• Nem Talált Eredményt

11-12

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "11-12"

Copied!
102
0
0

Teljes szövegt

(1)

mm

NAGY SÁNDOR, SÖTÉR ISTVÁN, SERES JÓZSEF, ORTUTAY GYULA, VAS TIBOR, VINCZE LÁSZLÓ, ZAHARIE STANCU, VICTOR CHRESTESIU, KÁNYA MÁRIA, KEMÉNY G. GÁBOR, DÉRY TIBOR, LÖKÖS ZOLTÁN, DÉNES JENŐ ÉS HORVÁT ISTVÁN

ÍRÁSAI

*

V. MAJAKOVSZKIJ, KUCZKA PÉTER, TAKÁCS ISTVÁN TIBOR, SZOKOLAY KÁROLY, MÁTYÁS FERENC, ANDRÁS LÁSZLÓ, FÜSSY LÁSZLÓ, G. SILVIU, V. EFTIMIU, M. BENIUC ÉS A. COTRUS

VERSEI

SZOKOLAY KÁROLY, ZELEY FERENC, ERNŐ ÉS BREZNAY BÉLA

MŰFORDÍTÁSAI

HARS

11-12

1948. NOV.-DEC I I - I Z I I . ÉVFOLYAM

ÁRA 10 FORINT

(2)

T 1 S Z A T A 1

r——. . IRQDALMl ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓERAT Szerkeszti: ERDÖDI JÓZSEF

, Tarsszerkesztök: SÖTÉR ISTV.4N és HALÁSZ ÉLŐI) Felelős szerkesztő és kiadó: ERTSEY PÉTER

Főmunkatársak: '

• LÖKÖS ZOLTÁN, NAGY SÁNDOR, SERES JÓZSEF,

„ . - ] / ; TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE

^ KIADJA~A^SZEGED1 SZABADMŰVELŐDÉSI TANÁCS

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEGED, Aradi Vértanúk-tere 3. (Postafiók 46) ' Postacsekkszáanla": 603-533

MEGJELENIK HAVONKÉNT

Minden cikkért írója felel — Kéziratokat nem őrzünk meg Előfizetési díj egy évre 60 forint, félévre 30 forint, negyedévre 1» forint

Jogi személyeknek egy évre: 120 forint — Egyes szám ára 6 iorint

T A R T A L O M 0 I dai

V. Majakovszkij; Rímek jelszavakra. (Szokolay Károly műfordítása) — — 46i Kuczka Péter: M í vagyunk (Vers) — — — — — — — — — áf-2 Nagy Sándor.- Felemás üzletember (Novellái — — -2- — — — — 463 -Sőtér, István: Szegedi költők (Takács I. Tibor, Szokolay Károly) — — 476 Takács István Tibor.- Három vers — — — — — — — — — — 478 Szokolay Károly: ösz (Vers) _ • — — — _ — • _ — — _ — 483 Seres József: A deszki trakiorállomás — — — — — — — — 483 Máiyás Ferenc: Rom között ' (Vers) — — — — — — — — — 451 .András László: Üjgazda (Vers) — — — — — — — — — 492 Ortutay Gyula; Berzeviczv Gergely — — — — — — — — — 493 Ftissy László: Három vers — — — — — — — — —. — — 500 Vas Tibor: A szocialista erkölcs — — — — —• — — — — — 502 Vincze László: Szebb a foltos, "mint a rongyos — — — — —• — — 505 Román költők: G. ,Silviu, V. Eftimiu. M. Beniuc, A. Cotrus versei (Zeley

Ferenc, Hárs F.rnő, Brezna.v Béla műfordításai) — — — — — — 517 Zaharie Stancu: Eper (Novella) — — — — — — — — — — 519 Vidor Cherestesiu: Az erdélyi magyar-román jövő kilátásai — — — — 525 Kánya Mária: Magyar-román kulturális kapcsolatok fejlődése —•' — — 530 Kemény G. Gábor; Az 1848. évi román szabadságharc magyar vonatkozásai 532

SZÍNHÁZ

Dénes Jenő: Shakespeare összes drámai művei — — — — — — — 536 Horvát István.- Beszámoló — — — — — — — — — — — — 53S Kritika és dráma (Déry Tibor és Lökös Zoltán levélváltása) — — — — 540 KÖNYVEK — — — .— — — - — — — — — — — 548 Shakespeare összes szonettjei. Barabás Tibor-. Irodalom és haladás, Konsztantyin Fégyin: Első örömök. Louis Aragon: Az omnibusz utasai. Jack London: A mély- ség lakói, Victor Fítjmiu; Bécsi szerelem. Sebők Lajos:' Fejezetek. a dekadens irodalom történetéhez. Viktor Nyekrászov: Fordul a kerék, Róbert Bright.- Jo élete és halála, Thornton WHder; Caesar, /von Kozlov: Krimi éjszakáik, Mihail tljin: Ember és az elemek, Murányi Kovács Endre: 1848. Forradalom Párisban, Nemes György: A sajtó műhelytitkai. Déry Tibor: Jókedv és buzgalom, Koltay- Kastner Jenő: Leopardi, Betty Smith; Felhőkarcolók árnyékában.

(3)

Á TISZATÁJ IRODALMI PÁLYÁZATOT. HIRDET

^ Tiszaháj szerkesztősége iroda Im'i pályázatot- hirdet" riportra, amely iro- dalmi színvonalon dolgozza fel egy üzem, szövehkezet", iskola, tonyai" közös- s é g mindennapi életének kérdéseit".

Az irodalmi pályázat" első díja 250.—. Ft, második díj 150.— Ff", harmadik díj 100.— .Fh, "ezenkívül a szerző közlés esetén megkapja a művének' közlé- séért" járó ("iszteletoijaf is. A Tiszatoj szerkesztősége ezzel a pályázattal fel akárja hivni az irodalmi érzékkel ren- delkező dolgozók figyelmét" arra, hogy Írásaikkal is szolgálják a népi demo- krácia és az épités ügyét". Reméljük, hogy a ' pályázat" révén számos irói . tehetségre fogunk toukkanni a szegedi - dolgozók soraiban. '

' A pályázat" határideje; •

1949. évi február hó 15,

A pályázatok a Tiszatáj szerkesztősé- gébe, Aradi Vértonuk tere 3 szám alá küldendők , jeligésen, vagy névvel. A pályázat" eredményéi" a Délmagyar-.

.' . ország és a Tiszatoj közli.

(4)

493 T I S Z A T Á J

m RÍMEK JELSZAVAKRA

_ VLADIMÍR MAJAKOVSZKIJ —

A köztársaság

a hadsereggel v

egybenőtt, nincs a világon

öntvény

keményebb.

A Vörös Hadsereg a mi erőnk;

dicsőség hősi .

hadseregünknek!

Fordította: SZOKOLAY KÁROLY.

. M I V A G Y U N K A százionnás daru hidat emej^

de erősebb a Párt. - A híd már sokezer tonnát bír el, * de erősebb a Párt.

• Vasbéton tartja a hidat, de erősebb a Párt.

Mikroszkópnál, orvosi műszereknél bonyolultabb á Párt.

A széjjelbonthatatlan elemeknél is egyszerűbb a Párt

és a csillagászati távcsöveiméi

távolabb lát a Párt. ' Hogy párolog, a frissen sült kenyér, *

de .melegebb- a Párt.

Milyen meleg a baráti tenyér, de melegebb a Párt

és azt, ki eddig magányosan élt.

összefogja a Párt.

A tudósoknál és a művészeknél is1 többet tud a Párt.

Az ácsoknál és a kőműveseknél jobban épít a Párt.

Erősebb és sodróbb a nagy vizeknél, mert mi vagyunk a Párt.

'KUCZKA PÉTER

(5)

FELEMÁS ÜZLETEMBER

o

Most azt mondom el: hogyan lett a görbe postás fiából olyan anis-más üzletember.

Postás Jani már a születésében' szerencsés lett görbe, haj- bókoló apjával, aki mivel a leveleket hordta, mély betekintést nyert a falu életébe. Minden ritka, tanulságos emberi eseménynek véletlen tanúja lett és így rátapinthatott alázatos szemével az élet fővo- nalára. Az pedig maga az élnivaló lehetőség, a vagyon után való ügyes futás! — szűrődött le kopasz kis fejében. Ott volt, amikor Mati " a balászbérlő szutykos bőrköpenyben, cigányábrázattal meg- • telepedett a Duna-foknál, látta akkorjában a Matac Józa elvörösö- dött arcát, amikor kocsmaengedélyt kapott, ott volt mikor az-

Ajándék zsidó nekivágott a téglagyárnak, ami a kendergyárat is megszülte. A Gilányi hentes egy árva birkával kézdte, azt is a .gazdák adták neki kölcsön. Egyszer éppen akkor lépett be az üzle-

tébe szalámirendelő levéllek amikor a főjegyzőné nagyságának mérte a húst. ;,Neni kell fizetni ezért, kézit csókolom!"— vigyor- gott hízelkedve — „megszolgálta azt már a főjegyző úr úgyis."

T u d t a ő már akkor, .hogy mi áz a szolgálati A püspöki urada-i lomból éjjelente mind elhordatta a segédeivel a döglődő marhá- kat. Azt mérte és- dolgozta föl^ a népnek, de hiába jelentették azt föl büdöshús méréséért a községházán. Kezében tartotta, az a kö'z- ségházi szegényurakat, akik mind tartofctak neki. Mert a «.törvény- nek is mindig akad kibúvója. Van is neki akkora háza a piac- téren, mint egy grófi palota, ííern beszélve a százhúsz hold szigeti

földről meg a szalámigyárról. Pedig milyen hunyászkojdp, kis koszparádé emberek voltak ezek azelőtt, most meg mire vitte Isten a dolgukat. Lebegényben minden őköriilöttük forgott, megnőtt j h pocakjukon a háj1, tokájukon a gőg. Az előző világ emberei, csend- őrei nem - bírtak velük, mert megvették azok pénzen a. Krisztust- is. Szóval mindenki, meggazdagodott még 'idáig, aki üzletelt — állapítóttp meg a görbe postás és ez lelki piszkafája lett neki.

