G Y Á R FÁ S JEN Ő

52  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

IV .

G Y Á R F Á S JEN Ő

(2)
(3)
(4)

Gyárfás Jenő. arcképe.

(5)

IV.

* •.

GYÁRFÁS JENŐ

IRTA

LÁZÁR BÉLA

B U D A P E S T , 1921

(6)

SZERZŐTŐL MEGJELENTEK:

MAGYARUL.

Sz'.nyei Merse Pál (Modern Könyvtár.) Athenaeum.

Paál László (Művészeti Könyvtár.) Franklin.

A magyar művészet jövője. Dick.

írók és művészek között. Pallas.

Tizenhárom magyar festő. Singer és Wolfner. (Elfogyott.) Uj csapáson. Regény a művészéletből. Pallas. (Elfogyott.)

NÉMETÜL.

Die Maler des Impressionismus. Lipcse. Teubner.

Paul Merse von Szinyei. Lipcse. Klinkhardt und Biermann.

Die beiden Wurzeln dér Kruzifixdarstellung. Strassburg. Heitz.

Studien zűr Kunstgeschichte. Wien. Schroll.

FRANCIÁUL.

Ladislas de Paal. Paris. Revue de l’Art.

Courbet. Paris. Floury.

Gauguin. Paris. Librairie.

Légrády Testvérek nyomása, Budapest.

(7)

A Tetemrehivás festője ő, — ahogy Szinyei a Majálisé.

Mindegyik festett előtte is, után a is nem egy kiváló m unkát, de jelentőségük oda van kapcsolva első nagy nekilendülésük emlékéhez, melytől rom antikus fényt nyernek, főleg Gyárfás Jenő, aki fiatalon elbujdosott és semmi sem tu d ta többé visszahozni közénk. A Szépművé­

szeti M uzeum újabban felszínre került műveivel ráterelte a figyelmet, az Ernst-muzeum Magyar Remekművek kiállí­

tásán döntő sikert a ra to tt, de Gyárfás Jenőt mindez nem érintette, m aradt tovább távol erdélyi búvóhelyén s talán nem is tudja, minő elismerés, milyen tisztelet veszi körű], hogy ma m ár legjava művészeink közé sorozzuk, hogy m űvésztársai s a m űbarátok hódoló sokasága állja körül a Szépművészeti Múzeumban műveit; nem, Gyárfás Jenő Sepsiszentgyörgyön rejtőzködik továbbra is, éli a maga rejtelmes életét és cserbenhagyott művészete, m int egy nagy, de m egoldatlan kérdőjel, ágaskodik elénk.

Az irodalomban nem ritka az olyan eset, mikor egyet­

len zseniális m ű őrzi meg az alkotója nevét. Elég, ha a Marseillaise szerzőjére, Rouget del'Isle-re, a Manón Les- caut írójára, Prevost abbéra, vagy irodalmunk két m agá­

nyos zsenijére, K atona Bánk bán-iára, Madách Ember Tragédia-jára gondolunk, — de a képzőművészet terén ez m ár sokkalta ritkább. A fiatalon elhalt Gior- gione vagy Carel Fabritius természetesen csekély számú m unkát hagytak hátra, de ritka az olyan eset, amikor egy

(8)

4

m unka kimagasló értékéhez fűződik a művész egész hír­

neve, m int a Grünewaldé, akit colmari nagy festménye emelt a legnagyobbak sorába.

Gyárfás Jenő esete rokon az övével.

Rokon, de nem azonos. Grünewald német kisvárosok­

ban élt, az isenheimi, aschafenburgi templomok számára, Brandenburgi A lbert bibornok és R itzm ann kananok megrendelésére (1510 körül) dolgozott és mikor néhány emberöltővel halála u tán S andrart életrajzi adatai u tán k u ta to tt, meg kellett állapítania, hogy annyira feledésbe m erült, hogy senkit sem talált, aki róla vagy viselt dolgai­

ról írásbeli vagy szóbeli értesítést ad h a to tt volna. Mindent a műveiből kell kiolvasnunk- A nagy művész alkotása, igaz, n y ito tt könyv, mely mestereiről, utazásairól, emlé­

kezéseiről és érzéseiről beszédes tanúságot tehet, csak olvasni kell tudni a vonásokból. Pedig ez a Grünewald h a­

talm as művészegyéniség volt, akinek colmári képe a né­

metség festői m egnyilatkozásának egyik legkimagaslóbb emléke: a sivár sors mégis feledésbe taszito tta, a szájha­

gyomány is csak annyit tu d o tt róla, hogy többnyire Mainzban tartózkodott, visszavonult, melankolikus életet élt und uebel verheuratet gewesen. Gyárfás Jenő azonban még él, de elrejtőzve, Erdély bércei között, alig néhányan ösmerik, élete folyásáról kevesen tudnak, ő maga hallga­

tag s igy ú jra csak műveire vagyunk utalva és abból kell fejlődését, kialakulását, m agára találását kiolvasni. N a­

gyon kevés az, amiben tám asztópontot találunk. A kép, mely ilykép elibünk tárul, tipikus példája a hetvenes­

nyolcvanas évek művészi viszonyainak, amikor az alig m agára eszmélt m agyar társadalom még nem ösmerte fel sem szerepét, sem kötelezettségét, mely reá a művészetek

(9)

istápolása körül várakozik. Mindent az állam ra h áríto tt.

Az pedig igen nehéz anyagi viszonyok között, a maga pénzügyi egyensúlyának megalapozására törekedett és szembe került olyan rohamosan m egnövekedett igények­

kel, melyeknek egyszerre és a kellő m értékben megfelelni nem tu d o tt. Ehhez járult, hogy a fellendült nemzeti lelke­

sedés egyremásra dobta felszínre a kitűnő tehetségeket, sokkalta nagyobb számban, semmint arra szám íthatott volna. Gondoljuk el, kik voltak Gyárfás kortársai? Szinyei, Székely, Deák-Ébner, Lotz, Madarász, Mészöly, Thán, Benczúr, Ligeti, Munkácsy Párisban élt, Paál azidétt halt meg francia földön, Zichy Oroszországba vándorolt, Liezenm ayer és W agner Sándor Münchenben rekedtek, - m it tu d o tt csinálni ennyi kiváló tehetséggel a halálos dermedtségéből csak nemrég felgyógyult m agyar állam?

Ami pedig a m űvészek szűkebb társadalm át illeti, o tt ahol oly nehéz a megélhetés, természetesen ham ar kialakul az egymásm arás, a kenyéririgység minden rut form ája s' minél nagyobb tehetség bukkan fel, a n y áj­

ösztön annál ham arabb éledez és összehajtja őket a közös ellenség ellen.

Erre kell gondolnunk, hahogy Gyárfás sorsát és m ű­

vészetét számba vesszük.

(10)

I .

Gyárfás Jenő 1857 április 6-án született Sepsiszent- györgyön, ahol apja városi főpénztárnok volt, aki iskoláz­

tatá sra az odavaló Mikó-főgimnáziumba adta, hol rajz­

tehetségét felösrnerték s igy állami ösztöndíjjal B uda­

pestre kerülhetett a m intarajziskolába, ahol rajztanári oklevelet is szerzett. Münchenben 1877. október 12-én v e t­

ték fel az akadém iára, ahol előbb W agner Sándor festő­

osztályán, később Dietznél tan u lt, 1880-ig, amikor egy rövid, de kiadós olaszországi ut után m egfestette főművét, a Tetemrehivást. Önéletrajzi levelében megjegyzi, hogy

„ezen első m űvem et viszonzásul az államtól nyert segély­

ért a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékoztam . Tél örömei c. m űvem et pedig a Képzőművészeti T ársulatnak tagsági dijba.“ T udjuk azt is, hogy Első fog c. m űvét, melyet előbb Münchenben, aztán Budapesten, később Brüsszelben állíto tt ki s fam etszetben egy párisi cég is k i­

adott, a brüsszeli kiállításon eladta, — m egvette a festé­

szeti kir. akadém ia igazgatója. „E z s még néhány arckép, m it az Emkének festettem , —■ írja em lített önéletrajzi levelében (1899 szept. 15.) —■ volt összes anyagi tám aszom egészen a millenniumi kiállításig, — teh á t húsz éven ke­

resztül — amikor V. László esküje c. m űvem et megrendelte Temes vármegye. A Pax c. egyházpolitikai művem szin­

tén atelierstucknak m aradt. Jelenleg Szent László c. képen (Arany költeménye után) és Gábor Áron halála (a kökösi csatában 1848-ban) van készülőben, valószínűleg szintén atelier-dísznek . .

