• Nem Talált Eredményt

Ára 1 korona.

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Ára 1 korona."

Copied!
583
0
0

Teljes szövegt

(1)
(2)
(3)

A

I S M E R T E T É S E

SZERKESZTETTE

GYERTYÁN FF Y ISTVÁN

A BUDAPESTI ÁLLAMI POLGÁRI ÉS ELEMI TANÍTÓKÉPZŐK IGAZGATÓJA.

Ára 1 korona.

B U D A P E S T ,

H O R N Y Á N S Z K Y V I K T O R K Ö N Y V N Y O M D Á J A . 1897.

(4)
(5)

I. RÉSZ.

A KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE

IRTA

GYERTYÁNFFY ISTVÁN.

1

*

(6)
(7)

1. A könyvtár keletkezése.

Ez intézet könyvtárának keletkezése, valamint a többi állami tanítóképző intézetekéi is, az 1868. évi XXXVIII. t.-ez. VII.

fejezetének 96. §-ra vezethető vissza, mely így szól :

Minden képezde egy lehetőleg szakmunkákból álló s a ta­

nulók által is szabadon használható könyvtárral látandó el.

A könyvtár gyarapítására évenkint bizonyos összeg for- dítlatik“.

Könyvtárunk tehát az intézettel egy időben (1869. évi november havában) keletkezett és pedig részint az államkincs­

tár költségén, részint jótékony adományozások útján. Az ezekre vonatkozó részletes ismertetést külön fejezetek alatt fogom adni.

Az ifjúsági külön könyvtár keletkezése. A szorosabb érte­

lemben vett ifjúsági iratok különválasztása, melynek szüksé­

ges voltát itt indokolni, úgy hiszem, felesleges, csak az intézetnek a mostani épületbe történt átköltözködése alkalmával volt megvalósítható. Ekkor — 1885-ben — alakult meg ugyanis intézetünkben a rendszeres internatus s ekkor kelle tehát egy külön ifjúsági könyvtár felállításáról, mint mindkét képző benn­

lakó növendékeire nézve az internatusi nevelés egyik igen lénye­

ges eszközéről gondoskodnunk. Ámde csak a legújabb időben sikerült valamennyire ez ifjúsági könyvtár önállósítását úgy a helyiség, mint a kifogástalan kezelés tekintetében is megvaló­

sítani. Az ifjúsági könyvtár kiválása az intézeti főkönyvtárból az 1848—85. iskolai évben vette kezdetét. A szorosabb érte­

lemben vett ifjúsági iratokon kívül a gyakorlati tanításokhoz használandó tan- és vezérkönyvek is ide voltak átteendők.

Az első nagyobb gyarapodása e könyvtárnak a polgári gyakorló iskola egyik érdemes tanárának, Kniszbek Alajosnak (a polgári tanítóképző egykori derék növendékének) 1884-ben

(8)

bekövetkezett elhalálozása alkalmából történt, a mennyiben az örökösök az elhunytnak szerény kis könyvtárát, mely na- gyobbára a mennyiség- és természettudományi szakba vágó tan- és vezérkönyvekből állott, az intézetnek ajándékozták.

Ez képezte a magját az ifjúsági könyvtárnak, ez adta meg az első lökést annak megalakulásához.

E könyvtár megalakítása érdekében 1885. évi márczius hó 14-dikén felterjesztést intéztem — mint a „Néptanítók Lapja“ az időbeli szerkesztője — a nagym. vallás- és köz- oktatásügyi miniszter úrhoz, hogy engedné meg e lap saját — és leginkább a könyvkiadó czégek által beküldött könyvekből álló könyvtárának az ifjúsági könyvtárhoz való csatolását A válasz, mely e felterjesztésemre 1885. évi augusztus hó 15-én 14,560. sz. a. érkezett hozzám, a következő volt:

„. . . . Megengedem, hogy a „Néptanítók Lapja“ könyv­

tára a T. Uraságod vezetése alatti tanítóképezde ifjúsági könyv­

tárához csatoltassék, de oly feltétel alatt, hogy a „Néptanítók Lapja“ könyvtára külön lajstrom mellett vezettessék ezután is“.

Ez tehát csak használati átengedésnek volt tekintendő.

E könyvtárról a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr akként méltóztatott 1896. évi 2758. szám alatti m. rendele­

tével intézkedni, hogy az a felállítandó „Országos Paedagogiai könyvtárihoz csatoltassék.

E könyvtár eddigi rendezetlen állapotában is kitűnő szol­

gálatokat tett mindkét intézet bennlakó növendékeinek önkép­

zésére nézve.

A helyiségre és a kezelésre vonatkozó nehéz küzdelmeit e könyvtárnak az illető rovatok alatt fogom elmondani.

(9)

7

2. A könyvtár javadalmazása.

Az e czélra fordított költségek rendszerint az intézet évi költségvetésébe vétettek fel. Az évi javadalmazás eleinte 150 írtban volt megállapítva. A legszükségesebb szaklapok és folyóiratok is csak e csekély összegből lévén fedezendők, ter­

mészetes, hogy eleinte az intézet szerény könyvgyűjteménye, mely jól elfért egy kis szekrényben is, csak bizonyos nagyzással volt könyvtárnak nevezhető. Azonban a polgári tanítóképzőnek már az 1873—74. isk. évben kezdődő kialakulásával, a könyvtár gyarapításának szükségessége is hova-tovább hangosabban kezdett nyilvánulni. Ennek az ismételt felterjesztésekben nyilvánuló kívánalomnak a következményéül tekinthető aztán, hogy a könyvtár évi javadalmazása körülbelől a fentjelzett időtől kezdve évi 150 írtról évi 250 írtra emelkedett. Ez a rendes évi javadalmazás tartott az 1889—90. iskolai évig.

Ettől kezdve az 1894—95. évig 350 írtra és az 1894—95.

iskolai évtől kezdve máig 500 írtra emelkedett a könyvtár évi javadalmazása. Ezenkívül a magas kormány kegyes volt

— tekintettel főleg a polgári tanítóképző szükségleteire — két ízben is rendkívüli javadalmazások által segíteni elő szak- könyvtárunk kiegészítését. Az első ilyen rendkívüli javadal­

mazás az 1875—76. iskolai évben történt és pedig 500 frt erejéig. A második javadalmazás az 1885—86. iskolai évben 2000 forintra rúgott.

Az intézet, illetőleg a könyvtár megalapításától kezdve a jelen 1896—97. isk. év kezdetéig rendes és rendkívüli javadal­

mazások fejében összesen 15,500 f r t fordíttatott könyvtárunkra.

Ez az összeg kizárólag csak a könyvek beszerzésére és azok beköttetésére fordíttatott. A könyvtár czéljaira szolgáló helyiségek butorzati és egyéb szükségletei más rovatokból fedeztettek.

A rendes évi javadalmazása könyvtárunknak azonban ma sem áll arányban sem a „Paedagogium“ gyűjtő neve alá foglalt intézetek és intézmények számával, sem azon feladatok

(10)

nagyságával, melyek ez intézetek és intézmények elébe állít­

tatnak s a mely feladatok megoldásában pedig az intézeti könyvtárnak egyik elsőrangú tényezőként kell szerepelni.

E sorok írója kötelességének ismerte felhívni erre a kö rülményre is a magas kormány figyelmét. A nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz felterjesztett 1892—93. évi záró jelentésemnek az intézeti könyvtárra vonatkozó részében többek között ezeket mondottam : „Kívánatos volna, ha a „Paeda­

gogium “ gyűjtő neve alá foglalt intézetek elébe tűzött sokféle fontos feladatok és folytonosan fokozott követelmények kellő méltatásra találnának az intézeti könyvtár évi javadal­

mazásának a megállapításánál is. Nézetem szerint a legszeré­

nyebb számítás szerint évenként legalább 1000 frt lenne az intézeti könyvtár czéljaira fordítandó. A könyvtár évi költség- vetése az előirányzat mellett a következőképen alakulhatna:

1. Az intézeti (tanári és ifjúsági s a két gyakorló iskolai) könyvtár gyarapítására ... 600 frt 2. A könyvek és folyóiratok beköttetésére . 100 „ 3. Az intézeti könyvtáros évi tiszteletdíja fe­

jében ... 300 „ Összesen 1000 frt.

Ahhoz, a mit a fentebbiekben ezelőtt három évvel el­

mondani szükségesnek láttam, ma sincs semmi hozzátenni valóm.

(11)

9

3. A könyvtár gyarapítása adományozások által.

A jótékony adományozások igen jelentékeny részben já ­ rultak hozzá intézeti könyvtárunk mai örvendetes kialakulá­

sához. Már az intézetről 1882-ben kiadott s az 1873/74—

1880/81-iki időszakot felölelő nagy értesítőben ép oly díszes, mint hosszú névsorát közölhettem azon jótevőinknek, kik könyvadományaikkal intézeti könyvtárunk gyarapításához hozzá­

járulni szíveskedtek. Intézeti könyvtárunk azóta is igen jelen­

tékeny adományokra tett szert. Ez az utóbbi években már nem­

csak egyes könyvekkel, hanem egész könyvtárakkal gyara­

podott. És itt legelső helyen kell felemlítenem Bartalus István érdemes kartársunkat, ki egész, igen értékes és több, csak­

nem „unicum” számba menő ritkaságot is magába foglaló könyvtárát adományozta — halála esetére — az intézetnek.

