Dugonics tér 1 3

(1)

T I T A 3 5 0 ^ 3 4 B S z Q f t a d t T u á u a a n y o g y o b a m

R e k t o r i T i t k i i f o a ^

W SZEXIED

Dugonics tér 1 3

• A f

'MM

/ A kiiiliiliil'iliiluiiiiiiiiiiniiiliiiniiiliiliilüliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir .

15 ÁRA

2 , —

FT |

II A TARTALOMBÓL:

Kiss Lajos nyilatkozata az NDK esztétikai életéről

XV. évf. 12.

IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI LAP

A második kiáltvány

Sm záz és egynéhány esztendővel ezelőtt Párizsban felröppent egy híres történelmi szállóige Marx és Engels Kommunista Kiált- ványában: »Kísértet járja be Euró- pát, a kommunizmus kísértete..."

Néhány lelkes forradalmár és forradalmi szervezet csiholta életre ezt a szikrát, mely azóta tüzeket gyújtott szerte a világon: zsarnok- ságot, nyomorúságot emésztő és

emberséget, emberi boldogságot ol- vasztó nagy tüzeket. Az akkor még ismeretlen, vagy alig ismert "kí- sértet" futótűzként terjedt el, mely- nek vörös nyelveitől megreme- gett a tőke, de melegénél felenge- dett a munkás fagyos reménye.

Mint mikor parányi hószemcse in- dul el a magas csúcsokról, s lefelé görögve egyre nő, dagad, úgy öl- tött testet ez a történelmi "kísér- tet"; úgy vált eszmemagból millió és millió egyesült ököllé. Száz és egynéhány éve csak ennek, s az európai "kísértet", döngő-dübörgő világforradalommá növekedett, uralkodó eszmévé lépett elő. Ma azt m o n d j u k meggyőződéssel és ün- nepélyesen: a kommunizmus száza- dunk legnagyobb eszméjévé és ere- jévé nőtt. Pedig ennek az eszmé- nek nem fegyverek csináltak utat, és nem erőszak toborzott tömeget!

Ez az eszme a maga erejével, igaz- ságával, népszerűségével küzdötte fel magát, meghódítva a gondol- kodást és a szíveket — b á r fegyve- rekkel és börtönnel volt bekerítve.

A polgári eszmének és társada-

l o m n a k -jo aetó'száz volt szüksége ahhoz, hogy világméret-

ben kibontakozzék és megerősöd- jék, m a j d megrokkanjon, — a tu- dományos szocializmus alig egy év- század alatt teremtett ú j világ- rendszert. Micsoda különbség ez!

Milyen felemelő és lelkesítő kü- lönbség. A lyoni selyemszövők, a sziléziai takácsok, a párizsi kom- münárdok, az orosz bolsevikok, a német szpartakisták, a magyaror- szági vörösök meztelen k a r j a emel- te pajzsra oly hirtelen és oly szen- vedélyesen a kommunizmus eszmé- jét, amely m a m á r minden öntu- datos munkás homlokán ott ra- gyog. Mert a "kísértet« a forrada- lom zuhatagának zsilipjét nyitotta meg, s nemcsak Európában, hanem messzi-messzi földeken is, a kínai fal mögött, a mongol sivata- gon, a dzsungelek mélyén, a gyar-

mati ü l t e t v é n y e k e n . . .

S száz és egynéhány esztendő után mfegjelent a második történel- mi kiáltvány, amely regisztrálja ennek a diadalmas századnak az eredményeit, és széles ablakokat vág újabb évtizedekre, sőt ú j a b b századokra. Ezt a kiáltványt úgy jegyezték be a történelembe, mint a Szovjetunió Kommunista P á r t j a XXII. kongresszusának program- ját, de egyben az egész emberiség jövendő életének monumentális tervét is. i ge n, úgy emlegetik ezt a programot világszerte, barát és ellenség: Korunk kommunista ki- áltványa ... Marx és Engels művé- ben még ilyen alcímek voltak:

Burzsoá és p r o l e t á r . . . Proletárok és k o m m u n i s t á k . . . Az ú j kiált- vány az ú j történelmi helyzetnek megfelelően mennyivel szélesebb alapokon nyúlhat az ellentétek fel- tárásához. Ma már nemcsak két osztályról beszélhetünk, hanem két világrendszerről..., n e m c s a k p r o- letárokrol es kommunistákról, hanem a világ internacionalista ala- pon egyesült munkásosztályáról, és a kommunista pártoknak egész föl- dünkre kiterjedő testvéri szövetsé- géről is • • • Ma m á r nemcsak azt

mondhatjuk történelmi felelősség- gel, hogy a munkásosztójy győzel- me és az u társadalom felépítése elkerülhetetlen és törvényszerű, hanem azt hogy az üj s z á z ad , jelen századunk a kommunizmus százada: a szocializmus a kommunizmus végleges győzelmének szá- zada.

M

ennyi merész álom, mennyi forradalmi tett, mennyi vér- áldozat és szenvedés nyert igaz értelmet és méltó jutalmat! A nagy francia álmodozók, az angol közgazdászok legkiválóbbjai, a marxizmus—leninizmus klassziku- sai, írók és költők, haladó politi- kusok és diplomaták, s a legnagyobb erőt és legmélyebb gondola- tot képviselő munkásosztály gaz- dag vetésének gyümölcse ért be, s érik s z ü n t e l e n ü l . . . Ez a kiált- vány az emberiség legjobbjainak álma és vágya szerint ezt a jel- szót írta a kommunista mozgalom zászlajára: "Mindent az emberért, az ember javára...", s e jelszó megvalósítása érdekében mozgósít- ja és szervezi a társadalom minden erejét, minden kincsét: a gazdasá- got, a politikát, a kultúrát és mű- velődést, a tudományt és a kétkezi munkát.

Marx és Engels Kommunista Kiáltványát lopva csempészték be bátor forradalmár munkások Európa és a világ számos orszá- gába; titokban olvasták és tanul- mányozták, — az SZKP program- tervezetét milliók tanulmányozzák a föld minden részén, s úgy lapoz- gatnak benne, mint az okosan megtervezett jövő olvasókönyvé- ben, melyben már a küzdelmes harc ára is jelen v.an. Nincs re-

gény, mely több kézen forogna;

nincs olyan mű, mely nagyobb ér- deklődést váltana ki. Erről beszél- nek a gyárakban, az iskolákban, a hivatalukban, ezLmárlgjíeljk ía- iun és városon; erről ir a sajtó és erről beszél a rádió. Nemcsak a miénk — az ellenségé is. Hiszen ebben a kiáltványban már nemcsak elméletről, nemcsak ideoló- giáról van szó, ez a dokumentum már félreérthetetlenül kijelenti, hogy a szovjet emberek mai nem- zedéke a megvalósult kommunizmusban fog élni. Húsz év m ú l v a . . . igen, amíg nálunk egy ma született gyermek felnőtté serdül, a szovjet emberek megteremtik az ú j tár- sadalom alapjait. Annak a társa- dalomnak az alapjait, melyről hi- tetlen, gyanakvó és ellenséges toll- nokok mindig azt fecsegték, hogy merő ábránd, kommunista szem- fényvesztés.

Ugye érzitek, emberek, hogy micsoda varázsa van ennek a má- sodik kommunista kiáltványnak?

