadítást megelőzően birtokolt. Azon jobbágyok aránya, akiknek tulajdonjog viszonyait a felszabadulás kielégítően rendezte. a feudális kötöttségekben élt pa-

rasztságnak csak 14.5 százalékát tette ki." (66) 12—13. old.).

A Habsburg önkényuralom a jobbágyfelszabadítást a szőlő- és a bordézsma eltörlésének kivételéVel megerősítette: ... .. azon jótétemények, amelyeket a föld

416 DR. FAZEKAS BELA

népe legfőbb királyi kegyelemből nyert. nála tovább is épségben marad—nak:

úgy viszont azon jogok is. melyek . . . a földesurak kétségtelen törvényes tulajdo—

nai közé tartoznak, sérthetetlenek. -- Azért (az) italmérési, m-észárszéki, halá-

szati jogot a földesu—raság sérelmével senki se bitorolja. a kikötött bért kai-[ki

fizesse. a szolgálatokat teljesítse". Az uralkodó (ekkor már I. Ferenc József) a

maga oldalára kivánta állitani a nemességet, és nem szerette volna elveszíteni a felszabadult parasztokat. főleg pedig az eléggé kiterjedt önkényes földfoglalások—

nak akart gátat vetni. Kisebb változások történtek a földtulajdonosok személyében (bintokelkobzások és binrtokadomá-nyozások. illetve bizonyos birtokok kincstári tu—

lajdonba vétele miatt). de a tulajdonviszonyokbon alig.

A szigorú rendelkezések ellenére folytatódtak a földesurak földrablásai, a po- rasztok pedig bizonytalanok voltak abban. hogy a szabadságharc előtt vagy alatt

foglalt és már használt földjüket megtarthatják-e. Újabb földekEhez a parasztság csak elvétve nyúlt. de a megmaradt földesúri szolgáltatások, törvénytelen követe- lések teljesítését az ország egyes részein tömegesen megtagadta. A parasztság megmozduilás'ai váltották ki az 1853. március 2—iki császári nyilt parancsot. amely stabilizálta a feudális maradványokat, elzárta a földosztás lehetőségét, és lehető—

vé tette, hogy az erősödő osztrák burzsoázia belső piacán-vá tegye a magyar me- zőgazdaságot.

A pátens intézkedett a közösen használt legelők és erdők elkülönítéséről, a szántók tagosítá—sáiról (e kifejezésen akkor főleg szétválasztást. a parasztság föld- jeinek különböző határrészen - (: nyomásos gazdálkodás kivánta igy — történt ki—

mérését. az új határmegállapitást értették), megszüntették a bor- és szőlőclézsmát.

Létrehozták az ügyek intézésének szerveit: az úrbéni törvényszékeket, amelyek 1853

és 1857 között kezdték el működésüket. Ezek az intézmények a parasztok kisajáti—

tá'sá'nak eszközei voltak: a legelők. erdők aránytalanul nagyobb hányadát a földes-

uraknakk itélték. megfosztván a volt jobbágyokat, zselléreket korábbi haszná—lati jo—

gaik tetemes részétől. A szántók megosztásakor megcsorbították a telkek méretét

a földesúr javára. a földekből a gyenge minőségű-eket kapták a parasztok, a job-

baikat általában a földesúrnak itélték. A tagosítást (amelyet gyakran összekötöttek

az erdő- és legelőelkülönit—éssel) a parasztok akkor kérhettek, ha a falu egész la- kossága beleegyezett, de meg kellett indítani az eljárást. ha azt egyetlen földesúr kérte.

A császári pátens végrehajtásának dandárja 1858 és 1865 közé esett. Az ere-

deti felhalmozásra emlékeztető módszerekhez nyúltak a földesurak: tömegesen fair- dul'c elő a karhatalommal va-ló kényszerítés, a verés. az ütlegelés. Közben az adó—

prést is meg'szoritották. a házak. a házhe'lyek, a kisebb birtokok (ideértve még a középnemességiét is) után egységnyi területre számítva lényegesen nagyobb föld—

adót és úgynevezett kármentesítési járulékot (ez volt a földesuraknak ígért meg-

váltás alapja) vetettek ki a tendenciózusan megalkotott földkatasz—terek alapján.

mint a nagybirtokra. A földbirtokos osztály és az álrurtermelésre nagyobb mérték—

ben ke'pes tehetősebb. vékony birtokos paraszti réteg (amely megváltás révén ma-

radváony- és irtványföldeket szerezhetett) földvagyona megerősödött, a parasztság

eredetileg is szegény rétegei ugyanakkor tová—bb nyomorodstak. Többmilliós tömeg-

nek nem volt más választása. mint a nagybi—rtokon félfeudális viszonyok között dol-

goznfi.

