Kassai legenda

46799

D t f i w ó l e T ü r i r i

»Vív-:.,,*-..

X

es -G-mese emlékének,

a magyar asszony liszlelelének,

kCassa városa dicsőségének.

Aßßtil

ërtDfl

o

n n

A \ X j

SZTE Egyetemi Könyvtár

J 0 0 0 9 1 5 6 1 4

E L Ő S Z Ó .

Felejthetetlen szépségű élménye Kassának, mikor városunk lelkes hölgyei a mult év utolsó napján színpadi képsorozatban jelenítették meg azt az ezeréves multat, amely a földnek ezen a pontján lélekből és vérből, egetvívó hitből és törhetetlen akarás- ból, ujjongó örömből és mérhetetlen szenvedésből megteremtette a magyar Kassát.

Amikor a jelenetekből kiáradt a történelmi mult magyar lelkisége, nemcsak a mult nagyságán borongó mélabú remegtette meg lelkünket, hanem az a kiirthatatlan, megrendítő erővel lángoló tanúságtétel is, hogy ez a darab föld, amelyen városunk áll, mindig magyar akart és magyar tudott maradni.

Ezt éreztük mindnyájan, azok, akik e város falain belül szenvedték végig a magyar golgota egyik legmegrázóbb részletét, a cseh megszállást, és azok is, akik a trianoni haza megrendült tájairól figyelték az ősi város viaskodását a kegyetlen bitorlóval.

Remegtetőn fájdalmas arra gondolni, hogy abban a kassai Nemzeti Színházban, amelyben az ezeréves magyar város történelmi múltjának ezek a gyönyörűséges képei felelevenedtek, a barbár bitorlók oly történelmi gondolatot mertek hir- detni, amely soha nem volt történelmi valóság, mely ezen a kassai földön soha nem szerepelt, és amelynek az emberiség történelmében soha semmi jelentősége nem volt. Ezért is kellett a hitvány erőszak torz alakulatának elpusztulni.

Nem is lehetett másként! Mert amíg a népvándorlás idején és közvetlenül utána a senki földje volt ez a terület, azóta, amióta Isten rendelése folytán a magyar kard és a magyar kereszt fúródott beléje, magyarrá formálódott magyar lélekből és vérből mindörökre. A képekben sorra láttuk, mint emelkedik ki az ősi kis tele- pülésből árpádházi Szent Erzsébet ihletésére Kassa lelke, a 600 éves gótikus Dóm, mint ölt városi formát a magyar királyok támogatásával. Majd jönnek a magyar függetlenségért vívott harcok: Bocskai, Bethlen és II. Rákóczi Ferenc százada, amely a nemzeti függetlenségért vívott küzdelemben a Nagyságos Fejedelem váro- sává avatja Kassát. A nemzet újabb szabadságharcában a kassai vörössipkások hal- hatatlanná teszik nevüket. És bár a további alakulás során 20 éven át fekete sors nehezedik a városra, milliók bő imájaként mégis felhangzik végre a felszabadító

„ . . . és Kassa".

Ezt a kassai és egyben magyar sorsot jelenítette meg a színpadi képsorozat, hogy a nehéz jelen aggódó és szorongó viaskodásában a sokat szenvedő, de törhetetlen magyar életsors rendületlen hitét élessze a lelkekben. S amit a történelmi képek némán sugároztak felénk, azt szólaltatták meg emberi hangon látnoki erővel, mély- séges hittel, a történeti valóság ihletésével, a magyar lélek, öntudat, érzés és szó szépségével ennek a könyvnek a sorai.

Adja a Mindenható, hogy ez a kassai könyv, amely a cseh megszállásból felsza- badult város egyik legszebb élményének a megszólalása, mindenkor bizonysága, hirdetője és szószólója legyen az örök magyar Kassának.

Kassa, 1941 május havában.

D r . P O H L S Á N D O R

polgármester.

egendák népe, ifjak, öregek, szárnyas mesék utódai, nők és férfiak, magyar valóság s lombos képzelet, ami könyvemből előtökbe tárul, s mesélő szám hangján indul felétek.

Nyár heve éget a mezők fölött, vihar söpör tetőinken át, szelíden érik kertjeink vetése, fagy dermeszti meg csontig életünket, reménykedően szántunk és vetünk, árvízben pusztul zöld és jó vetésünk, munkával űzzük a forgó időt, s igyekszünk vággyal, vígan ünnepelni. Mindig nyi- tott a tűzhely, amelynek lángja ég, miként más népek Veszta-tüzei, oltár- tüzek, a nappal rokon fények, olaj lángok ámpolnák mély ölén.

Örök a tűzhely, a magyar lélek lángja, okot, hitet kutató égi láng, el nem múlhatatlan, miként a nép, mely egyszer az Ural tájain meg- gyujtá kebelében, s ott őrzé híven és szünetlenül.

Nyitott a tűzhely és könyve életünknek! Eléje gyültünk mindig, annyi- szor, mikor csak fáztunk ellenes világban s életünknek sebe támadott, így ültek őseink már hajdanában, sátraikban, pásztortüzek körül, míg körülöttük vad szelek kergetőztek, vagy néztek rájuk bízó csillagok, így hallgattuk meg mindig egybegyűlve a mese légi, égi dallamát és el- feledtük az áldott percekben zűr-zaját a hullámzó indulatnak,

így ülünk most is, köröttünk zord idő! Kéken dörög kint az Ég nagy haragja. Villám hasít az éjben s fényinél láthatjuk Isten végítéletét.

Nyitott a tűzhely most is, egybegyűltünk s kérhetjük bízvást az Egek Urát:

Hintsd ránk kegyelmed égi harmatát s add Istenünk az árva magyar népnek, hogy életének rejtett titkait, végetlen sorsa szivárványait, gyógyító füveid mézes illatát, a lélek és test bűvös balzsamát, minden sorsában, minden alkalommal, meséi bátor lángjában láthassa. Ülhessünk mindig egymás hívségében, haragtalan, társas, meleg helyen, s hallgathassuk népünk regélő hangját, amely sorsunkat egyetlen körbe fonja. Végetlen véges, távoli időből, női ajakról és asszonyi szívből, napkelet tájáról indul

.n^ílŰT^.

a mese. Kíváncsian ha kérdezitek, kedves, honnan indult és mikor utunk, kitől vesszük életünk származását, ki ősanyánk és szülő rokonunk, felel- hetem a regélő szavával, figyelmet híva s példát mutatón, a mese szült bennünket, hallod, kedves, a mese, aki asszony-ember volt. Nevében is már benne hordja lényét, a mese anyja: Asszony-Emese, ez szülte a magyarok hősi népét s a magyar sors, mondjátok, nem mese? Fénylő és bíborló képzelettel, játszva és értelmet kutatón, kivonva életsorsunk lényegét, megnézve súlyát vérző harcainknak, bámulva mélyét sokszoros sírunknak, csodálva ismét feltámadó erőnket, nem kell-e arra tennünk fel hitet:

A meseszülte nép fennmaradását azért láthatjuk, mert szülte Emese!

Édes szülőt lássatok benne, kedves! Ősanyánk s éltünk indítója ő. Emese az első magyar asszony, hitves, anya, forrás és jövendő. A kezdet ő az idő méhiben, minden magyarnak édesanyja ő, felnövekedtetőnk, édes gyámolítónk, éltetőnk és vígasztalónk. Anyja ő, mint mondják, Álmos vezérnek, de férje mégis Ügek volt, aki mindnyájunk közt elsőnek élt magyarként, ősapánk hát s ha volna valaki, ki korát, arcát, lényét meg- mondhatná, az bizony nem kisebbet mondana, mint azt, hogy mikor s milyen volt az első, aki magyarként kezdett szólani.

