N E M E R I C É N Y I E L Ő D
Latin nyelvtan
a székesegyházi iskolában
Fulbert, Bonipert és egy elveszett Priscianus-kézirat
1A k l a s s z i k u s h a g y o m á n y k ö z é p k o r i M a g y a r o r s z á g o n v a l ó m e g j e l e n é s é n e k e g y i k leg- k o r á b b i e m l é k e F u l b e r t c h a r t r e s - i p ü s p ö k levele B o n i p e r t pécsi p ü s p ö k h ö z . A s z ö v e g ki- a d ó j a á l t a l 1 0 2 3 - r a k e l t e z e t t l e v e l é b e n F u l b e r t a r r ó l b i z t o s í t j a p ü s p ö k t á r s á t , B o n i p e r t e t , h o g y e l k ü l d i n e k i P r i s c i a n u s - k é z i r a t a i n a k e g y i k é t : „ A z t j e l e n t e t t e n e k ü n k f i u n k , a t e h í v e d , H i l d u i n , i r á n t u n k v a l ó s z e r e t e t e d j e l e i n e k h ű s é g e s k ö z v e t í t ő j e , h o g y s z e r e t n é l e g y e t P r i s c i a - n u s a i n k b ó l : e z t s z í v e s e n k ü l d j ü k el á l t a l a . B á r m i t k í v á n j is a m i é n k b ő l , a l e g b o l d o g a b b a n f o g j u k , h a l e h e t s é g e s , e l k ü l d e n i , é s m é g s a j á t s z e m é l y ü n k e t is, h a e r r e s z ü k s é g e d v o l n a , és ó h a j t a n á d , v a l a m i n t l e h e t ő s é g e i n k is m e g e n g e d n é k , a l e g e n g e d e l m e s e b b e n f o g j u k b e - m u t a t n i . "2 A z e g y é b k é n t k ö z e l e b b r ő l m e g n e m h a t á r o z o t t P r i s c i a n u s - k é z i r a t e l v e s z e t t .3 E b - b ő l a f o r r á s b ó l k i i n d u l v a m é g i s m e g k í s é r e l h e t ő a n n a k v i z s g á l a t a , h o g y m i l y e n k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t i n d u l t m e g a l a t i n n y e l v t a n í t á s a és t a n u l á s a a f r i s s e n k e r e s z t é n y h i t r e t é r t M a g y a r - o r s z á g o n .
M i n d e n e k e l ő t t á t t e k i n t é s t kell a d n u n k a l e v é l v á l t á s b a n é r i n t e t t s z e m é l y e k r ő l . F u l b e r t , k o r á b b a n A u r i l l a c - i G e r b e r t (a k é s ő b b i II. S z i l v e s z t e r p á p a ) t a n í t v á n y a a reims-i s z é k e s -
1 Jelen dolgozat a Latin klasszikusok a középkori Magyarországon (11. század) című kutatási program része. Lásd N e m e r k é n y i Előd: „Latin Classics in Medieval Hungary: Problems and Perspecti- ves". In: T r a d i t a et Inventa: Beitrage zur Rezeption der Antiké. B a u m b a c h , Manuel (ed.). Elei- delberg, 2 0 0 0 . 3 7 - 5 8 .
2 Fulbert levelének számos ldadása közül a legjobb Behrends, Frederick (ed.): T h e Letters a n d Po- ems of Fulbert of Chartres. Oxford, 1976. 148-9.: Significauit autem nobis fdius noster tuusque fide- lis Hilduinus tuae caritatis erga nos insignia, fuleliter asserens unum de nostris Priscianis te uelle, queni et per eundem libenter mittimus, quicquid etiam de nostro pecieris hilarissime tibi (si possibile fuerit) trans- missuri, ipsam qiwque presenciam nostram, si tibi opus esset ac uoluntas, nobisque potestas, obsequentis- sime prestaturi. A levelet a magyar történetírás nagyjai többször kiadták: K a t o n a István: História critica regum Flungariae stirpis Arpadianae ex fide d o m e s t i c o r u m et e x t e r o r u m scriptorum con- cinnata. Vol. 1. Complectens res gestas S. Stephani, Petri, Samuelis Abae. Pest, 1779. 1 5 8 - 9 . ; Koller József: História episcopatus Quinqueecclesiarum. Vol. 1. Pozsony, 1782. 12-4.; Fejér György (ed.): Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Vol. 1. Buda, 1829. 2 8 7 - 8.; Gombos Ferencz Albin (ed.): Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Árpad descendentium a b a n n o Christi D C C C u s q u e ad a n n u m M C C C I . Vol. 2. Buda- pest 1937. 962.; Györffy György (ed.): Diplomata H u n g á r i á é antiquissima: Accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé pertinentia, vol. 1. Ab a n n o 1000 usque ad a n n u m 1131. Buda- pest, 1992. (a továbbiakban: G y ö r f f y 1992.) 103-4. Lásd még Migne, Jacques-Paul (ed.): Pat- rologiae cursus completus: Series Latina. Vol. 141. Paris. 1853. 1 8 9 - 9 0 . ; Delisle, Léopold (ed.):
Recueil des historiens des Gaules et de la Francé. Vol. 10. Paris 1874. 4 4 3 . A részletet Kőrizs Imre fordításában közöljük, lásd Kristó Gyula (szerk.): Az államalapítás k o r á n a k írott forrásai.
Szeged, (a továbbiakban: Kristó 1999.) 1999. 102-4.
3 Lásd Csapodi Csaba - C s a p o d i n é Gárdonyi Klára: Bibliotheca Flungarica: Kódexek és n y o m t a - t o t t könyvek Magyarországon 1526 előtt. Vol. 3. A d a t o k elveszett kötetekről. Budapest, 1994.
15.
e g y h á z i i s k o l á b a n , k o r á n a k e g y i k l e g n a g y o b b t u d ó s a v o l t .4 C h a r t r e s p ü s p ö k e v o l t 1 0 0 7 és 1 0 2 9 k ö z ö t t . E m l é k e i t f e l e l e v e n í t v e a c h a r t r e s - i s z é k e s e g y h á z i i s k o l a e g y i k n ö v e n d é k e , Liége-i A d e l m a n S z ó k r a t é s z n a k n e v e z t e ő t e g y T o u r s - i B e r e n g á r n a k k ü l d ö t t l e v e l é b e n :
„a c h a r t r e s - i a k a d é m i á b a n t i s z t e l e t r e m é l t ó S z ó k r a t é s z u n k a l a t t " .5 F u l b e r t s z o r o s k a p c s o l a t o t á p o l t O d i l ó v a l , C l u n y a p á t j á v a l , a k i a z 1 0 3 0 - a s é v e k v é g é n l e v e l e z é s b e n á l l t I s t v á n királlyal is o l y a n e r e k l y é k t á r g y á b a n , a m e l y e k e t a m a g y a r o r s z á g i t e m p l o m o k o l t á r a i r a k ü l d ö t t .6
F u l b e r t C l u n y - v e l f e n n t a r t o t t k a p c s o l a t a i n a k e g y i k b e s z é d e s n y o m a a z a b e j e g y z é s , a m e l y C l u n y k o l o s t o r a 12. s z á z a d i k ö n y v t á r i k a t a l ó g u s á b a n t a l á l h a t ó : Epistole domni Fulberti et aliud ipsius de versibus, rhytniis, hymnis prosa et cantu.7 P ü s p ö k k é n t F u l b e r t m i n d e n e s e t r e r e n - d e l k e z h e t e t t egy m a g á n k ö n y v t á r r a l is, a m e l y f ü g g e t l e n v o l t a s z é k e s e g y h á z i k ö n y v t á r t ó l . L e g a l á b b i s e r r e l e h e t k ö v e t k e z t e t n i e g y i k l e v e l é b ő l : „ V a n n e k ü n k n é h á n y a r ó m a i e g v h á z k i v á l t s á g a i k ö z ö t t , a m e l y e k e t h a n y a g s á g u n k m i a t t n e m k ö n n y ű m e g t a l á l n i a k ö n y v s z e k r é - n y e i n k b e n . "8 C h a r t r e s k ö n y v t á r a a l l . s z á z a d b a n t ö b b P r i s c i a n u s - k é z i r a t t a l is r e n d e l k e -
4 Lásd MacKinney, Loren C.: Bishop Fulbert a n d Education at t h e School of C h a r t r e s . N o t r e D a m e , 1957. Williams, ) o h n R.: „The Cathedral School of Rheims in the Eleventh C e n t u r y " . Speculum 29. 4. 1954. 6 6 1 - 7 7 . , Gase, Hélcne: „Gerbert et la pedagogie des arts libéraux á la fin du dixieme siecle". Journal of Medieval History, 12. 2. 1986. 1 1 1 - 2 1 .
