S £-W©fii Ifi '0>

‘ ÍT 5'©

* 0 f i ' « u

>s <2

-W

S £

f i i I f i © '0>

S 3 5 3

*gí '©

<5 c n

.tí ©

f i

3

fiS N

PQ c«

j

<L>

c/3 '0 >

vpN'M

Í j N

• 0

Babits Mihály életművéről születésének

125. évfordulóján

■1 I _{I i T i}

j

S zerkeszti: S ÍP O S LA JO S Regényei

1. B abits M ihály: A gólyakalifa. S zerk. É d e r Z o ltán . Kártyavár.

S zerk. B abits K u ta tó c so p o rt.

B u d ap est, H istó ria L itte raria A lap ítv án y -K o ro n a K iadó, 1999.

2. B abits M ihály: Tímár Virgil fia. S zerk. S ipos Lajos.

B u d a p e s t, M a g y a r K ö n y v k lu b , 2001.

3. B abits M ihály: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom.

S zerk. B u d a A ttila. B u d a p e s t, M a g y a r K ö n y v k lu b , 2002.

4 -5 . B abits M ihály: Halálfiai. S zerk. S zán tó G á b o r A n d rá s, N é m e d in é Kiss A d rié n , T . S o m o g y i M ag d a.

B u d a p e s t, A rg u m e n tu m K iad ó , 2006.

Drámái

B abits M ihály: Drámái. S zerk. V ilcsek Béla.

B u d a p e s t, M a g y a r K ö n y v k lu b , 2003.

Tanulmányai, esszéi, kritikái

1. B abits M ihály: Tanulmányai, esszéi, kritikái, 1900-1911.

S zerk. P ie n tá k A ttila, H ib sc h S á n d o r. M eg jele n és e lő tt 2. B abits M ihály: Tanulmányai, esszéi, kritikái, 1911-1920.

S zerk. P ie n tá k A ttila, H ib sc h S á n d o r. E lő k é sz ü le tb e n Levelezés

1. Babits Mihály levelezése 1890-1906. S zerk. Z soldos S á n d o r.

B u d ap est, H istó ria L itte raria A lapítvány—K o ro n a K iadó, 1998.

2. Babits Mihály levelezése 1907-1909. S zerk. S zőke M ária.

B u d a p e s t, A k a d é m ia i K iad ó , 2005.

3. Babits Mihály levelezése 1909-1911. Szerk. Sáli E rika, T ó th M áté.

B u d a p e s t, A k a d é m ia i K ia d ó 2005.

4. Babits Mihály levelezése 1911-1912. S zerk. Sáli E rika.

B u d a p e s t, M a g y a r K ö n y v k lu b , 2003.

5. Babits Mihály levelezése 1912—1914. S zerk. P e th e s N ó ra , V ilcsek A n d re a . B u d a p e s t, A k a d é m ia i K iad ó , 2007.

6. Babits Mihály levelezése 1914-1916. S zerk. F o d o r T ü n d e , T o p o la y Á gnes. B u d a p e s t, A rg u m e n tu m K iad ó , 2008.

KÖZELÍTÉSEK…

B^ABITSMIHÁLY ÉLETMŰVÉRŐL SZÜLETÉSÉNEK125.ÉVFORDULÓJÁN

BABITS KISKÖNYVTÁR Szerkeszti: SIPOS LAJOS

1. Sipos Lajos: Új klasszicizmus felé… Budapest, Argumentum Kia- dó, 2002.

2. Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmá- nyok, cikkek. Szerk. Téglás János. Budapest, Argumentum Kiadó, 2004.

3. Rába György: Az ünneptől a hétköznapi ünnepek felé. Babits és a százéves Nyugat költői. Budapest, Argumentum Kiadó, 2008.

4. Közelítések... Babits Mihály életművéről születésének 125. évfor- dulóján. Szerk. Nédli Balázs, Pienták Attila, Sipos Lajos. Szom- bathely, Savaria University Press, 2008.

5. Vilcsek Béla: A drámaíró Babits. Budapest, Argumentum Kiadó, 2008.

6. Némediné Kiss Adrien: A magyar „ördögregény”. Babits Mihály:

Halálfiai. Budapest, Argumentum Kiadó, 2008.

7. Buda Attila: A legutolsó Babits-regény: Elza pilóta. Monográfia.

Megjelenés előtt.

KÖZELÍTÉSEK…

Babits Mihály életművéről születésének 125. évfordulóján

Savaria University Press

2008

Készült az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén

A kötet elkészítését és megjelentetését az OTKA K61947 sz. pályázata támogatta

Szerkesztette NÉDLI BALÁZS PIENTÁK ATTILA

SIPOS LAJOS

Borító- és kötésterv BANGA FERENC

© A szerzők és a szerkesztők

TARTALOM

TVERDOTAGYÖRGY:

Babits Mihályról – az évforduló előtt ... 9

„…S MIT ÉR A SZÓ…?”

CSŰRÖSMIKLÓS:

Ady és Babits – Fülep Lajos interpretációjában ... 15 SIPOSLAJOS:

A babitsi vers geneziséhez:A lírikus epilógjaés azIn Horatium ... 31 SZÁNTÓGÁBORANDRÁS:

Életkori kedélyformák önarcképei. APetőfi és Arany

mint szaktanulmány és mint rejtett, személyes üzenet ... 47 PEKARIKZITA:

Az orfizmus és a pályakezdőBabits költészete ... 62 GINTLITIBOR:

Kötetkompozíciós elvek Babits elsőkét kötetében ... 68 VILCSEKBÉLA:

ALaodameiamint dialógusos vers ... 82 BÁRDOSLÁSZLÓ:

Babits és a dráma. Mozaikok ... 90 FRÁTERZOLTÁN:

Babits istenei – istenek a Babits-lírában ... 102 GRUNDTNERÁGOTA:

Keresztény lélekelemzés

Gondolatok Babits MihályPsychoanalysis Christianacíműverséről ... 112 ZIFFERGABRIELLA:

A metrum töréseinek szemantikája

Babits MihályŐsz és tavasz közöttcíműversében ... 119 CSEKEÁKOS:

„…s mit ér a szó, amely csupántiéd?” ... 126

„APRÓZÁJÁT EGYSZER SEM SIKERÜLT ELOLVASNOM.” (MARNÓJÁNOS) BUDAATTILA:

A visszaszerzett szabadság

Babits Mihály:Mythológia– értelmezésesszé, részlet ... 139 RÓNAYLÁSZLÓ:

Újra Babits Mihály regényeiről ... 147 KOVÁCSPÉTER:

Könyvekből szívott lélek.Babits MihályTimár Virgil fiának

néhány olvasástörténeti aspektusa ... 155 TVERDOTAGYÖRGY:

A modernség dilemmái. Babits Mihály:Halálfiai ... 163 LENGYELZSOLT:

Narratív pozíciók azElza pilótában ... 172

AZ ESSZÉ MINT ÉNÉPÍTÉS PIENTÁKATTILA:

Az esszé mint énépítés ... 187 MAJOROSGYÖRGYI:

Az esszégyűjteménytől az önéletrajzig

AKeresztülkasul az életemenműfajelméleti problémái ... 200 SCHEINGÁBOR:

Regényes idő. Babits Mihály:Az európai irodalom története ... 210 VISYBEATRIX:

Az európai irodalom történetemint családregény ... 220 FÖRKÖLIGÁBOR:

Az írástudó és a kisemmizett művészet ... 244 LIPPATÍMEA:

Babits Mihály egyetemi előadásai Ady Endréről

Szabó Lőrinc gyorsírásos lejegyzésében ... 254 FORRÁSSZÖVEG VAGY CÉLSZÖVEG?

NÉDLIBALÁZS:

„…Még szótár sem állt rendelkezésemre.”