Ekkor még csak igen kezdetleges lépéseket tett a nagybirtok is a kapitalista fejlődésben. A jobbágyi földek megváltási árát az állam ugya-n magára vállalta

1Egy — a világosi fegyverletétel után. 1849 szeptemberében kelt — hlrdetményből. (Bővebb terjede- lemben megtalálható (7) 71—72. old.

AZ ÚRBERI VISZONYOK MEGSZDNTETESE 417

(közvetve a volt jobbágyokka-l fokozatosan meglizettette), de a nagybintokosok csak hosszú idő múltán — az ország mai területén a század végéig -— kapták meg. Nem.

illetve elégtelen volt a pénztőke. a felhalmozás vontatottan haladt. Folytatódott.

részben más formákban. a natu—rálgazdálkodás. A kapitalizmusba vezető lassú át-

menet új formája lett a ledalgozási rendszer változatos sokfélesége. például számos

nagybirtok olyan feltétellel engedett át használatra földet birtokos parasztoknak.

hogy azért igaerővel kellett dolgozniuk az uradalmi földeken (ez a forma a ki- egyezés utáin visszaszorult). Volt olyan változat is, hogy csak kiegészítő fuvarok'at

kellett teljesíteni, az alapvető munkáikat az uradalmi igásállatoikkal végezték. Elő- fordult a fordítottja is, midőn az igaerő tulajdonosa végzett szállítási vagy más

munkát gyalogmuniká'ént. ez volt a ,.lójárás" ellenérték-e. Többnyire megengedték a parasztság tehen—einek legeltetés—ét. az uraságivá vált egykori közös legelőkön

(azok egy részén), ezért favágás—i vagy más munkát kellett végezni. Hasonló volt

a helyzet a haszonbérbe. a részesműivelésbe adott földek ellenértékével: nemcsak a bért. illetve a részt kellett meglizertnl. hanem valamilyen uradalmi munkát is kel- lett végezni azért, hogy a panaszt egyáltalán bérlethez, részesműivelési lehetőség-

hez jusson.

A legszegényebb rétegek gabonakölcsönök igénybevétel—ére kényszerültek. A visszatérítés mellett az ilyen előlegekért is munkáival kellett a kamatot fizetni. Az uradalmak a munkacsúcsokban igényelték a munkát, akkor. amikor a napszámbé- nak is magasak voltak. Érthető. hogy sokan nem tettek eleget a rájuk kényszerített kötelezettségeifknek. ilyenkor a hátralékokat kamatokkal tetézték. Elfogadták a le- dolgozá—s pénzzel való megváltását is, de a megváltás összege mindig nagyobb

volt. mint a legjobb napszámbér. Ezt azzal indokolták, hogy a helybeliek helyett

vándor-munkásokat kell alkalmaz-nick. A részes (feles. harmados) művelés fokoza-

to—sa'n kiszorult a nagy gabanaföldekről. megmaradt a kisebb birtokokon és a ko-

pá'snövények (ekkor kezdődött nagyobb mértékben a kukoricatermelés) művelésére korlátozódott. A kalászos gabonák termesztésében az aratás és ekkor még a cséup-

lés (nyomtatás. cséphadairáss) okozott gondot. Ezt a viszonylag hosszan tartó muln- kát évtizedeken át szerződéses munkásokkal (gyakran távoli vidékekről szárma-

zó'kkal) végeztettek. Arató—si szerződéshez általában azok juthattak, akik kiegészitő

munikákart (például szénalkaszálást) is vállaltak és végeztek. (Ez az eljárás -— átme-

neti mérséklő—dés, csaknem megszűnés után — az 1890-es évek nagy munkaerő-

kinálata idején elevenedett fel.)