5 Liége-i Adelman, „De eucharistiae sacramento ad Berengarium epistola". In: Patrologiae cursus completus: Series Latina. Migne, Jacques-Paul (ed.). Vol. 143. Paris 1882. 1289.: Collactaneum te meum vocavi propter dulcissimum illiul coiitiiberuium quod cum te adolescentulo, ipse ego maiusculus, in academia Carnotensi sub nostro illo venerabili Socrate iucundissime dwci; cuius de convictu gloriari nobis dignius licet quam gloriabatur Plato, gratias agens naturae eo quod in diebus Socratis sui hominem se non pecudem peperisset. Liége-i Adelmanról lásd E r d m a n n , Carl: Studien zur Briefliteratur Deutsch- lands im elften J a h r h u n d e r t . Stuttgart, 1938. 39., Jeauneau, E d o u a r d : „Macrobe, source du pla- t o n i s m e chartrain". Studi Medievali, 1.1 1960. 3. „Les maítres chartrains". In: M o n d e médié- vale et société chartraine. Armogathe, Jean-Robert (ed.). Paris 1 9 9 7 . 9 7 - 8 . , Silvestre, H u b e r t :
„Notice sur Adelman de Liege, évéque de Brescia ( f l O ó l ) " . Revue d ' H i s t o i r e Ecclésiastique, 56.
3 - 4 . 1961. 8 5 5 - 7 1 . , Fluygens, R. B. C : „Textes latins du Xle au X l l l e siecle". Studi Medievali, 8.1 1 9 6 7 . 4 5 9 - 8 9 . , Riché, Pierre: Les écoles et l'enseignement d a n s ('Occident chrétien d e la fin du Ve siecle au milieu du Xle siecle. Paris, 1979. 3 5 9 - 6 0 . , Jaeger, C. Stephen: „Cathedral Schools a n d H u m a n i s t Learning, 9 5 0 - 1 1 5 0 " . Deutsche Vierteljahrsschrift f ü r Literaturwissen- schaft u n d Geistesgeschichte, 61.4. 1987. 5 7 3 - 4 . , 6 0 3 - 4 . , T h e Envy of Angels: Cathedral Schools a n d Social Ideals in Medieval Europe, 9 5 0 - 1 2 0 0 . Philadelphia, 1994. 62. Lásd még Ashley, Kathleen - Sheingorn, Pamela: W r i t i n g Faith: Text, Sign & History in t h e Miracles of Sainte Foy. Chicago - L o n d o n , 1999. 4 9 - 5 5 .
f' Lásd Pais Dezső: „Les r a p p o r t s franco-hongrois sous les regne des Árpád, 1., Relations politico- d y n a s t i q u e s et ecclésiastiques". Revue des E t u d e s Hongroises e t F i n n o - O u g r i e n n e s , 1 . 1 - 2 .
1923. 1 5 - 2 6 . , Galla Ferenc: A clunyi reform h a t á s a M a g y a r o r s z á g o n . Pécs, 1931. 7 4 - 6 . , „La F r a n c e e t la conversion des H o n g r o i s " . N o u v e l l e Revue de H o n g r i e , 3 1 . 8 . 1 9 3 8 . 1 4 6 - 5 4 . , H ó m a n Bálint: „La conversion du peuple hongrois et les bénédictines," Nouvelle Revue de Hongrie, 31.8. 1938. 1 3 9 - 4 5 . , Csóka J. Lajos: C l u n y szellemű volt-e a magyar egyház a XI. szá- z a d b a n ? R e g n u m , 5. 1 9 4 2 - 1 9 4 3 . 165., G á b r i e l Asztrik: Les r a p p o r t s d y n a s t i q u e s franco- hongrois au moyen áge. Budapest, 1944. 7 - 1 2 . , Székely György: „Ungarns Stellung zwischen Kaiser, Papst und Byzanz zur Zeit der Kluniazenserreform". In: Spiritualitä cluniacense.
Ermini, Giuseppe (ed.). T o d i , 1960. 3 1 2 - 2 5 . Lásd még Ziezulewicz, William: „The School of C h a r t r e s and Reform Influences before t h e Pontificate of Leo IX". Catholic Flistorical Review, 77.3. 1991. 3 8 3 - 4 0 2 .
7 M a n i t i u s , Max: „Geschichtliches aus mittelalterlichen Bibliothekskatalogen". Neues Archiv der Gesellschaft für Ältere D e u t s c h e Geschichtskunde, 3 2 . 3 1907. 6 9 5 .
8 Behrends, Frederick (ed.): T h e Letters a n d Poems of Fulbert of C h a r t r e s . Oxford, 1976. 160-1.:
Continentur quedam reuerenda nobis in priuilegiis Romanae ecclesiae, quae propter negligenciam nostram
zett, a f e n n m a r a d t könyvlista azonban nem határozza meg, hogy p o n t o s a n melyek voltak ezek." Latin klasszikusok, mint például Horatius, Ovidius, Statius, Terentius és Vergilius műveit tartalmazó kéziratok szintén megvoltak a székesegyházi könyvtárban1 0 és a h é t szabad művészet az egyházmegyei papság felsőbb rétegének oktatása céljából a t a n a n y a g részét képezte a székesegyházi iskolában." A chartres-i Szent Péter-kolostor könyvtára ab- ban az időben szintén őrzött egy Priscianus-kéziratot.1 2
Megfelelő forrásanyag hiányában Bonipert pécsi püspök pályájának tanulmányozása sokkal n e h e z e b b , mint Fulbert chartres-i p ü s p ö k é .1 3 Az egyik l e g f o n t o s a b b k é r d é s Boniperttel kapcsolatban az, hogy francia vagy lombard származású volt-e. A Bonipert név felbukkanása egy III. O t t ó császár által Rómában ldadott 996-os oklevélben a lombard származásra vonatkozó feltételezést támasztja alá.14 Az mindenesetre valószínű, hogy Bonipert bencés szerzetes volt, akit erős szálak f ű z t e k Cluny-hez, m i n t számos más ma- gyarországi térítőt is István király környezetében. O volt Pécs első püspöke 1009-től 1036-ig.
A püspökség István király által 1009-ben kiadott alapítólevele rögzítette, hogy Bonipertet nevezték ki Pécs első püspökévé: Boniperto ihi episcopo facto. (A pécsi székesegyházat S z e n t Péternek szentelték.)1 5 Bonipert püspököt említi a zalavári bencés apátság alapítólevele is, a m i t szintén István király a d o t t ki 1019-ben. Az oklevél feljegyzi, hogy a kolostor ú j templomának felszentelésénél jelenlevő két tanú közül az egyik Bonipert püspök volt.1 6
Kevésbé nyilvánvaló azonban, hogy milyen szerepet játszott a velencei bencés szerzetes és később csanádi püspök Gellért magyarországi fogadása alkalmával. A szent 12. századi legendája szerint Pécs második püspöke, Mór fogadta Gellértet Magyarországon. Másrészt azonban ismert, hogy Gellért 1015-ben érkezett Magyarországra és 1030-ban lett csanádi
lion facile inueniuntur in armariis nostris. Lásd még Clerval, A.: Les écoles de Chartres au m o y e n - age (Du Ve au XVIe siecle). Paris, 1 895. (a továbbiakban: Clerval) 142.
9 Manitius, Max: Handschriften antiker Autoren in mittelalterlichen Bibliothekskatalogen. Leip- zig, 1935. 3 1 1 . Lásd még T h o m p s o n , James Westfall: T h e Medieval Library. New York - Lon- don, 1967. 2 3 6 .
10 Lásd Raby, F. J. E.: A History of Secular Latin Poetry in the Middle Ages. Vol. 1. Oxford, 1957.
3 0 9 .
11 A hét szabad művészetről a chartres-i székesegyházi iskolában lásd Clerval 1 0 8 - 3 0 . A „Char- trian Flumanism: A Romantic Misconception" tárgyalását nyújtja S o u t h e r n , Richard W i l l i a m : Scholastic H u m a n i s m and the U n i f i c a t i o n of Europe. Vol. 1. Foundations. Oxford, UK - C a m - bridge, MA, 1995. 5 8 - 1 0 1 .
12 Merlet, Lucien: „Catalogue des livres de l'abbaye de Saint-Pére de C h a r t r e s au Xle siecle". Bib- liothéque de l'École des Chartes, 5. 1854. 265., Becker, Gustav: Catalogi bibliothecarum anti- qui. Bonn 1885. 144-5., Lesne, Emile: Histoire de la proprieté ecclésiastique en France, vol. 4, Les livres: «Scriptoria» et Bibliothéques du c o m m e n c e m e n t du Vllle a la fin du Xle siecle. Lille,
1938. 1 9 5 - 6 .
n A legalaposabb t a n u l m á n y még mindig Flolub József: „Bonipertus". Janus P a n n o n i u s M ú z e u m Évkönyve, 4. 1959. 9 7 - 1 0 1 .
14 von Sickel, T h e o d o r (ed.): M o n u m e n t a Germaniae historica: Diplomata regum et i m p e r a t o r u m Germaniae. Vol. 2.2. O t t o n i s III. diplomata. H a n n o v e r , 1893. 6 0 8 - 9 . : insuper etiam capellam in honore sancti Marini constructam cum suis pertiiientiis atque sortem in querceto que laboratur per Boniper- tum quam Boso eidein contulit congregation!...