Mindig^ az üzleteléssel- volt tele, szemmel tartotta a- falusr burzsujókat, számontartotta a sikereiket és irigykedve beszélt ott- hon róluk a- feleségének.

így eshetett rheg, hogy amikor fiát, az aprócska Janit fattyúkorában megkérdezték: „no mi leszel Janii!" akkor azt felelte komoran: „kupec!" Ez igen tetszett az apjának, pedig Jani úgy alakra egészen az anyja fiának nőtt fel. .. Nagy, büsafeje volt neki, álmos, dióbarna, nem-kupec szemekkél, suti orra, pocokként kiálló, alsóajka, amibe, ha gondolkozott, beleszívta a felsőt. Ilyen- kor hevörösözte a ravaszság vérrozsdája a szemét, d'e aztán »megint

(6)

464 T I S Z A T A J

elpuhult, szétmállott megfoghatatlan, kúsza lelki • gyönyörűségekbe, ázódva. Éppen mint az anyjáé, aki mindenütt talált valamilyen botor viga,mat. Nem egyszer énekre fakadt vén létére az utcán is. A fia ugyanavval a himbáló, módos járással járt, amit a kap- kodó munka sem tud megrontani annál, aki komótnak érzi a világot.

Kövérsége is tetszett az apjának — mi már tudjuk az okát — szeretett ráverni fia libahájas hátára, amin mindig lomposan állt a mellény, éppen mint tuskó derekán a suttyogó bársony nadrág.

Jani okosságával messze kiemelkedett társai közül, sőt el is szar

kadt tőlük az Ingusz malmos göndör fiával létesítvén barátságot.

Ez még jobban biiszkítette az apját. Nem sejtette, hogy ez a barátság mennyire megbolygatja majd' a fiát.

Ezzel a nyugtalanvérű zsidógyerekkel később csak nyaranta találkozhatott, mert az ő taníttatását a postás nagysága nem- javasolta, pedig de szeretett volna ő is gimnáziumba járni. Dehát akkor még nagyon messze volt a város a falutól. így hát végtére is Jani tojásszedőnek ment a Kardosékhoz, apja ügyes tuszkolá- sára. Piacról-piácra járt a tojáskereskédéshez idomítván magát.

Behemót kövérre nőtt, bőrnaclrágba.- járt, domborodó pocakja alatt bőrzacskót lötyögtetett és keskeny, yaskos vállát előrehajtva majd mindig benne tartotta kezét. Kéjjel csörgette a krajcárokat.

A. háború kitörése után csak kétszer találkozott. Ing asz Jenővel, egyszer levelet kapott tőle,, máskor meg amikor deportá- lásra vitték. Jenő hiába menekült el Pestről, a falubán is megta- lálta a hatóság.

— Vidd! el könyvemet — 'suttogta fátyolozott hangon búcsú- zásnál — és olvass, tanulj, neked adom az egész k ö n y v t á r a m . . . mert. szörnyű az ember, még- állatok vagyunk!

Kardosékat is eldeportálták még abban a hónapban és- a vállalkozást egy Konc János nevű egyén vette át. De- Konc úr se sokat profitálhatott a tojásszedésből a .határszélünkre, ért háború miatt, mely elszakgatott csaknem, minden kötelet, amit a», emberek eladdig összekötöttek.

És a háború hozta az újat, ami Jani furcsa életének, gon- dolatainak, érzelmeinek, kettősségét olyan komikusan kiformálta. A háború az újabb időkben a szegények bofát erjeszti s minél fojtottabb valahol a kamra, annál sercegőbb a forrás. Mert mi lett volna Jani- ból, ha nem jön ez a furcsa emberi újságokkal, reménykedésekkel, lázakkal teli i d ő ? . . . bizony zsugori, bukszabelű, pénzgőgös tojáske- reskedővé silányult vlna. -

De így nem! Unott-szokott, számítgató világból már negy- venöt tele kimozdította. Elképedt, semmiérő lett a világ hirtelen, egyik'napról a másikra.. A háború nevetett a megszokott értékeken és az ember számára jobban áttekinthető lett a saját életének talmi volta. Jani ugyanis megszökött a sasos behívó elől. De Lebegénybeu alaposan kivette a részét az ütközetekből, két hétig állt ott a csata.

Alig pár hétre, hogy az oroszok előrébbnyomultak Pécs irányában,' Jani feleségül vette Vacak Marcsát, a Fok-utcai cipész lányát, aki- nek három éven keresztül félvállról udvarolt. Általában az lett a falusi helyzet, hogy az emberek összebújtak mint a csibék, megin-

(7)

<Iult valami, aminek nem tudlak mi lesz a vége. Jani is a szere- lemben látta az egyedüli mentséget, az összehúzódzkodásban, ki. Se mozdult azon a télen. Olvasott és Marcsa bogárszemében gyönyör- ködött, kövér testének minden elszabadult malacos hevületével. Az apja,, akiből még mindig nem fogyott a biztató ötlet, kétségbeesetten vette észre, hogy fia ellustul, feléli a pénzét, oktalanul cifrítja az asszonyát, megmérgezik a könyvek, pedig sohasem látott mértékben, .indult meg a cserekereskedelem, özönlött a nép a kiéhezett Pestről -és lehetett keresni, akinek volt esze. Mindten kis, kupec újjáéledt, néhányuk hónapokon belül már autón járt, mások lovakkal keres- kedtek meg borral, s az okos embernek egyre kedvesebb lett a zavaros. . '

Jani pedig csak annyit mondott az apjának:

— Nem mék, minek menjek, van még miből.

Talán egy ingre kaptak volna, a renyheségben, ha március

©léjén ném érkezik meg Jenő. Este jött, már oltani akarták a lám- pát. "Nagyot dobbant be a fölpallózott szobába, mint aki-sürgős újsággal jön. Vetette sáros bőrköpenyét, nem várta a helykinálást, aztán megölelgette a zsákderekú Janit a v.etett Agy szélén, sőt még a p ő r e ' i n g r e vetkezett Marcsát is megszorongatta a dunyhában.

"Sietve beszélni kezdett, mint az olyan emberek, \akiK egy f eltartóz - Tratatlan, fontos ügy érdekében vannak, amit nem lehet halasztani, amit ha kell, kényszeríteni is képesek. Beszéd közben otthonosan le-

föl. járt a birsalmaszagú szobában, majd' kockás barna kabátját is levetvén, felgyűrte az inge újját vékony kezeszárára, s gyakran há- rom szőröshátú finom ú j j a közé ejtette az állát, mintha most esezelné ki. az ötleteket, holott bizonyosan e'határozőtt céllal jött ide. Nyakán vörös sebhely futott göndör hajbóbitás tarkójáig, aminek Jani sej-

tette az eredetét. Megmagasodbtt homlokán is sárgult egy kisebb

•ékalakú. folt, amit hüvelykújjá bütykével egyszer-egyszer megdör- zsölt. Hosszúkás kamaszarca azonban ugyanaz az élénkséget lehellő volt most is, mint kölyökkorukban. Karimás szemöldökei ragyogó gyermekes szemei csücskébe kanyarodtak, orrán ugyanaz a min- dig kész gúny, piros száján a mindig mást kifejező grimasz. A fekete, lógóvégű bajusz se tudott férfiasságot kölcsönözni ennek az arcnak, mely az első megiepődöttség után rögtön meghódította a

"háziakat s szavai azonnal az ő világát kényszerítették. Marcsa, egy ingben szalonnáért szaladt a vendégnek, míg Jancsi jóleső

•zsibbadtságot érzett a mellében: a. kölyökkor visszatértét.

Csak a gyermek hihette azt, amit Jenő mondott. Többek között ilyenféléket-lelkendezett bizalmasan, .mintha a régi Janihoz beszélt volna. • -

— . . . Tudod, teljesen átalakultam a táborban . . . egy káosz volt bennem, anarchia, tele ellentmondással... rémülettel gondolok vissza tévedéseimre... de most!... most következik csak a munka.

Azért vagyok itt. hogy egy kicsit megforgassam a falvakat; szer- vező titkár vagyok a p á r t n á l . . . Tébolyán, oszágot építünk itt, ami- lyen még nem volt. Fmlékszel biztosan még az ábrándozásainkra, szinte hihetetlen, de "most úiraélem mágam bennük... Persze más formában, mint ahogy bizonyára te is mássá lettél... De megsúg-

(8)

466 T 1 S Z A T A J

hatóin neked, nem sok jövőt jósolók itt a? te kupeckodásodnak A fene beléd, tisztára burzsujábrázatod v a n ! . . . De azért én még;

menthetőnek tartalak!

Nevettek. Jani is, Marcsa is. Az" öreg postás is átjött a má- sik házból és anélkül, hogy üdvözölte volna a háttal ülő szalonnázó vendéget, a kemence sarkába telepedett hallgatódzni.

o - Te, Jenő, azt mondd meg mire akarsz rávenni, mert lá- tom, hogy pedzed 'a dolgot. Olyankor te hanggal tartod az embert.

— Mindössze csak azt akarom, ember legyen belőled. Most,, barátom, nagyot változott a világ, minden tőlünk függ, érted? Mi csinálunk mindént.... a párt!.'.. I t t is megindul a harc falun.

Szükségünk van itt is a szegénységhez húzó értelmes emberekre.

Jani erre beszívta a szájaszélét és kapargatta a haja válasz- tékát és nem tudta, mit mondjon. Másnap elrángatta a Jenő a Bur- gerékhez, ahol megalakult a párt. lebegényi szervezete. Jani tudta nagyon, miről van szó és félt tőle, de nem volt képes az á mi tó- iéi kes szavak ellen védekezni. Valahogy mégis az volt a nagyszerű, amit ő mondott és a könyvek nyomán érzéke lett a nagyszerű- séghez. ••

Apja magából kikelten fogadta, mikor újságolta a nagy- hírt. Minden felgyülemlett ellenvetés kifakadt belőle. Hegyesvég«

görbebotja kánkántáncot járt, görcsös markában-

— Már megint ennek a hóbortosnak a feje után mész! E z csak a bolondságon jártatja a fejét. Minél nagyobb, annál jobb neki. Van ebbe becsületes ész, aki hazajön és a házuktája felé se néz? A' malmot is Buzásssynéra hagyja, pedig visszavehetné most tőlük-, visszadhatüá nekik a kölcsönt, amiért uzsoraáron megvették a megszorult apjától. Ott voltam, amikor Buzássyné kinevette azt, a szegény összeesett embert. Nincs' a fiában semennyi sem a zsidÖ>

vérből. A feje se fájna, de megint aQbolondságba kap bele.