Emlékezzetek csak, ha néhány esz- tendővel ezelőtt egy lelkes agitá- tor az osztálynélküli társadalom- ról beszélt lelkesedésében, ilyen kérdésekkel szorították sarokba:

"Kommunizmus.... de mikor? És milyen lesz az a kommunizmus?"

Ez az agitátor most már nem kö- vetkeztet, nem szorul saját álmai- ra és elképzeléseire, fellapozhatja a programtervezetet és megmond- hatja. Az elveken túl i s . . . , akár a részleteket i s . . . , s azt is, hogy miként jut el álmai országába, ál- mai birodalmába az emberiség, Mert a mérnök sem számol ponto- sabban és körültekintőbben, mint a jövő tervezője és építésének irá- nyítója, a párt. Nem haszontalan bizonyára, ha idézünk ebből a ki- áltványból, s éppen az egyik leg- lényegesebb bekezdést, a kommunizmus meghatározását. "A kom- munizmus osztálynélküli társadal- mi rendszer, amelyben a termelő- eszközök egységes köztulajdonban vannak, ahol megvalósul a társa- dalom valamennyi tagjának teljes társadalmi egyenlősége ahol a társadalmi gazdagság minden for- rása teljes bőségében buzog, és meg- valósul a nagyszerű elv: Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint..."

E tudományos, precíz közgazda- sági fogalmazást természetesen nem ízlés szerint kell felbontani és magyarázni, de nem is gyerme- kes naivitással, vagy kispolgári ci- nizmussal. Mert aki csak egyik részét teszi magáévá, azt gondol- hatja hogy a kommunizmus a

"nagy kanál" társadalma lesz, ki- ki kedve szerint vesz részt a kö- zös erőfeszítésben, és kedve sze-

rint részesedik a társadalom mun- k á j á n a k eredményéből. A bőség egyedüli ú t j a a munka! Természe- tes, hogy a kommunizmusban is ez lesz a legfőbb emberi tevé- kenység. Nem veszi ugyan olyan mértékben igénybe az ember szellemi és fizikai erejét, mint meg- előzően, hiszen a legmagasabb és szüntelenül fejlődő technikával párosul, de ennek szervezésében és elvégzésében olyan erkölcsi tör- vény dirigálja az embert, hogy képessége maximumát adja. A kommunizmus nem egyes ingyen- élők paradicsoma lesz tehát, hanem a legőszintébben végzett munka jutalma. Ezen épül fel a bőség társadalma: az ember leg- szebb tulajdonságain.

G

ondoljuk csak meg aránylag szép életkörülményeink között is, hogy mit jelent az az első tíz évre szóló célkitűzés, hogy a szovjet társadalom minden rétegé- nek számára ismeretlenné válik az anyagi szükség fogalma! Egyetlen társadalmilag reális szükséglet sem marad kielégítetlen! S a tervek mögött számok erdeje húzódik meg, mint a kommunizmus nagy- szerű épületének ezer és ezer apró eleme. Fokozatosan megszűnik a lakbér, az állam magára vállalja a gyermekek és a munkaképtele- nek teljes ellátását, a közétkezte- tés hihetetlen olcsóvá válik, a vá- rosi utazás, művelődés, gyógyítás költségeit részben vagy teljes egé- szében m á r a következő tíz-húsz . -/vben az ullani.-yj.sfii.. .Ssfool nem ismert alacsony lesz a munkaidő, és magas az évi s z a b a d s á g . . . S ezek csak marékkal kikapkodott példák. Ha szálára szednénk a nagyszerű program célkitűzéseit, hasábokon sorolhatnánk, mit jelent a kommunizmus építése és felépítése a társadalom számára.

Mi, mai emberek sokszor iri- gyeltük a világforgató forradal- mak nemzedékét, nagy idők, nagy történelmi változások cselekvő hő- seit és szürke közkatonáit. Iri- gyeltük őket, mert magvetői voltak a diadalmas eszmének, s ne- künk nem adatott meg, hogy így írjuk be nevünket és korunkat a történelem aranykönyvébe. De ha meggondoljuk, hogy a világ sor- sának legnagyobb fordulatát egyengetjük, nem kívánhatunk nemesebb történelmi küldetést. Hi- szen a mi nemzedékünkre is vo- natkozik az, ami a Szovjetunió mai polgáraira: igen, mi is a kom- munizmusban fogunk élni! Ugy emlékeznek m a j d meg rólunk az unokák, mint a kommunizmus ha- zai építőiről. Reméljük, hogy ne- künk már nem kell véráldozatokat hoznunk, csupán dolgoznunk kell ezért. De nem harc-e a munka, az építés?

A szabad népek történelmileg egy időben jutnak el a megvaló- sult kommunizmushoz, s ha a szovjet emberek már meg is ha- tározták ezt az időt, a magunk sor- sára, életére is következtethetünk.

Azok a tervek a mi terveink is, sőt: az egész emberiség tervei.

A kommunizmus a népek or- szágútja. Erről beszél, erről tanús- kodik a történelem utolsó százada és a legfrissebb idő. A párizsi szik- ra nemcsak a már szabad orszá- gokban gyújtott forradalmi tüze- ket. Mindenütt szakadoznak, pat- tognak a kapitalizmus avas eresz- tékei; napról napra hódít a győzel- mes szocializmus eszméje. S mi- ként a kommunista mozgalom első kiáltványa megforgatta a világot

— megforgatja ez a második is.

A feltartóztathatatlan erő és a le- győzhetetlen igazság hordozója ez az eszme. És itt van a mérnöki pontossággal megszerkesztett, tu- datos jövő! Aki ezt látja, olvassa, és osztályhelyzete miatt nem elfo- gult, kénytelen megállapítani, hogy nem lehet más mezsgyék kö- zé szorítani a világtörténelem me- netét: jövőt mindenütt a kommu- nizmus eszméje és terve diktál.

Jöhetnek polgári közgazdászok,

Liszt—Bartólt-év, 1961

Műterem

* I _•

-H- I

Könyvekről, Rejtvény

r ^iiauiiiiiiiiiiniiiiiiMiiiiiiiiiiiMniiiiuiiitHiuuiaiiiiinitiiiiiiiii!'

QACS QÁBOR: FÉRFI KASZÁVAL

Túatoani DcutiiL:

SZÉLJÁRTA VÁROSOK TEREI

Széljárta városok terei

lombokkal és lámpákkal ékesek emlékeztek-e csavargásaimra amikor ifjúságom dacosan-könnyed fölényével jártam át rajtatok

aszfaltjárdák és macskaköves utcák iramló kalandok találkahelyek

mint hulló levelek a házak szétlebegtek mély éjszakákban tündér-patakok táncolták lelkemen át mint a versek az üveg-ritmusú levegőben.

lombok alatt a zümmögő sörkertek táncba lendítő ütemei a vágynak elfelejtett és feléledt csókok estjei estjei a nosztalgiás rajongásoknak a zengő sorokkal áradó költészetnek magasra emelt napok a munkában vibráltak a sosem-tespedés rngói felett s mig elúszó vonatablakok között isteni szomjjal húztak át a nyarak helyemet nem lelő nyugtalanságommal öleltem magamhoz az ú j a b b állomásokat ahol megálltam és tovább mentem ismét széljárta városok terei

ne hagyjátok el az ifjúságom

magyarázgathatják e gigantikus tervek "irrealitását", az emberiség a történelemből tudja, hogy a szovjet állam sohasem pingált elérhetetlen jövőt; a szovjet nép még sohasem maradt adós sem önmagának, sem a világnak tervei valóra váltásával. Ahol az alkotó kéz és gondolat minden nyűgtől megszabadult, ott a képzelettel kel versenyre az ember, s megvalósítja legmerészebb álmait is.