Emese így hát régi, mint az álom, távoli és mégis jelenvaló, mindnyájan ismerjük őt enmagunkban, a magyar asszonynak kell őt vallanunk! Emese családunk asszonyfője, gyermekeinek száma millió, gondját viseli mégis mindannyitoknak, gondoz, ajnároz, gyógyítgat, babusgat s ő cselekszi, hogy létünk eddig megvolt s míg földi lét lesz, fenn fog állani!

Emese asszony álmodott világra egy nagy folyót, mely kebléből fakadt, a magyar népnek hívjuk áradását s így Emese álma mindig az marad, amivé a magyar mese válik, valahányszor magyar élet fakad: Ősi népnek fennenmaradása, növekvő léte, erős folytatása, hite, szépsége, újbólszüle-

tése, a meg nem szűnő magyar életfolyam. S egy másik álma is van a magyarnak. Sátrában alvó édes Emesének ezt is átadta a sólyommadár:

„Vezér is támad szülötteid sorában, Árpád, s ő lóra ülve viszi népét a ki- jelölt hazába, ahol majd éltét jó földbe ülteti. Rá bízza sorsa gondos folytatását, alkot, teremt és hűen gyarapít, s kell, hogy így majd a föld díszévé váljék, mert karja épít és kardja vakít, hazát teremt majd Emese népének, várat emel, várost is alapít, nem bántja azt, ki érti lelke módját, sőt jó szívével máson is segít.

A magyar asszony így álmodta ezt, s így tette is száz éveken keresztül.

Valóra váltani a szép mesét, igyekvően, azt soha el nem hagyta. S mert mindig gondos és jó anya volt, szerette és követte Emesét!

mese, Árpád, és az újhaza: a mese színes valósággá lészen.

Lovon jött nép és serény asszonya otthont épít az elhagyott kövekből. Meg- nől ezekből, ami rejtve volt, falat rakó tehetség, zengő szellem, javakban dús kamrák tetézett kincse, törekvő lélek s a szép imádata. A puszták dala tűzhely mellé enyhül, a karnak izma szerszámtól dagad, s a ferge- tegből hosszasan lelépked s a földön jár az álmot űző had.

Emeséből jó háziasszony támad, rokkája perdül, háztűz füstje száll s a nagy madár, a szép sólyommadár sátrak helyett már városokban röpköd.

Mert változott a táj és napkeletről nyugatra jár a merész szárnyalás, de megmarad, mert örök medrét vájja a nagy folyam és szép Emese álma, Emese sólyma, lelke, szíve, tette, a régi álmok gondja s vágyai, az ősi álomfejtés gondolatja, az ősi sólyom karma s szárnyai.

A Duna-Tisza partján, városokban titokrejtő, kékfényű éjeken, férjet s népet féltő magyar anyáknak sólyommadár száll megnyílt ablakába s megsúgja biztos orvos-írjait.

így súg: Ne nézd a kincset, garmadában mindnek hibája és bő híja van;

Apád, férjed, fiad sokszor hiába gyűjti és tölti únos-untalan. A testnek, úgy lehet, van selyme, ágya, párnája bíbor s arannyal szegett, de nem láthatja hasznát, ami vágya, s ami ott él a dús élet mögött, ami nélkül nincs álom s kincsnek fénye, ételnek íze, napnak melege: A lélek ételét és nyugodalmát, neked kell, asszony, bőven megszerezned s átadnod minden szűkös életűnek, akár van kincse, vagy nincs ennie!

Emese álma, lám, így folytatódott. Emese lánya tovább álmodott s fel- nyílott szemmel nézett a jövőbe, amelyben mindig annyit láthatott, amennyit Isten, Ura mindeneknek, magyar városnak és magyar sereg- nek, kegyelmesen látnia engedett.

Mi volt e látomás, azt kérded, kedves? A magyar asszony szent, erős hite, hogy férfiharcnál, férfiküzdelemnél, segítő és gyógyító balzsamával

szünetlenül jelen kell lennie. S így tette is! A város nőtt, erős lett, Kassának hívták, s magyar falai, ernyedetlen lakói egyre látták, — ami- től sokszor alig hallani a hit szavát s az Ég intéseit, — munkájuk bérét, a férfikar erőit s a vészteli idők küzdelmeit.

Ám Emese testvérutódai, az asszonyok, a példát nem feledték. Az Isten- hit csodálatos helyét, a kőbeálmodott csodát, a Dómot, a szárnyas álom, segítő szívek, gyógyító balzsam szent helyévé tették.

S itt őrködött a jó szívek fölött, ki maga volt a legjobb Szív, a Szent Nő, Magyarországnak Szent Erzsébete, védője lett a Dómnak és szíveknek.

Királylány volt ő, András gyermeke, de lánya inkább boldog Szűzanyá- nak, s inkább súlyát viselte bíborának, mint fényét és díszelgő színeit.

Istent szerette és a szenvedőket, így vezérelte a Benne hívőket.

S Emese lányai, kik álmot fejtvén, kutatták annak rejtett titkait, térden követték példáját s a Szent Nőt, ki fényben járt az élet útjain.

Itassa címerl kap

z álom selyme nőtt s beléje szőtte áldásait a Sors, a nagy takács. Emese lánya ujjával bogozta, hímezte, rótta s mint egy nagy varázs, már szinte több volt, szinte szebb, dicsőbb, amit az Isten mind valóra váltott, miként Emese álma, a régi, áldott, amely, úgy látszott, dús-bőven teljesült.

Már állt a város, Kassa városa, a tornya-nagy, a várerejű Kassa.

A nagyvilágba szállt a hírneve s a földtekének volt néhány utasa, kalmár, tudós, frank, dán, vagy nápolyi, aki mert tudta, merre hogy vagyon, lelkét rátette izzó vita hevében, hogy Kassa a legkülönb az ő szemében.

És volt idő, az évek hosszú sorában, amikor így lehetett vallani: Amerre mégy a széles Magyarhonban, legtöbbet Kassa nevét hallani. Dicsérik élte színes forgadalmát, vasrácsos házainak melegét, ötvös, aranymarhái garmadáját, aranytallérját, cserélő erejét, várfalain az őrző katonákat, a sok kalmár utast, szép házait, templomba alig férő sokadalmát, tornyát, harangját, hűséges szívét, mert ahová pecsétjét odatette, oda, ha kellett, vérét is eresztette.

S ha kérded, kedves, mért volt ilyen nagyon erős, kemény, ingatlan Kassa léte, bátran tudom elébed vallani:

A századok viharját általélte, mert férfinépe alkotásait, cselekvő, szerző szárnyalásait, szorgoskodását s harci kedveit, családi tűzhelyet rakó hitét és ellentálló hosszú harcait imáiban mindig térden kísérte, a város Emese- arcú asszonynépe.

Az álom így lett szapora valóság! A magyar asszony neve: Hűség, jóság, balzsam, ima, gyolcstépés, őrizés, dallam, szín, napfény, anya s álmodás.

De tett is, mindennapok hősi tette, apró vitézség, elszánt figyelem, éberen alvó, simogató készség, magát nem néző, tűrő türelem. Emese várja s előre megvigyázza, mi sorsot hoz a sólyom csőriben, mit rejt a holnap és az éjjel méhe, s a hajnal pírja előre mit üzen. Ő az élet megvédő

angyalszárnya, Patronánk, gyámolónk, örök szülőnk, s a várost is ő, Emese példázza, kaput őriz, a bástyát istrázsázza, a templom őre s címer-őrizőnk.

A város híre elterjedett tehát, csodálta, tudta, követte messzi tájék s 1300 és néhány év volt akkoron, mikor a nagy király, Lajos figyelmét Kassa régen már úgy magára vonta, hogy ezt a várost szerette majd-leginkább.