Jani csendesen elgondolkozva pöttyentett bele az apja ber- zenkedésébe. . -

— Nem is volt a Jenő sohase olyajj mint az apja, különbé«

ki tudja? Az ' ember mindig fölfelé tör. -

Ám nemsokára tapasztalhatta, hogy Jenő csákugyan fütyül x

a vagyonra, a meggazdagodásra. Jóval a földreform indulása után.' úgy nyárfelé jutott el megint Lebegénybe. Ugyanabban a barna elszutyoskodott kabátban, nadrágban járt mint a télen. Arcán azoúban mintha örök álmosság fészkelt volna, többször . fáradtan lehunyt pillákkal, beszélt.

— Tftl vagyok terhelve... kádterhiány van — panaszkodta. . Janinak, mintha az értette, vőljia. — No, hogy vagytok Janikáro a püspöki földdel? „Boldog, aki biztosan arat, boldog, aki paraszt!"

) — Tudod, tavasszal még én is azt hittem, hogy jó leszek pa- rasztnak, igényeltem is hat'holdat a. te tanácsodra, de közben min- den az öregemre maradt. Nincs énnekem már semmi kedvem a pa- raszti munkához. Bennem vatíP már az az átkozott kupecszellem.

ami nem hagy nyugodni.

Jenő bágyadtan mosolygott.

No, majd segítünk azon is! — és megveregette b a r á t j a vállát-

(9)

Az vasárnap Jenő újgazdagyűlést hívott össze a pártban.

A háziipari szövő helyisége, ahol a párt megtelepedett, tele lett feketeruhás, fehéringes parasztokkal. Nagy volt a mozgolódás kö-

• zöttük, mert megtanulták már, hogy amit itt mondanak, az fontos és abból lesz valami. H a még ilyen ábrándos, álmosszemű fiatalem- berek is, mondják, mint a malmos Jenő! Jani P fehér terítővel le- takart asztal közelébe került s barátjának minden mozdulatát megfigyelhette. Még' az útban is majd elbukott a fáradtságtól, de itt a tömeg láttára hirtelen felragyogtak a szemei. Összeaszott arca ki- tisztult és élénkséget kényszerí'ett mozdulataiba. Jani csak sej- tette, hogy mi mehetett végbe a barátjában. Egész valójában föl nem lóghatta azt az érzést, melyben Jenő, a párt szervezőtitkára,.

életének egyedül lehetséges értelmére tapintott^pmikor a tétován tö- rekvő, ügyetlen akarásokkal teli szegénytömegnek irányító kéz- ként odanyújtotta a szavát.

Sohse felejtik el ezt a beszédet L'ebegónyben, habár nemsok foganatja lett. A szövetkezésről beszélt,-'amit még igazában uom ho-

<^zott- meg az idő. Az ú j állam intézményei a legkevesebb demokra- tikus gyakorlatot sb fej1 esztették ki és a régi szokásszerűségek, mivel az előző Rendszerező hatalom eltűnt fölőlük, csak még jobban ' eltorzúltalr. Jenő szava hát sziklás talajra hullott, de még azokat

is megolvasztotta, mert bensejét az a kézzelfoghatatlan. formájú népszeretet izzította, mely mindfen tárgyat magábaolvaszt, mely a legnagyobb.kéj, mely megbódítja még a legprimitívebb lelket Ts, a családi kö'zösség érzését hatványozván meg benne. Ám Jenő utasításokat is adott "ós érzelmeit konkretizálta.

'„Most miután a földmivesszövetkezet megalakult, birtokba kell venni a püspöki uradalom termelő eszközeit, gépeit, épületeit, Hehogy elberdálódjanak. Azután pedig a falusi fogyasztók felé még

kell szervezni az iparcikkek forgálmát, valamint a mezőgazdasági termények forgalmát .a városok felé. Természetesen ebhez olyan vezetőségre van szükség, mely^érti a, dolgát, vagy ha nem is érti, de beletanul a dologi*".

A parasztok már csak a párt utasításaként is belementek.

Az üzletrészeket gabonában jegyezték, mert az infláció már bon- togatta szárnyait, a pénz értéktelenedett. Jani akkor pirult bele és dörzsölgette "az állát, amikor az£ igazgatóság megválasztására került a sor. Jenő, aki jelképesen benne volt a jelölőbizottságban, kü'ön megvilágította az ő szerepét. Szakembernek, mondotta, aki- már a tojáskofaságban - beletanult a mesterségbe és akinek tevé- keny közreműködésével majd kitűnően elvezetik a szövetkezetet.

Olyan jól tálalta az egészet, hogy Jani is megilletődött személye s á l á t ó l és ez a kinevezés nagyon hízelgett a hiúságának." Sőt ho- mályosan maga is érzett olyant a szivében, apai kifele készteti a könnyeket, a társadalmi ember őbenne is felébredt.

Hiszen mint később kiderült, ez lett a baj. Az egész alapítási ceremónia úgy ment végbe, hogy senki se tudta tisztán mire vál- lalkozik. Abban a nagy lázban voltak még, amikor - a földosztás után mind'en ,olyan egyszerűnek, elérhetőnek tűnt. Pedig a bajok

még csak ezután jöttek el-. v

(10)

493 T I S Z A T Á J

Jenő megelégedetten, jóleső fáradtsággal utazott el a viciná- lison és vagy félévig feléje se nézett a falunak, mert hiszen igen nagy volt a megye. És Jani se volt egészen az mint aminek gon- dolták- Bár az eszme látszólag teljesen meghódította, mégis inga- dozott helül, anélkül, hogy észrevette volna. Három hónapon ke- resztül káromkodta össze az uradalom szétlopkodott gépeit, amihez a tettesek kullancsként ragaszkodtak. Néhol a visszavétel csak közelharccal sikerült. Szövetkezeti holtnak a deportálásban elpusz-

tult Schlézinger szatócs üzlethelyiségét igényelték ki és apró kis roskatag épület szűk udvarára vontatták be a nehezen szerzett jószágokat. A szövetkezeti bolt is kinyitott, már csak dacból is, mert mondanom se kell, hogy Jani a közgúny tárgyává lőn Le- begényben. A falu tollasodni kezdő kúpecei, felcseperedő feketézői gúnyosokat mosoiyintottak a kitárt, rissz-rossz bádogajtó rése felé, ahonnan a kopasz, szuvas pultok üresen, elárvultan meredtek ki a templomtérre. Mindenképpen nevetséges vállalkozás volt az ott á templom faránál. Közvetlen a nyitott ajtótól az öreg postás gör- bült ki csibukolva, egy szalmaszéken üldögélve és színehagyott, elráncosodott arccal vizsgálta a templomteret a község fórumát.

Fia ajánlatára felhagyott a postássággal, tekintve, hogy lábaiba amúgy is beleesett a reuma. Ám á híreket friss erővel és lendülettel szállította. X templomtérre nézett ugyanis a község minden jelen- tős épülete. Ott sárgult, közvetlen a templom k a p u j a előtt a plé- bánia vaskos tömbje. A térbe torkolló Homok-utca sarkán a térbe bökött a Matac Józa hivalkodó, pirostetős-kocsmája. A plébánia másik oldalán a Gilányi húscsarnoka cifrálkodott, festett marha, birka és disznófejekkel. Odébb, ahol a tér négyszöge a templom oldalával párhuzamosodott, a Futura gabonabizományosának Sza- lai Jóskának volt kinn a táblája. Mindjárt mellette a Fok-utca sar- kán volt a posta, és ugyanabban az épületben a Hitelszövetkezet, meg a Gazdagkor. Az Öreg-utca sárkán a Gergicsék tejgyára árasz- totta- a savószagot, mely összekeveredett a templomtéri törpe cip- rusok porlepte illatával. A templom előtt°húzott el ugyanis „ a mohácsi kövesút, mely igen bővelkedvén porfal. hatalmas szürke felhőkkel ostromolta az Isten házát egészen a palatetőig és ,a fé- nyes aranykeresztig fölcsapdosva. Ezen a kövesúton lihegtek; el a Duuasziget felől a feketéző autók cipelvén a termékeny földű szi- get minden terménykincsét a városok felé. Nepomnki János és Szent Rókus szobrai a templom két oldalán ájtatos szemekkel néz- ték a szekerek, autók vonulását és a tér fölötti szennyes füstöt,

^ melyet Buzássyné malomkéménye okádott s amit az Öreg-utca felől a déli szél a tér fölé teregetett. Egyedüli friss foltot a háziipari szövő helyisége mutatót, melyet a párt szállt meg s ahonnan kö- nyultan lógott ki a vörös zászló.

A mezőgazdasági termények konjunktúrájának időszakában voltunk akkor és az öreg postás megfigyelhette a falusi üzletembe- rek nyüzsgését. A kormányzat mással lévén elfoglalva, alig sza- bott korlátokat a falánk kereskedelemnek. A kupecek üzleti helyi- ségei csak cégérek voltak s falaik mögött a legbonyolultabb, leg- sokfélébb üzleteket kötötték' a bőrkabátos városi kufárokkal. S

(11)

valóban joggal nevettek a párton is, Janin is, inert minden ujság- propaganda ellenére a pénzemberek hatalommá nőtték ki magukat.

A faluban ú j viszonyok, ú j hierarchia alakult ki s a nadrágszíjpar- cellákon küzdő szegényparasztok nemcsak hogy reményüket vesz- tették, de maguk is -az élet ú j törvényszerűsége szerint kezdtek élni, aki bírja, m a r j a elvén. A párt csak néhány szónoklattal tu- dott belenyúlni a lebegényi élet folyamatába, ahol a régebben is meglévő, de satnya kapitalista csíra most szokatlan hevességgel csírázott ki s tarackja ínég a pártra is ráfonódott.