Babits Mihály versfordításairól ... 267

MÁTYUSNORBERT:

Babits Dante-fordításának kéziratáról ... 284 SIPOSDÁNIEL:

Babits és Shakespeare.A vihar-fordítás újraértelmezési

lehetőségei aShakspere egyéniségetükrében ... 301 TÉGLÁSJÁNOS:

AzEratoelsőkiadásának története – a születéstől az elkobzásig ... 315

BABITS ÉS BARÁTAI KENYERESZOLTÁN:

Egy kapcsolat mozaikjai. Babits Mihály és Kosztolányi Dezső ... 335 CSOKONAI-ILLÉSSÁNDOR:

Babits fogarasi barátja, László Béla ... 344 TÓTHMÁTÉ:

Irodalmi kapcsolatok a levelezés tükrében ... 361 KOSZTOLÁNCZYTIBOR:

„Voltunk már királyok Bergengóciában”

Osvát Ernő, Babits Mihály és Kassák Lajos 1918–19-ben ... 369 PAPPZOLTÁNJÁNOS:

Babits Mihály irodalomszemléletének hatása

Török Sophie kritikai gondolkodására ... 383 FINTAGÁBOR:

Szükséges-e az apagyilkosság?

Babits Mihály és József Attila ... 393 VASYGÉZA:

Illyés Gyula Babitsról ... 410

„MINDIG ÚJ PARADIGMA LÉP FÖL,

ÉS KISZORÍT EGY RÉGIT…” (THOMASKUHN) LÉNÁRTTAMÁS:

Babits és az előadóművészet ... 423 SCHILLERERZSÉBET:

Egy színpadi olvasat – Radnóti Színház, 1990 ... 437

TARJÁNTAMÁS:

A parodizált Babits – avagy a paródia fogalmának változása ... 461 CSERHALMIZSUZSA:

A tanár is lehet úriember ... 470 FŰZFABALÁZS:

„Ahogy csak szenteket szabad”

Babits-versek mint pretextusok és intertextusok – avagy előtanulmány egy készülőirodalomtankönyv Babits-fejezetéhez ... 478 HIBSCHSÁNDOR:

Új tudásmodell a számítógépes és internetes szövegkiadással ... 489

KULCSÁRSZABÓERNŐ:

„Nincs benne tűz…?” – Babits 125 – ... 497

Névmutató ... 509 A kötet szerzői ... 537

BABITS MIHÁLYRÓL – AZ ÉVFORDULÓ ELŐTT

Minden, magára valamit is adó felsőoktatási munkahely és kutató kö- zösség rendszeres összejöveteleken hallatja hangját az oktatási és ku- tatási területén felmerülő fontos, állandó vagy aktuális kérdésekről.

Ennek a hagyománynak megfelelően rendezi most az ELTE BTK Kultúra- és Irodalomtudományi Intézetének keretében működő Mo- dern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék a 2006/2007-es tanévben esedékes konferenciáját. A tanszék olyan oktatási és kutatási műhely, amelybe mindenekelőtt az itt tanító oktatók tartoznak. De a tanszéki határokat a lehető legtágabban fogjuk föl, s természetesen beleértjük azokat az oktatókat is, akik az idő közben megszűnt Kazinczy utcai főiskolán modern magyar irodalomtörténetet tanítottak. A tanszéken működik Babits prózai és drámai műveinek, továbbá levelezésének, esszéinek, tanulmányainak, kritikáinak kiadásával foglalkozó kutató- csoport, amelynek tagjai a textológiai munkájuk során felhalmozott tudásukra támaszkodva figyelemre méltó kutatási eredményeket értek el, tartozzanak a tanári testülethez vagy a doktoriskolai hallgatók kö- zösségéhez. Mint minden tanszéknek, a miénknek is van vonzáskör- zete, amely kiterjed egyetemi hallgatókra, doktoriskolai hallgatókra és fiatal szakemberekre is. Az elkövetkező három napban az írástudók eme gyülekezete, a tanszék és annak szellemi holdudvara ad számot arról, hogy a kiválasztott tárgykörben milyen friss felismerésekre ju- tott.

A kiválasztott tárgy Babits Mihály életműve. Mire ez a nagy siet- ség? – vetődik föl a kérdés, hiszen a költő 125. születési évfordulóját csak jövőre ünnepeljük, s 2008-ban emlékezünk meg ama folyóirat, a Nyugat megalapítása 100. évfordulójáról is, amelynek Babits élete bő utolsó évtizedében szerkesztője volt. A József Attila-centenárium si- keres megünneplése meggyőzött arról, hogy nem elég akkor szerep- lésre jelentkezni, amikor a témának dömpingje van. Az ilyen alkalmak akkor sikeresek, ha akadnak vállalkozók, akik idejében, már előzete- sen elvégzik a szakma felkészítését, a szellemi talaj megművelését, hogy a magvak termékeny földbe hulljanak.

Miért kell Babitsról eszmét cserélnünk? Erre a kérdésre pozitív és negatív érvek két sorozatával lehet felelnünk. Mert szeretjük és válto- zatlanul szívesen olvassuk és tanítjuk műveit. Mert a hagyományok e nagy tisztelőjét és termékeny kiaknázóját szellemi örökségünk legja- vához soroljuk. Mert Babitsban a nagy költőt és a kiemelkedőesszéis- tát tiszteljük. Mert a XX. század első fele irodalmi életében betöltött szerepe nélkül nem lehet megérteni a korszak irodalmát. Mert az utóbbi évtizedek szövegkiadásainak és tudományos publikációinak köszönhetően mára eljutottunk jelentősége árnyalt és kiegyensúlyo- zott fel- és elismeréséhez, s ezt az értékes tudást nem hagyhatjuk ebek harmincadjára. Ezek a pozitív indokaink.

Mert Babits örökségének kiiktatása érdekében nem sokkal a halála után hadjárat indult, s a költőt és gondolkodót egy korszak kultúr- politikája megbélyegezte, bűnbakká tette és igyekezett a legteljesebb mértékben kiszorítani az értéktudatból. Mert később más derék és jó- ravaló, de nyilvánvalóan kisebb jelentőségűpályatársaikat sorolták elé- je és üldöztetésben sorstársa, Kosztolányi Dezső elé. Mert kijátszva velük szemben a korszak óriásait, Ady Endrét vagy Móricz Zsigmon- dot, a versenyben vigaszágra sorolták őket. Mert egy későbbi idő- szakban, kétségbe vonva korszerűségét, immár nem Adyt, hanem a vele eladdig ugyanazon bélyeget viselő ifjúkori barátját, Kosztolányit játszották ki „bezzeg” gyanánt vele szemben. Babits tehát nemcsak megérdemli, hogy ma eszmét cseréljünk róla, de rá is szorul erre az újraértelmezésre és újraértékelésre.

Konferenciánk azonban nem összeesküvés Babits mellett, nem el- tökélt apológia védelmében. Büszke vagyok rá, hogy fogalmam sincs arról, hogy tanár társaim, doktoriskolai és egyetemi hallgatóink ho- gyan értékelik majd a költőt, milyennek látják értekező és művészi prózáját, milyen bizonyítványt állítanak ki irodalomszervezői tevé- kenységéről. Abban a költő, író, esszéista és szerkesztő ismeretében bizonyos vagyok, hogy nagyon kellemetlen meglepetések nem érhet- nek. Az újraértékelés és újraértelmezés legyen tehát a lehetőlegnyitot- tabb. Egyetlen fontos követelmény, hogy a három napos rendezvény végére lássunk tisztábban a Babits-kérdésben, tegyünk egy újabb lé- pést az életműmegértésében.

*

Az itt következő tanulmányok a 2007. április 24-25-26-án azÉvforduló előtt című konferencián elhangzott (vagy betervezett) előadások szer- kesztett, kiegészített változatai.

Tverdota György

„…s mit ér a szó…?”

CSŰRÖSMIKLÓS

ADY ÉS BABITS

– FÜLEP LAJOS INTERPRETÁCIÓJÁBAN¹

A téma mégoly általános és elnagyolt taglalása előtt ide kívánkozik leginkább két – a tárgyaláshoz és az értékeléshez feltétlenül szükséges – szempont. Az első: Fülep nem volt hivatásszerű irodalomtörténész vagy irodalomkritikus; az irodalom a szellem egyik objektivációjaként foglalkoztatta, érdeklődésének, kritikai és bölcseleti munkájának kö- zéppontjában a képzőművészet és a művészetfilozófia állt. A szakmai függetlenség, az érdeklődési kör egyetemessége ahhoz segítette hozzá, hogy nagyobb távlatból szemlélődjék, fölülről lásson rá olyan jelensé- gekre, amelyek a céhbeli közelnézetből kevésbé áttekinthetők. Távla- tos gondolatai és eredeti értékelései ezért tudják fölrázni a legkülön- bözőbb szakmák és ágazatok képviselőit, művészeket és teoretikuso- kat egyaránt. Sok tucatnyi jól ismert példa közül itt csak a festő Korniss Dezsőére utalok; Hegyi Loránd tanulmánya²mutatta ki, hogy nélkülözhetetlen lépcsőfok volt pályáján aMagyar művészetszellemi el- igazítása, vagy Molnár Antal zeneesztétikájának Fülep-hivatkozásaira és Molnár szívbéli köszönetére 1940. X. 19-én kelt levelében:³ „Bi- zony: tanításod nélkül sokkal kevesebbre vittem volna az esztétiká- ban. […] sohasem szakadtam el Tőled lélekben, gondolatban.”