A földes—úri kisajátítás ellenhatást váltott ki a szegényparasztságban. Különö- sen 18594től kezdve alig volt az országnak olyan vidéke. ahol a parasztok ne fej- tettek volna ki valamilyen ellenállást "földjük" védelmében: rendszeresen akadá-

lyoztáík a földmérési munikáikat, tiltakoztak a tettlegességig, a földrabló földesura—

kon gyújtogatással álltak bosszút, szembeszálltak a pandú—rokkal. szolga'bírókkal.

Ezek a szervezetlen megmozdulások sok áldozattal jártak. de olykor szerény ered—

ménnyel is: időt nyertek a hátralékok fizetésére, elhalasztották helyenként a föld-

m-érést, a megrettent tisztviselők olykor a békés megegyezést ajánlották a földes-

uraknak.

A parasztmozgalmak ös'szekapcsolódtaik nemzetiségi törekvésekkel. helyenként vallásos, másutt ateista (inkább a papokkal szemben-i) színezettel jelentkeztek, gya- kori volt a csodavárás (Kossuth hatalmas sereggel tér vissza 1). Valamennyi moz—

galom központi kérdése a föld, amelyet műveltek, vagy amelyhez hozzá a—kartalk

jutni. Az osztrákok itáliai (Salferino, 1859) veresége után a tiszalh'áti parasztmoz—

gzalmia—kbain a szervezettség jelei mutatkoztak: nemzeti ünnepségeket tartottak, röp- iratokat terjesztettek.

6 Statisztikai Szemle

418 DR. FAZEKAS BELA

Egy ilyen röpiratbál (mely több mint félévi titkos terjesztés után került első íz—

ben a hatóságok kezébe) származik a következő néhány részlet: .,A király földet

senkinek sem adományozhat, mert a föld Istené az összes polgár vére hul-la- tásával szerződött. s oltolmaztatik mind e mai napiglon Az ország határából

a Herczegeknek 400,_Grórfok-naik 200, a Báiróknak 'lOO . . . az Erselknek 400, minden

felekezeti pü—spüxknek 100 és az Esperesnek 50, a közönséges Parpoknoik és valamint

a közpolgároknak 25 hold száintóf'a'ldvnél többet birni és használni szabad ne lé-

gyen ká'bu'lt eszű együgyűség . .. hogy húsz-harminc ezer hold szántóföld mel- lett. melyet egy ingyenélő, torkos emberi állat bitorol, húsz—harminc ezer ember bolond ha meg éhez-ik ..." ((7) 165. old.). Nyilvánvaló, hogy a röpinat megfogal- m-azójo a paraszti értelmiségiből származott, de a követeléseket a parasztok a ma- gu'kén'afk 'valloabták, mert terjesztettek, szerzőjét. más—oláit nem fedték fel a hatósá- gok e'lőt—t.

Radxilkál—isabb volt Táncsics programja. amit bujdosása idejen dolgozott ki: kö—

vetelte, hogy a nagybintokokból, akinek semmi földje nincs. de mégis mezei nap—

számos munikávoel foglalkozik, legalább 10—12 holdnyi adassék. De nem tulajdon-

ba. hanem csak birtokba, mert a föld senkinek sem lehet a tulajdona, ha valokié.

nek mégis len-nie kell, akkor .,azénak mon'datik. aki mívelni." Táncsics eljutott a

föld naoionalizálásá—nak forradalmi gondolatáig. de tervezete csak 1885-ben jelen-

hetett meg.

Békésen. a .,malomvégi tizedben", 18614ben öt olvasákör alakult, rendőri je—

lentésekből ismeretes, hogy ,, . .. az ott uralkodó hangulatot ügyvédek. néptaní-

tólk. tanulóik irányítják .. . Az összejövetelen a hangadók könyveket és újságokat

olvasnak fel és azokat kormányellenes magyarázatokkal látják el. Emellett a for-

radallom ,.4korifeu-saiin-aek" képei is ott vannak az egyletekben." ((7) 173. old.).