Az öreg postás egyre türelmetlenebbül, egyre kétségbeeset- tebben figyelmeztette fiát ezekre a. jelenségekre.

— Hagyd itt Janim, nem megyünk evvel úgyse semmire.

A Osirki sógorod megígérte, hogy bevesz maga mellé társnak. Az Ajándék pénzével dolgozott eddig, de magának is van már tőkéje és nem is kicsi. Csak nem szégyeníted magad evvel a párttal is?". • • Dugába dűltök, az lesz a vége. Ládd a sógorod sincs pártba, oszt mégis m e g v a n . . . Meg osztán, ki segít neked az igazgatóság kö- zül? Magadra vagy hagyatva, és hitelt se kapsz, ha belefeketedsz 'akkor se . . .

— Nem kapok, "mert a Szalai meg a Gilányi klikk meg akar fojtani, kézbe tartják a hitelszövetkezetet — legyintett a gondokban kissé megcsappant fia.

Valóbán ez volt a nehezebbik baj: a hitel. A gabona üzlet- részek olyan kicsi összeget tettek ki, hogy a bolt berendezésére is alig tellett belőle. A pénzintézetek azonban fügét mutattak és Pesten is hiába járt. A pártban csak sopánkodtak a bajokon s dühösen egy Hamburger nevű urat emlegettek, aki szövetkezetpoliti- kájával megakadályozza az egészséges kibontakozást. Pénz azon- ban Pesten se sikeredett. Ellenben ú j versenytársnak1 Mati a ba- lászbérlő és Szalai felélesztették a tönkrement Hangyát. Az ki is nyitott a Piac-téren a községházával szemben, mivel a templom- téri központban nem jutott már neki hely. Postás Jani kétségbe- esett levelet irt a malmos Jenőnek, de az csak nagysokára annyit válaszolt, hogy éves pártiskolán van, egyelőre nem tud a szövet- kezetfel foglalkozni, de csak forduljon bizalommal a párthoz, ott támogatni fogják. Jani a megyei titkárig merészkedett, aki egy jóképű fiatalemberhez utasította, de áz se tudott okszerű, szép ma-

gyarázatoknál többef adni. Kezébe nyomta Erdei Ferenc szövetke- zetről szóló tanulmányfüzetét, Nagy Imre „Agrárproblémák" című könyvét és vállára veregetve arra kérte, hogy tanuljon, szorgal- masan tanuljon. így hát kátyúba került a szövetkezet, amit a pa- rasztok is cserben hagytak, de még az igazgatósági tagok is. Egye- dül Krizsa János bácsi érdeklődött, néha, egy veresarcú meggöm- böíyödött paraszt, aki a Holt-Duna, másik felén nyitott . kocsmát.

Jani elérkezett saját tönkretételének mélypontjára . s- tete- jébe el kellett szívlelnie apja macerálását, a falu sustyorgó" véle- ménynyilvánítását mely állhatatosan gúnyolta, csipkedte, nevette és undok szavak, fenyegetések bűzébe mártotta. Nem hiányzott ab- ból a pap véleménye se, aki öregedő, misés anyján keresztül Isten- nel fenyegete. Apja, a postásnagyság és azon keresztül a fa-

(12)

493 T I S Z A T Á J

iusi intelligencia sajnálkozását közölte, liogy így elkommunistá- sodott a fia. Lebegénybén mindenkit számontartottak, de kivált- képpen a párttagokat. Az inflációnak az a korszaka volt áz, amikor mindenki szabadon ócsárolhatta a haladást, a baloldaliakat, akik- nek még az aszályos esztendőt is nyakába varrták.. S valóban Jani komniunistáskodott, mert komolyan vette azt, amit a jóképű pártfunk- - cionárus mondott. Olvasta és tanulmányozta a neki adott köny- veket és elmélázva azokon, egyelőre nem adta oda magát a lebe- gényi élettörvényeknek. Züllött, mert míg mások cselkedteli, addig ő fel se vette egyre nagyobb nyomorúságukat és hányaveti képpel járkált, — mint gúuyolgátták — a „koldusszövetkezet" vezérigaz- gatójaként. Ám akkor ő is megdöbbent, mikor a reformföld mun- kálásába belefáradt, Marcsa felesége sírvá támasztotta szerelmet követelő mellének megsoványodott kezét.

— Mit akarsz? Tönkre akarsz tenni? -Nem elég, hogy ősszel, tavasszal magam munkáltam meg a földedet, hogy a - nehézség.

csapjon bele ott ahol van," most meg megint evvel nyegtetsz? Mert nem unod meg, nem vagy kímélettel, mert csak a napot-lopjátok , a titkároddal? Más gazdagszik, épít, szépen j á r a t j a a feleségét, te,

meg könyvekbe bolondultál bele. De pz így megy már eaész a háború óta, elnézed az iparkodásomat. Hogy pusztulnék el már, szép kis menyecske élet ez? . . .

Jani beszívta a felső szájaszélét és csodálkozva fektetett el jiatal felesége mellett. Arról ő már el is feledkezett, nem is sej-

tette, hogy vágyai is lehetnek, vagy ú j vágyakozásai fejlődhettek.

Marcsa iparoslány volt. ugyan, de talán a kedvéért elparasztosodott és egy darabig zokszó nélkül vállalta a munkát, Mim most belőle is kitörtek a lánykorában tervezett igények. Marcsa hogy is lehetett volna más Lébegényben, ahol gondosan megszerkesztett szűk kis tö- rekvéseikhez annyira ragaszkodjak az emberek.

És Jani igen méltányosnak találta i f j ú felesége vágyakozá- sait és sietett is vigasztalni. Nem is tehetett volna másként, mert- kódorgó szükségképpen lustálkodó élete kínzó ösztönéletet fejlesz- tett ki nála, ami mipd ehhez a z ' ördöngös kis fekete asszonykához vo.lt kötve. - - - ® '

— No. ne félj bogárkání — mondta neki komolykodó képpel másnap — igazad van, most már valóban fordítani kell magamon.

No ne búsul j, lesz itt minden... csak egy kis tőkepénzem lenne!

A vetőgépek, a szecskázó bizony keveset hoznak a konyhára ..

— Kínált a Csirki sógorod... — vágott bele Marcsá. — Lejárt már az idejg a büszkeségnek,

Jani határozott céllal "ment el hazulról, de csak azután érezte, hogy milyen nehéz dologra, vállalkozott. Egyenesen felke- reste Csirki sógorát, akit a piactéren talált, ahol ú j hatalmas tég- laházat épített, f u r a rnintássgájri padlásablakokkal. Ott szemlélgette Csirki a kömüvéseket és bepueolás alatt álló háza körül tologatta Csepel motorkerékpárját Ez az apró, nyiszlett ember már birtoká- ban volt "mindama • tudománynak és jellemtulajdónságnaki . mely a falusi kisburzsujt olyan sajátságosan megkülönbözteti' városi társaitól. Kamásnit vagy bilgericsizmát viselt ugyan és por-

(13)

foltos esőköpenyt, lehetőleg a vállára vetve, de rövidgallérú pa- rasztos ingére sohase került nyakkendő. Kalapját is hosszúkás vá- rosias horpasztással viselte, de formátlan koponyájának búbjára tolta egészen hátra, mert' Lebegényben ez is egyik módja volt a he'ykeség kifejezésének. Ugyanakkor száraz» sárgabőrű arcára többfajta kifejezést tudott erőltetni, amint ez vagy ámaz a hely- zet megkívánta. Általánosságban azonban egy különös. puritán ppzt vett föl és hozzá égy csendes szójárást, amibe épp olyan szerepet játszott a saját személye és munkája iránti tisztelet, mint a falusi gazdagok álszent rendes-ember öntudata. Lassú, tekintélyes lépé- sekkel járt s a ballábát talán a méltóság okából húzta, a falubeliek szerint azonban Ajándéktól tanulta el, akinek annyira bű tanít- ványa volt, hogy a végén még be is csapta.

t Ez az alkalmazkodás finom tudományában jártas ¡ember rögtön megsejtette, hogy miért jön hozzá sógorkája a Postás Jani, hiszen ezt a találközást ő már régóta készítgette Jani családján keresztül. A lebegényi kupecek közül ő jött . rá elsőnek, hogy van perspektíva a földmívesszövetkezetben, mert nyugodtan dolgozni a jövőben csak ott lehet majd, tekintve a kormány keresked elemet rerdszabályozó intézkedéseit. Erre az öreg Ajándék még a külön- válásuk előtt figyelmeztette s lám ő már becsusszant az újjáéledő Hangyába. -

— No mi az sógorka, mi járatban vagy? — fogadta egy csalá- dias mosollyal.

— Beszélni szeretnék magával — mondta komoran Jani — kettesben. Talán jó lesz, ha ide lemegyünk a Malac kocsmájába.

— Oda semmi esetre sem megyünk Janikáín. Én sohse sze-

• retem, ba kihall gattiak. Tán jobb lesz, ha kimegyünk az- állomási raktáramba.

Csirki nagyon vigyázott, hogy meg ne sértse Jani hiúságát és így jóidéig semmiségekről beszélgettek, míg aztán Jani nagy- nehezen előrukkolt a lényeggel. '

» — Hát kölcsön kellene sógor, mert lendíteni kell valamit az üzleten — sóhajtotta. — A vetőgépekből - meg a többi apró-cseprő gépecskék kö'csönadásából éldegéltünk eddig, de mint tudja is, csak az üzletrészeim arányában részesültem. Fizetést. meg a szö- vetkezet nem tud adni, mert hát egyéb haszon sincs.

: Hát őszintén megmondom, sógorkám — mondta Csirki atyáskodó, imádkózó hangon — nem is tudom, hogy maradhattál meg" abban a patkánylyukban a templom faránál. Én-mindég saj- náltalak, debát nem fogadtad el a segítséget, pedig ne felejtsd el, hogy rokonok vagyunk, a 'riagynénéd az- én feleségem. Te büszke -voltál sógorkám, de elfelejtetted, hogy a tojásszedés még nem igazi, üz'etplés, pláne ahogy te ott még alkalmazottként működtél, segéd voltál. Az- üzleti élethez más kell, amire én szívesen megtanítalak...

