kot, légy kissé merész, a Dzsim is meg a Dzsón is, kicsi meg nagy hajón is, te nem vagy hal... most jut eszembe, úszol, baszd meg, úszol, ha tudsz, nyakad- ban az a mázsás kő, malomkő. Meg akartál ölni? Hát tessék, jóccakát! Van itt- hon valaki? Béla bátyám, de kéremszépen, van itthon valaki? Nincs? Nincs.
Gizus! Karjaimba zárlak, hogy egyem a pinádat! — Átkeringőzött a folyosón, be a sötét ivóba. — Itt aztán táncra kelhetünk, itt aztán ihatunk, az annya annyáját neki! Nyugodjék békességben, jó ember volt szegény, egy ilyen ren- des, becsületes m o l n á r t . . . Valamit mindig forgatott a fejében, halk szavú em- ber volt szegény, nem tetszik eltemetni, kedves plébános úr? öngyilkos volt bizony, de hát mégis, na jó. Trallala-trallala-hahha ah. Bor, sör, pálinka, az- annyáját neki, erre iszunk. Babácska! Lesz maga juszt is az enyém? Igen. Na méghogy szép, hogy igen. Mienk a jövő, az őrs.
VÉDEKEZÉS
