A Katalán függetlenség 2014?

K I S E B B S É G E K

N E M E S K R I S Z T I N A

Katalán függetlenség 2014?

- A KATALÁN NACIONALIZMUS TÖRTÉNETÉHEZ

A

ti észak-katalán forrásból jutottam hozzá, a műfaj sajátosságainak megfelelően, némi­

legtúlhangsúlyozva, de nagyon szemléletesen mu­

tatja be a Katalóniában mára kialakult politikai helyzetet. A 201 2 . szeptem ber 11-én, a katalán nemzeti ünnep napján, Barcelona utcáin lezajlott látványos, függetlenséget követelő, másfél milliós utcai tüntetés, és a katalán tartományi politikában sze p te m b e r vé gé n beállott g y ö k e re s fordulat könnyebben érthető, ha a karikatúra által ábrázolt, a történelem során újra és újra megmutatkozó jel­

legzetes katalán attitűdöt figyelem be vesszük.

Ennek az attitűdnek a magyarázataként értelmez-

építés érdekében. Könyvében alaposan elemzi és bemutatja a katalán mentalitást, hogy felhívja a fi­

gyelmet a katalánoknak a Franco-korszak egységes, monolit, egy állam, egy nemzet, egy vallás ideoló­

giáját valló központosított államába való beillesz­

kedési nehézségeire. Könyvének utolsó fejezeté­

ben megállapítja, hogy a katalán mentalitás szerke­

zetének, valamint Katalónia és Kasztília viszonyának elemzése csakis a két ország hispániai attitűdjének komoly tudományos vizsgálata után válik lehetővé.1 Az első kockában a katalánokat jelképező figu­

ra vállán a katalán lobogóval, m ely a tartom ány egyik legősibb, történelmi szimbóluma, spanyolul kér meghallgatást. Ez a jelenet többször lezajlott

ACOMPLEOAPOS) POLACOS^)

*(a iA N T A J ÍS T A s)

hető Jaume Vicens Vivesnek a Noticia de Cataluña (1954) című híres munkája is, amelyben a nemzet­

közi hírnévnek örvendő történész a Spanyolország népei közti őszinte megértés szükségességét hang­

súlyozza, és önm agunk (azaz a katalánok) valamint egymás jobb megismerésére szólít fel a közös jövő­

már a közös spanyol-katalán történelem során, a m odern idők egyik első ilyen m om entum ának a M em ó riá i de G re u ge s (Sérelm ek M e m o ran d u - m a ) l8 8 5 2, átnyújtásét tekinthetjük.

Természetesen nem lehet azt állítani, hogy a ka­

talánok sosem találtak volna meghallgatásra3, de _» A szerző pHd hallgató

5 0 ÚJ É5YENÜTŰ

\ P £ X llir s T íJ ii.< a c C u r js -m is r m is I W M f Tx*yyt C Zttts.» / u i .v « / S ifi *⁴*ur J (Yxt Litu rtJum K n K t.P m ru rrrM sa m M */:*.íj-ííI«.t

\ Ta»u*t7% .it-^JUX. f.toj u'ífr;to-iri ti "i- r-«T?.r* rr*^ r

|í- «í . > « - » . « *? . «,1 « .u * * >„M’cy i-v If -f" « . K.Klf t l x. k:u r i . p r.-lxIAX* TAX

t v***" >A - - c - i

5 ^{; .} r T . / & 5 Í W

annyi bizonyos, hogy a spanyol örökösödési hábo­

rút Katalóniában lezáró katonai esemény, Barcelo­

na elfoglalása (171-4. szeptem ber 11.) után kihir­

detett Decret de Nova Planta óta a spanyol állam­

ba a hódítás jogán beillesztett, a középkorban független és erős, majd V. Károly alatt az egyesült kasztíliai és aragóniai korona alá tartozó, de jogi, intézményi és nyelvi különállását m egőrző terület népe számára sosem volt problém am entes a his- pán e gység részeként működni. A kis em berke a katalán zászlóval tehát azért jelentkezik a közpon­

ti hatalom előtt, mert szeretné megértetni magát, elfogadtatni különbözőségét és másfajta igényeit a jobb együttm űködés érdekében, s m inta karika­

túra mutatja, kezdem ényezése nem talál m eghall­

gatásra, mire ő az értetlenségből fakadó visszauta­

sítás, s a vádaskod ások hatására előhúzza a füg­

ge tlen sé gi zászlót. Az 1 8 8 5 -ö s doku m en tu m a következőképp fogalmaz: „A minket ért sérelmek, s amelyek még fenyegetnek bennünket, teljességgel legitimálják katalanizmusunkat. Ezek a panaszok olyan természetűek, amelyek igazolnák még a fü g ­ getlenség kikiáltását is. Ám m i nem kívánunk ily messzire menni, amíg nyilvánvalóvá nem lesz szá­

munkra, hogy m ás megoldás nem kínálkozik":4 Az 1892 -b en Enric Pratde la Riba katalán jogász és politikus valamint Lluís Dom énech i M ontaner

építész által kidolgozott regionális autonómiater­

vezet, a Bases de Manresa szintén a federalizmus talaján áll, s ez marad a katalán konzervatív nacio­

nalizmusnak a Lliga Regionalista által képviselt irá­

nya is egészen a Span yol Polgárháború végéig. A katalán autonómia első, gyakorlatba átültetett, pro- to-változata a M ancom unitat de Catalunya volt, mely 1914 -b en alakult Enric Prat de la Riba politi­

kai kezdeményezésére. A Katalán M ancom unitat a spanyol állam négy katalán m egyéjének (Girona, Barcelona, Lleida, Tarragona) szö ve tsé gé bő l jött létre, melyek együtt az egykori Kata lénia történel­

mi területét rajzolták ki, s bár jogosultságai nem terjedtek túl a megyei közigazgatás jogkörein, az e gye síté s politikai és szim b o liku s je lentősége m égis óriási volt, hiszen 1 7 1 4 óta először ismerte el a spanyol állam e területek összetartozását.