M

int száz és egynéhány eszten- dővel ezelőtt Párizsban, most Moszkvában röppent fel egy híres történelmi szállóige, a második Kommunista Kiált- ványban: "Mindent az emberért, az ember javára . . E n n é l szen- tebb. nemesebb jelszót még nem irt zászlajára párt és kormány:

ennél tömörebben még nem fo- galmazták meg az új társadalom

vezérgondolatát. Talán nem kell bizonygatni, hogy hatásában az ú j jelszó sem kisebb, sem kevésbé imponáló nem lehet az előbbinél.

Az első csak jelezte, hogy megjelent a világon egy ú j történelmi és társadalmi erő, a második m á r regisztrálja: ez az erő olyan ha- talmassá kovácsolódott, hogy az egész emberiség sorsának formá- lására igényt tarthat, s minden eszközt képes az Ember szolgála- tába állítani.

Ez a Szovjetunió Kommunista P á r t j a XXII. kongresszusának programjából, a mi századunk Kommunista Kiáltványának mél- tán tisztelt forradalmi dokumentu- mából a legigazibb tanulság.

(2)

BÉKÉSCSABA

(EGY VÁROS RÖVID ÉLETRAJZA)

C z a város fiatalabb, m i n t Bos- L- ton és Philadelphia az Egye- sült Államokban, i f j a b b , m i n t Asuncion Paraguayban. A török h á b o r ú k után jóformán csak a n e - ve m a r a d t f e n n a középkorból. Ek- kor a S á r r é t elvadult mocsarai vették körül a hátságot, amelyen a XVIII. század elején ú j rátele- pült. Szlovák jobbágyok r a j z o t t a k ide a Felvidékről. Ha n e m is az ú j világ ígérete kísérte őket ú t j u k o n , m i n t kései utódaikat, akik tenger- re szálltak, mindenesetre némi kedvezmény híre telepítő földes- u r u k részéről, amíg gyökeret n e m vernek, és fizetni n e m tudnak.

Két és fél évszázados csupán e, város, mégis mennyi esemény és változás torlódott itt egymásra! A letelepült parasztok n é h á n y evti- zed alatt a kietlen mocsárvidéket legelővé, a legelőt szántófölddé alakították. Ásó, lapát és hangya- szorgalom volt a fegyverük a ter- mészet elleni m a k a c s küzdelem- ben, s az elpusztíthatatlan sóvár- gás, hogy a k á r egy fokkal is, de f e l j e b b kapaszkodnak az emberibb élet lépcsőjén. Ahol m a a Kis-Kö- rös szemet pihentető,. zöld s á v j a oldja a. város lapos háztömegeinek sivárságát, kétszáz éve a csabai jobbágyok a p r a j a - n a g y j a derékig latyakban dolgozott, hogy végleg meghódítsa a nád, a sás és a mo- csárláz birodalmát — valójában nem is magának, hanem földes- urának. Csöndesebb volt ez a pio- n í r m u n k a itt, Európa szívében, m i n t a távoli földrészeken, hiány- zott belőle az úttörő őrtüzek ro- m a n t i k á j a , de a dolgozó nép m i n t kiapadhatatlan energiaforrás egy és ugyanaz mindenütt, ahol a m u n k a m a r a d a n d ó győzelmet a r a t az elemek felett.

Ebben a nagy á t a l a k u l á s b a n n e m is az elvadult természet je- lentette a legfőbb nehézséget. Az alkotást béklyózó legkínosabb kö- telék a szolgaság volt, amely el- maradottságot; s a z elmaradott- ság, amely szolgaságot szül. Csa- bán az ipar alig egy-két évtized- del 1848 előtt is még céheit szer- vezgeti, és a lakosság népes kö- zössége p a p j a i n a k szinte teokra- tikus irányítása alatt — egyébként impozáns méretű — templomok építésében l á t h a t j a csupán nö- vekvő alkotó e r e j e megtestesülé- sét. Házait gyakran tűzvész pusz- títja, árvíz ostromolja, a kolera háromszor is h a t a l m a s rendet vág soraiban, az élet évről é v r e s á r b a és porba f u l l a d itt. A haladás, az emberi méltóság ú j gondolatai csak rejtett ereken szivároghat- n a k be ebbe a zárt és f o j t o t t lég- körű világba. -Izgalmas f e l a d a t ezeknek gondosan utánanyomozni.

Több m i n t százéves, szűkszavú feljegyzésekből derül ki például, hogy egy múlt század eleji tanító, bizonyos Schiró János működését n e m jó szemmel nézték fölöttesei, m e r t b á r a betűvetést és a szá- molást kiválóan tanította, »a val- lás dolgában szabadon gondolkodó t a n í t v á n y o k a t nevelt, és az a k - kori jacobinismus által el volt ka-, patva." A felvilágosodás és a nagy f r a n c i a f o r r a d a l o m derengő vissz- f é n y e ez a feudális Csaba éjsza- k á j á b a n . A -paptól származó fel- jegvzés egyébként érezhető elégté- tellel állapítja meg, hogy Schirót 33 éves k o r á b a n "rothasztó láz*

vitte a Körösön túli temetőbe.

A

felvilágosultságért folyó küz- delem sok kisebb-nagyobb fegyvertényét idézhetnénk ebből az időből. Réthy Pál orvos (megérde- melné, hogy a k ó r h á z u t c á j a ú j r a a nevét viselje) 1845-ben megter- vezi és s a j á t költségén k i n y o m a t j a egy, akkori fogalmak szerint kor- szerű, b á r szerény kórház tervét.

Elképzelése csak jóval később v a - lósul meg, de a m o d e r n egészség- ügy kezdetei az ő nevéhez f ű z ő d - nek Csabán. A 40-es években egy tanító elszánja m a g á t az iskolás f i ú k egészségtelen és csúnya copf- viseletének megszüntetésére. A szülők n e m hallgatnak rá, m i r e ollét ragad, és levágja tanulói f u r - csa fejdíszét. Az összeröffenő szü- lők m á r testi épségét fenyegetik, és ő parázs hangulatú "népgyű- lésen" magyarázza meg a varkocs viseléséhez fűződő babonás hie- delmek képtelenségét. A k a d t ér- telmes lelkész, akinek élete m u n - k á j á b ó l annyi m a r a d t fenn. hogy a lucerna termesztését megismer- tette és elterjesztette a környé- ken. Derék iskolamesterek szor- galmasan ojtogatták k e r t j e i k ne- mesített gyümölcsfajtáit a parasztok vadócaiba, és f á r a d h a t a t l a n u l tanítgatták a kertészkedést.