— De nem ingyen! — szólt fáradt-fiatal ellenkezéssel Jani.

— Nem hát, mert ingyen pem adnak semmit. De én még így is olcsóba számítom. Mert hát nézd, hiába kapadoztak a kom- munisták, az MSzK-nál mégis a - kisgazdák vannak többségben és beolvadt oda a Mezőgazdák Szövetkezete, a Futura Ás a Hangya

(14)

493 T I S Z A T Á J

is. Na és mit gondolsz, hogy a régi emberek és a beolvadt szövet- kezetek emberei majd titeket, újakat fognak támogatni? Pláne olyanokat mint a tiétek is, a mit a párt segítségével hívtak életre?

Ha megbolondultok, akkor is elnyomnak benneteket.

— A 2330/1946. M. E. számú rendelet kimondja a szövetke- zeti központok demokratizálását, azaz a párt bevonul oda. Én is olvasok ám, ne gondolja... — védekezett tovább Jani, hogy sú- lyosabb tárgyalófél maradhasson.

— No jó — siettette meg szavát Csirki is — de te avval nem számolsz, amit én tapasztalatból tudok. Sok. lúd disznót g\őz. Az a pár beküldött ember hamarosan úgy fütyül, ahogy a többi* sok ügynök, mert az ilyeri nagy szervezet, ha kell megrohassza még a kormányt is. Feloszlatni meg nem lehet, mert akkor ki bonyolítaná le a. forgalmat? Nekem ezt így ahogy hallod, egy MSzK-ember mondja e l . . .

— A kompártot nem rohasszátok meg soha.

— No nézd. a . . . —1 hunyorított mókásan Csirki — még majd tényleg kommunista lett. Látom telebeszélte a fejedet a malmos Jenő, csakhogy annak több esze van. Mert a> párt is csak egy létra, ahol felfelé mászni, pecsenyét sütni lehet. Csak azt ném érteni,"

hogy tudott így elvakítani, bebeszélni neked', hogy virágoztasd azt a szegénybandát, aki feléd se néz, aki nem méltányolja még a munkádat se. Ilyen hiábavalóságokra használtad fel ezt a szép időt. Mert tudom a pártba se vagy senki, Tuba Péter ott is v.isz- szaszorít, félti tőled a bíróságát, a piacpénzt... Orránál fogva kell ezt a népséget vezetni, ezt mint a rokonod mondom neked, mert sajnállak. Jól indultál, voszt nem tudsz vérbeli üzletember lenni.

— Jó, jó — mondta konyul tan Jani, nem tudván érdekeset válaszolni a .korholásra — tudjuk, amit tudunk, elég az oktatás- ból. Lássuk mire hajlandó!

— Hát háromezer forinttal benne vágyok az üzletbe, azaz a boltotokba, ezerötszázzal meg "a rossz traktor kijavíttatásába, amit a Schlézinger udvarán mutatott apád. Természetesen a tiszta haszon ötven százaléka az enyém. Hogy a. megmaradó ötvenből te mennyit gombolsz le magadnak ahhoz, semmi közöm. Üj a forint, nagy pénzt adok nem tágítok!

Nem is tágított s így Jani kénytelen-kelletlen belement, vagy tán maga- is vágyott egy kis nagyobbstilű munka után. Néhány napon belül minden árúval tele lett a bolt. Őszre már az őszi szántásnál pöfögött a traktor és élet költözött a vállalkozásba.

Csirki maga ügyelt az üzletmenetre, sőt egyéni összeköttetéseinek nagy részét is a Föld mívesszövet kezet köpenye alá vezette, mert bözben-közben a belpolitika is változgatott. A kisgazdapárti-vezetők bukása és disszidál ása után előnyomultak a balold'ali pártok és Csirki habozás nélkül belépett a szoc. dem. pártba. A balpártok megint előkapták a szövetkezeteket és az 1947. évi XI. t.-c. 133. §-á értelmében megalakult a MOSzK, az egységes Magyar Országos Szövetkezeti* Központ, mely egyre több forgalmi monopóliumot he- lyezett el szövetkezetei kézébe. Csirki hát hamarosan a többi falusi kupec, gabonabizományos fölé nőtt, habár ezt a felnövekvést sohse

(15)

támasztotta alá gőggel. Ö mindenkivel szövetkezett, mindenkit támo- gatva használt ki s folyton-folyvást csak alkalmazkodott.

No de nekem nem célom azokat az aljasságokat elsorolni, ami- ket Csirki sógor figyelmét a vagyonszerzésre összpontosítva elköve- tett s amik lebegényi nézőszempontból még emberi erényekké is váltak. Janiról van itt szó, akiben autodidakta, intellektuális úton már megszületett, ha kezdetlegesen is, az ú j emberség csírája, - s lelkiismeretfurdalásai szédült-hatalmasan . megnagyították életének ellentmondásait. Igaz, ebbe saját háttérbeszorulása is belejátszott, habár Csirki gondosan ügyelt arra, hogy a falu felé ő képviselje a szövetkezetet. Jani, mivel kitűnően megismerte a szövetkezeti elrné-' letet, nagyon jól tudta mit cselekedett, amikor a szövetkezeti hasz- not sógorának eladta s magát nyugtatni mindenféle okot talált ki.

Elsősorban a kis feleségéért hozott áldozatnak tüntette föl és magát ebbe belelovalva, remegő kézzel bár, de kivette a kasszából a huszon- öt százalékot, hogy a részvényes szegényparasztoknak Mindössze hu- szonöt maradjon. Lélek nélkül,- fáradt mosollyal nézegette az asz- szonyt a frissen vásárolt ú j ruhákban, amint a tükör előtt billegett.

Szokatlan hangos szójárású lett-,- amit, mások hirtelen fellángölt büszkeségnek vettek. Néhány hónapon belül ú j bőrkabátot vásárolt ' és Csirki sógora nem sajnálta, tőle a motort sem. A görbén néző szemeket akarta nyújtatni ezzel, mert Jani azért lett olyan hangos- kodó. hebehurgya, mert valójában, nem találta magát. Neki kellett az igazgatósági tagok — pár gyámoltalan parasztember — érdeklő- désnyilvánításait mindenféle mákonyos szóval vagy sopánkodással lefegyverezni. De legnehezebb volt a helyzete a .pártemberekkel szemben, akikkel azelőtt mégis valamelyes viszonyt kialakított.

Majdnem mindig ő ad'ta az ebédet, vacsorát az eléhezett képű váro- siaknak, akik a növekvő éjetszínvonalról és a munkásság erőfeszí- téseiről beszéltek csillogó szemmel és a lebegényi bőségtől elvakul- tan, megnyugodva vitte el őket a-vicinális. Pedig ha tudták volna, mi folyik úgy titokban még a lebegényi kulisszák mögött is, ebben a ronda porfészekben. Később meg az a gondolat is felötlött benne, hogy ez a nép valóban nem érdemel kíméletet, hiszen önként hajtja a fejét az igába. Ahelyett, hogy közvetlen elnyomói, a falusi kizsák- mányolók ellen küzdene, egy igen távollevő hátaimat, a pártot szi- dalmazza, amely a lebegényi életbe kézzelfoghatóan bele se nyúl.

Ám nem tudta kivonni magát a pártlap hatása alól és csodálkozva tapasztalta, hogy nem tud okos semleges maradni. Észrevette magán azt is, hogy tetszik neki a szónoklás és a párttagság helyeslő tapsa.

Egyszer majdnem a pártiskolára is elment és csak a felesége szava tartotta vissza. Ott akart hagyni csapot, papot és napokon keresztül hitte magáról, hogy neki hivatása van és ő a. nép fia. Csirkinek ez sehogy se tetszett s mivel ismerte emberét, megtalálta vele szemben a bánás ú j módját. Elvitte útaira legtöbbször Pestre, belevonta az üzletbe s a nyereségből százalékot adott neki. De nemcsak ezt tette, hanem megmutatta neki a kereskedőélet egyéb gyönyörűségeit is.

Sokszor heteket maradtak Pesten gyanús szállodákban, ahol Csirki szeretettel gardírozta, hájas sógorkáját, aki fülig merült el az élve- zetekben. Csirki tudta, mennyire kézben tarthatja ezeken keresztül

(16)

474 T 1 S Z A T A J

a megbomlott fiatalt, aki teljesen belebutult és a jó táplálkozás miatt nem akart belecsömörleni a bujálkodásba. Ez is okozta volna vesztét, ha véletlen nem ebben a korszakban él.

Jani bujálkodása is kii'íyó ocsmányságokban élte ki magát.

Nem csinált vallást belőle, mint á kéjenc városi megfelelők, de foko- zatosan ezek töltötték ki gondolatait s változtatták figurává moz- dulatait. „Lebegéuyi kanmedve", így terjedt el a csúfneve. Szegény Marcsa felesége féltékenységében pnajd meghalt. Többször hazahur- colkodott, de aztán ú j r a visszampnt a falu csúfjának és örökös civa- kodásra, mert Jani a megjavulással nem is próbálkozott. Báva, ko- misz mosolyokkal intézte el a feleségét és napközben is járt Buzássy- néhoz, a hírhedt malmos özvegyhez. Azélőtt meg se látta, de most már félesztendeje nem tudott megválni tőle. Az uraféltő Marcsa me- nyecske rontásnak vélte ezt az állapotot, mert Buzássyné nem volt"

szép, xsöt egyenesen félelmet keltő egyéniség volt. Az emeletes, szürke kormostetejü mnlomépiilethez ragasztott' földszintes sarokház a falusi gazdagok kedvenc találkahelye s a-féktelen orgiák színhelye volt. Az apró'zöldrefestett, magasan ülő ablakokból gyakran kihal- latszott ennek az asszonynak nyerítésszerű vihogása.