Az ő nagylelkű adományozása a tanári kar 1889. évi június hó 25. napján tartott gyűlésén jelentetett be. Az erről szóló jegyzőkönyvi pont így szól:

„Szóba hozatván, hogy Bartalus István tagtársunk nagy­

becsű könyvtárát és zenegyűjteményét az intézetnek ajándé­

kozni szándékozik, Bartalus István önmaga kijelenti, hogy ebbeii eddig magánkörben több Ízben tett nyilatkozatát jelen­

leg is fentartani kívánja, s örömest megnyugszik abban, hogy könyvtára és zenegyűjteménye elhalálozása után a budapesti I. kér. állami elemi és polgáriskolai tanítóképezde birtokába menjen át, s készséggel beleegyezik abba is, hogy jelenlegi nyilatkozata jegyzőkönyvre vétessék. Nyilatkozata nagyobb erejéül kész az erre vonatkozó jegyzőkönyvet aláírásával is ellátni.

Gyertyánfify István igazgató indítványára a tanárkar Bartalus István tagtársnak ezen nemes elhatározásáért egy­

hangúlag hálás köszönetét szavaz, s ezt az igazgatótanácsnak, s ennek útján a nagym. vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­

niszter úrnak tudomására juttatni kéri. Több tárgy nem lévén, a gyűlés bezáratott. Kmf. Gyertyánffy István, elnök. Ru- csinszky Lajos, jegyző. Bartalus István, a zeneszak tanára“.

(12)

Egy másik, bár a Bartalusénál kisebb rendű, de főleg a XVIII. századbeli paedagogiai és tankönyvirodalom egyes ritkább kiadványait is magában foglaló könyvtár érdemes adományozója dr. Kiss Áron állami tanítóképezdei igazgató.

E könyvtár 350 művet foglal magában, 589 kötettel. Értéke kb. 328 98 korona.

Az ezen adományt is méltán megillető felsőbb köszönet- nyilvánítás ügye még elintézés alatt áll.

Mindkét könyvtárról — az illető adományozó urak kí­

vánságára — külön jegyzékben számolunk be.

A harmadik jelentékenyebb adomány az, a melyet Bodor Miklós úr, a sepsi-szentgyörgyi állami óvónőképző intézet ér­

demes igazgatója, intézetünk egykori tanítványa juttatott könyv­

tárunknak. E művek száma 20 db és azoknak dr. Hermann Antal és Király Pál tanárok által megbecsült értéke 69 frtra rúg. Ez adományt, mely a XVIII. század végéről és a jelen század elejéről nem egy érdekes tankönyvet foglal magában s melyhez még egy 39*50 frtra becsült kis ásványgyűjtemény is járult, 1891. évi 1107. sz. a. felterjesztésemmel ajánlottam fel a m. ministeri köszönő elismerésre.

Meg kell még emlékeznem itt főtiszt. Szabó Ferencz n.-eleméri plébános úrnak 26 munkából (43 kötetben) álló szíves adományáról, mely a legújabb kor történelmére s különösen a Balkán-félsziget államainak, Oroszországnak és Angliának föld- és néprajzi ismertetésére vonatkozó műveket foglal ma­

gában. Több más intézet is részesíttetvén ugyanezen adomány­

ban, a nm. közoktatásügyi miniszter úr együttesen fejezte ki az illető adományozónak a maga elismerését.

A fentieken kívül az intézeti könyvtár gyarapításához hozzájárultak — a t. könyvtáros úr által készített kimutatás szerint — még a következő hatóságok, társulatok, kiadó-czégek és magánadakozók : A nm. vallás- és közoktatás-, a kereske­

delem- és a földmívelésügyi m. kir. minisztériumok, a magy.

tudom. Akadémia, a magy. nemzeti múzeum, a magy. Történelmi és a Természettud. Társulat, a Tud. Egyetem, az orsz. statisz­

tikai hivatal, a bécsi Militair-geographisches Institut; Franklin- társulat, Aigner L., Heckenast. Kókai, Dobrovszky-Franke,

(13)

11

Lampel R. kiadók; a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének bizottsága. Magánosok betűsoros rendben a következők : Bartalus István, Bodor Miklós, Bogisich Mihály, Borostyán Sándor, Girókúty Ferenez, Grand Miklós, Grósz Lajos, Gyertyánffy István, Heller Ágost, dr. Herrmann Antal, Hunfalvy János, Iványi Andor, Jakab Elek, Janny Imre, Ki­

rály Pál, dr. Kiss Áron, Kniszbek Alajos, dr. Kovács János, Kozocsa Tivadar, Lónyay Etelka, Mácsovits György, Mayer Miksa, Rakodczay Pál, Sasváry László, dr. Staub Mór, Szitás János, Szuppán Vilmos, Weber Ede.

A könyvtár helyiségei.

Erről tulajdonképen csak az 1884/5. iskolai évtől kezdve lehet szó, a midőn t. i. az intézet mostani — Krisztinaváros, Győri-úti — új helyiségeibe költözött át.

Az ezt a korszakot megelőző idő alatt a krisztinavárosi attila-utczai és a várbeli országház-utczai épületekben, csak valamely más rendeltetésű teremnek, rendszerint az ú. n. tanári szobának a könyvtári szekrény vagy szekrények elhelyezésére szolgáló oldalából állott a könyvtári helyiség. Most az intézet jelenlegi épületében összesen három, egészen erre a czélra szolgáló terem áll, az intézeti (tanári és ifjúsági) könyvtár szolgálatában.

Elég kevés természetesen ez is, ha meggondoljuk, hogy e három helyiségnek két intézet — az elemi és polgári isk.

tanítóképezde — tanárkara és tanuló ifjúsága, illetőleg ez utób­

biak internátusai könyvtár- és olvasó terembeli szükségleteinek kell megfelelni. Lássuk ezeket külön-külön.

a) A tanári könytár terme a főépület földszintjén, mind­

járt a főbejárattól balra. Át sem vettük még a Bartalus J könyvtárát — ennek ismertetését hátrább adjuk — s már most is alig férnek el e teremben könyveink. Pedig ugyan e teremnek egyszersmind olvasóteremül is kell szolgálnia.

Feltétlenül szükség volna tehát a könyvtárhelyiség mellett

(14)

egy olvasóteremre is, hol az olvasóasztalok s ezeken elég nagy számmal lévő szaklapjaink és folyóirataink is elhelyezhetők volnának.

Egy közel negyven tagból álló tanári kar számára kell ez egy könyvtárteremnek olvasóteremül is szolgálni, akkor a midőn a két intézet — az elemi és polgári tanító- képezde — ifjúsága is többé-kevésbbé erre az egy teremre van utalva, ha a tanári könyvtárt igénybe venni akarja. Ez a körülmény majdnem illuzoriussá teszi a könyvtáros felelős­

ségét s mindenesetre tetemesen megnehezíti az illetőnek azt a nehéz feladatát, hogy a könyvtárban a kellő rendet fenn­

tarthassa. E baj orvoslását, illetőleg könyvtárunknak ez irány­

ba n való annyira kívánatos továbbfejlesztését a jövőtől várjuk.

b) Az ifjúsági könyvtárszoba. A szorosabb értelemben vett ifjúsági iratok különválasztásának szükségessége — me­

lyet bővebben indokolni nem szükséges — csak a mostani intézeti épületekbe való költözésünk alkalmával nyomult nálunk inkább előtérbe, midőn t. i. a két képző bennlakó növendé­

keire nézve a külön ifjúsági könyvtár felállítása mint a neve­

lés és önképzés hathatós eszköze, tényleg megvalósíthatónak mutatkozott. Az ifjúsági könyvtár kiválasztása a tanári könyv­

tárból az 1884—85. isk. évben ment végbe.

Ez az ifjúsági könyvtár helyiség tekintetében több éven keresztül bujdosott, hol ide, hol oda. Nem lévén lehetséges számára egy külön szobát juttatnunk, kénytelenek voltunk azt a főépület északi szárnyának II. emeletén lévő egyik zongora-gyakorló szobában helyezni el. Nagyon természetes, hogy már e körülménynél fogva is lehetetlenné vált a könyv­

tár rendszeres kezelése, de fájdalom, lehetetlenné vált így az is, hogy e könyvtár felett valaki a szorosabb értelemben vett felelősséget elvállalhassa.

Ennek a bajnak az orvoslása csak az intézeti ipartan­

műhelynek a nagym. kereskedelmi minisztérium ügykörébe való átvétele, illetőleg e műhelynek és ipariskolának Újpestre 1896-ban történt kitelepítése által vált lehetségessé. Az ily módon meg- üresült helyiségek egyikéből ugyanis zongora-gyakorló szoba lett s így a most folyó iskolai évben lehetséges volt egy a

(15)

13

főépület I. emeletén lévő kis szobát kizárólag csak az ifjúsági könyvtár czéljaira foglalni le.