És m it csinált az utolsó hüsz évben? Egy (1916 aug.

1. kelt) levelében azt irja: „A Gábor Áron halála c. műve-

(11)

met, m ert a historikus festményekre rossz idők jártak, félbehagytam egyidőre, néhány hivatalos arcképet festet­

tem Háromszék és Nagyküküllő várm egyék részére. Egy Kossuth-képet Sepsiszentgyörgy városa és egyet a megye részére. Most pedig a földi népek élethalál küzdelmének eme ideggyötrő két esztendejében aggódva lesem a füg­

göny legördülését. A színek megszáradtak a palettán Döbbenetes szavak a Tetemrehivás szerzőjének ajkán.

Egy életre való visszatekintés alkalmával, a meddő évek minden keserűsége, minden mellőztetés összes fájdalm a sir ki belőlük. Idestova hatvanö t éves lesz Gyárfás Jenő s ki tud róla, ki ösmeri? De a művei beszélnek. Társai emlé­

kében ügyéi, m int a müncheni akadém ia elösmeréstől kö­

rülvett hőse, kire nagy reményekkel néztek fel társai és tanárai egyaránt. S te ttk a Gyula, mikor 1881 őszén kike­

rült a müncheni akadém iára, Gyárfást m ár nem talá lta ott, de találkozott a hírnevével, azzal a nimbusszal, mely o tt tartózkodása a la tt körülövezte és amelynek fénye visszacsijlogott jóval azután is, hogy elhagyta Münchent.

„Úgy beszéltek róla, — m ondotta nekünk S te ttk a — m int egy fenomenről, aki egy pályaművével, mely egy rene­

szánsz szellemben megoldandó faldiszitésre volt kitűzve, száznál több pályam ű elől nyerte el a d ijat." Ez a műve biztos foltelosztásával, a lefokozott mély színek gazdagon orchestrált erejével, valóban kiváló tervezet, m egérteti azt a mély hatást, melyet S te ttk a Gyula emlékezete sze­

rint, azidétt felkeltett. Pedig ez az idő a müncheni akadé­

mia másodvirágzása volt. Az akadém ián akkor igen te h e t­

séges m agyar ifjak; is tan u ltak , többek közt Vágó Pál, Ba- ditz Ottó, Karlovszky Bertalan, Eisenhut, Magyar-Mann- heimer, — de Gyárfás tehetségét m indnyájan tisztelték..

A Tetemrehivást m éltónak is találták tehetségéhez s v á r­

tá k a további alkotásokat, de Gyárfás eltűnt erdélyi odú­

jában s csak a m illenniumkor a d o tt életjelt magáról, az V. László ősM-jével, mely Tem esvárra került. A kritika ekkor megszólalt, Keleti Gusztáv megállapítja, hogy ecsete megzsibbadt s ennek oka az, hogy ,,a nagy felada-

(12)

to k ra h iv ato tt festész a művészi produkció eleven pezs­

gést! központjaitól hosszabb időre félre nem vonulhat," — amiben igaza van, de a kutatásnál vájjon nem az derülne-é ki, hogy a félrevonulásban nekik, a tisztelt kollégáknak, a ,,nagy feladatokra h iv ato tt (többi) festésznek is" te te ­ mes része volt? Gyárfás Jenő önéletrajzi leveleiből ez iga­

zolást is nyer. Művei atelier-darabok m aradtak. Minek fessen? Atelier-disznek? Hiszen a nevét m ár életében el­

feledték! Az V. László esküjé-1, melyet Temesmegye ren­

delt meg és a vármegye székházában helyezett el, a dél­

magyarországi muzeurn-egylet kiadásában megjelent „T e­

mesvári művészek" c. 1910-ben közzétett kiadvány m ár Thury Gyulának tu lajdonítja (14. 1.). Ha ez a füzet G yár­

fás kezébe került, m it érezhetett vájjon? így veszítettünk el újra egy jeles m agyar tehetséget, aki pedig hivatva lett volna a magyar nép lelkét megrázó drámai erővel k i­

fejezni. Mert egész élete egy nagy felkészülés erre a fel­

adatra, am int azt, utólag, vázlatkönyvei, tanulm ányai és kompoziciós tervei alapján minden kétséget kizáró módon, igazolhatunk. Vájjon elérte a célját?

8

(13)

A m intarajziskolán ta n u lt Székely Bertalan m ellett s onnét került Münchenbe, Wagnerhez, m ajd Dietz-hez.

Ez a rendes akadém ista kurzus, a tradícióba való be­

vezetés. De Gyárfás J enő iskoláztatása a la tt is nem egy jelét ad ta nagyrahivatottságának. Már a m intarajziskolán, de azután fokozottabb m értékben Münchenben az akadé­

mián társai és mesterei lélekzetvisszafojtva figyelték te h e t­

sége szárnybontását. A mintarajziskola, az akadém ia is őrzi első akt-rajzait, melyek a formák meglepő, érett fel­

fogását és érzéssel telite tt visszaadását igazolják. M agyar- Mannheimer beszéli, hogy tollrajzzal készült női a k tja it nemcsak a müncheni akadém iai ifjúság, de tanárai is, főleg Gábriel Max tan árju k elragadtatással dicsérte. Gyárfásról az ifjúság, m int a jövő legnagyobb mesteréről beszélt.

Minél több oldalról halljuk e híreket, szivünk annál job­

ban össze szorul. Miért kellett 'ennek az istenáldotta nagy m agyar tehetségnek erdélyi odújába menekülnie?

Mi kergette, mi késztette, mi kényszeritette? München­

ben napsugár fonta körül, tanárai és társai meleg szere- tete. Az akadém iai növendékek rendes havi összejöve­

teleire, a maskierte Kneipékra szóló m eghívó-pályázato­

kon Gyárfás vezetett. A Szépművészeti Múzeumban lá th a ttu k egy rajzm appáját, melyben a nagy m esterek­

nek képeit, azokat, melyek különösen szivéhez szólották, részben fotográfiái másolatokban, részben eredeti színes vázlatokban egybegyüjtötte, továbbá sok számos rajzát, kompoziciós ötletét, részlettanulm ányait — van abban egy dijat nyert pályam űve is egy ilyen m askierte Kneipe- meghivóra. Már itt megérezzük kedvenc m esterének

(14)

1 0

hatását: Rem brandt-ét, akinek rézkarcstilusa vissza­

cseng tollrajzaibán. S mégis, fotográfia gyűjteményében, hol igen eklektikus ízléssel Tizian egy egész sorozattal, Veronese, Raffael, Michelangelo, Tintoretto, Perugino, Andrea dél Sarto, de Pellegrino, Allori, Rubens és Van Dyck, Susterm an és Mieris, sőt Fortuny is feltalálható, egyetlen R em brandtra sem bukkanunk. De annál inkább o tt van ő, az eredeti tollrajzokban, de ez a hatás eleinte nem közvetlen, előbb mesterének, Dietz-nek szűrőjén esik át, aki a nagy holland mester döbbenetes erejét, am it az az árnyékokban lefolyó rejtelmes élet követ­

kezetes kifejlesztésével ér el, eltom pitotta a fény és árnyék egyensúlyozásával. Gyárfásnak e hatáson kellett átesnie, hogy később közvetlenül Rem brandt-hoz jusson el.

Bizonyítják fejlődésének ezt az ú tjá t tanulm ányai is, melyek közül utóbb egypár a fővárosba került, részben a Szépművészeti Múzeumba, részben egyes m agángyűj­

tem ényekbe. E tanulm ányok, müncheni idejének ez érdekes emlékei, nem egyenértékűek, de mindenesetre m egismertetik velünk azt az u tat, melyet Gyárfás b ejárt, m ialatt tehetsége kibontakozott.