Buzássyné terebélyes, harmincöt év körüli pirosképű, igen ma- gas asszony volt, hatalmas csípőkkel, vastag combokkal' és olyan szájjal, mely szinte dagadt a vértől és gyűrűzött a kielégítétlenség- től. Lapos, piros, semmitmondó arcából fölényes, gonosz fekete szemek tüzeltek mocskos éhséget- sugározva. Ennek 'az asszonynak nem- volt semmi emberies szelíd, gyöngéd fogalma, a szerelemről, hanem rígy élte, úgy gondolta, mint az állat.. Az ura halála után az egész gőzmalom az ő kedvteléseit szolgálta, vagy inkább az üzlet- menet szögletesítette ki sajátságosra tulajdonságait. A lisztporban járt a sunyj molnárokat ellenőrizve, jóképű könyvelőket fogadott, szerélemmel kenyerezte a malomellenőröket és lisztszállító autókat indított a hátsó udvarból. Keze és befolyása még a helyi pártszer- vekig s a megyei tíhtóságokig i s elért. Buzássynéra emlékezett min- den kis kéjéhes ember, aki résztvett förtelmes torain. S Janinak ilyen némber kellett, akinek öleléseiben viszontláthatta a saját ron- daságát. Motorja számtalanszor puffogott el egy nap a malom előtt s, ha csak tehette, beosont.

Azon az emlékezetes napon azonban már nem bírta tovább Marcsa, a feleség. Jani és Csirki sógora a lebegényi munkáspártok ^ egyesülésének örömére ittak, ami gyakorlatice úgy "végződött, hogy Csirkit, mint volt szoc. demest választották meg a Magyar Dolgozók P á r j a helyi elnökének, mire jutalomként égy krigli sört fizetett a szavazóknak bálája jeléül. Jani természetesen nyolc óra t á j t már Buzássynénál kötött ki és magával vitte Tuba Pétert, a félszemű, mindig kesei'ű hangulatban lévő párttitkárt is. Buzássyné és két csinos szobái ója, ragyogtak és a nők szégyentelensége még a sok világ látott Pétert is elpirította.-^Áin ekkor váratlan dolog történt;

a hisztériás; magából kikelt Marcsa rántotta föl az ajtót és sival- kodva nekitámadt Buzássynénak.

— Te cafat, köpödelöm, ./majd én megtanítlak, hogyan kell.

más urát elcsábítani, te falu kancája, t e . . . ki leszel prédikálva, te cafat, voltam a plébános ú r n á l . . . te, te falu k a n c á j a ! . . .

(17)

Máig is mesélik a két asszony esetét Lebegényben. Buzássyné véres; összekarmolt arccal lökte ki Harcsát az utcára, de az urát is káromkodva utána zavarta» Mire Jani hazaért, akkorra már Márcsa minden holmiját a szoba közepére hányt és az .öreg Postásék nem bírták csitítani. De még csak aztán következett a kalamajka.

— >Te voltál az oka, mert te beszéltél rá —. kiáltozott Jani, ahogy sohase szokott. — Te beszéltél rá, hogy adjam el a sógornak a szövetkezetet. . '

Szegény fiatalasszony nem értette, mért lett volna ő az oka,- mikor milyen szépen indult mindlen. Beleizzadt a, kiabálásba, miköz- ben dühösen vagdosta holmijait a sifonérból a szoba közepére. Egy mérges mozdulatnál leütötte a sifonér tetejéről a mécsest és a pet- róleum szétömölve a pallón, azonnal lángra lobbant. Márcsa nagyot sikított ijedtében. •, .

— Égjen meg minden, ördög bújjék bele! — ordított Jani a

büdös füstben. ^ . (

Ekkor azonban egy kivehetetlen fekete alak ugrott be a szo- bába és lepedővel, bőrkö^enyével fojtotta, taposta el a tüzet.

— Nyavalyások! segíteni! —Jiadakérzott mind a két kezével.

. így is csak nehezen tudták eloltani. Második lámpánál n é z t é k ' csak meg, ki is a jövevény, amit az. elráncosodtott-, összeesett öreg postás hozott remegő kézzel. . '

— Na láss.al — hümmeutett, amikor felismerte malmos Jenőt.

— Idáig jutottak. A küpecság is csak megrontja az embert. Maga behelyezte, most aztán -nézheti őket!

Jani esetlen.-'és buta magyarázkodásba kezdett, de Jenő csak legyintett: - . - ^

— Tudok mindent... Majd vacsora után megbeszélünk min- dent .-.. Addig pedig, asszonyka, elszaladhatnál valami íharapni- valóért Tnekem, mört rettentőn éhes vagyok —.szólt a szipákoló Mar- osához. — Addig is.tán elhagyhatnánk ezt a szobát, itt olyan rossz

petróleum szag v a n . . . - ' ^ A vacsorát hozta az elhalkult Marcsa és Jenő az öregek szo-

bájában költötte el. -Hézago| kitölteni semmiségekről vitte a szót, miközben nagyokat harapott a búzakenyérbe. Jani' elpetyhüdt, ál- mos, busa feje megnyugodva figyelte és -a sok ivástól elvörösödött szemei majd az asztalra cseppentek. Jenő rá-rápillantgatott s min- den' pillantás után vidámabb lett és a végén alig vették észre, ami- . kor ügyükre vitte a szót.

— Hát igen, igen — mosolygott. — Én is oka vagyok, hgy a komám így ellmty^t. Szép kis burzsujvirág lett belőle, mondha- tom. No dehát népet szolgáló üzletemberek nem is lehetnek 'anélkül, hogy a. proletáriátus elméletét és gyakorlatát el ne sajátítanák- Ilyen talajból szükségképpen csak bogáncs nevelődhetik. A komám korrumpálódása és a Csirki elnöksége természetes folyamat volt f a l u n ! . . . —• Elhallgatott, megtörülte a bajszát és ivott. — No de most következik'csak el a hadd el hadd, a falusi burzsoázia vissza- szorítása — felugrott és összecsapdbsta kezeit. — J u j de sok és nehéz munka lesz még itt, j u j de sok! — Odaugrott Marcsa elé —

(18)

493 T I S Z A T Á J

Majd én kigyógyítom az uradat, ha sikerül, ha meg nem, akkor itt lesz az a kövér nyaka a talpam alatt ni!

Ehhez már nincs is mit hozzátennem, mert hiszen az emberi javulás Lebegényben is az igaz emberek lelkes harcától függ. Mind- össze még egy megjegyzésem volna Buzássyné javára. Azt ugyan sohse prédikálta ki a pap, hogyisne, mikor gyakran gubbasztottak együtt Buzássynéval a Hitelszövetkezetben, ájtatos beszélgetésbe me- legedvén, meg aztán az a bizonyos éjjeli lisztesszekér a plébánia előtt is megállogatott úgy éjfél körül.

NAGY SÁNDOR

SZEGEDI KÖLTÖK

Új küllőkre, új írókra bukkanni: öröm és kockázat, egyaránt.

'Öröm, mivel -az elődeiktől öröklött szavak és érzések, eszközök és képletek mellett már az újat, a még el nem mondottat is megta- lálhatni, — ha mégoly verejékes küzdelmek nyomaival! Kockázat:

mivel senki sem tudhatja, vájjon az „első versek" megejtő hangjait a későbbiek is megőrzik, sőt, újakkal gazdagítják-e? De ez a koc- kázat álig lehet elegendő ár az örömért — s igenis, annak bizonyí- tásáért, hogy a mai magyar líra az ország minden tájából, s egész valóságából, folytimatosart, meglepő" élénkséggel, egyre növekvő igényekkel, gazdagodik! -

Szeged', a mélatlanul feledett, s időszerűségének újbóli bizo- nyítására váró Tömörkénytől, az oly komoly eredményekkél induló, fiatal Nagy Sándorig nem egy ízben ajándékozott az országnak tudóst, 'művészt, írót — s 4iá mai fiatáljai közt körülnézünk, meg- győzödhetünk róla, hogy a jövő számára is újabb ajándékokai tartogat. Persze, e fiatalok közül nem mindegyik léphet még nyilvá- nosság elé, s különöskép a nehezebben érő prózairókra várnak nehéz küzdelmek ahhoz, hogy máris megmutatkozó teheségük mellé a kifejezés mesterségbeli-eszközeit is elnyerhessék. A Tiszatáj egyik legfőbb feladata ezeknek a még névtelen tehetségeknek fel-

fedezése, felkarolása, — hogy idővel né csupán költőket, de próza- írókat is mutathasson be. ' 0

Legalábbis kettő, a fiatal szegedi költők közül — Szokolay Károly és Takács István Tibor — azonban már eljutott odáig, hogy helyet nyerhessen abban a legfrissebb nemzedékben, melynek jelentkezése a fővárosi folyóiratokban, a magyar líra tartalmának és hangjának gyökeres megújulását ígéri. E két fiatal költő versei egyrészt meglepő kifejezési, verselést tudásról — másrészt az igazán egyéni, a döntően lij tartalomért való becsületes, őszinte küzdelemről tanúskodhatnak. Némelyik soruk, szakaszuk nagyonis készeknek, — a verseikből kialakuló összkép pedig komolyan, foko- zatosan fejlődőknek mutatja őket. Abban a korban vannak, ami- kor egy-egy új vers ugi'ásszeHí emelkedést — vagy akár zuhanást is jelenthet a már meglévőkhöz képest. Fontoskodás lenne tehát „vég- legest'" mondani róluk — .s egyébként is, bármifajta költői váló-

(19)

gatás szrkesztőjének feladata nem, lehet több egy rokonszenves^

arckép megrajzolásánál.

, Igaz, róluk nem is nehéz ilyet rajzolni. S • azt hiszem, nem telik él hosszú idő -ahhoz, hogy arcképükön már „véglegesebb" voná- sokra tarthassanak igényt.

Takács István Tibor az idősebbik: 1927-ben született. Apja munkás, ő maga volt már lakatos, kőműves, vasútas segédtiszt, útépítő, napszámos, gyümölcsszedő, sőt, egyszer folyóirat-szerkesztő is. Az ilyesfajta életrajz nem épp ritka a legfiatalabb költőnemze- dék ¡tagjainál! Nappal. üzemi tisztviselő — este a szegedi egyetem haltgatója• . , • '

v. Az esli egyetem, — a másik otthon a gyár után, — vár, hol a gondolat, elűzi tőlem mindennapi gondom,

•s a havas úton lassacskán kibontom, szívem mélyében a csillagokat...