Látni való tehát, hogy itt nagyön sok még a tenni-, illetőleg a kivánni való.

6*) Az ifjúsági olvasóterem. Sajnos, hogy akkor, a midőn a két képző internatusa számára szükséges helyiségek — az intézet igazgatójának kizárásával — ez új épület tervének elkészítésekor megállapíttattak, nem találták volt szükségesnek a már akkor 120 bennlakó elemi és polgári tanítóképezdei növendék számára berendezendő internátusbán egy oly közös teremről gondoskodni, a hol ez a 120 fiatal ember üres óráit részint kellemesen és tanulságosan szórakoztató, részint szak- tanulmányaikat is elősegítő komolyabb olvasmányokkal tölt- hesse el. Az internatusi nevelés egyik főfeladatául kellene ugyanis tekinteni, hogy a bennlakó tanulóifjúság a zárdaszerü tilalmak nélkül is lehetőleg benn az intézetben találhasson nemesebb szórakozást, s így ne legyen ebbeli kívánalmai kielé­

gítése okából a fővárosi nyilvános kávéházak és korcsmák látogatására utalva.

Ennek a kívánalomnak igyekeztem tehát megfelelni akkor, a midőn az I. emelet egyik szerényebb dimenziójú termét

— mely addig «kisebb zeneterem» czímén egy régi s majd­

nem hasznavehetetlen kisebb orgona elhelyezéséül szolgált — felsőbb jóváhagyással ifjúsági olvasóteremmé alakíttattam át.

Ez a terem ma internatusi berendezésünk egyik fénypontját képezi.

Fölszerelése a körülményekhez képest teljesen kielégítő.

Világítása kitűnő, el van látva minden szükséges bútorzattal.

Falait ideillő képek diszítik. Kívánatos lett volna ugyan, hogy e terem a mennyire lehet a társas szórakozás czéljainak is szolgálhasson, de e kívánalomnak csupán a szoba egyik szög­

letébe állított sakk-asztal által lehetett eleget tenni. Még na­

gyobb hiánya a berendezésnek, hogy ez az egy szoba mind a két képző ifjúságának a mondott czélra egy és ugyanazon időben nem szolgálhatván, az olykép volt köztük megosztandó, hogy az olvasószobát délelőtt az egyik — a polgári tanító­

képző, — délután pedig a másik — az elemi képző —

(16)

intézet ifjúsága vehesse igénybe. Ez a körülmény természete­

sen nagyban megnehezíti ez olvasóteremnek nemcsak a hasz- nálatát, és az itt annyira szükséges rend fentartását, hanem a közhasználatra itt kitett intézeti tárgyaknak — első sorban magoknak a különböző lapoknak és folyóiratoknak — fele­

lősség melletti kezelését is.

Az erre vonatkozó rendtartási szabályokról hátrább lesz szó.

4. A könyvtárosok.

A középiskoláktól átvett szokás szerint a könyvtárosi tisztet mindig az intézet egyik tanára teljesítette. Ez a hivatal a tanári karra nézve, épen mint a jegyzőség, közterhet képe­

zett, mely, ha nem akadt rá önkényt vállalkozó, úgy az a fiatalabb tanárok által mint becsületbeli szolgálat («nobile officium») rendszerint felváltva volt viselendő.

Hogy 1869-től kezdve egészen az 1873/4. iskolai évig, midőn e sorok írója ez intézet igazgatójává kineveztetett, kik teljesítették a könyvtárosi tisztet, arra nézve az intézet irat­

tára nem nyújt felvilágosítást.

A könyvtárosi tisztet 1874-től kezdve a következő taná­

rok viselték.

Szitás János (az elemi tanítóképzőhöz csatolt gyakorló- iskola tanítója) 1874—1876.

Bárány J. Gyula tanítóképezdei segédtanár 1876—1879.

Rohn József segédtanár 1879—1881.

Trombitás Gyula a gyakorló polgári iskola rendes tanára 1881—1884-ig.

Suppan Vilmos tképezdei rendes tanár 1884—1886.

Rohn József tképezdei rendes tanár 1886—1893.

Horvai Ede tképezdei rendes tanár 1893-tól kezdve máig.

Már fentebb, a könyvtár helyiségeiről szóltomban sem hagyhattam említetleniil azt a fájdalom mindeddig sikertelen küzdelmünket, hogy a könyvtárosi állás számára, tekintettel az ezzel különösen a mi viszonyaink között egybekötött jelen­

(17)

15

tékeny idő- és munkabeli elfoglaltságra és nagy anyagi fele­

lősségre, valamely szerény tiszteletdíjjat tudjunk kieszközölni.

Azon Íriszemben, hogy ennek engedélyezése útjában nem annyira elvi mint inkább 'pénzügyi nehézségek állhatnak, igye­

keztem ezt az akadályt az intézet rendes költségvetésének határán belől hárítani el. Eletbeléptettük ugyanis — felsőbb engedélylyel — a minden intézeti növendékre nézve kötelező s minden iskolai év elején fizetendő könyvtárdíjakat (az elemi tképezdében évi 50 kr., a polgáriban 1 írt) a miből az átlag mintegy 200 forintra tehető rendes bevétel az ugyanekkora összegben fölvétetni kért könyvtárosi tiszteletdíj fedezetéül szolgálhatott volna. A tanári kar ezzel a kérdéssel az 1889.

év folyamán két ízben foglalkozott, nevezetesen a febr. 23-ki és a június 25-ki üléseiben. Ez utóbbin erre vonatkozólag a következő határozat hozatott :

«Tekintettel a tanárkar f. é. február 23-án tartott gyűlé­

sében határozatilag tett s ugyanott közelebbről indokolt s az igazgatótanács f. é. február hó 23-án tartott gyűlésén is tár­

gyalt abbeli indítványára, hogy a könyvtárt kezelő tanár fára­

dozása jutalmául évi 300 forint tiszteletdíjban részesíttessék, tekintettel továbbá arra, hogy ugyanott a tanárkar rámutatott azon forrásokra is, melyekből a kérdéses tiszteletdíjat fedezni lehetne, a milyenek: 1. az intézet költségeinek fedezésére ki­

utalt s időről-időre elhelyezett nagyobb összegek után járó évenkint 80—100 írtra rugó kamatok, 2. az elemi képezdei növendékektől beszedendő 50 kr.-nyi, s a polgáriaktól 1 frtnyi könyvtárdíj s végül 3. az intézet költségeinek keretén belül eszközölt megtakarítás, Király Pál indítványozza, hogy a tanár­

kar tegye meg a maga részéről a sürgető lépéseket fentebb említett kérelmének kedvező elintézésére.

Rövid eszmecsere után a tanárkar egyhangúlag a követ­

kező határozatot hozta: «a kir. tanfelügyelő az intézeti igaz­

gatóság útján kéressék meg, hogy a tanárkar nevezett indít­

ványát a fedezeti források kiemelése mellett újból pártolólag felterjeszteni, illetőleg a nagym. v.- és k.-ügyi Minister úrnál ebbeli kérelmünknek kedvező elintézését mentői előbb kiesz­

közölni sziveskedjék.»

(18)

E határozatból kifolyólag azonnal megtettem a magam indokolt felterjesztését (a kir. tanfelügyelőséghez), melyben egyebek közt ezeket mondottam :

«Hogy az intézeti könyvtáros, legyen az a tanári kar bármelyik tagja a javaslatba hozott tiszteletdíjra azon nagy­

mérvű elfoglaltságnál fogva, melylyel a könyvtárosi kötelesség teljesítése jár, valóban rászolgál, azt teljes részrehajhatlanság- gal, de egyszersmind a legnagyobb határozottsággal állíthatom.

Ezen könyvtárosi teendőknek az intézeten kívül álló személyek vagy hatóságok részéről történni szokott nem kellő méltá- nyolása rendesen onnan ered, hogy intézetünket e tekintetben is azon e l e m i tanítók ép ezdékkel vagy középiskolákkal s egyéb hasonlórangú intézetekkel szokták egybehasonlítani, melyekben a könyvtárosi teendők tudvalevőleg mindenütt a tanárkar tisztelet­

beli kötelességei közé szoktak tartozni, Intézetünk azonban ezt illetőleg is egészen más szempontból Ítélendő meg. Figye­

lembe veendő volna ugyanis: a) hogy itt nem egy, hanem két meglehetősen nagy — tanári és ifjúsági — könyvtár gondo­

zásáról és kezeléséről van szó ; b) hogy e nagy intézetben a könyvtárosnak körülbelül 30 tanár, s a mi még ennél fon­

tosabb momentum, 120 bentlakó olyan növendék számára kell a könyvtárosi teendőket teljesíteni, kik egyenesen utalva van­

nak az intézeti és ifjúsági könyvtárak által nyújtotta önkép­

zési eszközök felhasználására, s a kik tényleg ezt az eszközt oly sűrűén igyekeznek igénybe venni, hogy a könyvtárosnak naponta átlag legalább is egy órát kell a könyvtárosi teendők teljesítésére fordítania; mert ha ezt nem teszi, úgy ezen igen jelentékeny és nagy tőkét képviselő önképzési eszköz nem volna a kivánt mértékben felhasználható ; c) hogy az intézeti könyvtárak ép ezen sokak által történő és nagymérvű felhasználása nemcsak kitartó munkát és erélyt kiván, hanem a könyvtáros részéről súlyos anyagi felelősséggel is van egybekötve.