Ha Kassa szólt, hogy ilyképpen szeretné, a nagy király azt nyomban telj esi té. S jó volt király és város minden tette, mert azt a nép közös java követte!

így küldte hírül Nagy Lajos király jó városának egy szép téli nappal, hogy nagy hírének mennyire örül és javára sűrű gondja van. Tudja róluk, s az igen lelkesíti, hogy világi jókban gazdagok, de nem félik a harcok fáradalmát s Istenük hitében is azok, a templomokban sűrűn forgolódnak, kezükben kard és szerszámjuk forog, megmérik portékájuk súlyát, hosszát, de ellenségüknek is jól kiosztják.

S mint mondom, mindez Nagy Lajosnak tetszett. Fontolta, hogy tetszését megmutassa, mi volna méltó, királyi ajándék, amit megérdemel s meg- őriz Kassa?!

— Elküldöm néktek, — szólt hát, — címerül, — a pajzsot, amely mind- örökké megvéd. Ráíratom jelét a legnagyobbnak, fehérnek is és mégis színaranynak, a tiszta szándék, bátor akarat, szívvel hódító hármas nagy erő, együtt a férfi s asszony-áldozat virágjelét, mit más le nem arat, csak a bátor, a jó és tiszta lélek.

Kassa címert kapott, s az örömének hálaimát küldött nagy Istenének.

Az Ég kegyes Ura megtette a jelet, az Istenfélő, dolgos város örök jelének!

' ifife. •. • >• f •. • «

¡ H i

•v.1 ¿a

m?

% AS

* V--

i. vj < '«tf'O

Isir'

k-m.

M

%. ifi» ;

I P * K

fe

•

m

J:."1'

• #>.' ' '

f •

MM .: t f A

f. v;

si

n

>- !y - i i - A - ^r

'V.

; jy yiy-, V : •

V' ..

i' ' s,.

i ' \ ••

Ms?'«

"Is ^{- *}

i'Mmt

"!*• Mi'**

s«s£Wt

• f '

-

i

•

i •' ' • ,

jgp-^M'

ioFWi r

p l ^* ' i* , "IP

•S

-y i ' f'-' : %

mm

' I

, i

. . A " : *

V &

"'A;,

if

• f

-v'fii • .v.

••'Si I. * ' * aiif,*'"'^'

W.

.-jfi •,'•].

•kfy f •

, ' r^Sf,,.

> * . i-ij.

s ** "• i " ^ i • '

a.-.- • - • v : " v.-- He; v,i-f> l , ' • -A

A-

• •• • • • - .

I; s f i

yPlalyas k ora. fSealrix

z ifjabb Eme6e, — s ez már újabb mese, — gyanútlanul aludt tornyos, szép nyoszolyáján. Az idő kereke gyorsan perdült tova, jár- hatott akkor úgy 1400 táján. Emese édesapja, ötvösmester, lehet, derék kereskedő, vagy kővéső talán, nehéz álomban küzdött s reményét elve- szítve féligkész, csonk-falat, talán a félbetett, elhajlott Dóm-falat támasz- totta alá, míg válla összeroppant.

Jajdult akkor nagyot, ébredt, világot gyújtott, majd hűs pohár után nyúlt s hideg kortyot ivott.

Sóhajtva fordult ismét s végtére elaludt s már sötétben aludt. Nem volt semmire vágya s reggelig nyugodott, mint aki már sokat tett, kimerült, fáradott lett, a földről menekülten álom nélkül pihent.

A szomszédos szobában Emese nyugodott. Nagy sólyom szárnyra kapva messzire távozott s a tág álomvilágban szép álma támadott. Fehér madár képében az édesanyját látta, akit pedig az élet már régen elhagyott. Ágyára szállt a hó-sas, megrázott tollai sűrűn befedték arcát, de karja s vállai födetlen úgy maradtak, s az álmodó szegény kis Emese-leányka felleg- járó madárként úgy kezdett szállani.

Ám gyorsan vissza is tért, ágyába dőlt s úgy leste, hogy az anyamadár selyemtollú teste keblére száll, csőrével mélyen szívébe vájt s buggyanó sebe vérzett, fájni cseppet sem fájt.

S kebléből folyó támadt, élő, vitéz folyam, emberfolyamnak tetszett és szétfolyt nyugtalan. A reggeli verőn álomittas Emese röpködve száll- dos szerte, apját keresi, szálldos emlékszava és elmondja neki, álmában miként leste, a folyó hullámai hogyan haladnak messze, áradnak túlra, szerte, hol templomkert virul s a kertnek közepében a Dóm-fal tornyosul.

Sokára férjhez is ment. De álma megmaradt s mindig kutatva nézte a féligkész Dóm-falat, lányálmát fejtegette, hitt benne és szerette, mesélte, mondogatta, s fiának általadta:

— Ti, én utódaim, — így mondta egyre hittel, — te is fiam, hidd el, ne járjátok szomjúan a messzi birodalmat, mert a kassai Dómban találtok nyugodalmat. Itt folyt álmom folyója s e nagy templom is kicsiny, tágassá úgy tegyétek, ne legyen bánat, vétek, titok, könny, szenvedés, amely bele ne férne s ne lelne benne hűsítő, gyógyító enyhülést,

így tudta anyja titkát a nagy építőmester, erős Kassai István. És férfi volt, hites, küzdő és bizodalmas, a lélek álmaival közelről ismerős. Tudta, hogy nagy folyó a szenvedők csapatja, s kell, hogy a kő is dicsérje az enyhítő Urat. Anyjától átalvette kőmozdító hitét, a kőbe átlehelte legszebb álmait, de im, ha Emesénknek szárnyas lelke hiányzik, nem énekelné Dómunk Isten dicséretét.

Ha kérded, kedves, hol jár a lélek röpködése, milyen erővel vággyá az álmok vágyait, tekintsd e képet jobban és István mester képe felfedi mindörökké a titkok titkait:

Ha Istenedhez fordulsz, sziklát emelsz s a kőből habkönnyű szép leszen, s a kis építőpolgár szárnyas sarukkal ott jár az égi trónusoknál s diadal- mat veszen a föld saras világán s a sújtó végzeten.

Érted már, ugye kedves, mi a magyar titok? Boldogság vesz ölébe, ha most is megnyitok előtted egy-két ajtót, ahová bemehetsz s ahol Te is bizalmas hitettevő lehetsz:

Emese seregében mindig volt nagyszerű, mindig volt szárnyas lélek, isteni derű, harcidőn szorgos polgár és békén katona, akinek Emese sátra, vagy Kassa kőtemploma azért adott helyet, enyhet és égi fényt, hogy szét- hordhassa köztünk, kitárja elibénk az asszonyszív és a férfi legnagyobb tetteit, a nem-magáért élő lélek erényeit.

Ilyen volt István mester anyja és ő maga, ilyen volt akkoron is a magyar korona a legnagyobb királyi építő homlokán, Mátyás az Igazságos és a kassai Dóm talán, kik akkoriban egymáshoz a legméltóbbak valának.

S már állt a templom, kőnyelven zengő nagy ima, a lélektűz illatárja, Isten otthona, a földi gazdagságból oltáros áldozat, a legjobb bástyafok, az íves boltozat, az elmúlandó folyamban örök sziklafok, s mit akkor alig hihettek más földi városok, a magyar Emesék és Istvánok nagy jutalma, mit tudva tudtán szolgált Hollós Mátyás hatalma:

Munkájuk értelme, bére, a büszke öntudat: mi emeltük Ég felé az imás szép falat, ládánk kincsét kiszórtuk, szolgáltuk az Urat s miénk a hála érte, hogy kész az áldozat!