A Mancom unitat korlátozott autonómiája a XIX.

század közepén kezdődött kulturális katalanizmus, a Renaixan^a mozgalom politikai hozadéka, egy to­

tális katonai vereségből apró lépésekben felépült új katalán társadalom saját struktúrákra való törek­

vésének eredménye.

Az 1 7 1 4 után fokozatosan m inden jogától és nemzeti attribútumától (nyelvétől5, oktatási6 és jog­

rendszerétől, valamint intézmény- és közigazgatá­

si rendszerétől) megfosztott, közügyektől, hatalom­

Új Egyenlítő 5 ]

gyakorlástól eltiltott katalán társadalom a m unká­

ba menekült7, s ennek eredményeképpen, a csalá­

di gazdaságok által generált tőkéből megvetette ipari fejlődésének alapjait, és kitartó, szívós m un­

kával, belső tőkefelhalm ozással8, csak saját em be­

ri erőforrásaira építve9 gazdasági fellendülést pro­

dukált.

A század elején a katalanista mozgalom vezető ereje a konzervatív erők és a burzsoázia, akiknek érdekei a fokozód ó m u n káseléged e tle n ség és a társadalom forradalmi erejének növekedése miatt egyre inkább összefonódott a madridi konzervatív érdekekkel. Primo de Rivera diktatúrája Madrid el­

ső kísérlete a katalanista mozgalom letörésére. A tábornok felfüggesztette az 1 8 7 6 -o s sp an yol al­

kotmányt, és az általa irányított katonai direktó­

rium m űködésének első két évében (19 23-25) elő­

szö r irányítása alá vonta, majd m egszüntette a M ancom unitat intézményét. A diktatúra bukása a királyság intézményét is magával rántotta, az 1931.

április 1 2-én tartott helyhatósági választás a köz­

társaságpártiak győzelm ét hozta. Katalóniában a választások előtt alig egy hónappal különböző po­

litikai szervezetek és pártok egyesüléséből balol­

dali nacionalista párt alakult Esquerra Republica­

na de Catalunya néven, mely elsöprő győzelm et aratott a helyhatósági választásokon, s vezetőjük Francesc Maciá ennek hatására ki is kiáltotta, nem a Köztársaságot, hanem a Katalán Köztársaságot az Ibériai Federáción belül, s megalakította annak kor­

mányát. Ám a központi köztársasági korm ánnyal való tárgyalások következtében ez rövid időn be­

lül módosult, Katalónia autonómiát kapott, s jogait az eredeti tervezethez képest alaposan m egnyir­

bált10 alaptörvényekben rögzítették. Az 19 3 2^-ben elfogadott Núriai alaptörvény11, mely önkorm ány­

zatot, parlamentet, saját nyelvhasználatot biztosí­

tott Katalóniának, azonban nem maradhatott so­

káig érvényben. 1 9 3 4 október 6-án a madridi köz­

társaságpárti jo b b o ld a l elrendelte az újonnan kikiáltott független katalán állam kormányának, Lluís Com panysnak a letartóztatását, s az addigi au­

tonóm iát is felfüggesztették. A katalán szabadság intézményei a Népfront 1 9 3 6 -o s győzelm ével lép­

nek újra érvénybe, hogy Franco győzelm ével újra és im már h osszú időre fe led ésbe merüljenek. A függetlenségpárti Francesc Macié által 1931. ápri­

lis 14-én hatalmas eufória közepette12 kikiáltott Katalán Köztársaság néhány napot ért meg, míg a Lluís Com panys által védekezésképpen, az addig kivívott önállóság megtartása érdekében kikiáltott Katalán Köztársaság m ég egy napig sem tudta tar­

tani magát. De már az autonómia vívm ánya is túl­

zásnak tűnt a konzervatív erők szemében, s törté­

nészek a polgárháborút előidéző katonai felkelés okaként említik azt, h o gy a S p a n yo l Köztársaság helyt adott Katalónia és Baszkföld nacionalista kö­

veteléseinek. A katalán nacionalisták által azonban gyakran hangoztatott vád az, h o g y a központi, madridi kormányzat akkor sem tud mit kezdeni a katalán önállósodási törekvésekkel, amikor dem ok­

ratikus erők kerülnek hatalomra, s ennek igazolá­

sak é p p e n id ézik C laud io Sánchez-Albornoz, a száműzetésben levő spanyol köztársasági kormány kormányfőjének jól ismert mondatát: „Por lo me- nos Fronco nos vo o resolver el probléma catalán."

(Legalább Franco megoldja nekünk a katalán kér­

dést).13 Franco tábornok győzelm ével valóban el­

következett a Katalónia különállása elleni legke­

gyetlenebb és szisztematikusabb támadás, am ely­

nek célja nemcsak a jogok és intézmények, hanem magának a katalán identitásnak a megsem m isíté­

se. A katalán kultúrát nem létezőnek nyilvánítot­

ták, a katalán nyelvű könyvkiadást, oktatást, litur­

giát, színházat betiltották, nem engedélyezték sem ­ miféle nyilvános használatát. Létjogosultsága csak az otthonok falai közt maradt. Innen indultak újra a létfenntartásért folytatott küzdelem éveinek h osszú csendje után az újabb, im már napjainkig tartó katalanista törekvések.