ügy hiszem, minden vitatáson felül állhat tehát, hogy ilyen minden más intézettől eltérő sajátságos körülmények között az oly sok időt és munkát igénylő s e mellett nagy anyagi felelősséggel is járó könyvtárosi teendőt épen az intézet (sőt

(19)

17

a könyvtár által képviselt elég jelentékeny államvagyon) jól felfogott érdekében «nobile officium-»má tenni nem lehet.»

Ez a kérdés az 1889. évi 11,386. sz. a. m. m. rendelettel a következőképen nyert elintézést: «A bpesti tanfeliigyelőség- nek f. é márczius 9-én 262. sz. a. kelt jelentésére vonatko­

zólag értesítem Czímedet, hogy a bpesti I. kér. tanítóképezde tanári karának abbeli kérelmét, mely szerint a tanintézeti könyvtárnoknak a könyvtár kezelése fejében 300 frt díj enge­

délyeztessék, figyelembe vehetőnek nem találtam, miután e czímen sem a középtanodákban, sem pedig az ezekkel egyen­

rangú tanintézetekben nem részesül a könyvtárnok külön díja­

zásban, a növendékektől eredő könyvtári díjak pedig csakis a könyvtár gyarapítására, nem pedig egyesek díjazására for­

díthatók. Minthogy azonban e könyvtár kezelése a könyvtárnok szabad idejének egy részét igénybe, veszi, megengedem, hogy a könyvtárnok teendőit az intézet olyan tanára végezze, kinek óraszáma a heti kötelező tanórák számát nem tölti ki» . . .

Természetes, hogy ezzel a díjazás kérdését egyelőre le kellett ugyan vennünk a napirendről, de ezzel maga a kérdés megoldva nem lett, sőt az intézet és az intézeti könyvtár foly­

tonos fejlődésével egyenlő arányban fokozódván a könyvtárosi munka is, a díjazás kérdése hova-tovább mind követelőbben lép előtérbe.

Kötelességemnek ismertem rámutatni e bajra az ügy érdekében itt e helyen is. Ezt a mai állapotot tisztán kincs­

tári szempontból sem vélem továbbra is fenntarthatónak. Az az állami vagyon ugyanis, a melyet intézeti könyvtáraink — természetesen ideértve a nagyszámú ajándékozott könyveket és könyvtárakat is — képviselnek, ma már meghaladja a 20.000 forintot. Egy ily jelentékeny állami vagyont lehetetlen­

ség «nobile officium» számban végeztetni, Legkevésbbé állhat pedig ez egy oly közkönyvtárról, minő a miénk, minthogy köz­

tapasztalás szerint aligha van még egy oly faja a közvagyonnak, melynek kezelése több veszödséggel és koczkázattal járna, mint az olyan könyvtáré, melynek használatára aránylag sok tanár és növendék van utalva.

Az ifjúsági könyvtárban a szorosabb értelemben vett

2

(20)

könyvtárosi teendőiket — az intézeti könyvtáros felügyelete mellett — rendszerint a tanítóképezdei tanárjelöltek végezték.

A fentebb jelzett baj — az ebbeli teendőknek «nobile officium»

számban, hol egyik, hol másik tanárra való ruházása — főleg itt, hol mindeddig hiányzott még a külön záros helyiség is, szült valóban tarthatatlan állapotokat. A tanárjelöltek évről-évre távozván az intézetből s különben is oly nagy munkaprogrammal bírván, mely minden idejüket igénybe veszi, bár az illetők s névszerint Brunovszky Rezső, kinek a katalógus elkészítéséért különösen is kifejeztem köszönetemet — dicséretes buzgalom­

mal igyekeztek megfelelni ebbeli feladataiknak is, az ifjúsági könyvtár gondozásának és kezelésének ez a rájuk való ruhá­

zása oly tarthatatlan állapotot idézett elő, melynek további fenntartása csaknem egyértelmű lenne a könyvtár teljes el- kallódásának elnézésével. ^

Ennek a könyvtárnak a megmentése két feltételhez van kötve: Az első, hogy legyen alkalmas és tisztán csak erre a czélra szolgáló záros helyisége. A másik, hogy legyen ennek is állandó és felelős, tehát mindenesetre az elemi vagy polgári iskolai tanítóképző rendes tanárai közül választandó könyv­

tárosa, ki e könyvtárt a megállapított könyvtári szabályza­

tok szerint tartoznék kezelni. Az első kívánalomnak az 1896—97., a másodiknak az 1897—98. iskolai évtől kezdve már valameny- nyire elég van téve. A másodikat illetőleg is örömmel jelent­

hetem, hogy az ifj. könyvtár feletti felügyeletet Sztankó Béla tanár már szives volt elvállalni. Fogadja ezért itt, e helyen is az ügy érdekében kifejezett legmelegebb köszönetemet.

(21)

19

5. Az intézeti könyvtárak használatára vonatkozó szabályzatok.

Intézeti könyvtárunknak hosszú időn át nem voltak írott használati szabályai. Az intézeti adminisztráczió ezen — néze­

tem szerint — elég fontos kérdésének úgy látszik egyáltalában nem tulajdonítottak nálunk semmi különös fontosságot. Sem felülről nem történt erre nézve valamely kezdeményező lépés, gern — legalább az én tudtommal — alulról az egyes tanítóképzők részéről. A könyvtárak kezelésében inkább csak — részint a dolog természetéből folyó, részint a szerzett tapasztalatokból kialakult szokás volt az irányadó. Ugyanez mondható a könyvtárak beren­

dezéséről, leltározásáról illetőleg katalogizálásáról is. Az intézet igazgatójának kötelességszerű ellenőrizésén kívül leginkább csak a mindenkori könyvtárosoknak belátásán, lelkiismeretes pontos­

ságán és erélyén fordult itt meg minden. Erre vonatkozólag úgy látszik csak ahoz az általánosan elfogadott formasághoz kötte­

tett a könyvtár szabad használata, hogy az, a ki kivett a könyv­

tárból valamely munkát, tartozott erről a könyvtáros részére az illető könyv czímét és leltári számát feltüntető elismervényt állítani ki. A könyvtáros aztán leltár vizsgálat avagy személy­

változás esetén a könyvtár-átadáskor a hiányzó könyvek helyett, az elismervények bemutatásával számolhatott be.

Ámde az egyeseknek ez a majdnem korlátlan szabadsága a könyv­

tár felhasználásában a k ö z h a s z n á l a t elvével jön igen sok­

szor összeütközésbe. Már pedig mégis csak ez volna a hasz­

nálat kérdésében a legfőbb elve minden közkönyvtárnak. Az egyéni használati jognak ezt az annyira szükséges megszorí­

tását következetesen keresztül vinni jogérvényes szabályzaton alapuló megfelelő hatáskör nélkül teljes lehetetlen. Tudvalevő ugyanis, hogy a könyvek kikölcsönzésénél a legtöbb ember s itt a tanárokat legkevésbbé sem véve ki — nem igen szokta komolyan venni a kikölcsönzési határidők betartását.

Annyira nem, hogy néha a könyvek kikölcsönzése már-már majdnem egyértelmű azok elsajátításával. A könyvtárosnak

2*

(22)

adott elismervény egyáltalában nem elegendő a közhasználat érdekeinek a megóvására. Feltétlenül szükségessé vált tehát bizonyos szabályzatilag megállapítandó feltételekhez kötni az intézeti könyvtárnak egyesek által való használatát. A szabály­

zat alkotásánál főleg a következő alapelvek voltak szem előtt tartandók.

1. Hogy az olyan művek, a melyekre a könyvtár hasz­

nálatára jogosultaknak egyenlő mértékben lehet szüksége, (pl. a nagy szótárak, az encyclopädikus művek s a nem szorosan vala- mely egyes szaktudomány szolgálatában álló folyóiratok) csak a könyvtár helyiségében (esetleg az ezzel kapcsolatos olvasó­

teremben) használtassanak s ha azok kivételesen valakinek mégis kiadatnak úgy a kivétel csak igen rövid időre (24 óra) engedélyeztessék.

2. Hogy a könyvtárban elhelyezett egyes művek, egy­

általában csak meghatározott időre legyenek a könyvtárból kivehetők, ez a használati idő pedig mindig úgy állapíttassák meg, hogy ezáltal másoknak a kikölcsönzött mű használhatá- sát illető jogai csorbát ne szenvedjenek.