15 Györffy 1992. 5 4 - 8 . : erectionem episcopatus, qui vocabitur Quiiiqueecclesiensis, statuimus in honorem del, et omnium sanctorum, Boniperto ibi episcopo facto, privilegys terminisque ordinavimus, et confirmavi- mus. Lásd még Györffy György: István király és műve. Budapest, 1977. (a továbbiakban: Györ- ffy 1977.) 190.
Györffy 1992. 8 6 - 9 2 . : a duobus episcopis, scilicet Modesto et Boniperto... Lásd még Erdélyi László:
A zalavári apátság legrégibb oklevelei. In: A p a n n o n h a l m i Szent-Benedek-rend története. Szer- kesztette: Erdélyi László. Vol. 7. Budapest, 1902. 4 8 8 - 5 0 0 .
püspök. A két időpont között eltelt tizenhat év egyikében sem lehetett Pécs püspöke Mór, mivel őt csak 1036-ban nevezték ki erre a tisztre. H a pedig így van, akkor a 12. századi Gellért-legenda szerzője nem jól emlékezett, és Bonipert püspök lehetett az, aki Gellértet fogadta Magyarországon és bemutatta István királynak.17 Még bizonytalanabb Bonipert állítólagos kancellárságának kérdése. Fulbert levelének kiadói közül néhányan úgy vélték, hogy a megszólításban az archiepiscopo cím szerepel, ami azt jelentené, hogy Bonipert érseki minőségében István Idrály kancellárja lett volna. Ezt a feltételezést két érv t á m a s z t h a t j a alá. Az első Fulbert üdvözlete István királynak a levél záró soraiban: „Végül kívánjuk, hogy mindig jó egészségben légy, s kérünk, hogy a Legfőbb Király ama ú j o n n a n örökbe fogadott és dicsőséges sarját, azaz István ldrályt üdvözöld a nevünkben, tudósítván Őkegyelmessé- gét a mi m a g u n k és a püspökségünkhöz tartozó minden közösség, mármint a k a n o n o k o k és szerzetesek h ű imádságairól."18 A második érv szerint Bonipert érseki rangja megmagya- rázná, miért kért egy Priscianus-kéziratot: m i n t érsek és kancellár felügyelte volna a királyi oklevelek fogalmazását és ez a feladat megfelelő latin nyelvtudást igényelt. Ezt az érvelést követve n é h á n y történész úgy vélte, hogy Bonipert nemcsak érsek lehetett, hanem capella- nus vagy sacellanus is, azaz István király udvari papja. Azt is felvetették, hogy István király első törvénykönyvének összeállítója Bonipert és Hilduin, a Fulbert levelében említett hír- nök lehetett. Erveik azonban két ponton esnek el. Egyrészt az egykorú német minta, azaz II. Henrik császár udvarának összetétele a I I . század elején n e m illeszkedik az elméle- tükbe. Másrészt egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy az esztergomi érsek a b b a n az időben Asztrik-Anasztáz volt.1 9 A bencés szerzetesek által 9 9 7 és 1203 között írott úgy- nevezett Pozsonyi Evkönyvek szintén értékes a d a t o t tartalmaznak Bonipert püspökről. Az
1036-os évnél a következő bejegyzés olvasható: Maurus episcopus est factus. Az I 042-es be- jegyzés így szól: Bompertus episcopus obiit.20 E két bejegyzés összevetéséből arra következtet- hetünk, hogy Bonipert p ü s p ö k hat évvel halála előtt lemondott hivataláról. Beteg lehetett vagy esetleg kolostorba vonult. H a a francia származására vonatkozó feltételezést fogadjuk el, elképzelhető, hogy II. Henrik császár testvérének és István király özvegyének, Gizella királynőnek n é m e t támogatói és bajor kísérete, valamint a következő király Orseolo Péter politikai o k o k b ó l háttérbe szorították, és ezért vissza kellett térnie Franciaországba. Bár-
17 Lásd Karácsonyi János: Szent Gellért csanádi p ü s p ö k és vértanú élete. Budapest, 1925. 4 9 - 5 0 . , 5 5 - 6 . , 165., Erdélyi László: Szent Mór és kora. In: Szent Mór emlékkönyv. Szerkesztette: Var- gha D á m j á n . Pécs, 1936. 2 5 3 - 7 8 . , Kühár Flóris: Maure de P a n n o n h a l m a , le b i e n h e u r e u x évéque d e Pécs. Nouvelle Revue de Hongrie, 6.1. 1937. 5 8 - 6 2 . , Gállos Ferenc: T a n u l m á n y o k Pécsvárad középkori t ö r t é n e t é h e z . Pécs, 1975. 9.
1R Behrends, Frederick (ed.): T h e Letters and Poems of Fulbert of C h a r t r e s . Oxford, 1 9 7 6 . 148-9.:
Ad ultimum saluere te semper obtamus, precantes ut illáin nouam ac gloriosam adoptionis prolem simítni regis, regein uidelicet Stephanum, ex nostri parte salutes, intimans excellencie suae ex nostra parte et univer- sarum eongregacionum quae sutit in episcopatu nostro, canonicorum seilicet ac monachorum, oracionum fi- delia. Kőrizs Imre fordításában - lásd Kristó 1999. 104.
19 Lásd Pinius, Joannes - Stiltingus, Joannes - Limpenus, Joannes - Veldius, Joannes (ed.) Acta s a n c t o r u m Septembris. Vol. 1. Antwerpen, 1746. 5 2 2 - 3 . , Ortvay Tivadar: A pécsi egyházmegye alapítása és első határai: Történet-topográfiai t a n u l m á n y . Budapest, 1890. 2 2 - 3 . , M e z e y László:
A pécsi egyetemalapítás előzményei. (A deákság és hiteleshely kezdeteihez.) In: Jubileumi ta- n u l m á n y o k a pécsi egyetem történetéből. Szerkesztette: Csizmadia Andor. Pécs, 1 9 6 7 . (a to- v á b b i a k b a n : Mezey) 56., G y ö r f f y György: „Die Anfánge der ungarischen Kanzlei im 1 I. Jahr- h u n d e r t . " Archiv für D i p l o m a t i k , 30. 1984. 8 8 - 9 6 . A német m i n t á r ó l lásd Fleckenstein, Josef:
Die H o f k a p e l l e der d e u t s c h e n Könige. Vol. 2. D i e Hofkapelle im R a h m e n der ottonisch-sali- schen Reichskirche. S t u t t g a r t , 1966. 2 1 6 - 8 .
20 „Annales Posonienses." In: Scriptores rerum Hungaricarum t e m p o r e ducum r e g u m q u e stirpis Arpadianae gestarum. Szerkesztette: Madzsar Imre - Szentpétery Imre. Vol. 1. Budapest, 1937.
125.
hogyan történt is, utóda a pécsi püspökségben 1036-tól 1070-ig Mór lett, aki korábban bencés szerzetes volt a pannonhalmi apátságban. Az a tény továbbá, hogy a Pozsonyi Év- könyveket bencés szerzetesek állították össze, szintén a l á t á m a s z t j a a B o n i p e r t bencés múltjára vonatkozó feltevést.21
Túllépve ezeken a kérdéseken, amelyek már évszázadok óta foglalkoztatják a kutatást, további ú j kérdéseket kell feltennünk a n n a k érdekében, hogy közelebb jussunk a Fulbert levele által felvetett probléma megoldásához. Személyesen ismerte-e Bonipert Fulbertet?
Figyelembe véve a középkori levélírás stilisztikai jellegzetességeit, Fulbert levelének sze- mélyes hangvétele ebben a tekintetben s e m m i t nem bizonyít. Ismerte-e Bonipert a chart- res-i székesegyházi könyvtárat vagy Fulbert magánkönyvtárát? Mivel határozott kéréssel fordult püspöktársához, talán igen. Másrészt viszont ez a válasz könnyen cáfolható, mert egy 11. századi püspöknek nem kellett személyes tapasztalattal rendelkeznie ahhoz, hogy kitalálja: egy jól felszerelt székesegyházi könyvtárban Priscianus latin nyelvtana legalább egy példányban megtalálható. Egy sor másik kérdés Hilduin személyére v o n a t k o z i k , aki a hírnök szerepét töltötte be Chartres és Pécs között. Vajon ő Fulbert papja és a chartres-i székesegyház kanonokja vagy pedig Bonipert papja és a pécsi székesegyház kanonokja volt? Fulbert egy másik levelének egyik bizalmas kifejezése arra utal, hogy Hilduin valami- kor Chartres székesegyházi közösségéhez vagy Fulbert köréhez tartozott: Hilduinum, ani- mae dimidium meae. (Eredetileg Horatius nevezte így Vergiliust a Carmina 1.3.8-ban.)2 2 Ez azonban önmagában még nem zárja ki a n n a k lehetőségét, hogy Hilduin előbb Chartres- ban, később Pécsett volt kanonok. Ebben az esetben az következik, hogy a Fulbert - Hil- duin - Bonipert háromszög is a Pécs első püspökének francia származásáról szóló feltétele- zést támasztja alá.
A kutatás másik fontos része annak meghatározása, hogy Bonipertnek melyik Priscia- nus-műre volt szüksége. A kérdés azért is összetett, mert a kézirat Priscianus t ö b b művét is tartalmazhatta. Jóllehet a pécsi püspök által igényelt Priscianus-kézirat elveszett, valószí- nűsíthető, hogy Priscianus Institutiones grammaticae]át vagy legalábbis a n n a k egy részét tar- talmazta - az úgynevezett Priscianus maiort (De octo partibus), ami a m ű első t i z e n h a t köny- véből áll, vagy a Priscianus minort (De constructione), ami a mű tizenhetedik és tizennyolca- dik könyvét tartalmazza. Ezt a nyelvtant ugyanis általában külön részekben másolták és terjesztették a középkorban. Priscianus, a 6. század elején elő konstantinápolyi grammati- kus Institutiones grammaticaeja görög tekintélyekre építő latin nyelvtan volt, ami eredetileg abból a célból készült, hogy a bizánci görögök tanulják belőle a latint m i n t idegen nyel- vet.23 Más elméletek szerint az igényelt Priscianus-mű lehetett a Praeexercitamina is, ami re- torikai gyakorlatok rövid áttekintését n y ú j t j a és voltaképpen Hermogenész, a 2. századi tarsusi iskolamester Progymnasmata című görög művének latinra fordított és átdolgozott
21 Lásd Pray György: Dissertationes historico-criticae de sanctis S a l o m o n e rege et Emerico duce Hungáriáé. Pozsony, 1774. 91., Specimen hierarchiae Hungaricae complectens seriem chrono- logicam archiepiscoporum et episcoporum Hungáriáé. Vol. 1., D e archiepiscopatu Strigoniensi et ejus suffraganeis. Pozsony - Kassa, 1776. 2 4 2 . , W a t t e n b a c h , Wilhelm: „Bemerkungen zu ei- nigen österreichischen Geschichtsquellen." Archiv für Osterreichische Geschichte, 4 2 . 2 . 1870.
5 0 2 . , H o l u b József: S z e n t p é t e r y Imre (ed.): Scriptores rerum H u n g a r i c a r u m t e m p o r e d u c u m re- g u m q u e stirpis Arpadianae gestarum. Századok, 72.3 1938. 3 6 2 . , Madzsar Imre: Bompertus.
Századok, 73.1. 1939. 1 3 1 - 2 . Lásd még Bak János: „Roles a n d Functions of Q u e e n s in Árpá- dian a n d Angevin H u n g a r y ( 1 0 0 0 - 1 3 8 6 A.D.)." In: Medieval Q u e e n s h i p . John C a r m i Parsons (ed.). Phoenix Mill, UK, 1994. 14-6.
22 Lásd Clerval 63.
2:i Priscianus: „Institutionum grammaticarum libri XVIII." In: G r a m m a t i c i Latini. H e r t z , Martin (ed.). Vol. 2 - 3 . Leipzig, 1 8 5 5 - 1 8 5 9 . (a t o v á b b i a k b a n : Grammatici Latini 1855.)
változata."4 A pécsi egyházmegye közelsége a bizánci területekhez arra a feltevésre ve- zetett, hogy Bonipert püspök olyan f ő p a p volt, aki készen állt arra, hogy térítő tevékenysé- get folytasson görög területen is. Ez a feltevés azonban valószínűtlen, mivel egy frissen lét- rehozott székesegyházi közösségben n e m várható el kielégítő szintű görög nyelvtudás erre a célra. Továbbá a pogány magyarok térítése az egyházmegyéjében éppen elegendő ki- hívást jelenthetett Bonipert számára.2 5 Számításba jöhetnek még a következő Priscianus- művek is: a különlegesen gazdag Karoling-kori kézirati hagyománnyal rendelkező Parti- tiones doudecim versuum Aeneidos principalium,26 az Institutio de nomine et pronomine et verbo,1' a Defiguris numerorum28 és a De metris fabularum Terentiir' Azonban összehasonlítva az Insti- tutiones grammaticae népszerűségével, n e m valószínű, hogy Bonipert püspök e rövidebb ér- tekezések egyikére gondolt, amikor könyvkérésével Fulbert chartres-i püspökhöz fordult.
Voltaképpen még az is kérdéses, hogy egyáltalán eljutott-e Boniperthez a kézirat, mivel Fulbert levelétől eltekintve más forrás nem áll rendelkezésre a Priscianus-kötettel kapcso- latban.
Priscianus nyelvtanának kiadója így írt 1855-ben: „márpedig biztosan m o n d h a t o m , hogy Európa összes k ö n y v t á r á b a n az Institutiones grammaticae mintegy ezer kódexét őr- zik".'10 Ez a m o n d a t irodalomtörténészek egész nemzedékeit vezette félre." Filológusok azonban már kimutatták, hogy ez a becslés a nyelvtan kézirati hagyománya tekintetében jóindulatú, de erős túlzás. A 14. század végéig másolt összes ismert kéziratot számba vevő legmegbízhatóbb eredmények háromszáz és nyolcszáz Priscianus-kézirat között mozog-
24 Priscianus: „Praeexercitamina." In: Grammatici Latini. Keil, Fleinrich (ed.). Vol. 3. Leipzig, 1860. 4 3 0 - 4 0 . Lásd m é g Weische, Alfons: „Zur Bedeutung der römischen Retorik." In: Latéin und Európa: T r a d i t i o n e n u n d Renaissancen. Stuttgart, 1978. 155-6., W a r d , John O.: „Rhetoric and the Art of D i c t a m e n . " In: É t u d e s sur le vocabulaire intellectuel de m o y e n áge. Vol. 3.
Méthodes et i n s t r u m e n t s du travail intellectuel au moyen áge. Weijers, Olga (ed.). T u r n h o u t , 1990. 30., Copeland, Rita: Rhetoric, Hermeneutics, and Translation in t h e M i d d l e Ages: Aca- demic Traditions a n d Vernacular Texts. Cambridge, 1991. 5 8 .
2' Lásd Mezey 55. Lásd még Györffy György: „Die Nordwestgrenze des byzantinischen Reiches im XI. J a h r h u n d e r t u n d die Ausbildung des «ducatus Sclavoniae»." In: Mélanges offerts á Sza- bolcs de Vajay. Briére, Pierre (ed.) Braga, 1971. 2 9 5 - 3 1 3 .
2 6 Priscianus: „Partitiones duodecim versuum Aeneidos principalium." In: G r a m m a t i c i Latini.
Keil, Heinrich (ed.). Vol. 3. Leipzig, 1860. 4 5 7 - 5 1 5 . Lásd m é g Glück, M a n f r é d : Priscians Parti- tiones u n d ihre Stellung in der spatantiken Schule. Hildesheim, 1967. 6 2 - 8 . , leudy, Colette:
„La tradition m a n u s c r i t e des Partitiones de Priscien et la version longue d u commentaire d e Rémi d'Auxerre." Revue d'FIistoire des Textes, 1. 1971. 1 2 3 - 4 3 . , C o n t r e n i , John J.: T h e Ca- thedral School of Laon from 8 5 0 t o 9 3 0 : Its Manuscripts a n d Masters. M ü n c h e n , 1978. 60., 68., 182.
2 / Priscianus: „Institutio d e n o m i n e et p r o n o m i n e et verbo." In: Grammatici Latini. Keil, Heinrich (ed.). Vol. 3. Leipzig, 1860. 4 4 1 - 5 6 . Lásd még leudy, Colette: „L'Institutio de nomine, pronomine et verbo de Priscien: Manuscrits et commentaires médiévaux." Revue d ' H i s t o í r e des Textes, 2.
1972. 7 3 - 1 4 4 .
2R Priscianus: „De figuris n u m e r o r u m . " In: Grammatici Latini. Keil, Heinrich (ed.). Vol. 3. Leip- zig, 1860. (a t o v á b b i a k b a n : G r a m m a t i c i Latini 1960.) 4 0 6 - 1 7 .
Priscianus: „De metris fabularum Terentii." Grammatici Latini 1860., 4 1 8 - 2 9 .
50 Grammatici Latini 1855. vol. 2. xiii: pro certo equidem affirmarim, in universis Europae librariis institutionum grammaticarum ad mille codices servari.
11 Lásd Langosch, Kari: Lateinisches Mittelaiter: Einleitung in Sprache u n d Literatur. D a r m s t a d t , 1 963. 51., Dihle, Albrecht: Die griechische und lateinische Literatur der Kaiserzeit: Von Augus- tus bis Justinian. M ü n c h e n , 1989. 4 5 1 . Lásd még Mezey 5 5 .
n a k . E l m é l e t i l e g a körülbelül száz fennmaradt kézirat közül, amelyeket a 11. század ele- jéig bezárólag másoltak, az egyik akár Fulbert Priscianusa is lehetett. Ezt a feltételezést támasztja alá két chartres-i eredetű Priscianus-kódex is: egy 9. század eleji kézirat (ma Bernben) és St. Emmeram-i Hartvik kora 11. századi Priscianus-kódexe (ma München- ben).
4' A müncheni kézirat egy vegyes tartalmú kódex, amely Priscianus De constructioné- jának glosszákkal ellátott szövegét is tartalmazza. Első folióján a következő felirat olvas- ható: Dominus Fulbertus episcopus. A kódex donátora valószínűleg Hartvik volt, a bajor- országi Regensburg St. Emmeram-kolostorának bencés szerzetese, aki egy ideig a chartres-i székesegyházi iskolában tanult Fulbert püspök irányítása alatt. Amikor visszatért Regens- burgba, vélhetőleg magával vitte kolostorába egykori mesterének néhány kódexét is mint tananyagot. Mivel a bajor kapcsolatok állandó kulturális befolyást jelentettek Magyar- országon a 11. században, a müncheni kézirat - csakúgy mint a berni kódex - további vizs- gálódás tárgyát képezheti Bonipert püspök könyvkérésének szempontjából.
1 4A grammatika a hét szabad művészet rendszerében a trivium fontos részeként alapvető szerepet játszott a középkori oktatásban. A latin nyelvtan tanításának alapját lényegében két szerző képezte a középkorban: Donatus és Priscianus. Kora középkori jelentőségüket jól mutatja a Karoling-kori tudós, Alkuin, aki költeményében megörökítette jelenlétüket York gazdag székesegyházi könyvtárában.
35Donatus és Priscianus egyaránt a latin klasszi- kusok mintája alapján állították össze nyelvtanaikat; ezáltal a klasszikus hagyomány fon- tos közvetítőivé váltak a középkorban.
5 6Donatuséhoz hasonlóan Priscianus népszerűségét is mutatják a Karoling-korban készült kivonatok, glosszák és kommentárok. Korábban Cassiodorus De orthographiá)a, ami ókori grammatikusok műveinek kompilációja volt, szin- tén sokban támaszkodott Priscianus nyelvtanára: „Ezeket Priscianus grammatikus első
32 Lásd Buttenwieser, Hilda: „Popular Authors of t h e Middle Ages: T h e Testimony of t h e M a n u - scripts." Speculum, 17.1. 1942. 53., Gibson, Margaret: „Priscian, «Institutiones G r a m m a t i c a e » : A H a n d l i s t of Manuscripts." Scriptorium, 26.1. 1972. 105-24., H o l t z , Louis: „La typologie des manuscrits grammaticaux latins." Revue d'IIistoire des Textes, 7. 1977. 2 4 7 - 6 9 . , Bursill-Hall, Geoffrey L.: A Census of Medieval Latin Grammatical Manuscripts. S t u t t g a r t - Bad C a n n s t a t t ,
1981. passim.
14 Bern, Bürgerbibliothek, AA. 90. fasc. 22, M ü n c h e n , Bayerische Staatsbibliothek, Clm. 1 4 2 7 2 .
14 Lásd I l a l m , Kari - Keinz, Friedrich - Meyer, Wilhelm - T h o m a s , Georg: Catalogus codicum Latinorum Monacensis. Vol. 2.2, Codices n u m . I 1 0 0 1 - 1 5 0 2 8 complectens. M ü n c h e n , 1876.
152-3., Bischoff, Bernhard: „Literarisches u n d künstlerisches Leben in St. Emmeram (Regens- burg) wahrend des f r ü h e n u n d hohen Mittelalters." In: Mittelalterliche Studien: Ausgewahlte Aufsatze zur S c h r i f t k u n d e u n d Literaturgeschichte. Vol. 2. S t u t t g a r t , 1967. 8 0 - 1 . , Glauche, G ü n t e r : Schullektüre im Mittelalter: E n t s t e h u n g u n d W a n d l u n g e n des Lektürekanons bis 1200 nach d e n Quellen dargestellt. M ü n c h e n , 1970. 6 8 - 9 . , 89., Passalacqua, Marina: I codici di Pris- ciano. Roma, 1978. 19-20., 176-8., Saenger, Paul: Space between W o r d s : T h e Origins of Si- lent Reading. Stanford, 1997. 168.
3 5 Alkuin: „Poéma de pontificibus et sanctis ecclesiae Eboracensis." In: Patrologiae cursus comple- tus: Series Latina. Migne, Jacques-Paul (ed.). Vol. 101. Paris, 1851. (a továbbiakban: Migne) 8 4 3 - 4 . : Illic invenies veterum vestigia Patrum, / Quidquid habét pro se Latio Romanus in orbe / Graecia vei quidquid transmisit clara Latinis /.../ Historici veteres Pompeius, Plinius, ipse / Acer Aristoteles, rhetor quoque Tullius ingens. /.../ Quod Maro Virgilius, Statius, Lucanus et Auctor: / Artis grammatkae vei quid scripsere magistri; / Quid Probus atque Focas, Donatus, Priscianusve, / Servius, Euticius, Pompeius, Comminianus. Lásd még Alkuin: „Grammatica." Migne 873.
3 6 Lásd Froehde, Oskar: „Die griechischen und römischen Quellen der Institutiones des Priscianus."
N e u e Jahrbücher für Philologie und Paedagogik, 65. 1895. 2 7 9 - 8 8 .
könyvéből g y ű j t ö t t ü k össze, aki a mi időnkben Konstantinápolyban volt tanár."3 7 A Pris- cianus Institutiones grammaticae)ábó\ való kivonatok Alkuin-féle gyűjteménye nem lett be- v e t t tankönyv a középkorban; csupán néhány kézirata maradt fenn.3 8 Az úgynevezett Ex- cerptio de arte grammatica Prisciani a z o n b a n sokkal népszerűbb volt. Kéziratai és Fulda kolos- t o r á n a k régi könyvtári katalógusai ezt a művet H r a b a n u s Maurusnak tulajdonították - va- lószínűleg tévesen.3 9 A kivonatok mellett a Karoling-korban a Priscianus-hagyomány másik jelentős ágát a kommentárok jelentették. Ezek a kifinomult értekezések az általános kö- zönség helyett művelt tudósok szűkebb körét célozták meg. ír szerzetesek rendkívüli szere- pet játszottak abban, hogy Priscianus műveihez kommentárok készüljenek. Az egyik ilyen Sedulius Scottus In Priscianuma volt a 9. század közepén.4 0 Auxerre-i Remigius Expositio super Priscianuma és később a Priscianushoz írott korai skolasztikus Glosule, amelyek 11-12.
században másolt kéziratokban maradtak fenn, szintén ehhez a hagyományhoz tartoz- nak.4 1
Bonipert pécsi püspök célja egyszerűen az volt, hogy papokat és k a n o n o k o k a t toboroz- z o n és képezzen ki az új székesegyház körül, míg a chartres-i székesegyházi iskola Fulbert püspök korában már nagy hangsúlyt fektetett a trivium művészeteinek, különösen a gram- matikának t u d o m á n y o s szintű tanulmányozására. (Szimbolikus jelentőségű, hogy később, a 12. század közepén a chartres-i székesegyház nyugati homlokzatának jobb oldali portál- ján a hét szabad művészet allegorikus szobrait faragták ki - a grammatikát D o n a t u s vagy Priscianus alakja képviseli.)42 A pécsi püspökség 1009-ben történt megalapítása u t á n Bonipert püspök viszonylag hamar megalapíthatta a székesegyházi iskolát. A székesegyház seriptoriuma ebben a korai szakaszban feltehetőleg a liturgikus könyvek másolásával volt el-
3 7 Cassiodorus: „De orthographia." In: Grammatici Latini. Keii, Heinrich (ed.). Vol. 7. Leipzig, 1880. 2 0 7 - 9 . : Ex Prisciano grammatico, qui nostro tempore Constantiiiopoli doetorfuit, de lihro primo ipsius ista collecta sunt.
3 8 Lásd O ' D o n n e l l , J. Reginald: „Alcuin's Priscian." In: Latin Seript and Letters A.D. 4 0 0 - 9 0 0 : Festschrift Presented to Ludwig Bieler on the Occasion of Flis 70th Birthday. O ' M e a r a , John J. - N a u m a n n , Bernd (ed.). Leiden, 1976. 2 2 2 - 3 5 . , Bischoff, Bernhard: „Libraries and Schools in the Carolingian Revival of Learning." In: Manuscripts a n d Libraries in t h e Age of C h a r l e m a g n e . Cambridge, 1994. 100., Law, Vivien: „The Study of G r a m m a r . " In: Carolingian Culture: Emu- lation a n d Innovation. McKitterick, Rosamond (ed.). Cambridge, 1994. 9 5 - 6 .
3 9 H r a b a n u s M a u r u s : „Excerptio de arte grammatica Prisciani." In: Patrologiae cursus completus:
Series Latina. Migne, Jacques-Paul (ed.). Vol. 111. Paris, 1852. 6 1 3 - 7 8 . Lásd még Rissel, M a - ria: R e z e p t i o n antiker und patristischer W i s s e n s c h a f t bei FIrabanus M a u r u s : Studien zur karo- lingischen Geistesgeschichte. Bern, 1976. 7 6 - 1 7 2 . , Brunhölzl, Franz: Histoire de la littérature latiné du m o y e n age, vol. 1.2, D e Cassiodore á la fin de la renaissance carolingienne: L ' é p o q u e carolingienne. T u r n h o u t , 1991. 89.
4 0 Sedulius Scottus: „In Priscianum." In: Corpus Christianorum: C o n t i n u a t i o mediaevalis. Löfs- tedt, Bengt (ed.). Vol. 40C. T u r n h o u t , 1977. 5 5 - 8 4 .
41 Lásd M a n i t i u s , Max: Geschichte der lateinischen Literatur des Mittelalters, vol. 1, Von Justi- nian bis zur M i t t e des zehnten J a h r h u n d e r t s . M ü n c h e n , 1911. 5 0 4 - 1 9 . , H u n t , Richárd Wil- liam: „Studies on Priscian in t h e Eleventh and T w e l f t h Centuries. 1. Petrus Helias and His Pre- decessors." Mediaeval and Renaissance Studies, 1. 1 9 4 1 - 1 9 4 3 . 1 9 4 - 2 3 1 . , De Marco, Maria:
„Remigii inedita." Aevum, 26.6. 1952. 4 9 5 - 5 1 7., H u y g e n s , R. B. C. „Remigiana," Aevum, 2 8 . 4 . 1954. 3 3 0 - 4 4 . , Gibson, Margaret: „The Early Scholastic «Glosule» t o Priscian, «Institutiones Grammaticae»: T h e Text and Its Influence." Studi Medievali, 20.1. 1979. 2 3 5 - 5 4 . , „Milestones in the S t u d y of Priscian, circa 8 0 0 - circa 1200." Viator, 23. 1992. 1 7 - 3 3 .
4 2 Lásd Baldwin, Charles Sears: Medieval Rhetoric a n d Poetic (to 1400) Interpreted from Repre- sentative W o r k s . Gloucester, MA, 1959. 151-3.
foglalva.43 A székeskáptalan hiteleshelyi oklevél-kibocsátó tevékenységének kezdete csak 1214-re tehető. Ezt megelőzően a székesegyház mint intézmény egyik első és legfontosabb feladata a papok és k a n o n o k o k toborzása és oktatása volt - beleértve a trivium tárgyait is.
Ehhez a vállalkozáshoz könyvtárra volt szükség és a megfelelő tankönyvek hiánya arra késztette Bonipertet, hogy a tananyagot külföldről szerezze be.44 A kölcsön vagy ajándékba kapott külföldi exemplaria segítségével indulhatott meg a kódexmásoló tevékenység Pécsett, mivel a magyarországi kolostorok és székesegyházak közötti jelentős könyvforgalommal ebben a korai szakaszban még nem számolhatunk.4 ' Azonban történt már kísérlet annak bizonyítására, hogy Bonipert azért kért egy Priscianus-kéziratot, hogy Fulbert példányával összehasonlíthassa azokat a köteteket, amelyek már azelőtt a pécsi székesegyházi könyv- t á r b a n voltak. E feltevés szerint Bonipert egyszerűen más kéziratokkal összehasonlítva akarta ellenőrizni saját kéziratai színvonalát.4 6 A vonatkozó magyar kutatásban minden- esetre még nem született megegyezés abban a tekintetben, hogy a Priscianus-kézirat köl- csönkötet volt-e - egyfajta középkori könyvtárközi kölcsönzés tárgya - vagy pedig könyv- adomány. Egyes vélemények szerint Bonipert számottevő pénzösszeggel támogatta Fulber- tet, amíg az a chartres-i székesegyház helyreállításán munkálkodott, amely egy tűzvész során szenvedett károkat 1020-ban. Ebből a szempontból Priscianus nyelvtanának egy példánya igazán nem számíthatott komoly ellenszolgáltatásnak Fulbert részéről, függetle- nül attól, hogy milyen drága lehetett egy kódex abban az időben.4 7 Ráadásul, mivel a pécsi székesegyház seriptoriuma ebben a korai szakaszban valószínűleg elsősorban liturgikus kó- dexek másolásával volt elfoglalva és az írnokoknak nemigen lehetett elég idejük olyan fény- űzésre, m i n t egy Priscianus-kézirat lemásolása, az látszik valószínűnek, hogy ez a latin nyelvtan Fulbert adománya lehetett Bonipert számára.
Igen nehéz egy székesegyház kulturális színvonalát minősíteni egyetlen levél segítségé- vel, amely említést tesz egy könyvről. Természetesen a Priscianus-kötet, ha egyáltalán meg- érkezett rendeltetési helyére, nem az egyetlen könyv volt Pécsett Bonipert idejében. Mivel
4 3 Lásd M e z e y László: A kéziratosság századai. In: A könyv és a könyvtár a magyar t á r s a d a l o m életében az államalapítástól 1849-ig. Szerkesztette: Kovács M á t é . Budapest, 1963. 4 6 .
44 Lásd Békefi Rémig: A káptalani iskolák t ö r t é n e t e Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1910.
132-3., 253., Pásztor Edith: „Sulle origini della vita c o m u n e dei clero in Ungheria." In: La vita c o m u n e dei clero nei secoli XI e XII. Violante, Cinzio - Eonseca, Cosimo D. (ed.). Vol. 2. Mi- lano, 1962. 7 1 - 9 . , Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi tevékenysége (1214—
1353). Pécs, 1998. „Die Domkapitel und ihre D o m h e r r e n bis A n f a n g des 12. J a h r h u n d e r t s in U n g a r n . " In: ... T h e M a n of M a n y Devices, W h o W a n d e r e d Full M a n y Ways...: Festschrift in H o n o r of János M. Bak. Szerkesztette: Nagy Balázs - Sebők Marcell. Budapest, 1999. 4 7 8 - 9 1 . Általában lásd Maitre, Léon: Les écoles épiscopales et m o n a s t i q u e s de l'Occident depuis Char- lemagne jusqu'a Philippe-Auguste ( 7 6 8 - 1 1 8 0 ) . Paris, 1866. 9 6 - 1 3 9 . , Bischoff, B e r n h a r d : „Die Bibliothek im Dienste der Schule." S e t t i m a n e di Sludio dei C e n t r o Italiano di Studi sull'Alto Medioevo, 19.1. 1972. 3 8 5 - 4 1 5 . , Irvine, M a r t i n : T h e M a k i n g of Textual Culture: ' G r a m m a - tica' a n d Literary T h e o r y 3 5 0 - 1 1 0 0 . Cambridge, 1994. 3 3 4 - 4 4 . , Ehlers, Joachim: „ D o m - und Klosterschulen in D e u t s c h l a n d und Frankreich im 10. u n d 11. Jahrhundert." In: Schule u n d Schüler im Mittelalter: Beitráge zur europaischen Bildungsgeschichte des 9. bis 15. Jahrhun- derts. Kintzinger, M a r t i n - Lorenz, Sönke - Walter, Michael (ed.). K ö l n - W e i m a r - W i e n , 1996.
2 9 - 5 2 .
45 Lásd Csapodi Csaba: A középkori magyarországi könyvtárak t ö r t é n e t e . In: Kódexek a középkori Magyarországon: Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban. Szerkesztette: Vizkelety And- rás. Budapest, 1985. 19., A középkori könyvkultúra kibontakozása Magyarországon ( 1 0 0 0 - 1400). In: Magyar könyvtártörténet. Szerkesztette: Vértesy Miklós. Budapest, 1987. 12.
4 6 Lásd Mészáros István: Az iskolaügy t ö r t é n e t e Magyarországon 9 9 6 - 1 7 7 7 között. Budapest, 1981. 3 2 .
47 Lásd M e z e y 54.
azonban semmi m á s t nem lehet forrásokkal igazolni, egykorú p á r h u z a m o k a t kell megvizs- gálnunk a n n a k érdekében, hogy a pécsi székesegyházat szélesebb összefüggésbe helyezve értelmezhessük Bonipert kérését. Arnoldnak, a regensburgi St. Emmeram-kolostor egy má- sik bencés szerzetesének leírása némi fényt vet a 1 1. századi esztergomi székesegyházi is- kolára. 1030 körül Arnold lehajózott a Dunán Magyarországra és egy ideig Esztergomban tartózkodott m i n t Asztrik-Anasztáz érsek vendége. Tartózkodása során egy officiumot ké- szített Szent E m m e r á m tiszteletére, a m i t az érsek m e g is t a n í t t a t o t t s a j á t klerikusaival.4 8
A legkorábbi részletes elbeszélő forrás egy székesegyházi iskola kialakításáról a középkori Magyarországon a 14. századi Gellért-legenda, amely leírja a csanádi székesegyházi iskola megalapítását. Ez a forrás azonban n e m a 11. század elejének viszonyait tükrözi.4 9 Más- részt viszont a közel egykorú nyugat-európai székesegyházak fennmaradt könyvtári kataló- gusai mutatják, hogy Priscianus nyelvtana alapvető szerepet játszott a székesegyházakban zajló latin nyelvoktatás során. Külföldi párhuzamok alapján megállapítható, hogy Priscia- nus egy-egy példányának megléte számos közép- és nyugat-európai székesegyházi könyv- tárra jellemző, bár korántsem magától értetődő. A krakkói székesegyház I 1 10-ben össze- állított könyvtári katalógusa például olyan latin klasszikusokat sorol fel m i n t Ovidius, Per- sius, Sallustius, Statius, Terentius, sőt egy bizonyos Regule gramatice című művet is, de Pris- cianus nyelvtanát nem.5 0 A freisingi székeskáptalan 10. század végéről származó könyv- jegyzéke a következő vonatkozó bejegyzéseket tartalmazza: Priscianus... Priscianus minor.
Donatus maior et minor...51 A bambergi székeskáptalan 1 100 táján készült katalógusában található Prisciani duo...51 Tovább haladva nyugat felé nincs nyoma például annak, hogy Salisbury székesegyházi könyvtára rendelkezett volna bármilyen Priscianus-művel a 11.
században.5 * A worcesteri székesegyházi könyvtárban azonban feltehetőleg megvolt a Pris- cianus maior egy példánya a 11. század végén.>4 Végül egy hispániai forrás szerint a barcelo-
nai székesegyház egy Grammatica Priscianit tartalmazó százéves kódexet vásárolt meg egy házért és birtokért egy zsidótól 1044-ben.5 5 Priscianus későbbi jelenléte a középkori Ma-
4 8 Lásd V e s z p r é m y László: Anastasius esztergomi érsek műveltségéről. Magyar Könyvszemle, 101.2. 1985. 1 3 7 - 4 1 . Lásd még G e a r y , Patrick ].: P h a n t o m s of Remembrance: M e m o r y a n d Oblivion at t h e End of the First M i l l e n n i u m . Princeton, NJ, 1994. 1 5 8 - 7 6 .
4 9 Legenda sancti Gerhardi episcopi. In: Scriptores r e r u m Hungaricarum t e m p o r e d u c u m regum- que stirpis A r p a d i a n a e gestarum. Szerkesztette: M a d z s a r Imre - Szentpétery Imre. Vol. 2. Bu- dapest, 1938. 4 8 0 - 5 0 6 .
Bielowski, August (ed.): M o n u m e n t a Poloniae historica. Vol. I. W a r s z a w a , 1960. 3 7 7 . Lásd még Vetulani, Adam: „La Bibliothéque de 1'Église C a t h é d r a l e de Cracovie d ' a p r c s le catalogue de I 1 10." In: Mélanges Joseph de Ghellinck, S. J. Vol. 2. Moyen age - Epoques m o d e r n e e t contemporaine. Gembloux, 1951. 4 8 9 - 5 0 7 .
51 Glauche, G ü n t e r - Knauss, H e r m a n n (ed.): Mittelalterliche Bibliothekskataloge D e u t s c h l a n d s u n d der Schweiz. Vol. 4.2. Bistum Freising - Bistum Würzburg. M ü n c h e n , 1979. 6 2 6 . Lásd még Dániel, Natalia: Handschriften des zehnten J a h r h u n d e r t s aus der Freisinger Dombiblio- thek: Studien über Schriftkarakter u n d H e r k u n f t der nachkarolingischen u n d o t t o n i s c h e n H a n d s c h r i f t e n einer bayerischen Bibliothek. M ü n c h e n , 1973- 4 9 - 5 0 .
52 Ruf, Paul (ed.): Mittelalterliche Bibliothekskataloge Deutschlands und der Schweiz. Vol. 3 . 3 . Bistum Bamberg. M ü n c h e n , 1939. 3 4 0 .
51 Lásd Ker, Neil Ripley: „The Beginnings of Salisbury C a t h e d r a l Library." In: Medieval Learning a n d Literature: Essays Presented t o Richárd William H u n t . Alexander, J. J. G. - Gibson, M . T.
(ed.). O x f o r d , 1976. 2 3 - 4 9 .
5 4 Bannister, H. M.: „Bishop Roger of Worcester a n d t h e Church of K e y n s h a m , with a List of V e s t m e n t s a n d Books Possibly Belonging to Worcester." English Historical Review, 32.3. 1 9 1 7 . 389.
^ Hanel, Gustav: „Zweiter Bericht des D r . G. Heine in Berlin über seine litterarische Reise in Spa- nien." S e r a p e u m , 8.6. 1847. 86.
g y a r o r s z á g o n s z i n t é n k é r d é s e k e t vet fel. H a r t v i k p ü s p ö k S z e n t I s t v á n k i r á l y l e g e n d á j á t írva I I 1 2 é s 1 1 1 6 k ö z ö t t e l ő s z a v á b a n P r i s c i a n u s t is m e g e m l í t i : „a n y e l v t u d ó s s z e r z ő , Priscia- n u s , a k i t h a j d a n á b a n v e l e j é i g i s m e r t e m . . . " '' N e m s z á m í t a z o n b a n , h o g y H a r t v i k p ü s p ö k m i l y e n jól i s m e r t e e g y k o r P r i s c i a n u s t , m e r t s z é l e s k ö r ű l a t i n n y e l v t a n i i s m e r e t e i r e v a l ó s z í - n ű l e g m é g b e n c é s s z e r z e t e s k o r á b a n t e t t s z e r t a I I. s z á z a d v é g é n N é m e t o r s z á g b a n . N e m v o l t m á r f i a t a l , a m i k o r M a g y a r o r s z á g r a é r k e z e t t és 1 0 8 8 - b a n győri p ü s p ö k l e t t . K ö v e t k e - z é s k é p p e n P r i s c i a n u s r a v a l ó h i v a t k o z á s a n e m m a g y a r o r s z á g i i s k o l á z o t t s á g e r e d m é n y e . "
A k l a s s z i k a - f i l o l ó g i a m i n d i g is m é l t a t t a P r i s c i a n u s t v i s z o n y l a g p o n t o s i d é z e t e i m i a t t . K l a s s z i k u s l a t i n i d é z e t e i n e k s z á m a t í z e z e r k ö r ü l v a n , e z á l t a l a k l a s s z i k u s h a g y o m á n y h o z v a l ó k ö z v e t e t t h o z z á j á r u l á s a igen j e l e n t ő s . A z ó k o r i r ó m a i i r o d a l o m c s a k n e m m i n d e n is- m e r t s z e r z ő j é r e h i v a t k o z i k . I d é z e t e i r é v é n h o z z á j á r u l v a t e h á t a l a t i n k l a s s z i k u s o k k ö z v e t e t t t o v á b b é l é s é h e z , P r i s c i a n u s l a t í n n y e l v t a n a a k l a s s z i k u s a n t i k v i t á s egyik a l a p v e t ő k ö z v e t í - t ő j e v o l t a k ö z é p k o r b a n . ' '8 E n n e k i s m e r e t e segít a b b a n , h o g y é r t e l m e z z ü k a l a t i n í r á s b e l i s é g h e l y z e t é t a 11. s z á z a d eleji M a g y a r o r s z á g o n és m e g v i z s g á l j u k a z t , h o g y e z a z í r á s b e l i s é g m e n n y i b e n é p í t e t t a l a t i n k l a s s z i k u s o k r a , illetve a z o k k ö z v e t l e n és k ö z v e t e t t o l v a s á s á r a . I s t v á n k i r á l y m á s o d i k t ö r v é n y k ö n y v é n e k e l s ő f e j e z e t e t o v á b b á e l r e n d e l t e : „ R u h á k r ó l p e d i g és t é r í t ő k r ő l a k i r á l y g o n d o s k o d j é k , p a p r ó l és k ö n y v e k r ő l a p ü s p ö k ö k . " ^ " Ez a k i r á l y i r e n d e - let m i n d e n e k e l ő t t a l i t u r g i k u s k ö n y v e k r e v o n a t k o z o t t , d e s z i n t é n a p ü s p ö k f e l e l ő s s é g e v o l t a s z é k e s e g y h á z i k ö z ö s s é g m e g f e l e l ő t a n k ö n y v e k k e l v a l ó e l l á t á s a . A k o l o s t o r i o k t a t á s h o z
56 Hartvik: „Legenda sancti Stephani regis". In: Scriptores rerum Hungaricarum t e m p o r e d u c u m r e g u m q u e stirpis Arpadianae gestarum. Szerkesztette: Bartoniek Emma - S z e n t p é t e r y Imre.
Vol. 2. Budapest, 1938. 401.: Domino suo Colomanno regi precellentissimo Cartuicus episcopus officium spirituálé per misericordiam dei consecutus, post istius vite terminum felix illud enge sempiternum.