Az értelmiség legjobbjai tehát az abszolutizmus éveiben sem hagyták cserben

a felszaibadításkor kisemmizett parasztságot. és a szervezkedés kezdet—i jelei is fel-

ismerhetők a Bach-ikorszalk végén.

A parasztság xmegmozdulása'xi egyeségesek voltak a földesúri és a Habsburg—

elnyomás ellen. Egyetértésben léptek fel az adóemelések, az újoncok erőszakos

toborzása. a földesúri kiváltságok ellen. Az ellenszegülés forradalmi erejét a sze-

gényparasttság adta. Számos jel mutatott azonban arra. hogy a parasztság jobb-

módú rétegei hajlamosak voltak a szegényparasztok cserbenlhagyá-sára. Erre a köz- igazgatási és katonai hatóságok is számítottak. és igyekeztek megakadályozni a parasztság egyeségrének létrejöttét, ami lényegében sikerült. Az abszolutizmus ko- ráibaln a szegényparaszti alktiv ellenállás okozott álta—lá nos félelmet.

Még az elszigetelt megmozdulások hirre is Étótűzké'nt terjedt az osztrák tiszt—

viselők és a kizsákmányoló nemesek körében. Előbbiek egy része — többnyire kar—

haitailom kíséretében — megkezdte lassú visszavá-ndorlását Ausztriába és más tarho-

má'nyokba. A Habsburg—önkény ellen berzenkedő nemesség válaszút elé került:

vagy valóban belenyugszik a jobbágyfelszavbadi'cás gyakorlati végrehajtásába, be—

leértve a még megmaradt kiváltságokról való lemondást is, vagy osz—trák szuronyok-

m támaszkodva megvédeti magát. A nemesség (a köznemesek többsége is) min-

denn'él jobban félt a panasztság forradalmi megmozdulásait'óíl, ezért az utóbbit vá—

lasztotta. az urralikodáházzoil való megegyezést kereste. Mivel az osztrák kapitaliz—

mus további fejlődését már fékeztek a magyarországi események, és katonai kudar- cok is érték az urallkrodózházart, az érdekek találkoztak, és az ismert kölcsönös en—

ged—mények után, 1867—ben létrejött a magyar uralkodó osztály és a Habsburg-di—

nasztia között a kiegyezés. A kiegyezés azt jelentette. hogy a feudális uralkodó osztály átmentette a 'nogvbirtokot a kapitalizmusba. és szélesebbre tárta a kaput

AZ ÚRBERI VISZONYOK MEGSZUNTETESE 419

a kapitalista fejlődés számára, a tőke erőteljesebben behatolt a mezőgazdasági

közép- és nagybirtokokba. egyidejűleg azonban a feudális maradványok is konzer-

válódta'k.

Az utóbbi célt szolgálták például a választójogi, az odóiizete'si megkülönböz—

tetések, amelyek a földbirtokos osztályt előnyös helyzetbe hoztak. és a parasztsá- got aránytalanul nagy közteherviselésre kötelezték. A szolgabírói intézmény a tör- vény előtti egyenlőség elvét és gyakorlatát sértette. A parasztság — különösen az agirárprofletáirok — bérezési és egyéb vitáit nem független bíróságok előtt, hanem közigazgatási úton intézték. A közigazgatás középső vezető pozíciói az uralkodó osztály jóvoltából a birtokait vesztett földbirtokosok kezébe kerültek.

A parasztság né'cegződése már a jobbágyfe—lszabadítás előtt megindult. Erő- teljesebben azonban a felszabadítást követő körülbelül másfél évtized allat—t gyor- sult meg. A módosabb parasztok (viszonylag vékony réteg) maradvány-. irtvány- és puszta földek, rét- és legelőterületek megszerzése révén különböző mértékben va- gyonosodta'k, a zsellérek, akiknek a felszabadítás úgyszólván semmit sem nyújtott, szerencsésebb esetben részes. kedvezőtlenebb helyzetben napszámos szegénypa- ra'sztoklká váltak. megélhetésük forrása a földesúri bírtok és a módosabb parasztok földjein végzett munika—bér (:r-észesbé'r) lett. A módos parasztok a földesurawkhoz húz- tak, a szegénypa-rasztoka—t pedig a fö'ldnxéliküliség, az éhség állította szembe a föl- desurakkal és a módos parasztokkal is. A szegényparasztok alapvető célja a föld—

szerzés volt még akkor is, ha ezt nem mindig ebben a konkrét formában fogalmaz-

ták meg.