Az una grande i libre Spanyolországában nevel­

kedett nemzedékek, akik a diktatúra majd' negyven éve alatt egy központosított oktatási rendszerben azt tanulták, hogy az ország egyetlen nemzetet al­

kot, a nyelvi eltérések pedig csupán dialektális jel­

legűek, s alacsonyabb műveltségi szintet feltéte­

leznek, furcsállva szem lélték a dem okratikus át­

m enet idején újra előtérbe kerülő katalanista törekvéseket. Közismert az első, a király által a de­

mokratikus átm enet irányítására kinevezett kor­

mány vezetőjének, a katalánokkal általában szim ­ patizáló Adolfo Suareznek az a megállapítása, mely szerint a katalán nyelv alkalmatlan arra, hogy köz­

vetítésével az atomfizika kérdéseit tanulm ányoz­

hassák14. Ezen kívül több ismert kortárs katalán író, és előadóm űvész nyilatkozta, hogy egészen fiatal felnőtt koráig nem volt tudom ása arról, hogy az anyanyelve irodalmi és történelmi hagyom ányok­

kal bíró, önálló újlatin nyelv, s nem csak a hivatalos államnyelv rosszul beszélt, helyi változata15.

A Franco halála után m egkezdődött demokrati­

kus átmenet során újra höm pölygőit a nép Barce­

lona utcáin, az Assem blea de Catalunya - a barce­

lonai Szent Ágoston templomban 1971. november 7-én pártolc, szakszervezetek, szövetségek és civil e gye sü le tek ö ssz e fo g á sá b ó l alakult egységes, Franco elleni platform - által megfogalmazott kö­

vetelések: „Llibertat, Amnistia i Estatuf'16. 1977.

szeptem ber 11-én a katalán nemzeti ünnepen ad­

dig soha nem látott méretű töm eg követelte a nem­

zeti demokrácia e három alaptételét, melynek ha­

tására a király engedélyezte a szám űzetésben le­

vő katalán köztársasági kormány elnökének, Josep Taradellasnak a visszatérését, akit 1977. október

A Katalán Nemzeti Múzeum Barcelonában

5 2 ú iEbven ütö

23-án Barcelona népe kitörő lelkesedéssel ü d vö­

zölt. Az ő vezetésével alakult m eg az ideiglenes Ka­

talán Kormány, am ely megkezdi az Estatut de Sau- nak nevezett, új katalán alaptörvény tervezet ki­

d olgozását Az 1979- decem ber 31-én elfogadott, a katalán autonómia intézm ényes alapjait megte­

remtő törvény, az L'Estatut d'Autonom ia de Cata- lunya17, az 197 8 -a s spanyol alkotmánynak m egfe­

lelően szabályozza nép és nemzet viszonyát. En­

nek értelm ében Katalónia nem náción hanem nacionalidad,(nemzetiség) vagyis az alkotmányjog­

ászok egy új kifejezést vezetnek be, amely a XIX.

századi közép-kelet-európai környezetből ismerős számunkra. A nem zetiség valójában nemzet alatti vagy előtti kategória, egy nemzeti közösség poli­

tikai státuszon alapuló osztályozása, jelentése po­

tenciális, de nem tényleges nemzet, mert a tény­

legességhez állam is szükséges, vagyis a fogalmak közti választóvonalat az önálló államiság, a nem ­ zeti szuverenitás jelenti. A m agyar term inológiá­

ban a kortárs Spanyolország esetében a kisnem ­ zet megjelölést használjuk18, mely státusz autonó­

miát biztosít ezeknek, s nem kezeli őket továbbra is nem létezőként, de a nemzet (náción) kifejezést továbbra is egyedül a spanyol nemzet számára tart­

ja fenn.19 A határokat kirajzoló nyelveket sem hi­

vatalos nyelvként, hanem csak a tartomány „saját nyelveként" ismeri el az alkotmány. Ezen kívül, mi­

vel az egész országot az autonóm iák rendszerére építették fel, é í'íf h é t ilyen területet hoztak létre, egyik oldalról kielégítették a történelmi nemzetek igényét, m égsem domborodott ki a rendszeren be­

lül létező baszk, gallego és katalán autonómiák kü-

lönleges jellege, hiszen a többi is ugyanazokat a jogokat igyekezett és igyekszik megszerezni, ami­

vel ezek rendelkeznek.20 A nemzeti és a regionális elv párhuzam os alkalmazása az Autonóm iák Álla­

m ának m egterem tésekor e gy szim m etrikus, és nemzeti tekintetben semleges rendszert hozott lét­

re, mely láthatóvá teszi ugyan az ország nyelvi, et­

nikai sokféleségét, de egyben sikeres ellensúlyt is képez a kisnemzetek saját államiság felé törekvé­

sének útjában.21

Az első szabad tartományi választásokon 198 0 - ban a katalán jo bb közép nacionalista koalíciója (CiU) nyerte el a kormányalakítás jogát, s attól kezd­

ve öt cikluson keresztül 1 9 8 0 -2 0 0 3 -ig kormányoz­

ta Katalóniát Jordi Pujol a katalán konzervatív na­

cionalista párt vezetőjeként fontos szerepet ját­

szott az országos politikában is. M ivel 1993-b an a szocialista párt, majd 1996-b an a jobboldali Nép­

párt (Partido Popular, a PP) nem szerzett korm ány­

zásh oz szü k sé ge s tö b b sé ge t a választásokon, a mérleg nyelveként m űködő katalán nacionalisták tám ogatásukért cserében újabb és újabb jogkör szélesítést valósítottak m eg a katalán autonóm igazgatás terén. Ennek az óvatos taktikával, kis lé­

pésekben haladó pragmatikus politizálás célja nem a területnek az országtól való függetlenítése volt, hiszen, mint Jordi Pujol kijelentette: „Katalónia nemzet, mely nem rendelkezik állam m aL.nincse- nek kiválási ambícióink... Katalónia esete különle­

ges: m egvan a saját nyelvünk és kultúránk, nem ­ zetet alkotunk állam nélkül."22 A gyakorlati politi­

zálás célja szintén Jordi Pujol szavait idézve

„Elsősorban katalánnak érzem magam. így azért

Új E6YENÜTÖ 5 3

dolgozom, hogy Katalónia identitását megőrizzük, és olyan önkorm ányzattal rendelkezzünk, amely lehetővé teszi az ország- és társadalomépítés am­

biciózus terveit az ország népének szolgálatában.