Az óriás falu földet t ú r ó la- kossága a gazdasági és k u l t u - rális előrehaladás e szerény mé- cseseinek világánál egyelőre elég- gé csöndben m a r a d t . Az 1735-ös békésszentandrási fölkelés csak átviharzott Csabán, és csupán né- hány nagyon szegény parasztot so-

dort magával. Még a 48-as f o r r a - dalom is i n k á b b anyagi áldozat hozatalára, mintsem tömeges és lelkes részvételre serkentette a l a - kosságot. A közeli Orosházán és Mezőberényben földosztókat akasz- tattak, és ugyanakkor Csaba pa- rasztjai az alig megkötött örök- váltsági szerződés illúzióiban él- tek. (Nyögik is m a j d n é h á n y év- tizeden át " ö n k é n t " vállalt kö- telezettségeiket.) A két, rövid ideig tartó nemzetőr-táborozás a Délvidéken, a szekereket kísérő, siránkozó asszonyokkal és a h a r c nélküli visszatéréssel n e m tarto- zik a szabadságharc hősi epizód- jainak sorába.

A patriarchális szolgaságot mo- dernebb, tőkés kizsákmányolásnak kell felváltania, hogy az ú j tár- sadalmi viszonyok könyörtelenül k i g y ú r j á k itt is az igazi forradalmi erőt.

Van valami jelképes abban, hogy az ötvenes években a város elöl- járósága egyházi tiltakozás elle- nére, m i n d e n érzelgősség nélkül bocsátja rendelkezésre az első gőz- malom, sörfőzde, közfürdő és »mu- latókertecske" (ma Széchenyi li- get) céljaira az egykori, Körösön túli h a t a l m a s temetőt. A polgáro- sodás ellentmondásos jegyei fel-

tartóztathatatlanul sokasodnak, persze provinciálisán, és az előző

társadalmi rend m a r a d v á n y a i n , ahogyan itt az ú j , polgári viselet- hez továbbra is csizma j á r t a sár miatt. Az 50-es évek végén az ú j

"indóház<< előtt megáll az első vonatszerelvény. A 70-es években megépül az első kőhíd. Van mái- gimnázium, kőszínház, utcai vilá- gítás. B a n k is nyílik, sőt sor k e r ü l az első k a s s z a f ú r á s r a is. Gyáro- sok, kereskedők, nagygazdák, ku- pecek, "közös" tisztek, ügynökök nyüzsögnek a 67-es terepen. De a társadalom mélyén is dolgozik az idő.

{"^sabán döbbenetes e r e j ű ese-

^ mény tépi szét első ízben a fátylat a primitív kényelemmel uralkodó vezető körök előtt arról, hogy mi is történt itt k é t - h á r o m évtized a l a t t azzal a pórnéppel, amelyet olyan olcsón lehetett oda- állítani géphez, építkezéshez, ra- kodáshoz m u n k á s n a k , vagy más földjébe béresnek, napszámosnak.

1891 m á j u s á b a n egy csalárd b a n k - b u k á s ad a l k a l m a t arra, hogy az elnyomottak izzó elégedetlensége felszínre törjön. Az utcákat " m á s nép, m á s f a j t a r a j " , nyomortól tü- zelt munkások, agrárproletárok, tönkretett kisemberek lepik el, és a kivezényelt katonaság csak vé- res közelharcban t u d felülkere- kedni.

Ettől kezdve Csaba az éles tár- sadalmi harcok legmozgalmasabb tiszántúli központja, a Viharsarok fővárosa lett. Miközben a gyáripar ú j e r ő d j e i — óriásmalom, textil- üzem, téglagyár — és számos kis üzem nő ki a századforduló tá- j á n a tornácos, nádfödeles házak szomszédságában, energikus, harc- képes p r o l e t a r i á t u s ver tanyát a kültelkeken. Áchim András fellé- pése még i n k á b b a földművelő szegénység tömegeiben kelt or- szágra szóló v i h a r t (le is teríti érte az úri Csaba golyója), de ekkor m á r a legderekabbak szívében él a szocializmus m i n t á b r á n d , m a j d m i n t reális harci feladat és az élet m e g ú j í t á s á n a k t u d o m á n y a . Ezek az évek f o r m á l j á k az első f o r r a d a l m i nemzedéket, a H r a - bovszky Mihályokat, Filipinyi J á - nosokat, mindazokat, akik hűség- ben, kitartásban, vereségek és ül- dözések útvesztőjén, győzelmek szédületében évtizedeken á t kiáll- ták a próbát.

1919 négy lázas hete — Csabán nagyon korán eltaposta az ellenseges túlerő a f o r r a d a l m a t — i n k á b b csak megvillantotta a testet öltő nagy á b r á n d körvonalait. Béke, szabadság, föld, kenyér — e szavak jó ízét éppen csak megérez- ték, akik mindig csak h í j á n voltak ezeknek a pótolhatatlan j a v a k n a k , és mégis rendkívüli tetteket h a j - tottak végre. Az ellenforradalmi f r a n c i a osztag merész lefegyver- zése a város h a t á r á b a n nem hiva- tásos k a t o n á k sikerült huszárcsí- nye, h a n e m a föleszmélt helyi m u n k á s s á g elszánt válasza volt a kihívásra. Némi habozás u t á n bát- ran csaptak le a felbátorodott helyi burzsoáziára és k u l á k s á g r a is.

És mikor elbuktak, az ellenseges megszállás reményvesztett első óráiban a város széléig v a k m e r ő e n előretört vörös páncélvonat ágyúi- nak dörgése nemcsak Tanács- magyarország végső üdvözletét és bátorítását hozta számukra, h a - n e m a h a r c folytatását is ígérte a végső győzelemig.

Jött azután a nagy osztályküz- d e l e m utolsó menete. Történeti mértékkel m é r v e m á r n e m nagy idő, mégis nehezebb mindennél, a m i előtte volt. A békéscsabai m u n k á s s á g is sekat küzdött, és

sokat áldozott. Odaadta Kulich Gyulát, az ú j f o r r a d a l m i nemze- dék egyik legkiválóbb t a g j á t is.

Békéscsaba történetének f o r d u - lópontja 1944. október 6-a, amely h á b o r ú s felforduláson, a dol- gok és lelkek zűrzavarán, a ro- mokon s a felszított pánikon ke- resztül tört jelentőségével u t a t minden becsületes dolgozó t u d a - tába. Maga elé idézte, az elnyo- más és az elmaradottság egymásba fonódó rendszereinek m i n d e n bű- nét, hogy megkezdje velük a le- számolást.

S egyszerre Békéscsaba a leg- k o r á b b a n felszabadult déli Tiszán- túl lüktető szíve lett. Forradalmi eszméket szállított a vidéknek, és élelmet az éhséggyötörte főváros- nak.

*

A csabaiak büszkék lehetnek

™ mindarra, amit másfél évtize- den á t alkottak városukban. Békés- csaba megtette az első döntő lépé- seket ahhoz, hogy gigantikus fa- luba ojtott kisvárosból szocialista nagyvárossá alakuljon. Megtette az első lépéseket ahhoz, hogy az egykori kiváltságosok igényeihez kifejlesztett "civilizált foltok« Po- temkin-fal szerepe megszűnjék a peremek felé is tért hódító szocialista városiasodás jegyében. Ha l á t j u k Békéscsaba nagyszerűen fejlődő gyáriparát, ú j , többemele- tes lakóházakból kialakuló, valódi nagyvárosi c e n t r u m á t . üzleteit, neonfényeit, kivilágosodó utcáit, a készülő vízvezeték nagyszabású munkálatait, az ú j parkokat és szobrokat, s az e m b e r e k e t , önkén- telenül emlékezetünkbe idézzük e fejlődés egyszer s m i n d e n k o r r a adott kezdőpontjait.