Megmutatni hitvesének népe szárnyait, Emese birodalmát, István tudásait, mindkettő lelki módját, Kassa városát, a magyar lélek színét, súlyát, ékes szavát, az embergőg előtt magasló homlokot, amely azonban Isten előtt alázatos, lovon jár földi útján, de követ hord templomához s ennen kezével építi lelke otthonát:

S az egész mesébe illő, magyar színcsodát Mátyás király Beatrix elébe tárta egyszer.

Az idegen királyné bizton csodálkozott. Királyi férje eddig csak arra hivatkozott, hogy itt fent, Budától messze s Nápolytól távolabb, mint a túlsó világ, mint a varázsolat, a kék hegyek tövében balzsam a levegő, s könnyebben hordja sorsát, aki idejő.

Aztán a bűvös Dómban a királyné előtt megnyílt a szent titok, s a magyar szív lakatja. Eddig tán nem is látta királyi párja röptét, küzdelmes tudományát, karjának harcait, de most meglátta nyomban, a legszebb áhítatban, a királyi nép királyát és szárnyas álmait.

Emese birodalmát, a lélek vetéseit, amelyet dús, patakzó hit-harmat öntö- zött s a csillogó királyné lobbos, büszke szívébe ez égáldotta percben alázat költözött.

íme, — sóhajtva súgta, — a magyarok temploma, s mi innen égfelé száll, a lélekhang és ima, látom, a ti erőtök, Mátyás, néped fia!

•Ví-V*1' ' " A A. ...;.• A ,• ••• *

' ' ,„.' J , ... ... V . ', , i • ... f

X"!

¿M

..,.!.•-• . •.ÍS.v.-'I -Á, AA' A f ;

.' >-;• •• ,'J.- ' *>.,'; . .. n • "--'A;-' '/, .« . • - .

' ''vSíít-^'i' '' >

^"r: ^fy- . 'f-y-:^

.g ¿"'-ii

¡te

f p p

tfe ,

; •sít'l , A-A-.'.

• ,

•.A... ^-.."«S .

... ... . -

A'.;' í..

... . fc.. ....•.'.;.

Sf.'. -f.. : ' • / :....,.., . . . . , .... ...

- • - U : - v

- . . .

. A". ' ,

h ! 1

m y^yl],

.ssittK'

"'A ¹ ' •''* ' ' A - ,; • '

A AA'Vg V.

„ í ,'.'«. '

Aí^ifkí'y

1? 'Sí * 'Aí'""

•t \ y

w #

...

ígfcgi ifiíSstí /

• . , Í . ' . ...

A<;.. :•; A.;

...-k .-... ' . ..:

*

'^tf' y*-.- - • >'•...

^ > ' \ ..'. J. ' - A . -.... .. . -.... ..

A j

• líwg »A

a S P ' 1

J^Cassa kereskedelvnévtek virágzása

lmainkban magyar csillagtábor őrködött felettünk hű sze- mekkel. Egyszer Mars volt, aki velünk tartott s mikor halvány lett felettünk néhanap, a kardos csillag mindig megmaradt velünk s a magyar sorsot őrizőnek, az élre álló Férfi csillagának.

Másszor Vénusz, az édes, szelíd, asszonyszemeknek régi gyémántpárja ragyogott léptünk, egünk határain, s őrködött nagylétünk álmain.

És volt idő, a szárnyas régidőben, hogy Merkúr állt felettünk delelőben s ki apróbb szárnyat visel a lábain, méltó volt leikünkhöz e nagy időben.

Az időmérő már jól elhaladt, 1500 tájt járt a mutatója, akkor volt Merkúr fénye legnagyobb és nem telt el hét nap és nem mult el óra, hogy Kassa dús kalmár-magyarjai ne még dúsabban tértek vón nyugovóra.

Ország s világ széles, nagy útjai itt mentek át keresztben és kasul s itt gyűlt aranymarha s mi drága bér, bíbor, selyem, bő áru garmadába.

Levante illatos csomagjai, távolkelet s nyugat posztója, kelme, török s mór képzelet termékei, magyar hegyek leve, gyümölcsei, a hegyek méhéből a csillogó kincs, a bányamélyből felszínre hozott kő, a tornyos, várfalas szép Kassa útján csak csillogott, gyűlt s tán máig növekszik, ha ott kerestük volna kincseinket, ahol apáink győzték le nincseinket!

S a szép korszak virágos kertjeit úgy ültették be Emese leányai, mint századok előtt mutatták s tudták a minden Emesék nagy álmai.

Amit kezük tett, szerzett, egybefont, amit ajkuk a gyermekeknek mondott, mindig csak megölelt és összetartott, de egyszer is együttlevőt nem oldott.

Ahogy a harcok véres bánatában az asszonyszív a gyógyír fénylő kelyhe, a csendes élet munkás küzdelmében Emese ott állt a szerzők védel- mében. S hányszor láthattuk a színpompás képet, a kereskedő férj és ház meleg körét, ahol a számadás rideg világa enyhül, szépül, mert szép fehér virága, Emese asszony gondos lelke rajta. Csak szomjan, hosszan nézzük ezt a képet. A nemes kereskedők, Emesék, a valósággá váltott

kincses mesék, a bor, réz, arany s a posztó legendáját. Kiterjedt család- fáját serényeknek, a pénzzel bánó ügyes magyaroknak, a szorgos polgár külső, kék mezét, haddal bánó, kardot is ismeró', dúsan élő és a szegényt szerető magyar kereskedők példatárát.

Ilyen volt Szathmáryék létköre. Ilyen volt kandallójuk melege, pénzük csengése, igaz ősi dallam, s ha azt keressük, melyik pirkadatban kezdődik újabb magyar hittevés, mind azt mondhatjuk, — hallgatóm, te kedves,

— amíg Szathmáry, Thurzó fel nem ébred, minden hitet-tévő szándék kevés, mert őrzői ők régi vagyonúnknak!

Nézd, itt áll László, Kassa szeptemvírje és itt a nők, Szathmáry Emesék, megjött Thurzó is, bányák birtokosa, fél Európa magyar Fuggere. S itt áll családjuk dísze és virága, novícius György, köztük legnagyobb, akinek arcáról Isten sugára s előrejegyzett dicsősége ragyog, mert ő Szathmáry György, ki Isten rabja s Magyarhon hercegprímása leve és véle a keres- kedők családján ott ragyogott a hit Istenjele. Nézd, kedves, ezt a sürgést, s pezsdülését annak, mit akkor Merkúr őrizett:

Emese álomfája lombba szökkent s e földön magyar vér kereskedett.

f3raytdeyiíourgi -Kaíal'm esküvője

a (2őcse\ -k^ázbaei

magyar képzelet mindig lovon jár, de nemcsak vérbő, apró paripán, meséink színe mély tüzű, mint ó-bor, amelynek íze szá- junkban azért tán néha fanyarkás, sőt talán kesernyés, s felbukkan benne egy kevés kesergés.

Mi mindig dús színekkel álmodunk. És tudjuk, sorsunk most aligha állna ilyen helyen, az élet magasán, ha biztatónk nem vón Emese álma. Amit kelet pusztáin álmodott Nagyasszonyunk, az édes ősanya, hatalmas ágú, hömpölygő folyam volt, ám jóban, rosszban a valólétbe torkolt.

S így tették szebbé minden Emesék, minden korban, a nem virágai, a magyar lét vérbő küzdelmeit, hogy okos szemmel s jó gonddal meg- nézték, vaj' bírja-e erőnk nagy álmainkat s életre válthatjuk-e vágyainkat?