'— fogalmazza meg szépen, Üzemi, naplójába n, az új magyar egyetemek hallgatóinak életmódját.

Szokolay. Károly Kunágotán született, 1929-ben; városi tisztvi- selő az édesapja. Ugyanazt a „havas útal" tapossa ő is az Egyetem félé, mint Takács. -v -

És ez az út talán a költészetükben sem szakad még két ös- vényre, habár egyéniségük, költői alkatuk máris sokban különbözik egymástól. Takács az érzéki, Szokolay a-gondolati valósághoz áll kö- zelébb — de nem oly határozottan, hogy idővel akár helyet ne cserél- hetnének. Ami közös bennük: a küzdelem egy új, költői valóságért, a világ valójában konkrét elemeinek megragadásáért. S verseik,*

ben ez a. küzdelem máris, rendkívül tanulságos! Mindkettejük lírája birtokában van annak a hévnek, és zeneiségnek, mellyel talán néhány esztendővel ezelőtt be is érte volna• egy „induló" költő. Hisz a zene hamarább is születik, mint a konkrétum, — melyet körül kell ölelnie.

Ők azonban nem érik be a zenével: sima, olvadékony anyagukat odadobják a keményebbekért,-időtállóbbakéi t. Ez a küzdelmük, mely- lyel ki akarnak nyúlni a meglévőből, méllyel birtokuk határait tágítani akarják: tul-djdonkép & korán megszerezhető eredményék feladása a későbbiekért, a lényegesebbekért. Szokolay egyik verse; a Zsong ó ide g ekkel, öntudatlanul, már a szerkezetében is, ezt a valóságért folytatott harcot testesíti meg. E versnek magának is anyaga, témája a zene — de ez az elvont erő csak arra jó a költőnek,

hogy kőfogkénir feltörje a ,„dolgok boltos burkait", s ha még oly távólról, a valósághoz vezessen el: „ mozgó valóság, forrongj csak , te vulkán."

Takács István Tibor szerelmes versei friss érzékiségükben is akkor válnak leginkább • emberiekké, s -a szenvedély képe. mellé a teljesebb valóságát is feltárókká, amikor, miként a, Bőségben, -a mindennap anyagába ágyazódnak, s nem csupán a gyönyörről szolgálnak szép és gyengéd híradással, de az életéről is, mely ezt

•a- gyönyört feloldja elszigeteltségéből, magányából, s „boldog vilá- gunk' alkotóelemévé teszi meg. Egyébként hogy Takács mily komoly s éppen nem eredménytelen harcot folytatott a valóság elnyeréséért,

28

(20)

418 T I S Z A T A J

arról az Üzemi nap ló néhány friss, légköri, környezetet, lelküle-, tet idéző, ábrázoló részlete is tanúskodhaAk.

A valóságért folytatott küzdelem tudatosságának bizonyítá- sára, még Szokolay .H int a című versét is idézhetném, mely a kép- zelet lendületével tör e világ lényegének megragadására: „Csak lem díts, hinta, így leszek — a világhoz hasonló..." Ennél a vágynál: a világgal, a, valósággal azonosulás_ vágyánál biztatóbb zálogol nem- is kívánhatnánk fiatal költők jövője számára. Az „alanyiság" mindig is az első versek, az első szenvedélyek szinte kizárólagos jellemzője:

Megmaradni benne: pusztulás', élszűkülés. De kitörni belőle, a „tárgyi"

világ valósága felé: az igazi költészet útja.

Hiszem, hogy mindinkább ez bizonyul majd Takács és Szo- kolay út-jánák is. -

SÖTÉR ISTVÁN

b ~ HÁROM VERS

* ÜZEMI NAPLÓ

. I: . - • _ ' - (6 és 7 köraött.) Halkor indulok mindennap a város

széléről gyalog a. Gázgyár fele. - S A víz mindenütt apró, jégsziláúkos

és rámterül a hideg köpenye.

Vadludak krúgatnak fent. a -magasban, a köd miatt nem látni messzire.

- emberek sietnek és fölbúg lassan . - egy gyársziréna'lüktető szive.' ^ A kapunál ismerősök fogadnak,

— szabadság —, így a kapus rámköszön,

— szabadság elvtárs, — a fák mosolyognák, és arcunkra is kiül az öröm.

II.

(Látkép a szobából.) A szobából lelátok a telepre,

a fordítókorongon vagon áll,

s az udvaron kiipokban meredezve , ezénbegyek, s ott, a hátsó kapunál

egy teljes vagonsor; pár óra múlva üresen f u t l a k el a síneken, " - a koesiforduló így lesz lenyomva

Öt nap alá. A havas begyeken , lapátolják a szenet a csillékbe

hogy pirosuljon tőle a kazán!

Tüzet gyújtok az emberek • szikébe, ^ hogy pirosulj az arcuktól', hazam!

(21)

III..

(Félóra múlva.) Mert költő vagyok s ugyanakkor munkás,

nem csak szavammal építlek, de két kezemmel- is, hazám, a lélekomlás erőt adott, hogy tervünk rendszerét megérthessem, máskép fogom a tollat, sokasodnak a. gyorsírás-jelek, . a verseimben ledőlt minden korlát, épülnek bennem eszme-rendszerek.

Mert jól vigyázok, mit vetek papírra, apám is munkás, -én is az vagyok, az én szavam a sziveket hasítja, az övé, mint a kőszén, úgy ragyog!

IV.

^ . ' (10 'órakor a gépteremben.) A gépteremben forognak' a szíjak,

duruzsolunk a transzformátorok,' ^ - . s a lendület, mely mindenkinek ízt ad,

a levegőből én rám is csorog.

A gépek között érzem, én is láncszem.

vágyók, se" nem több, se nem kevesebb, 5

kenyerünkből nem jut egy harapás sem, annak, ki nékünk tőrt és cselt vetett.

Érzem, közöm van nekem is a gyárhoz, enyém, tied, vesd néki hátadat.

"Nézd, a hetüket, mit a füstön, áthoz a ' t i s z t a fény: Nemzeti Vállalat.

V. (Ebédidő' a gyárban.) Ebédszünet: a papírok zörögnek, .

félórát pihen gép és agyvelő. , A szereidében gyűlést rögtönöznek, hogy jobban feszüljön' meg az erő.

Apám is ott <van, pártmunkás és tízes bizalmi, szemében az öntudat,

és szájából, mint mag hűli ki az ízes szó, ami nékünk jobb jövőt mutat.

Azután esznek, nem maradnak éhen, a levegőben zászlók fodrai.

És olvassák, mit írt a Szabad Nép-ben

az osztályöntudatról Révai. ' • VI.

(Az Üzemi Bizottságnál.).

Az Üzemi Bizottság egyre jobban siet a munkával, mert négy után

(22)

T I S Z A T Á J

pártnap lesz. Telefon szól a sarokban, (nem győzi írni fényes ceruzám,

mert úgy figyelek, észre ne vegyék ők, hogy ellesem munkájuk ütemét,

s hogy megörökítem, mint fürge vésők, szivüknek megfeszített erejét.)

majd tanácskoznak, készülnek a tervek, üiert tervvel építnek nekünk "hazát.

A szavaiktól tágulnak a termek, ők munkálják azt ember igazát.

vn.

(Pártgyűlés.J)

Négykor van pártnap, a kultúrteremben nem lehet egy tűt sem elejteni.

De nem lehet a lángot a szemekben egy pillanatra sem felejteni.

A hosszú padokon ülünk egysorban, mellettem itt ül: Hancseruk Mihály élmunkás, fűtő, első lett a sorban, a többi között legjobban kivált.

Azí előadó elvtárs szava lebben:

„a reakciós papok már soha

nem ülnek n y a k u n k r a . . j a j , hihetetlen, hogy hisz nekik még néhány ostoba.

VIII.

. (Szomorú meditáció.) Hogy végignézek a tömött sorokban, - •

jaj,. szivén üt, hogy engem még a Párt

nem fogadott fiává." Egyre jobban . tágítom magamban a láthatárt,

hogy amint véget ér a zárlat, én is . olyan lehessek, mint a többiek,'

s meglátszódjon a. verseim színén is, ' hogy nem. húznak lé céltalan kövek.

Még három hónap s én is megtalálom

egész magam, mit eddig még sohsem , .sikerült, tetté válik minden álom',

s egy költőt nyer velem a nemzetem!

IX.

(Pártnap után.) Megbonxlanak a sűrű sorok, hosszan

nyúlik a.-füst, ki arra, erre megy;

itt sakkoznak s ott hátul a sarokban színjátszók próbálják a szerepet.

Kint lassan bó hull, holnap már december,

"békét varázsol a két, rőtmeleg

(23)

kályha, a falon árnyékunk dereng fel, családban vannak itt az emberek.

A Gyár egy nagy család, a Párt vigyáz ránk,

mint magok hullnak tanító szavak. <

Szabó elvtárs mondja, mint imádságát, József versét, a Lebukottakat.

X.

(Este, Egyetem felé menet.) Sötét van, kilépek a gyári fényből,

oly gyorsan telt el, lám ez a napom.

A novemberi pelyhes hóeséstől,

mint könny csillog a hó az ¡y^eomoi).

Mindennap jobban érzem, velem épül, versemmel szépül gazdaggá hazám.

A gyárat nem látom a hóeséstül,

plakátok égnek a házak, falán. N

Az esti. egyetem, — a másik otthon * a gyár után, — vár, hol a gondolat,

elűzi tőlem mindennapi gondom,"

s a. havas úton lassacskán kibontom szivem mélyében a csillagoltat.

Szeged, 1948. november 30.

' ' TAKÁCS ISTVÁN TIBOR

• •

SZÉN

Vonatok jönnek a telepre, • . * rajtuk púpozva, meredezve

fekete szén.

Vagon, vagont ér, fent az égen

felhők közül csillanva kéken ' omlik a fény.