Mi is volt Csaba 1717-ben? Kö- rülbelül húsz földbe vájt putri, nyomorult lakóival.

1843-ban szenvedélyes és m a j d - n e m tettlegességig menő viták folytak itt arról, hogy a felépült nagytemplom tornyára csillag ke- rüljön, vagy pápista módra kereszt.

Még 120 éve sincs, hogy az első vándorszínészek a "föld gyomrá- ban", a sörházban (műemlék, rá- f é r n e a restaurálás!) felléptek Csabán.

Alig m ú l t 100 éve, hogy az első pöfögő kis gőzgépet üzembe he- lyezték a csatorna p a r t j á n .

A mai 20—30 évesek nagyszülei m á r éltek, m i k o r e városban az utolsó kolerajárvány dühöngött.

Éppen 70 éve, hogy egy Pong- rácz nevű t ü n t e t ő katonaszurony- tól á t d ö f v e t é r d r e bukott a Vasút utcában, és panaszosan felkiáltott:

"Így b á n n a k a szegény e m b e r r e l ! "

És 20 éve sem m ú l t még, hogy Jamina éhezett. Szikszava nyo- morgott, a Horthy István-telep vérrel fizetett az Oncsa-házakért, a Hunyadi téren pedig ócska zsákba burkolt lábbal álltak az idősebbek az e m b e r p i a c hátulján.

M

indezek kezdőpontok a vá- ros történetében, de lánco- latukban egy egész korszakot je- lölnek meg, a város előtörténetét, mert valóságos története alig 17 éve, hogy elkezdődött. Békéscsaba m a anyagi és szellemi j a v a k b a n egyaránt gyorsan gyarapszik. Nö- vekvő forgalma, fokozódó életrit- musa, pezsdülő szellemi élete (ál- landó színház, megyei könyvtár), szépülő utcái tartós és kedvező b e n y o m á s t tesznek az idege- n e k r e is.

De a békéscsabaiak előtt is ha- t a l m a s f e l a d a t o k állnak. Ha a köz- pontot és a f ő ú t v o n a l a k a t szinte tetszés szerinti i r á n y b a n elhagy- juk, igen h a m a r a régi Csabán ta- láljuk m a g u n k a t . Van ebben persze itt-ott vonzó színfolt is: egy- egy tornácos ház, amely a b e v á n - dorló lakosság ősi építkezési mód- ját őrzi, vagy a csobogóan lágy, félig szlovák, félig magyar beszéd, a m i ú j r a meg ú j r a felhangzik a külvárosban. De a porban f ü r d ő tyúkok, a p a p s a j t t a l benőtt árok- part, a nyitott kanális, az alacsony a b l a k ú házacskák még hosszú ideig a tegnapot idézik. A döntő mégis az, hogy a szocialista munka offenzívája a meghódított állások- ból továbbhalad, hogy végleg át- formálja a várost. Valahogy így van ez az e m b e r e k k e l is. A lélek, az elme fő útvonalai m á r világos- sabbak, tisztábbak, ú j u l n a k . Idő, szándék és alkotó részvétel dolga a többi.

SZÉKELY LAJOS

— A BÉKÉS MEGYEI képző- művészek kiállításán — amelyet november 7-én nyitottak meg a békéscsabai Munkácsy Múzeum- ban — Garabuczi Károly, H a j d i k Antal, József Dezső, Koszta Rozá- lia gyulai művészek m u n k á i is szerepeltek.

r

v

HUSZONHAT éves voltam, Miklós tet- szett nekem, melegen sugárzott, jólesett, hogy belémkarolt, hegy összeért a vál-

lunk, és hogy azt mondta: szeret. Nem kertelt, megmondta, hogy nős, van egy hároméves kislánya.

De nem értik meg egymást a feleségé- vel, el fog válni, mert engem szeret, a fe- leségét már nem sze- reti, nem tudja sze- retni. Huszonhat éves voltam, ebben a kor- ban már nem szíve- sen lány a lány, és hittem, hogy szeret.

Nem éreztem magam bűnösnek, jogosnak tartottam, hogy ne álljak félre. Vannak késői találkozások, későn fellobbanó sze- relmek, ezen nem le- het segíteni. Mégis elhagytam, visszahő- költem, kimenekül- tem életéből. Ostoba- ság volt, túlzott érzé- kenység? Gyávaság?

Félelem?

Azon az estén nem egyedül jött. Kézen fogva vezette a kis- lányát.

— Ne haragudj, de Évit is el kellett hoz- nom, nem volt kire hagyni... — mente- getőzött.

— Dehogy harag- szom — válaszoltam, és mosolyogva fogad- tam Évi köszönését.

Szőke hajú, vidám szemű kislány. Ak- kor láttam először.

— Anyunak is van ilyen cipője — mond- ta Évi, miután tekin-

c K u f i j a j í o ^ á í ö n A

J

tete végigsiklott raj- tam.

Elindultunk, és lassan sétáltunk a Duna-parton. Köny- nyű nyári szél fújt, tarajos volt a víz.

— Azt hiszem, meg kellene végre beszél- nünk ... — kezdte Miklós, de Évi köz- bevágott.

— Apu, igaz, hogy a hajónak is van or- ra?

— Most ne beszélj!

— intette le apja, és türelmetlenül, de vég- eredményben óvato- san megrántotta a kislány karját.

Aztán Miklós to- vább beszélt hoz- zám, jólesett hallgat- ni, melegen, szere- tettel ejtette ki a szavakat... De a kislány időről időre mindig talált és fel- tett valamilyen ha- laszthatatlan kér- dést. Miklós azon- ban csak nekem beszélt, a kislány- nak nem felelt, csak vezette kézen fogva.

Évi szavai válasz nélkül maradtak.

Es ekkor felvil- lant bennem egy kép ... Nem tudom miért, máig sem tu- dom, de felvillant bennem és nem tá- gított tőlem, maradt, maradt. Pórázon

kutyát vezet egy em- ber. Sétálnak. Az ember hallgat. 'Mar- kolja a pórázt. Pó- rázon kutyát vezet egy ember ...

ÖSSZESZŰKÜLT a szemem, és éreztem, hogy ereimben fel- gyorsul a vér, lüktet

a homlokom, enyhén szédülök. Nem ér- tettem a szavakat, de egyre növekvő szorongással láttam, hogy Miklós csak nekem beszél, egész jelenléte csak nekem szól, kislá- nyának csupán öt ujjának hideg pórá-

za jutott, s Évi hiá- ba szólal meg, vá- laszt nem kap ap- jától.

Ekkor, mint tűvel felszúrt hólyagból a levegő, valósággal kisistergett belőlem a szó:

— Nem!

És kimondtam:

elmegyek, véglege- sen. ne is keressen többé, nincs értelme folytatni, elmegyek, elmegyek, elme- gyek ...

Évi felé fordulva beszéltem, szaggatot- tan, izgatottan. Mik- lós döbbenten hall- gatta, nem értett, nem érthetett sem- mit, de nézéséből kisütött, hogy érez- te, az életéből lép- tem ki, amikor le-

léptem a járdáról és átmentem a kocsi-

úton. Ahogy nőtt kö- zöttünk a távolság, fokozatosan vissza- tért a nyugalmam.