Ám, mások voltak férfi álmaink. Nem egyszer ültünk szárnyas paripákon, amelyeket ködménesből fogott s erőnk figyelmén messzire kívül, kergetve vitt a túlság büszkesége. Ilyenkor messzi trónok fényeit, tengerre szállt vitorlák nagy dagályát, világraszóló, fényes hírnevet kergettünk, révült szemünk csillogott, de nem néztünk közelre, inkább távol s nem láttuk meg a magyar csillagot.

így álmodott a fejedelmi szem, Bethlen Gábor, a mélytüzű, kegyes, magyarra büszke, szikrázó, kemény, harcos, tudós és nagyra is tekintő.

Hiába ömlik színes szópatak, szivárványszínbe mártott szófolyam, dicsérő, féltő, aggódó szavam a megtekintés ismerő hevében im meg is áll és bánattal tetézi: így ég a szent láng s marad utána perje, ha túlcsap rajta a szív gerjedelme.

S így is leszen, bizony, mindenkoron, ha szív helyett a titkos tervelés, a nagyranéző, gondos számvetés uralkodik a lélek birodalmán. A férfi- szándék célja nagy lehet, az égig érhet izzó, nagy tüze, de Emeséjét, hű társát ott keresse, ahol az álom rokontüze ég, mert nem találhat támasz- tást hitében, csak édes Emese kicsiny szívében.

Tudván tudott erről mindent, hiszem, aki sokat tudott, az erős Bethlen.

Mégis megpróbált messzi szállani, pedig csak egy volt minden szándo- kában, hogy kiterjesztett, fénylő szárnyai befedjenek mindent e szép hazában, aki anyánkra, Emesére gondol s hitet tesz ő felé a kínból, gondból, s körénk virágok kertjét ülteti.

1626! Erre járt, Kassára ért a fejedelmi sólyom. Szép férfiálmot itten álmodott, de tudni kellett, nincsen folytatása. Körét beállták magyar asszonyok, s az éleskarmú, fejedelmi sas-szem a mennyegzős, nagy, szép csokorra nézett és tudta: Ügy járt, mint a megigézett, aki egy szál virágért messzi ment, bár kertjében pompázik regiment.

S az idegenből eljött új ara, Brandenburg tűzpiros, szép rózsaszála, a nász- csokorban dobbant szívvel állott, s bár Emeséről mit sem tudhatott, tán megsejdített egy szép, ősi álmot, s ha így volt, könnyforrás fakadt szívé- ben s most liliommá vált édes sejtelmében.

. c ' • • / : \

v i , .

• "à, ^ % * V • • *1 * » Vn

-••m

»k^-y

fete-' ' • ; A : • - r - • •

" - • ' '

A

• > i f - t * , :. • •. . . • ' r; « — X , .. '

•.•;..• A.'.A ., . -..:•• ;

ii.J

A

I ûV

M

•

Stosä

*

» : i A .

• afe

".•"v-7-:."' - y , ' .

54 : ' "

-y

'8- ' '

v > •

& Si' ,:"..,- 3P« : ! À ',, - "".'- • A V Ä

- X : « V ^

v'

. -'ííKA

m

- M ' ; SSM; . Iii''" II-.-

-•i - - • i .-i¿í '.

p

WStfJIV ' -tW'W

. ; ' ' - ' f e

«íviSÍ A Ä ""

'MWi

3 . souci

1

SZEGED

álomárja hullámzó fodrait fényes tükörkép, Kassa híven tükrözteti. Ha szétterült a földön az élő áradat, ha aranyt mosott mederje, alátört partokat, áramja kincseket, vagy lovat úsztatott, amelynek hátán diadalmi partra kaphatott lovasa, tegzes hőse, a kardos Árpád-utód, vagy elapadt mederben hét csapzott nyomorult s mohácsi puszta néma, sápadt vitézei elvánszorogtak arra, amerre vérpatak folyt, a város élete is meg- nőtt, vagy csendesebb lett, de meg nem szűnt soha.

S hát Emesének voltak-e másabb álmai, gyültek-e nagy halomba az élet titkai, rejtelmes suttogással jártak-e vad szelek, a sátrat s hálószobát ráz- ták-e viharok, jöttek-e szellemszárnyon a kétség titkai, szikkadt-e medre- mélyig a nagy álomfolyam, riadt-e Emesében a szörnyű gondolat, hogy folytatása nincs és magva így szakad?!

Bizonnyal volt ilyen kor és több ilyen idő, de mindig újra támadt Emese, Enikő, Erzsébet, Ilona és ismét Zsófia, ezeknek Árpád, Géza, István, Ferenc fia; vihar után derült, a sötét fellegek nagy semmiségbe tűntek s férfiemberek állták a sort és fogták Emese kezét és ismét édes álom szállta meg szép szemét.

Ilyen Emese volt Báthory Zsófia! Keblében megzendült a hit és kétség szava, vihart látott a szíve s a zajló indulat sarkallta számtalanszor, keresse az utat, az ösvény célirányát, a sebre gyógyfüvet, s a csendes hely varázsát és a lángoló tüzet, menekvés nyugodalmát, a harcos hit helyét, sokszor az ispotályt és segítő Istenét.

És két utat talált, a keresztnek útjait s ezt járva felfedezte gyógyító kútjait.

De többet is talált még, mert egyszer megtudá, hogy egy út a járható csak, a szeretet után elindult ember arra és mindig úgy megyen, hogy végül fényben állhat a távoli hegyen, ráömlő fénysugárban ott tárhat két kezet, hol égre írott célja lángol: A szeretet! — S bizonnyal eljutott idáig Zsófia. Az út egyik felén követte őt fia, nem hagyta percre el,

a másik oldalon az enyhülést esengő hitélet dallama. S tán éppen annyi- ban volt, hogy nincsen már tovább, mikor egy csillagzáport ontó éj után, új harmatárban fürdő és boldog reggelen Zsófiának egy szent nő, Emese megjelent. Hallotta, — úgymond néki, — hogy nyugtát nem leli, szívé- ben tüske vérzik és lelke háborog, elmondja hát előtte, amiként általélte, hogy pattanásig telt keblére sólyma szállt és éles csőrcsapása szívét sebesre tépte, vérző sebe piroslott, fájni cseppet sem fájt és így a nyílt kebelből az élet árja indult s ebben az álomképben ő mindent megtalált. Meg- látta benne mindjárt az édes ébredéskor, hogy drága nemzetének sorsát most kezdi el s a hősi gondolatban szívére hullt igékkel majd nyugton elpihen. Fiad s a hit szava, a kettős hős ige, — ezt hagyta hátra végül az álom asszonya — s e reggel volt az első, hogy zsendült kedvvel ébredt Báthory Zsófia.

Rákóczi volt a férje, György, fejedelmi sarj s Első Ferenc nevet kapott az újszülött, térdelve nézte titkon az anya, Zsófia s magában így nevezte:

Az én álmom fia.

Sajgó szívébe zárta s a földön őt szerette egyetlenül talán, megvédte, fel- nevelte és olyan magyarrá tette, amilyen nincs csupán kevés a sors- folyamban, mert szálfa volt s az Ég a dicsfényt néki adta, mivel ő lett Nagyságos Ferencünk édesapja.

Ebben lelt néha enyhet vívódó Zsófia. De teljesen kegyelmet így sem lelt még soha. Istenhez tért szünetlen, oltalmat esdve kért, álmára gon- dolt egyre s egyszer Kassára tért.

Itt járva összeomlott, térden imádkozott, a hívságos világ már nincs, fogad- kozott s mert most már tudta mélyen, a földi lét hideg, meleg fedélre vágyott magának s mindenkinek. Sátrat és templomot készített Emese, vagyis aki nem más, Báthory Zsófia s így hirdeti nevét az Űr hajléka Kassán, az égi kegy jele és örök záloga.

J ^{.y • - '}

- . " .