A Szépművészeti Múzeumban látható szakállas férfi feje. női arcképe, és egy másik, öreg ráncos arcú asszonyt ábrázoló tanulm ánya m ellett ösmerjük néhány m agán- tulajdonban levő tanulm ányfejét, az egyik egy fiatal nőt ábrázol, igen finom zománcos husszinnel (kiállítva a Remekművek első sorozatában) s egy másik, a Wolfner- gyüjtem ényben levő férfi fejét, mind megegyezik abban, hogy a formák m ögötti élet ábrázolására, a lélek meg- éreztetésére, lélektani indokolásra törekszik. Elbeszél, de előadásában van valami drámai, lüktető, heves, fojto tt indulat, a székely balladák hangja, még pedig egyenesen A rany János interpretálásában, ahogy azt Greguss jelle­

mezte, tragédiák ezek dalban elbeszélve. Gyárfás Jenő teleszivta m agát ezzel a hangulattal, ezzel az érzéssel, A rany Jánost érezzük ki ezekből a legelső m egnyilat­

kozásaiból is. A nagy m agyar költő hatása döntő fontos-

(15)

ságu tényező művészi pályájára. Nem meglepő ezek után, ha m egtudjuk, hogy Gyárfás Jenő költő is s köl­

tészete egyenes és mély visszhangja A rany Jánosnak, hogy kora ifjúsága óta, még a Mikó-gimnázium padjairól magával hozott lángoló szeretettel tanulm ányozva ked­

venc költőjét, abba úgy belemerült, aiínyira együtt élt vele, hogy később e hatás arra késztette, hogy ő maga is megpróbálkozzék hasonlók teremtésével. S a Szép- művészeti M uzeum levéltárában van két költem ény­

kötete, melyek közül az egyiknek Ódák, Románcok és Balladák a cime és e költemények gazdagon illusztrálva, a művész gyöngybetüivel gondosan leírva, tizenöt kisebb- nagyobb balladás költem ényt tartalm az. A rany János­

nak nem volt szeretőbb tanítványa, aki mélyebben és teljesebben került volna a nagy mester hatása alá, m ind­

egyikben lélektani rejtélyt, drám ai helyzetek kiélezését, lüktető előadást és a székely nép életéből v e tt tragikus eseményeket dolgozva fel. Az egyik, Fűit cimü, meg­

jelent az „Ország Világ“ -ban Debreni álnév alatt, a művész illusztrációival, melyek finom tussrajzok, a többi részben tussrajz, részben színes vizfestmény, csak az egyik A ravatalon cimü nincsen illusztrálva. A m ásik kötetnek Varázsfátyol a cime, tündérrege, jóval későbbi időből, 1907-ből — ebben 68 tussrajz van, melyek a nép­

mese hangján irt epikai költem ényt meseszerü, sejtel­

mes erővel kisérik, sőt kiegészítik. Találunk o tt egy Két nővér c. háromfelvonásos drám át is, 1910-ből, de ez nincs illusztrálva. Ezek az irodalmi alkotások mélyebben be­

világítanak Gyárfás Jenő lelkiállapotába és azt igazol­

ják, hogy a Telemrehivás megfestője nem véletlenül nyúlt e tém ához, hogy itt egy nagy drám ai erejű művész, a maga legbelsőbb énjéből ala k íto tta ki vízióját, mely cso­

dásán egybefonódott a nagy m agyar költő, A rany János költői egyéniségével.

Mindezt ösmerve, léphetünk közelebb Gyárfás m ű­

vészetéhez s követhetjük nyom ról-nyom ra annak ki­

alakulását.

(16)

III.

Ú jra a Szépművészeti Muzeum rajz-m appájához kell visszanyúlnunk. O tt láthatju k, a kompoziciós váz­

latokban, e finoman megrajzolt, bár csak nagy vonások­

ban lete tt víziókban, a művész álomképeinek felbukka­

nását. A m agyar história egyes jelenetei: Mátyás tudósai között, — Thán Mór visszhangja! — a biblikus képek:

Krisztus feltám asztja Jairus leányát, a betlehemi gyer­

mekgyilkosság, folytonos variációkban, szélesen fel­

fogva, a hagyományos kompozíciókkal viaskodva lép­

nek ki képzeletéből. Aztán egy bájos jelenet, a sétára készülő kis mama, kalappal a fején, alm át kínál a dada karjában levő kis gyereknek; egy másik: a gyerm ekét karjában ta rtó kalapos nő, m ellette a dadával, — ebből kép lett: az Első fog. A festm ényt nem ösmerjük, valahol belga földön lappang, csak fotográfiája áll rendelkezé­

sünkre. Ez volt Gyárfás első igazi sikere, az Illustration fam etszetben hozta. Egyes, túlságosan zsánerszerü rész­

letre nem tekintve, az egészből lélek és kedély sugárzik felénk. A festési módja is harm onikusnak látszik az érzés­

sel. A kalapos kis m am a átölelve ta r tja gyerekét, aki kiejtette a „Pesti Napló“ -ból form ált papírzacskóból a cseresznyét az egyik kezéből, a másikban még néhány szemet szorongat, m ialatt a m am ája az öreg dadának m u ta tja a gyerek első fogát. Amennyiben a fotográfia u tán ítélhetünk, a kép, a maga széles form aábrázolásával, főleg a gyerek és az anya kezei, rendkívül puhán és egy­

szerűen lehetnek megfestve. Gyárfás különös gonddal foglalkozott a kéz megfestésével. A W olfner-gyüjte- ményben is van két kiváló kéztanulm ánya. De m indent

(17)

felülmúl a Karlovszky-arckép kézábrázolása (a Szépmű­

vészeti Múzeumban). Ez az arckép, m int em berábrá­

zolás, színben és rajzban egyaránt mesteri alkotás.

Gyárfás itt a színfoltjaiba intenzív érzést tu d sűríteni, a részletek alárendelésével egységet terem teni, am ellett a részletek helyenkénti hangsúlyozásával oly nagyszerű hatásokat tu d kiváltani, aminő itt a két kéz, bám ulato­

san finoman megrajzolva, tonusértékeit biztosan érez­

tetve, — főleg a hanyagul od avetett balkéz csodálatos érzéskifejező képességével ragad el, — az arc is finom belső rajzolatával, az orr és száj mesteri igazságaival és mégis biztos szinegységével; betetőzi mindezt a h á tté r tö rt brokátszineivel s a nyakkendő remek tex tú rája. Itt Gyárfás olyant alkotott, hogy nem csodálkozunk, ha kartársai a legnagyobb jövőt jósolják neki és a legna­

gyobbat várják el tőle.

M egerősítette őket ebben a hitökben a m ár em lített faldiszitési pályázatra küldött díjnyertes művével, mely nemrég felszínre is került (kiállítva a Magyar Rem ek­

művek kiállításán). A nemes, mély tónusban ta rto tt dekoratív m unka a fiatal művész tonusérzékét fényesen igazolta. De egyszersmind nagy stilusérzékét is. A reneszansz-stilusban ta r to tt faldiszités felosztása, a maga nyugodt egyensúlyozott voltában, am int a kandal­

lótól jobbra-balra félkörben végződő négyszögletes mező­

ket tere m te tt, a la ttu k körbe kom ponált festményekkel, tökéletes harm ónia. A háttérben fülkékben szobrok és vázák, a kandallón óra, fölötte az oszlopok közt mély tónusban ta r to tt festm é n y —-mind a maga pom pájában egy nagy egység. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy felkészültnek érzi m agát nagyobb feladat megoldá­

sára. A rany János remekműve, a Tetemrehivds ihleti, annak végső jelenete, mikor Kund Abigél elméje meg­

bomlik a vérző tetem előtt, a lelkiismeret kinzó fájdal­

m ának hirtelen való, megdöbbentő erejétől. A végső forma nem egyszerre bukkant fel képzeletében. A vázlat­

könyv tanúsága szerint előbb a költőt folytatni akarta, a

(18)

1 4

bom lott agyú Kund Abigélt talpig gyászban ültetve le a ravatalhoz, — Madarász Viktor H unyadijának emléke kisért! Majd azt a jelenetet lá tta meg, am int a tetem elé b a rá tait idézik. De elvetette, m ert nem találta eléggé drám ai erejűnek. Mint költeményeiből is látjuk, a drá- maiság, a kiélezettség, az erők szembehelyezkedése, az éles ellentétek rom antikus szembeállítása kezdettől fogva izgatta Gyárfás képzeletét. Lelkében az élet képe csupa ellentéteken á t alakul ki. Az első vízió, melyet nagyobb alakban m ár alá is fest, a W olfner-gyüjteményben talá l­

ható. I tt a fekete és fehér szinellentétjéből bontakozik ki a drám ai jelenet. F o jto tt, drám ai levegő vesz körül.