Nem néztem hátra, siettem, hogy mi-

előbb elrejtsenek előlük a házak.

Jól tetted — zsi- bongtak gondolata- im —, jól tetted. A gyermekek kérdései-

re válaszolni kell. A gyermekeknek min- dig válaszolni kell.

Üjvári Károly

MEGJELENT A

PESTI DIVAT LEGÚJABB SZÁMA

Sok színes képpel, d i v a t r a j z o k k a l illusztrálva, beszámol a z évszak divatjáról, a textil-, a konfekció- és a cipő- i p a r újdonságairól. Segít olvasóinak célszerűen, ízlése- sen és divatosan öltözködni. Jóval az évszak előtt közli a pongyolától a télikabátig, a szoknya-blúztól a z estélyi r u h á i g mindazt, a m i r e egy csinosan öltözködő nőnek szüksége lehet.

Á v a r r n i tudók s z á m á r a a lap modelljeire készült sza- b á s m i n t á k a t is közöl.

A „PESTI DIVAT" példányonkénti ára 16 Ft

1962. évtől negyedévenként jelenik m e g ( j a n u á r , április, július és o k t ó b e r hónapokban).

Előfizethető b á r m e l y postahivatalnál évi 56,— vagy fél- évi 28,— Ft-os kedvezményes áron.

2

(3)

Tóth Béla

V A L T O Z O

SY)ég elzúgott igaz szerelmek részesei tudnak oly ele- ven vágyakozással visszakívánkozni nagy-nagy érzel- meik egykori színhelyére, ahogy a kíváncsiság űz újra látni a helyet, az embereket, fákat, utakat, kutyákat, ahol bó- dulatos hittel, mint virágportól illatos tavaszon szokás, szórtuk hitünk és becsületünk kifogyhatatlan magvait a hóra, a fagytól és bizalmatlanságtól dermedten szunnyadozó tanyák közé.

Hajt a kíváncsiság meglátni, mi lett hát Ruzsajárásból?

Mire vitte a löcsös ember, hogy él az általunk házasított vénlegény, hát az, aki a lovát elsiratta, mi lett a bizalmat- lanból és mi a bizakodóból? Hiszen már ottjártunkkor kol-

bászból fonott kerítéseket álmodtunk virágos kertjeik köré, csokoládéból raktuk mézeskalácsfalú házaikra a cserepet.

A férfiakat nehéz bársonyba öltöztettük és az asszonyokat drága selymekbe. Piros bort kívántunk gazdagon terített asztalaikra és városnyi világosságot az ember fejébe. És örökös békességet, rózsás arcú utódokat, és traktorokat ha- talmas táblákba ölelkezett földjeikre, és boldog elégedettsé- get.

Oh, ha minden segítőnek mondott szándék oly hátsó gondolatok nélkül való lenne, amilyen a mienk volt ak- kor ... akkor. De ébredjünk fel, kint járunk Rúzsán, alig két év után. Gyalog ismét, de most buján zöldellő gyönyörű utakon, ismerős arcok, helyzetek, történések nem is oly régi, de annál emlékezetesebb színhelyén.

Tiszta közű sűrű szőlősben pereg fáradhatatlanul va- lami hangos kismotor. Permeteznek. Itt ugyan locsolásnak nevezik ezt a műveletet. Könnyű biciklikerekekre szerelt al- kotmányon berzenkedik egy 125-ös Danuvia motor, ravasz áttételeken keresztül két méltóságos lassúsággal mozgó pum- pába irányul ereje. Messzire futó gumicsövekbe nyomja a bordói levet. A csövek végén 4—5 szórófej porlasztja sze- mébe a méreget a szőlő ellenségeinek. A motort fekete tri- kós sovány arcú ember vigyázza. Vele akkor nem talál- koztam, nincs is kedvem megszólítani. Igaz, a többi sem ismerős. De azok valamivel több érdeklődést tanúsítanak irányomban, s feléjük intett köszönésemet kalapbillentéssel viszonozzák.

— Könnyebb így a locsolás?

— Sokkal. Hisz ezeknek a szórópisztolyoknak semmi sú- lya. Ezelőtt hátipermetezővel hurcolásztuk szét a gáliclét hektószámra. Estére kelvén azt se tudta az ember, melyik csontját fájlalja jobban.

— Sokba kerülhet egy ilyen masina?

— Nemigen lehet nagy pénzbe. Mert csak a motort vet- tük. A többit az az ember csinálta, aki most is indulatban tartja.

— Gépész?

— Mikor a gépet babrálja, gépész. De nagyeszméletű egy ember az. Ha tetőt rak, akkor ács, ha hordót sikerít, akkor kádár. Megbezzegeli a rádiót is, ha úgy jön sora.

— Hol tanulta vajon?

— Már azt hiszem, hogy leginkább nem tanulta az se- hol. Mindent összenézett magának, ahol csak érdekeset csi- náltak előtte.

— Érdekes, . majdnem minden termelőszövetkezetben akad egy-két ezermesterkedő ember.

,— Ugye ahol ennyi embert összepásztorít az élet, nem is csuda, ha kikerül belőle akármi munkára való, aki ha nem is mestere a dolognak, de legalább a huncutja. Egy hibája azért van neki. Nem lenne belőle jó kotló. Napokat el van egy ige nélkül. Akik tanulni akarnak tőle, azok is csak szem után tudják ellesni a kezéből a tudományt. De ha- nem vallja már ki, nem járt maga annak idején erre mi- felénk, mikoriban azok a betyárabb szelek fújtak?

— Micsoda szelek?

— Hát amelyik idesodort bennünket is a tsz-be.

— Jártam én.

— Azért, mert vélek magára. Aztán nem félt, hogy va- lami jóakarója majd csak úgy véletlenségből, a nagy sürgés- forgásban oldalba taszítja?

— Nem vétettem senkinek.

— No, hiszen nem is azért, meg nem is komolyan mondom. Különben sem olyan bicskanyitogató manapság er- re a nép. Megbékülünk lassan a magunk nyomorúságában.

Megjuhádzunk, pedig nem is olyan régen veszettül kantá- rosak voltak az emberek erre. Kérdezze csak a mentőket.

Ügy ismerték a rúzsainkat, ha mentek a falun keresztül, egyre azt kérdezték, nem lesz bál mostanában maguknál?

Mert leginkább ott eresztgették el egymásnak a szufláját a haragosok.

— Es most?

— Á, tíz bál is elmúlik hangos szó nélkül.

— Szóval jámborainak?

— Ügy is lehet mondani, de inkább azért van ez, mert most már nincs miért verekedni. Régebben, egy pár évvel ezelőtt is megöltögették egymás bőrét a legények csak azért, mert Rozinak, mondjuk, akire 5 hold föld, egy rúgott bornyú meg vagy 4—5 birka nézett, olyan legény verte a szelet, akinek kevesebbje volt. Ilyenkor aztán a jobban el- eresztett legény bicskával magyarázta meg a vagyonuk kö- zötti különbséget. Dehát ez már odavan. A bicska csak olyankor jön elő a zsebből, ha evésre kerül a sor. Még lesz mit enni vele.

— Talán csak kijut belőle halálunkig?

— Majd látjuk, no, megyek már, nem lesz meg a nor- ma mára. Szóval megnézi, mire vergődtünk az újban?