Ú gy vélem, ez lehetséges Spanyolország keretein belül. Nem a hagyományos, központosító spanyol m odellen belül, hanem a francóizm us m aradvá­

nyaitól megszabadult, demokratikus, Európába in­

tegrálódott Spanyolországban... am ely képes lesz elismerni, hogy különböző népek alkotják, s ehhez a valósághoz igazítja intézményrendszerét és po­

litikai berendezkedését."23 A Spanyolország foga­

lom pontosítása nem véletlen, m ivel az A u ton ó­

miák Állama, amint az új politikai berendezkedést nevezik, egy olyan új szervezeti keretet biztosított Spanyolország számára, amelynek gyakorlatba va­

ló átültetése során megmutatkoztak a központi és az autonóm korm ányok közti eltérések az alkot­

m ány és a statútumok értelm ezésének kérdésé­

ben. Ezek gyakoriságát mutatja az Alkotm ánybíró­

ság elé vitt kérdések tömkelegé már a 80-as évek folyam án2*. Az autonóm ia tehát elvben létezik, a Generalität és a katalán parlament gyakorlati kom­

petenciákkal bír, azonban folyam atosan ki van té­

ve a központi hatalom beavatkozási kísérleteinek25, mely az alkotmánybírósági döntések segítségével igyekszik kiüresíteni az autonóm kompetenciákat, és megerősíteni a központi irányítást. V agyis egy fo ly to n o s „húzd meg, ereszd m e g" játék folyik, m elyben az autonóm m űköd és inkább elérendő cél, mint megvalósított alap.26 A cél érdekében foly­

tatott pragm atikus C ili politikának voltak nagy eredm ényei. Am ikor 1 9 9 3 -b a n Felipe Gonzalez szocialista pártja elvesztette a parlamenti többsé­

get, a CiU szövetségre lépett velük, s a korm ány­

képességért cserében elérte, hogy befizetett adó­

ja 1 5 % - á r ó l Katalán Generalität rendelkezhessen, s 1994-tő l kezdve a M o sso s d'Esquadra egységei fokozatosan átvehették az állami rendőrség és a G uardia C ivil szerepét Katalóniában. 1 9 9 6 -b a n azonban a konzervatív néppártnak, a PP-nel< nem volt parlamenti többsége, s a CiU, támogatásáért cserében további autonóm iabővítést ért el (kizá­

rólagos igazgatási jogkör az oktatás, egészségügy, környezetvédelem , turizm us, kom m u n ikáció és kultúra terén). Az autonóm m odell m űködésének h iá n yo ssá gai azonb an újra előhívtak e gy m ásik

„taktikát" is, a függetlenség követelését.

A radikális nacionalizmus képviselői Katalóniá­

ban sosem alkottak fegyveres terrorszervezetet, mint baszkföldi társaik, parlamenten kívüli csopor­

tosulásaik azonban jelentkeztek már a nyolcvanas évek végén, s első nagygyűlésüket Barcelonában rendezték 1 9 8 7 márciusában.27 A parlamenten be­

lül a kezdetben nagyon alacsony támogatottságú ÉRC szim patizált ezzel a gondolattal történelm i hagyo m án yaina k m egfelelően. A szovjet blokk

szétesése, és az új európai országok megjelenése annyiban tükröződött a katalán parlamenti politi­

kában, hogy 1989. december 12-én a képviselők a következő kijelentést fogalmazták meg: „az alkot­

mányos rend elfogadása nem jelenti azt, hogy a ka­

talán nép lemond önrendelkezési jogáról".25 Az 1992- es tartományi választásokon az ÉRC már beleveszi választási programjába a függetlenség békés és de­

mokratikus úton való kivívását, ami következtében képviselőinek száma 6-ról 11-re emelkedik.

A 2 0 0 0 -e s országos választásokon a PP abszo­

lút többséget szerzett, így már nem volt szüksége a katalán nacionalisták további támogatására. M e g­

szűnt tehát a CiU politikai mozgástere, mely az ap­

ró lépések taktikájával szélesítette és tartotta fenn az autonómia vívmányait. Ugyanakkor Jósé Maria Aznar kormányfő nyíltan recentralizáló politikával lépett fel, s az autonóm iák Spanyolországába de­

legált hatalmi jogköröket ismét központi irányítás alá kívánta vonni. Jordi Pujol, az akkori katalán kor­

m ányfő erről így vall: „2 0 0 0 táján nyilvánvalóvá vált, hogy hallani sem akarnak a párbeszédet és az erőfeszítéseket szorgalmazó projektről, hogy Kataló­

nia sajátosságai beilleszthetőek legyenek a m ássá­

got tiszteletben tartó és elfogadó spanyol keretek kö­

zé. Aznar második, abszolút többségben kormányzó ciklusa alatt egykettőre visszatért és uralkodóvá vált a korábbi rendszerre jellemző Spanyolország koncep­

ció. Az autonómiák igazgatásában visszalépését kez­

deményeztek, és nem mondhatjuk, hogy Aznar álta­

tott volna bennünket, mert be is jelentette, hogy eb­

be az irányba kíván továbblépni"29. 20 0 3 -b a n már valamennyi katalán p árt-k ivé ve a PP katalán tago­

zatát- új, az önkormányzatiságot megerősítő auto­

nómiatörvényt és statútumot követelt.30

2006. június 18-án a katalán tartomány népsza­

vazással hagyta jóvá az új autonómia-statútumot, mely három, a nemzet meghatározása szem pont­

jából igen fontos kérdésben módosította az 1979- eset: a nemzet, a nyelv és a történelmi jogok te­

kintetében. Igen h an gsú lyo s az új nem zet m eg­

határozás, mely a pream bulum része: Katalónia Parlamentje a katalán nép elsöprő többségben levő érzelmeire és akaratára támaszkodva úgy határozza meg Katalóniát, mint nemzetet, míg a spanyol alkot­

mány második cikkelye, mint azt már fentebb írtuk, a katalán nemzeti realitást nemzetiségként ismeri el31. A 2006 -o s alaptörvény a katalán nyelvet nem­

csak úgy tételezi, mint a tartomány saját, a spanyol melletti második nyelvét, hanem, a spanyollal egyen­