Vi« j ,

'2»

' .'ás;'

w

cZrinyi <3\ov\a assavi

% cMêm , ^A

Jl I f S

m

v. . * ' a- ; . y»

•t

A . :

j . ...

* ' ' . • • V

%. .• .. ...' 'f

••-.^•f^ % i

ljutott szirtfokához a hömpölygő mese; a Zrínyiek élet- fáján pompás virág fakadt, most álmodott legszebbet az édes Emese, ki Frangepán Kata volt, Péter gróf hitvese.

Kőszirt a sas tanyája, sasok sast nemzenek, míg lent hömpölygenek a vész hullámai, felépül mindezekből a hősi lét otthona, s zengi a nagy nevet a szívek kórusa:

Zrínyi Ilona, Zrínyi Ilona!

Nézzétek mély szemét, tűzláng tekintetét, országos gondokat viselő hom- lokát, sátor haj át, szívét, kívül páncélosat, de ott belül, hová az Isten titkokat s egy szikrát rejtve tart, máglyányi meleget, melyre kevés a név, hogy: anyai szeretet.

Ahány álom fakadt a századok során, feküdt bár álmodójuk boltos ágy bíborán, vagy szült élő jövendőt a szalma melegén, kevés, szegény volt ahhoz minden álompatak, amelyet Zrínyi Ilonáról sokan álmodtanak.

Milyen volt, — ugye, kedves, — kívánod hallani? Tán emberszó kevés azt mind jól elmondani, lanthangján zendült dallam és hárfa égiszó, vagy révült látomásból feléledt vízió, zenébe öntött légi, égi legendakép, el- mondani, milyen volt, minden nagy szó kevés!

Ügy indult élete, mint csermelycsobbanás. Arany-gyémántkövek közt kris- tályos útra kelt, s mondták, a napsugár, amely belétekintett, felhők mögé osont magát szégyenleni.

De nem kerülte őt el az Űr tekintete. Hatalmát megmutatni, nagy célja volt vele. Élő igévé tette, így:

„Zrínyi Ilona, tükörképem leszel, hogy bárki, valaha, példát akar kutatni és élő szent igét testet felöltve látni, ne kelljen szólnia, csak egy varázs- nevet, ezt: Zrínyi Ilona!"

S az ifjú gondtalanság nagyon elváltozott. Pörölycsapás váltotta fel a szép dallamot, kardcsörrenés követte s nem egy halálsikoly, de ő csak magasba

nézett, mert egyszer, valahol jelet látott az égen, s hallott egy szózatot:

„Engem láss mindenekben, mert látnod adatott!"

De jaj, dörgött a szózat s nem tudta volna más, közönséges halandó látni e látomást. Apját magához vonta a véres nyaktiló, édesanyját ölelte a téboly démona, eszét vesztette aztán János, az édes öccs, s hervadtan ment halálba két szép kicsiny huga.

De mindez még kevés! Itt hagyta férje is, elhagyta végre kincse és minden földi jó, mégsem metélte semmi lelkének szárnyait, magasba úgy repült, mint álmunk vándora, bár Niobe koszorúját viselte homloka.

Végül már, kincse fogytán megnőttek árnyai és végig megtanulván a föld keserveit, mint asszony-sasmadár, csendben tollászkodott, de úgy, mint hajdanában, vígan fohászkodott:

„Ne nézd Ilon keservét, hatalmas Istenem, amit nekem kimértél, bőven és jól vagyon, tudom, mi-végre adtál egyszer kincset, vagyont s másszor elvetted tőlem; mert egész utamon velem voltak, mi legtöbb, édes inté- seid, parancsaid követtem s most tudom, ott leszek, ahol kinyújtod értem vezérelő kezed! Engem tehát ne nézz, küzdelmeim Ura, de mindig újra és mint addig még soha magam a porba téve elédbe helyezem, fogadj mindig ezentúl is ilyen kegyelmesen s oltalmad harmatával takard be azokat, akik szívemben élnek, akiket szeretek!"

Meggyőzni föld hatalma őt nem volt oly erős, nem volt a rettenet előtte ismerős. Megállott sziklaként, galambmódján dalolt, várat védelmezett, gyalog zarándokolt, imát morzsolt a szíve, s ha kellett, harcikürt rivallt intésire.

Ő volt hát nagysokára az igaz Emese! Fiát hősnek nevelte s ha Kassát emlegetjük, mindig felénk mosolyg az áJmok asszonya, a legkülönb s bizony a legnagyobb anya, Nagyságos jó Urunk felséges édesanyja, ki őt, a jó kegyest minékünk általadta!

É,^ ¿11 ^{•c . _..;: . -1 oiC \ *}

•W' ^{S / f t1' '} ;; A •'/TÁy. . ,. ."'WA.

• -- -A

>'..'•• ' ví í'' f , „ív'-'^í'. ,'.>••; ' • >.ijt ⁽ v wA ^

úiKrM v.V MÜ^-'.'.,»^ ^•; ,•: . . •• •V ^:

- . * V " •

' ^:'ítfíűVv' ' • i ' i "•t i " / ty f i - . ' •¹ *' S s i ^ y,<*. ; A

•Í-.A .•'•¿v.'í? fi

; -s?:

V • >' • ,•;',„

s 0 : « c > ';

f i :

m^'*

-1 v 1 ' ' - . : • ,ip' . - * -í /l' ,' .

•í'5'

• H | ^

' : v -

Wú

•••"". - : ' v'5 .. • . • ,, . ' : i • . i

i s írsi-liVid . *^vV. • • . : .j V. ^v

BSÍ3

• tw.

* " ' • 1

í s s s p i r

í & ;•••:,;. .:.'

:'.,<»>' . , i. • " » . i ' Mif

is- . .

• • * ; *

í;

fii I ü * -s , .ej

"V-t

'tói,

Wím^Mmi

jPi

,".' s-- -''vvV^ • is,;

... : S

V / . , fi **"h

,ro - 'is, , .xtí ,

j : . ' 'S, . • :, 's:

Rákóczi elfogatása

ákóczi, ezt a szót Emese álma szülte! Ha rá közel hajolsz, megláthatod mögülte az ősi sasmadár mozgását, kellemét, s igazi jellemét megáradt álmainknak.

Itt él most is velünk; halkan beszél, kiált, megzengeti a hadbanpróbált síphangokat, fegyverre hí, leint, okos tanácsot oszt, majd meg tűrést sugall, ős hadi reglamák szerint ád rangokat, mikor eljő a perc, fehér lovára száll, s megzengeti az addig néma harangokat!

Nevében ima száll ma is az Ég Urához. Nincs igazi magyar, aki nagy táborához örök ott-tartozónak magát ne vallaná. Amerre szél susog, a nádas hajladoz, ahol virulva élnek nagyéltű városok, falvak határain mozdulnak talpasok, zsoltárszavára kelnek a régi dallamok, de mindenek felett itt Kassa városában, hívségében maradt jó székes-főhelyén, örök sors titka él az ő parancsszavában: Isten nélkül szabad nem lehetsz e hazában!

Emese álma módján, férfiként álmodott! Magára nem tekintett, annyit bajlóskodott a magyar szív bajával; s keserve tengerár módjára meg- dagadva elvitte messzire, ahol gyógyfű alig nőtt vérző keservire. De'addig sasmadár volt és hű Árpád-utód, fényes és ősi kard, csipkézett buzogány, szelíd istápoló szív és viharzó fergeteg. Mikor már úgy találta, a vészes fellegek jégzápora hazánkat a földre verte le: Harcszóra jajdult érző és vérző kebele!

Itt jár most is velünk, mert múló nem lehet, akiben lángra gyúlt az álmodó kelet, s akiben szárnyra kelt az ősi sasmadár, viharsólyom, turul s a hű emlékezet. S aki mindig tudott enyhet, vigaszt s hitet alázatban fogadni s térdelve kérni ott, ahol a templom-csendben, a legszebb magyar vitéz, anyjához tért fiúként annyit imádkozott.

