Sors-tükör
Elképzelem, milyen lehetne,
ha újra mindent így kéne megszereznem, a puszta két kezemmel.
Akármi szűkös, azért az is csak élet volna,
s a boldogságtól semmivel se messzebb.
Ahogy a csupa-kő talajban csetlik-nyaklik a csákány, csont, ín, izom, megállok.
Baromvásárszagú
fáradtsággal fizetni mindenért elég lehet-e, nem tudom.
Úgy látszik
Úgy látszik, sose tudom megszokni, hogy odanyúlok, egyetlen kattanás,
és máris ég a villany, ha rajtam múlt volna, füstös gyertyával
bajlódnánk talán még ma is.
A szokás hatalma
Poharat, kést, kanalat, mindent elástunk régen a halottakkal.
Volna rá okunk ma is, de nem tesszük,
a házában lakunk, pénzét költjük, ruháját nyűjük annak, ki meghalt.
Ébren forgolódom én is egész éjszaka
öröklött pizsamámban.
RÓZSA ENDRE
Séta jelenetekkel
Egy napraforgó kandeláberéből most lobban ki sárgán az ég.
A karmos lángok tartják csak a szárat, mely lassan, mintha nem is látszanék, a gyanú zárt pillákkal sompolyog.
Egy gyufaláng — szemből most: tűzözön.
A hómezőkké hökkent tükrökön aknára téved — s robban mosolyod!
Halaszthatatlan üzenet
Röptükben kapd a farhangokat el, de muraközi söröslovakét ám !
Üld meg szőrén, és szállj, mint űrrakétán;
s más pegazusa néked — bagatell!
ínyenc ihlet finnyásán enyeleg ?
Úgy, míg elhúz fölötted néhány lófing, s lovag-árnyad, mint hórihorgas gróf ing,
— ülepedtől puhuljon fanyereg!
' S mert neked tőr: minden szálka, tű, szög,
— jobb, ha versem kalpagodhoz tűzöd;
taréjjal reng majd, mint az árvalányhaj.
Megtestesült — nem szabad múlnia;
még megkövül, mint pólyált múmia — ne csavard be a bimbót lárvanyállal!
20