értékű, hivatalos nyelvként, történelmi jogok tekin­

tetében pedig hangsúlyozza a Katalónia kizárólagos kompetenciáját saját jogrendszere, oktatása, intéz­

ményrendszere, nyelve és kultúrája tekintetében, ami a '78-as spanyolalkotm ányban csak Navarra és Baszkföld esetében szerepel. M ivel a spanyol társa­

dalom bizonyos köreiben, pontosabban a PP politi-

A barcelonai kikötő

5 4 Új Egyenlítő

y .

*”* 2 L t r

kai köreiben ezek az újdonságok megütközést kel­

tettek, alkotmánybíróság elé vitték az új autonómia­

statútumot, miután azt a katalán majd a spanyol par­

lament egyaránt elfogadta32, Katalóniában népsza­

vazás ratifikálta33, s János Károly király szentesítette és kihirdette, vagyis az érvénybe lépése után. Az al­

kotmányellenesség aggályai elsősorban a spanyol alkotmány már idézett második cikkelye tekinteté­

ben merültek fel, mely kimondja a spanyol nemzet felbonthatatlan egységét

VaLójában itt is ugyanúgy, mint a történelemben korábban a két állammodell közti különbség figyel­

hető meg. A katalánok a középkori hódításaik nyo­

mán növekvő, az Aragón-Katalán Korona alá tarto­

zó területeket föderatív egységbe szervezték, ahol megmaradtak a különböző részek törvénykezési, in­

tézményi, szokásjogi különbségei. A katolikus kirá­

lyok házasságával ugyan egy ideig még megmaradt az aragóniai és a kasztíliai korona alá tartozó részek különállása, ám az amerikai hódítások gazdasági kiaknázását kisajátító, az óriási erőforrásokat egye­

dül birtokló Kasztília egyre inkább arra törekedett, hogy saját vezetése alatt egyesítse a félsziget te­

rületét és népeit. A modern állami berendezkedés­

re törekvő spanyol modell centralizáló jellegű. A ka­

talán historiográfiában két eltérő nézet létezik a Bourbon központosító politikának Katalónia fejlő­

désére gyakorolt hatását illetően, s a történészek

többsége az elsőként Ferran Soldevila által megfo­

galm azott álláspontra helyezkedik, m iszerint a Bourbon politika inkább ártott, mintsem használt Katalónia fejlődésének. A tények értelmezése, érté­

kelése, összehasonlítása során sokat nyom a latban az ideológiai alap, s egyre lehetetlenebbnek látszik a két tábor közti érvelésre alapuló párbeszéd.34 A ró­

mai időkből származó Hispánia megnevezés, amely­

ből Spanyolország neve ered, az egész félsziget meg­

jelölésére szolgáló földrajzi név volt. A spanyol meg­

nevezés eredetileg tehát nem egy népet jelöl hanem egy földrajzi fogalmat. A spanyol nép, mint a popu- lus romanus, jogi nemzetfogalmat takar, az állam­

nemzethez való tartozást jelenti. Juan Jósé Linz klasszikus megfogalmazásában „Spanyolország ma valamennyi spanyol államát jelenti; nemzetállamot jelent a lakosság nagy része, csak államot és nem nem­

zetetjelentős kisebbsége számára"55. A spanyol alkot­

mány preambulumának nemzetfogalma36 valójában azt mondja, hogy a spanyol nemzet a többnemzeti­

ségű spanyol nép közössége37. Az alkotmány 3. cik­

kelye értelmében az ország hivatalos nyelve a kasz­

tíliai, amelyet mindenkinek kötelessége ismerni, és mindenkinek jogában áll használni"38.

Amit M adridból tekintve erős regionális öntu­

datnak neveznek, az Katalóniában egyre erősödő nemzeti érzés. Valójában igazuk volt a katalán sta­

tútum bírálóinak, akik az új formula mögött a kivá­

Új Egyenlítő 5 5

lási szándék fenyegető rémét vélték felfedezni, mert a nemzeti tudattal rendelkező népek előtt le­

begő legnagyobb elérhető cél a nemzeti önrendel­

kezés megvalósítása, és ha egy nép adott esetben nem is törekszik rá, mégis a lehetőségek netovább­

jaként ott szerepel mindkét fél politikai elképze­

léseinek tárházában. S főként akkor válik érzékel­

hetővé, amikor konfliktushelyzet alakul ki. A nem ­ zetépítési akarat nem csak a volt elnök, Jordi Pujol projektjében érhető tetten Katalóniában, hanem a társadalmi, a kulturális és a civil szféra m inden te­

rületén. A katalán parlamenti pártok (a PP kivéte­

lével, am ely nem vesz részt a nemzetépítési kísér­

letekben) az 19 7 9 -e s statútumot kiindulópontnak tekintik, m elynél többet adott pillanatban, a de­

m okratikus átm enet ro b b an ással fe nye ge tő at­

moszférájában nem lehetett eLérni, s amelynek cik­

kelyei más értelmezést kapnak a központi kormány szemszögéből.

2010. június 28-án, négyévnyi várakozás utána spanyol alkotm ánybíróság ítéletet hoz, és alapo­

san m egnyirbálja a statútumot. Erre Barcelona utcáin megjelenik a tüntető tömeg. A 2010. július 10-é n „S o m una náció. Nosaltres decidim" azaz

„Nemzet vagyunk. Mi döntünk" jelszó alatt vonuló katalánok számát a rendfenntartó erők 1,1 millió­

ra becsülték. Jordi Pujol fent már idézett beszédé­

ben fájdalom m al említi a szocialista érában (J.L.

Rodrígez Zapatero a sp a n y o l kormány, és Jósé Montilla a katalán Generalitat élén) létrejött és ki­

hirdetett statútum ról hozott alkotm ánybírósági döntést, s Zapatero kormányfő ezzel kapcsolatos véleményét, amely mindössze ennyi: M isión cump- lida.59 Szomorúan említi ugyanitt, hogy a PSOE nagy többsége örült ennek a döntésnek.

A beszéd kihangsúlyoz m ég egy nagyon fontos, a katalánok által a jelen politikai helyzetben is fő érvként hangoztatott tényt, amire a 2 0 0 6 -o s sta­

tútum csak részben tért ki, ez pedig a spanyol adó­

zási rendszer, am elyben a katalánok, m int az or­

szág egyik leggazdagabb területe, nettó befizetők, s az általuk a központi költségvetésbe befizetett pénzek a szegényebb régiók fejlesztésére szolgál­

nak. Jordi Pujol a szolidaritás elvét nem kérdőjele­

zi meg, de mértékét, és a katalánokat érő állandó vádaskodást és a fejőstehén szerepet elutasítja. A rendszer hosszú távú m űködtetésének sikeréhez túlzott mértékűnek tartja a G DP 9 % - á n a k m egfe­

lelő összeg befizetését szolidaritás címén, mert ez a katalán e gé szsé g és oktatásügy, infrastruktúra, kutatás-fejlesztés, stb. visszafejlődéséhez vezet.

Főként gazdasági válság idején, amikor nem hogy szolidaritásból fakadó támogatásra, de a saját in­

tézm é n yre n d sze r költsé ge ine k fedezésére sem elég. Példaként a Német Szövetségi Köztársaságot említi, ahol a leggazdagabb nettó befizető tarto­

m ányok szolidaritási hozzájárulása nem haladhat­

ja m eg ezek GDP-jének 4 % -á t. Miután a spanyol fél elismeri az aránytalanságot, de olyan vélem é­

nyeket fogalmaz meg, melyek nem jelzik a legki­

sebb változtatási szándékot sem, mert Madridnak jó ez az igazságtalanra sikeredett rendszer, a volt katalán elnök kijelenti: „a szolidaritás fogalm a nem­

csak gazdasági, hanem elsősorban etikai természe­

tű. Minden együttélésnek kell, hogy legyen gazdasá­

gijogi, politikai, de etikai alapja is. Ha ez a morális alap megrendül, megfertőzi az összes többit is, s a bizalom megrendüléséhez vezet', s szerinte ez a pont elérkezett.40

A café para todos, elve e g y sé g e s au ton óm ia­

rendszert hozott létre ott, ahol m indössze Kataló- nia és Baszkföld állt elő autonómiakövetelésekkel, s ez a rendszer nem elégíti ki Katalónia sajátos kö­

veteléseit, melyek a gazdasági, társadalmi változá­

sok során időközben maguk is változtak. A spanyol alkotmány az ország sokféleségét leképező maxi­

mumot jelenti a központi irányítás számára, s az or­

szág „szétfejlődése" elleni garanciát, m íg Katalónia, mediterrán városállami h agyom ányokból építke­

ző, változásokra gyo rsa n reagáló, tárgyalásra, kom p rom isszu m ra és újratárgyalásra egyaránt kész, mozgékony, nyitott szemlélete úgy tekint a jelen állapotra, mint kiindulási alapra. Katalónia na­

gyobb gazdasági jo g i, politikai önállóságra törek­

szik saját identitásának védelm ére és fejlődésé­

nek biztosítására, s egyre k evésb é bízik benne, hogy ez a jelenlegi politikai berendezkedés kere­

tein belül lehetséges. A m indig újra és újra ismét­

lődő m otívum a katalán -sp an yol viszon yb an az, hogy a katalánok egy föderatív, a katalán sajátos­

ságoknak nagyobb teret engedő berendezkedés irányába igyekszen e k eltolni az ország politikai szerkezetét, ami a jakobinus, központosító szelle­

mű spanyol berendezkedés részéről egyértelműen visszautasításra talál. Egy utolsó idézet Jordi Pujol 2011. márciusi beszédéből, m elyben elérkezik a vé gső konklúzióhoz, majd egy hónappal később részt vesz az Öm nium Cultural által rendezett füg­

getlenségi szavazáson, és nyíltan az elszakadást támogatja. „Negyven-ötven éven keresztül igyekez­

tem meggyőzni azokat a katalánokat, akik nem hit­

tek annak a lehetőségében, hogy Spanyolországon belül létezhet egy elismert, garantált és fejlődőképes Katalónia, amilyenre szükségünk van. Ezekből az ér­

vekből mára kifogytam. Mára az az egyetlen érvem maradt, hogy a függetlenséget nagyon nehéz kivívni.

Nagyon nehéz. Igaz, hogy történtek a világban dol­

gok, melyek legalább olyan nehezek voltak, mint a katalán függetlenség kivívása. S az is igaz, hogy ha megerősödik a jelenlegi Spanyolország felfogás, ak­

kor csak két megoldás kínálkozik: a függetlenség vagy a katalánság és Katalónia fokozatos eltűnése."1'1 A spanyol nacionalizmus katalán nézőpontból tekint­

ve asszimilációra törekszik, céljai m egegyeznek a

5 6 Új Egyenlítő

Franco féle állami nacionalizmuséval, vagyis az egy- lelő színezetben jelentkezik.“

0

séget az egyform aságon keresztül kívánja m egva­

lósítani, csak most a demokratikus időknek megfe-

1A XIX. század végi spanyol politika eltörölte az angol pamutiparnak kedvező szabadkereskedelmi rendszert, az életbe léptetett védő­

vámok pedig belső piacot biztosítottak az egyre erősödő katalán pamutiparnak. Jordi Vita Foruny, El nacionalisme catalá, Barcanova, 1992, Barcelona p. 13- utal a spanyol oldalról érkező megértő han­

gokra - Ridruejo, Pemán - vagy Id. pld. Juan Carlos Moreno Cabre­

ra a Madridi Autonóm Egyetem nyelvészprofesszor a spanyol nyel­

vi nacionalizmus ellen eshttp://www.youtube.com/watch?v=zxbzu- YPAUa8

2 idézi Jordi Galofré, Docum ents de Catalunya, Recull de textos histories, Barcanova, 1992, Barcelona, 185. o.

3 La Reial Cédula d'Aranjuez 1768-ban megtiltja a katalán nyelven való oktatást Reial Cédula 17 7 2 megtiltja a katalán nyelvű könyv­

vitelt.

4 1 7 17-ig bezárják Katalónia egyetemeit (Lleida, Tarragona, Barcelo­

na, Vic), s a felsőfokú oktatás biztosítására megnyitják a Cerverai Egyetemet.

3 Manuel Castells, Az identitás hatalma. Gondolat Kiadó, Budapest, 2005, 76. o. Dúc de Berwick, a Barcelona ostromát V. Fülöp szol­

gálatában vezető angol herceg feljegyzéseiben meglepődve állít­

ja, hogy, amikor csapatai bevonultak a városba, ott minden boltot nyitva találtak, és az emberek pedig serényen dolgoztak. Mit akar­

tak ezzel jelezni a katalánok legyőzőik felé?

6 J. Vicens Vives, Noticia de Cataluña. Ediciones Destino, 5. L 1980.

39-50. o.

' 1778-tól engedélyezték az addig Katalónia számára tilos közvet­

len kereskedést Amerikával, s gazdasági felhajtóerőként működött a XIX. század végétől, s a XX. század elejétől az Antillákon megszer­

zett tőke hazaáramlása is.

6 Katalónia mint állam meghatározást Katalónia mint autonóm terü­

let meghatározásra változtatták, és kihagyták az eredeti tervezet­

ben szereplő későbbi federáció tehetőségét is (PaYsos Catatans), de nyitva hagyta a lehetőséget egy későbbi autodetermináció szá­

mára. Az eredeti és a jóváhagyott alaptörvények összehasonlítá­

sát Isd.- http-//www.tufs.ac.jp/ts/personal/hirotate/documentaci- on/a u to n om ia -a ta lu n ya / esta tu t% 2 0 l9 3 2 % 2 0 % 2 8 l9 3 l% 2 9 .p d f 9 Az alaptörvényt az 1931 augusztus 2-án tartott referendumon fo­

gadták el a szavazásra jogosultak 7 5 % -é n a k részvételével és a sza­

vazatok 99%-ával.

10 Joan Sales, Incerta glória, Club Editor Barcelona, 1971

11 Jordi Vila Foruny, El nacionalisme catalá, aportacions a un debat, Barcanova, 1992, Barcelona, 13. o.

12 Jordi Vila i Foruny, id. mű 13.

,5http://www.jesusmoncada.cat/?page_id=155

14 „Szabadság, Amnesztia, Autonóm ia" História de Catalunya, Cata­

lunya, história i memória (ed. Francesc Xavier Hernández) Museu d'História de Catalunya, Enciclopedia Catalana, 2 0 1 0 Barcelona 192-5. o. http://www.tv3.cat/videos/3706990

15 http://www.gencat.cat/generalitat/cat/estatutl979/index.htm 16 Anderle Ádám, Megosztott Hispánia, Államfejlődés és nemzeti moz­

galmak Spanyolországban, Kossuth könyvkiadó Budapest, 1985. A könyv, mint címe is jelzi, Spanyolország nemzeti tekintetben is sok­

színű világát, s az ebből adódó konfliktushelyzeteket tárja a ma­

gyar olvasó elé közvetlenül a spanyol demokratikus átalakulás utá­

ni években. Jelzi a katalán, baszk és gallego nacionalizmusok ak­

tív voltát, a politikai színtéren való jelenlétét, továbbfejlődésük lehetőségét. A könyv zárómondata a következő: "...az autonómia­

kérdés nemcsak a jogalkotás, de a mindennapok megoldandó mély gondja ma is Spanyolországban." id. m ű 206. o. A kisnemzet termi­

nust Anderle Ádám vezette be a magyar szakirodalomba a 7 8 -a s alkotmány létrehozta új helyzet elemzésekor.

” S ez így van még napjainkban is az érvényben levő alaptörvény sze­

rint. Artículo 2. La Constitución se fundamenta en la indisoluble uni­

dad de la Nación española, patria común e indivisible de todos los españoles, y reconoce y garantiza el derecho a la autonomía de las nacionalidades y regiones que la integran y la solidaridad entre to­

das ellas, http://es.wikipedia.org/wiki/ C o n stitu c i% C 3 % B 3 n _ e s- pa%C3 % B lola_d e_1978# Pre.C 3.A lm bulo

18 Joan Francesc Mira, Crítica de la nació pura, sobre els símbols, les fronteres i altres assaigs impetíosos, Eliseu Climent Editor, Valencia, 1985-

19 Szilágyi István. Europa és a hispán világ, Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém 1998.113-145. o. Aszerző értékelése szerint a demok­

ratikus átmenet idején a történelmi régiók és nemzeti területek egyaránt lemondtak az önrendelkezési elv érvényesítéséről, s fe­

deráció helyett megelégedtek a korlátozott gazdasági és politikai mozgásteret biztosító autonómia elnyerésével M ivel tudomásul veszik az alkotmányban rögzített megbonthatatlan egység tételét, ez közelíti egymáshoz a nemzet és a régió, nacionalizmus és regio- nalizmus tartalmak jelentését.

i0 Manuel Castells, id. mű 74. o.