3. Hogy a kikölcsönzött műért a kikölcsönző — akár elveszítés, akár megrongálás esetén — teljes anyagi kártérítés­

sel tartozzék.

Horvay Ede tanár a könyvtárosi teendők elvállalásakor magára vállalta egyszersmind a könyvtári szabályzatnak a fenti alapelvek szerinti kidolgozását. Ez a javaslat a tanári kar 1893. évi november 1-én tartott gyűlésében s később ugyanaz egy általam eszközölt újabb átdolgozásban az 1897. évi febr.

2-án tartott gyűlésben vétetett tárgyalás alá. A szabályzat beható megvitatás után a következőkben állapíttatott meg:

A budapesti állami polgári és elemi iskolai tanítóképző könyvtárának használatára vonatkozó szabályzat.

1. Az intézeti könyvtár első sorban a budapesti állami polgári és elemi iskolai tanítóképző tanárai, másodsorban ugyanazon intézet növendékei, tanulmányi és önképzésbeli szük­

ségleteinek van hivatva megfelelni.

(23)

21

2 Az intézeti könyvtárt a budapesti állami polgári és elemi tanitóképezde tanári karai által közös gyűlésen a maga kebeléből megválasztott s a nagyméltósagu vallas- es közok­

tatásügyi Minister űr által megerősített könyvtáros kezeli az ezen szabályzatban megállapított módozatok szerint. Könyv­

tárossá csak az elemi vagy polgári tanítókepzointezet rendes tanárai választhatók.

3. A könyvtáros mindazon károkért, a melyek az ezen szabályzatban megállapított könyvtárosi kötelességek elmulasz­

tásából származnak, kártérítéssel tartozik. Ezen anyagi fele­

lősséggel is egybekötött könyvtárosi kötelességekből foly : a) hogy a lehetőleg mindennap megtartandó könyvtári órák az illető könyvtáros tanárnak köteles heti óraszámába legalább is heti két órába beszámíttassanak.

b) hogy a könyvtáros az ezen hivatalával járó nagy­

mérvű elfoglaltságán kívül a jelentékeny összeget képviselő könyvtári érték gondos megőrzéséért anyagi felelősséggel is tartozván, ezért némi anyagi javadalmazásban is részesíttessék.

4. A könyvtáros köteles az iskolai év végén — és leg­

tovább július h ó j e l e n t é s t tenni az intézet igazgatóságának a könyvtár állapotáról s ebben feltüntetni azt, hogy az ezen szabályzat 10—19. §-ban megszabott követelményeknek a könyv­

tár használatára jogosítottak eleget tettek-e vagy nem. A könyv­

táros tartozik e jelentésébe a könyvtári vagyonban tett károk okozóit, álljanak e károk akár a könyvek elvesztésében (a 10. és 17. §-ban meghatározott beszolgáltatás elmulasztása egyértelmű az illető mű elvesztésével), akár azok értékét lényegesen alá­

szállító megrongálásokban, az igazgatóságnak tudomására hozni.

Az ily módon, a kellő időben bejelentett és kellően igazolt könyvtári károkkal szemben a könyvtáros felelőssége meg­

szűntnek tekintendő. A szabályszerűen bejelentett károk meg­

térítése iránti további intézkedés az intézet igazgatójának a feladata.

5. A könyvtáros kötelessége minden polgári év végén es pedig legtovább deczember hó közepéig, javaslatot tenni a következő év folyamán megrendelendő szakmunkák, folyó­

iratok és lapok felől. Ezen jegyzék elkészítésénél mindig szem

(24)

előtt tartandó a könyvtárnak az intézet költségvetésébe elő­

irányzott évi javadalmazása. E jegyzékbe első sorban mindig az ú. n. folytatólagos művek (illetőleg szaklapok és folyóiratok) veendők fel, vagyis azok, a melyek a könyvtárban már meg­

levő egyes művek folytatását képezik. A többiekre nézve tartozik a könyvtáros a könyvtár minden egyes szakából az intézet illetékes szaktanárainak jegyzékbe veendő javaslataihoz alkalmaznia magát.

6. Ä könyvtáros kötelessége a könyvek, folyóiratok, szaklapok stb beköttetéséről a kellő időben gondoskodni, ille­

tőleg az intézet igazgatóságának a bekötendő művek jegyzékét a további intézkedés czéljából bemutatni. A folyóiratok és la­

pok már teljes évfolyamainak beköttetése iránt mindjárt az utána következő év január hava közepéig, a kötetlenül érkező könyvek beköttetéséről mindjárt azoknak általa történt átvé­

telekor tartozik intézkedni. A használat által megrongálódott könyvek bekötésének megújítása lehetőleg a nyári szünidő alatt eszközlendő.

7. A könyvtáros kötelessége a könyvtár részére meg­

rendelt folyóiratok és lapok elmaradt számait a kellő időben megreklamálni.

8. A könyvtáros gondoskodik arról, hogy az igazgató­

sággal együttesen az adott körülmények szerint megállapítandó heti könyvtári órák sorrendje úgy a tanári kar, mint az intézet növendékei előtt megfelelő módon nyilvánosságra hozassék.

9. A könyvtáros csak a fentebbi (8.) §-ban megállapított rendes könyvtári órák alatt áll a könyvtár használatára jogo­

sultak rendelkezésére. A egyes könyvtári munkákat csak a szokásos elismervény mellett lehet kiadni. Megjegyzendő, hogy:

a) a könyveket csak kötött állapotban lehet a könyvtárból kiadni;

b) a folyóiratokból huzamosabb használatra csak teljes év­

folyamokat lehet kiadni; a legújabb számok külön asztalon elhelyeztetvén, a könyvtári órák alatt használhatók s legfel­

jebb 24 órai használatra adhatók ki;

c) az encyklopádikus műveket, általános érdekű szó-

(25)

23

tárakat csak 24 órára, az egyes szaktudományokba szorosan belevágó szótárakat legfeljebb egy hónapra lehet kiadni.

10. Az iskolai év végén minden munka a könyvtárba beadandó. Ha a kivevő a könyvet a beadásra kitűzött határ­

időn túl egy-egy heti időközben történt kétszeri felszólítás után még egy további heti időhaladék elteltével sem adná be, akkor az illető kivevő köteles az igazgatóság felszólítá­

sára a könyv leltári értékét a bekötés árával együtt az in­

tézet gazdasági hivatalánál — a könyvtári költségvetés javára

— megtéríteni.

11. A könyv megcsonkítása, vagy bármily módon való hasznavehetetlenné tétele esetén köteles a kivevő az okozott kárt, a fentebbi §-ban előadott módozatok mellett szintén meg­

téríteni.

A tanítóképezdei tanárjelöltek az intézeti könyvtárt az ezen szabályzat 9., 10., 11., 12. §-aiban megadott módozatok mellett használhatják.

12. Az elemi és polgári isk. tanítóképezde növendékei az intézetben levő két könyvtárnak, úgymint a tanári és az ifjúsági könyvtáraknak használatára egyformán jogosultak.

13. A növendékek az intézeti könyvtárakból csak az erre kitűzött órákban kérhetnek ki könyveket.

14. A folyóiratok folyó évi számait, valamint az encyklo- paedikus műveket és szótárakat csupán a könyvtári helyiség­

ben s a könyvtári órák alatt lehet használni.

15. A növendékek az intézeti könyvtárakból rendszerint egy munkánál többet egyszerre nem vehetnek ki, csupán a gyakorló iskolában tanítással foglalkozó növendékeknek en­

gedhető meg, hogy a tanításukhoz szükséges segédkönyvek­

ből egyszerre egynél többet is kivehessenek, de azokat köte­

lesek az illető tanítási időszak leteltével a könyvtárosnak azon­

nal beszolgáltatni.

16. A növendékek az egyes munkákat legfölebb csak egy hónapi időre vehetik ki ; ennek leteltével a kivett munkát az illető könyvtárosnak okvetetlenül vissza kell szolgáltatni.

17. Azon intézeti növendék, a ki akár a karácsonyi, vagy húsvéti szünetek alkalmával, akár pedig betegség, vagy bármi

(26)

más ok miatt évközben hosszabb időre szándékozik eltávozni az intézetből, tartozik a nála lévő könyvet (illetőleg könyve­

ket) a könyvtárba pontosan beszolgáltatni. Önként értendő, hogy az iskolai év végén a kiszabott időre minden könyvet be kell adni.

18. Ha a növendék az általa kivett munkát a beadásra már kitűzött, vagy esetleg részére még egyszer kitűzendő újabb, de egy hetet semmi esetre meg nem haladható időn túl is magánál tartaná, úgy tartozik az illető a könyv értékét (a bekötés árával együtt) megtéríteni.

19. A könyvek lapjainak behajtása, befirkálása, bepisz- kolása, megcsonkítása, vagy bármily módon használhatatlanná tétele tilos ; az ily módon okozott és az igazgatóság által megállapítandó kárt a kivevő köteles megtéríteni.

