SZEMLE
A SVÉD KÖZPONTI STATISZTIKAI HlVATAL ÚJ FOLYÓlRATA
A Journal of Official Statistics (JOS) első száma 1985 márciusában jelent meg. kiadó- ja a svéd Központi Statisztikai Hivatal. A fo- lyóirat a megszűnt Statistisk Tidskrift (Sta- tisztikai Szemle) helyébe lépett azzal a cél—
le!, hogy a kormányzati szintű statisztikai szolgálatok számára hasznos módszertani kérdésekkel (adatgyűjtés. mintavételi terv.
kérdőivtervezés. megbízhatóság stb.) foglal- kozzék. A publikációk e területen egyaránt kiterjednek az új elméleti eredményekre, az ismert módszerek újszerű alkalmazására, va- lamint az összehasonlító elemzésekre. A fo- lyóirat célja az is. hogy a statisztikai tevé—
kenység általános elvi kérdéseivel foglalkoz- zék.
Mint az első számban a szerkesztői elő- szó hangsúlyozza, a folyóiratot az említett té- mák nemzetközileg elismert fórumává szeret- nék tenni, amivel egyben segitséget is ki- vánnak nyújtani a bonyolult és költséges sta- tisztikai tevékenység hatékonyságának növe- léséhez. az elemzési módszerek fejlesztésé- hez és elterjesztéséhez. Rövid észrevételek.
viták, programok. konferenciák ismertetésé- re külön rovatot nyitottak.
Az első szám figyelemreméltó tanulmányt tartalmaz például Tore Dalenius tollából a fontos hivatalos statisztikákról, Leslie Kishtől az esélyek, a statisztika és a mintavétel ősz- szefüggéseiről (ismertetésüket lásd a Statisz- tikai Szemle 1985. évi 12. és 1986. évi 1. szá- mában). valamint C. E. Sörndal írását arról, milyen új fogalmakat használnak a survey- statisztikusok.
A második számot teljes egészében a kér- dőívszerkesztés problémáinak szentelték. Te- kintettel az ELAR-felvételek speciális adott- ságaira (e felvételek során a lakosságot kell megkérdezni, számos. nem mindenki által természetesnek, érthetőnek. szükségesnek vélt kérdésről), úgy véljük, célszerű ennek a számnak a magyar gyakorlat számára is sok
szempontból hasznos, tanulságos anyagát.
összefoglalóan bemutatni. Annál is inkább.
mivel a tanulmányok egymással összefügg—
nek. a kérdőívszerkesztés. -terveze's bonyolult
folyamatának különböző szempontjait mutat- ják be.
Az első tanulmány (S. Sudman és C. D.
Cowon) az állami statisztikai hivatalokban folyó kérdőívtervezési tevékenységgel foglal- kozik, részletes áttekintést adva arról. hogy milyen szervezeti keretek között folyik a mun- ka, milyen részletes az előkészítő tevékeny- ség. milyen súlyt fektetnek az egyes orszá—
gok a különböző jellegű kérdések sajátos vizsgálati módszereire stb. Hangsúlyozza a tanulmány, hogy a kapott válaszok megbiz- hatósága szorosan összefügg a kérdőívek előkészítésének jelentőségével és a szerzők remélik, hogy a közreadott áttekintés is hoz- zájárul (: különböző országokban az ilyen irányú tevékenység javításához.
R. Platek a kérdőívek kialakitásának leg—
fontosabb szempontjait tárgyalja. Tanulmá- nya olyan széles körű áttekintést nyújt a kér- dőívszerkesztés folyamatának elvi és gyakor—
lati kérdéseiről. mint például az operáció- nalízálás, a kérdések és a kérdőívek tesz- telése. a kérdések megfogalmazása. az egész szerkesztési folyamat megszervezése stb., hogy az kézikönyvül is szolgálhat a felvéte—
lek szervezői számára.
A következő cikk (N. D. Rothwell) azzala témával foglalkozik, hogy a különböző for- májú és tartalmú, elsősorban önkitőltős kér- dőívek hogyan működtek. milyen volt a kü- lönböző módon tesztelt kérdőívek esetében a megtagadási arány. és ezeket milyen ténye—
zők befolyásolták.
A negyedik tanulmány (M. Thorslund és B.
Wörneryd) azt a munkát ismerteti. amit Svéd- országban a kérdőívekben megfogalmazott kérdések minőségének vizsgálata és értéke—
lése során végeztek két konkrét felvétel ke- retében. A kapott eredmények azonban ál- talánosíthatók. s értelemszerű alkalmazá- sukra szinte minden felvétel kérdőívének tesz-
telése során sor kerülhet.
N. D. Nelson tanulmánya ugyancsak a kérdőívek vizsgálatával foglalkozik. Oly mód- szert ismertet. amely az előkészítés fázisá- ban sok esetlegességet, előre meg nem ter-
SZEMLE
vezett elemet tartalmaz, de mint a tapaszta- latok jelzik, így is rendkívül sok hasznos út- mutatást nyújt. Foglalkozik még egy—egy ta- nulmány a telefoninterjúk lebonyolításának problémáival, valamint a helyszíni és a köz—
ponti kódolás vizsgálatával.