21 Conferencia del MH Sr. Jordi Pujol Auditori de l’idEC (Universität Pompeu Fabra) Barcelona, 2011. március 29. Ez a beszéd egy igen érdekes dokumentum, amelyben az aktív politizálástól visszavo­

nult karizmatikus vezető, aki 23 éven át képviselte pártját, a kata­

lán nacionalistákat a madridi parlamentben, mindig a spanyol ke­

reteken belül maradó pragmatikus politikájával elérte Katalónia különállásának megtartását és megerősítését, megvallja, hogy ko­

rábbi meggyőződésével és politikai munkásságával ellentétben nem maradtak érvei a Spanyolországgal közös politizálás mellett.

A fenti idézettel bizonyítja, hogy korábbi áltásfoglalása nem volt függetlenségpárti. Valójában ugyanez az érv hangzik el újra és új­

ra a Memorial de Greuges, a Bases de Manresa, a Núriai statútum­

tervezet, a Vicens Vives -féle tudományos kifejtés, és a mai poli­

tika szócsatái során.

22 Győri Szabó Róbert, Katalónia, Baszkföld. Galícia autonómiája M ű ­ hely 2004. 497 -52 8. o. http:// www.jakabffy.ro/magyarkisebb- seg/pdf/2004_l-2_28_gyori.pdf

23 Ennek napjaink politikájában zajló ékes példája Ignacio Wert ok­

tatásügyi miniszter új oktatásügyi reformja, amellyel megszüntet­

né a „nyelvi bemerítés (immersió lingüistica) Katalóniában sikeres, bevált integráló iskolatípusát, ami pedig hozzájárul ahhoz, hogy Ka­

talóniában nem alakult ki nyelvi szegregáció, sem diglosszia, vagyis a beszélt nyelvek társadalmi presztízs alapú alá-fölé rendeltségi vi­

szonya, s a világnyelv státuszú spanyol megtartása mellett létjogo­

sultságot, és teret biztosít a katalánnak, mely az inkább védelemre szoruló nyeld'. A kérdésről kialakult vitát ld.: http://www.elperiodi- co.cat/ca/politica/reforma-educativa-wert.shtml

24 Albert Balcells, História dél nacionalisme catalá deis orígens al nostre temps, Generalität de Catalunya Co?leció de textos i docu­

ments, 11.1992, Barcelona pp. 227-237.

25 Convenció per a la Independencia Nacional, 1987. március BCN.

28 „l'acatament al marc constitucional no implica la renúncia del pob­

lé catalá a l'autodeterminació" id. A. Balcells, id. mű 229. o.

27 Conferéncia del MH Sr. Jordi Pujol Auditori de l'idEC (Universität Pompeu Fabra) Barcelona, 29 de mar«; de 2011.

28 A statútumtervezet elfogadásához a 7 9 - e s alaptörvény értelmé­

ben kétharmados többségre volt szükség. A 135 tagú parlament 1 2 0 igennel szavazta meg (CiU, PSC, ERC, ICV), a 15 nem szavazat a PP parlamenti csoportjától származott.

29 http://www.parlament.cat/porteso/estatut/eac_ca_2006lll6.pdf El Parlament de Catalunya, recollint el sentiment i la voluntat de la ciutadania de Catalunya, ha definit Catalunya com a nació d'una manera ämpliament majoritária. La Constitució espanyola, en l'ar- ticle segon, reconeix la realitat nacional de Catalunya com a naci- onalitat

50 Ellene szavazott a PP és az ERC. A PP szavazata érthető, az ERC-é azt mutatja, hogy a katalán függetlenségi baloldal nem híve a kis lépésekben történő politizálásnak.

!1 7 3 , 9 % igen, 2 0 , 7 6 % nem, 5 , 3 4 % üres, kevesebb, mint 1 % ér­

vénytelen. A részvételi arány alig több mint 4 9 % .

32 Josep M assot i Muntaner bencés szerzetes, történész véleménye, magánlevél.

S5 Juan jósé Linz: Politics in a Multilingual Society with a dominant World Language: The Case of Spain, Idézi Szilágyi István, id. mű 115. o.

34 Lsd.: Anderle Á„ id. mű 196. o.

35 Azaz baszkokból, katalánokból, gallegókbót, kasztíliaiakból, a r g o ­ nokból, andalúzokból, valenciaiakból stb. álL Miquel de Unamuno a baszk filozófus magáról úgy beszél A kereszténység agóniája cí­

mű műve előszavában, hogy „baszk vagyok, tehát spanyolabb a spa­

nyolnál", mely megjegyzésével a baszkok legrégibb őslakos tuda­

tára utal.

36 Érdemes itt is megfigyelnünk a megfogalmazást: El castellano es la lengua española oficial del Estado. Todos los españoles tienen el deber de conocerla y el derecho a usarla. Azaz a kasztíliai az ál­

lam hivatalos spanyol nyelve...

37 „A küldetést teljesítettük" Conferéncia del M H Sr. Jordi Pujol, A u­

ditori de l'idEC Universität Pompeu Fabra, Barcelona, 2011. március 29.

38 Ld.: 21. lábjegyzet idézett beszéd 39 Ld.: 21. lábj

40 A. Balcells, id. mű. 231. o.

41 No vull pagar (Nem akarok fizetni) kampány, mely felhívta a figyel­

met az autópályák esetében történt állami vállalás nem teljesíté­

sére. Diem prou (Mondjuk, hogy elég) figyelemfelhívó kampány a katalán fiskális deficitre.

42 http://es.wikipedia org/wil<i/Consulta_sobre_la_independen- cia_de_Catalu%C3%Bla_en_A renys_de_M unt