20. A polgári és elemi tanítóképezdék tanárkarai minden iskolai év végén (az ú. n. zárótanácskozmányokból) egy az illető tanárkarok két-két tagjából álló és az intézet gazda­

tanárával kiegészítendő bizottságot küld ki az intézet kebelé­

ben fennálló könyvtárak és azok kezelésének felülvizsgálatára.

E bizottság mindig a rákövetkező új iskolai év első havának folyamán tartozik benyújtani a kiküldetésére vonatkozó jelen­

tését az intézet igazgatóságához, mely viszont köteles e jelen­

tést az illető tanárkarok legközelebbi együttes ülésének napi­

rendjére kitűzni.

E bizottság a könyvtár állapotáról és annak kezeléséről szóló jelentésén kívül hivatva van konkrét javaslatokat tenni az intézeti (tanári és ifjúsági) könyvtárügy minden más kérdésében is.

* * *

Megjegyzendő, hogy e szabályzatnak az intézeti növen­

dékek könyvtárhasználatára vonatkozó része, tehát a szabály­

zat 12—19. §-ai az „Intézeti törvények és rendtartási szabá­

lyok “-ba is fölvétettek s azok a nm. vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium 1893. évi 17,737 sz. a. m. rendeletével már jóvá is hagyattak. Most azonban a szabályzat a maga teljességé­

ben újból fel fog terjesztetni jóváhagyás végett a nagyméltó­

ságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz.

b) Az ifjúsági könyvtár kezelésére ez idő szerint még

(27)

25

nincs semmiféle külön szabályzat. Eddigelé nagyjában ugyan azon módon ment itt is a kezelés, mint a tanári könyv­

tárnál, tehát csak a dolog természete és az adott körülmények szerint kialakult közszokás alapján. A fent közölt szabályzat jóváhagyása után az csaknem minden változtatás nélkül alkal­

mazható lesz az ifjúsági könyvtárra is.

c) Az intézeti növendékek olvasó-termének a rendtartási sza­

bályokba fölvett s így már jóvá is hagyott szabályzata a következő:

Szabályzat az olvasó-terem használatára.

1. Az olvasó-termet az összes hallgatók szabadon hasz­

nálhatják.

2. Az olvasó-terem hírlapjai és folyóiratainak használa­

táért a polgári tanítóképző hallgatói egy iskolai évre 1 frtot fizetnek az intézet pénztárába. Ez a díj az iskolai év elején, a beiratkozás alkalmával fizetendő

3. Az olvasó-terem használatára úgy a polgári, mint az elemi iskolai tanítóképezde hallgatói részére külön idő sza- batik ki. Ezen időbeosztás az olvasó-teremben kifüggesztett szabályzaton van föltüntetve.

4. A lapokért, folyóiratokért s egyáltalában az olvasó­

terem mindennemű felszerelési tárgyaiért a hallgatók egyen- kint és egyetemben felelősek; a felelősség kiterjed az elron- gyolt, összefirkált, beszennyezett, vagy jegyzetekkel beírt lap­

és folyóiratpéldányok árának megtérítésére is.

5. Lapot, folyóiratot s egyáltalában az olvasó-terem föl­

szereléséhez tartozó tárgyakat az olvasó-teremből kivinni bár­

mily rövid időre sem szabad.

6. Az olvasó-teremben hangosan beszélgetni nem szabad.

A lámpa meggyújtása, avagy szabályozása és eloltása az in­

tézeti szolgán kívül senkinek sincs megengedve.

7. Az olvasó-teremben dohányozni nem szabad.

8. A lapok, folyóiratok, úgyszintén a társas játékokra szolgáló tárgyak (péld. sakkfigurák) használat után rendbe rakva, szokott helyükre teendők vissza.

9. Könyveket, írószereket, felöltőt, esernyőt az olvasó­

teremben hagyni nem szabad. Akár gondatlanságból, akár fe-

(28)

ledékenységből otthagyott tárgyakért az olvasó-terem fel­

ügyelői felelősségre nem vonhatók.

10. Az ezen szabályzatban felsorolt utasításoknak érvényt szerezni első sorban az olvasó-terem felügyelőinek kötelessége.

A hallgatók kötelesek ezt illetőleg mindenben az olvasó-terem felügyelőinek figyelmeztetéseihez alkalmazkodni.

11. Az olvasó-teremben való felügyelettel a 41. pontban említett használati időszakok szerint a polgári tanítóképző­

intézet hallgatói közül egy vagy két hallgató bizatik meg.

A felügyelők kötelessége figyelemmel kisérni, hogy a meg­

rendelt lapok és folyóiratok kellő időben megérkeznek- e ; a postán érkezett lapokat és folyóiratokat az igazgatói irodából átveszik és az olvasó-teremben elhelyezik; az elmaradott szá­

mokat azonnal reklamálják s egyáltalában a legnagyobb gond­

dal őrködnek a felett, hogy az olvasó-terem számára meg­

rendelt összes lapokat, folyóiratokat, segédkönyveket, térké­

peket stb. mindenki használhassa. Nemkülönben kötelességük gondoskodni arról is, hogy az összes használati tárgyak ép állapotban maradjanak. Ez okból a felügyelők kötelesek, mi­

helyt valamely lapból, vagy folyóiratból új szám érkezett, a régi számot az ifjúsági könyvtár őrének megőrzés végett azon­

nal átadni. Ha valaki valamely, az olvasó szobából már kivitt régibb számot óhajtana olvasni, azt csupán rendes térítvény mellett az ifjúsági könyvtár felügyelőjétől veheti ki.

12. A teljes köteteket tevő lapok és folyóiratok az ifjú­

sági könyvtár tulajdonába mennek; ezért azok az ifjúsági könyvtár őrének őrizése és gondozása alá tartoznak.

13. Az olvasó-terem felügyelői kötelesek minden, az olvasóteremben előfordult és tudomásukra jutott rendetlensé­

get, kárt vagy mulasztást az igazgatóságnak azonnal bejelenteni.

14. A jelen szabályzat elleni vétségek az igazgatóság, vagy a tanári kar által megállapítandó fegyelmi eljárást von­

nak maguk után s a súlyosabb visszaélés az olvasó-teremből való kitiltással is büntethető.

(29)

27

Végszó.

Az itt előadottak által arra törekedtem, hogy kellő megvilágításba helyezzem intézetünk könyvtárügyét. Mindezek­

ből, úgy vélem, a leghatározottabban fog kidomborodni ez a két eszme :

1. Hogy a könyvtárügy a Paedagogiumban egészen más szempontból ítélendő meg, mint azon alsóbb fokú tanítókép­

zőkben avagy középiskolákban, a melyek vagy nem is bír­

nak internátusokkal, vagy ha bírnak is, azokban sokkal keve­

sebb számú és kisebb korú gyermekifjúnak jóval alacsonyabb nívójú tudományos kiképeztetéséről keli gondoskodni.

2. Hogy azok a nagy és fontos tanító- és tanárképzési feladatok, a melyeket a paedagogiumi könyvtár szolgálni hi­

vatva van, teljes mértékben igazolhatják abbeli állandó, bár sokszor eredménytelen törekvésünket, hogy e könyvtár az ő nagy feladataival kellő arányban álló javadalmazásban része- síttessék.

Miután pedig e rövid ismertetésből eléggé kitűnik az is, hogy könyvtárunk eddigi fejlődését a rendes állami javadal­

mazáson kívül nagy részben köszönheti intézetünk egyes jó­

akaróinak, nevezetesen az intézet tanárai és növendékei áldo­

zatkészségének: legyen szabad kikérnem, ezt az áldozatkész­

séget nemcsak tőlük, hanem a Paedagogium összes jóakarói­

tól, a jövőre is.

És végül, ha ez ismertetés mellékesen meggyőzhette volna talán a t. olvasót még arról is, hogy mi mindnyájan, kiknek az közvetlen feladatunk vala, — az intézeti könyvtárügygyei szemben fennálló kötelességeinknek eléggé lelkiösméretesen igyekeztünk megfelelni, úgy mind az a sok fáradság és vesződ- ség, melylyel ennek a kötelességnek a teljesítése egybekötve vala, megtalálta a maga kellő jutalmát.

Kelt Budapesten, 1897. évi szeptember hó 1-én.

Gyertyánffy István,

a budapesti állami polgári és elemi tanítóképezdék igazgatója és ugyanezen intézetekinternátu-

sainak vezetője.

(30)
(31)

II. RÉSZ.

A KÖNYVTÁR KATALÓGUSA.

SZERKESZTETTÉK :

HORVAY EDE é s RÉPÁI DÁNIEL

TANÁROK.

(32)
(33)

Á könyvtárjegyzék keletkezése.

E könyvtárjegyzék megjelenésével intézetünknek egy régi óhajtása megy teljesedésbe. A magas kormány áldozat­

készségéből, valamint egyes jóltevők nagylelkű adományozá­

saiból is oly szépen kialakult szakkönyvtárunk katalógus hiányában nemcsak a kezelés, a nyilvántartás és ellenőrzés, hanem legkivált a közvetlen czél, a használat szempontjából is csak igen tökéletlenül felelhetett meg rendeltetésének.