A másik előzetes megjegyzés az életműtöredékességével, sok mű kidolgozatlanságával, félig kész jellegével van kapcsolatban. A Babits-

1Köszönetet mondok Sipos Lajosnak az előadás témája és címe véglegesítését segítő tanácsaiért; ugyancsak hálásan köszönöm Tímár Árpádnak, hogy nagyvonalú gesztus- sal átadta nekem a Babits Mihály halála után keletkezett töredékes Fülep Lajos- nekrológ általa készített gépelt változatát, és hozzájárult a szöveg (részleges) publiká- lásához.

2HEGYI Loránd,Korniss Dezsőmásodik alkotói korszaka, 1933–1937, Ars Hungarica, 1978, 278–322.

3MOLNÁR AntalLevele=Fülep Lajos levelezése,szerk. F. CSANAK Dóra, Bp., Ar- gumentum, 1998, IV, 121.

emlékkönyvbe szánt írás ránk maradt, vázlatos és hézagos bekezdései például azt a kérdést is fölvetik, szabad-e kiadni, s ha kiadatlanok, szabad-e interpretálni ilyen jellegű szövegeket. Lackó Miklós⁴ írja Fülepről: „Írásainak, jegyzeteinek olvasójában elkerülhetetlenül föl- merül a gondolat, hogy ez az ember bármilyen téma kidolgozásához fogott is, mindig olyan teljességigényt, olyan magas mércét állított fel a maga számára, amelynek teljesítésére még azőintellektusa is kevés- nek bizonyult.” PascalGondolatok címűalapművének kiadástörténeté- re utal Vajda Kornél⁵FülepMűvészetfilozófiájának lehetséges megjelen- tetésén tűnődve. A Pascal-hagyatékban maradt „egymástól független följegyzések, hosszabb-rövidebb önállónak látszó passzusok, gondo- latok, fejtegetések” későbbi filológusok elrendezésében és kiadásában váltak a világirodalom nagy opuszává; ez biztató érv amellett, hogy Fülep művének posztumusz sorsában is bekövetkezhet hasonló for- dulat.

Fülep tudatában volt a kreativitása kibontakozását gátló alkati, ka- rakterisztikai tulajdonságoknak, számolt művei befejezetlenségével és azzal a nehézséggel, amely a csonkának maradó életművek befogadá- sát fenyegeti. Babus Antal⁶hívja föl a figyelmet arra az önkritikus ön- arcképre, amelyben Tihanyi Lajos róla festett híres portréja kapcsán a saját alkatáról és a rá jellemző alkotás-lélektani premisszákról nyilat- kozik: barokk Don Quijoté-hoz hasonlítja magát, „aki mindig nagyot akar, nagy dérrel-dúrral beharangoz, de […] néhány tollvonás után unottan ejti le a kezét, és ingerülten húzza föl a vállát, ó, nagyon ma- gasra […]”. Azonban arra is volt receptje, hogyan lehet a töredéket, ha igazán értékes, megmenteni, akár elszórt leletekből, potenciálisan létező művekből vízió érvényű rekonstrukciót létrehozni. Lechner

4LACKÓ Miklós,Fülep Lajos a magyar szellemi életben= L. M.,Korszellem és tudomány, Bp., Gondolat, 1983, 228.

5VAJDA Kornél,Fülep Lajos=„Emberek és nem farkasok”. A magyar művészettörténetírás nagy alakjaiI–III., Bp., Meridián-2000, 2006, II, 293.

6BABUS Antal,Tanulmányok Fülep Lajosról,Tatabánya, József Attila Könyvtár, 2003, 45, 157–158.

Ödönről írja:⁷ „Ami épületet neki megvalósítania megadatott, szinte semmi ahhoz képest, amennyinek lennie kellene meggyőzően stílussá tágulásához, és hozzá milyen idegen, gyilkos környezetben! […] Le- het- e pótolni azt, ami nincs? Egy mód van rá: az elképzelés kísérlete.

[…] Minden művészetben az alkotás és a felfogás megértése: a képze- let kísérlete. Sem az alkotónak, sem a felfogónak a tárgya nem a

»kész« úgy, mint a használati tárgy – mindig megérteni, tehát elkép- zelni kell jelentéseit, amiknek nincs meghatározható, véges számuk”.

Nem fogyatékosság megmagyarázásáról, utólagos ideológiai alátá- masztásáról van tehát szó, hanem a legősibb befogadói gyakorlat tu- datosításáról és kiterjesztéséről olyan (élet)művek értékelésére, ame- lyeket objektív vagy szubjektív okok megakadályoztak az extenzív ki- teljesedésben.”

Fülep és Ady kapcsolatának, szellemi és életrajzi érintkezésének történetét, legalább is fontosabb csomópontjait föltárta az irodalom- történet-írás és filológia; ezúttal csak néhány jellegzetes momentum kiemelésére és vázlatos felidézésére vállalkozhatom. A külvilág számá- ra láthatóan Fülep híres 1906-os cikkével kezdődik a kapcsolattörté- net, valójában azonban korábbi előzményei vannak. Fülep már régeb- ben olvasta Adynak a sajtóban megjelent verseit, így alkalma volt ösz- szehasonlítani a külön-külön publikált, illetve a ciklusokban és főleg a kötetben egymás mellé és után sorolt művek hatását. Tartós élménye és Ady melletti érve lett (mint később Babitsnak), hogy Ady verseit nem egyenként kell olvasni-nézni, hanem „együtt látni, egybe- gon- dolni őket”, így bebizonyosodik, hogy „nem elszórt ötletek, külön- külön érdekességek, hanem mind együtt egy egész világ, amelynek megvan a saját szerkezete, logikája, erkölcse, szenvedélye […].”⁸ Ugyancsak Vekerdi László ismerte és nagyra becsülte Ady publiciszti- káját; maga is, mint megállapítja, „újságíróként ugyanabban a küzde- lemben s ugyanúgy vett részt, mint Ady”.⁹Fülep – esztétikai erudíció-

7FÜLEP Lajos,Előszó a Magyar művészet második kiadásához= F. L.,Művészet és világné- zet, szerk. TÍMÁR Árpád, Bp., Magvető, 1976, 392.

8FÜLEP Lajos,Ady éjszakái és éjszakája= F. L.,Művészet és világnézet, i.m., 51.

9VEKERDI László,A fiatal Fülep. A művészetfilozófus formálódása=Fülep Lajos emlék- könyv, szerk. TÍMÁR Árpád, Bp., Magvető, 1985, 131.

ja és ritkán tévedő intuíciója sugallatára a huszadik század első évei- ben szinte szuggerálta, sürgette, hogy a nagy és korszerűirodalom ép- pen a lírában jelentkezzék Magyarországon:¹⁰a modern francia költé- szetről (Verlaine, Mallarmé, Rictus) tett megjegyzései épp úgy tanús- kodnak erről a több mint sejtelemről, mint a Kaffka Margit, Dutka Ákos és mások versesköteteit ismertetőrecenziói.