Csodálva kérded, — ugye kedves, — az hát hogyan lehet, hogy akit kincse, híre a magasba vitet, ki paloták során és várak védelmein mitsem törődve élhet, vígadhat gondtalan, szolgálhat százezer őnéki szüntelen, a könnyet

meg se lássa a tánc vigalmain: Miként adhatja lelkét társul a szenvedés- nek, lehajtván szép fejét, mint a legbúsabb szegények!?

Hol tettek még ilyet a földi fejedelmek? Ha ismét kérded, kedves, mi volt e lángerő, mi volt e tiszta szív tápláló ereje, a Nagyságos Nagy Űr hitének gyámola, megmondom, az egyik anyja volt, Zrínyi Ilona!

Ő adta át neki az álom forrásvizét, amelyben népe sorsa hű képpel tük- rözött, ő adta örökül a lélek szárnyalását és ami legnagyobb minden kincsek között, a magyar sorsfolyó meggyüjtött számadását.

A másik volt a hitves, a drága lelkitárs, a minden sorscsapásban leg- hűbben osztozó, fejedelmi sarj, Hesszeni Amália, kit vészben és viharban erősen állnia Rákóczi mellé rendelt a sors vezérkeze s akit, bár idegen- ként jelent meg oldalán, édes asszony testvérnek fogadott Emese!

MrnSm

«sa*.

ïTTP , -

ifferK -Mö'íf'

' Äi

'

%

. i") ,i>íS.

• ' f l

•V •.-> sJ - Vi- - Í* X".

1

....

. íí * ''Ö"

ifcísi'

' iát goßt > t ;

•".--. y

i>

• •'•uí:-. ny

¡•Fü i ? $ -' - "'.

,ï:

•'•S» rálí

ív* ' - - ^At-.

^îf.:. *

>#&3sS¡Iiy ^1--3

Xi

- - • ••

i

' -ai,

i-; í.v'

i* « - ' ' •-¡a*.

ä :

í ) ^eryyie

w

A: udott-e a madár, — azt kérded, ugye kedves, — szelíd dalt zengeni? Hallottuk eleget rikoltva szállani, láthattuk kardvivő csőré- nek némaságát, suttogni is tudott, sejtelmes szózatot, regélt és sípszaván utánzott kürtöket, jövőnk sejtelmeit elmondta bizakodva, majd meg a mélybe szállt búsongva, szenvedőn, jajdult és reccsenő kiáltás szállt ki torkán, holló mezében ült a kopj ázott temetőn, néptelenült mezőn hívta az életet, a felhők mögé bujt és ott leste a jelet, a jövendő jelét, mit Isten égre írt s kiterjesztett karok, esdeklő szárnyai könyörögték kegyét.

Leginkább feketék voltak szép tollai. Ha néha bízhatott és más színt is válthatott, fehér lett, mint a hó s így is gyásszal rokon. Csak néha volt az Ég irgalma annyi már, hogy vidámabb színeket öltött a szép madár.

Kék lett ilyenkor néha, mint tenger tüköré, mikor az ég kegyesen haj- nalt tekint bele, s még máskor lába zöld, mint új fű a mezőn, az erdő lombjai, mikor reménykedőn kibontja sátorát s keblére úgy esengi engesztelő Urát.

E ritka, szép időben a színes álommadár a régi dalba kezdett, amelyben visszajárt Emese sátra mellől a hajnal-rezzenet, a csobbanó patakzaj, amint arany követ csendít a part kövéhez, színes fövenyt sodor; fent a légben, közel, vagy távol valahol a szellő is dalba kezd s végül ki tudja már, vájjon az

Ég dalol-e, vagy a kicsiny madár, amely a sólyom hátán éppen megérkezett s eleddig buzgalommal azon igyekezett, hogy magába rejtse el a világszép dallamot, s végül jól megtanulván, mégis nekifogott!

Hogy szállt a trilla messze, csicsergett, csacsogott, szívünket megkereste s újabb dalba fogott, pengett, mint cimbalom, csengett: üvegharang, hány- szor burkolt be gyolcsba minket e légi hang!

Bizony, multunk körében ez mégis ritka volt, sorsunk ábrándpalástján, hol folt hátán a folt, többször lelünk riasztó és torzult képeket, mint messzi fénysugárból ráhulló fényeket.

Ilyen dalosmadár és zengő Emese, ilyen szép rózsaág, magyar vigasztalás, megcsendült ritka kincs, mosolyforrás, zene, szívből jött hárfahang, életre énekelt kedv, álmok dalos leánya, csattogó csalogány, balzsam a seb köré:

Ez volt Kassán az édes, kedves kis Déryné.

Már látod, ugye kedves, honnan jött a mese? Valahol, régen, egyszer, egy régi Emese, a sok közül az első, akinek álma volt, s kinek piros szívébe, álmába behatolt a magyar jövőidőt ígérő szent titok, Árpádról, új hazáról szép álmot álmodott.

S álma elhozta néki még azt a nagy tudást is, miképpen várja népe az élet-folytatást.

Már láttad, ugye, kedves, hányféle Emese, a nagy magyar folyamban hány- féle női hab, hány álmodó, szelíd, fiátféltő anya, gondoskodó, erős, nagy- szívű és szabad, imába vértezett vonult felénk a múltból, míg Emese sátorából közelbe érkezett.

Nézd hát kis Dérynét! Ismerkedő utunkon láttál már sok magyar nőt.

Erősét, szenvedőt, védőjét kis körének, gyolcsosszívűt, komolyt, palástját szenvedőknek. Mindről azt tudhatod már, Isten szolgája volt, életvirág fakadt, ahová lehajolt, őbenne ember, gyermek halálig bízhatott, a csonka létgyökér is véle kihajthatott.

De most, kedves, megint más képet nyújt eléd a magyar nők után szállt kincses emlékezet és Kassa legendájában lapozgató kezem.

Kicsiny tündéralak, hajlong, beszél, dalol, kérded, miért teszi, mért színlel, mért nevet, megint búsong, miért, mi célra játszadoz, táncol, s megint keserg, tördelve kis kezét?

Terólad álmodik s mindnyájunk álmait, értelmét lételünknek és zengő vágyait mindenkinek, magyarnak, kicsinynek úgy mint nagynak, elődbe téve biztat, ilyen légy, teljesebb! Légy emberebb, nagyobb, ne légy tisza- virág, ne hagyd a szárnyaid késekkel nyesni le, légy magyarabb, dicsőbb,

mint rég elődeid, hogy mondják mindenek és szóljon a világ:

— Olyan vagy, mint akit egyszer megálmodott egy asszony-álmodó, Emese- ősanyánk, milyennek lennetek lehet mindenkoron. S ki véletek rokon, tinéktek álmodik és tinéktek énekel, példát mutat, tanít, nem nézi ön- magát, lassan emészti el dalban fürdő szívét, míg végül elpihen.

Ilyen volt Déryné; minden művész ilyen, de százszor így teszi, ki vég- zetes magyar, akár zenél, farag, vagy játszik és dalol, így szórja kincseit hazáján szerteszét, s tőle csak azt akarja, hogy ápolván, eltakarja.

'y, tí; .'.-agx «

%

i » ' 1

A A i r Aw, m §8c _* i

"f'fflîaig»:

1 PI1 i l f ^ A . ¡H V— A- A • - • f ^ A .

y^Jf. « \ j

' i'ï-\y iis

A.Î' IXttnij ta.

¿.f -g t*'. " ' A' '

H S P:

' TgSMA ' S"'îSfet,,

tó.