E könyvtári jegyzék kiadását pedig nem annyira az arra fordítandó költségek hiánya késleltette, mint inkább az a körülmény, hogy könyvtárosaink egy ily jegyzék elkészítésének nagy fárasztó munkájához elegendő idővel nem rendelkeztek.

Megjegyzendő ugyanis, hogy a könyvtári tisztség elvállalása intézetünkben a tanárok részéről mindig jelentékeny áldozat számba ment, mert e tisztséggel csak egy csomó munka, ve- sződség, sőt anyagi felelősség van egybekötve, de ezekkel szem­

ben anyagi elismerés semmi. E könyvtári jegyzék elkészítését nagyban elősegítette ugyan Répái Dániel űr, (jelenleg segéd­

tanár a pápai állami tanítóképezdénél), ki az 1895/6. isk. év folyamán helyettes tanári minőségben működött a polgári tanító­

képzővel kapcsolatos gyakorló polgári iskolánál s ki itt keve­

sebb óraszámmal lévén elfoglalva, idejének és erejének jó részét szentelhette e munkának. Ő 1895. évi november havában fogott hozzá e munkához s nagy kitartással folytatta azt egészen az 1896/7. iskolai év elejéig. Ekkor a pápai állami tanító­

képzőhöz s. tanárul neveztetvén ki, a jegyzék elkészítése mun­

kájának jelentékeny része maradt még hátra Horvay Ede könyvtárosunkra. Ez utóbbi rendes tanári elfoglaltsága mellett, midőn ez isk. évben, még helyettesítési teendők is voltak reá

(34)

ruházandók, erre természetesen nem sok időt fordíthatott. Ha tehát ezt a munkát mégis aránylag elég rövid idő alatt befe­

jezte, ez oly ügybuzgóságról tesz tanúságot, mely méltó az elismerésre. Fogadja érte az intézet nevében kifejezett őszinte köszönetemet, nemkülönben Répay úr is ebbeli nagy gonddal és kitartással teljesített munkájáért. Az ifjúsági könyvtár kata­

lógusának elkészítéséért Brunovszky Rezső tanár jelölt úrnak mondok köszönetét.

Budapesten, 1897. évi szeptember havában.

Gyertyánffy István.

(35)

A)

Phi 1 osopliia. Neveléstudomány.

Pestalozzi’s säm m tliche W erke. Herausg. von S e y ffa r th L. W. I —XVI. B randenburg a/H. 1869—1872. 8° fvk,

(32 kor.) A 1.

Dupanloup Felix. Die Erziehung. Aus dem Französischen übersetzt. I—III. Mainz, 1867—68. 8° (6 kor.) A 2.

Beer Adolf u. Hochegger Franz. Die F o rtsch ritte des Un­

terrichtw esens in den C ulturstaaten Europas. 1. Bd.

F rankreich u. O esterreich. II. B i. R ussland u. Bel­

gien. — Wien, 1 8 6 7 -6 8 . 8° (4 kor.) A 3.

Schmid IL A. Dr. Encyklopädie des gesam m ten Erzie- hungs- und U nterrichtsw esens. I—X. Gotha, 1859—

1875. 4° (40 kor.) A 4.

Lubrich Ágost, Garamszeghi. N eveléstudom ány I—IV. Pest,

1871. 4° (8 kor.) A 5.

Bárány Ignácz. Tanítók könyve. I. Pest, 1866. 4° (1 kor.) A 6.

Dittes Friedrich. N aturlehre des Moralischen und K unst­

lehre der m oralischen Erziehung. I. Leipzig, 1856. 4°

(1 kor). A 7.

Beust Friedrich. Der w irkliche A nschauungs-U nterricht auf das Schreiben u. Lesen angewendet. I. Th. Zürich, 1867.

8° (60 All). A 8.

Seyffarth L. W. Die Dorfschulen. I. Berlin, 1867. 8° (60 All.) A 9.

Machanek Max u. Schwab Erasmus Dr. Der V olksschul­

garten. I. Wien u. Olmütz, 1870. 8° (40 All). A 10.

3

(36)

Ziller Tuisco. Einleitung in die allgemeine Pädagogik. I.

Leipzig, 1856. 8° (1 kor.) A 11.

Morf H. Zur Biographie Pestalozzi’s. I. W interthur, 18682.

8° (1 kor. 20 All.) A 12.

Thilo W. Preussisches V olksschulw esen nach Geschichte und S tatistik. I. Gotha, 1867. 8° (1 kor.) A 13.

Dressier F. G. Die Grundlehren der Psychologie und Logik. I. Zweite verbesserte Auflage von D ittes u.

D ressier 0. Leipzig, 1870. 8° (1 kor.) A 14.

Ziller Tuisco Dr. Die R egierung der Kinder. I. Leipzig,

1857. 8° (1 kor. 20 All.) A 15.

Salamon Ferencz. K özoktatásunk reformja. I. (2 péld.)

Pest, 1873. 8° (12 kor.) A 16.

Langenberg E. Adolph Diesterweg. Sein Leben und seine Schriften. I. F ran k fu rt a./M. 1867. 8° (1 kor. 60 All.)

A 17.

M. L. Forderungen der Zeit und der Humanität. I. Wien,

1867. 8° (40 All.) A 18.

Bock, Prof. Dr. Ueber die Pflege der körperlichen und geistigen Gesundheit des Schulkindes. I. Leipzig 1871.

8° (40 All). A 19.

Táncsics Mihály. Indítvány a közoktatás és a köznevelés reform ja tárgyában. I. Pest, 1871. n. 8° (20 fül.) A 20.

Königsfeld A. Eine Stimme an Eltern, V orm ünder und Lehrer über die Erziehung der Jugend. I. Szegedin,

1862. n. 8° (20 All.) A 21.

Fekete Endre. Philosophiai propaedeutika. I. (I—III.) Pest,

1872. n. 8° (60 All.) A 22.

Bock Dr. tanár. Az iskolás gyerm ekek testi és szellemi épsége fentartásáról.N ém etből ford. Gönczy Pál. I. Pes­

ten, 1872. n. 8° (20 All.) A 23.

Iványi Andor. Az írvaolvasás m ódszertana elemi nép­

iskolai használatra. I. Tem esvár, 1870. n. 8° (20 flll.) A 24.

Stuart Mill János. A deductiv és inductiv logika rend­

szere. Ford. S z á sz Béla. Budapest, 1874. 8° fvk. 3 kötet.

(10 kor.) A 25.

(37)

35

Petzoldt E. Dr. H andw örterbuch für den deutschen Volks­

schullehrer. I. Dresden 1874. 4° (2 kor.) A 26.

W rage C. Denzel’s E ntw urf des A nschauungsunterrichts in katechetischer Gedankenfolge. I. Altona, 18725. 4°

1 k. (40 All.) A 27.

M o l n á r Aladár. Svájczban és Bajorországban szerzett ta n ­ ügyi tanulm ányok. I. Budán, 1871. n. 4° (1 kor. 20 fill.) A 28.

Guth Fr. P raktische Methodik m it Lehrgängen und Lehr­

proben. I. S tu ttg art, 18742. 4° (2 kor.) A 29.

Wangemann Ludwig. Die Schule auf der W iener Welt- Ausstellung. I. Löbau. 1874. 4° (1 kor.) A 30.

Münch Gustav Dr. Das M issverhältniss zwischen geistiger und körperlicher A usbildung und seine Folgen n atu r­

wissenschaftlich begründet. Mannheim, 1874. 8° (40 kor.) A 31.

Hennig G. A. Die ästhetische Bildung in der Volksschule.

Leipzig 2-te Aull. 8° (1 kor.) A 32.

Schmidt Karl Dr. Geschichte der Pädagogik, dargestellt in w eltgeschichtlicher Entwicklung und im organischen Zusammenhänge m it dem Culturleben der Völker. V er­

m ehrt und v erb essert von L a n g e W ichard, Br. I—II.

Cöthen 1873—743. k. 8° (4 kor.) A 33.

Ram shom Carl Dr. Aus der Volksschule. Eine Jubileum s- Schrift zur E rinnerug an die ersten 25 Lebensjahre der III. Bürgerschule zu Leipzig. Leipzig, 1874. 8° k.

(1 kor.) A 34.

Hoffmann A. Dr. Prof. Erfahrungs-Seelenlehre. (Empi­

rische Psychologie.) Ein Leitfaden für alle Eltern, Leh­

rer, Staatsm änner, Geistliche und E rzieher etc. . . . um sich selber und Andere richtig zu beurtheilen und da­

nach zu handeln. Gotha, k. 8° (1 kor.) A 35.

Völter Ludwig. Pädagogische Früchte. K onferenzvorträge.

I—II- S tuttgart, 1872. k. 8° (3 kor.) A 36.

Lauckhard Dr. Bilder aus dem Schulleben. Wien, 1874.