— Így van.

— Csak aztán úgy nézze már, hogy több forintot tud- junk kisajtolni ebből a . . . ebből a homokból e, — szól el- mentében, végül eltűnik a sűrű levelek gondosan kapált ut- cáiban. A hosszú gumicső úgy kúszik utána, mint halkan suhanó siklókígyó. Távolról kísértetiesen sziszegnek a szó- rófejek.

(7Jalami bántó érzés bolyong az emberben, amíg eltávo- lodik ezektől az eszüket, szorgalmukat latba vető per- metezőktől. Elégedettek-e? Nyíltan nem mondta meg az iménti beszélgető sem. De fenntartásában, és utolsó monda- tában ott remeg egy sereg bizonytalanság, kétely és keserű hitetlenség. Ki tudja miért ilyen ez az ember? Hátha vala- mi módosabb valaki volt annak idején?! De az is lehet, hogy a puszta változás űzte el, ha esetleg ideiglenesen is.

öröknek hitt biztonságérzetét.

Tarka ruhás asszonyi rajvonalak hajlonganak jókora tábla karós paradicsom között. Az útszélen új ládákban feltor- nyozva elszállításra iiárakozik a termés. Nemcsak ezen a vi- déken szokás csak úgy a szemsarokból megszemezni a kö- zeledőt és alkalomadtán észre sem venni, ha az nem agyon- istenei a munkában görnyedők közé. És mióta mi vagyunk, talán fokozódott is ez a büszkeségnek is nevezhető valami.

Sokan emlékezhetnek rá ha ilyen szegényes vidékre ütődött

el egy jobb ruhába öltözött idegen, micsoda kétségbeesett alázattal dicsértessékelték meg a görbe lábú, rongyos parasz- tok. Ha okuk volt, ha nem, az atyaistentől a jobb öltözetű emberig mindenkitől tartottak. Meg kell hagyni, nem pusz- tán a félelem repesztette köszönésre a meszes vizektől örökké cserepes szájakat annak idején egy-egy jobb ruhás megjelenésekor, de a titkolt tisztelet is. Az a hit, hogy aki jobb ruhában jár, az valami általuk elérhetetlen külön vi- lágból idetévedt halhatatlan, s annak köszönés nélkül vé- letlenül sem lehet az árnyékában elidőzni. De most miért is tartanának a jobb ruhától. Ha akarják, éppen nekik is épp olyat árulnak a boltokban. Megtanulták 15 év alatt, ki- nek és miért adjanak köteles tiszteletet.

Ennek megfelelően, legalábbis látszatra, mit sem tőröd- nek közeledtemmel. Sőt, egynémelyik, mintha szótlan meg- vetését akarná kifejezésre juttatni, éppenséggel farral fo- rog jöttöm irányának, mintha a munka kívánná így tőlük.

Mert az ilyen ember, aki a legnagyobb dologidőben hátra- tett kézzel andalog a dűlők poros útján cipője tisztaságára vigyázva, bizonyára nem nehéz testi munkás. Hanem ha nem is ellenőr, gazdász, agronómus, vagy mi a fityfene, de legalábbis szabadsáigát töltő nemtudniki. Azonban ha rájuk köszönt az ember, az mindjárt-mindjárt más. A fejek fel- emelkednek a bokrok mögül, és oly őszintén néznek rám, mintha most vettek volna csak észre. Itteni tapasztalataim alapján, tekintve hogy ismerős arcot itt sem látok, leg- jobb módszer általánosságokkal kezdeni. Ilyenekkel, hogy:

— Mire végzik, — vagy hogy: — Van-e még sok? Hogy fizet? — Mire aztán szintén általánosság a válasz.

— Csinálgatjuk, — vagy: — Akad még az aprajából.

— De ha a munkának az elején tartanak, még akkor bele- kondítanak különösen a férfiak, hogy: — Ej, hiszen még most jön a kanja —, azaz a java, dandárja.

Hát ez megvolt, és egészen megközelítem őket, szapo- rán, vigyázva, hogy kárt ne ejtsek a termésben. Nagy vét- ség lenne. Ha szavakban nem is, de mögöttem és maguk- ban könnyen lebarmozzák ilyenért az embert.

— Dolgozunk, dolgozunk, aztán jön egy ilyen hátratett kezű finomabb valaki és letipor mindent, akár egy pány- vájáról szabadult ökör. Azt hiszem ennél fogva, hogy óva- tos tipegésem a bokrok között máris megbecsülik, mert a csapat.ban dolgozó egyetlen kalapos ember, tekintve hogy nap alól jövök, ernyőt formál a tenyeréből és úgy tesz vizs- gálat tárgyává.

— Ejnye, hisz nézzétek már, asszonyok, ki jön itt? No- csak szaporán, de a selejtesséböl hagyigáljátok meg azt az embert, az istenit neki! — és nevet, hogy a kalapja is rá- billen a bal fülére a zötyögéstől. — Hagyigáljátok meg csak nyugodtan, hiszen őkelme is segített nekünk meglétesíteni ezt a szépséges paradicsomot!

— Tán maga is agitátor volt annak idején? — kérdi felegyenesedve egyik vörösszeplős asszony.

— Igen.

— Ohöm — mondják elnyújtva, és hosszasan szem- ügyre vesznek. Érzem tekintetükben, hogy a legkisebb testi fogyatkozásom elég lesz ahhoz, hogy beszédes bizalmukat mielőtt megnyertem volna, elveszítsem. De aztán, hogy ez is megvolt, nyugodtan állapítom meg mozdulatukból, nem el- lenségesek velem. Valahogy csak elfogadnak arra a rövid időre, míg rontom körülöttük a levegőt.

fY7ehezen és meggondoltan szól egy fiatalabb kontyos teremtés: — Hát az még nem olyan nagy bűn! — és míg fejét harsogó levelektől lombos bokrok közé hajtja a munka, szemével kitartóan néz rám. Aztán a szomszéd- jában szedegető asszonynak szól félhangon suttogva. Mi- vel időnként idesugaraznak szemük messzire csapódó csó- vái, megérzem, hogy rólam folyik gondolatuk beszédben megjelenő tisztán szaladó patakocskája. Az egyetlen kala- pot viselő előbb akkurátusan a nadrágülepbe törli a kezét, s mereven előrelökve idenyújtja, miközben szúrósan a sze- mem közé néz.

— Megismer-e? — kérdi.

— De még mennyire!

— Aztán, ki vagyok én?

— Hogy is mondjam. Szégyellem, de a nevét nem tu- dom. A tanyájába el tudnék menni, meg a feleségét is meg- ismerném. Maga kérte a személyi igazolványunkat.

— Helyben vagyunk! Bizony! Ügy ám. Én kértem.

— De hát azóta sem jött hozzánk segedelemért. Pedig csak azért írta fel a címünket.

— Még nem tartunk ott, hála az istennek, — mondja másfelé nézve, és kalapját jobbjával megemelintve, vaka- rászni kezdi a fejét. — Hanem abból a sok ember közül, aki annak idején a csapást megcsinálta az úthoz nekünk, kevesen kíváncsiak ám ránk. Egyéb mint két gyári volt erre a nyáron. Azok érdeklődtek. Jólesik ám! Mint halottas háznál egy csokor virágnyi részvét a hozzátartozóknak.