A lepedőn nyugvó tetem vízszintese előtt megrázó erővel hanyatlik h átra az előtte álló leány '.Döbbenet által a szív ere fagy . . . A sebből pirosán buzog a vér . . . A körülötte állók arcán a rémület, a megdöbbenés, az ijesztő kétség, a borzadály. Az arcok kísértetiesen villognak ki a sö tét­

ből. Csak a leány álló alakja, mely erőtlenül hanyatlik oldalt, emelkedik ki közülök. Az egység tökéletes. A félhomályból kivillanó alakokat ösmerjük tan u lm án y ­ fejeiről. Az öreg asszonyt a középen, ki oldalvást a lányra néz, rém ülettel, miközben a tetem re hajlik, külön is tanulm ányozta, A tetem fejénél álló öreg kopott ember feje is jellegzetes alkotás — mindben érzés van, minden folt élettel telite tt. A leány erőtlen hátrahanyat- lása, am int jobbjával szájához kap, balja lehanyatlik s tekintete az üresbe mered — igen egyszerű, pózmentes mozdulat. Az előadás maga széles és egyszerű. A v ázlat­

ban csak a foltok uralkodnak, de az érzés közvetlen ere­

jét sugallják s a kevés szin a komor hangot erősiti, ami a tárgy drám aiságával belső harm óniában van. A m ű­

vész azonban eldobta a kompoziciós form át: m iért? A drámaiság, a szélesen felfogott formákból, hatalm as erőben nyilatkozott meg — de a felépítésnek régies, Rem ­ b randt anatóm iai leckéjére igenis emlékeztető sémája helyett ú jat keresett. Nem erőszakos szerkesztéssel.

Nem logikai kiszámításokkal. Gyárfás képzelete szaba­

(19)

dón csapongóit, képről-képre szállott és formamegoldá­

sokhoz nem értelmi m űvelettel ju to tt el, m int Székely, hanem úgy, m int Lotz vagy Munkácsy, ihlete és érzése hatása alatt, egyszerre bukk an t az fel lelkében, Most is hirtelen lá tta meg az uj form át, mely m ár igen közel áll a végső megoldáshoz, (ki volt ez is állítva, m iként a W olfner-gyüjtemény változata, a Magyar Remekművek közt), de téglányalaku felépítésében nem volt tiszta még a té r éreztetése, a végső form ában a térmegoldás sokkal jobb. E víziójában Kund Abigél menekül a borzadály elől.

Lefut a nyílt utca során, a nézők iszonyata közepeit:

Vetni kezet rá senki se mer . . . Kacag és sir . . . Lelke felháborodott a lelkiismeret kínzása a la tt, a szív ere szinte m egfagyott benne és kim eredt szemekkel menekül önmaga elől. E zt a kifejezést sokat kereshette. Kund Abigél m ozdulata is, vázlatkönyve tanúsága szerint, k u tatásán ak állandó tárgya volt, de a fejet, a kidülledt szemmel, a szemfehérjének kiugró dom borulatával, külön és részletesen nem egyszer m egfestette (egy v ál­

tozata a Szépművészeti Múzeumban). A végzetes lelki indulat m omentán megnyilatkozó kifejezéseként ke­

reste meg ezt a Besedow-os szemkidülledést, m int a hirtelen való lelkiemóció tükörképet — hosszas kísér­

letezések után (rajzm appája ugyanis nem egy m ásfajta megoldást is m u tat s köztük nem egy az egyszerűbb és kevésbbé idegenhatásu). De a lényegest: az egész jelenet mélységes döbbenetét, fo jto tt tüzét és tragikus hangu­

latá t kezdettől fogva kezében ta rto tta .

A Tetemrehivásnak ez első változata is alapjában a fekete-fehér ellentétjére van felépítve, de ezen belül a szinértékek gazdag sorozata végtelen változatossággal él és hat. A főalak Kund Abigél, fehér atlaszruhában, kezében a Bárczi Benő szivéből kiragadott véres tőrrel, fut előre, szinte öntudatlanul, m agával tehetetlen. Az atlaszruha fénylik, a nő szépsége csillog. K örülötte két csoport. Jobbról kettő, apa és lánya, balról nyolc alak, a falu apraja-nagyja, öreg és ifjú asszonyok, gyerkőcök,

(20)

16

az egyik kezében két varjú, a zöldségkosaras nő, a ráncos karú és arcú vén banya oldalán, mind összebújva, úgy hogy egyes arcok félig eltakarva — mig m ögöttük szi­

gorú tekin tetű poroszló a n y ito tt ajtó előtt. Kund Abigél m ögött a gyertyák remegő fényében áll a ravatal, alakok sötét foltjára vetítve világosságot.

A képet látva, felmerül az a kérdés: ha nem ösme- rem A rany balladáját, megértem-e a kép epikai ta r ta l­

m át?

Nagyon nehéz erre nekünk felelni, m ert hiszen mi ösmerjük A rany balladáját s a kép minden m ozzanatát a ballada ösmerete megvilágítja. De ha elvonatkozunk gondolatban a balladától, egyszerűen azt látjuk, hogy egy véres tő rt kezében szorongató leány fut a nézők borzadálya között a ravatal mellől. Miért fut? Hogy kerül a véres tőr a kezébe? A jobbágyok és nemes uraságok m ért nem fogják el a lányt? Kérdések, melyekre csak a ballada ösmerete ad választ. Már pedig a festmény a szemhez szól s am it látunk, csak az lesz előttünk é rth e ­ tővé. A történeti festményeknek nagy hibájuk, hogy igen is sok históriai ösm eretet követelnek a nézőtől, pedig az naivan a képtől vár választ minden kérdésre, nem a krónikáktól, nem a katalógustól, még a címtől sem. Az igazi festménynek nincs cime, abban az é rte ­ lemben, hogy a kép sorsa tőle függjön. A festő feladata formáival m indent kifejezni, valam it csak érzett és el­

képzelt.

Érezhette ezt Gyárfás is s mivel m űvét még Dietz m ellett Münchenben festette, 1879-ben, bizonyára bíráló megjegyzéseket is kap h ato tt. Főleg a mi a tér éreztetését illeti. Már a forma sem volt szerencsés: alacsony téglány- alakja nem volt alkalm as a csoportok szabad kialaku­

lására, de m aguk a csoportok is egyensulyozatlanok — a baloldal zsúfoltnak h a t a jobb mellett, az a fiatal lány, kit a m ellette levő alak arcban eltakar, úgy hogy csak arcának egyik oldala látható félszemével, nincs jól „fed- m etszve", ahogy azt egykori mestere, Székely Bertalan

(21)

ta n íto tta , „m ert a m etszett tárgyból legalább annyit kell lá tta tn i, hogy a láth ató részből az elfödött rész m ér­

veire és fekvésére bizton lehessen következtetni." I tt a metszés zavaros. De főleg a tő r szerepe érthetetlen az előtt, aki nem ösmeri a balladát s ezért ezen változtatnia kellett.

Ellenben m ár itt is nagyszerű kvalitásokkal talá l­

kozunk: főleg az anyagéreztetésben és az alakok lelki- állapotának mélységes kifejezésében. A zöldséges kosár az öreg asszony karján, a lány atlaszruhájának selyme egyrészt, aztán a bánatos ur, ki rémüldöző kis lány át á t ­ ölelve ta rtja a jobb sarokban, érzéskifejezés szem pont­

jából egyenesen nemes. A poroszló szigorú arckifejezése, az egyik öreg asszony ráncos karja, biztos rövidülésével s még ráncosabb arca, az iszony kifejezésével, mind a fiatal, alig huszonhárom éves művész mesteri alkotása.

Gyárfás azonban nem makacs, elbizakodott lélek, aki ne hajolna a jó szóra és a k ritik át megérti. H azautazik Sepsiszentgyörgyre, m agával viszi minden tanulm ányát és 1881 nyarán befejezi első nagy alkotását a végső meg­

oldásban. Nagyobb vászont vesz (1.87x1.75 cm.), ami által nagyobb levegőhöz ju t. Mindenekelőtt a tér tiszta kiképzésével törődik. A n y ito tt lépcsőn fut le a leány, a ravatal mellől, a lépcsőn fekete posztó. A főfolt a fehér ruhás leány, am int öntudatlanul maga elé mered, kidül­

ledt befelé forduló tekintettel, zilált fekete hajjal, jobbjá­

val homlokához, baljával állához kap, tő r nincs a kezében, de m ozdulata hatalm as, tragikus, megrázó. E zt a m ozdu­

latot — vázlatkönyve tanúsága szerint — sokáig kereste, végre szerencsésen eltalálta. Odakap, hol fészkel az a g y . . . a költő szava vezette ecsetét és az érzés hatalm as erő­

ben döbben felénk- Minden fény ezen az alakján közpon­

tosul, odahull és onnét árad szét az egyes csoportokra, jobbra, balra, világos elrendezést terem tve. Szemünk a fényből hirtelen átm enettel kezd behatolni az árnyékokba, hol hasonlókép erős, mozgalmas az élet. Az árnyékos ré ­ szekben lefolyó ez a titokzatos mozgás, m int a nagy go-

VI.