Az itt felsorolt tanulmányokat részleteseb- ben is ismertetjük a Statisztikai Szemle e számának Statisztikai irodalmi figyelő c. ro—
vatában. Nem szerepel viszont ezek között 7. B. ]abine ,.Folyamatábra: adatfelvételi kérdőívek tervezésének és megértésének esz—
köze", valamint M. Collins és G. Courtenay ,.A területi és hivatali kódolás összehason- lító vizsgálata" c. tanulmánya. Ennek rész—
ben technikai okai vannak, mivel az első cikkben közölt folyamatábrákat e rovatban nehéz lenne bemutatni, másrészt e tanulmá- nyok a magyar gyakorlat számára a jelen
641
körülmények között kevésbé fontosak. T. B.
Jabine dolgozotával kapcsolatban meg kell azonban jegyezni, hogy a kérdőíven szereplő kérdések általában nem vonatkoznak minden személyre, ezért az ,.elágazásokat" jól kell meghatározni. jól láthatóan fel kell tüntetni, és az egész kérdőívszerkesztést ennek bizo—
nyos mértékíg alá kell rendelni.
A folyóirat külön száma egyértelműen jel- zi, hogy a kérdőívszerkesztés bonyolult lel—
adat, gondos előkészítő, kísérletező munkát igényel. A jó előkészítés nélkül pedig egy—
általán nem biztos. hogy a kérdőívben meg- jelenő. formálisan rendben levő, feldolgoz- ható válaszok ténylegesen arra vonatkoznak, amit a kérdőívek szerkesztői valójában tudni
akartak.
Dr. M. Á.
MAGYAR SZAKIRODALOM
TÖRÖK ADAM:
KOMPARATlV ELÖNYUK.
NEMZETKÖZI PÉLDÁK.
HAZA! TAFASZTALATOK
(Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1986.
225 old.)
A szerző kilencévi kutatómunka eredmé—
nyét adja közre könyvében. Célja az, hogy a magyar gazdaság. illetve ipar külgazdasá- gi teljesítményének megítéléséhez (: kompa- ratív előnyök elméletrendszere alapján adjon mércét. Elemzéseihez a Heckscher—Ohlin-el- méletet tekinti kiindulópontnak. és elsősor- ban ennek feltevéseit és empirikus tesztel—
hetőségét vizsgálja. Megkíséreli a magyar külgazdasági teljesítmény történeti és struk—
turális, valamint gazdaságpolitikai okainak elemzését. Alaptétele, hogy bár ,,A nyolcva- nas évek elején a magyar külgazdasági fo—
lyamatok hátterét természetesen a világgaz—
daság folyamatosan változó horizontja ad- ja, de végső soron mégis a korábban hozott döntések szerkezeti, intézményrendszeri, sza- bályozási stb. követelményeinek figyelembe- vételével manőverező aktuális gazdaságpoli—
tika alakitja őket." (8. old.) Az 1978 és 1982 közötti ötéves időszak elemzése alapján ki- vánja megvilágítani, hogy a magyar ipar kül- gazdasági kapcsolataiban milyen kényszer- pályákon mozog, és milyen szempontok alap- ján lehetne megváltoztatni a mozgás irányát és sebességét. Ez a változtatás, mindenek- előtt az export termékszerkezetének. illetve földrajzi eloszlásának módosítása nem csu—
pán külkereskedelmi kérdés; következéskép- pen a szerző vizsgálódása átfogja az elem- zés alapjául szolgáló időszak gazdaságpoli—
tikájának teljes kérdéskörét.
A könyv öt fejezetre oszlik. Az első kettő az elméleti megalapozást adja meg: a har";
madik fejezet az Egyesült Államok, az Egye—
gyesült Királyság, Franciaország, Belgium, valamint Dél—Korea, Hongkong és Tajvan példáján mutatja be a komparatív előnyök elmélete és a konkrét nemzetgazdasági fo- lyamatok közötti összefüggéseket; a negye- dik fejezetben pedig azt vizsgálja, hogy a magyar ipar termelésitényező-arányai és komparatív előnyei milyen irányban és mó- don változnak a gazdaságpolitika folyama- tosan érvényesülő jellegzetességei következ- tében. Az ötödik fejezet a komparatív elő—
nyök elméletéből és gyakorlatából nyerhető következtetéseket kísérli meg — a magyar gazdaságra vonatkozóan —- áttekinteni. az—
az a kutatás eredményének summázatát ad- ja.
A különböző nemzetgazdaságok közötti árucsere és a nemzetközi munkamegosztás kialakulása és folyamatos bővülése a kom—
paratív előnyök elméletrendszerével magya- rázható. Ricardo felfogása szerint csupán a munkaerő közötti hatékonysági különbségek alapján alakulhat ki a külkereskedelem, sé- májában tehát csak egyetlen termelési té- nyező. a munkaerő szerepelt. Az elmélet a harmincas évek elején a neoklasszikus köz—
gazdaságtudomány térhódítása nyomán je- lentős fejlődésen ment át.
A komparatív költségek elvét Marcy (1976) megfogalmazásában idézi a szerző. (15.
old.) Az elméletrendszer fejlődésének fontos állomása a Heckscher—Ohlin-elmélet megje- lenése. amely szerint adott ország termelé- sítényező-ellátottsága és a gyártani kívánt termékek termelésitényező-intenzitása vagy