— Nem így kell azt felfogni!

— De azt nem tagadja, hogy sok minden meghalt ezzel egy csapásra?!

— De sok minden meg is született! Egy csapásra meg- született — mondom néki, erősen a szeme közé nézve.

— Iszen maga is kibeszélné a krumplit a földből, úgy nézem. En nem mondom, hogy nem született. Csak hát akár a csöcsszopó, olyan kicsi még a szülemény! Csak a hangja nagy neki.

— Az a jó. Baj van ott már, ahol hangja sincs a gye- reknek.

— Haszt a mindenit neki. Maga minden szómra úgy pászítja a magáét, mint suszter szokta cipőre a fótot! ösz- szefekszenek a szavak, mint káposztafőn a levél. Szóval úgy kell azt fölfogni, hogy újszülött még?

— Ügy. Hanem ha jól emlékszem, a szobájukban szent- képet és feszületet láttam, amiből arra következtettem, hogy maguk vallásos emberek. Nem ezt akarom feszegetni, csak valamit ki szeretnék belőle hozni.

— En, hogy is mondjam, elalszok a kereszt alatt, meg miegymás, de azt inkább az asszony uzoválja — néz rám kíváncsian az én emberem.

— De miért mondja? '

— Mert ha így van, akkor maguknak tudniok kell, hogy az Isten is hat nap alatt teremtette a világot.

— Ez, látja, megint csak igaz, mert azt mondják, akik olvasták, hogy így van ez a bibliába is lefektetve. Csak hát az igazat vallva, még jó másfél év után is alig látja az em- ber az útját ennek az életnek. Mintha egy nagy köd lakná az elöttünk-valót. Meg azután sok minden keseríti az em- ber szájában a falatot. Mivel nem egyformák az emberek, nem is akarnak egyet. Mint a vásárban szerzett lovak, ha először kocsi elé fogják őket. Egyik erre húz, a másik amarra. Csak a kocsi nem nagyon megy előre. Inkább

egyik árokból ki, be a másikba. Tudom, azon is sok múlik, aki a gyöplűt a kezében tartja. Ennyi ember között ugyan- csak tudni kell kormányozni. Nem szeretnék az elnök bő- rében sem tartózkodni! Akármi adódik, ami vássa a fogun- kat, csak azt szidjuk, mintha valamit is segítene a szida- lom. Se az imádság, se a szidalom. Fene tudja, hogy merre is kellene tekerni a dolgot? Sok itten közöttünk a kellet- len ember.

— Életre való emberek maguk, majd belejönnek!

— Mint kutya az ugatásba, ugye?

— Aztán a keresettel hogy álltak zárszámadáskor?

— A keresettel? Hát nem lettünk valami vastagok tőle.

Egyáltalán nem lettünk vastagok tőle. De hát annak is oka- foka van, hogy miért. Mert ha mindenki egy akaraton ne- kiadta volna magát a dudvásának, mint még a magáéban kínlódott, és nem leste volna Veszter, hogy mit csinál Pé- ter, többre mentünk volna bizonyosan.

De hát nem egyet tudok, aki egy suhintást se dolgozott a kolhozban, csak lesett az égre, meg a másikra.

Lesett, az égre rázva az öklét meg arra, aki kibújt az odújából, hogy dolgozni menjen, és vicsorította rá a fogát, akár a veszett kutya, ha a sintér a kötelére veszi. A múlt év derekáig meg egyenesen zsandár módra vigyáztak egy- mást, nehogy valaki is kitörjön a mozdulatlan tanyaso- rokból.

— Aztán hogy tört meg a jég?

— Hogy? Akinek kevesebbje volt a kamrában, az ha- marább megtalálta, merre vezet az út a dologba. Amelyik látta, hogy erősen fogyogat az egyet-más, nekiindult. Azt hiába riogatták az erösebbek, hogy elhúzzák a nótáját.

Mert az ilyen meg odatartotta markát a szájasoknak, hogy ide figyeljetek, hiszen elhempergek én a hűvös árok part- ján holtom napjáig, csak adjatok már kenyérre meg gú- nyára valót. Ne csak a pofátok járjon, hanem nyissátok a bukszát is, de sebesen ám, mert éppen az utolsókat rúgja a régi. Dehát ugye könnyebb a tanácsokat osztogatni, mint a kalácsokat. Aztán szépen csöndesen majd mindegyik ne- kiszégyellte magát a dolognak.

— Hát maga hogy volt vele?

3

gy felel rá:

— Már az igazat megmondva, lestem, mit csinál a többi. Elöl se legyek nagyon, azért is szidják az em- bert, hogy nini, ez már itt is vagyont vagy pozíciót akar már szerezni. De arra is vigyáztam, hogy ne én legyek az utolsó se. Ügy jó a sűrejébe vágtam, ahol a legtöbbje mozog.

Hát így csináltam. Ezért aztán hiába is írtam be magukat a kalendáriumba, hogy jó órában legyen mondva, eddig nem szorultam senkire se. De talán nem is szorulok, míg a két

karom fel tudom emelni. Szóval mondom, a tartalékomból sem tettem eddig egy falást se prédára. Amire kellett, ha szűkösen is, de jutott mindenre. Vagyont, mondom, nem szereztem, de egy csipet sót se kértem én eddig kölcsön. így vagyunk, éhen nem halunk. Nem is ríjunk. Most már sem- mink sincs, hát röhögünk. Cukorrépát is vállaltunk egy jó fél holdat. De mivel nem mindenki egyforma gusztussal mászta egyeléskor, mondom az asszonynak, hallod, ebből nyilván csak épp annyi jut majd, hogy cukrozhatunk majd egy pirinyót belőle. De aztán, mikor számadáskor egység- ként szétosztották, miránk éppen három zsákkal jutott. Mit tagadjam, nagyon kecsös lettem tőle, mikor föllöktem a kocsiderékba. Még a legjobban a n n a k örültem. Viszem aztán hazafelé. No, mondom, nézzétek már, mit hoztam e. Még ennyi cukrunk úgyse volt soha egy rakáson. Mert minek is lett volna? Gyerekkoromban negyed meg nyolcad kilójával hordtuk a kisboltból. Nagyon jól álltunk, meg nagyon je- les ünnep volt az, amelyikre egy fél kilóra adott anyám pénzt. Most meg egy szuszra három zsákkal. Nem is hullott ki a mi fogunk a sok cukortól. Ahogy hazaállítok, rögtön kibontottam egy zsákkal, aztán a kisebbik fiamat úgy ahogy volt, pucéran, mert az anyja éppen akkor vette ki a fü- rösztő vízből, beleállítottam a zsákba. Egy bögrét a kezébe adtam. Mondom neki, mondom, ögyé gyerök, amennyi be- léd fér, meríjjed, kolhozparaszt lött apádbul. Egyed csak, van még ott, ahol ez volt! Az asszony aztán szidott is, hogy micsoda szodéjságra tanítom én a gyereket. Mér, mondom, asszony, hiszen láthatod most már te is, hogy az idén nem- csak cukrozunk, hanem cu.körözünk. Cukorozunk, bizony. Ha már így esett. Kell az édes a sok keserűre, nem igaz?

(Folytatjuk.)

- V ~V—W" V ~ V ~ V — W V/

Q A C S Q A B O R : p á i y a m u n k á s