2

(22)

1 8

tikus érzésű R em brandtnál, a szem folytonos mozgatása, ami az egyre felbukkanó, a sötétből kiemelkedő foltok izgalmas felfedezésével jár, drám ai erőt kölcsönöz a m ű­

nek. A főhatás a fényben úszó főalak látom ánya. De e nagy akcentus után fokozatos kisebb akcentusok vezetik a szemet, mely végül a h á tté r imbolygó fényébe kerül, hol a ravatalon gyertyák égnek, a szem nehezen tájékozódik a félhomályban, hol alakok foltjai villannak fel, ráesve itt egy karra, o tt egy arcra, am o tt egy gyászkendős nőre, m ajd egy meztelen vállra, m isztikus hangulatot terjesztve.

A fény aztán a jobboldali csoportra hull, künn a lépcső m ögött, egy bús, meggyvörös ruhás férfira, k ; kobzát kezé­

ben ta rtja , a fény megvilágítja a férfi két kezét, melyek tehetetlenül m eredtek meg, m ialatt arcára a szánalom rá ­ nehezedik. Mögötte fehér pruszlikos fiatal nő, gyászfátyo­

los babérágat ta rtv a a kezében s félő részvéttel pillant Kund Abigélre. Mindenek tekintetének ő a központja. A kőlépcsőn ülő m ezitlábu parasztgyerek, am int társához simul félő iszonyattal, társa, am int döbbenésében szivéhez szorítja a nemrég elfogott v arju t, előttük a kis gyerek az ágaskodó kutyával játszadozva, mig a többiek, a falu örege, ifja, mind szinte kővé m eredten bám ulnak a rémes jelenségre. A csoport felépítése most m ár világos. Mindenik arc helye és fekvése teljesen érthető. A botra tám aszkodó öreg asszony lötyögő börü karjával és ráncos arcával újból megjelenik, a zöldséges kosarát k arján tartó társával egye­

tem ben s a csoport, noha szám ban bővült, a helyes felépí­

tés által sokkal egyszerűbbnek hat. A balsarokban, hátul, a bejáratnál, hol ismét félhomály dereng, szemünk moz­

galmas életet betűz ki, három sisakos katonát, ezek között az ég világit be. így vándorol tekintetünk alakról-alakra, egyre újabbakra találva a félhomályban, az oszlop a la tt két férfi fejet, az öreg asszony m ögött egy kendős asszonyt s m ellette a félrenéző leányt, de a ,,fedmetszés“ itt m ár jó, m indkét szeme látható s a m isztikus homály mélységes drám ai hangulatot terjeszt. Most a ballada ösmerete nél­

kül is érezzük, hogy itt egy tragédia végső jelenete játszó-

(23)

dik le, hogy az önfeledten elrohanó lány sorsa megrázó tragikum s a részvét, mely körülöleli a rámeredő tekinte­

tekből, szomorú sorsának felemelő és m egnyugtató ki­

hangzása.

A fiatal művész ez első nagyobb alkotásában az a meglepő, m int ta r tja össze a sok mesteri részletet az a t ­ moszféra, a fényárny helyes elosztású egysége. A szem fény és árny ellentétek közt, mélységekben és hatalm asan kidomborodó fényfoltok közt siklik keresztül s a mozgó szem izgalmai fokozzák a drám ai hatást, mely az alakok kifejezéséből, lelki életük és érzésük egyre változó érzés­

árnyalatából alakul ki s egy nagy és uralkodó végső h an ­ gulatba olvadva egybe, a tragikum fenségéig emelkedik.

R em brandt érezhette igy egykoron az élet mélységeit.

Sámson m egvakitásának megdöbbentő képére gondolunk (a frankfurti képtárban), ahol a fény és árnyék m isztikus erejével ábrázolt tragikus sorsokat. Gyárfás megközelíti őt itt érzése és kifejező készségével, a tragikus légkör, mely alak jait körülöleli, a lélekábrázolás mélysége, mely Kund Abigél alakját hősi m agaslatra emeli s festői előadásának ereje, mellyel egységet terem t az alakok érzésének ezer változataiból, a legnagyobb mesterekre emlékeztet.

Gyárfás J enő érezhette, hogy m esterit alkotott és m int alig tiz évvel ezelőtt Szinyei a m aga M ajálisát, ő is n yu­

godt ö n tu d atta l küldte fel m u n k áját az őszi kiállításra, várva az igazságos m egítélést.

Odafönn minden összeesküdt ellene. A társu la t őszi kiállításának második sorozatára a beküldési határidő novem ber elseje volt. A kép elkésve érkezett, de azért be­

vették. Nem k a p h a tta a főhelyet, azt A nton von W erner egy nagy arcképcsoportja, A berlini kongresszus foglalta le. R a jta volt az osztrák-m agyar külügyminiszter, id. gróf A ndrássy Gyula is. Díszhelyet kapott! Rossz ómen Gyár­

fásra. A kiállításon volt néhány jobb m agyar kép is, Ba- ditz Angyalcsinálók-ja és Vágó Pál képe, Já r a baba. A kritika csak ezek u tán emlegette Gyárfást, a „Pesti Napló"

kritikusa elösmerte a nagyot akarást, de „nem csodálko-

2*

(24)

2 0

zik, hogy a kezdő művész nem tu d o tt a feladattal egészen m egbirkózni." Hogy a mellékalakok „nagy ügyességgel"

festvék, hogy jól elválnak a háttértő l, mind egymástól, hogy a tárgyválasztás is szerencsés, — elösmeri, de a fő­

alak annál kevésbbé. Miért? Az indokolással azonban adós m arad. A Vasárnapi Újság Gyárfás tollrajzában közli a képet, s a hozzá irt cikkben elösmeri, hogy „a művészi egyénitésben sok jóval biztat e fiatal erő, s Abigél a lak já­

ban az alkotási vágy nyiladozik." Ez jó. Az alkotási vágy nyiladozását szerencsésen felösmeri a szinte két méteres képben.

Egyszóval a kritika nem m u tatk ozo tt m éltónak a képhez. De mindez hagyján, a döntő szó ekkor a Pester IJoyd kritikusáé, — Keleti Gusztávé volt. H allgatott? Ha kezünkbe vesszük Művészeti dolgozatok c. posthum us köte­

tét, mely a Kisfaludy-Társaság égisze a la tt jelent meg, nem találunk benne egy szót sem. A kötetben elő sem fordul Gyárfás neve. Gyanús, igen gyanús, m ár rossz t a ­

pasztalatunk van a kötet szerkesztőjével, aki Keletinek Szinyeiről irt és következményeiben oly szomorú k ritik á­

já t (1883-ból), hasonlókép elsülyesztette. És ime ez tö r­

té n t ujfent. November 10-én ugyanis egy rövid hir jelent m ega „Pester Lloyd"-ban, mely szerint A rany János több tisztelője megvenni szándékozik Gyárfás Jenő művét, hogy véle a költőt megajándékozza. Nosza m ásnap m eg­

jelenik Keleti Gusztáv egy nagy tárcakritikával, melyben Gyárfás szintén csak a harm adik helyet k apta s elösmeri, hogy az ungemein tüchtig gemaltes Bild méltó feltűnést keltett, De — s m int két év m úlva Szinyeire a delirium colorans jelszóval —■ most is megüti a kritikai hangot: a főalak ziemlich unsym pathisch, — de az egyes mellék­

alakok term észet után készültek. Mán mag vor dem Bilde den Mangel an künstlerischer Reife dér Konception als- bald inne werden. Ez az. A m unka művészileg éretlen. A részletek lehetnek jók, de az egész még sok kívánni valót hagy hátra. Miért? Minek azt indokolni?