«tt»

•>m m

• M f

• gcA.

¡*, „

iftki

^ v - w ^ í J I B U ! flbtâ&MgM

jr » I

a>A- ; --'-y'' : 'í ' »v; '

• - • IJftiH •

'"t^-'tv., gfi-'Ä'' ' A , A v A

" V .

m m

•y y.:

^A-y..' »Ar4

.KA.Í&Xy-Va.

S » *

I A : • 'V .^¡âti : >«sSv'Aí

A • • I Í M m é

S'' " ^: Ä . •' y ;.'í'í • i^;"• "*Ïi;« ' ' J V-'S'^V'' ''Atî'.g ;' ;

r A ' ' . ^ ; ' t¿ ¿\^£ , ' . p t p il

.--tZi. ;*• •* A'->

•• ... . : . ' . ,- -"A" aî: A-..;.-' . A - •

.. 'A.

t

• B v A

; S H ' % . • J S f e 1 Ä ' i

m '

i y 1. m '

1

HHPRMRHilßf

.'.A - . :V A . .AJA^A ...:A . ' ,

v "I'aü Hi . • - •

*

.'.-• ' -A .A.

î'-V; ^{• ' . ^}

y\Iegyoenyiyolcas jelenei

IHK i

z élet indulása, a kihajtott tölgyfalomb, népünk nagy viru- lása, a szent életfolyam, ez tette Emesét és álmát anyák hitévé, s a magyar nők szívét anyánk szép, szent szívévé.

Mikor örül e szív, — tudod azt, ugye, kedves? — Emléke fennmaradt, hogy két kis gyermekét a régi, jó anya a leselkedő haláltól miképpen mentegette, s mert nem volt másra mód, kiváltódíj gyanánt kitépett szent szívét a lesújtó kard elé imás kézzel vetette.

Ezernyi gyermekét hogy óvja Emese! Hogy önti kincseit a börtönőr elé szigorú Zsófia! Miként ád szárnyakat fiának Ilona, szebb képet nem mutat annál a földi hon, amikor Emese s a véle testvérrokon anyák nagy tábora szülőgondot visel, s az örök Emese leányt, fiat nevel.

És egyszer mégis, kedves, bízvást csodálkozol! Megállsz a kürt szavára, s némán álmélkodol. Azt látod hirtelen, a fényes, égi jelre, megindul nyugtalan Emese nőcsapatja, kézen viszi fiát, az oltár előtt letérdel s el- szántan feltekint a seregek Istenéhez:

— Vedd gondjaidba őt, hatalmas Istenem, légy véle kint a harcban s maradj itthon velem!

így szól, s házába tér, sóhajt, imádkozik, tépést csinál s csak mindig azzal barátkozik, azzal a gondolattal, hogy megjő jó fia s magával hozza azt, mi nélkül szófia, értéknélkül való pehely, üres beszéd minden fogadkozás, hogy jó a földi lét:

Kibontott zászlaját, erős, szabad hitét s a magyar csillagok fénylő igézetét.

1800 után 48 érkezett! Az idegen világ már sokat vétkezett, ámító indulat ömlött a földeken, álom nélkül feküdt a magyar Emese, csak egy dallam maradt meg, a szív keservese!

S akkor egy hajnalon minden megváltozott. Ezernyi anyaszív dobbant meg egy nagyot, az égen átsuhant az ősi sasmadár, szétszórta mindenütt tépő csőrcsókjait s az ég utána küldte dörgő villámait. Cikázó fényözön

világolt mindenütt, ahol álomra lelt magyar asszony feküdt. S mindenik álmodott a terhes reggelen, azt álmodta, a sólyom ágyánál megjelent, csőrét keblébe vájja, s várja, hogy mit tegyen. S mikor meglátja, hogy elindult a patak, létünk forrásvizéből folyammá is dagad, hívó nagy harcrikoltást, vijjogást hallatott s csőrébe kardot fogva merész szárnyra kapott. Cikázva járta be a csillagok hónát, a Marsot megtalálta s egy ágára kiállt, ott fenn a jó magasban vígan tollászkodott s kardélű tollakat jócskán lehullatott.

S e kardok élitől adtak s kaptak sebet Emese ősanyánk hont védő fiai és leányai, kiket itthon védelmezett, megálltak a viharban, mert kellett tud- niok, mindent háttérbe nyom, feledtet, eltakar, a hadbagyüjtő ok, a szent álomvalóság, amely már nem titok, amelyet tud világ és minden magyarok:

— E földön nem lehet másként megélnetek, csak úgy, ha szívetek s a hazaszeretet, a szabad felleget követő szárnycsapás, a minden földi jót feledtető hívás dalol ott bennetek, s ha kell, hát felsikolt s akkor előt- tetek nem lehet semmi gond, nem lehet semmi más, csakis a kürt szava s az asszonysuttogás:

— Eridj, én kedvesem, fiam, szerelmesem, mindig veled vagyok, térj meg kegyelmesen!

S ahányszor pirkad így Emese hajnala, az álom sólymai itt maradnak velünk és ők, kik társai, a magyar férfiak, elhagyják sátraikat, később a házakat, nyergelnek paripát, megvívnak várakat, az árvalányhajas kal- pagot elvetik, harcnóta dallama virul ki ajkukon, sapkájuk szebb, piros, mint az élő vér maga, — Emese könnye hull, de nincsen zokszava, hiszen mindent előre már jól megálmodott, kifejtve áll előtte, mi sors vár őreá, hogy merre kanyarognak megjelzett útjai s mikor nyílnak, apadnak balsorsa kútjai. így harcolt Emese és Kassa asszonya, amikor a mese elérkezett oda, hogy 48 tüze festette lapjait könyvemnek is, amely

eképpen megtanít, hogy Emese a kezdet és Emese a vég, s azért küldötte nékünk elsőnek őt az Ég, hogy sorsunk kanyargását álmával kikutassa s utunknak folytatását előre megmutassa, s hogy fénylő arca fenn a nap sugáriban, a harci fellegek baljós járásiban mint hímzett lobogón az Asszony szent feje lángszemmel buzdítón nézzen a földre le, ahol égő ajakkal magyar apák s fiak előre rontanak, honvédő, harci tűzben, Emesé- jük nevében messzi pillantanak, oda, hol nagy jövendőnk titkai fényle- nek és bő, szabad magyar népek sereglenek!

?, « í

¡ifm

.. . •>•.; aC*

P í

V« $ « . X .t g , -

,

V.

M i l l

«v'^ft-

m

ApY&É A

•Il ' : '.',,' ' '»ai,

» >•-• ' V

, f-ffl

« i

À'"-?

«

"S •

.f

M

P«ar- ^v tkY ^{ii j?. !}

Às,' ^.K

¡i?" M i

S

w

V . ...j.^ - .

M- ' >•

...

• _ % - ; ' t, ir ''í:¡'.': « Y A

•'Ai" '-'A-

'-gfy.&'ïl

• Y.-Y ' A v . '

' '.<- ¿ s » .--¿ps -/A4

* - va.-, ' Si^'î^s .'¡s» . flAíA VY,

-j S'A ra*

1 i A ji

im.

• » »

„ ' , • - ' • • \ , T-^v .. y. •>' • V 'À f s

" * " ' • • • • " i m i .

•K'î- Ä

y .yYA.AY A' 1

V"

''• • Y

¿i'

' -Ain :

X,« A'«

«s« A».

•i s A? ?.

'rff&ä'

ym

• YA

: s . iMi

• • r't'í . :

• : - H • — '-"'i -¿¿¿Z'' , .>* '

. 'IHM' ^: ^-'vW''' í-'Kl

iv- -A, • ,

.A -r.. . V ••. --fe

'*" I,/ svAírY' " ,«•

iZrzsébel királyié