Számtalan, a para-sztságon belüli összeütközésrőil maradtak fenn dokumentu—

mok.— Különös-en élezte a helyzetet — és növelte a parasztság diifferenci-á'lódósát — az 1863. évi szörnyű aszály, amelynek következményei több évre kihatottak. Az éhező tömegek számára nyújtott csekély segély és i'nsiégmunka elosztása heves helyi ösz—

szeütközésekhez vezetett. Ezek-nek emellett tartós nyomai maradtak: nem alakul—

hatott ki a parasztság egysége a k—apitalizmussa-l összefonódó földesúri osztállyal szemben.

Fovkoztáik a paraszti rétegződést az állami és a földesúri telepítések (a job- bágyfelsza-badítás után ezeket egy 1858 végi császámi utasítás szabályozta). A lete-

lepüléshez pénz kellett: a föld árának 10 százalékát letétbe kellett helyezni, a megváltást törleszteni kellett, házat kellett építeni, ha mindez nem sikerült, elve- szett m—inden. Ez a telepítési akaió a szegény—parasztok számára nem adott semmit.

legfeljebb a földhöz jutás reményét tartotta ébren. Sikeresebbnek mondhatók a

nagybirtakoso'k magánparcellázásai. főleg osztrák ban'koik közreműködésével. Ezek

a nagybirtoikosak érdekeit szolgáló. jól megfontolt akciók voltak: ki—sparcellákat ad-

taik el tulajdonba vagy haszonbérbe, a fali/októl távol. de a nagybintokhoz közel.

A parce'llólk mérete olyan kicsi volt. hogy abból a család csak úgy élhetett meg.

ha a nagybirtokon vállalt munkát. Igyekezett tehát a nagybirtok magához kötni az

olcsó munkás tartalléksereget. A kapitalista fejlődés szempontjából annyiban voltak

haladók ezek a telepítések. parcellázásotk, bérbeadások. hogy az évszázadokon át

meg—mozdíthata—tlan földesúri birtok érinthete'tlensége megtört, de röghöz kötötte.

kiszolgáltatottá tette a szegényparasztokat. A munkaerőt embertelenebb formában

láncolta a nagybirtokhoz a cselédrendszer (csekély földhasználatot ez is lehetővé

tett).

A cselédtörtvéxnyt 1856—ban hozták (akkor még ideiglenesen. de húsz év múl—

tán megerősítették), eszerint a cselédnek úgyszólván csak kötelezettségei voltak.

a birtokot el nem hagyhatta, ha megszökött. bezárták. a földbirtokos a 18 éven aluliakat és a nőket megbotoztathatta, a munkanap napkeltétől sötétedésig tartott.

és:

420 DR. FAZEKAS BELA

A bér túlnyomó része ainnyi természetbeni juttatás volt, amennyi megmentette a családot az éh—ezéstőil. és elegendő volt a munkaerő újraterm-elésére. ;

A mezőgazdasági munkása—k kizsárkmányolásának eszköze volt a vándormunka,

amely a tőkés fejlődés képződménye. Az ország sűrűn lakott területeiről származó földműves szegénység távoli tájakon vállalt munkát a termelés munkocsúcsaiban.

Ez számu—lora évi 80—100 munkanap-ra biztos bért jelentett, amiből a ván'dormunikás

családja szűkösen egész éven át megé'lzhete'at. A vándormunfka a szabad munika- vállalás irányába hatott. a tőkés. illetve a feudális nagybirtokos számára pedig azt jelentette, hogy a vándormuakásolk alkalmazásával letönhették a helybeli mutniká-

sok bérigényei—t. E munkavállalási fonma elterjedésének időszaka a múlt század

50—60das évtiz—edrére esik. Megjelenése meg—osztotta az agrárproletariátust, konflik- tusokat okozott a vá ndo—rmu nlkásak és a helyi szegénység között.

I!