A „művészileg éretlen" m unka m egvásárlásától teh át

(25)

A rany János tisztelői elállottak. A „Vasárnapi Ú jság" a r ­ ról is tud, hogy szóba került, hogy a festm ényt a nemzeti kaszinó megvásárolja, — de ,,e testület ily célokra nem rendelkezik kellő pénzzel, évenkint csak ezer forint lévén megszavazva a művészet gyám olitására." A nemzeti k a ­ szinónak, a m agyar mágnások kaszinójának te h á t nem állott rendelkezésére kellő összeg, különben is egy „m űvé­

szileg éretlen" m unkáról van szó. Most m ár tu d ták . Ami a társu lati nagy dijat illeti (200 egész darab 4 frtos arany!) a biráló-bizottság Gyárfásnak ítélte volna, de sajnos, a kép november elseje u tán érkezett meg és a döntést a választm ányra kellett bizni. A „Vasárnapi Ú j­

ság" megjegyzi, hogy „nem volna célszerű, ha a derék mű a rideg form a meg nem ta rtá sa m iatt a m egérdem lett pá­

lyádétól elü ttetnék." Ez nem is tö rté n t meg. A választ­

m ány h at szavazattal egy ellen -— a szabályzat ellenére!

— kiad ta Gyárfásnak a d i j a t . . . Kiadta!

Közben a művész Olaszországban járt, s mikor haza­

ért, a kiállítás be volt zárva, s őt felszólították, vitesse el a nagy képet, m ert útban van. Mit csináljon vele? Mű­

term e nem volt, haza szállíttassa Sepsibe, atelier-disznek?

Egy nemes gesztussal odaajándékozta teh á t a Múzeum­

nak „az ösztöndíjak fejében." Most teh á t nem tartoznak egymásnak semmivel, ő és az állam . . .

M ehetett haza. Pedig m int vázlatkönyve m u tatja, az olaszországi u t megihlette, tele volt az agya tervekkel és látom ányokkal, — de otthon, a kisváros, a közöny fo­

gadta és Gyárfás lelkére b án at szállhatott. A bánat, m int a pókháló, lassankint b etak arta és abból igen nehezen tu d ta m agát kiragadni. Igaz, hogy rajztanár lett az ősi Mikó-gimnáziumban? Ez sokat megmagyarázna. Elvesz­

te tt délelőttöket és fáradt délutánokat. A robotm unkában kim erült ihletet. A sok-sok meddő évet . . .

Gyárfás közben fel-feljárt Pestre. Olyankor m egláto­

g a tta a régi társak at, S te ttk át, Vágót, s elbeszélgetett a m üncheni szép napokról. Azok v árták az eljövendő nagy alkotásokat. De Gyárfás hallgatott. Csakugyan nem dől-

(26)

2 2

gozik? Önéletrajzi leveleiből tudjuk, hogy az Elnkének néhány arcképet, városának és megyéjének Kossuth-arc- képeket festett. Egyről fotográfiát is bírunk. K arját mel­

lén összefonva, Íróasztalához dőlve, áll a kormányzó, lábá­

nál a papírkosár, a földön a „Pesti H írlap", az Íróasztalon iratok, egy gyertyaszál, a szobában ünnepi csend. Kossuth fiatalos erőben, maga elé mereng. Szürke pantallonban és fekete atillában, rendkívül finom hajlású kezében ira t­

tekercset tartv a, úgy áll o tt gondolataiba mélyedve, m intha valakire hallgatna, a megszólalásra készen. A fo­

tográfia u tán ítélve, mesteri alkotás lehet, közvetlenségé­

vel és egyszerűségével egy igaz ember képe. De a kép nem került a nyilvánosság elé, s Gyárfás is egyre ritkábban jö tt fel. Elfeledték. Szana Tam ás Száz ew-ében néhány sorral megemlékezve róla, mindössze annyit mond, hogy m in­

denkiben fájó érzést kelt, hogy csak a Tetemrehivás dicséri alkotójának poétikus kedélyét és bám ulatos tu d ását.

Nemrég azonban félig fellebbent a fátyol ezekről a meddőnek vélt esztendőkről,- s felszínre került néhány vázlata, kis képe, egypár tanulm ányfeje, a Karlovszky- arckép, a faldisz tervezet, s a Szent László is. Nagy, színes Arany-illusztráció ez. Az a jelenet, mikor a fehérzászló m ár-m ár veszélyben, a székelysereg, melyet Lacii vezet, meginog a tatá ro k tám adásától, maga a vezér is elesett és a székelyek Szent Lászlóhoz fordulnak segélyért. A nagy­

váradi kriptából ércparipáján odarobog a szent király, fejénél Szűz Mária, mire a ta tá ro k megrémülnek, a sereg szétszalad és a szent király segítsége győzelmet hoz a m a­

gyar vitézségnek. Gyárfás két részre bontja a síkot. Alól a p atak p artján a holtra sebzett vezér, kin szolgája bosz- szut áll, a p atakba fo jtja a gyilkos pogányt. F ölöttük áll a harc, a lovascsata. Rohanó vitézek üldözik a pogányt, a levegőben Szent László kísérteties érclován halált sú jt tám adóira, Szűz Mária égi látom ánya segélyével. Mentve a fehér zászló, a napfény sugárözönt borit rája. E mozgal­

mas, bár kettős kép a rajztudás bravúrja. Színei finom fátyolként borulnak a form ákra, s a levegő-ég gyöngéd

(27)

p árázata végig omlik a tájon. A jobb és bal felső szegletbe Gyárfás középkori kodexlapra odaírta Arany strófáit.

Szerette költőjének szép emléket állított e képpel.

A többi kis kép, am olyan m űterem m ulatság, festői ötletek, melyek különböző hatások a la tt készültek. L á t­

szik, hogy Gyárfás néha napján Pestre került, megnézte az újabb művészi törekvéseket, ő maga is m egpróbálko­

z o tt velük, de nem lett mélységes és igaz élményévé. Egy kis aprósága a faun és nimfa incselkedését ábrázolja, a vörös hajú nimfa bájos mosollyal fügét m u ta t a feléje csúszó faunnak. Egy másik apróságon kis leány szalm a­

kalapját a színes pillangóra teríte tte és naiv csodálkozás­

sal nézi, hogy a pille elszállott. Mögötte egy botra tám asz­

kodó öreg asszony b a k ta t az u t felén. A gyermek első csa­

lódása és az öreg asszony végső útja. A művész játszik a gondolatokkal. A nyolcvanas évek végén divatos zsáner­

képfestés őt is magával sodorja. Felvázol egy humoros kávéházi jelenetet, á la M argittay. Máskor a bálra készülő

■fiatal lányt festette meg, á la Jendrassik, kinek két száll gyertya fényénél igazgatja a masamód a ru h áját és anyja bíráló szemmel gyönyörködik benne. A fehér ruhás, rózsaszínű bluzos, bálba készülő lány igen egyszerű, kis­

városi környezetben áll a tükör előtt, s rajza igen kemény, színei fakók. Hol van a Telemrehivás mesteri lélekábrá- xolója?

A W olfner-gyüjteményben van egy vázlata 1894-ből, m elyen a hintón esküvőről jövő ifjú párnak az elhagyott szerető pólyás b abát ta r t oda, — szentim entális életkép, csak a tónusegysége érdekes.

Mindezek a képek a falusi m agány eredményei. Persze hogy igaza volt Keleti Gusztávnak, persze, hogy nem hasz­

nál a világtól elm aradottság, — de m iért tö rté n t ez?

Közben felküldte ő a Disznótor cimü képét is, m ely­

ről, akik látták , nagy elismeréssel szólanak. Mi nem ismer­

jük, még fotográfiában sem, b ár sok jót hallottunk róla.

N éhány mesteri alakja van, m ondják régi barátai. A pré­

mes bundában álló öreg ur, a disznó belét felfújó gyerek,

(28)

24

a disznót kikészítő munkások szorgoskodása a téli szürke n a p o n ,s az egésznek mesteri tónusharm óniája, azt m ond­

ják, méltó a Tetemrehivás szerzőjéhez. Igen sokáig a K ép­

zőművészeti T ársulatnál volt, s végül is haza került atelier- disznek, ahogy Gyárfás panaszolta. F ax és Gábor Áron- halála c. m űveit sem ösmerjük, akik látták, azokat mélyen m egrendítette, főleg a Gábor Áron halála, melyet a művész egyre átfestett, úgy hogy azon már ujjnyi vastag a festék­

réteg. Hogy a „historikus festményekre rossz idők jár­

ta k ", —^ ahogy Gyárfás irja egyik levelében, s azért hagyta félbe — ebben sok az igazság, de természetesen historikus festménye válogatja. Nem lehet rajta csodál­

kozni, a millenniumi kiállításra sebbel-lobbal készült tömegprodukció erős kiábrándulást keltett. De a műremek sorsa nem függ az időtől. Ha színben úgy lenne megoldva, ahogy azt egy kis M átyás-képén látju k ( 1882-ből), melyen a nagy király herm elinpalástba burkolva ül a trónján, mellette fehérbe öltözött királyi neje, Beatrix, fogadván a négy idegen követet, s a baldachin piros brokátja, s a kiséret diszm agyarjainak pirosa össze cseng a hermelin fehérjével, s az egészen nyugodt méltóság szelleme leng, — az ilyen historikus festménynél mellékes a tém a, m ert a színek beszélnek, a form ák uralkodnak és a művész lelke mindenek szivéhez szól. A millenniumi kiállításon bem u­

ta to tt V. László esküje, melyről Keleti azt állap íto tta meg, hogy a festő ecsete m egzsibbadt, — am ennyire azt fotog­

ráfia után m egítélhetjük — nem érte föl a Tetemrehivás lélektani mélységét. Az ifjú király féltérdre ereszkedik, kezét esküre tartv a, az oltár előtt térdelő gyászoló családra néz, melyet ünnepi díszbe öltözött kiséret vesz körül, kissé a lírai hős pózában áll előttünk, a jelenet nem magától értetődő, történeti ismeretek híján érdekét vesztené az.