8° (1 kor.) A 37

Jessen Chr. A. Pädagogische Skizzen. II-ter Bd. Wien,

1874. 8° (1 kor.) A 38.

3*

(38)

Schröer K. J. Dr. Prof. U nterrichtsfragen. Gesammelte kleine Aufsätze. Wien, 1873. 8° (1 kor.) A 39.

Georgens I. D. Dr. Der V olksschulgarten und das Volks- schulhaus. A usgeführt für die W iener W eltausstellung.

Berlin, 1873. 8° (1 kor.) A 40.

Liebig I. T. Freiherr. Beobachtungen und Erfahrungen auf dem Gebiete der Schulgesundheitspflege. Bearbei­

te t y. H offm ann A. N ürnberg, 1874. 8° (két példányban)

(2 kor.) A 41.

Finkelnburg Dr. Prof. Über den Einfluss der Volks- Erzie­

hung auf die Volks-Gesundheit. V ortrag. Köln, 1874. 8°

(20 All.) A 42.

Bartel Carl. Schul-Pädagogik. Ein Handbuch für ange­

hende Schullehrer und Schulrevisoren. In neuer Bear­

beitung herausgegeben von W anjura G. Leipzig, 18735.

8° (1 kor. 40 All.) A 43.

Schütze Fr. W. Dr. Evangelische Schulkunde. P raktische Erziehungs- u. U nterrichtslehre für Seminare u. V olks­

schullehrer. Leipzig, 18743. 8° (2 kor.) A 44.

Kellner L. Dr. Volksschulkunde. Ein th eoretisch-prakti­

scher W egw eiser für katholische Lehrer und L ehrerin­

nen, Schulaufseher und Seminare. Essen, 1874 7. 8°

(1 kor. 60 All.) A 45.

Schumann I. Chr. Gottlob Dr. Lehrbuch der Pädagogik.

I-ter Th. Geschichte der Pädagogik. Hannover, 1874.

8° (1 kor. 60 All.) A 46.

Zürcher I. Die Sünden der m odernen Schule und ihre Beziehungen zum Leben des Schülers. A arau, 1873. 8°

(80 All.) A 47.

Wysz F r. Tugend- und Pflichtenlehre. (Ethik.) Ein Hülfs- m ittel für die sittliche Erziehung der Jugend, insbe­

sondere für nicht-konfessionelle Schulen. Bern, 1874. 8°

(1 kor. 60 All.) A 48.

Otto H. M. Friedrich. Gesammeltes und Eigenes aus dem Tagebuche eines alten Schulmannes. Eisenach, 1874. 8°

(1 kor). A 49.

(39)

37

Schramm Paul Dr. Pädagogische Zeit- und Streit-Fragen.

München, 1874. 8° (80 All.) A 50.

Wiedemann Franz. P räparationen für den A nschauungs­

u n te rrich t. (200 Präp.) I—II. Dresden, 18763. 8° 3 korona.

A 51.

Dittes Friedrich. Ueber Religion und religiöse Menschen­

bildung. Plauen, 1855. 8° (1 kor.) A 52.

Schmidt Carl Dr’s Buch der Erziehung. (Die Gesetze der Erziehung und des U nterrichts, gegründet auf die N atu r­

gesetze des menschlichen Leibes und Geistes.) Briefe an Eltern, Lehrer und Erzieher. V erm ehrte und verbesserte Auil. v. L ange W ichard, Dr. Cöthen, 18732. 8° (2 kor.)

A 53.

Nürnberg L. E ntw urf eines Lehrplanes für die sechs- klassige Volksschule. Berlin, 1873. 8° (40 All.) A 54.

Simon Jules. La réform e de l’enseignem ent secondaire, Paris, 1874. k. 8° (1 kor. 60 All.) A 55 Hanschmann I. Gr. Dr. Das S trafrecht der Schule. H eraus­

gegeben von H a n schm an n A lex. Bruno. Leipzig, 1875.

k. 8° (60 All.) A 56.

PestalozzPs Lienhard und Gertrud. Ein Buch für das Volk.

Nach der ursprünglichen Ausgabe neu gedruckt. Zürich, 1844. k. 8° (1 kor. 60 All.) A 57.

Yernaleken Theodor. H auptgrundsätze aus der allgemeinen U nterrichtslehre. Wien. 1871. k. 8° (40 All.) A. 58.

Schmidt Karl. Die A ntropologie I. Bd. Die Geschichte der Antropologie. II. Bd. Die W issenschaft vom Menschen in seinem Leben und in seinen Thaten, mit besonderer Berücksichtigung der Menschenerziehung. D resden, 1865.

n. 8° (3 kor.) A. 59.

Burdach Carl Friedrich Dr. Der Mensch nach den ver­

schiedenen Seiten seiner N atur. U m gearbeitet und herau s­

gegeben von B urdach E r n s t Dr. S tuttg art, 1854 2. k. 8°

(3 kor.) A 60.

Harlesz Emil Dr. Prof. P opuläre Vorlesungen aus dem Gebiet der Physiologie und Psychologie. B raunschw eig

1851. 8° (1 kor. 60 All.) A 61.

(40)

Fries August de. Zur Reform frage des bremischen Mäd­

chenschulwesens. Ein V ortrag. Bremen, 1874. 8° (40 füll.) A 62.

Württembergisches K. Ministerium des Kirchen- und Schul­

wesens. V erfügung betreffend die Einrichtung der Schul­

häuser und die Gesundheitspflege in den Schulen. S tu tt­

gart, 1870. k. 8° (40 füll.) A 63.

Egger Alois Dr. Industrie und Schule in Ö sterreich. Eine culturpolitische Studie. Wien, 1874. 8° (60 All.) A 64.

Diesterweg’s W egweiser zur Bildung für deutsche Lehrer.

I—III. V erm ehrt und bearbeitet von R udolph L. Essen.

1873—77. 8° (10 kor.) A 65.

Bachmann Ed. Streiflichter auf das Volksschulw esen in S tadt und Land. I. Lieferung Plauen i./V. 1873. k. 8°

(30 All.) A 66.

Bibliothek Pädagogischer Classiker. Herausg. von B e y e r H erm ann VIII. Bd. : H erb a rt Joh. Fr. Pädagogische Schriften m it H erbarts Biographie, von

Fr. Dr. Langensalza, 1874. 8° (1 kor.) A 67.

Barth Ernst Dr. Ueber den Umgang. Langensalza, 1876-'.

8° (40 All.) ' A 68.

Herbart’s Pädagogische Schriften. Herausgeg. von II iIl­

in n nn Ottó B r. I—II. Leipzig, 1873. k. 8° (6 kor.) A 69.

B rassai Samu. A módszerről. P est, 1867. k. 8° (1 kor.

60 All.) A 70.

Mócsy Antal. Népnevelési tanulm ányok. Kalocsa, 1875. k. 8°

(1 kor. 20 All.) A 71.

Seneca L. Anneus. A bölcs állhatatosságáról. F o rd íto tta:

Zsoldos Ign. Pest, 1872. k. 8° (40 All.) A 72.

Gyertyánffy István. Az ellenzéki szellem az iskolában. Buda­

pest, 1876. k. 8° (30 All.) A 73.

Gräfe H. Dr. Die deutsche Volksschule, oder die B ürger­

und Landschule nach der G esam m theit ih rer V erhält­

nisse. I—III. Leipzig, 18503. k. 8° (3 kor.) A 74.

Népiskolai könyvtár. X-ik kötet. Á r v á i József. Beszéd és értelem gyakorlatok a szem léltetés alapján. Sárospatak,

1862. k. 8° (30 All.) A 75.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

„1. Az állami vagyonról szóló 2007. törvényben, továbbá a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. rendeletben meghatározottak szerint, a

Eötvös József vallás- és közoktatásü4i miniszter kezdeményezésére 1869 őszén kezdte meg működését az első ma4ar állami tanítóképző intézet: a „Budai Képző”, az

Látszik, hogy X értékei, amikor az implikáció nem triviális: {lampa, nap}, azaz a tényállításokból ki tudjuk találni.. Így át tudjuk alakítani a 3-t két

A szabályzat értelmében művészeti szakok (festészet, szobrászat) és tanári szakok voltak a főiskolán. A tanári szakon belül középiskolai rajztanárképzés, polgári iskolai

alapján az óvók, segéd- és elemi rendes tanítók számára 300 forint, a felső nép- és polgári iskolai rendes tanítók, valamint az árvaházak és szeretetházak

A szabályzat értelmében művészeti szakok (festészet, szobrászat) és tanári szakok voltak a főiskolán. A tanári szakon belül középiskolai rajztanárképzés, polgári iskolai

Az Apponyi Kollégium 1929/30-es tanévben létrehozott Budapesti Tagozata egyben azt is jelentette, hogy az Apponyi Kollégiumnak az az egysége, amely egy intézményben fogta össze

Deák Ferenc Megyei Könyvtár (Zalaegerszeg) 1 Duna melléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára 1 Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár (Győr) 1 Magyar Állami