Ady fölfedezését és értékelését Fülep szellemi fejlődésében a Cé- zanne történeti jelentőségére való ráeszméléssel hasonlítják össze. A korai Fülep világnézetének elemzői kiemelik ateizmusát, anarchiz- mussal és/vagy forradalmisággal érintkezőindividualizmusát, gondol- kodása rajongó radikalizmusát. Az Ady-, majd a Cézanne-élmény szembefordítja Stirner „tragikus önmagasztalával”, Nietzsche „hata- lomra törő Én-jével”. Időben az első az Adyval való találkozás;

Vekerdi László meggyőzően bizonyította be, hogy „Az egész későbbi fülepi esztétika alaptétele a művészet egzisztenciális fontosságáról az Ady-élmény hatására revelálódott s fogalmazódott meg először”.¹¹Az Ady-cikk másik kiemelkedővezérgondolata a zseni szülőhelyének és a hazai földnek kiszámíthatatlan és kivételes egybeesése. „Evoé szent Ősláng, Napisten, hát mégis maradt annyi erőa sugaraidban, hogy ki- csírázhattál egy új és nagy magyar költőt e mi földünkön; már azt hit- tük, csak pondrókat keltesz ki mindig e mi halott földünkön.” Az új és magyar kendőzetlen parafrázisához hasonlóan Ady-kulcsszavakat ismétel jóformán az egész cikk elsősorától az utolsóig, a tilinkós álpa- rasztoktól és finom kultúrlegényekről (Búcsú Siker-asszonytól) a Holnap hőséig (Új vizeken járok). Arany János ellentétül való emlegetése nem az előd megtagadása, csak a tegnapi múlt helyett az ezer évesősi múlt feltámadásának és a rá épülő jövőnek a türelmetlen igenlése. „Oh, a mi szívünk nem úgy ver, a mi vérünk nem úgy kering, mint a nagy- apánké, vagy mint Arany Jánosé. Nem mondom, ezzel sem a szívünk,

10 CSŰRÖS Miklós, Fülep Lajos irodalmi tanulmányai = Fülep Lajos emlékkönyv, i.m., 209–223.

11VEKERDI László,A fiatal Fülep…, i.m., 135.

sem a vérünk nem különb az övékénél. De a miénk, és nem tudjuk változtatni lökéseit.”¹²

Személyes kapcsolatuk alakulásáról és Adyval kapcsolatos későbbi gondolatairól az Ady éjszakái és éjszakája¹³ című (eredetileg a Magyar Nemzetben 1969 januárjában folytatásokban megjelent) esszéisztikus memoárban számol be. Amit itt az Adyba ivódott predesztinációról, a forradalom esélyének általa vallott reménytelenül keserű felfogásáról, Ady „szóval mondhatatlan azonosságáról”¹⁴szerencsétlen, nyomorult népével – amit ezekről vagy Ady egzisztenciális kiszolgáltatottságáról és szorongásáról előad, azóta, ha nem is közkeletű, de legalább hozzá- férhetőrésze lett az Adyról folytatott diskurzusnak. Szimbolikus gesz- tus, hogy aMagyar szobrászatcíműtanulmányt a Nyugatban a világhá- ború utolsó évében a még élő Adynak ajánlja,¹⁵ jelezve, hogy Izsó- képe és a tragikus magyar zseni gondolata eredetét és érvényességét tekintve szoros kapcsolatban áll Adyval. – Az 1920-as években kelet- kezett Gellért Oszkár-tanulmány más tekintetben fontos Ady-bekez- dését zárójelbe téve, ezúttal az 1919-es Szabó Dezső-kritikát¹⁶ és az 1934-ben írottNemzeti öncélúságot¹⁷idézzük. Mindkettőmetszőkritikai éllel szemlélteti, hogyan torzul el a Szabó Dezső-i szándék: „Ady ét- hosszának epikai transzponálása”, a „magyar prófétaság” közvetlen megszólaltatása merőszínészkedéssé, ripacs szavalattá, „a retorika pa- roxizmusává”.

A Nemzeti öncélúságAdy-passzusai úgy folytatják és egészítik ki ezt a gondolatot, hogy a nemzeti „hagyomány”, benne a keleti jelleget, a turanizmust valló, a „nyugati- mételyt” elutasító szellemet nemzetiet- len, ál-nemzeti magyarkodásként leplezi le. A múltról értekezik, ifjú- koráról, mikor „az új magyar művészetért s a mindent elárasztó epi-

12FÜLEP Lajos,Ady Endre= F. L.,A művészet forradalmától a nagy forradalomig. Cikkek, tanulmányok, I–II., szerk. TÍMÁR Árpád, Bp., Magvető, 1974, II, 143.

13I.m., 144.

14FÜLEP Lajos,Ady éjszakái…, i.m., 44–77.

15Nyugat, 1918. máj. 16. 807. és FÜLEP Lajos,A művészet forradalmától… , i.m., I, 294.

16FÜLEP Lajos,Szabó Dezsőregénye. Az elsodort falu= F. L.,A művészet forradalmától…

i.m., II, 176–196.

17FÜLEP Lajos,Művészet és világnézet, i.m., 153–184.

gon ál-művészet ellen” hadakozott, de Ady megnemértésének figyel- meztető példáját változatlanul, sőt, fokozottan érvényesnek tartja:

„Mikor végre megjött a hagyománygyökeres, a magyar, a nemzeti köl- tő, Ady – éppen magyarságát nem ismerte föl a ’nemzeti’ irány. […]

Elámulna Ady, ha morgó rozmárait turulként vijjogni, örököseiket a Sárga-tengerig terjedőTurán nevében ítélni és vezérkedni hallaná.”¹⁸

„Babitshoz ambivalens kapcsolat fűzte” Fülepet, írja Lackó Mik- lós,¹⁹s megállapítja, hogy útkeresésük már a tízes években különböző irányba fordult: Babits idegenkedett a „németes” filozófiai „homá- lyosságtól”, a Lukács Györggyel nemzetközi filozófiai folyóiratot szerkesztő Fülep bölcseleti kultúrája viszont a német idealista filozó- fiában gyökerezett.²⁰ De a legtöbb esetben azt konstatálhatjuk, hogy kettejük problémafölvetésében és a megoldás szellemében több az érintkezési pont, mint a kirekesztő ellentét, bár a vitázók makacssága és a kibicek kajánsága a kisebb ellentéteket is fölnagyította. Ismeretes például az a – Fülep szavával – „érdekes koincidencia”, hogy Babits a Magyar irodalom és Fülep Európai művészet és magyar művészet című ta- nulmánya „ugyanazon időben hasonló szempontból tárgyalja a ma- gyar kultúra két különböző területét egyik a másik tudta nélkül”. A Nyugat-publikáció lábjegyzetében, majd egy folyóirat-kritikában²¹ Fülep szóvá teszi a két esszé alapgondolatai és módszere közti kü- lönbséget: „Babits a Taine-féle elmélet alapján áll, én a faj, környezet és idő fogalmán túl próbálom megkonstruálni az egyetemesnek és nemzetinek viszonylatát”. A „lepozitivistázás” sérelme szinte elfeled- teti Fülep őszinte örömét, „hogy két író a nemzeti élet különböző megnyilvánulásaival foglalkozva, legalább egy, de annál lényegesebb ponton találkozik, ami nyilván azt mutatja, hogy ennek a szempont- nak eljött az ideje”.

Dante fordítása dolgában is megelőzi a vitát egy másik „koinci- dencia”, egyidőben támadt, egymástól független elragadtatott csodála- tuk az olasz klasszikus iránt. Fülep hatalmas tanulmánya (Tímár Ár-

18I.m., 174.

19LACKÓ Miklós,Korszellem és tudomány, i.m., 255.

20Idézi LACKÓ Miklós is, i.m., 256.

21FÜLEP Lajos,A művészet forradalmától…, i.m., I, 628.

pád jegyzetei szerint) több más olasz irodalmi tárgyú dolgozatával együtt a tízes évek elején keletkezik. Babits a fogarasi években kezd bele azIsteni színjátékfordításába, s 1912-ben jelenik meg elsőrésze, a Pokol. Némely kritikai vizsgálódások azt a kifogást vetik Babits Dante- fordítása ellen, hogy „több bennük a nyelvi és stiláris ékesítés, mint az eredetiben, s ez mintegy ’szecesszióssá’ színezi az ő Dantéját”. Kar- dos Pál Babits-monográfiája nem nevezi néven a kifogásolókat, de az közismert, hogy Fülep vehemensen bírálta²²Babits Dante-fordítását, Illyés szerint azért,²³ mert (Fülep gondolatát idézi szabad függő be- szédben) „bár aCommediaközlendője bonyolult teológiai és országlási szövevény, ám nyelvezete vaskosan paraszti”. Fodor András naplója említi: Weöres Sándor Dante-fordításkísérlete apropójából került szóba az egykori vita Babitscsal. Fülep „megmondta neki, amit mível, Dante és a magyar nyelv elleni merénylet. A csengő- bongó részlete- kért sutba dobta a hűséget”.²⁴Kár, hogy Fülep bíráló kifogásait csak mások lejegyzéséből tudjuk idézni, annál jobban kellene megbecsülni olyan kijelentéseit, mint amelyikben az addigi Dante-fordítások mér- legét vonja meg: „többen próbálkoztak aCommediaátültetésével, […]

az összes elődeinél nagyobb sikerrel Babits Mihály, aki eleddig aPokol fordítását adta közre”.²⁵

Támadhatott feszültség Fülepnek a Nyugatban késleltetve közölt Szabó Dezső-kritikája miatt is. Szabó Dezső azonban később mind- kettejükön ádáz bosszút állt. Segítség! című regényében Fülep torzké- pét írta meg Havas tanár alakjában;²⁶Babits lekicsinylése és az iránta való ellenszenve még rikítóbb, legismertebb példája talán a Filozopter az irodalombancímű pamflet, amelyben nemcsak a regényíróra, hanem a szerkesztőre és irodalompolitikusra is rázúdítja elfogult haragját.²⁷– Kapcsolatuk félszegen alakulásának motívumai közé sorolható még, hogy a Baumgarten-díj egyszeri elnyerése után Fülep ismételt kérelmei

22KARDOS Pál,Babits Mihály,Bp., Gondolat, 1972, 121.

23ILLYÉS Gyula,Az eligazító. Fülep Lajos emlékkönyv, i.m., 185.

24FODOR András,Ezer este Fülep Lajossal, Bp., Magvető, 1986, II, 481–482.

25FÜLEP Lajos,A művészet forradalmától…,i.m., II, 709.

26Vö. BABUS Antal,Tanulmányok Fülep Lajosról, i.m., 258–259.

27NAGY Péter,Szabó Dezső, Bp., Akadémiai, 1964, 448.

eredménytelenek maradtak. A hűséges Elek Artúr a harmincas évek elején többször figyelmezteti, hogy terméketlensége szinte lehetetlen- né teszi újabb díjazását. „Mert akármilyen igazságtalan és gyermekes felfogás az, hogy valaki, ki mögött egy élet munkája van, újabb mun- kákkal szolgálja meg lehetőleg nyomban azt, ami az alapítvány szelle- me szerint múltjának elismerése fejében jár, ennek a fölfogásnak nagy a szerepe a díjak szétosztásában.”²⁸Fülep hallgatásáért azonban nem csak az írástól való legendás viszolygása felelős; a legelsők között érte- sítette Babitsot a Művészetfilozófia elkészültéről, néhány népszerűbb formába átírt fejezetét a Nyugatnak szánta, de Babits (Csanak Dóra összefoglalása szerint) „a Nyugat lecsökkentett terjedelmére hivat- kozva arra kérte Fülep Lajost, hogy csak rövid kéziratokat küldjön, így a művészetfilozófia-részlet megjelenésére nem került sor”.²⁹ Mindkét érintettnek emlékeznie kellett rá, hogy aMagyar művészet elő- ször a Nyugatban jelent meg, kiadós terjedelműfolytatásokban.

Fülep hozzászólása Babits Szellemtörténet-cikkéhez³⁰ a Nyugatban részint a maga művészetfilozófiai alapgondolatainak kifejtése, részint

„Babits sajátos, de tipikus helyzetét” jellemzi, s így a Babits-em- lékkönyvbe szánt töredék egyik előzménye. Babits álláspontja az irányzattal szemben kritikus és szkeptikus: „A szellemtörténetet a kor szülte, ez a megzavart hitűkor, melynek mindannyian gyermekei va- gyunk, akik élünk. Tehet ő róla, hogy csak a változó felhőket látja, s nem az örök csillagokat? Azt látja, ami látható.”³¹A próféta szorongá- sa szólal meg Babits együtt érzőaggályosságában, az a rövidesen iga- zolódó félelem, hogy „a Szellem minden hatalma eltűnhet, minden törvénye eloszolhat – a szellem embereinek jóhiszemű s gyanútlan asszisztálása mellett”. Fülep válaszának 2. része teljességgel szolidáris Babits „fájdalmas rezignációjával”, s magyarázatot keres arra a „tragi- kus helyzetre”, amelyből e rezignáció ered. A kételkedő, de bizonyta-

28Fülep Lajos levelezése, i.m., III, 88.

29Uo., III, 69.

30BABITS Mihály,Szellemtörténet= B. M.,Esszék, tanulmányok, s.a.r. BELIA György, Bp., Szépirodalmi, 1978, II, 299–319.

31FÜLEP Lajos,Szellemtörténet. Hozzászólás Babits Mihály tanulmányához= F. L.,Művé- szet és világnézet, i.m., 322–328.

lanságra áhító filozófus és a produktivitásban biztos kánonnal élőiro- dalom embere sajátos, önmarcangoló vívódásának ez a kiáltó szava a mai ember tipikus, legmélyebb élményének mélyen emberi dokumen- tuma. A „változó felhők” és az „örök csillagok” ellentétével metafo- rizálható konfliktus nem a szellemtörténet találmánya, de hogy a mi korunkban aktuális és kiélezett lett, az „részben a szellemtörténetnek tulajdonítható”.³² A „vergődő ember”, a „mai ember” attól szenved, hogy „az intellektualizmus szintjén” nem tudja megoldani a ma látha- tó, az időleges, az átmeneti, illetőleg az örök értékek, igazságok konf- liktusát. Fülep szerint a megoldás fundamentuma az intellektualizmus meghaladásában van, „a hit, akarat és gondolat egységében”. E hár- mas egység gondolatát Fichtétől idézi, de Fichtétől korábban is, ké- sőbben is létezett gondolatban és tényállásban; „mindennek, amit a ráció igazságként kimond, legvégső alapja a hit”. Az önállóan döntő és cselekvő közösség és személyiség morálját alapozza meg Fülep, vagy újítja meg ezt az alapozást. A dilemmából kivezető úton az első lépés az a disztinkció, hogy más a történet-szemlélőés más a vallásos, filozófiai, morális, művészi stb. alkotószellem (amely disztinkciónak mellőzése részben holtvágányra terelte Babits kritikáját és konfliktu- sát). Az „alkotókor vagy egyén” meghatározásának pszichológiai és antropológiai aspektusában a hit és az akarat mozzanata domborodik ki, utalással a Kunstwollen szellemtörténeti fogalmára és a heroizmus parancsára, mértékére. Itt még bíztatásnak hat, ami az emlékkönyvbe szánt töredékben majd a Babits-életmű értékelésének a „helytállás”

megnevezésű komponense lesz: a művészi alkotó szellem „nem azt kérdi, mit akarnak más korok, hanem mit akarő, s az igazságért való harcában nem arra gondol, hogy meglátásai ötven vagy száz év múlva netán idejüket múlják, hanem arra, hogy küldetése van meglátnia és megteremtenie, amit éppen neki adatott látnia és teremtenie”. Ezt szuggerálja Fülep a „hozzászólás” záró szakaszában a kételyeivel vias- kodó Babitsnak s talán önmagával együtt az elhivatottak közösségé- nek, amelynek a metonímiája itt az „alkotószellem”. Egyetért és vitat- kozik Babitscsal: az éjszaka „sose volt olyan sötét, mint manap. Ámde

32I.m., 327.

a szellem történetének legmélyebb nyomorúsága – lehet méltóságának és dicsőségének forrása. Nem biztos, hogy az lesz, csak – lehet. Hitén és akaratán dől el, s mint elődei,őis eszerint fog majd megítéltetni.”³³

A Babits halála után megkezdett és abbahagyott írás külsőtörténe- téről, Fülepnek vele kapcsolatos fiktív kombinációról Kner Imréhez, a „könyv mesteréhez” intézett leveléből idézek: „Beszámolok egy ter- vemről. Mikor szegény Babits meghalt, megkértek az emlékkönyvben való részvételre. Természetesen igent mondtam, s mivel azt írták, a terjedelmet nem korlátozzák, valami komolyabb dologra gondoltam.