Incepturus opus, domine mi rex inclite, qiwd michi vestro regali precepto de vita beati regis Stepluini potentialiter iniunxisti, diu rebellem ingenioli mei perpessus sum inscitiam ob hoc presertim, quod Priscianus auctor artis grammaticae, medullitus mihi notus olim, longe digressus, faciem suam quasi caligine quadam circumfiuam mihi decrepito iam facit obscurissima. Kisdi Klára fordításában - lásd Kristó 1999. 3 1 7 .
57 Lásd Kardos Tibor: Középkori kultúra, középkori költészet: A magyar irodalom keletkezése.
Budapest, 1941. 4 9 . , H o r v á t h János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Buda- pest, 1954. 34., 3 7 . , Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarorszá- gon a XI-XIV. s z á z a d b a n . Budapest, 1967. 155-7., Mezey László: Litteratura: g r a m m a t i c a és musica - XI. századi kezdeteinkből tanúság. Irodalomtörténeti Közlemények, 7 4 . 5 - 6 . 1970.
6 5 4 - 5 . , Deákság és Európa: Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.
1 0 7 - 9 . , ismerteti Boronkai Iván: Antik T a n u l m á n y o k , 2 7 . 2 . 1980. 273. Lásd még Ogle, Mar- b u r y Bladen: „Some Aspects of Mediaeval Latin Style." Speculum, 1.2. 1926. 1 77.
SK Lásd Jeep, Ludwig: „Priscianus: Beiträge zur Ueberlieferungsgeschichte der Römischen Litera- tur, 1." Philologus, 67.1. 1908. 12-51., „Priscianus: Reiträge zur Ueberlieferungsgeschichte der Römischen Literatur, 2." Philologus, 6 8 . 1 . 1909. 1 - 5 1 . , Craig, J. D.: „Priscian's Q u o t a t i o n s f r o m Terence." Classical Quarterly, 24.2. 1930. 6 5 - 7 3 . , Curtius, Ernst Robert: „Das mittel- alterliche Bildungswesen und die G r a m m a t i k . " Romanische Forschungen, 60.1. 1 9 4 7 . 9., D o n o - v a n , Mortimer J.: „Priscian and the Obscurity of t h e Ancients." Speculum, 36.1. 1961. 7 5 - 8 0 . , Buck, August: „Gab es einen H u m a n i s m u s im Mittelalter?" Romanische Forschungen, 7 5 . 3 - 4 . 1963. 219., 221., Perl, Gerhard: „Die Zuverlässigkeit der Buchangaben in den Zitaten Pris- cians." Philologus, 11 1.3-4. 1967. 2 8 3 - 8 . , Law, Vivien: „The Historiography of G r a m m a r in t h e Early Middle Ages." In: G r a m m a r a n d G r a m m a r i a n s in t h e Early Middle Ages. London - N e w York, 1997. 6 - 1 1 .
5 9 S z e n t István törvényeinek XII. századi kézirata az a d m o n t i kódexben. (Flasonmás kiadás.) Szerkesztette: Bartoniek Emma. Budapest, 1988. (a továbbiakban: Bartoniek) 66.: Vestimenta vero et coopertoria rex prevideat, presbiterum et libros episcopi. Bartoniek Emma fordításában - lásd Bartoniek 84. Lásd még Györffy 1977. 1 8 6 - 7 .
h a s o n l ó a n a trivium a s z é k e s e g y h á z i i s k o l á k b a n is a t a n r e n d a l a p v e t ő r é s z e v o l t . D o n a t u s és P r i s c i a n u s n y e l v t a n a i n a k t a n u l m á n y o z á s a a z o n b a n m á r e g y h a l a d ó s z i n t ű l a t i n n y e l v - t u d á s t f e l t é t e l e z e t t . A z i s k o l a m e s t e r e k n e k m a g u k n a k k e l l e t t g o n d o s k o d n i u k k e z d ő l a t i n n y e l v t a n o k m e g í r á s á r ó l v a g y b e s z e r z é s é r ő l - e l l e n k e z ő e s e t b e n t a n í t v á n y a i k m á r k o r á b b a n litterati v o l t a k / '0 M i v e l P r i s c i a n u s Institutiones grammaticaeja. n e m k e z d ő k s z á m á r a k é s z ü l t ( e g y k u t a t ó ú g y j e l l e m e z t e m i n t „ e g y e t e m i s z i n t ű n y e l v t a n t , h a e g y á l t a l á n l é t e z e t t i l y e s m i " ) / '1 B o n i p e r t p ü s p ö k i s k o l á j á b a n l e h e t t e k o l y a n t a n u l ó k , a k i k m á r k o r á b b a n r e n - d e l k e z t e k h a l a d ó l a t i n n y e l v t u d á s s a l , d e s z ü k s é g ü k v o l t t o v á b b i g y a k o r l a t r a é s k é p z é s r e a h é t s z a b a d m ű v é s z e t t á r g y k ö r é b e n . A h a l a d ó l a t i n n y e l v t a n egy ú j o n n a n m e g a l a p í t o t t s z é k e s e g y h á z i i s k o l á b a n v a l ó t a n í t á s á n a k és t a n u l á s á n a k e z e k a v o n a t k o z á s a i m u t a t j á k , h o g y a l a t i n n y e l v m i k é p p e n t e t t e l e h e t ő v é a k u l t u r á l i s ú j í t á s t egy f r i s s e n m e g t é r í t e t t o r - s z á g b a n é s h o g y a z í r á s b e l i s é g n y ú j t o t t a k a p c s o l a t o k á t s z e l t é k a p o l i t i k a i h a t á r o k a t is. í g y jelöli F u l b e r t c h a r t r e s - i p ü s p ö k B o n i p e r t p é c s i p ü s p ö k n e k í r o t t levele a k l a s s z i k u s h a g y o - m á n y e g y i k f o n t o s k i i n d u l ó p o n t j á t a k ö z é p k o r i M a g y a r o r s z á g o n .6 2
60 Lásd Bischoff, Bernhard: „Elementarunterricht u n d probationes pennae in der ersten H á l f t e des Mittelalters." In: Classical and Mediaeval Studies in H o n o r of Edward Kennard R a n d : Presen- ted u p o n the C o m p l e t i o n of His Fortieth Year of Teaching. Leslie W e b b e r Jones (ed.). Freeport, NY, 1 9 3 8 . 9 - 2 0 . , G r u n d m a n n , Herbert: „Litteratus - illitteratus: Der W a n d e l einer Bildungs- norin v o m Altertum z u m Mittelalter." Archiv für Kulturgeschichte, 40.1. 1958. 1 - 6 5 . , Riché, Pierre: „Recherches sur l'instruction des laícs du IXe au X l l e siécle." Cahiers de Civilisation Médiévale, 5.2. 1962. 175-82., Báuml, Franz FL: „Varieties a n d Consequences of Medieval Lit- eracy a n d Illiteracy." Speculum, 55.2. 1980. 2 3 7 - 4 9 . , Vessey, Mark: „Literacy a n d Litteratura, A. D. 2 0 0 - 8 0 0 . " Studies in Medieval and Renaissance History, 13. 1992. 1 3 9 - 6 0 . , Law, Vivien
„The S t u d y of G r a m m a r . " In: Carolingian Culture: Emulation and Innovation. McKitterick, R o s a m o n d (ed.). Cambridge, 1994. 9 2 - 5 . , „The Transmission of Early Medieval Elementary G r a m m a r s : A Case S t u d y in Explanation." In: Formative Stages of Classical T r a d i t i o n s : Latin Texts f r o m Antiquity t o the Renaissance. Pecere, O r o n z o - Reeve, Michael D. (ed.). Spoleto, 1995. 2 3 9 - 6 1 . , W e n d e h o r s t , Alfréd: „ W h o C o u l d Read a n d W r i t e in the M i d d l e Ages?" In:
England and G e r m a n y in the High Middle Ages: In Flonour of Kari J. Leyser. H a v e r k a m p , Alf- réd - Vollrath, H a n n a (ed.). London - O x f o r d , 1996. 5 7 - 8 8 .
f'' Law, Vivien: „Carolingian Grammarians a n d Theoretical I n n o v a t i o n . " In: Diversions of Galway:
Papers in the History of Linguistics. Ahlquist, Anders - Koerner, Konrád - Robins, R. H. - Ro- sier, I r é n é (ed.). A m s t e r d a m - Philadelphia, 1992. 28.
f'2 Lásd Cserei József: A classica philologia művelése h a z á n k b a n a XVII. századig. Nagykanizsa, 1884. 18-22., G r a h a m , H u g h F.: „Latin in Hungary." Classical Journal, 63.4. 1968. 163-5., Borzsák István: „Les traditions latines du peuple hongrois (Esquisse)." Bulletin d e l'Association G u i l l a u m e Budé, 1.1. 1979. 5 9 - 6 0 . , „Latinitá, cristianesimo e cultura ungherese." In: La civiltá ungherese e il cristianesimo. Szerkesztette: M o n o k István - Sárközy Péter. Vol. 1. Budapest - Szeged, 1998. 258.