Szén, dorombolják a kazánok, szén, sziszegik a, vörös lángok, jajdul a sín!

Pereg a szén, omlik a földre, , . ^ lapátokról folyik a görbe

gép karjain. ' . ' ~ , Lengyel, cseh ,szén, kagylós és porzó, durúzsol, mint a szép magyar szó, dobja a kéz.

A munkások izzadva' hányják s egyre-egyre ontják a bányáit, szisszen a szén.

(24)

T I S Z A T A J

Az udvarban szénbegyek nőnek,

ke.l most a szén gép-etetőnek, * hogy a kazán

tüzesedjék, ontsa a lángot;

a pusztulásból talpraállott ú j r a hazám!

Kell most a szén az éhe3 gépek mcgaeclozott erejének,

mint a remény. • Vagonok'jönnek a telepre, rajtuk púpozvájAuererJezve fekete szén!

TAKÁCS ISTVÁN ITBOK

BŐSÉG • ' . A 'macskaköves utcák^ csupa békét *

lehelnek és az átmentén a fák a

villogtatják a pap arany szegélyét s -Te arra jössz, a hűs utcákon, át.

A levegőben fecskék r a j a rebben, a derűs ég a világ arca, két

fürge szekér siet a reggelekben '

piacra tartva, így tágul a kép. \ Kibomlik minden, kosaradból almák,

szőlők nevetnek, bőség integet, • (mintha varázslók vígan mutogatnák

a piacon a sok. dinnye-begyet.) Amott pityókák, szilvák és uborkák, emitt pirosló paradicsomok,

a bőséget a . karjainkba hozzák t i 'gyümölcsösök és az árusok.

A levegőben szőlők szaga erjed,

— ez_ már az ősz, a bűvös és szelíd' — mondód) magadban és a terhes kertek aranyló, sárga, drága kincseit ""

viszed magaddal kosaradban bőven, ' • kísérnek ízek, színek, illatok.

Oly szép vagy ebben -a sugapis őszben, szemedben boldog világunk r a g y o g . . .

TAKÁCS ISTVÁN TIBOR

(25)

ösz

Vállunkra terül a világ, hullnak a levelek,

¿. szegény halottak szemei behorpadoznak a földben, föld hull kihalt koponyáikba s nemsokára 0

siratni kezdi őket az ég is. - ' Könnyzápora átitatva a fekete földszövetet, fehérre mossa csontjaikat. Mossa

csak, ez a világ rendelése. Zúgnak itt fenn a gépek s védve vannak

az őszi harmat rozsdájától. A hídon büszkén sercegnek, zakatolnak. Egy kislány

fázósan búvik ú j kabátfészkébe; én is bújnék már reszketőn valakihez: '

egy leány meleg és puhafalú ^ ö lelkének kicsike szobájába, mint buksi medve.

, De addig hova dugjam fejemet? Verseimnek fátylába fekszem, meíyen áttörnek hozzám a Kint hangjai s remegő illatai.

Ó, eljön az a lány, tudom', eljön,«. "

s megesszük a világot akkor, megesszük az őszt, és mély konyhánkban is, mint a föld ősi -üstjében, megszületik a tavasz s az én rügyeim is

büszkén fognak majd lengeni a- szélben!

. . . SZOKOLAY KÁROLY

' > ' " Ó .

A DESZKI TKAKTORÁLLOMÁS

Éjjel egy kis hó esett, de nem tud megbirkózni a nap mele- gével, gyenge még a tél. Szinte megborzongj az ember, ahogy kijön a meleg vonatkupéból. Brr. Nedvesség, köd meg sár. Mert Deszknek, mint általában a .esanádmegyei falvaknak, az egyik főismertető jele. Alig 12 km-re vagyunk Szegedtől, de úgy tűnik, mintha vala- hova „Istenhátamögé" érkeztiinl^-volna. (

—Nó te félcipő, most mi lesz veled? — mondta nevetvő egy kék- ruhás fiatalember, aki egy úiásik kékruhással óriási koffert cipelt

a vasútról, . Egy kis csúszás a ~jó anyagos földön s a félcipő csakugyan

nyakig belehuppant a sárba. Gazdiája valami káromkodás-félébe akart kezdeni, de idősebb társa leintette:

— Sos£ strapáid magad. Egy hét múlva föl sem veszed.

Különben is a szanatóriumban nem lesz sár.

Nyomukba szegődteip. Barátságos emberek voltak s készsé gesen mondott el az idősebb mindent a faluról, amit csak tudott.

Csakhamar odaérkeztünk az említett szantórium épületéhez. Hatal- mas, kőfallal körülzárt terület.- Br. Gerliczi' Félix kastélya volt valamikor, de már a háború előtt is üdülőféle lett belőle. Egészen természetes, hogy most kórház, tüdőbetegszanatórium. No, de bár- milyen érdekes és jelentős dolog is mindez, én mégis csak más

(26)

493 T I S Z A T Á J

célból jöttem. Elbúcsúztam hát útitársaimtól és siettem útmutatá- suk szerint a traktorállomás felé.

•.Néhány észrevétel Megérkezéskor Hatalmás, 40—50 m. hosszú uradalmi istálló-féle épület foga- dott s balra tőle egy kisebb. Ez volt az iroda. Az oldalán büszkén hirdette egy tábla, hogy rohammunkával építette Deszk dolgozó népe. A -traktorállomás ölömére építette,, mert nem volt más, meg- felelő épület irodai "célra. Távolabb egy másik hosszabb épület.

Félreérthetetlenül ráismerni benne a volt uradalom cseléclházaira.

A traktorállomást egy volt földbirtokos gazdasági telepére helyez-, ték- Csakis ilyen célt szolgálhatott, d'e kastélynak még a nyomait sem tudtam fölfedezni. Az udvar ellenben annál nagyobb. Önkén- telenül a traktorokat kerestem, mintha bizony azért küldte volna a kormány Deszkre, hogy itt fölsorakozva díszelegjenek. Magam is elmosolyodtam ezen a gondolaton, dehát nem csoda, ba ilyesmi jut is az ember eszébe. Ez az első eleven traktorállomás, amit életem- ben láthatok. Sikerült mégis felfedeznem egy traktorfélét. Ott állt az. iroda előtt,' s én megütközéssel olvastam a hűtőre krétával írt mondatot: „Meghalt 1948. nov. 7-én". Ez volt az7>a traktor, amelyet fölvirágozva láttam ínég szeptemberben Szegeden a gazdasági kiállí- táson? Ilyen hamar tönkre ment volna? Éreztem, hogy ez lehetet-' len. Ide tiz vadonatúj, erős traktort küldött a demokratikus kor- mány. Ez m e g . . . Persze, ez meg megette benzinje j a v á t . . Régi rossz traktor. Mit keres akkor itt?

De nem volt már idő a találgatásra, mert az irodából éppen kilépett1 Maróti András, a fő gépész. Bevezetett az irodába.

° Munkaversennyel előre Néhány évvel, ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, mindez. Vall- juk be, hogy nekünk is, akik pedig nagy lelkesedéssel. fogadtuk, - szintén kevés reális elképzelésünk van róla. Tudjuk, nagy dolog, hogy a megszületőben levő szocialista új világot építik ezek a traktorok s hogy minden barázdával, melyet fordítanak, közelebb jutunk ebhez az ű j világhoz, de m é g i s . . . Mégis csak érdekes és homá- lyos,' hogyan történik mindez. Ott kell lenni, ott a vígan búgó trak- torok ennek az ú j életnek, csak neki kell kezdeni, hogy kibont- suk. Szinte éreztem a feladat súlyát. Meg tudom-e látni a lényeget, meg tudom-e keresni,' ki tudom-e hámozni az életet mozgató, előre vivő erőket? Mert ha ez nem sikerül, kár egy szót is vesztegetni.

Bizonytalanul kezdtem írni az adatokat. '' A deszki gépállomás létesült 1948. szept. 27-én. Tiz ú j trak- tor tört be a falu áporodott csöndjébe,. d'e becsületesen fölkavarta már akkor a levegőt, mert a falu apraja-nagyja ott volt ezen az érkezésen. A kulákok sandán pislogtak ugyan, de mégis eljöttek ök - is. Pár nap múlva megkezdődött a munka. Eleinte sok nehézség- gel, mert kiderült, hogy még az ú j földhözjuttatottak is bizalmat- lanok. Nem. akart szánttatm senki, mert az a hir terjedtél, hogy aki állami traktorral szánttat, attól elveszik a földet kolhoznak.

— És mit tettek ellene? — kérdeztem a főgépészt.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Azaz, a Csak Szöul lehet Korea f ő városa mondat esetében az alternatívák kollektív individuumok, amelyeknek valódi része a Szöul tulajdonnév jelölete.. Ez a feltétel

A globális termelés és kereskedelmi érdekeknek megfelelően fontos tényezővé tett olyan területeket, ame- lyek már nem, mint területek voltak fontosak (mint régen), hanem csak

Egy óriás város feküdött előttem, Hogy juthatok bele ? ép azon tűnődtem, Midőn mellém repült iszonyú robajjal Valami szerkezet, s megértettem bajjal, Hogy az engem

Kölcsey Ádám egyetlen fia Kölcsey Kálmán,- Kölcsey Sámuelnek pedig egytelen leánya Kölcsey Klára volt.. Kölcsey Ferenc végrendeletében unokaöccsét, Kölcsey

Tanulmányunkban rendszerezett kutatási eredményeink hozzájá- rulnak a kortársoktatás mint pedagógiai módszer fogalmának és kritéri- umrendszerének neveléstudományi,

Érdeklődött, hogy mikor indul a vonat (, de nem tudta meg.) Megérdeklődte, hogy mikor indul a vonat.

a Föld képe jelenti, melynek sugárzó szép- ségéről, elevenségéről minden visszatérő űrhajós beszámolt már; ide kívánkozik az újabb kérdés: „Mire jó a levegő?”,

Az ember lehet bizonyos fokban jó, mert emberséges és jószívű a nélkül, hogy ezzel tudatosan az Isten felé törekednék, tehát szent lenne, de a szent, az Isten felé..