..lme, az alapvető jelentőségű 48-as törvény a, valóságban nagyon fogyatekos felszabadulást eredményezett. A forradalom leverése után uralomra került csó- száni abszolutizmus és az 1867—es feudáillkapita'lista rendszer az 1848-es törvény el- veift névlegesen megőrizte, de a végrehajtás valóságában a lehető legszűkebbre

szorította. A jobbágyfelszabadirtás nagyszerű törvé'nyéből tehát a reakció—s végre—

haj—tás során nem következett be a parasztság áslmaiános felszabadulása. Az úrbé- rioség eltörlésének :: kimondása és ennek reakciós végrehajtása tehát nem ered—

ményezte a szabad parasztság kia—lakurlásárt. Egy lépés volt a felszabadulás útján, és ilyen értelemben is csak a parasztság egy része számára, s a parasztság álltalános

felszabadulása még száz esztendőt váratott magára." ((8) 187. old.).

IRODALOM

(1) Széchenyi István: Hitel. Trattner—Károlyi. Pesten. 1830. 270 old.

(2) Erdei Ferenc: Kossuth Lajos azt üzente. Mefhosz Hungária ny. Budapest. 1939. 45 old.

(3) Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok az 1848—1849—es magyar forradalomban. Bécsi Magyar Kiadó. Bécs. 1921. 381 old.

(4) Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Faust lmre. Budapest. 1944. 568 old.

(§) Táncsics Mihály: Életpályám. (Visszaemlékezések.) Magvető Könyvkiadó. Budapest. 1978. 615 old.

(6) Berend T. Iván — Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon. IMS—1944. Kossuth Könyvkiadó. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1973. 381 old.

(7) Sándor Pál: Parasztmozgalmak a Habsburg-önkényuralom idején. 1849—1867. Művelt Nép Könyv- kiadó. Budapest. 1952. 58 old.

(8) Erdei Ferenc: Történelem és társadalomkutatás. Erdei Ferenc összegyűjtött művei. Szerk.: Kulcsár Kálmán. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1984. 482 old.

TÁRGYSZÓ : Pa rasztság.

FE3IOME

Hacronumii ouepu nogsnromuaaer OAHH na samueümux anoHoMuuecxux (pantopoa necs—

Ma snaunrenbnoro srana Beurepcxoü ucropnu — ynpaaAHeHue nncrnryunn npenoc'moro

npaaa. -.

Aarop pacxpuaaer OAHH us prnueűumx nperpag Ha nym Tornamuero anouommec—

uoro passurua C'I'paHbl, cnomuameecn K cepeAm—ie 19-ro Bena nonomeuue npenacruaü cuc- TeMbl, YKaabIBaH Ha aaxouomepuocrs oömecraeHHo-nonuruuecnux crpemnenuü, umeaumx MeCTO : 6ypmyaaHo-Aemoxparmecnoü peaomouun 1848 rogau npeAmecrsoaaaumx eü ABH——

mer-max cropom—mxos petpopM.

Asrop nanaraer nonumuecxyio )! sxonommecnyio őopsöy, Koropan pasaepnynacs ns-aa pacxomAen—nü memny yaaKoHeHHuM ocaoöomneuuem xpenocrnux u ero cpanruuecmm, npanm—iecimm ocyuecrsneuuem Kan Ha ypoaHe napnamenra. Tax u a ercrhaucnux aware—- Hunx, aamumaamux csom HHTeperl. ,

AZ ÚRBÉRI VISZONYOK MEGSZÚNTE'I'ÉSE 421

SUMMARY

The study summarizes the auestions of the abolition of socage, one of the mostimpor- tant economic factors which preva—iled during a considerable period of Hungarian history.

The author explores the conditions of the serfdom system as established till the mid of the 19th century which was one of the strongest obstacles of economic development of the epoch in the country. At the same time he emiphasizes the necessity of the socio-political aspirations os formulated in the bourgeois revolution of 1848 and in the previous reform

movements.

The author shows the politico-economic struggle which took place in order to do away with the discrepancies between the actual, codiiied form of the abolition of serfdom and its practical implementation which took place both in the legislation and in the m—ovements of pewasantry safegúarding their own interests.