egész. Azonban m agasrendü festői kvalitásokban nem szűkölködhet ez az alkotása sem. A tem plom ban fény áram lik be és körülöleli az alakokat. A csoportok megszer­

kesztése világos és egyszerű. Az oltár, a pontifikáló fő­

pappal, az oltár lépcsőjén térdeplő pappal és m ögötte a

(29)

páncélos vitézzel, kitünően felépített, háromszögbe fog­

lalt egység, más oldalon a nézők csoportja, a gyászfátyo­

los, hosszú uszályos térdelő nagyasszonnyal a középen, tel­

jesen kiegyensúlyozott harm óniát alkot. A háttérben levő alakok, melyeket a beáramló fény ölel körül, a sisakos lovagok, zászlókkal kezükben, mind hatalm as szinpom- pára adnak alkalm at. Vájjon feltudta-e használni a fény­

festés újabb eredményeit és az egyoldalról beözönlő vilá­

gosságot téréreztetésénél szerephez ju ttatja-e? Magát a képet kellene ösmernünk, hogy festői kvalitásairól ny ilat­

kozhassunk, de azt most Temes vármegye díszterme őrzi és tőlünk •— sajna! — sokkal messzebbre esik, m int a föld túlsó fele . . .

(30)

IV.

Ha visszavonulásának közvetlen oka rejtély is m arad

■előttünk, visszavonulásának következményei annál nyil­

vánvalóbbak.

A nyolcvanas évek közepén — Bastien-Lepage és D agnan-Bouveret közvetítésével — m egindult a fény­

festés, a fény h atásának k u tatása a színekre és az újabb művészi törekvések a term észet friss szemmel való lá tá ­ sához vezettek. Gyárfás lenn az erdélyi havasok között minderről nem tu d h a to tt. H a olykor-olykor rövid láto­

gatásra Pestre is került, az újabb áram latokkal másod, sőt harmadkézből, gyenge hazai kísérletekből ösmerked- h e te tt meg. Ez csak m egzavarhatta, de döntő módon nem befolyásolhatta. Tudunk arról is, hogy szobrászattal foglalkozott s az a fényképe m elyet közlünk, egyik szobra előtt van fölvéve. Gyárfás Jenő m űterm e beszél-e vájjon kétséges órákról? Ami Lakos Alfréd buzgalmából mos­

tanság onnét nyilvánosságra került, azt bizonyítja, hogy próbálkozott ő is, p a le ttá ját felfrissitette, zsánerkép tárgyakhoz nyúlt, az akkori hazai divatot követni próbálta, — de elzárkózottságában nem sok sikerrel.

Csak o tt, ahol hű m aradt önmagához, ahol lelkiállapotok intenzív átélését és kifejező erejének fokozását kereste, ahol a m agyar nép lelkét drám ai erővel ak a rta meg- érzékiteni, csak o tt érh etett volna el igazi sikert a maga sötétre ionizált sejtelmes előadásában, a lelke mélyéről kiemelt drám ai hangulatokkal. L átju k ezt illusztrációiban is. Jakab Ödön „Marosszéki tö rtén eteit"

(1886) tollrajzokkal kisérte, azokban is ott éri el önm agát, ahol a m otívum a lélektani kifejezés elmélyítésére ad neki alkalm at. Kandalló fénye előtt ül egy idősebb férfi, előtte három nő. A fényelosztás, az árnyékban lefolyó élet rajza

(31)

mesteri. A megyeház kapujához görcsös sírással odaomló nő, kit résztvevő tekin tettel néznek a járókelők, — drám ai

■erejű rajz. Saját balladáihoz és Varázsfátyol c. tü n d ér­

regéjéhez készült illusztrációiban is a sejtelmes, a misz­

tikus megérzékitésében éri el a legművészibb hatásokat.

Ez utóbbiban sajátos hum or is megnyilvánul. A táltos lélekrajza, m ozdulatainak emberiessége közvetlen hatású.

A népmeséi naivitást festőileg tu d ja érzékiteni. Balladái­

hoz készült illusztrációi közt igen sok a színes remek.

A nagyralátó anyá-hoz készült egyik rajzán, ahol a biró h a beleölte m agát az Olt-ba, a vizen úszó tetem a parton álló résztvevő emberekkel, remekbe készült csoportkép.

Valóban a lelki állapotok változatainak erős kifejezésében kell keresnünk Gyárfás tehetségének forrását, — az arany- jánosi hangulatok, a lélek legmélyén lefolyó indulatáram ­ lások expressziv kifejezésében alk o th ato tt volna m ara­

dandót. Ehhez nem kellett volna senki segítsége, lelkében m inden készen állott és művészi felkészültsége meg volt ahhoz, hogy vízióit reálizálhassa. Csak sikerre, e g y ü tt­

érző környezetre lett volna szüksége, — vagy olyan erős magabizakodásra, mely legyűri a közönyt, elhallgattatja a kishitűség gúnyos vigyorgását, hogy végül is nagy ered­

ményekkel hódolatra kényszerítse a világot. Egyik eset sem állott be. Hanem . . .

Az, hogy mi tö rté n t Gyárfással, hogy él, milyen vi­

szonyok közt, milyen m int ember, — arról eleven képet ad nekünk Jakab Ödön, a művész régi b arátján ak e levele, mely igazolja, hogy amilyen a művész, olyan az em ber is, a sejtelm et álmodja, a m agányt keresi:

,,Kedves Barátom!

Kérsz, hogy írjak valamit Gyárfás Jenőről, erről a világ zajától régóta visszavonult, kiváló művészről. Rajzoljak hű képet az alakjáról, lelki világáról, életfolyásáról, amik már a mai nagyközönség és a fiatalabb művészgárda előtt édes kevéssé ismeretesek. Persze, ha ez mind olyan könnyű dolog volna! Nekem legalább éppen nem tetszik könnyű­

nek, ámbár a művésznél Sepsiszentgyörgyön többször meg-

(32)

28

fordultam s bizalmával és régi barátságával boldogan di- csekedhetem.

Hanem azért mégis megpróbálom megrajzolni mind azt, amit kívánsz, noha a kép tökéletességéért nehéz jót- állanom. Különösen nehéz a lelki világot illetőleg, mely Gyárfás Jenőnél sokkal nagyobb térfogatú, gazdagabb és mélyebb, hogysem a figyelő képes volna mindent hiány­

talanul észrevenni benne. Mert hát a felületes tucatemberek sekélyes lelki világának megismerésével könnyedén és rövi­

desen készen vagyunk, de a tartalmasabb, mélyebb lelkű embereket csalhatatlanul megbízható pontossággal átfür­

készni még hosszas együttlét alatt is nehéz egy feladat!

A mély vizet nem igen lehet egészen fenékig átlátni, akár-:

milyen tiszta is legyen az. A Gyárfás Jenő lelki világa pedig a tiszta, de mély vizek közé tartozik! /

Legkevesebb gondot nekem a Gyárfás Jenő külső alakja ád, mivel a termetén, magatartásán, mozdulatain nincsen semmi különösebb, ami a rendestől elütő és nehe­

zebben leírható volna.

Igazi faj-székely: közepes termetű, erős kötésű, maga­

tartásában nem hivalgó, de azért önérzetes és határozott.