Közben kiderült, hogy valami ötvenen lesznek s így egyre maximum 4-5 lap jut. Erre az emlékkönyvből kivonultam, de amit terveztem, mégis meg akarom írni, elvi okból. Ha valaha, most kell helyt állni egy s másért, amit Babitscsal nexusban szándékozom elmondani. Címül szántam: A költőés a műveltség vádja. Terjedelme 3–4 Nyugat-ív lenne, kisebb könyv formájában 7–8 ív.”³⁴

E vázlatnak maradt Babits-képet a költőutolsó évtizedében több, személyes érintettségtől fokozott hatású élmény alakítja drámaivá és egzisztenciális érdekűvé. Fülepet elborzasztja a háború közeledtével és kitörése után a világ (nem csak a politika) egyre leplezetlenebb em- ber- és szellemellensége. A Jónás könyve megvilágításában a korábban kételkedéstől és rezignációtól féltett Babits arcán is fölfedezi a próféta vonásait; tudatosítja, hogy költészete legnagyobb ihletői a betegség és a háború, s bennük egybeesik a személyiség és a közösség sorsa. Ba- bits halálával egy világ is elpusztul, az ő világa: Fülep szemében egy

„ügy” „életre-halálra menő reprezentálása az „azonosság” non plusz ultrája, ahogy Petőfi és Derkovits sorsával kapcsolatban kifejti.³⁵ Az 1941-es Babits-vázlat töredékességében is hitelesen jeleníti meg ezt az új, s ha változhat–változik később, a maga éppen akkori átéltségében végleges víziót.

33I.m., 328.

34Fülep Lajos levelezése,i.m., IV, 144.

35FÜLEP Lajos,Derkovits helye= F. L.,Művészet és világnézet, i.m., 638–639.

Befejezésül következzék néhány összefüggő rész a kéziratból.³⁶ Ráismerhetünk bennük a nemzeti és az egyetemes korrelációjának Babits példáján fölfedezésszerű eredetiséggel újragondolt tételére;

Ady és Babits költészetének a prófétaságában megnyilatkozó közös- ségére, s nem utolsósorban a „műveltség” fülepi értelmezésére 1941- ben, Babitscsal „nexusban”.

Az európai és nemzeti éthosz önmagára eszmélése. Pontosabban: az európaié a nemzetiben. És viszont. A kettőnek dialektikájában. A nemzetből az európaiba ível, s az európaiból a nemzetibe. A kettőközt feszültség. És azonosság. Az eu- rópai nemzetivé konkretálódik, a nemzeti európaivá egyetemesül, de nem úgy, hogy akár az egyik, akár a másik megmásul – az európai nemzeti is, a nemzeti európai is –, ha nem úgy, hogy egyik a másikban tudatosul, önmagára eszmél, önmagára reflektál, egyik a másikban önmagát látja és mondja.

Ez az életműprocesszusa.

S bármennyire azonos a kettő, mégis él benne a vágy – itt még láthatóan él, ami máshol már elhalványult, mert végképp célhoz ért –, az európainak vágya az európaira. Az európaiság: eszme, Sollen, de nem mindenütt egyformán láthatóan.

A Sollen elveszti Sollen-jellegének külső színét, ahol másképp- nem- lehet- természetesül. Azősi európai állapot: a még ingadozás, a másképp- is – lehet, a barbár dialógusa…… az európaival. Történelmileg és pszichológiailag ősi, ma is meglevő, de már nem mindenütt egyaránt látható. A magyarban, származásnál és egész sorsánál fogva – története: az életműve – nemcsak állandó, hanem jól látha- tó. Itt a Sollen még Sollenként él, az európaiság vágyaként. A teljesülés: szere- lemként és fájdalomként. Az azonosság: fájdalom. Az éthosz: …

A magyar költőazért tud annyira európai…. ha életműve

A menekülésben teljesedik. A menekülés: a pátosz fölvétele az eroszban.

36MTA Kézirattár, Ms 4564/I. (3. csomó). A kéziratban 1-es bevezetősorszámmal kezdődőjegyzeteket közlöm. Fülep szövegének jegyzetelésétől eltekintek. Fülep tö- redékét méltatja és rövid részleteket idéz belőle KARÁDI Éva,Fülep Lajos két világhá- ború közötti pályaképéhezc. tanulmányában =A magyar filozófiai gondolkodás a két világhá- ború között, 1983. és LACKÓ Miklós,Fülep Lajos a magyar szellemi életbenc. esszében (1.

4. sz. jegyzet).

Senkinek se kell olyan menekülőnek lennie, mint a magyarnak (az előzmé- nyek szerint).

Amit úgy mondtak: emberibbé vált. Nem ez a fontos benne – hanem hogy európaibbá és szimbolikusabbá. S ezzel nemzetibbé. Az európaivá egyetemesedett nemzeti remeg benne a sorsáért: az életműa nagyobb életműért, a nemzet történe- téért, egész szelleméért. A föladat nagy, menekülni kell előle. S ma csak a mene- külésben teljesíthető.

A magyar érzi, hogy elvesztheti. S hogy elpusztulhat. (Minden.) S ha Petőfit, Aranyt, stb. már nem érti senki. És mindegyik remeg önmagáért. (Ez a tudato- sulás.) Ady, Babits.

A speciálisan magyar. Nem tudományos, filozofikus megállapítás.

Vér és könny.

Babitsnak rengeteget kellett pótolnia. Arany óta itt nem történt semmi. A magyar költészet vele érkezik meg az európai mába. Megérkezik és menekül. Ez azőparadox helyzete: igazán a menekülésben érkezik meg. (Addig: ujjgyakor- latok.)

Ady prófétaként jött; Babits nem. De azzá kellett lennie. Az artistából pró- féta.

A háború nagy élménye.

Babits először megtalálta Európát, aztán élte. Véresen élte.

Forma, rím, ritmus mögött: az európai lélek. Menekülése: teremtés.

Ady: lemenekül a népbe. Babits: a kultúrába. S ott megtalálja a lelket. Egy vele.

Nem lehet máshova menekülni, csak a több teremtésbe. Európai sors. A nagy forma, nagy líra (görög, angol). Monumentalitás.

Ady mítosz- és szimbólumteremtőzseni. (Őskaján, Disznófejű, nagyúr stb.) Ez veszedelmes is. Ha elvesztik titokzatosságukat, elvesztik költőiségüket is.

Megéretté és megszokottá válnak. Mítoszteremtő – az invidualizmus idején. A mítosz: az abszolút kollektív. Ady maga is mítosz és szimbólum – ezzel táplálja mitológiáját.

Babits lassanként szimbolikussá nő, úgy, ahogy az üggyel azonosul.

Nem teremt mítoszt és szimbólumokat. Hanem minden, amit mond – minden, amit lát, érez, gondol – minden, ami egészen egyéni benne, szimbolikussá, egyete- messé tágul. Kifejezésükhöz nem teremt szimbólumokat. Költőileg megformálja őket, s ez elég. Önmaguktól már szimbólumok.

Nem szimbolista, inkább realista, mindennel együtt érző, mindent érző, értő, mindenek nyelvén tudó.

A csengetyűs…. (Recitatív – 60.)

Babits téved ( „A líra meghal” – Régen elzengtek – Sziget 11) – csakis a lí- ra él a régi formák közül. S az új: a regény és novella. A magányé; s a polgári társadalomé. A dráma halt meg. S az eposz (már rég.)

Adyban: démoni. De Babitsban is: megszállottság, makacsság.

(Tévedéseiben is. Vitám vele- Dante-fordításáról. Ma is fülemben visító hangja.) Pedig igazam volt.

De megváltozott: nem meggondolásból, hanem élményből, a nagy nyomás alatt. S ezért még ez a változás – mert benne van a megtört makacsság, a megtört démon – a nagyobb démon alatt, a sors alatt. Legnagyobb élménye: a háború.

Melyhez szellemileg nincs köze.

De ez…. előtte helyzetét, s ezért…

amit reprezentál. Ekkor a…. vele mind jobban, veszi magára a reprezentális sorsát.

Másik nagy élménye: betegsége. Élet–halál. A végsővalóság minden kultúra alján. Vitatkozik velük, s legyőzi. Ez a kultúra győzelme.

(Mint…….)

A háború: a világ káosza, a kultúráé. A betegség: azőéletéé.

De le kell gyűrni.

Szemben a sorssal, szenvedésben.

Babits egy helyen (a háborúról, Keresztül… 17–18): „Észre kellett ven- nünk, hogy senki se figyel ránk, és senki se törődik velünk. Hangunk elszállt a szélben, s hiába… gyertyánkat és irományainkat, a gyertya alig látszott pislogni, s az irományok ki voltak szolgáltatva a szeleknek.”

Babits a platonikus, aki belesodródik a sorsba: az időbe. Meg kell törnie, a sorssal szabadulnia. Ez a „nagy nyomás”. (Gellért)

Ezért nem epikus. Nála minden időtlenné válik. A mai kor antiplatonikus, ezért nem érti.

Ezért is olyan fontos neki a forma.

Az idea-világba menekült európai szellem valóságos menekülésre kényszerül – a leszámolásra. Az önkéntelen, szinte öntudatlan menekülésből a tudatosba.

Természeténél fogva platonikus – végig kell csinálnia a menekülés kálváriáját.

Az ideális menekülésből valóságos. Nem elég a szellemnek menekülnie – a lélek- nek is muszáj.

A platonizmus eredetileg nem menekülés. Biztonság. De itt már az.

Kultúra: élettartalom és életforma. Maga a világ, adott teljességében – a teljes vi- lág, szellemével együtt és valamilyen minőségben. A világ az, amit ismerünk. Ide- alizmus, realizmus – itt mellékes kérdés. Akárhogy ismerjük meg, csak az is- mert a mienk. A kultúra is a világ. Közelebb van hozzánk a másiknál. Egy vers is: valóság, egy vers is: világ.

Műveltség

Mit jelent ma költészetre, művészetre?

Kultúra: élettartalom és életforma. Maga a világ, adott teljességében – a teljes vi- lág, szellemével együtt és valamilyen minőségben. A világ az, amit ismerünk. Ide- alizmus, realizmus – itt mellékes kérdés. Akárhogy ismerjük meg, csak az is- mert a mienk. A kultúra is a világ. Közelebb van hozzánk a másiknál. Egy vers is: valóság, egy vers is: világ.

Műveltség

Ma nincs quasi a levegőben. Családokban, társadalmakban, utcán – minden épületben, tárgyakban. Nem általános. Van, aki beleszületik – legtöbb nem.

Mozaik.

Differenciálódás. Külön intézmény tanítja: az iskola. Megtanít, kevésbé nevel, még kevésbé művel. Elintézendővalami. Sokszor rosszul művel.

A szellem, a műveltség itt idegen. Egy-egy sziget, monasz.

Éretlenség. Cézanne.

Azelőtt is volt különbség – ma a tenger más anyag, mint a sziget. Elváltak.

Idegenek egymásnak. S a szellem mindenütt menekül. De másutt büszkén, gőgö- sen. Valery: poesie pure. St. George a tömeg ellen. W könyve Georgeról: „Német szellemtörténet.”

Külön kaszt.

Mit adott a kor a költőnek? Negatívumot. A pozitívum: a bántalom. Mind a kettő: a korszerűség, s formáló jelentősége. Itt más a l’art pour l’art, mint régen.

Sehol se menekül úgy, mint nálunk. Itt üldözött.

Ma ez lett a nemzeti. Ady, Babits.

Itt fejeződik ki különösen a menekülés. A menekülőeurópai és magyar szel- lem.Itt válik sajátosan formává. Itt: Jónás. L’ art pour l’art, és mégis közelebb marad az élethez, mint amott. Épp az üldözöttség miatt.

Európa – a romantika mutatta meg először a jelen ürességét, … A nagy közösség megszakadt. Nem a háborúk bizonyítják. Mindig voltak. Reformáció, ellenreformáció: egy szféra. Ma mindennek az alapja bomlott meg.

A nemzet volna a közösség – a nagyobb, egyetemesebb közösségbe köz- vetítőis.

Valamely nemzetnek létéért való harca (hatalmi létért vagy megmaradá- sért) nem okvetlenül azonos a szellemért való harccal. A létéért való harc lehet akármilyen áldozatos, következménye akármilyen szenvedéses, magára a szellem- re is sorsdöntő, lehet, hogy nem a nemzet szelleméből folyik, sőt, lehet, hogy ellené- re. Ez a kegyetlen valóság, ez a kegyetlen igazság – akármilyen nehéz beletörőd- ni, megérteni, így van. Államfők, hadvezérek, miniszterek, egy nemzet sorsának intézői, történetének, talán létének arbiterei, akármennyire…. nem az él bennük, hanem valami más. A létéért küzdőgörögség szelleméért – sőt az egyetemes szel- lemért – harcol, minden tagjában, tudva vagy tudatlanul. A differenciálódás ma már annyira jutott – s ennek a minden másnál fontosabb világtörténeti nóvum- nak tragikus mértéke –, hogy lét és szellem is elvált egymástól, a kettőmás sík- ban honos, nem közlekednek egymással. S a szellem embere, akármilyen szolidá- ris emberileg és nemzetiségileg a létért való harccal, akármilyen fájdalmas neki nemzetének sorsa (nem a maga egyéni sorsa miatt), nem azonosíthatja magát vele, s nem lehet rajta követelni az azonosulást. Hivatása más. A nemzetet kell kép- viselnie, ha kell, saját nemzetével szemben is, a saját nemzetének tragédiájával szemben is, a hűtlenség látszatának vállalásával is. Ez volt a nagy próféták, az Ezsaiások és Jeremiások hivatása. (Jellemző, hogy ma még a nevek is csúfolódós- sá, karikatúrává értelmetlenkedtek.)

A szellem tudja, csakőtudhatja; nem ítélhetik amazok. Akik nem részesei.

A nemzet igazi szelleme náluk van.

Az ifjú Nietzsche a hetvenes háború idején még azt hiszi, Nietzsche nagy ag- godalma, majd fájdalma, csalódása: a győztes háború után a békét megnyeri; a békében magunk lenni.

Ma sok országban így.

A népi költészet, zene, művészet ma már: archeológia, mint akár az…. ko- rabeli sírokból előkerülő anyag. Bartóknak, Kodálynak, s néhány társuknak még megadatott, hogy élőnek ismerjék; ma már: könyv és múzeum. Könyvművelt- ség, tudomány. Elmúlt. S a tegnap annyi, mint ezer év, ha idegen, ha nem élő. S ami nem él, nem támasztható föl. Ott mindennap; itt ünnepély. Gyöngyösbokréta.

Látszat. Csak azokat tévesztheti meg, akik nem ismerik.

A nép ma nem forrás, hanem téma. Ugyanúgy, mint a többi társadalmi osz- tály.

A népi: éppúgy műveltségi anyag, mint a többi.

S ha még nem halt meg mindenütt egyformán, nem jelent semmit.

Menthetetlen.

A nép ma nem forma, hanem motívum.

A szellem embere teljesen hontalan. Ez determinálja a művet, a formát. A hontalanság formálja. A szellemnek a formában kell hazát teremtenie magának.

SIPOSLAJOS

A BABITSI VERS GENEZISÉHEZ A lírikus epilógja és az In Horatium

Az „eredeti terv” (ahogy Sartre fogalmazott) nem ellentétes azzal, amit a mű„mond” – és ha sikerül „megtalálni”, akkor „erősíteni ké- pes az értelmezést”.¹ Hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy „a történeti érdeklődésnek elsősorban a vizsgált szövegek elkészítésének kontextusáról kell valamit mondania”,² hanem arról: „Ha kivonunk egy művet saját irodalmi és történeti összefüggéséből, [és] más szán- dékot tulajdonítunk neki (más szerzőt: az olvasót), [akkor] más művet faragunk belőle, s így már nem ugyanaz a mű, amelyet értelmezünk.”³

Babits MihályLevelek Iris koszorújából címűkötetének nyitó és záró versét, A lírikus epilógját és azIn Horatiumot érdemes a fentiek figye- lembevételével újraolvasni.

Ezt a munkát a Babits-hagyatékban fellelhető számos dokumen- tum és a kritikai kiadások előmunkálatai könnyítik meg. Így például lehetővé válik azon kontextus (a „vitaszituáció”) rekonstrukciója, amely körbevette e két verset készítésük idején, valamint részben más okok miatt ismerjük a költő„lexikonát” is.⁴

A Babits-versek készülő kritikai kiadásának kéziratban lévő re- konstrukciója szerint az 1903 júniusában írt szonett, mely utóbb A lí- rikus epilógjacímet kapta, a költő hatvankilencedik verse, az 1904 júni- usában elkészült In Horatium sorrendben a nyolcvanharmadik alkotá- sa.⁵

1Antoine COMPAGNON,Az elmélet démona. Irodalom és józan ész,Pozsony, Kalligram, 2006, 72.

2TAKÁTS József,Nyolc érv az elsődleges kontextus mellett,Irodalomtörténeti Közlemé- nyek, 2001/3–4, 316.

3Antoine COMPAGNON,Az elmélet démona,i.m., 108.

4TAKÁTS József,Nyolc érv az elsődleges kontextus mellett,i.m., 318, 320–321.

5Az 1898 és 1905 december vége közötti verseket tartalmazó kéziratos kötet anyagát Kelevéz Ágnes és Láng József szívességéből használhattam föl.

A szakirodalom bő részletességgel tárgyalta mindkét vers költé- szetelméleti vonatkozásait. Horváth János 1912 és 1914 közöttA líri- kus epilógját (és aHimnusz Irishezcíműt) mint a „megismerésre való tö- rekvés végzetes meddőségé”-nek bizonyítékát értelmezte.⁶Bata Imre jó ötven évvel később a kényszerű bezártság felismerését, a felisme- réssel és a definiálással a tudatosult állapot meghaladását, az alany és a tárgy egybejátszását regisztrálta.⁷Rónay György az életigenlés vissza- vonását, a személyes költői kudarc vallomását olvasta ki a versből.⁸ Rába György a szonett metafizikai vonatkozásaira, Schopenhauer, Nietzsche és Spinoza gondolatrendszerének nyomaira mutatott rá.⁹ Nemes Nagy Ágnes „az első személyből” való kilépés szándékát, a más tudatokkal, tényekkel megvalósítandó „tárgyias azonosulás”-t tar- totta döntőnek.¹⁰Eisemann GyörgyA lírikus epilógjáról szólva a meg- ismerés és a megértés lehetőségének az énből való származtatását, az én határainak kijelölését hangsúlyozta.¹¹AzIn Horatiumra Horváth Já- nos, Bata Imre, Rónay György, Nemes Nagy Ágnes nem tért ki rész- letesen. Rába György felfedte a vers keletkezéstörténetét, beszélt a vers „rejtett erői”-ről, a költemény műfaji, metrikai, frazeológiai, koz- mológiai és etikai vonatkozásairól.¹²Eisemann György a szövegben a költői beszéd felértékelését érezte döntőnek.¹³

A mindkét verset érdeklődési körükbe bevonó idézett (és nem idé- zett) szerzők az alkotásokat akarva-akaratlanul aLevelek Iris koszorújá- bólkontextusában értelmezték, a felütés és a zárlat jelentés- és jelentő- ségnövelő pozíciójában vették számba. Abból indultak ki, hogy a kötetegészben a nyitó és záró vers fejezi ki Babits 1909-ben érvényes poétikai álláspontját.

6HORVÁTH János,Babits Mihály, Studia Litteraria, 1967, 14.

7BATA Imre,Változó horizontok,Békéscsaba, Tevan, 1996, 68.

8RÓNAY György,A nagy nemzedék, Bp., Magvető, 1971, 99–108.

9RÁBA György,Babits Mihály költészete 1903–1920,Bp., Szépirodalmi, 1981, 17–20.

10NEMES NAGY Ágnes,A hegyi költő,Bp., Magvető, 1984, 28.

11 EISEMANN György,Babits Mihály = R. Gy., H. NAGY PÉTER, KULCSÁR- SZABÓ Zoltán,Irodalom tankönyv 16–17 éveseknek,Bp., Korona Kiadó, 1999, 203.

12RÁBA György,Babits Mihály költészete…,i.m., 28–32.

13EISEMANN György,Babits Mihály,i.m., 198.

A költőutólag maga is megnövelte a két vers jelentőségét. Az első kiadáshoz képest, ahol a szedésforma egyöntetű volt, az 1914-es má- sodik és az 1922-es harmadik kiadásban továbbá az Athenaeum tíz kötetes Összes verseiváltozatában az In Horatiumelső négy sorát ésA lírikus epilógját dőlt betűvel szedette, s hasonlóképpen járt el a Húnyt szemmel…címűverssel is. Ezzel a kiemeléssel jelezte, mit tart (utólag) a verseskönyv centrális problémájának. Ebben az összefüggésben a felütésben megfogalmazott poétikai cél ez:

[…] a dal is légyen örökkön új, a régi eszme váltson ezer köpenyt, s a régi forma új eszmének öltönyeként kerekedjen újra.

A Húnyt szemmel… című versben a megismerés, a tudás és a hit biztonságát elhárító első, általánosító szakasz után a költészet számára a tapasztalatnál biztosabb világot ajánl:

Az álmok síkos gyöngyeit szorítsd, ki únod a valót:

hímezz belőlük

fázó lelkedre gyöngyös takarót.

A zárlatban,A lírikus epilógjában, az egész kötetre kiterjesztett poé- tikai tapasztalatként hangzik el a jól ismert panasz:

Csak én bírok versemnek hőse lenni¹⁴

Ha azIn Horatiumhoz ésA lírikus epilógjához nem kapcsoljuk a ver- seskötet kontextuális jelentéstöbbletét, hanem a szövegeket szoros olvasással és az alkotások időrendszerében (elsődleges kontextusában) vizsgáljuk, más interpretációhoz juthatunk.

Az 1903. júniusi verset megelőző művek a személyes, vallomásos, mimetizáló, valóságreferenciális költészet mintadarabjai. Az 1902. ok- tóber végéig írt negyvenhárom szöveg között van a verselési készsé-

14 BABITS Mihály,Összegyűjtött versei,s.a.r. KELEVÉZ Ágnes, Bp., Osiris, 2002, 7, 51, 57.

get fitogtató, rokonnak szóló verseslevél ([Kedves Bimbis Bátyám!]),van harminchárom udvarló-szerepjátszó költemény (1900-ból az Első sze- relemés azEtelka, 1901-ből azEpizódokés azErzsikeciklus). VanZsófi néni pápaszeme címmel helyzetdal, melynek verstörténés-mintája talán valamelyik rokonhoz kapcsolódik. Feltűnnek az alkotásokban kon- vencionális allúziók: Zrínyi Miklós, Faludi Ferenc, Vörösmarty, Pető- fi, Arany és Ovidius versének egy-egy toposza, szószerkezete, szófor- dulata (Etelka, A nagy kerék, Hazajáró lélek, Első szerelem, Világ folyása, Phaëton). Végigpróbálta Babits ugyanekkor a XIX. század szövegtípu- sait is: írt dalt, helyzetdalt, balladisztikus költeményt, Kisfaludy Sán- dor és Petőfi ciklusait utánzó, egy hézagos történetet megsejtetővers- csoportokat. Kipróbálta az ütemhangsúlyos vers alapformáit: a felező nyolcast, a nyolcas-hetest, a hetes-hatost, írt népdal-ritmusban, össze- kapcsolva a népköltészet hagyományos ritmusrendszerét és a műköltő szövegalakító invencióját.

Ekkor még alig ismerte a világirodalmat. A tizenöt évesen a Szek- szárd és Vidéke című újságban megjelent Julius Sturm-fordítás, az Enyém vagyés a tizenkilenc évesen a Tolnavármegye címűlapban köz- zétett Lenau-vers, aDélre az európai versgondolkodásban nem tértek el az akkori költői gyakorlattól. Ezek is az empirikus énhez, a partiku- láris személyiséghez kötődő poétika reprezentációi. És némi megszo- rítással ilyenek Heine művei is, amelyek közül sokat lefordított ez idő tájt, és amelyekkel kapcsolatbanAz európai irodalom történetében csak az érték viszonylagosságról ejt majd szót.¹⁵

Babits költészetelméleti, világirodalmi, filozófiai, esztétikai ismere- tei az egyetemen 1903 júniusáig főleg Ponori Thewrewk Emil, Né- methy Géza, Alexander Bernát előadásain és a Négyesy László által meghirdetett Magyar stílusgyakorlatok óráin formálódtak. Ez utóbbi órákra, melyeken a jelen lévők saját verseiket és műfordításaikat ol- vasták fel s bírálták egymás munkáit, 1901 őszétől járt. Először 1902.

február 28-án szerepelt egy Heine-fordítás bírálatával. Az 1902-1903-s tanévőszi félévében Goethe-, a tavaszi félévben Baudelaire-fordítást mutatott be. Ebben a tanévben fordított még latin és angol költőket

15BABITS Mihály,Az európai irodalom története,Bp., Szépirodalmi, 1979, 322–324.