Tekintetéből a becsület, szelídség, melegség és barátság sugár­

zik. Első pillantásra a kevés igényű s ennélfogva a megelége­

dett ember benyomását teszi; de ha figyelmesebben nézünk a szemébe: mintha valami rejtegetett szomorúság fátyolozná olykor, mint az olyan emberekét, akiknek az ifjúkori, vesztett álmok temetőjében már sok halottjuk pihen. Korára nézve a hatvanon már túljár, amit a szép szabású, értelmes koponyán már felsütött holdvilág s a fehérré deresedő bajusz, valamint a rövidre nyírt és az álion hegyeskésen végződő szakái színe is bizonyít. Aki egyszerű, házi ruhájában pillantja meg őt otthon az udvarán: inkább hajlandó benne egy földbirtokos nemes embert látni, mintsem a magyar festőművészet géniuszá­

nak egyik legelőkelőbb megtestesülését. Mert Gyárfás Jenő maga a keresetlen természetesség és egyszerűség. Lelki világá­

nak egész berendezése mentes minden hiúságtól, nagyravágyás- tól és könnyelműségtől. Puritán természete majdnem aszkéti- kus idegenkedéssel kerüli az alantas, léha, éjjeli világításban tobzódó örömök mámorát. Inkább amolyan befelé élő ember, aki a magányt, csendet és nyugalmat kedveli. Neki a mű-

(33)

terem a kedves, igazi otthona, hol a még életben maradt, tiszta, szép álmainak élhet. Mikor nem zavarják az élet gondjai más­

felé: ott álmodozik, ott szövögeti művészi terveit csendesen.

Ilyenkor sokat gondolkozik, sokat tépelődik, talán még többet is, mint amennyi a legművészibb alkotáshoz is elégséges lenne.

Az ő nehezen kielégíthető művészi érzéke amennyit fest, néha annyit törül is a vásznon, mivel folyvást keresi, próbálja a tökéletesebbet, kompozícióban és részletrajzban egyaránt.

Ez az oka aztán, hogy a Gábor Áron halálát, amint elesett a kökösi hídnál, már hosszú évek óta festi, félbenhagyja, átfesti és újra festegeti anélkül, hogy meg tudna nyugodni véglegesen a kivitelben. Mert művészi tekintetben nagyon követelő!

Holott egyebekben a legszerényebb ember a világon. Sok fiatal festőkollégájának bőven adhatna kölcsön nemcsak a tehetségéből, de a szerénységéből is s neki még akkor is több maradna, mint igen sok másnak. Ez a szrénysége azonban éppen nem teszi kellemetlenül félrehuzódóvá, unalmassá, ha társaságba kerül, ott sem áll be ugyan a zajos, magafitogtató, nagyhangú emberek gyűrűjébe, de kedvesen, élvezetesen el­

diskurál azokkal, akikhez a rokonszenve vonzza. És amit mond, az mind érdemes a meghallgatásra, mert nem üres beszéd. A higgadt komolyság minden szavából kilátszik, de nem untat vele. Bizalmas körben azonban ez a komolysága is apránként felenged s maga is vidámmá, kedélyessé válik, ha mások jókedvének a verőfénye rásüt. Ilyenkor egy-egy szel­

lemes adomát vagy tréfát épp oly kedvvel és figyelemmel hallgat, mintha csak a művészet vagy költészet kérdéseiről folyna a társalgás. Pedig neki ezek a kérdések a legfontosabbak.

A művészeten kívül a költészet érdekli a legmelegebben s néha-néha költeményeket irogat maga is. Persze csak úgy titokban, a saját gyönyörűségére.

A költők kbzül Arany János az ideálja, kinek a ,,Te- temrehivás“-át vásznon is megörökítette, csodálatos szé­

pen! Ezt a legszebb és leghíresebb képét a múlt század nyolcvanas éveinek elején festette, lent a szülőföldjén.

Aztán elküldötte Budapestre, a Műcsarnok kiállítására. Ez a kép szerezte meg neki a halhatatlanságot s egyszersmind ez a kép temette is el a nyilvánosság elől. Ő ugyanis meg volt győződve, hogy e képében maradandót és kiválót al­

kotott, amit különben a kritikusai sem tagadhattak le.

Ámde a részben felületes, részben fukar és bizonyos irigy-

(34)

30

ségtől savanykás bírálatokban egy kissé sokacska volt az.

atyáskodó, fölényes vállveregetésből, amit a lelkiismeretűk­

kel egészen ki nem békült kritikusok a megállapított fél sikerekhez szoktak adagolni, hol fájdalomdijul, hol meg -—■ buzdításul. Ez az elbánás az akkor még fiatal, de erejé­

nek és tehetségének teljes tudatában élő művész önérzetét mélyen megsebezte. Keserűségében oda ajándékozta a képét a Nemzeti Múzeumnak — ingyen s szárnyaszegetten vissza­

temetkezett Háromszékre, a szülővárosába, honnan azóta csak alig egynéhányszor adott újabb életjelt magáról.

Ott, Sepsiszentgyörgyön, van egy elég terjedelmes, szép gyümölcsöskertje. Ott, a gyümölcsösfák közt, építtetett magá­

nak egy várszerü kis lakot, melynek magányába gubózta be magát, elzárkózva a világ dicséretétől és gáncsától egyaránt.

Állandóan ott él elvonultan, kis családjának és zajtalanul ápolt művészetének szentelve életét. Politikában, közéletben nem igen vészén részt, a maga művészi terveivel foglalja el magát s mellékesen megfesti olykor az arcképét egy-egy elő­

kelőségnek, főúri kastélyok, vármegyeházak vagy kaszinók számára. Bár közbecsülésben tartja szülőföldje, mégse keresi fölöttébb a külvilág zaját. Üres óráiban legszívesebben el­

pepecsel a gyümölcsfái között: oltogat, nyeseget, hernyózgat s gyönyörködik hangjaiban és színeiben az anyatermészetnek, mely legjobb orvosa a megsebzett sziveknek!

Pedig mekkora kár, hogy a művészi központból ez a vezérszerepre hivatott, tősgyökeres magyar tehetség kiesett 1 lm, kedves barátom, ez minden, amit Gyárfás Jenőről irhatok! De szívesen írtam meg s örvendeni fogok, ha róla irt szép tanulmányodat sikerül még ezzel is teljesebbé tennem !

Szeretettel köszönt Budapest, 1921 november 4.

igaz barátod:

Jakab Ödön.'1

(35)

ím e ez lett Gyárfás sorsa. Maga énekelte:

Ha múltba nézek s kutatom A borongó homályt,

Álomnak tűn, hogy egykoron Láttam az óceánt. . .

Hogy éltem ott, hol a babér És pálma nő vadon És éltem, hol örök a dér A ködös Északon . . . Ébren vagyok, kétely fog el, Melyik igaz tehát:

Az álom-e vagy a való, Mit tényleg éltem át? .. .

<%> <S>

(36)

KÉPEK JEGYZÉKE.

1. A művész arcképe.

2. Karlovszky Bertalan arcképe. — Szépművészeti Muzeum.

3. Kéztanulm ány.

4. Dekoratív kép.

5. Első fog. — Rajz.

6. Első fog. — Festm ény. . 7.. A művész vázlatkönyvéből.

8. A tetem rehivás: : Wolfner gyűjteményben.

9. Kund Abigél. — Rajz.

10. Tetemrehivás. — Szépművészeti Muzeu-rm 11. Öreg asszony. — Szépművészeti Muzeum.

12. V. László esküje. — Temesvár.

13. Szent László.

14. Vázlatkönyvéből.

15. Kossuth.

(37)

Gyárfás Jenő. Karlovszky Bertalan arcképe.

(38)

Gyárfás Jenő. Kéztanulmány,

(39)
(40)

IV.

G y á r f á s Je n ő . E ls ő fo g . R a jz ,

(41)

Gyárfás Jenő. Első fog.

(42)

V I .

G y á r f á s J e n ő . A m ű v é s z v á z l a t k ö n y v é b ő l .

(43)

Gyárfás’ Jenő. Tetemrehivás.

(44)

VIII

G y á r f á s J e n ő . K u n d A b ig é l. R a jz ,

(45)
(46)

X.

G y á r f á s J e n ő .

A Szépművészeti Múzeumban.

ö r e g a s s z o n y .

(47)

Gyárfás Jenő. V. László esküje.

Temesvár,

I.

(48)

XI I

G y á r f á s J e n ő . 'S z e n t L á s z ló .;

(49)

G y á r f á s J e n ő v á z l a t k ö n y v é b ő l .

(50)

XIV.

Gyárfás Jenő. Kossuth.

(51)
(52)

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :